//Majdnem felcser…//
*A harciasságot valóban nem, de a mellé párosuló gyerekes viselkedést és némi szelídséget már annál inkább. Meg persze egy tapasztaltabb komolyabb nőstény egy hideg maszk mögé tud rejteni minden érzelmi kilengést. Rajtuk csak nagyon végső esetben lehet csak látni, ha éppen fel akarnak robbanni a dühtől, ő viszont van, hogy képes úgy kapálózni a kezeivel, mint egy ötéves. Persze valójában értelmesebb, mint bárki az ő korában, hisz olyan leckéket kellett mások kárán és a saját bőrén is megtanulnia, olyan dolgokat látnia és tennie, amitől egy itteni kölyök zokogva szaladna vissza anyucihoz. A gyerekes viselkedés pusztán csak annak az eredménye, hogy sok mindent ráhagytak, és megszokta, hogy nem hivatalos közegben, fürkésző szemektől távol úgy viselkedhet, ahogyan csak akar.
Tudják ők jól, hogy milyen a fajtájuk, de egy dolog a valódi személyiség, valódi gondolatok, és megint teljesen más az, amit mutat a sötételf. Nagyon is elképzelhető, hogy idegen hímektől Amine még sosem látott hasonló agresszív megnyilvánulást az irányába, hiszen a mélységi városokban a hierarchia az egyik legfőbb összetartója a társadalmuknak. Egy egyszerű hím, hogyan is emelhetne kezet egy nőstényre, főleg ha az esetleg még magasabb házból is származik. Egy ilyen ütésért egy önérzetesebb nőstény már simán leszúrta volna az otthonukban, arra hivatkozva, hogy az megtámadta, és talán meg is akarta ölni. Senkit sem érdekelne egy egyszerű harcos halála.
Tisztában van vele, hogy az előbb sikerrel követte, ráadásul teljesen feleslegesen. Nem csoda, hogy most megint úgy tűnik, hogy ugyanazt csinálja. Hogy kutya, vagy szolgálni akarná, jó hogy nem hangzanak el hangosan ezek a teóriák. Nonszensz, hogy egy nőstény szolgáljon egy hímet.
Ő sem firtatja tovább a kérdést, megelégszik a válaszára kapott reakcióval. Még csak az kellene, hogy az tovább próbáljon puhatolózni ebbe az irányba.*
- Ha tudsz másik fogadót a városban mutasd, merre van, és ezer örömmel megyek másik irányba. *Veti oda félvállról, a hitetlen hangnemre reagálva. Ennél jobban nem tudja érzékeltetni, miért is megy ugyanabba az irányba, mint Khan. Neki is aludnia kell valahol, és ennyi idő után már igazán leeshetett volna a másiknak, hogy ha ennyire nem ismeri a várost, valószínűleg nem itt lakik, tehát nincs saját háza.
Ismét meglepetten pislog fel egy hümmentés kíséretében. A felfedezés váratlanul éri, hisz valóban, a név egy fontos kérdés, és még ő se vette észre a hiányát ennek tisztázására. Talán csak azért nem, mert folyton azt hiszi, hogy egy percen belül már mindketten mennek is más irányba, így meg semmi értelme nem lett volna a nevekkel foglalkozni.*
- Nem én vagyok a törpe, te nőttél elfnagyságúra! *Ezt muszáj volt még a bemutatkozás előtt. Elvégre ő még nőhet, a gond csak az, hogy első ránézésre a hím is. Ő viszont már normális magasságú, Khan meg, mintha a felszíni hegyes fülűekkel kezdett volna versenyezni. Vagy csak a napfény hatására a teste megzavarodott, és elfnek képzeli magát.*
- Amine. *Válaszolja végül kurtán, majd a hímet kezdi fürkészni.* És te?