//Derin-birtok//
* Prexi nem boldog, és ez arcán is látszik egy pillanatra, de akkor Karhíja éppen a lóval foglalkozott, így aligha láthatta a fiú arcán a dacos kifejezést és az értetlenséget, amelyet a ló nevének elismétlése vált ki. *
- De, de nem Csatangoló, hanem Csatangló - * emelkedik kissé meg ültében, és némileg sértett hanglejtésben beszél, a szokásos a „felnőttek miért nem értik amit a gyerek mond?” stílusban, ami egyébként szokatlan Prexitől mivel nem szeret felnőttekkel vitázni és kijavítani sem nagyon óhajtja a hibáikat, hiszen tudja, hogy neki is van bőven, viszont a ló elnevezése az olyasmi, amit igazán a szívére vett és nem szeretné, ha félrehallás miatt olyan ócska névvel élne tovább a hátas, mint a Csatangoló, amikor a Csatangló sokkal jobban hangzik és nem annyira általános, mint amit Karhíja értett. *
- Áh, ja értem - * bólint a kürt magyarázatára, aztán hallgatja tovább a felnőttek beszélgetését, és el is játszik a gondolattal, hogy Karhíját be lehetne fogadni, ha már úgyis egy házikóra vágyik, mert akkor lenne egy cseléd, aki a háztartást vezetné. Elmosogatná a fatányérokat, mosna és a többi és a többi. Mondjuk a fiút egyáltalán nem zavarja, hogy a ruhája csak háromhavonta van kimosva, és szerencsére eddig még Learon sem problémázott azon, hogy a ruhákkal kéne kezdeni valamit. Talán nem is olyan jó ötlet, ha Karhíja hozzájuk jön, mert akkor bizonyára szörnyű illemtan és tisztaság kellene, hogy felvegye az eddigi normális és megszokott állapotokat. Prexi sandán is néz a pásztormágusra, amikor felajánlja a házát. Jó, hát persze az ő háza, de nem gondol bele, hogy milyen borzasztó következményekkel járhat a nő befogadása? ~ Ha Karhíja véletlen előrébb lovagol jobb belátásra kell bírnom Learont ~ elmélkedik magában, persze lehet, hogy nem tesz semmit. Az ő háza az ő vára. Amúgy is hálás lehet neki, hogy befogadta, szóval ha a nőt is be akarja, hát legyen. Nem fogja Prexi útját állni. *
- Ugye? - * vidul fel a fiú a fegyverének dicsérete kapcsán, és széles mosollyal végigméri a botot. * - Mondjuk ez a vége - * mutat a kopottabbikra * - kicsit viseltes. De biztos valami nagy hőstettet hajtottak vele végre. Talán elűztek egy sárkányt, vagy ilyesmit - * vonja meg a vállát és egy cseppet sem érdekli a tény, hogy a világnak ezen a felén amúgy már nem élnek sárkányok. * - Learon azt ígérte kapok majd egy kardot, ha jól dolgozom - * mosolyog a pásztorra és bízik benne, hogy a férfi nem másította meg az elgondolását a karddal kapcsolatban. Ha igen, hát akkor majd a béréből vesz magának. Mondjuk fogalma sincs mire kellene neki a kard, de persze az artheniori felfordulás miatt talán tényleg szüksége is lehet rá, ha másra nem, hát elrettentésre. *
- Úh, úh, én én tudom! - * vág közbe a fiú, de azért annyira lecsendesedik, hogy Learon el tudja mondani a saját verzióját, ami abból áll, hogy nem tudja. * - Volt egy óriás, aki rálépett egy nemes lábára, erre a gnómok az óriás mellé álltak, mert a nemes meg akarta korbácsoltatni. Erre aztán a nemes testőrei a földre löktek egy gnómot, aki állítólag egy jó erőben lévő péklegény volt, és az meg egy péklapáttal fejbe vágta a testőrt és a testőr ott helyben szörnyethalt. Aztán elkezdtek dulakodni és kitört a felkelés - * Prexi irtó büszke magára, hogy a gyűlésen az apró információ morzsákból képes volt összegyűjteni elég ismeretet, hogy tudja mi robbantotta ki a felkelést Artheniorban. *
- Tényleg? - * Prexi szája fülig ér, és irtózatos vágyat érez, hogy a ló szeresse őt, és emiatt talán két-három almát is megetet vele majd, ha megállnak. * - Nagyon jó, köszi. Learon, mikor állunk meg? - * fordítja fejét hirtelen a pásztormágus felé. *