Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-24 16:57:53
Üzenet elküldve: 2013-08-24 16:57:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*A Zaraval folytatott forró este után... nem is várta el Errdam, hogy a nő csak úgy ott maradjon reggelig. Az ilyen lányok mint Ő olyanok mint a macskák... dorombolnak, karmolnak néha és mikor jóllaknak tovatűnnek. Errdam és Ő köztük egy a különbség. Ő nagymacska beállítottságú. Nem koslat utánuk és ha jönnek elcicázik velük.
Bár mint minden lovagban benne is van némi önérzet. Fel fogja keresni a nőt, elvégre ha szüksége van ismét rá akkor majd megjelenik újra.
Addig viszont ideje munka vagy épp kalandok után nézni. Hiszen sokminden vár még rá. S nem kéne elfeledni az okot ami miatt ide jött a gyilkosok megtalálása.
Ám kezdetnek irány a kovács. Van egy-két dolog ami arra mutat, hogy felszerelése már régi. Ideje újítani rajta.
Belép dél tájékán a műhelybe. A kovács éppen rendezi sorait a boltban. Errdam leveszi sisakját és köszönti:*
-Üdvözlet mester.
*A kovács is bólint.*
-Üdv lovag. Mi járatban?
*Azzal közelebb lépked Errdam és így szól:*
-Vásárlásban gondolkodom, széles körűben.
*Mondja s körbenéz a helyen.*
Bár mint minden lovagban benne is van némi önérzet. Fel fogja keresni a nőt, elvégre ha szüksége van ismét rá akkor majd megjelenik újra.
Addig viszont ideje munka vagy épp kalandok után nézni. Hiszen sokminden vár még rá. S nem kéne elfeledni az okot ami miatt ide jött a gyilkosok megtalálása.
Ám kezdetnek irány a kovács. Van egy-két dolog ami arra mutat, hogy felszerelése már régi. Ideje újítani rajta.
Belép dél tájékán a műhelybe. A kovács éppen rendezi sorait a boltban. Errdam leveszi sisakját és köszönti:*
-Üdvözlet mester.
*A kovács is bólint.*
-Üdv lovag. Mi járatban?
*Azzal közelebb lépked Errdam és így szól:*
-Vásárlásban gondolkodom, széles körűben.
*Mondja s körbenéz a helyen.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-23 20:11:27
Üzenet elküldve: 2013-08-23 20:11:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Miután átvágott a piacon és belépett a műhelybe, csodálatos látvány tárul a szeme elé. Kardok, fejszék, tőrök, buzogányok és sok más egyéb ami Isrint a legkevésbé sem izgatja. Ő ugyanis csak bámészkodni jött ide. A kovács viszont viharos sebességgel meg szólítja.*
- Segíthetek valamiben?
- Csak nézelődöm.
*Miután a kovácsot letudta a kezébe fog egy különösen szép kardot és egyszer-kétszer meglendíti.*
- Segíthetek valamiben?
- Csak nézelődöm.
*Miután a kovácsot letudta a kezébe fog egy különösen szép kardot és egyszer-kétszer meglendíti.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-22 23:12:56
Üzenet elküldve: 2013-08-22 23:12:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
*Mylene érkezik meg a kovácshoz, sietős léptekkel. Nemrég még otthon volt, házában, hogy átöltözzön, hiszen sérült anyagú ruháját nem akarta már viselni. Jelenleg egy barnás árnyalatú, az eddiginél egyszerűbb szabású ruhadarab díszeleg rajta, és ami még meglepő lehet, hosszú hajzuhataga összefonva pihen a vállán. Erszényét töltötte még meg, mivel úgy döntött, ideje kissé jobban odafigyelnie magára, illetve, mindenképp szeretne egy fegyvert, amellyel ha nem is védheti meg magát, de ráijeszthet támadójára. Sosem volt ég ilyen helyen, így, miközben átszelte a piacteret, ahol megállva kicsit lenyugtatta magát, hiszen még jelenleg is izgul, végig azon törte a fejét, mit fog tenni, amikor majd eléri a célt. El is érte, de gondolatai még nemigen tiszták.
Ez neki egy kezdet, annak a kezdete, amit mindenképp el akar érni, és megvalósítani. A műhely előtt állva szorongatja hajfonatát, és elgondolkodik, mi is lenne számára ideális. Ha férfi lenne, egy kardban gondolkodna, amely bizonyára eléggé irreálisan nézne ki most a kezében, főként úgy, hogy soha nem tartott ilyesmit. Ebben szerencsés, hogy nő, kisebb dologban gondolkodik, egy tőrben, olyasmiben, ami a nemrég megismert Aying tulajdonában is láthatott. De tudja jól, egy olyan darabbal nehéz bánni, és elég drága holmi lehet, neki pedig csak egy egyszerű kell, hogy megmutathassa, nem érdemes vele kikezdeni. Későbbi tervei közé már a tőr használatának elsajátítása a cél, hiszen nemrégiben átélt tehetetlensége megvilágította gyengeségét. Meg kell erősödnie, edzenie, komolyan, többet. Meg kell oldania, hogy megtehesse, mert ráébredt, hogy az élet, melyet él jelenleg, valóban nem neki teremtették. Végül viszont, gondolataitól elszakadva sóhajt nagyot, és lép be a kovácshoz. Illedelmesen köszönti a mestert, és az inasát, majd körbetekint. Még mindig nem döntött, viszont, nézelődés közben képet kap arról, mit is vehet magához, és a kovács is efelől érdeklődik egyhamar. Nem húzza sokat az időt, hiszen felesleges, egyhamar dönt amellett, hogy egy tört szeretne, egyszerű darabot, hozzá illőt. Az életek kiontása még mindig nem az ő területe, erről a kovácsot is meggyőzi, nehogy egy gyilkos szándékú hajadonnak tekintse őt. Nem telik sokba, mire megleli azt, mit keres, legalább is egyelőre gondolataiban. Valahogy nem az ár érdekli, nem mindene a vagyon, ahogy a szüleinek. Nem fél attól sem, hogy mit fognak szólni a dologhoz, hogy hogyan fogadják majd azt, amikor megpillantják oldalán. Elég érett, eléggé önállóan bír gondolkodni, és, próbálja azt mutatni a világ felé, mennyire talpraesett. Többé nem fogja senki sem egy egyszerű, semmihez nem értő, gyenge valakinek nézni. Igen, ez áll legjobban az egész mögött, némi sértettség, és önmegvalósítás. Amint a kovács feljegyzi azt, mire vágyi, végre fizethet. A helyiség melegsége, és levegője kicsit bántja őt, de jelét nem mutatja neki, erszényét kinyitva fizeti meg a munkáját a mesternek, majd elköszönve, már a kijárat felé igyekszik. Örül, boldog, rettentően, hiszen elérte azt, hogy megtegye azt a bizonyos lépést. A szabad levegőre érve lélegez nagyot belőle, ül ki letörölhetetlen mosoly arcára, és újult erővel indul meg előre, hogy újabb kalandba vágja a fejszéjét. A hazatérés gondolata pedig átmenetileg teljesen kitörlődött a fejéből.*
Ez neki egy kezdet, annak a kezdete, amit mindenképp el akar érni, és megvalósítani. A műhely előtt állva szorongatja hajfonatát, és elgondolkodik, mi is lenne számára ideális. Ha férfi lenne, egy kardban gondolkodna, amely bizonyára eléggé irreálisan nézne ki most a kezében, főként úgy, hogy soha nem tartott ilyesmit. Ebben szerencsés, hogy nő, kisebb dologban gondolkodik, egy tőrben, olyasmiben, ami a nemrég megismert Aying tulajdonában is láthatott. De tudja jól, egy olyan darabbal nehéz bánni, és elég drága holmi lehet, neki pedig csak egy egyszerű kell, hogy megmutathassa, nem érdemes vele kikezdeni. Későbbi tervei közé már a tőr használatának elsajátítása a cél, hiszen nemrégiben átélt tehetetlensége megvilágította gyengeségét. Meg kell erősödnie, edzenie, komolyan, többet. Meg kell oldania, hogy megtehesse, mert ráébredt, hogy az élet, melyet él jelenleg, valóban nem neki teremtették. Végül viszont, gondolataitól elszakadva sóhajt nagyot, és lép be a kovácshoz. Illedelmesen köszönti a mestert, és az inasát, majd körbetekint. Még mindig nem döntött, viszont, nézelődés közben képet kap arról, mit is vehet magához, és a kovács is efelől érdeklődik egyhamar. Nem húzza sokat az időt, hiszen felesleges, egyhamar dönt amellett, hogy egy tört szeretne, egyszerű darabot, hozzá illőt. Az életek kiontása még mindig nem az ő területe, erről a kovácsot is meggyőzi, nehogy egy gyilkos szándékú hajadonnak tekintse őt. Nem telik sokba, mire megleli azt, mit keres, legalább is egyelőre gondolataiban. Valahogy nem az ár érdekli, nem mindene a vagyon, ahogy a szüleinek. Nem fél attól sem, hogy mit fognak szólni a dologhoz, hogy hogyan fogadják majd azt, amikor megpillantják oldalán. Elég érett, eléggé önállóan bír gondolkodni, és, próbálja azt mutatni a világ felé, mennyire talpraesett. Többé nem fogja senki sem egy egyszerű, semmihez nem értő, gyenge valakinek nézni. Igen, ez áll legjobban az egész mögött, némi sértettség, és önmegvalósítás. Amint a kovács feljegyzi azt, mire vágyi, végre fizethet. A helyiség melegsége, és levegője kicsit bántja őt, de jelét nem mutatja neki, erszényét kinyitva fizeti meg a munkáját a mesternek, majd elköszönve, már a kijárat felé igyekszik. Örül, boldog, rettentően, hiszen elérte azt, hogy megtegye azt a bizonyos lépést. A szabad levegőre érve lélegez nagyot belőle, ül ki letörölhetetlen mosoly arcára, és újult erővel indul meg előre, hogy újabb kalandba vágja a fejszéjét. A hazatérés gondolata pedig átmenetileg teljesen kitörlődött a fejéből.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-18 22:46:18
Üzenet elküldve: 2013-08-18 22:46:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Las Hagger részére//
*Lisast megkönnyebbülten lélegez fel, amikor a kovács jót nevet Las gúnyos megjegyzésén. Majd örömmel veszi észre, hogy ezzel a feszültséget is egyből sikerül feloldania a férfinak. Las már nem tűnik feszültnek, sőt együtt nevet a kováccsal. A lány is elmosolyodik ennek hatására.
Kisvártatva megjelenik az inas is a tőrökkel.*
-Igen, jól gondoltad. *Válaszol Lisast neki még mindig mosolyogva, majd mikor átveszi a tőrt, jobban szemügyre veszi. Nem gondolta volna, hogy ennyire el fogja nyerni a tetszését.* Ez nagyon tetszik. Gyönyörű munka. *Néz rá elismerően az inasra.
Lisast úgy sejtette, hogy ezért a mesterműért majd jó borsos árat fognak kérni, ezért eléggé meglepődik, mikor az inas közli velük az árát. De szerencsére meglepettségét sikerül lepleznie.*
-Nagyon szépen köszönjük. *Mondja a lány, azzal átnyújtja az inasnak (Mesélő #4 (Themis)) a tőrért járó 10 aranyat.
Még egy ideig nézegeti, forgatja a tőrt. Ujjaival végig simítja rajta a virágokkal díszített markolatot, majd felhelyezi az övére.
Mikor Las megindul kifelé a műhelyből Lisast követi őt. Az elf szavaira egyetértően bólint.*
-Hihetetlenül csodálatosak lettek. *Ámuldozik még mindig a lány.* Már csak meg kéne tanulnom használni. Bár olyan szép, hogy nem lenne szívem bemocskolni. De a szükség néha nagy úr tud lenni. *Teszi hozzá mosolyogva, azzal elindulnak a férfival vissza a templomhoz. Ezután a kis kiruccanás után a lánynak kedve támad egy kis mágia tanuláshoz. Bár lehet inkább tartalékolja az energiáját későbbre, mikor már a pihenőnél lesznek.*
*Lisast megkönnyebbülten lélegez fel, amikor a kovács jót nevet Las gúnyos megjegyzésén. Majd örömmel veszi észre, hogy ezzel a feszültséget is egyből sikerül feloldania a férfinak. Las már nem tűnik feszültnek, sőt együtt nevet a kováccsal. A lány is elmosolyodik ennek hatására.
Kisvártatva megjelenik az inas is a tőrökkel.*
-Igen, jól gondoltad. *Válaszol Lisast neki még mindig mosolyogva, majd mikor átveszi a tőrt, jobban szemügyre veszi. Nem gondolta volna, hogy ennyire el fogja nyerni a tetszését.* Ez nagyon tetszik. Gyönyörű munka. *Néz rá elismerően az inasra.
Lisast úgy sejtette, hogy ezért a mesterműért majd jó borsos árat fognak kérni, ezért eléggé meglepődik, mikor az inas közli velük az árát. De szerencsére meglepettségét sikerül lepleznie.*
-Nagyon szépen köszönjük. *Mondja a lány, azzal átnyújtja az inasnak (Mesélő #4 (Themis)) a tőrért járó 10 aranyat.
Még egy ideig nézegeti, forgatja a tőrt. Ujjaival végig simítja rajta a virágokkal díszített markolatot, majd felhelyezi az övére.
Mikor Las megindul kifelé a műhelyből Lisast követi őt. Az elf szavaira egyetértően bólint.*
-Hihetetlenül csodálatosak lettek. *Ámuldozik még mindig a lány.* Már csak meg kéne tanulnom használni. Bár olyan szép, hogy nem lenne szívem bemocskolni. De a szükség néha nagy úr tud lenni. *Teszi hozzá mosolyogva, azzal elindulnak a férfival vissza a templomhoz. Ezután a kis kiruccanás után a lánynak kedve támad egy kis mágia tanuláshoz. Bár lehet inkább tartalékolja az energiáját későbbre, mikor már a pihenőnél lesznek.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-18 21:51:36
Üzenet elküldve: 2013-08-18 21:51:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Lisast Naida részére//
*Las együtt nevet a kováccsal. Hát nem állt szándékában megbántani a fickót, viszont képtelen volt kihagyni a lehetőséget, hogy levezesse, ami már régóta felgyülemlett benne. Legalább ez a kovács nem olyan arrogáns, mint a legtöbb, aki azt hiszi, ha ők nincsenek, akkor megmunkálható fémek sem léteznek, szóval nélkülük legfeljebb kihegyezett fakarókkal lehetne harcolni.*
- Meghiszem én azt, hogy nem fogunk csalódni!
*Mondja Las mosolyogva, majd onnantól a segédre fordítja minden figyelmét. Meglátva a tőröket egészen elcsodálkozik. Az újonc sejtését figyelmen kívül hagyja, hiszen majd Lisast helyesel, ha szeretne, ő pedig nem szokott állandóan mások helyett beszélni.*
- Részemről rendkívül elégedett vagyok *mondja Las, ahogy átveszi, és megcsodálja a fegyvert* Azt hiszem mostantól a fabot legfeljebb a járásban fog segíteni. Ez egy mestermű *közben azon gondolkodik, hogy elvileg ez még keményebb anyag, mintha fém lenne, hiszen a Gorgera páncélján semmi nem tudott áthatolni. Csak azok a vakfoltok ne lettek volna... Az elf összeszorítja száját, és igyekszik nem elátkozni a vakokat, akik megölték a lényt. Hiszen valahol tényleg csak a feladatukat végezték. Akkor is, ha nem volt több undorító mészárlásnál, Lasnak semmi joga nincs neheztelni rájuk. Csak azt tudná, hogy Yag is megkapta a magáét... Bár azóta akár már puccsot is szervezhetett...
Majd az inas szavaira óhatatlanul és el kell mosolyodjon, és ezáltal elveszti előző gondolatmenetét Yagról és a gazságairól. Szemeivel a távolba mered, és úgy mondja:*
- Hát... küzdöttünk is, és ajándékba kaptuk. Bár küzdelem igazából nem volt, sodródtunk az események tengerén. *majd megrázza a fejét, és gyorsan visszatér a valóságba* El sem hinnéd *mondja mosolyogva, majd nekiáll kotorászni a pénze után. Előszedi erszényét, és kiszámolja a pénzt. Megköszöni, majd átad 10 aranyat a fiúnak. (Mesélő #4 (Themis)) A tőrét ezután gondosan felcsatolja köpenye alatti övére, majd még egyszer megköszöni, és elindul kifelé a műhelyből. Mielőtt kimenne, még int a kovácsnak is, majd kilép a helyiségből. Ha Lisast is kiért odafordul hozzá:*
- Na ez jól sült el. Viszont javaslom, ma már ne induljunk el a pihenőbe, semmi kedvem estére érkezni *néz fel a napra, mely már magasan jár az égen* A mai napot még töltsük el a templomban.
*Las együtt nevet a kováccsal. Hát nem állt szándékában megbántani a fickót, viszont képtelen volt kihagyni a lehetőséget, hogy levezesse, ami már régóta felgyülemlett benne. Legalább ez a kovács nem olyan arrogáns, mint a legtöbb, aki azt hiszi, ha ők nincsenek, akkor megmunkálható fémek sem léteznek, szóval nélkülük legfeljebb kihegyezett fakarókkal lehetne harcolni.*
- Meghiszem én azt, hogy nem fogunk csalódni!
*Mondja Las mosolyogva, majd onnantól a segédre fordítja minden figyelmét. Meglátva a tőröket egészen elcsodálkozik. Az újonc sejtését figyelmen kívül hagyja, hiszen majd Lisast helyesel, ha szeretne, ő pedig nem szokott állandóan mások helyett beszélni.*
- Részemről rendkívül elégedett vagyok *mondja Las, ahogy átveszi, és megcsodálja a fegyvert* Azt hiszem mostantól a fabot legfeljebb a járásban fog segíteni. Ez egy mestermű *közben azon gondolkodik, hogy elvileg ez még keményebb anyag, mintha fém lenne, hiszen a Gorgera páncélján semmi nem tudott áthatolni. Csak azok a vakfoltok ne lettek volna... Az elf összeszorítja száját, és igyekszik nem elátkozni a vakokat, akik megölték a lényt. Hiszen valahol tényleg csak a feladatukat végezték. Akkor is, ha nem volt több undorító mészárlásnál, Lasnak semmi joga nincs neheztelni rájuk. Csak azt tudná, hogy Yag is megkapta a magáét... Bár azóta akár már puccsot is szervezhetett...
Majd az inas szavaira óhatatlanul és el kell mosolyodjon, és ezáltal elveszti előző gondolatmenetét Yagról és a gazságairól. Szemeivel a távolba mered, és úgy mondja:*
- Hát... küzdöttünk is, és ajándékba kaptuk. Bár küzdelem igazából nem volt, sodródtunk az események tengerén. *majd megrázza a fejét, és gyorsan visszatér a valóságba* El sem hinnéd *mondja mosolyogva, majd nekiáll kotorászni a pénze után. Előszedi erszényét, és kiszámolja a pénzt. Megköszöni, majd átad 10 aranyat a fiúnak. (Mesélő #4 (Themis))
A tőrét ezután gondosan felcsatolja köpenye alatti övére, majd még egyszer megköszöni, és elindul kifelé a műhelyből. Mielőtt kimenne, még int a kovácsnak is, majd kilép a helyiségből. Ha Lisast is kiért odafordul hozzá:*- Na ez jól sült el. Viszont javaslom, ma már ne induljunk el a pihenőbe, semmi kedvem estére érkezni *néz fel a napra, mely már magasan jár az égen* A mai napot még töltsük el a templomban.
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-18 20:42:41
Üzenet elküldve: 2013-08-18 20:42:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Lisast Naida és Las Hagger//
Azt hiszem, megérdemlem a gúnyt *mondja a kovács, majd felnevet, hogy belezeng az egész műhely.* De nem fognak ám csalódni, meglátják! Hol vagy, kölyök? Az árat majd vele beszéljék meg, az ő munkája.
*Az inas előkerül a műhely hátuljából, és a vevőket meglátva azonnal előkeríti a két csonttőrt is, és átadja őket. Mindkettő hibátlan fegyver, épp olyan élesek, mint bármelyik fémből készült társuk. Jobban megnézve feltűnhet, hogy a markolatuk nem egyforma, és nem is egyszerűen redőzött, hogy ne csúszkáljon rajta a kéz. Az egyikre épp olyan mintát faragott a fiú, mint Las új köpenyének mintája, a másikra egy kicsit nőiesebbet, finom indákkal, itt-ott szépen faragott virágokkal.*
Remélem, jól sejtettem, hogy az egyik a hölgynek lesz *jegyzi meg az ifjonc, kissé szégyellősen.* Remélem, elégedettek... igyekeztem mindent kihozni belőlük. Nagyon különös csont, akarom mondani, igazán különleges. Ami az árát illeti... legszívesebben ingyen adnám, mert ilyesmihez csak az jut, aki keményen megküzd érte vagy akit megajándékoznak vele, de a népem hisz abban, hogy mindennek meg kell fizetnünk az árát, hogy az energiák kiegyenlítődjenek, ilyen vagy olyan módon. Ne mondják el a mesteremnek, de csak 10 aranyat kérek darabjáért, csak a babona miatt.
Azt hiszem, megérdemlem a gúnyt *mondja a kovács, majd felnevet, hogy belezeng az egész műhely.* De nem fognak ám csalódni, meglátják! Hol vagy, kölyök? Az árat majd vele beszéljék meg, az ő munkája.
*Az inas előkerül a műhely hátuljából, és a vevőket meglátva azonnal előkeríti a két csonttőrt is, és átadja őket. Mindkettő hibátlan fegyver, épp olyan élesek, mint bármelyik fémből készült társuk. Jobban megnézve feltűnhet, hogy a markolatuk nem egyforma, és nem is egyszerűen redőzött, hogy ne csúszkáljon rajta a kéz. Az egyikre épp olyan mintát faragott a fiú, mint Las új köpenyének mintája, a másikra egy kicsit nőiesebbet, finom indákkal, itt-ott szépen faragott virágokkal.*
Remélem, jól sejtettem, hogy az egyik a hölgynek lesz *jegyzi meg az ifjonc, kissé szégyellősen.* Remélem, elégedettek... igyekeztem mindent kihozni belőlük. Nagyon különös csont, akarom mondani, igazán különleges. Ami az árát illeti... legszívesebben ingyen adnám, mert ilyesmihez csak az jut, aki keményen megküzd érte vagy akit megajándékoznak vele, de a népem hisz abban, hogy mindennek meg kell fizetnünk az árát, hogy az energiák kiegyenlítődjenek, ilyen vagy olyan módon. Ne mondják el a mesteremnek, de csak 10 aranyat kérek darabjáért, csak a babona miatt.
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-17 22:18:28
Üzenet elküldve: 2013-08-17 22:18:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Las Hagger//
*Lisast követi Last kifelé a templomból. Mikor kiérnek a kertbe, egy gyors pillantást vet a virágágyásra, az elf múltkori alvóhelyére. A papok azóta már eligazgatták az összetúrt földet. A lány mosolyog egyet az emlék hatására, majd egyből tovább is indulnak a gazdagnegyed felé. Lisast körülnézve azon gondolkodik, hogy vajon járt e már a város ezen részén, de nem emlékszik rá. Ideje nincs sajnos körülnézni, mert nem állnak meg.
A díszes, fényűző házakat elhagyva piactér következik, ahol nagy a zsongás. A lány mindig is igyekezett ezt a helyet elkerülni. Nem szereti a hangoskodó tömeget. Szerencsére a férfi nem áll meg ezen a helyen sem nézelődni, hanem tovább halad a kovácsműhely irányába.
Miután megérkeznek a műhelyhez, az elf nagyot sóhajt, amit Lisast nem tud mire vélni. "Lehet a tőrök miatt aggódik?" Tűnődik el a lány. Lisastnak is sokszor megfordult már a fejében, hogy mi lesz, ha elrontják. Se a kovács, se az inasa nem tűnt valami magabiztosnak. Ez a lányt is eléggé aggasztja azóta. Talán Las idegessége kicsit a lányra is átragad, mert nagy levegőt vesz mielőtt belépne az épületbe.
Belépve a műhelybe Lisast illedelmesen köszön, majd megvárják, míg sorra kerülnek. A lány meglepődik a férfi modorán. Kikerekedett szemekkel nézi az elfet, aki az asztalnál könyököl. Még sose hallotta Last ilyen hangon beszélni. "Még csak az hiányzik, hogy most meg megbántsa a kovácsot. Ha ez megtörténik, bizonyára borsos árat fog kérni a tőrökért." Lisast úgy dönt, hogy inkább csöndben marad, és megvárja a kovács válaszát.*
*Lisast követi Last kifelé a templomból. Mikor kiérnek a kertbe, egy gyors pillantást vet a virágágyásra, az elf múltkori alvóhelyére. A papok azóta már eligazgatták az összetúrt földet. A lány mosolyog egyet az emlék hatására, majd egyből tovább is indulnak a gazdagnegyed felé. Lisast körülnézve azon gondolkodik, hogy vajon járt e már a város ezen részén, de nem emlékszik rá. Ideje nincs sajnos körülnézni, mert nem állnak meg.
A díszes, fényűző házakat elhagyva piactér következik, ahol nagy a zsongás. A lány mindig is igyekezett ezt a helyet elkerülni. Nem szereti a hangoskodó tömeget. Szerencsére a férfi nem áll meg ezen a helyen sem nézelődni, hanem tovább halad a kovácsműhely irányába.
Miután megérkeznek a műhelyhez, az elf nagyot sóhajt, amit Lisast nem tud mire vélni. "Lehet a tőrök miatt aggódik?" Tűnődik el a lány. Lisastnak is sokszor megfordult már a fejében, hogy mi lesz, ha elrontják. Se a kovács, se az inasa nem tűnt valami magabiztosnak. Ez a lányt is eléggé aggasztja azóta. Talán Las idegessége kicsit a lányra is átragad, mert nagy levegőt vesz mielőtt belépne az épületbe.
Belépve a műhelybe Lisast illedelmesen köszön, majd megvárják, míg sorra kerülnek. A lány meglepődik a férfi modorán. Kikerekedett szemekkel nézi az elfet, aki az asztalnál könyököl. Még sose hallotta Last ilyen hangon beszélni. "Még csak az hiányzik, hogy most meg megbántsa a kovácsot. Ha ez megtörténik, bizonyára borsos árat fog kérni a tőrökért." Lisast úgy dönt, hogy inkább csöndben marad, és megvárja a kovács válaszát.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-17 21:43:36
Üzenet elküldve: 2013-08-17 21:43:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Lisast Naida részére//
*Amint Lisast felébredt, Las úgy döntött, ideje indulni. Épp ezért a kérdésére is igennel válaszolt, és nagyjából azonnal el is indultak. Meg ő maga sem tudja, hogy egyáltalán visszatérnek-e ezután a templomba, vagy rögtön mennek a karavánpihenőbe, de szíve szerint már nem térne vissza egy ideig. Azért még egyszer muszáj lesz, azt maga sem tudja, hogy miért, de lelkiismerete igényli, hogy az Artheniortól való búcsú előtt, visszatérjen arra a helyre. Amíg ezen gondolkozik, szinte már hamar eljutnak a templomkerten és gazdagnegyeden át a piactérre. Onnan pedig már csak egy kis séta volt, és meg is érkeznek a kovácsműhelyhez. Belülről ismét érződik a meleg, és az olvadt fém illata.
~ Csak a fémhez értek ~
Lasnak ez még mindig a fejében cseng, és elfintorodik a gondolatra. Hát persze, a nagy kovács... de legalább az inas ért valamit a szakmához. Nagy sóhaj után löki be az ajtót. Mindig azon aggódik, hogy egyszer nem bírja tovább, és egy lökésnél egy bedől. Persze ez az ajtó már egyszerűen darabjaira is hullhatna álltában... Beérve odasétál a kovácshoz, majd amint sorra kerül, rákönyököl az asztalra, és megjegyzi:*
- A tőrökért jöttünk, amikkel nem tudott mit kezdeni, rémlik? *mondja egy kis éllel, majd felegyenesedik, és szépen lassan erszényéért nyúl. Nagyon reméli, hogy nem történik semmi, ami ezúttal gondot okozna. És amiben még inkább reménykedik, hogy a kovács egy ép ésszel felfogható árat fog megszabni... mert akkor már inkább a bajok.*
*Amint Lisast felébredt, Las úgy döntött, ideje indulni. Épp ezért a kérdésére is igennel válaszolt, és nagyjából azonnal el is indultak. Meg ő maga sem tudja, hogy egyáltalán visszatérnek-e ezután a templomba, vagy rögtön mennek a karavánpihenőbe, de szíve szerint már nem térne vissza egy ideig. Azért még egyszer muszáj lesz, azt maga sem tudja, hogy miért, de lelkiismerete igényli, hogy az Artheniortól való búcsú előtt, visszatérjen arra a helyre. Amíg ezen gondolkozik, szinte már hamar eljutnak a templomkerten és gazdagnegyeden át a piactérre. Onnan pedig már csak egy kis séta volt, és meg is érkeznek a kovácsműhelyhez. Belülről ismét érződik a meleg, és az olvadt fém illata.
~ Csak a fémhez értek ~
Lasnak ez még mindig a fejében cseng, és elfintorodik a gondolatra. Hát persze, a nagy kovács... de legalább az inas ért valamit a szakmához. Nagy sóhaj után löki be az ajtót. Mindig azon aggódik, hogy egyszer nem bírja tovább, és egy lökésnél egy bedől. Persze ez az ajtó már egyszerűen darabjaira is hullhatna álltában... Beérve odasétál a kovácshoz, majd amint sorra kerül, rákönyököl az asztalra, és megjegyzi:*
- A tőrökért jöttünk, amikkel nem tudott mit kezdeni, rémlik? *mondja egy kis éllel, majd felegyenesedik, és szépen lassan erszényéért nyúl. Nagyon reméli, hogy nem történik semmi, ami ezúttal gondot okozna. És amiben még inkább reménykedik, hogy a kovács egy ép ésszel felfogható árat fog megszabni... mert akkor már inkább a bajok.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-12 17:27:02
Üzenet elküldve: 2013-08-12 17:27:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
-Igen a Nap. Elég hamar megárt nekem. Elájulok ha sokat éri a testem. Ezért is szeretem jobban az erdőt. Ott hűs és árnyékos minden. Na meg persze csendes is.- *A kovácsműhelyből áradó forróság megcsapja a fedetlen karját és arcát. Kicsit távolabb megy tőle. A falon lógó különféle fegyverek egyszerűen nem tudják lekötni. Tekintetét mind inkább az erdő vonzza. Enyhén megszaporázza a lépteit, hogy hamarabb odaérjenek. A kerítéshez érvén megvárja a férfit és udvariasságot követelően néz rá. A kerítés pont akkora mint ő, épp ezért nem szeretné kinyitni a kaput.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-12 17:07:42
Üzenet elküldve: 2013-08-12 17:07:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
-De igen. Egy kis falu. Mindenki ismer mindenkit és mindenkinek megvan a maga dolga, feladata, amivel hozzájárul a közösségükhöz. Én általában a vadászokkal voltam. *Meséli Juve az érdeklődő lánynak. Közben már a piac tömegének közepébe értek, ahol Aeil egyszer csak megragadja Juve kezét és elkezd rohanni. A lány finom kis puha keze könnyen kicsúszik az övéből, miközben átsurran a nagy teremtések között, Juve meglöki néhányukat vállával. Gyors elnézés kérések közepette siet a lány után. Végre kiérnek a tömegből, a kovácsműhelyhez, bár még ez sem sokkal csendesebb hely, de itt már hallják egymás szavát. Itt engedik el újra egymás kezét. Tudja, hogy csak azért fogta meg a kezét, hogy ne tévessze szem elől a tömegben, ezért kicsit visszavágy oda, de Aeil szavai felrázzák merengéséből.
-Semmi baj. Micsoda? Hogy árt neked a Nap? *Csodálkozik Juve tátott szájjal, s közben elindulnak az izzó műhely mellett az erdő felé. Néhol megbámul egy-egy falon lógó fegyvert Juve.*
-Semmi baj. Micsoda? Hogy árt neked a Nap? *Csodálkozik Juve tátott szájjal, s közben elindulnak az izzó műhely mellett az erdő felé. Néhol megbámul egy-egy falon lógó fegyvert Juve.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-12 16:19:48
Üzenet elküldve: 2013-08-12 16:19:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*A piacról visszatér a kovácsműhelybe. A levegő még mindig nem tetszik neki, de ez is jobb, mint a piac zsúfoltsága. A kovács felismeri és átnyújtja az új alkarvédőt. Az még enyhén meleg, de leöblítik hideg vízzel és már kész is van. Felhúzza a karjára és megnézi magát benne. Olyan tiszta, mint egy tükör. Egy teljesen más világot láthat benne. Ekkor mintha megértette volna azt a sötételfet az erdőben. Úgy dönt visszatér hozzá és utoljára megpróbálkozik vele. Megköszöni és kifizeti az árat majd újabb kaland után nézve elindul az erdő felé a hátsó kijáraton.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-09 19:39:50
Üzenet elküldve: 2013-08-09 19:39:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*Még egy darabig követte a sötételf nyomait majd úgy döntött még se érdeklő ott a másik. Ha annak ennyire nem tetszik valaki akkor járjon csak magányosan. Az erdőben megfordult és a kovácsműhely felé vette az irányt.*
~Ideje egy új vértet vagy fegyvert csináltatni magamnak.~*Kedvenc kétélű csatabárdjáról semmi pénzért nem mondott volna le. Tisztelte fegyverét és tudta, hogy egy kétélűt csak kevesen tudnak úgy forgatni, hogy ne okozzanak maguknak sérülést. A műhelyt hátulról közelíti meg majd a bejárathoz sétál. Utálja azt a füstszagot ami bent van és a meleget is. Nagy lebegőt vesz és egy hatalmas sóhaj távozik a torkán. Megfogja az ajtó kilincsét és belép. A kovácsot hamar meg is találja. Ekkor kezdd el csak gondolkozni mit is szeretne. Felsoroltatja a kováccsal a lehetőségeket majd gondosan választ.*
~Ideje egy új vértet vagy fegyvert csináltatni magamnak.~*Kedvenc kétélű csatabárdjáról semmi pénzért nem mondott volna le. Tisztelte fegyverét és tudta, hogy egy kétélűt csak kevesen tudnak úgy forgatni, hogy ne okozzanak maguknak sérülést. A műhelyt hátulról közelíti meg majd a bejárathoz sétál. Utálja azt a füstszagot ami bent van és a meleget is. Nagy lebegőt vesz és egy hatalmas sóhaj távozik a torkán. Megfogja az ajtó kilincsét és belép. A kovácsot hamar meg is találja. Ekkor kezdd el csak gondolkozni mit is szeretne. Felsoroltatja a kováccsal a lehetőségeket majd gondosan választ.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-07 15:40:14
Üzenet elküldve: 2013-08-07 15:40:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*Belépve az ajtón, Tikron arcát is megcsapja a kovácsmester máhelyének jól ismert és már megszokott szaga. Olvadt fém kipárolgása és hőség, ez jellemzi a helyet. Tillinek is melege van, ugyani miért is ne lenne, így a kezével legyezi magát. A falon meg lehet nézni a sorakozó fegyvereket és páncélokat, de sok minden van még. Gyűrűt, sisakot, amulettet ugyanúgy csinál az iparosmester, ahogy díszesen megmunkált kardot vagy épp óriási, robusztus csatabárdot.
Tilli köszöntésére oda is jön hozzájuk a mester, akinek a homlokán gyöngyözik az izzadtság és a munkától megkérgesedett kez szorosan markolja a kalapácsot. A lány kérésére már mondja is, hogy mit tud ajánlani és mennyiért. A városban ő az egyetlen, így biztos, hogy nagyon elfoglalt, de ritka az a munka, amit visszautasítana. Ha valaki nem bírja kivárni a sorát, annak nehéz dolga van. Nem éri meg más városba elutazni vagy ideszállítattni drága pénzért holmikat, mikor itt van egy ilyen kiváló mester, aki helyben elkészít mindent. Egyszerűen nem az utolsó pillanatban kell érkezni.
Tillinek tetszik, amit a mester mond és fogadott apjára néz. Tikron most már teljesen lenyugodott. Eszébe jut, hogy hamarosan rákerülhetnek a számára fontos személyek a gyűrűre, amit hord. Elmondja a mesternek, hogy kérni fogják azt is, amit a lány mondott és a gnóm felvázolja saját kívánságát is. Megmutatja a gyűrűt és elmondja, hogy szeretné a feliratokat. Le is írja Themisia nevét (teljes nevén Themisia Fonber da Yarvankori) és fogadott leánya, Tilli Yari teljes nevét is. A mester ajánlatával elégedett és megállapodnak.
Ezután megfogja Tilli kezét és így szól hozzá:*
- Nos, Leányom, hamarosan elkészülnek az ékszerek, amikkel megpecsételhetjük a családi összetartozást! Örül neki?
*Reméli, hogy Tilli tényleg még boldogabb lesz ettől. Őt teljesen feldobja, most már széles vigyor ül az arcán. A ruhával is munkához akar látni, ezért megkéri Tillit:*
- Leányom, menjünk el a szállásra! Megmutatom a szobámat, ami mától már a közös szobánk lesz. Ott pedig el is tudom készíteni Önnek a ruhát ezekből az anyagokból. És persze megnézheti a kalapokat is, amik közül egy az Öné lesz.
*Ha Tilli is így akarja, akkor a gnóm elköszön a kovácsmestertől és a fogadóba indul, hogy mára is kivegye a szobát, amit szokott.*
*Belépve az ajtón, Tikron arcát is megcsapja a kovácsmester máhelyének jól ismert és már megszokott szaga. Olvadt fém kipárolgása és hőség, ez jellemzi a helyet. Tillinek is melege van, ugyani miért is ne lenne, így a kezével legyezi magát. A falon meg lehet nézni a sorakozó fegyvereket és páncélokat, de sok minden van még. Gyűrűt, sisakot, amulettet ugyanúgy csinál az iparosmester, ahogy díszesen megmunkált kardot vagy épp óriási, robusztus csatabárdot.
Tilli köszöntésére oda is jön hozzájuk a mester, akinek a homlokán gyöngyözik az izzadtság és a munkától megkérgesedett kez szorosan markolja a kalapácsot. A lány kérésére már mondja is, hogy mit tud ajánlani és mennyiért. A városban ő az egyetlen, így biztos, hogy nagyon elfoglalt, de ritka az a munka, amit visszautasítana. Ha valaki nem bírja kivárni a sorát, annak nehéz dolga van. Nem éri meg más városba elutazni vagy ideszállítattni drága pénzért holmikat, mikor itt van egy ilyen kiváló mester, aki helyben elkészít mindent. Egyszerűen nem az utolsó pillanatban kell érkezni.
Tillinek tetszik, amit a mester mond és fogadott apjára néz. Tikron most már teljesen lenyugodott. Eszébe jut, hogy hamarosan rákerülhetnek a számára fontos személyek a gyűrűre, amit hord. Elmondja a mesternek, hogy kérni fogják azt is, amit a lány mondott és a gnóm felvázolja saját kívánságát is. Megmutatja a gyűrűt és elmondja, hogy szeretné a feliratokat. Le is írja Themisia nevét (teljes nevén Themisia Fonber da Yarvankori) és fogadott leánya, Tilli Yari teljes nevét is. A mester ajánlatával elégedett és megállapodnak.
Ezután megfogja Tilli kezét és így szól hozzá:*
- Nos, Leányom, hamarosan elkészülnek az ékszerek, amikkel megpecsételhetjük a családi összetartozást! Örül neki?
*Reméli, hogy Tilli tényleg még boldogabb lesz ettől. Őt teljesen feldobja, most már széles vigyor ül az arcán. A ruhával is munkához akar látni, ezért megkéri Tillit:*
- Leányom, menjünk el a szállásra! Megmutatom a szobámat, ami mától már a közös szobánk lesz. Ott pedig el is tudom készíteni Önnek a ruhát ezekből az anyagokból. És persze megnézheti a kalapokat is, amik közül egy az Öné lesz.
*Ha Tilli is így akarja, akkor a gnóm elköszön a kovácsmestertől és a fogadóba indul, hogy mára is kivegye a szobát, amit szokott.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-07 15:24:49
Üzenet elküldve: 2013-08-07 15:24:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Ahogyan benyitnak a műhelybe Tillit megcsapja a forróság, s bár lenge ruhája nem sokba tesz hozzá a meleghez, a lány még így is soknak érzi, s ha egyedül lenne bizonyosan ledobná a vörös posztót is. Az ajtóból jobban szemügyre veszi a helyet miközben kezével legyezi magát, s végre előlép egy öreg úr.*
- Jó napot kívánok! *köszönöm a lány s Tikron szinte egyszerre*
- Jó napot Önöknek is, *köszön vissza a kovácsmester s mosolyogva kérdezi az előrelépő lányt.* miben segíthetek Kedveském?
- Papóka, *kezdi kedvesen Tilli s a pulthoz lép, majd csuklóját felemeli s már magyarázni is kezd* azért jöttem ide,mert látja van egy karláncom amin mindenféle ezüst van, szeretnék rá egy újabbat, esetleg egy kalapot. Érdekelne meg csinálná e számomra s,hogy mennyibe kerülne. *hadarja egy szuszra majd mikor a végére ér sóhajt egy nagyot s várakozóan nézz a bácsira*
- Hát,hogy ha pontosan ugyan ekkorákat szeretne, *kezdi az öreg s már számolgat és rajzol füzetébe* akkor pontosan 1 arany lesz, és azt hiszem egy órácska elég,hogy szépen elkészítsem. *mondja, Tilli fogadott apjára nézz s kíváncsian várja Ő mit mondd, bár a lány biztos benne,hogy neki kell az a medálka*
- Nos, Apám? Mit gondol?
*Ahogyan benyitnak a műhelybe Tillit megcsapja a forróság, s bár lenge ruhája nem sokba tesz hozzá a meleghez, a lány még így is soknak érzi, s ha egyedül lenne bizonyosan ledobná a vörös posztót is. Az ajtóból jobban szemügyre veszi a helyet miközben kezével legyezi magát, s végre előlép egy öreg úr.*
- Jó napot kívánok! *köszönöm a lány s Tikron szinte egyszerre*
- Jó napot Önöknek is, *köszön vissza a kovácsmester s mosolyogva kérdezi az előrelépő lányt.* miben segíthetek Kedveském?
- Papóka, *kezdi kedvesen Tilli s a pulthoz lép, majd csuklóját felemeli s már magyarázni is kezd* azért jöttem ide,mert látja van egy karláncom amin mindenféle ezüst van, szeretnék rá egy újabbat, esetleg egy kalapot. Érdekelne meg csinálná e számomra s,hogy mennyibe kerülne. *hadarja egy szuszra majd mikor a végére ér sóhajt egy nagyot s várakozóan nézz a bácsira*
- Hát,hogy ha pontosan ugyan ekkorákat szeretne, *kezdi az öreg s már számolgat és rajzol füzetébe* akkor pontosan 1 arany lesz, és azt hiszem egy órácska elég,hogy szépen elkészítsem. *mondja, Tilli fogadott apjára nézz s kíváncsian várja Ő mit mondd, bár a lány biztos benne,hogy neki kell az a medálka*
- Nos, Apám? Mit gondol?
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-07 09:44:54
Üzenet elküldve: 2013-08-07 09:44:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az erdő homályát éjszaka hagyja el. Elbúcsúzik az arra méltó óriásoktól és az általuk rejtett lényektől, melyek út közben gyakran hagyták előtte nyomukat. Azok tisztán követhetőek lennének, de nem holmi egyszerű, barbár vadász ő, hogy így tegyen, rettegésben tartva az ártatlan zsákmányt. Mert az állatok bizony azok. Nem mások, csak a világ, a két lábon járók áldozatai, s csakis ezen járkálók hibája, hogy arra kényszerülnek a vadaknak véltek, amire. Pedig ők nem akarják. Ők is csupán nyugalomra, békére vágynak, mint oly sokan mások állításuk szerint. Ez azonban cseppet sem igaz. A legőszintébb lény az állat e földön. Még az istenek is hazudnak, nem vitás, de ők nem. Csupán taktikáznak, ha úgy kívánja életük féltése, semmi több. Sőt, minden az istenek hibája, kik teremtették a létet, vagy inkább kik halandó létű elmék által teremtettek, hogy legyen kire felnézni, kiben bízni. S legyen, kihez fohászkodni lehet újabb áldásért, jobb létért. Azért, hogy legyen kit hibáztatni rossz esetén, vagy legyen kinek feláldozni szerencsétlen bűnbakok sokaságát.
A nagyszerű elmélkedést csupán pillanatnyi szünet szakítja félbe. Annak ideje, míg egy korosodó faajtó nyikorogva kinyílik, beengedve rajta a nagy gondolkozót, kit a világ csak utálattal tölt el. A szolgát, ki parancsoló nélkül hiábavalóan létezik, ugyanakkor azt úgy véli jogában áll tudni, hogy ki rángatja testbábjának zsinórjait. Erre keresi ő a választ, hogy aztán megelégelve minden vele történtet eltüntesse az élők sorából bábmesterét. Tudja jól, hogy utána csak üres bolyongás várna rá, de célja van az utánra is tervezve, így nem gyötri kétség. Egyszerűen csak más urat kell keresnie. Olyat, kit hosszú távon szolgálhat, hűséggel és áhítattal, mert lelkének erre van szüksége. Arra, hogy ne kelljen saját maga urának lennie, mert akkor félő, hogy életének, vagy sok ártatlan életének nyoma veszne. Ő pedig nem öl ártatlant, csak olyanokat, kik élete szennyel telt, esetleg egyetlen érv is szól ellene. Innen hát tudni, hogy nem az értelmesnek tartott lényeket félti, kik két lábon garázdálkodnak a város alapjára fektetett kőlapokon, hanem azokra, kik a köveken kívülre szorulnak, prédául a rájuk orvul törő gazoknak. Nem másért, mint holmi prémért, vagy trófeáért. Vagy pusztán az állítólagos jótett nevében, mert megmentik az embereket a torz vadtól? Ennél undorítóbb már nem is igen lehetne a városlakó faj. Talán ezért véli úgy, hogy a legtöbbnek halnia kellene. Talán ezért véli úgy, hogy életének választott hivatása teljes mértékben helyénvaló, s hasznos tevékenység a világ 'jóságának' megvédése érdekében.*
A nagyszerű elmélkedést csupán pillanatnyi szünet szakítja félbe. Annak ideje, míg egy korosodó faajtó nyikorogva kinyílik, beengedve rajta a nagy gondolkozót, kit a világ csak utálattal tölt el. A szolgát, ki parancsoló nélkül hiábavalóan létezik, ugyanakkor azt úgy véli jogában áll tudni, hogy ki rángatja testbábjának zsinórjait. Erre keresi ő a választ, hogy aztán megelégelve minden vele történtet eltüntesse az élők sorából bábmesterét. Tudja jól, hogy utána csak üres bolyongás várna rá, de célja van az utánra is tervezve, így nem gyötri kétség. Egyszerűen csak más urat kell keresnie. Olyat, kit hosszú távon szolgálhat, hűséggel és áhítattal, mert lelkének erre van szüksége. Arra, hogy ne kelljen saját maga urának lennie, mert akkor félő, hogy életének, vagy sok ártatlan életének nyoma veszne. Ő pedig nem öl ártatlant, csak olyanokat, kik élete szennyel telt, esetleg egyetlen érv is szól ellene. Innen hát tudni, hogy nem az értelmesnek tartott lényeket félti, kik két lábon garázdálkodnak a város alapjára fektetett kőlapokon, hanem azokra, kik a köveken kívülre szorulnak, prédául a rájuk orvul törő gazoknak. Nem másért, mint holmi prémért, vagy trófeáért. Vagy pusztán az állítólagos jótett nevében, mert megmentik az embereket a torz vadtól? Ennél undorítóbb már nem is igen lehetne a városlakó faj. Talán ezért véli úgy, hogy a legtöbbnek halnia kellene. Talán ezért véli úgy, hogy életének választott hivatása teljes mértékben helyénvaló, s hasznos tevékenység a világ 'jóságának' megvédése érdekében.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-06 13:43:06
Üzenet elküldve: 2013-08-06 13:43:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las csak a fejét ingatja, majd a kovács végre kezébe veszi a Gorgera hagyatékát. Nem úgy néz ki, mint aki olyan jól űzi a mesterséget, legalábbis Lasnak furcsa az a tekintet, amivel bámul a páncéldarabokra. Többször kovácsoltatott már életében, a kovácsok világszerte morgoncok, és szűkszavúak. Megkérdezik a rendelést, aztán felfirkantják valahova, esetleg húznak egy strigulát a falra, aztán mikor megy, és lerakja a pénzt, akkor egy morgással megszámolják, és odaadják neki az árut. Ilyet mindenesetre először lát, hogy egy kovács ilyen nagy szemekkel, és szinte légvétel nélkül bámul egy anyagra, amiből tőrt kéne faragjon. Kissé még talán élvezné is a szituációt, hogy a sokat látott mester hirtelen tehetetlenül mered az előtte lévő csontszerű páncéldarabokra, azonban ezúttal saját fegyvere forog kockán, hát kicsit sem élvezi a dolgot. Szerencsére a kovács gyorsan kapcsol, hát nincs ideje szóvá tenni gondolatait, és hívja az inast. Legalább az érti a dolgot, azonban Las nem teljesen nyugodt, mikor pedig Lisast felveti az előlegkérdést, gyorsan annyit felel:*
- Ne firtassuk, ha nem kérte.
*Szerencsére a férfi továbbra sem kéri, biztos úgy hiszi, nincs mitől félnie, hiszen úgyis visszajönnek érte. És ez igaz is. Azonban mára eleget matatott a műhelyben, így Lisast felé fordul, és azt mondja:*
- Szerintem akkor menjünk is vissza a templomba.
*Ha Lisast beleegyezik, akkor int a kovácsnak, és elindul kifelé a műhelyből, majd a templom irányába indul el.*
- Ne firtassuk, ha nem kérte.
*Szerencsére a férfi továbbra sem kéri, biztos úgy hiszi, nincs mitől félnie, hiszen úgyis visszajönnek érte. És ez igaz is. Azonban mára eleget matatott a műhelyben, így Lisast felé fordul, és azt mondja:*
- Szerintem akkor menjünk is vissza a templomba.
*Ha Lisast beleegyezik, akkor int a kovácsnak, és elindul kifelé a műhelyből, majd a templom irányába indul el.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-06 13:38:09
Üzenet elküldve: 2013-08-06 13:38:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Lisast Naida és Las Hagger részére//
*Lisast kérdésére a kovács megrázza a fejét.*
Nem, kisasszony, előlegre ez esetben semmi szükség.
*És ez most nem is üres udvariaskodás. Az alapanyag, amit kapott, annyira különleges, hogy a mester biztos benne: akkor is el tudja adni a kész tőröket, ha a két megrendelő nem bukkan fel egy hét múlva, hogy átvegye őket. Ezeket a gondolatokat persze illedelmes, már-már behízelgő mosoly mögé rejti, ami igen furcsán fest durva vonásain.
Eközben a háttérben látszik, ahogy az inas ismét közelebb jön valamit keresgélve, majd megtalálva a szerszámot, amire szüksége van, visszatér a műhely hátuljába. Arca izgatottságot tükröz, süt róla, hogy máris imádja a feladatot, ami rá vár.*
*Lisast kérdésére a kovács megrázza a fejét.*
Nem, kisasszony, előlegre ez esetben semmi szükség.
*És ez most nem is üres udvariaskodás. Az alapanyag, amit kapott, annyira különleges, hogy a mester biztos benne: akkor is el tudja adni a kész tőröket, ha a két megrendelő nem bukkan fel egy hét múlva, hogy átvegye őket. Ezeket a gondolatokat persze illedelmes, már-már behízelgő mosoly mögé rejti, ami igen furcsán fest durva vonásain.
Eközben a háttérben látszik, ahogy az inas ismét közelebb jön valamit keresgélve, majd megtalálva a szerszámot, amire szüksége van, visszatér a műhely hátuljába. Arca izgatottságot tükröz, süt róla, hogy máris imádja a feladatot, ami rá vár.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-06 13:22:53
Üzenet elküldve: 2013-08-06 13:22:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger és Mesélő #4 részére//
-Az biztos, hogy jó sok időt fogunk tölteni a templomban és annak környékén. *Válaszolja a lány Las szavaira.* De ebben a nyári melegben szívesen is töltöm az időmet a templom hűvösében. *Lisast szereti a napsütést és a meleget, de ezt a túlzott hőséget már ő is nehezen viseli. Legszívesebben megmártózna a folyó hűvös vízében. Hamarosan megérkezik a kovács, aki megvizsgálja a csont darabot. Alaposan szemügyre veszi, majd mikor az inasát hívja oda magához, hogy nézze meg ő is, a lány kicsit elbizonytalanodik. "Vajon képesek lesznek belőle fegyvert csinálni?" Az inas válasza sem valami biztató, de Lisast reméli a legjobbakat. Már nagyon izgatott a tőr miatt, de most megtudja, hogy még egy hetet kell rá várni. "Örökkévalóság." Gondolja magában.*
-Akkor azt hiszem addig időzhetnénk a templomban. *Fordul oda Lashoz.* Persze csak ha van kedved hozzá. *Majd a kovácshoz fordul és megkérdezi.* A tőrök árát most kell kifizetni, vagy ráér ha majd kész lesz? Vagy esetleg kér valami előleget?
-Az biztos, hogy jó sok időt fogunk tölteni a templomban és annak környékén. *Válaszolja a lány Las szavaira.* De ebben a nyári melegben szívesen is töltöm az időmet a templom hűvösében. *Lisast szereti a napsütést és a meleget, de ezt a túlzott hőséget már ő is nehezen viseli. Legszívesebben megmártózna a folyó hűvös vízében. Hamarosan megérkezik a kovács, aki megvizsgálja a csont darabot. Alaposan szemügyre veszi, majd mikor az inasát hívja oda magához, hogy nézze meg ő is, a lány kicsit elbizonytalanodik. "Vajon képesek lesznek belőle fegyvert csinálni?" Az inas válasza sem valami biztató, de Lisast reméli a legjobbakat. Már nagyon izgatott a tőr miatt, de most megtudja, hogy még egy hetet kell rá várni. "Örökkévalóság." Gondolja magában.*
-Akkor azt hiszem addig időzhetnénk a templomban. *Fordul oda Lashoz.* Persze csak ha van kedved hozzá. *Majd a kovácshoz fordul és megkérdezi.* A tőrök árát most kell kifizetni, vagy ráér ha majd kész lesz? Vagy esetleg kér valami előleget?
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-06 00:20:53
Üzenet elküldve: 2013-08-06 00:20:53
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*"Milyen fegyver kéne nekem? Könnyű? Igen jó markolattal. Akkor tőr. De távolsági is kéne. Annak ott a dobókés. Hosszabb? Ott a kalózszablya meg a hosszúkard. Mindenképpen tőr." Ahogy ezt végiggondolja odaér a kovácshoz. Amikor belép egy folyosón találja magát, amelynek falán fegyverek vannak. Érezni lehet a gőzt ami a szomszéd helyiségből jön át. Ekkor hallja meg bizonyára a kovács hogy megjön mert kilép és azt mondja:*
-Mit adhatok magának kisasszony? "Mit kisasszonyozik itt ez?! Ja tényleg a ruhám."
-Jónapot kívánok! Apám küldött hogy egy jó fogású tőr kéne neki mihamarabb. "Milyen jól eljátszom a 'nemes kisasszony vagyok' szerepet."
-Egy héten belül meglesz.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.06 00:32:15, a következő indokkal:
Jeljavítás; múlt helyett jelen idő.
-Mit adhatok magának kisasszony? "Mit kisasszonyozik itt ez?! Ja tényleg a ruhám."
-Jónapot kívánok! Apám küldött hogy egy jó fogású tőr kéne neki mihamarabb. "Milyen jól eljátszom a 'nemes kisasszony vagyok' szerepet."
-Egy héten belül meglesz.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.06 00:32:15, a következő indokkal:
Jeljavítás; múlt helyett jelen idő.
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 22:39:21
Üzenet elküldve: 2013-08-05 22:39:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A lány miután megkapja a tőrt odalép hozzá. A köszönetre csak hümmög egyet.*
~Elkényeztetett kis liba. Remélem ez a tőr majd a hátadba áll egyszer.~
*Érdeklődve figyeli a fegyvereket. A tekintete főleg egy csatabárdon áll meg. Egy pillanatra elgondolkozik hogy, meg kéne venni de, végül úgy dönt hogy, hagyja.*
~Hülyén néznék ki a kocsmába egy ekkora böszme vacakkal. Tízszer leszúrnának míg azt meglengetem.~
*Válogatásából a kovács zavarta meg aki eddig is gyanakodva figyelte az orkot.*
-Választasz is vagy csak nézelődsz ork?
*Loq morran egyet majd megindul az ajtó felé.*
-Ha ilyen gyenge a választék akkor el is megyek.
~Elkényeztetett kis liba. Remélem ez a tőr majd a hátadba áll egyszer.~
*Érdeklődve figyeli a fegyvereket. A tekintete főleg egy csatabárdon áll meg. Egy pillanatra elgondolkozik hogy, meg kéne venni de, végül úgy dönt hogy, hagyja.*
~Hülyén néznék ki a kocsmába egy ekkora böszme vacakkal. Tízszer leszúrnának míg azt meglengetem.~
*Válogatásából a kovács zavarta meg aki eddig is gyanakodva figyelte az orkot.*
-Választasz is vagy csak nézelődsz ork?
*Loq morran egyet majd megindul az ajtó felé.*
-Ha ilyen gyenge a választék akkor el is megyek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073