Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-18 09:20:28
Üzenet elküldve: 2014-12-18 09:20:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
*Nos, nem erre a reakcióra számított, így meg is lepi, mikor a párocska nem óhajtja vérét venni, amiért hirtelen előtűnt a semmiből és még kéretlen tanácsokat is osztogat. Ám úgy tűnik, egyelőre nem repül nyílvessző a homlokába.
A fickó ráadásul meglepően közvetlennek tűnik így elsője, majd amikor elkezd össze-vissza beszélni, csak akkor veszi észre, hogy ennek oka talán az, hogy nem a szemébe néz, hanem haloványan kifelé domborodó mellei felé. Szemét forgatja, s legszívesebben keresztbefonná karjait a mellkasa előtt, de kezében az íjjal, ez nehéz vállalkozás lenne. Így inkább figyelmen kívül hagyja nőiességének pofátlan mustrálását, bár arckifejezése éppen tükrözi ezzel kapcsolatos gondolatait, majd a valamivel komolyabbnak tűnő felé fordul.*
- Az lehet, s bár szívesen megnézném, ahogy a lökött társaságot letámadja valami, de nem hinném, hogy olyan nagy a távolság köztünk, hogy mindezt megúsznánk, így nyilad repítését szerintem hagyd meg egy következő lehetőségre. *Érezhetően maga sincs túlságosan jó véleményemmel a folyó túlsó partján levőkről, hisz növelik eddigi aggodalmait. Lármáznak, lovat kergetnek... Kérdéses meddig fogják húzni ezen az elátkozottnak tűnő helyen.
Ismét visszafordul a férfi felé.*
- Sejtettem. *Hajtja le fejét. Bár átfut a fején a gondolat, hogy hárman tovább húzhatják itt, mint egyedül, de ő nem az a nagy csapatjátékos, kivéve ha nagyon rászorul. Most pedig, ha már egyfelé vezetnek útjaik, talán képes lesz és megerőlteti magát.*
- Nos igen, arra tartottam volna, s épp a folyón igyekeznék átkelni, csak épp nem szeretnék beléjük botlani, az felérne egy öngyilkossággal. *Apró, ingerült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy a folyó felé tekint.* Remélem nem ugyanarra tartanak ők is. *Jegyzi meg, látván, hogy a másik csapat elindult a rengetegben, s miután vélhetően kiszúrták a vöröslő fényt, nem sokat kell rajta gondolkodni, hogy rájöjjön, minden bizonnyal a fényt követik. Tekintetét egy pillanatra az ég felé emeli, majd fülei megrezzennek, s ő maga is. Fejét a sötét rengeteg felé kapja, s visszafogja a lélegztetét. ~Bármi is zörögjön ott, az már biztos, hogy nem egy újabb megvadult ló.~ Hallja saját vészkiáltását a fejében.*
- A rohadt életbe, azt hiszem ideje megmártózni. *Bukik ki a száján, a tőle megszokott komorsággal, s követi-e a párocska vagy sem, ő bizony a legnagyobb sietséggel vezérli lábait a folyóhoz, hogy belegázoljon egy számára, a sötétedésben sekélynek megítélt résznél. A hideg víztől, felszisszen, de nincs ideje bosszankodni, bármi is érkezzen az erdőből, ha csak nem tud úszni, remélhetően nem éri utol. Jelen pillanatban, bár látja a vöröslő fényt, adrenalinszintje olyan magasan szárnyal, hogy meg sem áll azon gondolkodni, hogy talán rosszat jelenthet, folytatja tovább útját a túlpartra, majd amint kiért a vízből, rögtön visszapillant a túlpartra, s előhúz egy nyilat a hátán fityegő tegezből és biztonságképpen felhúzza az íjat. Ha a két fél-elf követte, hát megvárja őket, s csak akkor ereszti le fegyverét, mikor biztos benne, hogy ide már nem követi őket semmi.* Valami nem stimmel ezzel az erdővel. *Ered meg a nyelve a másik kettő irányába.* A fák is nyugtalanító dolgokat sugallnak. *Osztja meg tapasztalatait, majd néhányat rúg vizes lábán, hogy a felesleget lecsorgassa lábbelijéről. Miután ez megvolt az ösvény felé tekint, merre egyedüli fényforrásuk az a vöröslő valami, amit nem tud mire vélni.*
- Velem tartotok, vagy sem, innen már nem fordulok vissza. *Mondja, majd megindul a fényforrás felé. Víztől tocsogó lábbal igyekszik a lehető legkisebb zajjal járni az utat, míg nem elérkezik... egy épülethez? Szemöldökét megvonva lép elő, s mint azt gondolta, a kis csapat is ott van már.*
- Remek. *Préseli ki fogai közül, ám ezt csak a két fél-elf hallhatta meg, ha mögötte jönnek. Bár kíváncsi miféle fény ez, mi cseppet sem hívogató épület belsejéből árad, valami mégis óvatosságra inti. Ha már úgy alakult, hogy többen is ezt az időpontot választották az ittlétre, akkor legyen valaki más, aki először belép azon a kapun.
Gyanakvó szemeit körbejártatja amennyire tudja az épület minden egyes részletén, s összerezzenve látja, hogy áll ott valaki. Bár kevés az esély arra, hogy még nem szúrták ki őt, s talán a nőt és férfit, kivel érkezett, mégis egy fél lépést hátrál, és rászorítja ujjait az íjára. Innen visszaút nincs, hisz ott meg egy ismeretlen vad tanyázik a folyó túlsó oldalán, így itt ragadt, s immár nem is bánja, hogy nincs egyedül, bár megérzései kellőképpen baljósak.*
*Nos, nem erre a reakcióra számított, így meg is lepi, mikor a párocska nem óhajtja vérét venni, amiért hirtelen előtűnt a semmiből és még kéretlen tanácsokat is osztogat. Ám úgy tűnik, egyelőre nem repül nyílvessző a homlokába.
A fickó ráadásul meglepően közvetlennek tűnik így elsője, majd amikor elkezd össze-vissza beszélni, csak akkor veszi észre, hogy ennek oka talán az, hogy nem a szemébe néz, hanem haloványan kifelé domborodó mellei felé. Szemét forgatja, s legszívesebben keresztbefonná karjait a mellkasa előtt, de kezében az íjjal, ez nehéz vállalkozás lenne. Így inkább figyelmen kívül hagyja nőiességének pofátlan mustrálását, bár arckifejezése éppen tükrözi ezzel kapcsolatos gondolatait, majd a valamivel komolyabbnak tűnő felé fordul.*
- Az lehet, s bár szívesen megnézném, ahogy a lökött társaságot letámadja valami, de nem hinném, hogy olyan nagy a távolság köztünk, hogy mindezt megúsznánk, így nyilad repítését szerintem hagyd meg egy következő lehetőségre. *Érezhetően maga sincs túlságosan jó véleményemmel a folyó túlsó partján levőkről, hisz növelik eddigi aggodalmait. Lármáznak, lovat kergetnek... Kérdéses meddig fogják húzni ezen az elátkozottnak tűnő helyen.
Ismét visszafordul a férfi felé.*
- Sejtettem. *Hajtja le fejét. Bár átfut a fején a gondolat, hogy hárman tovább húzhatják itt, mint egyedül, de ő nem az a nagy csapatjátékos, kivéve ha nagyon rászorul. Most pedig, ha már egyfelé vezetnek útjaik, talán képes lesz és megerőlteti magát.*
- Nos igen, arra tartottam volna, s épp a folyón igyekeznék átkelni, csak épp nem szeretnék beléjük botlani, az felérne egy öngyilkossággal. *Apró, ingerült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy a folyó felé tekint.* Remélem nem ugyanarra tartanak ők is. *Jegyzi meg, látván, hogy a másik csapat elindult a rengetegben, s miután vélhetően kiszúrták a vöröslő fényt, nem sokat kell rajta gondolkodni, hogy rájöjjön, minden bizonnyal a fényt követik. Tekintetét egy pillanatra az ég felé emeli, majd fülei megrezzennek, s ő maga is. Fejét a sötét rengeteg felé kapja, s visszafogja a lélegztetét. ~Bármi is zörögjön ott, az már biztos, hogy nem egy újabb megvadult ló.~ Hallja saját vészkiáltását a fejében.*
- A rohadt életbe, azt hiszem ideje megmártózni. *Bukik ki a száján, a tőle megszokott komorsággal, s követi-e a párocska vagy sem, ő bizony a legnagyobb sietséggel vezérli lábait a folyóhoz, hogy belegázoljon egy számára, a sötétedésben sekélynek megítélt résznél. A hideg víztől, felszisszen, de nincs ideje bosszankodni, bármi is érkezzen az erdőből, ha csak nem tud úszni, remélhetően nem éri utol. Jelen pillanatban, bár látja a vöröslő fényt, adrenalinszintje olyan magasan szárnyal, hogy meg sem áll azon gondolkodni, hogy talán rosszat jelenthet, folytatja tovább útját a túlpartra, majd amint kiért a vízből, rögtön visszapillant a túlpartra, s előhúz egy nyilat a hátán fityegő tegezből és biztonságképpen felhúzza az íjat. Ha a két fél-elf követte, hát megvárja őket, s csak akkor ereszti le fegyverét, mikor biztos benne, hogy ide már nem követi őket semmi.* Valami nem stimmel ezzel az erdővel. *Ered meg a nyelve a másik kettő irányába.* A fák is nyugtalanító dolgokat sugallnak. *Osztja meg tapasztalatait, majd néhányat rúg vizes lábán, hogy a felesleget lecsorgassa lábbelijéről. Miután ez megvolt az ösvény felé tekint, merre egyedüli fényforrásuk az a vöröslő valami, amit nem tud mire vélni.*
- Velem tartotok, vagy sem, innen már nem fordulok vissza. *Mondja, majd megindul a fényforrás felé. Víztől tocsogó lábbal igyekszik a lehető legkisebb zajjal járni az utat, míg nem elérkezik... egy épülethez? Szemöldökét megvonva lép elő, s mint azt gondolta, a kis csapat is ott van már.*
- Remek. *Préseli ki fogai közül, ám ezt csak a két fél-elf hallhatta meg, ha mögötte jönnek. Bár kíváncsi miféle fény ez, mi cseppet sem hívogató épület belsejéből árad, valami mégis óvatosságra inti. Ha már úgy alakult, hogy többen is ezt az időpontot választották az ittlétre, akkor legyen valaki más, aki először belép azon a kapun.
Gyanakvó szemeit körbejártatja amennyire tudja az épület minden egyes részletén, s összerezzenve látja, hogy áll ott valaki. Bár kevés az esély arra, hogy még nem szúrták ki őt, s talán a nőt és férfit, kivel érkezett, mégis egy fél lépést hátrál, és rászorítja ujjait az íjára. Innen visszaút nincs, hisz ott meg egy ismeretlen vad tanyázik a folyó túlsó oldalán, így itt ragadt, s immár nem is bánja, hogy nincs egyedül, bár megérzései kellőképpen baljósak.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-17 23:25:36
Üzenet elküldve: 2014-12-17 23:25:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Lövil nem igazán örül, hogy nem várják meg, miközben alig tíz méterre hagyja el a csapatot, de rosszallását megtartja magának, meg az extra lovat is, helyette viszont érdeklődik.*
-Hova is indultatok ilyen nagyon hirtelen? Nem inkább tűzifát kéne gyűjteni az estére? Lassan lemegy a nap.*Hangja egy árnyalatnyival jegesebb mint eddig, de ezt igazán csak akkor lehetne kiszúrni a többiek részéről, ha sokat beszélgetnének vele, ez viszont eddig se nagyon ment, meg ha Lövilen múlik akkor ez után se fog, sőt a másik három lehetőleg senkivel se fog elmélyülni a társalgásban. Csak egy penge fog bennük elmélyülni, de lehetőleg nagyon kellemetlen módon, ami elsősorban halálos.*Jobb lenne szerintem a parton megszállni, itt legalább részben védve vagyunk, nem vesznek teljesen körbe a fák, csak részben.*Mutat rá a szerinte igencsak logikus lehetőségre, hiszen ő nem tud a vörös fényről amit látni kéne, csak őt leköti az újdonsült lova.*
*Lövil nem igazán örül, hogy nem várják meg, miközben alig tíz méterre hagyja el a csapatot, de rosszallását megtartja magának, meg az extra lovat is, helyette viszont érdeklődik.*
-Hova is indultatok ilyen nagyon hirtelen? Nem inkább tűzifát kéne gyűjteni az estére? Lassan lemegy a nap.*Hangja egy árnyalatnyival jegesebb mint eddig, de ezt igazán csak akkor lehetne kiszúrni a többiek részéről, ha sokat beszélgetnének vele, ez viszont eddig se nagyon ment, meg ha Lövilen múlik akkor ez után se fog, sőt a másik három lehetőleg senkivel se fog elmélyülni a társalgásban. Csak egy penge fog bennük elmélyülni, de lehetőleg nagyon kellemetlen módon, ami elsősorban halálos.*Jobb lenne szerintem a parton megszállni, itt legalább részben védve vagyunk, nem vesznek teljesen körbe a fák, csak részben.*Mutat rá a szerinte igencsak logikus lehetőségre, hiszen ő nem tud a vörös fényről amit látni kéne, csak őt leköti az újdonsült lova.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-17 19:33:38
Üzenet elküldve: 2014-12-17 19:33:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok Közt //
//Niema, Felthys, Hemitar + később Lövill //
* Lövill kikászálódását a többiek nem várják meg, megindulnak hármasban abba az irányba amit Niema mutatott. S bölcsen meg is osztja gondolatait a többiekkel. Hemitar pedig gyanakvóra fogja a dolgot, talán megfontolandó, amit a fiú mond, persze addig úgysem tudják meg míg oda nem jutnak s ezt az elhatározást Felthys jó harcoshoz méltón meg is hozza és kiadja a parancsot. Meg is indul a kis csapat, akit idő közben beér Lövill is, hogy kimért tempóban a vélt irány felé haladjanak a sűrű fák közt. Egy jó órája haladnak mikor ismét felizzik a fény. Ekkorra már az erdő kellő sötétségbe borult így a fák közt szinte megfesti a tájat mint egyetlen fényforrás, jól láthatóan mutatva a (vélt) célt. Aztán egy újabb óra múlva megpillantanak valamit… *
// Kriyon, Nathua + Lianne //
* Hogy a párocska vajon honnan szedi kútfőből a leprás témát az örök rejtély, hiszen nincs az ember homlokára írva és jelen esetben erről semmiféle jel nem árulkodik (vagy is igen de momentán nem látszik ugye…) bizonyára olyan helyen járhattak ahol ez volt a szokás, feketébe bugyolálni a beteget. Egyéb ésszerű magyarázat jelenleg nem igen akad. Minden esetre maradjon meg fejükben a fekete csuhás illető, a lepráson pedig lépjünk túl.
Nem is túl sok idejük marad ezen (meg a tömeges gyilkosságon) morfondírozni mert valaki megzavarja a kis beszélgetést. Egy elf leány lép ki a sűrűből. Néhány szó váltás, néhány vérkeringés csere egyes tájakon, aztán szóba kerülnek a romok.
A rövid kis disputa közben Nathua és fél szemmel Lianne is (Kriyon csak azért nem mert épp valami kerekebb dolgok foglalkoztatják szemeit) hogy a másik csapat elindult be a sűrűbe arra amerről a fényt látták / láthatták.
Az elf fülek élesebbek az átlagnál de a két fél-elfet sem kell félteni. Apró neszeket hallanak maguk mögött, abból az irányból amerről jöttek. Mintha valami apró dolog megrezegtetné az avart. A hang még távolabb van ugyan, de egyértelműen erre tart. A nap közben már alá bukott, legalább is ide, az erdő sűrűjébe már nem sok fényt enged be. Ennek és a sűrű növényzetnek hála még az elf szemek sem látják mi közelít. De valami azt súgja nem kéne megvárni, hogy ideérjen. A folyó túl nyitott, az egyetlen ésszerű irány jelenleg előttük van. Ahol ismét újra felizzik a fény, hála a sötétségnek már az erdő aljzatát teljesen bevilágítja, egyetlen fényforrásként szétterülve a távolban. *
// Quoven //
* A hármas nyomát nem nehéz követni egy erdeinek. Nem igazán takargatják útvonalukat. A vörös fény pedig egyértelmű irányt nyújt a fél-elfnek. A lovak elkerülés bölcs dolog, amazok hanyatt-homlok rohannak amerre csak látnak. Ahogy odaér s a fák közül kilép meglátja a méretes kaput s a romos épületet. Majd nem sokkal később egy kis négy fős csapat (Niema, Felthys, Hemitar, Lövill) érkezik is a tisztásra lép.
(S ha minden jól megy, akkor a hátramaradt három fős trió is rövid idő után megjelenik a helyszínen)
Szép kis összejövetel. Vajon ki mit keres itt? *
// Mindenki – Aki a romokhoz ért //
* Felthys ék kis négyese (Az idő közben megérkezett Lövillel és extra lovával együtt) előtt lassan körvonalazódik a fák közt valami oda nem illő.
(Később pedig a másik, három fős trió is ugyan ezzel szembesül, HA úgy dönt, hogy tovább haladnak. )
Az este bizony elérte a csapatot kíméletlenül, de azért annyit még látni, hogy építmény van előttük. Legalább is valami, ami kőből van…
Egy nagyobb bokrot félrelökve egy rövid tisztás szakaszra érnek. Föléjük tornyosul egy hatalmas kétszárnyas ajtó boltozata, az fa ajtó egyik szárnya sincs már régen a helyén. Így nem takarja el semmi a belső teret, de a benti sötétség nem sokat árul el, legalább is innen kintről semmiképp. Az építmény oldalai még részben állnak, de itt-ott terebélyes lyukak éktelenkednek rajta. A növényzet már javarészt benőtte, szinte magába szívta a természet. Nehéz lenne megállapítani mi lehetett hajdanán a funkciója, annyi biztos, hogy nem a közelmúltban készült. Hemitar számára a hatalmas boltíves bajárat, s az épület vélt alakja arra következtethet, hogy templom lehetett egykor. De erről biztosat csak akkor tudna ha bentről is megnézné, avagy körbejárná. Ellenben a rom nem teljesen lakatlan. a rövid kis tisztás egyik végében bizony áll valaki. Ezt elsőnek Niema veszi észre (úgy látszik szemfüles a lány, érdemes rá hagyatkozni a többieknek). Átlag magasságú illető áll ott, ha közelebb jön jobban meglátni majd hiszen a sötétség nem jó barátja a látásnak…
Az értetlen tekintetek, vagy épp kérdések / beszélgetések közepét (Már ha történnek ilyenek a kis csoportok közt) hirtelen elvágja egy újabb rövid kis esemény. Ismert jelenség izzik fel, immár szinte testközelből: a Vörös fény az épület belsejéből árad ki és világítja meg a kedves egybegyűlteket. Odabenn széles csarnokot világít meg, de csupán körvonalak kivehetők. Néhány pillanatig izzik aztán lassan kihuny. *
//Niema, Felthys, Hemitar + később Lövill //
* Lövill kikászálódását a többiek nem várják meg, megindulnak hármasban abba az irányba amit Niema mutatott. S bölcsen meg is osztja gondolatait a többiekkel. Hemitar pedig gyanakvóra fogja a dolgot, talán megfontolandó, amit a fiú mond, persze addig úgysem tudják meg míg oda nem jutnak s ezt az elhatározást Felthys jó harcoshoz méltón meg is hozza és kiadja a parancsot. Meg is indul a kis csapat, akit idő közben beér Lövill is, hogy kimért tempóban a vélt irány felé haladjanak a sűrű fák közt. Egy jó órája haladnak mikor ismét felizzik a fény. Ekkorra már az erdő kellő sötétségbe borult így a fák közt szinte megfesti a tájat mint egyetlen fényforrás, jól láthatóan mutatva a (vélt) célt. Aztán egy újabb óra múlva megpillantanak valamit… *
// Kriyon, Nathua + Lianne //
* Hogy a párocska vajon honnan szedi kútfőből a leprás témát az örök rejtély, hiszen nincs az ember homlokára írva és jelen esetben erről semmiféle jel nem árulkodik (vagy is igen de momentán nem látszik ugye…) bizonyára olyan helyen járhattak ahol ez volt a szokás, feketébe bugyolálni a beteget. Egyéb ésszerű magyarázat jelenleg nem igen akad. Minden esetre maradjon meg fejükben a fekete csuhás illető, a lepráson pedig lépjünk túl.
Nem is túl sok idejük marad ezen (meg a tömeges gyilkosságon) morfondírozni mert valaki megzavarja a kis beszélgetést. Egy elf leány lép ki a sűrűből. Néhány szó váltás, néhány vérkeringés csere egyes tájakon, aztán szóba kerülnek a romok.
A rövid kis disputa közben Nathua és fél szemmel Lianne is (Kriyon csak azért nem mert épp valami kerekebb dolgok foglalkoztatják szemeit) hogy a másik csapat elindult be a sűrűbe arra amerről a fényt látták / láthatták.
Az elf fülek élesebbek az átlagnál de a két fél-elfet sem kell félteni. Apró neszeket hallanak maguk mögött, abból az irányból amerről jöttek. Mintha valami apró dolog megrezegtetné az avart. A hang még távolabb van ugyan, de egyértelműen erre tart. A nap közben már alá bukott, legalább is ide, az erdő sűrűjébe már nem sok fényt enged be. Ennek és a sűrű növényzetnek hála még az elf szemek sem látják mi közelít. De valami azt súgja nem kéne megvárni, hogy ideérjen. A folyó túl nyitott, az egyetlen ésszerű irány jelenleg előttük van. Ahol ismét újra felizzik a fény, hála a sötétségnek már az erdő aljzatát teljesen bevilágítja, egyetlen fényforrásként szétterülve a távolban. *
// Quoven //
* A hármas nyomát nem nehéz követni egy erdeinek. Nem igazán takargatják útvonalukat. A vörös fény pedig egyértelmű irányt nyújt a fél-elfnek. A lovak elkerülés bölcs dolog, amazok hanyatt-homlok rohannak amerre csak látnak. Ahogy odaér s a fák közül kilép meglátja a méretes kaput s a romos épületet. Majd nem sokkal később egy kis négy fős csapat (Niema, Felthys, Hemitar, Lövill) érkezik is a tisztásra lép.
(S ha minden jól megy, akkor a hátramaradt három fős trió is rövid idő után megjelenik a helyszínen)
Szép kis összejövetel. Vajon ki mit keres itt? *
// Mindenki – Aki a romokhoz ért //
* Felthys ék kis négyese (Az idő közben megérkezett Lövillel és extra lovával együtt) előtt lassan körvonalazódik a fák közt valami oda nem illő.
(Később pedig a másik, három fős trió is ugyan ezzel szembesül, HA úgy dönt, hogy tovább haladnak. )
Az este bizony elérte a csapatot kíméletlenül, de azért annyit még látni, hogy építmény van előttük. Legalább is valami, ami kőből van…
Egy nagyobb bokrot félrelökve egy rövid tisztás szakaszra érnek. Föléjük tornyosul egy hatalmas kétszárnyas ajtó boltozata, az fa ajtó egyik szárnya sincs már régen a helyén. Így nem takarja el semmi a belső teret, de a benti sötétség nem sokat árul el, legalább is innen kintről semmiképp. Az építmény oldalai még részben állnak, de itt-ott terebélyes lyukak éktelenkednek rajta. A növényzet már javarészt benőtte, szinte magába szívta a természet. Nehéz lenne megállapítani mi lehetett hajdanán a funkciója, annyi biztos, hogy nem a közelmúltban készült. Hemitar számára a hatalmas boltíves bajárat, s az épület vélt alakja arra következtethet, hogy templom lehetett egykor. De erről biztosat csak akkor tudna ha bentről is megnézné, avagy körbejárná. Ellenben a rom nem teljesen lakatlan. a rövid kis tisztás egyik végében bizony áll valaki. Ezt elsőnek Niema veszi észre (úgy látszik szemfüles a lány, érdemes rá hagyatkozni a többieknek). Átlag magasságú illető áll ott, ha közelebb jön jobban meglátni majd hiszen a sötétség nem jó barátja a látásnak…
Az értetlen tekintetek, vagy épp kérdések / beszélgetések közepét (Már ha történnek ilyenek a kis csoportok közt) hirtelen elvágja egy újabb rövid kis esemény. Ismert jelenség izzik fel, immár szinte testközelből: a Vörös fény az épület belsejéből árad ki és világítja meg a kedves egybegyűlteket. Odabenn széles csarnokot világít meg, de csupán körvonalak kivehetők. Néhány pillanatig izzik aztán lassan kihuny. *
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-17 12:07:52
Üzenet elküldve: 2014-12-17 12:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
*Quoven eltévedt. Megint. Persze ezt nem veszi addig észre, amíg fel nem tűnik neki, hogy az út, ami a városig szélesen kéne mennie mostanra nagyjából olyan vékony lett, mint neki a vállszélessége. Nem kellene a földet bámulni gondolkodás közben. Ijedten kapja fel a fejét, próbálja behatárolni mégis mennyire tévedhetett el. Ez a művelet felettébb könnyen megy és az eredmény teljesen lelombozó: Teljesen. Kezdetnek például egy erdő közepén van. ~Arra sem emlékszem, hogy az út keresztülmenne egy erdőn~ Gondolja kétségbeesve. Ez történik akkor, amikor nem figyel merre megy. Kezd teljesen bepánikolni, mikor a távolban a fákon keresztül megpillant 3 sziluettet. Ekkor megszegi az utolsó tabut, amit eltévedt embernek nem szabad az erdőben: letér az útról. Szerencséjére ez most nem sül el olyan rosszul, mivel egy rövid idő után egy kicsit szélesebb útra érkezik, amin valószínűleg az idegenek mentek. ~Várjunk, ne rohanj!~ Szól rá magára, mielőtt teljesen bepánikolna. Próbálja lenyugtatni magát. ~Hagy gondoljam csak át az opcióimat. Megpróbálok valahogy kitalálni magamtól. Ez az út elég széles. Vagy követem azt, ahonnan az idegenek jöttek, vagy megyek arra, amerre jöttek. Ha megyek arra, amerről jöttek, és ott rosszul választok egy leágazásnál, ami engem ismerve eléggé valószínű, akkor szinte garantált, hogy éhen vagy szomjan veszek az erdőben. Ha utánuk megyek, az tűnik a biztosabbnak. Utolérem őket, és kérek segítséget. Hátha kivezetnek engem ebből a rengetegből. Persze az is lehet megölnek és kifosztanak, de az legalább gyors halál lesz.~ Erre az utolsó opcióra próbál nem gondolni. Miután döntött, elindul arra, amerre a három lovas ment. Csakhogy ugyebár ő gyalog van, ők meg lovon, így akárhogy igyekszik nem sikerül utolérnie őket. Néha sikerül belőlük megpillantani valamit a fák közt, ami épp elég ahhoz, hogy ne adja fel, és határozottan közelebb jár hozzájuk, mivel éjszaka kevesebbet pihen, mint ők, de a távolság így is jelentős. Körübelül egy napja követi őket, és épp megpihen egy kicsit egy fa tövében, amikor hirtelen egy vörös fényre lesz figyelmes, majd lónyerítést hall, és nemsokkal utána lódobogást is, ahogy két riadt jószág rohan felé. Ha egy lenne, talán megpróbálhatná elkapni és megnyugtatni, de jobban tudja, mint hogy megpróbálja kettőnél: az egyik ijedtsége csak olaj a másikára és fordítva, és Quoven nem elég tapasztalt ahhoz, hogy lenyugtassa mindkettőt, így inkább bebújik a fák közé, amíg elrohannak, nehogy agyontapossák. Miután előmerészkedik, elindul lassan arra, amerről jöttek. Nem tudja, hogy mire számítson, de magában összeköti a lovak ijedtségét a vörös fénnyel, és ez csak még nagyobb óvatosságra inti. Az állatoknak általában jó ösztöneik vannak, ha a túlélésről van szó.*
*Quoven eltévedt. Megint. Persze ezt nem veszi addig észre, amíg fel nem tűnik neki, hogy az út, ami a városig szélesen kéne mennie mostanra nagyjából olyan vékony lett, mint neki a vállszélessége. Nem kellene a földet bámulni gondolkodás közben. Ijedten kapja fel a fejét, próbálja behatárolni mégis mennyire tévedhetett el. Ez a művelet felettébb könnyen megy és az eredmény teljesen lelombozó: Teljesen. Kezdetnek például egy erdő közepén van. ~Arra sem emlékszem, hogy az út keresztülmenne egy erdőn~ Gondolja kétségbeesve. Ez történik akkor, amikor nem figyel merre megy. Kezd teljesen bepánikolni, mikor a távolban a fákon keresztül megpillant 3 sziluettet. Ekkor megszegi az utolsó tabut, amit eltévedt embernek nem szabad az erdőben: letér az útról. Szerencséjére ez most nem sül el olyan rosszul, mivel egy rövid idő után egy kicsit szélesebb útra érkezik, amin valószínűleg az idegenek mentek. ~Várjunk, ne rohanj!~ Szól rá magára, mielőtt teljesen bepánikolna. Próbálja lenyugtatni magát. ~Hagy gondoljam csak át az opcióimat. Megpróbálok valahogy kitalálni magamtól. Ez az út elég széles. Vagy követem azt, ahonnan az idegenek jöttek, vagy megyek arra, amerre jöttek. Ha megyek arra, amerről jöttek, és ott rosszul választok egy leágazásnál, ami engem ismerve eléggé valószínű, akkor szinte garantált, hogy éhen vagy szomjan veszek az erdőben. Ha utánuk megyek, az tűnik a biztosabbnak. Utolérem őket, és kérek segítséget. Hátha kivezetnek engem ebből a rengetegből. Persze az is lehet megölnek és kifosztanak, de az legalább gyors halál lesz.~ Erre az utolsó opcióra próbál nem gondolni. Miután döntött, elindul arra, amerre a három lovas ment. Csakhogy ugyebár ő gyalog van, ők meg lovon, így akárhogy igyekszik nem sikerül utolérnie őket. Néha sikerül belőlük megpillantani valamit a fák közt, ami épp elég ahhoz, hogy ne adja fel, és határozottan közelebb jár hozzájuk, mivel éjszaka kevesebbet pihen, mint ők, de a távolság így is jelentős. Körübelül egy napja követi őket, és épp megpihen egy kicsit egy fa tövében, amikor hirtelen egy vörös fényre lesz figyelmes, majd lónyerítést hall, és nemsokkal utána lódobogást is, ahogy két riadt jószág rohan felé. Ha egy lenne, talán megpróbálhatná elkapni és megnyugtatni, de jobban tudja, mint hogy megpróbálja kettőnél: az egyik ijedtsége csak olaj a másikára és fordítva, és Quoven nem elég tapasztalt ahhoz, hogy lenyugtassa mindkettőt, így inkább bebújik a fák közé, amíg elrohannak, nehogy agyontapossák. Miután előmerészkedik, elindul lassan arra, amerről jöttek. Nem tudja, hogy mire számítson, de magában összeköti a lovak ijedtségét a vörös fénnyel, és ez csak még nagyobb óvatosságra inti. Az állatoknak általában jó ösztöneik vannak, ha a túlélésről van szó.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-16 23:19:28
Üzenet elküldve: 2014-12-16 23:19:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
*Nathua szemét, lehet hogy a füst is kicsípte már, de ő az istennek se látja azt, ami felé a túlparton lévő társaság megindul a rengetegben. A folyó túlsó partjáig is csak azért látott el, mert a vízen egy fa sem nőtt.
Kissé csalódott, amiért reflexei sem bizonyulnak a réginek: mire észbe kap már se ló, se csuklyás. Sajnos egyikre sincs lehetősége rálőni, pedig megnézte volna micsoda kavarodást okoz kósza nyílvesszője.*
-Aaa'francokat!
*Sziszegi bosszúsan, de aztán fél fülét Tarha papa felé hegyezi, míg másik felével a közeledő neszekre figyel. Csak morran egyet a suhancnak, hogy folytathatja, mert kivételesen nem mondd ostobaságokat, ha lehámozza róla a fölösleges sallangot, egész értelmes dolog születik meg és a piszkálódás kemény héja alól nagy nehezen, de kikel a lényeg, mire csak bólint. Figyelmének nagy része már rég a közeledőé.
Íjának végével vágja tarkón a felpattanó srácot, akinek egyből kinyílt a csipás szeme a furcsa erdei tündérke láttán. Hát igen, ha Lianne az erdei tündér, akkor Nathua a bolond boszorkány.*
-Addig se velünk foglalkoznának az erdő ragadozói, hanem a könnyű prédával.
*Osztja meg elméletét karcos hangját, melyet még inkább el is mélyít, mikor a lányhoz szól. Fontos az első benyomás - alapon.
Egyébként ha a másik nem szándékozik fenyegetően fellépni, akkor épelméjű meglátásának köszönhetően nem fog első pillantásra Nathua agyára menni puszta jelenlétével, mint a lovat lenyúló csuklyás és nem érez annyira erős késztetést rá, hogy "ok nélkül" fejbe lője. Vagy hasonlók. Kriyon után valóságos felüdülés még egy kis csitri is. Meg neki aztán olyan mindegy, hogy pelyhes állú kis kakas, vagy húsos mellű pipi. Mindkettőben örömét leli, ha elég éhes.
Egyébként a beszélgetést inkább a bárgyú, de kommunikatív fiúra bízza. Majd néha hókon csapja, ha nagyon elvesztené a fonalat... Már Kriyon, nem ő(k).*
*Nathua szemét, lehet hogy a füst is kicsípte már, de ő az istennek se látja azt, ami felé a túlparton lévő társaság megindul a rengetegben. A folyó túlsó partjáig is csak azért látott el, mert a vízen egy fa sem nőtt.
Kissé csalódott, amiért reflexei sem bizonyulnak a réginek: mire észbe kap már se ló, se csuklyás. Sajnos egyikre sincs lehetősége rálőni, pedig megnézte volna micsoda kavarodást okoz kósza nyílvesszője.*
-Aaa'francokat!
*Sziszegi bosszúsan, de aztán fél fülét Tarha papa felé hegyezi, míg másik felével a közeledő neszekre figyel. Csak morran egyet a suhancnak, hogy folytathatja, mert kivételesen nem mondd ostobaságokat, ha lehámozza róla a fölösleges sallangot, egész értelmes dolog születik meg és a piszkálódás kemény héja alól nagy nehezen, de kikel a lényeg, mire csak bólint. Figyelmének nagy része már rég a közeledőé.
Íjának végével vágja tarkón a felpattanó srácot, akinek egyből kinyílt a csipás szeme a furcsa erdei tündérke láttán. Hát igen, ha Lianne az erdei tündér, akkor Nathua a bolond boszorkány.*
-Addig se velünk foglalkoznának az erdő ragadozói, hanem a könnyű prédával.
*Osztja meg elméletét karcos hangját, melyet még inkább el is mélyít, mikor a lányhoz szól. Fontos az első benyomás - alapon.
Egyébként ha a másik nem szándékozik fenyegetően fellépni, akkor épelméjű meglátásának köszönhetően nem fog első pillantásra Nathua agyára menni puszta jelenlétével, mint a lovat lenyúló csuklyás és nem érez annyira erős késztetést rá, hogy "ok nélkül" fejbe lője. Vagy hasonlók. Kriyon után valóságos felüdülés még egy kis csitri is. Meg neki aztán olyan mindegy, hogy pelyhes állú kis kakas, vagy húsos mellű pipi. Mindkettőben örömét leli, ha elég éhes.
Egyébként a beszélgetést inkább a bárgyú, de kommunikatív fiúra bízza. Majd néha hókon csapja, ha nagyon elvesztené a fonalat... Már Kriyon, nem ő(k).*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-16 22:51:50
Üzenet elküldve: 2014-12-16 22:51:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
//Kriyon, Nathua, Lianne//
*A leprásnak, vagy fejvadásznak tűnő entitás bénázása csak időlegesen köti le a figyelmét, és ráadásul még csak bele sem fullad a fickó. Vagy nő, vagy mi ez.*
- Höh. Lemegy a nap, vazze. *pislant Nathuára, majd arrafelé néz, amerre a többiek.*
- Hát ezek tök hülyék. Nem nézzük meg őket közelebbről? Vagy esetleg lelőhetnéd azt a ficsúrt. *Felthys nem túl szimpatikus neki, de hát az egész bandát meglehetősen lehangolónak tartja.*
- Á, kihozza télleg. Ne már. Gyökér. És most meg begazoltak. *ő nem látja, amit a többiek, meg amúgy sem tojná össze magát egy vörös folttól, végül is csak mágustanonc, vagy mi a fene?!*
- Te figyi. Emlékszel arra a fogadóra a múltkor? A vén szarossal, meg a sok izzadt, büdös bunkóval? *kérdezi orgyilkos-társát foghegyről, halk szavakkal, miközben elgondolkozva vakargat egy pattansát a szája sarkában.*
- Eh, fenébe. Na, amíg te leittad magad, én kivételesen figyeltem. *ugyanis némileg gyomorrontása volt, és okádott ital nélkül is.*
- És az öreg valami romokról, meg kincsekről, meg mi a frászról gagyogott, mielőtt teljesen bele nem fulladt a saját hülyeségébe... nem lehet, hogy ezek a suttyók is hallották az öreget? He? He? *vigyorodik el.*
- Kikaparhatnák nekünk a gesztenyét, hmm? Mit szólsz? *ekkor reccsen egy ág, messze, az erdőben, de azért meglehetősen jól hallható a csendben.*
- Meh? *pislog vaksin, aztán az erdőből egy elf nő lép elő.*
- Fú. *kerekedik el a szeme, és fut ki a vér az arcából valahova máshova.*
- Helló, szívi. *veszi elő a szívtiprót, miközben szája sarkába kergeti a bagóját. Nagyon noár ilyenkor.*
- Romokhoz? Milyen...óó, azokhoz a romokhoz. Hát, igen... valami olyasmi, ja. Mert a rokom... rokom... ilyenkor kell a romok közé menni, igen. *nem igazán tud koncentrálni, és tekintete le-le vándorol Lianne melleire.*
- Á, nem, igazából kicsit gondunk van jelenlegi pozíciónkkal a világban, és amíg rájövünk, hol vagyunk, gondoltuk, megnézzük ezeket a hülyéket, hátha vízbe fulladnak, vagy valami. Hehe. *kicsit elhallgat, mert zavarban van.*
- És ööö... te a romokhoz mész?
//Kriyon, Nathua, Lianne//
*A leprásnak, vagy fejvadásznak tűnő entitás bénázása csak időlegesen köti le a figyelmét, és ráadásul még csak bele sem fullad a fickó. Vagy nő, vagy mi ez.*
- Höh. Lemegy a nap, vazze. *pislant Nathuára, majd arrafelé néz, amerre a többiek.*
- Hát ezek tök hülyék. Nem nézzük meg őket közelebbről? Vagy esetleg lelőhetnéd azt a ficsúrt. *Felthys nem túl szimpatikus neki, de hát az egész bandát meglehetősen lehangolónak tartja.*
- Á, kihozza télleg. Ne már. Gyökér. És most meg begazoltak. *ő nem látja, amit a többiek, meg amúgy sem tojná össze magát egy vörös folttól, végül is csak mágustanonc, vagy mi a fene?!*
- Te figyi. Emlékszel arra a fogadóra a múltkor? A vén szarossal, meg a sok izzadt, büdös bunkóval? *kérdezi orgyilkos-társát foghegyről, halk szavakkal, miközben elgondolkozva vakargat egy pattansát a szája sarkában.*
- Eh, fenébe. Na, amíg te leittad magad, én kivételesen figyeltem. *ugyanis némileg gyomorrontása volt, és okádott ital nélkül is.*
- És az öreg valami romokról, meg kincsekről, meg mi a frászról gagyogott, mielőtt teljesen bele nem fulladt a saját hülyeségébe... nem lehet, hogy ezek a suttyók is hallották az öreget? He? He? *vigyorodik el.*
- Kikaparhatnák nekünk a gesztenyét, hmm? Mit szólsz? *ekkor reccsen egy ág, messze, az erdőben, de azért meglehetősen jól hallható a csendben.*
- Meh? *pislog vaksin, aztán az erdőből egy elf nő lép elő.*
- Fú. *kerekedik el a szeme, és fut ki a vér az arcából valahova máshova.*
- Helló, szívi. *veszi elő a szívtiprót, miközben szája sarkába kergeti a bagóját. Nagyon noár ilyenkor.*
- Romokhoz? Milyen...óó, azokhoz a romokhoz. Hát, igen... valami olyasmi, ja. Mert a rokom... rokom... ilyenkor kell a romok közé menni, igen. *nem igazán tud koncentrálni, és tekintete le-le vándorol Lianne melleire.*
- Á, nem, igazából kicsit gondunk van jelenlegi pozíciónkkal a világban, és amíg rájövünk, hol vagyunk, gondoltuk, megnézzük ezeket a hülyéket, hátha vízbe fulladnak, vagy valami. Hehe. *kicsit elhallgat, mert zavarban van.*
- És ööö... te a romokhoz mész?
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-16 18:23:57
Üzenet elküldve: 2014-12-16 18:23:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
// Felthys, Lövil, Niema //
*Az ifjú nem tudd és nem is szeretne beleszólni a dolgokban és szemei sem vettek észre semmi furcsát. Már azt hinné, új társai hallucinálnak, mire ő is meglátja a fényt. Ilyen fényforrást még nem igazán látott. Halott már arról, hogy a varázslók képesek különböző színű fényes gombot teremteni de nem hinné hogy ez az lenne hiszen azokat a fénygombokét általában azért hozzák létre hogy lássanak a sötétben. Hacsak nem akarja valaki megtréfálni vagy csapdába csalni őket más nem jut az eszébe a fényforrás eredetéről. Amikor mindenki elkezdi összeszedni magát Hemitarnak sem marad más lehetősége. Azért még indulás előtt útitársaira néz és így szól.*
- Köszönöm szépen még egyszer hogy veletek tarthatok, és ha engeditek, hogy javasolhassak, nekem nagyon úgy tűnik, érződik valaki csapdába akarja csalni az erre járókat. Így hát, ha számít, a véleményem én azt javaslom vagy gyalog mennyünk elkerülve a lehetséges csapdákat vagy legalábbis ne hárman egy lovon, mert ha megtámadnának vagy bajba kerülnénk, az kellemetlenséget okozhat, ha hárman vagyunk egy hátason.
*A mondókáját befejezve a fiú tudja már, lejátszotta magában miközben elmondta ötletét, hogy nem tűnhet, úgy mintha zavarba lenne, mert így szavai hitelességüket veszthetik. Ezért mosolyt csalva arcára kíváncsian tekint a többiekre, mint aki azt várná, megdicsérik észrevétele miatt.*
// Felthys, Lövil, Niema //
*Az ifjú nem tudd és nem is szeretne beleszólni a dolgokban és szemei sem vettek észre semmi furcsát. Már azt hinné, új társai hallucinálnak, mire ő is meglátja a fényt. Ilyen fényforrást még nem igazán látott. Halott már arról, hogy a varázslók képesek különböző színű fényes gombot teremteni de nem hinné hogy ez az lenne hiszen azokat a fénygombokét általában azért hozzák létre hogy lássanak a sötétben. Hacsak nem akarja valaki megtréfálni vagy csapdába csalni őket más nem jut az eszébe a fényforrás eredetéről. Amikor mindenki elkezdi összeszedni magát Hemitarnak sem marad más lehetősége. Azért még indulás előtt útitársaira néz és így szól.*
- Köszönöm szépen még egyszer hogy veletek tarthatok, és ha engeditek, hogy javasolhassak, nekem nagyon úgy tűnik, érződik valaki csapdába akarja csalni az erre járókat. Így hát, ha számít, a véleményem én azt javaslom vagy gyalog mennyünk elkerülve a lehetséges csapdákat vagy legalábbis ne hárman egy lovon, mert ha megtámadnának vagy bajba kerülnénk, az kellemetlenséget okozhat, ha hárman vagyunk egy hátason.
*A mondókáját befejezve a fiú tudja már, lejátszotta magában miközben elmondta ötletét, hogy nem tűnhet, úgy mintha zavarba lenne, mert így szavai hitelességüket veszthetik. Ezért mosolyt csalva arcára kíváncsian tekint a többiekre, mint aki azt várná, megdicsérik észrevétele miatt.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-16 16:00:41
Üzenet elküldve: 2014-12-16 16:00:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//A másik három//
*Ő maga nem látta a fényeket, azt meg kell hagyni, de a szöszi még nem adott arra okot, hogy ne higgyen neki... vagyis de, amikor fogadkozott, hogy lesz helycsere a lovon, de a férfi gondolta, hogy az csak egy csalfa tréfa volt, mintsem inkább valami pajzán vállalkozás.
Tényleg nevetségesen festhet, ahogy egy bizonytalan felvillanás legapróbb jelére úgy reagál, mint valami vérkatona a repkedő nyílvesszőkre. Az első jele annak, hogy krónikus izgalomhiányban szenved... A legapróbb neszre is ugrik, mint a bolha.*
- Aha... Biztos. *vonja meg a vállát, és a hátát továbbra is a nőnek veti. Ne csak a széles vállát meg a lovagias mellkasát lássa, nyugodtan nézheti Felthys formás popsiját is, hiszen azt is megdicsérték párszor. Akaratlanul is eszébe jut a Dawn, nem Napsugár nevű elf lány, aki az Erdőszéli Tisztásnál lovagolt neki egy ágnak, és azt lefejelve kiterült a gazban; visszagondolva elég vicces látvány nyújtott. Szája sarka akaratlanul is mosolyra húzódik, így már nem csak egy ok van arra, hogy nevetségesnek találják. A semmiért fejlődik fel az egyszemélyes védőfal, és szintén a semmiért kezd el mosolyogni.*
- Ha pár órára van, akkor eszedbe se jusson tábort verni, szöszicica! *előveszi a legértelmesebb hangsúlyait, és úgy kezd el neki magyarázni, mintha egy együgyűnek mondaná.* Felpattanunk a lóra, így édes-hármasban. Mondanám, hogy legyél elől, de gondolom aludni akarsz, a kiskrapek meg nem ülhet mögötted énelőttem, így a hátsó hely a tied, de vigaszdíjként odaadom a köpenyemet. *szép darab, úgyhogy a lánynak talán nem lesz ellenvetése* Indulás!
*Miután felharsantak szavai, a földre veti göcsörtös betűit: "Lövil, tovább tartunk nyugatnak, kövesd az utat, vagy a piros fényt!"
Utána tényleg nyeregbe száll.*
//A másik három//
*Ő maga nem látta a fényeket, azt meg kell hagyni, de a szöszi még nem adott arra okot, hogy ne higgyen neki... vagyis de, amikor fogadkozott, hogy lesz helycsere a lovon, de a férfi gondolta, hogy az csak egy csalfa tréfa volt, mintsem inkább valami pajzán vállalkozás.
Tényleg nevetségesen festhet, ahogy egy bizonytalan felvillanás legapróbb jelére úgy reagál, mint valami vérkatona a repkedő nyílvesszőkre. Az első jele annak, hogy krónikus izgalomhiányban szenved... A legapróbb neszre is ugrik, mint a bolha.*
- Aha... Biztos. *vonja meg a vállát, és a hátát továbbra is a nőnek veti. Ne csak a széles vállát meg a lovagias mellkasát lássa, nyugodtan nézheti Felthys formás popsiját is, hiszen azt is megdicsérték párszor. Akaratlanul is eszébe jut a Dawn, nem Napsugár nevű elf lány, aki az Erdőszéli Tisztásnál lovagolt neki egy ágnak, és azt lefejelve kiterült a gazban; visszagondolva elég vicces látvány nyújtott. Szája sarka akaratlanul is mosolyra húzódik, így már nem csak egy ok van arra, hogy nevetségesnek találják. A semmiért fejlődik fel az egyszemélyes védőfal, és szintén a semmiért kezd el mosolyogni.*
- Ha pár órára van, akkor eszedbe se jusson tábort verni, szöszicica! *előveszi a legértelmesebb hangsúlyait, és úgy kezd el neki magyarázni, mintha egy együgyűnek mondaná.* Felpattanunk a lóra, így édes-hármasban. Mondanám, hogy legyél elől, de gondolom aludni akarsz, a kiskrapek meg nem ülhet mögötted énelőttem, így a hátsó hely a tied, de vigaszdíjként odaadom a köpenyemet. *szép darab, úgyhogy a lánynak talán nem lesz ellenvetése* Indulás!
*Miután felharsantak szavai, a földre veti göcsörtös betűit: "Lövil, tovább tartunk nyugatnak, kövesd az utat, vagy a piros fényt!"
Utána tényleg nyeregbe száll.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-15 20:31:13
Üzenet elküldve: 2014-12-15 20:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
// Felthys, Lövil, Hemitar //
* Pár pillanatra visszafojtja lélegzetét. Vár, ám a piros izzásnak nyoma sincs. Már-már kezdi megkörnyékezni a gondolat, hogy talán csak káprázott a szeme, s majd elnézést kell kérjen Felthystől, amikor újra felizzik a furcsa fény. Fáklya nem lehet, ezt már a legelső pillanattól kizárta, talán épp ezért riadóztatta a csapatot. Ám mielőtt teljesen bolondot csinálna magából, igyekszik minél előbb szólni a csatarendben álló férfinak is.*
- Ott *int számszeríjával a szellők által megmozgatott lombok irányába, s ha a férfi reagál a felkérésre, talán láthatja is Niema balsejtelmének forrását.* A piros izzás... Egy pillanatra eltűnt, de ismét látható * Kezd zavart magyarázásba, majd leengedi távolsági fegyverét. Egy pillanatra újra megkörnyékezi a kimerültség, de ezzel együtt jelen van az a pozitív gondolat is, hogy Felthys személyében talán egy ügyes és tettre kész harcost talált. Nem fogja cserben hagyni, ezt most már nyugodt szívvel nyugtázhatja.*
- Pár órára lehet a forrása. S hogy miből ered, arról sejtelmem sincs. Úgy hiszem az öreg sokaknak fecseghetett a kincset rejtő romokról. * Elgondolkodik, majd elnyom egy ásítást* Pihennünk kell, s találni egy éjszakai szállást. *Kijelentése szilárd, egyszerre szól saját magához és mindenkihez.*
// Felthys, Lövil, Hemitar //
* Pár pillanatra visszafojtja lélegzetét. Vár, ám a piros izzásnak nyoma sincs. Már-már kezdi megkörnyékezni a gondolat, hogy talán csak káprázott a szeme, s majd elnézést kell kérjen Felthystől, amikor újra felizzik a furcsa fény. Fáklya nem lehet, ezt már a legelső pillanattól kizárta, talán épp ezért riadóztatta a csapatot. Ám mielőtt teljesen bolondot csinálna magából, igyekszik minél előbb szólni a csatarendben álló férfinak is.*
- Ott *int számszeríjával a szellők által megmozgatott lombok irányába, s ha a férfi reagál a felkérésre, talán láthatja is Niema balsejtelmének forrását.* A piros izzás... Egy pillanatra eltűnt, de ismét látható * Kezd zavart magyarázásba, majd leengedi távolsági fegyverét. Egy pillanatra újra megkörnyékezi a kimerültség, de ezzel együtt jelen van az a pozitív gondolat is, hogy Felthys személyében talán egy ügyes és tettre kész harcost talált. Nem fogja cserben hagyni, ezt most már nyugodt szívvel nyugtázhatja.*
- Pár órára lehet a forrása. S hogy miből ered, arról sejtelmem sincs. Úgy hiszem az öreg sokaknak fecseghetett a kincset rejtő romokról. * Elgondolkodik, majd elnyom egy ásítást* Pihennünk kell, s találni egy éjszakai szállást. *Kijelentése szilárd, egyszerre szól saját magához és mindenkihez.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-15 17:44:33
Üzenet elküldve: 2014-12-15 17:44:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Kriyon, Nathua//
*Aprót reccsen lába alatt egy nagyobb, korhadt faág, minek következtében a lány ingerülten felszisszen, majd megdermed. Füleit a nem is olyan messze levő párocskára hegyezi, s őszintén reméli, hogy nem sikerült lebuktatnia magát ezzel apró kis hibával. Néhány másodpercet vár, majd ha úgy találja, hogy nem tűnt fel nekik a reccsenés, úgy tovább igyekszik a fák között. Meglehetősen bosszús, egyrészt mivel nincs egyedül, másrészt mivel kétszeresen sincs egyedül. Az imént hallott férfihangokhoz ugyanis csatlakozik egy női, s amennyit ki tud venni szavaiból, nem tűnik túl barátságosnak, legalábbis ami azt a részét illeti, hogy ők is a folyónál ténykedőket figyelik.
Most nem sok választási lehetősége maradt. Vagy csatlakozik a folyónál idétlenkedőkhöz, amit rögtön ki is zárna. Sosem bízna meg olyanokban, akik ilyen hamar megbíznak valaki másban. Esetleg vissza is fordulhatna, hogy rájuk hagyja a dolgot, de ezt is hamar elveti, ha már eljött idáig a városból, nem hagyhatja félbe a dolgot. Harmadik lehetősége pedig az, hogy némi csendre inti a közelében tartózkodókat, abban a reményben, hogy nem nyakazzák le rögtön.
Halk morgás hagyja el ajkait, s lehajtja a fejét. Ha csak a többiek nyomában lötyög semmire nem fog jutni, ha viszont mindenki ilyen nagy zajt csap, akkor meg nem fogja túlélni. Nehéz kérdés.
Lassú, megfontolt léptekkel, apró, figyelemfelkeltő zajt csap a hangok felé, hogy tudják valaki közeledik feléjük, majd íját a kezében fogva fedi fel magát a fák közül.*
- Khm... *Köszörüli meg a torkát, majd amint meglátja, hogy a másik nő kezében is íj van tesz egy lépést hátra, s kezeit maga elé emelve, egyikben az ő saját íjával jelzi, hogy nincs rossz szándéka. Ennek ellenére mégis morcos szólal meg a láthatóan igen szórakozott társasághoz.* - Talán nem kéne. *Sandít a nő által irányba állított íjra.* Így is akkora zajt csapnak, nem hiányzik még ide egy megsebesített ló vad csaholása, mi ki tudja milyen lényeket vonzana ide. *Köszönés nélkül, minden nélkül, csak ennyi tellett tőle. Még neki is, aki olyan nagyra van saját logikus gondolkodására, teljesen irracionálisnak tartja, hogy egy ilyennel lép elő, de jobban megnézve a fickó arca még ismerős is neki. ~Ott lett volna a kocsmában?~ Mereng egy pillanatra, majd ismét a folyó felé tekint.Míg nem győződik meg róla, hogy nem díszítik homlokát nyílvesszővel, addig nem mozdul, de fejét mégis óvatosan a folyó felé fordítja, s ekkor villan meg szemei előtt ismét az a fény, amit már a fák közül is kiszúrt. Felvonja a szemöldökét és rászorít ismét íjára. ~Sötétedik is, itt ez a fura csapat, ott az a fura csapat, mellé még ez a fény is... ~Átfutja ismét a már korábban is ismerős borzongás. Ismét a férfi-női párosra néz.* Kitalálom, szintén a romokhoz tartanak?
//Kriyon, Nathua//
*Aprót reccsen lába alatt egy nagyobb, korhadt faág, minek következtében a lány ingerülten felszisszen, majd megdermed. Füleit a nem is olyan messze levő párocskára hegyezi, s őszintén reméli, hogy nem sikerült lebuktatnia magát ezzel apró kis hibával. Néhány másodpercet vár, majd ha úgy találja, hogy nem tűnt fel nekik a reccsenés, úgy tovább igyekszik a fák között. Meglehetősen bosszús, egyrészt mivel nincs egyedül, másrészt mivel kétszeresen sincs egyedül. Az imént hallott férfihangokhoz ugyanis csatlakozik egy női, s amennyit ki tud venni szavaiból, nem tűnik túl barátságosnak, legalábbis ami azt a részét illeti, hogy ők is a folyónál ténykedőket figyelik.
Most nem sok választási lehetősége maradt. Vagy csatlakozik a folyónál idétlenkedőkhöz, amit rögtön ki is zárna. Sosem bízna meg olyanokban, akik ilyen hamar megbíznak valaki másban. Esetleg vissza is fordulhatna, hogy rájuk hagyja a dolgot, de ezt is hamar elveti, ha már eljött idáig a városból, nem hagyhatja félbe a dolgot. Harmadik lehetősége pedig az, hogy némi csendre inti a közelében tartózkodókat, abban a reményben, hogy nem nyakazzák le rögtön.
Halk morgás hagyja el ajkait, s lehajtja a fejét. Ha csak a többiek nyomában lötyög semmire nem fog jutni, ha viszont mindenki ilyen nagy zajt csap, akkor meg nem fogja túlélni. Nehéz kérdés.
Lassú, megfontolt léptekkel, apró, figyelemfelkeltő zajt csap a hangok felé, hogy tudják valaki közeledik feléjük, majd íját a kezében fogva fedi fel magát a fák közül.*
- Khm... *Köszörüli meg a torkát, majd amint meglátja, hogy a másik nő kezében is íj van tesz egy lépést hátra, s kezeit maga elé emelve, egyikben az ő saját íjával jelzi, hogy nincs rossz szándéka. Ennek ellenére mégis morcos szólal meg a láthatóan igen szórakozott társasághoz.* - Talán nem kéne. *Sandít a nő által irányba állított íjra.* Így is akkora zajt csapnak, nem hiányzik még ide egy megsebesített ló vad csaholása, mi ki tudja milyen lényeket vonzana ide. *Köszönés nélkül, minden nélkül, csak ennyi tellett tőle. Még neki is, aki olyan nagyra van saját logikus gondolkodására, teljesen irracionálisnak tartja, hogy egy ilyennel lép elő, de jobban megnézve a fickó arca még ismerős is neki. ~Ott lett volna a kocsmában?~ Mereng egy pillanatra, majd ismét a folyó felé tekint.Míg nem győződik meg róla, hogy nem díszítik homlokát nyílvesszővel, addig nem mozdul, de fejét mégis óvatosan a folyó felé fordítja, s ekkor villan meg szemei előtt ismét az a fény, amit már a fák közül is kiszúrt. Felvonja a szemöldökét és rászorít ismét íjára. ~Sötétedik is, itt ez a fura csapat, ott az a fura csapat, mellé még ez a fény is... ~Átfutja ismét a már korábban is ismerős borzongás. Ismét a férfi-női párosra néz.* Kitalálom, szintén a romokhoz tartanak?
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-14 22:12:04
Üzenet elküldve: 2014-12-14 22:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Romok között//
*A lovat elkapni nem bizonyul igazán összetett feladatnak, bár kicsit ellenkezik az állat azért sikerül megfékezni. Ez után következik a alapos vizsgálat, hogy mi az amit magával hordoz. A fegyver kerül először elő.~Hasznos darab, bár jobban kedvelem a tőröket, egye fene, majd eladom. Mi van még itt?~Fokozatosan előkerülnek a hasznosnak mondható dolgok, amiket valaki olyan vesztett el, aki feltehetően szintén a romokat keresi.~De ennivalót nem hozott, lehet van valahol egy málhás állat is.~Visszaszáll lovára, melynek nyergéből nem képes átkutatni a másik állatot. Az újdonsült szerzeményének nem engedi el a kantárát egészen addig amíg erősen nem rögzíti a saját lova nyergéhez, hogy annak ne legen esélye meglépni. Ezek után visszaindul a társasághoz, miközben próbál figyelni a hangokra, hátha többet is megtud arról, hova lett a ló tulajdonosa, és hol lehet a tulajdonos élelmiszer tartaléka. Nem siet a két lóval, mivel gondolkodni szeretne, és amikor visszaér a társaihoz lehetőséget ad nekik, hogy ők szólaljanak meg először, ne neki kelljen megkérdezni a harci helyzet okát.*
*A lovat elkapni nem bizonyul igazán összetett feladatnak, bár kicsit ellenkezik az állat azért sikerül megfékezni. Ez után következik a alapos vizsgálat, hogy mi az amit magával hordoz. A fegyver kerül először elő.~Hasznos darab, bár jobban kedvelem a tőröket, egye fene, majd eladom. Mi van még itt?~Fokozatosan előkerülnek a hasznosnak mondható dolgok, amiket valaki olyan vesztett el, aki feltehetően szintén a romokat keresi.~De ennivalót nem hozott, lehet van valahol egy málhás állat is.~Visszaszáll lovára, melynek nyergéből nem képes átkutatni a másik állatot. Az újdonsült szerzeményének nem engedi el a kantárát egészen addig amíg erősen nem rögzíti a saját lova nyergéhez, hogy annak ne legen esélye meglépni. Ezek után visszaindul a társasághoz, miközben próbál figyelni a hangokra, hátha többet is megtud arról, hova lett a ló tulajdonosa, és hol lehet a tulajdonos élelmiszer tartaléka. Nem siet a két lóval, mivel gondolkodni szeretne, és amikor visszaér a társaihoz lehetőséget ad nekik, hogy ők szólaljanak meg először, ne neki kelljen megkérdezni a harci helyzet okát.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-12 18:26:01
Üzenet elküldve: 2014-12-12 18:26:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
* Lövill úgy dönt a ló után ered. A hátas elég céltalanul lódult meg csak egyenest amerre épp látott. Nem is nagyon változtat irányt így hamar elkaphatja a nő. A túl parton be is éri s el is kesztyűs kezével meg is kaparintja a kantárt. Fejét a ló rángatja párszor riadtan mikor érzi, hogy bizony elkapták. Pár rántás után helyén marad a jószág, és prüszkölve jelzi nem tetszését. De legalább már nem vágtázik tovább. A következőket találhatja nála ha átnézi a hátast:
A nyereg táskán kardhüvely benne még ott feszül a hosszú kard is. Jó minőségű darab. A nyereg oldalára egy kötél van felerősítve. A nyeregtáskában kulacs víz, s takaró illetve két fáklya található még. Felkészült lehetett a tulaj, bár jó kérdés hova készült. Minden esetre ha Lövill akarja magával viheti, mutat még némi ellenállást de végül engedelmeskedik, úgy látszik jól nevelt jószág...
// Mindenki //
A többiek közben rendben átértek és kezdenek is bele a disputába mikor is Niema felhívja a figyelmet, hogy lát valamit. Bölcs gondolat megosztani a látottakat. Feltéve ha a többiek is látják és nem nézik ugye bolondnak az embert...
Minden esetre Felhys hadi rendbe áll rögvest a nővel egyetemben. De egyelőre semmi, az erdő csendes, mozdulatlan. Ellenben a folyó fölött nagyjából látszik az égbolt, sötétedik. Hamarosan lemegy a nap. Nem ártana valami fedett hely után nézni éjszakára. Nem sok jót mesélnek az erdőmélyéről.
Feszülten figyelik a mozdulatlan lombokat, apró szellő szalad végig a fák közt. Aztán hirtelen újra felizzik a vörös fény. A fák közt szűrődik át halovány, de egyértelmű fénye, sejtelmes sziluettet kölcsönözve a mostanra egyre sötétedő erdőnek. Lehet egy fáklya? Nem annak a más a színe, s nem is így pislákol... Varázslat? Jó kérdés, minden esetre erre csak akkor kap választ a kis csapat ha közelebb megy a forráshoz. Jó pár pillanatig izzik a fény aztán lassan kihuny. Minden esetre azt bármelyikük meg tudja állapítani: a fény forrása még pár óra járásra lehet. Nem éppen a közelben. De talán jó kiinduló pontnak hiszen jelenleg más nem nagyon akad. S ha az öreg meséi igazak akkor "A folyón átkelve tovább nyugatnak, a hegyek irányába". *
* Lövill úgy dönt a ló után ered. A hátas elég céltalanul lódult meg csak egyenest amerre épp látott. Nem is nagyon változtat irányt így hamar elkaphatja a nő. A túl parton be is éri s el is kesztyűs kezével meg is kaparintja a kantárt. Fejét a ló rángatja párszor riadtan mikor érzi, hogy bizony elkapták. Pár rántás után helyén marad a jószág, és prüszkölve jelzi nem tetszését. De legalább már nem vágtázik tovább. A következőket találhatja nála ha átnézi a hátast:
A nyereg táskán kardhüvely benne még ott feszül a hosszú kard is. Jó minőségű darab. A nyereg oldalára egy kötél van felerősítve. A nyeregtáskában kulacs víz, s takaró illetve két fáklya található még. Felkészült lehetett a tulaj, bár jó kérdés hova készült. Minden esetre ha Lövill akarja magával viheti, mutat még némi ellenállást de végül engedelmeskedik, úgy látszik jól nevelt jószág...
// Mindenki //
A többiek közben rendben átértek és kezdenek is bele a disputába mikor is Niema felhívja a figyelmet, hogy lát valamit. Bölcs gondolat megosztani a látottakat. Feltéve ha a többiek is látják és nem nézik ugye bolondnak az embert...
Minden esetre Felhys hadi rendbe áll rögvest a nővel egyetemben. De egyelőre semmi, az erdő csendes, mozdulatlan. Ellenben a folyó fölött nagyjából látszik az égbolt, sötétedik. Hamarosan lemegy a nap. Nem ártana valami fedett hely után nézni éjszakára. Nem sok jót mesélnek az erdőmélyéről.
Feszülten figyelik a mozdulatlan lombokat, apró szellő szalad végig a fák közt. Aztán hirtelen újra felizzik a vörös fény. A fák közt szűrődik át halovány, de egyértelmű fénye, sejtelmes sziluettet kölcsönözve a mostanra egyre sötétedő erdőnek. Lehet egy fáklya? Nem annak a más a színe, s nem is így pislákol... Varázslat? Jó kérdés, minden esetre erre csak akkor kap választ a kis csapat ha közelebb megy a forráshoz. Jó pár pillanatig izzik a fény aztán lassan kihuny. Minden esetre azt bármelyikük meg tudja állapítani: a fény forrása még pár óra járásra lehet. Nem éppen a közelben. De talán jó kiinduló pontnak hiszen jelenleg más nem nagyon akad. S ha az öreg meséi igazak akkor "A folyón átkelve tovább nyugatnak, a hegyek irányába". *
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-11 10:56:04
Üzenet elküldve: 2014-12-11 10:56:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt //
// Felthys, Lövil, Niema //
*Hemitar a kis csapat hirtelen reakciójára nem tud mit tenni valamit észrevettek, amit ő nem. Óvatosan hátrébb lépdel a lovakhoz, hogy ne legyen útban és fürkészi az erdőt.*
~Vajon ez lehet a híres kalandozói megérzés vagy valami hasonló. Biztos nem véletlen láttak valamit, de mit láthattak?~
*Az ifjú gondolkozás közben megigazítja hátizsákját, ha netán futásra kerülne, a sor ne hagyja el. Tudja a termete miatt harcban nem valami jó, de legalább megpróbálja magát megvédeni, ha lesz valami, de számára nincs más előtte csak a sűrű erdő se banditák se fenevadak, így hát vár tovább.*
// Felthys, Lövil, Niema //
*Hemitar a kis csapat hirtelen reakciójára nem tud mit tenni valamit észrevettek, amit ő nem. Óvatosan hátrébb lépdel a lovakhoz, hogy ne legyen útban és fürkészi az erdőt.*
~Vajon ez lehet a híres kalandozói megérzés vagy valami hasonló. Biztos nem véletlen láttak valamit, de mit láthattak?~
*Az ifjú gondolkozás közben megigazítja hátizsákját, ha netán futásra kerülne, a sor ne hagyja el. Tudja a termete miatt harcban nem valami jó, de legalább megpróbálja magát megvédeni, ha lesz valami, de számára nincs más előtte csak a sűrű erdő se banditák se fenevadak, így hát vár tovább.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 16:56:03
Üzenet elküldve: 2014-12-10 16:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Niema, Lövil, Hemitar//
*Biztonságban átérnek a túlpartra. Nem is számított másra, hiszen a folyó leveleket sodor, és ha az ember egy kicsit szemfüles, akkor azok alapján következtethet arra, milyen erős a folyam ereje.
Volt is egy megérzésnek nevezhető sejtése afelől, hogy Lövil magánakcióba kezd, de logikusan is, mert egy lovon tényleg lehet akármilyen érdekes cucc. Nem is kérdéses, hogy a kölyök az átkelés után is velük tart, ez látszik mindabból, hogy kölyök, meg abból is, hogy segítséget ajánl fel. ~Csak vajon mit tud elővarázsolni az ingujjából egy gyermek?~ Arról van sejtése, hogy mit nem, de arról nincs, hogy mit igen. De ki tudja? Lehet, hogy a férfinek hatalmas meglepetésben lesz része.
Egyelőre a meglepetés azonban másik irányból jön. Niema-cica óvatosságra inti, és ő ezt meg is fogadja. Előhúzza a hüvelyből a hosszú fattyúpengét, s a rideg acélon megcsillan a napfény. Még mindig ott éktelenkednek a penge teljes hosszában írt rúnaírások, amelyek családja közmondását rejtik a rég elfeledett írásmódba. Ő sem tudja, hogy miért íratta fel, hiszen családja kitagadta, börtönbe vetette, és már semmiféle kötődés nincs a Belaldur-ház és Felthys közt. Vagy talán mégis? Ahogy elnézi az ember, miként, milyen nemesi módon húzza elő a nemesi kardot, azt hihetné, hogy a férfi egy dicső lovag. Hisz mindene megvan. Lova, páncélja, kardja, pajzsa. Igaz ami igaz, a pajzsa mindig csak a hátán pihen, de ez lényegtelen.
Hátát neki veti Niema hátának, hogy a lány elölről, míg Felthys hátulról védhesse a vonalat. Amit a kicsi Hemitar tesz, az az ő dolga.*
//Niema, Lövil, Hemitar//
*Biztonságban átérnek a túlpartra. Nem is számított másra, hiszen a folyó leveleket sodor, és ha az ember egy kicsit szemfüles, akkor azok alapján következtethet arra, milyen erős a folyam ereje.
Volt is egy megérzésnek nevezhető sejtése afelől, hogy Lövil magánakcióba kezd, de logikusan is, mert egy lovon tényleg lehet akármilyen érdekes cucc. Nem is kérdéses, hogy a kölyök az átkelés után is velük tart, ez látszik mindabból, hogy kölyök, meg abból is, hogy segítséget ajánl fel. ~Csak vajon mit tud elővarázsolni az ingujjából egy gyermek?~ Arról van sejtése, hogy mit nem, de arról nincs, hogy mit igen. De ki tudja? Lehet, hogy a férfinek hatalmas meglepetésben lesz része.
Egyelőre a meglepetés azonban másik irányból jön. Niema-cica óvatosságra inti, és ő ezt meg is fogadja. Előhúzza a hüvelyből a hosszú fattyúpengét, s a rideg acélon megcsillan a napfény. Még mindig ott éktelenkednek a penge teljes hosszában írt rúnaírások, amelyek családja közmondását rejtik a rég elfeledett írásmódba. Ő sem tudja, hogy miért íratta fel, hiszen családja kitagadta, börtönbe vetette, és már semmiféle kötődés nincs a Belaldur-ház és Felthys közt. Vagy talán mégis? Ahogy elnézi az ember, miként, milyen nemesi módon húzza elő a nemesi kardot, azt hihetné, hogy a férfi egy dicső lovag. Hisz mindene megvan. Lova, páncélja, kardja, pajzsa. Igaz ami igaz, a pajzsa mindig csak a hátán pihen, de ez lényegtelen.
Hátát neki veti Niema hátának, hogy a lány elölről, míg Felthys hátulról védhesse a vonalat. Amit a kicsi Hemitar tesz, az az ő dolga.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 16:14:39
Üzenet elküldve: 2014-12-10 16:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
// Felthys, Lövil, Niema, Hemitar //
* Felthys felinvitálja a frissen szerzett kölyköt Pusztai Kretén hátára, így ő maga inkább lehuppan róla. Gyalog, a biztonságosabb, ám vizesebb módon teszi meg az utat, folyamatosan előre és a lába elé nézve.*
- Menj csak, de óvatosan, Lövill * inti a nőt, bár kételkedik abban, hogy ne tudna vigyázni magára.*
- Tehát... Rigolhand Hemitar * ízlelgeti a nevet lassan megformálva, majd megenged magának egy mosolyt. Ám mielőtt a saját bemutatkozása megtörténne, észrevesz valami különöset. Ajka egy pillanatra szétnyílik, mintha mondani szeretne valamit, majd homlok ráncolva meggondolja magát. Végül mégis közli gyanúját, lábát lóbálva, hogy minél előbb leperegjen róla a víz.*
- Valami... Valami van ott * Nyilván valóan nem szándékozik jobban körülírni, s talán nem is tudja igazán mit láthatott. Ehelyett számszeríját maga elé emeli, baljával pedig egy nyílvesszőt húz elő, s a fegyverre biggyeszti. Nem tudja mit láthatott, de gyanítja, hogy ez rémíthette meg a hátas állatot. Köntörfalazás nélkül indul meg arra, szemeivel a legnagyobb területet próbálva végig pásztázni. Minden idegszála kiéleződik, úgy sziszeg maga mögé.*
- Felthys, figyelj! Hamitar, te pedig... * fogalma sincs mihez érthet a kis kölyökképű* - Légy résen, vagy ilyesmi.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.10 16:43:01, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
// Felthys, Lövil, Niema, Hemitar //
* Felthys felinvitálja a frissen szerzett kölyköt Pusztai Kretén hátára, így ő maga inkább lehuppan róla. Gyalog, a biztonságosabb, ám vizesebb módon teszi meg az utat, folyamatosan előre és a lába elé nézve.*
- Menj csak, de óvatosan, Lövill * inti a nőt, bár kételkedik abban, hogy ne tudna vigyázni magára.*
- Tehát... Rigolhand Hemitar * ízlelgeti a nevet lassan megformálva, majd megenged magának egy mosolyt. Ám mielőtt a saját bemutatkozása megtörténne, észrevesz valami különöset. Ajka egy pillanatra szétnyílik, mintha mondani szeretne valamit, majd homlok ráncolva meggondolja magát. Végül mégis közli gyanúját, lábát lóbálva, hogy minél előbb leperegjen róla a víz.*
- Valami... Valami van ott * Nyilván valóan nem szándékozik jobban körülírni, s talán nem is tudja igazán mit láthatott. Ehelyett számszeríját maga elé emeli, baljával pedig egy nyílvesszőt húz elő, s a fegyverre biggyeszti. Nem tudja mit láthatott, de gyanítja, hogy ez rémíthette meg a hátas állatot. Köntörfalazás nélkül indul meg arra, szemeivel a legnagyobb területet próbálva végig pásztázni. Minden idegszála kiéleződik, úgy sziszeg maga mögé.*
- Felthys, figyelj! Hamitar, te pedig... * fogalma sincs mihez érthet a kis kölyökképű* - Légy résen, vagy ilyesmi.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.10 16:43:01, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:51:56
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:51:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
*Néhány pillanatig figyeli a hirtelen összeverődött csapatot, s meglepetten tapasztalja, hogy mindenféle kérdés nélkül magukhoz fogadták a kölyköt, ráadásul még azt is megengedték, hogy felüljön az egyik lovára. A meghökkenés arcára is kiül. Mogyorószín szemei elkerekednek, ívelt szemöldöke pedig tovább húzódik fel homlokán. Átvonul fején a gondolat, hogy talán régi ismerősök, de füléhez eljutnak a szavak is, így ezt hamar elveti. ~Egyszerűen csak idióták.~ Rázza meg a fejét, s csak reménykedni tud benne, hogy az összeverődött csapat nem ugyanarra tart mint ő, ugyanis csak feltartanák egymást, s nem a maga részéről nem örül, hogy valaki keresztezheti az útját.
A folyónál levő magányos lovat kémlelve előbb a díszes kompánia folyón átjutását kíséri szemével végig, de azt is, ahogy egyik tagjuk a ló befogásával próbálkozik. A maga részéről nem érdekes mi lehet a lónál, sokkal lényegesebb még mindig, hogy hova tűnt a lovasa. Mikor azt keresi, akkor akad meg tekintete valamin, amiben biztos, hogy az előbb még nem volt ott. Egy vöröslő fény az, s csak röpke pillanatra mutatkozik meg, majd ismét eltűnik a fák lombjai között. Testét átjárja valami jeges derengés, talán mégis hátat kellene fordítania ennek az egésznek, s hagyni a fenébe, miután úgy tűnik nem kecsegtet túl sok jóval ez a dolog, ám lábai mégis a part menti fák között viszik tovább, hogy továbbra is fedezéket nyújtson saját magának, ám valamivel közelebb kerüljön ahhoz a ponthoz, honnan azok is elindultak a túlpartra. Addig nem kíván átkelni a vízen, míg ők el nem tűntek a partról, majd csak ha eltűntek a túloldalról, akkor indul meg. Ám úgy tűnik, hogy erre még várnia kell. Épp maga előtt törné az utat, amikor újabb férfihangra lesz figyelmes. ~Komolyan? Ne már...~ Fújja ki a levegőt ingerülten ajkai közül, ezzel levegőbe repítve néhány rózsaszín tincset. Most már biztos benne, hogy nem véletlen, hogy ennyien verődtek ide, csak az lepi meg, hogy miért pont ugyanabban az időpontban. Fülét az újdonsült férfi hangra hegyezi kinek gazdája vélhetően nem magában beszél, szemeivel azonban a fák közül figyeli a víz körül ténykedőket, miközben erősebben szorítja íját a kezében. Itt mindenki olyan csörrenéssel van, hogy csoda lenne, ha nem vonzaná ide az erdő összes vadállatát. Arról nem is szólva, hogy ki tudja mi volt az a fény a lombok között...*
*Néhány pillanatig figyeli a hirtelen összeverődött csapatot, s meglepetten tapasztalja, hogy mindenféle kérdés nélkül magukhoz fogadták a kölyköt, ráadásul még azt is megengedték, hogy felüljön az egyik lovára. A meghökkenés arcára is kiül. Mogyorószín szemei elkerekednek, ívelt szemöldöke pedig tovább húzódik fel homlokán. Átvonul fején a gondolat, hogy talán régi ismerősök, de füléhez eljutnak a szavak is, így ezt hamar elveti. ~Egyszerűen csak idióták.~ Rázza meg a fejét, s csak reménykedni tud benne, hogy az összeverődött csapat nem ugyanarra tart mint ő, ugyanis csak feltartanák egymást, s nem a maga részéről nem örül, hogy valaki keresztezheti az útját.
A folyónál levő magányos lovat kémlelve előbb a díszes kompánia folyón átjutását kíséri szemével végig, de azt is, ahogy egyik tagjuk a ló befogásával próbálkozik. A maga részéről nem érdekes mi lehet a lónál, sokkal lényegesebb még mindig, hogy hova tűnt a lovasa. Mikor azt keresi, akkor akad meg tekintete valamin, amiben biztos, hogy az előbb még nem volt ott. Egy vöröslő fény az, s csak röpke pillanatra mutatkozik meg, majd ismét eltűnik a fák lombjai között. Testét átjárja valami jeges derengés, talán mégis hátat kellene fordítania ennek az egésznek, s hagyni a fenébe, miután úgy tűnik nem kecsegtet túl sok jóval ez a dolog, ám lábai mégis a part menti fák között viszik tovább, hogy továbbra is fedezéket nyújtson saját magának, ám valamivel közelebb kerüljön ahhoz a ponthoz, honnan azok is elindultak a túlpartra. Addig nem kíván átkelni a vízen, míg ők el nem tűntek a partról, majd csak ha eltűntek a túloldalról, akkor indul meg. Ám úgy tűnik, hogy erre még várnia kell. Épp maga előtt törné az utat, amikor újabb férfihangra lesz figyelmes. ~Komolyan? Ne már...~ Fújja ki a levegőt ingerülten ajkai közül, ezzel levegőbe repítve néhány rózsaszín tincset. Most már biztos benne, hogy nem véletlen, hogy ennyien verődtek ide, csak az lepi meg, hogy miért pont ugyanabban az időpontban. Fülét az újdonsült férfi hangra hegyezi kinek gazdája vélhetően nem magában beszél, szemeivel azonban a fák közül figyeli a víz körül ténykedőket, miközben erősebben szorítja íját a kezében. Itt mindenki olyan csörrenéssel van, hogy csoda lenne, ha nem vonzaná ide az erdő összes vadállatát. Arról nem is szólva, hogy ki tudja mi volt az a fény a lombok között...*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:38:25
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:38:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok között//
// Kriyon, Nathua - ló és a többiek //
-He?
*Arcát nem fordítva biccenti közelebb fejét Kriyonhoz, hogy jobban hallja mit akar mondani.*
-Épp elég. *Dörmögi rekedten. Sose volt sok pénze, nem szeret magánál sokat tartani egyszerre, mert bár természetesen ő a sivatag városának legszuperebb fejvadásza, elfordulhat, hogy balul sülnek el a dolgok és nem szívesen hagyná, hogy minden vagyona elússzon. Adott esetben akár szó szerint.*
-Aztán mennyit ér meg neked az, hogy csurom vizes legyél a tél küszöbén, meg küzdhess a sodrással, a leprással és a lóval? Mert nekem ez akkor se érné meg ha itt helyben megvenné tőlem a cuccot egy kupec.
*Dünnyög tovább rosszkedvűen. Nem szokott ő ahhoz, hogy sebes folyókban kelljen úsznia, talán ne is tud úszni. Ki tudja.*
-Ez uncsi, a leprás kihozza. Figy', melyiket lőjem le? A patást, vagy a potyogit?
*Vigyorog maga elé, miközben íját előkészíti és egy vesszőt helyezve az idegre becélozza a két alakot.
Szerinte vicces lenne, ha a ló megmurdálna a mentés alatt. Ha már ők ne nyerhetnek túl sokat rajta, legalább szórakozhassanak már egy kicsit.*
// Kriyon, Nathua - ló és a többiek //
-He?
*Arcát nem fordítva biccenti közelebb fejét Kriyonhoz, hogy jobban hallja mit akar mondani.*
-Épp elég. *Dörmögi rekedten. Sose volt sok pénze, nem szeret magánál sokat tartani egyszerre, mert bár természetesen ő a sivatag városának legszuperebb fejvadásza, elfordulhat, hogy balul sülnek el a dolgok és nem szívesen hagyná, hogy minden vagyona elússzon. Adott esetben akár szó szerint.*
-Aztán mennyit ér meg neked az, hogy csurom vizes legyél a tél küszöbén, meg küzdhess a sodrással, a leprással és a lóval? Mert nekem ez akkor se érné meg ha itt helyben megvenné tőlem a cuccot egy kupec.
*Dünnyög tovább rosszkedvűen. Nem szokott ő ahhoz, hogy sebes folyókban kelljen úsznia, talán ne is tud úszni. Ki tudja.*
-Ez uncsi, a leprás kihozza. Figy', melyiket lőjem le? A patást, vagy a potyogit?
*Vigyorog maga elé, miközben íját előkészíti és egy vesszőt helyezve az idegre becélozza a két alakot.
Szerinte vicces lenne, ha a ló megmurdálna a mentés alatt. Ha már ők ne nyerhetnek túl sokat rajta, legalább szórakozhassanak már egy kicsit.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:28:24
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:28:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
// Kriyon, Nathua és a szekér, majd pedig a ló és a többiek //
~ És igen! Tarha papa ismét diadalmaskodott! ~ *örvendezik magában, mert a dohányutánpótlás igenis fontos. Óvatosan, a téli széllel kevéssé törődve rágyújt, majd ábrándosan mendegél a nő mellett. Se lát se hall dömötör, meg különben is, mi van akkor, ha patanyomok vannak? Az ilyesmi Nathua dolga.*
- Möh? *pillant a lányra, amikor az kegyeskedik megszólalni.*
- Ja, nézzük meg! *vigyorog, és szemét erőltetve bámulja a műsort. Csak kis idő múlva szólal meg, furcsán elgondolkodó hangon, ami egyébként nem sajátja.*
- Te figyelj, Nyusziszem. Mennyi pénzünk is van? *a nem túl sok meglehetősen jól körülírja, de talán pontosabb lenne a majdnem semmi kitétel.*
- Csak mert egy ilyen ló meg a cucc elég jó fogás lehetne. Ki tudja, talán még a bukszáját is ott tartotta a béna lovasa. *persze, ha ennyi felé kell osztozni, az kevéssé baráti, de néha... meg kell alkudni a menüben.*
- Te, nézd csak! *veszi most már szemügyre a furcsa kvartettet, aztán felhorkan.*
- Figyeld már, fekete csuklyás. Höh. A leprásokon van ilyen, nem? Beszarás! Ilyenek még vannak, bleh. *mímel öklendezést, de közben vigyorog. Nem látja ugyan, hogy ténylegesen leprásról van e szó, de egy északról jött bundás fickót is simán lebarbározna, és mindenki, aki teljes vértben van, az neki "lovag".*
- Potyogi polgártárt, höhö. Meg valami csaj is van velük. Hehe, menjünk oda, befűzöm estig! Na? Vagy várjuk meg, amíg a hősi kölykök dobnak a hideg vízbe egy seggest?
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.10 15:41:33
// Kriyon, Nathua és a szekér, majd pedig a ló és a többiek //
~ És igen! Tarha papa ismét diadalmaskodott! ~ *örvendezik magában, mert a dohányutánpótlás igenis fontos. Óvatosan, a téli széllel kevéssé törődve rágyújt, majd ábrándosan mendegél a nő mellett. Se lát se hall dömötör, meg különben is, mi van akkor, ha patanyomok vannak? Az ilyesmi Nathua dolga.*
- Möh? *pillant a lányra, amikor az kegyeskedik megszólalni.*
- Ja, nézzük meg! *vigyorog, és szemét erőltetve bámulja a műsort. Csak kis idő múlva szólal meg, furcsán elgondolkodó hangon, ami egyébként nem sajátja.*
- Te figyelj, Nyusziszem. Mennyi pénzünk is van? *a nem túl sok meglehetősen jól körülírja, de talán pontosabb lenne a majdnem semmi kitétel.*
- Csak mert egy ilyen ló meg a cucc elég jó fogás lehetne. Ki tudja, talán még a bukszáját is ott tartotta a béna lovasa. *persze, ha ennyi felé kell osztozni, az kevéssé baráti, de néha... meg kell alkudni a menüben.*
- Te, nézd csak! *veszi most már szemügyre a furcsa kvartettet, aztán felhorkan.*
- Figyeld már, fekete csuklyás. Höh. A leprásokon van ilyen, nem? Beszarás! Ilyenek még vannak, bleh. *mímel öklendezést, de közben vigyorog. Nem látja ugyan, hogy ténylegesen leprásról van e szó, de egy északról jött bundás fickót is simán lebarbározna, és mindenki, aki teljes vértben van, az neki "lovag".*
- Potyogi polgártárt, höhö. Meg valami csaj is van velük. Hehe, menjünk oda, befűzöm estig! Na? Vagy várjuk meg, amíg a hősi kölykök dobnak a hideg vízbe egy seggest?
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.10 15:41:33
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 14:02:37
Üzenet elküldve: 2014-12-10 14:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Romok között//
// Felthys, Lövil, Niema, Hemitar //
*Lövil nem túlzottan örül annak, hogy nem csak ők vannak akik a romokat keresik, mert így valószínűbb, hogy ténylegesen létezik. Ezt viszont inkább nem hozza a többiek tudtára, helyette az újdonsült fiút szemléli szótlanul. A folyón való átkelést se kommentálja, és a lóhoz se szól hozzá semmit, egyszerűen csendben figyeli az eseményeket, és készül arra, hogy cselekedjen, ha lehetősége van rá, bár ezt inkább akkorra tartogatja, amikor nyugovóra térnek, az alvók torkát könnyebb elvágni. A folyón átkelő ló viszont igen csak érdekes a számára, hiszen könnyen megeshet, hogy valami hasznos van a nyeregre erősítve, nem beszélve arról, hogy milyen értéket képvisel mostanában egy ló.*
-El kéne kapni azt a lovat.*Mondja bársonyosan színtelen hangon, majd ránéz a lova fejére.*
-Érte megyek, várjatok meg itt.*Azzal a lovával együtt ismét beleveti magát a vízbe. A part felé tart, hogy utána ott sebes vágtával próbálja meg elkapni a célját képező állatot.*
// Felthys, Lövil, Niema, Hemitar //
*Lövil nem túlzottan örül annak, hogy nem csak ők vannak akik a romokat keresik, mert így valószínűbb, hogy ténylegesen létezik. Ezt viszont inkább nem hozza a többiek tudtára, helyette az újdonsült fiút szemléli szótlanul. A folyón való átkelést se kommentálja, és a lóhoz se szól hozzá semmit, egyszerűen csendben figyeli az eseményeket, és készül arra, hogy cselekedjen, ha lehetősége van rá, bár ezt inkább akkorra tartogatja, amikor nyugovóra térnek, az alvók torkát könnyebb elvágni. A folyón átkelő ló viszont igen csak érdekes a számára, hiszen könnyen megeshet, hogy valami hasznos van a nyeregre erősítve, nem beszélve arról, hogy milyen értéket képvisel mostanában egy ló.*
-El kéne kapni azt a lovat.*Mondja bársonyosan színtelen hangon, majd ránéz a lova fejére.*
-Érte megyek, várjatok meg itt.*Azzal a lovával együtt ismét beleveti magát a vízbe. A part felé tart, hogy utána ott sebes vágtával próbálja meg elkapni a célját képező állatot.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-10 00:12:54
Üzenet elküldve: 2014-12-10 00:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
// Kriyon, Nathua //
*Hát akkor elindulnak a folyó felé, ő pedig felfedezi a lovak nyomait. Különösebben nem jön lázba tőle, elvégre akadnak rajtuk kívül más utazók is bizonyára, akik lóháton közlekednek, ellentétben velük, akik a talpuk koptatják már mióta. A vízben lubickoló ló már valamivel jobban érdeklik, de csak heherészik egy jót azon, hogy van nála bénább lovas, akit levet magáról paripája. Felszerelésre nincs szüksége, csak a kis kvartettet figyeli, már amennyire látja.
Persze, velük sem tud mit kezdeni. Túl sokan vannak ahhoz, hogy leölje őket, egyéb dolga ugyan mi lenne velük? Semmi.*
-Na mi van beszari, kérsz ezektől is egy kis bagót, vagy tovább megyünk? Ha akarod megvárhatjuk, míg a ló kiszenved. Kell egy kis műsor...
*És tényleg elkezdi nézni mit küzd az állat, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztbe tenne érte.*
-Figyeld, *böki oldalba a fiút* -...remélem valamelyik kis idiótában feléled a hősi hajlam és utána veti magát.
*Nevetgél már előre.*
// Kriyon, Nathua //
*Hát akkor elindulnak a folyó felé, ő pedig felfedezi a lovak nyomait. Különösebben nem jön lázba tőle, elvégre akadnak rajtuk kívül más utazók is bizonyára, akik lóháton közlekednek, ellentétben velük, akik a talpuk koptatják már mióta. A vízben lubickoló ló már valamivel jobban érdeklik, de csak heherészik egy jót azon, hogy van nála bénább lovas, akit levet magáról paripája. Felszerelésre nincs szüksége, csak a kis kvartettet figyeli, már amennyire látja.
Persze, velük sem tud mit kezdeni. Túl sokan vannak ahhoz, hogy leölje őket, egyéb dolga ugyan mi lenne velük? Semmi.*
-Na mi van beszari, kérsz ezektől is egy kis bagót, vagy tovább megyünk? Ha akarod megvárhatjuk, míg a ló kiszenved. Kell egy kis műsor...
*És tényleg elkezdi nézni mit küzd az állat, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztbe tenne érte.*
-Figyeld, *böki oldalba a fiút* -...remélem valamelyik kis idiótában feléled a hősi hajlam és utána veti magát.
*Nevetgél már előre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957