Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-06 13:27:08
Üzenet elküldve: 2017-12-06 13:27:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Számított rá, hogy kettesben marad Aenae-vel, és nem csak azért, mert a többiek nem tűnnek annak a gyűjtögető kedvűeknek. Bayde biztosan nem hagyja majd ki az alkalmat, hogy produkálja magát és megmutassa, mire képes. Ami nem feltétlen jelent bajt. A fickó elég exhibicionista, de a képességei hasznosak és talán érti is a dolgát. Valószínűleg fordítva is így van, azaz a druida sem kedvelheti túlságosan a csuhást, de ha lesz idejük megismerni egymást, biztosan jobb viszonyban lesznek.
Ssyleana láthatóan is vadász, hosszúéletűként érti az erdőt és tiszteli a törvényeit, Zarát pedig nem félti mellettük, a vörös bizonyította már, hogy lobbanékony természete ellenére képes higgadtan cselekedni.
A távolodó hármas után néz, miközben szedik a kökényt és mivel az erdőben nem igazán él más rajtuk kívül, bőségesen szedhetnek a téli gyümölcsből. A kökényt tyúkhúr, turbolya és csalán követi. De szednek még mogyorót, gesztenyét és fekete retket is. Nem a legkönnyebb munka, de ha szorgosak, akkor jó adaggal gyűjthetnek mindenből.
Miközben egyik gyűjtőhelyről a másikig sétálnak, a csuhás folyamatosan magyarázza a télen is gyűjthető zöldségek, gyümölcsök és növények lelőhelyeit, hatásukat és fogyasztásuknak módját. Ha szerencséjük van, még némi gomba is akad a számukra, téli fülőke, késői laskagomba. Az erdő valódi éléskamra, csak tudni kell, hogy hol keressék a kincseket.*
- Remélem, Bayde vigyáz a lányokra. *Szólal meg, miközben pár gombát tesz egy zsákba. Lombzöld tekintete a társait kutatja a fák között. Hallása jobb, mint az embereké, talán sikerül az irányt belőnie.*
- Ismered talán őt? *Kérdi Kagaenae felé fordulva, arcán semmiféle érzelem nem látszódik, egyszerű érdeklődés, mely mögött semmiféle szándék nem húzódik meg.*
*Számított rá, hogy kettesben marad Aenae-vel, és nem csak azért, mert a többiek nem tűnnek annak a gyűjtögető kedvűeknek. Bayde biztosan nem hagyja majd ki az alkalmat, hogy produkálja magát és megmutassa, mire képes. Ami nem feltétlen jelent bajt. A fickó elég exhibicionista, de a képességei hasznosak és talán érti is a dolgát. Valószínűleg fordítva is így van, azaz a druida sem kedvelheti túlságosan a csuhást, de ha lesz idejük megismerni egymást, biztosan jobb viszonyban lesznek.
Ssyleana láthatóan is vadász, hosszúéletűként érti az erdőt és tiszteli a törvényeit, Zarát pedig nem félti mellettük, a vörös bizonyította már, hogy lobbanékony természete ellenére képes higgadtan cselekedni.
A távolodó hármas után néz, miközben szedik a kökényt és mivel az erdőben nem igazán él más rajtuk kívül, bőségesen szedhetnek a téli gyümölcsből. A kökényt tyúkhúr, turbolya és csalán követi. De szednek még mogyorót, gesztenyét és fekete retket is. Nem a legkönnyebb munka, de ha szorgosak, akkor jó adaggal gyűjthetnek mindenből.
Miközben egyik gyűjtőhelyről a másikig sétálnak, a csuhás folyamatosan magyarázza a télen is gyűjthető zöldségek, gyümölcsök és növények lelőhelyeit, hatásukat és fogyasztásuknak módját. Ha szerencséjük van, még némi gomba is akad a számukra, téli fülőke, késői laskagomba. Az erdő valódi éléskamra, csak tudni kell, hogy hol keressék a kincseket.*
- Remélem, Bayde vigyáz a lányokra. *Szólal meg, miközben pár gombát tesz egy zsákba. Lombzöld tekintete a társait kutatja a fák között. Hallása jobb, mint az embereké, talán sikerül az irányt belőnie.*
- Ismered talán őt? *Kérdi Kagaenae felé fordulva, arcán semmiféle érzelem nem látszódik, egyszerű érdeklődés, mely mögött semmiféle szándék nem húzódik meg.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-06 01:03:30
Üzenet elküldve: 2017-12-06 01:03:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Figyelmesen hallgatja Pycta útmutatását, igyekszik mindent megjegyezni, főleg, mert ez azért nem olyan erdő, mint amiben felnőtt. Egynémely intelem viszont számára sem idegen, ami a vadászati elveket illeti.
Igyekszik minél halkabban közlekedni, ahogy a kis csapattal halad. Éppen olyan érzése van, mint mikor legutóbb erre járt. Mint ha betörőként osonna, egy olyan helyen, ahol megzavarni készül a békét, bár ez szükséges ahhoz, hogy ne halljanak éhen, ha úgy alakulna az időjárás télen. Amikor a rétre érnek, ketté szakad a banda, s ő inkább vadászna, mint gyűjtögetne.*
- Azt hiszem, én veletek tartok. *Fordul Bayde és Zara párosához. Bízik benne, hogy egy- két fácánt legalább be tud vinni majd. Mivel ez merőben ismeretlen terep, nincsenek nagyratörő vágyai, hogy minél nagyobb állatot szerezzen a vacsoraasztalra, de ha lő távba kerülne egy szarvasbika, talán hamarabb megoldódna akár több napra is az ellátmány. Mindenesetre nem válogat, ha csak néhány nyúl üti fel a fejét, már annak is örülni fog. S főleg örülni fog, ha belőle ez idő alatt nem lesz préda.*
- Hát azzal én sem szívesen. *Ért egyet Zarával, miközben kihúzza az első keze ügyébe akadó nyílvesszőt a tegezéből. Szeme már a vadont fürkészi, pásztázza, egészen más pillantásokkal, mint eddig. Fülével is leginkább az erdő zajaira kezd koncentrálni. Lehet, hogy kicsit átszellemül, de ez szükséges ahhoz, hogy gyorsabban, és hatékonyabban tudja végezni a feladatát. Akkor pedig hozzájárul ahhoz, hogy egy egész csapat, kevesebb időt töltsön kint egy veszedelmes erdőben, este pedig a jóllakottságtól elégedett arcok nézzenek vissza a vacsoránál.*
*Figyelmesen hallgatja Pycta útmutatását, igyekszik mindent megjegyezni, főleg, mert ez azért nem olyan erdő, mint amiben felnőtt. Egynémely intelem viszont számára sem idegen, ami a vadászati elveket illeti.
Igyekszik minél halkabban közlekedni, ahogy a kis csapattal halad. Éppen olyan érzése van, mint mikor legutóbb erre járt. Mint ha betörőként osonna, egy olyan helyen, ahol megzavarni készül a békét, bár ez szükséges ahhoz, hogy ne halljanak éhen, ha úgy alakulna az időjárás télen. Amikor a rétre érnek, ketté szakad a banda, s ő inkább vadászna, mint gyűjtögetne.*
- Azt hiszem, én veletek tartok. *Fordul Bayde és Zara párosához. Bízik benne, hogy egy- két fácánt legalább be tud vinni majd. Mivel ez merőben ismeretlen terep, nincsenek nagyratörő vágyai, hogy minél nagyobb állatot szerezzen a vacsoraasztalra, de ha lő távba kerülne egy szarvasbika, talán hamarabb megoldódna akár több napra is az ellátmány. Mindenesetre nem válogat, ha csak néhány nyúl üti fel a fejét, már annak is örülni fog. S főleg örülni fog, ha belőle ez idő alatt nem lesz préda.*
- Hát azzal én sem szívesen. *Ért egyet Zarával, miközben kihúzza az első keze ügyébe akadó nyílvesszőt a tegezéből. Szeme már a vadont fürkészi, pásztázza, egészen más pillantásokkal, mint eddig. Fülével is leginkább az erdő zajaira kezd koncentrálni. Lehet, hogy kicsit átszellemül, de ez szükséges ahhoz, hogy gyorsabban, és hatékonyabban tudja végezni a feladatát. Akkor pedig hozzájárul ahhoz, hogy egy egész csapat, kevesebb időt töltsön kint egy veszedelmes erdőben, este pedig a jóllakottságtól elégedett arcok nézzenek vissza a vacsoránál.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-05 20:51:46
Üzenet elküldve: 2017-12-05 20:51:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
- Persze, menj csak nyugodtan! *Mondja Baydenak, majd mikor ő elmegy Aenaehoz, Zara az íjával kezd bíbelődni. Nem árt azért tudnia, hogy mégis mire képes ez a darab, hisz hiába használt korábban íjat, mindegyik más. De ez majd leginkább menet közben fog kiderülni úgyis.
Nemsokára el is hagyják Vadvéd falait Pycta vezetésével. Kicsit összébb húzza magát, ahogy a csípős szél végigsüvít a lombok között, de már sikerült ez alatt a pár hét alatt megszoknia, hogy az erdőben mindig hidegebb van, mint a városban volt.*
- Én is inkább vadásznék. Meg sem tudom különböztetni a gazt az ehető növénytől. Még a végén megmérgezném Vadvéd lakóit.
*Sosem volt még dolga növényekkel azon kívül, amit a boltban megvesz. Na meg azokhoz ki van írva a nevük, így lényegesen könnyebb dolga van, mint itt, ahol magától kell eldöntenie, hogy az ezerféle növény közül éppen ez most melyik.
Bayde mellé lép, hogy jelezze felé csatlakozási szándékát.*
- Amit találunk. Bár nem szívesen futnék össze egy Irbisszel. De hát te druida vagy, nem tudod valahogy megkönnyíteni a dolgunk? *Pillant felé egy reményteli mosollyal. Íjássz tudása azért jócskán megkérdőjelezhető. A zsákot eltalálta, de hát az nem szaladt el semerre sem.*
- Persze, menj csak nyugodtan! *Mondja Baydenak, majd mikor ő elmegy Aenaehoz, Zara az íjával kezd bíbelődni. Nem árt azért tudnia, hogy mégis mire képes ez a darab, hisz hiába használt korábban íjat, mindegyik más. De ez majd leginkább menet közben fog kiderülni úgyis.
Nemsokára el is hagyják Vadvéd falait Pycta vezetésével. Kicsit összébb húzza magát, ahogy a csípős szél végigsüvít a lombok között, de már sikerült ez alatt a pár hét alatt megszoknia, hogy az erdőben mindig hidegebb van, mint a városban volt.*
- Én is inkább vadásznék. Meg sem tudom különböztetni a gazt az ehető növénytől. Még a végén megmérgezném Vadvéd lakóit.
*Sosem volt még dolga növényekkel azon kívül, amit a boltban megvesz. Na meg azokhoz ki van írva a nevük, így lényegesen könnyebb dolga van, mint itt, ahol magától kell eldöntenie, hogy az ezerféle növény közül éppen ez most melyik.
Bayde mellé lép, hogy jelezze felé csatlakozási szándékát.*
- Amit találunk. Bár nem szívesen futnék össze egy Irbisszel. De hát te druida vagy, nem tudod valahogy megkönnyíteni a dolgunk? *Pillant felé egy reményteli mosollyal. Íjássz tudása azért jócskán megkérdőjelezhető. A zsákot eltalálta, de hát az nem szaladt el semerre sem.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-05 19:47:08
Üzenet elküldve: 2017-12-05 19:47:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Pedig Bayde olyan őszinte volt, hogy csak na! Vagy legalábbis úgy látszott. De azt komolyan gondolta, hogy nem fogja ugratnia Aenae-t. A nem túl távoli jövőben biztosan nem. Most viszont már az erődben járnak és még azt sem teszi szóvá, hogy az aranyhajú közeledtét talán még Artheniorban is hallják. Nem sokkal később egy kis rétecske szélén Pycta rögtönzött eligazítást tart. Helyeslően bólogat, mert ugyan nem ismeri igazán ezt az erdőt, de bármely rengetegben alapvető követelmény az elővigyázatosság. Erről az erdőről pedig pletykálnak épp eleget és elég cifrákat hozzá, hogy ezt szem előtt tartsa.
Gombaszedéshez vagy az erdő gyümölcseinek gyűjtögetéséhez nem érez nagy kedvet.*
- Én inkább a húsnemű beszerzéséről gondoskodnék.
*kezébe veszi az íját és Zara felé sandít. Örülne neki, ha a vörös is vele tartana. Többek között azért, mert lényegesen halkabban lépked, mint Aenae és a cserkészésnél ez is egy szempont.*
- Nagyvadra menjünk vagy apróra? *vigyorodik el kissé nagyképűen.
Most persze arra gondol, hogy talán nem ártott volna gyakorolni kicsit az íjjal, aminek használatában még messze nem mester, de talán nem fog nagyon felsülni.*
*Pedig Bayde olyan őszinte volt, hogy csak na! Vagy legalábbis úgy látszott. De azt komolyan gondolta, hogy nem fogja ugratnia Aenae-t. A nem túl távoli jövőben biztosan nem. Most viszont már az erődben járnak és még azt sem teszi szóvá, hogy az aranyhajú közeledtét talán még Artheniorban is hallják. Nem sokkal később egy kis rétecske szélén Pycta rögtönzött eligazítást tart. Helyeslően bólogat, mert ugyan nem ismeri igazán ezt az erdőt, de bármely rengetegben alapvető követelmény az elővigyázatosság. Erről az erdőről pedig pletykálnak épp eleget és elég cifrákat hozzá, hogy ezt szem előtt tartsa.
Gombaszedéshez vagy az erdő gyümölcseinek gyűjtögetéséhez nem érez nagy kedvet.*
- Én inkább a húsnemű beszerzéséről gondoskodnék.
*kezébe veszi az íját és Zara felé sandít. Örülne neki, ha a vörös is vele tartana. Többek között azért, mert lényegesen halkabban lépked, mint Aenae és a cserkészésnél ez is egy szempont.*
- Nagyvadra menjünk vagy apróra? *vigyorodik el kissé nagyképűen.
Most persze arra gondol, hogy talán nem ártott volna gyakorolni kicsit az íjjal, aminek használatában még messze nem mester, de talán nem fog nagyon felsülni.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-05 14:43:24
Üzenet elküldve: 2017-12-05 14:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
- Ja, őő. Felejtsük el.
*Válaszolja Baydenak, mikor a fickó bocsánatot kér tőle az előző estiért. Nem mintha ettől Aenae elfelejtené a dolgot, de legalábbis elhatározza, hogy nem fogja sosem a férfi orra alá dörgölni azt, hogy milyen ízetlen tréfát is eszelt ki ellene. Amúgy kissé zavarban van attól, hogy ő szívesen acsarkodott volna egy sort, erre Bayde elveszi tőle az acsarkodás jogalapját azzal, hogy bocsánatot kér. Bár biztos nem volt őszinte a beste! Aenae már egy pillanatig arra gondol, hogy jól felstuffolja a saját agyát az eljátszott bocsánatkérés miatt, mikor is érkezik Pycta és rögtönzött beszédet tart. Mire pedig a végére ér, addigra Aenae el is felejti, hogy éppen mit is akart azelőtt, hogy az elf belekezdett volna. Inkább csak elnézi Pyctát, akit változatlanul a legszebb férfinek tart, akit valaha is látott és sokkal jobb őt nézni, mint Bayden idegesítenie magát.
Aztán a csipetcsapat már meg is indul az erdőbe, ő pedig hamar felveszi a ritmust és némán caplat valahol a sorban. Valahogy nem tartja helyénvalónak azt, hogy hangos szavakkal zavarják az erdő csendjét, elég az is, hogy csörtetnek, mint egy csorda vaddisznó. Legalábbis Aenae egészen biztosan csörtet, noha egyáltalán nem direkt csinálja.
Mivel nála fegyver nincsen, meg bánni sem tud egyikkel sem, így egyértelmű, hogy ő marad a gyűjtögetésnél. Lelkileg már felkészült arra, hogy majd jól összeszurkálja a bokor a kezét, de annak már amúgy is mindegy, hiszen agyongyötörték a szálkák, majd a szálkák kiszedése is.*
- Ja, őő. Felejtsük el.
*Válaszolja Baydenak, mikor a fickó bocsánatot kér tőle az előző estiért. Nem mintha ettől Aenae elfelejtené a dolgot, de legalábbis elhatározza, hogy nem fogja sosem a férfi orra alá dörgölni azt, hogy milyen ízetlen tréfát is eszelt ki ellene. Amúgy kissé zavarban van attól, hogy ő szívesen acsarkodott volna egy sort, erre Bayde elveszi tőle az acsarkodás jogalapját azzal, hogy bocsánatot kér. Bár biztos nem volt őszinte a beste! Aenae már egy pillanatig arra gondol, hogy jól felstuffolja a saját agyát az eljátszott bocsánatkérés miatt, mikor is érkezik Pycta és rögtönzött beszédet tart. Mire pedig a végére ér, addigra Aenae el is felejti, hogy éppen mit is akart azelőtt, hogy az elf belekezdett volna. Inkább csak elnézi Pyctát, akit változatlanul a legszebb férfinek tart, akit valaha is látott és sokkal jobb őt nézni, mint Bayden idegesítenie magát.
Aztán a csipetcsapat már meg is indul az erdőbe, ő pedig hamar felveszi a ritmust és némán caplat valahol a sorban. Valahogy nem tartja helyénvalónak azt, hogy hangos szavakkal zavarják az erdő csendjét, elég az is, hogy csörtetnek, mint egy csorda vaddisznó. Legalábbis Aenae egészen biztosan csörtet, noha egyáltalán nem direkt csinálja.
Mivel nála fegyver nincsen, meg bánni sem tud egyikkel sem, így egyértelmű, hogy ő marad a gyűjtögetésnél. Lelkileg már felkészült arra, hogy majd jól összeszurkálja a bokor a kezét, de annak már amúgy is mindegy, hiszen agyongyötörték a szálkák, majd a szálkák kiszedése is.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-05 14:20:20
Üzenet elküldve: 2017-12-05 14:20:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Visszatérni a fák közé a csuhásnak sokkal többet jelent, mint elmenni sétálni az erőd környékén. Számára az erdő jelenti a valódi életteret és ha nem Erdőmélye közepén egy erdei erődben volna az otthona, akkor valószínűleg nem is sokáig bírná a falak között.
Eddig magányosan rótta az erdőt, ám most kisebb csapattal indult el, hogy feltöltsék Vadvéd éléskamráját az erdő kincseivel, melyek még így, a tél első harmadában is bőségesen fellelhetők annak, aki tudja, hol keresse.*
- Aki vadászni szeretne, az nyugodtan induljon el, de ahogy mondtam, egyedül senki se barangoljon el. *Áll meg egy kisebb tisztásnál, ahonnan látni lehet az eget. A sűrűn nőtt lombok között bekukucskáló napfény épp elég, hogy behatárolja, merre és milyen időben járhatnak.*
- Maradjunk hallótávolságban, ha lehet, bár tudom, így nem lesz könnyű vadászni, de talán pár fácánt felverünk nektek. Aki pedig gyűjtögetni szeretne, annak máris itt egy kis kökény. *Mosolyodik el és vándorbotjával egy magas fa szilvaszín gyümölcsei felé int.*
- De vigyázzatok, szúrós. *Teszi hozzá, majd megindul a fa felé, miközben hátizsákjából elővesz egy zsákot, amelybe a gyümölcsöket kívánja szedni.*
- A dér már megcsípte, így az íze édeskés és remek dolgokat lehet belőle készíteni. *Magyarázza annak, aki vele tart, majd a lelógó ágakról elkezdi begyűjteni a bogyókat.*
*Visszatérni a fák közé a csuhásnak sokkal többet jelent, mint elmenni sétálni az erőd környékén. Számára az erdő jelenti a valódi életteret és ha nem Erdőmélye közepén egy erdei erődben volna az otthona, akkor valószínűleg nem is sokáig bírná a falak között.
Eddig magányosan rótta az erdőt, ám most kisebb csapattal indult el, hogy feltöltsék Vadvéd éléskamráját az erdő kincseivel, melyek még így, a tél első harmadában is bőségesen fellelhetők annak, aki tudja, hol keresse.*
- Aki vadászni szeretne, az nyugodtan induljon el, de ahogy mondtam, egyedül senki se barangoljon el. *Áll meg egy kisebb tisztásnál, ahonnan látni lehet az eget. A sűrűn nőtt lombok között bekukucskáló napfény épp elég, hogy behatárolja, merre és milyen időben járhatnak.*
- Maradjunk hallótávolságban, ha lehet, bár tudom, így nem lesz könnyű vadászni, de talán pár fácánt felverünk nektek. Aki pedig gyűjtögetni szeretne, annak máris itt egy kis kökény. *Mosolyodik el és vándorbotjával egy magas fa szilvaszín gyümölcsei felé int.*
- De vigyázzatok, szúrós. *Teszi hozzá, majd megindul a fa felé, miközben hátizsákjából elővesz egy zsákot, amelybe a gyümölcsöket kívánja szedni.*
- A dér már megcsípte, így az íze édeskés és remek dolgokat lehet belőle készíteni. *Magyarázza annak, aki vele tart, majd a lelógó ágakról elkezdi begyűjteni a bogyókat.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-03 20:58:31
Üzenet elküldve: 2017-12-03 20:58:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
* Ismét úton, ám ezúttal már célja is van, méghozzá olyan, amihez valószínűleg kedve is lesz. Persze jó, hogy van egy hely, ami közel sem olyan, mint a város, valahogy mégis örül, hogy visszatérhet oda. *
~ Lehet, túl sokat éltem ott, és most hiányzik a nyüzsgése. ~
* Merül fel benne, de aztán elveti ezt a lehetőséget, és azzal magyarázza inkább, hogy régi barátja szólította. Míg ezen gondolkozik, léptei immár magabiztosak, hisz most már ismeri a járást, s nem kell annyira odafigyelnie, de tudja, hogy a neheze még hátravan. *
~ Lehet, túl sokat éltem ott, és most hiányzik a nyüzsgése. ~
* Merül fel benne, de aztán elveti ezt a lehetőséget, és azzal magyarázza inkább, hogy régi barátja szólította. Míg ezen gondolkozik, léptei immár magabiztosak, hisz most már ismeri a járást, s nem kell annyira odafigyelnie, de tudja, hogy a neheze még hátravan. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-28 03:27:49
Üzenet elküldve: 2017-11-28 03:27:49
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A medve//
*Xotara elhagyva a Vadvédet, talál egy járhatóbb utat, ahhoz képest, amin az erődhöz érkezett. A rengeteget a lobtalan fák sokasága uralja, amit most a napsugaras reggel fényei gyönyörűen ragyognak be. Leszámítva a fenyveseket, ahol még ilyenkor is az Árny az úr. A sötételf lány, az általa követett ösvényen, egy ilyen fenyves erdőbe téved. Séta közben megakad a szeme az egyik fenyő törzsén, amin nagy foltban, mélyen barázdáltan hiányzik a kéreg. Dermedten suttogja maga elé: *
- Medve!
~Friss kaparásnak tűnik. A lehántolt folt és karomnyomok méretéből megítélve egy termetes példány lehet. A fenébe!~
*A mélységi lány gyorsan körbetekint, miközben a hátáról leakasztja íját, és a tegezéből egy nyilat helyez az idegre. Fürkészve, lassan halad tovább, majd biztosabbnak ítéli, ha lehúzódik az ösvényről, a némi fedezéket nyújtó, fák közé. A fenyők között osonva megérzi az ingovány jellegzetes szagát, és a távolban, mintha a fenyves is ritkulna.
~Helyes! Mindjárt kiérek az erdőből. Most még annak az átkozott ingoványnak is örülni fogok. Csak érjek el odáig, gond nélkül.~
Ekkor, az egyik előtte lévő bokorból, két lábra ágaskodva, feltűnik a medve. Xotara gyorsan leguggol, és mozdulatlanná dermed. A barna bundás óriás vadul szimatol bele a levegőbe.
~Rossebbe! Biztosan, megérezte a szagomat. A hátam mögül fúj a szél. Olyan harminc lábra lehet. Talán van még esélyem eltűnni, mielőtt észrevenne.~
A sötételf lány nem akarja lenyilazni az állatot, ameddig nem szükséges. Gyűlöli a trófeavadászokat. Különben is, amilyen hatalmas egy jószág, valószínű, hogy egy lövéssel nem is tudna halálos sebet ejteni rajta. Csupán felingerelné vele az állatot. A medve ilyen távolságból rárontva hamar elérné és széttépné. A lány lassan oldalazva hátrálni kezd. Szemét végig az állaton tartja, aki egy hörgést hallatva észreveszi őt.
~Nyugi öregem, nem akarlak bántani, látod. Már itt se vagyok. Ez a te területed.~
Úgy mondja magában ezeket, mint valami védelmező mantrát.
~Oh, most de örülnék a druidák állatszelídítő képességének.~
Ekkor a medve elbődülve ereszkedik négy lábra, és egyenesen felé ront. Gondolkodni se marad ideje, végig ösztönösen cselekszik.
Xotara talpra szökkenve megfeszíti az íját, és lő. A medve már, majdnem eléri, amikor a nyílvessző az állat vállába fúródik. Ettől a vadállat megtorpan, és a sebe felé kapva elharapja a nyilat. A sötételf lány kihasználva a pillanatot újból felnyilazza, és megfeszíti íját. Ekkor a barna bundás óriás üvöltve emelkedik két lábra, majd pár lépés után dühödten csapásra emeli hatalmas mancsát. Xotara célozz, és lő. A nyíl célba találva szegezi a medve mancsát egy közeli fenyő törzséhez. A sötételf lánynak se kell több, lábait nyakába kapva sebesen az ingovány felé iramodik. Háta mögött hallja a fájdalmas medvebömbölést, de tudja, nem sokáig tartja így fel az óriási vadállatot. Csak abban bízhat, hogy a mocsárban nem lesz képes üldözni őt a medve. A sötételf lány belegázol a térdig érő posványba, és rohamtempóban töri tovább az utat, már amennyire ez lehetséges, majd hátra pillant. A medve három lábon ront ki a fák közül, de az ingovány partján megáll. Üldözöttje után néz, majd pár mancsnyalogatás után visszasántikál az erdőbe. Xotara megkönnyebbülve gázol keresztül a kulimászos tájon.*
*Xotara elhagyva a Vadvédet, talál egy járhatóbb utat, ahhoz képest, amin az erődhöz érkezett. A rengeteget a lobtalan fák sokasága uralja, amit most a napsugaras reggel fényei gyönyörűen ragyognak be. Leszámítva a fenyveseket, ahol még ilyenkor is az Árny az úr. A sötételf lány, az általa követett ösvényen, egy ilyen fenyves erdőbe téved. Séta közben megakad a szeme az egyik fenyő törzsén, amin nagy foltban, mélyen barázdáltan hiányzik a kéreg. Dermedten suttogja maga elé: *
- Medve!
~Friss kaparásnak tűnik. A lehántolt folt és karomnyomok méretéből megítélve egy termetes példány lehet. A fenébe!~
*A mélységi lány gyorsan körbetekint, miközben a hátáról leakasztja íját, és a tegezéből egy nyilat helyez az idegre. Fürkészve, lassan halad tovább, majd biztosabbnak ítéli, ha lehúzódik az ösvényről, a némi fedezéket nyújtó, fák közé. A fenyők között osonva megérzi az ingovány jellegzetes szagát, és a távolban, mintha a fenyves is ritkulna.
~Helyes! Mindjárt kiérek az erdőből. Most még annak az átkozott ingoványnak is örülni fogok. Csak érjek el odáig, gond nélkül.~
Ekkor, az egyik előtte lévő bokorból, két lábra ágaskodva, feltűnik a medve. Xotara gyorsan leguggol, és mozdulatlanná dermed. A barna bundás óriás vadul szimatol bele a levegőbe.
~Rossebbe! Biztosan, megérezte a szagomat. A hátam mögül fúj a szél. Olyan harminc lábra lehet. Talán van még esélyem eltűnni, mielőtt észrevenne.~
A sötételf lány nem akarja lenyilazni az állatot, ameddig nem szükséges. Gyűlöli a trófeavadászokat. Különben is, amilyen hatalmas egy jószág, valószínű, hogy egy lövéssel nem is tudna halálos sebet ejteni rajta. Csupán felingerelné vele az állatot. A medve ilyen távolságból rárontva hamar elérné és széttépné. A lány lassan oldalazva hátrálni kezd. Szemét végig az állaton tartja, aki egy hörgést hallatva észreveszi őt.
~Nyugi öregem, nem akarlak bántani, látod. Már itt se vagyok. Ez a te területed.~
Úgy mondja magában ezeket, mint valami védelmező mantrát.
~Oh, most de örülnék a druidák állatszelídítő képességének.~
Ekkor a medve elbődülve ereszkedik négy lábra, és egyenesen felé ront. Gondolkodni se marad ideje, végig ösztönösen cselekszik.
Xotara talpra szökkenve megfeszíti az íját, és lő. A medve már, majdnem eléri, amikor a nyílvessző az állat vállába fúródik. Ettől a vadállat megtorpan, és a sebe felé kapva elharapja a nyilat. A sötételf lány kihasználva a pillanatot újból felnyilazza, és megfeszíti íját. Ekkor a barna bundás óriás üvöltve emelkedik két lábra, majd pár lépés után dühödten csapásra emeli hatalmas mancsát. Xotara célozz, és lő. A nyíl célba találva szegezi a medve mancsát egy közeli fenyő törzséhez. A sötételf lánynak se kell több, lábait nyakába kapva sebesen az ingovány felé iramodik. Háta mögött hallja a fájdalmas medvebömbölést, de tudja, nem sokáig tartja így fel az óriási vadállatot. Csak abban bízhat, hogy a mocsárban nem lesz képes üldözni őt a medve. A sötételf lány belegázol a térdig érő posványba, és rohamtempóban töri tovább az utat, már amennyire ez lehetséges, majd hátra pillant. A medve három lábon ront ki a fák közül, de az ingovány partján megáll. Üldözöttje után néz, majd pár mancsnyalogatás után visszasántikál az erdőbe. Xotara megkönnyebbülve gázol keresztül a kulimászos tájon.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:39:37
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:39:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A barangolás vége//
*Ahogy a talaj egyre biztosabbá válik a lába alatt, úgy jelenik meg egyre több fa a tájon, megtörve annak rothadó egyhangúságát. Xotara teljesen szilárd talajra lépve egy ősöreg rengetegben találja magát. A hatalmas fák úgy veszik körbe őt, mint valami mindentudó aggastyánok, akik csak a kérdéseire várnának. Az erdő csendjét vágni lehet, amiben még egy ág tompa roppanása is kegyeletsértő zsivajnak tűnik. A sötételf lány a tőzeges, levelekkel borított talajon szinte nesztelenül tud haladni. Ám nap lenyugvóban, sötétedik. A fák is misztikus ködöt lehelnek az egész tájra. Xotarát még a jó éjszakai látása sem tudja segíteni a tájékozódásban. Kénytelen belátni legjobb lesz, ha megáll, és tábort ver, vagy egy fára felmászva tölti az éjszakát. Töprengése közben egy furcsa érzés lesz úrra rajta, figyelik.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 01:10:57
*Ahogy a talaj egyre biztosabbá válik a lába alatt, úgy jelenik meg egyre több fa a tájon, megtörve annak rothadó egyhangúságát. Xotara teljesen szilárd talajra lépve egy ősöreg rengetegben találja magát. A hatalmas fák úgy veszik körbe őt, mint valami mindentudó aggastyánok, akik csak a kérdéseire várnának. Az erdő csendjét vágni lehet, amiben még egy ág tompa roppanása is kegyeletsértő zsivajnak tűnik. A sötételf lány a tőzeges, levelekkel borított talajon szinte nesztelenül tud haladni. Ám nap lenyugvóban, sötétedik. A fák is misztikus ködöt lehelnek az egész tájra. Xotarát még a jó éjszakai látása sem tudja segíteni a tájékozódásban. Kénytelen belátni legjobb lesz, ha megáll, és tábort ver, vagy egy fára felmászva tölti az éjszakát. Töprengése közben egy furcsa érzés lesz úrra rajta, figyelik.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 01:10:57
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:01:31
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Hatokkal ezelőtt//
*Hosszú útra igyekszik a féllovag. Alig érkezett meg Vadvédbe, de máris hátra kell hagynia egy kis időre, mivel a városban még van néhány elintéznivalója. Öröm az ürömben viszont, hogy Vadvéd az első hely, ahová szívesen vissza is tér, így az ottaniaknak aggodalomra nem adhat okot, visszatértére megesküdött. És amire egy Belaldur megesküszik, az olyan biztos, mint az, hogy egy nap mindenkit elragad a halál.
A hajnal első sugaraival nyargal lovával el, és tűnik el az erdő sűrűjében. Még egy utolsó pillantást vet az erődre, majd gyorsabb tempóra sarkallja lovát, úgy vezeti az ingoványos vidék felé.*
*Hosszú útra igyekszik a féllovag. Alig érkezett meg Vadvédbe, de máris hátra kell hagynia egy kis időre, mivel a városban még van néhány elintéznivalója. Öröm az ürömben viszont, hogy Vadvéd az első hely, ahová szívesen vissza is tér, így az ottaniaknak aggodalomra nem adhat okot, visszatértére megesküdött. És amire egy Belaldur megesküszik, az olyan biztos, mint az, hogy egy nap mindenkit elragad a halál.
A hajnal első sugaraival nyargal lovával el, és tűnik el az erdő sűrűjében. Még egy utolsó pillantást vet az erődre, majd gyorsabb tempóra sarkallja lovát, úgy vezeti az ingoványos vidék felé.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-12 15:12:18
Üzenet elküldve: 2017-11-12 15:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Néhol egészen széles az ösvény, kényelmesen lehet haladni rajta. Aztán szinte minden átmenet nélkül szűkül össze és lesz alig járható csapás, aminek szélein bokrok sűrű tüskés ágai próbálják maradásra bírni az utazót. Itt-ott meg is szaggatja a ruházatát, amit Bayde cikornyás káromkodással vesz tudomásul. Általában nincs ellenére a fák közelsége, de ez az erdő egészen fura. Nemcsak a nehezen járhatósága miatt, de valami kellemetlen érzés is uralkodik rajta, mióta elérték ezt a vidéket. Igyekszik is nem túlságosan belemerülni a rengetegbe és arra is próbál figyelni, hogy merről jöttek. Ez utóbbi egy idő után reménytelennek látszik, a kanyargó ösvény és a kis elágazások sokasága után úgy érzi, hogy végképp eltévedtek. Lassan csak a megérzéseiben és a jó szerencsében bízhatnak.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-11 19:44:41
Üzenet elküldve: 2017-11-11 19:44:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Denzack mutatja az utat//
* Lyz kérésén kuncog egy kicsit, hiszen a lopakodás és halkan járás szinte a vérében van. Még szerencse, hogy nem a régi cipőjében jött, hanem az újban, amit Bobbir segítségével vásárolt a piacon. Ebben a lábbeliben a léptei sokkal halkabbak, így ha nem lép egy gallyra ami megreccsenhet alatta, akkor nem lesz gond. *
- Halkan lépkedni?! Hát ez nem lesz nehéz.
* Halkan halad Lyz mellett, bár egyelőre még nem igazán lát semmi veszélyeset a láthatáron. Pontosan nem tudja merre kell menni, ezért követi a mások által kitaposott kis ösvényt és reménykedik, hogy nem egy medve barlangjába vezeti őket. *
* Lyz kérésén kuncog egy kicsit, hiszen a lopakodás és halkan járás szinte a vérében van. Még szerencse, hogy nem a régi cipőjében jött, hanem az újban, amit Bobbir segítségével vásárolt a piacon. Ebben a lábbeliben a léptei sokkal halkabbak, így ha nem lép egy gallyra ami megreccsenhet alatta, akkor nem lesz gond. *
- Halkan lépkedni?! Hát ez nem lesz nehéz.
* Halkan halad Lyz mellett, bár egyelőre még nem igazán lát semmi veszélyeset a láthatáron. Pontosan nem tudja merre kell menni, ezért követi a mások által kitaposott kis ösvényt és reménykedik, hogy nem egy medve barlangjába vezeti őket. *
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-10 22:44:18
Üzenet elküldve: 2017-11-10 22:44:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Denzack mutatja az utat//
*Jót mosolyog Denzack arckifejezésén. Naná, hogy nincs elragadtatva a nevektől.*
-Hát, jó, ahogy szeretnéd. Akkor Jayzion maradsz.
*Mosolyog engedékenyen.
Denzacknak köszönhetően valóban ügyesen átjutnak az ingoványon. Álmodni sem merte volna, hogy ilyen segítőtársa akad erre az útra.
~Micsoda mázli.~
Az erdő fáihoz közeledve lassít, mielőtt belépne. Denzack szavai újfent meglepik. Ránézésre nem túl bizalomgerjesztő figura ebben a köpenyben, szinte alig lehet a csuklya alá látni. Viszont a Pegazus óta Lyz igazán megkedvelte, Bobbirral együtt. De ki hitte volna, hogy testőrré avanzsálja magát egyszer csak.*
- Nagyon kedves vagy Jayzion.
*Újfent a férfira mosolyog, ebben viszont hála csillan.*
- Ide értünk az erdő határához. Nem volna jó magunkra haragítani sem állatot, sem lélek féleséget, ha létezik netán. Persze, mindenképpen maradjunk egymás közelében. *Veszi sorra a gondolatait, melyek megfogalmazódtak benne idefele jövet.* Nagyon, de nagyon halkan próbálj haladni jó?
*Azért kicsit aggódik. Saját léptei biztosan nem csapnak zajt, hisz gyakorlott erdőjáró, kislány korától fogva. Bár a tapasztalat sem készpénz. Édesanyját is egy erdei vad ragadta el, annak ellenére, hogy ő is tapasztalt erdőjáró volt, sőt, világ életében nem lépett ki onnan sosem.
Most pedig egy szeszélyesnek mondott erdőn készül átmenni.
Lyz szaporázza hangtalan lépteit, szíve szerint már a célnál volna, bár jó kérdés, hogy merre a cél?
Valószínűleg kénytelen ebben is Denzackra támaszkodni. Bízik benne, főleg ha igaz amit mondott, hogy képes bárkit megtalálni egy tégla résbe rejtett cetli alapján.
Azért picit szöget üt a fejében a dolog, de nincs idő ezen gondolkodni.
Közelebb húzódik Denzackhoz, mert a sűrű sötét erdőben megint csak ő van előnyben, ami a látási viszonyokat illeti. *
*Jót mosolyog Denzack arckifejezésén. Naná, hogy nincs elragadtatva a nevektől.*
-Hát, jó, ahogy szeretnéd. Akkor Jayzion maradsz.
*Mosolyog engedékenyen.
Denzacknak köszönhetően valóban ügyesen átjutnak az ingoványon. Álmodni sem merte volna, hogy ilyen segítőtársa akad erre az útra.
~Micsoda mázli.~
Az erdő fáihoz közeledve lassít, mielőtt belépne. Denzack szavai újfent meglepik. Ránézésre nem túl bizalomgerjesztő figura ebben a köpenyben, szinte alig lehet a csuklya alá látni. Viszont a Pegazus óta Lyz igazán megkedvelte, Bobbirral együtt. De ki hitte volna, hogy testőrré avanzsálja magát egyszer csak.*
- Nagyon kedves vagy Jayzion.
*Újfent a férfira mosolyog, ebben viszont hála csillan.*
- Ide értünk az erdő határához. Nem volna jó magunkra haragítani sem állatot, sem lélek féleséget, ha létezik netán. Persze, mindenképpen maradjunk egymás közelében. *Veszi sorra a gondolatait, melyek megfogalmazódtak benne idefele jövet.* Nagyon, de nagyon halkan próbálj haladni jó?
*Azért kicsit aggódik. Saját léptei biztosan nem csapnak zajt, hisz gyakorlott erdőjáró, kislány korától fogva. Bár a tapasztalat sem készpénz. Édesanyját is egy erdei vad ragadta el, annak ellenére, hogy ő is tapasztalt erdőjáró volt, sőt, világ életében nem lépett ki onnan sosem.
Most pedig egy szeszélyesnek mondott erdőn készül átmenni.
Lyz szaporázza hangtalan lépteit, szíve szerint már a célnál volna, bár jó kérdés, hogy merre a cél?
Valószínűleg kénytelen ebben is Denzackra támaszkodni. Bízik benne, főleg ha igaz amit mondott, hogy képes bárkit megtalálni egy tégla résbe rejtett cetli alapján.
Azért picit szöget üt a fejében a dolog, de nincs idő ezen gondolkodni.
Közelebb húzódik Denzackhoz, mert a sűrű sötét erdőben megint csak ő van előnyben, ami a látási viszonyokat illeti. *
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-09 20:25:48
Üzenet elküldve: 2017-11-09 20:25:48
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Amint megfordul, abban a pillanatban magával ragadja a végső kétségbe esés. Elkapja a sírógörcs, egész testében reszket és teljesen leblokkol, még a vér is megáll benne.
Szíve olyan hevesen dobog fülében, hogy először nem is érzi a harapásokat, csak néhány másodperccel később. Ekkor akkora fájdalmat érez, hogy felordít. Torkaszakadtából üvölt, de hangja erőtlen, elhaló.
Az utolsó, amit rövidre sikeredett élete során érez az, hogy fejéhez közeledik egy nagy száj, ami elharapja a torkát, majd a fiú teste élettelenül terül el a földön, amit pillanatok alatt felfalnak a dögök.*
Szíve olyan hevesen dobog fülében, hogy először nem is érzi a harapásokat, csak néhány másodperccel később. Ekkor akkora fájdalmat érez, hogy felordít. Torkaszakadtából üvölt, de hangja erőtlen, elhaló.
Az utolsó, amit rövidre sikeredett élete során érez az, hogy fejéhez közeledik egy nagy száj, ami elharapja a torkát, majd a fiú teste élettelenül terül el a földön, amit pillanatok alatt felfalnak a dögök.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-09 19:37:17
Üzenet elküldve: 2017-11-09 19:37:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Kaiss figyelmébe//
*Kaiss ágak roppanására, bokor zizegésére lehet figyelmes a háta mögött, és ha megfordul, láthatja, hogy négy megtermett lupusfugur közeledik felé a cserjésben. Négy kiéhezett szempár villan rá, és megannyi hegyes, nyáltól csöpögő fog csattog a lábai felé. Alig tíz méterre lehetnek, puha, gyors léptekkel haladnak előre. A férfinak talán csak egy szemvillanásnyi ideje lenne dönteni, mielőtt a négy fenevad ráveti magát. Egyik a két mellső lábáról elemelkedve a nyaka felé kap, két másik a combjaiba mélyesztené fogait, míg az utolsó a csizmája szárába mar. A helyzet reménytelennek tűnik...*
*Kaiss ágak roppanására, bokor zizegésére lehet figyelmes a háta mögött, és ha megfordul, láthatja, hogy négy megtermett lupusfugur közeledik felé a cserjésben. Négy kiéhezett szempár villan rá, és megannyi hegyes, nyáltól csöpögő fog csattog a lábai felé. Alig tíz méterre lehetnek, puha, gyors léptekkel haladnak előre. A férfinak talán csak egy szemvillanásnyi ideje lenne dönteni, mielőtt a négy fenevad ráveti magát. Egyik a két mellső lábáról elemelkedve a nyaka felé kap, két másik a combjaiba mélyesztené fogait, míg az utolsó a csizmája szárába mar. A helyzet reménytelennek tűnik...*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-09 18:13:12
Üzenet elküldve: 2017-11-09 18:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit elmegy körbejárni az erdőt. Nem messzire, éppen csak addig, amíg rálát Vadvédre.
Kis táskáját is magával viszi, meg némi felszerelést is. Gyűjteni szeretne gombát, és még pár gyógynövényt, hogy egy komolyabb készletet halmozzon fel, amivel már tud kezdeni valamit.
Órák telnek el, és annyira elmerül a gyűjtögetésben, hogy mikor felemeli fejét nagyod dobban szíve.*
~Atya ég! Eltévedtem. Nem látom a tisztást!~
*Valahol mögüle morajlást hall, mire teljesen összerezzen és halálosan bepánikol.*
~Egek! Csak nem...~
Kis táskáját is magával viszi, meg némi felszerelést is. Gyűjteni szeretne gombát, és még pár gyógynövényt, hogy egy komolyabb készletet halmozzon fel, amivel már tud kezdeni valamit.
Órák telnek el, és annyira elmerül a gyűjtögetésben, hogy mikor felemeli fejét nagyod dobban szíve.*
~Atya ég! Eltévedtem. Nem látom a tisztást!~
*Valahol mögüle morajlást hall, mire teljesen összerezzen és halálosan bepánikol.*
~Egek! Csak nem...~
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-11-02 15:50:28
Üzenet elküldve: 2017-11-02 15:50:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Már hetek óta úton van. Bebarangolta az évek alatt megismert területet és újakra tévedt. Élvezi az életet, élvezi a szabadságot. El sem tudja képzelni életét máshogy és voltak pillanatok, mikor őszintén nem ért, miért kényszerültek egyes népek magas kőből épült házak közé, eltávolodva a természettől.
Az állatok és a növények közelsége nyugalommal tölti el. Még a vérmesebb ragadozókat is nyugalomra tudta bírni, ahogy egy jó druidához illik, az állatok mindig is szelíden viselkedtek körülötte. Volt hogy napokig követte egy magányos gwuff, osztoztak az ételen volt társasága és volt kivel megosztania történeteit. Az állat hol komótosan haladt mellette, hogy előre rohant, majd vissza. Később már el-el maradozott barna bundája, amikor az erdő mélyén sűrűsödtek a a bokrok és a fák. Közös útjuk véget ért, mind ketten tudták, egy bocsánatkérő pillantással és barátságot intéssel búcsúzott úti társától. Szíve és célja másfele vezette. Továbbra is a mocsár felé halad, de valahogy nehezebbnek tűnik minden egyes pillanattal az út, mint emlékezett rá. Utoljára mikor erre járt, vagy is nem pont erre, (egy ideig elbizonytalanodik), még volt kísérője.
Az erdő mélye felé haladva megváltozik az élővilág körülötte. Szinte észrevétlenül talál rá az este, és egyik pillanatról a másikra sötétedik be. Elmerül a növények vizsgálatában, miközben feljegyzéseket készít, vagy olvassa vissza korábban leírt dolgait. Mikor már tud tovább haladni, lévén nem rendelkezik olyan kifinomult látással mint az elfek. Pusztán a tény maga nem zavarja, mindennek meg van a maga rendje és a maga rendeltetése. Tüzet nem gyújt, nem fázik és amúgy sem akarja, hogy bárkit vagy bármit megzavarjon. Egy alkalmas fát kinézve felmászik és ágai között kényelembe helyezi magát. Soha nem érezte magát a természetben, de tisztában van vele, hogy a sors bármikor összesodorhatja az útját, valami nem kívánatossal. A sűrű lomboktól most nem látja a csillagokat, de magasabbra mászni nincs kedve. Az álmok könny és hamar jönnekek. Álmodik.
Álmában az ősi forrás mellett üldögél vele egykorú barátaival és családjával. Magasabb mint a többiek, viszont szárnyai nincsenek. Álma újra Emerilről szól, ahogy szárnyát próbálgatva a forrás felett egyensúlyozva kacag. A lányt már évek óta nem látta. A lány természete vakmerőbb és valahogy fesztelenebb mint az övé, hamarabb is hagyta hátra a falut. Titkon reméli egyszer újra látja a lányt.*
*Elérve a Lihnerá folyót mellyel falujában éltették az erdőt átszelő folyó egyik ága még másik ága a Lihachirá, mely folyó mind két ága a Lihanechi tóban születik és a végtelen vizekben ér véget, legalább is a legendák így tartják. Oniatrah maga, még soha nem látta a végtelen vizeket, de legalább a folyó születési helyén már járt.
Pihenésképpen egy kidőlt farönkre letelepedve merengve figyeli a tovaszáguldó folyam sodrásában ragadt hozadékot.*
~Keresnem kell egy gázlót, vagy fölfelé haladva a karaván úton átkelve a hídon szárazon is megúszhatom.~
*Elmosolyodik a "szárazon megúszni" szókapcsolatban rejlő varázson. És már tudja merre tovább.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.11.03 21:58:45, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelek pótlása és javítása; hozzászólások egybeszerkesztése.
Az állatok és a növények közelsége nyugalommal tölti el. Még a vérmesebb ragadozókat is nyugalomra tudta bírni, ahogy egy jó druidához illik, az állatok mindig is szelíden viselkedtek körülötte. Volt hogy napokig követte egy magányos gwuff, osztoztak az ételen volt társasága és volt kivel megosztania történeteit. Az állat hol komótosan haladt mellette, hogy előre rohant, majd vissza. Később már el-el maradozott barna bundája, amikor az erdő mélyén sűrűsödtek a a bokrok és a fák. Közös útjuk véget ért, mind ketten tudták, egy bocsánatkérő pillantással és barátságot intéssel búcsúzott úti társától. Szíve és célja másfele vezette. Továbbra is a mocsár felé halad, de valahogy nehezebbnek tűnik minden egyes pillanattal az út, mint emlékezett rá. Utoljára mikor erre járt, vagy is nem pont erre, (egy ideig elbizonytalanodik), még volt kísérője.
Az erdő mélye felé haladva megváltozik az élővilág körülötte. Szinte észrevétlenül talál rá az este, és egyik pillanatról a másikra sötétedik be. Elmerül a növények vizsgálatában, miközben feljegyzéseket készít, vagy olvassa vissza korábban leírt dolgait. Mikor már tud tovább haladni, lévén nem rendelkezik olyan kifinomult látással mint az elfek. Pusztán a tény maga nem zavarja, mindennek meg van a maga rendje és a maga rendeltetése. Tüzet nem gyújt, nem fázik és amúgy sem akarja, hogy bárkit vagy bármit megzavarjon. Egy alkalmas fát kinézve felmászik és ágai között kényelembe helyezi magát. Soha nem érezte magát a természetben, de tisztában van vele, hogy a sors bármikor összesodorhatja az útját, valami nem kívánatossal. A sűrű lomboktól most nem látja a csillagokat, de magasabbra mászni nincs kedve. Az álmok könny és hamar jönnekek. Álmodik.
Álmában az ősi forrás mellett üldögél vele egykorú barátaival és családjával. Magasabb mint a többiek, viszont szárnyai nincsenek. Álma újra Emerilről szól, ahogy szárnyát próbálgatva a forrás felett egyensúlyozva kacag. A lányt már évek óta nem látta. A lány természete vakmerőbb és valahogy fesztelenebb mint az övé, hamarabb is hagyta hátra a falut. Titkon reméli egyszer újra látja a lányt.*
*Elérve a Lihnerá folyót mellyel falujában éltették az erdőt átszelő folyó egyik ága még másik ága a Lihachirá, mely folyó mind két ága a Lihanechi tóban születik és a végtelen vizekben ér véget, legalább is a legendák így tartják. Oniatrah maga, még soha nem látta a végtelen vizeket, de legalább a folyó születési helyén már járt.
Pihenésképpen egy kidőlt farönkre letelepedve merengve figyeli a tovaszáguldó folyam sodrásában ragadt hozadékot.*
~Keresnem kell egy gázlót, vagy fölfelé haladva a karaván úton átkelve a hídon szárazon is megúszhatom.~
*Elmosolyodik a "szárazon megúszni" szókapcsolatban rejlő varázson. És már tudja merre tovább.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.11.03 21:58:45, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelek pótlása és javítása; hozzászólások egybeszerkesztése.
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-31 19:23:38
Üzenet elküldve: 2017-10-31 19:23:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a kezdetekhez //
* Valódi élmény a mocsarak után az erdő sűrűje, mely élettel teli, és változatos. Egyrészt ezért, másrészt a környéken ólálkodó ragadozók miatt nyeri vissza a szerzetes lépteinek lendületét. Mivel Cralan nem kevés ideig élt erdőben, nem esik nehezére, hogy elkerülje a vadakat, melyeknek a nyomát megtalálta. Útja egy bővizű és tiszta folyó mellett vezet, aminek igencsak megörül, hisz a végre megtöltheti lassan megüresedő kulacsát. *
~ Kezdem megérteni, hogy a vadászok miért ezt a helyet választották a lakhelyüknek. ~
* Mosolyodik el a félvér, majd miután sikerül tiszta vízzel megtöltenie a kulacsát, folytatja az erőd utáni kutatást. *
* Valódi élmény a mocsarak után az erdő sűrűje, mely élettel teli, és változatos. Egyrészt ezért, másrészt a környéken ólálkodó ragadozók miatt nyeri vissza a szerzetes lépteinek lendületét. Mivel Cralan nem kevés ideig élt erdőben, nem esik nehezére, hogy elkerülje a vadakat, melyeknek a nyomát megtalálta. Útja egy bővizű és tiszta folyó mellett vezet, aminek igencsak megörül, hisz a végre megtöltheti lassan megüresedő kulacsát. *
~ Kezdem megérteni, hogy a vadászok miért ezt a helyet választották a lakhelyüknek. ~
* Mosolyodik el a félvér, majd miután sikerül tiszta vízzel megtöltenie a kulacsát, folytatja az erőd utáni kutatást. *
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-31 12:22:54
Üzenet elküldve: 2017-10-31 12:22:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Egy kis tisztásra kiülve a napsütésben, kezében földet és füvet markolva az ég felé tartva ajkán Eeyr nevével áldást mond az életért és a békéért.
Elhallgatva a környező tisztás és erdő hangjai, tarisznyájából kulacsot és némi ennivaló vesz elő.* ~Még 1 nap az út hogy az ingoványos lápot tapossa újra lábam. Emlékszem mikor pár évvel ezelőtt nagymamát kísértem lápi nyteli és mocsári pityókát gyűjtögetni.~
*Tarisznyájából még egy darab holdsajtot vesz elő és majszolni kezdni. Közben fejben számot vet a tarisznyájában található összegyűjtött növényekről. *
~Lassan ideje folytani az utam, de előbb körülnézek a tisztáson~
*Növényeket vizsgálva és kutatva körbejárja a tisztást.*
A hozzászólás írója (Oniatrah Drun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.31 12:43:04
Elhallgatva a környező tisztás és erdő hangjai, tarisznyájából kulacsot és némi ennivaló vesz elő.* ~Még 1 nap az út hogy az ingoványos lápot tapossa újra lábam. Emlékszem mikor pár évvel ezelőtt nagymamát kísértem lápi nyteli és mocsári pityókát gyűjtögetni.~
*Tarisznyájából még egy darab holdsajtot vesz elő és majszolni kezdni. Közben fejben számot vet a tarisznyájában található összegyűjtött növényekről. *
~Lassan ideje folytani az utam, de előbb körülnézek a tisztáson~
*Növényeket vizsgálva és kutatva körbejárja a tisztást.*
A hozzászólás írója (Oniatrah Drun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.31 12:43:04
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-27 12:26:34
Üzenet elküldve: 2017-10-27 12:26:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Úton a városba//
*Talán nem erre kellett volna jönnie. Választhatott volna valamivel jobb utat. Egyáltaláben utat választhatott volna magának, nem itt a semmi közepén kerülgethetné az fákat, amik biztosan azért vannak itt, hogy Őt zavarják. Így azt érzi, hogy nem a szokásos tempóban halad, ami igaz is, de talán már-már visszafelé is halad. Meg merne esküdni, hogy vannak bizonyos sziklák, amik mellett már elment, de talán le is vizelte. De az, hogy megnézze tényleg így történt-e arra nem hajlandó. Ha sűrűbb a növényzet, akkor fegyverével vág utat magának. Nem sajnálja, végül is csak egy acéldarab, aminek mindegy, hogy ágakat, vagy végtagokat csapkod le. Még az egyre távolabbi hegyről olyan logikusnak tűnt, hogy átvág az erdőn, gyorsabbnak haladásnak látszott. De most már ezerszer elátkozta magát a döntése miatt. Visszafordulni már késő, hiszen sokat jött erre, de előrehaladni meg fárasztó. Egy pillanatra megáll, előveszi a kulacsát, kortyol belőle egyet, majd előretekint és elindul előre.*
*Talán nem erre kellett volna jönnie. Választhatott volna valamivel jobb utat. Egyáltaláben utat választhatott volna magának, nem itt a semmi közepén kerülgethetné az fákat, amik biztosan azért vannak itt, hogy Őt zavarják. Így azt érzi, hogy nem a szokásos tempóban halad, ami igaz is, de talán már-már visszafelé is halad. Meg merne esküdni, hogy vannak bizonyos sziklák, amik mellett már elment, de talán le is vizelte. De az, hogy megnézze tényleg így történt-e arra nem hajlandó. Ha sűrűbb a növényzet, akkor fegyverével vág utat magának. Nem sajnálja, végül is csak egy acéldarab, aminek mindegy, hogy ágakat, vagy végtagokat csapkod le. Még az egyre távolabbi hegyről olyan logikusnak tűnt, hogy átvág az erdőn, gyorsabbnak haladásnak látszott. De most már ezerszer elátkozta magát a döntése miatt. Visszafordulni már késő, hiszen sokat jött erre, de előrehaladni meg fárasztó. Egy pillanatra megáll, előveszi a kulacsát, kortyol belőle egyet, majd előretekint és elindul előre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957