Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4345. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:17:14
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:17:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Egy hosszabb pihenő és millió nyomasztó gondolat után Dora továbbindul, de még így is túl hamar találja magát a thargok földjén. Minél közelebb ér a Vashegyhez, annál inkább érzi, hogy nincs felkészülve. Hogy mire? Ő maga sem tudná megmondani, hogy a belső vívódása, a régi jó és rossz emlékei, vagy a jelenlegi gazdasági-politikai helyzet aggasztja leginkább – mármint nem a társadalom sorsa, hanem az, hogy egy karón végzi-e az okos feje a jó kancellár írnokaként. Az egyetlen eszköze ezek ellen a törhetetlen makacssága és büszkesége, meg a tény, hogy nem igazán tudja kormányozni a lovát. Ha egyszer az úton akar menni Legény, akkor haladjon arra, ha gyorsan, akkor úgy. Mit piszkálja?*
~ Én is utálom, ha belepofáznak a munkámba. ~ *Állapítja meg bölcsen és már-már együttérzőn (ahhoz képest, hogy továbbra sincs oda az élő állatokért), miközben a hegyes füleket bámulja maga előtt. Inkább az, mint a fenyegető domb.*
*Egy hosszabb pihenő és millió nyomasztó gondolat után Dora továbbindul, de még így is túl hamar találja magát a thargok földjén. Minél közelebb ér a Vashegyhez, annál inkább érzi, hogy nincs felkészülve. Hogy mire? Ő maga sem tudná megmondani, hogy a belső vívódása, a régi jó és rossz emlékei, vagy a jelenlegi gazdasági-politikai helyzet aggasztja leginkább – mármint nem a társadalom sorsa, hanem az, hogy egy karón végzi-e az okos feje a jó kancellár írnokaként. Az egyetlen eszköze ezek ellen a törhetetlen makacssága és büszkesége, meg a tény, hogy nem igazán tudja kormányozni a lovát. Ha egyszer az úton akar menni Legény, akkor haladjon arra, ha gyorsan, akkor úgy. Mit piszkálja?*
~ Én is utálom, ha belepofáznak a munkámba. ~ *Állapítja meg bölcsen és már-már együttérzőn (ahhoz képest, hogy továbbra sincs oda az élő állatokért), miközben a hegyes füleket bámulja maga előtt. Inkább az, mint a fenyegető domb.*
4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:29
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Lassan bólint, és mormog valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy „ühüm”.*
- Igen, oda viszem. *-ismétli türelmes hangsúllyal. A nőt körbelengi a lobbanékonyságnak az a kisugárzása, ami a kardforgatók sajátja. Jól ismeri ezt, jól ismeri a fegyverforgatók temperamentumát, és sajnos jól ismeri azt is, hogy milyen keményre tudják összeszorítani az öklüket, ha ütni akarnak. Ismét a lóra pislant, aprót szív az orrán. Gebe? Ezt nem mondaná. Csak kissé elhanyagolt szegény pára. És ránézésre szét is lett hajtva.
A következő szavakra meglepődötten pislant a nő arcára, tekintete összetalálkozik a másik pillantásával.*
- Meghívlak? *-kérdez vissza. Ez aztán az önbizalom! Thargéknál így megy a széptevés? Mi lesz a következő dolog? A nő rámar a hátsójára? A gondolattól nevethetnékje támad, de próbál komolyságot erőltetni magára.-* Nos, ihatunk egyet. Gondolom.
*Hogy azért egyezik ebbe bele, mert maga is szeretné, vagy csak kíváncsi, vagy inkább.. megszeppent a vele szemben állótól – az legyen talány. Vállát és hátát újra meg-megérinti a suta feje, mintha csak azért hajtaná oda, hogy nyugalmat keressen. A lovat illető szavak megerősítik abban, hogy a nő valószínűleg nem sokat konyít a hátasokhoz, és hogy a tarka kacola egyszerűen a hanyag bánásmód áldozata lett. Biztos benne, hogy egy újrapatkolás, pár nap pihenő, bőséges friss vízből és zabból álló hízlalás után a ló sokkal szebb lesz.*
- Nem, tényleg nem rég érkeztem. *-pislant az útról a nőre, majd a nőről az útra-* Nem hiszem, hogy flancos nevem lenne.
*Szájzugába apró mosoly ül.*
- Haldor. Egészen egyszerű. *-oldalra pislant, maga is a másik fegyvereit méri fel, az öltözékét, és azt, amit ez utóbbi láttatni enged.-* És te? Kit tisztelhetek benned?
*Kíváncsi, hogy hogy hívják a nőt. Mindenképp beszélni akar róla Kjenar-al, és úgy sejti, hogy a kovácsnak is meg lesz a maga véleménye arról a forgószél-szerű jelenségről, amit ez a harcosnő képvisel.*
- Hát, íjász volnék. *-ismeri el szerényen. Feleslegesnek érzi saját képességeit méltatni, arra ott van a hátán az elejtett vad, és a tény, hogy tegezéből nem hiányzik egy nyíl sem.-* Hogy mire lövök, az attól függ, hogy mire van szükség.
*Tekintete újra a fegyverekre siklik. Tipikus harcos-beszélgetést folytatnak. Ki-mivel harcol, kinek mekkora az akármicsodája, ilyesmi. Hányszor volt már része ilyenben..?!*
- Te pedig, ha jól sejtem, kardforgató volnál? Ugye?
*Lassan bólint, és mormog valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy „ühüm”.*
- Igen, oda viszem. *-ismétli türelmes hangsúllyal. A nőt körbelengi a lobbanékonyságnak az a kisugárzása, ami a kardforgatók sajátja. Jól ismeri ezt, jól ismeri a fegyverforgatók temperamentumát, és sajnos jól ismeri azt is, hogy milyen keményre tudják összeszorítani az öklüket, ha ütni akarnak. Ismét a lóra pislant, aprót szív az orrán. Gebe? Ezt nem mondaná. Csak kissé elhanyagolt szegény pára. És ránézésre szét is lett hajtva.
A következő szavakra meglepődötten pislant a nő arcára, tekintete összetalálkozik a másik pillantásával.*
- Meghívlak? *-kérdez vissza. Ez aztán az önbizalom! Thargéknál így megy a széptevés? Mi lesz a következő dolog? A nő rámar a hátsójára? A gondolattól nevethetnékje támad, de próbál komolyságot erőltetni magára.-* Nos, ihatunk egyet. Gondolom.
*Hogy azért egyezik ebbe bele, mert maga is szeretné, vagy csak kíváncsi, vagy inkább.. megszeppent a vele szemben állótól – az legyen talány. Vállát és hátát újra meg-megérinti a suta feje, mintha csak azért hajtaná oda, hogy nyugalmat keressen. A lovat illető szavak megerősítik abban, hogy a nő valószínűleg nem sokat konyít a hátasokhoz, és hogy a tarka kacola egyszerűen a hanyag bánásmód áldozata lett. Biztos benne, hogy egy újrapatkolás, pár nap pihenő, bőséges friss vízből és zabból álló hízlalás után a ló sokkal szebb lesz.*
- Nem, tényleg nem rég érkeztem. *-pislant az útról a nőre, majd a nőről az útra-* Nem hiszem, hogy flancos nevem lenne.
*Szájzugába apró mosoly ül.*
- Haldor. Egészen egyszerű. *-oldalra pislant, maga is a másik fegyvereit méri fel, az öltözékét, és azt, amit ez utóbbi láttatni enged.-* És te? Kit tisztelhetek benned?
*Kíváncsi, hogy hogy hívják a nőt. Mindenképp beszélni akar róla Kjenar-al, és úgy sejti, hogy a kovácsnak is meg lesz a maga véleménye arról a forgószél-szerű jelenségről, amit ez a harcosnő képvisel.*
- Hát, íjász volnék. *-ismeri el szerényen. Feleslegesnek érzi saját képességeit méltatni, arra ott van a hátán az elejtett vad, és a tény, hogy tegezéből nem hiányzik egy nyíl sem.-* Hogy mire lövök, az attól függ, hogy mire van szükség.
*Tekintete újra a fegyverekre siklik. Tipikus harcos-beszélgetést folytatnak. Ki-mivel harcol, kinek mekkora az akármicsodája, ilyesmi. Hányszor volt már része ilyenben..?!*
- Te pedig, ha jól sejtem, kardforgató volnál? Ugye?
4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:04:31
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Csak magát okolhatja érte, hogy az "oda" alatt a félvér nem találta ki, hogy Thargarod erődjére utal. Merthogy azokat, akik ott székelnek, nem szíveli feltétel nélkül. Ha oda vinné Haldor a prédáját, hát inkább megvásárolná tőle az egészet. Már ha eladná, de nem úgy fest, hogy a helyi vadászemberek közül való.*
-A Vaskorsóba. *Visszhangozza.*
-Oda viszed? Ha! Akkor elkísérlek. Istállóba kell tennem ezt a gebét. *Fejével a mellette érdeklődve bámészkodó kanca felé int.*
-Úgy viszont meghívsz egy korsóra. *Barna tekintete megkeresi a férfi majdhogynem borostyán tekintetét. Szavai inkább hangzanak utasításnak, semmint kérésnek. Nem is vár választ, megindul a nem is oly messzeségben fejsejlő fogadó felé, háta mögött vezetve kantáron Trubát.*
-Kényelem kell a szarházinak. Mármint a lónak. Patkó kell, nem is egy. Most ha ráülnék, abba belesántulna. *Megcsóválja fejét. Nem ismer mesterembert erre, csak azt az önjelölt kovács kurafit, aki legutóbb félrepatkolta.*
-Nem lehetsz itt régebben, mint én. A hegyesfülűeket megjegyzi az ember. Mi a neved? De csak ha nem túl flancos. Mert akkor úgy sem jegyzem meg. Fáradtságos lenne. *Elvigyorodik. Lopva méri meg ismét szeme sarkából a kölyökképű fél-elfet. Elidőzik a fegyverzetén, na meg a hátán cipelt őzsután.*
-Jól bánsz az íjjal, hmm? *Talán nem bánja újdonsült kompániája, ha sokat kérdez. Napok óta alig szólt valakihez, valahogy könnyen jár most a nyelve.*
-Vagy csak vadat ejtesz vele? *Valójában nem szíveli különösebben ezt a fajta harcmodort. Elveszi valahogy a küzdelem lényegét, a finom apróságokat, mik egy kiadós csetepatéval járnak.*
*Csak magát okolhatja érte, hogy az "oda" alatt a félvér nem találta ki, hogy Thargarod erődjére utal. Merthogy azokat, akik ott székelnek, nem szíveli feltétel nélkül. Ha oda vinné Haldor a prédáját, hát inkább megvásárolná tőle az egészet. Már ha eladná, de nem úgy fest, hogy a helyi vadászemberek közül való.*
-A Vaskorsóba. *Visszhangozza.*
-Oda viszed? Ha! Akkor elkísérlek. Istállóba kell tennem ezt a gebét. *Fejével a mellette érdeklődve bámészkodó kanca felé int.*
-Úgy viszont meghívsz egy korsóra. *Barna tekintete megkeresi a férfi majdhogynem borostyán tekintetét. Szavai inkább hangzanak utasításnak, semmint kérésnek. Nem is vár választ, megindul a nem is oly messzeségben fejsejlő fogadó felé, háta mögött vezetve kantáron Trubát.*
-Kényelem kell a szarházinak. Mármint a lónak. Patkó kell, nem is egy. Most ha ráülnék, abba belesántulna. *Megcsóválja fejét. Nem ismer mesterembert erre, csak azt az önjelölt kovács kurafit, aki legutóbb félrepatkolta.*
-Nem lehetsz itt régebben, mint én. A hegyesfülűeket megjegyzi az ember. Mi a neved? De csak ha nem túl flancos. Mert akkor úgy sem jegyzem meg. Fáradtságos lenne. *Elvigyorodik. Lopva méri meg ismét szeme sarkából a kölyökképű fél-elfet. Elidőzik a fegyverzetén, na meg a hátán cipelt őzsután.*
-Jól bánsz az íjjal, hmm? *Talán nem bánja újdonsült kompániája, ha sokat kérdez. Napok óta alig szólt valakihez, valahogy könnyen jár most a nyelve.*
-Vagy csak vadat ejtesz vele? *Valójában nem szíveli különösebben ezt a fajta harcmodort. Elveszi valahogy a küzdelem lényegét, a finom apróságokat, mik egy kiadós csetepatéval járnak.*
4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-03 07:58:14
Üzenet elküldve: 2025-01-03 07:58:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Ütemesen verdesi a suta feje a hátát, valahol a lapockája tájékán, ahogy komótosan sétál visszafelé a saját nyomán. Orrát már rég kitöltötte az őz nyers szaga, nyelvén szinte érzi a vér rezes aromáját. Tisztában van vele, hogy ha visszaér és gondoskodik a zsákmányról, akkor tisztára kell pucolnia könnyű bőrvértjét, és az inget is addig suvickolhatja, amíg ujjai fehérré nem gémberednek a lúgszappantól. De ez mind nem baj. Hiszen ez mind azt jelenti, hogy sikeres volt a vadászat. És ez az, ami számít. A teli gyomor, az erőre kapó izmok. Az számít, hogy bár talán nem elvárás, de mégis törleszthet a jarl bizalmáért.
Fülét fura ritmusú dübbenések hangja üti meg, zizegés, horkantások. Felpislant, szinte el is felejtette hogy merre jár. A susnyából már egy ideje kiért, és már az átvezető úton lépked. Előtte valamennyivel egy sudár férfiú jön az ösvényen, száron vezetve a lovat. Nem nagyon ért a lovakhoz, de azt látja, hogy az állat valahogy rosszul lép, ezért olyan fura a járásának hangja. ~Kjenar,~ gondolja, ~na ő biztos tudná, hogy mi a baja neki.~ A lóról utána a férfira pislant, és ujjai egy pillanatra jobban rászorítanak a suta lábaira. Férfi?! A francokat! A meglepődéstől majdnem megbotlik egy aljasul megbújó gyökér-göcsörtön.*
- Köszönöm. *-fogadja a dicséretet apró biccentéssel, megpróbálja nem elröhögni magát saját ostobasága felett. Kíváncsian méri végig az asszonyt, mert hát, a fene egye meg, ez nem férfi, hanem asszony. Látott már kardforgató nőket, de ilyet.. ilyet még nem. Lenyűgözve érzi magát szinte. Megint eszébe jut a kovács és a jarl, a kérdés, hogy volt-e már dolga tharg asszonnyal. A kérdés pontosabban úgy hangzana: volt-e már dolga egy tharg asszonynak vele, nemde? Újra rászorít kicsit a suta lábaira, és a feltett kérdésre koncentrál.*
- Ami azt illeti, épp így van. *-igazít kicsit a vállát húzó állaton-* A Vaskorsóba viszem, hogy mindenki kaphasson belőle, aki csak kér. És..
*Kicsit félrehajtja a fejét, viszonozza a szigorú tekintetet, bár a sajátja inkább csak kíváncsi, és talán derűs. Megpróbálja nem másodjára is végigmérni a nőt, hanem egyenesen a szemébe nézni. ~Ó Kjenar, cimbora,* fut át megint a fején egy gondolat, ujjai alatt már szinte érzi elmozdulni a szárkapocs-csontokat, *ezt látnod kéne neked is!~*
- ..sem aranyakat, sem sört nem várok érte cserébe. *-halványan elmosolyodik. Természetesen nem kerülte el a figyelmét a köpés a taverna említése után. Természetesen nem is bír a pofájával.-* Ha gondolod, tarts velem. Igaz, kell majd neki némi idő, de a raguból biztos jár neked is. Vagy, ha a combját szeretnéd, szerintem sütnek neked pár szeletet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogy működik ott. Még csak egyszer jártam bent.
*Amennyire tudja, a suta súlya alatt kissé megvonja a vállát.*
*Ütemesen verdesi a suta feje a hátát, valahol a lapockája tájékán, ahogy komótosan sétál visszafelé a saját nyomán. Orrát már rég kitöltötte az őz nyers szaga, nyelvén szinte érzi a vér rezes aromáját. Tisztában van vele, hogy ha visszaér és gondoskodik a zsákmányról, akkor tisztára kell pucolnia könnyű bőrvértjét, és az inget is addig suvickolhatja, amíg ujjai fehérré nem gémberednek a lúgszappantól. De ez mind nem baj. Hiszen ez mind azt jelenti, hogy sikeres volt a vadászat. És ez az, ami számít. A teli gyomor, az erőre kapó izmok. Az számít, hogy bár talán nem elvárás, de mégis törleszthet a jarl bizalmáért.
Fülét fura ritmusú dübbenések hangja üti meg, zizegés, horkantások. Felpislant, szinte el is felejtette hogy merre jár. A susnyából már egy ideje kiért, és már az átvezető úton lépked. Előtte valamennyivel egy sudár férfiú jön az ösvényen, száron vezetve a lovat. Nem nagyon ért a lovakhoz, de azt látja, hogy az állat valahogy rosszul lép, ezért olyan fura a járásának hangja. ~Kjenar,~ gondolja, ~na ő biztos tudná, hogy mi a baja neki.~ A lóról utána a férfira pislant, és ujjai egy pillanatra jobban rászorítanak a suta lábaira. Férfi?! A francokat! A meglepődéstől majdnem megbotlik egy aljasul megbújó gyökér-göcsörtön.*
- Köszönöm. *-fogadja a dicséretet apró biccentéssel, megpróbálja nem elröhögni magát saját ostobasága felett. Kíváncsian méri végig az asszonyt, mert hát, a fene egye meg, ez nem férfi, hanem asszony. Látott már kardforgató nőket, de ilyet.. ilyet még nem. Lenyűgözve érzi magát szinte. Megint eszébe jut a kovács és a jarl, a kérdés, hogy volt-e már dolga tharg asszonnyal. A kérdés pontosabban úgy hangzana: volt-e már dolga egy tharg asszonynak vele, nemde? Újra rászorít kicsit a suta lábaira, és a feltett kérdésre koncentrál.*
- Ami azt illeti, épp így van. *-igazít kicsit a vállát húzó állaton-* A Vaskorsóba viszem, hogy mindenki kaphasson belőle, aki csak kér. És..
*Kicsit félrehajtja a fejét, viszonozza a szigorú tekintetet, bár a sajátja inkább csak kíváncsi, és talán derűs. Megpróbálja nem másodjára is végigmérni a nőt, hanem egyenesen a szemébe nézni. ~Ó Kjenar, cimbora,* fut át megint a fején egy gondolat, ujjai alatt már szinte érzi elmozdulni a szárkapocs-csontokat, *ezt látnod kéne neked is!~*
- ..sem aranyakat, sem sört nem várok érte cserébe. *-halványan elmosolyodik. Természetesen nem kerülte el a figyelmét a köpés a taverna említése után. Természetesen nem is bír a pofájával.-* Ha gondolod, tarts velem. Igaz, kell majd neki némi idő, de a raguból biztos jár neked is. Vagy, ha a combját szeretnéd, szerintem sütnek neked pár szeletet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogy működik ott. Még csak egyszer jártam bent.
*Amennyire tudja, a suta súlya alatt kissé megvonja a vállát.*
4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-02 23:56:02
Üzenet elküldve: 2025-01-02 23:56:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Hogyhogy, hogyhogy nem, egy időre háta mögött hagyja a Vashegyet és vele együtt a kényelmes szállását. Unja a félfarkas vezért és a csürhéjét, de nem oly ostoba, hogy feleslegesen bárki orra alá kösse véleményét. Olyan ez, mint a langyos víz a meleg nyáron; issza az ember, mert nincs jobb, közben pedig panaszkodik.
Morcosan vezeti a lankás úton a fehér, barna foltos kanca kantárját. Nem akarja megülni, a Vaskorsó istállójában készül elszállásolni Trubát. Merthogy ez a hátas neve. Nem a legnemesebb fajta és nem is túl koros. Olykor dobál, néha meg harap. Szerencsére betörte már annyira, hogy legalább őt magát nem illeti ilyen bánásmóddal. Ippeg, hogy elviseli magán az ócska nyerget, amit rádobott. Egy kiadós patkolás is ráférne már. Kettőről már el is hagyta a szerszámot.
A Vaskorsó felé tartva szúrja ki a hegyesfülű férfit, ki a jókora őzt cipeli a hátán az ellentétes irányba. Kendőzetlen méri végig az ismeretlent. Csupán néhány hatot töltött itt a Vashegyen, de őt még nem látta.*
-Szép préda. Adok tizenöt aranyat a combjáért. Tizenhetet, ha nem nekem kell levágnom. *Szólítja meg foghegyről a férfit, nagyjából egy tucat lépésnyiről. Így, közelről megszemlélve erőteljesebb felépítése van, mint azoknak a nyüzüge telivér hegyesfülűeknek, így saccra félvérnek mondja. Válla felett átveti a szőke fürtöket, majd szigorú tekintete megkeresi magának az idegenét. Nem nagy ár, amit kínál, de errefelé a parasztok megbecsülnek minden guruló aranyat. Neki pedig éppenséggel van még egy kevés abból, amit magával hozott északról.*
-De ha a Vaskorsóba tartasz eztán, két korsó sör is lehet az ára. Remélem, nem oda fel viszed. *Kiköp, már csak a miheztartás végett is. Be nem mutatkozik rögtön; megvárja, előbb kötélnek-e áll e a férfi bármelyik fronton.*
*Hogyhogy, hogyhogy nem, egy időre háta mögött hagyja a Vashegyet és vele együtt a kényelmes szállását. Unja a félfarkas vezért és a csürhéjét, de nem oly ostoba, hogy feleslegesen bárki orra alá kösse véleményét. Olyan ez, mint a langyos víz a meleg nyáron; issza az ember, mert nincs jobb, közben pedig panaszkodik.
Morcosan vezeti a lankás úton a fehér, barna foltos kanca kantárját. Nem akarja megülni, a Vaskorsó istállójában készül elszállásolni Trubát. Merthogy ez a hátas neve. Nem a legnemesebb fajta és nem is túl koros. Olykor dobál, néha meg harap. Szerencsére betörte már annyira, hogy legalább őt magát nem illeti ilyen bánásmóddal. Ippeg, hogy elviseli magán az ócska nyerget, amit rádobott. Egy kiadós patkolás is ráférne már. Kettőről már el is hagyta a szerszámot.
A Vaskorsó felé tartva szúrja ki a hegyesfülű férfit, ki a jókora őzt cipeli a hátán az ellentétes irányba. Kendőzetlen méri végig az ismeretlent. Csupán néhány hatot töltött itt a Vashegyen, de őt még nem látta.*
-Szép préda. Adok tizenöt aranyat a combjáért. Tizenhetet, ha nem nekem kell levágnom. *Szólítja meg foghegyről a férfit, nagyjából egy tucat lépésnyiről. Így, közelről megszemlélve erőteljesebb felépítése van, mint azoknak a nyüzüge telivér hegyesfülűeknek, így saccra félvérnek mondja. Válla felett átveti a szőke fürtöket, majd szigorú tekintete megkeresi magának az idegenét. Nem nagy ár, amit kínál, de errefelé a parasztok megbecsülnek minden guruló aranyat. Neki pedig éppenséggel van még egy kevés abból, amit magával hozott északról.*
-De ha a Vaskorsóba tartasz eztán, két korsó sör is lehet az ára. Remélem, nem oda fel viszed. *Kiköp, már csak a miheztartás végett is. Be nem mutatkozik rögtön; megvárja, előbb kötélnek-e áll e a férfi bármelyik fronton.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4326-4345