Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:08:35
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Hemitar reakciója bizony őt is megdöbbenti.*
- Kanos a kicsike... Pedig nem is én tanítottam! *próbál mentegetőzni, de az bizony biztos, hogy elég furcsa volt. Ő éppen csajozni próbál erre mindent elbaltázik a szagolgatással. A másik pajtika ciccegésére nem válaszol, inkább helybenhagyja.
A kérdések elhangzásakor őt jobban megfogta a véres rész, mivel kivitelezhető. Niema megelőzi, így legalább megspórolja a felesleges debil vagdosást. Mikor viszont Rózsácska gyanúba keveredik, ő is megmozgatja agytekervényeit. Talán az ajtó, ami az orra előtt csapódott be, a bal oldali, az vezet el a Vérhez, a jobb oldali pedig a Lélek darabkájához. A gyerekes Felthys helyét egyből átveszi Felthys, a kalandor, és szerveződni kezd.*
- Pinkinek... akarom mondani Lianne-nak és Hemitarnak igaza van. Több ez ennél, és szerintem a folyosók végén megtalálhatjuk a dolgokat, amiket ezek a kis szarok kérnek. *időközben megszólal az új pasi, Kriyon, és elkezdi lökni* - Köpök az átokra, ha arany lesz itt, akkor felőlem még sárkányokkal is harcolhatunk, kápizs? A Véresek tartsanak velem balra, a Lelkizősek meg menjenek jobbra, lehetőleg egyenlően...
*Szavai mennydörgésként hatolnak a terembe, és visszaverődnek onnét, a visszhanggal nyomatékosítva vakkantásait. Talán ez megadja a kellő hatást és tekintélyt ahhoz, hogy engedelmeskedjen a szépen összegyűlt sereglet, és valami érdemi reakció is szülessen a dolog haladása végett. Már lépne katonásan, mikor meghallja a női hangokat kintről. Egy pillanatig gondolkodnia kell, mire beugrik neki, hogy nincs itt Lövil, meg azt is, hogy a szavai alapján a robaj nem más, mint a szobor, ezért a lehető leggyorsabban és szófukarabban felkiált a kalandéhes nőnek.*
- Gyere, sok az arany a jó pasi!
*Ha Lövil lejön, neki is elmagyarázza a helyzetet, és válaszátsra sarkallja, ha nem, akkor meg isten áldja.
Miután végre minden rendeződik, és talán meg is lesz a sor, akkor a Véresek élén szépen elindul a sötét járatba. Hisz ki megy előre, ha nem egy páncélos hős? Felpipiskedik a falon tárolt fáklyák egyikéhez, leszedi, majd határozott léptekkel halad előre, míg elágazáshoz nem ér.*
- Balra! *kiáltja oda a lehetséges követőknek, és továbbindul.*
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.16 17:13:38
*Hemitar reakciója bizony őt is megdöbbenti.*
- Kanos a kicsike... Pedig nem is én tanítottam! *próbál mentegetőzni, de az bizony biztos, hogy elég furcsa volt. Ő éppen csajozni próbál erre mindent elbaltázik a szagolgatással. A másik pajtika ciccegésére nem válaszol, inkább helybenhagyja.
A kérdések elhangzásakor őt jobban megfogta a véres rész, mivel kivitelezhető. Niema megelőzi, így legalább megspórolja a felesleges debil vagdosást. Mikor viszont Rózsácska gyanúba keveredik, ő is megmozgatja agytekervényeit. Talán az ajtó, ami az orra előtt csapódott be, a bal oldali, az vezet el a Vérhez, a jobb oldali pedig a Lélek darabkájához. A gyerekes Felthys helyét egyből átveszi Felthys, a kalandor, és szerveződni kezd.*
- Pinkinek... akarom mondani Lianne-nak és Hemitarnak igaza van. Több ez ennél, és szerintem a folyosók végén megtalálhatjuk a dolgokat, amiket ezek a kis szarok kérnek. *időközben megszólal az új pasi, Kriyon, és elkezdi lökni* - Köpök az átokra, ha arany lesz itt, akkor felőlem még sárkányokkal is harcolhatunk, kápizs? A Véresek tartsanak velem balra, a Lelkizősek meg menjenek jobbra, lehetőleg egyenlően...
*Szavai mennydörgésként hatolnak a terembe, és visszaverődnek onnét, a visszhanggal nyomatékosítva vakkantásait. Talán ez megadja a kellő hatást és tekintélyt ahhoz, hogy engedelmeskedjen a szépen összegyűlt sereglet, és valami érdemi reakció is szülessen a dolog haladása végett. Már lépne katonásan, mikor meghallja a női hangokat kintről. Egy pillanatig gondolkodnia kell, mire beugrik neki, hogy nincs itt Lövil, meg azt is, hogy a szavai alapján a robaj nem más, mint a szobor, ezért a lehető leggyorsabban és szófukarabban felkiált a kalandéhes nőnek.*
- Gyere, sok az arany a jó pasi!
*Ha Lövil lejön, neki is elmagyarázza a helyzetet, és válaszátsra sarkallja, ha nem, akkor meg isten áldja.
Miután végre minden rendeződik, és talán meg is lesz a sor, akkor a Véresek élén szépen elindul a sötét járatba. Hisz ki megy előre, ha nem egy páncélos hős? Felpipiskedik a falon tárolt fáklyák egyikéhez, leszedi, majd határozott léptekkel halad előre, míg elágazáshoz nem ér.*
- Balra! *kiáltja oda a lehetséges követőknek, és továbbindul.*
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.16 17:13:38
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:08:27
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:08:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok között//
*Bár a többiek véleménye kevéssé hatja meg, de Nathua ezirányú utasítására azonnal, vagy legalábbis igen kevés hezitálás után indul lefelé, ezúttal mellőzve a tacskó felrugdosását. Egy utcai bicskással így kötekedni nagyon rossz ötlet, mert úgyis mocsok módon fog küzdeni, meglepetésszerű orvtámadással. Nem kíván utóvéd lenni, így folytatja az útját befelé, miközben igyekszik mindent megnézni és semmit sem megfogdosni.*
*Senki nem értékeli kellőképpen, és ez bizony szomorúsággal töltené el, ha nem tartana mindenki mást orbitális nagy segglyuknak. Ha más nem is, de nála van tűzszerszám, így botja végéből némi ruhadarabbal megfejelve próbál fáklyát eszkábálni.*
- Tádá. *vigyorog, ha sikerül neki, és annak fényénél néz körbe.*
- MI?! *Kryion, bár ez nem látszik rajta, varázsló. Vagyis varázslótanonc, ha pontosak akarunk lenni. És bár eddig egyetlen nyamvadt szikrát sem tudott csiholni, az elméletet úgy ahogy megtanulta. Annyira mindenképpen, hogy felismerje a tiltó rúnákat.*
- Nath, megszívtuk. *dünnyögi kísérő társának, miközben ványadt nyikogás keretében megszívja az orrát.*
- A csuklyás ürge kint maradt, bevárjuk itt? *vet a nőre egy lapos, sunyi pillantást. Ha tudná, hogy Niema leficsúrozta magában, jót nevetne - aztán egy hétre összezárná a lányt Quovennel, hogy megtanulja, mi is az.*
- Átkos hely. *közli, majd felszív némi turhát, és a padlóra köp. Kifejezetten jó elhárítása ez az átkoknak, ha meg nem, akkor legalább köpött egy jót.*
- Höh. *amikor Felthys kis híján lenyakazza Liannét, a másik meg tapogatni kezdi.*
- Perverz nekrofilek. *rosszallóan rázza a fejét és cicceg. Oda kell figyelniük magukra, amennyi itt a hirtelen kezű hülye.*
*Odafentről kérdés hallatszik, a fene se tudja, kié, mert Kryion még nem hallotta Lövilt beszélni.*
- Közöd? *válaszol csöppet sem selymes hangján, miközben a lépcső felé fordul, és egy árnyékosabb sarokba húzódik. Ekkor jön rá, hogy fáklyával a kezében ez teljesen értelmetlen, de sebaj.*
- Hé, haverok, szerintem ne nagyon nyúlkáljatok semmihez. *veti oda a csapatnak.*
- Azok a feliratok ugyanis átokrúnák. Persze, mindenki ízlés szerint lehet bolond.
*Bár a többiek véleménye kevéssé hatja meg, de Nathua ezirányú utasítására azonnal, vagy legalábbis igen kevés hezitálás után indul lefelé, ezúttal mellőzve a tacskó felrugdosását. Egy utcai bicskással így kötekedni nagyon rossz ötlet, mert úgyis mocsok módon fog küzdeni, meglepetésszerű orvtámadással. Nem kíván utóvéd lenni, így folytatja az útját befelé, miközben igyekszik mindent megnézni és semmit sem megfogdosni.*
*Senki nem értékeli kellőképpen, és ez bizony szomorúsággal töltené el, ha nem tartana mindenki mást orbitális nagy segglyuknak. Ha más nem is, de nála van tűzszerszám, így botja végéből némi ruhadarabbal megfejelve próbál fáklyát eszkábálni.*
- Tádá. *vigyorog, ha sikerül neki, és annak fényénél néz körbe.*
- MI?! *Kryion, bár ez nem látszik rajta, varázsló. Vagyis varázslótanonc, ha pontosak akarunk lenni. És bár eddig egyetlen nyamvadt szikrát sem tudott csiholni, az elméletet úgy ahogy megtanulta. Annyira mindenképpen, hogy felismerje a tiltó rúnákat.*
- Nath, megszívtuk. *dünnyögi kísérő társának, miközben ványadt nyikogás keretében megszívja az orrát.*
- A csuklyás ürge kint maradt, bevárjuk itt? *vet a nőre egy lapos, sunyi pillantást. Ha tudná, hogy Niema leficsúrozta magában, jót nevetne - aztán egy hétre összezárná a lányt Quovennel, hogy megtanulja, mi is az.*
- Átkos hely. *közli, majd felszív némi turhát, és a padlóra köp. Kifejezetten jó elhárítása ez az átkoknak, ha meg nem, akkor legalább köpött egy jót.*
- Höh. *amikor Felthys kis híján lenyakazza Liannét, a másik meg tapogatni kezdi.*
- Perverz nekrofilek. *rosszallóan rázza a fejét és cicceg. Oda kell figyelniük magukra, amennyi itt a hirtelen kezű hülye.*
*Odafentről kérdés hallatszik, a fene se tudja, kié, mert Kryion még nem hallotta Lövilt beszélni.*
- Közöd? *válaszol csöppet sem selymes hangján, miközben a lépcső felé fordul, és egy árnyékosabb sarokba húzódik. Ekkor jön rá, hogy fáklyával a kezében ez teljesen értelmetlen, de sebaj.*
- Hé, haverok, szerintem ne nagyon nyúlkáljatok semmihez. *veti oda a csapatnak.*
- Azok a feliratok ugyanis átokrúnák. Persze, mindenki ízlés szerint lehet bolond.
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-16 10:50:05
Üzenet elküldve: 2015-01-16 10:50:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Romok között//
*A köpenyes hölgyemény miközben az épület elé próbál jutni a szeme sarkából meglátja, hogy bent valami mozog, és az a valami nem egy ember, hiszen azok lementek a járaton. A szobor mozdul meg és csúszik vissza a helyére.~Vagy van egy rejtett kapcsoló ami azt mozgatja, vagy akik lent vannak nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnek.~Beugrik a romos falak közé, majd megáll egy pillanatra, hiszen, ha nem tudják újra kinyitni a épp bezáródó járatot akkor nem valószínű a kijövetelük, de ha ki tudják nyitni akkor felesleges rohanni, hogy lemenjen oda. Tehát minden szempontból bölcsebbnek tűnik fent maradni. Ezért meg is áll a lejáratnál, és lekiabál selymes hangján.*
-Ti zárjátok be?*Hiszen, ha nem ők a felelősök akkor semmi értelme nincs lemenni meghalni ott, ha meg ők zárják be, akkor ki is tudják nyitni remélhetőleg. Így áll kezében tőrrel fent a lejárat tetejében és várja a választ.*
*A köpenyes hölgyemény miközben az épület elé próbál jutni a szeme sarkából meglátja, hogy bent valami mozog, és az a valami nem egy ember, hiszen azok lementek a járaton. A szobor mozdul meg és csúszik vissza a helyére.~Vagy van egy rejtett kapcsoló ami azt mozgatja, vagy akik lent vannak nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnek.~Beugrik a romos falak közé, majd megáll egy pillanatra, hiszen, ha nem tudják újra kinyitni a épp bezáródó járatot akkor nem valószínű a kijövetelük, de ha ki tudják nyitni akkor felesleges rohanni, hogy lemenjen oda. Tehát minden szempontból bölcsebbnek tűnik fent maradni. Ezért meg is áll a lejáratnál, és lekiabál selymes hangján.*
-Ti zárjátok be?*Hiszen, ha nem ők a felelősök akkor semmi értelme nincs lemenni meghalni ott, ha meg ők zárják be, akkor ki is tudják nyitni remélhetőleg. Így áll kezében tőrrel fent a lejárat tetejében és várja a választ.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-16 07:46:29
Üzenet elküldve: 2015-01-16 07:46:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
*Nem túl szívbajos teremtés, így hát, amikor Felthys egy nagyot pördülve pengét szegez torkának, nem ugrik félre, csak enyhén hátrébb húzza a fejét, de azért elismeréssel adózik a férfi gyors reakcióidejének, bár annak még inkább,hogy végül leereszti a pengét.*
- Akkor talán nem ártana jobban figyelned. *Teszi hozzá egykedvűen, bár az tény, hogy kellemesen csábító környezetnek éppen nem mondaná ő sem a helyet. Már épp reagálna a haját érintő kérdésre, amikor a másik oldalról Hemitar közelíti meg, s ennél tovább is megy. Amint megérzi, hogy egyik tincse a fiú kezébe vándorol és még bele is szagol, na akkor arrébb pattan.* Az erdei istenekre mondom, neked meg mi a bajod? *Néz felvont szemöldökkel a kölyökre, mintha meghibbant volna. Szerencsére a kölyök rögtön bocsánatot is kér, majd mentegetőzik. Lianne megköszörüli a torkát, újabbat sóhajt miközben lenéz a csizmája felé, majd visszaemeli tekintetét hol Felthys, hol pedig Hemitar felé.*
- Lianne vagyok. *Folytatja a bemutatkozást, bár nem állt szándékában elárulni a nevét, de így ha valaki észreveszi, hogy egy undormányos rémség mászkál a háta mögött, legalább lesz aki figyelmeztetni tudja. Kicsit értetlenül áll a hajszínének kérdése előtt. Egyrészt ő maga sem igazán tudja mitől lett ilyen színű a haja, valószínűleg mágia, másrészt viszont nem érti, hogy amikor egy ilyen helyen vannak, miért ez a legfontosabb kérdés. De úgy látszik a dolog nem mindenkit hagy nyugodni.* Tündérvérrel festem. *Mondja teljesen komolyan, majd jelezvén, hogy az ő részéről ez a dolog ennyivel le is van tudva, szemeit a falon kirajzolódó alakok felé emeli.
~A Lélek egy darabja, a kapunak nyitja~ Az ő figyelmét ez a részlet jobban leköti, mint a vért említő másik felirat. Végül ismét kigyulladnak a fények, s kitárulnak az ajtók. Hallja, amint a szöszi valamit motyog, s mikor odafordul az a látvány fogadja, hogy az máris megszúrja magát saját nyílvesszőjével.*
- Remek, és a lélek egy darabját miként oldjuk meg? *Kérdezi és már jártatja is körbe tekintetét, mintha azt keresné, kit kell feláldozni. Közben szeme megakad a bal oldali nyitott ajtón, összeráncolja szemöldökét, majd megfordul és a jobb oldali felé néz, majd vissza a két vízköpőre.* Hmm... *Töpreng lázasan.*
- Nem hiszem, hogy ennyire egyszerű lenne. *Utal még Niema próbálkozására, bár tény, hogy logikus lenne, hogy a vér az vért jelent, de az elf meg van róla győződve, hogy nem véletlenül van két oldalt egy-egy ajtó, melyek éppen most nyíltak ki.* - Szerintem ott találjuk a megoldást. *Mutat az egyik folyosó, majd a másik irányába.* Talán szétválhatnánk, hogy megnézzük mit rejtenek.
*Nem túl szívbajos teremtés, így hát, amikor Felthys egy nagyot pördülve pengét szegez torkának, nem ugrik félre, csak enyhén hátrébb húzza a fejét, de azért elismeréssel adózik a férfi gyors reakcióidejének, bár annak még inkább,hogy végül leereszti a pengét.*
- Akkor talán nem ártana jobban figyelned. *Teszi hozzá egykedvűen, bár az tény, hogy kellemesen csábító környezetnek éppen nem mondaná ő sem a helyet. Már épp reagálna a haját érintő kérdésre, amikor a másik oldalról Hemitar közelíti meg, s ennél tovább is megy. Amint megérzi, hogy egyik tincse a fiú kezébe vándorol és még bele is szagol, na akkor arrébb pattan.* Az erdei istenekre mondom, neked meg mi a bajod? *Néz felvont szemöldökkel a kölyökre, mintha meghibbant volna. Szerencsére a kölyök rögtön bocsánatot is kér, majd mentegetőzik. Lianne megköszörüli a torkát, újabbat sóhajt miközben lenéz a csizmája felé, majd visszaemeli tekintetét hol Felthys, hol pedig Hemitar felé.*
- Lianne vagyok. *Folytatja a bemutatkozást, bár nem állt szándékában elárulni a nevét, de így ha valaki észreveszi, hogy egy undormányos rémség mászkál a háta mögött, legalább lesz aki figyelmeztetni tudja. Kicsit értetlenül áll a hajszínének kérdése előtt. Egyrészt ő maga sem igazán tudja mitől lett ilyen színű a haja, valószínűleg mágia, másrészt viszont nem érti, hogy amikor egy ilyen helyen vannak, miért ez a legfontosabb kérdés. De úgy látszik a dolog nem mindenkit hagy nyugodni.* Tündérvérrel festem. *Mondja teljesen komolyan, majd jelezvén, hogy az ő részéről ez a dolog ennyivel le is van tudva, szemeit a falon kirajzolódó alakok felé emeli.
~A Lélek egy darabja, a kapunak nyitja~ Az ő figyelmét ez a részlet jobban leköti, mint a vért említő másik felirat. Végül ismét kigyulladnak a fények, s kitárulnak az ajtók. Hallja, amint a szöszi valamit motyog, s mikor odafordul az a látvány fogadja, hogy az máris megszúrja magát saját nyílvesszőjével.*
- Remek, és a lélek egy darabját miként oldjuk meg? *Kérdezi és már jártatja is körbe tekintetét, mintha azt keresné, kit kell feláldozni. Közben szeme megakad a bal oldali nyitott ajtón, összeráncolja szemöldökét, majd megfordul és a jobb oldali felé néz, majd vissza a két vízköpőre.* Hmm... *Töpreng lázasan.*
- Nem hiszem, hogy ennyire egyszerű lenne. *Utal még Niema próbálkozására, bár tény, hogy logikus lenne, hogy a vér az vért jelent, de az elf meg van róla győződve, hogy nem véletlenül van két oldalt egy-egy ajtó, melyek éppen most nyíltak ki.* - Szerintem ott találjuk a megoldást. *Mutat az egyik folyosó, majd a másik irányába.* Talán szétválhatnánk, hogy megnézzük mit rejtenek.
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-15 16:31:43
Üzenet elküldve: 2015-01-15 16:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Romok közt //
* Ő zárja a sort Nathua mögött, a többiekkel tart a lefelé vezető úton. Utálja a gondolatát is, hogy a nem rég még fegyvert szorongató fél-elfek közé kell csatlakoznia: Nathua a maga komor, pokróc természetével inkább csak aggasztja, míg az őt szöszinek nevező ficsur egyenesen idegesíti. Ám a sort legalább ő zárja, s nem kell attól tartania, hogy bárki is a hátába állít egy tőrt. Esetleg nyílvesszőt. Hasonlóra egyébként ő sem készül, bár résen van a miheztartás végett.
Lent pedig, no csak, kit látnak zöld szemei! A kóbor lovag és a friss kalandor. Felthys és Hemitart. Hol is voltak, amikor kellettek volna?
Kis híján felrója kettejüknek a hibák arzenálját, ám még időben fékezi indulatát, vele pedig éles nyelvét is.
A hajfestés kérdése megoldásra vár, ám a lányt ez kevésbé érdekli, inkább a termet méri fel. Számszeríja kezeiben várja a sorsát, ám most a föld felé lógatja, nehogy bárki is támadástól tartson. Hemitart felolvasásának pedig különösen örül. *
- Vér legyen fizettségem... * ismétli töprengve Hemitar szavait, s mivel nincs jobb ötlete, a szöveghez tartozó markot kezdi fürkészni. * Vajh mit fizetünk meg? * S ha kap választ, ha nem, ő cselekszik. Ha vért kér, hát legyen. Ő fizetni fog, a másikat pedig oldja meg az, akinek több esze van. Egyik nyílvesszőjének hegyével böki meg bal mutatóujjának begyét, s a kiserkent vért a marokba csöppenti.*
- Ez meg volna.
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 16:32:26
* Ő zárja a sort Nathua mögött, a többiekkel tart a lefelé vezető úton. Utálja a gondolatát is, hogy a nem rég még fegyvert szorongató fél-elfek közé kell csatlakoznia: Nathua a maga komor, pokróc természetével inkább csak aggasztja, míg az őt szöszinek nevező ficsur egyenesen idegesíti. Ám a sort legalább ő zárja, s nem kell attól tartania, hogy bárki is a hátába állít egy tőrt. Esetleg nyílvesszőt. Hasonlóra egyébként ő sem készül, bár résen van a miheztartás végett.
Lent pedig, no csak, kit látnak zöld szemei! A kóbor lovag és a friss kalandor. Felthys és Hemitart. Hol is voltak, amikor kellettek volna?
Kis híján felrója kettejüknek a hibák arzenálját, ám még időben fékezi indulatát, vele pedig éles nyelvét is.
A hajfestés kérdése megoldásra vár, ám a lányt ez kevésbé érdekli, inkább a termet méri fel. Számszeríja kezeiben várja a sorsát, ám most a föld felé lógatja, nehogy bárki is támadástól tartson. Hemitart felolvasásának pedig különösen örül. *
- Vér legyen fizettségem... * ismétli töprengve Hemitar szavait, s mivel nincs jobb ötlete, a szöveghez tartozó markot kezdi fürkészni. * Vajh mit fizetünk meg? * S ha kap választ, ha nem, ő cselekszik. Ha vért kér, hát legyen. Ő fizetni fog, a másikat pedig oldja meg az, akinek több esze van. Egyik nyílvesszőjének hegyével böki meg bal mutatóujjának begyét, s a kiserkent vért a marokba csöppenti.*
- Ez meg volna.
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 16:32:26
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-15 10:30:33
Üzenet elküldve: 2015-01-15 10:30:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Romok közt //
// Lenti csoport //
*Hemitar kicsit furcsállja Felthys viselkedését, de emiatt valahogy kicsit meg is nyugszik, valahogy nem tudja annyira veszélyesnek látni a helyzetét. A fiú felváltva nézi a három ajtó feletti formálódó szavakat.*
~Igen ez az ebből szavak lesznek.~
*Meg se várja hogy teljes legyen amint olvasható a betű olvasni kezdi hangosan, hogy társa is hallja. Teljesen magával vonja a varázs amint felolvasta a teljes szöveget majd a szobrot kezdi el fürkészni egy pillanatra mint aki azt várja, hogy nemsokára megmozdulnak. Csak később veszi észre, hogy népesebbek lettek odalent.*
- Nem nem igazán hiszem, hogy felfalnának szerintem veszélyesebb dolgokba fogunk botlani. Nekem az a véleményem mint már mondtam hogy, ez valami próbatétel lehet, vagy valakit/valamit bebörtönöztek ide lent. Na jó az utóbbi csak vicc volt nem hiszem, hogy ilyen egyértelművé tennék az ajtó kinyitását ha be lenne zárva valaki. De mindene esetre szerintem jobbra mennyünk. U ööö bocsánat vannak itt akikkel még nem találkoztam a nevem Rigolhand Hamitar Arthenior templomának szolgája vagyok örvendek a találkozásnak.
*Az, hogy így meglepték őt és ilyen hirtelen sokan lettek mögötte kicsit megijesztette és az illemet is elfelejtette. Ezért kiegyenesedik teljesen majd meghajol az idegenek felé így üdvözölve őket. Nem állt szándékában senkit se megsérteni és ezzel szeretné kifejezni ha netán mégis megtette ezt valakivel szemben. Mikor visszaegyenesedik szemet szúr neki az elf lány haja látja, hogy eleinte szőke volt de ez a rózsaszín árnyalat emlékezteti valamire.*
~Mi lehet ami nekem ennyire ismerős miért nem emlékszem nagyon furcsa!~
*Hemitar észre se veszi, hogy teste magától cselekszik és már karnyújtásnyira van az elftől. Amennyiben hagyja megérinti a fiú az elf haját majd megszagolja. Ebben az esetben mikor észhez tér a mámorból rögtön rákvörössé válik az ifjú arca. Tekintetét lesüti a lábát kezdi el nézni és közben megszólal.*
- Bocsánat elnézésedet kérem a tolakodásért csak eszembe jutott valami. Fested a hajad esetleg ha igen megtudhatom milyen növényt használsz mert nagyon emlékeztet valamire ez a színárnyalat és engem zavar a gondolat, hogy nem tudom mire emlékeztet.
*Tekintete még mindig lábfejét nézi kezeit a háta mögött tartja és totális zavarában azt sem tudja mit kéne tennie.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 10:43:11
// Lenti csoport //
*Hemitar kicsit furcsállja Felthys viselkedését, de emiatt valahogy kicsit meg is nyugszik, valahogy nem tudja annyira veszélyesnek látni a helyzetét. A fiú felváltva nézi a három ajtó feletti formálódó szavakat.*
~Igen ez az ebből szavak lesznek.~
*Meg se várja hogy teljes legyen amint olvasható a betű olvasni kezdi hangosan, hogy társa is hallja. Teljesen magával vonja a varázs amint felolvasta a teljes szöveget majd a szobrot kezdi el fürkészni egy pillanatra mint aki azt várja, hogy nemsokára megmozdulnak. Csak később veszi észre, hogy népesebbek lettek odalent.*
- Nem nem igazán hiszem, hogy felfalnának szerintem veszélyesebb dolgokba fogunk botlani. Nekem az a véleményem mint már mondtam hogy, ez valami próbatétel lehet, vagy valakit/valamit bebörtönöztek ide lent. Na jó az utóbbi csak vicc volt nem hiszem, hogy ilyen egyértelművé tennék az ajtó kinyitását ha be lenne zárva valaki. De mindene esetre szerintem jobbra mennyünk. U ööö bocsánat vannak itt akikkel még nem találkoztam a nevem Rigolhand Hamitar Arthenior templomának szolgája vagyok örvendek a találkozásnak.
*Az, hogy így meglepték őt és ilyen hirtelen sokan lettek mögötte kicsit megijesztette és az illemet is elfelejtette. Ezért kiegyenesedik teljesen majd meghajol az idegenek felé így üdvözölve őket. Nem állt szándékában senkit se megsérteni és ezzel szeretné kifejezni ha netán mégis megtette ezt valakivel szemben. Mikor visszaegyenesedik szemet szúr neki az elf lány haja látja, hogy eleinte szőke volt de ez a rózsaszín árnyalat emlékezteti valamire.*
~Mi lehet ami nekem ennyire ismerős miért nem emlékszem nagyon furcsa!~
*Hemitar észre se veszi, hogy teste magától cselekszik és már karnyújtásnyira van az elftől. Amennyiben hagyja megérinti a fiú az elf haját majd megszagolja. Ebben az esetben mikor észhez tér a mámorból rögtön rákvörössé válik az ifjú arca. Tekintetét lesüti a lábát kezdi el nézni és közben megszólal.*
- Bocsánat elnézésedet kérem a tolakodásért csak eszembe jutott valami. Fested a hajad esetleg ha igen megtudhatom milyen növényt használsz mert nagyon emlékeztet valamire ez a színárnyalat és engem zavar a gondolat, hogy nem tudom mire emlékeztet.
*Tekintete még mindig lábfejét nézi kezeit a háta mögött tartja és totális zavarában azt sem tudja mit kéne tennie.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 10:43:11
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:02:55
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:02:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Fent //
* Ahogy Quoven az épületbe lép a már ismert látvány fogadja, odalépve az oltárhoz szemügyre veszi a kehely hűlt helyét, jó tíz centi átmérőjű bemélyedés a kőtáblában, az alján pedig egy jelkép látszik, régi darab de egy mágus számára még felismerhető:
Ezeket a rúnákat figyelmeztetésre / riasztásra használták a mágusok. De hogy ez a darab éppen mire figyelmeztet ahhoz bizony a készítőjét kellene megkérdezni... ami jelen esetben igen nehéz volna. Persze találgatni lehet azért. Minden esetre végül a fél elf is úgy dönt, hogy lefelé veszi az irányt. Nem sokkal előtte Lianne alakja tűnik el a lefelé vezető lépcsők sokaságában. Csak úgy mint a többiek,
Nathua is úgy dönt, hogy kíváncsiságának hagy utat, őt (vélhetően?) követi Kriyon is. A lenti látvány fogadja őket is. *
// Odalenn a csarnokban //
* Felthys is hemitár tesz néhány próbát, egyelőre sikertelenül, az erőszakos ajtó nyitás jó ötlet volt, de sajnos a vaskos kő ajtó nem óhajt mozdulni. Ellenben a rúnák lassan felizzanak, fokozatosan állnak össze képekké alakzatokká. Ekkor érkeznek meg szép sorban a többiek is a terembe, hogy lássák az eseményt. Az oszlopokon lévő fáklyák fénye hirtelen kialszik, hogy teljes sötétséggel borítsa a termet. A többiek is nagyjából ekkor érkeznek meg így látják a falakon lévő fényeket. Jelenleg csupán ezek láthatóak a vak sötétben.
Legelsőnek a kép melyen három ember áll egy kapu előtt (melyen ugyan az a pecsét látszik mint a szemközti kőkapun).
Következőnek a két karmos kéz mely markát tartja s benne baljában egy vörös s jobbjában egy türkiz színű fénygömb.
Majd ezek kialszanak s az ajtók fölötti alakzatok ismerős formákká olvadnak: Betű, szavak, szövegek amit a mágusok felismernek (meg persze azok akik tudnak írni olvasni).
A bal oldali vízköpő feletti szöveg néhány szó csupán:
"A Vér legyen fizetségem"
A jobb oldalin pedig ez olvasható:
"A Lélek egy darabja, a kapunak nyitja"
A fehéren izzó fények szinte szikráznak a sötétségben, ha a delikvensek jobbra illetve balra néznek akkor a két oldalsó kőajtó feletti jelképekből is 1-1 fényleni látszik: Bal oldalt a mágusok által felismerhető egy rúna mely a Vér-t jelenti. A jobb oldali fölött pedig a Lélek rúnája ontja magából a fehér fényt.
Néhány perc csupán aztán hirtelen kialszanak a rúnák, a fáklyák pedig újra fellobbannak ismét fénnyel árasztva a termet. Kőrobaj ismét ahogy mindkét oldalsó kő ajtó félrecsúszik így újra utat adva mindkét oldalon. Mindkettő hosszú folyosóra nyílik, de odabenn nem sok a fény, csupán ami ebből a teremből árad be az alapján látni el egy darabon mindkettőben.
A bal oldali jó 10 méter után egy T elágazáshoz ér. Jobbra illetve balra lehet menni.
A jobb oldali folyosó szintén nagyjából 10 méter után fordul, balra. Ott több lehetőséget innen nem látni.
// Lövill //
* A nő háta mögül érkező hangok kissé felborzolják a nyugalmat, de újabb aggasztó dologra lesz figyelmes a feketébe öltözött nő: nem sokkal az után, hogy látta amint a társaság tagjai szép sorban lemennek s a háta mögül érkező motoszkálások kissé elterelték figyelmét, újra az épület felől érkeznek hangok. Kő súrlódik a kőhöz. Ha odakapja tekintetét akkor azt láthatja, hogy a szobor mely félre volt csúszva hogy a lejáratot szabaddá tegyen szép lassan, de határozott tempóban elindul visszafelé eredeti helyére, ezzel elzárva a lejáratot. A nő most még cselekedhet, de nincs ideje késlekedni (már ha szeretne a társaival tartani).
// Fent //
* Ahogy Quoven az épületbe lép a már ismert látvány fogadja, odalépve az oltárhoz szemügyre veszi a kehely hűlt helyét, jó tíz centi átmérőjű bemélyedés a kőtáblában, az alján pedig egy jelkép látszik, régi darab de egy mágus számára még felismerhető:
Ezeket a rúnákat figyelmeztetésre / riasztásra használták a mágusok. De hogy ez a darab éppen mire figyelmeztet ahhoz bizony a készítőjét kellene megkérdezni... ami jelen esetben igen nehéz volna. Persze találgatni lehet azért. Minden esetre végül a fél elf is úgy dönt, hogy lefelé veszi az irányt. Nem sokkal előtte Lianne alakja tűnik el a lefelé vezető lépcsők sokaságában. Csak úgy mint a többiek,
Nathua is úgy dönt, hogy kíváncsiságának hagy utat, őt (vélhetően?) követi Kriyon is. A lenti látvány fogadja őket is. *
// Odalenn a csarnokban //
* Felthys is hemitár tesz néhány próbát, egyelőre sikertelenül, az erőszakos ajtó nyitás jó ötlet volt, de sajnos a vaskos kő ajtó nem óhajt mozdulni. Ellenben a rúnák lassan felizzanak, fokozatosan állnak össze képekké alakzatokká. Ekkor érkeznek meg szép sorban a többiek is a terembe, hogy lássák az eseményt. Az oszlopokon lévő fáklyák fénye hirtelen kialszik, hogy teljes sötétséggel borítsa a termet. A többiek is nagyjából ekkor érkeznek meg így látják a falakon lévő fényeket. Jelenleg csupán ezek láthatóak a vak sötétben.
Legelsőnek a kép melyen három ember áll egy kapu előtt (melyen ugyan az a pecsét látszik mint a szemközti kőkapun).
Következőnek a két karmos kéz mely markát tartja s benne baljában egy vörös s jobbjában egy türkiz színű fénygömb.
Majd ezek kialszanak s az ajtók fölötti alakzatok ismerős formákká olvadnak: Betű, szavak, szövegek amit a mágusok felismernek (meg persze azok akik tudnak írni olvasni).
A bal oldali vízköpő feletti szöveg néhány szó csupán:
"A Vér legyen fizetségem"
A jobb oldalin pedig ez olvasható:
"A Lélek egy darabja, a kapunak nyitja"
A fehéren izzó fények szinte szikráznak a sötétségben, ha a delikvensek jobbra illetve balra néznek akkor a két oldalsó kőajtó feletti jelképekből is 1-1 fényleni látszik: Bal oldalt a mágusok által felismerhető egy rúna mely a Vér-t jelenti. A jobb oldali fölött pedig a Lélek rúnája ontja magából a fehér fényt.
Néhány perc csupán aztán hirtelen kialszanak a rúnák, a fáklyák pedig újra fellobbannak ismét fénnyel árasztva a termet. Kőrobaj ismét ahogy mindkét oldalsó kő ajtó félrecsúszik így újra utat adva mindkét oldalon. Mindkettő hosszú folyosóra nyílik, de odabenn nem sok a fény, csupán ami ebből a teremből árad be az alapján látni el egy darabon mindkettőben.
A bal oldali jó 10 méter után egy T elágazáshoz ér. Jobbra illetve balra lehet menni.
A jobb oldali folyosó szintén nagyjából 10 méter után fordul, balra. Ott több lehetőséget innen nem látni.
// Lövill //
* A nő háta mögül érkező hangok kissé felborzolják a nyugalmat, de újabb aggasztó dologra lesz figyelmes a feketébe öltözött nő: nem sokkal az után, hogy látta amint a társaság tagjai szép sorban lemennek s a háta mögül érkező motoszkálások kissé elterelték figyelmét, újra az épület felől érkeznek hangok. Kő súrlódik a kőhöz. Ha odakapja tekintetét akkor azt láthatja, hogy a szobor mely félre volt csúszva hogy a lejáratot szabaddá tegyen szép lassan, de határozott tempóban elindul visszafelé eredeti helyére, ezzel elzárva a lejáratot. A nő most még cselekedhet, de nincs ideje késlekedni (már ha szeretne a társaival tartani).
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-14 19:47:53
Üzenet elküldve: 2015-01-14 19:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Idekintről befelé tartva//
*Quovent nem igazán izgatja Kryion, és a jó tanácsa, inkább a bokrokat szemléli. Szerencsére az ismeretlen elf, aki bár nem mutatkozott be, értelmesnek tűnik, és mivel leeresztették a fegyverüket, Quoven is elindul a romok felé a nőt követve. Emiatt hátat fordít a bokroknak, aminek köszönhetően tud mögé jönni az ismeretlen női hang és az íj birtokosa. Kissé feszélyezi a hegyesnek érződő nyílvessző a hátában, és nagyon nem is érti az okát. ~Mozgás? Épp azt teszem.~ Azonban a nyíl a hátába valahogy nem bátorítja a beszédre, így a véleményét inkább megtartja magának. Ahogy odaér a romokhoz, egyenesen megy tovább, miközben tekintete mindent felmér. A helyen ahol korábban a kehely volt, most már csak egy furcsa jel van. Ha ez a jel Quovennek nem mond semmi, nincs mit tenni. Helyette a Lianne által felfedezett lépcsőn indul el lefelé. Ha a jelet mégis felismerné, akkor az az extra tudás talán jól jöhet még.*
//Idekintről befelé tartva//
*Quovent nem igazán izgatja Kryion, és a jó tanácsa, inkább a bokrokat szemléli. Szerencsére az ismeretlen elf, aki bár nem mutatkozott be, értelmesnek tűnik, és mivel leeresztették a fegyverüket, Quoven is elindul a romok felé a nőt követve. Emiatt hátat fordít a bokroknak, aminek köszönhetően tud mögé jönni az ismeretlen női hang és az íj birtokosa. Kissé feszélyezi a hegyesnek érződő nyílvessző a hátában, és nagyon nem is érti az okát. ~Mozgás? Épp azt teszem.~ Azonban a nyíl a hátába valahogy nem bátorítja a beszédre, így a véleményét inkább megtartja magának. Ahogy odaér a romokhoz, egyenesen megy tovább, miközben tekintete mindent felmér. A helyen ahol korábban a kehely volt, most már csak egy furcsa jel van. Ha ez a jel Quovennek nem mond semmi, nincs mit tenni. Helyette a Lianne által felfedezett lépcsőn indul el lefelé. Ha a jelet mégis felismerné, akkor az az extra tudás talán jól jöhet még.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-14 17:17:23
Üzenet elküldve: 2015-01-14 17:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Romok között//
//Az épület mögött-mellett//
*Lövil az épület repedéseit próbálja felhasználni, hogy lássa mi történik bent, és a fülét, hogy minél többet tudjon arról, ki hol helyezkedik el. Nem igazán megbízható a módszer, hiszen az erdő zajai könnyedén összezavarják, viszont a repedéseken látja, hogy a társaiból ketten bejutottak az épületbe, viszont a másik hölgyeményt nem látja, és harcra utaló jeleket se vél felfedezni.~Lehet feltartja őket amíg ezek ketten bent próbálnak valamit kezdeni? Ilyen rossz lenne a helyzet? Vissza kéne lopakodnom, de a másik oldalról, onnan nem várnak remélem.~Elsurran a repedéstől, hogy megkerülje az épületet, így lemarad arról, hogy a kehellyel mi történik, meg arról is ami azt követi. Próbál a fal mellett lopakodni, hogy megkerülje az épületet. Ha sarokhoz ér, először lehajol, és alacsonyan les be, hogy esetleg nincs-e ott valaki. Ez egészen addig megy így, amíg meg nem hallja a csattanás szerű hangot a föld alól.*
-Melyik démoni isten mocskos keze van ebben benne?*Szitkolózik egyet félhangosan. Majd megáll, és ismét hallgatja a környezetét, hátha megtud többet is arról mi történhet.*
//Az épület mögött-mellett//
*Lövil az épület repedéseit próbálja felhasználni, hogy lássa mi történik bent, és a fülét, hogy minél többet tudjon arról, ki hol helyezkedik el. Nem igazán megbízható a módszer, hiszen az erdő zajai könnyedén összezavarják, viszont a repedéseken látja, hogy a társaiból ketten bejutottak az épületbe, viszont a másik hölgyeményt nem látja, és harcra utaló jeleket se vél felfedezni.~Lehet feltartja őket amíg ezek ketten bent próbálnak valamit kezdeni? Ilyen rossz lenne a helyzet? Vissza kéne lopakodnom, de a másik oldalról, onnan nem várnak remélem.~Elsurran a repedéstől, hogy megkerülje az épületet, így lemarad arról, hogy a kehellyel mi történik, meg arról is ami azt követi. Próbál a fal mellett lopakodni, hogy megkerülje az épületet. Ha sarokhoz ér, először lehajol, és alacsonyan les be, hogy esetleg nincs-e ott valaki. Ez egészen addig megy így, amíg meg nem hallja a csattanás szerű hangot a föld alól.*
-Melyik démoni isten mocskos keze van ebben benne?*Szitkolózik egyet félhangosan. Majd megáll, és ismét hallgatja a környezetét, hátha megtud többet is arról mi történhet.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-14 14:30:54
Üzenet elküldve: 2015-01-14 14:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Bent//
*Szeme időnként elidőzik egy-egy festményen, de aztán unottan forgolódik tovább egyedmagában, miközben társa művészettörténelmet tanul. Amikor úgy érzi, orra elkezd folyni (és ez eme téli időben elég gyakran történik meg nála), egy gyors szipogással és egy méltóságos köpéssel elintézi a dolgot. Éppen beszédre emelné a száját egy ilyen köpés után, hogy indulásra sarkallja Hemitart, átlépve az ajtón, mikor az hirtelen becsukódik, és milliméterek híján be nem töri Felthys csinos pofiját. Elképedve hőköl hátra, mikor a gyermek újra megmondja a tutit.*
- Nem, ez nem a szobor volt. Ez a rohadt ajtó csapódott be az orrom előtt, hogy rohadna meg!
*Ekkor veszi észre az ajtók fölötti rúnákat. Szemei átsiklottak felettük, mivel nem volt rajtuk eddig semmi érdekes, de most... halvány fény árad ki belőlük, és ettől feláll a férfi hátán a szőr. A mágia idegen számára, és ami idegen, attól feláll a szőr a hátán.
És ha már idegen, legyen másik idegen is, mivel valaki éppen a háta mögött kezd el hümmögni. Bal keze gyorsan a jobb oldalon szíjazott kard markolatára fonódik, egy lendületes fordulással dob egy száznyolcvanas, és a penge hegyét Lianne torkának szegezi, de amint kiszúrja, hogy melyik nembe tartozik, egyből leereszti a pengét.*
- Az istenek rúgják meg, de megijesztettél. Itt minden megijeszt... *elmélkedik. Szeme a lány íjára fonódik, és megjegyzi, nem árt azért ébernek lenni, aztán pedig az íriszek elkezdik a haját bámulni.* - De szép hajad van... Mivel fested?
*Ha válaszol az új csaj, akkor Felthys az éppen képnézőben lévő társához fordul, és amikor megemlíti a fizikai erő általi ajtónyitást, megpróbálja.
Odalép a hatalmas kőtáblához, nekiveti hátát, és lábai teljes erejéből nyomni kezdi azt... de semmi.*
- Nem, nem mozdul. *azért megpróbálja kézzel is tolni, révén, hogy karjai egyáltalán nem véznák, sőt, kecsesen vaskosak, de így sem történik semmi. Inkább fogja magát, és lecsüccsen az ajtó tövébe.*
- Az a két vízköpő totálisan ijesztő... Ki fogad velem, hogy fel fognak éledni, és felfalnak minket? Száz aranyat teszek rá!
//Bent//
*Szeme időnként elidőzik egy-egy festményen, de aztán unottan forgolódik tovább egyedmagában, miközben társa művészettörténelmet tanul. Amikor úgy érzi, orra elkezd folyni (és ez eme téli időben elég gyakran történik meg nála), egy gyors szipogással és egy méltóságos köpéssel elintézi a dolgot. Éppen beszédre emelné a száját egy ilyen köpés után, hogy indulásra sarkallja Hemitart, átlépve az ajtón, mikor az hirtelen becsukódik, és milliméterek híján be nem töri Felthys csinos pofiját. Elképedve hőköl hátra, mikor a gyermek újra megmondja a tutit.*
- Nem, ez nem a szobor volt. Ez a rohadt ajtó csapódott be az orrom előtt, hogy rohadna meg!
*Ekkor veszi észre az ajtók fölötti rúnákat. Szemei átsiklottak felettük, mivel nem volt rajtuk eddig semmi érdekes, de most... halvány fény árad ki belőlük, és ettől feláll a férfi hátán a szőr. A mágia idegen számára, és ami idegen, attól feláll a szőr a hátán.
És ha már idegen, legyen másik idegen is, mivel valaki éppen a háta mögött kezd el hümmögni. Bal keze gyorsan a jobb oldalon szíjazott kard markolatára fonódik, egy lendületes fordulással dob egy száznyolcvanas, és a penge hegyét Lianne torkának szegezi, de amint kiszúrja, hogy melyik nembe tartozik, egyből leereszti a pengét.*
- Az istenek rúgják meg, de megijesztettél. Itt minden megijeszt... *elmélkedik. Szeme a lány íjára fonódik, és megjegyzi, nem árt azért ébernek lenni, aztán pedig az íriszek elkezdik a haját bámulni.* - De szép hajad van... Mivel fested?
*Ha válaszol az új csaj, akkor Felthys az éppen képnézőben lévő társához fordul, és amikor megemlíti a fizikai erő általi ajtónyitást, megpróbálja.
Odalép a hatalmas kőtáblához, nekiveti hátát, és lábai teljes erejéből nyomni kezdi azt... de semmi.*
- Nem, nem mozdul. *azért megpróbálja kézzel is tolni, révén, hogy karjai egyáltalán nem véznák, sőt, kecsesen vaskosak, de így sem történik semmi. Inkább fogja magát, és lecsüccsen az ajtó tövébe.*
- Az a két vízköpő totálisan ijesztő... Ki fogad velem, hogy fel fognak éledni, és felfalnak minket? Száz aranyat teszek rá!
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-13 22:55:51
Üzenet elküldve: 2015-01-13 22:55:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok köztt//
//Kinti csapat//
*Ami azt illeti ő nem erőlködött azon, hogy ne vegyék észre, de felfogta, hogy eztán nagyon nem fog sikerülni neki, amit eddig sem tervezett tenni. Bizonyos szavakat akart csak Lianne-val, de hogy látják e beszéd közben, avagy sem. Édes mindegy. Mint nagyjából az is, hogy miket mondanak a többiek.*
-Ch.
*Szisszen fel Niema javaslatára. Nem tudja miből gondolja a lány, hogy alkuképes pozícióban van, de bűjos, ahogyan megpróbálja. Legalább megpróbálja. Ellenben a másik fickó valami tudós féle lehet, mert ahelyett, hogy fegyvert húzna elő, vagy legalább keze ügyébe helyezné azt, amije van, megpróbálja halálra okoskodni őket.
Alakuljanak akárhogy a szópárbajok, ha Quoven még egyszer etika lecke megtartására adja a fejét, akkor Nathua vesszőjét érezheti bőrén. Kíméletes az idegen társaságban, bizonyára még kissé meg van illetődve a fejvadász maga is az ismeretlen helyzettől, s csak ezért nem lőtt még át senki torkát. De azért odanyomja a vessző fejét a kiművelt kis okostojás hátsójához, hogy érezze a törődést.*
-Menjetek!
*Utasítja röviden és tömören maga elé a társaságot. Nem sok kedve van kint elidőzni, ő is érzékeli amit a többiek: túl nagy a csend. Odabent pedig valami készül. Jobb, ha kapkodják a lábaikat, ha nem akarnak teljesen lemaradni a buliról a tárgyalópartnere elé magas elvárásokat támasztó Szöszi és az úri modort kényesen felügyelő ficsúr miatt.
A kint kolbászoló csuklyás nem érdekli. Megvan a véleménye róla anélkül is, hogy tudná mi rejtezik köpönyege alatt, de erre egy kósza gondolatot sem pazarolt most. Még a végén megint felbosszantja rajta magát, mint tette azt a folyónál. Nem feledkezik meg létezéséről, fel van rá készülve, hogy nem ő lesz az utolsó aki átlépi a romok küszöbét.
Ez az egész varázslatos mizéria nem kifejezetten vonzza őt, de a remélt kincs, a megpróbáltatások végén. Na az már felcsigázza érdeklődését.*
//Kinti csapat//
*Ami azt illeti ő nem erőlködött azon, hogy ne vegyék észre, de felfogta, hogy eztán nagyon nem fog sikerülni neki, amit eddig sem tervezett tenni. Bizonyos szavakat akart csak Lianne-val, de hogy látják e beszéd közben, avagy sem. Édes mindegy. Mint nagyjából az is, hogy miket mondanak a többiek.*
-Ch.
*Szisszen fel Niema javaslatára. Nem tudja miből gondolja a lány, hogy alkuképes pozícióban van, de bűjos, ahogyan megpróbálja. Legalább megpróbálja. Ellenben a másik fickó valami tudós féle lehet, mert ahelyett, hogy fegyvert húzna elő, vagy legalább keze ügyébe helyezné azt, amije van, megpróbálja halálra okoskodni őket.
Alakuljanak akárhogy a szópárbajok, ha Quoven még egyszer etika lecke megtartására adja a fejét, akkor Nathua vesszőjét érezheti bőrén. Kíméletes az idegen társaságban, bizonyára még kissé meg van illetődve a fejvadász maga is az ismeretlen helyzettől, s csak ezért nem lőtt még át senki torkát. De azért odanyomja a vessző fejét a kiművelt kis okostojás hátsójához, hogy érezze a törődést.*
-Menjetek!
*Utasítja röviden és tömören maga elé a társaságot. Nem sok kedve van kint elidőzni, ő is érzékeli amit a többiek: túl nagy a csend. Odabent pedig valami készül. Jobb, ha kapkodják a lábaikat, ha nem akarnak teljesen lemaradni a buliról a tárgyalópartnere elé magas elvárásokat támasztó Szöszi és az úri modort kényesen felügyelő ficsúr miatt.
A kint kolbászoló csuklyás nem érdekli. Megvan a véleménye róla anélkül is, hogy tudná mi rejtezik köpönyege alatt, de erre egy kósza gondolatot sem pazarolt most. Még a végén megint felbosszantja rajta magát, mint tette azt a folyónál. Nem feledkezik meg létezéséről, fel van rá készülve, hogy nem ő lesz az utolsó aki átlépi a romok küszöbét.
Ez az egész varázslatos mizéria nem kifejezetten vonzza őt, de a remélt kincs, a megpróbáltatások végén. Na az már felcsigázza érdeklődését.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-13 19:20:16
Üzenet elküldve: 2015-01-13 19:20:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Még kint, majd bent//
*Lassan leereszti a fegyvert maga elé, de nem engedi el. Gyanúsan méregeti a szőke leányzót és csendben bólint egyet, jelezvén, hogy ő is valamiképp hasonlóan gondolta a dolgot.*
- Remek, akkor mehetünk? *Tekint körbe az összegyűlt kis társaságon. Talán illene bemutatkozni, kiselőadást tartani, de nem azért van itt, hogy barátkozzon, hanem ugyanazért, amiért mindenki más (talán?), a kaland kedvéért.
Bár még mindig úgy gondolja, ha kint maradnak nagyobb veszélyben lehetnek, mintha lemennének, azért az elméje mélyén sejti, hogy ez a romos épület sem kecsegtet túl jóval. Ugyanakkor, ha itt álldogálnak, nem is fogják megtudni.
Nem is várakozik a többiekre, megindul a kapun keresztül, hogy kövesse a két félnótást, kik korábban már beléptek.
Szemét szűkítve vezeti végig tekintetét a holdfényes törmelékek között, de egy szót sem szól. Olykor hátratekint, követték-e a többiek, vagy kint maradtak egymást méregetni.
Ő maga most a másik két alak után hegyezi a füleit, s némi beszédet sikerül is kiszúrnia. ~Nem juthattak messzire~
Megüti szemét a félhomályban a félrecsúszott szobor, a mélybe csábító fény, ami egy lépcsőt tár fel.*
- Hmm... *Szorítja az íjat a kezében, majd végül vállat ránt és óvatos léptekkel megindul a nyirkos, s igen törmelékes lépcsőfokokon. Ő nem volt olyan szemfüles, hogy fénnyel készüljön, így csak a lenti fényre, s lábai tapintására tud hagyatkozni. Kezét a falnak simítja, és szinte levegőt sem vesz, annyira figyel arra, hogy ne törje ki a nyakát már rögtön az épületbe lépése előtt.
Ha a többiek követték, s esetleg a legutolsó ember nem botlott meg a lépcsőn, majd rántotta magával az egész társaságot akkor ők is leérnek a lépcső aljára, s ekkor csapja meg fülét a robaj, mi a folyosó végi terem felől hallatszik. Nem sok jót ígér, de rögtön megszaporázza lépteit. Még éppen ott találja a fiatal kölyköt és a fickót.*
- Ühm... *Morog egyet afféle köszönésképp, de nem is sok figyelmet szentel nekik, ugyanis tekintetét rögtön leköti a szemközti ajtó, pontosabban nem is az ajtó, hanem a két vízköpő mellette. Ismét átfut rajta a hideg, ahogy már az erdőben is történt, amikor hozzáért a fa törzséhez.* Mi a szösz? *Hagyja el ajkait egy csendes, de értetlenkedő kérdés, majd szemöldökét ráncolva lép közelebb, hogy jobban szemügyre vegye, mi is van pontosan előttük.* Mi volt ez a robaj? *Kérdezi, mintha teljesen mellékes lenne, miközben a falba vésett ábrákat vizsgálgatja barna íriszeivel, majd visszafordul a többiek felé. Ekkor figyel fel a lassan kirajzolódó ábrákra és érdeklődve kapkodja a fejét hol a Felthys, hol a Hemitar által vizslatott ábrák között, mint aki valami csodára vár.*
//Még kint, majd bent//
*Lassan leereszti a fegyvert maga elé, de nem engedi el. Gyanúsan méregeti a szőke leányzót és csendben bólint egyet, jelezvén, hogy ő is valamiképp hasonlóan gondolta a dolgot.*
- Remek, akkor mehetünk? *Tekint körbe az összegyűlt kis társaságon. Talán illene bemutatkozni, kiselőadást tartani, de nem azért van itt, hogy barátkozzon, hanem ugyanazért, amiért mindenki más (talán?), a kaland kedvéért.
Bár még mindig úgy gondolja, ha kint maradnak nagyobb veszélyben lehetnek, mintha lemennének, azért az elméje mélyén sejti, hogy ez a romos épület sem kecsegtet túl jóval. Ugyanakkor, ha itt álldogálnak, nem is fogják megtudni.
Nem is várakozik a többiekre, megindul a kapun keresztül, hogy kövesse a két félnótást, kik korábban már beléptek.
Szemét szűkítve vezeti végig tekintetét a holdfényes törmelékek között, de egy szót sem szól. Olykor hátratekint, követték-e a többiek, vagy kint maradtak egymást méregetni.
Ő maga most a másik két alak után hegyezi a füleit, s némi beszédet sikerül is kiszúrnia. ~Nem juthattak messzire~
Megüti szemét a félhomályban a félrecsúszott szobor, a mélybe csábító fény, ami egy lépcsőt tár fel.*
- Hmm... *Szorítja az íjat a kezében, majd végül vállat ránt és óvatos léptekkel megindul a nyirkos, s igen törmelékes lépcsőfokokon. Ő nem volt olyan szemfüles, hogy fénnyel készüljön, így csak a lenti fényre, s lábai tapintására tud hagyatkozni. Kezét a falnak simítja, és szinte levegőt sem vesz, annyira figyel arra, hogy ne törje ki a nyakát már rögtön az épületbe lépése előtt.
Ha a többiek követték, s esetleg a legutolsó ember nem botlott meg a lépcsőn, majd rántotta magával az egész társaságot akkor ők is leérnek a lépcső aljára, s ekkor csapja meg fülét a robaj, mi a folyosó végi terem felől hallatszik. Nem sok jót ígér, de rögtön megszaporázza lépteit. Még éppen ott találja a fiatal kölyköt és a fickót.*
- Ühm... *Morog egyet afféle köszönésképp, de nem is sok figyelmet szentel nekik, ugyanis tekintetét rögtön leköti a szemközti ajtó, pontosabban nem is az ajtó, hanem a két vízköpő mellette. Ismét átfut rajta a hideg, ahogy már az erdőben is történt, amikor hozzáért a fa törzséhez.* Mi a szösz? *Hagyja el ajkait egy csendes, de értetlenkedő kérdés, majd szemöldökét ráncolva lép közelebb, hogy jobban szemügyre vegye, mi is van pontosan előttük.* Mi volt ez a robaj? *Kérdezi, mintha teljesen mellékes lenne, miközben a falba vésett ábrákat vizsgálgatja barna íriszeivel, majd visszafordul a többiek felé. Ekkor figyel fel a lassan kirajzolódó ábrákra és érdeklődve kapkodja a fejét hol a Felthys, hol a Hemitar által vizslatott ábrák között, mint aki valami csodára vár.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:12:36
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:12:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Oda lent//
//Felthys, Hemitar//
*Hemitar örül annak, hogy hagyják kicsit elmélkedni és nézelődni. Először a középső járatot veszi szemügyre mert véleménye szerint az lehet a fókusza az egész teremnek. Kicsit magára veszi az ifjú hogy nem tudja elolvasni az írást többet kellet volna foglalkoznia Argusal és a tanításaival. A hosszadalmas elmélkedés mellett észre se veszi, hogy elindul a képek felé csak a robaj rántja vissza a jelenbe Hemitart. Amint a robaj abbamarad az ifjút rossz érzés veszi hatalmába a tudat, hogy be lett zárva valahova és nem is kell meggyőződnie róla, hogy tudja így csak megszólal társa felé nézve.*
- A robaj volt szerintem a szobor ami el volt csúsztatva megmutatva nekünk a járatot, már nincs visszavezető út.
*A mondta végén kicsit szomorúvá válik az arca de tudja, hogy nem adhatja fel és nem keltheti a látszatát se. Az ő ereje a hit és abból van neki bőven, így hát gyermeki mosolyt csal arcára mintha ez valami gyermeteg tréfa lenne.*
- Sebaj legalább alaposabban közbenézhetünk idelent biztos van másfele is kivezető járat.
~Vajon mi lehet az a furcsa derengés, valami meg fog változni lehet ezt még meg kéne várnunk?~
- Szerintem várjunk egy kicsit mert van egy olyan érzésem, hogy nemsokára történni fog valami. Ha mégsem akkor meg induljunk el abba az irányba amerre nyitva volt az ajtó szerintem egy kis fizikai erő hatására ki fog nyílni. Amúgy ha a feltételezésem nem csal ez valami próba lehet vagy lehetett mind a két járat fele lesz szerintem egy drágakő vagy valami hasonló és ha azt beletesszük a megfelelő vízköpő kezébe kitárul a középső ajtó. Viszont mielőtt megindulunk, ha igazam van és tényleg valami próbatétel áll a háttérben akkor nézzünk a lábunk elé mert lehetnek csapdák is. Vagy szerinted mit tegyünk van valami ötleted nem szeretnék semmit rád erőltetni?
//Oda lent//
//Felthys, Hemitar//
*Hemitar örül annak, hogy hagyják kicsit elmélkedni és nézelődni. Először a középső járatot veszi szemügyre mert véleménye szerint az lehet a fókusza az egész teremnek. Kicsit magára veszi az ifjú hogy nem tudja elolvasni az írást többet kellet volna foglalkoznia Argusal és a tanításaival. A hosszadalmas elmélkedés mellett észre se veszi, hogy elindul a képek felé csak a robaj rántja vissza a jelenbe Hemitart. Amint a robaj abbamarad az ifjút rossz érzés veszi hatalmába a tudat, hogy be lett zárva valahova és nem is kell meggyőződnie róla, hogy tudja így csak megszólal társa felé nézve.*
- A robaj volt szerintem a szobor ami el volt csúsztatva megmutatva nekünk a járatot, már nincs visszavezető út.
*A mondta végén kicsit szomorúvá válik az arca de tudja, hogy nem adhatja fel és nem keltheti a látszatát se. Az ő ereje a hit és abból van neki bőven, így hát gyermeki mosolyt csal arcára mintha ez valami gyermeteg tréfa lenne.*
- Sebaj legalább alaposabban közbenézhetünk idelent biztos van másfele is kivezető járat.
~Vajon mi lehet az a furcsa derengés, valami meg fog változni lehet ezt még meg kéne várnunk?~
- Szerintem várjunk egy kicsit mert van egy olyan érzésem, hogy nemsokára történni fog valami. Ha mégsem akkor meg induljunk el abba az irányba amerre nyitva volt az ajtó szerintem egy kis fizikai erő hatására ki fog nyílni. Amúgy ha a feltételezésem nem csal ez valami próba lehet vagy lehetett mind a két járat fele lesz szerintem egy drágakő vagy valami hasonló és ha azt beletesszük a megfelelő vízköpő kezébe kitárul a középső ajtó. Viszont mielőtt megindulunk, ha igazam van és tényleg valami próbatétel áll a háttérben akkor nézzünk a lábunk elé mert lehetnek csapdák is. Vagy szerinted mit tegyünk van valami ötleted nem szeretnék semmit rád erőltetni?
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:07:25
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok köztt//
//Kinti csapat//
*Legszívesebben hátra fordulva grimaszolna egyet Nathua felé, de nem akarja levenni a szemét Niemáról. Egyrészt mert jó kis csajszi, másrészt, mert durva kinézetű számszeríja van. És a vörös fény is kialszik, ami könnyebbé teszi a romok felé bámulást.*
~ Meg csönd is van. ~ *Kriyonról nem mondható el, hogy a természet gyermeke lenne. Hogy egyáltalán elf vér is csörgedezik az ereiben, nagyjában egészében egy véletlennek köszönheti, ám sem erről, sem származásáról nem szeret túl sokat beszélni. Talán ez az egyetlen téma, amitől meglehetősen veszedelmes bicskás válik belőle, ám hál istennek, nem sokan feszegetik a témát.*
- Jól beszél a szép elf hölgy, tedd el azt a csúf fegyvert, csajszi. *vigyorog töretlenül, és jó szándékát bizonyítandó, ő maga elteszi a fegyverét. Úgyse valami nagy tőrvívó bajnok, jó eséllyel magát is megvágná.*
- Majd összeszokunk, szöszi. *húzza fel sértődötten az orrát, mert nem szokott hozzá az ilyen önérzetes, igéző szemű felnőtt nőkhöz. Akikkel neki többnyire dolga volt, az vagy kurtizánok, vagy kollégiumi csajok voltak - a két kategória között pedig alapvetően csak az árfekvés és a fizetés módja a különbség.*
- Egy jó tanács, öcsi. Ha nem kérdeznek, ne duruzsolj. *húzódik össze hősünk szeme.*
- Ezt a nyálast. *minden mágusévfolyam is volt néhány ilyen, szerencsére azonban a nővadászatban keveset zavartak be, mert szinte kivétel nélkül vagy a másik ligában játszottak, vagy barátzónásítva (esetleg herélve, vagy mindezek) voltak mind.*
*Ha menő fejvadász lenne, akkor a csattanás okozta, tizedmásodpercekben mérhető esélyt (hiszen a másik kettő háttal áll a forrásnak, na meg az ő haverjaik vannak lenn) biztosan kihasználná. Ám mivel nem epikus orgyilkos-hős, ezért semmi ilyesmit nem tesz, csak felszabadult egyik kezének két ujjával saját szeme felé mutat, majd Quovenre, és mindezt vagy kétszer, jelezve: figyellek ám, öcsi.*
*És persze Nathua még mindig sunnyog - ismerve a nőstényt, jó eséllyel valahol "Öcsi" oldalában, hátában - vagy egyszerűen csak valahol, ahonnan belőheti a homlokát.*
~ Jó figyelemelterelő vagyok, elf szivike. Így élem túl. Hogy elterelem a figyelmet. ~ *somolyog magában. Persze csúnya útitársa kissé kiegyensúlyozatlan, így az is lehet, hogy egyszerűen csak a háta mögött áll, és szotyihéjat köpköd a nyakába.*
~ Na meg mázlival. Sok mázlival. ~ *csak hogy teljes legyen a kép.*
//Kinti csapat//
*Legszívesebben hátra fordulva grimaszolna egyet Nathua felé, de nem akarja levenni a szemét Niemáról. Egyrészt mert jó kis csajszi, másrészt, mert durva kinézetű számszeríja van. És a vörös fény is kialszik, ami könnyebbé teszi a romok felé bámulást.*
~ Meg csönd is van. ~ *Kriyonról nem mondható el, hogy a természet gyermeke lenne. Hogy egyáltalán elf vér is csörgedezik az ereiben, nagyjában egészében egy véletlennek köszönheti, ám sem erről, sem származásáról nem szeret túl sokat beszélni. Talán ez az egyetlen téma, amitől meglehetősen veszedelmes bicskás válik belőle, ám hál istennek, nem sokan feszegetik a témát.*
- Jól beszél a szép elf hölgy, tedd el azt a csúf fegyvert, csajszi. *vigyorog töretlenül, és jó szándékát bizonyítandó, ő maga elteszi a fegyverét. Úgyse valami nagy tőrvívó bajnok, jó eséllyel magát is megvágná.*
- Majd összeszokunk, szöszi. *húzza fel sértődötten az orrát, mert nem szokott hozzá az ilyen önérzetes, igéző szemű felnőtt nőkhöz. Akikkel neki többnyire dolga volt, az vagy kurtizánok, vagy kollégiumi csajok voltak - a két kategória között pedig alapvetően csak az árfekvés és a fizetés módja a különbség.*
- Egy jó tanács, öcsi. Ha nem kérdeznek, ne duruzsolj. *húzódik össze hősünk szeme.*
- Ezt a nyálast. *minden mágusévfolyam is volt néhány ilyen, szerencsére azonban a nővadászatban keveset zavartak be, mert szinte kivétel nélkül vagy a másik ligában játszottak, vagy barátzónásítva (esetleg herélve, vagy mindezek) voltak mind.*
*Ha menő fejvadász lenne, akkor a csattanás okozta, tizedmásodpercekben mérhető esélyt (hiszen a másik kettő háttal áll a forrásnak, na meg az ő haverjaik vannak lenn) biztosan kihasználná. Ám mivel nem epikus orgyilkos-hős, ezért semmi ilyesmit nem tesz, csak felszabadult egyik kezének két ujjával saját szeme felé mutat, majd Quovenre, és mindezt vagy kétszer, jelezve: figyellek ám, öcsi.*
*És persze Nathua még mindig sunnyog - ismerve a nőstényt, jó eséllyel valahol "Öcsi" oldalában, hátában - vagy egyszerűen csak valahol, ahonnan belőheti a homlokát.*
~ Jó figyelemelterelő vagyok, elf szivike. Így élem túl. Hogy elterelem a figyelmet. ~ *somolyog magában. Persze csúnya útitársa kissé kiegyensúlyozatlan, így az is lehet, hogy egyszerűen csak a háta mögött áll, és szotyihéjat köpköd a nyakába.*
~ Na meg mázlival. Sok mázlival. ~ *csak hogy teljes legyen a kép.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-11 23:07:24
Üzenet elküldve: 2015-01-11 23:07:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok köztt//
//Kinti csapat//
-Nagyszerű. Jobban örültem volna, ha az ellentétes irányba mutatsz, mint amerről a hangokat lehetett hallani. *Morogja félhangosan a fiú, miközben elindul ugyebár hátrálva a lánytól, és épp fordulna meg, amikor háta mögül megjelenik a fél-elf férfi és ezzel egy időben a bokrok között szem elől veszti a másik két alakot, de legalább az egyiküknél volt íj a kézben.* Kezdem hülyén érezni magam, hogy nem húztam fegyvert még. *Morogja maga elé, de a hirtelen támadt csendben a fél-elf és az elf füleknek tökéletesen hallható, miközben előveszi hosszú íját, és ráhelyez egy nyilat, de a nyíl még mindig a föld felé mutat jelezvén, hogy ha nem szükséges, nem folyamodna a használatához, de ha mégiscsak az, hát nincs mit tenni. Ő már kicsit közelebb van a romokhoz, mint a tisztás széléhez, így nem tart annyira Kryiontól, akinél nem lát semmi távolsági fegyvert, ellenben a látóteréből eltűnt két nő sokkal jobban izgatja, és nem abba az értelemben, amilyenben Kryiont. A számszeríjas leányzó reakciójára elmosolyodik, bár meglepődni nem tud rajta. A fiú beszédstílusa őt is zavarja, pedig nem is rá nézve sértő.* Egy jó tanács Kryion. Ha megszólításként "Szöszi"-t használsz, vagy "bébikét", az lekezelő, főleg egy idegennel szemben. Ez ugyancsak elmondható arról, hogyha a beszédstílusod hasonlít ahhoz, hogyha egy állatot akarnál csitítgatni. Az ilyenen a lányok hajlamosak ám megsértődni. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem tartom túl okos dolognak sértegetni azokat, akik épp egy számszeríjat fognak rám. *Miközben beszél, a bokrokat pásztázza. ~Tényleg jobb lenne, ha valaki mással beszélhetnénk. Ennek itt úgy tűnik, mintha hiányozna néhány kereke.~ Mintha csak erre válaszul lépne ki a bokrok közül az ismeretlen elf nő. A javaslattal csak egyetérteni tud.* Nagyszerű ötlet. Én magam úgy vélem a legjobb az lenne, ha mindenki leeresztené a fegyvert. Egyszerre. *Az utolsó szót külön kihangsúlyozza.* És utána befáradnánk a romok közé, lehetőleg anélkül, hogy bárki újra felemelné a fegyverét. *Mondja, miközben Niema egyenesen hátrál felé. Elvégre Quoven pont a lány és a romok között áll.* Persze a jelek szerint az általános bizalomhiány megakadályozza némelyikünket ebben. *Egyértelműen Niemára céloz* Nem mondom, hogy kifejezetten hibáztatni tudom érte. *Még mondana valamit, de ekkor hallja a csattanást odalentről.* A csapattársai nem tűntek túl megbízhatónak. *Fejezi be azon tűnődve, hogy a lánynak talán már csak a fekete köpenyes illető az egyetlen életben maradt csapattársa.*
//Kinti csapat//
-Nagyszerű. Jobban örültem volna, ha az ellentétes irányba mutatsz, mint amerről a hangokat lehetett hallani. *Morogja félhangosan a fiú, miközben elindul ugyebár hátrálva a lánytól, és épp fordulna meg, amikor háta mögül megjelenik a fél-elf férfi és ezzel egy időben a bokrok között szem elől veszti a másik két alakot, de legalább az egyiküknél volt íj a kézben.* Kezdem hülyén érezni magam, hogy nem húztam fegyvert még. *Morogja maga elé, de a hirtelen támadt csendben a fél-elf és az elf füleknek tökéletesen hallható, miközben előveszi hosszú íját, és ráhelyez egy nyilat, de a nyíl még mindig a föld felé mutat jelezvén, hogy ha nem szükséges, nem folyamodna a használatához, de ha mégiscsak az, hát nincs mit tenni. Ő már kicsit közelebb van a romokhoz, mint a tisztás széléhez, így nem tart annyira Kryiontól, akinél nem lát semmi távolsági fegyvert, ellenben a látóteréből eltűnt két nő sokkal jobban izgatja, és nem abba az értelemben, amilyenben Kryiont. A számszeríjas leányzó reakciójára elmosolyodik, bár meglepődni nem tud rajta. A fiú beszédstílusa őt is zavarja, pedig nem is rá nézve sértő.* Egy jó tanács Kryion. Ha megszólításként "Szöszi"-t használsz, vagy "bébikét", az lekezelő, főleg egy idegennel szemben. Ez ugyancsak elmondható arról, hogyha a beszédstílusod hasonlít ahhoz, hogyha egy állatot akarnál csitítgatni. Az ilyenen a lányok hajlamosak ám megsértődni. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem tartom túl okos dolognak sértegetni azokat, akik épp egy számszeríjat fognak rám. *Miközben beszél, a bokrokat pásztázza. ~Tényleg jobb lenne, ha valaki mással beszélhetnénk. Ennek itt úgy tűnik, mintha hiányozna néhány kereke.~ Mintha csak erre válaszul lépne ki a bokrok közül az ismeretlen elf nő. A javaslattal csak egyetérteni tud.* Nagyszerű ötlet. Én magam úgy vélem a legjobb az lenne, ha mindenki leeresztené a fegyvert. Egyszerre. *Az utolsó szót külön kihangsúlyozza.* És utána befáradnánk a romok közé, lehetőleg anélkül, hogy bárki újra felemelné a fegyverét. *Mondja, miközben Niema egyenesen hátrál felé. Elvégre Quoven pont a lány és a romok között áll.* Persze a jelek szerint az általános bizalomhiány megakadályozza némelyikünket ebben. *Egyértelműen Niemára céloz* Nem mondom, hogy kifejezetten hibáztatni tudom érte. *Még mondana valamit, de ekkor hallja a csattanást odalentről.* A csapattársai nem tűntek túl megbízhatónak. *Fejezi be azon tűnődve, hogy a lánynak talán már csak a fekete köpenyes illető az egyetlen életben maradt csapattársa.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:22:08
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:22:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Előcsarnok //
// Hemitar, Felthys //
* Hemitar megosztja ötletét a harcossal aki inkább ráhagyja a dolgot, had ügyködjön a fiú. Felthys számára ismeretlen krikszkraksznak tűnhetnek a jelek az ajtók felett (ha a férfi ismeri az írás tudományát akkor betű félének titulálja őket ám számára érthetetlen nyelven íródtak.)
A fiú is igyekszik eleget tenni a mondottaknak s közelebbről veszi szemügyre a véseteket / freskókat.
Az írásokból ő sem ért túl sokat, hasonló jeleket látott már a templomban mikor régen egy mágus mellett görnyedt az asztal fölött.
Ellenben a falon lévő ábrák mindkettejük számára kivehetőek:
A két vízköpő dombormű mellett vésték ezeket az ábrákat a falba, gondos munkával.
Az első ábrán három ember látható, akik négy oszlop között állnak, fölöttük pedig egy kapu rajta az a kerek szimbólum mi a hatalmas zárt kőajtón is látható ami a párossal szemben van.
A következő ábrán két külön álló hosszú karmos kéz látszik széttárva, a bal oldaliban vöröslő fénygömb, míg a jobb oldaliban türkizkék fénygömb látható.
Amikor Hemitar közelebb lép a képekhez, hirtelen hangos robajjal indul meg az eddig nyitott ajtó, Felthys épp ekkor akart belépni rajta, s az orra előtt csúszik a helyére a vaskos kőajtó épphogy nem csapja arcon. Hangos robaj kíséri ahogy a kőtábla a helyére csúszik ezzel elzárva az utat a sötét folyosóra.
Felthy feje fölött az ismeretlen jelképek közül néhány szép fokozatosan elkezd derengeni, ugyan ez történik a másik ajtó feletti szöveggel is.
A Hemitar által figyel falszakaszon is szintén halovány fehéres fénnyel derengeni kezdenek egyes írásjelek.
A két oldalsó ajtó jelenleg zárt állapotban van, a vaskos kőlapok meg sem mozdulnak, a jelképek pedig lassan kezdenek szöveggé formálódni. Egyelőre még kivehetetlenek a páros számára... *
// Kintieknek //
* A fenti kis csoportosulás szórakozását a hirtelen támadt nagy csendben egy rövid, de annál hangosabb dolog zavarja meg:
Vaskos kő súrlódik a másikhoz, majd egy ütemes robaj még mit hallhat a jó fülű, egyértelműen odalentről, ez után folytatódik a néma csend... legalább is egyelőre. *
// Előcsarnok //
// Hemitar, Felthys //
* Hemitar megosztja ötletét a harcossal aki inkább ráhagyja a dolgot, had ügyködjön a fiú. Felthys számára ismeretlen krikszkraksznak tűnhetnek a jelek az ajtók felett (ha a férfi ismeri az írás tudományát akkor betű félének titulálja őket ám számára érthetetlen nyelven íródtak.)
A fiú is igyekszik eleget tenni a mondottaknak s közelebbről veszi szemügyre a véseteket / freskókat.
Az írásokból ő sem ért túl sokat, hasonló jeleket látott már a templomban mikor régen egy mágus mellett görnyedt az asztal fölött.
Ellenben a falon lévő ábrák mindkettejük számára kivehetőek:
A két vízköpő dombormű mellett vésték ezeket az ábrákat a falba, gondos munkával.
Az első ábrán három ember látható, akik négy oszlop között állnak, fölöttük pedig egy kapu rajta az a kerek szimbólum mi a hatalmas zárt kőajtón is látható ami a párossal szemben van.
A következő ábrán két külön álló hosszú karmos kéz látszik széttárva, a bal oldaliban vöröslő fénygömb, míg a jobb oldaliban türkizkék fénygömb látható.
Amikor Hemitar közelebb lép a képekhez, hirtelen hangos robajjal indul meg az eddig nyitott ajtó, Felthys épp ekkor akart belépni rajta, s az orra előtt csúszik a helyére a vaskos kőajtó épphogy nem csapja arcon. Hangos robaj kíséri ahogy a kőtábla a helyére csúszik ezzel elzárva az utat a sötét folyosóra.
Felthy feje fölött az ismeretlen jelképek közül néhány szép fokozatosan elkezd derengeni, ugyan ez történik a másik ajtó feletti szöveggel is.
A Hemitar által figyel falszakaszon is szintén halovány fehéres fénnyel derengeni kezdenek egyes írásjelek.
A két oldalsó ajtó jelenleg zárt állapotban van, a vaskos kőlapok meg sem mozdulnak, a jelképek pedig lassan kezdenek szöveggé formálódni. Egyelőre még kivehetetlenek a páros számára... *
// Kintieknek //
* A fenti kis csoportosulás szórakozását a hirtelen támadt nagy csendben egy rövid, de annál hangosabb dolog zavarja meg:
Vaskos kő súrlódik a másikhoz, majd egy ütemes robaj még mit hallhat a jó fülű, egyértelműen odalentről, ez után folytatódik a néma csend... legalább is egyelőre. *
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-11 21:32:18
Üzenet elküldve: 2015-01-11 21:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Kinti csapat//
* Felthys eltűnt, követette Hemitart. Persze szegény szerencsétlen Niemáról mindenki megfeledkezett, s a félelf leány nem is bízik igazán abban, hogy esetleg Lövill visszatér a csapathoz. Minden esetre a háta mögül érkező idegen hangja összerezzenti, ám nem fordul meg. Kicsit meglepődik a hallottakon, s csak úgy válaszol, hogy nem fordul hátra közben.*
- A levegő városa pontosan arra van * feleli, s közben elképed, hogy valóban útbaigazítást adott egy ilyen abszurd helyzetben. A zajokat pedig csak most veszi észre, pont, mikor meg is szűnnek a piros fénnyel együtt. Ám mielőtt igazat adhatna Quoven-nek, a szemközti idegen bohóc ( Kryon ) előrelép és... Nos, a valószínűleg legidegesítőbb modorában kezd diskurálásba. Niema szinte elképed, ajkai megrezzennek.*
- Örülök az ismeretségnek Kryon * kiált vissza száraz hangon, s hátrálni kezd a romtemplom irányába. Kész megbeszélni a dolgokat, egy kitétellel. * Nem fogok lőni, amennyiben a fegyvereiteket nem húzzátok elő. S kész vagyok pár szót váltani, amennyiben egy kedvésbé idegesítő személlyel tehetem. Te, Kryon, kicsit zavarsz. * Közben folyamatosan hátrál, nincs szüksége arra, hogy esetleg bárhonnan is oldalba kapják. Vadászösztöne mentette már meg többször is, s csak ebben bízhat, ha a társai egyedül hagyták. S időközben ez a megérzés igazzá is vállik. Attól függően, hogy mennyit haladt a templom irányába, úgy fordul a többiek felé.*
- Kérlek, tegyétek le a fegyvert, s leeresztem az enyémet is. Csak a romok miatt jöttünk idáig, nem a vér ízének kedvéért.
//Kinti csapat//
* Felthys eltűnt, követette Hemitart. Persze szegény szerencsétlen Niemáról mindenki megfeledkezett, s a félelf leány nem is bízik igazán abban, hogy esetleg Lövill visszatér a csapathoz. Minden esetre a háta mögül érkező idegen hangja összerezzenti, ám nem fordul meg. Kicsit meglepődik a hallottakon, s csak úgy válaszol, hogy nem fordul hátra közben.*
- A levegő városa pontosan arra van * feleli, s közben elképed, hogy valóban útbaigazítást adott egy ilyen abszurd helyzetben. A zajokat pedig csak most veszi észre, pont, mikor meg is szűnnek a piros fénnyel együtt. Ám mielőtt igazat adhatna Quoven-nek, a szemközti idegen bohóc ( Kryon ) előrelép és... Nos, a valószínűleg legidegesítőbb modorában kezd diskurálásba. Niema szinte elképed, ajkai megrezzennek.*
- Örülök az ismeretségnek Kryon * kiált vissza száraz hangon, s hátrálni kezd a romtemplom irányába. Kész megbeszélni a dolgokat, egy kitétellel. * Nem fogok lőni, amennyiben a fegyvereiteket nem húzzátok elő. S kész vagyok pár szót váltani, amennyiben egy kedvésbé idegesítő személlyel tehetem. Te, Kryon, kicsit zavarsz. * Közben folyamatosan hátrál, nincs szüksége arra, hogy esetleg bárhonnan is oldalba kapják. Vadászösztöne mentette már meg többször is, s csak ebben bízhat, ha a társai egyedül hagyták. S időközben ez a megérzés igazzá is vállik. Attól függően, hogy mennyit haladt a templom irányába, úgy fordul a többiek felé.*
- Kérlek, tegyétek le a fegyvert, s leeresztem az enyémet is. Csak a romok miatt jöttünk idáig, nem a vér ízének kedvéért.
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-11 15:14:09
Üzenet elküldve: 2015-01-11 15:14:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Kinti csapat//
*A férfi további virgonckodásaira ugyancsak sóhajtozik ingerülten, úgy tűnik azonban hozzá kell ehhez szoknia.
Annak ellenben örül, hogy legalább mindannyian egy véleményen vannak azzal kapcsolatban, hogy le kellene jutniuk. Szemét és fülét inkább a nőstény fél-elfre irányítja és egy bólintással jelzi, hogy egyetért vele. Ugyanakkor mégis kínkeservesen szisszen egyet elnézve a másik csapat összeszedetlenségét. Leginkább az érdekli, hogy mégis merre mehetett a csuklyás idegen, s ez nyugtalanítja. Még, ha sikerül is nekik bemenni először, az a fickó, vagy éppenséggel nő, bármikor a hátukba kerülhet. ~Nem árt jobban fülelni.~
Miután az illető végleg elvész a sötétségben, a kint maradtak felé vándorolnak íriszei. Majdhogy nevetni támad kedve, amikor a szőkeség rájuk emeli az íját, de miután a nevetés nem szokása, így csak magában vigad a dolgon. Hisz az ő kezében is ott a nyíl, Nathuanál is, így ha az kilőne egy nyilat, rögtön repülne is felé egy másik.
Nathua ötletére ismét bólint, nem túl szószátyár, s nem is szeretné hangjával felverni az eddigi csendet. Kriyon azonban ezer örömmel megteszi ezt helyette és dacolva a rájuk állított fegyverrel és odamegy jópofizni.*
- Hogy maradt még életben? *Teszi fel a halk költői kérdést a mellette maradt lánynak, majd választ sem várva húzza fel íját és puhán lépdel az épület mellett ácsorgók felé, míg a nő a másik oldalról közelíti meg őket. Így már teljes mértékben kiléptek a fényre, nem fedi őket semmi, ugyanakkor bár szemét a szőke nőn tartja, fülét továbbra is a távolra hegyezi, nehogy valami meglepetés érje őket. ~Remek, egy csapat fél-elf, egy bujdosó idegen és… én. Csoda, ha túlélem.~ Hallja cinikus gondolatait a fejében, mert hát bár nincs baja a fél szerzeményekkel, de a képességeiket illetően, meg van róla győződve, hogy nem érnek fel a saját fajáéhoz. Ezt viszont nem igyekszik tudtukra adni. Íját a nő felé irányítja, a másik fickó számára ártalmatlannak tűnik.*
- Mi lenne, ha nem céloznál fegyvert a képünkbe, s akkor mi sem tesszük ezt? *Kérdezi unottan a nőtől, s közben ismét eluralja testét a nyugtalanság, ezúttal azonban a dolog aggasztóbb, mint korábban volt. Nem bír magával és ki is böki, amire gondol.* Túl nagy lett a csend. *Remélhetőleg a többiek is értik mire céloz ezzel. A szélnek nem szokása ilyen hirtelen elállnia, s ilyen csendet hagyni maga után. Egyre jobban sikerült meggyőznie magát, hogy amit az imént hallott, nem pusztán a természet játéka volt a falevelekkel, hanem valami jóval aggasztóbb.* Jó dolog ez a keménykedés és én is nagyon élvezném még ezt a felállást akár órákig is, de nem folytathatnánk lent? *Bök fejével a bejárat felé, majd visszaemeli tekintetét a többiekre, remélvén, hogy értenek belőle. Természetesen, ha Niema nem gondolja meg magát, akkor ő sem ereszti le íját, s vélhetően Nathua sem. Ebben azt esetben viszont továbbra is kinn ragadnak és nem jutnak sehová. Azt pedig egyáltalán nem szeretné.*
//Kinti csapat//
*A férfi további virgonckodásaira ugyancsak sóhajtozik ingerülten, úgy tűnik azonban hozzá kell ehhez szoknia.
Annak ellenben örül, hogy legalább mindannyian egy véleményen vannak azzal kapcsolatban, hogy le kellene jutniuk. Szemét és fülét inkább a nőstény fél-elfre irányítja és egy bólintással jelzi, hogy egyetért vele. Ugyanakkor mégis kínkeservesen szisszen egyet elnézve a másik csapat összeszedetlenségét. Leginkább az érdekli, hogy mégis merre mehetett a csuklyás idegen, s ez nyugtalanítja. Még, ha sikerül is nekik bemenni először, az a fickó, vagy éppenséggel nő, bármikor a hátukba kerülhet. ~Nem árt jobban fülelni.~
Miután az illető végleg elvész a sötétségben, a kint maradtak felé vándorolnak íriszei. Majdhogy nevetni támad kedve, amikor a szőkeség rájuk emeli az íját, de miután a nevetés nem szokása, így csak magában vigad a dolgon. Hisz az ő kezében is ott a nyíl, Nathuanál is, így ha az kilőne egy nyilat, rögtön repülne is felé egy másik.
Nathua ötletére ismét bólint, nem túl szószátyár, s nem is szeretné hangjával felverni az eddigi csendet. Kriyon azonban ezer örömmel megteszi ezt helyette és dacolva a rájuk állított fegyverrel és odamegy jópofizni.*
- Hogy maradt még életben? *Teszi fel a halk költői kérdést a mellette maradt lánynak, majd választ sem várva húzza fel íját és puhán lépdel az épület mellett ácsorgók felé, míg a nő a másik oldalról közelíti meg őket. Így már teljes mértékben kiléptek a fényre, nem fedi őket semmi, ugyanakkor bár szemét a szőke nőn tartja, fülét továbbra is a távolra hegyezi, nehogy valami meglepetés érje őket. ~Remek, egy csapat fél-elf, egy bujdosó idegen és… én. Csoda, ha túlélem.~ Hallja cinikus gondolatait a fejében, mert hát bár nincs baja a fél szerzeményekkel, de a képességeiket illetően, meg van róla győződve, hogy nem érnek fel a saját fajáéhoz. Ezt viszont nem igyekszik tudtukra adni. Íját a nő felé irányítja, a másik fickó számára ártalmatlannak tűnik.*
- Mi lenne, ha nem céloznál fegyvert a képünkbe, s akkor mi sem tesszük ezt? *Kérdezi unottan a nőtől, s közben ismét eluralja testét a nyugtalanság, ezúttal azonban a dolog aggasztóbb, mint korábban volt. Nem bír magával és ki is böki, amire gondol.* Túl nagy lett a csend. *Remélhetőleg a többiek is értik mire céloz ezzel. A szélnek nem szokása ilyen hirtelen elállnia, s ilyen csendet hagyni maga után. Egyre jobban sikerült meggyőznie magát, hogy amit az imént hallott, nem pusztán a természet játéka volt a falevelekkel, hanem valami jóval aggasztóbb.* Jó dolog ez a keménykedés és én is nagyon élvezném még ezt a felállást akár órákig is, de nem folytathatnánk lent? *Bök fejével a bejárat felé, majd visszaemeli tekintetét a többiekre, remélvén, hogy értenek belőle. Természetesen, ha Niema nem gondolja meg magát, akkor ő sem ereszti le íját, s vélhetően Nathua sem. Ebben azt esetben viszont továbbra is kinn ragadnak és nem jutnak sehová. Azt pedig egyáltalán nem szeretné.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-10 18:44:23
Üzenet elküldve: 2015-01-10 18:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Belső Brigád//
*Szerencséje van, hogy páncélzatához tartozik egy csinos kis comb -és popsivédő, mert különben mutatmánya igen fájdalmasra sikeredett volna. A jobbot készségesen elfogadja, majd előre is engedi a fáklyafényes glóriával megáldott társát.
Kisvártatva leérnek egy terembe, ami nem nyújt különösebb érdekességet a férfi számára. Inkább a domborművek fogják meg, de azok sem a szépségük miatt, hanem a lehetséges csapdák miatt. Igaz, nem hisz a szörnyekben és egyéb lényekben kalandor létére, ami elég különös, de egy vízköpő szájából kirepülő nyílvessző is lehet olyan halálos, mint egy életre kelt vízköpő.*
- Menj, nézd meg, de gyorsan! Nem galériát látogatunk, hanem éppen egy kazamata bejáratánál ténfergünk, úgyhogy vigyázz a bőrödre! Felőlem meg mehetünk a nyitott ajtón.
*Ameddig a kis Hemitar művészettörténelmet tanul, ő fütyörészve méri fel továbbra is a terepet. Régi dallam, a szövege viszont felnőtteknek szól, ezért a szövegét inkább kihagyja.
Azok a kőszörnyek viszont neki egyáltalán nem szimpatikusak. Mintha tényleg bármelyik pillanatban életre kelnének, de az biztos, hogy Felthys felksikítana, akárcsak a szöszi Niema tenné az ő helyében. Fél szemmel mérgesen sandít rájuk, másik szemével pedig a társa tevékenységét figyeli, mindaddig, amíg egy kérdéssel nem rántja őt vissza az életbe.*
- Számomra ezek nem többek, mint száradt festék meg néhány csúnya kőszörny... *mondja, majd egy utolsó mérges pillantást vet a szobrokra, és eltűnik a nyitott ajtó sötétjében...*
//Belső Brigád//
*Szerencséje van, hogy páncélzatához tartozik egy csinos kis comb -és popsivédő, mert különben mutatmánya igen fájdalmasra sikeredett volna. A jobbot készségesen elfogadja, majd előre is engedi a fáklyafényes glóriával megáldott társát.
Kisvártatva leérnek egy terembe, ami nem nyújt különösebb érdekességet a férfi számára. Inkább a domborművek fogják meg, de azok sem a szépségük miatt, hanem a lehetséges csapdák miatt. Igaz, nem hisz a szörnyekben és egyéb lényekben kalandor létére, ami elég különös, de egy vízköpő szájából kirepülő nyílvessző is lehet olyan halálos, mint egy életre kelt vízköpő.*
- Menj, nézd meg, de gyorsan! Nem galériát látogatunk, hanem éppen egy kazamata bejáratánál ténfergünk, úgyhogy vigyázz a bőrödre! Felőlem meg mehetünk a nyitott ajtón.
*Ameddig a kis Hemitar művészettörténelmet tanul, ő fütyörészve méri fel továbbra is a terepet. Régi dallam, a szövege viszont felnőtteknek szól, ezért a szövegét inkább kihagyja.
Azok a kőszörnyek viszont neki egyáltalán nem szimpatikusak. Mintha tényleg bármelyik pillanatban életre kelnének, de az biztos, hogy Felthys felksikítana, akárcsak a szöszi Niema tenné az ő helyében. Fél szemmel mérgesen sandít rájuk, másik szemével pedig a társa tevékenységét figyeli, mindaddig, amíg egy kérdéssel nem rántja őt vissza az életbe.*
- Számomra ezek nem többek, mint száradt festék meg néhány csúnya kőszörny... *mondja, majd egy utolsó mérges pillantást vet a szobrokra, és eltűnik a nyitott ajtó sötétjében...*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-10 00:38:08
Üzenet elküldve: 2015-01-10 00:38:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Romok közt //
// Odabenn //
// Hemitar, Felthys //
*Az ifjú örül annak, hogy társasága érkezett mert így már nem is tűnik annyira ijesztőnek a hely. Mikor Felthys előre akar menni illedelmesen elengedi maga előtt és végig nézi a kis botladozást melyet enyhe mosolya majd segítő keze kísér amit reméli elfogadnak. Amint talpra állt a férfi Hemitár megszólal.*
- Akkor engedelmeddel előremegyek, és vigyázz nehogy elessél.
~ Remélem odalent is a patkányok és a botladozás lesz a legnagyobb bajunk. De azért nem volt rossz ötlet a kardot és a kötelet is magammal hozni.~
*A fiúnak már szinte olyan érzése támad nem lesz vége a lépcsőfokoknak de gondolatát egyből a lefelé vezető út vége fogadja. Lent megáll egy kicsit úgy hogy Felthys is lásson és körbenéz a teremben. Majd miközben megindul a terem közepe felé megtöri az izgatott csendet mely kettőjükön lett úrrá lefele jövet.*
- Remélem a többieknek nem lesz semmi baja kint, de jó lenne megtalálni az elszökött ló tulajdonosát. Lehet még meg is köszöni, hogy visszahoztuk a lovát. Abban egyetérthetünk, hogy a nyitott ajtó felé kéne mennünk mert arra mehettek az előttünk járók de én azért előtte megvizsgálnám a szobrokat és a freskókat is ha nem bánod.
*Hemitar a mondata végén megindul előre mint aki biztos abban, hogy társa nem ellenkezik de ha mégis így tesz akkor rögtön fordul a javasolt irányba. Amennyiben a fiú eléri a szobrokat és a freskót azokat kezdi el megnézni/megvizsgálni alaposabban. Az ajtót hagyja utoljára hiszen a zárak erőszakos kinyitásában nem jártas és nem is lát rajta olyat. Az ajtót csak annyira vizsgálja meg nem talál-e rajta valami érdekeset dombormút vagy más oda nem illő dolgot. Majd ezek után a másik két ajtó felett lévő véseteket is szemügyre veszi úgy mint az elsőt. Arca eddigre már komolyságot és érdeklődést mutat és amennyiben a társaság eljut ideáig Hemitar feltesz egy kérdést Felthysnek.*
- Neked bármi szemet szúrt vagy esetleg van valami amit ki tudtál venni ezekből a freskókból és vésetekből?
// Odabenn //
// Hemitar, Felthys //
*Az ifjú örül annak, hogy társasága érkezett mert így már nem is tűnik annyira ijesztőnek a hely. Mikor Felthys előre akar menni illedelmesen elengedi maga előtt és végig nézi a kis botladozást melyet enyhe mosolya majd segítő keze kísér amit reméli elfogadnak. Amint talpra állt a férfi Hemitár megszólal.*
- Akkor engedelmeddel előremegyek, és vigyázz nehogy elessél.
~ Remélem odalent is a patkányok és a botladozás lesz a legnagyobb bajunk. De azért nem volt rossz ötlet a kardot és a kötelet is magammal hozni.~
*A fiúnak már szinte olyan érzése támad nem lesz vége a lépcsőfokoknak de gondolatát egyből a lefelé vezető út vége fogadja. Lent megáll egy kicsit úgy hogy Felthys is lásson és körbenéz a teremben. Majd miközben megindul a terem közepe felé megtöri az izgatott csendet mely kettőjükön lett úrrá lefele jövet.*
- Remélem a többieknek nem lesz semmi baja kint, de jó lenne megtalálni az elszökött ló tulajdonosát. Lehet még meg is köszöni, hogy visszahoztuk a lovát. Abban egyetérthetünk, hogy a nyitott ajtó felé kéne mennünk mert arra mehettek az előttünk járók de én azért előtte megvizsgálnám a szobrokat és a freskókat is ha nem bánod.
*Hemitar a mondata végén megindul előre mint aki biztos abban, hogy társa nem ellenkezik de ha mégis így tesz akkor rögtön fordul a javasolt irányba. Amennyiben a fiú eléri a szobrokat és a freskót azokat kezdi el megnézni/megvizsgálni alaposabban. Az ajtót hagyja utoljára hiszen a zárak erőszakos kinyitásában nem jártas és nem is lát rajta olyat. Az ajtót csak annyira vizsgálja meg nem talál-e rajta valami érdekeset dombormút vagy más oda nem illő dolgot. Majd ezek után a másik két ajtó felett lévő véseteket is szemügyre veszi úgy mint az elsőt. Arca eddigre már komolyságot és érdeklődést mutat és amennyiben a társaság eljut ideáig Hemitar feltesz egy kérdést Felthysnek.*
- Neked bármi szemet szúrt vagy esetleg van valami amit ki tudtál venni ezekből a freskókból és vésetekből?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927