Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-12 16:23:56
Üzenet elküldve: 2022-01-12 16:23:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Látszólag figyelmesen hallgatja az erdei elfet, töretlen béketűréssel. Még azt is morózus nyugalommal fogadja, ahogy a
Fänrírion által elhajított kavics akadály nélkül repül át fején, hogy valahol a fekete füstfelleg mögött landoljon, tompán csattanva az ösvényen. Csuklyájának rezdülése jelzi, hogy fejét csóválja Nievesha szavai nyomán, végül ismét Pyctán állapodik meg tekintete.*
-És mi van az Erdő egyensúlyával? Ahol fény honol, ott sötétség is dukál. Vagy nem így látod? Ismerünk téged, elf. Jobban, mint hinnéd. Becsülöm, hogy nem félted a léted... Hát az övék félted-e?
*A félelf érzi, hogy a szavak miként telepednek gondolataira, miképp találnak utat elméjéhez. Felerősödik benne az aggodalom társaiért, s főleg Nievesháért, minden eddiginél jobban. Khunezk elfordul a szerzetestől, hogy a csuklya alól most Nieveshát és Fänríriont vegye szemügyre.*
-Ha neki nem is, nektek ajánlattal tartozom. *A szavak furcsán melegen hatolnak a fülekbe, még ha hangja vérfagyasztó is.*
-Dicsőség helyett sötétség, mi rátok vár e erdőben. Az ösvény, mi idáig hozott, vissza már nem viszi lábatok. Hagyjátok hát megpihenni gazdám erdejét, s térjetek vissza biztonságban oda, ahonnét jöttetek. Még a Fehér Fátok is megmaradhat. Máskülönben bukásotok nyomán az egész rengeteg az Övé lesz, az utolsó nyamvadt fáig. *Nievesha szintúgy érezheti, ahogy a sötét szavak gondolatait ostromolják.* ~Mi a fenének jött ide? Ugyan, miért az ő feladata mindez? Mi értelme az egésznek, ha mindhárman odavesznek?~ *Egyedül Fänrírionra nincsenek hatással az elhangzottak. Az ő elméje tiszta marad, legalábbis egyelőre.*
*Látszólag figyelmesen hallgatja az erdei elfet, töretlen béketűréssel. Még azt is morózus nyugalommal fogadja, ahogy a
Fänrírion által elhajított kavics akadály nélkül repül át fején, hogy valahol a fekete füstfelleg mögött landoljon, tompán csattanva az ösvényen. Csuklyájának rezdülése jelzi, hogy fejét csóválja Nievesha szavai nyomán, végül ismét Pyctán állapodik meg tekintete.*
-És mi van az Erdő egyensúlyával? Ahol fény honol, ott sötétség is dukál. Vagy nem így látod? Ismerünk téged, elf. Jobban, mint hinnéd. Becsülöm, hogy nem félted a léted... Hát az övék félted-e?
*A félelf érzi, hogy a szavak miként telepednek gondolataira, miképp találnak utat elméjéhez. Felerősödik benne az aggodalom társaiért, s főleg Nievesháért, minden eddiginél jobban. Khunezk elfordul a szerzetestől, hogy a csuklya alól most Nieveshát és Fänríriont vegye szemügyre.*
-Ha neki nem is, nektek ajánlattal tartozom. *A szavak furcsán melegen hatolnak a fülekbe, még ha hangja vérfagyasztó is.*
-Dicsőség helyett sötétség, mi rátok vár e erdőben. Az ösvény, mi idáig hozott, vissza már nem viszi lábatok. Hagyjátok hát megpihenni gazdám erdejét, s térjetek vissza biztonságban oda, ahonnét jöttetek. Még a Fehér Fátok is megmaradhat. Máskülönben bukásotok nyomán az egész rengeteg az Övé lesz, az utolsó nyamvadt fáig. *Nievesha szintúgy érezheti, ahogy a sötét szavak gondolatait ostromolják.* ~Mi a fenének jött ide? Ugyan, miért az ő feladata mindez? Mi értelme az egésznek, ha mindhárman odavesznek?~ *Egyedül Fänrírionra nincsenek hatással az elhangzottak. Az ő elméje tiszta marad, legalábbis egyelőre.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-12 09:31:19
Üzenet elküldve: 2022-01-12 09:31:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev egyfajta sztoikus nyugalommal nézi a rókát, ami ott ücsörög előttük. Magában megállapítja, hogy a fekete nem lesz a kedvenc színe. Talán ő maga észre sem veszi, de lassan araszol előre, csak az torpantja meg, hogy az állat öklendezni kezd.
Valamiért biztos benne, hogy nem egy szőrcsomót fog felköhögni, mint a macskák szoktak. És lám, tényleg nem csupán egy szőrcsomó feküdte meg az állat gyomrát. Niev fél szemöldöke felszalad, arcára kiül az undor.
Nem is próbálja leplezni az érzéseit, topázsárga pillantása a jelenésre(?) szegeződik, karjait összefonja mellkasa előtt. Alig észrevehetően rázza a fejét.*
- Ez most komoly?! "Halál vár rátok." Ennél jobbat nem tudsz kitalálni?!
*Nem mondja igazán hangosan, inkább csak magának dohog, de bárki meghallhatja. Arckifejezése pont az, amivel a kamaszok nézni tudnak a felnőttekre, mikor szent meggyőződésük, hogy a felnőttek teljesen hülyék.*
*Niev egyfajta sztoikus nyugalommal nézi a rókát, ami ott ücsörög előttük. Magában megállapítja, hogy a fekete nem lesz a kedvenc színe. Talán ő maga észre sem veszi, de lassan araszol előre, csak az torpantja meg, hogy az állat öklendezni kezd.
Valamiért biztos benne, hogy nem egy szőrcsomót fog felköhögni, mint a macskák szoktak. És lám, tényleg nem csupán egy szőrcsomó feküdte meg az állat gyomrát. Niev fél szemöldöke felszalad, arcára kiül az undor.
Nem is próbálja leplezni az érzéseit, topázsárga pillantása a jelenésre(?) szegeződik, karjait összefonja mellkasa előtt. Alig észrevehetően rázza a fejét.*
- Ez most komoly?! "Halál vár rátok." Ennél jobbat nem tudsz kitalálni?!
*Nem mondja igazán hangosan, inkább csak magának dohog, de bárki meghallhatja. Arckifejezése pont az, amivel a kamaszok nézni tudnak a felnőttekre, mikor szent meggyőződésük, hogy a felnőttek teljesen hülyék.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-11 19:23:50
Üzenet elküldve: 2022-01-11 19:23:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Eddig "csak" egy nem mindennapi rókát láttak, most azonban a furcsa események rendkívüli gyorsasággal követik egymást. Ekkor már ő is tesz egy határozott lépést Pycta felé, mert az elf aggasztóan közel áll a füsthöz. Rírion azt hitte egy pillanatig, hogy a fekete füst mérgező lesz, de annak más a rendeltetése, szerencsére. Ezt a mágikus ablakot álmában se feltételezte volna. Támadás helyett fenyegetést kapnak. Egyelőre. Rírion abban is biztos, hogy a beígért ajándék az életük lenne. Erősen kételkedig a sötét isten bőkezűségében, de ha az mégis ajándékot osztana, akkor később fizetnék meg százszorosan, bármit kapnak tőle. Eszébe jut mindaz, amit a templomban élt át nem rég. Az Úrnő személyesen látogatta meg, hogy segítsen rajta. A legkevesebb, amit tehet cserébe, hogy soha nem árulja el, mindegy mit kínálnak a másik oldalon. Bátorsága még nem hagyja el, szókincse viszont szabadságra megy. Amúgy sem a szavak elfje. Felemel egy vékony, letört faágat, vagy bármit, ami egy erdei ösvényen fellelhető és megemelhető, legyen az akár egy toboz, vagy kis kavics.*
- Tessék, egy vélemény. *Feleli röviden, ha bármi könnyű a kezébe akadt és Khunezk felé hajítja. Látni akarja, átjut e a tárgy is azon az ablakon, ami hangot és látványt átenged. Ha a dobás lepattan vagy elvész, úgy nem parazol rögtön egy nyílvesszőt, mint "vélemény".*
*Eddig "csak" egy nem mindennapi rókát láttak, most azonban a furcsa események rendkívüli gyorsasággal követik egymást. Ekkor már ő is tesz egy határozott lépést Pycta felé, mert az elf aggasztóan közel áll a füsthöz. Rírion azt hitte egy pillanatig, hogy a fekete füst mérgező lesz, de annak más a rendeltetése, szerencsére. Ezt a mágikus ablakot álmában se feltételezte volna. Támadás helyett fenyegetést kapnak. Egyelőre. Rírion abban is biztos, hogy a beígért ajándék az életük lenne. Erősen kételkedig a sötét isten bőkezűségében, de ha az mégis ajándékot osztana, akkor később fizetnék meg százszorosan, bármit kapnak tőle. Eszébe jut mindaz, amit a templomban élt át nem rég. Az Úrnő személyesen látogatta meg, hogy segítsen rajta. A legkevesebb, amit tehet cserébe, hogy soha nem árulja el, mindegy mit kínálnak a másik oldalon. Bátorsága még nem hagyja el, szókincse viszont szabadságra megy. Amúgy sem a szavak elfje. Felemel egy vékony, letört faágat, vagy bármit, ami egy erdei ösvényen fellelhető és megemelhető, legyen az akár egy toboz, vagy kis kavics.*
- Tessék, egy vélemény. *Feleli röviden, ha bármi könnyű a kezébe akadt és Khunezk felé hajítja. Látni akarja, átjut e a tárgy is azon az ablakon, ami hangot és látványt átenged. Ha a dobás lepattan vagy elvész, úgy nem parazol rögtön egy nyílvesszőt, mint "vélemény".*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:00:08
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A varázslat ezúttal sikerül és abban a pillanatban, míg az erdőmélyi elf lehunyja a szemét, nem érzékel életet körülöttük. Ez is elégséges válasz a fel nem tett kérdésére. A vadon az élet bölcsője, az, hogy nem észleli maga körül az életet, kivéve persze Nievesháét és Rírionét, ékesebben beszél bárminél.*
- Hm. *Nyitja ki sárga ragadozószemeit és a rókát kezdi fürkészni. Amikor az köhögni kezd, megtorpan, úgy nézi a küszködni látszó állatot. Ahogy pedig füst kezd ömleni a róka szemén-száján át, már megfeszült izmokkal, ugrásra készen várja a fejleményeket. Nem akar segíteni az állaton, valahogy az az érzése, hogy nem jönne ki jól.
A füst felemelkedik, formát ölt és végül ott áll előttük egy páncélos-csuklyás alak, kezében vaskos kötettel, akit ha jól veszi ki, valamiféle fura "ablakon" át figyelnek. Mintha egy másik helyen lenne a csuklyás. Aztán a jelenés felfigyel rájuk, bár a páncélos próféta sejti, hogy sosem tévesztette őket szem elől. A dörrenő hang nem rémiszti amikor amaz bemutatkozik. A név bár ismeretlen számára, semmi jót nem ígér, a sirály hangja is felkelti a figyelmét, hisz ebben az erdőben nem élnek sirályok. A páncélos alak talán valahol a kikötőben van? Olyan messze tőlük?
Aztán Khunezk folytatja, Urát emlegeti, aki nem lehet más, mint maga Sa'Tereth, halálról beszél és ajánlatról, sőt ajándékról. A csuhátlan csuhás kihúzza magát előtte.*
- Találkoztam már uraddal korábban is, még a templomnál, akkor azt ígérte, visszatér. *Vonja meg vállát könnyeden, pedig minden izma ugrásra kész.*
- Ez a vadon *Int körbe maga körül.* az Erdő Szívéé, a Fákban Lakóé és mi azért vagyunk itt, hogy visszavegyük azt, amit az övé. Menned kell, neked is és az uradnak is innen. *Folytatja nyugodt hangon. Bár ezek között a fák között már nem érzi patrónusa erejét, de még mindig Erdőmélyén vannak, az otthonában és nem hagyja, hogy Sa'Tereth bemocskolja.*
- Ez az én ajánlatom. *Dob kesztyűt Khunezknek.*
- Ha ezzel megvagyunk, lehet, hogy meghallgatom az ajánlatát. *Teszi hozzá fanyar mosollyal.
A jelenés halálról beszél és ha valóban harcra kerül a sor, akkor nem csak a saját, de társai, a lánya életét is veszélyezteti, ám nem ismer olyan lehetőséget, hogy behódoljon ennek a küldöttnek vagy Sötét urának. Akkor inkább a halál. Az erdőnek meg kell tisztulnia.*
*A varázslat ezúttal sikerül és abban a pillanatban, míg az erdőmélyi elf lehunyja a szemét, nem érzékel életet körülöttük. Ez is elégséges válasz a fel nem tett kérdésére. A vadon az élet bölcsője, az, hogy nem észleli maga körül az életet, kivéve persze Nievesháét és Rírionét, ékesebben beszél bárminél.*
- Hm. *Nyitja ki sárga ragadozószemeit és a rókát kezdi fürkészni. Amikor az köhögni kezd, megtorpan, úgy nézi a küszködni látszó állatot. Ahogy pedig füst kezd ömleni a róka szemén-száján át, már megfeszült izmokkal, ugrásra készen várja a fejleményeket. Nem akar segíteni az állaton, valahogy az az érzése, hogy nem jönne ki jól.
A füst felemelkedik, formát ölt és végül ott áll előttük egy páncélos-csuklyás alak, kezében vaskos kötettel, akit ha jól veszi ki, valamiféle fura "ablakon" át figyelnek. Mintha egy másik helyen lenne a csuklyás. Aztán a jelenés felfigyel rájuk, bár a páncélos próféta sejti, hogy sosem tévesztette őket szem elől. A dörrenő hang nem rémiszti amikor amaz bemutatkozik. A név bár ismeretlen számára, semmi jót nem ígér, a sirály hangja is felkelti a figyelmét, hisz ebben az erdőben nem élnek sirályok. A páncélos alak talán valahol a kikötőben van? Olyan messze tőlük?
Aztán Khunezk folytatja, Urát emlegeti, aki nem lehet más, mint maga Sa'Tereth, halálról beszél és ajánlatról, sőt ajándékról. A csuhátlan csuhás kihúzza magát előtte.*
- Találkoztam már uraddal korábban is, még a templomnál, akkor azt ígérte, visszatér. *Vonja meg vállát könnyeden, pedig minden izma ugrásra kész.*
- Ez a vadon *Int körbe maga körül.* az Erdő Szívéé, a Fákban Lakóé és mi azért vagyunk itt, hogy visszavegyük azt, amit az övé. Menned kell, neked is és az uradnak is innen. *Folytatja nyugodt hangon. Bár ezek között a fák között már nem érzi patrónusa erejét, de még mindig Erdőmélyén vannak, az otthonában és nem hagyja, hogy Sa'Tereth bemocskolja.*
- Ez az én ajánlatom. *Dob kesztyűt Khunezknek.*
- Ha ezzel megvagyunk, lehet, hogy meghallgatom az ajánlatát. *Teszi hozzá fanyar mosollyal.
A jelenés halálról beszél és ha valóban harcra kerül a sor, akkor nem csak a saját, de társai, a lánya életét is veszélyezteti, ám nem ismer olyan lehetőséget, hogy behódoljon ennek a küldöttnek vagy Sötét urának. Akkor inkább a halál. Az erdőnek meg kell tisztulnia.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-11 00:09:26
Üzenet elküldve: 2022-01-11 00:09:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Hűvös szellő rebbenti a megannyi pókhálót köröttük, ahogy Pycta mormolni kezd. A szerzetes nem a róka jelenlétén kívül nem érez más élőlényt a közelben. Olybá tűnik, egy árva lélek sincs a közelükben.
A róka türelmesen szemléli a közeledő triót, meg sem moccan. Sötét szemeiből sem olvasható ki túl sok minden. Olyannyira nem tűnik fenyegetőnek, hogy még Xauzur is csupán kíváncsian szagol bele a levegőbe Pycta mellett.
Ahogy azonban a vadmacskával kiegészült hármas jó tíz lépésre ér tőle, a fekete róka köhögni kezd. Feltápászkodik ültéből, s homorít, mint akinek a torkán akadt valami, s öklendezni igyekszik. Szőrét borzolja, ám a fekete tekintet már nem a társaságot figyeli. Szemeiből és szájából feketén gomolygó füst kezd ömleni, egy pillantással később pedig minden testnyílása követi e példát. Oly gyorsan zajlik mindez, hogy ha a vándorok segíteni óhajtanának, akkor sem lennének rá képesek. Minden bizonnyal akkor is elemésztené a rejtélyes erő, ha végeznének vele. Végül az apró test egész valója fekete füstbe öltözik, s mire kettőt pislognának, az állatnak már hűlt helye.
Helyette ott lebeg az a sűrű, áthatolhatatlannak tűnő gomoly az út felett, mi szép lassan kerek formát ölt. Lázálomszerű látvány, valahogy mégsem egészen idegen e környezettől. mindez pillanatok alatt zajlódik le előttük, s az örvénylő feketeség végül képet is alkot. Egy óriási, fehérbe öltözött, csuklyás alak, ám az arca sötétbe vész. Hogy hol van, vagy hogy mi van mögötte, homály fedi. Látszólag nem figyel rájuk, legalábbis nem azonnal. Behajtja előbb maga előtt a vaskos kötetet, s csak ezután fordul feléjük. Az erdő köröttük vérfagyasztó csendbe borul, mintha az is csak a csuklyás szellemalak szavaira várna ezen a förtelmes ablakon keresztül.*
-Ily hamar? *A szellemalak nagyot dörren mély hangján, mégis valahogy könnyednek érződik hanglejtése. Mindhármukon végig hordozza tekintetét, mielőtt folytatná.*
-Az én nevem Khunezk. *Szavai szinte nyájasan ülnek meg, s hagy is némi időt, hogy leülepedjen neve, még ha címet nem is sző hozzá. Valahol a messzeségben, de az ablakon túl, sirály vijjogása hallatszik haloványan.*
-Figyeltelek Titeket. Messzire jöttetek. Egyesek bizonyosan úgy fogalmaznának, túl messzire. *Látszik, ahogy hatalmas jobbját szórakozottan a könyvre helyezi. Páncélja valóságos mestermunka.*
-Az Uramnak ajánlata van felétek. Sőt, ajándéka. *Hangja még mindig meggyőzően barátságos, a trió mindhárom tagja érzi, ahogy a szavak elméjükre telepszenek. Ugyanakkor kellő akaraterővel bírnak hozzá, hogy ez ne fejtsen ki hatást egyikőjükön se.*
-A halál vár rátok ezen az ösvényen. Logikus lenne tehát, ha meghallgatnátok a mondanivalóm. *Nem sieti el. Ismét csak végig hordozza tekintetét a csuklya mögül mindhármukon, várakozva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 00:18:31
*Hűvös szellő rebbenti a megannyi pókhálót köröttük, ahogy Pycta mormolni kezd. A szerzetes nem a róka jelenlétén kívül nem érez más élőlényt a közelben. Olybá tűnik, egy árva lélek sincs a közelükben.
A róka türelmesen szemléli a közeledő triót, meg sem moccan. Sötét szemeiből sem olvasható ki túl sok minden. Olyannyira nem tűnik fenyegetőnek, hogy még Xauzur is csupán kíváncsian szagol bele a levegőbe Pycta mellett.
Ahogy azonban a vadmacskával kiegészült hármas jó tíz lépésre ér tőle, a fekete róka köhögni kezd. Feltápászkodik ültéből, s homorít, mint akinek a torkán akadt valami, s öklendezni igyekszik. Szőrét borzolja, ám a fekete tekintet már nem a társaságot figyeli. Szemeiből és szájából feketén gomolygó füst kezd ömleni, egy pillantással később pedig minden testnyílása követi e példát. Oly gyorsan zajlik mindez, hogy ha a vándorok segíteni óhajtanának, akkor sem lennének rá képesek. Minden bizonnyal akkor is elemésztené a rejtélyes erő, ha végeznének vele. Végül az apró test egész valója fekete füstbe öltözik, s mire kettőt pislognának, az állatnak már hűlt helye.
Helyette ott lebeg az a sűrű, áthatolhatatlannak tűnő gomoly az út felett, mi szép lassan kerek formát ölt. Lázálomszerű látvány, valahogy mégsem egészen idegen e környezettől. mindez pillanatok alatt zajlódik le előttük, s az örvénylő feketeség végül képet is alkot. Egy óriási, fehérbe öltözött, csuklyás alak, ám az arca sötétbe vész. Hogy hol van, vagy hogy mi van mögötte, homály fedi. Látszólag nem figyel rájuk, legalábbis nem azonnal. Behajtja előbb maga előtt a vaskos kötetet, s csak ezután fordul feléjük. Az erdő köröttük vérfagyasztó csendbe borul, mintha az is csak a csuklyás szellemalak szavaira várna ezen a förtelmes ablakon keresztül.*
-Ily hamar? *A szellemalak nagyot dörren mély hangján, mégis valahogy könnyednek érződik hanglejtése. Mindhármukon végig hordozza tekintetét, mielőtt folytatná.*
-Az én nevem Khunezk. *Szavai szinte nyájasan ülnek meg, s hagy is némi időt, hogy leülepedjen neve, még ha címet nem is sző hozzá. Valahol a messzeségben, de az ablakon túl, sirály vijjogása hallatszik haloványan.*
-Figyeltelek Titeket. Messzire jöttetek. Egyesek bizonyosan úgy fogalmaznának, túl messzire. *Látszik, ahogy hatalmas jobbját szórakozottan a könyvre helyezi. Páncélja valóságos mestermunka.*
-Az Uramnak ajánlata van felétek. Sőt, ajándéka. *Hangja még mindig meggyőzően barátságos, a trió mindhárom tagja érzi, ahogy a szavak elméjükre telepszenek. Ugyanakkor kellő akaraterővel bírnak hozzá, hogy ez ne fejtsen ki hatást egyikőjükön se.*
-A halál vár rátok ezen az ösvényen. Logikus lenne tehát, ha meghallgatnátok a mondanivalóm. *Nem sieti el. Ismét csak végig hordozza tekintetét a csuklya mögül mindhármukon, várakozva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 00:18:31
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-10 12:17:11
Üzenet elküldve: 2022-01-10 12:17:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievben ott a vágy, hogy megpróbálja Pyctát megakadályozni abban, hogy megközelítse az állatot, vagy legalább, hogy szót emeljen a megközelítése ellen. Mert ha nem is ártó szándékú, mágikus lény, még akkor is simán lehet, hogy valami ragályos, halálos, harapás útján terjedő kórság miatt ilyen barátságos. Vagy barátságosnak tűnő. Nem ellenséges. Viszont nem szól egy szót sem, nem tesz semmit, igazából egyetlen porcikája sem vágyik arra, hogy ismét rendreutasítsák amiatt, hogy félti az elfet. Szemöldökei szigorúan-dacosan összeszaladnak, nem mozdul Xauzur mellől, keze továbbra is a tőr markolatán. Csak azon töpreng el picit, hogy van-e jelentősége annak, hogy az a róka - vagy rókának tűnő állat -, fekete színű? Merthogy ő nem tudott róla, hogy léteznek fekete színű rókák is. Ez persze nem bizonyítja azt, hogy az állat különleges, azt viszont igen, hogy az ő ismeretei esetleg korlátozottak. Szóval simán lehet, hogy a fekete róka tényleg valami kórságot terjeszt, amit mindjárt ráragaszt Pyctára, mikor hirtelen megharapja. Pár tétova lépést tesz Pycta és a róka felé.*
*Nievben ott a vágy, hogy megpróbálja Pyctát megakadályozni abban, hogy megközelítse az állatot, vagy legalább, hogy szót emeljen a megközelítése ellen. Mert ha nem is ártó szándékú, mágikus lény, még akkor is simán lehet, hogy valami ragályos, halálos, harapás útján terjedő kórság miatt ilyen barátságos. Vagy barátságosnak tűnő. Nem ellenséges. Viszont nem szól egy szót sem, nem tesz semmit, igazából egyetlen porcikája sem vágyik arra, hogy ismét rendreutasítsák amiatt, hogy félti az elfet. Szemöldökei szigorúan-dacosan összeszaladnak, nem mozdul Xauzur mellől, keze továbbra is a tőr markolatán. Csak azon töpreng el picit, hogy van-e jelentősége annak, hogy az a róka - vagy rókának tűnő állat -, fekete színű? Merthogy ő nem tudott róla, hogy léteznek fekete színű rókák is. Ez persze nem bizonyítja azt, hogy az állat különleges, azt viszont igen, hogy az ő ismeretei esetleg korlátozottak. Szóval simán lehet, hogy a fekete róka tényleg valami kórságot terjeszt, amit mindjárt ráragaszt Pyctára, mikor hirtelen megharapja. Pár tétova lépést tesz Pycta és a róka felé.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-07 23:56:39
Üzenet elküldve: 2022-01-07 23:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nem lepődne meg, ha a róka válaszolna Pycta kérdésére. Vagyis de, egy kicsit meghökkenne, ugyanakkor annyi mindent látott már mióta Erdőmélyén járnak, hogy már nem tudja, mi számít deviánsnak. A fekete bundás nem tűnik fenyegetőnek. Mégis, Rírion úgy érzi, e békés hozzáállás megváltozna, ha megpróbálnának tovább haladni mellette. Őszintén reméli saját tévedését. Eközben bátran keresi a róka tekintetét, mert egyfelől szimplán kíváncsi az állat szemeire, másrészt sokat mondhat el a tekintet. Főleg, ha annak gazdája is így akarja. Egyértelmű és gyors üzenet lehet egyetlen pillantás. Vagy jó, vagy rossz. Reméli az előbbit, mert nem szívesen lenne ellensége egy ilyen szép állatnak.*
*Nem lepődne meg, ha a róka válaszolna Pycta kérdésére. Vagyis de, egy kicsit meghökkenne, ugyanakkor annyi mindent látott már mióta Erdőmélyén járnak, hogy már nem tudja, mi számít deviánsnak. A fekete bundás nem tűnik fenyegetőnek. Mégis, Rírion úgy érzi, e békés hozzáállás megváltozna, ha megpróbálnának tovább haladni mellette. Őszintén reméli saját tévedését. Eközben bátran keresi a róka tekintetét, mert egyfelől szimplán kíváncsi az állat szemeire, másrészt sokat mondhat el a tekintet. Főleg, ha annak gazdája is így akarja. Egyértelmű és gyors üzenet lehet egyetlen pillantás. Vagy jó, vagy rossz. Reméli az előbbit, mert nem szívesen lenne ellensége egy ilyen szép állatnak.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-06 12:01:53
Üzenet elküldve: 2022-01-06 12:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Mivel nem tapasztal ellenséges szándékot vagy agressziót a róka felől és az nem is kíván elmozdulni a helyéről, ráadásul a mágia sem sikerül, így másképp kell kiderítenie, milyen helyet foglal el a különös állat az összképben.
Elindul felé, óvatosan, ugrásra kész izmokkal és figyelemmel, amely nem csak a fekete rókát, de környezetének zajait is figyeli. Xauzur bizonyosan jelezne, ha valaki ólálkodna a közelben vagy veszélyt érezne. Ez már nem az a vadon, amit ismer, a Fekete Erdő számára is olyan ismeretlen, mint társainak.
Sosem látott még ilyen vadat Erdőmélyén, de nem tűnik szörnynek, így ha teheti, egészen közel megy hozzá, hátha kiderül valami az állat szándékait illetően. Az óvatosan közelít, de nem igazán tudja, mi lehet a róka célja vagy rendeltetése.*
- Hát te mit keresel itt, barátom? *Kérdi, de inkább csak magától, nem várja el, hogy egy állat válaszoljon a kérdésére. Ha közelebb ér, jobban szemügyre veszi a fekete vadat, igyekszik a legtöbbet megtudni róla, ami szemmel kideríthető. Ezúttal egy könnyebbnek tűnő varázslattal próbálkozik, ami talán még sikerül is neki szegényes mágikus erejét tekintve. Kíváncsi, a róka élő dolog-e vagy valami jól álcázott csapda és hogy az körülöttük elterülő néma erdőben valóban nincs élet vagy azért nem űzött ki a sötét mindent belőle.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
*Mivel nem tapasztal ellenséges szándékot vagy agressziót a róka felől és az nem is kíván elmozdulni a helyéről, ráadásul a mágia sem sikerül, így másképp kell kiderítenie, milyen helyet foglal el a különös állat az összképben.
Elindul felé, óvatosan, ugrásra kész izmokkal és figyelemmel, amely nem csak a fekete rókát, de környezetének zajait is figyeli. Xauzur bizonyosan jelezne, ha valaki ólálkodna a közelben vagy veszélyt érezne. Ez már nem az a vadon, amit ismer, a Fekete Erdő számára is olyan ismeretlen, mint társainak.
Sosem látott még ilyen vadat Erdőmélyén, de nem tűnik szörnynek, így ha teheti, egészen közel megy hozzá, hátha kiderül valami az állat szándékait illetően. Az óvatosan közelít, de nem igazán tudja, mi lehet a róka célja vagy rendeltetése.*
- Hát te mit keresel itt, barátom? *Kérdi, de inkább csak magától, nem várja el, hogy egy állat válaszoljon a kérdésére. Ha közelebb ér, jobban szemügyre veszi a fekete vadat, igyekszik a legtöbbet megtudni róla, ami szemmel kideríthető. Ezúttal egy könnyebbnek tűnő varázslattal próbálkozik, ami talán még sikerül is neki szegényes mágikus erejét tekintve. Kíváncsi, a róka élő dolog-e vagy valami jól álcázott csapda és hogy az körülöttük elterülő néma erdőben valóban nincs élet vagy azért nem űzött ki a sötét mindent belőle.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-05 16:49:00
Üzenet elküldve: 2022-01-05 16:49:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Alighanem a sokat emlegetett Fekete Erdő határán járhatnak, mikor a trió megtorpanásra kényszerül. Pycta varázslatának nincs hatása, s az állat sem adja különösebb jelét annak, hogy bárhová is invitálná a vendégeket. A fekete bundával megáldott róka épp oly mozdulatlanül szemléli őket csillogó szemeivel, mint eddig. Úgy ül ott az ösvény közepén, mintha csak őrizné, habár a legkevésbé sem tűnik ellenségesnek. Csak fehér végű farka moccan olykor-olykor, de egyéb jelét nem adja annak, hogy el kívánna onnan mozdulni.*
*Alighanem a sokat emlegetett Fekete Erdő határán járhatnak, mikor a trió megtorpanásra kényszerül. Pycta varázslatának nincs hatása, s az állat sem adja különösebb jelét annak, hogy bárhová is invitálná a vendégeket. A fekete bundával megáldott róka épp oly mozdulatlanül szemléli őket csillogó szemeivel, mint eddig. Úgy ül ott az ösvény közepén, mintha csak őrizné, habár a legkevésbé sem tűnik ellenségesnek. Csak fehér végű farka moccan olykor-olykor, de egyéb jelét nem adja annak, hogy el kívánna onnan mozdulni.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:50:22
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev egy olyan közösségben nőtt fel, ahol az erdő, a fák, a mindennapi élet szerves részei, az összeboruló lombkorona meg a kanyargós ösvény mégis felébreszt benne egy természetes félelmet. Keze akaratlanul is az övén viselt tőrre siklik, azt egyelőre elképzelni sem tudja, hogy hogyan fogja kicibálni a hátán keresztbevetett kardot a hüvelyéből, ha muszáj lesz előrántania. A pókhálók ráadásul eleve valami rosszat sejtetnek, valamiért hatalmas, agancsos pókokat képzel maga elé, ahogyan roppant csáprágóikat csattogtatják, hogy aztán pókselyembe tekerjék őket és valami fára lógassák, míg méltóztatnak elfogyasztani a pókméregtől széteső testüket. Kirázza a hideg is a gondolatra.
A kanyarulat után meg ott a róka, vagy rókaszerű lény, ami meglehet, hogy régebb óta a nyomukban jár, de Nievnek nem tűnt fel korábban. Ahogy Pycta megállásra inti őket, úgy megtorpan, keze ott a tőr markolatán és csak azért nem remeg, mert elfehéredő ujjakkal szorítja. Ezen a ponton a feszültség valószínűleg tapintható. Csak egy tétova lépést tesz Xauzur irányába és ha tud, akkor betúr másik kezével az állat bundájába. Főleg azért, hogy önmagát megnyugtassa kicsit.*
*Niev egy olyan közösségben nőtt fel, ahol az erdő, a fák, a mindennapi élet szerves részei, az összeboruló lombkorona meg a kanyargós ösvény mégis felébreszt benne egy természetes félelmet. Keze akaratlanul is az övén viselt tőrre siklik, azt egyelőre elképzelni sem tudja, hogy hogyan fogja kicibálni a hátán keresztbevetett kardot a hüvelyéből, ha muszáj lesz előrántania. A pókhálók ráadásul eleve valami rosszat sejtetnek, valamiért hatalmas, agancsos pókokat képzel maga elé, ahogyan roppant csáprágóikat csattogtatják, hogy aztán pókselyembe tekerjék őket és valami fára lógassák, míg méltóztatnak elfogyasztani a pókméregtől széteső testüket. Kirázza a hideg is a gondolatra.
A kanyarulat után meg ott a róka, vagy rókaszerű lény, ami meglehet, hogy régebb óta a nyomukban jár, de Nievnek nem tűnt fel korábban. Ahogy Pycta megállásra inti őket, úgy megtorpan, keze ott a tőr markolatán és csak azért nem remeg, mert elfehéredő ujjakkal szorítja. Ezen a ponton a feszültség valószínűleg tapintható. Csak egy tétova lépést tesz Xauzur irányába és ha tud, akkor betúr másik kezével az állat bundájába. Főleg azért, hogy önmagát megnyugtassa kicsit.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-05 09:07:47
Üzenet elküldve: 2022-01-05 09:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Kellemetlenül érzi magát a ködös völgyben. Nem tudná megmondani, mitől, de legyen az akármi, ők éppen amiatt vannak itt. Biztos, hogy nem a köd és nem is a sűrű fák, mégcsak nem is a pókhálók, vagy Nievesha szótlan távolságtartása. Ezek mind megszokott részei a környezetnek, talán utóbbit kivéve.
Rírion utoljára az ingoványnál szólalt meg alpári módon, azóta igazán visszafogta tajparaszt énjét. Most nagyon furcsának találja, hogy saját magának nem volt oka káromkodni, Pyctának viszont igen. Ez azt jelenti számára, hogy nem lát valamit, amit az Erdőmélyi már tisztán érzékel. Abban is biztos, hogy a veszély előttük sem marad rejtve, de lehet nem lesz már idő az ízesebb kifejezésekre.
Szörnyek helyett egy nyugodt róka készteti őket megállásra. Nem tudják, kinek az oldalán áll és a kócos elfnek kedve volna kezét a tőr vagy a lándzsa markolatára helyezni, de nem teszi. Feltételezi, hogy az állat értelmes és nagyon is értené a mozdulatot. Xauzur miatt tudja már, hogy nem szabad lebecsülni az erdő vadjait. Pycta varázslási szándékát most sem ismeri fel, mint ahogy akkor sem ismerte fel, mikor korábban rajta próbálta meg ugyanezt a varázslatot. Mindkét esetben jól jött volna a siker, de mivel Rírion nem tudja, nem is bánja.*
*Kellemetlenül érzi magát a ködös völgyben. Nem tudná megmondani, mitől, de legyen az akármi, ők éppen amiatt vannak itt. Biztos, hogy nem a köd és nem is a sűrű fák, mégcsak nem is a pókhálók, vagy Nievesha szótlan távolságtartása. Ezek mind megszokott részei a környezetnek, talán utóbbit kivéve.
Rírion utoljára az ingoványnál szólalt meg alpári módon, azóta igazán visszafogta tajparaszt énjét. Most nagyon furcsának találja, hogy saját magának nem volt oka káromkodni, Pyctának viszont igen. Ez azt jelenti számára, hogy nem lát valamit, amit az Erdőmélyi már tisztán érzékel. Abban is biztos, hogy a veszély előttük sem marad rejtve, de lehet nem lesz már idő az ízesebb kifejezésekre.
Szörnyek helyett egy nyugodt róka készteti őket megállásra. Nem tudják, kinek az oldalán áll és a kócos elfnek kedve volna kezét a tőr vagy a lándzsa markolatára helyezni, de nem teszi. Feltételezi, hogy az állat értelmes és nagyon is értené a mozdulatot. Xauzur miatt tudja már, hogy nem szabad lebecsülni az erdő vadjait. Pycta varázslási szándékát most sem ismeri fel, mint ahogy akkor sem ismerte fel, mikor korábban rajta próbálta meg ugyanezt a varázslatot. Mindkét esetben jól jött volna a siker, de mivel Rírion nem tudja, nem is bánja.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:56:55
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Az elfek változnak. Nem csak az emberek. Az egykori jámbor szerzetesből, aki csuhában járta Erdőmélyét és lett Vadvéd lakója, később vezetője, hogy aztán prófétává váljon. A változás nem csak a testét, de a lelkét is megváltoztatta. Fiatalon olyan volt, mint egy cserje, könnyen hajlott, alkalmazkodott, ám mostanra az a fa kiterebélyesedett, sokkal többet bír, állja a szelet és a kérge is megvastagodott. Ahogy az erdőmélyi elf lelke. Tudja már, hogy nem minden fekete vagy fehér. A sötétség és a Vérúr vagy szolgái ellen harcolni nem csak annyit jelent, hogy szörnyeket öl.
Készülődés közben szótlan hallgatja a két ifjú beszélgetését a köpenyről és virágokról, majd kiosztja szigorú intelmeit és átadja a bájitalokat is. Nievesha távolságtartása aggasztja. A legrosszabbkor jött ez a kamaszos ellenállás, mintha nem a társa, az édesapja, hanem az ellensége lenne és mindent csak azért tenne, hogy a lánynak rossz legyen. Ebből még baj lehet, de visszafordulni már nincs idő és lehetőség. Csak reméli, hogy a Fákban Lakó megóvja őt a veszedelmektől.
Ahogy egyre beljebb hatolnak a vadonba, úgy válik a csuhátlan csuhás is egyre feszültebbé. Érzékei kiélesednek, izmai meg-megfeszülnek a páncél alatt. A völgybe érve pedig az erdő még annak ellenére is ismeretlen jegyeket mutat, hogy fiatalabb korában kereszül-kasul bejárta az egészet. Az erdő némasága sokat jelent, hisz a fák között ritkán van csend. Közel járhatnak.
A forduló után, amikor megpillantja a rókát, amit Xauzur valószínűleg hamarabb jelez neki, mint hogy meglátná, megtorpan és némán, felemelt karjával erre utasítja társait is. A róka nem tűnik fenyegetőnek és már az erőd romjai között is találkoztak vele. Nem hinné, hogy az ellenség oldalán áll, ahhoz túl szép, túl élő. Talán mutatni akar nekik valamit?*
- Hm. *Morran az erdőmélyi elf és tenyerével mutatja, hogy Nievesha és Rírion maradjanak, ezt a jelet az irbisznek is megismétli, nem szeretné, ha a nagymacska elijesztené a különös állatot. Igyekszik elsütni egy varázslatot, pillanatra becsukja a szemét, hogy érzékelje a közelben lévő ellenséges szándékot, így egészítve ki információit. Ha nem sikerül a mágia, akkor kénytelen lesz az ösztöneire hagyatkozni és annak fényében dönteni.
Ha a fekete róka elindul vagy úgy érzi, vezetni kívánja őket, akkor szól a hátramaradottaknak, hogy kövessék és elindul az állat után.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Az elfek változnak. Nem csak az emberek. Az egykori jámbor szerzetesből, aki csuhában járta Erdőmélyét és lett Vadvéd lakója, később vezetője, hogy aztán prófétává váljon. A változás nem csak a testét, de a lelkét is megváltoztatta. Fiatalon olyan volt, mint egy cserje, könnyen hajlott, alkalmazkodott, ám mostanra az a fa kiterebélyesedett, sokkal többet bír, állja a szelet és a kérge is megvastagodott. Ahogy az erdőmélyi elf lelke. Tudja már, hogy nem minden fekete vagy fehér. A sötétség és a Vérúr vagy szolgái ellen harcolni nem csak annyit jelent, hogy szörnyeket öl.
Készülődés közben szótlan hallgatja a két ifjú beszélgetését a köpenyről és virágokról, majd kiosztja szigorú intelmeit és átadja a bájitalokat is. Nievesha távolságtartása aggasztja. A legrosszabbkor jött ez a kamaszos ellenállás, mintha nem a társa, az édesapja, hanem az ellensége lenne és mindent csak azért tenne, hogy a lánynak rossz legyen. Ebből még baj lehet, de visszafordulni már nincs idő és lehetőség. Csak reméli, hogy a Fákban Lakó megóvja őt a veszedelmektől.
Ahogy egyre beljebb hatolnak a vadonba, úgy válik a csuhátlan csuhás is egyre feszültebbé. Érzékei kiélesednek, izmai meg-megfeszülnek a páncél alatt. A völgybe érve pedig az erdő még annak ellenére is ismeretlen jegyeket mutat, hogy fiatalabb korában kereszül-kasul bejárta az egészet. Az erdő némasága sokat jelent, hisz a fák között ritkán van csend. Közel járhatnak.
A forduló után, amikor megpillantja a rókát, amit Xauzur valószínűleg hamarabb jelez neki, mint hogy meglátná, megtorpan és némán, felemelt karjával erre utasítja társait is. A róka nem tűnik fenyegetőnek és már az erőd romjai között is találkoztak vele. Nem hinné, hogy az ellenség oldalán áll, ahhoz túl szép, túl élő. Talán mutatni akar nekik valamit?*
- Hm. *Morran az erdőmélyi elf és tenyerével mutatja, hogy Nievesha és Rírion maradjanak, ezt a jelet az irbisznek is megismétli, nem szeretné, ha a nagymacska elijesztené a különös állatot. Igyekszik elsütni egy varázslatot, pillanatra becsukja a szemét, hogy érzékelje a közelben lévő ellenséges szándékot, így egészítve ki információit. Ha nem sikerül a mágia, akkor kénytelen lesz az ösztöneire hagyatkozni és annak fényében dönteni.
Ha a fekete róka elindul vagy úgy érzi, vezetni kívánja őket, akkor szól a hátramaradottaknak, hogy kövessék és elindul az állat után.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-02 17:53:08
Üzenet elküldve: 2022-01-02 17:53:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*A hármas végül útra kel, a hajnal hűvöse pedig kellőképp felébreszti mind a testet, mind az elmét. Nincs hozzá elég hideg, hogy a reggeli harmat dérré fagyjon lábuk alatt, de még cipőjük talpán keresztül is érezhetik a nedves ridegséget.
Ahogy beljebb és beljebb érnek Erdőmélye szívébe, hátuk mögött hagyva az ismert csapásokat, úgy válik az erdő is köröttük egyre sűrűbbé és sötétebbé. Delelőre járhat már az idő, mikor egy kiadósabb kaptató után szélesebb völgy tárulhat szemük elé. A szurdokban megül a sejtelmes köd, az erdő szinte néma erre. A fölébük boruló fák itt mintha jóval setétebb színekben pomáznának, s a levegő is fojtogatóbb, a hűvös időjárás ellenére valahogy fülledtebb. Megannyi, kisebb-nagyobb pókháló villan rájuk az ágas-bogas, száradt lombok közül a ködön átszűrődő, halovány fényben. Egy bagoly huhog fel öblösen a közelben, ám válasz nem érkezik rá. Az erdő némasága nyomasztóan telepedik a három utazóra. A csapás jóval kanyargósabb, mint eddig, de legalább komoly szintkülönbségek itt lenn már nem akadályozzák a triót. Szarvaslényeknek, egyéb, erdőhöz nem való szörnyetegeknek se híre, se hamva. Egy élesebb forduló után azonban jó, egy tucat lépésre tőlük különös szerzettel találják szembe magukat. Az éjfekete róka, kit láthattak már Vadvéd romjai között is. Türelmesen ücsörög az ösvény közepén, apró szemeit kíváncsian függesztve rájuk. Nem tűnik fenyegetőnek, még is szokatlan viselkedés ez egy rókától.*
*A hármas végül útra kel, a hajnal hűvöse pedig kellőképp felébreszti mind a testet, mind az elmét. Nincs hozzá elég hideg, hogy a reggeli harmat dérré fagyjon lábuk alatt, de még cipőjük talpán keresztül is érezhetik a nedves ridegséget.
Ahogy beljebb és beljebb érnek Erdőmélye szívébe, hátuk mögött hagyva az ismert csapásokat, úgy válik az erdő is köröttük egyre sűrűbbé és sötétebbé. Delelőre járhat már az idő, mikor egy kiadósabb kaptató után szélesebb völgy tárulhat szemük elé. A szurdokban megül a sejtelmes köd, az erdő szinte néma erre. A fölébük boruló fák itt mintha jóval setétebb színekben pomáznának, s a levegő is fojtogatóbb, a hűvös időjárás ellenére valahogy fülledtebb. Megannyi, kisebb-nagyobb pókháló villan rájuk az ágas-bogas, száradt lombok közül a ködön átszűrődő, halovány fényben. Egy bagoly huhog fel öblösen a közelben, ám válasz nem érkezik rá. Az erdő némasága nyomasztóan telepedik a három utazóra. A csapás jóval kanyargósabb, mint eddig, de legalább komoly szintkülönbségek itt lenn már nem akadályozzák a triót. Szarvaslényeknek, egyéb, erdőhöz nem való szörnyetegeknek se híre, se hamva. Egy élesebb forduló után azonban jó, egy tucat lépésre tőlük különös szerzettel találják szembe magukat. Az éjfekete róka, kit láthattak már Vadvéd romjai között is. Türelmesen ücsörög az ösvény közepén, apró szemeit kíváncsian függesztve rájuk. Nem tűnik fenyegetőnek, még is szokatlan viselkedés ez egy rókától.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-01 13:20:32
Üzenet elküldve: 2022-01-01 13:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev valahogy furcsa racionalitással viszonyul a világhoz, ez most abban nyilvánul meg, hogy bár a csizmát kényelmesnek találja, de mégsem gondolná, hogy ő ettől gyorsabban futna, vagy léptei ruganyosabbak lennének. Ha így is tűnik, akkor csak az elméje akarja elhitetni vele a dolgot, de nyilván nincs így, hisz ugyanúgy kifullad a toronyba érve, mint máskor is kifulladna.
A mellvédre könyökölve bámul a sűrű erdőre, kicsit félelmetesnek találja, de hát bárki annak találja, aki kicsit is épeszű, akkor is ugyanígy érezne, ha nem látta volna ezeket a fura, gonosz lényeket. Szeretne hinni benne, hogy Pycta mellett nem eshet baja ezeknek a fáknak a szinte összenőtt, áthatolhatatlan koronája alatt, de a racionális énje megint ott van, hiszen a múlt nap is úgy legázolta az a lény, hogy szinte felfogni sem volt ideje a történteket.
Nem moccan a toronyból addig, míg nem szólítják le, köszöni szépen, de nagyon jól van ő ott. Akkor sem siet a lemászással, mikor Pycta utána kiált, de a korhadt létrafokokon amúgy sem egy életbiztosítás az, ha ész nélkül rohan.
A kérdésre, hogy mik a tapasztalatai, csak a vállát vonja meg. Igazából még maga sem tudja, kényelmes. Rírion kérdésére a fejét rázza, a virágosság nem változtat semmit, a meleg köpeny meleg marad, a lenge blúz pedig lenge. A két elf számára minden bizonnyal egyértelmű, hogy Niev ma sincsen beszédes kedvében, kényelmetlenül igazgatja a vállán átvetett kardhevedert, olyan súly ez, amihez nem szokott hozzá és hiába nála a fegyver, annak forgatásához nem kapott instrukciókat. Ez elég nyomasztó tudat.
Míg Pycta meg nem állítja őket, addig igyekszik az elfek előtt, de Xauzur mögött haladni. Csak akkor torpan meg és fordul a másik kettő felé, mikor Pycta előadja a terveket. A káromkodásra felszalad a fél szemöldöke, egészen a homloka közepéig, így az amúgy is komoly arckifejezése még komolyabbá válik. Ahogy Rírion, úgy Niev is úgy találja, hogy idegenül hangzik az ilyesmi Pycta szájából.*
- Kösz.
*Mondja a kapott italokra, elsüllyeszti őket a szütyőjében. Részéről indulhatnak, csak essenek már túl rajta.*
*Niev valahogy furcsa racionalitással viszonyul a világhoz, ez most abban nyilvánul meg, hogy bár a csizmát kényelmesnek találja, de mégsem gondolná, hogy ő ettől gyorsabban futna, vagy léptei ruganyosabbak lennének. Ha így is tűnik, akkor csak az elméje akarja elhitetni vele a dolgot, de nyilván nincs így, hisz ugyanúgy kifullad a toronyba érve, mint máskor is kifulladna.
A mellvédre könyökölve bámul a sűrű erdőre, kicsit félelmetesnek találja, de hát bárki annak találja, aki kicsit is épeszű, akkor is ugyanígy érezne, ha nem látta volna ezeket a fura, gonosz lényeket. Szeretne hinni benne, hogy Pycta mellett nem eshet baja ezeknek a fáknak a szinte összenőtt, áthatolhatatlan koronája alatt, de a racionális énje megint ott van, hiszen a múlt nap is úgy legázolta az a lény, hogy szinte felfogni sem volt ideje a történteket.
Nem moccan a toronyból addig, míg nem szólítják le, köszöni szépen, de nagyon jól van ő ott. Akkor sem siet a lemászással, mikor Pycta utána kiált, de a korhadt létrafokokon amúgy sem egy életbiztosítás az, ha ész nélkül rohan.
A kérdésre, hogy mik a tapasztalatai, csak a vállát vonja meg. Igazából még maga sem tudja, kényelmes. Rírion kérdésére a fejét rázza, a virágosság nem változtat semmit, a meleg köpeny meleg marad, a lenge blúz pedig lenge. A két elf számára minden bizonnyal egyértelmű, hogy Niev ma sincsen beszédes kedvében, kényelmetlenül igazgatja a vállán átvetett kardhevedert, olyan súly ez, amihez nem szokott hozzá és hiába nála a fegyver, annak forgatásához nem kapott instrukciókat. Ez elég nyomasztó tudat.
Míg Pycta meg nem állítja őket, addig igyekszik az elfek előtt, de Xauzur mögött haladni. Csak akkor torpan meg és fordul a másik kettő felé, mikor Pycta előadja a terveket. A káromkodásra felszalad a fél szemöldöke, egészen a homloka közepéig, így az amúgy is komoly arckifejezése még komolyabbá válik. Ahogy Rírion, úgy Niev is úgy találja, hogy idegenül hangzik az ilyesmi Pycta szájából.*
- Kösz.
*Mondja a kapott italokra, elsüllyeszti őket a szütyőjében. Részéről indulhatnak, csak essenek már túl rajta.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-31 18:16:33
Üzenet elküldve: 2021-12-31 18:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Éppen bebizonyosik feltételezése a lándzsáról, mikor Pycta visszatér, így nem is szorul magyarázatra a dolog. Számos dudva legyőzötten hever a fűben, sajnos a sötétség harcosaival nem lesz ilyen egyszerű dolga. Eddigre a fegyver hosszát is jobban megszokta, már nagyobb bizalommal lendítette meg utolsó próbájához. Természetesen, mialatt ezzel foglalkozott nem látta, hogy Nievesha megfogadta a tippjét. A lány a magasban jár, mire az elfek végeznek. Ríriont összehajtott köpenye fogadja táborhelyükön.*
- Nem gondoltam, hogy újra a régi lesz. *Jegyzi meg, ha Nievesha is visszatért. A köpeny sötét színű, durva szövetből készült. Nem szép, de jól bírja a strapát és tartja a meleget. Kíváncsi lenne a kócos elf, hogy köpenyének előnyös tulajdonságai meg voltak e "virág korában" is. Vagy ezek mind a szépség ára? Ugyanakkor a köpenynél sokkal érdekesebb most a csízma. Megvárja, míg a lány felel apja kérdéseire, ha felel. Ha nincs beszélgetős hangulatban, akkor Rírion se kérdez.*
- Változtat egy ruha egyéb tulajdonságain az, hogy virágnak látszik? *Kérdi, ha módot lát rá. Ezalatt már ő is felvette durva köpenyét. ~Virágosan jobban tetszett.~
Részéről az indulásnak nincs akadálya. Korábban szívesen beszélgetett útközben, de most a helyzet komolysága miatt egészen csendes. Pyctára odafigyel, felfogja szavai lényegét, de a káromkodás nem tűnik fel azonnal. Eddigi mindennapjaiban szokványos dolog volt az alpári beszéd, akár a saját magától, akár más, hasonló életvitelű egyénektől. Sok pillanatnyi késéssel rájön, hogy Pyctától azért ez szokatlan. Nem mintha tudná, mik az elf gyakori szokásai, de az elmúlt két napban nem hallotta káromkodni, vagy csak nem emlékszik rá. Ennek ellenére nem tesz rá megjegyzést. Számára semmi rossz nincs benne.
Bólint a szigorú intelmekre. Hogy mennyire lesz képes megfogadni, az majd eldől a gyakorlatban. A varázsitalokról már éppen kérdezne, mikor kérdés nélkül is választ kap. A zöldekről hallott korábban. Használni is volt alkalma egyszer, nagyon régen. A sárgák hatását viszont egyáltalán nem ismerte.*
- Köszönöm. *Feleli röviden. Ha adja a elyzet, mindenképpen használni fogja őket. Addig is egy jó mély zsebbe teszi el mindet, ahonnét nem potyoghat ki az értékes holmi.*
*Éppen bebizonyosik feltételezése a lándzsáról, mikor Pycta visszatér, így nem is szorul magyarázatra a dolog. Számos dudva legyőzötten hever a fűben, sajnos a sötétség harcosaival nem lesz ilyen egyszerű dolga. Eddigre a fegyver hosszát is jobban megszokta, már nagyobb bizalommal lendítette meg utolsó próbájához. Természetesen, mialatt ezzel foglalkozott nem látta, hogy Nievesha megfogadta a tippjét. A lány a magasban jár, mire az elfek végeznek. Ríriont összehajtott köpenye fogadja táborhelyükön.*
- Nem gondoltam, hogy újra a régi lesz. *Jegyzi meg, ha Nievesha is visszatért. A köpeny sötét színű, durva szövetből készült. Nem szép, de jól bírja a strapát és tartja a meleget. Kíváncsi lenne a kócos elf, hogy köpenyének előnyös tulajdonságai meg voltak e "virág korában" is. Vagy ezek mind a szépség ára? Ugyanakkor a köpenynél sokkal érdekesebb most a csízma. Megvárja, míg a lány felel apja kérdéseire, ha felel. Ha nincs beszélgetős hangulatban, akkor Rírion se kérdez.*
- Változtat egy ruha egyéb tulajdonságain az, hogy virágnak látszik? *Kérdi, ha módot lát rá. Ezalatt már ő is felvette durva köpenyét. ~Virágosan jobban tetszett.~
Részéről az indulásnak nincs akadálya. Korábban szívesen beszélgetett útközben, de most a helyzet komolysága miatt egészen csendes. Pyctára odafigyel, felfogja szavai lényegét, de a káromkodás nem tűnik fel azonnal. Eddigi mindennapjaiban szokványos dolog volt az alpári beszéd, akár a saját magától, akár más, hasonló életvitelű egyénektől. Sok pillanatnyi késéssel rájön, hogy Pyctától azért ez szokatlan. Nem mintha tudná, mik az elf gyakori szokásai, de az elmúlt két napban nem hallotta káromkodni, vagy csak nem emlékszik rá. Ennek ellenére nem tesz rá megjegyzést. Számára semmi rossz nincs benne.
Bólint a szigorú intelmekre. Hogy mennyire lesz képes megfogadni, az majd eldől a gyakorlatban. A varázsitalokról már éppen kérdezne, mikor kérdés nélkül is választ kap. A zöldekről hallott korábban. Használni is volt alkalma egyszer, nagyon régen. A sárgák hatását viszont egyáltalán nem ismerte.*
- Köszönöm. *Feleli röviden. Ha adja a elyzet, mindenképpen használni fogja őket. Addig is egy jó mély zsebbe teszi el mindet, ahonnét nem potyoghat ki az értékes holmi.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-22 11:09:04
Üzenet elküldve: 2021-12-22 11:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Javaslatára mindhárman kipróbálják az ajándékokat és bár Nievesha kételkedik azok eredetében és ajándék mivoltában, végül mégis felhúzza a csizmát, Rírion pedig magabiztosan próbálgatja a lándzsát, amíg az erdőmélyi elf elindul az ismert-ismeretlen romos épület belseje felé, hogy hasonlóan próbára tegye az egyszerűnek tűnő lámpást.
Ahogy belép az egykor ebédlőnek használt helyiségbe, amelyet az erdő már visszakövetelt magának, magasra emeli a lámpást és azonnal kiderül számára annak haszna. A fény, amely őt nem vakítja, bevilágítja a félhomályos szoba majd' minden szegletét. Sejti, hogy esetleg mást zavarna a ragyogása, feltételezi, hogy talán a fényben hívőkre nincs hatással, de a sötétség szolgáig minden bizonnyal vakítaná. Persze minderre csak élesben szerezhet bizonyosságot, de ennek ellenére elégedetten oltja el a lámpást és indul vissza a többiekhez.
Odaérve talán még szemtanúja lehet, ahogy az ifjú kócos elf a falándzsával elmetszi a szívós növények szárát. Lám, az ő ajándéka sem hasztalan.*
- Hol van Nievesha? *Kérdi, de természetesen első gondolata az, hogy talán még mindig az őrtoronyban van, ahova küldte, hogy kipróbálja a csizmát.*
- Niev! Gyere, indulunk! *Kiált fel oda és nekikezd, hogy összepakolja felszerelésüket.
Szótlan dolgozik, a lámpást a hátizsákjába rejti a többi felszerelés mellé. Felvértezi magát, ellenőrzi a csatokat és szíjakat, majd felveszi a hátizsákját is. Ha Nievesha visszatért, megkérdi, mik a tapasztalatai a csizmával kapcsolatban.*
- Az enyém működött és Rírioné is, te hogy érezted? *Kérdi, ahogy ráfog Éjvihar kantárjára és elindulnának kifelé az egykor volt erődből.
Ha kitárgyalták, hogy melyik ajándék mire jó, természetesen ő is elmondja, hogy a sajátjával mit tapasztalt, onnantól szótlan vezeti a kis csapatot nyugatra, ahol az orkok szerint a Fekete Erdő elterül. Xauzur az előőrs, vezeti és figyelmeztetheti őket a veszélyre.
A veszélyes terület előtt az irbisz minden bizonnyal bevárja őket, ha pedig így történik, a páncélos próféta, megállítja a csapatot, hogy átbeszélhessék a terveket.*
- Innen már minden lépés fontos. Legyetek óvatosak és ne vállaljatok felesleges kockázatot. Először felderítünk, aztán tervet készítünk. Ha valami elbaszódik, rögtönzünk. *A veszély közelsége érdessé teszi a kedvét, minden érzéke kiélesedik, kissé feszültté is válik. Nincs kedve finomkodni.*
- Nievesha, ha azt mondom, fuss, futsz. Ha azt mondom bújj el, elbújsz. *Villannak a sárga ragadozószemek a lány felé. A komoly pillantás mögött szeretet és aggodalom.*
- Ugyanez vonatkozik rád is. *Fordul tekintete Rírion felé.*
- Nincs hősködés, nincs külön akció. Óvatosnak és nagyon ébernek kell lennünk, ezt az erdőt már nem védi a Fákban Lakó. *Kezdi fürkészni az előttük elterülő, ellenségesnek tűnő erdőt.*
- A fegyver legyen a kezetek ügyében, de csak okosan. Bízom bennetek és ti is bízzatok bennem és az Erdő Szívében. Ezeket meg fogjátok. *Nyitja ki a zsákját és kezdi előhalászni belőle a bájitalokat.
Átad 2 Sötétzöld varázsitalt Nievesha del Ventusnak.
Majd még 2 Világoszöld varázsitalt Nievesha del Ventus kap. Utána kap 1 Citromsárga varázsitalt Fänrírion Scir'x is. És további 2 Napsárga varázsital kerül Fänrírion Scir'xhoz, végül pedig 2 Sötétzöld varázsital is landol Fänrírion Scir'xnél. *
- Így, akkor használjátok, ha szükséges. A zöld gyógyít, minél sötétebb, annál nagyobb sebet, a sárgától ügyesebben célzol és harcolsz. *Ad némi magyarázatot is mellé.*
- Gyerünk. *Pillant még társai felé, Nieven kicsit tovább áll meg a tekintete, majd elsőként lépne be a Fekete Erdőbe. Ahogy korábban is mondta, az elsődleges cél most a felderítés. A lények elég jellegzetes nyomot hagyhatnak és nem nagyon törődnek a nyomaik eltüntetésében, ez a segítségükre lehet. Így haladnának előre, amíg nem találnak valamit. Csendben és óvatosan.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Javaslatára mindhárman kipróbálják az ajándékokat és bár Nievesha kételkedik azok eredetében és ajándék mivoltában, végül mégis felhúzza a csizmát, Rírion pedig magabiztosan próbálgatja a lándzsát, amíg az erdőmélyi elf elindul az ismert-ismeretlen romos épület belseje felé, hogy hasonlóan próbára tegye az egyszerűnek tűnő lámpást.
Ahogy belép az egykor ebédlőnek használt helyiségbe, amelyet az erdő már visszakövetelt magának, magasra emeli a lámpást és azonnal kiderül számára annak haszna. A fény, amely őt nem vakítja, bevilágítja a félhomályos szoba majd' minden szegletét. Sejti, hogy esetleg mást zavarna a ragyogása, feltételezi, hogy talán a fényben hívőkre nincs hatással, de a sötétség szolgáig minden bizonnyal vakítaná. Persze minderre csak élesben szerezhet bizonyosságot, de ennek ellenére elégedetten oltja el a lámpást és indul vissza a többiekhez.
Odaérve talán még szemtanúja lehet, ahogy az ifjú kócos elf a falándzsával elmetszi a szívós növények szárát. Lám, az ő ajándéka sem hasztalan.*
- Hol van Nievesha? *Kérdi, de természetesen első gondolata az, hogy talán még mindig az őrtoronyban van, ahova küldte, hogy kipróbálja a csizmát.*
- Niev! Gyere, indulunk! *Kiált fel oda és nekikezd, hogy összepakolja felszerelésüket.
Szótlan dolgozik, a lámpást a hátizsákjába rejti a többi felszerelés mellé. Felvértezi magát, ellenőrzi a csatokat és szíjakat, majd felveszi a hátizsákját is. Ha Nievesha visszatért, megkérdi, mik a tapasztalatai a csizmával kapcsolatban.*
- Az enyém működött és Rírioné is, te hogy érezted? *Kérdi, ahogy ráfog Éjvihar kantárjára és elindulnának kifelé az egykor volt erődből.
Ha kitárgyalták, hogy melyik ajándék mire jó, természetesen ő is elmondja, hogy a sajátjával mit tapasztalt, onnantól szótlan vezeti a kis csapatot nyugatra, ahol az orkok szerint a Fekete Erdő elterül. Xauzur az előőrs, vezeti és figyelmeztetheti őket a veszélyre.
A veszélyes terület előtt az irbisz minden bizonnyal bevárja őket, ha pedig így történik, a páncélos próféta, megállítja a csapatot, hogy átbeszélhessék a terveket.*
- Innen már minden lépés fontos. Legyetek óvatosak és ne vállaljatok felesleges kockázatot. Először felderítünk, aztán tervet készítünk. Ha valami elbaszódik, rögtönzünk. *A veszély közelsége érdessé teszi a kedvét, minden érzéke kiélesedik, kissé feszültté is válik. Nincs kedve finomkodni.*
- Nievesha, ha azt mondom, fuss, futsz. Ha azt mondom bújj el, elbújsz. *Villannak a sárga ragadozószemek a lány felé. A komoly pillantás mögött szeretet és aggodalom.*
- Ugyanez vonatkozik rád is. *Fordul tekintete Rírion felé.*
- Nincs hősködés, nincs külön akció. Óvatosnak és nagyon ébernek kell lennünk, ezt az erdőt már nem védi a Fákban Lakó. *Kezdi fürkészni az előttük elterülő, ellenségesnek tűnő erdőt.*
- A fegyver legyen a kezetek ügyében, de csak okosan. Bízom bennetek és ti is bízzatok bennem és az Erdő Szívében. Ezeket meg fogjátok. *Nyitja ki a zsákját és kezdi előhalászni belőle a bájitalokat.
Átad 2 Sötétzöld varázsitalt Nievesha del Ventusnak.
Majd még 2 Világoszöld varázsitalt Nievesha del Ventus kap. Utána kap 1 Citromsárga varázsitalt Fänrírion Scir'x is. És további 2 Napsárga varázsital kerül Fänrírion Scir'xhoz, végül pedig 2 Sötétzöld varázsital is landol Fänrírion Scir'xnél. *- Így, akkor használjátok, ha szükséges. A zöld gyógyít, minél sötétebb, annál nagyobb sebet, a sárgától ügyesebben célzol és harcolsz. *Ad némi magyarázatot is mellé.*
- Gyerünk. *Pillant még társai felé, Nieven kicsit tovább áll meg a tekintete, majd elsőként lépne be a Fekete Erdőbe. Ahogy korábban is mondta, az elsődleges cél most a felderítés. A lények elég jellegzetes nyomot hagyhatnak és nem nagyon törődnek a nyomaik eltüntetésében, ez a segítségükre lehet. Így haladnának előre, amíg nem találnak valamit. Csendben és óvatosan.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-09 12:44:10
Üzenet elküldve: 2021-12-09 12:44:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Hűvös huzat áramlik a kunyhóból, ahogy Pycta belép. Üres, romos és kihalt, ám a gyertyaláng mindent bevilágít. Ahogy a szerzetes magasba emeli, vakító fényt bocsájt ki magából, ám az elf látását ez nem befolyásolja.
Fänrírionnak eközben módja van a lándzsával próbát tenni. Érezheti, mily könnyű forgatni, egészen a kezébe simul. A szokatlanul éles, fából készült lándzsahegy pedig nem hagy benne kétséget afelől, hogy ez nem egy szokványos fegyver.
Nievesha végül legyűri a kellemetlen érzést magában és felhúzza a csizmát. Az ruhájához idomulva felveszi a virágmintát, mintha csak mindig is ilyen lett volna. Hamar feltűnhet számára, mennyire kényelmes a lábbeli, s mily könnyű benne a mozgás. Jóval gyorsabban képes benne futni, mint ahogy azt ő gondolta volna, a ruganyos léptek azonban állóképességére nincsenek hatással. Ahogy felér a toronyba, a lány egészen kifullad.
Amennyiben a trió is úgy érzi, elindulhatnak. Jó időbe telik, mire elérik az erdő nyugati részét és az említett "Fekete Erdőt", s ezzel alighanem az erdei elf is tisztában lehet. Ugyanakkor mindhárman kipihenték a tegnapi nap fáradalmait, újult erővel vethetik be magukat a sűrű erdőbe. Hogy mit tartogat számukra a Fekete Erdő, annak csak az idő lesz a megmondója. Ugyanakkor egy dologban biztosak lehetnek: Ott már az Erdőszellem sem óvhatja meg őket.*
*Hűvös huzat áramlik a kunyhóból, ahogy Pycta belép. Üres, romos és kihalt, ám a gyertyaláng mindent bevilágít. Ahogy a szerzetes magasba emeli, vakító fényt bocsájt ki magából, ám az elf látását ez nem befolyásolja.
Fänrírionnak eközben módja van a lándzsával próbát tenni. Érezheti, mily könnyű forgatni, egészen a kezébe simul. A szokatlanul éles, fából készült lándzsahegy pedig nem hagy benne kétséget afelől, hogy ez nem egy szokványos fegyver.
Nievesha végül legyűri a kellemetlen érzést magában és felhúzza a csizmát. Az ruhájához idomulva felveszi a virágmintát, mintha csak mindig is ilyen lett volna. Hamar feltűnhet számára, mennyire kényelmes a lábbeli, s mily könnyű benne a mozgás. Jóval gyorsabban képes benne futni, mint ahogy azt ő gondolta volna, a ruganyos léptek azonban állóképességére nincsenek hatással. Ahogy felér a toronyba, a lány egészen kifullad.
Amennyiben a trió is úgy érzi, elindulhatnak. Jó időbe telik, mire elérik az erdő nyugati részét és az említett "Fekete Erdőt", s ezzel alighanem az erdei elf is tisztában lehet. Ugyanakkor mindhárman kipihenték a tegnapi nap fáradalmait, újult erővel vethetik be magukat a sűrű erdőbe. Hogy mit tartogat számukra a Fekete Erdő, annak csak az idő lesz a megmondója. Ugyanakkor egy dologban biztosak lehetnek: Ott már az Erdőszellem sem óvhatja meg őket.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-08 13:05:20
Üzenet elküldve: 2021-12-08 13:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ha Niev ismerné a származása teljes történetét, akkor meg sem lepődne azon, hogy kételkedik. Ha ismerné a titkot, akkor tudná, hogy ez nem más, mint a híres-neves tharg-paranoia. Ezért aztán csak áll egy darabig és nézegeti a csizmát. Pycta szavai nem győzik meg, mert most is úgy gondolja, hogy túlságosan kiszámíthatóak, ezt pedig bárki könnyen kihasználhatja. Ő, ha meg akarná vezetni az Erdő Szívének prófétáját, akkor naná, hogy a Szent fa közelében pakolná az ártó mágiával átitatott holmikat!
Viszont megtanulta az előző napi leckét, és annak ellenére sem ellenkezik, hogy az imént a legszilárdabban elhatározta, hogy ellenkezni fog. De Pycta már nem látja, hogy elhúzza a száját, mert elfordul. Rírion szavaira nem is reagál, csupán egy flegma vállrándítással. Előző esti táborhelyüknél ül le, komótosan köti ki a lábán viselt bakancsot, nagyon nem akaródzik belebújnia a csizmába, kicsit ücsörög is a kifűzött, de le-nem-vett bakancsban és egészen közelről bámulja a csizmát. Rírion tanácsát megfogadva bele is néz - szigorúan csak akkor, ha amaz épp nem látja -, bele is nyúl. Mivel pedig semmi nem harapja le a kezét, ezért nagy nehezen, de felveszi. Meglepően kényelmes. És éppoly virágos, mint valamennyi ruhája. A levetett bakancs pedig elvesztette virágosságát.
Bár a legkevésbé sem akar futkorászni, de nem akarja, hogy megint letorkolják vélt engedetlenség miatt, ezért azután, hogy Rírion köpenyét összehajtogatva és a mesterkardot eddigi ülőhelyére tette, elkocog a megjelölt őrtoronyig. Közben persze morog. A felmászás nem megy olyan jól, mint azt szeretné, de nehezített pálya az, hogy az őrtorony már nem olyan, mint újonnan, Niev meg nem akar leesni egy elkorhadt létrafok miatt. Ha pedig már felmászott, akkor nem lesz kedve lemászni, addig legalábbis biztosan odafent marad, míg rá nem szólnak. Lemászásról ugyanis, Pycta nem szólt egy szót sem. Az őrtornyoknak úgyis az a szerepe, hogy jól körülnézhessenek róluk. Niev pedig megteszi. Jól körülnéz, bár csak bambul kifelé a fejéből.*
*Ha Niev ismerné a származása teljes történetét, akkor meg sem lepődne azon, hogy kételkedik. Ha ismerné a titkot, akkor tudná, hogy ez nem más, mint a híres-neves tharg-paranoia. Ezért aztán csak áll egy darabig és nézegeti a csizmát. Pycta szavai nem győzik meg, mert most is úgy gondolja, hogy túlságosan kiszámíthatóak, ezt pedig bárki könnyen kihasználhatja. Ő, ha meg akarná vezetni az Erdő Szívének prófétáját, akkor naná, hogy a Szent fa közelében pakolná az ártó mágiával átitatott holmikat!
Viszont megtanulta az előző napi leckét, és annak ellenére sem ellenkezik, hogy az imént a legszilárdabban elhatározta, hogy ellenkezni fog. De Pycta már nem látja, hogy elhúzza a száját, mert elfordul. Rírion szavaira nem is reagál, csupán egy flegma vállrándítással. Előző esti táborhelyüknél ül le, komótosan köti ki a lábán viselt bakancsot, nagyon nem akaródzik belebújnia a csizmába, kicsit ücsörög is a kifűzött, de le-nem-vett bakancsban és egészen közelről bámulja a csizmát. Rírion tanácsát megfogadva bele is néz - szigorúan csak akkor, ha amaz épp nem látja -, bele is nyúl. Mivel pedig semmi nem harapja le a kezét, ezért nagy nehezen, de felveszi. Meglepően kényelmes. És éppoly virágos, mint valamennyi ruhája. A levetett bakancs pedig elvesztette virágosságát.
Bár a legkevésbé sem akar futkorászni, de nem akarja, hogy megint letorkolják vélt engedetlenség miatt, ezért azután, hogy Rírion köpenyét összehajtogatva és a mesterkardot eddigi ülőhelyére tette, elkocog a megjelölt őrtoronyig. Közben persze morog. A felmászás nem megy olyan jól, mint azt szeretné, de nehezített pálya az, hogy az őrtorony már nem olyan, mint újonnan, Niev meg nem akar leesni egy elkorhadt létrafok miatt. Ha pedig már felmászott, akkor nem lesz kedve lemászni, addig legalábbis biztosan odafent marad, míg rá nem szólnak. Lemászásról ugyanis, Pycta nem szólt egy szót sem. Az őrtornyoknak úgyis az a szerepe, hogy jól körülnézhessenek róluk. Niev pedig megteszi. Jól körülnéz, bár csak bambul kifelé a fejéből.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-07 18:05:30
Üzenet elküldve: 2021-12-07 18:05:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Frissen ébredve, még félkómásan örül, hogy az őrségre tud koncentrálni. Sem kedve sem ereje nincs számonkérni a lányt, hogy miért nem tart vele. Még az is lehet, hogy jó oka van a felderítésre. Ha csak a lelki béke megtalálása a jó ok, Rírionnak az is rendben van. Azonban mintha Nievesha reggelre sem lenne sokkal jobb hamgulatban. Kételkedik az ajándékokban, pedig még Pycta is vidám, akit Rírion eddig nem látott nevetni, vagy csak nem rémlik neki.*
- Nézz bele, ha kételkedsz. Ha csapda, akkor biztos belül van a turpisság. *Veti fel a kócos elf.* - Aztán ha felveszed, úgyis passzolni fog a stílusodhoz. *Jegyzi meg egy félmosollyal, gondolván arra, hogy a köpenye is virág tenger lett, mikor Nievesha felvette.
A levegőben póbálgatja a lándzsát, még nem találta ki, mibe vághatná bele. A tömör falon nem szívesen ütné szét a fából készült hegyet, az élő fákkal pedig eszében sincs próbálkozni. Eeyr itt a fákban lakik, jobb vigyázni. Szokatlan számára a fegyver hossza. Érzi, ahogy meglendíti, hogy nagyobb erővel húz, mint egy rövidebb tárgy és megállítani is nehezebb. Miután majdnem agyonüt egy vakondtúrást, befejezi az értelmetlen kaszálást és közelebbről megnézi a lándzsa hegyét. Óvatosan megtapogatja. Ha érezheti azt az élt, amit fától nem várna, akkor meglepő felismerésben van része. Leguggol a lándzsával, meglendíti a földhöz közel, remélve, hogy az éle elkaszálja a hosszúra nőtt gazt. Sikeres fűnyírás esetén bizonyítottnak tekinti, hogy nem egyszerű fával van dolga.*
*Frissen ébredve, még félkómásan örül, hogy az őrségre tud koncentrálni. Sem kedve sem ereje nincs számonkérni a lányt, hogy miért nem tart vele. Még az is lehet, hogy jó oka van a felderítésre. Ha csak a lelki béke megtalálása a jó ok, Rírionnak az is rendben van. Azonban mintha Nievesha reggelre sem lenne sokkal jobb hamgulatban. Kételkedik az ajándékokban, pedig még Pycta is vidám, akit Rírion eddig nem látott nevetni, vagy csak nem rémlik neki.*
- Nézz bele, ha kételkedsz. Ha csapda, akkor biztos belül van a turpisság. *Veti fel a kócos elf.* - Aztán ha felveszed, úgyis passzolni fog a stílusodhoz. *Jegyzi meg egy félmosollyal, gondolván arra, hogy a köpenye is virág tenger lett, mikor Nievesha felvette.
A levegőben póbálgatja a lándzsát, még nem találta ki, mibe vághatná bele. A tömör falon nem szívesen ütné szét a fából készült hegyet, az élő fákkal pedig eszében sincs próbálkozni. Eeyr itt a fákban lakik, jobb vigyázni. Szokatlan számára a fegyver hossza. Érzi, ahogy meglendíti, hogy nagyobb erővel húz, mint egy rövidebb tárgy és megállítani is nehezebb. Miután majdnem agyonüt egy vakondtúrást, befejezi az értelmetlen kaszálást és közelebbről megnézi a lándzsa hegyét. Óvatosan megtapogatja. Ha érezheti azt az élt, amit fától nem várna, akkor meglepő felismerésben van része. Leguggol a lándzsával, meglendíti a földhöz közel, remélve, hogy az éle elkaszálja a hosszúra nőtt gazt. Sikeres fűnyírás esetén bizonyítottnak tekinti, hogy nem egyszerű fával van dolga.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-06 14:48:21
Üzenet elküldve: 2021-12-06 14:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A nyugodt, békés éjjel olyan ajándék, ami mindhármuk számára fontos. Pihenniük kell mielőtt nekivágnak a küldetésüknek és hála a Fákban Lakónak, sikerült is. Ám ezzel még nincs vége az ajándékoknak, mert a hajnallal az életre kelő Szent Fa alatt újabb meglepetések várják őket három egyszerűnek tűnő, de minden bizonnyal különleges tárgyak.
Kiosztja őket a legjobb érzése szerint, ám ettől még nem jönnek rá, hogy mi lehet a különlegessége. Az Erdő Szíve biztosan nem egyszerű használati tárgyakat adott nekik, valamilyen erővel bírniuk kell, ám minden bizonnyal ezt nekik kell kitapasztalniuk.*
- Nem tudom, mit tudhatnak, de biztosan nem mindennapi tárgyak. Ha pedig mégis, akkor is különleges, nem a borzoiok hordták ide. *Nevet a kis lámpást vizsgálgatva.*
- Rírion, próbáld ki a lándzsát. Nem tudom, forgasd meg, próbáld meg belehajítani valamibe. *Vonja meg a vállát és tanácsot adva az ifjú elfnek a lándzsával kapcsolatban.
Az őrjáratból - vagy valami ahhoz hasonlóból - visszatérő Nievesha is megkapja a sajátját, a csizmát. Amikor csapdát említ, az erdőmélyi elf nemet intve a fejével válaszol.*
- Nem hiszem, hogy csapda lenne, bízz bennem és a Fákban Lakóban. *Mosolyog kedvesen a lányra, aki minden bizonnyal még zabos az előző esti vita miatt. Nem érzi úgy, hogy bocsánatot kellene kérnie, a lány megesküdött, hogy azt teszi, amit a páncélos próféta mond neki és nem ellenkezik. Ennél fogva a kard is nála marad.*
- Húzd fel, fuss benne kicsit, próbálj meg felmászni oda. *Mutat a bedőlt fal mellett a lepusztult, de még álló és bokrokkal benőtt őrtoronyra.
Amíg Niev és Rírion a maguk ajándékát próbálják, addig ő a leégett parázsba dug egy száraz gallyat, hogy azzal gyújtsa meg az egyszerűnek tűnő lámpást, hátha kiderül számára valami. Ha odakint, világosban nem történik semmi, akkor besétál az egykori erőd épületébe, hogy egy sötétebb zugot keressen, hátha a lámpás csak ott mutatja meg, mire is való valójában.
Ha mindezzel megvannak és sikerült kideríteni valamit, akkor ideje felkészülniük és útnak indulniuk, hisz a küldetés még vár rájuk. Nievesha hátára egy, a takaróból levágott és megfont szíjjal hevedert fabrikálna a mesterkardnak, úgy viselje, ahogyan azt kell.*
*A nyugodt, békés éjjel olyan ajándék, ami mindhármuk számára fontos. Pihenniük kell mielőtt nekivágnak a küldetésüknek és hála a Fákban Lakónak, sikerült is. Ám ezzel még nincs vége az ajándékoknak, mert a hajnallal az életre kelő Szent Fa alatt újabb meglepetések várják őket három egyszerűnek tűnő, de minden bizonnyal különleges tárgyak.
Kiosztja őket a legjobb érzése szerint, ám ettől még nem jönnek rá, hogy mi lehet a különlegessége. Az Erdő Szíve biztosan nem egyszerű használati tárgyakat adott nekik, valamilyen erővel bírniuk kell, ám minden bizonnyal ezt nekik kell kitapasztalniuk.*
- Nem tudom, mit tudhatnak, de biztosan nem mindennapi tárgyak. Ha pedig mégis, akkor is különleges, nem a borzoiok hordták ide. *Nevet a kis lámpást vizsgálgatva.*
- Rírion, próbáld ki a lándzsát. Nem tudom, forgasd meg, próbáld meg belehajítani valamibe. *Vonja meg a vállát és tanácsot adva az ifjú elfnek a lándzsával kapcsolatban.
Az őrjáratból - vagy valami ahhoz hasonlóból - visszatérő Nievesha is megkapja a sajátját, a csizmát. Amikor csapdát említ, az erdőmélyi elf nemet intve a fejével válaszol.*
- Nem hiszem, hogy csapda lenne, bízz bennem és a Fákban Lakóban. *Mosolyog kedvesen a lányra, aki minden bizonnyal még zabos az előző esti vita miatt. Nem érzi úgy, hogy bocsánatot kellene kérnie, a lány megesküdött, hogy azt teszi, amit a páncélos próféta mond neki és nem ellenkezik. Ennél fogva a kard is nála marad.*
- Húzd fel, fuss benne kicsit, próbálj meg felmászni oda. *Mutat a bedőlt fal mellett a lepusztult, de még álló és bokrokkal benőtt őrtoronyra.
Amíg Niev és Rírion a maguk ajándékát próbálják, addig ő a leégett parázsba dug egy száraz gallyat, hogy azzal gyújtsa meg az egyszerűnek tűnő lámpást, hátha kiderül számára valami. Ha odakint, világosban nem történik semmi, akkor besétál az egykori erőd épületébe, hogy egy sötétebb zugot keressen, hátha a lámpás csak ott mutatja meg, mire is való valójában.
Ha mindezzel megvannak és sikerült kideríteni valamit, akkor ideje felkészülniük és útnak indulniuk, hisz a küldetés még vár rájuk. Nievesha hátára egy, a takaróból levágott és megfont szíjjal hevedert fabrikálna a mesterkardnak, úgy viselje, ahogyan azt kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 470-489