Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-08-04 12:10:08
Üzenet elküldve: 2016-08-04 12:10:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Friss szerzeményével a hóna alatt, belép a kovácsműhelyébe hogy még pár dologra szert tegyen. Elsőként a múltkor kinézett míves darabra. Ám most hiába keresi az asztalokon. A kovácsmester keresésére indul a fullasztó melegben. Meg is találja a kőfalnak támaszkodva, buzgón törölgetve homlokát. Előadja, mit is szeretne. Még papírost, tintát is kér, mellékeli a gondolatai között megfogant tőr elnagyolt vázlatait. A kovács sűrűn bólogat. Persze, a kérdés hogy mikorra. *
- Persze, tudom, nem egyszerű darabról van szó. De mielőbb szeretném kézhez kapni. Persze, ha nincs meg az a másik, amit a napokban itt láttam az asztalon. -
- Persze, tudom, nem egyszerű darabról van szó. De mielőbb szeretném kézhez kapni. Persze, ha nincs meg az a másik, amit a napokban itt láttam az asztalon. -
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-08-03 14:21:44
Üzenet elküldve: 2016-08-03 14:21:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Marzain továbbmegy a bájitalos boltjától, tovább sétál végig a piacon. Egy kicsit elszaladt vele a ló és többet vett mint ahogy eredetileg akarta.*
~Sebaj, a varázsital sosem árthat meg és még mindig elég pénzem van arra hogy kifizessem a kovácsot.~
*Gondolja és közben elhagyja a piacot, befordul arra az utcára amiről a kovácsműhelyébe juthat. Amikor belép, arconcsapja a gőz, leveszi az arcát takaró csuklyát és köszön a kovácsnak.*
-Adjon isten! Elkészült már a szablyám?
*Elégedetten bólint amikor a mester igennel felel, leakasztja a nyakából az erszényét és kiszámolja az asztalra a fegyver átvételi árát. Mikor kézhezkapja, alaposan szemügyre veszi a pengét.*
-Tökéletes!
*Mondja és elgondolkozik azon hogy mi legyen a neve. Eszébe jut az, ahogy gyerekkorában a játékszablyáját hívta.*
-Karom
*Ad nevet neki és elhagyja az üzletet*
~Sebaj, a varázsital sosem árthat meg és még mindig elég pénzem van arra hogy kifizessem a kovácsot.~
*Gondolja és közben elhagyja a piacot, befordul arra az utcára amiről a kovácsműhelyébe juthat. Amikor belép, arconcsapja a gőz, leveszi az arcát takaró csuklyát és köszön a kovácsnak.*
-Adjon isten! Elkészült már a szablyám?
*Elégedetten bólint amikor a mester igennel felel, leakasztja a nyakából az erszényét és kiszámolja az asztalra a fegyver átvételi árát. Mikor kézhezkapja, alaposan szemügyre veszi a pengét.*
-Tökéletes!
*Mondja és elgondolkozik azon hogy mi legyen a neve. Eszébe jut az, ahogy gyerekkorában a játékszablyáját hívta.*
-Karom
*Ad nevet neki és elhagyja az üzletet*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-08-02 22:10:25
Üzenet elküldve: 2016-08-02 22:10:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
* A kovács izzadtan áll az előtérben, koszos kendőjével törölgeti a feje búbját, nem túl sok sikerrel.*
- Uram, minden rendben megy, ne aggódjon, az acélt most olvasztják, de ami a munkaidőt illeti, az jóval meghaladja az általam becsültet, sok a megrendelés és főleg nemesi ifjak számára készítjük őket. Ugye megérti?*Látván a kovács szánalomra méltó, reménykedő arcát, csak ennyit felel.*
- Természetesen tudok várni, ha szükséges. De mégis, még körül belül mikor lesz kész?*A kovács a kezét tördelve ismét beszédre nyitja a száját.*
- Uram, három és fél nap.
- Akkor a mihamarabbi viszontlátásra, kovácsuram.*Köszön el, miközben a hátsó ajtón keresztül az Artheniori erdő felé baktat.*
- Három nap múlva jelentkezem a kardomért!*Int végleg búcsút, szerencsére, még a piacon elcsípett egy beszélgetés foszlányt. Két férfi azt taglalta, hogy mostanság a Vaskorsó tavernában mérik a legjobban italt, -ráadásul jutányos áron- mert a főtéren közelében fellelhető Pegazus fogadó vízrendszerét valaki megmérgezte. S mivel már régen szomjazott egy jó sörre és mivel alig csengett pár arany az erszényében, a tavernát tűzi ki céljául. Sajnos azonban közte s a fogadó közt terül el az erdő.*~Veszélyesnek és misztikusnak mondják.~*Hallott ugyan történeteket, de tudta, jó, ha a fele igaz lehet belőle. Emiatt és már egyre inkább gyötrő szomjúsága és éhsége miatt is neki vág hát az erdőnek. Hamaros árnyéka egybeválik a fákéval.*
- Uram, minden rendben megy, ne aggódjon, az acélt most olvasztják, de ami a munkaidőt illeti, az jóval meghaladja az általam becsültet, sok a megrendelés és főleg nemesi ifjak számára készítjük őket. Ugye megérti?*Látván a kovács szánalomra méltó, reménykedő arcát, csak ennyit felel.*
- Természetesen tudok várni, ha szükséges. De mégis, még körül belül mikor lesz kész?*A kovács a kezét tördelve ismét beszédre nyitja a száját.*
- Uram, három és fél nap.
- Akkor a mihamarabbi viszontlátásra, kovácsuram.*Köszön el, miközben a hátsó ajtón keresztül az Artheniori erdő felé baktat.*
- Három nap múlva jelentkezem a kardomért!*Int végleg búcsút, szerencsére, még a piacon elcsípett egy beszélgetés foszlányt. Két férfi azt taglalta, hogy mostanság a Vaskorsó tavernában mérik a legjobban italt, -ráadásul jutányos áron- mert a főtéren közelében fellelhető Pegazus fogadó vízrendszerét valaki megmérgezte. S mivel már régen szomjazott egy jó sörre és mivel alig csengett pár arany az erszényében, a tavernát tűzi ki céljául. Sajnos azonban közte s a fogadó közt terül el az erdő.*~Veszélyesnek és misztikusnak mondják.~*Hallott ugyan történeteket, de tudta, jó, ha a fele igaz lehet belőle. Emiatt és már egyre inkább gyötrő szomjúsága és éhsége miatt is neki vág hát az erdőnek. Hamaros árnyéka egybeválik a fákéval.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-08-02 21:22:36
Üzenet elküldve: 2016-08-02 21:22:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
- És mondja csak, ezek a legjobb minőségű árui?*Kérdezi, kritikusan méregetve egy kardot.*
- Igen uram, ennél jobb acélt még Pirtianesben sem találhatna!~Meghiszem azt!~*Mosolyog magában miközben az eddig vizsgált kardot visszahelyezi a fegyverállványra. Az artheniori kovácsműhely előterében áll a kováccsal egyetemben. Kardot szeretne vásárolni magának. Már rég megunta, hogy az öreg lovagtól kapott régi kardja folyamatosan beszorul a hüvelyébe és semmit se tud tenni ellene, ezáltal, ha példának okáért egy rablóbanda törne rá az úton, legfeljebb a hüvelyébe szorult kard lapjával taníthatná móresre az oktondi bagázst.*~És az nem lenne elég méltó egy lovaghoz~*Bölcselkedik magában. Az előtér falaira különböző fegyvereket akasztottak fel díszítés gyanánt. A teremben emellett számos kész, szépen megmunkált páncél is helyet kapott. Még mindig nem biztos a vásárlási szándéka, az összes kiállított kard gyönyörű, de mégsem az igazi.*~Nekem nem díszkard kell, hanem olyan, amit kiváló minőségű acélból kovácsoltak és többször is megedzették.~*Gondolja bosszúsan, majd udvariasan ezt kérdezi.*
- Esetleg akad olyan darab, amit egy lovagnak tudna ajánlani?
- Természetesen akad uraságodnak megfelelő, ha meg tudja fizetni!~Hejj, azzal bizony gondok lesznek~*Gondolja, de azért csak azt feleli.*
- Megfizetem, ne féljen!
- Akkor, nincsen gond.*Feleli kissé megnyugodva a mesterember.*- Kovácsolhatok a lovagúrnak egy neki megfelelő kardot. De mégis, milyen hosszú legyen a pengének a hossza?
- Úgy három láb lenne a megfelelő.
- És a markolat? Valamilyen díszítést talán?
- Nem, köszönöm, elég, ha a kard jó szolgálatot tesz, mikor kivonom a hüvelyéből, viszont szeretném, ha az acél többszörösen edzett és hajlított lenne.
- Meglesz uram, meglesz. *A kovács - széles vigyorral az arcán - így szól.*- Hát, én akkor neki is kezdenék a munkának! Pár óra múlva jöhet is a kardjáért!
- Köszönöm kovácsuram! Itt fogok várni!*Kiált a már távolodó kovács után.*~Várok és unatkozom.~*Teszi hozzá, csak úgy magában. A műhely előtt a csatamén unottan álldogál, nem mutat különösebb érdeklődést senki iránt, ám mikor egy szakadt rongyokba burkolózó, bűzös alak a kantárszárának csomójával kezd bíbelődni, azt már nem nézi jó szemmel. Hirtelen odakap és hatalmasat harap a botcsinálta lótolvaj kezébe. A csavargó inkább meglepetésében, mint fájdalmában olyat kiált, hogy az utcában lődörgő tömeg egy emberként kapja a fejét az artikulátlan hang irányába. A kovácsműhely előterének langyos melegében és félhomályában Lorcaen már repül is gondolatban az álmok édes világa felé, hosszú napja volt, mikor rettentő rikoltás szakítja ki lelkét az álmok indái közül. Felpattan, kardjához nyúl.*~Mi a fene történt már megint?~*A műhely előtt már kisebb nézősereg verődött össze a földön fetrengő koldus körül, mire Lorcen a helyszínre érkezik.*
- Mégis mi történt itt?*Kérdezi meg a műhely ajtajához legközelebb álló járókelőt.*
- Valamijen ló megharapta eztet a cimborát e. Aztat hiszem, hogy megpóbálta ellopni, aztán ráfázott az biza, ha én mondom. A Miska amúgycsem egy észlény!*Hogy így fényderült a dolgokra világosan látta, hogy szét kell oszlatni a tömeget, mielőtt még nagyobb csődületet okoz ez a váratlan esemény.*~Még a városi őrséget is ide csődítenék nekem, aztán kapnék egy szép kis bírságot. Már csak az hiányozna!~*Ám alig gondolja vég e kép a dolgokat, mikor egyszer csak oszlani kezd a bámészkodók serege, a pórul járt tolvajnak meg hűlt helyét találja csak.*~Na, az a szerencsétlen fickó, biztosan összekapta magát és már messze jár.~*Lovához lép és egy almát varázsol elő köpönyege alól.*
- Ez a tied, öregharcos.*A paripa élvezettel majszolja a nem várt jutalmat, Lorcaen pedig visszavonul a műhely langyos, félhomályos melegébe. Leül egy lócára és ébren, virrasztva várja, hogy készen legyen az új kardja, melyet remélhetőleg még sokáig fog forgatni.*
- Igen uram, ennél jobb acélt még Pirtianesben sem találhatna!~Meghiszem azt!~*Mosolyog magában miközben az eddig vizsgált kardot visszahelyezi a fegyverállványra. Az artheniori kovácsműhely előterében áll a kováccsal egyetemben. Kardot szeretne vásárolni magának. Már rég megunta, hogy az öreg lovagtól kapott régi kardja folyamatosan beszorul a hüvelyébe és semmit se tud tenni ellene, ezáltal, ha példának okáért egy rablóbanda törne rá az úton, legfeljebb a hüvelyébe szorult kard lapjával taníthatná móresre az oktondi bagázst.*~És az nem lenne elég méltó egy lovaghoz~*Bölcselkedik magában. Az előtér falaira különböző fegyvereket akasztottak fel díszítés gyanánt. A teremben emellett számos kész, szépen megmunkált páncél is helyet kapott. Még mindig nem biztos a vásárlási szándéka, az összes kiállított kard gyönyörű, de mégsem az igazi.*~Nekem nem díszkard kell, hanem olyan, amit kiváló minőségű acélból kovácsoltak és többször is megedzették.~*Gondolja bosszúsan, majd udvariasan ezt kérdezi.*
- Esetleg akad olyan darab, amit egy lovagnak tudna ajánlani?
- Természetesen akad uraságodnak megfelelő, ha meg tudja fizetni!~Hejj, azzal bizony gondok lesznek~*Gondolja, de azért csak azt feleli.*
- Megfizetem, ne féljen!
- Akkor, nincsen gond.*Feleli kissé megnyugodva a mesterember.*- Kovácsolhatok a lovagúrnak egy neki megfelelő kardot. De mégis, milyen hosszú legyen a pengének a hossza?
- Úgy három láb lenne a megfelelő.
- És a markolat? Valamilyen díszítést talán?
- Nem, köszönöm, elég, ha a kard jó szolgálatot tesz, mikor kivonom a hüvelyéből, viszont szeretném, ha az acél többszörösen edzett és hajlított lenne.
- Meglesz uram, meglesz. *A kovács - széles vigyorral az arcán - így szól.*- Hát, én akkor neki is kezdenék a munkának! Pár óra múlva jöhet is a kardjáért!
- Köszönöm kovácsuram! Itt fogok várni!*Kiált a már távolodó kovács után.*~Várok és unatkozom.~*Teszi hozzá, csak úgy magában. A műhely előtt a csatamén unottan álldogál, nem mutat különösebb érdeklődést senki iránt, ám mikor egy szakadt rongyokba burkolózó, bűzös alak a kantárszárának csomójával kezd bíbelődni, azt már nem nézi jó szemmel. Hirtelen odakap és hatalmasat harap a botcsinálta lótolvaj kezébe. A csavargó inkább meglepetésében, mint fájdalmában olyat kiált, hogy az utcában lődörgő tömeg egy emberként kapja a fejét az artikulátlan hang irányába. A kovácsműhely előterének langyos melegében és félhomályában Lorcaen már repül is gondolatban az álmok édes világa felé, hosszú napja volt, mikor rettentő rikoltás szakítja ki lelkét az álmok indái közül. Felpattan, kardjához nyúl.*~Mi a fene történt már megint?~*A műhely előtt már kisebb nézősereg verődött össze a földön fetrengő koldus körül, mire Lorcen a helyszínre érkezik.*
- Mégis mi történt itt?*Kérdezi meg a műhely ajtajához legközelebb álló járókelőt.*
- Valamijen ló megharapta eztet a cimborát e. Aztat hiszem, hogy megpóbálta ellopni, aztán ráfázott az biza, ha én mondom. A Miska amúgycsem egy észlény!*Hogy így fényderült a dolgokra világosan látta, hogy szét kell oszlatni a tömeget, mielőtt még nagyobb csődületet okoz ez a váratlan esemény.*~Még a városi őrséget is ide csődítenék nekem, aztán kapnék egy szép kis bírságot. Már csak az hiányozna!~*Ám alig gondolja vég e kép a dolgokat, mikor egyszer csak oszlani kezd a bámészkodók serege, a pórul járt tolvajnak meg hűlt helyét találja csak.*~Na, az a szerencsétlen fickó, biztosan összekapta magát és már messze jár.~*Lovához lép és egy almát varázsol elő köpönyege alól.*
- Ez a tied, öregharcos.*A paripa élvezettel majszolja a nem várt jutalmat, Lorcaen pedig visszavonul a műhely langyos, félhomályos melegébe. Leül egy lócára és ébren, virrasztva várja, hogy készen legyen az új kardja, melyet remélhetőleg még sokáig fog forgatni.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-08-02 16:00:40
Üzenet elküldve: 2016-08-02 16:00:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A városba érve//
* Az erdőt hamar maga mögött hagyta, még jó, hogy a majorság ilyen közel van a városhoz, viszonylag gyorsan haladt és már a város jól ismert forgatagában találja magát ismét. Átbaktat a piacon, ahol katonák masírozni, a készenlétnek kevés jelét látni. De az emberek pusmognak ezt azt... Tekintetét lassan viszi végig az embereken itt ott mélázva el csupán egy egy alakon, röviden megfigyelve miről is szólhatnak a pletykák. A templomi fények, a temető egyebek. Minden információ jól jöhet... De végül elér a kitűzött céljához, a kovácsműhely bejárata előtt leszáll lováról, megpaskolja nyakát majd kiköti az erre alkalmas helyre. Egy aranytallért pöccint egy ifjúnak ki arra jár. *
- Vigyázz rá, és ha mikor kiérek még itt lesz kapsz még egyet.
* Mondja röviden majd lép is be a műhelybe, s alakja eltűnik a kíváncsi szemek elől. *
- Üdv!
* Köszönti egy biccentéssel a kovácsot, a jó napot nem volna túl találó ezekben az időkben. *
- Szükségem volna egy új páncélzatra, könnyű legyen és sok mozgásteret adjon a megfelelő védelem mellett.
* Adja le a rendelést nem túl sokat tökölve a felesleges beszéddel, de hát ezt a fiútól megszokhattuk már. A kovács biccent köszöntés ként, majd az állát dörzsöli meg. *
- Azt hiszem tudom mire van szüksége!
* Villan meg s el is indul az egyik kiállított darab irányába. *
- Könnyű, s a legerősebb acélból készült!
* Mutat a páncélzatra mely valóban szép darab. A fiú szemügyre veszi s fel is próbálja. *
- Jó lesz!
* Jelenti ki végül Darel amint magán tudja. Némi igazítás s jöhet az alkudozás... *
* Az erdőt hamar maga mögött hagyta, még jó, hogy a majorság ilyen közel van a városhoz, viszonylag gyorsan haladt és már a város jól ismert forgatagában találja magát ismét. Átbaktat a piacon, ahol katonák masírozni, a készenlétnek kevés jelét látni. De az emberek pusmognak ezt azt... Tekintetét lassan viszi végig az embereken itt ott mélázva el csupán egy egy alakon, röviden megfigyelve miről is szólhatnak a pletykák. A templomi fények, a temető egyebek. Minden információ jól jöhet... De végül elér a kitűzött céljához, a kovácsműhely bejárata előtt leszáll lováról, megpaskolja nyakát majd kiköti az erre alkalmas helyre. Egy aranytallért pöccint egy ifjúnak ki arra jár. *
- Vigyázz rá, és ha mikor kiérek még itt lesz kapsz még egyet.
* Mondja röviden majd lép is be a műhelybe, s alakja eltűnik a kíváncsi szemek elől. *
- Üdv!
* Köszönti egy biccentéssel a kovácsot, a jó napot nem volna túl találó ezekben az időkben. *
- Szükségem volna egy új páncélzatra, könnyű legyen és sok mozgásteret adjon a megfelelő védelem mellett.
* Adja le a rendelést nem túl sokat tökölve a felesleges beszéddel, de hát ezt a fiútól megszokhattuk már. A kovács biccent köszöntés ként, majd az állát dörzsöli meg. *
- Azt hiszem tudom mire van szüksége!
* Villan meg s el is indul az egyik kiállított darab irányába. *
- Könnyű, s a legerősebb acélból készült!
* Mutat a páncélzatra mely valóban szép darab. A fiú szemügyre veszi s fel is próbálja. *
- Jó lesz!
* Jelenti ki végül Darel amint magán tudja. Némi igazítás s jöhet az alkudozás... *
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-30 20:58:06
Üzenet elküldve: 2016-07-30 20:58:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Furcsa páros //
- Húha te aztán mindenre gondolsz. -
* Morla vág egy fura fintort a "sebek" és az "egymásnak okozunk" szavak miatt. Belépnek a kovácsműhelybe. A hatalmas hőségtől egyből vörössé válik az arca a csuklya alatt, ezért gyorsan hátratolja és kezével legyezgeti magát. *
~ Hogy lehet kibírni egy egész napot itt ebben a pokolban? Nem irigylem a kovácsot. ~
* Amíg Marzain a szablyákat mustrálja, addig ő is keres valami személyre szabottat. Egy ruhaanyagra szépen sorban vannak kiteregetve élesre fent tőrök. Különösen felkelti a figyelmét egy csodálatosan kidolgozott drágaköves példány. Nem is igazán tőr, inkább egy hosszabb és elegánsabb kés. A penge vége mindkét oldalon borotvaéles. Óvatosan kezébe veszi és elgyönyörködik a kék ékkövekkel díszített markolat ábráin. Nem igazán tudja kivenni pontosan mit is akarnak ábrázolni. De szó mi szó csinos darab. Ezüstözött-aranyozott, minden mi szem-szájnak ingere. Ugyanilyen díszítésű tok is jár hozzá természetesen. *
- Csinos ugye? -
* Kérdezi a fiú felé fordulva. *
- Húha te aztán mindenre gondolsz. -
* Morla vág egy fura fintort a "sebek" és az "egymásnak okozunk" szavak miatt. Belépnek a kovácsműhelybe. A hatalmas hőségtől egyből vörössé válik az arca a csuklya alatt, ezért gyorsan hátratolja és kezével legyezgeti magát. *
~ Hogy lehet kibírni egy egész napot itt ebben a pokolban? Nem irigylem a kovácsot. ~
* Amíg Marzain a szablyákat mustrálja, addig ő is keres valami személyre szabottat. Egy ruhaanyagra szépen sorban vannak kiteregetve élesre fent tőrök. Különösen felkelti a figyelmét egy csodálatosan kidolgozott drágaköves példány. Nem is igazán tőr, inkább egy hosszabb és elegánsabb kés. A penge vége mindkét oldalon borotvaéles. Óvatosan kezébe veszi és elgyönyörködik a kék ékkövekkel díszített markolat ábráin. Nem igazán tudja kivenni pontosan mit is akarnak ábrázolni. De szó mi szó csinos darab. Ezüstözött-aranyozott, minden mi szem-szájnak ingere. Ugyanilyen díszítésű tok is jár hozzá természetesen. *
- Csinos ugye? -
* Kérdezi a fiú felé fordulva. *
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-30 19:01:15
Üzenet elküldve: 2016-07-30 19:01:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Furcsa páros//
-Csak egy kis gyógyírt, ha mélyek lennének a sebek amiket egymásnak okozunk.
*Tovább gyalogol és kiér a piacról. Bemegy a kovácshoz és körülnéz. A forró és olvadt fém illatára előtör belőle a gyerekkora egyik emléke: az apja amint megolvasztja az aranyat, ő pedig figyeli ahogy az arany az olvasztótégelyben úgy néz ki mint egy arany tó amiben aranyhalak úszkálnak. Hirtelen feleszmél, hogy elkalandozott. Eszébe jut hogy miért is jött, végignéz a fegyvereken és levesz egy szablyát. Megforgatja egy párszor és ellenőrzi az egyensúlyát.*
~Éppen ilyen kell nekem!~
*Leadja a rendelését a kovácsnak a szablyára amit kinézett.*
A hozzászólás írója (Marzain Khalakzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.30 19:04:03
-Csak egy kis gyógyírt, ha mélyek lennének a sebek amiket egymásnak okozunk.
*Tovább gyalogol és kiér a piacról. Bemegy a kovácshoz és körülnéz. A forró és olvadt fém illatára előtör belőle a gyerekkora egyik emléke: az apja amint megolvasztja az aranyat, ő pedig figyeli ahogy az arany az olvasztótégelyben úgy néz ki mint egy arany tó amiben aranyhalak úszkálnak. Hirtelen feleszmél, hogy elkalandozott. Eszébe jut hogy miért is jött, végignéz a fegyvereken és levesz egy szablyát. Megforgatja egy párszor és ellenőrzi az egyensúlyát.*
~Éppen ilyen kell nekem!~
*Leadja a rendelését a kovácsnak a szablyára amit kinézett.*
A hozzászólás írója (Marzain Khalakzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.30 19:04:03
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:06:21
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:06:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kinyújtóztatandó tagjait lereppen a lóról, és gyalogosan vezeti tovább a városban. A jobb szélen feltűnő kovács műhely felkelti a figyelmét. Kiköti az állatot s egy gyors mustra erejéig beugrik a fegyverműveshez. Nem mintha szüksége lenne felszerelésre. Láncinge is van, meg fapajzsa, csak hogy nehezek mint a sár. Eleinte jó ötletnek tűnt megcsináltatni őket, de lehetetlenség levegőbe emelkedni velük. Túl nagy a súly többlet, a szárnyai nem bírják. Némi egészséges szemlélődést követően kiballag az üzletből, visszamászik a lóra és folytatja útját.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-22 17:39:38
Üzenet elküldve: 2016-07-22 17:39:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egyhamar megunja a bámészkodást, és betér a kovácshoz. Elsőre csak körbenéz elsőre. Megjegyzi magának, hogy egy kovácsnál sem dísz a fegyver.*
~A fegyver az fegyver. Ha remekmű, sem tesszük fali dísznek. Arravaló a fegyver, hogy prédát ejtsünk, aminek a bőre jó fali dísznek.~
*Ha reggel nem lett volna ilyen jó kedvében, most ezt a pultosnak is elsusogná, egy fokkal gorombábban, mint ahogy most magában beszélget. Azért átnyálazza a választékot, holott csak éleztetni jött.*
~Hátha találok valami finom kis apróságot.~
*Persze ekkor valami hatalmas szerszám forog a fejében.*
~A fegyver az fegyver. Ha remekmű, sem tesszük fali dísznek. Arravaló a fegyver, hogy prédát ejtsünk, aminek a bőre jó fali dísznek.~
*Ha reggel nem lett volna ilyen jó kedvében, most ezt a pultosnak is elsusogná, egy fokkal gorombábban, mint ahogy most magában beszélget. Azért átnyálazza a választékot, holott csak éleztetni jött.*
~Hátha találok valami finom kis apróságot.~
*Persze ekkor valami hatalmas szerszám forog a fejében.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-18 20:30:25
Üzenet elküldve: 2016-07-18 20:30:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
*A barakkbéli edzés után még visszalovagol a kovácshoz, ahol -ha minden igaz-, az általa megrendelt vért már készen áll.
A piactérről kinyílik az ajtó, a múltkori csilingeléssel vegyülve. Mint akkor, az olvadt vas szaga, és a forróság most is szembetűnő, pont úgy, mint az izomkolosszus, a kovács, aki már régóta Arthenior neves mestere.
Rövid diskurzust folytat vele jelentéktelen dolgokról, mint az időjárás, a fegyverek sokszínűsége, különböző fémfajták minősége, majd kifizeti a vértet, és még ott helyben felölti.*
A piactérről kinyílik az ajtó, a múltkori csilingeléssel vegyülve. Mint akkor, az olvadt vas szaga, és a forróság most is szembetűnő, pont úgy, mint az izomkolosszus, a kovács, aki már régóta Arthenior neves mestere.
Rövid diskurzust folytat vele jelentéktelen dolgokról, mint az időjárás, a fegyverek sokszínűsége, különböző fémfajták minősége, majd kifizeti a vértet, és még ott helyben felölti.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-12 23:28:08
Üzenet elküldve: 2016-07-12 23:28:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Bevásárlás. Az ember mindig találkozik ezzel. Az ork már kevésbé. És ezáltal ez a faj eléggé utálja az ilyesmit. Sajnos ez van, ezzel kell beérni. Az íj nem működik nyíl nélkül.*
- Ahhh. *sóhajt Ullamar.* - Na jó! Essünk túl rajta! *mondja magának, majd határozott léptekkel a kovács felé veszi az irányt. A generációkon át örökölt épületen nem fogott az idő vasfoga. Ezt hősünk tögtön meg is állapítja magában. A körülmények amúgy tetszenek neki. Kicsit hasonlít a hely a törzsi sátrára. Fegyverek a falon és fura feliratok.*
- Ahhh. *sóhajt Ullamar.* - Na jó! Essünk túl rajta! *mondja magának, majd határozott léptekkel a kovács felé veszi az irányt. A generációkon át örökölt épületen nem fogott az idő vasfoga. Ezt hősünk tögtön meg is állapítja magában. A körülmények amúgy tetszenek neki. Kicsit hasonlít a hely a törzsi sátrára. Fegyverek a falon és fura feliratok.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-12 18:52:32
Üzenet elküldve: 2016-07-12 18:52:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*A folyó kavicsos partján a víztükörbe néz. Haját lengeti a langyos nyári szellő, hol ide, hol oda dobálva azt, mint holmi aranyszín játékszert.
~Mássá kell válnom.~
A víztükörben látszik a hullámok torzította arc, haj, kar és kéz, és a kard pengéje.
~El kell dobnom mindent.~
Szisszenő hang szólal fel, majd a torz aranyhaj a hullámokkal együtt szál tova. Először csak egy, majd kettő, végül több száz szál.
A férfi belenéz saját, torz szemébe. Nem is gondolta volna, hogy hosszú haj nélkül ilyen öregnek néz ki.
~Hogy végül ugyanaz lehessek, aki voltam.~
Utoljára még egyszer önnön szemébe néz, majd elfordul a folyótól, amely mindazt ringatja, ami eddig azzá tette, ami. Furcsán hangozhat ez, de ilyen egy ficsúr hozzáállása.*
//Kovácsműhely//
*Hetek teltek el azóta, hogy Az Igaztalan megfosztatott hajától. Arcából szakállat serkentett, ami még inkább öregbíteni kezdte külcsínét, már-már koravénné tette.
~Itt az ideje felvállalni azt, aki vagyok.~
A szegénynegyed kusza sikátorai közül egy-ketten odakapták felé fejüket, egyesek látják benne, aki volt, mások már fel sem ismerik. Szintúgy a gazdagok földjén, ahol azonban szinte mindenki ismeri nevét. Mármint a másikat, amit ráaggattak.
A piactéren nem foglalkoztak vele sokan, ki-ki a maga dolgával törődött, csak az unatkozók töredéke figyelte mosolyogva.
És most itt áll, a kovácsműhely előtt. A hely előtt, ahol tébolyában elhajította vértjét, pajzsát, kardját, melyből aztán kiöntetett kardja, amelyet azóta is büszkén visel. Itt áll újra a műhely előtt, és újabb megbízatással akarja ellátni a kovácsot.
Belép az ajtón, ezzel egyetemben pedig halk csilingelés jelzi a mesternek, hogy új vevő érkezett. A műhelyben melegebb van, mint kint, a hőség már-már elviselhetetlen. Ennek ad tanúbizonyságot a kovács is, aki csupán egy nadrágot visel, erős felépítésű testén pedig úgy gyöngyöznek az izzadtságcseppek, mint vásznon a hajnali harmat. Bal kezében fogót szorít, a jobban kalapácsot. Előbbi szerszámát az asztalra teszi, szabad kezével végigtörli homlokát.
A férfi elmagyarázza hát, hogy miért jött, és mit szeretne. A kovács figyelmesen hallgat, majd a végén felsóhajt.*
- Nem olcsó, és nem rövid idő.
*Felthys bólint. Tudja.*
- Pontos tervek vannak a címerről?
- Vannak.
*A férfi elmagyarázza hát, mit kér. A kovács bólint, és ahogy az Igaztalan kilép a műhelyből, megüti fülét az acél csendülése, a kalapács csattogása.*
*A folyó kavicsos partján a víztükörbe néz. Haját lengeti a langyos nyári szellő, hol ide, hol oda dobálva azt, mint holmi aranyszín játékszert.
~Mássá kell válnom.~
A víztükörben látszik a hullámok torzította arc, haj, kar és kéz, és a kard pengéje.
~El kell dobnom mindent.~
Szisszenő hang szólal fel, majd a torz aranyhaj a hullámokkal együtt szál tova. Először csak egy, majd kettő, végül több száz szál.
A férfi belenéz saját, torz szemébe. Nem is gondolta volna, hogy hosszú haj nélkül ilyen öregnek néz ki.
~Hogy végül ugyanaz lehessek, aki voltam.~
Utoljára még egyszer önnön szemébe néz, majd elfordul a folyótól, amely mindazt ringatja, ami eddig azzá tette, ami. Furcsán hangozhat ez, de ilyen egy ficsúr hozzáállása.*
//Kovácsműhely//
*Hetek teltek el azóta, hogy Az Igaztalan megfosztatott hajától. Arcából szakállat serkentett, ami még inkább öregbíteni kezdte külcsínét, már-már koravénné tette.
~Itt az ideje felvállalni azt, aki vagyok.~
A szegénynegyed kusza sikátorai közül egy-ketten odakapták felé fejüket, egyesek látják benne, aki volt, mások már fel sem ismerik. Szintúgy a gazdagok földjén, ahol azonban szinte mindenki ismeri nevét. Mármint a másikat, amit ráaggattak.
A piactéren nem foglalkoztak vele sokan, ki-ki a maga dolgával törődött, csak az unatkozók töredéke figyelte mosolyogva.
És most itt áll, a kovácsműhely előtt. A hely előtt, ahol tébolyában elhajította vértjét, pajzsát, kardját, melyből aztán kiöntetett kardja, amelyet azóta is büszkén visel. Itt áll újra a műhely előtt, és újabb megbízatással akarja ellátni a kovácsot.
Belép az ajtón, ezzel egyetemben pedig halk csilingelés jelzi a mesternek, hogy új vevő érkezett. A műhelyben melegebb van, mint kint, a hőség már-már elviselhetetlen. Ennek ad tanúbizonyságot a kovács is, aki csupán egy nadrágot visel, erős felépítésű testén pedig úgy gyöngyöznek az izzadtságcseppek, mint vásznon a hajnali harmat. Bal kezében fogót szorít, a jobban kalapácsot. Előbbi szerszámát az asztalra teszi, szabad kezével végigtörli homlokát.
A férfi elmagyarázza hát, hogy miért jött, és mit szeretne. A kovács figyelmesen hallgat, majd a végén felsóhajt.*
- Nem olcsó, és nem rövid idő.
*Felthys bólint. Tudja.*
- Pontos tervek vannak a címerről?
- Vannak.
*A férfi elmagyarázza hát, mit kér. A kovács bólint, és ahogy az Igaztalan kilép a műhelyből, megüti fülét az acél csendülése, a kalapács csattogása.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:18:22
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:18:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú séta után éri csak el a műhelyt. Odabent fullasztó levegő és az ilyen helyekre jellemző forróság fogadtja. Meghúzódik az egyik sarokban és érdeklődve figyeli a kovács munkáját. Ebben némiképpen akadályozza a szikra eső, ami minden egyes kalapács ütésnél bőségesen hullik a szélrózsa minden irányába. A lebukástól tartva gyorsan kihátrál az épületből és elindul a Gazdagnegyed felé.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-10 22:03:29
Üzenet elküldve: 2016-07-10 22:03:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Átvág a fél városon. Na jó, csak a szegénynegyeden és a piactéren, egészen amíg a kovácshoz nem érkezik. Remélhetően az úriember emlékszik az arcára, és nem kell mindenféle kellemetlenségekkel vesződni, mint például azzal, hogy bizonygassa, ő készíttette azt az íjat. Az azért kellemetlen lenne.
Azért bizakodva lép be a helyiségbe és biccent egyet a kovácsnak.*
-Ön volt az, aki az íjat rendelte? Már egy ideje itt áll, azt hittem már nem is szándékozik érte jönni. *Köszönti a pult mögött álló illető, akiről még mindig nem tudta eldönteni a nőstény, hogy a kovács, vagy valamilyen alkalmazottja.
Bólint egyet válaszul, és már készíti is elő a fizetséget.
Addig amíg a férfi előkeresi az íjat, addig Krisa körbenéz a helyiségben, ahol nem egy kard, tőr és páncél van kiállítva. Van némi változás, amióta utoljára itt járt, de semmi túl különös. Csak a darabok, nem a rendszer változott.
Hamarosan kézhez kapja a fegyvert is, tegez és nyilak nélkül, ezek szerint azt külön kellene megrendelnie.*
Azért bizakodva lép be a helyiségbe és biccent egyet a kovácsnak.*
-Ön volt az, aki az íjat rendelte? Már egy ideje itt áll, azt hittem már nem is szándékozik érte jönni. *Köszönti a pult mögött álló illető, akiről még mindig nem tudta eldönteni a nőstény, hogy a kovács, vagy valamilyen alkalmazottja.
Bólint egyet válaszul, és már készíti is elő a fizetséget.
Addig amíg a férfi előkeresi az íjat, addig Krisa körbenéz a helyiségben, ahol nem egy kard, tőr és páncél van kiállítva. Van némi változás, amióta utoljára itt járt, de semmi túl különös. Csak a darabok, nem a rendszer változott.
Hamarosan kézhez kapja a fegyvert is, tegez és nyilak nélkül, ezek szerint azt külön kellene megrendelnie.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-07-01 15:17:32
Üzenet elküldve: 2016-07-01 15:17:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Régi ház és új otthon//
*Nem mondja, de teljesen egyetért Lia véleményével. Aki elpusztítja egy legenda, vagy jóslat, vagy mi a fene miatt az erődjét és a népét a pusztaságba, vagy ismeretlenbe kényszeríti, arra a megháborodott szolid kifejezés. Kedvese nehéz útjának történetét nem szakítja félbe kérdéssel, csak az arca lesz egyre feszültebb. A történet felénél, Lia sóhaja után, közelebb lép hozzá, aztán átkarolja a vállát.*
-Sajnálom a mesternőd és azt az északi törzset, amelyik nem bízott benned. Visszamaradottak lehetnek, ha nem tudták, milyen nagy hasznát is vehetnék a tudásodnak.
*Halványan elmosolyodik, miközben halkan beszél Liához. Nem akar szomorúságot látni a szemében.*
~Engem is megmentettél, amikor már a halálomon voltam. Persze azt a gyógykúrát nem javaslom senki másnak.~
*A további beszámoló már Ryrinről szól, de nem szakítja félbe azt sem.*
~Nem tudod mi történt volna?~
*Nem akarja elgondolni mi történhetett volna, ha Lia mégis megbecsülésre és talán még másra is talál abban a törzsben. Valószínűleg akkor már nem élne és mostanra a kukacok rágják.*
-Jobban értem most már miért jöttél el onnan.
*Felbukkan a kovács és megalkuszik a kardra, aztán még Lia bemutatja a fegyverét és megveszik bele az új töltetet, tépelődik magában. Többnyire a félvéren, aki felbukkant nem sokkal ezelőtt. Nem rajong a gondolatért, hogy valaki a múltból, aki a nehéz időkben kedves volt Lia szívének, most újra felbukkanhat, de úgy látszik Liának fontos volt. Mire elhangzik a kérdés, hogy hová menjenek innen, addigra már rászánja magát a válaszra.*
-Akarod, hogy menjünk és megkeressük? Ryrint, azt a félvér barátodat?
*Böki ki végtére is a kérdést, amire a válasz valószínűleg igenlő lesz. Tudja előre, hogy Lia nagy valószínűséggel nem mond nemet erre az ötletre, de úgy gondolja látatlanban is tartozik a fickónak, ha asszonya mellett állt a régi időkben.*
~Remélem tényleg régi és elfeledett idők és nem egy legjobb új barát lesz.~
*Nem mintha zavarná csak éppen, hogy taszító ennek a gondolata.*
-Gyere, ugorjunk fel a kocsira és irány a város, valahol csak megtaláljuk. A barakknál láttad, akkor nem lehet még messze. A piac felé valahol csak megtalálod.
*Miután elköszönt a kovácsmestertől, újra felkapaszkodik a szekérre, persze csak miután felkötötte az oldalára vadonatúj kardját. Felhúzza Liát maga mellé a bakra.*
-Akkor indulás, ha meglátod ezt a Ryrint valahol szólj.
*Gebe jó ló, az első jelénél máris megindul és a kovácsműhelyt vidám nyerítéssel hagyja maga mögött.*
*Nem mondja, de teljesen egyetért Lia véleményével. Aki elpusztítja egy legenda, vagy jóslat, vagy mi a fene miatt az erődjét és a népét a pusztaságba, vagy ismeretlenbe kényszeríti, arra a megháborodott szolid kifejezés. Kedvese nehéz útjának történetét nem szakítja félbe kérdéssel, csak az arca lesz egyre feszültebb. A történet felénél, Lia sóhaja után, közelebb lép hozzá, aztán átkarolja a vállát.*
-Sajnálom a mesternőd és azt az északi törzset, amelyik nem bízott benned. Visszamaradottak lehetnek, ha nem tudták, milyen nagy hasznát is vehetnék a tudásodnak.
*Halványan elmosolyodik, miközben halkan beszél Liához. Nem akar szomorúságot látni a szemében.*
~Engem is megmentettél, amikor már a halálomon voltam. Persze azt a gyógykúrát nem javaslom senki másnak.~
*A további beszámoló már Ryrinről szól, de nem szakítja félbe azt sem.*
~Nem tudod mi történt volna?~
*Nem akarja elgondolni mi történhetett volna, ha Lia mégis megbecsülésre és talán még másra is talál abban a törzsben. Valószínűleg akkor már nem élne és mostanra a kukacok rágják.*
-Jobban értem most már miért jöttél el onnan.
*Felbukkan a kovács és megalkuszik a kardra, aztán még Lia bemutatja a fegyverét és megveszik bele az új töltetet, tépelődik magában. Többnyire a félvéren, aki felbukkant nem sokkal ezelőtt. Nem rajong a gondolatért, hogy valaki a múltból, aki a nehéz időkben kedves volt Lia szívének, most újra felbukkanhat, de úgy látszik Liának fontos volt. Mire elhangzik a kérdés, hogy hová menjenek innen, addigra már rászánja magát a válaszra.*
-Akarod, hogy menjünk és megkeressük? Ryrint, azt a félvér barátodat?
*Böki ki végtére is a kérdést, amire a válasz valószínűleg igenlő lesz. Tudja előre, hogy Lia nagy valószínűséggel nem mond nemet erre az ötletre, de úgy gondolja látatlanban is tartozik a fickónak, ha asszonya mellett állt a régi időkben.*
~Remélem tényleg régi és elfeledett idők és nem egy legjobb új barát lesz.~
*Nem mintha zavarná csak éppen, hogy taszító ennek a gondolata.*
-Gyere, ugorjunk fel a kocsira és irány a város, valahol csak megtaláljuk. A barakknál láttad, akkor nem lehet még messze. A piac felé valahol csak megtalálod.
*Miután elköszönt a kovácsmestertől, újra felkapaszkodik a szekérre, persze csak miután felkötötte az oldalára vadonatúj kardját. Felhúzza Liát maga mellé a bakra.*
-Akkor indulás, ha meglátod ezt a Ryrint valahol szólj.
*Gebe jó ló, az első jelénél máris megindul és a kovácsműhelyt vidám nyerítéssel hagyja maga mögött.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-06-23 11:04:35
Üzenet elküldve: 2016-06-23 11:04:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ház és új otthon//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz//
*Komoran bólint.*
- Pontosan. Nem igazán értettem a barbár szokásaikat. A törzs valahonnan Északról vándorolt le valami belviszály után, de nem jól mentek a dolgaik és a szellemeket hibáztatták, vagy mit. El akartak költözni, valahova a keleti pusztákon túl, ahol talán valami misztikus hegy várja őket. Azt mondták, a Vashegy nem a nekik ígért misztikus hegy és elmennek. Ezért gyújtotta fel a hadúr a várost, hogy ne maradjon idegenekre, amit ők építettek. Így gondolkodtak. Vagy nem gondolkodtak.
~Szerintem egyszerűen ideiglenesen megháborodott a fickó.~
- Nem tetszett ám ott sem mindenkinek.
*Komolyan bólint, mert a kérdés jogos. és erről még nem mesélt Rendollnak, épp talán csak érintették a felszínt.*
~Hát most jött el az ideje.~
- A hadúr mellett konkrétan semmit. Láttam párszor ugyan, de nekem aztán alig volt hozzá bármi közöm, talán nem is beszéltem vele köszönésen kívül.
*Mélyet sóhajt.*
- Az előző tél elején halt meg a mesternőm. Tudod, egy szekéren jártuk Lanawint, vándoroltunk, gyógyítottunk mióta Lichanec után magához fogadott. Nem volt ez tőlem idegen élet, hiszen sokat jártam karavánokkal is, menet közben tanultam meg tőle mindent, amit csak lehetett. De megbetegedett, és akkor Wegtorenben voltunk éppen. Eladogattam a dolgokat, hogy legyen pénzem a szállásunkra, mert nem maradhattunk az utakon, étel kellett, meg ápoltam, nem lehetett magára hagyni. Azzal kezdődött, hogy megszédült, és leesett a szekérről, eltört a csípője, aztán jött a többi baj is, ami jön, ha egy meglehetősen idős ember ágynak esik és nem tud mozogni. Kellettek gyógyszerek. A csípőjére vettem ugyan bájitalt, de kiderült nem elég erős, az alkimista meg rengeteget kért érte... Mindegy. Végül magamra maradtam, se ló, se szekér, se arany, semmi. Artheniorban több a lehetőség egy embernek, elindultam hát vissza. A legrövidebb út az volt, hogy lementem Délre a Wegtoreni kikötőbe, de kiderült, hajóra nincs pénzem, így a partvonalat követtem, gyalog. A tengerparton viszonylag kibírható az idő télen is. Általában. Sok-sok nap gyalogút volt, míg az erdő déli részén átvágva az erdei ösvényre találtam. Azon kutyagolva találkoztam össze egy férfival, több napja nem ettem már akkor, és szégyen vagy sem, kicsaltam tőle a vacsoráját. Azt mondtam, hogy az étel bajos, beteg lesz tőle, majd én megkóstolom. Rendesen feldühödött, és ott is hagyott. Akkor éjjel egy kidőlt fatörzs alatt aludtam. Másnap értem el a thargok faluját, Amon Ruadhot. Rájöttem, hogy az egyik alkarvédőm berozsdált, nem tudom levenni, így a helyi kovácshoz mentem, és ott találtam az előző napi férfit. Kiderült, hogy ő a kovács új segédje. A kovácsmester egy törpe volt, bizonyos Hrothgaar mester, aki észrevette, az új segédje milyen vasvilla szemekkel bámul, és közölte vele, ő törődjön az alkarvédőmmel, vegye le rólam, javítsa meg. Azt hitte a maga jóindulatával, hogy több közünk is van egymáshoz. Így kezdődött. Aztán a kovácssegéd meghívatta magát ételre cserébe a munkájáért, a kis törpe meg ebből még többre gondolt és kettőnknek egy közös nagy sátrat adott. Talán lett is volna több, jóképű fickó volt, és dolgozott is, csak aztán rájöttem, hogy neki nem számít semmit, ha ott vagyok, ha sem. És a thargok, nos furák, a törpe, aki velem barátságos volt, simán elvágta egy szerencsétlen lesoványodott, beteg, éhező ork torkát, mert az ellopott egyetlen csirkét, hogy megegye. Én kiborultam az egésztől. De senki nem volt ott, hogy próbáljon megnyugtatni. Az a fickó sem. Ekkor jöttem rá. Összeszedtem mindenemet és eljöttem a sátorból, de nem volt hova mennem. A törzs gyógyítója adott munkát, nem épp egyenrangút, egy mélységit bíztak rám. A mélységieket majdnem annyira gyűlölték, mint az orkokat, az a fiatal férfi semmi jóra nem számíthatott ott. Ápoltam, és cserébe lakhattam az ispotályban, de a törzs tagjai nem jöttek hozzám segítségért. És a gyógyító se tekintett igazán társának, akivel megoszthatná a munkát. Nem volt ő rossz, semmi ilyesmi, talán csak nem bízott bennem, idegenben.
*Lia sóhajt, mikor idáig ér a mesében.*
- Aztán egy nap nagyon elfoglalt volt, ha jól emlékszem, valakit eszméletlenül találtak, az egyik őrüket, rá vigyázott, egy lány volt, valaki megtámadta, vérzett is... És közben meg a lovagok éles fegyverrel készültek gyakorlatozni. Hát kimentem a gyakorlótérre és szóltam a lovagok vezérének, hogy ha sérülés lenne, itt vagyok. Gabrien, ő volt az, vele és a társaival indultam el a tűz után. Ott volt Khan is, meg Ryrin. Khan be akart fűzni, azt hiszem, de nem álltam azonnal kötélnek, és közben indultunk is volna, úgy volt velük megyek a keleti végekre... Minden összejött. Khan szeme, igen, a szeme. Mondtam már? Azzal jött hozzám, hogy nem lát a jobb szemére, nem igazán tudtam mi történt, a szembogara változott meg, vörösre, sérülésről nem tudott, én fertőzést vagy mérget gyanítottam, adtam is neki gyógyszert rá. Ő átokra gondolt, babonaságra. Azt mondta nem hibáztat, ha nem tudom megmenteni a látását. Én meg úgy éreztem, ha a másik szemét meg tudom óvni, már az is csoda lesz. Igen, Gabe, a lovagok vezére és Khan legjobb barátok voltak. Gabe ekkor egyezett bele Ryrin kérésébe, hogy tanuljon tőlem. Ryrin azt akarta megtanulni, hogy kint a csatatéren hogyan segíthet a sebesült társainak, hogy azokat élve lehessen hátravinni az első vonalakból egy képzett gyógyítóhoz. Akkor még úgy volt, hogy valamennyien keletre megyünk és Ryrint út közben fogom tanítani. Kedves fickó, akinek elege lett a céltalan öldöklésből, a thargok ezért kicsit kinézték maguk közül. És akkor valahol minden elromlott, a vezér... a tűz... Ryrin berohant a lángok közé és mostanáig nem láttam. Barátok voltunk, Rendoll, azt hittem meghalt, hogy ott halt meg a tűzben. Ryrin nem próbálkozott, az Khan volt... *Lia sóhajt, hátratúrja a haját.*
- Ott álltunk, az erőd égett, a vezér elméje, nos, nem is tudom, mostanság hallani róla, hogy rendben van, de akkor nem volt. Van ilyen is ám, láttam már máskor is, de attól még nem könnyebb. A csapat indulásra készen volt, de nem volt kit követni, nem volt hova indulni. És akkor Gabe és Khan azt mondták, hogy menjünk együtt. Úgy volt, hogy négyen, Gabe, a kedvese Janemita, Khan és én. De ekkor a forgatagban Khan odament egy másik nőhöz, megölelte, összecsókolgatta, és kérte jöjjön velünk. Rögtön tudtam, mi az ábra. Ugyanakkor sok lehetőségem nem volt. Maradni nem volt miért, nem is volt hol. A törzsnek volt már gyógyítója. Sokan mások is elindultak. Ha azt mondom, a vezér épp csak köszönt nekem, hát a húga annyit se tett, nem is ismertem, miért maradtam volna az ö irányítása alatt? Megvettem Gebét, fizettem érte Isuriinak száz aranyat, és elindultam. Igen, a négyesfogattal. Gabe szerette volna azt, ha velük maradok, jómaguk, a két kóbor lovag mellé akart még másokat is toborozni, úgy gondolta egy gyógyító is jó lenne a csapatban. Jó vezér volt. De Khan a másik nő előtt alázott, még azt is mondta, hogy nagy szar volt a gyógyszerem, az íze... Nekem erre nem volt szükségem. Csak a várost akartam elérni, utána elbúcsúztam volna tőlük. A többit tudod. Ryrin csak barát volt. Egy barát, akit mostanáig holtnak hittem. De él. Nem hiszem, hogy hasonmása lenne, aki ennyire olyan, mint ő.
*Lia Rendoll égkék szemébe néz.*
- Nem tudom, mi lett volna, ha az eredeti tervek szerint elmegyünk a keleti puszták és valami mitikus hegy felé. Nem tudom, akkor hogyan alakult volna az élet. Fogalmam sincs, Ryrin többé vált volna-e akkor, mint egy barát. Vagy ha nem ő, akkor más valaki. A thargoknak sok fiatal harcosuk volt akkor, egy részük szétszóródott. Mindenfelé mentek. Más részük ott maradt. Végül, ahogy hírek hozták a vezér is visszatért, és újraépítettek mindent. Te is tudod, a majorságban voltunk, mikor a grombari csatához toboroztak.
*Lia megfogja a párja kezét.*
- De nem az számít, hogy mi lett volna, ha. Az számít, ami van. És egyébként sem tudhatod. Lehetséges, hogy ha Thargarodot nem gyújtja fel Kagan, és mi nem indulunk el Arthenior felé, akkor te érsz el Amon Ruadhig sebesülés nélkül, és ott minden mindegy alapon csatlakozol a keletre indulókhoz, és akkor ott találkozunk össze a menetben, és akkor is együtt lennénk.
*Lia végül elmosolyodik.*
- Erre mondta a mesternőm, hogy ami meg van írva az meg van írva, a sors nálunk jobban tudja, és végül mégis minden úgy történik, ahogyan az kell.
*Rendoll ugyan egyáltalán nem faggatózik, de Lia mégis elmond mindent. Ha most, hát most. Halkan, nyugodtan mesél, és végtére is ez a hely éppen olyan jó erre, mint bármelyik másik. A kis üzletben csak ők vannak, a boltíven át a műhelyéből idelát ugyan a kovács is, de hallani nem hall a munkája zajától, a kalapács pendülésétől.
Végül persze csak nem bírja cérnával a mester, és miután Lia végez a történettel csakhamar fel is bukkan mellettük.
A lány hagyja, hogy a párja beszédbe elegyedjen vele a fegyverekről, ő maga csak csendesen figyel.
Elmosolyodik a lelkes döntésre, hogy rend új kardot választ, és ráadásul szerinte igen tetszetős darabot.
Aztán még szélesebben mosolyog mikor a számára is rendel.*
~Az asszonynak.~
- Íme hát, az asszonya vagyok. Végtére is így igaz, az vagyok mióta a tisztáson találkoztunk, mindegy van-e róla pecsétes papírunk, mikor a gyűrűket viseljük.
~Nem látok senki mást, csak téged nézlek, téged választalak.~
*Liának eszébe jutnak a vésetek a rózsaarany karikák belsején.*
~A nap, a hold, a csillagok és az önmagába futó végtelen kör. Örökké.~
*Mikor a kovács felé fordul Lia előveszi az eddig az alkarvédőjébe rejtett fúvócsövet és megmutatja.*
- Egyszerű tűket használtam bele, de a fúvónyilak jobbak lennének, ha tud valamit mutatni, mester.
*Aztán a lány szemügyre veszi a kínálatot, és csakhamar választ is egy készletet.*
*A vásárlás lebonyolítása után újra Rendollra pillant.*
- És most merre, kedvesem? Irány a piac?
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz//
*Komoran bólint.*
- Pontosan. Nem igazán értettem a barbár szokásaikat. A törzs valahonnan Északról vándorolt le valami belviszály után, de nem jól mentek a dolgaik és a szellemeket hibáztatták, vagy mit. El akartak költözni, valahova a keleti pusztákon túl, ahol talán valami misztikus hegy várja őket. Azt mondták, a Vashegy nem a nekik ígért misztikus hegy és elmennek. Ezért gyújtotta fel a hadúr a várost, hogy ne maradjon idegenekre, amit ők építettek. Így gondolkodtak. Vagy nem gondolkodtak.
~Szerintem egyszerűen ideiglenesen megháborodott a fickó.~
- Nem tetszett ám ott sem mindenkinek.
*Komolyan bólint, mert a kérdés jogos. és erről még nem mesélt Rendollnak, épp talán csak érintették a felszínt.*
~Hát most jött el az ideje.~
- A hadúr mellett konkrétan semmit. Láttam párszor ugyan, de nekem aztán alig volt hozzá bármi közöm, talán nem is beszéltem vele köszönésen kívül.
*Mélyet sóhajt.*
- Az előző tél elején halt meg a mesternőm. Tudod, egy szekéren jártuk Lanawint, vándoroltunk, gyógyítottunk mióta Lichanec után magához fogadott. Nem volt ez tőlem idegen élet, hiszen sokat jártam karavánokkal is, menet közben tanultam meg tőle mindent, amit csak lehetett. De megbetegedett, és akkor Wegtorenben voltunk éppen. Eladogattam a dolgokat, hogy legyen pénzem a szállásunkra, mert nem maradhattunk az utakon, étel kellett, meg ápoltam, nem lehetett magára hagyni. Azzal kezdődött, hogy megszédült, és leesett a szekérről, eltört a csípője, aztán jött a többi baj is, ami jön, ha egy meglehetősen idős ember ágynak esik és nem tud mozogni. Kellettek gyógyszerek. A csípőjére vettem ugyan bájitalt, de kiderült nem elég erős, az alkimista meg rengeteget kért érte... Mindegy. Végül magamra maradtam, se ló, se szekér, se arany, semmi. Artheniorban több a lehetőség egy embernek, elindultam hát vissza. A legrövidebb út az volt, hogy lementem Délre a Wegtoreni kikötőbe, de kiderült, hajóra nincs pénzem, így a partvonalat követtem, gyalog. A tengerparton viszonylag kibírható az idő télen is. Általában. Sok-sok nap gyalogút volt, míg az erdő déli részén átvágva az erdei ösvényre találtam. Azon kutyagolva találkoztam össze egy férfival, több napja nem ettem már akkor, és szégyen vagy sem, kicsaltam tőle a vacsoráját. Azt mondtam, hogy az étel bajos, beteg lesz tőle, majd én megkóstolom. Rendesen feldühödött, és ott is hagyott. Akkor éjjel egy kidőlt fatörzs alatt aludtam. Másnap értem el a thargok faluját, Amon Ruadhot. Rájöttem, hogy az egyik alkarvédőm berozsdált, nem tudom levenni, így a helyi kovácshoz mentem, és ott találtam az előző napi férfit. Kiderült, hogy ő a kovács új segédje. A kovácsmester egy törpe volt, bizonyos Hrothgaar mester, aki észrevette, az új segédje milyen vasvilla szemekkel bámul, és közölte vele, ő törődjön az alkarvédőmmel, vegye le rólam, javítsa meg. Azt hitte a maga jóindulatával, hogy több közünk is van egymáshoz. Így kezdődött. Aztán a kovácssegéd meghívatta magát ételre cserébe a munkájáért, a kis törpe meg ebből még többre gondolt és kettőnknek egy közös nagy sátrat adott. Talán lett is volna több, jóképű fickó volt, és dolgozott is, csak aztán rájöttem, hogy neki nem számít semmit, ha ott vagyok, ha sem. És a thargok, nos furák, a törpe, aki velem barátságos volt, simán elvágta egy szerencsétlen lesoványodott, beteg, éhező ork torkát, mert az ellopott egyetlen csirkét, hogy megegye. Én kiborultam az egésztől. De senki nem volt ott, hogy próbáljon megnyugtatni. Az a fickó sem. Ekkor jöttem rá. Összeszedtem mindenemet és eljöttem a sátorból, de nem volt hova mennem. A törzs gyógyítója adott munkát, nem épp egyenrangút, egy mélységit bíztak rám. A mélységieket majdnem annyira gyűlölték, mint az orkokat, az a fiatal férfi semmi jóra nem számíthatott ott. Ápoltam, és cserébe lakhattam az ispotályban, de a törzs tagjai nem jöttek hozzám segítségért. És a gyógyító se tekintett igazán társának, akivel megoszthatná a munkát. Nem volt ő rossz, semmi ilyesmi, talán csak nem bízott bennem, idegenben.
*Lia sóhajt, mikor idáig ér a mesében.*
- Aztán egy nap nagyon elfoglalt volt, ha jól emlékszem, valakit eszméletlenül találtak, az egyik őrüket, rá vigyázott, egy lány volt, valaki megtámadta, vérzett is... És közben meg a lovagok éles fegyverrel készültek gyakorlatozni. Hát kimentem a gyakorlótérre és szóltam a lovagok vezérének, hogy ha sérülés lenne, itt vagyok. Gabrien, ő volt az, vele és a társaival indultam el a tűz után. Ott volt Khan is, meg Ryrin. Khan be akart fűzni, azt hiszem, de nem álltam azonnal kötélnek, és közben indultunk is volna, úgy volt velük megyek a keleti végekre... Minden összejött. Khan szeme, igen, a szeme. Mondtam már? Azzal jött hozzám, hogy nem lát a jobb szemére, nem igazán tudtam mi történt, a szembogara változott meg, vörösre, sérülésről nem tudott, én fertőzést vagy mérget gyanítottam, adtam is neki gyógyszert rá. Ő átokra gondolt, babonaságra. Azt mondta nem hibáztat, ha nem tudom megmenteni a látását. Én meg úgy éreztem, ha a másik szemét meg tudom óvni, már az is csoda lesz. Igen, Gabe, a lovagok vezére és Khan legjobb barátok voltak. Gabe ekkor egyezett bele Ryrin kérésébe, hogy tanuljon tőlem. Ryrin azt akarta megtanulni, hogy kint a csatatéren hogyan segíthet a sebesült társainak, hogy azokat élve lehessen hátravinni az első vonalakból egy képzett gyógyítóhoz. Akkor még úgy volt, hogy valamennyien keletre megyünk és Ryrint út közben fogom tanítani. Kedves fickó, akinek elege lett a céltalan öldöklésből, a thargok ezért kicsit kinézték maguk közül. És akkor valahol minden elromlott, a vezér... a tűz... Ryrin berohant a lángok közé és mostanáig nem láttam. Barátok voltunk, Rendoll, azt hittem meghalt, hogy ott halt meg a tűzben. Ryrin nem próbálkozott, az Khan volt... *Lia sóhajt, hátratúrja a haját.*
- Ott álltunk, az erőd égett, a vezér elméje, nos, nem is tudom, mostanság hallani róla, hogy rendben van, de akkor nem volt. Van ilyen is ám, láttam már máskor is, de attól még nem könnyebb. A csapat indulásra készen volt, de nem volt kit követni, nem volt hova indulni. És akkor Gabe és Khan azt mondták, hogy menjünk együtt. Úgy volt, hogy négyen, Gabe, a kedvese Janemita, Khan és én. De ekkor a forgatagban Khan odament egy másik nőhöz, megölelte, összecsókolgatta, és kérte jöjjön velünk. Rögtön tudtam, mi az ábra. Ugyanakkor sok lehetőségem nem volt. Maradni nem volt miért, nem is volt hol. A törzsnek volt már gyógyítója. Sokan mások is elindultak. Ha azt mondom, a vezér épp csak köszönt nekem, hát a húga annyit se tett, nem is ismertem, miért maradtam volna az ö irányítása alatt? Megvettem Gebét, fizettem érte Isuriinak száz aranyat, és elindultam. Igen, a négyesfogattal. Gabe szerette volna azt, ha velük maradok, jómaguk, a két kóbor lovag mellé akart még másokat is toborozni, úgy gondolta egy gyógyító is jó lenne a csapatban. Jó vezér volt. De Khan a másik nő előtt alázott, még azt is mondta, hogy nagy szar volt a gyógyszerem, az íze... Nekem erre nem volt szükségem. Csak a várost akartam elérni, utána elbúcsúztam volna tőlük. A többit tudod. Ryrin csak barát volt. Egy barát, akit mostanáig holtnak hittem. De él. Nem hiszem, hogy hasonmása lenne, aki ennyire olyan, mint ő.
*Lia Rendoll égkék szemébe néz.*
- Nem tudom, mi lett volna, ha az eredeti tervek szerint elmegyünk a keleti puszták és valami mitikus hegy felé. Nem tudom, akkor hogyan alakult volna az élet. Fogalmam sincs, Ryrin többé vált volna-e akkor, mint egy barát. Vagy ha nem ő, akkor más valaki. A thargoknak sok fiatal harcosuk volt akkor, egy részük szétszóródott. Mindenfelé mentek. Más részük ott maradt. Végül, ahogy hírek hozták a vezér is visszatért, és újraépítettek mindent. Te is tudod, a majorságban voltunk, mikor a grombari csatához toboroztak.
*Lia megfogja a párja kezét.*
- De nem az számít, hogy mi lett volna, ha. Az számít, ami van. És egyébként sem tudhatod. Lehetséges, hogy ha Thargarodot nem gyújtja fel Kagan, és mi nem indulunk el Arthenior felé, akkor te érsz el Amon Ruadhig sebesülés nélkül, és ott minden mindegy alapon csatlakozol a keletre indulókhoz, és akkor ott találkozunk össze a menetben, és akkor is együtt lennénk.
*Lia végül elmosolyodik.*
- Erre mondta a mesternőm, hogy ami meg van írva az meg van írva, a sors nálunk jobban tudja, és végül mégis minden úgy történik, ahogyan az kell.
*Rendoll ugyan egyáltalán nem faggatózik, de Lia mégis elmond mindent. Ha most, hát most. Halkan, nyugodtan mesél, és végtére is ez a hely éppen olyan jó erre, mint bármelyik másik. A kis üzletben csak ők vannak, a boltíven át a műhelyéből idelát ugyan a kovács is, de hallani nem hall a munkája zajától, a kalapács pendülésétől.
Végül persze csak nem bírja cérnával a mester, és miután Lia végez a történettel csakhamar fel is bukkan mellettük.
A lány hagyja, hogy a párja beszédbe elegyedjen vele a fegyverekről, ő maga csak csendesen figyel.
Elmosolyodik a lelkes döntésre, hogy rend új kardot választ, és ráadásul szerinte igen tetszetős darabot.
Aztán még szélesebben mosolyog mikor a számára is rendel.*
~Az asszonynak.~
- Íme hát, az asszonya vagyok. Végtére is így igaz, az vagyok mióta a tisztáson találkoztunk, mindegy van-e róla pecsétes papírunk, mikor a gyűrűket viseljük.
~Nem látok senki mást, csak téged nézlek, téged választalak.~
*Liának eszébe jutnak a vésetek a rózsaarany karikák belsején.*
~A nap, a hold, a csillagok és az önmagába futó végtelen kör. Örökké.~
*Mikor a kovács felé fordul Lia előveszi az eddig az alkarvédőjébe rejtett fúvócsövet és megmutatja.*
- Egyszerű tűket használtam bele, de a fúvónyilak jobbak lennének, ha tud valamit mutatni, mester.
*Aztán a lány szemügyre veszi a kínálatot, és csakhamar választ is egy készletet.*
*A vásárlás lebonyolítása után újra Rendollra pillant.*
- És most merre, kedvesem? Irány a piac?
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-06-22 16:54:52
Üzenet elküldve: 2016-06-22 16:54:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Régi ház és új otthon//
*Végig hallgatja a tűzeset részleteit, de az egész, valahogy különösen hangzik.*
-A hadúr felgyújtotta a saját erődjét, amit előtte verejtékes munkával építettek?
~Te pedig ott voltál, egy ilyen hadúr mellett?~
-Mondd, Liám, mit csináltál te ott tulajdonképpen, miért mentél pont oda, a thargokhoz és miért maradtál közöttük?
*Ez az, amit nem ért, még, ha Lia kereskedni, vagy gyógyítani ment, miért nem jött el onnan aztán. Miért csak a tűzvész után? Valahol arra gondol köze lehet az említett lovagnak hozzá. Kezd rossz szájízzel gondolni arra a félvér lovagra, akit ilyen döbbenetes viszontlátnia asszonyának.*
~Tán csak nem miatta maradtál ott, amiatt a félvér miatt?~
*Az eseményekre, amik megelőzték a találkozásukat emlékszik, legalábbis arra, amit Lia mondott a macskaszerű szörnyekkel való küzdelemről és azokról, akiktől elvált.*
~Ott lovagról, aki fontos lehet neki szó se volt. Azok, akikkel addig úton volt csak nem lehettek olyan fontosak, ha úgy döntött egyedül megy tovább és egymaga próbál szerencsét.~
*Nem faggatja tovább erről Liát. Egy rég nem látott félvér nem elég, ahhoz, hogy ne bízzon meg benne. Inkább összpontosít most a fegyverekre és a kovácsot faggatja a kard áráról, amit a kezében tart, aki végül felbukkan mellettük.*
-Igen beszéljünk vele.
*A kölcsönös köszöntések után, kiderül, hogy a kard nem olcsó darab, de ha Liát kell vele megvédenie semmi nem lehet drága, azon kívül valóban megbízható darabnak látszik és új. Az első gazdája lehet ő fegyverének és az ő keze formálhatja, hogy teljesen a sajátja legyen és neki engedelmeskedjen.*
-Megveszem.
*Szól hirtelen lelkesen, aztán megint a kovácshoz fordul*
-Az asszonynak a fúvócsőhöz van szüksége munícióra. Tudsz ajánlani valamit?
*A kovács elégedetten és készségesen fordul Lia felé, hogy szemügyre vegye a fegyvert, amihez a töltetet szeretnék a kedves vevők.*
*Végig hallgatja a tűzeset részleteit, de az egész, valahogy különösen hangzik.*
-A hadúr felgyújtotta a saját erődjét, amit előtte verejtékes munkával építettek?
~Te pedig ott voltál, egy ilyen hadúr mellett?~
-Mondd, Liám, mit csináltál te ott tulajdonképpen, miért mentél pont oda, a thargokhoz és miért maradtál közöttük?
*Ez az, amit nem ért, még, ha Lia kereskedni, vagy gyógyítani ment, miért nem jött el onnan aztán. Miért csak a tűzvész után? Valahol arra gondol köze lehet az említett lovagnak hozzá. Kezd rossz szájízzel gondolni arra a félvér lovagra, akit ilyen döbbenetes viszontlátnia asszonyának.*
~Tán csak nem miatta maradtál ott, amiatt a félvér miatt?~
*Az eseményekre, amik megelőzték a találkozásukat emlékszik, legalábbis arra, amit Lia mondott a macskaszerű szörnyekkel való küzdelemről és azokról, akiktől elvált.*
~Ott lovagról, aki fontos lehet neki szó se volt. Azok, akikkel addig úton volt csak nem lehettek olyan fontosak, ha úgy döntött egyedül megy tovább és egymaga próbál szerencsét.~
*Nem faggatja tovább erről Liát. Egy rég nem látott félvér nem elég, ahhoz, hogy ne bízzon meg benne. Inkább összpontosít most a fegyverekre és a kovácsot faggatja a kard áráról, amit a kezében tart, aki végül felbukkan mellettük.*
-Igen beszéljünk vele.
*A kölcsönös köszöntések után, kiderül, hogy a kard nem olcsó darab, de ha Liát kell vele megvédenie semmi nem lehet drága, azon kívül valóban megbízható darabnak látszik és új. Az első gazdája lehet ő fegyverének és az ő keze formálhatja, hogy teljesen a sajátja legyen és neki engedelmeskedjen.*
-Megveszem.
*Szól hirtelen lelkesen, aztán megint a kovácshoz fordul*
-Az asszonynak a fúvócsőhöz van szüksége munícióra. Tudsz ajánlani valamit?
*A kovács elégedetten és készségesen fordul Lia felé, hogy szemügyre vegye a fegyvert, amihez a töltetet szeretnék a kedves vevők.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-06-18 17:14:24
Üzenet elküldve: 2016-06-18 17:14:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Régi ház és új otthon//
*Komolyan bólint.*
– Igen. Mi nyár elején találkoztunk az Artheniori erdőben, közel a tisztáshoz. Előtte pár nappal hagytam el Amon Ruadhot. A tél végétől ott éltem, de akkor a törzs el akart vonulni, aztán történt valami, aminek a kicsúcsosodása a tűzvész lett. A korábbi tharg erőd fából volt döntően, és az égett le, azt beszélték, maga a hadúr gyújtotta fel, hogy ne maradjon semmi utánuk. De valami más is történhetett ott, mindenesetre a félvér lovagot akkor láttam utoljára, visszafelé tartott az erődbe. Így emlékszem. Aztán elhagytam a helyet, Gebét a thargoktól vettem, rajta jöttem el, a két lovaggal és a… nos Gabe párjával, Janemitával, meg egy Rilai nevű nővel. Az óta egyiküket sem láttam.
*Ennél többet nem nagyon tud elmesélni, hacsak nem a macskafélékkel való éjszakai harcot. Igaz, azt már említette Rendollnak, de akkor még messze nem voltak ennyire fontosak egymásnak, és talán a férfi most máshogyan fogadná az életveszélyes kaland történetét. Így csak utal rá, halványan.*
– De róluk régebben már meséltem. Tőlük váltam el aznap hajnalban, mikor veled találkoztam.
*Észreveszi persze, hogy Rendoll nincs oda, hogy ő ismer egy férfit, illetve, nyilván sok embert és egyéb lényt ismer, csak, nos, talán csak Rendollt az zavarja, ha az illetőt ő nem ismeri, és így nem tudja teljesen bizonyosan, hogy Lia milyen viszonyban van vele.*
– Igen, tudom. De tudod, a legtöbb hasonlóság csak első pillanatban olyan nagy. Vannak különbségek is.
*De mire a műhelyhez érnek már újra mosolyog ő is, igaz a számszeríjtól nincs elragadtatva.*
– Sose használtam még ilyet, egy örökkévalóság lenne megtanulnom úgy bánni vele, ahogy kell, és gondolkodás nélkül ösztönösen használni. De fúvócsövem öt éves korom óta van. Igaz nem jó akkora távolságra, cserében viszont nagyon könnyen elrejthető. Ha valaki nem tudja, mit keressen, lehet meg sem találja nálam.
*Lia szerint ez is fontos érv.
Aztán elmosolyodik.*
– De én igen, valamennyire. Ha gyógyító vagy tudnod kell azt is, mit kezelsz.
*Követi Rendoll pillantását, és ő is észreveszi a kardot. Közelebb lép.*
– Nem mintha a jelenlegi kardod nem szolgált volna jól, de ez valóban erősebb darabnak tűnik, és szép a díszítése is. Talán a kovács tud róla pár szót mesélni, hogy új darab-e vagy már volt gazdája? Milyen ötvözetből van, melyik műhelyből…
*Látja, hogy a párja tetszését megnyerte a fegyver így ő is kíváncsi, vajon van-e története.*
– Beszéljünk a kováccsal?
*Komolyan bólint.*
– Igen. Mi nyár elején találkoztunk az Artheniori erdőben, közel a tisztáshoz. Előtte pár nappal hagytam el Amon Ruadhot. A tél végétől ott éltem, de akkor a törzs el akart vonulni, aztán történt valami, aminek a kicsúcsosodása a tűzvész lett. A korábbi tharg erőd fából volt döntően, és az égett le, azt beszélték, maga a hadúr gyújtotta fel, hogy ne maradjon semmi utánuk. De valami más is történhetett ott, mindenesetre a félvér lovagot akkor láttam utoljára, visszafelé tartott az erődbe. Így emlékszem. Aztán elhagytam a helyet, Gebét a thargoktól vettem, rajta jöttem el, a két lovaggal és a… nos Gabe párjával, Janemitával, meg egy Rilai nevű nővel. Az óta egyiküket sem láttam.
*Ennél többet nem nagyon tud elmesélni, hacsak nem a macskafélékkel való éjszakai harcot. Igaz, azt már említette Rendollnak, de akkor még messze nem voltak ennyire fontosak egymásnak, és talán a férfi most máshogyan fogadná az életveszélyes kaland történetét. Így csak utal rá, halványan.*
– De róluk régebben már meséltem. Tőlük váltam el aznap hajnalban, mikor veled találkoztam.
*Észreveszi persze, hogy Rendoll nincs oda, hogy ő ismer egy férfit, illetve, nyilván sok embert és egyéb lényt ismer, csak, nos, talán csak Rendollt az zavarja, ha az illetőt ő nem ismeri, és így nem tudja teljesen bizonyosan, hogy Lia milyen viszonyban van vele.*
– Igen, tudom. De tudod, a legtöbb hasonlóság csak első pillanatban olyan nagy. Vannak különbségek is.
*De mire a műhelyhez érnek már újra mosolyog ő is, igaz a számszeríjtól nincs elragadtatva.*
– Sose használtam még ilyet, egy örökkévalóság lenne megtanulnom úgy bánni vele, ahogy kell, és gondolkodás nélkül ösztönösen használni. De fúvócsövem öt éves korom óta van. Igaz nem jó akkora távolságra, cserében viszont nagyon könnyen elrejthető. Ha valaki nem tudja, mit keressen, lehet meg sem találja nálam.
*Lia szerint ez is fontos érv.
Aztán elmosolyodik.*
– De én igen, valamennyire. Ha gyógyító vagy tudnod kell azt is, mit kezelsz.
*Követi Rendoll pillantását, és ő is észreveszi a kardot. Közelebb lép.*
– Nem mintha a jelenlegi kardod nem szolgált volna jól, de ez valóban erősebb darabnak tűnik, és szép a díszítése is. Talán a kovács tud róla pár szót mesélni, hogy új darab-e vagy már volt gazdája? Milyen ötvözetből van, melyik műhelyből…
*Látja, hogy a párja tetszését megnyerte a fegyver így ő is kíváncsi, vajon van-e története.*
– Beszéljünk a kováccsal?
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-06-16 21:35:34
Üzenet elküldve: 2016-06-16 21:35:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Régi ház és új otthon//
*A beszámoló nem olyan magabiztos a meglátott félvérről.*
-A tűzvésznél, mikor ott jártál?
*Próbálja összerakni a dolgokat. Nem hallott róla sokat, igaz nem is nagyon kereste a híreket, mikor megérkezett a városba.*
- Aha... egy lovag, a Thargoknál, régi ismeretség.
*Nem mondhatni, hogy lelkesen összegzi, de a történet maga érdekes.*
-Valahogy csak sikerült neki elmenekülni, ha itt láttad, ha csak, lehet mondjuk döbbenetes hasonlóság. Tudod, láttam már ilyet.
*Mosolyog Liára, mert Ehnorához feltűnően hasonlított elsőre, nála jobban nem tudja senki, hogy megeshet ebben a világban ilyen is. A számszeríjat nézve Lia nem tűnik túl lelkesnek. Magában igazat neki, de most a védelméről van szó és ez könnyen kezelhető fegyver, ha nem is elegáns.*
-Nem erőltetem rád, ha nem akarod, de gondold meg. Úgy gondolom szükséged van valamilyen hatásosabb fegyverre a védelmed érdekében. Nem olyan egyszerű, mint egy tőr valóban, de egyszer megtanulod és kész, azon kívül ezzel távorról és gyorsan találhatod el az ellenfelet.
*Próbálja meghozni Lia kedvét a fegyverhez, ami nem illik hozzá, de nem lehet az ember válogatós a módszerekben, ha magát védi, akkor hatásos eszköz kell.*
-Az is jó, ha pár hatásos töltetet szerzünk a fegyveredhez, de én nem értek a mérgekhez *halkítja le a hangját* Mondjuk hatásos és jól jöhet.
*Egyezik bele ebbe is, nem éppen kifinomult, de nem is az a cél. Most az a lényeg, ha Liát támadás éri és nincs mellette, mindenképpen épségben maradjon. A kérdésre körbenéz a fegyverek között és megakad a szeme egy kardon.*
-Nem nagyon foglalkoztam a fegyverekkel és a kardom se mai darab.
*A kiszemelt darabot leveszi a polcról és megnézi a szépen megmunkált markolatot. Nehéz és hosszú kard, de elnyeri a tetszését. A mostaninál mindenképpen jobb.*
-Ez tetszik, szerintem nagyon jó kard.
*Az arcán lehet látni, hogy valóban nagyon jónak találja. Nem állja meg és óvatosan suhint is vele a levegőbe, de csak óvatosan ne verje le a sok kirakott más fegyvert.*
*A beszámoló nem olyan magabiztos a meglátott félvérről.*
-A tűzvésznél, mikor ott jártál?
*Próbálja összerakni a dolgokat. Nem hallott róla sokat, igaz nem is nagyon kereste a híreket, mikor megérkezett a városba.*
- Aha... egy lovag, a Thargoknál, régi ismeretség.
*Nem mondhatni, hogy lelkesen összegzi, de a történet maga érdekes.*
-Valahogy csak sikerült neki elmenekülni, ha itt láttad, ha csak, lehet mondjuk döbbenetes hasonlóság. Tudod, láttam már ilyet.
*Mosolyog Liára, mert Ehnorához feltűnően hasonlított elsőre, nála jobban nem tudja senki, hogy megeshet ebben a világban ilyen is. A számszeríjat nézve Lia nem tűnik túl lelkesnek. Magában igazat neki, de most a védelméről van szó és ez könnyen kezelhető fegyver, ha nem is elegáns.*
-Nem erőltetem rád, ha nem akarod, de gondold meg. Úgy gondolom szükséged van valamilyen hatásosabb fegyverre a védelmed érdekében. Nem olyan egyszerű, mint egy tőr valóban, de egyszer megtanulod és kész, azon kívül ezzel távorról és gyorsan találhatod el az ellenfelet.
*Próbálja meghozni Lia kedvét a fegyverhez, ami nem illik hozzá, de nem lehet az ember válogatós a módszerekben, ha magát védi, akkor hatásos eszköz kell.*
-Az is jó, ha pár hatásos töltetet szerzünk a fegyveredhez, de én nem értek a mérgekhez *halkítja le a hangját* Mondjuk hatásos és jól jöhet.
*Egyezik bele ebbe is, nem éppen kifinomult, de nem is az a cél. Most az a lényeg, ha Liát támadás éri és nincs mellette, mindenképpen épségben maradjon. A kérdésre körbenéz a fegyverek között és megakad a szeme egy kardon.*
-Nem nagyon foglalkoztam a fegyverekkel és a kardom se mai darab.
*A kiszemelt darabot leveszi a polcról és megnézi a szépen megmunkált markolatot. Nehéz és hosszú kard, de elnyeri a tetszését. A mostaninál mindenképpen jobb.*
-Ez tetszik, szerintem nagyon jó kard.
*Az arcán lehet látni, hogy valóban nagyon jónak találja. Nem állja meg és óvatosan suhint is vele a levegőbe, de csak óvatosan ne verje le a sok kirakott más fegyvert.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-06-16 10:46:00
Üzenet elküldve: 2016-06-16 10:46:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ház és új otthon//
*Apró kis mosollyal veszi tudomásul, hogy a lovagi képzés első napján épp csak átcsusszant egy elégségessel, pedig a tanára igazán részrehajló és megvesztegethető fajta.*
~Legalábbis az én esetemben.~
- Rendben, nézzünk be a kovácshoz. Bár tudod, én nem vagyok épp harcos alkat, nem is szeretem a vérontást, valóban csak önvédelemhez lenne szükségem valamire, amihez se túl nagy erő, se sokéves kiképzés nem szükséges.
~Nagyon úgy néz ki, hogy a kard nem az én műfajom.~
*Már újra a szekéren zötyögnek, mikor Rendoll rákérdez a megtorpanása okára.
Lassan bólint, nincs értelme titkolóznia, és oka sincs rá.*
- Ha ő az, akire gondolok, akkor igen, de nem ember, hanem félvér. Igen, de... *Lia a fejét csóválja.* Még az előtt találkoztam vele, mielőtt téged megismertelek volna, a thargoknál, Amon Ruadhon. De az lehetetlen! Utoljára akkor láttam, mikor visszarohant az erőd kapuján, be Thargarodba, aztán minden kigyulladt, azt hittem senki sem élheti túl azt a tüzet. A neve Ryrin. Lovag volt, illetve, ahogy kinéz, még mindig az... Szinte el sem hiszem...
*Lia valóban elképzelni sem tudja, a félvér lovag, aki harctéri gyógyítást akart tőle tanulni annak idején, hogyan élhette túl azt a tűzesetet.*
- Az óta nem hallottam róla.
*A többiekről persze igen, hiszen az Ametiszt majorba elérnek a hírek a vashegyről, mikor ott jártak a karavánt leadva hallott pletykákat, bár leginkább csak a hadúrról.*
- Szép napot! *köszön ő is, mikor a párját követve a műhelybe lép.
Figyeli, ahogy Rendoll kézbe vesz egy ostort, és egészen cseppet elhúzza a száját oldalra.*
~Biztos nem! Képtelen lennék ezzel valaki arcába csapni. Nos igen, hacsak nem az életem múlna rajta, vagy az övé.~
- Olyan átlagosan. Nem kitűnően, de nem is rosszul. A fúvócsővel hidd el, ügyes vagyok.
*Közelebb lép Rendollhoz, úgy súgja a fülébe a többit.* Főleg ha profi nyilakat tehetek belé. Megkezelve mondjuk egy kis ezzel meg azzal, hogy egy karcolás is elég legyen.
~Igazi orgyilkosfegyver, az ám. Csak sokan semmire sem értékelik.~
*Ő is nézelődni kezd, de a párja hívására közelebb megy és szemügyre veszi a számszeríjat.*
- Hm, elég bonyolult szerkezetnek tűnik *mondja elgondolkodva. Még nem biztos benne, mi is lenne jó, habozva néz körbe, majd hogy némi időt nyerjen megkérdi:* És magadnak látsz valami hasznosat?
*Apró kis mosollyal veszi tudomásul, hogy a lovagi képzés első napján épp csak átcsusszant egy elégségessel, pedig a tanára igazán részrehajló és megvesztegethető fajta.*
~Legalábbis az én esetemben.~
- Rendben, nézzünk be a kovácshoz. Bár tudod, én nem vagyok épp harcos alkat, nem is szeretem a vérontást, valóban csak önvédelemhez lenne szükségem valamire, amihez se túl nagy erő, se sokéves kiképzés nem szükséges.
~Nagyon úgy néz ki, hogy a kard nem az én műfajom.~
*Már újra a szekéren zötyögnek, mikor Rendoll rákérdez a megtorpanása okára.
Lassan bólint, nincs értelme titkolóznia, és oka sincs rá.*
- Ha ő az, akire gondolok, akkor igen, de nem ember, hanem félvér. Igen, de... *Lia a fejét csóválja.* Még az előtt találkoztam vele, mielőtt téged megismertelek volna, a thargoknál, Amon Ruadhon. De az lehetetlen! Utoljára akkor láttam, mikor visszarohant az erőd kapuján, be Thargarodba, aztán minden kigyulladt, azt hittem senki sem élheti túl azt a tüzet. A neve Ryrin. Lovag volt, illetve, ahogy kinéz, még mindig az... Szinte el sem hiszem...
*Lia valóban elképzelni sem tudja, a félvér lovag, aki harctéri gyógyítást akart tőle tanulni annak idején, hogyan élhette túl azt a tűzesetet.*
- Az óta nem hallottam róla.
*A többiekről persze igen, hiszen az Ametiszt majorba elérnek a hírek a vashegyről, mikor ott jártak a karavánt leadva hallott pletykákat, bár leginkább csak a hadúrról.*
- Szép napot! *köszön ő is, mikor a párját követve a műhelybe lép.
Figyeli, ahogy Rendoll kézbe vesz egy ostort, és egészen cseppet elhúzza a száját oldalra.*
~Biztos nem! Képtelen lennék ezzel valaki arcába csapni. Nos igen, hacsak nem az életem múlna rajta, vagy az övé.~
- Olyan átlagosan. Nem kitűnően, de nem is rosszul. A fúvócsővel hidd el, ügyes vagyok.
*Közelebb lép Rendollhoz, úgy súgja a fülébe a többit.* Főleg ha profi nyilakat tehetek belé. Megkezelve mondjuk egy kis ezzel meg azzal, hogy egy karcolás is elég legyen.
~Igazi orgyilkosfegyver, az ám. Csak sokan semmire sem értékelik.~
*Ő is nézelődni kezd, de a párja hívására közelebb megy és szemügyre veszi a számszeríjat.*
- Hm, elég bonyolult szerkezetnek tűnik *mondja elgondolkodva. Még nem biztos benne, mi is lenne jó, habozva néz körbe, majd hogy némi időt nyerjen megkérdi:* És magadnak látsz valami hasznosat?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073