Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:09:01
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:09:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok//
*Összeszorított szájjal ül a nyeregben, ragadozótekintete széles ívben pásztázza a környezetet. Még egyszer nem kerül ilyen védtelen szituációba. Vannak, kik bámulják őket, az egyik hasonlít korábbi vendégükre, de Kagan nem áll meg nézelődni.*
- Nem való igaz harcosoknak ez a kőhodály, meg a sok taperolós fickó. *állapítja meg, mert nem nyerte el a tetszését a nyúlkálás sem.*
~ Legalább nem unatkoztunk. ~ *próbálja felfogni szarkasztikus vidámsággal, mi békés óráiban gyakorta a sajátja, de most valahogy nem az igazi.*
- Nem. *rázza meg a fejét, ennyivel letudva az ork kérdését. Még csak az kellene, hogy túl nagy reklámot kapjon a zöldbőrű, és keresni kezdjék, nyakukra hozva még egy rakást ezekből a népekből.*
- Mi okból készülődtél hozzánk, Kevdak kufár? *fordul érdeklődve Gramorn felé, immár teljes figyelmével. Nem hiszi, hogy ennyi idő alatt válaszokat kaphat a táborban feltett kérdéseire.*
- Hehe. Hallgassák meg kívánságod az istenek, Hrothgaar Skyllagrimmson. És ha lehet, az orrukon keresztül tegyék! *egészíti ki a törpe átkát, amit igencsak viccesnek talál, bár magában elismeri, hatásosabb lett volna nem az őrök hátának elmondani. Így egy kicsit arcoskodásnak hat, az meg nem kenyerük - legalábbis nem így.*
*Eltart egy ideig, amíg odaérnek a Kovácsműhelyhez, ahol Kagan ismét elámulni kényszerül. Az általa megszokott műhelyek egy-egy üllővel és kis, földből vagy agyagból tákolt kohóval felszerelt kalyibák, fabódék, jobb esetben cölöpházak voltak; amit maga előtt lát, az nagyobb, mint a Thargodrymek Hosszúház-csarnoka. Lováról leszáll, és uralkodik vonásain, hogy ne tátott szájú bamba kölyökként lépjen be az izzó acél birodalmába, de azért meg van illetődve. Mint minden harcos, tiszteli az acél titkát, és kellő hozzáállással lép be a Kovácsműhelybe.*
*A falon sorakozó fegyverek még sokrétűbbek és fajtájúak, még több típus van belőlük, mint a Barakkban; de ellentétben a gyakorlóhely játékfegyvereivel, ezek itt igazi, gyilkolásra szánt eszközök. Nincsenek egyedül az épületben, még csak az előtérben sem, de ez nem baj - itt az ideje, hogy előlépjen a szakember.*
- Tiéd a terep, Hrothgaar. Nézzünk körül...*itt olyan dolgok is akadnak, ami a lányok tetszését elnyeri, hiszen nem csak fegyverek, más kovácsáruk is fellelhetők idebenn. Csak hát itt is fizetni kell.*
*Összeszorított szájjal ül a nyeregben, ragadozótekintete széles ívben pásztázza a környezetet. Még egyszer nem kerül ilyen védtelen szituációba. Vannak, kik bámulják őket, az egyik hasonlít korábbi vendégükre, de Kagan nem áll meg nézelődni.*
- Nem való igaz harcosoknak ez a kőhodály, meg a sok taperolós fickó. *állapítja meg, mert nem nyerte el a tetszését a nyúlkálás sem.*
~ Legalább nem unatkoztunk. ~ *próbálja felfogni szarkasztikus vidámsággal, mi békés óráiban gyakorta a sajátja, de most valahogy nem az igazi.*
- Nem. *rázza meg a fejét, ennyivel letudva az ork kérdését. Még csak az kellene, hogy túl nagy reklámot kapjon a zöldbőrű, és keresni kezdjék, nyakukra hozva még egy rakást ezekből a népekből.*
- Mi okból készülődtél hozzánk, Kevdak kufár? *fordul érdeklődve Gramorn felé, immár teljes figyelmével. Nem hiszi, hogy ennyi idő alatt válaszokat kaphat a táborban feltett kérdéseire.*
- Hehe. Hallgassák meg kívánságod az istenek, Hrothgaar Skyllagrimmson. És ha lehet, az orrukon keresztül tegyék! *egészíti ki a törpe átkát, amit igencsak viccesnek talál, bár magában elismeri, hatásosabb lett volna nem az őrök hátának elmondani. Így egy kicsit arcoskodásnak hat, az meg nem kenyerük - legalábbis nem így.*
*Eltart egy ideig, amíg odaérnek a Kovácsműhelyhez, ahol Kagan ismét elámulni kényszerül. Az általa megszokott műhelyek egy-egy üllővel és kis, földből vagy agyagból tákolt kohóval felszerelt kalyibák, fabódék, jobb esetben cölöpházak voltak; amit maga előtt lát, az nagyobb, mint a Thargodrymek Hosszúház-csarnoka. Lováról leszáll, és uralkodik vonásain, hogy ne tátott szájú bamba kölyökként lépjen be az izzó acél birodalmába, de azért meg van illetődve. Mint minden harcos, tiszteli az acél titkát, és kellő hozzáállással lép be a Kovácsműhelybe.*
*A falon sorakozó fegyverek még sokrétűbbek és fajtájúak, még több típus van belőlük, mint a Barakkban; de ellentétben a gyakorlóhely játékfegyvereivel, ezek itt igazi, gyilkolásra szánt eszközök. Nincsenek egyedül az épületben, még csak az előtérben sem, de ez nem baj - itt az ideje, hogy előlépjen a szakember.*
- Tiéd a terep, Hrothgaar. Nézzünk körül...*itt olyan dolgok is akadnak, ami a lányok tetszését elnyeri, hiszen nem csak fegyverek, más kovácsáruk is fellelhetők idebenn. Csak hát itt is fizetni kell.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:13:50
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:13:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Kellemesen kipiheni magát a jó néhány óra alvás alatt. Szerencsére senki és semmi nem zavarja meg álmában, így teljesen kipiheni a nap fáradalmait. Miután fölébredt, újra megmosakszik, most kicsit alaposabban, majd az átszellőzött bőrvértet és ruhákat magára ölti. Egész jó illata lett, amit sokakról nem lehet elmondani.
A kulcsot még nem adja le a fogadósnak, mert egy napra vette ki a szobát, annak csak fele telt el. Ellenben ellátogat a kovácsműhelybe, ahova a holdudvaron és erdőn át jut el. Ismét fellángol benne a vágy a két hosszúkard iránt, így úgy gondolja, közelebbről is megnézi a kovács munkáját.
Egész tetszetős darabok találhatóak a műhelyben kirakva, de valahogy egyik sem az igazi. Túl rövid, túl vékony, túl könnyű, túl nehéz, túl... egyik sem felel meg ízlésének. Olyan kardot keres, ami a pallosánál picit rövidebb csak, ellenben jóval könnyebb. És helyből kettő kéne neki. De ilyen fegyvert nem fog találni - az ekkora méretű acélpenge nem lesz olyan könnyű, hogy kettőt tudjon forgatni a két kezével.
Szomorúan nézelődik. Nem vesz semmit, de azért felméri, hogy milyen felszerelések kaphatóak, hátha a későbbiekben szüksége lesz valamire, és akkor tudja hogy itt megtalálja azt, ami szükséges számára. Végül pedig rendelés nélkül marad a kovács, ugyanis Ilwen számára semmi hasznosat nem rejt a műhely. Legalábbis most. Ki tudja, később talán bővül a készlet. Sóhajt, majd amerről jött, arra megy vissza is, egészen a szálláshelyig.*
A kulcsot még nem adja le a fogadósnak, mert egy napra vette ki a szobát, annak csak fele telt el. Ellenben ellátogat a kovácsműhelybe, ahova a holdudvaron és erdőn át jut el. Ismét fellángol benne a vágy a két hosszúkard iránt, így úgy gondolja, közelebbről is megnézi a kovács munkáját.
Egész tetszetős darabok találhatóak a műhelyben kirakva, de valahogy egyik sem az igazi. Túl rövid, túl vékony, túl könnyű, túl nehéz, túl... egyik sem felel meg ízlésének. Olyan kardot keres, ami a pallosánál picit rövidebb csak, ellenben jóval könnyebb. És helyből kettő kéne neki. De ilyen fegyvert nem fog találni - az ekkora méretű acélpenge nem lesz olyan könnyű, hogy kettőt tudjon forgatni a két kezével.
Szomorúan nézelődik. Nem vesz semmit, de azért felméri, hogy milyen felszerelések kaphatóak, hátha a későbbiekben szüksége lesz valamire, és akkor tudja hogy itt megtalálja azt, ami szükséges számára. Végül pedig rendelés nélkül marad a kovács, ugyanis Ilwen számára semmi hasznosat nem rejt a műhely. Legalábbis most. Ki tudja, később talán bővül a készlet. Sóhajt, majd amerről jött, arra megy vissza is, egészen a szálláshelyig.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-10 22:00:23
Üzenet elküldve: 2014-01-10 22:00:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Ilwen tehát elköszönt, ő pedig magára maradt a gondolataival. Arra rájött, hogy a férfinek egészen bonyodalmas a személyisége, vagy csupán titkai bizonyulnak magas számúnak, azonban most egészen más miatt kell, hogy fájjon a feje. És bizony a halántékát ért sérülés kapcsán rádöbben, hogy valahonnét szereznie kell segítséget, mert valahogy a kötések kimaradtak az utazócsomagjából. Bezzeg a kenőcsök, azokat nem felejtette el, de ha csak nem kíván lila, zöld és még ki tudja milyen színben pompázó foltokkal mutatkozni a halántékán, s egy csúnya karcolással a homlokán, akkor bizony sürgető lenne ellátást keresnie.
S miként épp a barakkban van, ahol biztos nem ismeretlenek a gyakorta megeső sérülések, eszébe jut, hogy talán a fegyvertáros fiú segedelmére lehet.
Szóval ilyes gondolatokkal tápászkodik fel a padról, majd fogva a gyakorló kardot, visszatámolyog az előtér részeként szolgáló pulthoz, hol elébb fegyvereit kéri vissza, majd megérdeklődi a lehetséges ellátást, azonban a fiú arra hivatkozván, hogy nem óhajt nagyobb kárt okozni, keressen inkább arra rátermettebbet.
Enyhe csalódottsággal, de beletörődéssel rakja el kardjait, majd gyorsan végiggondolja, merre találna a leghamarabb segítséget.
Ugyan már sötét van, de ilyenkor rövidebbek a nappalok, szóval nincs túl késő még visszamennie a kovácshoz, aki bár büszke, ám jólelkű úrnak tűnt. No meg olyan embernek, aki nem csak mesterségéhez, hanem mindenhez értő kézzel nyúl.
S ha már ott lesz, tán most nem felejti el leadni rendelését egy új kardra, amit legutóbb mindkét látogatásával sikeresen elszalasztott.
Effajta gondolatokkal indul meg bizonytalan léptekkel a gazdagnegyeden, majd a piacon át a műhelybe.
Akár a jómódúak telepén is kérhetne segítséget, de valamiért nem hiszi, hogy különc kinézete, véres keze s homloka bárkiben túl nagy bizalmat gerjesztene. Itt léte során pedig már rádöbbent, hogy Arthenior lakói vagy nagyon szívélyesek vagy rendkívül tartózkodóak és gyanakvóak. A gazdagnegyed lakóit pedig tipikusan az utóbbi kategóriába sorolná.
Viszont ott van a piac, ott kereshetne valakit, de ebben a ködben még átkelni is veszélyes a tolvajok legkedveltebb helyén, mint hogy keresgéljen, hátha segít rajta egy lélek.
Szóval semmi kétsége, hogy a kovácsműhely lesz a legjobb választás, s mikor odaér, bizony ez az érzet csak erősödik a szívében. Azonban sejti, hogy az est közeledtével már nem nagyon fogadnak váratlanul betoppanókat, tehát illedelmesen kopogtat az ajtón, míg maga a Mester nem nyitja ki.*
- Hát Magát mi lelte? Délután még jobb színben tűnt, na jöjjön! *Invitálja be a nőt, miközben a fejét csóválja, s mintegy valóban értve a dolgát, inasát már küldi is kötszerért és friss vízért.
Aravae mély hálával és tisztelettel köszöni meg a segítséget, majd rövidkén elmeséli a barakkban esett kalandját, utána viszont a kardokra terelődik a szó, mint a két fél számára legszentebb témára.*
S miként épp a barakkban van, ahol biztos nem ismeretlenek a gyakorta megeső sérülések, eszébe jut, hogy talán a fegyvertáros fiú segedelmére lehet.
Szóval ilyes gondolatokkal tápászkodik fel a padról, majd fogva a gyakorló kardot, visszatámolyog az előtér részeként szolgáló pulthoz, hol elébb fegyvereit kéri vissza, majd megérdeklődi a lehetséges ellátást, azonban a fiú arra hivatkozván, hogy nem óhajt nagyobb kárt okozni, keressen inkább arra rátermettebbet.
Enyhe csalódottsággal, de beletörődéssel rakja el kardjait, majd gyorsan végiggondolja, merre találna a leghamarabb segítséget.
Ugyan már sötét van, de ilyenkor rövidebbek a nappalok, szóval nincs túl késő még visszamennie a kovácshoz, aki bár büszke, ám jólelkű úrnak tűnt. No meg olyan embernek, aki nem csak mesterségéhez, hanem mindenhez értő kézzel nyúl.
S ha már ott lesz, tán most nem felejti el leadni rendelését egy új kardra, amit legutóbb mindkét látogatásával sikeresen elszalasztott.
Effajta gondolatokkal indul meg bizonytalan léptekkel a gazdagnegyeden, majd a piacon át a műhelybe.
Akár a jómódúak telepén is kérhetne segítséget, de valamiért nem hiszi, hogy különc kinézete, véres keze s homloka bárkiben túl nagy bizalmat gerjesztene. Itt léte során pedig már rádöbbent, hogy Arthenior lakói vagy nagyon szívélyesek vagy rendkívül tartózkodóak és gyanakvóak. A gazdagnegyed lakóit pedig tipikusan az utóbbi kategóriába sorolná.
Viszont ott van a piac, ott kereshetne valakit, de ebben a ködben még átkelni is veszélyes a tolvajok legkedveltebb helyén, mint hogy keresgéljen, hátha segít rajta egy lélek.
Szóval semmi kétsége, hogy a kovácsműhely lesz a legjobb választás, s mikor odaér, bizony ez az érzet csak erősödik a szívében. Azonban sejti, hogy az est közeledtével már nem nagyon fogadnak váratlanul betoppanókat, tehát illedelmesen kopogtat az ajtón, míg maga a Mester nem nyitja ki.*
- Hát Magát mi lelte? Délután még jobb színben tűnt, na jöjjön! *Invitálja be a nőt, miközben a fejét csóválja, s mintegy valóban értve a dolgát, inasát már küldi is kötszerért és friss vízért.
Aravae mély hálával és tisztelettel köszöni meg a segítséget, majd rövidkén elmeséli a barakkban esett kalandját, utána viszont a kardokra terelődik a szó, mint a két fél számára legszentebb témára.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-10 15:30:08
Üzenet elküldve: 2014-01-10 15:30:08
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Daeros, miután elkészült az új fegyverével, s vállára vette, egyenesen a kovácshoz indult. Még azelőtt rendelt pár nyílhegyet, hogy legutóbbi útjára elment volna, s most úgy döntött, itt az ideje, hogy elmenjen értük. Utána pedig kimegy az erdőbe, hogy kézre szoktassa az íjat, na meg beszerez pár új nyílvesszőnek való ágat. Belépve a kovács műhelyébe, hangosan köszön:*
-Szép napot mester, hogy van mindig?*a kovács felnéz az üllő mellől, s arcán szétterül egy vigyor.*
-Nocsak Vadász... azt hittem, már odavesztél.*hunyorít cinkosan.*
-A vadak szerint nem vagyok elég ízletes, így inkább békét hagynak nekem.*vigyorog vissza Daeros, majd a lényegre tér.*
-A nyílhegyek miatt jöttem. Remélem, kész vannak, mert nemsokára szükségem lesz rájuk.*a kovács biccent, majd az egyik polc felé indul. Ott kutakodik egy darabig, majd levesz egy szütyőt, ami érces csilingeléssel landol Daerosnál.*
-Első osztályú acélból vannak. Öt arany lesz darabja.*közli, mire Daeros szemöldöke kissé felkúszik. Ez több, mint amennyire számított.*
-Kissé mintha drágult volna, mióta legutóbb itt jártam...*jegyzi meg epésen, majd elkezdi leszámolni az aranyakat. Hiába, a nyílhegy drága dolog, ezért kétszer is meg kell gondolni, ha az ember fia útjára ereszt egy vesszőt. Végül leteszi a 30 aranyat az üllőre, ahol a kovács (Mesélő #11 (Sh)) megszámolhatja, s elteheti.
*
-Jól van. Ha kell még, tudod, hol találsz.*biccent a kovács, miután eltette a pénzt. Eztán dolga végeztével Daeros is tovább indul.*
-Szép napot mester, hogy van mindig?*a kovács felnéz az üllő mellől, s arcán szétterül egy vigyor.*
-Nocsak Vadász... azt hittem, már odavesztél.*hunyorít cinkosan.*
-A vadak szerint nem vagyok elég ízletes, így inkább békét hagynak nekem.*vigyorog vissza Daeros, majd a lényegre tér.*
-A nyílhegyek miatt jöttem. Remélem, kész vannak, mert nemsokára szükségem lesz rájuk.*a kovács biccent, majd az egyik polc felé indul. Ott kutakodik egy darabig, majd levesz egy szütyőt, ami érces csilingeléssel landol Daerosnál.*
-Első osztályú acélból vannak. Öt arany lesz darabja.*közli, mire Daeros szemöldöke kissé felkúszik. Ez több, mint amennyire számított.*
-Kissé mintha drágult volna, mióta legutóbb itt jártam...*jegyzi meg epésen, majd elkezdi leszámolni az aranyakat. Hiába, a nyílhegy drága dolog, ezért kétszer is meg kell gondolni, ha az ember fia útjára ereszt egy vesszőt. Végül leteszi a 30 aranyat az üllőre, ahol a kovács (Mesélő #11 (Sh)) megszámolhatja, s elteheti.
*-Jól van. Ha kell még, tudod, hol találsz.*biccent a kovács, miután eltette a pénzt. Eztán dolga végeztével Daeros is tovább indul.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-08 17:52:48
Üzenet elküldve: 2014-01-08 17:52:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Nézelődik egy keveset, felméri az áru készletet. Főleg a számszeríjakat méricskéli. Bár ezek elég aprók, ő nem ilyesmire gondolt.*
~Úgy néz ki csináltatni kellene~
*Most nem akar leragadni ezzel, szóval csak végigfuttatja szemét az eszközökön. Aztán még pár gyors felmérést végez a karjával az egyik legnagyobbnak látszó íjon. Ő nem épp egy kovács szakértő, de arról azért van fogalma mit is akar. Volt már pár számszeríja az évek során.*
~Majd egyeztetek a szakikkal a táborban~
*Most hogy ezt is látta, úgy dönt, itt az ideje hogy kifelé vegye az irányt. Amint utcát ért a lába felpattan a hátasra és már indulnak is kifelé a városból. Ennyi volt a felfedező túra, valahol útközben majd bevárja a többieket hogy együtt érkezzenek vissza.*
~Úgy néz ki csináltatni kellene~
*Most nem akar leragadni ezzel, szóval csak végigfuttatja szemét az eszközökön. Aztán még pár gyors felmérést végez a karjával az egyik legnagyobbnak látszó íjon. Ő nem épp egy kovács szakértő, de arról azért van fogalma mit is akar. Volt már pár számszeríja az évek során.*
~Majd egyeztetek a szakikkal a táborban~
*Most hogy ezt is látta, úgy dönt, itt az ideje hogy kifelé vegye az irányt. Amint utcát ért a lába felpattan a hátasra és már indulnak is kifelé a városból. Ennyi volt a felfedező túra, valahol útközben majd bevárja a többieket hogy együtt érkezzenek vissza.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-08 12:59:08
Üzenet elküldve: 2014-01-08 12:59:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*És ismét a kovácsműhely az úti cél. Nem kell hozzá sokat caplatnia, elvégre csupán a piactérről jön, ami egész konkrétan a szomszédban, ténylegesen egy köpésre van a műhelytől. Tudniillik oda nyílik a kovács bejárata. Legalábbis az egyik.
Belépve pár rozogább deszka megnyikordul a lába alatt, de ezen kívül semmi nem jelzi jöttét. Vagyis az inas szeme, hisz ő látja, hogy a vörös ruhás visszatért, és már int is, hogy egy pillanat. A bőrvértjét gyorsan összefűzték, nem volt nagy munka, voltak kész anyagok, így hamar át is veheti. Köpenyét ledobja a pultra, magára ölti a bőrvértet, és megállapítja, hogy a kovács jó munkát végzett. A védőfelszerelés szinte tökéletesen passzol testének vonalához, és megütögetve igen masszívnak, ellenállónak tűnik a cserzett bőr. Vörös köpenyét visszaveszi magára, majd kifizeti a bőrvért árát, ami több tíz súlyos aranyérme. Kicsit húzza a száját, hogy egy egyszerű bőrért ennyit elkérnek, de maximálisan kárpótolja a darab minősége, így egy szava nem lehet. Az ár kicsit magas, de még korrektnek számít. És az új, még nem használt vértek kifejezetten drága, úri szórakozásnak számítanak, egyszerűbb elvenni egy vándortól egy bőrvértet. De Ilwen számára ez a szimpatikusabb út.
Miután mindent lerendeztek az inassal, ideje tovább állni. Úgy gondolja, hogy jó lenne kipróbálni élesben is újdonsült "barátját". Így hát a barakkot veszi célba, és reménykedik benne, hogy a már-már szokásos gyakorlópartnerét, a vörös hajú nőt is ott találja, hogy ismét elagyabugyálhassa szegényt.*
Belépve pár rozogább deszka megnyikordul a lába alatt, de ezen kívül semmi nem jelzi jöttét. Vagyis az inas szeme, hisz ő látja, hogy a vörös ruhás visszatért, és már int is, hogy egy pillanat. A bőrvértjét gyorsan összefűzték, nem volt nagy munka, voltak kész anyagok, így hamar át is veheti. Köpenyét ledobja a pultra, magára ölti a bőrvértet, és megállapítja, hogy a kovács jó munkát végzett. A védőfelszerelés szinte tökéletesen passzol testének vonalához, és megütögetve igen masszívnak, ellenállónak tűnik a cserzett bőr. Vörös köpenyét visszaveszi magára, majd kifizeti a bőrvért árát, ami több tíz súlyos aranyérme. Kicsit húzza a száját, hogy egy egyszerű bőrért ennyit elkérnek, de maximálisan kárpótolja a darab minősége, így egy szava nem lehet. Az ár kicsit magas, de még korrektnek számít. És az új, még nem használt vértek kifejezetten drága, úri szórakozásnak számítanak, egyszerűbb elvenni egy vándortól egy bőrvértet. De Ilwen számára ez a szimpatikusabb út.
Miután mindent lerendeztek az inassal, ideje tovább állni. Úgy gondolja, hogy jó lenne kipróbálni élesben is újdonsült "barátját". Így hát a barakkot veszi célba, és reménykedik benne, hogy a már-már szokásos gyakorlópartnerét, a vörös hajú nőt is ott találja, hogy ismét elagyabugyálhassa szegényt.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 21:14:05
Üzenet elküldve: 2014-01-07 21:14:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*A barakk felől érkezik, keresztül vágva a fél városon. Már egész jól ismeri a terepet. Út közben le is nyugodott, ami sose hátrány, mint tudjuk. Most békésen pöfékelve feszít a nyeregben. Közben azon filózik, hogy talán a kovácshoz még beugorhatna, mert mégis ugye, oda azért be kellene menni. Legalább körül nézni kicsit. Szóval fordít egyet a lovon, s új irányba vezeti a hátast. Az új úti cél a kovács. Amint elérte a célterületet, szépen lehuppan, kiköti a lovat, aztán komótosan besétál, hogy felmérje az árukészletet. Már régóta fáj a foga egy új számszeríjra. Talán itt akad majd valami hozzá való, rendes darab.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:17:35
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:17:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*S vissza a kovácsműhelybe...
Felüdítő volt találkoznia Clauryllal, mert bár a lány nem hitegette s pozitívak sem voltak meglátásai, kissé felszabadult belsőjében, hogy végre beszélhetett valakivel, s ezáltal magába szívhatott némi kitartást és erőt a továbbiakra. Éppen ezért tervezi a szobából kilépvén, hogy később csekély edzésbe bocsátkozik, azonban elébb a kovácsot kívánná meglátogatni az igen csak rég esett rendelése miatt.
Tehát végigsétál a szálló folyosóján, ám csalódottan kell észrevennie, hogy bizony a Holdudvarra nem nyílik ajtó, csupán egy ablak. Nos, nem épp a primitív megoldások híve, azonban az sem mondható, hogy híján lenne személye a praktikusságnak, s miként most hamarost óhajt a műhelybe jutni, úgy át kell lendülnie ezen a kis kellemetlenségen. Így esik meg, hogy végezetül az ablakon keresztül jut ki a már idefelé szemrevételezett udvarra, onnét pedig Arthenior erdejébe, vagyis inkább annak határára.
Ezúttal sem kíván mélyreható kirándulást intézni a rengetegben, szóval csak annyi időt tölt odakint, amennyit szükséges, utána viszont már a kovácsműhely padlózatát simítják talpai.
A folyók havában, pontosítván Willor napkor, s az évszak végén már előfordulnak kellemetlenebb időjárási viszonyok, s bizony a kinti csípős hűvös után felüdülés a műhely langyos, bár fémillatú előterébe lépni, miként átsétált a raktáron.
Várnia sem kell, épp a kovácsba botlik, aki bár nap mint nap találkozik különböző népekkel, látható az arcán, hogy megismeri a félvér nőt. Azonban ő nem kívánja szavak nélkül hagyni az urat, s kellemetlenségbe sodorni, ha épp nem jutna eszébe a neve.*
- Üdvözletem, jó uram. Aravae Mithraniel nevén hagytam meg Önnek rendelésem, s ha emlékezetem nem csal, bizonyosan már elkészült *Szólítja meg barátságos, ám tisztelettudó hangnemben, ám a Mester csakugyan homlokráncolva legyintget.*
- Jól tudom, ki maga és mi a rendelése. Miként a felszolgáló sem felejti, kinek mit rakjon az asztalára, úgy nekem sincs lyukakból az agyam, Hölgyem *Válaszolja tán egy árnyalatnyira sértődötten az úr, de azért csak odabiggyesztette a végére a megszólítást, ne gondoljanak rosszat róla a népek.
Aravae csupán meghajtja fejét, elvégre sosem volt erénye a tiszteletlenség, s inkább csendben várakozik, míg a kovács meghozza kívánt tárgyait.*
Felüdítő volt találkoznia Clauryllal, mert bár a lány nem hitegette s pozitívak sem voltak meglátásai, kissé felszabadult belsőjében, hogy végre beszélhetett valakivel, s ezáltal magába szívhatott némi kitartást és erőt a továbbiakra. Éppen ezért tervezi a szobából kilépvén, hogy később csekély edzésbe bocsátkozik, azonban elébb a kovácsot kívánná meglátogatni az igen csak rég esett rendelése miatt.
Tehát végigsétál a szálló folyosóján, ám csalódottan kell észrevennie, hogy bizony a Holdudvarra nem nyílik ajtó, csupán egy ablak. Nos, nem épp a primitív megoldások híve, azonban az sem mondható, hogy híján lenne személye a praktikusságnak, s miként most hamarost óhajt a műhelybe jutni, úgy át kell lendülnie ezen a kis kellemetlenségen. Így esik meg, hogy végezetül az ablakon keresztül jut ki a már idefelé szemrevételezett udvarra, onnét pedig Arthenior erdejébe, vagyis inkább annak határára.
Ezúttal sem kíván mélyreható kirándulást intézni a rengetegben, szóval csak annyi időt tölt odakint, amennyit szükséges, utána viszont már a kovácsműhely padlózatát simítják talpai.
A folyók havában, pontosítván Willor napkor, s az évszak végén már előfordulnak kellemetlenebb időjárási viszonyok, s bizony a kinti csípős hűvös után felüdülés a műhely langyos, bár fémillatú előterébe lépni, miként átsétált a raktáron.
Várnia sem kell, épp a kovácsba botlik, aki bár nap mint nap találkozik különböző népekkel, látható az arcán, hogy megismeri a félvér nőt. Azonban ő nem kívánja szavak nélkül hagyni az urat, s kellemetlenségbe sodorni, ha épp nem jutna eszébe a neve.*
- Üdvözletem, jó uram. Aravae Mithraniel nevén hagytam meg Önnek rendelésem, s ha emlékezetem nem csal, bizonyosan már elkészült *Szólítja meg barátságos, ám tisztelettudó hangnemben, ám a Mester csakugyan homlokráncolva legyintget.*
- Jól tudom, ki maga és mi a rendelése. Miként a felszolgáló sem felejti, kinek mit rakjon az asztalára, úgy nekem sincs lyukakból az agyam, Hölgyem *Válaszolja tán egy árnyalatnyira sértődötten az úr, de azért csak odabiggyesztette a végére a megszólítást, ne gondoljanak rosszat róla a népek.
Aravae csupán meghajtja fejét, elvégre sosem volt erénye a tiszteletlenség, s inkább csendben várakozik, míg a kovács meghozza kívánt tárgyait.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:09:36
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:09:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Végre odaér a műhelyhez, és már valami felhőtlen boldogság keríti hatalmába, amiért véget ér a sétája, és megpillanthatja a műremeket, amelyet a kovács készített neki. Valóban időigényes munka volt, viszont Caletnia reménykedik benne, hogyha a művelet ennyi időt igényelt, akkor a végeredmény is valóban olyan csodás lesz, mint azt ő elképzeli. A műhelyben most többen tartózkodnak, mint legutóbb, ez valahol bosszantja az eredart, viszont a séta után már igazán nem tud mérgelődni. Valami nyurga elf magához vesz néhány dobókést, aztán pedig valami hatalmas ork veszi át a bárdját, láthatóan a kovács élezte meg neki. És végre Caletnia is sorra kerül, érdekes, mögötte senki nem áll a sorban, tehát ha néhány perccel később jön, még csak sorban sem kell állnia.
Odalép a pulthoz, és a kovács láthatóan emlékszik rá, mert gyakorlatilag minden szó nélkül sétál hátra a műhely hátsó részébe. Caletnia ezalatt elő tudja szedni a pénzét. Nem keveset kért a kovács, tehát nem szándékozik neki csak úgy odaadni, előbb látni akarja azt a híres mesterművet. A kovács megjelenik egy fegyverrel, ami első ránézésre nem tűnik semmi egyébnek, csak egy jól megmunkált hosszúkardnak. Azonban amikor a kezébe veszi, óhatatlanul is észreveszi, hogy nagyon könnyű. Lehet, hogy csak ő tapasztalatlan a fegyverek körében, viszont egy ilyen kardnak nagyobb tömeget sejtett. A penge is elég keménynek tűnik, ráadásul úgy fest, tökéletesen meg van élezve. Elég képzett és gyors kardforgató ezzel akár a fáról lehulló levelet is kettévághatja, legalábbis az eredar megállapítása alapján. Mivel nincs senki az útban, és van bőven helye, suhint vele néhányat, és elégedetten hallgatja, ahogy a penge süvítve szántja a levegőt.
Igen, Caletnia attól tart, beleszeretett ebbe a pengébe. A kovács nem túlzott sem az idővel, sem a pénzzel, ez a fegyver mindkettőt bőven megérte. Valóban gyönyörű munka, igazi mestermű. Minden további késlekedés nélkül bólint a kovács irányában, majd odarakja a tömött erszényt a pultra, és megköszöni. Végre először úgy érzi, hogy valami hasznos dologhoz jutott az aranynak hála. Még néhányat suhint vele a levegőben, majd visszacsúsztatja a pengét a hüvelyébe, leoldja hátáról a szablyát, és a kovácsnak adja egyfajta felárként. Eztán felkötözi a hátára az új kardját, és kisétál a kovács műhelyéből.*
Odalép a pulthoz, és a kovács láthatóan emlékszik rá, mert gyakorlatilag minden szó nélkül sétál hátra a műhely hátsó részébe. Caletnia ezalatt elő tudja szedni a pénzét. Nem keveset kért a kovács, tehát nem szándékozik neki csak úgy odaadni, előbb látni akarja azt a híres mesterművet. A kovács megjelenik egy fegyverrel, ami első ránézésre nem tűnik semmi egyébnek, csak egy jól megmunkált hosszúkardnak. Azonban amikor a kezébe veszi, óhatatlanul is észreveszi, hogy nagyon könnyű. Lehet, hogy csak ő tapasztalatlan a fegyverek körében, viszont egy ilyen kardnak nagyobb tömeget sejtett. A penge is elég keménynek tűnik, ráadásul úgy fest, tökéletesen meg van élezve. Elég képzett és gyors kardforgató ezzel akár a fáról lehulló levelet is kettévághatja, legalábbis az eredar megállapítása alapján. Mivel nincs senki az útban, és van bőven helye, suhint vele néhányat, és elégedetten hallgatja, ahogy a penge süvítve szántja a levegőt.
Igen, Caletnia attól tart, beleszeretett ebbe a pengébe. A kovács nem túlzott sem az idővel, sem a pénzzel, ez a fegyver mindkettőt bőven megérte. Valóban gyönyörű munka, igazi mestermű. Minden további késlekedés nélkül bólint a kovács irányában, majd odarakja a tömött erszényt a pultra, és megköszöni. Végre először úgy érzi, hogy valami hasznos dologhoz jutott az aranynak hála. Még néhányat suhint vele a levegőben, majd visszacsúsztatja a pengét a hüvelyébe, leoldja hátáról a szablyát, és a kovácsnak adja egyfajta felárként. Eztán felkötözi a hátára az új kardját, és kisétál a kovács műhelyéből.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:00:36
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:00:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Miután a gnóm távozik, Saelo elindul a raktár felé, de csak lassan. A kovács, úgy tűnik, nem vette észre a lopást, ezért rá már nem is figyel. Ahogy közeledik, egyre inkább óvatosan mozog, persze csak, hogy fel ne tűnjön. Belépve körülnéz, de az inast nem látja sehol a töméntelen mennyiségű kész- és félkész-fegyverek, továbbá temérdek még megmunkálatlan acél között. Felfedezi viszont a kijáratot.
~Ki kéne nézni, hogy merre is vezet innen út.~ De közben már meg is indul, viszont a küszöb előtt megtorpan és éppen csak kiles. Mivel nem talál semmi érdekeset, megfordul és elindul visszafele, megkeresni az inast. Kisvártatva feladja és inkább tovább nézelődik.*
*Miután a gnóm távozik, Saelo elindul a raktár felé, de csak lassan. A kovács, úgy tűnik, nem vette észre a lopást, ezért rá már nem is figyel. Ahogy közeledik, egyre inkább óvatosan mozog, persze csak, hogy fel ne tűnjön. Belépve körülnéz, de az inast nem látja sehol a töméntelen mennyiségű kész- és félkész-fegyverek, továbbá temérdek még megmunkálatlan acél között. Felfedezi viszont a kijáratot.
~Ki kéne nézni, hogy merre is vezet innen út.~ De közben már meg is indul, viszont a küszöb előtt megtorpan és éppen csak kiles. Mivel nem talál semmi érdekeset, megfordul és elindul visszafele, megkeresni az inast. Kisvártatva feladja és inkább tovább nézelődik.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:52:05
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:52:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*A vörös nő után a fél-elf még egy kis ideig marad a barakkban, sajog a feje, így eltölt még néhány percet vagy akár egy negyed órát is, mielőtt távozik, felvéve ismét fegyverét. Fején egy apró púp is nőtt, és ismét csak biceg. Biceg, egyenesen a kovácsműhelybe.
Amikor benyit, nem talál bent senkit az inason kívül. Nem tudja, hogy előtte az eredar is erre járt, rég távozott a nő addigra, mire Ilwen ideér. Azért jön a kovácshoz, mert valami tartósabb védelmet kíván helyezni testére. És talán fejére is, azt még nem tudja, de testére mindenképp. Valami bőrvért, lemezkabát vagy hasonló nyalánkság. Nehézvértet nem szeretne, mert az jelentősen gátolja a mozgásban, gyorsan lefáradna tőle, azonban nagyon szemez mind a sodronyinggel, mind a legtöbb bőrvérttel. Nem szokott hordani semmilyen vértet, így úgy dönt hogy marad az egyszerűbb normád bőrvértezetnél, ez legalább a fejen kívül gyakorlatilag egész testét takarja, ami előnyös, mert mindenhol véd. Köpenye miatt viszont úgy sem látszik ki semmi belőle.*
Amikor benyit, nem talál bent senkit az inason kívül. Nem tudja, hogy előtte az eredar is erre járt, rég távozott a nő addigra, mire Ilwen ideér. Azért jön a kovácshoz, mert valami tartósabb védelmet kíván helyezni testére. És talán fejére is, azt még nem tudja, de testére mindenképp. Valami bőrvért, lemezkabát vagy hasonló nyalánkság. Nehézvértet nem szeretne, mert az jelentősen gátolja a mozgásban, gyorsan lefáradna tőle, azonban nagyon szemez mind a sodronyinggel, mind a legtöbb bőrvérttel. Nem szokott hordani semmilyen vértet, így úgy dönt hogy marad az egyszerűbb normád bőrvértezetnél, ez legalább a fejen kívül gyakorlatilag egész testét takarja, ami előnyös, mert mindenhol véd. Köpenye miatt viszont úgy sem látszik ki semmi belőle.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:40:29
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:40:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A harc egyvalamit biztossá tett a számára, méghozzá azt, hogy nem akarja többé azt a szablyát fegyverként használni. A kalózfegyver az elején jól mutatott, azonban teljességgel lehetetlen vele aprólékos munkát végezni, és noha arra már ott a tőr, ő egy valódi kardot szeretne magának, nem olyat, mint ez az általa idomtalannak megítélt szablya. A fakardja formája már inkább tetszett neki, ha minden igaz, ez a fegyver a hosszúkardhoz hasonlított leginkább, ugyanakkor nem egy közönséges hosszúkardot akar. Belépve a műhelybe azonnal melege lesz, viszont ez nem meglepő, amikor néhány hónapja jár itt először, már akkor is észlelte, milyen hihetetlenül magas tud itt lenni a hőmérséklet. Ki nem állhatja a meleget…*
- Egy kardot szeretnék *közli a kováccsal, mikor sorra kerül, majd a szablyát a pultra teszi* Ehelyett egy valódi kardot. A lehető legjobbat. A pénz nem akadály *a kovács bólint, majd megkéri az előleget, amit Caletnia gondosan kiszámol, majd átnyújtja. Ezután a kovács közli, mennyi időre lesz szüksége, mire az eredar bólint, majd elsétál, viszont a szablyát is viszi azért magával még erre a néhány napra. Sosem lehet tudni, mikor kerül az útjába egy eredarvadász... Ami egyszer megtörtént, megtörténhet újból, és legutóbb is jól jött ez a fegyver, akármilyen idomtalanul is néz ki szerinte. Kifelé menet óvatosan csukja be maga mögött a rozoga faajtót, nehogy véletlenül összedőljön az egész műhely. Ahogy elnézi a helyet, ez nem is lehetetlen.*
- Egy kardot szeretnék *közli a kováccsal, mikor sorra kerül, majd a szablyát a pultra teszi* Ehelyett egy valódi kardot. A lehető legjobbat. A pénz nem akadály *a kovács bólint, majd megkéri az előleget, amit Caletnia gondosan kiszámol, majd átnyújtja. Ezután a kovács közli, mennyi időre lesz szüksége, mire az eredar bólint, majd elsétál, viszont a szablyát is viszi azért magával még erre a néhány napra. Sosem lehet tudni, mikor kerül az útjába egy eredarvadász... Ami egyszer megtörtént, megtörténhet újból, és legutóbb is jól jött ez a fegyver, akármilyen idomtalanul is néz ki szerinte. Kifelé menet óvatosan csukja be maga mögött a rozoga faajtót, nehogy véletlenül összedőljön az egész műhely. Ahogy elnézi a helyet, ez nem is lehetetlen.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-02 18:28:22
Üzenet elküldve: 2014-01-02 18:28:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Elsőnek tesz egy kisebb kerülőt, ugyanis nagy szégyenében a kedvelt fegyverét kénytelen volt másnál hagyni. Pontosabban olyan nehézkes lett volna a kihúzása a recés pengének, hogy nem akart vele sokat vesződni és hagyta, hadd élvezze ki új tulajdonosa a csábító pillanatokat. Úgy sem használta sokat, a következő fegyverrel viszont nem lesz már ilyen puha kezű. Főleg, hogy a célpontokból most válogathat rendesen. Neki is el kéne varrnia a szálakat, nem csak a társainak, bár előre fél, hogy ők is inkább a hátbatámadásra keresnének felületet és társakat. A self arcáról égett a gyűlölet feléje, a részeges pedig elég igénytelennek tűnt ahhoz, hogy pár vasért életét ontsa. Viszont jó eséllyel az ő pénzére is égető szükségük lesz és bár még nem tudják, de a szolgálatára is. Pontosabban majd tesz róla, hogy úgy érezzék. Nézelődik, majd a kovács szólítja meg.*
Ne féljen, kérjen nyugodtan.
*Eleinte furcsállón figyeli, azonban rájön a hiba forrására. A kézremegése nem múlt el, sőt az, hogy a gondjai is csak szaporodtak még erősebbé tették a félelem ezen látható jelét. Lefogja a saját életet élni kívánó végtagot és pár mély levegővel szorítja el az ingert. Sikertelenül.*
-Csak egy új fegyverre lenne szükségem, mert a régi elveszett. Kicsit speciálisabb darab volt és még nem hevertem ki az eseményt teljesen.
*Bámészkodik a kínálatban, körülbelül körbehatárolja, amire gondol, a többit pedig rábízza a munkásra. Ő ért hozzá, csak el rudja készíteni. A markolatot is megmutatja, mert ebbe kérne visszaférnie. Ezt is elveszik tőle, így még látszatra sem tűnik fegyveresnek. Szerencsére most álcázott kell legyen, valamint a fegyver csak segédeszköz, a szándék kell mögé. Egy keveset tájékozódik az árakról, majd egy kisebb összeget lent hagyva anyagköltségnek, odébbáll.*
Ne féljen, kérjen nyugodtan.
*Eleinte furcsállón figyeli, azonban rájön a hiba forrására. A kézremegése nem múlt el, sőt az, hogy a gondjai is csak szaporodtak még erősebbé tették a félelem ezen látható jelét. Lefogja a saját életet élni kívánó végtagot és pár mély levegővel szorítja el az ingert. Sikertelenül.*
-Csak egy új fegyverre lenne szükségem, mert a régi elveszett. Kicsit speciálisabb darab volt és még nem hevertem ki az eseményt teljesen.
*Bámészkodik a kínálatban, körülbelül körbehatárolja, amire gondol, a többit pedig rábízza a munkásra. Ő ért hozzá, csak el rudja készíteni. A markolatot is megmutatja, mert ebbe kérne visszaférnie. Ezt is elveszik tőle, így még látszatra sem tűnik fegyveresnek. Szerencsére most álcázott kell legyen, valamint a fegyver csak segédeszköz, a szándék kell mögé. Egy keveset tájékozódik az árakról, majd egy kisebb összeget lent hagyva anyagköltségnek, odébbáll.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-31 13:50:19
Üzenet elküldve: 2013-12-31 13:50:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dalelior Narchenar//
*A valódi futár még mindig a kovácsnál lebzsel, mostanra már kifújta magát, s épp a falakra mutatóba kifüggesztett holmikat nézegeti, mikor alkalmi megbízottja belép, és máris hozzá siet. Tekintetét rá emeli, s hálás félmosolyra húzódnak ajkai, miközben elveszi a hölgy levelét, amit amaz felé nyújt.*
- Ó, persze, a fizetsége, amit ígértem. Ne higgye, hogy elfelejtettem, sőt, elnézést, ha kissé elbambultam. Csak épp azon gondolkodom, hogy nekem is be kellene fizetnem valami ilyen szépségre.
*Mutat az egyik tőrre, ami bár nem túl díszes, azért annak a célnak megfelel, hogy valaki megvédje magát -vagy az ő esetében a reá bízott titkokat- vele.
Közben zsebébe mélyeszti a hozott levelet, majd a másik zsebéből elővesz egy oroszlánfejjel díszített, sötét bőrerszényt.*
- No, tartsa csak a markát! Mindkettőt, ha kérhetem.
*Szól Daleliornak jóval kedélyesebben, majd ahogy az teljesíti a kérését, el is kezdi a markába leszámolni az aranytallérokat.*
- Egy, kettő... öt, tíz, tizenöt, húsz... és végezetül 95. *Miután befejezte a szórakozott számolgatást, Daleilor Narchenarra néz.*
- Ebből húsz arany ebből a gyorsasági felár, amit én magam adományozok önnek. Na meg a nagylelkűsége díja. Az uram hatvan-hetven aranyat fizet levélváltásonként. Ez az egy szempont, ami miatt én is szeretek nála dolgozni. Néha kilehelem a lelkem, de legalább megfizet.
*Vigyorog szélesen a másikra. Mostanra kétségbeesése teljesen semmivé foszlott.*
- Elkészült.
*Szól a kovács kettejüket méregetve, a futár pedig megpaskolja Dalelior vállát, majd elnézést kér, amiért nem tud tovább maradni egy kiadós beszélgetésre, s a kovácshoz siet. Átveszi tőle is, amiért küldték, majd elköszön és gyorsan el is tűnik a piac felé vezető ajtó mögött.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.31 13:51:05
*A valódi futár még mindig a kovácsnál lebzsel, mostanra már kifújta magát, s épp a falakra mutatóba kifüggesztett holmikat nézegeti, mikor alkalmi megbízottja belép, és máris hozzá siet. Tekintetét rá emeli, s hálás félmosolyra húzódnak ajkai, miközben elveszi a hölgy levelét, amit amaz felé nyújt.*
- Ó, persze, a fizetsége, amit ígértem. Ne higgye, hogy elfelejtettem, sőt, elnézést, ha kissé elbambultam. Csak épp azon gondolkodom, hogy nekem is be kellene fizetnem valami ilyen szépségre.
*Mutat az egyik tőrre, ami bár nem túl díszes, azért annak a célnak megfelel, hogy valaki megvédje magát -vagy az ő esetében a reá bízott titkokat- vele.
Közben zsebébe mélyeszti a hozott levelet, majd a másik zsebéből elővesz egy oroszlánfejjel díszített, sötét bőrerszényt.*
- No, tartsa csak a markát! Mindkettőt, ha kérhetem.
*Szól Daleliornak jóval kedélyesebben, majd ahogy az teljesíti a kérését, el is kezdi a markába leszámolni az aranytallérokat.*
- Egy, kettő... öt, tíz, tizenöt, húsz... és végezetül 95. *Miután befejezte a szórakozott számolgatást, Daleilor Narchenarra néz.*
- Ebből húsz arany ebből a gyorsasági felár, amit én magam adományozok önnek. Na meg a nagylelkűsége díja. Az uram hatvan-hetven aranyat fizet levélváltásonként. Ez az egy szempont, ami miatt én is szeretek nála dolgozni. Néha kilehelem a lelkem, de legalább megfizet.
*Vigyorog szélesen a másikra. Mostanra kétségbeesése teljesen semmivé foszlott.*
- Elkészült.
*Szól a kovács kettejüket méregetve, a futár pedig megpaskolja Dalelior vállát, majd elnézést kér, amiért nem tud tovább maradni egy kiadós beszélgetésre, s a kovácshoz siet. Átveszi tőle is, amiért küldték, majd elköszön és gyorsan el is tűnik a piac felé vezető ajtó mögött.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.31 13:51:05
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-31 13:26:49
Üzenet elküldve: 2013-12-31 13:26:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Mesélő #11 (Sh) //
*Miután Daleilor átadta a levelet és megkapta rá a választ is elindult a kovácsműhely felé. Kisétál a gazdag negyedből egyenesen a piactérre. Most már rá se hederít, az árukra csak megy tovább, hogy küldetésének minél előbb vége szakadjon. Bár az első futár munkája akkor is kissé unalmasnak találja. Bár legalább megfizetik. Daleilor végre beér a kovácsműhelybe. A férfi ott várja őt. Látszik rajta, hogy még mindig azt sem tudja hova kapjon, de azért már valamivel nyugodtabb, mint mikor betért a kovácshoz. A nyugalma viszont csak fokozódik, amint meglátja Daleilort a levéllel. Odasétál hozzá és átnyújtja levelet.*
- Tessék jó uram. A levél épségben és biztonságban ért önhöz. Nem mintha bármi gond akadt volna az úton, de ha nekünk levelünk jött ezt szokták mondani. Így hát gondoltam ezt szokás mondani. Na, de nem is szaporítanám tovább a szót jó uram.
"Na, le is zártam az első futár megbízásomat. Jó volt új tapasztalatokkal gazdagodni bármennyire is voltak azok aprók. Sőt nem is nagyon gazdagodtam tapasztalattal csak annyival, hogy ha gazdagoknak viszem, a levelet azok többnyire behívnak egy italra. Jelenleg ezt leszámítva semmi nem jut az eszembe. Na, de most viszont talán rendelek a kovácstól egy pallost. Jól fog jönni mivel, ahogy elnéztem remekül megmunkált penge. Bár nem annyira, mint a mesterkard, de az a penge egy vagyonba kerül. Tényleg pénzről jut eszembe."
*Azzal odaszól a férfinak.*
- Uram nem szeretnék kellemetlen pillanatokat okozni, de mintha valami kis összeget ígért volna a levél leszállításáért.
*Miután Daleilor átadta a levelet és megkapta rá a választ is elindult a kovácsműhely felé. Kisétál a gazdag negyedből egyenesen a piactérre. Most már rá se hederít, az árukra csak megy tovább, hogy küldetésének minél előbb vége szakadjon. Bár az első futár munkája akkor is kissé unalmasnak találja. Bár legalább megfizetik. Daleilor végre beér a kovácsműhelybe. A férfi ott várja őt. Látszik rajta, hogy még mindig azt sem tudja hova kapjon, de azért már valamivel nyugodtabb, mint mikor betért a kovácshoz. A nyugalma viszont csak fokozódik, amint meglátja Daleilort a levéllel. Odasétál hozzá és átnyújtja levelet.*
- Tessék jó uram. A levél épségben és biztonságban ért önhöz. Nem mintha bármi gond akadt volna az úton, de ha nekünk levelünk jött ezt szokták mondani. Így hát gondoltam ezt szokás mondani. Na, de nem is szaporítanám tovább a szót jó uram.
"Na, le is zártam az első futár megbízásomat. Jó volt új tapasztalatokkal gazdagodni bármennyire is voltak azok aprók. Sőt nem is nagyon gazdagodtam tapasztalattal csak annyival, hogy ha gazdagoknak viszem, a levelet azok többnyire behívnak egy italra. Jelenleg ezt leszámítva semmi nem jut az eszembe. Na, de most viszont talán rendelek a kovácstól egy pallost. Jól fog jönni mivel, ahogy elnéztem remekül megmunkált penge. Bár nem annyira, mint a mesterkard, de az a penge egy vagyonba kerül. Tényleg pénzről jut eszembe."
*Azzal odaszól a férfinak.*
- Uram nem szeretnék kellemetlen pillanatokat okozni, de mintha valami kis összeget ígért volna a levél leszállításáért.
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-31 11:06:47
Üzenet elküldve: 2013-12-31 11:06:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Semmi érdekes nem történik, egyelőre nem tud ihletet meríteni. Újra nyílik az ajtó, hogy egy kék köpenyes fickó libbenjen be rajta a megbízásával. Bron vállát von, nem szokta beleütni az orrát mások dolgába.
Inkább fogja magát, és minden figyelmeztetés nélkül tovább nézelődik. Újabb hosszú percek, újabb kutatások, s némi ráfordított idő után végre akad valami, ami felkelti érdeklődését. Azon az állványon, ahol a kardok vannak kiakasztva, méghozzá méretükben csökkenő sorrendben, a legvégén talál egy figyelemre méltó darabot. Egykezes markolatú, feltűnően keskeny keresztvasú, hosszú pengéjű tőr. Éppen ideális lesz az olyasféle munkákra, amiket Bron vállalni szokott. És harcban is kiváló kiegészítő lehet. Suhintgat vele, elégedetten bólogat. Gyors, hosszú, erős penge, egy, a közepéig futó vércsatornával. Ez kell neki.
Nem tartja fel sok ideig a kovácsot, csak ameddig az orra alá dugja, hogy megkérdezze az árát. 70 arany.. kész rablás. Bron a szemöldökét ráncolja, kissé felhúzza az orrát, és felkészül rá, hogy néhány szarkasztikus megjegyzés kíséretében elhagyja az előszobát.
De hamar meggondolja magát. Kell az a tőr. Alkudozni sincs most különösebb kedve, szóval végül, nagy nehezen kicsengeti a 70 aranyat, és viszi a fegyverét.
Amint kilép az ajtón, első és legfontosabb dolga a tőrt háta mögé rejteni. Közvetlenül bőrpáncélja fölött, és felső ruházata alatt kap helyet, vízszintesen az övére akasztva. Ha úgy adódik, egy apró mozdulattal, bármikor elő tudja rántani.
Ezzel a tudattal ismét jobb kedvre derül, miközben visszaeszi magát a piac forgatagába.*
Inkább fogja magát, és minden figyelmeztetés nélkül tovább nézelődik. Újabb hosszú percek, újabb kutatások, s némi ráfordított idő után végre akad valami, ami felkelti érdeklődését. Azon az állványon, ahol a kardok vannak kiakasztva, méghozzá méretükben csökkenő sorrendben, a legvégén talál egy figyelemre méltó darabot. Egykezes markolatú, feltűnően keskeny keresztvasú, hosszú pengéjű tőr. Éppen ideális lesz az olyasféle munkákra, amiket Bron vállalni szokott. És harcban is kiváló kiegészítő lehet. Suhintgat vele, elégedetten bólogat. Gyors, hosszú, erős penge, egy, a közepéig futó vércsatornával. Ez kell neki.
Nem tartja fel sok ideig a kovácsot, csak ameddig az orra alá dugja, hogy megkérdezze az árát. 70 arany.. kész rablás. Bron a szemöldökét ráncolja, kissé felhúzza az orrát, és felkészül rá, hogy néhány szarkasztikus megjegyzés kíséretében elhagyja az előszobát.
De hamar meggondolja magát. Kell az a tőr. Alkudozni sincs most különösebb kedve, szóval végül, nagy nehezen kicsengeti a 70 aranyat, és viszi a fegyverét.
Amint kilép az ajtón, első és legfontosabb dolga a tőrt háta mögé rejteni. Közvetlenül bőrpáncélja fölött, és felső ruházata alatt kap helyet, vízszintesen az övére akasztva. Ha úgy adódik, egy apró mozdulattal, bármikor elő tudja rántani.
Ezzel a tudattal ismét jobb kedvre derül, miközben visszaeszi magát a piac forgatagába.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-30 14:27:28
Üzenet elküldve: 2013-12-30 14:27:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Mesélő #11 (Sh) //
*Hirtelen egy újabb ember tér be a kovácshoz. Nagyon sietős dolga lehet mivel mintha üldözték volna, úgy liheg. Odamegy, a kovácshoz majd elkezdenek beszélgetni. Majd a kovács levesz egy pecsételőt és megmutatja neki. Azután elkezd a pecsételővel ügyködni. A férfi, aki betért ezután elég hangosan kezd el gondolkodni. Ezután rögtön Daleilorhoz fordul és felajánl neki egy megbízást.*
- Rendben van uram. Ezer örömmel kézbesítem azt a levelet. Ráadásul igyekszem minél gyorsabban megtenni. Addig is próbálja meg kifújni magát mielőtt még szívrohamot kap a sok futkározástól és aggodalomtól.
*Azzal átveszi a levelet.*
"Hmm, az első munkám ahol levelet kell kézbesítenem. Bár nem annyira izgalmas, mint egy kaland vagy egy szörnyvadászat, de hát ilyet is kell csinálni valamikor. Ráadásul a pénz is remekül fog jönni. A pallosra, amit kinéztem magamnak csak az előlegét tudom most megadni. Ez a megbízás viszont nyilván elég pénzt hoz majd. A levél tulajdonosa meg nagyon közel van és keresgélnem sem fog kelleni a házát nagyon. Ezt a házat jóformán már messziről kiszúrom. Bekopogom, átadom, a levelet aztán vihetem is a következőt. Piszok egyszerű munka. Kicsit fáraszt már ez a sok gyaloglás, de megcsinálom. Mondjuk ritka az olyan, hogy egy lovagot kérnek fel arra, hogy vigyen el egy levelet a város másik felébe. Főleg ha az úton nincs semmi veszély. Habár nem tudhatja biztosra, hogy lovag vagyok, de a minket sokkal inkább a futár kíséretére bíznak meg. A lovagok nagyon úgy sem jók másra csak, hogy megvédjék a gyengéket és a rászorulókat. Szinte mindenki csak így gondol ránk. De ez is a dolgunk. Katonák vagyunk. Követjük a parancsokat és védjük az embereket. Ez a feladatunk már ősidők óta. Minden lovag erre is esküd fel. Nem sűrűn akadnak olyan lovagok, akik inkább a politikában munkálkodnak. Sokkal inkább a kardforgatás és egy egyéb fegyverek használatát tanulmányozzák. Egy lovagnak viszont diplomatikusan is kell tudnia cselekedni. A harc nem megoldás mindenre viszont könnyebb és gyakran hasznosabb, mint a diplomácia. Az embereket nehéz diplomatikus módon rávenni valamire. Ezért jó ha mindig van nálunk egy kard minek látványától mindjárt meggondolják magukat."
*Gondolatmenetei félresöprése után elindul a kijárat felé. Lehetőleg lassan hátha a megbízó még szeretne valamit hozzáfűzni a dologhoz.*
A hozzászólás írója (Daleilor Narchenar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.30 14:36:37
*Hirtelen egy újabb ember tér be a kovácshoz. Nagyon sietős dolga lehet mivel mintha üldözték volna, úgy liheg. Odamegy, a kovácshoz majd elkezdenek beszélgetni. Majd a kovács levesz egy pecsételőt és megmutatja neki. Azután elkezd a pecsételővel ügyködni. A férfi, aki betért ezután elég hangosan kezd el gondolkodni. Ezután rögtön Daleilorhoz fordul és felajánl neki egy megbízást.*
- Rendben van uram. Ezer örömmel kézbesítem azt a levelet. Ráadásul igyekszem minél gyorsabban megtenni. Addig is próbálja meg kifújni magát mielőtt még szívrohamot kap a sok futkározástól és aggodalomtól.
*Azzal átveszi a levelet.*
"Hmm, az első munkám ahol levelet kell kézbesítenem. Bár nem annyira izgalmas, mint egy kaland vagy egy szörnyvadászat, de hát ilyet is kell csinálni valamikor. Ráadásul a pénz is remekül fog jönni. A pallosra, amit kinéztem magamnak csak az előlegét tudom most megadni. Ez a megbízás viszont nyilván elég pénzt hoz majd. A levél tulajdonosa meg nagyon közel van és keresgélnem sem fog kelleni a házát nagyon. Ezt a házat jóformán már messziről kiszúrom. Bekopogom, átadom, a levelet aztán vihetem is a következőt. Piszok egyszerű munka. Kicsit fáraszt már ez a sok gyaloglás, de megcsinálom. Mondjuk ritka az olyan, hogy egy lovagot kérnek fel arra, hogy vigyen el egy levelet a város másik felébe. Főleg ha az úton nincs semmi veszély. Habár nem tudhatja biztosra, hogy lovag vagyok, de a minket sokkal inkább a futár kíséretére bíznak meg. A lovagok nagyon úgy sem jók másra csak, hogy megvédjék a gyengéket és a rászorulókat. Szinte mindenki csak így gondol ránk. De ez is a dolgunk. Katonák vagyunk. Követjük a parancsokat és védjük az embereket. Ez a feladatunk már ősidők óta. Minden lovag erre is esküd fel. Nem sűrűn akadnak olyan lovagok, akik inkább a politikában munkálkodnak. Sokkal inkább a kardforgatás és egy egyéb fegyverek használatát tanulmányozzák. Egy lovagnak viszont diplomatikusan is kell tudnia cselekedni. A harc nem megoldás mindenre viszont könnyebb és gyakran hasznosabb, mint a diplomácia. Az embereket nehéz diplomatikus módon rávenni valamire. Ezért jó ha mindig van nálunk egy kard minek látványától mindjárt meggondolják magukat."
*Gondolatmenetei félresöprése után elindul a kijárat felé. Lehetőleg lassan hátha a megbízó még szeretne valamit hozzáfűzni a dologhoz.*
A hozzászólás írója (Daleilor Narchenar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.30 14:36:37
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-30 12:52:07
Üzenet elküldve: 2013-12-30 12:52:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dalelior Narchenar//
*Egy lihegő, kék köpenyt viselő férfi tér be a kovácshoz. Bár erősen liheg, mint aki futott,köszön a bent lévő Daleliornak egy rövid "jó napot"-tal, majd menten a kovácshoz is fordul.*
- Jó napot önnek is, kovács uram. Elkészült a pecsétnyomó, amit ígért?
*A kovács megvakargatja a szakállát, majd egy kis polcról leemel egy hosszúkás fém eszközt, s ezt oda is mutatja a férfinak.*
- Még nem teljesen. A véseten még van mit javítani. Nem volt rá időm már, folyton ide futkározott valami izgága a tőreiért, azokkal ügyködtem. De ha vársz még fél órát, már adom is.
*Válaszol, majd elő is vesz egy pici vésőt és fa kalapácsot, a fémrudat beszorítja egy erre a célra kialakított kisebb fa satuba, s máris munkához lát, óvatos és pici ütésekkel elkezdi a maga mellé kikészített papírkán látható mintát a fém holmiba vésni.
A másik férfi arcán kétségbeesés jelei mutatkoznak, egyhelyben toporog, s hangosan gondolkodni kezd.*
- Már nagyon várják ezt is, de a levelet is a gazdagnegyedben. Mihamarabb oda kellene jusson a holmi, de tartok tőle, hogy a fél óra alatt már nem járom meg, nagyon elfáradtam. Ha ezt tudtam volna, nem állok futárnak.
*Megingatja fejét, megdörzsöli homlokát, majd rögtön mentő ötlete is támad, s Daleliorhoz fordul.*
- Uram, szánom-bánom, hogy ilyet kérek, de nem segítene ki? El kellene vinnie egy levelet a gazdagnegyedbe egy bizonyos Bekka Hadrihennek. Nincs messze, szinte a piactér mellett áll a háza. Fekete kovácsoltvas kerítése van, a ház homlokzatán pedig egy sas dombormű virít, szintén kovácsoltvasból. Már nagyon várja a levelet, de a válaszát is az én uram. Megtenné, hogy elviszi a levelet és elhozza tőle a másikat? Odaadom még az ezért járó pénzt is, ha visszaér, csak kérem, segítsen. Már azt sem tudom, hová kapjak.
*Lihegi tovább, még mindig kétségbe esett ábrázattal.
Ha Dalelior elfogadja az ajánlatot, azonnal oda is adja neki az első levelet.*
- Kérem, siessen. A választ ezzel a pecsétnyomóval együtt kellene elvigyem az uramnak.
*Egy lihegő, kék köpenyt viselő férfi tér be a kovácshoz. Bár erősen liheg, mint aki futott,köszön a bent lévő Daleliornak egy rövid "jó napot"-tal, majd menten a kovácshoz is fordul.*
- Jó napot önnek is, kovács uram. Elkészült a pecsétnyomó, amit ígért?
*A kovács megvakargatja a szakállát, majd egy kis polcról leemel egy hosszúkás fém eszközt, s ezt oda is mutatja a férfinak.*
- Még nem teljesen. A véseten még van mit javítani. Nem volt rá időm már, folyton ide futkározott valami izgága a tőreiért, azokkal ügyködtem. De ha vársz még fél órát, már adom is.
*Válaszol, majd elő is vesz egy pici vésőt és fa kalapácsot, a fémrudat beszorítja egy erre a célra kialakított kisebb fa satuba, s máris munkához lát, óvatos és pici ütésekkel elkezdi a maga mellé kikészített papírkán látható mintát a fém holmiba vésni.
A másik férfi arcán kétségbeesés jelei mutatkoznak, egyhelyben toporog, s hangosan gondolkodni kezd.*
- Már nagyon várják ezt is, de a levelet is a gazdagnegyedben. Mihamarabb oda kellene jusson a holmi, de tartok tőle, hogy a fél óra alatt már nem járom meg, nagyon elfáradtam. Ha ezt tudtam volna, nem állok futárnak.
*Megingatja fejét, megdörzsöli homlokát, majd rögtön mentő ötlete is támad, s Daleliorhoz fordul.*
- Uram, szánom-bánom, hogy ilyet kérek, de nem segítene ki? El kellene vinnie egy levelet a gazdagnegyedbe egy bizonyos Bekka Hadrihennek. Nincs messze, szinte a piactér mellett áll a háza. Fekete kovácsoltvas kerítése van, a ház homlokzatán pedig egy sas dombormű virít, szintén kovácsoltvasból. Már nagyon várja a levelet, de a válaszát is az én uram. Megtenné, hogy elviszi a levelet és elhozza tőle a másikat? Odaadom még az ezért járó pénzt is, ha visszaér, csak kérem, segítsen. Már azt sem tudom, hová kapjak.
*Lihegi tovább, még mindig kétségbe esett ábrázattal.
Ha Dalelior elfogadja az ajánlatot, azonnal oda is adja neki az első levelet.*
- Kérem, siessen. A választ ezzel a pecsétnyomóval együtt kellene elvigyem az uramnak.
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-29 23:50:15
Üzenet elküldve: 2013-12-29 23:50:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Egyelőre semmi más nem jut eszébe, amit a piacon beszerezhetne. Rövid ideig ólálkodik még a standok között, de mivel bájital kotyvasztásba nem akar belefogni, és több kacattal sem akarja gazdagítani gyűjteményét, inkább csendesen odébb áll.
Úticéljának következő állomása az az épület, melynek ablaknyílásain forró levegő ömlik ki, és megremegteti a környező lebegőt, ahogy felszáll az ég felé. Kalapács és fémes csengés zaja kíséri a látványt, egyértelművé téve, milyen neves intézmény előtt toporog a kíváncsiskodó.
Nem is teketóriázik sokat, határozott mozdulattal taszítja be az ajtót, majd Bron belép a helységbe.
Izzadságszagú levegő és szemet hunyorgásra késztető meleg csapja arcon. Kell néhány pillanat, amíg hozzászokik a szoba légköréhez, közvetlenül ez után felsejlik előtte a pazar berendezés. Valamint négy alak, akik jelenleg úgy tűnik, szintén idebent tartózkodnak.*
- Adj' isten!
*Köszön a illedelmesen a kovácsnak és a három egybegyűltnek (Daleilor, Borsovád, Darel). Még egy kurta biccentéssel is megtoldja üdvüzlését, lássák, kivel állnak szemben, azután lassú, megfontolt léptekkel elkezdi körüljárni az előteret.
Mindent jó alaposan átnéz, a legtöbb pengés fegyvert kézbe is veszi egy alapos áttanulmányozásra. Látszik rajta, hogy keres valamit, de kérdezni nem kérdez semmit. Elvan ő egyedül is, ha akad itt olyan cumó, amire korábban fente a fogát, majd megtalálja. Ha pedig nem, akkor felesleges holmi kérdezősködéssel belekontárkodni a kedélyes csevejbe.
Így kerül kezébe az a markolattal egybekovácsolt dobókés, aminek hegye alá külön ólomsúlyt kalapáltak. Éle nincs túl sok, de maga a fegyver elég hosszú, legalábbis hajítófegyverhez képest, megvan legalább három tenyérnyi. Nézegeti, forgatja ujjai között, de végül nem nyeri el tetszését. Visszahelyezi a tartójára.
Míg tovább nézelődik, őszintén kételkedik benne, hogy talál majd valami használhatót. Tulajdonképpen saját fegyverei már vannak, de sosem tudni, mikor újíthat be egy-egy ravaszabb példányt.
Hagyja a dobókéseket, továbbáll néhány lépéssel. Rábukkan még egy érdekesebb darabra, ez is kés, de rövidebb pengékkel. Pengékkel, ugyanis kettő mered elő az egykezes markolatból, az elején és a végén.
Fejét ingatja, forgatja, felpróbálja alkarjára. Akár a nők holmi ruhákat.
Kisvártatva ezt is visszatesz eredeti helyére. Nem, ez sem lesz jó. Ha sokat kellene mozogni, már akadályozná a dupla penge.
Oldalt néz, hogyan állnak a többiek, akik előtte jöttek be. Hátha tud ihletet meríteni.*
Úticéljának következő állomása az az épület, melynek ablaknyílásain forró levegő ömlik ki, és megremegteti a környező lebegőt, ahogy felszáll az ég felé. Kalapács és fémes csengés zaja kíséri a látványt, egyértelművé téve, milyen neves intézmény előtt toporog a kíváncsiskodó.
Nem is teketóriázik sokat, határozott mozdulattal taszítja be az ajtót, majd Bron belép a helységbe.
Izzadságszagú levegő és szemet hunyorgásra késztető meleg csapja arcon. Kell néhány pillanat, amíg hozzászokik a szoba légköréhez, közvetlenül ez után felsejlik előtte a pazar berendezés. Valamint négy alak, akik jelenleg úgy tűnik, szintén idebent tartózkodnak.*
- Adj' isten!
*Köszön a illedelmesen a kovácsnak és a három egybegyűltnek (Daleilor, Borsovád, Darel). Még egy kurta biccentéssel is megtoldja üdvüzlését, lássák, kivel állnak szemben, azután lassú, megfontolt léptekkel elkezdi körüljárni az előteret.
Mindent jó alaposan átnéz, a legtöbb pengés fegyvert kézbe is veszi egy alapos áttanulmányozásra. Látszik rajta, hogy keres valamit, de kérdezni nem kérdez semmit. Elvan ő egyedül is, ha akad itt olyan cumó, amire korábban fente a fogát, majd megtalálja. Ha pedig nem, akkor felesleges holmi kérdezősködéssel belekontárkodni a kedélyes csevejbe.
Így kerül kezébe az a markolattal egybekovácsolt dobókés, aminek hegye alá külön ólomsúlyt kalapáltak. Éle nincs túl sok, de maga a fegyver elég hosszú, legalábbis hajítófegyverhez képest, megvan legalább három tenyérnyi. Nézegeti, forgatja ujjai között, de végül nem nyeri el tetszését. Visszahelyezi a tartójára.
Míg tovább nézelődik, őszintén kételkedik benne, hogy talál majd valami használhatót. Tulajdonképpen saját fegyverei már vannak, de sosem tudni, mikor újíthat be egy-egy ravaszabb példányt.
Hagyja a dobókéseket, továbbáll néhány lépéssel. Rábukkan még egy érdekesebb darabra, ez is kés, de rövidebb pengékkel. Pengékkel, ugyanis kettő mered elő az egykezes markolatból, az elején és a végén.
Fejét ingatja, forgatja, felpróbálja alkarjára. Akár a nők holmi ruhákat.
Kisvártatva ezt is visszatesz eredeti helyére. Nem, ez sem lesz jó. Ha sokat kellene mozogni, már akadályozná a dupla penge.
Oldalt néz, hogyan állnak a többiek, akik előtte jöttek be. Hátha tud ihletet meríteni.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:04:29
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:04:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Daleilor a piactérről belép a kovácsműhelybe.*
- Üdvözlöm önt uram.
*Köszön, az éppen munkálkodó kovácsnak majd elkezdi nézegetni mi jót árul. Kardtól kezdve íjakig van itt minden. Ráadásul nagyon jó állapotban.*
"Na, az itten kovács sokkal ügyesebb, mint a falum melletti városé. Remek fegyverek. Mondjuk az a város forgalmasabb volt. Benne rengeteg harcossal melynek fegyver is kellet. A kovács inkább az időre, mint a minőségre ment. Ez a bárdomon is látszik. Hála az égen a hosszú kardomat a nagyapám adta nekem. Ő pedig a kardját egy másik városból szerezte még a háború idején. De hát mondjuk megértem a kovácsot. Egyedül ellátni egy hadsereget fegyverrel nem könnyű. Habár ott volt neki a segédje meg, ha minden igaz még egy kovács, aki segédkezett a fegyverellátásban. Hú, még emlékszem mekkora forgalom volt mindig nála. Csak úgy dobálta a fegyvereket olyan gyorsan dolgozott. Bár a fegyverei kissé átlagon aluliak nagyon élesek. Viszont nem bírják jól a strapát. Ezért is kéne a bárdom helyett valami jobb fegyver. Remélem, ráakadok valamire, ami remek fegyver és nem kerül túl sokba. Hmm, mennyi remek fegyver. Azt sem tudom, melyiket válasszam. Ami megy még jobb kérdés, hogy egyáltalán milyet?"
*Tekintete végigfut minden egyes fegyveren, ami csak a kovácsműhelyben van.*
"Talán még egy kard jó lesz. Vagy egy új fejsze? Á nem tudom. Na, jó még egyszer átnézem, a választékot aztán már meghozom a döntést."
- Üdvözlöm önt uram.
*Köszön, az éppen munkálkodó kovácsnak majd elkezdi nézegetni mi jót árul. Kardtól kezdve íjakig van itt minden. Ráadásul nagyon jó állapotban.*
"Na, az itten kovács sokkal ügyesebb, mint a falum melletti városé. Remek fegyverek. Mondjuk az a város forgalmasabb volt. Benne rengeteg harcossal melynek fegyver is kellet. A kovács inkább az időre, mint a minőségre ment. Ez a bárdomon is látszik. Hála az égen a hosszú kardomat a nagyapám adta nekem. Ő pedig a kardját egy másik városból szerezte még a háború idején. De hát mondjuk megértem a kovácsot. Egyedül ellátni egy hadsereget fegyverrel nem könnyű. Habár ott volt neki a segédje meg, ha minden igaz még egy kovács, aki segédkezett a fegyverellátásban. Hú, még emlékszem mekkora forgalom volt mindig nála. Csak úgy dobálta a fegyvereket olyan gyorsan dolgozott. Bár a fegyverei kissé átlagon aluliak nagyon élesek. Viszont nem bírják jól a strapát. Ezért is kéne a bárdom helyett valami jobb fegyver. Remélem, ráakadok valamire, ami remek fegyver és nem kerül túl sokba. Hmm, mennyi remek fegyver. Azt sem tudom, melyiket válasszam. Ami megy még jobb kérdés, hogy egyáltalán milyet?"
*Tekintete végigfut minden egyes fegyveren, ami csak a kovácsműhelyben van.*
"Talán még egy kard jó lesz. Vagy egy új fejsze? Á nem tudom. Na, jó még egyszer átnézem, a választékot aztán már meghozom a döntést."
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073