//Második szál//
//Örökölt sors//
-Naná. *Vigyorodik el kajánul. Elvégre úgy hangzik ez, mint egy felkérés az újabb keringőre. A legkevésbé sem érdekli, melyik vagyonos paraszt vityillója az.*
-A Te kezedbe nem kapa meg szennyes való. *Feleli sokat sejtetően. Relael igen jó pénzt szedhetne be más mesterséggel, bár tapasztalatai a fajtárssal azt mutatják, nem igazán testhezálló a szerep számára. Ahhoz túlságosan büszke, hogy ilyen népekkel vegyüljön. Azért egy játékos szúrásnak megteszi tőle, még ha nem is a legerősebbre sikeredik.
A folyópart nincs messze, s hamar látni is a víz csillogását a ritkásan növő, folyóparti fák mögött. Őt sem kell sokat noszogatni ehhez az időtöltéshez, bár legkevésbé a víz vagy az úszás vonzza. Különösen utóbbi nem, hisz a legkevésbé erőssége. Inkább a sokat ígérő, pajzán szavak és a tudat, hogy az elf alighanem megint ledobja majd a ruháit.
Arról fogalma sincs, hogy a születési hely miben másítja a növekedést, habár elgondolva lehet benne valami. Ők Thaleenával a thargok között nőttek fel és szép magasra is cseperedtek.*
-Nem hiszem, hogy szebb vagy jobb, mint itt. Unalmasnak gondolom. *Húzza el száját a Lihanechet méltató szavakra. Húgának biztos simogatná fülét az effajta beszéd, őt inkább bosszantja. A thargokkal nőttek fel a hegyekben, neki az, s most ez a látvány adja meg az otthon érzetét.
Ahogy leérnek a füves folyópartra, rögtön nekiáll ledobni a ruháit, míg a lányt hallgatja. Hátraveti fonott fürtjeit, hogy kényelmesebb legyen megválni az ingtől, majd rövid babrálás az övcsattal és a csizmával, s már mezítelen is ismét.*
-Artheniorban nem zárkózottak? *Homlokráncolva veszi tudomásul az új információt.*
-Azt hittem, hogy ott szép ruhába bújva kelletik magukat a kisasszonyok a bálokon, s lovászfiúkkal múlatják az időt a púderezett arcú, gyönge nemesférfiak háta mögött. *Persze kellően kiszínesítette azt, amit hallott, de a legkevésbé sem zavarja a költői túlzás. Még el is vigyorodik, habár ezt Relael már nem láthatja; ő ugyanis már a víz szélén ácsorog, lábfejével próbálgatva a hideg folyóvizet.*
-Itt minden sokkal... Őszintébb. *Végigborsódzik a háta a hidegtől, mi bokáját éri. Persze nem retten, elvégre ha van kedve fürdeni, ha nincs, Relael társaságát élvezi, nem óhajt gyöngének látszani, még a közelmúlt fényében sem. Hátra is sandít válla felett, hisz véletlenül sem óhajt lemaradni arról, amikor a nemes fajtárs megválik ruháitól.*