Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-06 12:01:53
Üzenet elküldve: 2022-01-06 12:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Mivel nem tapasztal ellenséges szándékot vagy agressziót a róka felől és az nem is kíván elmozdulni a helyéről, ráadásul a mágia sem sikerül, így másképp kell kiderítenie, milyen helyet foglal el a különös állat az összképben.
Elindul felé, óvatosan, ugrásra kész izmokkal és figyelemmel, amely nem csak a fekete rókát, de környezetének zajait is figyeli. Xauzur bizonyosan jelezne, ha valaki ólálkodna a közelben vagy veszélyt érezne. Ez már nem az a vadon, amit ismer, a Fekete Erdő számára is olyan ismeretlen, mint társainak.
Sosem látott még ilyen vadat Erdőmélyén, de nem tűnik szörnynek, így ha teheti, egészen közel megy hozzá, hátha kiderül valami az állat szándékait illetően. Az óvatosan közelít, de nem igazán tudja, mi lehet a róka célja vagy rendeltetése.*
- Hát te mit keresel itt, barátom? *Kérdi, de inkább csak magától, nem várja el, hogy egy állat válaszoljon a kérdésére. Ha közelebb ér, jobban szemügyre veszi a fekete vadat, igyekszik a legtöbbet megtudni róla, ami szemmel kideríthető. Ezúttal egy könnyebbnek tűnő varázslattal próbálkozik, ami talán még sikerül is neki szegényes mágikus erejét tekintve. Kíváncsi, a róka élő dolog-e vagy valami jól álcázott csapda és hogy az körülöttük elterülő néma erdőben valóban nincs élet vagy azért nem űzött ki a sötét mindent belőle.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
*Mivel nem tapasztal ellenséges szándékot vagy agressziót a róka felől és az nem is kíván elmozdulni a helyéről, ráadásul a mágia sem sikerül, így másképp kell kiderítenie, milyen helyet foglal el a különös állat az összképben.
Elindul felé, óvatosan, ugrásra kész izmokkal és figyelemmel, amely nem csak a fekete rókát, de környezetének zajait is figyeli. Xauzur bizonyosan jelezne, ha valaki ólálkodna a közelben vagy veszélyt érezne. Ez már nem az a vadon, amit ismer, a Fekete Erdő számára is olyan ismeretlen, mint társainak.
Sosem látott még ilyen vadat Erdőmélyén, de nem tűnik szörnynek, így ha teheti, egészen közel megy hozzá, hátha kiderül valami az állat szándékait illetően. Az óvatosan közelít, de nem igazán tudja, mi lehet a róka célja vagy rendeltetése.*
- Hát te mit keresel itt, barátom? *Kérdi, de inkább csak magától, nem várja el, hogy egy állat válaszoljon a kérdésére. Ha közelebb ér, jobban szemügyre veszi a fekete vadat, igyekszik a legtöbbet megtudni róla, ami szemmel kideríthető. Ezúttal egy könnyebbnek tűnő varázslattal próbálkozik, ami talán még sikerül is neki szegényes mágikus erejét tekintve. Kíváncsi, a róka élő dolog-e vagy valami jól álcázott csapda és hogy az körülöttük elterülő néma erdőben valóban nincs élet vagy azért nem űzött ki a sötét mindent belőle.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-05 16:49:00
Üzenet elküldve: 2022-01-05 16:49:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Alighanem a sokat emlegetett Fekete Erdő határán járhatnak, mikor a trió megtorpanásra kényszerül. Pycta varázslatának nincs hatása, s az állat sem adja különösebb jelét annak, hogy bárhová is invitálná a vendégeket. A fekete bundával megáldott róka épp oly mozdulatlanül szemléli őket csillogó szemeivel, mint eddig. Úgy ül ott az ösvény közepén, mintha csak őrizné, habár a legkevésbé sem tűnik ellenségesnek. Csak fehér végű farka moccan olykor-olykor, de egyéb jelét nem adja annak, hogy el kívánna onnan mozdulni.*
*Alighanem a sokat emlegetett Fekete Erdő határán járhatnak, mikor a trió megtorpanásra kényszerül. Pycta varázslatának nincs hatása, s az állat sem adja különösebb jelét annak, hogy bárhová is invitálná a vendégeket. A fekete bundával megáldott róka épp oly mozdulatlanül szemléli őket csillogó szemeivel, mint eddig. Úgy ül ott az ösvény közepén, mintha csak őrizné, habár a legkevésbé sem tűnik ellenségesnek. Csak fehér végű farka moccan olykor-olykor, de egyéb jelét nem adja annak, hogy el kívánna onnan mozdulni.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:50:22
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev egy olyan közösségben nőtt fel, ahol az erdő, a fák, a mindennapi élet szerves részei, az összeboruló lombkorona meg a kanyargós ösvény mégis felébreszt benne egy természetes félelmet. Keze akaratlanul is az övén viselt tőrre siklik, azt egyelőre elképzelni sem tudja, hogy hogyan fogja kicibálni a hátán keresztbevetett kardot a hüvelyéből, ha muszáj lesz előrántania. A pókhálók ráadásul eleve valami rosszat sejtetnek, valamiért hatalmas, agancsos pókokat képzel maga elé, ahogyan roppant csáprágóikat csattogtatják, hogy aztán pókselyembe tekerjék őket és valami fára lógassák, míg méltóztatnak elfogyasztani a pókméregtől széteső testüket. Kirázza a hideg is a gondolatra.
A kanyarulat után meg ott a róka, vagy rókaszerű lény, ami meglehet, hogy régebb óta a nyomukban jár, de Nievnek nem tűnt fel korábban. Ahogy Pycta megállásra inti őket, úgy megtorpan, keze ott a tőr markolatán és csak azért nem remeg, mert elfehéredő ujjakkal szorítja. Ezen a ponton a feszültség valószínűleg tapintható. Csak egy tétova lépést tesz Xauzur irányába és ha tud, akkor betúr másik kezével az állat bundájába. Főleg azért, hogy önmagát megnyugtassa kicsit.*
*Niev egy olyan közösségben nőtt fel, ahol az erdő, a fák, a mindennapi élet szerves részei, az összeboruló lombkorona meg a kanyargós ösvény mégis felébreszt benne egy természetes félelmet. Keze akaratlanul is az övén viselt tőrre siklik, azt egyelőre elképzelni sem tudja, hogy hogyan fogja kicibálni a hátán keresztbevetett kardot a hüvelyéből, ha muszáj lesz előrántania. A pókhálók ráadásul eleve valami rosszat sejtetnek, valamiért hatalmas, agancsos pókokat képzel maga elé, ahogyan roppant csáprágóikat csattogtatják, hogy aztán pókselyembe tekerjék őket és valami fára lógassák, míg méltóztatnak elfogyasztani a pókméregtől széteső testüket. Kirázza a hideg is a gondolatra.
A kanyarulat után meg ott a róka, vagy rókaszerű lény, ami meglehet, hogy régebb óta a nyomukban jár, de Nievnek nem tűnt fel korábban. Ahogy Pycta megállásra inti őket, úgy megtorpan, keze ott a tőr markolatán és csak azért nem remeg, mert elfehéredő ujjakkal szorítja. Ezen a ponton a feszültség valószínűleg tapintható. Csak egy tétova lépést tesz Xauzur irányába és ha tud, akkor betúr másik kezével az állat bundájába. Főleg azért, hogy önmagát megnyugtassa kicsit.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-05 09:07:47
Üzenet elküldve: 2022-01-05 09:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Kellemetlenül érzi magát a ködös völgyben. Nem tudná megmondani, mitől, de legyen az akármi, ők éppen amiatt vannak itt. Biztos, hogy nem a köd és nem is a sűrű fák, mégcsak nem is a pókhálók, vagy Nievesha szótlan távolságtartása. Ezek mind megszokott részei a környezetnek, talán utóbbit kivéve.
Rírion utoljára az ingoványnál szólalt meg alpári módon, azóta igazán visszafogta tajparaszt énjét. Most nagyon furcsának találja, hogy saját magának nem volt oka káromkodni, Pyctának viszont igen. Ez azt jelenti számára, hogy nem lát valamit, amit az Erdőmélyi már tisztán érzékel. Abban is biztos, hogy a veszély előttük sem marad rejtve, de lehet nem lesz már idő az ízesebb kifejezésekre.
Szörnyek helyett egy nyugodt róka készteti őket megállásra. Nem tudják, kinek az oldalán áll és a kócos elfnek kedve volna kezét a tőr vagy a lándzsa markolatára helyezni, de nem teszi. Feltételezi, hogy az állat értelmes és nagyon is értené a mozdulatot. Xauzur miatt tudja már, hogy nem szabad lebecsülni az erdő vadjait. Pycta varázslási szándékát most sem ismeri fel, mint ahogy akkor sem ismerte fel, mikor korábban rajta próbálta meg ugyanezt a varázslatot. Mindkét esetben jól jött volna a siker, de mivel Rírion nem tudja, nem is bánja.*
*Kellemetlenül érzi magát a ködös völgyben. Nem tudná megmondani, mitől, de legyen az akármi, ők éppen amiatt vannak itt. Biztos, hogy nem a köd és nem is a sűrű fák, mégcsak nem is a pókhálók, vagy Nievesha szótlan távolságtartása. Ezek mind megszokott részei a környezetnek, talán utóbbit kivéve.
Rírion utoljára az ingoványnál szólalt meg alpári módon, azóta igazán visszafogta tajparaszt énjét. Most nagyon furcsának találja, hogy saját magának nem volt oka káromkodni, Pyctának viszont igen. Ez azt jelenti számára, hogy nem lát valamit, amit az Erdőmélyi már tisztán érzékel. Abban is biztos, hogy a veszély előttük sem marad rejtve, de lehet nem lesz már idő az ízesebb kifejezésekre.
Szörnyek helyett egy nyugodt róka készteti őket megállásra. Nem tudják, kinek az oldalán áll és a kócos elfnek kedve volna kezét a tőr vagy a lándzsa markolatára helyezni, de nem teszi. Feltételezi, hogy az állat értelmes és nagyon is értené a mozdulatot. Xauzur miatt tudja már, hogy nem szabad lebecsülni az erdő vadjait. Pycta varázslási szándékát most sem ismeri fel, mint ahogy akkor sem ismerte fel, mikor korábban rajta próbálta meg ugyanezt a varázslatot. Mindkét esetben jól jött volna a siker, de mivel Rírion nem tudja, nem is bánja.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:56:55
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Az elfek változnak. Nem csak az emberek. Az egykori jámbor szerzetesből, aki csuhában járta Erdőmélyét és lett Vadvéd lakója, később vezetője, hogy aztán prófétává váljon. A változás nem csak a testét, de a lelkét is megváltoztatta. Fiatalon olyan volt, mint egy cserje, könnyen hajlott, alkalmazkodott, ám mostanra az a fa kiterebélyesedett, sokkal többet bír, állja a szelet és a kérge is megvastagodott. Ahogy az erdőmélyi elf lelke. Tudja már, hogy nem minden fekete vagy fehér. A sötétség és a Vérúr vagy szolgái ellen harcolni nem csak annyit jelent, hogy szörnyeket öl.
Készülődés közben szótlan hallgatja a két ifjú beszélgetését a köpenyről és virágokról, majd kiosztja szigorú intelmeit és átadja a bájitalokat is. Nievesha távolságtartása aggasztja. A legrosszabbkor jött ez a kamaszos ellenállás, mintha nem a társa, az édesapja, hanem az ellensége lenne és mindent csak azért tenne, hogy a lánynak rossz legyen. Ebből még baj lehet, de visszafordulni már nincs idő és lehetőség. Csak reméli, hogy a Fákban Lakó megóvja őt a veszedelmektől.
Ahogy egyre beljebb hatolnak a vadonba, úgy válik a csuhátlan csuhás is egyre feszültebbé. Érzékei kiélesednek, izmai meg-megfeszülnek a páncél alatt. A völgybe érve pedig az erdő még annak ellenére is ismeretlen jegyeket mutat, hogy fiatalabb korában kereszül-kasul bejárta az egészet. Az erdő némasága sokat jelent, hisz a fák között ritkán van csend. Közel járhatnak.
A forduló után, amikor megpillantja a rókát, amit Xauzur valószínűleg hamarabb jelez neki, mint hogy meglátná, megtorpan és némán, felemelt karjával erre utasítja társait is. A róka nem tűnik fenyegetőnek és már az erőd romjai között is találkoztak vele. Nem hinné, hogy az ellenség oldalán áll, ahhoz túl szép, túl élő. Talán mutatni akar nekik valamit?*
- Hm. *Morran az erdőmélyi elf és tenyerével mutatja, hogy Nievesha és Rírion maradjanak, ezt a jelet az irbisznek is megismétli, nem szeretné, ha a nagymacska elijesztené a különös állatot. Igyekszik elsütni egy varázslatot, pillanatra becsukja a szemét, hogy érzékelje a közelben lévő ellenséges szándékot, így egészítve ki információit. Ha nem sikerül a mágia, akkor kénytelen lesz az ösztöneire hagyatkozni és annak fényében dönteni.
Ha a fekete róka elindul vagy úgy érzi, vezetni kívánja őket, akkor szól a hátramaradottaknak, hogy kövessék és elindul az állat után.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Az elfek változnak. Nem csak az emberek. Az egykori jámbor szerzetesből, aki csuhában járta Erdőmélyét és lett Vadvéd lakója, később vezetője, hogy aztán prófétává váljon. A változás nem csak a testét, de a lelkét is megváltoztatta. Fiatalon olyan volt, mint egy cserje, könnyen hajlott, alkalmazkodott, ám mostanra az a fa kiterebélyesedett, sokkal többet bír, állja a szelet és a kérge is megvastagodott. Ahogy az erdőmélyi elf lelke. Tudja már, hogy nem minden fekete vagy fehér. A sötétség és a Vérúr vagy szolgái ellen harcolni nem csak annyit jelent, hogy szörnyeket öl.
Készülődés közben szótlan hallgatja a két ifjú beszélgetését a köpenyről és virágokról, majd kiosztja szigorú intelmeit és átadja a bájitalokat is. Nievesha távolságtartása aggasztja. A legrosszabbkor jött ez a kamaszos ellenállás, mintha nem a társa, az édesapja, hanem az ellensége lenne és mindent csak azért tenne, hogy a lánynak rossz legyen. Ebből még baj lehet, de visszafordulni már nincs idő és lehetőség. Csak reméli, hogy a Fákban Lakó megóvja őt a veszedelmektől.
Ahogy egyre beljebb hatolnak a vadonba, úgy válik a csuhátlan csuhás is egyre feszültebbé. Érzékei kiélesednek, izmai meg-megfeszülnek a páncél alatt. A völgybe érve pedig az erdő még annak ellenére is ismeretlen jegyeket mutat, hogy fiatalabb korában kereszül-kasul bejárta az egészet. Az erdő némasága sokat jelent, hisz a fák között ritkán van csend. Közel járhatnak.
A forduló után, amikor megpillantja a rókát, amit Xauzur valószínűleg hamarabb jelez neki, mint hogy meglátná, megtorpan és némán, felemelt karjával erre utasítja társait is. A róka nem tűnik fenyegetőnek és már az erőd romjai között is találkoztak vele. Nem hinné, hogy az ellenség oldalán áll, ahhoz túl szép, túl élő. Talán mutatni akar nekik valamit?*
- Hm. *Morran az erdőmélyi elf és tenyerével mutatja, hogy Nievesha és Rírion maradjanak, ezt a jelet az irbisznek is megismétli, nem szeretné, ha a nagymacska elijesztené a különös állatot. Igyekszik elsütni egy varázslatot, pillanatra becsukja a szemét, hogy érzékelje a közelben lévő ellenséges szándékot, így egészítve ki információit. Ha nem sikerül a mágia, akkor kénytelen lesz az ösztöneire hagyatkozni és annak fényében dönteni.
Ha a fekete róka elindul vagy úgy érzi, vezetni kívánja őket, akkor szól a hátramaradottaknak, hogy kövessék és elindul az állat után.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-02 17:53:08
Üzenet elküldve: 2022-01-02 17:53:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*A hármas végül útra kel, a hajnal hűvöse pedig kellőképp felébreszti mind a testet, mind az elmét. Nincs hozzá elég hideg, hogy a reggeli harmat dérré fagyjon lábuk alatt, de még cipőjük talpán keresztül is érezhetik a nedves ridegséget.
Ahogy beljebb és beljebb érnek Erdőmélye szívébe, hátuk mögött hagyva az ismert csapásokat, úgy válik az erdő is köröttük egyre sűrűbbé és sötétebbé. Delelőre járhat már az idő, mikor egy kiadósabb kaptató után szélesebb völgy tárulhat szemük elé. A szurdokban megül a sejtelmes köd, az erdő szinte néma erre. A fölébük boruló fák itt mintha jóval setétebb színekben pomáznának, s a levegő is fojtogatóbb, a hűvös időjárás ellenére valahogy fülledtebb. Megannyi, kisebb-nagyobb pókháló villan rájuk az ágas-bogas, száradt lombok közül a ködön átszűrődő, halovány fényben. Egy bagoly huhog fel öblösen a közelben, ám válasz nem érkezik rá. Az erdő némasága nyomasztóan telepedik a három utazóra. A csapás jóval kanyargósabb, mint eddig, de legalább komoly szintkülönbségek itt lenn már nem akadályozzák a triót. Szarvaslényeknek, egyéb, erdőhöz nem való szörnyetegeknek se híre, se hamva. Egy élesebb forduló után azonban jó, egy tucat lépésre tőlük különös szerzettel találják szembe magukat. Az éjfekete róka, kit láthattak már Vadvéd romjai között is. Türelmesen ücsörög az ösvény közepén, apró szemeit kíváncsian függesztve rájuk. Nem tűnik fenyegetőnek, még is szokatlan viselkedés ez egy rókától.*
*A hármas végül útra kel, a hajnal hűvöse pedig kellőképp felébreszti mind a testet, mind az elmét. Nincs hozzá elég hideg, hogy a reggeli harmat dérré fagyjon lábuk alatt, de még cipőjük talpán keresztül is érezhetik a nedves ridegséget.
Ahogy beljebb és beljebb érnek Erdőmélye szívébe, hátuk mögött hagyva az ismert csapásokat, úgy válik az erdő is köröttük egyre sűrűbbé és sötétebbé. Delelőre járhat már az idő, mikor egy kiadósabb kaptató után szélesebb völgy tárulhat szemük elé. A szurdokban megül a sejtelmes köd, az erdő szinte néma erre. A fölébük boruló fák itt mintha jóval setétebb színekben pomáznának, s a levegő is fojtogatóbb, a hűvös időjárás ellenére valahogy fülledtebb. Megannyi, kisebb-nagyobb pókháló villan rájuk az ágas-bogas, száradt lombok közül a ködön átszűrődő, halovány fényben. Egy bagoly huhog fel öblösen a közelben, ám válasz nem érkezik rá. Az erdő némasága nyomasztóan telepedik a három utazóra. A csapás jóval kanyargósabb, mint eddig, de legalább komoly szintkülönbségek itt lenn már nem akadályozzák a triót. Szarvaslényeknek, egyéb, erdőhöz nem való szörnyetegeknek se híre, se hamva. Egy élesebb forduló után azonban jó, egy tucat lépésre tőlük különös szerzettel találják szembe magukat. Az éjfekete róka, kit láthattak már Vadvéd romjai között is. Türelmesen ücsörög az ösvény közepén, apró szemeit kíváncsian függesztve rájuk. Nem tűnik fenyegetőnek, még is szokatlan viselkedés ez egy rókától.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-01 13:20:32
Üzenet elküldve: 2022-01-01 13:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev valahogy furcsa racionalitással viszonyul a világhoz, ez most abban nyilvánul meg, hogy bár a csizmát kényelmesnek találja, de mégsem gondolná, hogy ő ettől gyorsabban futna, vagy léptei ruganyosabbak lennének. Ha így is tűnik, akkor csak az elméje akarja elhitetni vele a dolgot, de nyilván nincs így, hisz ugyanúgy kifullad a toronyba érve, mint máskor is kifulladna.
A mellvédre könyökölve bámul a sűrű erdőre, kicsit félelmetesnek találja, de hát bárki annak találja, aki kicsit is épeszű, akkor is ugyanígy érezne, ha nem látta volna ezeket a fura, gonosz lényeket. Szeretne hinni benne, hogy Pycta mellett nem eshet baja ezeknek a fáknak a szinte összenőtt, áthatolhatatlan koronája alatt, de a racionális énje megint ott van, hiszen a múlt nap is úgy legázolta az a lény, hogy szinte felfogni sem volt ideje a történteket.
Nem moccan a toronyból addig, míg nem szólítják le, köszöni szépen, de nagyon jól van ő ott. Akkor sem siet a lemászással, mikor Pycta utána kiált, de a korhadt létrafokokon amúgy sem egy életbiztosítás az, ha ész nélkül rohan.
A kérdésre, hogy mik a tapasztalatai, csak a vállát vonja meg. Igazából még maga sem tudja, kényelmes. Rírion kérdésére a fejét rázza, a virágosság nem változtat semmit, a meleg köpeny meleg marad, a lenge blúz pedig lenge. A két elf számára minden bizonnyal egyértelmű, hogy Niev ma sincsen beszédes kedvében, kényelmetlenül igazgatja a vállán átvetett kardhevedert, olyan súly ez, amihez nem szokott hozzá és hiába nála a fegyver, annak forgatásához nem kapott instrukciókat. Ez elég nyomasztó tudat.
Míg Pycta meg nem állítja őket, addig igyekszik az elfek előtt, de Xauzur mögött haladni. Csak akkor torpan meg és fordul a másik kettő felé, mikor Pycta előadja a terveket. A káromkodásra felszalad a fél szemöldöke, egészen a homloka közepéig, így az amúgy is komoly arckifejezése még komolyabbá válik. Ahogy Rírion, úgy Niev is úgy találja, hogy idegenül hangzik az ilyesmi Pycta szájából.*
- Kösz.
*Mondja a kapott italokra, elsüllyeszti őket a szütyőjében. Részéről indulhatnak, csak essenek már túl rajta.*
*Niev valahogy furcsa racionalitással viszonyul a világhoz, ez most abban nyilvánul meg, hogy bár a csizmát kényelmesnek találja, de mégsem gondolná, hogy ő ettől gyorsabban futna, vagy léptei ruganyosabbak lennének. Ha így is tűnik, akkor csak az elméje akarja elhitetni vele a dolgot, de nyilván nincs így, hisz ugyanúgy kifullad a toronyba érve, mint máskor is kifulladna.
A mellvédre könyökölve bámul a sűrű erdőre, kicsit félelmetesnek találja, de hát bárki annak találja, aki kicsit is épeszű, akkor is ugyanígy érezne, ha nem látta volna ezeket a fura, gonosz lényeket. Szeretne hinni benne, hogy Pycta mellett nem eshet baja ezeknek a fáknak a szinte összenőtt, áthatolhatatlan koronája alatt, de a racionális énje megint ott van, hiszen a múlt nap is úgy legázolta az a lény, hogy szinte felfogni sem volt ideje a történteket.
Nem moccan a toronyból addig, míg nem szólítják le, köszöni szépen, de nagyon jól van ő ott. Akkor sem siet a lemászással, mikor Pycta utána kiált, de a korhadt létrafokokon amúgy sem egy életbiztosítás az, ha ész nélkül rohan.
A kérdésre, hogy mik a tapasztalatai, csak a vállát vonja meg. Igazából még maga sem tudja, kényelmes. Rírion kérdésére a fejét rázza, a virágosság nem változtat semmit, a meleg köpeny meleg marad, a lenge blúz pedig lenge. A két elf számára minden bizonnyal egyértelmű, hogy Niev ma sincsen beszédes kedvében, kényelmetlenül igazgatja a vállán átvetett kardhevedert, olyan súly ez, amihez nem szokott hozzá és hiába nála a fegyver, annak forgatásához nem kapott instrukciókat. Ez elég nyomasztó tudat.
Míg Pycta meg nem állítja őket, addig igyekszik az elfek előtt, de Xauzur mögött haladni. Csak akkor torpan meg és fordul a másik kettő felé, mikor Pycta előadja a terveket. A káromkodásra felszalad a fél szemöldöke, egészen a homloka közepéig, így az amúgy is komoly arckifejezése még komolyabbá válik. Ahogy Rírion, úgy Niev is úgy találja, hogy idegenül hangzik az ilyesmi Pycta szájából.*
- Kösz.
*Mondja a kapott italokra, elsüllyeszti őket a szütyőjében. Részéről indulhatnak, csak essenek már túl rajta.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-31 18:16:33
Üzenet elküldve: 2021-12-31 18:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Éppen bebizonyosik feltételezése a lándzsáról, mikor Pycta visszatér, így nem is szorul magyarázatra a dolog. Számos dudva legyőzötten hever a fűben, sajnos a sötétség harcosaival nem lesz ilyen egyszerű dolga. Eddigre a fegyver hosszát is jobban megszokta, már nagyobb bizalommal lendítette meg utolsó próbájához. Természetesen, mialatt ezzel foglalkozott nem látta, hogy Nievesha megfogadta a tippjét. A lány a magasban jár, mire az elfek végeznek. Ríriont összehajtott köpenye fogadja táborhelyükön.*
- Nem gondoltam, hogy újra a régi lesz. *Jegyzi meg, ha Nievesha is visszatért. A köpeny sötét színű, durva szövetből készült. Nem szép, de jól bírja a strapát és tartja a meleget. Kíváncsi lenne a kócos elf, hogy köpenyének előnyös tulajdonságai meg voltak e "virág korában" is. Vagy ezek mind a szépség ára? Ugyanakkor a köpenynél sokkal érdekesebb most a csízma. Megvárja, míg a lány felel apja kérdéseire, ha felel. Ha nincs beszélgetős hangulatban, akkor Rírion se kérdez.*
- Változtat egy ruha egyéb tulajdonságain az, hogy virágnak látszik? *Kérdi, ha módot lát rá. Ezalatt már ő is felvette durva köpenyét. ~Virágosan jobban tetszett.~
Részéről az indulásnak nincs akadálya. Korábban szívesen beszélgetett útközben, de most a helyzet komolysága miatt egészen csendes. Pyctára odafigyel, felfogja szavai lényegét, de a káromkodás nem tűnik fel azonnal. Eddigi mindennapjaiban szokványos dolog volt az alpári beszéd, akár a saját magától, akár más, hasonló életvitelű egyénektől. Sok pillanatnyi késéssel rájön, hogy Pyctától azért ez szokatlan. Nem mintha tudná, mik az elf gyakori szokásai, de az elmúlt két napban nem hallotta káromkodni, vagy csak nem emlékszik rá. Ennek ellenére nem tesz rá megjegyzést. Számára semmi rossz nincs benne.
Bólint a szigorú intelmekre. Hogy mennyire lesz képes megfogadni, az majd eldől a gyakorlatban. A varázsitalokról már éppen kérdezne, mikor kérdés nélkül is választ kap. A zöldekről hallott korábban. Használni is volt alkalma egyszer, nagyon régen. A sárgák hatását viszont egyáltalán nem ismerte.*
- Köszönöm. *Feleli röviden. Ha adja a elyzet, mindenképpen használni fogja őket. Addig is egy jó mély zsebbe teszi el mindet, ahonnét nem potyoghat ki az értékes holmi.*
*Éppen bebizonyosik feltételezése a lándzsáról, mikor Pycta visszatér, így nem is szorul magyarázatra a dolog. Számos dudva legyőzötten hever a fűben, sajnos a sötétség harcosaival nem lesz ilyen egyszerű dolga. Eddigre a fegyver hosszát is jobban megszokta, már nagyobb bizalommal lendítette meg utolsó próbájához. Természetesen, mialatt ezzel foglalkozott nem látta, hogy Nievesha megfogadta a tippjét. A lány a magasban jár, mire az elfek végeznek. Ríriont összehajtott köpenye fogadja táborhelyükön.*
- Nem gondoltam, hogy újra a régi lesz. *Jegyzi meg, ha Nievesha is visszatért. A köpeny sötét színű, durva szövetből készült. Nem szép, de jól bírja a strapát és tartja a meleget. Kíváncsi lenne a kócos elf, hogy köpenyének előnyös tulajdonságai meg voltak e "virág korában" is. Vagy ezek mind a szépség ára? Ugyanakkor a köpenynél sokkal érdekesebb most a csízma. Megvárja, míg a lány felel apja kérdéseire, ha felel. Ha nincs beszélgetős hangulatban, akkor Rírion se kérdez.*
- Változtat egy ruha egyéb tulajdonságain az, hogy virágnak látszik? *Kérdi, ha módot lát rá. Ezalatt már ő is felvette durva köpenyét. ~Virágosan jobban tetszett.~
Részéről az indulásnak nincs akadálya. Korábban szívesen beszélgetett útközben, de most a helyzet komolysága miatt egészen csendes. Pyctára odafigyel, felfogja szavai lényegét, de a káromkodás nem tűnik fel azonnal. Eddigi mindennapjaiban szokványos dolog volt az alpári beszéd, akár a saját magától, akár más, hasonló életvitelű egyénektől. Sok pillanatnyi késéssel rájön, hogy Pyctától azért ez szokatlan. Nem mintha tudná, mik az elf gyakori szokásai, de az elmúlt két napban nem hallotta káromkodni, vagy csak nem emlékszik rá. Ennek ellenére nem tesz rá megjegyzést. Számára semmi rossz nincs benne.
Bólint a szigorú intelmekre. Hogy mennyire lesz képes megfogadni, az majd eldől a gyakorlatban. A varázsitalokról már éppen kérdezne, mikor kérdés nélkül is választ kap. A zöldekről hallott korábban. Használni is volt alkalma egyszer, nagyon régen. A sárgák hatását viszont egyáltalán nem ismerte.*
- Köszönöm. *Feleli röviden. Ha adja a elyzet, mindenképpen használni fogja őket. Addig is egy jó mély zsebbe teszi el mindet, ahonnét nem potyoghat ki az értékes holmi.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-22 11:09:04
Üzenet elküldve: 2021-12-22 11:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Javaslatára mindhárman kipróbálják az ajándékokat és bár Nievesha kételkedik azok eredetében és ajándék mivoltában, végül mégis felhúzza a csizmát, Rírion pedig magabiztosan próbálgatja a lándzsát, amíg az erdőmélyi elf elindul az ismert-ismeretlen romos épület belseje felé, hogy hasonlóan próbára tegye az egyszerűnek tűnő lámpást.
Ahogy belép az egykor ebédlőnek használt helyiségbe, amelyet az erdő már visszakövetelt magának, magasra emeli a lámpást és azonnal kiderül számára annak haszna. A fény, amely őt nem vakítja, bevilágítja a félhomályos szoba majd' minden szegletét. Sejti, hogy esetleg mást zavarna a ragyogása, feltételezi, hogy talán a fényben hívőkre nincs hatással, de a sötétség szolgáig minden bizonnyal vakítaná. Persze minderre csak élesben szerezhet bizonyosságot, de ennek ellenére elégedetten oltja el a lámpást és indul vissza a többiekhez.
Odaérve talán még szemtanúja lehet, ahogy az ifjú kócos elf a falándzsával elmetszi a szívós növények szárát. Lám, az ő ajándéka sem hasztalan.*
- Hol van Nievesha? *Kérdi, de természetesen első gondolata az, hogy talán még mindig az őrtoronyban van, ahova küldte, hogy kipróbálja a csizmát.*
- Niev! Gyere, indulunk! *Kiált fel oda és nekikezd, hogy összepakolja felszerelésüket.
Szótlan dolgozik, a lámpást a hátizsákjába rejti a többi felszerelés mellé. Felvértezi magát, ellenőrzi a csatokat és szíjakat, majd felveszi a hátizsákját is. Ha Nievesha visszatért, megkérdi, mik a tapasztalatai a csizmával kapcsolatban.*
- Az enyém működött és Rírioné is, te hogy érezted? *Kérdi, ahogy ráfog Éjvihar kantárjára és elindulnának kifelé az egykor volt erődből.
Ha kitárgyalták, hogy melyik ajándék mire jó, természetesen ő is elmondja, hogy a sajátjával mit tapasztalt, onnantól szótlan vezeti a kis csapatot nyugatra, ahol az orkok szerint a Fekete Erdő elterül. Xauzur az előőrs, vezeti és figyelmeztetheti őket a veszélyre.
A veszélyes terület előtt az irbisz minden bizonnyal bevárja őket, ha pedig így történik, a páncélos próféta, megállítja a csapatot, hogy átbeszélhessék a terveket.*
- Innen már minden lépés fontos. Legyetek óvatosak és ne vállaljatok felesleges kockázatot. Először felderítünk, aztán tervet készítünk. Ha valami elbaszódik, rögtönzünk. *A veszély közelsége érdessé teszi a kedvét, minden érzéke kiélesedik, kissé feszültté is válik. Nincs kedve finomkodni.*
- Nievesha, ha azt mondom, fuss, futsz. Ha azt mondom bújj el, elbújsz. *Villannak a sárga ragadozószemek a lány felé. A komoly pillantás mögött szeretet és aggodalom.*
- Ugyanez vonatkozik rád is. *Fordul tekintete Rírion felé.*
- Nincs hősködés, nincs külön akció. Óvatosnak és nagyon ébernek kell lennünk, ezt az erdőt már nem védi a Fákban Lakó. *Kezdi fürkészni az előttük elterülő, ellenségesnek tűnő erdőt.*
- A fegyver legyen a kezetek ügyében, de csak okosan. Bízom bennetek és ti is bízzatok bennem és az Erdő Szívében. Ezeket meg fogjátok. *Nyitja ki a zsákját és kezdi előhalászni belőle a bájitalokat.
Átad 2 Sötétzöld varázsitalt Nievesha del Ventusnak.
Majd még 2 Világoszöld varázsitalt Nievesha del Ventus kap. Utána kap 1 Citromsárga varázsitalt Fänrírion Scir'x is. És további 2 Napsárga varázsital kerül Fänrírion Scir'xhoz, végül pedig 2 Sötétzöld varázsital is landol Fänrírion Scir'xnél. *
- Így, akkor használjátok, ha szükséges. A zöld gyógyít, minél sötétebb, annál nagyobb sebet, a sárgától ügyesebben célzol és harcolsz. *Ad némi magyarázatot is mellé.*
- Gyerünk. *Pillant még társai felé, Nieven kicsit tovább áll meg a tekintete, majd elsőként lépne be a Fekete Erdőbe. Ahogy korábban is mondta, az elsődleges cél most a felderítés. A lények elég jellegzetes nyomot hagyhatnak és nem nagyon törődnek a nyomaik eltüntetésében, ez a segítségükre lehet. Így haladnának előre, amíg nem találnak valamit. Csendben és óvatosan.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Javaslatára mindhárman kipróbálják az ajándékokat és bár Nievesha kételkedik azok eredetében és ajándék mivoltában, végül mégis felhúzza a csizmát, Rírion pedig magabiztosan próbálgatja a lándzsát, amíg az erdőmélyi elf elindul az ismert-ismeretlen romos épület belseje felé, hogy hasonlóan próbára tegye az egyszerűnek tűnő lámpást.
Ahogy belép az egykor ebédlőnek használt helyiségbe, amelyet az erdő már visszakövetelt magának, magasra emeli a lámpást és azonnal kiderül számára annak haszna. A fény, amely őt nem vakítja, bevilágítja a félhomályos szoba majd' minden szegletét. Sejti, hogy esetleg mást zavarna a ragyogása, feltételezi, hogy talán a fényben hívőkre nincs hatással, de a sötétség szolgáig minden bizonnyal vakítaná. Persze minderre csak élesben szerezhet bizonyosságot, de ennek ellenére elégedetten oltja el a lámpást és indul vissza a többiekhez.
Odaérve talán még szemtanúja lehet, ahogy az ifjú kócos elf a falándzsával elmetszi a szívós növények szárát. Lám, az ő ajándéka sem hasztalan.*
- Hol van Nievesha? *Kérdi, de természetesen első gondolata az, hogy talán még mindig az őrtoronyban van, ahova küldte, hogy kipróbálja a csizmát.*
- Niev! Gyere, indulunk! *Kiált fel oda és nekikezd, hogy összepakolja felszerelésüket.
Szótlan dolgozik, a lámpást a hátizsákjába rejti a többi felszerelés mellé. Felvértezi magát, ellenőrzi a csatokat és szíjakat, majd felveszi a hátizsákját is. Ha Nievesha visszatért, megkérdi, mik a tapasztalatai a csizmával kapcsolatban.*
- Az enyém működött és Rírioné is, te hogy érezted? *Kérdi, ahogy ráfog Éjvihar kantárjára és elindulnának kifelé az egykor volt erődből.
Ha kitárgyalták, hogy melyik ajándék mire jó, természetesen ő is elmondja, hogy a sajátjával mit tapasztalt, onnantól szótlan vezeti a kis csapatot nyugatra, ahol az orkok szerint a Fekete Erdő elterül. Xauzur az előőrs, vezeti és figyelmeztetheti őket a veszélyre.
A veszélyes terület előtt az irbisz minden bizonnyal bevárja őket, ha pedig így történik, a páncélos próféta, megállítja a csapatot, hogy átbeszélhessék a terveket.*
- Innen már minden lépés fontos. Legyetek óvatosak és ne vállaljatok felesleges kockázatot. Először felderítünk, aztán tervet készítünk. Ha valami elbaszódik, rögtönzünk. *A veszély közelsége érdessé teszi a kedvét, minden érzéke kiélesedik, kissé feszültté is válik. Nincs kedve finomkodni.*
- Nievesha, ha azt mondom, fuss, futsz. Ha azt mondom bújj el, elbújsz. *Villannak a sárga ragadozószemek a lány felé. A komoly pillantás mögött szeretet és aggodalom.*
- Ugyanez vonatkozik rád is. *Fordul tekintete Rírion felé.*
- Nincs hősködés, nincs külön akció. Óvatosnak és nagyon ébernek kell lennünk, ezt az erdőt már nem védi a Fákban Lakó. *Kezdi fürkészni az előttük elterülő, ellenségesnek tűnő erdőt.*
- A fegyver legyen a kezetek ügyében, de csak okosan. Bízom bennetek és ti is bízzatok bennem és az Erdő Szívében. Ezeket meg fogjátok. *Nyitja ki a zsákját és kezdi előhalászni belőle a bájitalokat.
Átad 2 Sötétzöld varázsitalt Nievesha del Ventusnak.
Majd még 2 Világoszöld varázsitalt Nievesha del Ventus kap. Utána kap 1 Citromsárga varázsitalt Fänrírion Scir'x is. És további 2 Napsárga varázsital kerül Fänrírion Scir'xhoz, végül pedig 2 Sötétzöld varázsital is landol Fänrírion Scir'xnél. *- Így, akkor használjátok, ha szükséges. A zöld gyógyít, minél sötétebb, annál nagyobb sebet, a sárgától ügyesebben célzol és harcolsz. *Ad némi magyarázatot is mellé.*
- Gyerünk. *Pillant még társai felé, Nieven kicsit tovább áll meg a tekintete, majd elsőként lépne be a Fekete Erdőbe. Ahogy korábban is mondta, az elsődleges cél most a felderítés. A lények elég jellegzetes nyomot hagyhatnak és nem nagyon törődnek a nyomaik eltüntetésében, ez a segítségükre lehet. Így haladnának előre, amíg nem találnak valamit. Csendben és óvatosan.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-09 12:44:10
Üzenet elküldve: 2021-12-09 12:44:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Hűvös huzat áramlik a kunyhóból, ahogy Pycta belép. Üres, romos és kihalt, ám a gyertyaláng mindent bevilágít. Ahogy a szerzetes magasba emeli, vakító fényt bocsájt ki magából, ám az elf látását ez nem befolyásolja.
Fänrírionnak eközben módja van a lándzsával próbát tenni. Érezheti, mily könnyű forgatni, egészen a kezébe simul. A szokatlanul éles, fából készült lándzsahegy pedig nem hagy benne kétséget afelől, hogy ez nem egy szokványos fegyver.
Nievesha végül legyűri a kellemetlen érzést magában és felhúzza a csizmát. Az ruhájához idomulva felveszi a virágmintát, mintha csak mindig is ilyen lett volna. Hamar feltűnhet számára, mennyire kényelmes a lábbeli, s mily könnyű benne a mozgás. Jóval gyorsabban képes benne futni, mint ahogy azt ő gondolta volna, a ruganyos léptek azonban állóképességére nincsenek hatással. Ahogy felér a toronyba, a lány egészen kifullad.
Amennyiben a trió is úgy érzi, elindulhatnak. Jó időbe telik, mire elérik az erdő nyugati részét és az említett "Fekete Erdőt", s ezzel alighanem az erdei elf is tisztában lehet. Ugyanakkor mindhárman kipihenték a tegnapi nap fáradalmait, újult erővel vethetik be magukat a sűrű erdőbe. Hogy mit tartogat számukra a Fekete Erdő, annak csak az idő lesz a megmondója. Ugyanakkor egy dologban biztosak lehetnek: Ott már az Erdőszellem sem óvhatja meg őket.*
*Hűvös huzat áramlik a kunyhóból, ahogy Pycta belép. Üres, romos és kihalt, ám a gyertyaláng mindent bevilágít. Ahogy a szerzetes magasba emeli, vakító fényt bocsájt ki magából, ám az elf látását ez nem befolyásolja.
Fänrírionnak eközben módja van a lándzsával próbát tenni. Érezheti, mily könnyű forgatni, egészen a kezébe simul. A szokatlanul éles, fából készült lándzsahegy pedig nem hagy benne kétséget afelől, hogy ez nem egy szokványos fegyver.
Nievesha végül legyűri a kellemetlen érzést magában és felhúzza a csizmát. Az ruhájához idomulva felveszi a virágmintát, mintha csak mindig is ilyen lett volna. Hamar feltűnhet számára, mennyire kényelmes a lábbeli, s mily könnyű benne a mozgás. Jóval gyorsabban képes benne futni, mint ahogy azt ő gondolta volna, a ruganyos léptek azonban állóképességére nincsenek hatással. Ahogy felér a toronyba, a lány egészen kifullad.
Amennyiben a trió is úgy érzi, elindulhatnak. Jó időbe telik, mire elérik az erdő nyugati részét és az említett "Fekete Erdőt", s ezzel alighanem az erdei elf is tisztában lehet. Ugyanakkor mindhárman kipihenték a tegnapi nap fáradalmait, újult erővel vethetik be magukat a sűrű erdőbe. Hogy mit tartogat számukra a Fekete Erdő, annak csak az idő lesz a megmondója. Ugyanakkor egy dologban biztosak lehetnek: Ott már az Erdőszellem sem óvhatja meg őket.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-08 13:05:20
Üzenet elküldve: 2021-12-08 13:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ha Niev ismerné a származása teljes történetét, akkor meg sem lepődne azon, hogy kételkedik. Ha ismerné a titkot, akkor tudná, hogy ez nem más, mint a híres-neves tharg-paranoia. Ezért aztán csak áll egy darabig és nézegeti a csizmát. Pycta szavai nem győzik meg, mert most is úgy gondolja, hogy túlságosan kiszámíthatóak, ezt pedig bárki könnyen kihasználhatja. Ő, ha meg akarná vezetni az Erdő Szívének prófétáját, akkor naná, hogy a Szent fa közelében pakolná az ártó mágiával átitatott holmikat!
Viszont megtanulta az előző napi leckét, és annak ellenére sem ellenkezik, hogy az imént a legszilárdabban elhatározta, hogy ellenkezni fog. De Pycta már nem látja, hogy elhúzza a száját, mert elfordul. Rírion szavaira nem is reagál, csupán egy flegma vállrándítással. Előző esti táborhelyüknél ül le, komótosan köti ki a lábán viselt bakancsot, nagyon nem akaródzik belebújnia a csizmába, kicsit ücsörög is a kifűzött, de le-nem-vett bakancsban és egészen közelről bámulja a csizmát. Rírion tanácsát megfogadva bele is néz - szigorúan csak akkor, ha amaz épp nem látja -, bele is nyúl. Mivel pedig semmi nem harapja le a kezét, ezért nagy nehezen, de felveszi. Meglepően kényelmes. És éppoly virágos, mint valamennyi ruhája. A levetett bakancs pedig elvesztette virágosságát.
Bár a legkevésbé sem akar futkorászni, de nem akarja, hogy megint letorkolják vélt engedetlenség miatt, ezért azután, hogy Rírion köpenyét összehajtogatva és a mesterkardot eddigi ülőhelyére tette, elkocog a megjelölt őrtoronyig. Közben persze morog. A felmászás nem megy olyan jól, mint azt szeretné, de nehezített pálya az, hogy az őrtorony már nem olyan, mint újonnan, Niev meg nem akar leesni egy elkorhadt létrafok miatt. Ha pedig már felmászott, akkor nem lesz kedve lemászni, addig legalábbis biztosan odafent marad, míg rá nem szólnak. Lemászásról ugyanis, Pycta nem szólt egy szót sem. Az őrtornyoknak úgyis az a szerepe, hogy jól körülnézhessenek róluk. Niev pedig megteszi. Jól körülnéz, bár csak bambul kifelé a fejéből.*
*Ha Niev ismerné a származása teljes történetét, akkor meg sem lepődne azon, hogy kételkedik. Ha ismerné a titkot, akkor tudná, hogy ez nem más, mint a híres-neves tharg-paranoia. Ezért aztán csak áll egy darabig és nézegeti a csizmát. Pycta szavai nem győzik meg, mert most is úgy gondolja, hogy túlságosan kiszámíthatóak, ezt pedig bárki könnyen kihasználhatja. Ő, ha meg akarná vezetni az Erdő Szívének prófétáját, akkor naná, hogy a Szent fa közelében pakolná az ártó mágiával átitatott holmikat!
Viszont megtanulta az előző napi leckét, és annak ellenére sem ellenkezik, hogy az imént a legszilárdabban elhatározta, hogy ellenkezni fog. De Pycta már nem látja, hogy elhúzza a száját, mert elfordul. Rírion szavaira nem is reagál, csupán egy flegma vállrándítással. Előző esti táborhelyüknél ül le, komótosan köti ki a lábán viselt bakancsot, nagyon nem akaródzik belebújnia a csizmába, kicsit ücsörög is a kifűzött, de le-nem-vett bakancsban és egészen közelről bámulja a csizmát. Rírion tanácsát megfogadva bele is néz - szigorúan csak akkor, ha amaz épp nem látja -, bele is nyúl. Mivel pedig semmi nem harapja le a kezét, ezért nagy nehezen, de felveszi. Meglepően kényelmes. És éppoly virágos, mint valamennyi ruhája. A levetett bakancs pedig elvesztette virágosságát.
Bár a legkevésbé sem akar futkorászni, de nem akarja, hogy megint letorkolják vélt engedetlenség miatt, ezért azután, hogy Rírion köpenyét összehajtogatva és a mesterkardot eddigi ülőhelyére tette, elkocog a megjelölt őrtoronyig. Közben persze morog. A felmászás nem megy olyan jól, mint azt szeretné, de nehezített pálya az, hogy az őrtorony már nem olyan, mint újonnan, Niev meg nem akar leesni egy elkorhadt létrafok miatt. Ha pedig már felmászott, akkor nem lesz kedve lemászni, addig legalábbis biztosan odafent marad, míg rá nem szólnak. Lemászásról ugyanis, Pycta nem szólt egy szót sem. Az őrtornyoknak úgyis az a szerepe, hogy jól körülnézhessenek róluk. Niev pedig megteszi. Jól körülnéz, bár csak bambul kifelé a fejéből.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-07 18:05:30
Üzenet elküldve: 2021-12-07 18:05:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Frissen ébredve, még félkómásan örül, hogy az őrségre tud koncentrálni. Sem kedve sem ereje nincs számonkérni a lányt, hogy miért nem tart vele. Még az is lehet, hogy jó oka van a felderítésre. Ha csak a lelki béke megtalálása a jó ok, Rírionnak az is rendben van. Azonban mintha Nievesha reggelre sem lenne sokkal jobb hamgulatban. Kételkedik az ajándékokban, pedig még Pycta is vidám, akit Rírion eddig nem látott nevetni, vagy csak nem rémlik neki.*
- Nézz bele, ha kételkedsz. Ha csapda, akkor biztos belül van a turpisság. *Veti fel a kócos elf.* - Aztán ha felveszed, úgyis passzolni fog a stílusodhoz. *Jegyzi meg egy félmosollyal, gondolván arra, hogy a köpenye is virág tenger lett, mikor Nievesha felvette.
A levegőben póbálgatja a lándzsát, még nem találta ki, mibe vághatná bele. A tömör falon nem szívesen ütné szét a fából készült hegyet, az élő fákkal pedig eszében sincs próbálkozni. Eeyr itt a fákban lakik, jobb vigyázni. Szokatlan számára a fegyver hossza. Érzi, ahogy meglendíti, hogy nagyobb erővel húz, mint egy rövidebb tárgy és megállítani is nehezebb. Miután majdnem agyonüt egy vakondtúrást, befejezi az értelmetlen kaszálást és közelebbről megnézi a lándzsa hegyét. Óvatosan megtapogatja. Ha érezheti azt az élt, amit fától nem várna, akkor meglepő felismerésben van része. Leguggol a lándzsával, meglendíti a földhöz közel, remélve, hogy az éle elkaszálja a hosszúra nőtt gazt. Sikeres fűnyírás esetén bizonyítottnak tekinti, hogy nem egyszerű fával van dolga.*
*Frissen ébredve, még félkómásan örül, hogy az őrségre tud koncentrálni. Sem kedve sem ereje nincs számonkérni a lányt, hogy miért nem tart vele. Még az is lehet, hogy jó oka van a felderítésre. Ha csak a lelki béke megtalálása a jó ok, Rírionnak az is rendben van. Azonban mintha Nievesha reggelre sem lenne sokkal jobb hamgulatban. Kételkedik az ajándékokban, pedig még Pycta is vidám, akit Rírion eddig nem látott nevetni, vagy csak nem rémlik neki.*
- Nézz bele, ha kételkedsz. Ha csapda, akkor biztos belül van a turpisság. *Veti fel a kócos elf.* - Aztán ha felveszed, úgyis passzolni fog a stílusodhoz. *Jegyzi meg egy félmosollyal, gondolván arra, hogy a köpenye is virág tenger lett, mikor Nievesha felvette.
A levegőben póbálgatja a lándzsát, még nem találta ki, mibe vághatná bele. A tömör falon nem szívesen ütné szét a fából készült hegyet, az élő fákkal pedig eszében sincs próbálkozni. Eeyr itt a fákban lakik, jobb vigyázni. Szokatlan számára a fegyver hossza. Érzi, ahogy meglendíti, hogy nagyobb erővel húz, mint egy rövidebb tárgy és megállítani is nehezebb. Miután majdnem agyonüt egy vakondtúrást, befejezi az értelmetlen kaszálást és közelebbről megnézi a lándzsa hegyét. Óvatosan megtapogatja. Ha érezheti azt az élt, amit fától nem várna, akkor meglepő felismerésben van része. Leguggol a lándzsával, meglendíti a földhöz közel, remélve, hogy az éle elkaszálja a hosszúra nőtt gazt. Sikeres fűnyírás esetén bizonyítottnak tekinti, hogy nem egyszerű fával van dolga.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-06 14:48:21
Üzenet elküldve: 2021-12-06 14:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A nyugodt, békés éjjel olyan ajándék, ami mindhármuk számára fontos. Pihenniük kell mielőtt nekivágnak a küldetésüknek és hála a Fákban Lakónak, sikerült is. Ám ezzel még nincs vége az ajándékoknak, mert a hajnallal az életre kelő Szent Fa alatt újabb meglepetések várják őket három egyszerűnek tűnő, de minden bizonnyal különleges tárgyak.
Kiosztja őket a legjobb érzése szerint, ám ettől még nem jönnek rá, hogy mi lehet a különlegessége. Az Erdő Szíve biztosan nem egyszerű használati tárgyakat adott nekik, valamilyen erővel bírniuk kell, ám minden bizonnyal ezt nekik kell kitapasztalniuk.*
- Nem tudom, mit tudhatnak, de biztosan nem mindennapi tárgyak. Ha pedig mégis, akkor is különleges, nem a borzoiok hordták ide. *Nevet a kis lámpást vizsgálgatva.*
- Rírion, próbáld ki a lándzsát. Nem tudom, forgasd meg, próbáld meg belehajítani valamibe. *Vonja meg a vállát és tanácsot adva az ifjú elfnek a lándzsával kapcsolatban.
Az őrjáratból - vagy valami ahhoz hasonlóból - visszatérő Nievesha is megkapja a sajátját, a csizmát. Amikor csapdát említ, az erdőmélyi elf nemet intve a fejével válaszol.*
- Nem hiszem, hogy csapda lenne, bízz bennem és a Fákban Lakóban. *Mosolyog kedvesen a lányra, aki minden bizonnyal még zabos az előző esti vita miatt. Nem érzi úgy, hogy bocsánatot kellene kérnie, a lány megesküdött, hogy azt teszi, amit a páncélos próféta mond neki és nem ellenkezik. Ennél fogva a kard is nála marad.*
- Húzd fel, fuss benne kicsit, próbálj meg felmászni oda. *Mutat a bedőlt fal mellett a lepusztult, de még álló és bokrokkal benőtt őrtoronyra.
Amíg Niev és Rírion a maguk ajándékát próbálják, addig ő a leégett parázsba dug egy száraz gallyat, hogy azzal gyújtsa meg az egyszerűnek tűnő lámpást, hátha kiderül számára valami. Ha odakint, világosban nem történik semmi, akkor besétál az egykori erőd épületébe, hogy egy sötétebb zugot keressen, hátha a lámpás csak ott mutatja meg, mire is való valójában.
Ha mindezzel megvannak és sikerült kideríteni valamit, akkor ideje felkészülniük és útnak indulniuk, hisz a küldetés még vár rájuk. Nievesha hátára egy, a takaróból levágott és megfont szíjjal hevedert fabrikálna a mesterkardnak, úgy viselje, ahogyan azt kell.*
*A nyugodt, békés éjjel olyan ajándék, ami mindhármuk számára fontos. Pihenniük kell mielőtt nekivágnak a küldetésüknek és hála a Fákban Lakónak, sikerült is. Ám ezzel még nincs vége az ajándékoknak, mert a hajnallal az életre kelő Szent Fa alatt újabb meglepetések várják őket három egyszerűnek tűnő, de minden bizonnyal különleges tárgyak.
Kiosztja őket a legjobb érzése szerint, ám ettől még nem jönnek rá, hogy mi lehet a különlegessége. Az Erdő Szíve biztosan nem egyszerű használati tárgyakat adott nekik, valamilyen erővel bírniuk kell, ám minden bizonnyal ezt nekik kell kitapasztalniuk.*
- Nem tudom, mit tudhatnak, de biztosan nem mindennapi tárgyak. Ha pedig mégis, akkor is különleges, nem a borzoiok hordták ide. *Nevet a kis lámpást vizsgálgatva.*
- Rírion, próbáld ki a lándzsát. Nem tudom, forgasd meg, próbáld meg belehajítani valamibe. *Vonja meg a vállát és tanácsot adva az ifjú elfnek a lándzsával kapcsolatban.
Az őrjáratból - vagy valami ahhoz hasonlóból - visszatérő Nievesha is megkapja a sajátját, a csizmát. Amikor csapdát említ, az erdőmélyi elf nemet intve a fejével válaszol.*
- Nem hiszem, hogy csapda lenne, bízz bennem és a Fákban Lakóban. *Mosolyog kedvesen a lányra, aki minden bizonnyal még zabos az előző esti vita miatt. Nem érzi úgy, hogy bocsánatot kellene kérnie, a lány megesküdött, hogy azt teszi, amit a páncélos próféta mond neki és nem ellenkezik. Ennél fogva a kard is nála marad.*
- Húzd fel, fuss benne kicsit, próbálj meg felmászni oda. *Mutat a bedőlt fal mellett a lepusztult, de még álló és bokrokkal benőtt őrtoronyra.
Amíg Niev és Rírion a maguk ajándékát próbálják, addig ő a leégett parázsba dug egy száraz gallyat, hogy azzal gyújtsa meg az egyszerűnek tűnő lámpást, hátha kiderül számára valami. Ha odakint, világosban nem történik semmi, akkor besétál az egykori erőd épületébe, hogy egy sötétebb zugot keressen, hátha a lámpás csak ott mutatja meg, mire is való valójában.
Ha mindezzel megvannak és sikerült kideríteni valamit, akkor ideje felkészülniük és útnak indulniuk, hisz a küldetés még vár rájuk. Nievesha hátára egy, a takaróból levágott és megfont szíjjal hevedert fabrikálna a mesterkardnak, úgy viselje, ahogyan azt kell.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-01 14:06:48
Üzenet elküldve: 2021-12-01 14:06:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*A trió magához veszi az Erdő Szellemének ajándékait, s ha úgy tartja kedvük, ki is próbálhatják azokat. Utóbbi csak is rajtuk múlik. Hogy az Erdőszellem segítségül szánta-e a hátralévő megpróbáltatásaikhoz, vagy jutalmul a Fa visszahozataláért, annak csak ő lehet tudója. Bárhogy is álljon a helyzet, a tárgyak bizonyosan hasznukra válhatnak még, s nem csak e veszélyes kaland során.
Rajtuk a sor, hogy a nap első sugaraival elindulnak-e az általuk kijelölt ösvényen, netalán hagynak még időt maguknak. Sötét és nehéz út vár rájuk, efelől nem lehet kétségük.*
*A trió magához veszi az Erdő Szellemének ajándékait, s ha úgy tartja kedvük, ki is próbálhatják azokat. Utóbbi csak is rajtuk múlik. Hogy az Erdőszellem segítségül szánta-e a hátralévő megpróbáltatásaikhoz, vagy jutalmul a Fa visszahozataláért, annak csak ő lehet tudója. Bárhogy is álljon a helyzet, a tárgyak bizonyosan hasznukra válhatnak még, s nem csak e veszélyes kaland során.
Rajtuk a sor, hogy a nap első sugaraival elindulnak-e az általuk kijelölt ösvényen, netalán hagynak még időt maguknak. Sötét és nehéz út vár rájuk, efelől nem lehet kétségük.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-12-01 11:40:49
Üzenet elküldve: 2021-12-01 11:40:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Mindenki életében vannak bizonyos pillanatok, történések, mikor valami először történik meg velük. Persze a legtöbben a kellemes dolgokat tartják számon, mint az első csók vagy hasonlók. Niev ezzel szemben most azt jegyezheti fel, hogy ez életének első olyan éjszakája, mikor haraggal alszik el. Meg előtte haraggal vacsorázik, vagy mikor haraggal reagál egy kedvesnek szánt gesztusra. Tulajdonképpen bánja ezeket, és mikor néma könnyeit nyelve, háttal fekszik a másik kettőnek, akkor szeretne bocsánatot kérni, főleg Ríriontól. Viszont nem teszi meg, mert büszkeség is van a világon. Viszont sem a harag, sem pedig a büszkeség nem lakatja jól, mikor rájuk kerül az őrség, akkor éhesen ébred. Az éhséggel meg általában egyenesen aránylik a pocsék hangulat is.
Amit őrködés címen művel, az talán kívül esik azon fogalmon, amit mások az őrködésről alkottak. Ő ugyanis a hajnal első sugarainál a lassan elpusztuló épületeket kezdi feltérképezni, hogy vajon mennyit hódított vissza az erdő a legutóbbi ittjártuk óta? Valószínűleg nem talál semmi különöset, már csak azért sem, mert nagyot nőtt azóta, hogy legutóbb itt voltak és már nem tudna bemászni ott, ahol régen még átfért. Ettől el is kedvetlenedik, mármint ha még tud kedvetlenebb lennni az előző nap után...
Felfedezőútja miatt természetesen ő is lemarad a csodáról. Már amennyiben csoda, nem csak elbambultak megint.*
- Mi van akkor, ha csapda?
*Kérdezi kétkedve, mikor a kezébe nyomják a csizmát. Esze ágában sincsen felvenni addig, amíg nem tudják, hogy nem csupán a kiszámíthatóságukra apellál valaki, akinek nem volt olyan nehéz kifigyelnie a fácskát övező kultuszt. Persze megint meg fogja kapni, hogy szót kell fogadnia, de ezúttal valószínűleg nem fogja hagyni magát olyan könnyen lerázni, mint előző nap, hanem addig hisztizik, amíg meg nem fontolják azt, hogy ezek az "ajándékok" talán nem a jó szándék jelei.*
*Mindenki életében vannak bizonyos pillanatok, történések, mikor valami először történik meg velük. Persze a legtöbben a kellemes dolgokat tartják számon, mint az első csók vagy hasonlók. Niev ezzel szemben most azt jegyezheti fel, hogy ez életének első olyan éjszakája, mikor haraggal alszik el. Meg előtte haraggal vacsorázik, vagy mikor haraggal reagál egy kedvesnek szánt gesztusra. Tulajdonképpen bánja ezeket, és mikor néma könnyeit nyelve, háttal fekszik a másik kettőnek, akkor szeretne bocsánatot kérni, főleg Ríriontól. Viszont nem teszi meg, mert büszkeség is van a világon. Viszont sem a harag, sem pedig a büszkeség nem lakatja jól, mikor rájuk kerül az őrség, akkor éhesen ébred. Az éhséggel meg általában egyenesen aránylik a pocsék hangulat is.
Amit őrködés címen művel, az talán kívül esik azon fogalmon, amit mások az őrködésről alkottak. Ő ugyanis a hajnal első sugarainál a lassan elpusztuló épületeket kezdi feltérképezni, hogy vajon mennyit hódított vissza az erdő a legutóbbi ittjártuk óta? Valószínűleg nem talál semmi különöset, már csak azért sem, mert nagyot nőtt azóta, hogy legutóbb itt voltak és már nem tudna bemászni ott, ahol régen még átfért. Ettől el is kedvetlenedik, mármint ha még tud kedvetlenebb lennni az előző nap után...
Felfedezőútja miatt természetesen ő is lemarad a csodáról. Már amennyiben csoda, nem csak elbambultak megint.*
- Mi van akkor, ha csapda?
*Kérdezi kétkedve, mikor a kezébe nyomják a csizmát. Esze ágában sincsen felvenni addig, amíg nem tudják, hogy nem csupán a kiszámíthatóságukra apellál valaki, akinek nem volt olyan nehéz kifigyelnie a fácskát övező kultuszt. Persze megint meg fogja kapni, hogy szót kell fogadnia, de ezúttal valószínűleg nem fogja hagyni magát olyan könnyen lerázni, mint előző nap, hanem addig hisztizik, amíg meg nem fontolják azt, hogy ezek az "ajándékok" talán nem a jó szándék jelei.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-11-30 23:40:42
Üzenet elküldve: 2021-11-30 23:40:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Szomorú, hogy Nievesha bánatos, mi több, haragos. Utóbbit Rírion csak akkor tudatosítja igazán, mikor a lány ellöki kezét. A gyilkos pillantás égeti. Ilyen közelről, ennyire fenyegető tekintetet régen kapott már. Túl azon, hogy Rírion szerint Nieveshának ez jól áll, annyira hitelesen veszélyesnek látszik, hogy az elf meglengetné a fehér zászlót. Már ha volna neki. És ha szükséges lenne, de a leány inkább vágyik magányra, mint elfek vérére.
Amennyi hús jut az első körben, az Rírionnak bőves elégséges. Nem vágyik többre és nem is esne jól neki Nievesha részéből enni. Persze sokkal rosszabb volna romlásnak hagyni, de Xauzur gondoskodik arról, hogy ez ne történjen meg. Nem is baj, mert az ifjú elf kíváncsian nézi az irbisz étkezést. Ragadozó vadat falni látni, ez is olyan dolog, amiben korábban még nem volt része. Amióta van lehetősége közelről szemlélni Xauzurt, még egyszer sem próbálta megérinteni őt. Látván, mire képes az állkapcsa vacsorázás közben, nem is most fogja megpróbálni. Ehelyett egy húsdarabkát letesz mellé a jószándék jeleként, meg hogy nézhesse, amint azt is megeszi.
A sudár elf meglepően jól alszik, amíg alhat. Közel a parázshoz, kellemes levegőn, háborítatlanul. Ennél több nem kell, még ebben az évszakban sem. Rírionnal többször is megtörtént már, hogy fedél nélkül érte az éj, így ez nem szokatlan neki. Jelenleg is mindene nála van, amit magáénak mondhat. Az az egy táska nem sok vagyon, de ha szüksége volna még egy ruhára az éjjel, akkor lenne. Sosem hagyja ott sehol a táskát, mert alkalmi munkákkal szerzett alkalmi szállásokat, mióta Artheniorba érkezett. Az utolsót akkor hagyta el, mikor elindult az ingovány felé, csak úgy bele a vakvilágba. Mit gondolt, azt maga se tudja, de arra biztos nem számított, ami azóta történt.
Őrség váltásnál ébred. Nagyot nyújtózik, mély levegőt vesz. Kipislogja az álmot és sétál is egy kicsit. A séta alatt elintéz mindent, amit ébredés után kell elintézni, aztán leül a bejárat felé fordulva. Ha Nievesha is ébren van már, üdvözli egy "jó reggelt!"-el. Ha mégsem kel fel, az Ríriont nem zavarja.
Az elfnek eszébe sem jut a fát bámulni a hajnal első sugaraival. Erősen a bejáratot nézi, nem törődik mással, a csodával, amit majdnem elmúlaszt.*
- Gondtalan éjjelünk volt. *Feleli Pyctának, mintha mi sem történt volna. Ha nem Nievesha hívja fel a figyelmét a fára még korábban, akkor legkésőbb Pycta miatt csak észreveszi. A fa, mintha tavasz lenne, úgy néz ki. Olyan érzése támad az elfnek, hogy árad belőle az élet. Alatta különös tárgyak.*
- Áldom Neved Úrnőm! *Szól vidáman míg odasiet. Nem érti az ajándékokat, de feltételezi, hogy van jelentésük. Most épp nincs tippje rá, csak reméli, hogy rájönnek majd. Kíváncsian próbálgatja a lándzsát, mozdulatain látszik a gyakorlatlanság. A számszeríj húsz éve társa, de ha éppen nem az íjnak volt sora, akkor az ököl vagy a tőr került elő. Ettől függetlenül Rírion örül a lándzsának. Valószínűnek tartja, hogy a szarvaslényeket nem pusztakezes harcban gyűrik le és kell ide egy közelharcra jó fegyver.*
*Szomorú, hogy Nievesha bánatos, mi több, haragos. Utóbbit Rírion csak akkor tudatosítja igazán, mikor a lány ellöki kezét. A gyilkos pillantás égeti. Ilyen közelről, ennyire fenyegető tekintetet régen kapott már. Túl azon, hogy Rírion szerint Nieveshának ez jól áll, annyira hitelesen veszélyesnek látszik, hogy az elf meglengetné a fehér zászlót. Már ha volna neki. És ha szükséges lenne, de a leány inkább vágyik magányra, mint elfek vérére.
Amennyi hús jut az első körben, az Rírionnak bőves elégséges. Nem vágyik többre és nem is esne jól neki Nievesha részéből enni. Persze sokkal rosszabb volna romlásnak hagyni, de Xauzur gondoskodik arról, hogy ez ne történjen meg. Nem is baj, mert az ifjú elf kíváncsian nézi az irbisz étkezést. Ragadozó vadat falni látni, ez is olyan dolog, amiben korábban még nem volt része. Amióta van lehetősége közelről szemlélni Xauzurt, még egyszer sem próbálta megérinteni őt. Látván, mire képes az állkapcsa vacsorázás közben, nem is most fogja megpróbálni. Ehelyett egy húsdarabkát letesz mellé a jószándék jeleként, meg hogy nézhesse, amint azt is megeszi.
A sudár elf meglepően jól alszik, amíg alhat. Közel a parázshoz, kellemes levegőn, háborítatlanul. Ennél több nem kell, még ebben az évszakban sem. Rírionnal többször is megtörtént már, hogy fedél nélkül érte az éj, így ez nem szokatlan neki. Jelenleg is mindene nála van, amit magáénak mondhat. Az az egy táska nem sok vagyon, de ha szüksége volna még egy ruhára az éjjel, akkor lenne. Sosem hagyja ott sehol a táskát, mert alkalmi munkákkal szerzett alkalmi szállásokat, mióta Artheniorba érkezett. Az utolsót akkor hagyta el, mikor elindult az ingovány felé, csak úgy bele a vakvilágba. Mit gondolt, azt maga se tudja, de arra biztos nem számított, ami azóta történt.
Őrség váltásnál ébred. Nagyot nyújtózik, mély levegőt vesz. Kipislogja az álmot és sétál is egy kicsit. A séta alatt elintéz mindent, amit ébredés után kell elintézni, aztán leül a bejárat felé fordulva. Ha Nievesha is ébren van már, üdvözli egy "jó reggelt!"-el. Ha mégsem kel fel, az Ríriont nem zavarja.
Az elfnek eszébe sem jut a fát bámulni a hajnal első sugaraival. Erősen a bejáratot nézi, nem törődik mással, a csodával, amit majdnem elmúlaszt.*
- Gondtalan éjjelünk volt. *Feleli Pyctának, mintha mi sem történt volna. Ha nem Nievesha hívja fel a figyelmét a fára még korábban, akkor legkésőbb Pycta miatt csak észreveszi. A fa, mintha tavasz lenne, úgy néz ki. Olyan érzése támad az elfnek, hogy árad belőle az élet. Alatta különös tárgyak.*
- Áldom Neved Úrnőm! *Szól vidáman míg odasiet. Nem érti az ajándékokat, de feltételezi, hogy van jelentésük. Most épp nincs tippje rá, csak reméli, hogy rájönnek majd. Kíváncsian próbálgatja a lándzsát, mozdulatain látszik a gyakorlatlanság. A számszeríj húsz éve társa, de ha éppen nem az íjnak volt sora, akkor az ököl vagy a tőr került elő. Ettől függetlenül Rírion örül a lándzsának. Valószínűnek tartja, hogy a szarvaslényeket nem pusztakezes harcban gyűrik le és kell ide egy közelharcra jó fegyver.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-11-29 11:02:42
Üzenet elküldve: 2021-11-29 11:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Amikor Nieveshát idősebbé tette az Erdő Szíve, akkor is az erdő kisállatai hoztak neki élelmet a lombházukba. Lassan már semmi meglepő nincs az ilyen "csodákban", de az erdőmélyi elf sosem lesz hálátlan az ajándékokért, amelyeket patrónusától kapnak. Apróságok ezek, de egy-egy helyzetben a túlélést is segíthetik.
Rírion figyelmesen hallgatja az idősebb elfet, a csuhátlan csuhás pedig őszintén beszél neki képességeiről és azokról a hatásokról, amelyeket átél az évszakok változásával. Először számára is ijesztő volt, hogy kihullott a haja és ráncossá vált, de ez csak a külsejére hatott, belülről semmit sem változott.
Amikor az ifjú elf arról beszél, hogy azt hitte, irbisszé is tud változni, csak haloványan mosolyog. Szerénytelennek tűnhetne, ha most felhozná, hogy arra is volt lehetősége egyszer, amikor a tündérek felhatalmazták az átváltozás képességével.
A köszönetre csak biccent. Ha Rírion kockáztatja az életét értük és küldetésükért, a legkevesebb, hogy beavatja.
Niev tovább duzzog a kapott köpeny alatt és amikor Rírion oldaná a feszültségét, az erdőmélyi elf tart attól, hogy csak rontani fog a helyzeten. Sejtette, hogy a kamasz lánnyal lesz problémája, de mivel valódi tapasztalatai nincsenek, így csak belső feszültséggel várja a történéseket. Megfeszül az állkapcsán egy izom, amikor a lány konokul ellöki Rírion kezét, de mivel ennél tovább egyikük sem megy, csak egy bosszús fejcsóválással fejezi ki nemtetszését. Szívesen kioktatná, hogy az erdő ajándékát nem illik ilyen barbár módon elfecsérelni, az összezúzott diók és magvak között kevesebb ehetőt találhat, de nem látja elérkezettnek a pillanatot, hogy mindezt kifejtse. Rossz időben vannak rossz helyen és a lánynak élesben kell megtapasztalnia a szófogadást és azt, hogy nem ellenkezik, ha utasítást kap.
Miután ettek, Rírion kivonja magát, nem nehéz kitalálni, hogy a korábban említett üzenetet hagyja hátra.
A nyúlból mind egyenlő arányban osztoznak, ha pedig Nievesha csak csipeget, akkor a maradékot elosztja az ifjú elf és maga között, a többit megkapja Xauzur. Az őrködést a megbeszélt sorrendben kezdik és végzik el, szerencsére egyikük őrideje alatt sem történik semmi olyan, ami megzavarhatná a pihenésüket, így talán az elégséges étel és alvás után kipihentebben ébredhetnek.
Másnap korán ébred, ahogyan szokott és ha minden igaz, akkor a két ifjú és az irbisz őrizte az álmát hajnalig. A ködülte erődben hideg lehet már ilyenkor és ahogy felébred, igyekszik gyorsan lerázni magáról az alvás merevségét.*
- Milyen éjjeletek volt? *Kérdi karcos hangon a két fiatalt, ahogy megmossa az arcát a maradék vízzel, a kulacsokat feltöltik majd, mielőtt elindulnának, és felszerelkezik vértjével.
Először nem tudja hova tenni az érzést, ami az ébredés után magával ragadja, de aztán ahogy a Szent Fa felé tekint, máris megérti. Nievesha és Rírion talán már korábban láthatták, de most az erdőmélyi elf is elindul a fa felé.*
- Láttátok ezt? *Kérdi és nehezen leplezhetné örömét. A Fát élet járja át, lám, küldetésük ezen szegmense sikerrel járt és a Fákban Lakó megajándékozta őket érte. A három tárgy a fa tövében felkelti az érdeklődését, de képtelen kitalálni, hogy miféle hatásuk lehet. Ha ismernék, átgondolhatnák, melyiküknek segít leginkább, már ha ezt is egyenlően szeretnék elosztani.
A fa alá térdel és felveszi a tárgyakat, a lándzsát Rírionnak adja, neki csak egy tőre van az íj mellett és Niev megkapta a mesterkardját. A csizmát a lánynak adja és megkéri, hogy próbálja fel, a kedves kis lámpást megtartja és vizsgálni kezdi.*
- Vajon milyen hatásuk lehet? *Kérdi, ahogy választott ajándékát fürkészi.*
*Amikor Nieveshát idősebbé tette az Erdő Szíve, akkor is az erdő kisállatai hoztak neki élelmet a lombházukba. Lassan már semmi meglepő nincs az ilyen "csodákban", de az erdőmélyi elf sosem lesz hálátlan az ajándékokért, amelyeket patrónusától kapnak. Apróságok ezek, de egy-egy helyzetben a túlélést is segíthetik.
Rírion figyelmesen hallgatja az idősebb elfet, a csuhátlan csuhás pedig őszintén beszél neki képességeiről és azokról a hatásokról, amelyeket átél az évszakok változásával. Először számára is ijesztő volt, hogy kihullott a haja és ráncossá vált, de ez csak a külsejére hatott, belülről semmit sem változott.
Amikor az ifjú elf arról beszél, hogy azt hitte, irbisszé is tud változni, csak haloványan mosolyog. Szerénytelennek tűnhetne, ha most felhozná, hogy arra is volt lehetősége egyszer, amikor a tündérek felhatalmazták az átváltozás képességével.
A köszönetre csak biccent. Ha Rírion kockáztatja az életét értük és küldetésükért, a legkevesebb, hogy beavatja.
Niev tovább duzzog a kapott köpeny alatt és amikor Rírion oldaná a feszültségét, az erdőmélyi elf tart attól, hogy csak rontani fog a helyzeten. Sejtette, hogy a kamasz lánnyal lesz problémája, de mivel valódi tapasztalatai nincsenek, így csak belső feszültséggel várja a történéseket. Megfeszül az állkapcsán egy izom, amikor a lány konokul ellöki Rírion kezét, de mivel ennél tovább egyikük sem megy, csak egy bosszús fejcsóválással fejezi ki nemtetszését. Szívesen kioktatná, hogy az erdő ajándékát nem illik ilyen barbár módon elfecsérelni, az összezúzott diók és magvak között kevesebb ehetőt találhat, de nem látja elérkezettnek a pillanatot, hogy mindezt kifejtse. Rossz időben vannak rossz helyen és a lánynak élesben kell megtapasztalnia a szófogadást és azt, hogy nem ellenkezik, ha utasítást kap.
Miután ettek, Rírion kivonja magát, nem nehéz kitalálni, hogy a korábban említett üzenetet hagyja hátra.
A nyúlból mind egyenlő arányban osztoznak, ha pedig Nievesha csak csipeget, akkor a maradékot elosztja az ifjú elf és maga között, a többit megkapja Xauzur. Az őrködést a megbeszélt sorrendben kezdik és végzik el, szerencsére egyikük őrideje alatt sem történik semmi olyan, ami megzavarhatná a pihenésüket, így talán az elégséges étel és alvás után kipihentebben ébredhetnek.
Másnap korán ébred, ahogyan szokott és ha minden igaz, akkor a két ifjú és az irbisz őrizte az álmát hajnalig. A ködülte erődben hideg lehet már ilyenkor és ahogy felébred, igyekszik gyorsan lerázni magáról az alvás merevségét.*
- Milyen éjjeletek volt? *Kérdi karcos hangon a két fiatalt, ahogy megmossa az arcát a maradék vízzel, a kulacsokat feltöltik majd, mielőtt elindulnának, és felszerelkezik vértjével.
Először nem tudja hova tenni az érzést, ami az ébredés után magával ragadja, de aztán ahogy a Szent Fa felé tekint, máris megérti. Nievesha és Rírion talán már korábban láthatták, de most az erdőmélyi elf is elindul a fa felé.*
- Láttátok ezt? *Kérdi és nehezen leplezhetné örömét. A Fát élet járja át, lám, küldetésük ezen szegmense sikerrel járt és a Fákban Lakó megajándékozta őket érte. A három tárgy a fa tövében felkelti az érdeklődését, de képtelen kitalálni, hogy miféle hatásuk lehet. Ha ismernék, átgondolhatnák, melyiküknek segít leginkább, már ha ezt is egyenlően szeretnék elosztani.
A fa alá térdel és felveszi a tárgyakat, a lándzsát Rírionnak adja, neki csak egy tőre van az íj mellett és Niev megkapta a mesterkardját. A csizmát a lánynak adja és megkéri, hogy próbálja fel, a kedves kis lámpást megtartja és vizsgálni kezdi.*
- Vajon milyen hatásuk lehet? *Kérdi, ahogy választott ajándékát fürkészi.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-11-26 23:20:27
Üzenet elküldve: 2021-11-26 23:20:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Az éjjel nyugodalmasan telik. Őrséget állítanak, ám ha fel is riadnak néha, csupán az itt-ott feltűnő Xauzurt szúrhatják ki a sötétben, ahogy álmukat őrzi. Az erdő zajos kórusa hamar álomba ringatja az aktuálisan alvókat, s mire felkel a nap, újult erővel kezdhetik küldetésük mindhárman.
A felkelő nap első sugarai azonban nem hagyják a triót meglepetés nélkül. Ezúttal azonban sem orkok, sem szörnyetegek nem leselkednek rájuk. Veszélynek nincs nyoma, valami azonban történt, ezt mindhárman érzik.
A Fehér Fa mögöttük velük együtt ébredt újult erővel. Ágain friss hajtások nyiladoznak, látszólag az évszaktól függetlenül kel új életre. A váratlan esemény azonban nem ez. A fa tövében különös tárgyak sorakoznak, ám hogy miképp kerültek oda, azt még az éles szemű Xauzur sem tudná megmondani. Már ha képes lenne a beszédre. Bárhogy is, nem kevésbé csodálkozik, miközben szaporán szimatolva simul a fa tövéhez, hogy szemügyre vegye a jövevényeket.
Egy első ránézésre hagyományosnak tűnő bőrcsizma, egy gyakorlófegyverhez hasonlatos, fából faragott lándzsa, és egy kedves kis gyertyalámpás.
Hatásuk ugyan még nem ismert a hármas előtt, ugyanakkor egy dologban biztosak lehetnek: A felkelő nap első sugaraival jelentek meg. Az Erdőszellem ajándéka ez.*
*Az éjjel nyugodalmasan telik. Őrséget állítanak, ám ha fel is riadnak néha, csupán az itt-ott feltűnő Xauzurt szúrhatják ki a sötétben, ahogy álmukat őrzi. Az erdő zajos kórusa hamar álomba ringatja az aktuálisan alvókat, s mire felkel a nap, újult erővel kezdhetik küldetésük mindhárman.
A felkelő nap első sugarai azonban nem hagyják a triót meglepetés nélkül. Ezúttal azonban sem orkok, sem szörnyetegek nem leselkednek rájuk. Veszélynek nincs nyoma, valami azonban történt, ezt mindhárman érzik.
A Fehér Fa mögöttük velük együtt ébredt újult erővel. Ágain friss hajtások nyiladoznak, látszólag az évszaktól függetlenül kel új életre. A váratlan esemény azonban nem ez. A fa tövében különös tárgyak sorakoznak, ám hogy miképp kerültek oda, azt még az éles szemű Xauzur sem tudná megmondani. Már ha képes lenne a beszédre. Bárhogy is, nem kevésbé csodálkozik, miközben szaporán szimatolva simul a fa tövéhez, hogy szemügyre vegye a jövevényeket.
Egy első ránézésre hagyományosnak tűnő bőrcsizma, egy gyakorlófegyverhez hasonlatos, fából faragott lándzsa, és egy kedves kis gyertyalámpás.
Hatásuk ugyan még nem ismert a hármas előtt, ugyanakkor egy dologban biztosak lehetnek: A felkelő nap első sugaraival jelentek meg. Az Erdőszellem ajándéka ez.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-11-25 11:07:29
Üzenet elküldve: 2021-11-25 11:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev morajló tekintettel bámul a tűzbe. Kellően felpaprikázta magát, arca hullámzik ugyan, de azért jó pont lehet, hogy visszafogja magát és nem zúdítja rá a másik kettőre a haragját. Bár, ha a puszta nézéssel gyilkolni lehetne, akkor mind Pycta, mind Rírion vérbe fagyva feküdne itt. Mármint ha rájuk nézne, mert amúgy nem teszi.
A beszélgetésre csak fél füllel figyel, végül is semmi olyan ne hangzik el, ami számára újdonság lenne. Ahogyan számára már az sem újdonság, ahogyan a különböző ruhaneműk viselkednek akkor, ha felveszi őket. Rírion, fényszablyával kapcsolatos megjegyzésére csak morog, de úgy, hogy azt még Xauzur is megirigyelné.
Mikor aztán a fiatal elf a vállára teszi a kezét, akkor az eddig visszafojtott harag kibuggyan. Először is összerezzen, mert nem számított rá, hogy hozzáérnek, mikor realizálja, hogy ez történt, akkor már felháborítja, hogy ez megtörtént, mert hogy veszi Rírion a bátorságot arra, hogy megérintse?! A pillantása gyilkos, az üzenete akkor is világos lenne ("Nem, tényleg nem lennél a dió helyében!"), ha nem lökné el a másik kezét magáról. Még az a szerencse, hogy nem a kardot tartó kezével teszi ezt, mert félő, hogy akkor akaratlanul is megsebesítene valakit, akár Ríriont, akár saját magát.
A megsütött nyúlból csak csipeget, a harag valahogy jóllakatja, vagy a magmorzsák, amiket kipiszkál a ripityommá tört héjdarabok közül. Pycta szavaira is csak morog és ha nem szól hozzá senki, akkor ő bizony aludni fog, szigorúan mindenkinek háttal. Néma könnyekkel alszik el, mert most, ebben a pillanatban tökéletesen tudja, hogy ő bizony nem ilyen lovat akart.*
*Niev morajló tekintettel bámul a tűzbe. Kellően felpaprikázta magát, arca hullámzik ugyan, de azért jó pont lehet, hogy visszafogja magát és nem zúdítja rá a másik kettőre a haragját. Bár, ha a puszta nézéssel gyilkolni lehetne, akkor mind Pycta, mind Rírion vérbe fagyva feküdne itt. Mármint ha rájuk nézne, mert amúgy nem teszi.
A beszélgetésre csak fél füllel figyel, végül is semmi olyan ne hangzik el, ami számára újdonság lenne. Ahogyan számára már az sem újdonság, ahogyan a különböző ruhaneműk viselkednek akkor, ha felveszi őket. Rírion, fényszablyával kapcsolatos megjegyzésére csak morog, de úgy, hogy azt még Xauzur is megirigyelné.
Mikor aztán a fiatal elf a vállára teszi a kezét, akkor az eddig visszafojtott harag kibuggyan. Először is összerezzen, mert nem számított rá, hogy hozzáérnek, mikor realizálja, hogy ez történt, akkor már felháborítja, hogy ez megtörtént, mert hogy veszi Rírion a bátorságot arra, hogy megérintse?! A pillantása gyilkos, az üzenete akkor is világos lenne ("Nem, tényleg nem lennél a dió helyében!"), ha nem lökné el a másik kezét magáról. Még az a szerencse, hogy nem a kardot tartó kezével teszi ezt, mert félő, hogy akkor akaratlanul is megsebesítene valakit, akár Ríriont, akár saját magát.
A megsütött nyúlból csak csipeget, a harag valahogy jóllakatja, vagy a magmorzsák, amiket kipiszkál a ripityommá tört héjdarabok közül. Pycta szavaira is csak morog és ha nem szól hozzá senki, akkor ő bizony aludni fog, szigorúan mindenkinek háttal. Néma könnyekkel alszik el, mert most, ebben a pillanatban tökéletesen tudja, hogy ő bizony nem ilyen lovat akart.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:01:28
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:01:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Míg beszélgetnek, apró állatok jönnek és hoznak mindenféle jót Nieveshának. Az első még akár lehetne véletlen, bár már az is furcsa Rírionnak, hogy az állat nem félt a tábortűztől. Az azt követők megjelenése viszont már túlságosan szabályszerű. Sejti az elf, aki semmit nem ért a mágiához, hogy ez bizony ismét egy varázslat és ő még mindig meg tud lepődni.
Nem tudhatta mit tesz azzal, ha Pycta ragadozó tekintetébe bámul, inkább csak tippelte, hogy nem lesz belőle baj. Az idősebb elf barátságos, Rírion pedig nyíltan vállalja tudatlanságát mágia témában. Jól jön most a magyarázat. Figyelmesen hallgat és úgy gondolja meg is ért mindent. Ami tavasztól őszig történik, az egészen jól emészthető. Egyedül a tél más. Ijesztőnek hangzik a hajhullás és az öregedés. Még a kócos elf is hálás a száraz, szalmaszerű fürtjeiért és a fiatal bőréért. Bár kissé megrökönyödik, nem hozza szóba, mert úgy érzi, Pycta nyugodt, mikor erről beszél. Nem látja idegesnek, panaszosnak, talán egy nagyon kicsit szomorúnak. Ő is nyugodt marad és inkább kezeli tényként mint rossz hírként az elhangzottakat. Néhány néma pillanatig tart, míg feldolgozza a sok információt. Addig ő is a parázsra tekint.*
- Még régebben, mármint hogy két nappal ezelőtt... *Javítja magát. Két napja ismeri őket, de annyi minden történt, mint máskor két hét alatt.* - Volt egy olyan gondolatom, hogy irbisszé változol. Persze nem így képzeltem el. *Említi, mint érdekesség. Nem hitte volna, hogy az a kósza gondolat ennyire talál.*
- Köszönöm, hogy elmondtad mindezt. Örülök, hogy egy kicsit jobban ismerlek. *Szól ismét.
Fényből varázsolt kardot is először lát, de itt sem marad válasz nélkül a kérdése. Nyúlna a kard felé és már tudja, hogy megégni biztos nem fog, ugyanakkor arra nem számít, hogy az semmivé foszlik mielőtt átvenné. Erre is van magyarázat, amit jókedvvel fogad.*
- Látni is megérte. *Feleli mosolyogva.
Nievesha rossz hangulatban van, pedig Xauzur is visszajött már. Rírion reméli, hogy jobb kedve lesz, ha átmelegszik a köpeny alatt, de naiv gondolat, hogy csak ennyi a baj. Ráadásul a köpeny is virágtenger lesz, mikor a lány hátára kerül. Sokadik alkalom, hogy Rírion álla a földet veri, de vesz egy nagy levegőt, még csak meg sem említi. ~ Ugyan már, ez errefelé egészen normális. Ugye? ~ Kérdi önmagától. Nievesha dühe jól látható formát ölt, amit a magvak szenvednek meg. Rírion úgy véli, itt egyetlen szónak sincs most helye. Pycta kérdőn néz rá is, mikor visszaér. Állja tekintetét de most még csendben marad egyelőre.
Gondol egyet és óvatosan Nievesha vállára teszi kezét. Ha van olyan szerencséje, hogy a lány emiatt felfüggeszti a magvak kivégzését és felé fordul, akkor egy félmosollyal köszöni meg.*
- Nem szeretnék a dió helyében lenni. *Szól, remélve, hogy kizökkenti Nieveshát.
Ugyanakkor ha a lány ellöki a kezét, vagy csak nem foglalkozik vele és folytatja művét, úgy inkább hagyja tovább tombolni. Ezzel még nem árt senkinek.
Lassan az éhséget is elfelejtette, de az előttük sülő hús illata újra felébreszti benne. Kopogó szemekkel, de türelmesen vár, ha már mással nem járult hozzá az ebédhez. Vagy vacsorához? Idő kellett neki is, Xauzurnak is, Pyctának is, meg a tűznek is. Lassan a tűz fénye marad az egyetlen világosság. Evés után bólint a lefekvésre, viszont nem él vele azonnal.*
- Pár percre bocsássatok meg! *Kéri és felkel a tűztől. Távolabb megy, de az erődön belül marad. Közel a tábortűz, rálát társaira is. Fejébe vette, hogy üzenetet hagy, amit végrehajt. Éles követ keres, azzal az egyik falba karcol. Hamar eltűnik majd az üzenet, ahogy a fal felülete kopik, vagy ha tavasszal beborítja a zöld, de Rírion reméli, hogy addigra tárgytalan lesz. A szarvaslények nem túl művészi, ugyanakkor jól azonosítható ábrája kerül a falra és egy felirat: "Kerüld őket! Ha teheted, hagyd el az erdőt!". Ennyi. És az ifjú elf szerint éppen elég. Amíg dolgozik rajta egy pipázást is megejt. Ezután visszatér, elheveredik a tűz mellett. Ha Nievesha már alszik, akkor nagyon csendben teszi ezt.*
*Míg beszélgetnek, apró állatok jönnek és hoznak mindenféle jót Nieveshának. Az első még akár lehetne véletlen, bár már az is furcsa Rírionnak, hogy az állat nem félt a tábortűztől. Az azt követők megjelenése viszont már túlságosan szabályszerű. Sejti az elf, aki semmit nem ért a mágiához, hogy ez bizony ismét egy varázslat és ő még mindig meg tud lepődni.
Nem tudhatta mit tesz azzal, ha Pycta ragadozó tekintetébe bámul, inkább csak tippelte, hogy nem lesz belőle baj. Az idősebb elf barátságos, Rírion pedig nyíltan vállalja tudatlanságát mágia témában. Jól jön most a magyarázat. Figyelmesen hallgat és úgy gondolja meg is ért mindent. Ami tavasztól őszig történik, az egészen jól emészthető. Egyedül a tél más. Ijesztőnek hangzik a hajhullás és az öregedés. Még a kócos elf is hálás a száraz, szalmaszerű fürtjeiért és a fiatal bőréért. Bár kissé megrökönyödik, nem hozza szóba, mert úgy érzi, Pycta nyugodt, mikor erről beszél. Nem látja idegesnek, panaszosnak, talán egy nagyon kicsit szomorúnak. Ő is nyugodt marad és inkább kezeli tényként mint rossz hírként az elhangzottakat. Néhány néma pillanatig tart, míg feldolgozza a sok információt. Addig ő is a parázsra tekint.*
- Még régebben, mármint hogy két nappal ezelőtt... *Javítja magát. Két napja ismeri őket, de annyi minden történt, mint máskor két hét alatt.* - Volt egy olyan gondolatom, hogy irbisszé változol. Persze nem így képzeltem el. *Említi, mint érdekesség. Nem hitte volna, hogy az a kósza gondolat ennyire talál.*
- Köszönöm, hogy elmondtad mindezt. Örülök, hogy egy kicsit jobban ismerlek. *Szól ismét.
Fényből varázsolt kardot is először lát, de itt sem marad válasz nélkül a kérdése. Nyúlna a kard felé és már tudja, hogy megégni biztos nem fog, ugyanakkor arra nem számít, hogy az semmivé foszlik mielőtt átvenné. Erre is van magyarázat, amit jókedvvel fogad.*
- Látni is megérte. *Feleli mosolyogva.
Nievesha rossz hangulatban van, pedig Xauzur is visszajött már. Rírion reméli, hogy jobb kedve lesz, ha átmelegszik a köpeny alatt, de naiv gondolat, hogy csak ennyi a baj. Ráadásul a köpeny is virágtenger lesz, mikor a lány hátára kerül. Sokadik alkalom, hogy Rírion álla a földet veri, de vesz egy nagy levegőt, még csak meg sem említi. ~ Ugyan már, ez errefelé egészen normális. Ugye? ~ Kérdi önmagától. Nievesha dühe jól látható formát ölt, amit a magvak szenvednek meg. Rírion úgy véli, itt egyetlen szónak sincs most helye. Pycta kérdőn néz rá is, mikor visszaér. Állja tekintetét de most még csendben marad egyelőre.
Gondol egyet és óvatosan Nievesha vállára teszi kezét. Ha van olyan szerencséje, hogy a lány emiatt felfüggeszti a magvak kivégzését és felé fordul, akkor egy félmosollyal köszöni meg.*
- Nem szeretnék a dió helyében lenni. *Szól, remélve, hogy kizökkenti Nieveshát.
Ugyanakkor ha a lány ellöki a kezét, vagy csak nem foglalkozik vele és folytatja művét, úgy inkább hagyja tovább tombolni. Ezzel még nem árt senkinek.
Lassan az éhséget is elfelejtette, de az előttük sülő hús illata újra felébreszti benne. Kopogó szemekkel, de türelmesen vár, ha már mással nem járult hozzá az ebédhez. Vagy vacsorához? Idő kellett neki is, Xauzurnak is, Pyctának is, meg a tűznek is. Lassan a tűz fénye marad az egyetlen világosság. Evés után bólint a lefekvésre, viszont nem él vele azonnal.*
- Pár percre bocsássatok meg! *Kéri és felkel a tűztől. Távolabb megy, de az erődön belül marad. Közel a tábortűz, rálát társaira is. Fejébe vette, hogy üzenetet hagy, amit végrehajt. Éles követ keres, azzal az egyik falba karcol. Hamar eltűnik majd az üzenet, ahogy a fal felülete kopik, vagy ha tavasszal beborítja a zöld, de Rírion reméli, hogy addigra tárgytalan lesz. A szarvaslények nem túl művészi, ugyanakkor jól azonosítható ábrája kerül a falra és egy felirat: "Kerüld őket! Ha teheted, hagyd el az erdőt!". Ennyi. És az ifjú elf szerint éppen elég. Amíg dolgozik rajta egy pipázást is megejt. Ezután visszatér, elheveredik a tűz mellett. Ha Nievesha már alszik, akkor nagyon csendben teszi ezt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927