Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-29 13:24:40
Üzenet elküldve: 2012-01-29 13:24:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*A támadást sikeresen megállítja az ork. Rína távolodik egy lépést és kíváncsian figyel. Sűrűn veszi a levegőt, csak happolva. Karjai egy pillanatra megremegnek, de a fegyvert biztosan fogja. Mikor Rufian kijelenti, hogy nem akar harcolni, elneveti magát. Szablyával és tőrrel a kezében közeledik ellenfeléhez. Olyannyira közel, hogy a felé tartott kard hegye mellkasához ér.*
- Rajta, végezz velem! Csak egy mozdulat. Mindenki jól jár. Senki nem kerülne miattam veszélybe.
*mondja komolyan. Vár még néhány pillanatot. Nem sokat, nem akarja, hogy Ayrine közbe lépjen. Még az előtt akar végezni. Kíváncsian figyel, majd egy idő után elrakja fegyvereit.
"Cöh! Orkok... Gyáva népség. Még erre sincs mersze. Ayrine legalább védve van, még ha néha ártalmasnak is néz ki ez az alak rá nézve. Itt az ideje a távozásnak..."
gondolja. Csuklyáját fejére hajtja, majd hátat fordít ellenfelének. Megenged még egy pillantást Ayrine felé.*
- Megmondtam, hogy nem megyek veletek! Az túl veszélyes lenne rátok nézve... Ayrine, kérlek ne bérelj fel minden jöttmentet. Ez az ork... Jobb mint az a csürhe, de nem lenne elég.
- Rajta, végezz velem! Csak egy mozdulat. Mindenki jól jár. Senki nem kerülne miattam veszélybe.
*mondja komolyan. Vár még néhány pillanatot. Nem sokat, nem akarja, hogy Ayrine közbe lépjen. Még az előtt akar végezni. Kíváncsian figyel, majd egy idő után elrakja fegyvereit.
"Cöh! Orkok... Gyáva népség. Még erre sincs mersze. Ayrine legalább védve van, még ha néha ártalmasnak is néz ki ez az alak rá nézve. Itt az ideje a távozásnak..."
gondolja. Csuklyáját fejére hajtja, majd hátat fordít ellenfelének. Megenged még egy pillantást Ayrine felé.*
- Megmondtam, hogy nem megyek veletek! Az túl veszélyes lenne rátok nézve... Ayrine, kérlek ne bérelj fel minden jöttmentet. Ez az ork... Jobb mint az a csürhe, de nem lenne elég.
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-29 12:47:49
Üzenet elküldve: 2012-01-29 12:47:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Rufiant meglepi a sötételf hihetetlen gyorsasága. Pengéje a másik szablyájában elakad, aztán már csak azt veszi észre, hogy védekező pozícióba került. Ayrine-ra pillant, a nő nem esett el, a gnóm meg már sehol nincs. Figyelmét ismét a sötét bőrű, köpenyes alak felé fordítja, amikor az 'Védekezz, ork!' kiáltással támadó állásba helyezkedik.*
- Nem akarok bajt, fekete! Tedd le a fegyvert! Úrnőm parancsot adott, te velünk jössz!
*Veti oda a nőnek halkan, de határozott hangon. Fegyverét derékmagasságban, rézsút felfelé tartja jobb kézzel, balja a háta mögött, ujjaival kitapogatja a dobótőr nyelét. "Ez a sötételf nagyon veszélyes. Ha harcra kerül a sor, végem." Gondolja Rufian, de szeme és tartása rezzenetlen. "Ha itt ér a halál, hát haljak meg nemes módján! Ne mondhassa senki, hogy Rufian MoraghThan megfutamodott a csatából!"
- Nos, fekete? Hogy döntesz? Velünk jössz, vagy harcolsz inkább? *Teszi még hozzá, és apró mosoly jelenik meg szája sarkában.*
- Nem akarok bajt, fekete! Tedd le a fegyvert! Úrnőm parancsot adott, te velünk jössz!
*Veti oda a nőnek halkan, de határozott hangon. Fegyverét derékmagasságban, rézsút felfelé tartja jobb kézzel, balja a háta mögött, ujjaival kitapogatja a dobótőr nyelét. "Ez a sötételf nagyon veszélyes. Ha harcra kerül a sor, végem." Gondolja Rufian, de szeme és tartása rezzenetlen. "Ha itt ér a halál, hát haljak meg nemes módján! Ne mondhassa senki, hogy Rufian MoraghThan megfutamodott a csatából!"
- Nos, fekete? Hogy döntesz? Velünk jössz, vagy harcolsz inkább? *Teszi még hozzá, és apró mosoly jelenik meg szája sarkában.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-29 12:06:06
Üzenet elküldve: 2012-01-29 12:06:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
"Még jó, hogy alig vagyok negyven font..." *Villan át Nathan agyán a gondolat, amikor látja Graff kezét a gallérja felé nyúlni. Elég lomhán mozdul a gnóm, agya azonban villámsebesen analizálja az eseményeket. "Kezdem visszanyerni a régi formám... Ayrine? Mit keres ez itt? Az ork nyilván a testőre, de miért fogadott fel egy takarítót testőrnek? Mindegy. A sötételf nő a támadó. Jelenleg ő az egyetlen, aki veszélyes számunkra, de mintha ő sem akarna igazából harcolni. Vagy sérült lehet? Talán. Ayrine valamiért magával akarja vinni. Gyógyítani? Talán. Lendületet veszek aztán uccu neki, ebbe nem kellene belekeverednünk!" A gondolatok a pillanat törtrésze alatt suhannak át Nathan elméjén. Az egész jelenetet mintha víz alatt történne, olyan lassúsággal érzékeli. Testének tehetetlensége dühíti is, agya sokkalta gyorsabban működik, semhogy izmai követni tudják. Graff rántása a gallérján azonban épp elég lendületet ad neki.
Mindkét lábával kirúg, csaknem vízszintesen ugrik, felhasználva barátja karjának húzóerejét is. A férfi és az ajtófélfa között repül ki a helyiségből, majd gurul egyet, hogy tompítsa az esést. Fél szemmel visszasandít még a műhelybe, hogy Ayrine vajon hogyan boldogul, de úgy tűnik az ork testőr ura a helyzetnek. "Ha mégsem, nem sokat tehetünk..." Gondolja még, aztán Graff felé fordul. A kovács már nem nevet, hátrálni kezdett a harcoló felek útjából.*
- Gyerünk innen Graff!
*Kiáltja a gnóm, és feláll, majd elindul a piactérre vezető ajtó felé.*
Mindkét lábával kirúg, csaknem vízszintesen ugrik, felhasználva barátja karjának húzóerejét is. A férfi és az ajtófélfa között repül ki a helyiségből, majd gurul egyet, hogy tompítsa az esést. Fél szemmel visszasandít még a műhelybe, hogy Ayrine vajon hogyan boldogul, de úgy tűnik az ork testőr ura a helyzetnek. "Ha mégsem, nem sokat tehetünk..." Gondolja még, aztán Graff felé fordul. A kovács már nem nevet, hátrálni kezdett a harcoló felek útjából.*
- Gyerünk innen Graff!
*Kiáltja a gnóm, és feláll, majd elindul a piactérre vezető ajtó felé.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-29 08:17:39
Üzenet elküldve: 2012-01-29 08:17:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Keserves pillantással néz Nathan után.* -Órákig? Na azt elfelejtheted! Tudod! Beteg vagyok, kell valami orvosság, ezért indultunk a templomba. Különben is, ha meg akarsz ölni, kérlek válassz valami gyorsabb módszert az unalomnál. *Elkapja az ajtót Nath mögött, és ő is belépne, de körülnézni sincs ideje, máris megpróbálják kilökni -vagy legalábbis így érzékeli. Mire összeszedi magát, a gnóm már a földön ücsörög, és épp megpróbál egy ork egy nőt 'átbukfenceztetni' rajta.* "Két nő, ebből egy sötételf, meg egy ork" *állapítja meg. A kacagó kovács felé villan a szeme, aki láthatóan semmit nem óhajt tenni, és be kell vallania, neki sem akaródzik. Végül mégis kénytelen beszuszakolni magát az apró helységbe, hiszen ha a nőket nem is kell féltenie, társa elég esélyesen összelapul, ha a következő test is lendületből ér célt rajta.*
-Khm.KHM...! Hölgyeim! Uraim! Kéérem! Nem akarnék én beleszólni a vitájukba, és egyikük pártját sem fognám, de a haveromat kihúznám az események sűrűjéből. Ártatlan áldozatokra, ugyebár nincs nagy szükség. *Reméli, hogy szavai eljutnak a harcolók fülébe, de legalábbis súlyos testi sérülés nélkül ki tudja húzni Nathot a gallérjánál fogva a csata központjából. Ha nem, kénytelen leakasztani a falról egy apró buzogányt, ami ugyan elég könnyű ahhoz, hogy elbírja, de épp elég bonyolultnak tűnik a harcokhoz nem szokott férfinak ahhoz, hogy ne tudja rendeltetésszerűen használni. Mindenesetre maga elé tartja a fegyvert és olyan fenyegetően néz, ahogy csak tud.*
-Khm.KHM...! Hölgyeim! Uraim! Kéérem! Nem akarnék én beleszólni a vitájukba, és egyikük pártját sem fognám, de a haveromat kihúznám az események sűrűjéből. Ártatlan áldozatokra, ugyebár nincs nagy szükség. *Reméli, hogy szavai eljutnak a harcolók fülébe, de legalábbis súlyos testi sérülés nélkül ki tudja húzni Nathot a gallérjánál fogva a csata központjából. Ha nem, kénytelen leakasztani a falról egy apró buzogányt, ami ugyan elég könnyű ahhoz, hogy elbírja, de épp elég bonyolultnak tűnik a harcokhoz nem szokott férfinak ahhoz, hogy ne tudja rendeltetésszerűen használni. Mindenesetre maga elé tartja a fegyvert és olyan fenyegetően néz, ahogy csak tud.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-29 00:09:30
Üzenet elküldve: 2012-01-29 00:09:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Rína az ork mozgására lesz figyelmes. Azt veszi észre, hogy a férfi lendülettel támad. Arrébb löki Ayt, majd kardjával felé csap. A sötételfnek nem kell több. Szablyáját már előrántja, mikorra a penge közelébe ér és könnyedén elé helyezi. A kard furcsamód alig érinti acélját. Most már tudja, hogy Rufian visszafogja magát.
"Megtámadta Ayrinet. Megtámadott engem, most pedig követelődzik. Egy szolga nem követelődzhet. Egy bérenc, nem bánthatja a gazdáját. Főleg nem Ayt, az én jelenlégemben!"
villan át elméjén. Nem kell több. Egy lépést hátrál. Érzi, hogy másik énje kész arra, hogy segítsen neki. Résnyi utat enged neki, hogy ne borítsa el elméjét, de hasznára legyen. Most, hogy némiképp kielégítette étvágyát, könnyebben kezeli. A szablyát maga elé tartja. Vár egy pillanatot, amíg az odébb lökött emberre pislant, majd tekintetét visszafordítja az orkra. Nem vár, a következő másodpercben már felé veti magát készen a támadásra.
"Itt kicsi a hely. Én vagyok előnyben. Ezt ki kell használnom! A fizikai állapotomra most nem támaszkodhatok. El kell kerülnöm a csapásait."
elmélkedik. A roham közben elővesz egy tőrt másik kezébe. Megforgatja, majd hirtelen megtorpan az orktól nagyjából három lépésnyire. Lejjebb ereszkedik, kilép jobbra, majd így ugrik ellenfele felé. Pontosabban mellette akar elhaladni, miközben szablyáját Rufian testének irányítja.*
- Védekezz ork!
"Megtámadta Ayrinet. Megtámadott engem, most pedig követelődzik. Egy szolga nem követelődzhet. Egy bérenc, nem bánthatja a gazdáját. Főleg nem Ayt, az én jelenlégemben!"
villan át elméjén. Nem kell több. Egy lépést hátrál. Érzi, hogy másik énje kész arra, hogy segítsen neki. Résnyi utat enged neki, hogy ne borítsa el elméjét, de hasznára legyen. Most, hogy némiképp kielégítette étvágyát, könnyebben kezeli. A szablyát maga elé tartja. Vár egy pillanatot, amíg az odébb lökött emberre pislant, majd tekintetét visszafordítja az orkra. Nem vár, a következő másodpercben már felé veti magát készen a támadásra.
"Itt kicsi a hely. Én vagyok előnyben. Ezt ki kell használnom! A fizikai állapotomra most nem támaszkodhatok. El kell kerülnöm a csapásait."
elmélkedik. A roham közben elővesz egy tőrt másik kezébe. Megforgatja, majd hirtelen megtorpan az orktól nagyjából három lépésnyire. Lejjebb ereszkedik, kilép jobbra, majd így ugrik ellenfele felé. Pontosabban mellette akar elhaladni, miközben szablyáját Rufian testének irányítja.*
- Védekezz ork!
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 23:55:00
Üzenet elküldve: 2012-01-28 23:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"Ez parancs volt." Zúg át a gondolat villámsebesen Rufian agyán. Vére nem csalja meg, a kacagó kovácsmester és a földön üldögélő gnóm nem vonja el figyelmét, sem az ajtóban álló, meghökkent ember. A mozdulat villámgyors, a gondolat lassabban követi. "Veszélyes. De Ayrine-nak kell!" Baljával ad lendületet az ugrásnak, közben Ay-t egy apró, de határozott mozdulattal taszajtja félre. Éppen csak annyira, hogy egy lépést tegyen jobb felé, a földön ülő, kikerekedett szemű gnóm irányába. Ha sikerül a lökés, Ayrine átesik a gnómon.
Testének csavarásával lendületet vesz az ugrás közben, és jobbjában villan az immár újra tulajdonában lévő, ősi családi penge. A hideg acél zúgva szeli a levegőt, hangja félelmetes. Villan a fémen a nap sugara, ahogy elhalad az ablak előtt. Útjának utolsó negyedében lassít csak, Rufian karján dagadnak az izmok, ahogyan visszafogja a süvítő halált. A penge hüvelyknyire torpan meg a sötételf nő torka előtt, rezzenetlen, akárha ősi építmény gránit alapja volna. Rufian kinyújtott keze fölött szól, reszelős, halk hangon.*
- Velünk jössz.
Testének csavarásával lendületet vesz az ugrás közben, és jobbjában villan az immár újra tulajdonában lévő, ősi családi penge. A hideg acél zúgva szeli a levegőt, hangja félelmetes. Villan a fémen a nap sugara, ahogy elhalad az ablak előtt. Útjának utolsó negyedében lassít csak, Rufian karján dagadnak az izmok, ahogyan visszafogja a süvítő halált. A penge hüvelyknyire torpan meg a sötételf nő torka előtt, rezzenetlen, akárha ősi építmény gránit alapja volna. Rufian kinyújtott keze fölött szól, reszelős, halk hangon.*
- Velünk jössz.
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 23:22:11
Üzenet elküldve: 2012-01-28 23:22:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Meghűl ereiben a vér, pedig egyébként sem egy forróvérű teremtés. Na jó, ez megcáfolandó, de azért nem teljesen. Nem mozdul. Csuklyája alól nézi az előtte álló nőt. Legszívesebben kikerülné, mint aki nem tudja, hogy miről van szó, de tudja, hogy vége. Lebukott és ezért csak saját magát hibáztatja. Most már tudja, hogy nem kellett volna törődnie az orvossal, az erdőbe kellett volna mennie.
A bemutatkozás jellemzésének hallatán halkan felhorkan. Az ork felé néz, majd leszedi csuklyáját és biccent neki. Most már semmi értelme annak, hogy rajta legyen az anyag.*
- Üdv! Elnézést az előbbiért!
*mondja röviden, majd még egy lépést tesz a kijárat felé. Ayrine szavai megállítják. Tudja, hogy még ilyen állapotban is el tudna bánni a nővel gond nélkül, hogy utána mehessen és elterelje a bajt. De az orkkal nem valószínű, hogy most bírna. Jelenleg túl lassú és gyenge.*
- Nem megyek veled, Ayrine! Nem tehetem... Nem sodorlak megint olyasmibe, amihez semmi közöd. Az múltkori túl sok veszteséggel járt. Ha anyám nem jön, mind halottak lennénk. Te is, én is, meg az összes megmaradt csőcselék. Halottak, akár Gwath. Csakhogy minket senki nem temetett volna el, mert nem lett volna ki eltemessen.
*mondja. Csuklyáját visszahajtja fejére. Haját gondosan elrejti, majd összébb húzza köpenyét.*
- Dolgom van egy új rémálommal. Nem foglak bajba sodorni se téged, se senkit! Inkább nekem legyen végem, mint sokaknak helyettem.
*teszi hozzá. Ezek után a nő mellé áll. Nehéz megtennie a lépést. Megkedvelte ezt az embert és nem szívesen hagyja el ismét, de muszáj. Legalábbis ő így érzi.*
- Viszlát Ayrine egy jobb időben! Örültem Rufian!
A bemutatkozás jellemzésének hallatán halkan felhorkan. Az ork felé néz, majd leszedi csuklyáját és biccent neki. Most már semmi értelme annak, hogy rajta legyen az anyag.*
- Üdv! Elnézést az előbbiért!
*mondja röviden, majd még egy lépést tesz a kijárat felé. Ayrine szavai megállítják. Tudja, hogy még ilyen állapotban is el tudna bánni a nővel gond nélkül, hogy utána mehessen és elterelje a bajt. De az orkkal nem valószínű, hogy most bírna. Jelenleg túl lassú és gyenge.*
- Nem megyek veled, Ayrine! Nem tehetem... Nem sodorlak megint olyasmibe, amihez semmi közöd. Az múltkori túl sok veszteséggel járt. Ha anyám nem jön, mind halottak lennénk. Te is, én is, meg az összes megmaradt csőcselék. Halottak, akár Gwath. Csakhogy minket senki nem temetett volna el, mert nem lett volna ki eltemessen.
*mondja. Csuklyáját visszahajtja fejére. Haját gondosan elrejti, majd összébb húzza köpenyét.*
- Dolgom van egy új rémálommal. Nem foglak bajba sodorni se téged, se senkit! Inkább nekem legyen végem, mint sokaknak helyettem.
*teszi hozzá. Ezek után a nő mellé áll. Nehéz megtennie a lépést. Megkedvelte ezt az embert és nem szívesen hagyja el ismét, de muszáj. Legalábbis ő így érzi.*
- Viszlát Ayrine egy jobb időben! Örültem Rufian!
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 22:26:04
Üzenet elküldve: 2012-01-28 22:26:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Már akkor összevonja szemöldökét, amikor meghallja a nő köszönetnyilvánítását a kovács felé, s nem csak azért, mert így megbizonyosodhatott arról, hogy valóban van ott valaki és nem csak ő képzel oda egy tőlük független személyt is. Hanem azért is, mert rettentően ismerős neki a hallott orgánum. Azonban még ekkor sem bízik abban, hogy valóban az közelít feléjük, akinek ő hiszi. Bár nem sok sötételffel találkozott életében, valahogy úgy érzi, ha a bőrük színe meg a mentalitásuk szinte egy kutya - tisztelet a kivételnek -, a hangjuk is lehet elég hasonló. Bár, ha épp neki érvelne valamelyik tanonca ezzel a meglehetősen tudománytalan megközelítéssel, helyből pofon vágná...
Aztán a nő nekitántorodik az orknak - vagy fordítva, de ez Ay számára teljesen lényegtelen, egyébként sem látja az eseményt -, fordul a kocka.*
"Ez... Ez... Ezt nem hiszem el!"
- Ugribugri? Te vagy az?
*Szaladnak ki a szavak ajkai közt, olyan gyorsasággal, hogy eszébe sem jut, hogy nem kellene ilyen nyíltan rákérdeznie.*
"Hajjaj, nagy bukás lesz, ha mellé fogok és mégsem ő az..."
*Kétségekkel telt gondolatait félreteszi, nyel egy nagyot, mély levegőt vesz, kihúzza magát, majd közelebb lép, hogy megelőzze a két fél esetleges egymásnak esését. A tétovázó nővel szemben megtorpan, majd felemás színű tekintetét Rufianra szegezi, s csak eztán néz ismét Rínára.*
- Tökéletes bemutatkozás. Most Rufian legalább láthatja, mire számítson tőled a továbbiakban. Rufian, ez itt Rína, akiről percekkel ezelőtt beszéltem. Rína, ő Rufian, akitől nagyobb... segítséget remélek, mint az őröktől. Mert most te szépen velünk jössz.
*Hangja olyan rideg és érzelmetlen, akár egy egész jégtábla, pedig szíve mélyén iszonyatosan örül, hogy megkerült a nő és alig bírja ki, hogy ne vesse magát annak nyakába, hogy egy szoros öleléssel közölje vele: hiányzott. Nincs az a pénz, hogy mások előtt mutassa ily gyengének magát. Kevés dolgot tartott meg abból, amit igyekeztek lánykorában belé nevelni, de ez a határtalan büszkeség minden sejtjébe beleivódott.*
Aztán a nő nekitántorodik az orknak - vagy fordítva, de ez Ay számára teljesen lényegtelen, egyébként sem látja az eseményt -, fordul a kocka.*
"Ez... Ez... Ezt nem hiszem el!"
- Ugribugri? Te vagy az?
*Szaladnak ki a szavak ajkai közt, olyan gyorsasággal, hogy eszébe sem jut, hogy nem kellene ilyen nyíltan rákérdeznie.*
"Hajjaj, nagy bukás lesz, ha mellé fogok és mégsem ő az..."
*Kétségekkel telt gondolatait félreteszi, nyel egy nagyot, mély levegőt vesz, kihúzza magát, majd közelebb lép, hogy megelőzze a két fél esetleges egymásnak esését. A tétovázó nővel szemben megtorpan, majd felemás színű tekintetét Rufianra szegezi, s csak eztán néz ismét Rínára.*
- Tökéletes bemutatkozás. Most Rufian legalább láthatja, mire számítson tőled a továbbiakban. Rufian, ez itt Rína, akiről percekkel ezelőtt beszéltem. Rína, ő Rufian, akitől nagyobb... segítséget remélek, mint az őröktől. Mert most te szépen velünk jössz.
*Hangja olyan rideg és érzelmetlen, akár egy egész jégtábla, pedig szíve mélyén iszonyatosan örül, hogy megkerült a nő és alig bírja ki, hogy ne vesse magát annak nyakába, hogy egy szoros öleléssel közölje vele: hiányzott. Nincs az a pénz, hogy mások előtt mutassa ily gyengének magát. Kevés dolgot tartott meg abból, amit igyekeztek lánykorában belé nevelni, de ez a határtalan büszkeség minden sejtjébe beleivódott.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:52:33
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:52:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Egy szóra hirtelen felkapja fejét. Neki is van farkasa. Vagyis csak volt. Néhány héttel ezelőttig. Vagy egy hónappal? Az lehet akár ugyan az is. Sóhajt egyet. Ennek eredményeként egy hajtincs kilibben a csuklya alól. Gyorsan elrejti azt, majd tovább figyel, bár fogalma sincs hogy mire, vagy hogy miért.
Ismerős hangra lesz figyelmes. Ehhez, mikor kicsit oldalra néz, ismerős alak is társul. Szemei elkerekednek a felismeréstől. Öröm fogja el, de ugyanakkor idegessé is válik.
"Ayrine... El kell innen mennem, mielőtt észrevesz! Az erdő? Nem, arra nem mehetek. Most orvos kell! De... Nem, nem tudhatja meg, hogy megint sérült vagyok. Épp elég sérülésemet kezelte már. Ráadásul esélyes lenne, hogy megint bajba sodornám. Nem lehet, el kell kerülnöm, ahogy mindenki mást is, ha komolyabb, vagyis több együtt töltött óráról van szó."
Feláll, majd megigazítja öltözékét. Még fájnak tagjai és a sebek, de erőt vesz magán. Becsukja szemeit egy pillanatra, amíg sóhajt egyet, majd megindul a piac felé.*
- Köszönöm, hogy itt megpihenhettem! Viszlát!
*mondja a kovácsnak. Lassan sétál, miközben próbál teljesen nyugodtnak és idegennek látszani. Nehezére megy, de erőlködik. Fogai között szűri a belélegzett levegőt. Minden pillanatot óráknak, sőt, napoknak érez.
Mikor az ork kicsivel beljebb jön, akkor viszont véletlenül nekimegy. Ez azonnali reakciót vált ki belőle, mely számításait keresztbe húzva, igencsak heves. Egész testével az ork felé fordul, miközben szablyáját félig kirántja.*
- Figyelj hova mész, ork!
*mondja, kicsivel hangosabban. A mozdulat kár volt. Elkerekednek szemei, mikor észreveszi elszabadult tincseit. A csuklya lecsúszott fejéről a mozdulat során.*
- Elnézést!
*hadarja. Pengéjét helyére csúsztatja, majd csuklyáját visszateszi fejére amilyen gyorsan csak tudja. Csak reméli, hogy Ayrine nem vette észre. Reméli, hogy nem emlékszik hajának megszokottól merőben eltérő színére. Elég kevés sötételf van, akinek ilyen, vagy akár hasonló hajszíne van. Többek között ezért is volt különc. De inkább viselkedése miatt. Nem mer mozdulni egyenlőre. Csak áll, némán. Kis idő múlva viszont tesz egy lépést, próbaként.*
Ismerős hangra lesz figyelmes. Ehhez, mikor kicsit oldalra néz, ismerős alak is társul. Szemei elkerekednek a felismeréstől. Öröm fogja el, de ugyanakkor idegessé is válik.
"Ayrine... El kell innen mennem, mielőtt észrevesz! Az erdő? Nem, arra nem mehetek. Most orvos kell! De... Nem, nem tudhatja meg, hogy megint sérült vagyok. Épp elég sérülésemet kezelte már. Ráadásul esélyes lenne, hogy megint bajba sodornám. Nem lehet, el kell kerülnöm, ahogy mindenki mást is, ha komolyabb, vagyis több együtt töltött óráról van szó."
Feláll, majd megigazítja öltözékét. Még fájnak tagjai és a sebek, de erőt vesz magán. Becsukja szemeit egy pillanatra, amíg sóhajt egyet, majd megindul a piac felé.*
- Köszönöm, hogy itt megpihenhettem! Viszlát!
*mondja a kovácsnak. Lassan sétál, miközben próbál teljesen nyugodtnak és idegennek látszani. Nehezére megy, de erőlködik. Fogai között szűri a belélegzett levegőt. Minden pillanatot óráknak, sőt, napoknak érez.
Mikor az ork kicsivel beljebb jön, akkor viszont véletlenül nekimegy. Ez azonnali reakciót vált ki belőle, mely számításait keresztbe húzva, igencsak heves. Egész testével az ork felé fordul, miközben szablyáját félig kirántja.*
- Figyelj hova mész, ork!
*mondja, kicsivel hangosabban. A mozdulat kár volt. Elkerekednek szemei, mikor észreveszi elszabadult tincseit. A csuklya lecsúszott fejéről a mozdulat során.*
- Elnézést!
*hadarja. Pengéjét helyére csúsztatja, majd csuklyáját visszateszi fejére amilyen gyorsan csak tudja. Csak reméli, hogy Ayrine nem vette észre. Reméli, hogy nem emlékszik hajának megszokottól merőben eltérő színére. Elég kevés sötételf van, akinek ilyen, vagy akár hasonló hajszíne van. Többek között ezért is volt különc. De inkább viselkedése miatt. Nem mer mozdulni egyenlőre. Csak áll, némán. Kis idő múlva viszont tesz egy lépést, próbaként.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:25:00
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:25:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Belép a kovácsműhely hátsó ajtaján, nyomában Graffanával. Szinte azonnal meg is torpan, hallgatózik egy kicsit, beszéd foszlányait hallja a műhely irányából.*
- Nocsak, mekkora forgalom. Mit szólnál, barátom, ha látogatást tennénk a mesternél? Hmm? Szeretem ezt a mesterséget, elnézném órákig, ahogyan elkészül egy-egy fegyver.
*Választ sem várva továbbsiet. Az előtérbe lépve éppen csak ki tud kerülni egy kifelé igyekvő sötételf nőt. "Mintha már láttam volna valahol... Hmm..." Gondolja, és egy 'bocsánat'-félét motyog a nő felé, aztán benyit a műhelybe, és... Megtorpan a látványra. A kovács ott áll a helyiség közepén, kezében egy erszénnyel, előtte meg a fogadóban már látott, félmeztelen ork egy csontnyelű, hatalmas karddal. "A fenébe..." Gondolja Nathan, és azonmód visszafordulna, de ekkor beleütközik a háta mögött érkező Graffba, és hangos 'Auuúú!' kiáltással a földre huppan. Egyenesen az ork lábai elé. A következő pillanatban a kovács hangos, basszus tónusú hahotája hangzik fel. Az ork meg csak mordul egyet. Nathan sértődötten néz fel a kovácsra.*
- Mi olyan fene nagyon vicces? He?
*A mester a könnyeit törölgeti, válaszolni sem tud a nevetéstől.*
- Nocsak, mekkora forgalom. Mit szólnál, barátom, ha látogatást tennénk a mesternél? Hmm? Szeretem ezt a mesterséget, elnézném órákig, ahogyan elkészül egy-egy fegyver.
*Választ sem várva továbbsiet. Az előtérbe lépve éppen csak ki tud kerülni egy kifelé igyekvő sötételf nőt. "Mintha már láttam volna valahol... Hmm..." Gondolja, és egy 'bocsánat'-félét motyog a nő felé, aztán benyit a műhelybe, és... Megtorpan a látványra. A kovács ott áll a helyiség közepén, kezében egy erszénnyel, előtte meg a fogadóban már látott, félmeztelen ork egy csontnyelű, hatalmas karddal. "A fenébe..." Gondolja Nathan, és azonmód visszafordulna, de ekkor beleütközik a háta mögött érkező Graffba, és hangos 'Auuúú!' kiáltással a földre huppan. Egyenesen az ork lábai elé. A következő pillanatban a kovács hangos, basszus tónusú hahotája hangzik fel. Az ork meg csak mordul egyet. Nathan sértődötten néz fel a kovácsra.*
- Mi olyan fene nagyon vicces? He?
*A mester a könnyeit törölgeti, válaszolni sem tud a nevetéstől.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:16:12
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:16:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az ork hümmögését hallva kissé elbizonytalanodik. Az utóbbi időben ez egyre gyakrabban esik meg vele, de hiába nem mutatja kifelé, rendkívül zavarónak érzi. Főleg azért, mert mindig úgy tartotta, hogy ez a gyengeség jele.*
"Hová is gondolhattam, hogy így kitárulkoztam előtte? Az ilyen primitív népek egészen máshogy fogják fel és mutatják ki az érzéseik. Talán nem is gyötrődnek úgy valamin, mint mi. Talán nekem sem kellene. Rengeteg időm volt már arra, hogy feldolgozzam, miért nem megy?
*Oldalra felpillant a férfire, akinek köszönhetően nem kell végigverekednie magát a tömegen. Ilyen gyors útja akkor sem volt, mikor apja, az igen tekintélyes és befolyásos Norer tartott vele.*
"De a legrosszabb az egészben, hogy kéretlenül zúdítottam rá a fele bajom. Még jó, hogy csak a felét. Ha a részleteket is elkottyintom, talán saját kezűleg öl meg! Felelhettem volna annyit is neki, hogy: csak. Elvégre mással szemben is így tettem volna. Szószátyár lettem. Kezd őrületbe kergetni az egyedüllét?"
- A farkassal nincsen gondom. Ha neki nem lesz az én két kelekótya macskámmal.
*Szívesen mondaná még tovább is, de nem akarja untatni élete érdektelen fejezeteivel az orkot. Helyette inkább visszakérdez.*
- Nem akarsz harcolni a háborúban, de az életem megvédenéd? És még fizetséget sem kérsz érte?
*Sejti, hogy talán nem kap majd egyértelmű választ, még abban az esetben sem, ha Rufian társalgós kedvében lenne. Ha egyáltalán az ő népénél van ilyen.
Követi őt a műhelybe, s ott már igyekszik csendben maradni, bármilyen kérdés is merülne fel benne, hadd intézze dolgát a férfi. Ha a adót eltöltött idő engedi, maga is megnézi a kifüggesztett fegyvereket, némelyik pengén, amely szinte kívánja, hogy megtapintsa, végig is simít.*
"Talán nem ártana nekem sem egy ilyen... Valami. Ha tudnék vele bánni."
*Ez a fegyver, melynél kicsit tovább is elidőzik, egy igen csinos hosszútőr. Miközben ezt méri alaposan végig, szeme sarkából észre vesz valamit. Vagy jóval inkább valakit. Ahogy Rufian után belépett, szét sem nézett különösebben, így nem vehette észre... őt.*
"Rína?"
*Nem mer közelebb menni, nem biztos abban, hogy igaza van. Sejtése szerint csak a szeme káprázik, már bármelyik sötételf nőben őt látná meg, amiért annyira a nyomára akar bukkanni. Úgy tesz, mint aki nem vette észre a nőt, s csak a fegyvert vizsjatja, de igyekszik figyelni, hátha megbizonyosodhat arról, valóban csak képzelete látszik-e vele.*
"Hová is gondolhattam, hogy így kitárulkoztam előtte? Az ilyen primitív népek egészen máshogy fogják fel és mutatják ki az érzéseik. Talán nem is gyötrődnek úgy valamin, mint mi. Talán nekem sem kellene. Rengeteg időm volt már arra, hogy feldolgozzam, miért nem megy?
*Oldalra felpillant a férfire, akinek köszönhetően nem kell végigverekednie magát a tömegen. Ilyen gyors útja akkor sem volt, mikor apja, az igen tekintélyes és befolyásos Norer tartott vele.*
"De a legrosszabb az egészben, hogy kéretlenül zúdítottam rá a fele bajom. Még jó, hogy csak a felét. Ha a részleteket is elkottyintom, talán saját kezűleg öl meg! Felelhettem volna annyit is neki, hogy: csak. Elvégre mással szemben is így tettem volna. Szószátyár lettem. Kezd őrületbe kergetni az egyedüllét?"
- A farkassal nincsen gondom. Ha neki nem lesz az én két kelekótya macskámmal.
*Szívesen mondaná még tovább is, de nem akarja untatni élete érdektelen fejezeteivel az orkot. Helyette inkább visszakérdez.*
- Nem akarsz harcolni a háborúban, de az életem megvédenéd? És még fizetséget sem kérsz érte?
*Sejti, hogy talán nem kap majd egyértelmű választ, még abban az esetben sem, ha Rufian társalgós kedvében lenne. Ha egyáltalán az ő népénél van ilyen.
Követi őt a műhelybe, s ott már igyekszik csendben maradni, bármilyen kérdés is merülne fel benne, hadd intézze dolgát a férfi. Ha a adót eltöltött idő engedi, maga is megnézi a kifüggesztett fegyvereket, némelyik pengén, amely szinte kívánja, hogy megtapintsa, végig is simít.*
"Talán nem ártana nekem sem egy ilyen... Valami. Ha tudnék vele bánni."
*Ez a fegyver, melynél kicsit tovább is elidőzik, egy igen csinos hosszútőr. Miközben ezt méri alaposan végig, szeme sarkából észre vesz valamit. Vagy jóval inkább valakit. Ahogy Rufian után belépett, szét sem nézett különösebben, így nem vehette észre... őt.*
"Rína?"
*Nem mer közelebb menni, nem biztos abban, hogy igaza van. Sejtése szerint csak a szeme káprázik, már bármelyik sötételf nőben őt látná meg, amiért annyira a nyomára akar bukkanni. Úgy tesz, mint aki nem vette észre a nőt, s csak a fegyvert vizsjatja, de igyekszik figyelni, hátha megbizonyosodhat arról, valóban csak képzelete látszik-e vele.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 14:23:55
Üzenet elküldve: 2012-01-28 14:23:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Lassú léptekkel halad a kovácshoz. Mozgását sebei is nehezítik. Minden egyes percben átkozza magát az ötletért, amikor megvagdosta a bőrét. Ezt persze nem vallja be se magának, se annak aki megkérdezi. Semmi pénzért, ennyire már ne nézzék őrültnek. Háta is kezd fájni. Az az asztal nem tett jót neki. Kíváncsi rá, hogy hogy néz ki szobája, de most nem hajlandó arra menni. Elég zűr tartozik már ahhoz a romos tákolmányhoz.
A kovácsnál megáll. Sötét köpenyébe burkolódzva lép be az épületbe. Fegyverei nála vannak. Minden holmiját összeszedte a fogadóban, mielőtt kiugrottak az ablakon. Nem úgy, mint Alatraz. Ez viszont már nem érdekli. Elváltak útjaik, valószínűleg soha többé nem fognak találkozni. Odabent halkan a mesteremberhez lép.*
- Baj lenne, ha itt megpihennék egy időre? Sok ideje gyalogolok.
- Nem, csak nyugodtan. Segíthetek valamiben?
- Köszönöm... Esetleg meg tudná mondani, hogy merre találok orvost?
- Van a szegénynegyedben és a gazdagnegyedben is. Az utóbbi jóval drágább, de jobban is érti a dolgát.
- Köszönöm!
*mondja Rína, majd letelepszik az egyik fal mellé. Köpenyéből nem bújik ki. A csuklyát mindvégig fején tartja, úgy kémleli az eseményeket.
"Nocsak... Egy ork. Ritka jelenség a városban. Igazából életem során sem találkoztam sokkal. De hogyhogy nem? Hiszen a sötételfek mindenkivel háborúznak... Persze, nem mindegyik. Elvégre én már rég kiváltam közülük. Nem is beszélve arról, hogy engem bérgyilkosnak képeztek."
Alaposan végigméri a betoppanó orkot. Fél füllel elkap néhány szófoszlányt mondandójából, de nem törődik vele különösképpen. Hiszen ezek csupán egy teremtmény önsajnáltató szavai.
"Pont én gondolom ezt, aki csak arra képes? Szánalmas vagyok! Most is itt sajnáltatom magam néhány karcolás meg egy kis fájdalom miatt. Cöh! Szánalmas vagy Rína Seron! Az egész életed értelmetlen..."
Saját gondolatai gyűlölködő mosolyt csalnak ábrázatára.*
A kovácsnál megáll. Sötét köpenyébe burkolódzva lép be az épületbe. Fegyverei nála vannak. Minden holmiját összeszedte a fogadóban, mielőtt kiugrottak az ablakon. Nem úgy, mint Alatraz. Ez viszont már nem érdekli. Elváltak útjaik, valószínűleg soha többé nem fognak találkozni. Odabent halkan a mesteremberhez lép.*
- Baj lenne, ha itt megpihennék egy időre? Sok ideje gyalogolok.
- Nem, csak nyugodtan. Segíthetek valamiben?
- Köszönöm... Esetleg meg tudná mondani, hogy merre találok orvost?
- Van a szegénynegyedben és a gazdagnegyedben is. Az utóbbi jóval drágább, de jobban is érti a dolgát.
- Köszönöm!
*mondja Rína, majd letelepszik az egyik fal mellé. Köpenyéből nem bújik ki. A csuklyát mindvégig fején tartja, úgy kémleli az eseményeket.
"Nocsak... Egy ork. Ritka jelenség a városban. Igazából életem során sem találkoztam sokkal. De hogyhogy nem? Hiszen a sötételfek mindenkivel háborúznak... Persze, nem mindegyik. Elvégre én már rég kiváltam közülük. Nem is beszélve arról, hogy engem bérgyilkosnak képeztek."
Alaposan végigméri a betoppanó orkot. Fél füllel elkap néhány szófoszlányt mondandójából, de nem törődik vele különösképpen. Hiszen ezek csupán egy teremtmény önsajnáltató szavai.
"Pont én gondolom ezt, aki csak arra képes? Szánalmas vagyok! Most is itt sajnáltatom magam néhány karcolás meg egy kis fájdalom miatt. Cöh! Szánalmas vagy Rína Seron! Az egész életed értelmetlen..."
Saját gondolatai gyűlölködő mosolyt csalnak ábrázatára.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-28 12:36:19
Üzenet elküldve: 2012-01-28 12:36:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Rufian a hölgy monológját hallgatva csak hümmög magában, meg dörmög olykor-olykor. Nem igazán érti, miért mondja el ezeket neki a nő. Ilyesmiket, a múltat, magánéleti titkokat, sebeket nem szoktak idegenekkel megosztani, tudja ő ezt jól. "Furcsa, hogy így megbízik bennem... Hisz most találkoztunk először. Vagy teljesen meggondolatlan." Elmélkedik magában, miközben a kovács felé lépkednek. Átvágnak a piactér forgatagán, az ork széles utcát nyit a hömpölygő tömegben, Ayrine-nak könnyű dolga van. Mielőtt a kovácshoz érnek, Rufian a nőhöz fordul.*
- Kilenc éve vándorlok. A családom nagyon messze került. Hírnevet, vagyont nem szereztem. Most háború van otthon és nekem semmi kedvem hazamenni harcolni. Amióta a vadont járom, állatok járnak mellettem. Mások gyűlölnek vagy félnek tőlem. Zaer, az óriás szürke farkas a társam. Az erdőben vár rám. Ne ijedj meg tőle, ha találkozunk. *Komoly, átható tekintettel néz Ayrine szemébe. Végtelen szomorúság van abban a tekintetben.* Köszönöm a bizalmat, Ayrine.
*Az utolsó szavak után megfordul és belép a kovácsműhelybe.*
- Kilenc éve vándorlok. A családom nagyon messze került. Hírnevet, vagyont nem szereztem. Most háború van otthon és nekem semmi kedvem hazamenni harcolni. Amióta a vadont járom, állatok járnak mellettem. Mások gyűlölnek vagy félnek tőlem. Zaer, az óriás szürke farkas a társam. Az erdőben vár rám. Ne ijedj meg tőle, ha találkozunk. *Komoly, átható tekintettel néz Ayrine szemébe. Végtelen szomorúság van abban a tekintetben.* Köszönöm a bizalmat, Ayrine.
*Az utolsó szavak után megfordul és belép a kovácsműhelybe.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-23 10:56:45
Üzenet elküldve: 2012-01-23 10:56:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*Naruhil bólint Bronacnak, mikor elkíséri őt a várva várt pengéért. Már nagyon készült rá, hogy egy nagyszerű kardja lehet, de a csetepaté és az egyéb ármányságok miatt nem tudott időben a mesterhez visszatérni. Lassan megérkeznek, néhány alkudozón kívül nem nagyon van más. A kovácsnak láthatóan felderül az arca, valószínűleg a munkája és nem a pénz miatt, amit ellenértékként fog kapni.*
- Üdvözlöm jó mester, akkor mutassa be nekem odakint. *válaszol udvariasan, majd követi a férfit. Kint aztán jól megfigyelheti a mesterművet, aprólékosan megvizsgálja és látszik rajta, hogy nagyon meg van elégedve. A kezébe veszi, és kellemes bizsergés járja át a testét, ahogy a penge markolata hűvösen simul a tenyerébe. Kioldja a saját övét és a falhoz támasztja azt. Majd a gyakorlóbábún kipróbál néhány fogást, a penge süvítve szeli a levegőt. Mintha a kezére szabták volna, nagyon jó vele harcolni, Naruhil tudja, hogy ha harcra kerül a sor, már nem kell többé a kardjához idomulnia, mivel az már olyan, mintha a karja meghosszabbítása lenne. Lassan és tisztelettel csúsztatja a hüvelyébe új szerzeményét, majd felköti a derekára. A másikat a kezébe fogja lazán és beinvitálja a mestert, hogy az anyagiakat tisztázhassák. Mikor bemennek, Naruhil egy nagyobb pénzes zacskót vesz elő, majd odaint Bronacnak.*
- Az irodában végrehajtjuk az üzleti dolgainkat, utána z öné vagyok hadnagy. Megbízhat bennem, nem szököm el. *Naruhil ezután bevonul a kovács külön szobájába és átadja a kért összeget, majd aláírja az elismervényt, amiből kap ő is egy példányt. Kezet fog az öreggel, aki kérdezne tőle, de int neki a fiú, hogy most ne tegye. Lesz még rá mód, hogy átadja az információt, a kovács tud titkot tartani, és sokszor volt már, hogy adott egy-két tippet, hogy mivel lepheti meg egy-egy nemes szívét, egy számára készített fegyverrel.*
- Viszontlátásra jó uram! Mindent köszönök! *hajol meg a mester felé, majd visszasiet Bronachoz.*
- Indulhatunk hadnagy uram! * Engedi maga elé az őrét, majd távoznak a kovácsműhelyből és nekivágnak gyalogosan a Dalburnok ősi birtoka felé.*
*Naruhil bólint Bronacnak, mikor elkíséri őt a várva várt pengéért. Már nagyon készült rá, hogy egy nagyszerű kardja lehet, de a csetepaté és az egyéb ármányságok miatt nem tudott időben a mesterhez visszatérni. Lassan megérkeznek, néhány alkudozón kívül nem nagyon van más. A kovácsnak láthatóan felderül az arca, valószínűleg a munkája és nem a pénz miatt, amit ellenértékként fog kapni.*
- Üdvözlöm jó mester, akkor mutassa be nekem odakint. *válaszol udvariasan, majd követi a férfit. Kint aztán jól megfigyelheti a mesterművet, aprólékosan megvizsgálja és látszik rajta, hogy nagyon meg van elégedve. A kezébe veszi, és kellemes bizsergés járja át a testét, ahogy a penge markolata hűvösen simul a tenyerébe. Kioldja a saját övét és a falhoz támasztja azt. Majd a gyakorlóbábún kipróbál néhány fogást, a penge süvítve szeli a levegőt. Mintha a kezére szabták volna, nagyon jó vele harcolni, Naruhil tudja, hogy ha harcra kerül a sor, már nem kell többé a kardjához idomulnia, mivel az már olyan, mintha a karja meghosszabbítása lenne. Lassan és tisztelettel csúsztatja a hüvelyébe új szerzeményét, majd felköti a derekára. A másikat a kezébe fogja lazán és beinvitálja a mestert, hogy az anyagiakat tisztázhassák. Mikor bemennek, Naruhil egy nagyobb pénzes zacskót vesz elő, majd odaint Bronacnak.*
- Az irodában végrehajtjuk az üzleti dolgainkat, utána z öné vagyok hadnagy. Megbízhat bennem, nem szököm el. *Naruhil ezután bevonul a kovács külön szobájába és átadja a kért összeget, majd aláírja az elismervényt, amiből kap ő is egy példányt. Kezet fog az öreggel, aki kérdezne tőle, de int neki a fiú, hogy most ne tegye. Lesz még rá mód, hogy átadja az információt, a kovács tud titkot tartani, és sokszor volt már, hogy adott egy-két tippet, hogy mivel lepheti meg egy-egy nemes szívét, egy számára készített fegyverrel.*
- Viszontlátásra jó uram! Mindent köszönök! *hajol meg a mester felé, majd visszasiet Bronachoz.*
- Indulhatunk hadnagy uram! * Engedi maga elé az őrét, majd távoznak a kovácsműhelyből és nekivágnak gyalogosan a Dalburnok ősi birtoka felé.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-22 21:37:05
Üzenet elküldve: 2012-01-22 21:37:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Rufian a barakkból kilépve a két nyílpuskáshoz fordul.*
- Végeztem itt. Átvágok a piactér felé. Nem muszáj követnetek. Nem csinálok zűrt.
*Hangja most is halk, megnyugtató, fejét lehajtja, szemeit lesüti. A két katona tétovázik.*
- Parancsot kaptunk, tudod. Ha nem teljesítjük, elzárást kapunk.
*Mondja egyikük tétován, de Rufiant igazából nem foglalkoztatja a dolog. Vállat von. Ő csak jót akart. Elindul a piac felé, az őrök ötlépésnyire mögötte. A piactérre érve visszanéz rájuk, int egyet feléjük, aztán a kovácsműhely felé veszi az irányt.
A műhelybe lépve ismerős közegbe jut. Az izzó fém semmivel össze nem téveszthető illatát mélyen beszívja tüdejébe, a szag után indul, hamar megleli a kovácsmestert. Mikor belép, a mester épp felnéz. Csak éppen hogy felvonja a szemöldökét, nyilván nem gyakran lát orkot, de ellenséges indulat nincs a pillantásában.*
- Üdv, ork uram. Mivel szolgálhatok?
*Rufian sóhajt. "No végre. Itt könnyű dolgom lesz."
- Üdv mester. Rufian a nevem. A kardom, elveszett. Úgy tudom, a megtaláló ide hozta. Illő jutalom fejében elvinném. Másfél yard hosszú, széles penge, csontnyél. Családi örökség. Megvan?
*Az orknak a szája is kiszárad ennyi beszédtől, de látja a kovács felcsillanó szemét.*
- Itt a kardod Rufian! A megtaláló *itt kissé gúnyosan vigyorog a kovács* ide hozta, én meg megvettem. Neked visszaadom, ha kifizeted azt a pénzt, amennyit én adtam érte.
*Rufian gondolkodik egy percig, aztán válaszol.*
- Kifizetem. De két részletben. Most nincs annyim. Három nap múlva hozom a második felét. Áll az alku?
- Csapj bele, ork uram! Áll az alku! *Feleli a kovács, aztán keményen kezet fog Rufiannal. Az ork leszámolja az aranyakat, aztán még megkéri a kovácsot, hogy mutassa meg a fegyvert. Átmennek egy kis ajtón, Rufian látja, hogy a folyosó végén lévő ajtó az erdőbe vezet. Egy halom fegyver van egymásra hányva az egyik sarokban, tetején az ork kardja.*
- Ez az. Rendben, kovács uram.
*A kovács felveszi a kardot, odaadja az orknak, aki suhint párat a jól ismert pengével. Aztán visszaadja a mesternek, aki magával viszi a műhelybe.*
- Vigyázok rá addig. Minden jót, Rufian uram!
*Rufian biccent, majd jókedvűen indul kifelé. "Legalább megvan, még ha vissza is kell vásárolnom. No és ez a kovács, ez nem rühell első látásra. Talán csináltatok még vele egyéb holmit is."
- Végeztem itt. Átvágok a piactér felé. Nem muszáj követnetek. Nem csinálok zűrt.
*Hangja most is halk, megnyugtató, fejét lehajtja, szemeit lesüti. A két katona tétovázik.*
- Parancsot kaptunk, tudod. Ha nem teljesítjük, elzárást kapunk.
*Mondja egyikük tétován, de Rufiant igazából nem foglalkoztatja a dolog. Vállat von. Ő csak jót akart. Elindul a piac felé, az őrök ötlépésnyire mögötte. A piactérre érve visszanéz rájuk, int egyet feléjük, aztán a kovácsműhely felé veszi az irányt.
A műhelybe lépve ismerős közegbe jut. Az izzó fém semmivel össze nem téveszthető illatát mélyen beszívja tüdejébe, a szag után indul, hamar megleli a kovácsmestert. Mikor belép, a mester épp felnéz. Csak éppen hogy felvonja a szemöldökét, nyilván nem gyakran lát orkot, de ellenséges indulat nincs a pillantásában.*
- Üdv, ork uram. Mivel szolgálhatok?
*Rufian sóhajt. "No végre. Itt könnyű dolgom lesz."
- Üdv mester. Rufian a nevem. A kardom, elveszett. Úgy tudom, a megtaláló ide hozta. Illő jutalom fejében elvinném. Másfél yard hosszú, széles penge, csontnyél. Családi örökség. Megvan?
*Az orknak a szája is kiszárad ennyi beszédtől, de látja a kovács felcsillanó szemét.*
- Itt a kardod Rufian! A megtaláló *itt kissé gúnyosan vigyorog a kovács* ide hozta, én meg megvettem. Neked visszaadom, ha kifizeted azt a pénzt, amennyit én adtam érte.
*Rufian gondolkodik egy percig, aztán válaszol.*
- Kifizetem. De két részletben. Most nincs annyim. Három nap múlva hozom a második felét. Áll az alku?
- Csapj bele, ork uram! Áll az alku! *Feleli a kovács, aztán keményen kezet fog Rufiannal. Az ork leszámolja az aranyakat, aztán még megkéri a kovácsot, hogy mutassa meg a fegyvert. Átmennek egy kis ajtón, Rufian látja, hogy a folyosó végén lévő ajtó az erdőbe vezet. Egy halom fegyver van egymásra hányva az egyik sarokban, tetején az ork kardja.*
- Ez az. Rendben, kovács uram.
*A kovács felveszi a kardot, odaadja az orknak, aki suhint párat a jól ismert pengével. Aztán visszaadja a mesternek, aki magával viszi a műhelybe.*
- Vigyázok rá addig. Minden jót, Rufian uram!
*Rufian biccent, majd jókedvűen indul kifelé. "Legalább megvan, még ha vissza is kell vásárolnom. No és ez a kovács, ez nem rühell első látásra. Talán csináltatok még vele egyéb holmit is."
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-19 16:41:27
Üzenet elküldve: 2012-01-19 16:41:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Nathan szinte futva teszi meg a távolságot a Holdudvar és a kovácsműhely között. Út közben nem találkozik senkivel, bár ide-oda siklik a pillantása, tudja, itt összefuthatna Iredon és Éldae üldözőivel. A kitaposott, nyomokkal teli ösvényen halad, így nehezebb lesz követni a nyomait.
A műhelybe lépve szinte mellbe vágja a forróság, kipirult, a széltől szinte fagyos arca azonnal égni kezd. Nem törődik vele, kalpagját a kezébe kapva siet a mester szobája felé, közben hangosan szólítja is őt.*
- Mester! Uram! Jöttem a fegyverért, sietős a dolgom, remélem elkészültél vele!
*A kovácsműhely irányából a tűz pattogása és a fújtató lihegése hallatszik, meg halk dünnyögés, valami 'persze, persze' féleség. Nathan belép a helyiségbe, a mester épp egy húrt illeszt egy számszeríj ívelt íjrészére. Nagy műgonddal végzi a műveletet, majd mikor készen van, a gnómhoz fordul.*
- Itt a fegyvered, Nathan úrfi. Kapsz hozzá pár vesszőt is. Próbáld ki, fel tudod-e húzni egyáltalán. *Szól a kovács, kaján vigyorral az arcán, és átnyújtja a remekművet.
Nathan kissé félve veszi el a fegyvert, próbálgatja kicsit kezében a súlyát, aztán egyetlen lendülettel, ügyes mozdulattal felhúzza az ideget.*
- Ne gondold, Mester, hogy még sosem volt ilyesmi a kezemben. *Mondja a meglepett kovácsnak, cinkos pillantást lövellve felé.* Itt a vételár maradéka, köszönöm a míves munkát! Várhatod, hogy legközelebb is jövök, kell még majd egy s más.
*Ezzel Nathan sarkon fordul és kisiet, faképnél hagyva a döbbent kovácsmestert.
A hátsó folyosón haladva nézegeti az ott felaggatott, illetve a még földön, halomban heverő fegyvereket, hátha akad kedvére való, kisebb méretű penge. Ilyet momentán nem talál, de szeme megakad egy méretes, súlyosnak látszó, csontnyelű hosszúkardon. Pengéje kissé csorba, látszik rajta a sokéves használat. A vöröses foltokról azt gondolja, rozsda, de jobban megnézve inkább rászáradt vérfoltoknak látszanak. "Hmm... mintha nem is embernek készült volna, a mérete alapján... És az a csontnyél... Érdekes." Gondolja még, aztán kilép az erdőbe.*
A műhelybe lépve szinte mellbe vágja a forróság, kipirult, a széltől szinte fagyos arca azonnal égni kezd. Nem törődik vele, kalpagját a kezébe kapva siet a mester szobája felé, közben hangosan szólítja is őt.*
- Mester! Uram! Jöttem a fegyverért, sietős a dolgom, remélem elkészültél vele!
*A kovácsműhely irányából a tűz pattogása és a fújtató lihegése hallatszik, meg halk dünnyögés, valami 'persze, persze' féleség. Nathan belép a helyiségbe, a mester épp egy húrt illeszt egy számszeríj ívelt íjrészére. Nagy műgonddal végzi a műveletet, majd mikor készen van, a gnómhoz fordul.*
- Itt a fegyvered, Nathan úrfi. Kapsz hozzá pár vesszőt is. Próbáld ki, fel tudod-e húzni egyáltalán. *Szól a kovács, kaján vigyorral az arcán, és átnyújtja a remekművet.
Nathan kissé félve veszi el a fegyvert, próbálgatja kicsit kezében a súlyát, aztán egyetlen lendülettel, ügyes mozdulattal felhúzza az ideget.*
- Ne gondold, Mester, hogy még sosem volt ilyesmi a kezemben. *Mondja a meglepett kovácsnak, cinkos pillantást lövellve felé.* Itt a vételár maradéka, köszönöm a míves munkát! Várhatod, hogy legközelebb is jövök, kell még majd egy s más.
*Ezzel Nathan sarkon fordul és kisiet, faképnél hagyva a döbbent kovácsmestert.
A hátsó folyosón haladva nézegeti az ott felaggatott, illetve a még földön, halomban heverő fegyvereket, hátha akad kedvére való, kisebb méretű penge. Ilyet momentán nem talál, de szeme megakad egy méretes, súlyosnak látszó, csontnyelű hosszúkardon. Pengéje kissé csorba, látszik rajta a sokéves használat. A vöröses foltokról azt gondolja, rozsda, de jobban megnézve inkább rászáradt vérfoltoknak látszanak. "Hmm... mintha nem is embernek készült volna, a mérete alapján... És az a csontnyél... Érdekes." Gondolja még, aztán kilép az erdőbe.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-14 13:22:28
Üzenet elküldve: 2012-01-14 13:22:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Graff gyors lépteivel hamar eltűnik a fák között, Iredon és Éldae meg lassan az ösvényt követve a fogadó felé indulnak.
"Nagyon remélem, hogy épségben odaérnek" gondolja még Nathan, aztán arrafelé indul, amerre barátja hátát látta eltűnni. Lassan halad, nem siet. Még a nemrég véget ért harc emlékei száguldoznak kusza összevisszaságban a fejében. Ismeretlen érzések kerítik hatalmukba, meg is ijed kissé. Mert ezek az érzések kellemesek... "Ilyen érzés ölni?" Teszi fel magában a kérdést a gnóm, miközben végre belép a kovácsmester műhelyébe.*
- Üdvözletem, Mester! Ahogy megbeszéltük, visszajöttem, megnézném még egyszer a portékáidat.
- Csak tessék, Nathan úrfi. Csak tessék. *Válaszol a kovács, de fel sem néz a munkájából. Épp egy görbe kardot formáz, Nathan megáll mellette és elbűvölve nézi a vörösen izzó pengét, hallgatja a szerszámok csilingelését, kondulásait. Mindig is szerette ezt a mesterséget, csak nem volt elég erős a fizikuma hozzá. Legszívesebben most is beállna a kovács mellé segíteni.
Aztán szemügyre veszi a felaggatott fegyvereket, páncélokat.*
"Nagyon remélem, hogy épségben odaérnek" gondolja még Nathan, aztán arrafelé indul, amerre barátja hátát látta eltűnni. Lassan halad, nem siet. Még a nemrég véget ért harc emlékei száguldoznak kusza összevisszaságban a fejében. Ismeretlen érzések kerítik hatalmukba, meg is ijed kissé. Mert ezek az érzések kellemesek... "Ilyen érzés ölni?" Teszi fel magában a kérdést a gnóm, miközben végre belép a kovácsmester műhelyébe.*
- Üdvözletem, Mester! Ahogy megbeszéltük, visszajöttem, megnézném még egyszer a portékáidat.
- Csak tessék, Nathan úrfi. Csak tessék. *Válaszol a kovács, de fel sem néz a munkájából. Épp egy görbe kardot formáz, Nathan megáll mellette és elbűvölve nézi a vörösen izzó pengét, hallgatja a szerszámok csilingelését, kondulásait. Mindig is szerette ezt a mesterséget, csak nem volt elég erős a fizikuma hozzá. Legszívesebben most is beállna a kovács mellé segíteni.
Aztán szemügyre veszi a felaggatott fegyvereket, páncélokat.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-14 11:23:31
Üzenet elküldve: 2012-01-14 11:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Huros már csak arra ér oda, mikor a nő sietve kilép a kovácsműhelyből. Mintha valamiért hirtelen nagyon sietősre venné a lépéseit. Huros kicsit összeráncolja szemöldökét... megjegyzi magának, az eltűnő nőt...
Ahogy elnézi, az erdő felé indul.
Nem rossz választás. De Huros most nem fogja követni a nőt... helyben és nyomban. Így, csak fütyörészve elindul a kovácsműhely ajtaja felé. Mivel a fekete hajú nő még nincs túl messze, így a törp gavallér tudatni akarja vele... felkeltette az érdeklődését. Utána füttyent egy kurtát, majd belép a műhelybe.
Most kivételesen sokan vannak benn, ezen a törp kicsit meg van lepve. De így legalább van lehetősége a kiállított dolgokat megvizsgálni, anélkül, hogy a kovács hümmögne és a szemét ráncolná.
Egy két sisakot néz meg közelebbről Huros. Mindég is imádta a páncélsisakokat, ám lehetősége nem volt rá, hogy gyűjtse is őket. Pedig nemes hobbi lenne. Gondolja és hirtelen gondolatai a fekete hajú karcsú derekú nőszemélyen és a megismert drága Amynán állapodnak meg. Huros csak halkan elneveti magát és a fejét csóválgatja:*
-Ó, a nők a drága nők... mi lennék én nélkülük...
Ahogy elnézi, az erdő felé indul.
Nem rossz választás. De Huros most nem fogja követni a nőt... helyben és nyomban. Így, csak fütyörészve elindul a kovácsműhely ajtaja felé. Mivel a fekete hajú nő még nincs túl messze, így a törp gavallér tudatni akarja vele... felkeltette az érdeklődését. Utána füttyent egy kurtát, majd belép a műhelybe.
Most kivételesen sokan vannak benn, ezen a törp kicsit meg van lepve. De így legalább van lehetősége a kiállított dolgokat megvizsgálni, anélkül, hogy a kovács hümmögne és a szemét ráncolná.
Egy két sisakot néz meg közelebbről Huros. Mindég is imádta a páncélsisakokat, ám lehetősége nem volt rá, hogy gyűjtse is őket. Pedig nemes hobbi lenne. Gondolja és hirtelen gondolatai a fekete hajú karcsú derekú nőszemélyen és a megismert drága Amynán állapodnak meg. Huros csak halkan elneveti magát és a fejét csóválgatja:*
-Ó, a nők a drága nők... mi lennék én nélkülük...
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-14 09:31:01
Üzenet elküldve: 2012-01-14 09:31:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az ösvény, amelyiken át elérte az erdőt, ismét a holdudvar kerítéséhez vezetné őt, de az ember inkább a kovácsműhely felé veszi az irányt. Ha a támadók komolyan gondolják a megölését, biztosan van emberük a fogadóban is. A zsúfolt piacon legalább el tud vegyülni. A gondolatokat tett követi, és Graff belép a kissé zsúfolt műhelybe.*
-Szép napot jó uram! Jól megy a bolt? Remek áruk, igazán! *Vigyorog rá könnyedén a kovácsra, aki nem tudja mire vélni a nagy jó kedvet. A belépő még csak körül sem néz a remekebbnél remekebb portékái között, ami mélyen sérti önérzetét. "Kéne csinálnom egy táblát, hogy 'Ez nem átjáróház!'" Mérgelődik, de a piac felőli oldalról egy tényleges vásárló lép be és vonja el a férfi figyelmét. Eközben Graff hangtalanul elhagyja a helységet, hogy belevesse magát a piaci fergetegbe.*
-Szép napot jó uram! Jól megy a bolt? Remek áruk, igazán! *Vigyorog rá könnyedén a kovácsra, aki nem tudja mire vélni a nagy jó kedvet. A belépő még csak körül sem néz a remekebbnél remekebb portékái között, ami mélyen sérti önérzetét. "Kéne csinálnom egy táblát, hogy 'Ez nem átjáróház!'" Mérgelődik, de a piac felőli oldalról egy tényleges vásárló lép be és vonja el a férfi figyelmét. Eközben Graff hangtalanul elhagyja a helységet, hogy belevesse magát a piaci fergetegbe.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-13 18:20:08
Üzenet elküldve: 2012-01-13 18:20:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a hátas a helyszínre ér, a lány egy határozott szóval megállítja, majd a szárat fogva vezeti a kikötőrúdhoz és kiköti. Belép a műhelybe, egy gyors mosolyt vet amolyan köszönésképpen a bent lévőknek, majd szemeit erősen a fegyverekre szegezi. Mindenféle fegyver, a legkülönb csatabárdok, motívumokkal díszített pajzsok, különféle ereklyék. A nézelődés nem tart sokáig, csak addig, amíg a kovács és kis inasa is leveszi róla a szemét, és a többi vásárlóhoz fordul. Ekkor a lány akcióba lép. Elkap egy ereklyét a polcról, majd hangtalan sötét árnyként suhan ki az ajtón, előtte még egy Viszlát -ot hanyagul odavet, majd ismét kint találja magát. Lovát elengedi, majd felül, most szüksége van egy kissé sötétebb helyre, amely az erdő rejteke lesz. Arrafelé folytatja útját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073