Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (2048. - 2067. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-07 13:37:58
Üzenet elküldve: 2026-02-07 13:37:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg törpe sosem tudta eldönteni, hogy kit utál jobban. Az elfeket, vagy az orkokat? Viszont azt sosem tűrte, hogy a gyengébbet bántsák, pláne ketten ráadásul egy nőt. Szóval szíve szerint közbe is lépne, meg nem is. Sokat azonban nem kellett gondolkoznia ezen, mert Wrojth meghozta helyettük ezt a nehéz döntést. Innentől pedig kissé felpörögnek az események. Először ő is indulna az elfet cipelő ork után, de látja, hogy Gubacs már elindult. Az ork nehezen halad, látszólag sok vért is vesztett, egyik karja használhatatlan, ráadásul a másikban cipeli áldozatát. Most úgy tűnik, hogy Gubacs utol fogja érni és eséllyel veheti fel ellene a harcot. Ezért inkább figyelme afelé az ork felé fordul, amelyik Wrojthra támad. Mikor annak már nincs esélye észrevenni őt Wertus elhagyja rejtekét és sietve mögé kerül, hogy míg az a vörös szakállú társukra figyel csatabárdjával csapást mérhessen rá. Nem szokása a hátba támadás, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mielőbb el kell hallgattatniuk ezt a két orkot, nehogy a társaik a közelben legyenek és felfigyeljenek a csatazajra.*
* Az öreg törpe sosem tudta eldönteni, hogy kit utál jobban. Az elfeket, vagy az orkokat? Viszont azt sosem tűrte, hogy a gyengébbet bántsák, pláne ketten ráadásul egy nőt. Szóval szíve szerint közbe is lépne, meg nem is. Sokat azonban nem kellett gondolkoznia ezen, mert Wrojth meghozta helyettük ezt a nehéz döntést. Innentől pedig kissé felpörögnek az események. Először ő is indulna az elfet cipelő ork után, de látja, hogy Gubacs már elindult. Az ork nehezen halad, látszólag sok vért is vesztett, egyik karja használhatatlan, ráadásul a másikban cipeli áldozatát. Most úgy tűnik, hogy Gubacs utol fogja érni és eséllyel veheti fel ellene a harcot. Ezért inkább figyelme afelé az ork felé fordul, amelyik Wrojthra támad. Mikor annak már nincs esélye észrevenni őt Wertus elhagyja rejtekét és sietve mögé kerül, hogy míg az a vörös szakállú társukra figyel csatabárdjával csapást mérhessen rá. Nem szokása a hátba támadás, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mielőbb el kell hallgattatniuk ezt a két orkot, nehogy a társaik a közelben legyenek és felfigyeljenek a csatazajra.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-07 12:13:41
Üzenet elküldve: 2026-02-07 12:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Követi a nyomokat, mint egy vadászkopó. Még mielőtt elszabadulná a káosz, kap Wrojthtól egy tőrt. Nem tudja, mit kezdjen vele, mert hát ő az ököl erejében hisz. Mindegy, elteszi, jól jöhet még.
Amikor elég közel ér, hogy rendesen lássa és hallja a történéseket, biztosra veszi, hogy társai, vagy legalábbis Wrojth nem fogja az életüket kockáztatni egy fehérnép miatt. Ám téved. Mire észbe kap, a vörös már támadásba is lendül. Mit tehetne, most már csak nem fog bujdosni, még azt hinnék a többiek, hogy berezelt. De nem ám az után indul, amelyik Wrojthra támad, hanem a másikra, amelyik menekül. Személy szerint az a véleménye, hogy jobb lenne életben hagyni mindkét orkot, meg talán az elf nőt is, de nincs kedve arra pazarolnia az idejét és energiáját, hogy ezt megossza a többiekkel is. Csákányát maga előtt lóbálva indul a menekülő ork után, miközben olyanokat mond, amiket később talán megbán. *
– Gyere ide, moslékevő csürő-csáró csoszadék! * Közben a csákánnyal próbál utat törni magának az aljnövényzetben. *
– Fordulj meg és tőből leharapom azt a zöld orrodat, te büdös nyomvadék nyürhe nyavargó rohadék! * Ordít utána. Bár lábai aprók az orkhoz képest, de az ő kisebb terhet cipel, ráadásul az ork sérült is, és ő megy elől, így talán kitapossa az ösvényt Gubacs számára. A törpe pedig nagyon fenyegetően lohol utána. Arra gondol, hogyha utol nem is éri, legalább kideríti, hogy hova fut a zöldbőrű. Biztosan jó hely. *
* Követi a nyomokat, mint egy vadászkopó. Még mielőtt elszabadulná a káosz, kap Wrojthtól egy tőrt. Nem tudja, mit kezdjen vele, mert hát ő az ököl erejében hisz. Mindegy, elteszi, jól jöhet még.
Amikor elég közel ér, hogy rendesen lássa és hallja a történéseket, biztosra veszi, hogy társai, vagy legalábbis Wrojth nem fogja az életüket kockáztatni egy fehérnép miatt. Ám téved. Mire észbe kap, a vörös már támadásba is lendül. Mit tehetne, most már csak nem fog bujdosni, még azt hinnék a többiek, hogy berezelt. De nem ám az után indul, amelyik Wrojthra támad, hanem a másikra, amelyik menekül. Személy szerint az a véleménye, hogy jobb lenne életben hagyni mindkét orkot, meg talán az elf nőt is, de nincs kedve arra pazarolnia az idejét és energiáját, hogy ezt megossza a többiekkel is. Csákányát maga előtt lóbálva indul a menekülő ork után, miközben olyanokat mond, amiket később talán megbán. *
– Gyere ide, moslékevő csürő-csáró csoszadék! * Közben a csákánnyal próbál utat törni magának az aljnövényzetben. *
– Fordulj meg és tőből leharapom azt a zöld orrodat, te büdös nyomvadék nyürhe nyavargó rohadék! * Ordít utána. Bár lábai aprók az orkhoz képest, de az ő kisebb terhet cipel, ráadásul az ork sérült is, és ő megy elől, így talán kitapossa az ösvényt Gubacs számára. A törpe pedig nagyon fenyegetően lohol utána. Arra gondol, hogyha utol nem is éri, legalább kideríti, hogy hova fut a zöldbőrű. Biztosan jó hely. *
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-05 09:13:08
Üzenet elküldve: 2026-02-05 09:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Három törpe, három királyjelölt. Ahogy Gubaf jóslatai szóltak, egyikükből király lesz, de, hogy minek a királya, azt képtelenség lenne megmondani Színes társaságukból kiindulva. A törpök királya aligha lesz bárki. Ez az álom, már ha lehet így nevezni, olyan messze van tőlük, mint az istenek birodalma a sajátjuktól. Képzelete viszont enged elképzelni néhány speciális esetet, mint például Gubaf, mint az alkohol királya. Wertus, mint a tudás királya, avagy mint maga, az alvilág királya. Hamar el is hessegeti e gondolatokat. Majd később lesz ideje felmérni a lehetőségeit, ám most az erdőre kell figyelnie.
Nem tetszik ez Wrojthnak. Túlságosan is nagy csend honol körülöttük. Leszámítva a lábuk alatt ropogó ágakat és hasonló dolgokat. A kiabálás pillanatában nem tűnik fel neki a körülöttük egyértelműen meglátható bizonyíték, csak miután Wertus csendre inti, lát meg valamit a szeme sarkából, ami a vér irányába vezeti a tekintetét. Nem lett rózsásabb a helyzet, de ennyi vérrel a földön, már-már otthonosan érzi magát. Kár, hogy látásában és mozgásában korlátozva van, különben még tárt karokkal közeledne a hang irányába. Végül elindulnak a hang irányába. Körbenéz a társaságon, szemei kicsit jobban időzve a csákányos törpén. Még mielőtt odaérnének nyújt felé egy hétköznapi tőrt, amit táskája mélyéről kapart elő, aztán minden hang nélkül, csak egy bólintással nyugtázz, hogy vegye el. Közelre sokkal jobb lesz, mint az a nehéz csákány. Ha nem veszi el, akkor Wertusnak is felkínálja hasonló indokkal. Természetesen nem örökbe, csak ameddig a veszély tart. Közelebb érve látja is meg a két melákot. Így legyen öt-hatosa kockapókerben! Utána látja csak a földön fekvő elfet, ekkor szemei összeszűkülnek, s innen már végleg eldőlt, hogy mit fog csinálni. Táskáját finoman a földre helyezi és dob. Találata duplán célt ér, bár a vállán érő sérülés nem lesz olyan látványos, mint a kulacsának törése, de egy mosolyt mindenképp csal az arcára. Jobb is így. Így legalább kiélvezheti beteg vágyait az orkokon. Rég nem ölt már mást, s itt az idő pótolni. Ha nem is vennék észre is előbújna. Nehogy a végén mindkettő menekülőre fogja, elég, ha csak egyet kell megtalálni a későbbiekben. Ahogy előjön a bokorból hangos nevetésbe kezd. Keze a hátán lévő kardra csúszik, majd egy egyszerű mozdulattal lerántja a mágneses tartójáról. *
- Nem jutsz messzire te kúrva! A méreg ellen csak nekem van ellenszerem.
* Dob oda egy egyszerű blöfföt, hátha megtorpantja a menekülőt. A többit a többiekre bízza, neki tele lesz a keze egy kis időre. Egy vérszomjas ork rohama nem okoz benne félelmet. A tengeren ezerszer rosszabb dolgok vannak. Higgadtan felméri a terepet, majd a mellette lévő fa tövébe húzódik. Pont úgy helyezkedik, hogy a fa mögé bújással az ork pengéje beleakadjon a fa tövébe, s az ennél kapott néhány másodpercnél tervez visszatámadni. *
* Három törpe, három királyjelölt. Ahogy Gubaf jóslatai szóltak, egyikükből király lesz, de, hogy minek a királya, azt képtelenség lenne megmondani Színes társaságukból kiindulva. A törpök királya aligha lesz bárki. Ez az álom, már ha lehet így nevezni, olyan messze van tőlük, mint az istenek birodalma a sajátjuktól. Képzelete viszont enged elképzelni néhány speciális esetet, mint például Gubaf, mint az alkohol királya. Wertus, mint a tudás királya, avagy mint maga, az alvilág királya. Hamar el is hessegeti e gondolatokat. Majd később lesz ideje felmérni a lehetőségeit, ám most az erdőre kell figyelnie.
Nem tetszik ez Wrojthnak. Túlságosan is nagy csend honol körülöttük. Leszámítva a lábuk alatt ropogó ágakat és hasonló dolgokat. A kiabálás pillanatában nem tűnik fel neki a körülöttük egyértelműen meglátható bizonyíték, csak miután Wertus csendre inti, lát meg valamit a szeme sarkából, ami a vér irányába vezeti a tekintetét. Nem lett rózsásabb a helyzet, de ennyi vérrel a földön, már-már otthonosan érzi magát. Kár, hogy látásában és mozgásában korlátozva van, különben még tárt karokkal közeledne a hang irányába. Végül elindulnak a hang irányába. Körbenéz a társaságon, szemei kicsit jobban időzve a csákányos törpén. Még mielőtt odaérnének nyújt felé egy hétköznapi tőrt, amit táskája mélyéről kapart elő, aztán minden hang nélkül, csak egy bólintással nyugtázz, hogy vegye el. Közelre sokkal jobb lesz, mint az a nehéz csákány. Ha nem veszi el, akkor Wertusnak is felkínálja hasonló indokkal. Természetesen nem örökbe, csak ameddig a veszély tart. Közelebb érve látja is meg a két melákot. Így legyen öt-hatosa kockapókerben! Utána látja csak a földön fekvő elfet, ekkor szemei összeszűkülnek, s innen már végleg eldőlt, hogy mit fog csinálni. Táskáját finoman a földre helyezi és dob. Találata duplán célt ér, bár a vállán érő sérülés nem lesz olyan látványos, mint a kulacsának törése, de egy mosolyt mindenképp csal az arcára. Jobb is így. Így legalább kiélvezheti beteg vágyait az orkokon. Rég nem ölt már mást, s itt az idő pótolni. Ha nem is vennék észre is előbújna. Nehogy a végén mindkettő menekülőre fogja, elég, ha csak egyet kell megtalálni a későbbiekben. Ahogy előjön a bokorból hangos nevetésbe kezd. Keze a hátán lévő kardra csúszik, majd egy egyszerű mozdulattal lerántja a mágneses tartójáról. *
- Nem jutsz messzire te kúrva! A méreg ellen csak nekem van ellenszerem.
* Dob oda egy egyszerű blöfföt, hátha megtorpantja a menekülőt. A többit a többiekre bízza, neki tele lesz a keze egy kis időre. Egy vérszomjas ork rohama nem okoz benne félelmet. A tengeren ezerszer rosszabb dolgok vannak. Higgadtan felméri a terepet, majd a mellette lévő fa tövébe húzódik. Pont úgy helyezkedik, hogy a fa mögé bújással az ork pengéje beleakadjon a fa tövébe, s az ennél kapott néhány másodpercnél tervez visszatámadni. *
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:44:08
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:44:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A három törpe békés utazása megtörni látszik, s őket bizony nem olyan kőből faragták, hogy csak úgy elsétáljanak a baj elől, legalábbis nem anélkül, hogy engednének a kíváncsiságuknak. Ahogy közelebb lopóznak a bozótban, messzebb, félig takarásban két orkot pillantanak meg. Mindkettő legalább olyan széles, mint amilyen magas, agyaruk hosszú és, és viszonylag szépen rendben tartott bőrvértet viselnek. Könnyű felszerelést, amivel gyorsan haladhatnak bármilyen terepen, bőrszoknyát, íjat, könnyű csizmát meg egy-egy rövidkardot. Az egyik, amelyiknek hosszú szakálla fonatokban lóg egy hatalmas, véres kést tart a kezében, és könnyen láthatják azt is, hogy bizony dolgozik vele. Egy szép szarvast szabadít meg éppen a felesleges belsőségektől. A másik, amelyik fején egy szarvas sisak van egy a földön összerogyott elffel foglalatoskodik, s csak néha pillant körbe a tájon. Felváltva rúgja és neveti ki, mikor milyen kedve van. A hosszúéletű eltéveszthetetlenül nő lehet, bár az arca olyan püffedt a sok veréstől, hogy csak a szemfülesebbek vehetik észre a vonásaiból.*
-Majd a törzsfő kiszedi belőled a többit, szuka!
*Öblösen felnevet az ork, a másik pedig csak bólint hozzá. Ő jobban el van foglalva a munkával, mint a szórakozással.*
-Azért meg ne öld, élve van rá szükségünk. Tudod mit mondott a sámán.
*Feleli neki, majd leteszi a kést és a kulacsáért nyúl miután megtörölte a kezét egy rongyba. A kulacs azonban nem jut el a szájáig, hiába látja szeme sarkából ahogyan a dobócsillag átszeli a levegőt és a kulacsot széttörve a vállába fúródik. Éppen a páncél felé. Ha nem lett volna ott az a kulacs talán a szemét kapta volna el, így viszont még maradt benne egy kis szusz. Igaz a bal kezét aligha fogja tudni használni. Fájdalmában felkiált, a vér pedig vastag csíkban folyik le a karján. Társának sem kell több, azonnal megragadja kardját és az erdőt kezdi figyelni. Wrojth vörös szakállát pedig szinte lehetetlen nem meglátni, hisz ahhoz hogy megfelelően meg tudja célozni az orkot, ki kellett hajolnia a növényzet közül. Éppen csak annyira, hogy már ne legyen elég ideje visszabújni. A sisakos ork, mivel csak őt látja bátran és vérszomjasan rohamoz felé. A többiek egyelőre rejtve maradtak az ellenség elől. A sebesült ork pedig némi mérlegelés után a szarvas és a fogoly között az elf nőt karolja fel ép kezével, és menekülni próbál a bajtól. Az erdő körülöttük síri csendbe zárkózik, az aprócska tisztás füvét pedig hamarosan sok vér fogja táplálni. Vagy így, vagy úgy.*
*A három törpe békés utazása megtörni látszik, s őket bizony nem olyan kőből faragták, hogy csak úgy elsétáljanak a baj elől, legalábbis nem anélkül, hogy engednének a kíváncsiságuknak. Ahogy közelebb lopóznak a bozótban, messzebb, félig takarásban két orkot pillantanak meg. Mindkettő legalább olyan széles, mint amilyen magas, agyaruk hosszú és, és viszonylag szépen rendben tartott bőrvértet viselnek. Könnyű felszerelést, amivel gyorsan haladhatnak bármilyen terepen, bőrszoknyát, íjat, könnyű csizmát meg egy-egy rövidkardot. Az egyik, amelyiknek hosszú szakálla fonatokban lóg egy hatalmas, véres kést tart a kezében, és könnyen láthatják azt is, hogy bizony dolgozik vele. Egy szép szarvast szabadít meg éppen a felesleges belsőségektől. A másik, amelyik fején egy szarvas sisak van egy a földön összerogyott elffel foglalatoskodik, s csak néha pillant körbe a tájon. Felváltva rúgja és neveti ki, mikor milyen kedve van. A hosszúéletű eltéveszthetetlenül nő lehet, bár az arca olyan püffedt a sok veréstől, hogy csak a szemfülesebbek vehetik észre a vonásaiból.*
-Majd a törzsfő kiszedi belőled a többit, szuka!
*Öblösen felnevet az ork, a másik pedig csak bólint hozzá. Ő jobban el van foglalva a munkával, mint a szórakozással.*
-Azért meg ne öld, élve van rá szükségünk. Tudod mit mondott a sámán.
*Feleli neki, majd leteszi a kést és a kulacsáért nyúl miután megtörölte a kezét egy rongyba. A kulacs azonban nem jut el a szájáig, hiába látja szeme sarkából ahogyan a dobócsillag átszeli a levegőt és a kulacsot széttörve a vállába fúródik. Éppen a páncél felé. Ha nem lett volna ott az a kulacs talán a szemét kapta volna el, így viszont még maradt benne egy kis szusz. Igaz a bal kezét aligha fogja tudni használni. Fájdalmában felkiált, a vér pedig vastag csíkban folyik le a karján. Társának sem kell több, azonnal megragadja kardját és az erdőt kezdi figyelni. Wrojth vörös szakállát pedig szinte lehetetlen nem meglátni, hisz ahhoz hogy megfelelően meg tudja célozni az orkot, ki kellett hajolnia a növényzet közül. Éppen csak annyira, hogy már ne legyen elég ideje visszabújni. A sisakos ork, mivel csak őt látja bátran és vérszomjasan rohamoz felé. A többiek egyelőre rejtve maradtak az ellenség elől. A sebesült ork pedig némi mérlegelés után a szarvas és a fogoly között az elf nőt karolja fel ép kezével, és menekülni próbál a bajtól. Az erdő körülöttük síri csendbe zárkózik, az aprócska tisztás füvét pedig hamarosan sok vér fogja táplálni. Vagy így, vagy úgy.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-02 13:30:17
Üzenet elküldve: 2026-02-02 13:30:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Miután végre Gubacs is lenyugszik és Wrojth is csatlakozik hozzájuk nekiállnak enni és pihenni. Itt az erdő szélén, még viszonylagos biztonságban érezhetik magukat és a csend megtartására sem kell oly kínosan ügyelniük, ezért Wertus ki is használja az alkalmat, hogy újabb monológba kezdhessen.*
- Tudjátok a minap találkoztam a városban egy lánnyal. Azt állította, hogy nemrégiben járt errefelé. Azt a jó tanácsot adta, hogy, ha Lupusfulgurokkal találkoznánk dermedjünk mozdulatlanná, akkor nem támadnak.
* Wrojth hozzá intézett szavaira elmosolyodik és így válaszol:*
- Ne félts engem. Figyelni fogok minden neszre. Az istennőnk gondviselése nélkül nem lennénk most itt. De abban igazad van, hogy nem lehetünk gyámoltalanok. Nekünk saját erőnkből kell haladnunk az általa kijelölt úton, de az ő akaratát sosem hagyhatjuk figyelmen kívül.
* Ekkor gubacsra néz, mielőtt folytatná.*
- Szóval nem bántunk az erdőben semmi élőt, mert azzal magunkra haragítjuk az istennőt. Az ő gondviselése nélkül, pedig esélyünk sincs itt!
* Miután kipihenték magukat útnak indulnak. Most úgy tűnik, hogy a másik kettő kivételesen egyetért a tanácsával. Gubacs figyel előre, ők ketten, pedig a két oldalt figyelik, olykor hátra és fel pillantva. Így szinte körkörösen szemmel tartva az erdőt.
Csak lassan haladnak, ügyelve arra, hogy minél kevesebb zajt csapjanak. Néha egy fácán reppen fel nem messze tőlik, vagy őz ugrik fel riadtan. Ilyenkor mindhárman mozdulatlanná dermednek. Talán már több, mint egy órája úton lehetnek, mikor az erdő csendjét sikoltozás és segélykiáltás töri meg. Wertus egy pillanatra megdermed, majd gyorsan körbe tekint, nehogy egy másik irányból meglepetés érje őket. Két társa, még ha halkan is, de beszélni kezd. Erre az öreg mutatóujját a szája elé tartva jelzi nekik, hogy kussoljanak! Igaz, hogy harc közben minden teremtmény szaglása és hallása tompul, de nem lenne okos dolog most kideríteni, hogy mennyire.
Miután meggyőződött róla, hogy nem érheti őket máshonnan veszély, első dolga, hogy alaposabban körülnézzen. A törött ágak, vérnyomok és a sérült fatörzsek nem arról árulkodnak, hogy csak két mókus veszett össze egy darab dión. A fatörzseken látható nyomokból, talán következtethet rá, hogy mivel van dolguk. Ezek után gyorsan meggyőződik róla, hogy honnét fúj a szél. Nem lenne jó, ha Gubacs szaga előbb elérné a lényeket, mint, hogy látótávolságba kerülhetne a három törpe. Természetesen minden papírforma szerint alakul, már ami a társait illeti, mert mire ő végzett mindezzel a két törpe már méterekkel előrébb jár a zaj forrása felé lopakodva. Így nincs mit tennie, ő is közelíteni próbál, természetesen figyelembe véve a szélirányt és kihasználva a sűrű aljnövényzet takarását. Csuklyáját hátra hajtja, hogy füleit semmi se akadályozza a hallásban. Szerencsére szürke haja és szakálla a szürke köpenyével párosítva szinte beleolvad a párás téli erdő aljnövényzetébe. Csatabárdját kezében tartva közelebb lopódzik, míg szemeivel meg nem pillantja, hogy mi is zajlik valójában. Természetesen mindeközben társait is igyekszik szemmel tartani, hogy egy esetleges támadást összehangolva tudjanak végrehajtani...*
* Miután végre Gubacs is lenyugszik és Wrojth is csatlakozik hozzájuk nekiállnak enni és pihenni. Itt az erdő szélén, még viszonylagos biztonságban érezhetik magukat és a csend megtartására sem kell oly kínosan ügyelniük, ezért Wertus ki is használja az alkalmat, hogy újabb monológba kezdhessen.*
- Tudjátok a minap találkoztam a városban egy lánnyal. Azt állította, hogy nemrégiben járt errefelé. Azt a jó tanácsot adta, hogy, ha Lupusfulgurokkal találkoznánk dermedjünk mozdulatlanná, akkor nem támadnak.
* Wrojth hozzá intézett szavaira elmosolyodik és így válaszol:*
- Ne félts engem. Figyelni fogok minden neszre. Az istennőnk gondviselése nélkül nem lennénk most itt. De abban igazad van, hogy nem lehetünk gyámoltalanok. Nekünk saját erőnkből kell haladnunk az általa kijelölt úton, de az ő akaratát sosem hagyhatjuk figyelmen kívül.
* Ekkor gubacsra néz, mielőtt folytatná.*
- Szóval nem bántunk az erdőben semmi élőt, mert azzal magunkra haragítjuk az istennőt. Az ő gondviselése nélkül, pedig esélyünk sincs itt!
* Miután kipihenték magukat útnak indulnak. Most úgy tűnik, hogy a másik kettő kivételesen egyetért a tanácsával. Gubacs figyel előre, ők ketten, pedig a két oldalt figyelik, olykor hátra és fel pillantva. Így szinte körkörösen szemmel tartva az erdőt.
Csak lassan haladnak, ügyelve arra, hogy minél kevesebb zajt csapjanak. Néha egy fácán reppen fel nem messze tőlik, vagy őz ugrik fel riadtan. Ilyenkor mindhárman mozdulatlanná dermednek. Talán már több, mint egy órája úton lehetnek, mikor az erdő csendjét sikoltozás és segélykiáltás töri meg. Wertus egy pillanatra megdermed, majd gyorsan körbe tekint, nehogy egy másik irányból meglepetés érje őket. Két társa, még ha halkan is, de beszélni kezd. Erre az öreg mutatóujját a szája elé tartva jelzi nekik, hogy kussoljanak! Igaz, hogy harc közben minden teremtmény szaglása és hallása tompul, de nem lenne okos dolog most kideríteni, hogy mennyire.
Miután meggyőződött róla, hogy nem érheti őket máshonnan veszély, első dolga, hogy alaposabban körülnézzen. A törött ágak, vérnyomok és a sérült fatörzsek nem arról árulkodnak, hogy csak két mókus veszett össze egy darab dión. A fatörzseken látható nyomokból, talán következtethet rá, hogy mivel van dolguk. Ezek után gyorsan meggyőződik róla, hogy honnét fúj a szél. Nem lenne jó, ha Gubacs szaga előbb elérné a lényeket, mint, hogy látótávolságba kerülhetne a három törpe. Természetesen minden papírforma szerint alakul, már ami a társait illeti, mert mire ő végzett mindezzel a két törpe már méterekkel előrébb jár a zaj forrása felé lopakodva. Így nincs mit tennie, ő is közelíteni próbál, természetesen figyelembe véve a szélirányt és kihasználva a sűrű aljnövényzet takarását. Csuklyáját hátra hajtja, hogy füleit semmi se akadályozza a hallásban. Szerencsére szürke haja és szakálla a szürke köpenyével párosítva szinte beleolvad a párás téli erdő aljnövényzetébe. Csatabárdját kezében tartva közelebb lopódzik, míg szemeivel meg nem pillantja, hogy mi is zajlik valójában. Természetesen mindeközben társait is igyekszik szemmel tartani, hogy egy esetleges támadást összehangolva tudjanak végrehajtani...*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:05:13
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:05:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Amikor nagy bölcsen nekivágna az erdőnek, újabb kioktatásban részesül. Már számon se tartja, hányadjára teremti le őt az öreg, de szerencsére a legtöbbre úgyse emlékszik. Lejjebb ereszti csákányát, mielőtt még valakit véletlenül fejbe vágna vele, aztán pár pillanatig farkasszemet néz Wertussal, végül a vereséget elismerő morgással földbe veri a csákányt. *
– Jó, pihenjünk le. De aztán, ha kiront az erdőből egy wargfalka, Wylnurana a tanúm rá, hogy az összes fogukat kiverem! * Ezután pihenőt tartanak, majd végre útra kelnek Erdőmélye sűrűjében. Ő megy középen, mivel ő a legrátermettebb hármójuk közül, és ezt amazok is belátják. Wertus csákányát vállán pihentetve halad, amikor egyszer csak sikoltást hallanak az erdőből. Gubacs megáll, és arra néz, amerről a hang jött. Mivelhogy ő minden törpök törpje, azt is észreveszi, hogy itt bizony valaki járt előttük, és a törött faágakat hagyott maga után. *
– Nem tudom, ez nem tetszik nekem… * Morogja, de persze az se tetszene neki, ha szó nélkül tovább mennének. Akármik vagy akárkik is csinálták ezt a pusztítást, nem szeretné, ha mögéjük kerülnének, és most már tőlük is félniük kellene. Kezébe kapja hát (Wertus) csákányát, és indul is a hang irányába. Nem szeretne harcba bocsátkozni, csak ha muszáj, ezért a hang forrásához közelebb érve lassít és fülel, hátha többet megtud ellenfeleikről: hogy hányan vannak, kik vagy mik ők, és miben mesterkednek. *
* Amikor nagy bölcsen nekivágna az erdőnek, újabb kioktatásban részesül. Már számon se tartja, hányadjára teremti le őt az öreg, de szerencsére a legtöbbre úgyse emlékszik. Lejjebb ereszti csákányát, mielőtt még valakit véletlenül fejbe vágna vele, aztán pár pillanatig farkasszemet néz Wertussal, végül a vereséget elismerő morgással földbe veri a csákányt. *
– Jó, pihenjünk le. De aztán, ha kiront az erdőből egy wargfalka, Wylnurana a tanúm rá, hogy az összes fogukat kiverem! * Ezután pihenőt tartanak, majd végre útra kelnek Erdőmélye sűrűjében. Ő megy középen, mivel ő a legrátermettebb hármójuk közül, és ezt amazok is belátják. Wertus csákányát vállán pihentetve halad, amikor egyszer csak sikoltást hallanak az erdőből. Gubacs megáll, és arra néz, amerről a hang jött. Mivelhogy ő minden törpök törpje, azt is észreveszi, hogy itt bizony valaki járt előttük, és a törött faágakat hagyott maga után. *
– Nem tudom, ez nem tetszik nekem… * Morogja, de persze az se tetszene neki, ha szó nélkül tovább mennének. Akármik vagy akárkik is csinálták ezt a pusztítást, nem szeretné, ha mögéjük kerülnének, és most már tőlük is félniük kellene. Kezébe kapja hát (Wertus) csákányát, és indul is a hang irányába. Nem szeretne harcba bocsátkozni, csak ha muszáj, ezért a hang forrásához közelebb érve lassít és fülel, hátha többet megtud ellenfeleikről: hogy hányan vannak, kik vagy mik ők, és miben mesterkednek. *
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-01 21:29:32
Üzenet elküldve: 2026-02-01 21:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az erdő határánál állva szívja be magába az abból kiáramló hideg fuvallatot. Még talán túlságosan is rájátszik a szerepére. Egyik lábával fellép egy kőre, kezeit pedig mellkasánál fonja össze, s így tekint előre. Gubaf szavaira rá se legyint, hiába csak két szóból állt, ő jobban el van foglalva az erdőben megtalálható veszéllyel, amit még nem látnak, de tudják, hogy ott van, és azok is biztosan tudják, hogy ők jönnek. Csak akkor emeli jobbra a tekintetét, mikor az idősebbre jön rá a szófosás. Ugyan nem tudja miről van szó, de biztos megint Gubaf csinál valami hülyeséget. Az alkoholista törp jobban meglepi, mint eddig bármikor. Szájára nagy mosoly kerül bátorsága láttán, bár majdnem biztos benne, hogy csak azért mer elől lenni, mert látja, hogy nincs ott semmi. Le is ugrik a kőről, amit eddig állt, hogy felzárkózzon a többiekhez. Hatalmasat nevet a kettejük irányába, s így szól. *
- Ez a beszéd. Végre kezdesz úgy beszélni, mint egy igazi törpe. Wertus! Ajánlom te is szorosan fogd a fokosod, mert innen nem kapunk figyelmeztetést a bestiáktól. Wylnurana lehet mindenható, de gondolod azelőtt mentene meg minket, hogy bizonyítanánk rátermettségünket?
* Mondja oda szúrós szemekkel. Ha élve akar kijutni innen az öreg, akkor jobb, ha innentől nem lankad a figyelme. *
- Vizünk van, élelmünk van. Induljunk, keressünk egy jó táborhelyet.
* Csap oda Gubaf vállára, majd maga is megfeszülve sétál előre. Pontosabban pont úgy, ahogyan Wertus javasolja. Nem rossz terv, s így a lehető legnagyobb területet lefedik a szemeikkel. Kezébe nem kardot vesz, hanem dobócsillagjait. Abból is egyet-egyet. Eddig még nem volt panasza, sem a reflexeire, sem a célzására, s ha valami kiugrik eléjük, azt előbb dobja meg, s csak utána tesz fel kérdéseket. *
- Ha valami megtámad a szemét célozd. Sok bestiának jobb páncélja van, mint a lovagi rendeknek.
* Súgja oda a másik kettőnek, hogy azt csak ők hallják, bár az erdőben fellelhető állatoknak sokkal jobb hallásuk van, mint azt elsőre gondolnák. Figyel, hallgat. Nem szeretné, ha valami pont az ő oldaláról támadná meg őket, s az ő hibája legyen, de azt sem, ha valamelyik gyagyásnak lankadna a figyelme. Feszülten sétál, lába alatt a száraz ágak recsegése elkerülhetetlen, ő mégis próbálja kikerülni azokat, amiket lát. Aztán elkezdődik. Hangos ordítást hall az egyik irányból, s már szinte reflexszerűen fordul az irányba, s készül elhajítani csillagjait. Néz néhány másodpercig, de az irányból nem érkezik semmi, s csak miután elmúlik a kezdeti sok, jut csak eszébe, hogy amit hallanak, az nem természetes. *
- Bassza meg, valaki bajban van.
* Jelenti ki, hátha a többieknek ez nem lenne egyértelmű, bár közel sem lehetetlen, hogy csak a képzelete játszik vele. *
- Onnan.
* Mutat az egyik irányba, majd szeme sarkából a többiekre pillant, hogy ők, hogy döntenek. Wrojthot nem érdekli egy emberi élet, de bizonyára a két lágyhitű hamar mellveregetve rohan előre. Legalábbis Gubaf biztos. Ha téved, s egy húron pendülnek, nem ellenkezik és sétál tovább. Azonban, ha társai megmozdulnak a hang irányába, úgy ő is megy, elvégre hárman többre mennek, bárhogy is döntsenek. Nem olyan naiv, hogy elhiggye magáról, hogy egyedül is boldogul az erdőben. Egy kicsit kapcsol a tempón, hogy láthassa, hogy mi folyik ott. Amint egy olyan helyre ér, ahol látja a szituációt, gyorsan fel is méri azt. Társainak gyors kézmozdulatokkal jelzi, hogy menjenek balra, míg maga jobbra kezd lépdelni. A kiabálásból ítélve banditákra és orkokra számít. A szokásos felállással. Ölnek és fosztogatnak. Ha az ellen nem több, mint a saját létszámuk, úgy lehet előre cselekszik, ha látja, hogy valaki bajban van. Ha a túlerő jelentős, úgy egy csak egy bokorból figyeli a történéseket. Egyelőre két dobócsillag pihen a kezébe és ha lát olyat, aki hiányos páncéllal rendelkezik, azt ki is szemeli magának. Orgyilkosként ellenfelei kiismerése és azok gyors és hatékony semlegesítése az ő specialitás. Ha dob, azt csak is úgy teszi, ha ölni akar, márpedig most ölni akar. A fa takarásából elhajítja a két csillagot, s ha ezzel felfedi magát, úgy nem tervez dobni többet. Akkor nem marad más, mint fejjel menni a előre. Ha valaki vakon megtámadná, egy laza mozdulattal lerántja a kardját a mágnessel felszerelt hátáról és megkísérel kitérni támadója támadása elől. *
* Az erdő határánál állva szívja be magába az abból kiáramló hideg fuvallatot. Még talán túlságosan is rájátszik a szerepére. Egyik lábával fellép egy kőre, kezeit pedig mellkasánál fonja össze, s így tekint előre. Gubaf szavaira rá se legyint, hiába csak két szóból állt, ő jobban el van foglalva az erdőben megtalálható veszéllyel, amit még nem látnak, de tudják, hogy ott van, és azok is biztosan tudják, hogy ők jönnek. Csak akkor emeli jobbra a tekintetét, mikor az idősebbre jön rá a szófosás. Ugyan nem tudja miről van szó, de biztos megint Gubaf csinál valami hülyeséget. Az alkoholista törp jobban meglepi, mint eddig bármikor. Szájára nagy mosoly kerül bátorsága láttán, bár majdnem biztos benne, hogy csak azért mer elől lenni, mert látja, hogy nincs ott semmi. Le is ugrik a kőről, amit eddig állt, hogy felzárkózzon a többiekhez. Hatalmasat nevet a kettejük irányába, s így szól. *
- Ez a beszéd. Végre kezdesz úgy beszélni, mint egy igazi törpe. Wertus! Ajánlom te is szorosan fogd a fokosod, mert innen nem kapunk figyelmeztetést a bestiáktól. Wylnurana lehet mindenható, de gondolod azelőtt mentene meg minket, hogy bizonyítanánk rátermettségünket?
* Mondja oda szúrós szemekkel. Ha élve akar kijutni innen az öreg, akkor jobb, ha innentől nem lankad a figyelme. *
- Vizünk van, élelmünk van. Induljunk, keressünk egy jó táborhelyet.
* Csap oda Gubaf vállára, majd maga is megfeszülve sétál előre. Pontosabban pont úgy, ahogyan Wertus javasolja. Nem rossz terv, s így a lehető legnagyobb területet lefedik a szemeikkel. Kezébe nem kardot vesz, hanem dobócsillagjait. Abból is egyet-egyet. Eddig még nem volt panasza, sem a reflexeire, sem a célzására, s ha valami kiugrik eléjük, azt előbb dobja meg, s csak utána tesz fel kérdéseket. *
- Ha valami megtámad a szemét célozd. Sok bestiának jobb páncélja van, mint a lovagi rendeknek.
* Súgja oda a másik kettőnek, hogy azt csak ők hallják, bár az erdőben fellelhető állatoknak sokkal jobb hallásuk van, mint azt elsőre gondolnák. Figyel, hallgat. Nem szeretné, ha valami pont az ő oldaláról támadná meg őket, s az ő hibája legyen, de azt sem, ha valamelyik gyagyásnak lankadna a figyelme. Feszülten sétál, lába alatt a száraz ágak recsegése elkerülhetetlen, ő mégis próbálja kikerülni azokat, amiket lát. Aztán elkezdődik. Hangos ordítást hall az egyik irányból, s már szinte reflexszerűen fordul az irányba, s készül elhajítani csillagjait. Néz néhány másodpercig, de az irányból nem érkezik semmi, s csak miután elmúlik a kezdeti sok, jut csak eszébe, hogy amit hallanak, az nem természetes. *
- Bassza meg, valaki bajban van.
* Jelenti ki, hátha a többieknek ez nem lenne egyértelmű, bár közel sem lehetetlen, hogy csak a képzelete játszik vele. *
- Onnan.
* Mutat az egyik irányba, majd szeme sarkából a többiekre pillant, hogy ők, hogy döntenek. Wrojthot nem érdekli egy emberi élet, de bizonyára a két lágyhitű hamar mellveregetve rohan előre. Legalábbis Gubaf biztos. Ha téved, s egy húron pendülnek, nem ellenkezik és sétál tovább. Azonban, ha társai megmozdulnak a hang irányába, úgy ő is megy, elvégre hárman többre mennek, bárhogy is döntsenek. Nem olyan naiv, hogy elhiggye magáról, hogy egyedül is boldogul az erdőben. Egy kicsit kapcsol a tempón, hogy láthassa, hogy mi folyik ott. Amint egy olyan helyre ér, ahol látja a szituációt, gyorsan fel is méri azt. Társainak gyors kézmozdulatokkal jelzi, hogy menjenek balra, míg maga jobbra kezd lépdelni. A kiabálásból ítélve banditákra és orkokra számít. A szokásos felállással. Ölnek és fosztogatnak. Ha az ellen nem több, mint a saját létszámuk, úgy lehet előre cselekszik, ha látja, hogy valaki bajban van. Ha a túlerő jelentős, úgy egy csak egy bokorból figyeli a történéseket. Egyelőre két dobócsillag pihen a kezébe és ha lát olyat, aki hiányos páncéllal rendelkezik, azt ki is szemeli magának. Orgyilkosként ellenfelei kiismerése és azok gyors és hatékony semlegesítése az ő specialitás. Ha dob, azt csak is úgy teszi, ha ölni akar, márpedig most ölni akar. A fa takarásából elhajítja a két csillagot, s ha ezzel felfedi magát, úgy nem tervez dobni többet. Akkor nem marad más, mint fejjel menni a előre. Ha valaki vakon megtámadná, egy laza mozdulattal lerántja a kardját a mágnessel felszerelt hátáról és megkísérel kitérni támadója támadása elől. *
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:26:16
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:26:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A törpe trió olyan helyen jár, ahonnan csak kevesen tértek vissza, azok listája pedig akik egészben jöttek vissza még kurtább. A szél, mi korábban csíphette arcukat most enyhülni látszik, orrukat a jellegzetes tölgyek illata tölti be. Egy darabig zavartalanul haladhatnak az erdőben, ami a maga valójában igencsak gyönyörű. Nem rontotta meg az emberek - és egyéb fajúak - gonoszsága. Dús növényzet uralja a talajt, a fák között pedig több száz esztendős is akad, legalábbis erre lehet következtetni a méreteikből. Valóban párját ritkító környezet ez, ha félreteszik a pletykákat és mendemondákat a veszélyes lényekről és az Erdőszellemről, egészen békés és nyugodt az erdő. A zavartalan haladásukat azonban egy éles, fülsüketítő hang szakítja félbe. Furcsa, emberszerű hang ez, elkeseredett sikoltás, fájdalmas segélykiáltás.*
-Ne! ... nálják!
*Távolságra pedig egyáltalán nem úgy hangzik, mintha túl messze lenne a törpéktől. Ha alaposabban körülnézek maguk körül friss vérnyomokat láthatnak a földön, törött ágakat, felsértett fakérgeket. Rajtuk áll, hogy mitévők lesznek. Talán megpróbálnak utánajárni, és nyomokat keresni? Netán vadul nekirontanak az ismeretlennek fegyverrel a kezükben? Vagy nyakukba kapják a lábukat és menekülőre fogják? Akárhogy is döntenek, Wylnurana segítse őket.*
*A törpe trió olyan helyen jár, ahonnan csak kevesen tértek vissza, azok listája pedig akik egészben jöttek vissza még kurtább. A szél, mi korábban csíphette arcukat most enyhülni látszik, orrukat a jellegzetes tölgyek illata tölti be. Egy darabig zavartalanul haladhatnak az erdőben, ami a maga valójában igencsak gyönyörű. Nem rontotta meg az emberek - és egyéb fajúak - gonoszsága. Dús növényzet uralja a talajt, a fák között pedig több száz esztendős is akad, legalábbis erre lehet következtetni a méreteikből. Valóban párját ritkító környezet ez, ha félreteszik a pletykákat és mendemondákat a veszélyes lényekről és az Erdőszellemről, egészen békés és nyugodt az erdő. A zavartalan haladásukat azonban egy éles, fülsüketítő hang szakítja félbe. Furcsa, emberszerű hang ez, elkeseredett sikoltás, fájdalmas segélykiáltás.*
-Ne! ... nálják!
*Távolságra pedig egyáltalán nem úgy hangzik, mintha túl messze lenne a törpéktől. Ha alaposabban körülnézek maguk körül friss vérnyomokat láthatnak a földön, törött ágakat, felsértett fakérgeket. Rajtuk áll, hogy mitévők lesznek. Talán megpróbálnak utánajárni, és nyomokat keresni? Netán vadul nekirontanak az ismeretlennek fegyverrel a kezükben? Vagy nyakukba kapják a lábukat és menekülőre fogják? Akárhogy is döntenek, Wylnurana segítse őket.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-01-31 14:50:41
Üzenet elküldve: 2026-01-31 14:50:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng keresése//
* Hála Wylnurana istennő gondoskodásának, aki szinte a tenyerén hordozva segítette át őket az ingoványon, meglepően gyorsan az erdő szélén találják magukat. Az öreg ötletét a kötéllel kapcsolatban mindketten visszautasítják. Ettől függetlenül Wertus a keze ügyében tartja a kötelet, ha esetleg szükség lenne rá, de szerencsére nincs. Mikor elérik az erdő szélét Gubacs magánakcióba kezd. Nekiáll az ő csákányával erdőt irtani. Az öreg rémülten kap utána és bár félig suttogva, de annál indulatosabban leteremti.*
- Te Bűbelak barma mi a frászt csinálsz? Nem bántunk ebben az erdőben semmi élőt, hacsak az nem akar bántani minket! Egyrészt feleslegesen pocsékolod az erődet, másrészt nem okos dolog magunkra haragítani a vendéglátónkat! Mi ebben az erdőben csak vendégek vagyunk, úgy viselkedjetek! Különben is az istennőnk minden élőt szeret, elfelejtetted? Vagy tán őt is magadra haragítanád? Wrojthnak igaza van! Mutasd inkább az utat a hegyekig!
* Wertus reméli, hogy mihamarább sikerül megállítani Gubacsot és szavai használnak neki. Mikor ez sikerült vesz egy mély levegőt és folytatja.*
- Na szóval. Tiszteljétek az erdőt, ha nem akarjátok itt hagyni a fogatokat! Ha lehet minél kevesebbet, de inkább semmit se zajongjatok. Nem kell feleslegesen felhívni magunkra a figyelmet! Gubacs te menj középütt, ha lehet és mutasd az utat. Mi Wrojthal a két oldaladon leszünk, ki jobbra ki balra figyelve minden neszt és mozgást. Egymástól sosem távolodhatunk el, mert a fák között könnyű eltévedni! És akkor már kiáltozhattok a többiek után, mert a sűrű erdő úgy nyeli el a hangotokat, mint tenger az esőcseppet!
Fújjuk ki magunkat, együnk, aztán indulás!
* Az öreg most már reméli, hogy a másik kettő megfontolja az ötleteit. És ha kell, most bizony bármelyikkel vitába száll az igazáért. A felesleges vandalizmust továbbra sem tűri el egyiktől sem. Azt azonnal megállítja! De ha van jobb tervük, nyugodtan megoszthatják. Miután jól laktak és kipihenték az eddigi utat indulhatnak tovább. Be a sűrű erdő legmélyére ahová még a nap fénye is alig szűrődik le, még annak ellenére is, hogy a fák most sűrű lombkoronájuk nélkül meredeznek az ég felé.*
* Hála Wylnurana istennő gondoskodásának, aki szinte a tenyerén hordozva segítette át őket az ingoványon, meglepően gyorsan az erdő szélén találják magukat. Az öreg ötletét a kötéllel kapcsolatban mindketten visszautasítják. Ettől függetlenül Wertus a keze ügyében tartja a kötelet, ha esetleg szükség lenne rá, de szerencsére nincs. Mikor elérik az erdő szélét Gubacs magánakcióba kezd. Nekiáll az ő csákányával erdőt irtani. Az öreg rémülten kap utána és bár félig suttogva, de annál indulatosabban leteremti.*
- Te Bűbelak barma mi a frászt csinálsz? Nem bántunk ebben az erdőben semmi élőt, hacsak az nem akar bántani minket! Egyrészt feleslegesen pocsékolod az erődet, másrészt nem okos dolog magunkra haragítani a vendéglátónkat! Mi ebben az erdőben csak vendégek vagyunk, úgy viselkedjetek! Különben is az istennőnk minden élőt szeret, elfelejtetted? Vagy tán őt is magadra haragítanád? Wrojthnak igaza van! Mutasd inkább az utat a hegyekig!
* Wertus reméli, hogy mihamarább sikerül megállítani Gubacsot és szavai használnak neki. Mikor ez sikerült vesz egy mély levegőt és folytatja.*
- Na szóval. Tiszteljétek az erdőt, ha nem akarjátok itt hagyni a fogatokat! Ha lehet minél kevesebbet, de inkább semmit se zajongjatok. Nem kell feleslegesen felhívni magunkra a figyelmet! Gubacs te menj középütt, ha lehet és mutasd az utat. Mi Wrojthal a két oldaladon leszünk, ki jobbra ki balra figyelve minden neszt és mozgást. Egymástól sosem távolodhatunk el, mert a fák között könnyű eltévedni! És akkor már kiáltozhattok a többiek után, mert a sűrű erdő úgy nyeli el a hangotokat, mint tenger az esőcseppet!
Fújjuk ki magunkat, együnk, aztán indulás!
* Az öreg most már reméli, hogy a másik kettő megfontolja az ötleteit. És ha kell, most bizony bármelyikkel vitába száll az igazáért. A felesleges vandalizmust továbbra sem tűri el egyiktől sem. Azt azonnal megállítja! De ha van jobb tervük, nyugodtan megoszthatják. Miután jól laktak és kipihenték az eddigi utat indulhatnak tovább. Be a sűrű erdő legmélyére ahová még a nap fénye is alig szűrődik le, még annak ellenére is, hogy a fák most sűrű lombkoronájuk nélkül meredeznek az ég felé.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-01-31 11:03:06
Üzenet elküldve: 2026-01-31 11:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Gubacs se ragaszkodik a kötélhez, csak a fejét rázza, de Wertus, ha akarja, magához kötözheti, hogy szükség esetén annál fogva kihúzhassák őt fiatalabb társai. Ha nem is pár perc, de pár óra gyaloglás után sikerül átérniük az ingovány túloldalára. Köszönhetik sikerüket Wylnurana óvó tekintetének és Gubacs rendkívüli tapasztalatának a mocsárjárás terén. Tekintve, hogy a kereskedelmi útról nem kell letérniük, különösebb veszélyek nélkül elérik Erdőmélyét. Esős időben egészen máshogy nézett volna ki ez az út, de a lényeg, hogy itt vannak. *
– Itt vagyunk. * Mondja, és megáll ott, ahol vannak, azaz a senki földjén, ahová épeszű ember vagy törpe csak akkor megy, ha nyomós indoka van, de leginkább akkor sem. – Arra vannak ők, hogy az ép eszűek otthon lógathassák a lábukat. Előttük a sűrű, sötét erdő, mögöttük az ingovány. Ha még mindig nála van Wertus csákánya, leveszi válláról, és törpéhez mérten nagy léptekkel elindul a fák felé. *
– Na, lássuk, hány fülesbagolymacska várja, hogy kiüssem a fogait? Gyertek csak, hadd üsselek agyon bennetek, csoricsálé csücsögi csattogó macskák és egyebek!
* Gubacs se ragaszkodik a kötélhez, csak a fejét rázza, de Wertus, ha akarja, magához kötözheti, hogy szükség esetén annál fogva kihúzhassák őt fiatalabb társai. Ha nem is pár perc, de pár óra gyaloglás után sikerül átérniük az ingovány túloldalára. Köszönhetik sikerüket Wylnurana óvó tekintetének és Gubacs rendkívüli tapasztalatának a mocsárjárás terén. Tekintve, hogy a kereskedelmi útról nem kell letérniük, különösebb veszélyek nélkül elérik Erdőmélyét. Esős időben egészen máshogy nézett volna ki ez az út, de a lényeg, hogy itt vannak. *
– Itt vagyunk. * Mondja, és megáll ott, ahol vannak, azaz a senki földjén, ahová épeszű ember vagy törpe csak akkor megy, ha nyomós indoka van, de leginkább akkor sem. – Arra vannak ők, hogy az ép eszűek otthon lógathassák a lábukat. Előttük a sűrű, sötét erdő, mögöttük az ingovány. Ha még mindig nála van Wertus csákánya, leveszi válláról, és törpéhez mérten nagy léptekkel elindul a fák felé. *
– Na, lássuk, hány fülesbagolymacska várja, hogy kiüssem a fogait? Gyertek csak, hadd üsselek agyon bennetek, csoricsálé csücsögi csattogó macskák és egyebek!
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:41:02
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Bár eddig sem bízta volna a másik kettőre az életét, ha tudná, hogy ezek ketten annyira veszik komolyan az őrködés fontosságát, mint a vörös az áldozatainak könnyeit, akkor biztos egy pofonnal keltené fel az öreget. Az talán móresre tanítaná és hiánytalanul elüldözné az álmosságát.
Végül az isteneknek hála az este eseménytelenül telik. Wertus idegesítő hangjára ébred, meglehetősen feszülten. Szemeinek nyitásával párhuzamosan a mellette fekvő kardjának markolatához kap, mintha csatára készülne. Még mielőtt hadonászhatna vele, látja csak, hogy hol is van. Egy kis kőtákolmányban valahol az ingovány és az erdő között. Mégsem álom volt, hogy kimerészkedett a város védelmet nyújtó épületei közül. Kardját a földbe szúrja támaszként, majd abba kapaszkodva áll fel, majd hasonlóan könnyű mozdulattal átveti válla felett és felpattintja a mágnesekhez. Körbenéz, majd ki is sétál az építményből. Maga sem olyan nagyon beszédes pirkadatkor, meg nem is tudja mit kéne mondania kettejüknek. A közeli folyóban megmossa arcát, majd indulásra kész.
Miközben mennek az ingoványon keresztül, az idős törpének valami roppant furcsa ötlete támad. Még ha fizetnének, sem kötné magához egyikkőjüket sem. Talán igaza van, talán segítene abban, ha valamelyikük süllyedne, de ha valami meglepné őket, akkor csak hátráltatná őt a másik kettő, így ő elutasítja. *
- Tartsd meg egyelőre. Ha valaki süllyedne, csak akkor dobd oda. Felesleges lerántani a többieket is.
* Mondja az öregnek. Számára ez a beszélgetés véget ért. Ha ők ketten összekötnék magukat, bánja a fene. Egy darabig még biztos az úton fognak menni, s csak a végén jöhet olyan terület, ahol a süllyedés veszélye fennállhat. Wertus kérdésére Gubafot kezdi nézni. *
- Nincs messze az erdő. Látod azokat a fákat? Onnan már a föld is szilárdabbá válik és Gubaf is talán felismeri az utat onnan. Talán félúton lehetünk a hegylánctól, de beszéljen a szakértő.
* Gondol itt Gubafra. Néhány perccel később pedig valóban megérkeznek egy sűrűbben fásított helyre. Aztán ha innen átveszi az irányítás, akkor követi, ha nem, akkor tovább megy egyenesen. Jobb ötlete nincsen. *
* Bár eddig sem bízta volna a másik kettőre az életét, ha tudná, hogy ezek ketten annyira veszik komolyan az őrködés fontosságát, mint a vörös az áldozatainak könnyeit, akkor biztos egy pofonnal keltené fel az öreget. Az talán móresre tanítaná és hiánytalanul elüldözné az álmosságát.
Végül az isteneknek hála az este eseménytelenül telik. Wertus idegesítő hangjára ébred, meglehetősen feszülten. Szemeinek nyitásával párhuzamosan a mellette fekvő kardjának markolatához kap, mintha csatára készülne. Még mielőtt hadonászhatna vele, látja csak, hogy hol is van. Egy kis kőtákolmányban valahol az ingovány és az erdő között. Mégsem álom volt, hogy kimerészkedett a város védelmet nyújtó épületei közül. Kardját a földbe szúrja támaszként, majd abba kapaszkodva áll fel, majd hasonlóan könnyű mozdulattal átveti válla felett és felpattintja a mágnesekhez. Körbenéz, majd ki is sétál az építményből. Maga sem olyan nagyon beszédes pirkadatkor, meg nem is tudja mit kéne mondania kettejüknek. A közeli folyóban megmossa arcát, majd indulásra kész.
Miközben mennek az ingoványon keresztül, az idős törpének valami roppant furcsa ötlete támad. Még ha fizetnének, sem kötné magához egyikkőjüket sem. Talán igaza van, talán segítene abban, ha valamelyikük süllyedne, de ha valami meglepné őket, akkor csak hátráltatná őt a másik kettő, így ő elutasítja. *
- Tartsd meg egyelőre. Ha valaki süllyedne, csak akkor dobd oda. Felesleges lerántani a többieket is.
* Mondja az öregnek. Számára ez a beszélgetés véget ért. Ha ők ketten összekötnék magukat, bánja a fene. Egy darabig még biztos az úton fognak menni, s csak a végén jöhet olyan terület, ahol a süllyedés veszélye fennállhat. Wertus kérdésére Gubafot kezdi nézni. *
- Nincs messze az erdő. Látod azokat a fákat? Onnan már a föld is szilárdabbá válik és Gubaf is talán felismeri az utat onnan. Talán félúton lehetünk a hegylánctól, de beszéljen a szakértő.
* Gondol itt Gubafra. Néhány perccel később pedig valóban megérkeznek egy sűrűbben fásított helyre. Aztán ha innen átveszi az irányítás, akkor követi, ha nem, akkor tovább megy egyenesen. Jobb ötlete nincsen. *
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-12-28 17:52:17
Üzenet elküldve: 2025-12-28 17:52:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Néhány társa elkíséri egy darabon, de Erdőmély elhagyása még számukra is roppancs furcsa és szokatlan. A határ, amit soha életükben nem léptek még át. Itt a törzs tagjai már csak kézjelekkel és állathang utánzással kommunikál, de javarészt csak kézjelekkel. Népük egyik törvénye, hogy itt a rengetegben nincs beszéd, mert az veszélyes, túl sok figyelmet kelt, ami nem jó. Itharvyn kézjelekkel elköszön a többiektől, s a többiek is jó sikeres utat kívánnak neki ugyanilyen módon. Ezután már nem néz hátra csak egyszer. A perem határa nála nem kő és nem jel, hanem szokás. Egy utolsó pillantás a megszokott irányokra, majd tovább indul. A bőrvért sötétre kezelt bőrét a vállánál igazítja meg, hogy kényelmesebb legyen egy hosszú úton. A bőrsisak szíját is feszesre húzza, s az alkarvédő is rendesen illeszkedik, nem csúszik el. A tegez a hátán könnyű, a nyilak rendben állnak, mindegyikbe ugyanaz a jel van belefaragva, ami lényegében őt azonosítja, így törzsön belül mindenki tudja, hogy egy nyílvessző kihez tartozik. A folyó felé haladva a talaj egyre puhábbá válik, a levegő pedig hidegebb és nedvesebb, ahogy közeledik a nap utolsó sugarának időszaka. A Nagy Erdőkerülő Folyó hangja előbb érkezik, mint a látványa, mely mély, egyenletes zúgás, formájában üti meg először az utazó fülét. A víz fölött köd telepszik meg és a túlpart csak foltokban látszik. Itharvyn nem vakmerő típus, tudja, hogy a vakmerőség az életébe kerülhet. A part mentén halad, türelmesen, amíg nem talál egy szakaszt, ahol a sodrás kevésbé törik meg a köveken, és a túlpart árnyai nem tűnnek elérhetetlennek. Egy kidőlt fatörzset és egy hosszú ágat használ támasznak. Kezébe emeli kardját, íját és minden fontos holmit, aminek ártana, ha elázik. Nem siet, és nem ad ki felesleges hangot. Áthaladáskor is igyekszik halk és csendes maradni, betartva ezzel népe egyik törvényét, ami a csend nyelve névre hallgat. Ez kimondja, hogy a rengetegben és kívül a biztonságos otthonukon a lehető legkisebb zajt vagy zavart keltsék. A hideg így is áthatol rajta, mire átér. Nedves ujjakkal oldja le a tegezt, és a parttól beljebb, egy szélvédett mélyedésben száraz gallyakat keres. Tűzkővel csupán csak kicsi tüzet rak, pont annyit csak, hogy melegítsen és szárítson. A füstöt alacsonyan tartja, hogy ne hívjon magára figyelmet. Amíg a bőr lassan veszít a nedvességéből, Itharvyn a tenyerében megforgatja a szarvasfüggőt, ami a nyakában lóg. Emlékezeti népére, törvényeikre, szokásukra, a hazára, otthonra melyet még sohasem hagyott el, de most minden lépéssel távolodik tőle. Gondolataiban mereng, s figyel a szélre, a fák susogására, az erdő minden neszére. Mire a tűz utolsó parazsa is megnyugszik, a felszerelése ismét száraz és használatra kész állapotba kerül. Itharvyn eltapossa a hamut, visszarendezi a helyet, és nem hagyja, hogy nyoma maradjon annak, hogy ő itt járt és tüzet gyújtott. Ez a nyom törvénye. Úgy hagyja el a helyet, mintha ott sem járt volna, ezért óvatosan ügyel rá, hogy minden nyomát eltüntesse, ami arra utalt, hogy ő itt járt. Igyekszik nyomokat keresni, amerre eltűnt társát vagy épp az orkok nyomait lelné meg. Ez már ismeretlen, mocsaras, ingoványos terep amire téved. Itt különösen figyel és hegyezi a fülét a lehetséges veszélyekre. Óvatosan folytatja útját követve a nyomokat.*
*Néhány társa elkíséri egy darabon, de Erdőmély elhagyása még számukra is roppancs furcsa és szokatlan. A határ, amit soha életükben nem léptek még át. Itt a törzs tagjai már csak kézjelekkel és állathang utánzással kommunikál, de javarészt csak kézjelekkel. Népük egyik törvénye, hogy itt a rengetegben nincs beszéd, mert az veszélyes, túl sok figyelmet kelt, ami nem jó. Itharvyn kézjelekkel elköszön a többiektől, s a többiek is jó sikeres utat kívánnak neki ugyanilyen módon. Ezután már nem néz hátra csak egyszer. A perem határa nála nem kő és nem jel, hanem szokás. Egy utolsó pillantás a megszokott irányokra, majd tovább indul. A bőrvért sötétre kezelt bőrét a vállánál igazítja meg, hogy kényelmesebb legyen egy hosszú úton. A bőrsisak szíját is feszesre húzza, s az alkarvédő is rendesen illeszkedik, nem csúszik el. A tegez a hátán könnyű, a nyilak rendben állnak, mindegyikbe ugyanaz a jel van belefaragva, ami lényegében őt azonosítja, így törzsön belül mindenki tudja, hogy egy nyílvessző kihez tartozik. A folyó felé haladva a talaj egyre puhábbá válik, a levegő pedig hidegebb és nedvesebb, ahogy közeledik a nap utolsó sugarának időszaka. A Nagy Erdőkerülő Folyó hangja előbb érkezik, mint a látványa, mely mély, egyenletes zúgás, formájában üti meg először az utazó fülét. A víz fölött köd telepszik meg és a túlpart csak foltokban látszik. Itharvyn nem vakmerő típus, tudja, hogy a vakmerőség az életébe kerülhet. A part mentén halad, türelmesen, amíg nem talál egy szakaszt, ahol a sodrás kevésbé törik meg a köveken, és a túlpart árnyai nem tűnnek elérhetetlennek. Egy kidőlt fatörzset és egy hosszú ágat használ támasznak. Kezébe emeli kardját, íját és minden fontos holmit, aminek ártana, ha elázik. Nem siet, és nem ad ki felesleges hangot. Áthaladáskor is igyekszik halk és csendes maradni, betartva ezzel népe egyik törvényét, ami a csend nyelve névre hallgat. Ez kimondja, hogy a rengetegben és kívül a biztonságos otthonukon a lehető legkisebb zajt vagy zavart keltsék. A hideg így is áthatol rajta, mire átér. Nedves ujjakkal oldja le a tegezt, és a parttól beljebb, egy szélvédett mélyedésben száraz gallyakat keres. Tűzkővel csupán csak kicsi tüzet rak, pont annyit csak, hogy melegítsen és szárítson. A füstöt alacsonyan tartja, hogy ne hívjon magára figyelmet. Amíg a bőr lassan veszít a nedvességéből, Itharvyn a tenyerében megforgatja a szarvasfüggőt, ami a nyakában lóg. Emlékezeti népére, törvényeikre, szokásukra, a hazára, otthonra melyet még sohasem hagyott el, de most minden lépéssel távolodik tőle. Gondolataiban mereng, s figyel a szélre, a fák susogására, az erdő minden neszére. Mire a tűz utolsó parazsa is megnyugszik, a felszerelése ismét száraz és használatra kész állapotba kerül. Itharvyn eltapossa a hamut, visszarendezi a helyet, és nem hagyja, hogy nyoma maradjon annak, hogy ő itt járt és tüzet gyújtott. Ez a nyom törvénye. Úgy hagyja el a helyet, mintha ott sem járt volna, ezért óvatosan ügyel rá, hogy minden nyomát eltüntesse, ami arra utalt, hogy ő itt járt. Igyekszik nyomokat keresni, amerre eltűnt társát vagy épp az orkok nyomait lelné meg. Ez már ismeretlen, mocsaras, ingoványos terep amire téved. Itt különösen figyel és hegyezi a fülét a lehetséges veszélyekre. Óvatosan folytatja útját követve a nyomokat.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-13 13:00:53
Üzenet elküldve: 2025-11-13 13:00:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Zzul hallgatja Yar hosszú monológját.*
-Hát, ha ez nem egy hosszú, lelkesítő beszéd, akkor nem tudom mi.
*Jegyzi meg lassan, fél szemmel Yarra sandítva, és megvakarja a tarkóját.*
-Legközelebb szólj, hogy jegyzeteljek.
*Elneveti magát.*
-Örülök, hogy a szíveden hordod az orkok sorsát.
*~Habár nem biztos, hogy mindenki örül neki.~
Ezt nem mondja ki, de szerinte Yar is tudja ezt. Az ork büszke nép. Nem lesz könny meggyőzni őket és egy közösséget építeni velük.
~Habár a mostani események talán segíthetnek.~*
-Ne aggódj, a tábor biztonságban van. De ha a légió valóban nekiindul.
*Kicsit komolyabbá válik, de csak egy pillanatra.*
-Akkor remélem itt biztonságban vagyunk. Nem csak a légió ellen, hanem a többiek ellen is.
*A tűz mellett kinyújtja lábát és vállát lazán Yar felé fordítja.*
-Már most érzem, hogy a tábor remek kezdet lesz. Persze ha mindenki elkezd ide özönleni lehet, hogy zsúfolt lesz, de legalább nem lesz egyedül senki. És valahol pont ez a lényeg.
*Egy pillanatra elhallgat, a füst lassan felkúszik az ég felé, miközben a tábor körül minden nyugalomban, békességben zajlik.*
– Most már tényleg ideje lefeküdni, mert ha holnap nekivágunk a nagy útnak, nem árt, ha nem kóválygunk álmunkban.
//Napváltás//
*Zzul már a kapunál áll, amikor Yar kilép a napfénybe. Az ork férfi karjait összefonva várja társát.*
-Hm. Valaki nagyon kipihente magát.
*Jegyzi meg, miközben végigméri a másikat, majd halványan elmosolyodik.*
-Már majdnem azon voltam, hogy felkeltelek.
*Feleli jókedvűen. Elindul mellette, miközben a kapu nyikordulva kitárul. Ahogy haladnak befelé az erdőbe, annak illata azonnal körbe öleli őket. Ahogy egyre beljebb hatolnak az erdőbe, a válla felett még hátranéz a táborra.*
*Zzul hallgatja Yar hosszú monológját.*
-Hát, ha ez nem egy hosszú, lelkesítő beszéd, akkor nem tudom mi.
*Jegyzi meg lassan, fél szemmel Yarra sandítva, és megvakarja a tarkóját.*
-Legközelebb szólj, hogy jegyzeteljek.
*Elneveti magát.*
-Örülök, hogy a szíveden hordod az orkok sorsát.
*~Habár nem biztos, hogy mindenki örül neki.~
Ezt nem mondja ki, de szerinte Yar is tudja ezt. Az ork büszke nép. Nem lesz könny meggyőzni őket és egy közösséget építeni velük.
~Habár a mostani események talán segíthetnek.~*
-Ne aggódj, a tábor biztonságban van. De ha a légió valóban nekiindul.
*Kicsit komolyabbá válik, de csak egy pillanatra.*
-Akkor remélem itt biztonságban vagyunk. Nem csak a légió ellen, hanem a többiek ellen is.
*A tűz mellett kinyújtja lábát és vállát lazán Yar felé fordítja.*
-Már most érzem, hogy a tábor remek kezdet lesz. Persze ha mindenki elkezd ide özönleni lehet, hogy zsúfolt lesz, de legalább nem lesz egyedül senki. És valahol pont ez a lényeg.
*Egy pillanatra elhallgat, a füst lassan felkúszik az ég felé, miközben a tábor körül minden nyugalomban, békességben zajlik.*
– Most már tényleg ideje lefeküdni, mert ha holnap nekivágunk a nagy útnak, nem árt, ha nem kóválygunk álmunkban.
//Napváltás//
*Zzul már a kapunál áll, amikor Yar kilép a napfénybe. Az ork férfi karjait összefonva várja társát.*
-Hm. Valaki nagyon kipihente magát.
*Jegyzi meg, miközben végigméri a másikat, majd halványan elmosolyodik.*
-Már majdnem azon voltam, hogy felkeltelek.
*Feleli jókedvűen. Elindul mellette, miközben a kapu nyikordulva kitárul. Ahogy haladnak befelé az erdőbe, annak illata azonnal körbe öleli őket. Ahogy egyre beljebb hatolnak az erdőbe, a válla felett még hátranéz a táborra.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-12 16:37:34
Üzenet elküldve: 2025-11-12 16:37:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Hangosan felnevet, ahogy látja, hogy Zzul megsüti a száját. Nem rosszindulatból teszi.*
-Bocsánat, nem akartalak megbántani. Ezért is szóltam, hogy vigyázz, meleg.
*Még legalább egy fél percig kuncog, inkább Zzul imitálásán. Ezek után beszélgetéssel és evéssel ütik el az idejüket.*
-Így igaz! Bármennyi munka álljon is előttünk, azt meg fogjuk oldani. Nem sokáig kell egyedül lennünk, abban is biztos vagyok. Csak majd valahogy a többi ork tudomására is kellene hoznunk, hogy van egy menedék, ahová bátran jöhetnek. Főleg ha a ti légiótok nekiindul. Akkor az Artheniori orkok egyedül maradnak. Ezért is kell nyomokat hagynunk, hogy az orkok könnyedén megtaláljanak minket.
*Mondja el egy szuszra az egészet.*
-Majd meglátjuk. Én is ugyanerre gondoltam. Hogy több napos útnak nézünk elébe. Reméljük azért csak nem. Már a szívemhez nőtt a tábor.
*Kár is lenne tagadni. A városnak is meg van a maga bája, de egy olyan hely, ahol csak orkok élnek? Csábító, már-már hihetetlenül hangzik. A továbbiakban a tábor körül ténykednek. A délután részét kisebb munkákkal, takarítással töltik ki, míg nem mennek aludni.*
//Napváltás//
*A nap lassan kel fel, ellenben ez nem igaz Yarra. Ő ahogy megérezte a reggeli nap fényét, máris kiugrott az ágyból. Egy izgalmas nap elé néznek. Egy gyors reggeli, elkészülődésre sem kell neki fél óránál több és máris útra kész. A kapunál várja Zzult, ha csak ő már nincs ott. Amint megérkezik, vidáman szól a férfinak.*
-Induljunk.
*Azzal pedig kinyílik a kapu és beveszik magukat az erdő mélyére, Arthenior irányába.*
*Hangosan felnevet, ahogy látja, hogy Zzul megsüti a száját. Nem rosszindulatból teszi.*
-Bocsánat, nem akartalak megbántani. Ezért is szóltam, hogy vigyázz, meleg.
*Még legalább egy fél percig kuncog, inkább Zzul imitálásán. Ezek után beszélgetéssel és evéssel ütik el az idejüket.*
-Így igaz! Bármennyi munka álljon is előttünk, azt meg fogjuk oldani. Nem sokáig kell egyedül lennünk, abban is biztos vagyok. Csak majd valahogy a többi ork tudomására is kellene hoznunk, hogy van egy menedék, ahová bátran jöhetnek. Főleg ha a ti légiótok nekiindul. Akkor az Artheniori orkok egyedül maradnak. Ezért is kell nyomokat hagynunk, hogy az orkok könnyedén megtaláljanak minket.
*Mondja el egy szuszra az egészet.*
-Majd meglátjuk. Én is ugyanerre gondoltam. Hogy több napos útnak nézünk elébe. Reméljük azért csak nem. Már a szívemhez nőtt a tábor.
*Kár is lenne tagadni. A városnak is meg van a maga bája, de egy olyan hely, ahol csak orkok élnek? Csábító, már-már hihetetlenül hangzik. A továbbiakban a tábor körül ténykednek. A délután részét kisebb munkákkal, takarítással töltik ki, míg nem mennek aludni.*
//Napváltás//
*A nap lassan kel fel, ellenben ez nem igaz Yarra. Ő ahogy megérezte a reggeli nap fényét, máris kiugrott az ágyból. Egy izgalmas nap elé néznek. Egy gyors reggeli, elkészülődésre sem kell neki fél óránál több és máris útra kész. A kapunál várja Zzult, ha csak ő már nincs ott. Amint megérkezik, vidáman szól a férfinak.*
-Induljunk.
*Azzal pedig kinyílik a kapu és beveszik magukat az erdő mélyére, Arthenior irányába.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-12 10:48:43
Üzenet elküldve: 2025-11-12 10:48:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Zzul átveszi a sült madarat, ujjaival óvatosan megfogva a nyársat, de az első falatnál megsüti a nyelvét.*
-Óvatosan edd, még meleg.
*Morogja gúnyosan, eltorzított hangon utánozva Yar szavait, majd fintorog egyet, miközben a forró falatot próbálja meg elrágni.*
-Kösz a figyelmeztetést, csak már késő.
*Elvigyorodik, fél szemmel a másikra sandít. Egy pillanatra elhallgat, aztán hátradől, egyik karját a térdére támasztja, és körbenéz a táboron. A tűz pattogása, a füst lassan kúszik felfelé, a levegőben a sült hús és a füst szaga tejeng.*
-Igen. Még sok.
*Bólint komolyan, aztán elmosolyodik*
-De nézd a jó oldalát. Legalább már elkezdtünk valamit építeni. Még ha nem is sok.
*Húzza el a száját. A tűz fölé emeli a nyársat felmelegítve vele a húst.*
-Nem mi leszünk az egyetlenek. Lesznek mások is. Egyre többen leszünk. Még ez a tábor is kevés lesz. Hidd csak el.
*A megmelegített madárból egy nagy darabot kiharap.*
-Holnap reggel, korán induljunk. Innen akár egy napba is beletelhet, mire visszaérünk. Lehet jobb is volna a városban éjszakázni.
*Veti fel az ötletet Yarnak.*
A hozzászólás írója (Zzulyaras Mezyhlkree) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.12 10:49:10
*Zzul átveszi a sült madarat, ujjaival óvatosan megfogva a nyársat, de az első falatnál megsüti a nyelvét.*
-Óvatosan edd, még meleg.
*Morogja gúnyosan, eltorzított hangon utánozva Yar szavait, majd fintorog egyet, miközben a forró falatot próbálja meg elrágni.*
-Kösz a figyelmeztetést, csak már késő.
*Elvigyorodik, fél szemmel a másikra sandít. Egy pillanatra elhallgat, aztán hátradől, egyik karját a térdére támasztja, és körbenéz a táboron. A tűz pattogása, a füst lassan kúszik felfelé, a levegőben a sült hús és a füst szaga tejeng.*
-Igen. Még sok.
*Bólint komolyan, aztán elmosolyodik*
-De nézd a jó oldalát. Legalább már elkezdtünk valamit építeni. Még ha nem is sok.
*Húzza el a száját. A tűz fölé emeli a nyársat felmelegítve vele a húst.*
-Nem mi leszünk az egyetlenek. Lesznek mások is. Egyre többen leszünk. Még ez a tábor is kevés lesz. Hidd csak el.
*A megmelegített madárból egy nagy darabot kiharap.*
-Holnap reggel, korán induljunk. Innen akár egy napba is beletelhet, mire visszaérünk. Lehet jobb is volna a városban éjszakázni.
*Veti fel az ötletet Yarnak.*
A hozzászólás írója (Zzulyaras Mezyhlkree) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.12 10:49:10
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-11 13:05:12
Üzenet elküldve: 2025-11-11 13:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Mire a nap delelőn jár, addigra a hús már javában sül, Zzul behordta az összes fát, amit felvágott. Nem maradt hát más mint az ebéd. Talán ha tíz percet kell várni még, hogy elkészüljön. A hús sercegését csak a beszélgetésük zavarja meg. A kapu zárva, az ebéd készen. Leveszi a madarat a tűzről és átnyújtja Zzulnak.*
-Óvatosan edd, még meleg.
*Mondja atyáskodóan, mintha nem lenne nyilvánvaló. Miközben ebédelnek, körbenéz a táborban.*
-Rengeteg munkánk van még ezzel a hellyel.
*Sóhajt fel.*
-Kellene egy kút is majd. Meg majd még rengeteg szövet és bőr sátrakhoz.
*Az elmúlt hatokban összeszedtek már jó pár sátorra való alapanyagot, de sosem árt ha van még több.*
*Mire a nap delelőn jár, addigra a hús már javában sül, Zzul behordta az összes fát, amit felvágott. Nem maradt hát más mint az ebéd. Talán ha tíz percet kell várni még, hogy elkészüljön. A hús sercegését csak a beszélgetésük zavarja meg. A kapu zárva, az ebéd készen. Leveszi a madarat a tűzről és átnyújtja Zzulnak.*
-Óvatosan edd, még meleg.
*Mondja atyáskodóan, mintha nem lenne nyilvánvaló. Miközben ebédelnek, körbenéz a táborban.*
-Rengeteg munkánk van még ezzel a hellyel.
*Sóhajt fel.*
-Kellene egy kút is majd. Meg majd még rengeteg szövet és bőr sátrakhoz.
*Az elmúlt hatokban összeszedtek már jó pár sátorra való alapanyagot, de sosem árt ha van még több.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-11 12:25:47
Üzenet elküldve: 2025-11-11 12:25:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Amíg Yar az ebéd elkészítésén ügyködik, addig Zzul a fahordással foglalatoskodik. A favágásban rendesen kimelegedett, inge nélkül folytatta a munkát, úgy is köszöntötte Yart, de a hordáshoz muszáj lesz felvennie. Nem akar szálkákat találni csak a tenyerében. Mondjuk az ing sem nyújt túlságosan sok védelmet, de több mint a semmi. Felvehetné a páncélját is, de az csak felesleges plusz súly lenne. Szorgalmasan karjaiba pakolja a fahasábokat és a táborba viszi őket, közel a tűzhöz ahol éppen Yar készíti a madarakat. Mind a ketten végzik a munkájukat. Mire a madarak a tűzre kerülnek a nagyja rakást már behordta. Még két kör és végez. Az utolsó kupac behordása után fáradtan huppan le a földre a tűz mellé.*
-Ínycsiklandó illata van.
*Lesöpri, legalább is megpróbálja, magáról a kéregdarabokat, vékonyabb szálakat, mohákat. Inge újra csak a földre kerül, míg a újra mezítelen felsőtesttel tartózkodik a friss levegőn. A nap és a tűz melegének köszönhetően nem kell félnie, hogy megfázik. Amúgy is fiatal és erős a szervezete, szóval már azért sem kell tartania a megbetegedéstől. Helyette inkább az éhség az ami jobban foglalkoztatja.*
-Remek ötlet. Vehetünk pár napra elegendő élelmet. Szerszámokat is akár.
*Bólogat helyeslően Yar szavaira.*
*Amíg Yar az ebéd elkészítésén ügyködik, addig Zzul a fahordással foglalatoskodik. A favágásban rendesen kimelegedett, inge nélkül folytatta a munkát, úgy is köszöntötte Yart, de a hordáshoz muszáj lesz felvennie. Nem akar szálkákat találni csak a tenyerében. Mondjuk az ing sem nyújt túlságosan sok védelmet, de több mint a semmi. Felvehetné a páncélját is, de az csak felesleges plusz súly lenne. Szorgalmasan karjaiba pakolja a fahasábokat és a táborba viszi őket, közel a tűzhöz ahol éppen Yar készíti a madarakat. Mind a ketten végzik a munkájukat. Mire a madarak a tűzre kerülnek a nagyja rakást már behordta. Még két kör és végez. Az utolsó kupac behordása után fáradtan huppan le a földre a tűz mellé.*
-Ínycsiklandó illata van.
*Lesöpri, legalább is megpróbálja, magáról a kéregdarabokat, vékonyabb szálakat, mohákat. Inge újra csak a földre kerül, míg a újra mezítelen felsőtesttel tartózkodik a friss levegőn. A nap és a tűz melegének köszönhetően nem kell félnie, hogy megfázik. Amúgy is fiatal és erős a szervezete, szóval már azért sem kell tartania a megbetegedéstől. Helyette inkább az éhség az ami jobban foglalkoztatja.*
-Remek ötlet. Vehetünk pár napra elegendő élelmet. Szerszámokat is akár.
*Bólogat helyeslően Yar szavaira.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:20:49
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:20:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Ahogy közeledik a menedékhez, úgy lesz egyre hangosabb a favágás hangja. Ahogy előbújik a fák közül, Zzul abbahagyja a munkáját. Yar örömmel konstatálja, hogy az ork jó hasznát veszi erejének. Egy nagy kupac farakás hever mellette. Elismerően bólint, ahogy a férfi a közelébe ér.*
-Szép munka. Én előkészítem a madarakat.
*Mondja, azzal a kapu felé veszi az irányt. A tábor erődfalainak északi részei még lazák.
~Egy kevés földdel majd tartósabbá tesszük.~
A lényeg úgy is az, hogy a vadállatokat kint tartsa. Ez a tábor amúgy sem alkalmas arra, hogy egy erőd szerepét betöltse. Idővel viszont lehet, hogy addig fejlődik. Ez már viszont a jövő kérdése. Addig is inkább a madarakkal foglalkozik. A Zzul által vágott fák jó szolgálatot tesznek. Forró víz segítségével megkopasztja a madarakat. A tollaikat óvatosan távolítja el. Még jó hasznát vehetik. Főleg a pihésebbeknek. A madarak csakhamar nyárson végzik, tűzön sülve. Fűszerezés gyanánt sót használ.*
-Sok mindenből kifogyunk. Holnap be kellene nézni Artheniorba.
*Mondja magában, de ha Zzul ott van mellette, akkor neki.*
*Ahogy közeledik a menedékhez, úgy lesz egyre hangosabb a favágás hangja. Ahogy előbújik a fák közül, Zzul abbahagyja a munkáját. Yar örömmel konstatálja, hogy az ork jó hasznát veszi erejének. Egy nagy kupac farakás hever mellette. Elismerően bólint, ahogy a férfi a közelébe ér.*
-Szép munka. Én előkészítem a madarakat.
*Mondja, azzal a kapu felé veszi az irányt. A tábor erődfalainak északi részei még lazák.
~Egy kevés földdel majd tartósabbá tesszük.~
A lényeg úgy is az, hogy a vadállatokat kint tartsa. Ez a tábor amúgy sem alkalmas arra, hogy egy erőd szerepét betöltse. Idővel viszont lehet, hogy addig fejlődik. Ez már viszont a jövő kérdése. Addig is inkább a madarakkal foglalkozik. A Zzul által vágott fák jó szolgálatot tesznek. Forró víz segítségével megkopasztja a madarakat. A tollaikat óvatosan távolítja el. Még jó hasznát vehetik. Főleg a pihésebbeknek. A madarak csakhamar nyárson végzik, tűzön sülve. Fűszerezés gyanánt sót használ.*
-Sok mindenből kifogyunk. Holnap be kellene nézni Artheniorba.
*Mondja magában, de ha Zzul ott van mellette, akkor neki.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-10 14:40:31
Üzenet elküldve: 2025-11-10 14:40:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később//
*A menedék csendjét favágás hangja zavarja meg. Zzul magasba emeli a baltát, majd teljes erejéből lecsap. A farönk hangos reccsenéssel válik ketté. Újra és újra megismétli a mozdulatot, persze más rönkökkel. A testmozgásban hamar kimelegszik. Inge egy közeli rönkön pihen, miközben ő folytatja a munkát. Egyik csapás követi a másikat. Utána meg jön a többi. A fák és a helyoldal visszhangozzák a rönkön reccsenését és a csapások hangját. Sok embert nem zavar, a vadakat meg lehet távol tartja. Mint is eddig még nem ugrott rá semmilyen fenevad. Az időre nem is figyel. Egy nagy kupac farakás áll már mellette, mikor Yart látja előbukkanni a fák közül. Mivel fához a tábor falain kívül könnyebb hozzájutni, így itt is vágja a fát. Ennek egy rossz része az, amikor azt majd be kell vinni.
Amint megpillantja Yart int felé, majd elindul az irányába. Testén csillognak az izzadságcseppek. Ahogy egy enyhe szellő végigsüvít a mezőn, bőrén libabőrös lesz a hirtelen jött hidegtől. Ez az egyetlen reakciója a hidegre.*
-Látom szerencsével jártál. Hozok néhány tűzifát, majd megsüthetjük ebédnek.
*A menedék csendjét favágás hangja zavarja meg. Zzul magasba emeli a baltát, majd teljes erejéből lecsap. A farönk hangos reccsenéssel válik ketté. Újra és újra megismétli a mozdulatot, persze más rönkökkel. A testmozgásban hamar kimelegszik. Inge egy közeli rönkön pihen, miközben ő folytatja a munkát. Egyik csapás követi a másikat. Utána meg jön a többi. A fák és a helyoldal visszhangozzák a rönkön reccsenését és a csapások hangját. Sok embert nem zavar, a vadakat meg lehet távol tartja. Mint is eddig még nem ugrott rá semmilyen fenevad. Az időre nem is figyel. Egy nagy kupac farakás áll már mellette, mikor Yart látja előbukkanni a fák közül. Mivel fához a tábor falain kívül könnyebb hozzájutni, így itt is vágja a fát. Ennek egy rossz része az, amikor azt majd be kell vinni.
Amint megpillantja Yart int felé, majd elindul az irányába. Testén csillognak az izzadságcseppek. Ahogy egy enyhe szellő végigsüvít a mezőn, bőrén libabőrös lesz a hirtelen jött hidegtől. Ez az egyetlen reakciója a hidegre.*
-Látom szerencsével jártál. Hozok néhány tűzifát, majd megsüthetjük ebédnek.
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:42:50
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:42:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később//
*Bármennyire is próbálkozik, lépteit nem tudja halkabbá tenni. Így inkább készen tartja íját és odafigyel minden apró neszre, amelyek a fák közül érkezik. A menedék felé veszi az irányt. Egy órán át követi a kitaposott ösvényt, mikor megérkezik a tisztásra. Legszívesebben büszkén megállna a mező és az erdő határán, de nem mer. Hiába egy ork, attól még csak vannak erősebb vadak az erdőben. Talán távolról van esélye lelőni őket íjával, de közelharcba nem keveredne velük. Hiába a szép izom, erős alkat, tapasztalata nincsen a birkózásban. Főleg egy vad ellen. A délelőtti nap sugarai kellemes meleget hoznak, az amúgy hűvös időben. Messzire vándorolt, hogy kisebb vadakat ejtsen el reggelire valónak.*
-Több ilyet nem teszek. Most még szerencsém volt. Ha már ilyen messzire megyek, akkor legalább ne egyedül menjek.
*Morogja az orra alá, ahogy egyre közelebb gyalogol a táborhoz, tekintetével Zzult keresve.*
*Bármennyire is próbálkozik, lépteit nem tudja halkabbá tenni. Így inkább készen tartja íját és odafigyel minden apró neszre, amelyek a fák közül érkezik. A menedék felé veszi az irányt. Egy órán át követi a kitaposott ösvényt, mikor megérkezik a tisztásra. Legszívesebben büszkén megállna a mező és az erdő határán, de nem mer. Hiába egy ork, attól még csak vannak erősebb vadak az erdőben. Talán távolról van esélye lelőni őket íjával, de közelharcba nem keveredne velük. Hiába a szép izom, erős alkat, tapasztalata nincsen a birkózásban. Főleg egy vad ellen. A délelőtti nap sugarai kellemes meleget hoznak, az amúgy hűvös időben. Messzire vándorolt, hogy kisebb vadakat ejtsen el reggelire valónak.*
-Több ilyet nem teszek. Most még szerencsém volt. Ha már ilyen messzire megyek, akkor legalább ne egyedül menjek.
*Morogja az orra alá, ahogy egyre közelebb gyalogol a táborhoz, tekintetével Zzult keresve.*
1568-1587 , 1588-1607 , 1608-1627 , 1628-1647 , 1648-1667 , 1668-1687 , 1688-1707 , 1708-1727 , 1728-1747 , 1748-1767 , 1768-1787 , 1788-1807 , 1808-1827 , 1828-1847 , 1848-1867 , 1868-1887 , 1888-1907 , 1908-1927 , 1928-1947 , 1948-1967 , 1968-1987 , 1988-2007 , 2008-2027 , 2028-2047 , 2048-2067 , 2068-2087 , 2088-2107 , 2108-2127 , 2128-2147 , 2137-2156