*Ahogy ott fekszik mozdulatlanul a hölgy, s bámulja a szürkés eget, gondolataiban valamiért összegzi az elmúlt hetet, ami tulajdonképpen nem volt zökkenőmentes. Ő ugyan szeret hajókázni, ám ha több napig tartó úton szinte minden olyan dolgot neki kell csinálnia, melyhez tudás és temérdek tapasztalat kell, akkor az igen ki tudja meríteni az embert, s még kedvét is jelentősen elveszi. Bár, hova is gondolt... Elvégre egy fontos dolog miatt jött Lanawin területére!
...s már megint ezen mereng, ahelyett, hogy élvezné a nyugalmas természet lágy csendjét. Túl sokat töpreng a kötelességén, még akkor is, ha teljesen elhatározta magában, hogy ki fog kapcsolódni. Fejében túl sok minden kavarog, melyeket nem ártana egy apró fiókba becsúsztatni, s legalább egy időre elrejteni.
Mikor kezdi érezni Kinartoth, hogy teste már kezd jelentősen hűlni, akkor a közelben levő fa segítségével feláll, ám újra nem úgy, ahogy azt tervezte, ugyanis a fa, melyben kapaszkodik, kicsit megremeg, minek következtében az egyik ágról lehull a rárakódott hó, egyenesen a hölgy fejére! Újra meglepődik a hirtelen hidegségtől, ám ismét halk kacagásba kezd. Néha ilyen megesik az emberrel, főleg a hűvös időszakokban!
Minden esetre nem csügged, útját tovább folytatja lábnyomai mentén, kisvártatva pedig ki is ér újra az erdő szélére. Ott megindul egy újabb kitaposott úton, s ha jól nézte a térképét, akkor a kovácsnál kell kikötnie. Ez a hely nem is lesz rossz, legalább fel tud melegedni, no meg jól szemügyre veheti az ottani pengéket.
Nem telik sok időbe, s meg is érkezik. A műhely ajtaját nem kell kinyitnia, ugyanis az tárva-nyitva van, ahonnan nagy füst száll ki. A kovács mérgelődve lép ki onnan köhögve, s úgy tekint a hölgyre, mintha nagyon el szeretné mondani valakinek a baját.*
- Mi történt, jóember? *kérdi végül a hölgy*
- Ma balszerencsés napom van! Kiesett a kezemből a gyertya, éppen az egyik függönyre, mely az egyik faajtó mellett volt... Nem is kell folytatnom szerintem.
*Ekkor bentről kiabálás hallatszik, mely a kovácsot beinvitálja, aki gyorsan be is viharzik. Kinartoth viszont inkább nem megy be, hanem megkerüli, s egy újabb, nyüzsgő térre érkezik.*