Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-23 11:04:21
Üzenet elküldve: 2016-02-23 11:04:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Párszor körbe kell járnia Arthenior amúgy nem túlzottan bonyolult közlekedési hálózatát (köszönhetően főleg a vicces kedvű iránymutatóknak, akiket megkérdezett) ám csak megtalálja a piactéren átvágva ezt az épuletet is, amelyet végül is nem is lett volna nehéz kiszúrni. Kíváncsian belép, és játékboltba szabadult gyerekként, kerek szemmel néz körbe a dísznek kiaggatott különféle fegyverformákon. Kinyúl az egyik felé, és miután levette, jut eszébe megkérdezni a kovácstól, hogy szabad-e. De az elméletileg nem ellenkezik. Egyébként amit most jól megfogdosott, az történetesen egy tollas buzogány. De nem csak ezt, minden érdekesen kinéző fegyvert végigtapogat. Elvégre most gazdagnak érzi magát, ha csak rövid időre is, és először döntött úgy, hogy nem ruhákra, piára, vagy lantra pazarolja el. Ilyesmi simán belefér hát.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-22 12:06:00
Üzenet elküldve: 2016-02-22 12:06:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Élénken bólogat, miközben Szelíd nyugodt léptekkel halad a céljuk felé.*
- Én is így gondolom. És amíg ez így van, addig nincs is semmi baj.
*Nitta picit oldalra fordítja a fejét, így Lorsan arcára csempész egy aprócska futó puszit. kedveskedés csak, de olyan jólesik ez is.*
- Mit nem mondasz!
*Ha épp nem fogná a gyeplőt, ami amúgy csak a kirakat kedvéért van, mert közben pontosan tudja, hogy Lorsan irányítja Szelídet a combjai szorításával, akkor összecsapná a kezeit.*
- Tehát nem kell a legújabb szabású hagymaszárú nadrág? Se a szűk harisnya alá? A derékban szűkített kabátka? Csalódott vagyok! *közli komoly hangon, de aztán nem bírja tovább, és elneveti magát.* Olyan lesz, amilyennek szeretnéd, ígérem.
*Aztán elgondolkodik*
- Hogy magamnak? Jó lenne egy új tunika, meg egy szoknyanadrág, és kellene fehérnemű, de az mindkettőnknek. Hát majd látjuk, milyen anyagokat kínálnak.
*Bár Nitta is nőből van, és szereti a szép ruhákat, de alapvetően arra gondol mégis, hogy mi az, amire valóban szüksége is lenne.
Aztán Lorsan válaszára elmosolyodik.*
- Értem, tehát megvesztegethető vagy, uram. Mit szólnál mondjuk egy vállmasszázshoz? Ha elmondod, ígérem, hogy amint hazaérünk megkapod. Nos? Elég jó ajánlat?
*A fejét félrebillentve várja a választ, miközben már a kovácsműhelyhez érnek. Pont ekkor gondolja úgy Lorsan, hogy bókolni kezd, méghozzá nem is akárhogyan. A szavait hallva Nitta arca még sötétebb pirosas árnyalatúra vált, főleg, hogy a párja ajkai gyakorlatilag a füléhez érnek, miközben neki suttog.*
- De talán mégsem kellene elővenned a bárdot *feleli végül halkan.* Van városőrség, meg minden, még a végén a nyakunkra csődülnének. Az meg kinek hiányzik? Én azt szeretném, hogy mellettem legyél, ne valami szűk zárkában.
*A szavai komolyak, még akkor is, no nem, tényleg komolyak, ismeri Lorsan múltját, tudja, hogy milyen nehéz lehet neki elviselni, ha az asszonyára illetlenül néz bárki.
Komolyan reméli, hogy nem lesz ilyen gondjuk, eddig ugyan kapott pár elismerő pillantást, de senki nem volt kirívóan szemtelen, még a műhely előtt álldogáló megtermett férfiak sem, nemhogy az egyszerű járókelők.
A műhelybe végül nem térnek be, bár Nitta maga is odanéz a kiállított fegyverekre és pajzsokra, sőt valamiféle hevenyészett árlistát is lát, ő ilyen gyorsan nem igazodik el. Gyanítja, hogy a kedvese, aki járatosabb ilyen dolgokban, igen.
Ahogy továbbléptetnek meg is kérdezi tőle:*
- Láttál valami érdekeset, kedvedre valót? *Aztán eszébe jut a meglepetés ügye is.* Ezek szerint amivel meglepnél, azt nem a kovácstól kell beszerezni. Áruld el, kérlek, merre keressem!
*Közben elérnek a piac széléig, és a lány igyekszik kitalálni, vajon leszállnak-e majd a lóról, vagy még csak megkerülik a teret.*
*Élénken bólogat, miközben Szelíd nyugodt léptekkel halad a céljuk felé.*
- Én is így gondolom. És amíg ez így van, addig nincs is semmi baj.
*Nitta picit oldalra fordítja a fejét, így Lorsan arcára csempész egy aprócska futó puszit. kedveskedés csak, de olyan jólesik ez is.*
- Mit nem mondasz!
*Ha épp nem fogná a gyeplőt, ami amúgy csak a kirakat kedvéért van, mert közben pontosan tudja, hogy Lorsan irányítja Szelídet a combjai szorításával, akkor összecsapná a kezeit.*
- Tehát nem kell a legújabb szabású hagymaszárú nadrág? Se a szűk harisnya alá? A derékban szűkített kabátka? Csalódott vagyok! *közli komoly hangon, de aztán nem bírja tovább, és elneveti magát.* Olyan lesz, amilyennek szeretnéd, ígérem.
*Aztán elgondolkodik*
- Hogy magamnak? Jó lenne egy új tunika, meg egy szoknyanadrág, és kellene fehérnemű, de az mindkettőnknek. Hát majd látjuk, milyen anyagokat kínálnak.
*Bár Nitta is nőből van, és szereti a szép ruhákat, de alapvetően arra gondol mégis, hogy mi az, amire valóban szüksége is lenne.
Aztán Lorsan válaszára elmosolyodik.*
- Értem, tehát megvesztegethető vagy, uram. Mit szólnál mondjuk egy vállmasszázshoz? Ha elmondod, ígérem, hogy amint hazaérünk megkapod. Nos? Elég jó ajánlat?
*A fejét félrebillentve várja a választ, miközben már a kovácsműhelyhez érnek. Pont ekkor gondolja úgy Lorsan, hogy bókolni kezd, méghozzá nem is akárhogyan. A szavait hallva Nitta arca még sötétebb pirosas árnyalatúra vált, főleg, hogy a párja ajkai gyakorlatilag a füléhez érnek, miközben neki suttog.*
- De talán mégsem kellene elővenned a bárdot *feleli végül halkan.* Van városőrség, meg minden, még a végén a nyakunkra csődülnének. Az meg kinek hiányzik? Én azt szeretném, hogy mellettem legyél, ne valami szűk zárkában.
*A szavai komolyak, még akkor is, no nem, tényleg komolyak, ismeri Lorsan múltját, tudja, hogy milyen nehéz lehet neki elviselni, ha az asszonyára illetlenül néz bárki.
Komolyan reméli, hogy nem lesz ilyen gondjuk, eddig ugyan kapott pár elismerő pillantást, de senki nem volt kirívóan szemtelen, még a műhely előtt álldogáló megtermett férfiak sem, nemhogy az egyszerű járókelők.
A műhelybe végül nem térnek be, bár Nitta maga is odanéz a kiállított fegyverekre és pajzsokra, sőt valamiféle hevenyészett árlistát is lát, ő ilyen gyorsan nem igazodik el. Gyanítja, hogy a kedvese, aki járatosabb ilyen dolgokban, igen.
Ahogy továbbléptetnek meg is kérdezi tőle:*
- Láttál valami érdekeset, kedvedre valót? *Aztán eszébe jut a meglepetés ügye is.* Ezek szerint amivel meglepnél, azt nem a kovácstól kell beszerezni. Áruld el, kérlek, merre keressem!
*Közben elérnek a piac széléig, és a lány igyekszik kitalálni, vajon leszállnak-e majd a lóról, vagy még csak megkerülik a teret.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:17:03
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:17:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Butaságokon lehet, hogy összeveszünk majd, aztán nevetünk majd egy jót rajta. Az ilyen bolondságokra ez a legjobb válasz.
* Ami meg a ruhát illeti. *
- Hát nézd, nem vagyok én valami nagy öltözködős elf. A nadrág legyen kényelmes, egyenes a szára, bírja ha dolgozom benne. Az ing szintúgy. Egy kis hímzés pedig jól jöhet, de csak néhány darabhoz. Én inkább arra leszek kíváncsi, hogy magadnak mit fogsz varrni.
* Például a kelengyéjére. Na jó, minden másra is. Minden másra már csak akkor felel, amikor felülnek Szelíd hátára. *
- A kíváncsiság jót szokott tenni neked. Olyankor mindig megpróbálkozol valamivel, hogy elő csalogasd belőlem.
* Nitta fölöttébb ravasz és ügyesen próbálkozik, és olyan annyira édes. Most is elképzeli az arcát, ahogyan elpirul. Hallja a hangján is, és érzi a remegését. *
- Először láthatják a városiak, hogy milyen szép is egy igazi pipacs. Csak ne nézzék azért túl sokáig, mert viszketni kezd a tenyerem a hajítóbárdomon.
* Azért mert Nitta kezében van most a gyeplő, azért kicsit besegít neki. Mikor forduljon Szelíd és merre, azt lábának finom érintésével adja lova tudtára. A kovácsműhely felé kerülnek és bár eszébe jut néhány dolog, mégis úgy dönt, hogy még nem tér be oda. Legalábbis nem most. Inkább a piactér felé veszik az irányt. Majd egyszer, talán nyáron. Ha sikerül néhány prémet és ilyesmit eladnia, akkor a pénzből lehet, hogy megújítja a felszerelését, Nitta számára is jó lenne egy olyan vért, ami nem fényes, hanem elrejti az erdőben, ha úgy akarja. *
- Butaságokon lehet, hogy összeveszünk majd, aztán nevetünk majd egy jót rajta. Az ilyen bolondságokra ez a legjobb válasz.
* Ami meg a ruhát illeti. *
- Hát nézd, nem vagyok én valami nagy öltözködős elf. A nadrág legyen kényelmes, egyenes a szára, bírja ha dolgozom benne. Az ing szintúgy. Egy kis hímzés pedig jól jöhet, de csak néhány darabhoz. Én inkább arra leszek kíváncsi, hogy magadnak mit fogsz varrni.
* Például a kelengyéjére. Na jó, minden másra is. Minden másra már csak akkor felel, amikor felülnek Szelíd hátára. *
- A kíváncsiság jót szokott tenni neked. Olyankor mindig megpróbálkozol valamivel, hogy elő csalogasd belőlem.
* Nitta fölöttébb ravasz és ügyesen próbálkozik, és olyan annyira édes. Most is elképzeli az arcát, ahogyan elpirul. Hallja a hangján is, és érzi a remegését. *
- Először láthatják a városiak, hogy milyen szép is egy igazi pipacs. Csak ne nézzék azért túl sokáig, mert viszketni kezd a tenyerem a hajítóbárdomon.
* Azért mert Nitta kezében van most a gyeplő, azért kicsit besegít neki. Mikor forduljon Szelíd és merre, azt lábának finom érintésével adja lova tudtára. A kovácsműhely felé kerülnek és bár eszébe jut néhány dolog, mégis úgy dönt, hogy még nem tér be oda. Legalábbis nem most. Inkább a piactér felé veszik az irányt. Majd egyszer, talán nyáron. Ha sikerül néhány prémet és ilyesmit eladnia, akkor a pénzből lehet, hogy megújítja a felszerelését, Nitta számára is jó lenne egy olyan vért, ami nem fényes, hanem elrejti az erdőben, ha úgy akarja. *
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-20 13:43:09
Üzenet elküldve: 2016-02-20 13:43:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*~Kilincsek. Miért vannak a kilincsek olyan magasan? Ha kicsit alacsonyabbra tennék azokat a francos zárakat mindenkinek könnyebb lenne. Kivéve az óriásoknak. Túl magasak azok, olyan magasan nincs is levegő már, attól olyan bárgyúak.~
Zsörtölődve nyit be a műhely ajtaján, éles szemmel veszi figyelemre a portékát. Némelyik vasdarab egészen pofás, de ho-hó!*
- Hát ez a fain kis bökő honnan van, gazduram?
*A mesterember dörmögve fordul meg ahogyan meghallja a gnóm vernyogását.*
- Zálogba hozták. Tetszik netán?
*Farinc csak hümmög és szemöldöke felvonásával jelzi, hogy a kovács folytathatja mondókáját.*
- Százötvenért a magáé.
*Farinc azonnali ciccegésbe kezd.*
- Ejnye no ejnye, ne olyan hevesen gazduram! Ez a csöppség jó, ha ötvenet megér és akkor nagylelkű voltam tudja-e? Értek én ehhez-ahhoz és innen megmondom magának, hogy maximum harmincötért fogja tudni eladni.
- Na-na! *Replikázik a kovács.* Százért vettem be és nagyon is minőségi darab ez! Na meg aztán… Nekem is üzlet az üzlet.
- Akkor magát jól átverték! *Köti az ebet a karóhoz a piciny nő.* Látszik a díszítésen, hogy kókler munka, és az a szépen világító kő sem kristály, de nem ám! *Mutogat a tőrre nagy hevesen.* Az illesztésen látszik, hogy silány enyvet használt, akárki fia-borja volt is aki összetákolta ezt a kis játékszert. Jó, ha a leveleimet fel tudom nyitni az életlen hegyivel, és közben nem esik ki az a cicomás üveggolyó!
*A kovácsmester arca mind pirosabb s kerekebb lesz ahogyan Farinc beszél, de a gnóm nem zavartatja magát. A férfi dörmögve morran rá.*
- Százhúsz, és ez az utolsó ajánlatom!
*A nő elhallgat. Száját huzigálja ahogyan a tőrről a kovácsra, a kovácsról a tőrre, majd újra a kovácsra, aztán a tőrre pillant, végül a kovácsra.*
- Kell a borzoinak. Hova vezet a hátsó ajtó?
*Farinc gyorsan túlteszi magát a sikertelen üzleten. Amúgy sincs eleresztve anyagilag eléggé ahhoz, hogy megérje szokásos kedvenc elfoglaltságát, az órákon át alkudozást űznie most. Egyébként is van neki tőre, köszöni szépen sokkal jobb, mint ez a vacak.*
- Az erdőbe. Az ösvényen pár nap alatt Amon Ruadhon lehet, ha kilép. Ajánlom, hogy így tegyen.
*A sötét pillantások el sem jutnak Farincig, ő már pipája után nyúl, komótosan meggyújtja. Miközben egy-két karikát elereget, minduntalan a hátsó rész felé kémlel s mérlegeli, nekivágjon-e.*
- Jó szerencsét! *Köszön el a férfitől végül, jó pár feszült másodpercet követően s a kovács nagy örömére megindul.*
Zsörtölődve nyit be a műhely ajtaján, éles szemmel veszi figyelemre a portékát. Némelyik vasdarab egészen pofás, de ho-hó!*
- Hát ez a fain kis bökő honnan van, gazduram?
*A mesterember dörmögve fordul meg ahogyan meghallja a gnóm vernyogását.*
- Zálogba hozták. Tetszik netán?
*Farinc csak hümmög és szemöldöke felvonásával jelzi, hogy a kovács folytathatja mondókáját.*
- Százötvenért a magáé.
*Farinc azonnali ciccegésbe kezd.*
- Ejnye no ejnye, ne olyan hevesen gazduram! Ez a csöppség jó, ha ötvenet megér és akkor nagylelkű voltam tudja-e? Értek én ehhez-ahhoz és innen megmondom magának, hogy maximum harmincötért fogja tudni eladni.
- Na-na! *Replikázik a kovács.* Százért vettem be és nagyon is minőségi darab ez! Na meg aztán… Nekem is üzlet az üzlet.
- Akkor magát jól átverték! *Köti az ebet a karóhoz a piciny nő.* Látszik a díszítésen, hogy kókler munka, és az a szépen világító kő sem kristály, de nem ám! *Mutogat a tőrre nagy hevesen.* Az illesztésen látszik, hogy silány enyvet használt, akárki fia-borja volt is aki összetákolta ezt a kis játékszert. Jó, ha a leveleimet fel tudom nyitni az életlen hegyivel, és közben nem esik ki az a cicomás üveggolyó!
*A kovácsmester arca mind pirosabb s kerekebb lesz ahogyan Farinc beszél, de a gnóm nem zavartatja magát. A férfi dörmögve morran rá.*
- Százhúsz, és ez az utolsó ajánlatom!
*A nő elhallgat. Száját huzigálja ahogyan a tőrről a kovácsra, a kovácsról a tőrre, majd újra a kovácsra, aztán a tőrre pillant, végül a kovácsra.*
- Kell a borzoinak. Hova vezet a hátsó ajtó?
*Farinc gyorsan túlteszi magát a sikertelen üzleten. Amúgy sincs eleresztve anyagilag eléggé ahhoz, hogy megérje szokásos kedvenc elfoglaltságát, az órákon át alkudozást űznie most. Egyébként is van neki tőre, köszöni szépen sokkal jobb, mint ez a vacak.*
- Az erdőbe. Az ösvényen pár nap alatt Amon Ruadhon lehet, ha kilép. Ajánlom, hogy így tegyen.
*A sötét pillantások el sem jutnak Farincig, ő már pipája után nyúl, komótosan meggyújtja. Miközben egy-két karikát elereget, minduntalan a hátsó rész felé kémlel s mérlegeli, nekivágjon-e.*
- Jó szerencsét! *Köszön el a férfitől végül, jó pár feszült másodpercet követően s a kovács nagy örömére megindul.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:09:59
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:09:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy járja a várost, unalmában az emberek lesve, s azok testbeszédéből olvasgat eszébe jut, hogy talán érdemes lenne beugrani a kovácshoz.*
~ A jó öreg kovácsműhely, lassan egy hónapja, hogy jártam, ott jó lenne körülnézni. ~
*Ott szokta venni kellékeit a fegyverápoláshoz, mert hogy nagyon sokra tartja munkaeszközét. A tegnapi nap érdekesen alakult, szerzett egy munkát, na meg az az ork. Csuklyáját leveti fejéről, elvégre semmi szükség rá, nem bujkál senki elől, és a nap is kellemesen süt. Lassan a műhelyhez ér, az ajtót finoman kinyitja, és belép.*
-Üdv! *Köszön az első embernek.* Csak nézelődnék, ha lehet. * Egyből az állványhoz lépked. A robusztus és kecses fegyverek látványa egyből magával ragadja. Persze örök szerelmei leszek a nagy kardok, de azért nem tudja levenni az szemét a szebbnél szebb munkákról itt. Nagyjából öt percet tölt bámészkodással, majd, elköszön és tovább is áll. Ahogy az utcákat járja, úgy dönt eleget látott és visszamegy a Pegazusba, majd kitalálja mit kezdjen magával. Egyre jobban motoszkál agyában, hogy Grombarba menjen harcolni. Persze, rühelli a zsoldosságot, de végül is ez a saját érdekükben vívott harc ez és biztosan szükség lesz kardokra és azok forgatóira ott.*
~ Hogy neked állandóan a bajt kell keresned. ~
*Mondja magának, de a lelkiismerete jobb annál, mint sem hogy nyugodtan üljön a hátsó felén, míg mások azon fáradnak, hogy biztonságban legyen a vidék. Egyre biztosabb, hogy elmegy.* ~ Legalább lesz egy kis akció végre, hiányzik már, és biztosan jót tesz egy kis balhé! ~
~ A jó öreg kovácsműhely, lassan egy hónapja, hogy jártam, ott jó lenne körülnézni. ~
*Ott szokta venni kellékeit a fegyverápoláshoz, mert hogy nagyon sokra tartja munkaeszközét. A tegnapi nap érdekesen alakult, szerzett egy munkát, na meg az az ork. Csuklyáját leveti fejéről, elvégre semmi szükség rá, nem bujkál senki elől, és a nap is kellemesen süt. Lassan a műhelyhez ér, az ajtót finoman kinyitja, és belép.*
-Üdv! *Köszön az első embernek.* Csak nézelődnék, ha lehet. * Egyből az állványhoz lépked. A robusztus és kecses fegyverek látványa egyből magával ragadja. Persze örök szerelmei leszek a nagy kardok, de azért nem tudja levenni az szemét a szebbnél szebb munkákról itt. Nagyjából öt percet tölt bámészkodással, majd, elköszön és tovább is áll. Ahogy az utcákat járja, úgy dönt eleget látott és visszamegy a Pegazusba, majd kitalálja mit kezdjen magával. Egyre jobban motoszkál agyában, hogy Grombarba menjen harcolni. Persze, rühelli a zsoldosságot, de végül is ez a saját érdekükben vívott harc ez és biztosan szükség lesz kardokra és azok forgatóira ott.*
~ Hogy neked állandóan a bajt kell keresned. ~
*Mondja magának, de a lelkiismerete jobb annál, mint sem hogy nyugodtan üljön a hátsó felén, míg mások azon fáradnak, hogy biztonságban legyen a vidék. Egyre biztosabb, hogy elmegy.* ~ Legalább lesz egy kis akció végre, hiányzik már, és biztosan jót tesz egy kis balhé! ~
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-16 17:37:42
Üzenet elküldve: 2016-02-16 17:37:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Bár eredetileg a templom felé indultak meg az idegen mélységivel mégis végül némi beszélgetés és egyeztetés után szétváltak útjaik és a nőstény ha már erre járt benézett a Kovácshoz.
Pár nap már eltelt mióta leadta a rendelését így reménykedik benne, hogy a kovácsnak sikerült elkészítenie a különlegesen könnyű és meglepően erős anyagból készített kardot.
Késő délután van már amikor feltárul az ajtó. A nőstény köszön majd érdeklődve néz szét. Arra kíváncsi vajon milyen újdonságokat láthat. Kicsit később, mikor a mester is ráér elmondja melyik fegyverért jött és ha már készen van átveszi majd pedig egy elégedett mosoly kíséretében búcsúzik és visszatér a Kúriába.*
Pár nap már eltelt mióta leadta a rendelését így reménykedik benne, hogy a kovácsnak sikerült elkészítenie a különlegesen könnyű és meglepően erős anyagból készített kardot.
Késő délután van már amikor feltárul az ajtó. A nőstény köszön majd érdeklődve néz szét. Arra kíváncsi vajon milyen újdonságokat láthat. Kicsit később, mikor a mester is ráér elmondja melyik fegyverért jött és ha már készen van átveszi majd pedig egy elégedett mosoly kíséretében búcsúzik és visszatér a Kúriába.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:53:21
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:53:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Tűnődő, futó mosoly fut át arcán. Őt nagyon is nyomasztja a város. A sokadalom, a zaj, a megannyi szag inger, a városiak szokatlan viselkedése, hogy itt senkiben sem bízhat, hogy pénzre van szüksége, és mindent abban mérnek. De mégis hova mehetne máshova? Az erdőben egy darabig biztos ellenne kutyája és lova társaságában, de mindent ő sem tud beszerezni, megalkotni magának. És persze ott van a hím is. A városban tudja, merre keresse, de ha elhagyja Artheniort, talán nem találja meg újra. Gyomra egészen apróra zsugorodik a gondolatra, hiszen most is arra készül, hogy elhagyja a falak nélküli várost.
A lány szavaira kényszeredett mosollyal felel. Csak meg ne bánja azt a kíváncsiságot. Elvégre végső soron őt is ez sodorta bajba. A kíváncsiság, azon a nyári napon. Amikor a pillantása megakadt azon a különös mélységin, akivel köztük szinte ég és föld a különbség, mégis valahogy emlékeztette saját népére. Ezért nem tud szabadulni, ezért nem tud elszakadni tőle. Nem. A válasz azonnal érkezik is néma kérdésére. Pontosan tudja, hogy nem ilyen nevetséges ok fűzi a hímhez.*
- Talán segíteni fog. Talán csak egy újabb személynek fogok fejfájást okozni. *Sóhajt lemondóan. Bele se mer gondolni, így is mennyi személynek nehezítette meg már az életét. Saját családja is csak annyit tud róla, hogy él valahol, és nem tér vissza. Vajon mit szól ehhez a vadász? Ott van Khan és Rilai is, akiknek hazudnia kellett a mélységi miatt. Persze végül kiderült hamar az igazság, de ki tudja, ez miféle éket vert kettejük közé. És persze ott van Kharasshi is. Az ő dolgát sem könnyíti meg ez a helyzet, ebben biztos. Talán az lenne a legjobb, ha mégis csendben, nyom nélkül menne el a városból, éjnek évadján, hogy senki ne láthassa. Aztán majd kiderül, mi lesz vele a pihenőben, meddig boldogul majd.*
- Egy pillanat. *Szól még a szőke lánynak, majd egyik erszényét leakasztva övéről a kovácsmesterhez lép. Most meg sem próbál alkudozni, csak hamar kifizeti a fegyver árát, majd kifelé menet már magához is veszi azt az acélfejű lándzsát, amivel eddig is szemezett.*
- Mehetünk. *Bólint apró mosollyal.
Amint kilép, Ahel lelkesen pattan fel. Előbb gazdáját üdvözli vidám vakkantással, csak utána foglalkozik az ismerkedés gyanánt felé nyújtott kézzel. Kíváncsian szimatolja meg, majd dörgöli hozzá a fejét barátságosan, mielőtt néhány lépéssel a páros elé szalad izgatottan. Láthatóan unta már az egy helyben üldögélést és heverészést, és örül, hogy végre sétálhatnak egyet.*
- Minél előbb, annál jobb. Csak hát... *Ajkába harap. Emlékszik még, miképp reagált a hím, mikor először említette neki, hogy északra fog menni. Meglehetősen érdekes módját választotta ennek megakadályozására, ami miatt először meglehetősen rémült, majd zabos lett a lány, de amint elültek benne ezek, és tudatosult, hogy a féltés vezette, kicsit azért mégis a szívét melengeti a dolog. A maga bizarr módján, de hát mi az, ami normálisnak nevezhető a kapcsolatukban? Épp emiatt érez bűntudatot, amiért mégis menni készül. Bár mondhatná, hogy ezzel viszonoz egy korábbi szívességet, de cseppet sem nyugtatja meg a tény, hogy most éppen ő készül egy fajta árulásra. Ez pedig könnyen pontot tehet minden végére. Talán akkor könnyebb lenne, ha a lánynak nem is, de legalább egyikük szabadulna. Ugyan, hát ennyire naiv lennél még mindig? Ha annyira magadhoz bilincselted volna, most nem egy mélységi nőstény társaságát élvezné. A fejében hallott károgás hallatán ingerülten és dacosan kapja oldalra a fejét.*
*Tűnődő, futó mosoly fut át arcán. Őt nagyon is nyomasztja a város. A sokadalom, a zaj, a megannyi szag inger, a városiak szokatlan viselkedése, hogy itt senkiben sem bízhat, hogy pénzre van szüksége, és mindent abban mérnek. De mégis hova mehetne máshova? Az erdőben egy darabig biztos ellenne kutyája és lova társaságában, de mindent ő sem tud beszerezni, megalkotni magának. És persze ott van a hím is. A városban tudja, merre keresse, de ha elhagyja Artheniort, talán nem találja meg újra. Gyomra egészen apróra zsugorodik a gondolatra, hiszen most is arra készül, hogy elhagyja a falak nélküli várost.
A lány szavaira kényszeredett mosollyal felel. Csak meg ne bánja azt a kíváncsiságot. Elvégre végső soron őt is ez sodorta bajba. A kíváncsiság, azon a nyári napon. Amikor a pillantása megakadt azon a különös mélységin, akivel köztük szinte ég és föld a különbség, mégis valahogy emlékeztette saját népére. Ezért nem tud szabadulni, ezért nem tud elszakadni tőle. Nem. A válasz azonnal érkezik is néma kérdésére. Pontosan tudja, hogy nem ilyen nevetséges ok fűzi a hímhez.*
- Talán segíteni fog. Talán csak egy újabb személynek fogok fejfájást okozni. *Sóhajt lemondóan. Bele se mer gondolni, így is mennyi személynek nehezítette meg már az életét. Saját családja is csak annyit tud róla, hogy él valahol, és nem tér vissza. Vajon mit szól ehhez a vadász? Ott van Khan és Rilai is, akiknek hazudnia kellett a mélységi miatt. Persze végül kiderült hamar az igazság, de ki tudja, ez miféle éket vert kettejük közé. És persze ott van Kharasshi is. Az ő dolgát sem könnyíti meg ez a helyzet, ebben biztos. Talán az lenne a legjobb, ha mégis csendben, nyom nélkül menne el a városból, éjnek évadján, hogy senki ne láthassa. Aztán majd kiderül, mi lesz vele a pihenőben, meddig boldogul majd.*
- Egy pillanat. *Szól még a szőke lánynak, majd egyik erszényét leakasztva övéről a kovácsmesterhez lép. Most meg sem próbál alkudozni, csak hamar kifizeti a fegyver árát, majd kifelé menet már magához is veszi azt az acélfejű lándzsát, amivel eddig is szemezett.*
- Mehetünk. *Bólint apró mosollyal.
Amint kilép, Ahel lelkesen pattan fel. Előbb gazdáját üdvözli vidám vakkantással, csak utána foglalkozik az ismerkedés gyanánt felé nyújtott kézzel. Kíváncsian szimatolja meg, majd dörgöli hozzá a fejét barátságosan, mielőtt néhány lépéssel a páros elé szalad izgatottan. Láthatóan unta már az egy helyben üldögélést és heverészést, és örül, hogy végre sétálhatnak egyet.*
- Minél előbb, annál jobb. Csak hát... *Ajkába harap. Emlékszik még, miképp reagált a hím, mikor először említette neki, hogy északra fog menni. Meglehetősen érdekes módját választotta ennek megakadályozására, ami miatt először meglehetősen rémült, majd zabos lett a lány, de amint elültek benne ezek, és tudatosult, hogy a féltés vezette, kicsit azért mégis a szívét melengeti a dolog. A maga bizarr módján, de hát mi az, ami normálisnak nevezhető a kapcsolatukban? Épp emiatt érez bűntudatot, amiért mégis menni készül. Bár mondhatná, hogy ezzel viszonoz egy korábbi szívességet, de cseppet sem nyugtatja meg a tény, hogy most éppen ő készül egy fajta árulásra. Ez pedig könnyen pontot tehet minden végére. Talán akkor könnyebb lenne, ha a lánynak nem is, de legalább egyikük szabadulna. Ugyan, hát ennyire naiv lennél még mindig? Ha annyira magadhoz bilincselted volna, most nem egy mélységi nőstény társaságát élvezné. A fejében hallott károgás hallatán ingerülten és dacosan kapja oldalra a fejét.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:34:23
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:34:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A rőtes szavaira ajkait újra szólásra nyitja, fejét is oldalra biccenti egy pillanatra.*
- Annyira nem nyomasztó. Ha az lenne, miért lennénk itt? *Neveti el magát. Na igen, nála ez igaz. Amennyire furcsának tartja a várost, mégis annyira vonzza. Annyi dolog történt itt, mégis vonzza újra és újra, napról napra, maga sem tudva, hogy mire is vár igazán.
De ha ma sem téved be, akkor a lánnyal sem találkozott volna. Így ma szerencsésnek is mondhatja magát.
No meg minden más nap, mivel kényesen kerüli a Fürdőt, a bordélyt, de a fogadó környékét is. Nem akar a férfival találkozni. Nem is tudja, hogy mit mondhatna neki.*
- Rendben. Egy kis friss levegő amúgy sem árt, az itteni nehéz, acéllal teli után. *S már fordulna is, szomorkás mosollyal az arcán, hogy kifelé induljon. De Ydriss szomorúsága megakasztja szándékába. Halkan nevet fel, s smaragdjaiba immár nem a szomorúság költözik, hanem valamiféle biztatás a másik irányába.*
- Ugyan, mégis mi bajom lehetne tőle? Ugyanúgy én is kíváncsi vagyok a te történetedre, mint te az enyémre.
*Mondja kedvesen, s őszintén. Ez tényleg igaz a lányra, s tudja, hogy igaza van. Nem sűrűn beszél magáról, de ha megteszi ő, akkor a másiktól is... Nem, nem várja el, csak jólesik számára, ha legalább annyira megbíznak benne, mint ő másban.
~De a világ tele van gazsággal.~
Tudatja elméje. Hiszen ez az, melyet a Férfi hangoztatott, s próbált fejébe verni. Valahol ez összefügg naivságával is, hogy mindenkiben megbízik. Lehet, hogy akkor Benne nem kellett volna?
Alynát óvatosan zárja ujjai közé, hogy leválassza hajáról. Vállára teszi vissza a jószágot, de az újrakezdi műveletét.*
- Beszélni mindig is könnyebb volt, mint cselekedni. Ahhoz sok erő és bátorság kell. Ám ez sokunkba nincs benne. *Húzza el száját szomorkásan.
Benne sincs meg az erő, hogy szembenézzen, mik okozzák álmait. Inkább elmenekül előlük, vagy nem foglalkozik vele.*
- Már az is sokat segít ha kibeszéled magadból. Lelked megkönnyebbül, s talán előremozdítja a feldolgozást, nem? *Kérdi fejét újra félrehajtva, ezzel is Alyna malmára hajtja a vizet, már ami hajának birizgálását jelenti.*
- Menjünk, gyere. *Fordul meg, és indul el a kijárat felé.
Kilépve immár lehajol a kölyökkutya elé, s kezét nyújtja szaglásra, mielőtt még buksiját simizné meg.*
- Mikor szeretnél indulni északra?
*Kérdi némileg szomorkásan. Hiszen már csak az emlékek is... Oly furcsa érzést váltanak ki belőle.*
*A rőtes szavaira ajkait újra szólásra nyitja, fejét is oldalra biccenti egy pillanatra.*
- Annyira nem nyomasztó. Ha az lenne, miért lennénk itt? *Neveti el magát. Na igen, nála ez igaz. Amennyire furcsának tartja a várost, mégis annyira vonzza. Annyi dolog történt itt, mégis vonzza újra és újra, napról napra, maga sem tudva, hogy mire is vár igazán.
De ha ma sem téved be, akkor a lánnyal sem találkozott volna. Így ma szerencsésnek is mondhatja magát.
No meg minden más nap, mivel kényesen kerüli a Fürdőt, a bordélyt, de a fogadó környékét is. Nem akar a férfival találkozni. Nem is tudja, hogy mit mondhatna neki.*
- Rendben. Egy kis friss levegő amúgy sem árt, az itteni nehéz, acéllal teli után. *S már fordulna is, szomorkás mosollyal az arcán, hogy kifelé induljon. De Ydriss szomorúsága megakasztja szándékába. Halkan nevet fel, s smaragdjaiba immár nem a szomorúság költözik, hanem valamiféle biztatás a másik irányába.*
- Ugyan, mégis mi bajom lehetne tőle? Ugyanúgy én is kíváncsi vagyok a te történetedre, mint te az enyémre.
*Mondja kedvesen, s őszintén. Ez tényleg igaz a lányra, s tudja, hogy igaza van. Nem sűrűn beszél magáról, de ha megteszi ő, akkor a másiktól is... Nem, nem várja el, csak jólesik számára, ha legalább annyira megbíznak benne, mint ő másban.
~De a világ tele van gazsággal.~
Tudatja elméje. Hiszen ez az, melyet a Férfi hangoztatott, s próbált fejébe verni. Valahol ez összefügg naivságával is, hogy mindenkiben megbízik. Lehet, hogy akkor Benne nem kellett volna?
Alynát óvatosan zárja ujjai közé, hogy leválassza hajáról. Vállára teszi vissza a jószágot, de az újrakezdi műveletét.*
- Beszélni mindig is könnyebb volt, mint cselekedni. Ahhoz sok erő és bátorság kell. Ám ez sokunkba nincs benne. *Húzza el száját szomorkásan.
Benne sincs meg az erő, hogy szembenézzen, mik okozzák álmait. Inkább elmenekül előlük, vagy nem foglalkozik vele.*
- Már az is sokat segít ha kibeszéled magadból. Lelked megkönnyebbül, s talán előremozdítja a feldolgozást, nem? *Kérdi fejét újra félrehajtva, ezzel is Alyna malmára hajtja a vizet, már ami hajának birizgálását jelenti.*
- Menjünk, gyere. *Fordul meg, és indul el a kijárat felé.
Kilépve immár lehajol a kölyökkutya elé, s kezét nyújtja szaglásra, mielőtt még buksiját simizné meg.*
- Mikor szeretnél indulni északra?
*Kérdi némileg szomorkásan. Hiszen már csak az emlékek is... Oly furcsa érzést váltanak ki belőle.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-14 18:46:26
Üzenet elküldve: 2016-02-14 18:46:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
- Igen, ebben igazad van. Nyomasztó itt a városban. *Sóhajt lemondóan. Tényleg nehéz nem törődni a városiakkal, és az ő fura hozzáállásukkal, hogyha velük vannak körülvéve. Ahogy azt is megérti, ha a lány inkább kíváncsi fülek nélkül beszélgetne.*
- Arthenior szélén vagyunk, amíg megélezik a kardod, sétálhatunk egyet a közelben, ha van kedved. A meleget ugyan mellőzni kell, de a friss levegő sem fog megártani.
*Ajánlja fel Freyának egy lehetőséget. Bizonyára Ahel is örülne, ha társaságukhoz csapódhatna, és a két elf körül kajtathatna.
Meglepve pillant a lányra, mikor megfogja a kezét. Elszokott ettől, s az utóbbi időben meglehetősen kevés érintésben volt része, már ami nem a véletlennek volt a műve, vagy szűkségszerű volt. Azt is Tőle kapta. Elffel pedig alig találkozik, így még csak azzal sem nyugtathatja magát, hogy sajátja köreiben, a bizalmatlanságon kissé enyhítve némi békére leljen. A szomorkás mosoly visszaköltözik ajkára, ahogyan tekintetébe a mélabú.*
- Jó lenne, de... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. *sóhajt lemondóan.*
- Segíteni ezen viszont aligha lehet. De azért köszönöm, kedves tőled.
*Tekintete az előkerülő Alynára téved, szórakozottan figyeli, mint kap gazdája kósza tincse után. A korábbinál valamivel őszintébb mosolyt csal arcára a jelenet.*
- Úgy tűnik, tanácsot könnyebb adni, mint követni. *Nevet fel kicsit az irónián, amit a helyzet hozott.* Habár jelen esetben inkább a feldolgozással lehet a probléma, semmint a szembenézéssel. Vagy nem tudom. Lassan már semmit nem értek, és semmiben sem vagyok biztos.
*Ez persze keserűségét és kétségbeesését tovább fokozza. Ezért is akar véget vetni a tétlenségnek. Kötelességtudatból, és hogy saját démonai ellen is menekülni tudjon. Mert ha egyedül marad, tennivaló nélkül, abba bizonyára beleőrülne.
A taktika említésére komoran bólint. A régi jól bevált bekerítős trükk. Nincs kétsége afelől, hogy a távlati cél a város megtámadása, az idő pedig könnyen meglehet, az ellenség kezére játszik. Elvégre csak az élők öregszenek, csak az élőknek van szüksége élelemre és pihenésre, csak az élők vannak kitéve az időjárás viszontagságainak.*
- Igen, ebben igazad van. Nyomasztó itt a városban. *Sóhajt lemondóan. Tényleg nehéz nem törődni a városiakkal, és az ő fura hozzáállásukkal, hogyha velük vannak körülvéve. Ahogy azt is megérti, ha a lány inkább kíváncsi fülek nélkül beszélgetne.*
- Arthenior szélén vagyunk, amíg megélezik a kardod, sétálhatunk egyet a közelben, ha van kedved. A meleget ugyan mellőzni kell, de a friss levegő sem fog megártani.
*Ajánlja fel Freyának egy lehetőséget. Bizonyára Ahel is örülne, ha társaságukhoz csapódhatna, és a két elf körül kajtathatna.
Meglepve pillant a lányra, mikor megfogja a kezét. Elszokott ettől, s az utóbbi időben meglehetősen kevés érintésben volt része, már ami nem a véletlennek volt a műve, vagy szűkségszerű volt. Azt is Tőle kapta. Elffel pedig alig találkozik, így még csak azzal sem nyugtathatja magát, hogy sajátja köreiben, a bizalmatlanságon kissé enyhítve némi békére leljen. A szomorkás mosoly visszaköltözik ajkára, ahogyan tekintetébe a mélabú.*
- Jó lenne, de... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. *sóhajt lemondóan.*
- Segíteni ezen viszont aligha lehet. De azért köszönöm, kedves tőled.
*Tekintete az előkerülő Alynára téved, szórakozottan figyeli, mint kap gazdája kósza tincse után. A korábbinál valamivel őszintébb mosolyt csal arcára a jelenet.*
- Úgy tűnik, tanácsot könnyebb adni, mint követni. *Nevet fel kicsit az irónián, amit a helyzet hozott.* Habár jelen esetben inkább a feldolgozással lehet a probléma, semmint a szembenézéssel. Vagy nem tudom. Lassan már semmit nem értek, és semmiben sem vagyok biztos.
*Ez persze keserűségét és kétségbeesését tovább fokozza. Ezért is akar véget vetni a tétlenségnek. Kötelességtudatból, és hogy saját démonai ellen is menekülni tudjon. Mert ha egyedül marad, tennivaló nélkül, abba bizonyára beleőrülne.
A taktika említésére komoran bólint. A régi jól bevált bekerítős trükk. Nincs kétsége afelől, hogy a távlati cél a város megtámadása, az idő pedig könnyen meglehet, az ellenség kezére játszik. Elvégre csak az élők öregszenek, csak az élőknek van szüksége élelemre és pihenésre, csak az élők vannak kitéve az időjárás viszontagságainak.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-14 16:19:51
Üzenet elküldve: 2016-02-14 16:19:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A hátsó bejáraton keresztül jön, ruganyos léptekkel lép az ajtóhoz. Mikor betoppan, megtorpan egy pillanatra. A raktárban lehet. A műhely ezen részén még nem járt és hirtelen nem is lát senkit aki segítene átverekedni a folyosók útvesztőjén, de az épület nem olyan hatalmas, hogy előbb-utóbb ne botlana bele a kovácsmesterbe vagy bárki másba.
A bolti részen bukkan rá a kérdéses alakra, egy illedelmes köszönés után elmondja miért jött. Nem akar sokáig teketóriázni, csupán elviszi a nyilakat és megy is vissza a tisztásra a többiekhez, nehogy keresni kezdjék. Nem mintha attól félne, hogy nagyon hiányozna bárkinek.
Az áru átvétele után a lövedékeket kabátja alá rejti, megköszöni a férfi fáradozásait és ahol jött, ott távozik.*
A bolti részen bukkan rá a kérdéses alakra, egy illedelmes köszönés után elmondja miért jött. Nem akar sokáig teketóriázni, csupán elviszi a nyilakat és megy is vissza a tisztásra a többiekhez, nehogy keresni kezdjék. Nem mintha attól félne, hogy nagyon hiányozna bárkinek.
Az áru átvétele után a lövedékeket kabátja alá rejti, megköszöni a férfi fáradozásait és ahol jött, ott távozik.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-13 21:19:32
Üzenet elküldve: 2016-02-13 21:19:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Fejét lehajtva mosolyodik el. Haja előrebukik, s ő megszokott mozdulatokkal tűri füle mögé. Emlékeibe kúszik a furcsa jelenet a templomkertbe. Ahogy a mélységi -szerinte- kedvesen a füle mögé helyezte szőke tincsét. Talán már látta korábban, s észrevette, hogy zavarja.*
- Nehéz velük nem foglalkozni, miközben itt vagyunk a városba, nem? *Emeli fel fejét, melyet félre is hajt.
Övéről leveszi a hajtűjét, mely apró tőr is egyben, s gyakorlott mozdulatokkal tűzi laza kontyba haját.*
- Akkor talán menjünk egy kellemesebb helyre, nem? Nem mintha a kovács melege nem lenne elég jó, s nem szeretném az urat sem megbántani, ezzel, de valahogy feszélyez az ilyen helyzet. *Vakarja meg zavartan újra homlokát, ahogy csendesen magyarázkodik.
Hangjából kisül némi melankólia, szomorúság. Nem az, ki egykor volt, a kedves, üde jelenség. Most mintha a várossal együtt egy árnyék telepedett volna rá.
Amikor újra megszólal, smaragd tekintetébe aggódás lesz úrrá. Közelebb lép Ydrisshez, s kezét fogja meg.
Szokatlan ez tőle, hiszen nem szokott ilyen közeli kapcsolatot ápolni senkivel.*
- Szeretnél róla beszélni? *Teszi fel immár ő a kérdést. Hangja most komoly, s valódi aggodalomról árulkodik.*
- Nekem tényleg elmesélheted, hogy mi aggaszt. Szívesen meghallgatlak. Ha tudok, segítek is neked, ha módomban áll.
*Adja meg ajánlatát is. Fejét újra félrehajtja. Alyna az egyik lelógó hajtincsét kapja karmos mancsai közé, s belecsimpaszkodik. Éles fogaival rágcsálgatja meg, miközben borostyán tekintetét a két nő között váltogatja. Már előre fél a beszéletéstől, de gazdájától sem mehet távol. Azonban a rőtestől nem tart. Ő nőnemű, nem hiszi, hogy ártana gazdájának. így vele már nem is agresszív, de barátságtalan sem.*
- Hogyne számítana, ha aggaszt? Nem emlékszel, hogy mit mondtál nekem az álmommal kapcsolatban? Hogy jobb szembenézni vele? *Már pontosan nem emlékszik rá, csak arra, hogy értelme efféle volt.
S ahogy álmát felhozza, újra a sötét szobába látja magát. Vörös ködgomolyag kering körülötte, négy is. Elrévült smaragd szemeit lehunyja egy pillanatra, hogy kiűzze onnan. Egyszer talán sikerülni fog.
Hirtelen pattannak fel szemei.*
- Biztos, hogy megtudtak. Egy csapatnyi holt elindult a Pihenő felé. S igen... A Kikötőről is hallottam. *Mondja szomorkásan.*
- Olyan, mintha egy medvecsapda lenne. Két oldalt, recés fogakkal, arra várva, mikor lép bele valaki, hogy a biztosító kiakadva felfalja áldozatát. Mintha a várost akarná. *Tesz egy merész megállapítást, de meglehet, hogy nincs igaza.*
*Fejét lehajtva mosolyodik el. Haja előrebukik, s ő megszokott mozdulatokkal tűri füle mögé. Emlékeibe kúszik a furcsa jelenet a templomkertbe. Ahogy a mélységi -szerinte- kedvesen a füle mögé helyezte szőke tincsét. Talán már látta korábban, s észrevette, hogy zavarja.*
- Nehéz velük nem foglalkozni, miközben itt vagyunk a városba, nem? *Emeli fel fejét, melyet félre is hajt.
Övéről leveszi a hajtűjét, mely apró tőr is egyben, s gyakorlott mozdulatokkal tűzi laza kontyba haját.*
- Akkor talán menjünk egy kellemesebb helyre, nem? Nem mintha a kovács melege nem lenne elég jó, s nem szeretném az urat sem megbántani, ezzel, de valahogy feszélyez az ilyen helyzet. *Vakarja meg zavartan újra homlokát, ahogy csendesen magyarázkodik.
Hangjából kisül némi melankólia, szomorúság. Nem az, ki egykor volt, a kedves, üde jelenség. Most mintha a várossal együtt egy árnyék telepedett volna rá.
Amikor újra megszólal, smaragd tekintetébe aggódás lesz úrrá. Közelebb lép Ydrisshez, s kezét fogja meg.
Szokatlan ez tőle, hiszen nem szokott ilyen közeli kapcsolatot ápolni senkivel.*
- Szeretnél róla beszélni? *Teszi fel immár ő a kérdést. Hangja most komoly, s valódi aggodalomról árulkodik.*
- Nekem tényleg elmesélheted, hogy mi aggaszt. Szívesen meghallgatlak. Ha tudok, segítek is neked, ha módomban áll.
*Adja meg ajánlatát is. Fejét újra félrehajtja. Alyna az egyik lelógó hajtincsét kapja karmos mancsai közé, s belecsimpaszkodik. Éles fogaival rágcsálgatja meg, miközben borostyán tekintetét a két nő között váltogatja. Már előre fél a beszéletéstől, de gazdájától sem mehet távol. Azonban a rőtestől nem tart. Ő nőnemű, nem hiszi, hogy ártana gazdájának. így vele már nem is agresszív, de barátságtalan sem.*
- Hogyne számítana, ha aggaszt? Nem emlékszel, hogy mit mondtál nekem az álmommal kapcsolatban? Hogy jobb szembenézni vele? *Már pontosan nem emlékszik rá, csak arra, hogy értelme efféle volt.
S ahogy álmát felhozza, újra a sötét szobába látja magát. Vörös ködgomolyag kering körülötte, négy is. Elrévült smaragd szemeit lehunyja egy pillanatra, hogy kiűzze onnan. Egyszer talán sikerülni fog.
Hirtelen pattannak fel szemei.*
- Biztos, hogy megtudtak. Egy csapatnyi holt elindult a Pihenő felé. S igen... A Kikötőről is hallottam. *Mondja szomorkásan.*
- Olyan, mintha egy medvecsapda lenne. Két oldalt, recés fogakkal, arra várva, mikor lép bele valaki, hogy a biztosító kiakadva felfalja áldozatát. Mintha a várost akarná. *Tesz egy merész megállapítást, de meglehet, hogy nincs igaza.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-13 20:59:19
Üzenet elküldve: 2016-02-13 20:59:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Aprót legyint egy apró mosollyal az ajkán.*
- Városiak, ne foglalkozz velük, fura szerzetek. *Másról el sem tudná képzelni, hogy ilyen apró kis semmiségen fennakadjon. Nincs olyan, aki soha semmit ne tévesztett volna még életében, ő meg aztán végképp nem róhatja ezt fel senkinek. Népe körében pedig el sem tudná képzelni, hogy ezért bárki is megorrolna a szőke lányra, elvégre nem szándékos sértésnek szánta a tévesztést.*
- Nem lenne teher, és néha jobb az ilyesmit kibeszélni. Már persze ha szeretnéd, semmi sem erőszak vagy muszáj. *Válaszol kedves, biztató hangon. Ami azt illeti, megfogadhatná a saját tanácsát, de a félsz azért munkálkodik benne. Kinek merje elmondani, nem keverné-e ezzel magát megint valamiféle bajba, vagy hozna valamiféle balsorsot Kharasshi fejére. Hiszen legutóbb is, mikor kettejük ügyéről más is tudomást szerzett, mással is beszélt erről, pont az az Arixu vagy mi a neve nőstény is jelen volt. Tekintve, hogy ártani akar a hímnek, nem túl szerencsés információk jutottak a birtokába, legalábbis rájuk nézve nem.*
- Nem, nincs minden rendben. *Sóhajt lemondóan. Bármennyire is igyekszik megtanulni, a hazudozás nem megy neki, de még a füllentés is alig. Vagy talán csak az a makacs felfogás munkálkodik megint, hogy legalább egy másik elf előtt ne kendőzze, ne másítsa meg a tényeket. Az övéi megtisztelték egymást az őszinteséggel, és még kegyes hazugságokkal sem traktálták egymást, lévén annak is több kárát, mint hasznát látták.*
- Sok minden aggaszt, túlságosan is. De ez nem számít. Valóban, baj nem érhette őket. *Mosolyodik el szomorkásan, ami arra enged következtetni, valami mégis történhetett, aminek cseppet sem pozitív a kicsengése.
Freyai beszélgetését figyelmesen hallgatja, s közben homlokán egyre több komor ránc jelenik meg. Egy temető, tele holtakkal, amik közül bármennyi feltámaszthat a vérvörös szemű rém. Amiről talán még senki nem tud semmit. Cseppet sem biztató, cseppet sem veszélytelen. A hím ezért a fejét fogja venni, de egyre inkább úgy érzi, muszáj északra utaznia. Bolond nőstény.*
- Talán azóta megtudtak még valamit róluk. De a Kikötő felől is aggasztó híreket hallani. Igazából, minden felől aggasztó híreket hallani. *Húzza el egy picit a száját.*
*Aprót legyint egy apró mosollyal az ajkán.*
- Városiak, ne foglalkozz velük, fura szerzetek. *Másról el sem tudná képzelni, hogy ilyen apró kis semmiségen fennakadjon. Nincs olyan, aki soha semmit ne tévesztett volna még életében, ő meg aztán végképp nem róhatja ezt fel senkinek. Népe körében pedig el sem tudná képzelni, hogy ezért bárki is megorrolna a szőke lányra, elvégre nem szándékos sértésnek szánta a tévesztést.*
- Nem lenne teher, és néha jobb az ilyesmit kibeszélni. Már persze ha szeretnéd, semmi sem erőszak vagy muszáj. *Válaszol kedves, biztató hangon. Ami azt illeti, megfogadhatná a saját tanácsát, de a félsz azért munkálkodik benne. Kinek merje elmondani, nem keverné-e ezzel magát megint valamiféle bajba, vagy hozna valamiféle balsorsot Kharasshi fejére. Hiszen legutóbb is, mikor kettejük ügyéről más is tudomást szerzett, mással is beszélt erről, pont az az Arixu vagy mi a neve nőstény is jelen volt. Tekintve, hogy ártani akar a hímnek, nem túl szerencsés információk jutottak a birtokába, legalábbis rájuk nézve nem.*
- Nem, nincs minden rendben. *Sóhajt lemondóan. Bármennyire is igyekszik megtanulni, a hazudozás nem megy neki, de még a füllentés is alig. Vagy talán csak az a makacs felfogás munkálkodik megint, hogy legalább egy másik elf előtt ne kendőzze, ne másítsa meg a tényeket. Az övéi megtisztelték egymást az őszinteséggel, és még kegyes hazugságokkal sem traktálták egymást, lévén annak is több kárát, mint hasznát látták.*
- Sok minden aggaszt, túlságosan is. De ez nem számít. Valóban, baj nem érhette őket. *Mosolyodik el szomorkásan, ami arra enged következtetni, valami mégis történhetett, aminek cseppet sem pozitív a kicsengése.
Freyai beszélgetését figyelmesen hallgatja, s közben homlokán egyre több komor ránc jelenik meg. Egy temető, tele holtakkal, amik közül bármennyi feltámaszthat a vérvörös szemű rém. Amiről talán még senki nem tud semmit. Cseppet sem biztató, cseppet sem veszélytelen. A hím ezért a fejét fogja venni, de egyre inkább úgy érzi, muszáj északra utaznia. Bolond nőstény.*
- Talán azóta megtudtak még valamit róluk. De a Kikötő felől is aggasztó híreket hallani. Igazából, minden felől aggasztó híreket hallani. *Húzza el egy picit a száját.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:56:57
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:56:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Halvány szelíd mosollyal nyugtázza, hogy az eb a lányhoz tartozik. A nevét, hogy Ahel, igyekszik megjegyezni. Nem lehet olyan nehéz, hiszen hasonlít saját jószágának nevéhez, Alynához. Vagy csak beképzeli magának az egészet.
A nevét érintő kis bakit nem veszi zokon a lány. Mégis magának egy kicsit rosszul esik, hogy ennyire feledékeny. Vagy csak "rossz" a hallása.*
- Köszönöm. Bár sokszor okozott már kellemetlenséget ez. Sokan magukra veszik apró feledékenységemet. Hehe. *Neveti a végén, kellemetlenül.
Valóban hálás a lánynak, hogy megérti, s forgatja érte szemeit. Mint oly sokan mások.*
- Mi? Hogy? *Kapja fel a fejét, nem értvén a lány mire is tette ajánlatát, hogy meghallgatja. Erősen kutakodik, hogy mit is mondhatott, mire rájön. Újra hangosan beszélt. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, de hang nem jön ki torkán.*
- Hát... Nem tudom, hogy mennyire érdekelne, meg nem is akarlak én ezzel terhelni.
*De mivel is? Hiszen csak arra gondolt, hogy utána találkozott... Vele... S felmentek északra, valamilyen pletyka hírére, ahol teljesen mást találtak. S a visszajövetel után, minden megváltozott. A szőkeség élete fenekestül felfordult, mégha erről nem is tud még.
Erről kellene beszélnie? De hát sose beszél magáról, senkinek. Másról órákat tud beszélni, de magáról? Arról mindig csak tőszavakban. Valóban sose akart másnak beszélni bajairól, tudja, hogy milyen gond lehet ez másnak is.*
- Minden rendben? *Hajtaj enyhén oldalra a fejét, ahogy visszafordul a kovácstől. Ydriss arckifejezése ad erre némi aggodalmat, s lélektükreiben megülő szomorúság.*
- Van, mi aggaszt téged? *Kíváncsiskodik tovább. Bár másokat nem akar bajaival feleslegesen nyaggatni, de ő bárkit bármikor, szívesen meghallgat.*
- Igaz is, hiszen te a hegy innenső oldaláról származol. De nem hinném, hogy elérné őket bármilyen vész. *Itt csak a holtak ébredésére gondol, nem is sejti, hogy mitől akarná megvédeni őket. Vagy, hogy a készített fegyverek mihez kellenének a rőtösnek.*
- Nem hinném, hogy elkéstél volna. Alig pár nap telt el. *Mosolyodik el kedvesen. Hamiskásan, ahogy belépése után is tette.*
- Annyi idő alatt nem sok baj érhette őket. *Közli, megszokott naivságával, de azért elgondolkodik a történteken. A családja, testvérei vajon jól vannak? Ők hallottak erről? De hát a Nap Karavánpihenő közelében élnek, hogyne tudnának róla. S szülei? S mit fognak tenni? Nem, ők nem az itteni védelemre szerződtettek. Nem érheti őket baj.*
- Valóban ott voltam. *Mondja a végül, némileg komoly hangon. Torkát is megköszörüli.*
- Ott északon voltak jó néhányan. Volt ott egy temető... Ahol rengeteg eltemetetlen holt van. *Szorul össze keze, ahogy visszaemlészik. Ez továbbra is zavarja.*
- Nem tudom hogy ki keltette őket életre. De forrásai kimerítetlen. Több száz holt van ott, bárkit feltámaszthat. Alig egy száz kelt akkor életre, s rohantunk is vissza, hogy ennek hírét vigyük a Pihenőbe, s még időbe fel tudjanak rá készülni. De az a valami... Ködből manifesztálódott, s vörös szemei voltak. S egy óriás is volt mellette.
*Halvány szelíd mosollyal nyugtázza, hogy az eb a lányhoz tartozik. A nevét, hogy Ahel, igyekszik megjegyezni. Nem lehet olyan nehéz, hiszen hasonlít saját jószágának nevéhez, Alynához. Vagy csak beképzeli magának az egészet.
A nevét érintő kis bakit nem veszi zokon a lány. Mégis magának egy kicsit rosszul esik, hogy ennyire feledékeny. Vagy csak "rossz" a hallása.*
- Köszönöm. Bár sokszor okozott már kellemetlenséget ez. Sokan magukra veszik apró feledékenységemet. Hehe. *Neveti a végén, kellemetlenül.
Valóban hálás a lánynak, hogy megérti, s forgatja érte szemeit. Mint oly sokan mások.*
- Mi? Hogy? *Kapja fel a fejét, nem értvén a lány mire is tette ajánlatát, hogy meghallgatja. Erősen kutakodik, hogy mit is mondhatott, mire rájön. Újra hangosan beszélt. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, de hang nem jön ki torkán.*
- Hát... Nem tudom, hogy mennyire érdekelne, meg nem is akarlak én ezzel terhelni.
*De mivel is? Hiszen csak arra gondolt, hogy utána találkozott... Vele... S felmentek északra, valamilyen pletyka hírére, ahol teljesen mást találtak. S a visszajövetel után, minden megváltozott. A szőkeség élete fenekestül felfordult, mégha erről nem is tud még.
Erről kellene beszélnie? De hát sose beszél magáról, senkinek. Másról órákat tud beszélni, de magáról? Arról mindig csak tőszavakban. Valóban sose akart másnak beszélni bajairól, tudja, hogy milyen gond lehet ez másnak is.*
- Minden rendben? *Hajtaj enyhén oldalra a fejét, ahogy visszafordul a kovácstől. Ydriss arckifejezése ad erre némi aggodalmat, s lélektükreiben megülő szomorúság.*
- Van, mi aggaszt téged? *Kíváncsiskodik tovább. Bár másokat nem akar bajaival feleslegesen nyaggatni, de ő bárkit bármikor, szívesen meghallgat.*
- Igaz is, hiszen te a hegy innenső oldaláról származol. De nem hinném, hogy elérné őket bármilyen vész. *Itt csak a holtak ébredésére gondol, nem is sejti, hogy mitől akarná megvédeni őket. Vagy, hogy a készített fegyverek mihez kellenének a rőtösnek.*
- Nem hinném, hogy elkéstél volna. Alig pár nap telt el. *Mosolyodik el kedvesen. Hamiskásan, ahogy belépése után is tette.*
- Annyi idő alatt nem sok baj érhette őket. *Közli, megszokott naivságával, de azért elgondolkodik a történteken. A családja, testvérei vajon jól vannak? Ők hallottak erről? De hát a Nap Karavánpihenő közelében élnek, hogyne tudnának róla. S szülei? S mit fognak tenni? Nem, ők nem az itteni védelemre szerződtettek. Nem érheti őket baj.*
- Valóban ott voltam. *Mondja a végül, némileg komoly hangon. Torkát is megköszörüli.*
- Ott északon voltak jó néhányan. Volt ott egy temető... Ahol rengeteg eltemetetlen holt van. *Szorul össze keze, ahogy visszaemlészik. Ez továbbra is zavarja.*
- Nem tudom hogy ki keltette őket életre. De forrásai kimerítetlen. Több száz holt van ott, bárkit feltámaszthat. Alig egy száz kelt akkor életre, s rohantunk is vissza, hogy ennek hírét vigyük a Pihenőbe, s még időbe fel tudjanak rá készülni. De az a valami... Ködből manifesztálódott, s vörös szemei voltak. S egy óriás is volt mellette.
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:22:23
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:22:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Mintha megváltozott volna a szőke lány legutóbbi találkozásuk óta, de erre nem merne megesküdni. Talán csak ő látja rosszul, talán ő lát mindent sötétebben, mint amilyen. A kutyát érintő kérdésre halvány mosollyal bólint, kevés öröme maradt az életben, állatai viszont azok közé számítanak.*
- Igen, Ahel hozzám tartozik. *Ezek szerint a farkaskutya még mindig ott van az ajtó mellett, nem mintha arra számított volna, hogy elkóborol. Sok időt, energiát, és törődést fektet az eb nevelésébe, tanításába, az egyre cseperedő kölyök pedig okos jószágnak bizonyul.*
- Semmi baj, nem megrovásnak szántam. Csak súgtam egy kicsit.
*A mosoly azonban lassan eltűnik vonásairól. Ó, ezt a választ milyen jól ismeri. Hangosan ugyan nem nagyon mondja ki, hiszen nincs akivel őszintén beszélne személyes ügyeiről, de magában hányszor ismételte már meg ezt. Tehát mégis jól látta. Történt valami a szőkeséggel, ami rossz hatással volt rá Talán ez az erdei népek sorsa, ha a városba tévednek. Talán elkerülhetetlen, hogy újabb és újabb fájó sebeket szerezzenek. A mosoly lassan visszatér ajkára, ezúttal együtt érző formát ölt.*
- Ha gondolod, szívesen meghallgatom, mi történt. Már ha ki akarod adni magadból.
*Míg Freyai a kard javítását intézi, addig tekintete visszavándorol a lándzsára. Irtózik a gondolattól, hogy újabb fém tárgyat birtokoljon, de ez már nem az ő világa. Ha itt életben akar maradni, jobb fegyverekre van szüksége, és meg kell tanulnia az itteni játékszabályok szerint játszani. Gyomra görcsbe rándul, és a benne dúló érzelmek vihara ismét ki akar törni. Azonban még idejében sikerül visszapislognia könnyet, s ajkába harapva némán tűrni, míg legyűri a késztetést.*
- A népemnek. *Fordul vissza Freyai felé, mikor úgy érzi, az iménti belső viharnak már nyomát sem látni kívül. Csupán a szomorú mosoly és bús tekintet az, mi megmarad, de azt már korábban is látni lehetett a lányon.*
- Sosem vették igazán hasznomat, ami az életmódunkat tekintve baj. És még kárt is okoztam nekik, a legkevesebb az, ha utána járok a fenyegetésnek. Még ha ezzel kicsit el is késtem. *Fordítja oldalra a fejét leszegett tekintettel. Azonban rögtön vissza is vándorol pillantása a lányra, amint meghallja, hogy ő járt a karavánpihenőben, mikor a holtak megjelentek.*
- Ott voltál? És mit láttál? Mennyien vannak? Tudja valaki, hogy mit akarnak? Ki keltette új életre őket? *Záporoznak rögtön az izgatott kérdések. Bár nem személyes, első kézből szerzett tapasztalat, de ennek is hasznát veheti. Főleg, hogy így talán nem teljesen vakon és tudatlanul utazhatna a veszélyes vidékre.*
*Mintha megváltozott volna a szőke lány legutóbbi találkozásuk óta, de erre nem merne megesküdni. Talán csak ő látja rosszul, talán ő lát mindent sötétebben, mint amilyen. A kutyát érintő kérdésre halvány mosollyal bólint, kevés öröme maradt az életben, állatai viszont azok közé számítanak.*
- Igen, Ahel hozzám tartozik. *Ezek szerint a farkaskutya még mindig ott van az ajtó mellett, nem mintha arra számított volna, hogy elkóborol. Sok időt, energiát, és törődést fektet az eb nevelésébe, tanításába, az egyre cseperedő kölyök pedig okos jószágnak bizonyul.*
- Semmi baj, nem megrovásnak szántam. Csak súgtam egy kicsit.
*A mosoly azonban lassan eltűnik vonásairól. Ó, ezt a választ milyen jól ismeri. Hangosan ugyan nem nagyon mondja ki, hiszen nincs akivel őszintén beszélne személyes ügyeiről, de magában hányszor ismételte már meg ezt. Tehát mégis jól látta. Történt valami a szőkeséggel, ami rossz hatással volt rá Talán ez az erdei népek sorsa, ha a városba tévednek. Talán elkerülhetetlen, hogy újabb és újabb fájó sebeket szerezzenek. A mosoly lassan visszatér ajkára, ezúttal együtt érző formát ölt.*
- Ha gondolod, szívesen meghallgatom, mi történt. Már ha ki akarod adni magadból.
*Míg Freyai a kard javítását intézi, addig tekintete visszavándorol a lándzsára. Irtózik a gondolattól, hogy újabb fém tárgyat birtokoljon, de ez már nem az ő világa. Ha itt életben akar maradni, jobb fegyverekre van szüksége, és meg kell tanulnia az itteni játékszabályok szerint játszani. Gyomra görcsbe rándul, és a benne dúló érzelmek vihara ismét ki akar törni. Azonban még idejében sikerül visszapislognia könnyet, s ajkába harapva némán tűrni, míg legyűri a késztetést.*
- A népemnek. *Fordul vissza Freyai felé, mikor úgy érzi, az iménti belső viharnak már nyomát sem látni kívül. Csupán a szomorú mosoly és bús tekintet az, mi megmarad, de azt már korábban is látni lehetett a lányon.*
- Sosem vették igazán hasznomat, ami az életmódunkat tekintve baj. És még kárt is okoztam nekik, a legkevesebb az, ha utána járok a fenyegetésnek. Még ha ezzel kicsit el is késtem. *Fordítja oldalra a fejét leszegett tekintettel. Azonban rögtön vissza is vándorol pillantása a lányra, amint meghallja, hogy ő járt a karavánpihenőben, mikor a holtak megjelentek.*
- Ott voltál? És mit láttál? Mennyien vannak? Tudja valaki, hogy mit akarnak? Ki keltette új életre őket? *Záporoznak rögtön az izgatott kérdések. Bár nem személyes, első kézből szerzett tapasztalat, de ennek is hasznát veheti. Főleg, hogy így talán nem teljesen vakon és tudatlanul utazhatna a veszélyes vidékre.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 18:30:33
Üzenet elküldve: 2016-02-12 18:30:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A kutyához most nem nyúl hozzá, holott máskor biztos, hogy lehajolt volna hozzá, hogy megsimogassa az édes dög buksiját. Most mégsem teszi. Pedig szemmel láthatóan az felismeri őt.
De honnan?
Inkább foglalkozik saját dolgával. Furcsa ez a szőke fiatal leánytól, de a világ folyton változik, s benne változik az elf lánya is. Nincs ezzel semmi gond, s kezdeni sem tud vele mit.
Érzi, hogy kezd elméjére negatív hatással hatni álmai, s ehhez csak fokozódik a férfi segítsége. Melytől minden csak még rosszabb lett. Ezelőtt ébrenlétében legalább el tudta feledni a sötét szobát, s nem foglalkozni vele. De a fogadóban történt óta, már ekkor is gondolatai központjában jár.
Úgy tűnik, hogy a műhelyben nem csak ő lepődik meg. Az egykedvű kovácson kívül a rőtes hajú is hasonló meglepetéssel fogadja létét.*
- Oh tényleg, tiéd a kutya, igaz? *Vonja össze szemöldökét, miközben visszagondol az erdei találkozásra.
Nem kerüli el figyelmét a valahol szomorkás lány kijavítása. Zavartan vakarja meg halántékát, s neveti el magát kínosan.*
- Igaz is, Ydris. Bocsánat, de nem mindig jó a névmemóriám.
*S smaragd íriszeit ezután a lányra függeszti. Tekintete valahol komollyá válik. Érzékeli a lányból áradó melankóliát, mely beleivódott aurájába is. Hasonlóképp érzi ő is magát, mégis rossz látni, hogy más is ebben szenved. Még ha csak alig mutatják ki.*
- Igen elég sok... S mennyi minden történt azóta. *Sóhajtja. Bele sem gondol, hogy szavait hangosan mondta ki, amit magának akart csak. Sokszor nem tudja már, hogy magában, vagy épp hangosan beszél.
A kérdésre csak felkapja a fejét, melyet rögtön meg is ráz.*
- Nem. *Mosolyogja, s kezét felemelve, jelzi, hogy várjon elf társa még egy pillanatot. A kovácshoz lépve csatolja le kardját.*
- Meg tudná nekem élezni? Nagyapám kardja, s egy kicsit kicsorbult már. Megtudná csinálni? *Kérdi nyugodt, halk hangon, ám koránt sem bizonytalanul. Csak a régi életkedve nincs már jelen.
A kérdéssel együtt egy erszényni aranyat is átad a férfinak, ki csak kurtán bólint, s átveszi mind a fegyvert, mind pedig az erszényt.*
- Tartozol? Kinek? *Kíváncsiskodik halkan. Ha valami, akkor ez megmaradt benne. A többin pedig elgondolkodik.*
- Ott voltam, amikor a holtak felébredtek a Csonttemetben. A karaváni népekről akkor hallottam utoljára. Volt egy... Valami. Nem is tudom, hogy mi. Szemei vörösek voltak, akár a vér. *Emlékszik vissza a történtekre.*
*A kutyához most nem nyúl hozzá, holott máskor biztos, hogy lehajolt volna hozzá, hogy megsimogassa az édes dög buksiját. Most mégsem teszi. Pedig szemmel láthatóan az felismeri őt.
De honnan?
Inkább foglalkozik saját dolgával. Furcsa ez a szőke fiatal leánytól, de a világ folyton változik, s benne változik az elf lánya is. Nincs ezzel semmi gond, s kezdeni sem tud vele mit.
Érzi, hogy kezd elméjére negatív hatással hatni álmai, s ehhez csak fokozódik a férfi segítsége. Melytől minden csak még rosszabb lett. Ezelőtt ébrenlétében legalább el tudta feledni a sötét szobát, s nem foglalkozni vele. De a fogadóban történt óta, már ekkor is gondolatai központjában jár.
Úgy tűnik, hogy a műhelyben nem csak ő lepődik meg. Az egykedvű kovácson kívül a rőtes hajú is hasonló meglepetéssel fogadja létét.*
- Oh tényleg, tiéd a kutya, igaz? *Vonja össze szemöldökét, miközben visszagondol az erdei találkozásra.
Nem kerüli el figyelmét a valahol szomorkás lány kijavítása. Zavartan vakarja meg halántékát, s neveti el magát kínosan.*
- Igaz is, Ydris. Bocsánat, de nem mindig jó a névmemóriám.
*S smaragd íriszeit ezután a lányra függeszti. Tekintete valahol komollyá válik. Érzékeli a lányból áradó melankóliát, mely beleivódott aurájába is. Hasonlóképp érzi ő is magát, mégis rossz látni, hogy más is ebben szenved. Még ha csak alig mutatják ki.*
- Igen elég sok... S mennyi minden történt azóta. *Sóhajtja. Bele sem gondol, hogy szavait hangosan mondta ki, amit magának akart csak. Sokszor nem tudja már, hogy magában, vagy épp hangosan beszél.
A kérdésre csak felkapja a fejét, melyet rögtön meg is ráz.*
- Nem. *Mosolyogja, s kezét felemelve, jelzi, hogy várjon elf társa még egy pillanatot. A kovácshoz lépve csatolja le kardját.*
- Meg tudná nekem élezni? Nagyapám kardja, s egy kicsit kicsorbult már. Megtudná csinálni? *Kérdi nyugodt, halk hangon, ám koránt sem bizonytalanul. Csak a régi életkedve nincs már jelen.
A kérdéssel együtt egy erszényni aranyat is átad a férfinak, ki csak kurtán bólint, s átveszi mind a fegyvert, mind pedig az erszényt.*
- Tartozol? Kinek? *Kíváncsiskodik halkan. Ha valami, akkor ez megmaradt benne. A többin pedig elgondolkodik.*
- Ott voltam, amikor a holtak felébredtek a Csonttemetben. A karaváni népekről akkor hallottam utoljára. Volt egy... Valami. Nem is tudom, hogy mi. Szemei vörösek voltak, akár a vér. *Emlékszik vissza a történtekre.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:40:25
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:40:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Ahel békésen fekszik a műhely ajtaja mellett, a fal előtt, méretes, barna szőrgombócot alkotva, mígnem ismerős léptek zaja ütik meg a fülét. Felemeli fejét, és erősen fülel, s mikor lassacskán felismer a közeledő elfet, lassú mozdulatokkal csóválja a farkát. A kis gyíkot megpillantva pedig még nyelvét is kidugva csahol egyet lelkesen, mígnem a páros bemegy az épületbe. Halkan nyüsszent egyet, de jól nevelet eb lévén marad a helyén, míg gazdája nem végez odabent, és együtt tovább nem indulnak.
Odabent az a bizonyos kutyatulajdonos éppen egy acélhegyű lándzsát nézeget, mely indulási szándékában mégis megakasztotta. Ujjai a szépen csiszolt fa nyélen futtatja, a pengét azonban nem érinti, mintha félne a fémtől. Holott nyílvesszői már régóta szintén az átkos anyagból készülnek. Ahova készül, oda a régi fegyvere talán már nem elég. Úgyis itt ragadt ebben a világban, ahol az arany és az acél az úr, a fémmel járó átok már így is ott ül a maga hozta balsors mellett, rosszabb már úgyse nagyon lehet tőle, ha a kőfejű fegyvert is arra cseréli.
Merengéséből egy ismerős hang rántja vissza. Meglepve kapja fejét a lány irányába, s halvány, de őszintének mondható mosollyal köszönti Freyát. Persze a gesztus ellenére mégis inkább valami melankóliaféle lengi körbe a rőt hajú elfet, ami már az előző találkozásukkor is jelen volt. Mintha nem akarna múlni, mintha makacsul ragaszkodna hozzá, követné a lányt mindenfelé.*
- Szia Freyai. *Ejti ki kicsit bizonytalanul a nevet.* Igen, én vagyok az Ydriss. *Javítja ki a nevét finoman, remélhetőleg burkoltan.*
- Hát igen, ősz óta sok idő eltelt már, de kellemes meglepetés, hogy ismét egymásba botlunk. Fegyvert venni jöttél?
*A kérdésre azonban kissé komoran bólint, pillantását néhány másodperc erejéig lesüti.*
- Megvagyok. A holtakról? Igen, hallottam. Éppen felszerelést szerzek be, hogy a karavánpihenőbe menjek utána járni a dolgoknak. Ennyivel... tartozom. *Teszi hozzá, nem kevés bűntudatot ébresztve magában. De eltökélte magát, még ha ezért komoly árat is fog fizetni. Komoly árat? Talán attól félsz, Ő mit fog szólni hozzá? Hát még mindig nem fogtad fel, pedig oly annyira hangoztattad, hogy érted már. Eldobott magától, ahogy te is eldobtál mindent. A károgó hang kapva kap az alkalmon, hogy most is hangoztassa gúnyos szónoklatait.*
*Ahel békésen fekszik a műhely ajtaja mellett, a fal előtt, méretes, barna szőrgombócot alkotva, mígnem ismerős léptek zaja ütik meg a fülét. Felemeli fejét, és erősen fülel, s mikor lassacskán felismer a közeledő elfet, lassú mozdulatokkal csóválja a farkát. A kis gyíkot megpillantva pedig még nyelvét is kidugva csahol egyet lelkesen, mígnem a páros bemegy az épületbe. Halkan nyüsszent egyet, de jól nevelet eb lévén marad a helyén, míg gazdája nem végez odabent, és együtt tovább nem indulnak.
Odabent az a bizonyos kutyatulajdonos éppen egy acélhegyű lándzsát nézeget, mely indulási szándékában mégis megakasztotta. Ujjai a szépen csiszolt fa nyélen futtatja, a pengét azonban nem érinti, mintha félne a fémtől. Holott nyílvesszői már régóta szintén az átkos anyagból készülnek. Ahova készül, oda a régi fegyvere talán már nem elég. Úgyis itt ragadt ebben a világban, ahol az arany és az acél az úr, a fémmel járó átok már így is ott ül a maga hozta balsors mellett, rosszabb már úgyse nagyon lehet tőle, ha a kőfejű fegyvert is arra cseréli.
Merengéséből egy ismerős hang rántja vissza. Meglepve kapja fejét a lány irányába, s halvány, de őszintének mondható mosollyal köszönti Freyát. Persze a gesztus ellenére mégis inkább valami melankóliaféle lengi körbe a rőt hajú elfet, ami már az előző találkozásukkor is jelen volt. Mintha nem akarna múlni, mintha makacsul ragaszkodna hozzá, követné a lányt mindenfelé.*
- Szia Freyai. *Ejti ki kicsit bizonytalanul a nevet.* Igen, én vagyok az Ydriss. *Javítja ki a nevét finoman, remélhetőleg burkoltan.*
- Hát igen, ősz óta sok idő eltelt már, de kellemes meglepetés, hogy ismét egymásba botlunk. Fegyvert venni jöttél?
*A kérdésre azonban kissé komoran bólint, pillantását néhány másodperc erejéig lesüti.*
- Megvagyok. A holtakról? Igen, hallottam. Éppen felszerelést szerzek be, hogy a karavánpihenőbe menjek utána járni a dolgoknak. Ennyivel... tartozom. *Teszi hozzá, nem kevés bűntudatot ébresztve magában. De eltökélte magát, még ha ezért komoly árat is fog fizetni. Komoly árat? Talán attól félsz, Ő mit fog szólni hozzá? Hát még mindig nem fogtad fel, pedig oly annyira hangoztattad, hogy érted már. Eldobott magától, ahogy te is eldobtál mindent. A károgó hang kapva kap az alkalmon, hogy most is hangoztassa gúnyos szónoklatait.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:22:56
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:22:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A nap lassan vándorol felfelé az égen. Már ha az emberek látnák, a vaskos felhők mögül, vagy a sűrű köd mögül, mely a vársora telepedett. De nem láthatják, csak sejthetik, hogy ott jár, fejük fölött, valahol a magasban.
Az utóbbi időben, amióta északról visszajött a szőkeség, az idő, mintha zordabb lenne. Mintha az egész történés, mely lázban tartja a várost - vagy épp nem teszi - ridegséget vont volna a falak nélküli város köré. Az elmúlt évben nem volt szüksége köpenyre, most mégis áldja magát, hogy a Pihenőbe megvette.
S emlékeibe újra beivódik az ott töltött idő, s a férfi. Smaragd szemeit lehunyva sétál át a Piactéren keresztül, mire is...
Egy kósza, kiugró macskakő nem kerül lábai elé, mire persze nem figyel. Cipőjének orrát állítja meg, kényszerítve a lányt, hogy pár ugró lépés után nyerje csak vissza egyensúlyát.
Kezeit kitárja két oldalt, poncsós köpenye követi mozdulatát. Alyna is hamar megjelenik a vállánál, s sóhajtva rázza a fejét.
Freyai tekintetét a kis gyíkjára emeli, s szomorkásan mosolyodik rá.
Keveset beszél. Az elmúlt napokba egyre kevesebbet szólal meg, a máskor locsi-fecsi lány. Egyszerűen nem érez késztetést arra, hogy bármit is mondjon. Nem érti, hogy mi történik vele, de Alyna aggódik gazdájáért, még ha annak ez fel sem tűnik.
Hamar eléri célját, ám a műhelybe nem lép még be.
Kezei a kilincsen akadnak meg, amikor meglát egy ismerős állatot. Emlékei között kutat, hogy mégis hol láthatta már a jószágot, ehhez még szemöldökét is összevonja, de nem talál rá az emlékre.*
- Biztos csak szórakozik az elmém.
*Zárja magában rövidre, ahogy fejét megrázza. Alyna felismeri az állatot, de inkább csak csendben gubbaszt a szőkeség vállán. Dehogy akarja ő gazdája tudtára adni. Nem őrült meg teljesen.
Lassan nyomja le a kilincset, hiszen ehhez a helhez is kötődnek emlékei... Ide jöttek akkor...
~Nem.~
Jeleti ki határozottan magának, s egy nagy levegővétellel nyit be.
A meleg helységbe gyorsan megy be, s zárja be maga mögött az ajtót. Jól esik szervezetének a melegség, mely a hely ad. Keszetyűbe bújtatot kezeit dörzsölgeti meg, amikor meglátja a vörös hajú elfet. Szemei kitágulnak, s az öröm nagyon halovány szikrája jelenik meg.*
- Yrdiss? *Ejti ki rosszul a nevét, de hát ez csak az ő hibája. Általában képtelen megjegyezni a neveket.*
- Rég láttalak.
*Mosolyog hamiskásan. Már nem tudja olyan önfeledten köszönteni a másikat, s oly kedvesen beszélni, mint régen. Melyet maga sem ért, hogy miért van.*
- Hogy vagy mostanság? Hallottad tán a híreket? *Kezdeményez beszélgetést.*
*A nap lassan vándorol felfelé az égen. Már ha az emberek látnák, a vaskos felhők mögül, vagy a sűrű köd mögül, mely a vársora telepedett. De nem láthatják, csak sejthetik, hogy ott jár, fejük fölött, valahol a magasban.
Az utóbbi időben, amióta északról visszajött a szőkeség, az idő, mintha zordabb lenne. Mintha az egész történés, mely lázban tartja a várost - vagy épp nem teszi - ridegséget vont volna a falak nélküli város köré. Az elmúlt évben nem volt szüksége köpenyre, most mégis áldja magát, hogy a Pihenőbe megvette.
S emlékeibe újra beivódik az ott töltött idő, s a férfi. Smaragd szemeit lehunyva sétál át a Piactéren keresztül, mire is...
Egy kósza, kiugró macskakő nem kerül lábai elé, mire persze nem figyel. Cipőjének orrát állítja meg, kényszerítve a lányt, hogy pár ugró lépés után nyerje csak vissza egyensúlyát.
Kezeit kitárja két oldalt, poncsós köpenye követi mozdulatát. Alyna is hamar megjelenik a vállánál, s sóhajtva rázza a fejét.
Freyai tekintetét a kis gyíkjára emeli, s szomorkásan mosolyodik rá.
Keveset beszél. Az elmúlt napokba egyre kevesebbet szólal meg, a máskor locsi-fecsi lány. Egyszerűen nem érez késztetést arra, hogy bármit is mondjon. Nem érti, hogy mi történik vele, de Alyna aggódik gazdájáért, még ha annak ez fel sem tűnik.
Hamar eléri célját, ám a műhelybe nem lép még be.
Kezei a kilincsen akadnak meg, amikor meglát egy ismerős állatot. Emlékei között kutat, hogy mégis hol láthatta már a jószágot, ehhez még szemöldökét is összevonja, de nem talál rá az emlékre.*
- Biztos csak szórakozik az elmém.
*Zárja magában rövidre, ahogy fejét megrázza. Alyna felismeri az állatot, de inkább csak csendben gubbaszt a szőkeség vállán. Dehogy akarja ő gazdája tudtára adni. Nem őrült meg teljesen.
Lassan nyomja le a kilincset, hiszen ehhez a helhez is kötődnek emlékei... Ide jöttek akkor...
~Nem.~
Jeleti ki határozottan magának, s egy nagy levegővétellel nyit be.
A meleg helységbe gyorsan megy be, s zárja be maga mögött az ajtót. Jól esik szervezetének a melegség, mely a hely ad. Keszetyűbe bújtatot kezeit dörzsölgeti meg, amikor meglátja a vörös hajú elfet. Szemei kitágulnak, s az öröm nagyon halovány szikrája jelenik meg.*
- Yrdiss? *Ejti ki rosszul a nevét, de hát ez csak az ő hibája. Általában képtelen megjegyezni a neveket.*
- Rég láttalak.
*Mosolyog hamiskásan. Már nem tudja olyan önfeledten köszönteni a másikat, s oly kedvesen beszélni, mint régen. Melyet maga sem ért, hogy miért van.*
- Hogy vagy mostanság? Hallottad tán a híreket? *Kezdeményez beszélgetést.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-10 14:43:14
Üzenet elküldve: 2016-02-10 14:43:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Lovát az istállónál hagyta, így Ahel, a szépen cseperedő farkaskutya társaságában látogat el a kovácshoz. A csahos, bár még nem érte el végleges méreteit, már most is nagyra nőtt, jelentős barna bundás, aranyszemű fenyegetéssé válva gazdája mellett. Habár első ránézésre ezt talán nem érzékelni, hiszen most is békésen, nyelvét lógatva kocog az elf lány mellett.
Habár gazdájával járt-kelt eddig is a városban, a kovácsműhely közelében csupán néhányszor járt, a nem szokványos zajok és illatok azonnal felkeltik a figyelmét. Egy pillanatra megáll, mélyen a levegőbe szimatol, majd füleit hegyezve folytatja útját a vörössel.*
- Viselkedj rendesen, rendben? Nem tart sokáig. *Borzolja meg a jószág buksiját mosolyogva, mielőtt belépne a mester műhelyébe. Nyílvesszőkre mindenképp szüksége lesz, de körülnéz, hátha lát más használható holmit is, amire útja során szüksége lehet. Egy kis ideig elgondolkozik rajta, hogy vegyen magának egy könnyű vértet, ám végül letesz róla. Nincs hozzá szokva az ilyenek viseléséhez, még ha nem is a nehéz, fém fajtából való, és amennyi védelmet adna, talán épp annyira hátráltatná a mozgásában, amivel maga is háríthatna egy-egy támadást.
Így hát marad az eredeti tervénél. Alaposan bevásárol a nyílvesszőkből, amiket már korábban is itt vett meg, majd a kint békésen heverésző ebet magához intve távozik a műhelytől a vásárlást követően.*
Habár gazdájával járt-kelt eddig is a városban, a kovácsműhely közelében csupán néhányszor járt, a nem szokványos zajok és illatok azonnal felkeltik a figyelmét. Egy pillanatra megáll, mélyen a levegőbe szimatol, majd füleit hegyezve folytatja útját a vörössel.*
- Viselkedj rendesen, rendben? Nem tart sokáig. *Borzolja meg a jószág buksiját mosolyogva, mielőtt belépne a mester műhelyébe. Nyílvesszőkre mindenképp szüksége lesz, de körülnéz, hátha lát más használható holmit is, amire útja során szüksége lehet. Egy kis ideig elgondolkozik rajta, hogy vegyen magának egy könnyű vértet, ám végül letesz róla. Nincs hozzá szokva az ilyenek viseléséhez, még ha nem is a nehéz, fém fajtából való, és amennyi védelmet adna, talán épp annyira hátráltatná a mozgásában, amivel maga is háríthatna egy-egy támadást.
Így hát marad az eredeti tervénél. Alaposan bevásárol a nyílvesszőkből, amiket már korábban is itt vett meg, majd a kint békésen heverésző ebet magához intve távozik a műhelytől a vásárlást követően.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 16:25:28
Üzenet elküldve: 2016-02-09 16:25:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
* Nem fűz sok reményt ahhoz, hogy elkészült már a Dwirinthalen család által rendelt fegyver. Ahooz ez túlságosan kényes, a művelet túl sok odafigyelést követel. *
~ Biztos nagyon szép lesz. Talán meg kellene tanulnom egy kétkezes stílust is. A szablyám és egy ilyen kard... Remek páros lenne. ~
* Tervezget magában, pedig az ő erőssége még mindig a pusztakezes harc. Mivel ezek halottak, ezáltal valószínűleg lassúak, hát könnyedén tud manőverezni majd közöttük, ha kell. *
- Bár ne kellene!
* Sóhajtja maga elé, ám még hiába léptet oda, mert az inas, akit a mester küldött ki elé, megrázza a fejét, jelezve, hogy korai az érkezés még. A szerzetes biccentéssel fogadja a hírt, majd lassan visszafordítja lovát a város felé. *
- Ideje hazamenni Kislány!
* Paskolja meg az almásderes nyakát, mire az nagyot nyerítve, vígan indul meg a gazdagnegyed felé. *
~ Biztos nagyon szép lesz. Talán meg kellene tanulnom egy kétkezes stílust is. A szablyám és egy ilyen kard... Remek páros lenne. ~
* Tervezget magában, pedig az ő erőssége még mindig a pusztakezes harc. Mivel ezek halottak, ezáltal valószínűleg lassúak, hát könnyedén tud manőverezni majd közöttük, ha kell. *
- Bár ne kellene!
* Sóhajtja maga elé, ám még hiába léptet oda, mert az inas, akit a mester küldött ki elé, megrázza a fejét, jelezve, hogy korai az érkezés még. A szerzetes biccentéssel fogadja a hírt, majd lassan visszafordítja lovát a város felé. *
- Ideje hazamenni Kislány!
* Paskolja meg az almásderes nyakát, mire az nagyot nyerítve, vígan indul meg a gazdagnegyed felé. *
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 15:26:43
Üzenet elküldve: 2016-02-09 15:26:43
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
*Végre kiér az erdőből, habár kicsit bizonytalanul jár még. Sajnálatos módon odabent történt egy kisebb baleset, amikor is nem figyelt eléggé, egy gyökérre lépett, melyről szinte azonnal lecsúszott a lába, és... egyszerűen kibicsaklott. Bár ilyen helyzetekben általában semmi komoly következménye nem lesz a dolognak, csak fájni fog, de az se kellemes. Mondhatni viszont, hogy kedvét nem szegi a történet, mivel legalább a műhelyhez eljutott, a fejében pedig szüntelenül tervek sokasága zakatol azt illetően, hogy mihez fog kezdeni a számszeríjjal. Azt persze biztosan tudja, hogy hová fog menni, kit fog meglátogatni, de hogy hogyan fog mindez elsülni, hát... Minden azon fog múlni, ki tud kezdeményezni, mert ha Isvu csak egy pillanatra is lépéselőnybe kerül (ami pedig igen valószínű), akkor marad a régi helyzet, annyi erőből fegyvertelenül is mehetne oda. A távolsági fegyver is csak addig jó, amíg a nőnek nincs hasonlója, mert onnantól kezdve Lorew leteheti a fegyvert, és bízhat benne, hogy talán újból kegyelmet kap. Bár ez kétségbevonható azok után, hogy nem pusztán megszegte az utasítást, és visszament a házba, de ráadásul mindezt felfegyverezve tette. Kizárt, hogy azok után kimossa magát a kialakult helyzetből, és az is valószínűtlen, hogy Isvu másodszor is csak úgy elengedje, miután biztos benne, hogy nem bízhat a szerzetesben. Meg persze az is lényeges, hogy hangsúlyozza ki, hogy nem akarja bántani a nőt, de ne túlzottan, mert ha amaz rájön, hogy tényleg nem sütné el a számszeríjat, akkor egyszerűen odasétálhat hozzá kartávolságon belülre, akkor meg... akkor meg Lorew megint csak halott. Persze csak annyira, mint az előzőleg felvázolt esetben. Szüntelenül, megállás nélkül pörögnek a fejében az ilyen, és ehhez hasonló gondolatsorok, mivel azért ez a kalandja könnyedén végződhet halállal. Itt most nem csak egy gyenge elméjű városőrről, vagy ilyenekről van szó. Egy hidegvérű gyilkosról, egy rendkívül veszélyes alvilági nőről. Vagy legalábbis Lorew valahogy így képzeli el, a valóság persze lehet teljesen más.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073