*Óvatosan halad előre, kezét kardja markolatán nyugtatja, miközben egyre beljebb lopakodik. Minden apróságra felfigyel, majd megáll a ház sarkánál az árnyékba. "Úgy néz ki ez egy jó nagy falu, tele emberekkel...és orkokkal. Hogy lehetséges ez?" képed el magában "Jobb lesz továbbra is óvatosnak lenni, de ahogy elnézem ezt a vegyes társaságot nem lógok ki én sem a tömegből." Próbál magára erőltetni egy kis magabiztosságot és kilép az árnyékból. Néhány arajáró megnézi, de nem történik semmi. Megkönnyebbülten térbe a mellette lévő házba. "Ez aztán szép nagy kovácsműhely, ezzel a falunk többszörösét el lehetett volna látni fegyverekkel. Remélem itt hasznát tudja venni valaki ennek a nyúlbundának." Miközben egyre beljebb megy a kovácsot keresve kíváncsian nézegeti a falra erősített fegyvereket és páncélokat. "Szép munkát végez az itteni kovács, talán megnézhetné a kardomat is, hátha meg tudja élezni valamelyest." Majd továbbindul az egyik szoba felé, ahonnan tűz fényének köszönhetően egy alak árnyéka vetődik a falra.*
- Jó napot kívánok! *Mondja, még mindig kicsit óvatosan.*
- Szép jó napot neked is! *Mondja a kovács meglepődve "Milyen apró harcos törplányka"* Miben segíthetek?
- Meg szeretném kérdezni, hátha szüksége lenne erre a szőrmére. *majd átnyújtja neki, a még nyirkos bundát.*
- Hmm, szép munka, mit kérsz érte?
- Nem tudom itt mi jár érte, de ha megélezni a kardomat annak örülnék.
- Ó, semmiség, máris megélezem. A tőrödet nem kell?
- Ha már így megkérdezi, nem árt annak sem. *Nyújtja át neki a kardját, majd a tőrét is. Persze azért óvatos, a dobótőreit nem kell élezni.*
- Szép ez a markolat, merre csinálnak ilyeneket, ha jól nézem valódi csontból van. *mondja miközben elkezdi élezni a fegyvereket.*
- A falunkban mindenkinek ilyesmi volt a fegyverén, bár nincs épp közel. A nagy sivatag pereménél. Ezt anyám csinálta nekem, saját kezűleg. *meséli vidáman* Tényleg, itt normális, hogy orkok mászkálnak az utcán?
*Azon nem lepődött meg annyira, hogy egy férfi a kovács, otthon meséltek róla, hogy sok helyen nem a nők uralkodnak, akkor ezt még el sem tudta képzelni. Most inkább nem teszi szóvá.*
- Azér nincs olyan sok ork a városban, bár egész jó vásárlók. Igazából nincs velük baj, ők nem olyanok mint akik feldúlták a városokat. Nem kell velük kötözködni és akkor nem lesz baj. Na készen is van, köszönöm a bundát, ha legközelebb is lesz ilyesmid, hozd el nyugodtan, mindig hasznát tudom venni. *mondja jókedvűen, majd búcsút int és elindul folytatni eddigi munkáját.*
- Rendben, nem felejtem el, a viszont látásra. *Megnézi a munka eredményét "Hm, szép munkát végzett ez a kovács" elteszi fegyvereit és elindul kifelé. Mikor kiér egy kapu mögül nagy forgatagra és hangos ricsajra lesz figyelmes, ezért a kíváncsiságtól vezérelve elindul a felfordulás irányába.*