Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-20 11:04:38
Üzenet elküldve: 2022-03-20 11:04:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kitérése jól sikerül, a pók eredménytelenül próbálkozik eltalálni a fullánkjával. Ám így Alarach időt és lehetőséget nyer, hogy Rírion felé rohamozzon. Az erdőmélyi elf odakiált neki, hogy használja a lándzsát, amit az Erdő Szívétől kapott, bár tudja, hogy a kölyök nem bánik jól a fegyverekkel. De még mindig jobb esélyei vannak, mint a számszeríjjal a kezében.
A találkozás sajnos nem a várt eredménnyel ér véget. Az ifjú elf feltartó támadása elvásik a pók lábának kitinjén és Alarach szinte legázolja szerencsétlen Ríriont.*
- Bassza meg. *Szitkozódik a páncélos próféta már futás közben, hogy oldalba kapja a szörnyeteget. Pillanatok sem telnek el és Rírion már fehér hálóba göngyölve hullik a földre. A kölyök nem néz ki jól a roham után, de reméli, hogy még lélegzik.
Látása perifériáján érzékeli, hogy Niev hasonlóan cselekszik, mint maga és szinte egyszerre mártják fegyvereiket a pókbestia undormányos testébe. Mindketten találnak, eltérő eredménnyel. A csuhátlan csuhás újra elámul Alarach kitinpáncéljának ellenállóságán. Még az artheniori mesterkard is alig viszi át. Ha végeznek a szörnnyel, az biztos, hogy páncél lesz a kitinrészekből. Ám ezt már csak tudatának gyakorlatias része fogalmazza meg, hisz most még csatában vannak. A visításból arra következtet, hogy lánya hatékonyabb volt nála. Büszkén gondol Nieveshára, de ezt most nincs idő megosztani vele, mert Alarach kibontakozik a harcból és menekülőre fogja. Sok komoly sebet kapott, két lábának annyi, a potrohát szinte csak húzza és a fejtoron is bekapott egy kisebb sebet.*
- Xauzur, vissza! *Kiált a pókot üldözőbe vevő irbisz utána, ám nincs lehetősége megnézni, hogy a nagymacska teljesíti-e a parancsot. Az erdőmélyi sosem volt az irbisz "gazdája". Társak ők, az Erdő Szívének katonái.*
- Szabadítsd ki! *Sziszegi Nieveshának és amíg a lány nekikezdett pengéjével levágni Rírionról a hálót, addig a páncélos próféta az ujjaival szétnyitná az elf szája felett a fehér anyagot, majd előkeres 1 Fűzöld varázsitalt, amit bele is önt Fänrírion Scir'x szájába.
*
- Idd meg, kölyök. Szükségünk van rád. *Tartja a fejét, amíg az elf lenyeli a bájitalt. Hallotta a fájdalmas jajdulást, így feltételezi, hogy Rírion magánál van, tud nyelni. Ha mást tapasztal, természetesen nem próbálja meg itatni az ifjút.
Ha a bájital hat és sikerül kiszabadítani Ríriont, remélhetően elég gyorsan, akkor ideje üldözőbe venni Alarachot. Most van lehetőség kideríteni, hogy Xauzur hallgatott-e rá.*
- Bocs, ezt kölcsönveszem. *Mivel mindkét kezére szüksége volt, így minden bizonnyal a fegyverkérés mesterkardja az enyészeté lett, az erdőmélyi elf pedig a lándzsa nyelére fog rá, amit Rírion vett magához még Vadvéd romerődjében. A lámpásnak még égnie kell, mivel nem kívánta eloltani.*
- Legyetek óvatosak. A szörny már sebzett, ilyenkor a legveszélyesebbek. *Nem kíván több időt vesztegetni. Ha sikerült kiszabadítani Ríriont és a bájital is hatott, akkor üldözőbe vehetik a szörnyeteget, hogy elpusztítsák.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kitérése jól sikerül, a pók eredménytelenül próbálkozik eltalálni a fullánkjával. Ám így Alarach időt és lehetőséget nyer, hogy Rírion felé rohamozzon. Az erdőmélyi elf odakiált neki, hogy használja a lándzsát, amit az Erdő Szívétől kapott, bár tudja, hogy a kölyök nem bánik jól a fegyverekkel. De még mindig jobb esélyei vannak, mint a számszeríjjal a kezében.
A találkozás sajnos nem a várt eredménnyel ér véget. Az ifjú elf feltartó támadása elvásik a pók lábának kitinjén és Alarach szinte legázolja szerencsétlen Ríriont.*
- Bassza meg. *Szitkozódik a páncélos próféta már futás közben, hogy oldalba kapja a szörnyeteget. Pillanatok sem telnek el és Rírion már fehér hálóba göngyölve hullik a földre. A kölyök nem néz ki jól a roham után, de reméli, hogy még lélegzik.
Látása perifériáján érzékeli, hogy Niev hasonlóan cselekszik, mint maga és szinte egyszerre mártják fegyvereiket a pókbestia undormányos testébe. Mindketten találnak, eltérő eredménnyel. A csuhátlan csuhás újra elámul Alarach kitinpáncéljának ellenállóságán. Még az artheniori mesterkard is alig viszi át. Ha végeznek a szörnnyel, az biztos, hogy páncél lesz a kitinrészekből. Ám ezt már csak tudatának gyakorlatias része fogalmazza meg, hisz most még csatában vannak. A visításból arra következtet, hogy lánya hatékonyabb volt nála. Büszkén gondol Nieveshára, de ezt most nincs idő megosztani vele, mert Alarach kibontakozik a harcból és menekülőre fogja. Sok komoly sebet kapott, két lábának annyi, a potrohát szinte csak húzza és a fejtoron is bekapott egy kisebb sebet.*
- Xauzur, vissza! *Kiált a pókot üldözőbe vevő irbisz utána, ám nincs lehetősége megnézni, hogy a nagymacska teljesíti-e a parancsot. Az erdőmélyi sosem volt az irbisz "gazdája". Társak ők, az Erdő Szívének katonái.*
- Szabadítsd ki! *Sziszegi Nieveshának és amíg a lány nekikezdett pengéjével levágni Rírionról a hálót, addig a páncélos próféta az ujjaival szétnyitná az elf szája felett a fehér anyagot, majd előkeres 1 Fűzöld varázsitalt, amit bele is önt Fänrírion Scir'x szájába.
*- Idd meg, kölyök. Szükségünk van rád. *Tartja a fejét, amíg az elf lenyeli a bájitalt. Hallotta a fájdalmas jajdulást, így feltételezi, hogy Rírion magánál van, tud nyelni. Ha mást tapasztal, természetesen nem próbálja meg itatni az ifjút.
Ha a bájital hat és sikerül kiszabadítani Ríriont, remélhetően elég gyorsan, akkor ideje üldözőbe venni Alarachot. Most van lehetőség kideríteni, hogy Xauzur hallgatott-e rá.*
- Bocs, ezt kölcsönveszem. *Mivel mindkét kezére szüksége volt, így minden bizonnyal a fegyverkérés mesterkardja az enyészeté lett, az erdőmélyi elf pedig a lándzsa nyelére fog rá, amit Rírion vett magához még Vadvéd romerődjében. A lámpásnak még égnie kell, mivel nem kívánta eloltani.*
- Legyetek óvatosak. A szörny már sebzett, ilyenkor a legveszélyesebbek. *Nem kíván több időt vesztegetni. Ha sikerült kiszabadítani Ríriont és a bájital is hatott, akkor üldözőbe vehetik a szörnyeteget, hogy elpusztítsák.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-20 01:16:27
Üzenet elküldve: 2022-03-20 01:16:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Az elképzelés jónak tűnik. Fänrírion kitartott lándzsával várja a felé robogó Alarachot. A pók gyorsan érkezik, ami azt illeti, villámgyorsan. Nem is csoda, van elég lába hozzá. A férfi talán nem is téved, s talán a lándzsa tényleg átvinné a pók vaskos bőrét, ám a bestia túl nagy hévvel rohamozik. A fegyver elvásik a pók lábán, s a fiatal elf úgy érezheti magát, mintha csak egy faltörő kos találta volna telibe. Tüdejéből kiszakad a levegő, számos roppanást is számolhat, ahogy a fenevad átlép rajta. A nyilalló fájdalom az oldalában csak ezután jön. Nincs ideje feleszmélni, rövidesen a levegőben találja magát. Sérült végtagja miatt Alarach kénytelen egy oldalsó lábát igénybe venni a művelethez, de szemmel láthatóan ez nem okoz neki különösebb nehézséget. Föld, ég, na meg Alarach váltakozik szaporán Fänrírion előtt, ahogy a lény sebesen pörgeti bele a szájszervei közül habzó hálójába. Az egész egy szempillantás alatt zajlik le, s mire Fänrírion először jajdul fel fájdalmában, már mozdulni sem lenne képes a ragacsos háló szorításában.
A következőkben a fiatal elf egy hangos puffanás kíséretében landol a földön. Jó másfél métert zuhan, de az eddigieken felül ez már nem okoz neki különösebb fájdalmat. Hangos süvöltést hallhat a feje felett, minden kétséget kizáróan a póktól. A segítség megérkezett.
Nievesha és Pycta sebességüknek köszönhetően egyszerre érkeznek Alarach mögé. Utóbbi alighanem elszámolta magát, vagy talán mohóságában feledkezett meg a többiekről. Mindesetre mindkettejüknek sikerül megmártani fegyverüket a lényben. Míg Pycta a keményebb fejtort célozza, úgy Nievesha a védtelen potrohára csap le a lénynek. Előbbi szúrás ugyan felsérti, de komolyabb sérülést nem okoz Alarachnak. Mintha csak edzett páncélt próbálna átvinni a szerzetes. A puhának tűnő potroh viszont jóformán kilyukad Nievesha keze alatt. Undok, méregzöld mocsok ömlik belőle sisteregve és gőzölögve a földre, a pók pedig felsivít. Elengedi a hálóba csavart elfet, majd nagyot szökkenve feléjük fordul. Az apró, sárga szemek még mindig mohón cikáznak közöttük, ám a dög immáron hátrál. Ahogy biztonságosnak véli a távolságot, megfordulva, potrohát szinte a földön húzva igyekszik a fák közé iramodni, fájdalmas cincogás közepette. Xauzur, aki eddig óvatosan, lehetőségre várva követte az eseményeket, nyomban utána iramodik.*
*Az elképzelés jónak tűnik. Fänrírion kitartott lándzsával várja a felé robogó Alarachot. A pók gyorsan érkezik, ami azt illeti, villámgyorsan. Nem is csoda, van elég lába hozzá. A férfi talán nem is téved, s talán a lándzsa tényleg átvinné a pók vaskos bőrét, ám a bestia túl nagy hévvel rohamozik. A fegyver elvásik a pók lábán, s a fiatal elf úgy érezheti magát, mintha csak egy faltörő kos találta volna telibe. Tüdejéből kiszakad a levegő, számos roppanást is számolhat, ahogy a fenevad átlép rajta. A nyilalló fájdalom az oldalában csak ezután jön. Nincs ideje feleszmélni, rövidesen a levegőben találja magát. Sérült végtagja miatt Alarach kénytelen egy oldalsó lábát igénybe venni a művelethez, de szemmel láthatóan ez nem okoz neki különösebb nehézséget. Föld, ég, na meg Alarach váltakozik szaporán Fänrírion előtt, ahogy a lény sebesen pörgeti bele a szájszervei közül habzó hálójába. Az egész egy szempillantás alatt zajlik le, s mire Fänrírion először jajdul fel fájdalmában, már mozdulni sem lenne képes a ragacsos háló szorításában.
A következőkben a fiatal elf egy hangos puffanás kíséretében landol a földön. Jó másfél métert zuhan, de az eddigieken felül ez már nem okoz neki különösebb fájdalmat. Hangos süvöltést hallhat a feje felett, minden kétséget kizáróan a póktól. A segítség megérkezett.
Nievesha és Pycta sebességüknek köszönhetően egyszerre érkeznek Alarach mögé. Utóbbi alighanem elszámolta magát, vagy talán mohóságában feledkezett meg a többiekről. Mindesetre mindkettejüknek sikerül megmártani fegyverüket a lényben. Míg Pycta a keményebb fejtort célozza, úgy Nievesha a védtelen potrohára csap le a lénynek. Előbbi szúrás ugyan felsérti, de komolyabb sérülést nem okoz Alarachnak. Mintha csak edzett páncélt próbálna átvinni a szerzetes. A puhának tűnő potroh viszont jóformán kilyukad Nievesha keze alatt. Undok, méregzöld mocsok ömlik belőle sisteregve és gőzölögve a földre, a pók pedig felsivít. Elengedi a hálóba csavart elfet, majd nagyot szökkenve feléjük fordul. Az apró, sárga szemek még mindig mohón cikáznak közöttük, ám a dög immáron hátrál. Ahogy biztonságosnak véli a távolságot, megfordulva, potrohát szinte a földön húzva igyekszik a fák közé iramodni, fájdalmas cincogás közepette. Xauzur, aki eddig óvatosan, lehetőségre várva követte az eseményeket, nyomban utána iramodik.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-18 10:32:36
Üzenet elküldve: 2022-03-18 10:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*És a szerencse ezúttal is elkerüli a lányt, meglehet, hogy a dolog valójában nem is szerencse kérdése, hanem egyszerűen csak túl gyenge ahhoz, hogy kárt tegyen az undormányos pókban? Hosszasan mélázhatna azon, hogy a harchoz - nemcsak ehhez, hanem a jövőbeliekhez is - többre van szükség, mint a puszta szerencse, erősnek kell lenni, de legalább egy minimális harci képzettségre szükség van. Niev nem egy nagy harcos - de még azzá válhat -, viszont elég ügyes, nagyon okos és a csizmájának köszönhetően még gyors is, ezek pedig olyan dolgok, amiket az előnyére fordíthat, vagy legalábbis megpróbálhatja.
Az már bebizonyosodott, hogy a karddal nem tudja megvágni, azonban van nála azok közül a fullánkok korábban kimetszettek a tetemekből, előránt hát egyet, míg a rémség a két elffel van elfoglalva. Tervei szerin az undormányos potrohba próbálja beleszúrni. Nem abban a reménykedik, hogy hat majd rá a méreg, hisz a saját ivadékai lehettek azok, amiket korábban elintéztek, hanem az elv az, hogy ha egy ilyen fullánk átvitte Pycta páncélját - márpedig úgy ment át rajta, mint kés a vajon -, akkor a pókpáncél sem jelenthet akadályt. Ha sikerül beledöfnie, akkor rögtön meg is kísérli kirántani és úgy ugrik fürgén hátra, ha nem, akkor elkönyveli újabb halva született ötletként.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.18 10:33:13
*És a szerencse ezúttal is elkerüli a lányt, meglehet, hogy a dolog valójában nem is szerencse kérdése, hanem egyszerűen csak túl gyenge ahhoz, hogy kárt tegyen az undormányos pókban? Hosszasan mélázhatna azon, hogy a harchoz - nemcsak ehhez, hanem a jövőbeliekhez is - többre van szükség, mint a puszta szerencse, erősnek kell lenni, de legalább egy minimális harci képzettségre szükség van. Niev nem egy nagy harcos - de még azzá válhat -, viszont elég ügyes, nagyon okos és a csizmájának köszönhetően még gyors is, ezek pedig olyan dolgok, amiket az előnyére fordíthat, vagy legalábbis megpróbálhatja.
Az már bebizonyosodott, hogy a karddal nem tudja megvágni, azonban van nála azok közül a fullánkok korábban kimetszettek a tetemekből, előránt hát egyet, míg a rémség a két elffel van elfoglalva. Tervei szerin az undormányos potrohba próbálja beleszúrni. Nem abban a reménykedik, hogy hat majd rá a méreg, hisz a saját ivadékai lehettek azok, amiket korábban elintéztek, hanem az elv az, hogy ha egy ilyen fullánk átvitte Pycta páncélját - márpedig úgy ment át rajta, mint kés a vajon -, akkor a pókpáncél sem jelenthet akadályt. Ha sikerül beledöfnie, akkor rögtön meg is kísérli kirántani és úgy ugrik fürgén hátra, ha nem, akkor elkönyveli újabb halva született ötletként.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.18 10:33:13
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:26:53
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A találat egy pillanatnyi siker, de korai az elf öröme. Hatalmas ellenségük gond nélkül indul újabb rohamra. A nyílvessző mintha nem is zavarná, úgy áll ki belőle, mint valami dísz. Pyctának sikerült kitérni és most a kócos elfen a sor. Hallja távolról a tippet, ami jól jön. Annyira bízik íjában, hogy majdnem el is feledkezett az úrnő ajándékáról. Holott a lándzsát nem virágkarónak kapta Eeyrtől. Megcseréli az íjjal és a pókra szegezve vár. Alarach nagy és gyors, az elf szíve a torkában dobog, de helyben marad. Muszáj megpróbálnia. A nyílvessző nem vitte át azt a bőrt, de az erdőlándzsát Eeyr készítette. ~ Tudta, mivel állunk szemben, működnie kell! ~ Ezzel erősíti magát, miközben reméli, hogy nem ezek lesznek az utolsó gondolatai.*
*A találat egy pillanatnyi siker, de korai az elf öröme. Hatalmas ellenségük gond nélkül indul újabb rohamra. A nyílvessző mintha nem is zavarná, úgy áll ki belőle, mint valami dísz. Pyctának sikerült kitérni és most a kócos elfen a sor. Hallja távolról a tippet, ami jól jön. Annyira bízik íjában, hogy majdnem el is feledkezett az úrnő ajándékáról. Holott a lándzsát nem virágkarónak kapta Eeyrtől. Megcseréli az íjjal és a pókra szegezve vár. Alarach nagy és gyors, az elf szíve a torkában dobog, de helyben marad. Muszáj megpróbálnia. A nyílvessző nem vitte át azt a bőrt, de az erdőlándzsát Eeyr készítette. ~ Tudta, mivel állunk szemben, működnie kell! ~ Ezzel erősíti magát, miközben reméli, hogy nem ezek lesznek az utolsó gondolatai.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-16 13:42:33
Üzenet elküldve: 2022-03-16 13:42:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*AZ irbisszel kiegészülve sikerül felvenni a harcot a hatalmas pókkal. Megosztva a figyelmét több, komolyabb sebet is ejtenek Alarachon. Ha Nievesha és Rírion próbálkozásai nem is érnek célt még, épp annyira zavarják meg a bestiát, hogy árthassanak neki csapatban. Ez a taktika beválni látszik és az erdőmélyi elf nem is kívánna eltérni tőle. A túlerő az oldalukon áll és feléjük billenti a serpenyő mérlegét. Most még.
A bestiának végül sikerül ugyan leráznia magáról Xauzurt, de a nagymacska puhán ér talajt nem messze a páncélos prófétától. Ám nincs idő örülni a győztes csatának, hisz a háború még koránt sem ért véget. Xauzur után a jól helyezkedő csuhátlan csuhás is sikeresen támad kihasználva az irbisz miatt megzavarodott pókot. Fényből kovácsolt mesterkardjával sikerül egy második lábától is megszabadítani. Az erdőmélyi elf érzi, milyen erők dolgoznak a szörnyetegben és ha nem volna olyan erőnlétben, amilyenben van, bizonyosan rosszabbul járhatna.
Mindhárman más irányból fogják közre a pókot és ha a harc miatt másképp is alakulna, igyekszik úgy mozogni, hogy megtartsák ezt a felállást. Alarach talán alábecsülte őket, nem számított ilyen ellenállásra, ám most már késő. A bestia hatalmas testét forgatva igyekszik újabb célpontot keresni magának és végül az erdőmélyi elfet szemeli ki magának. A korábbi elgondolást, hogy egy ekkora termetű pók nem tud ugrani, sutba is dobhatja, mert Alarach elrugaszkodik és ugorva fullánkjával támad. Már volt szerencséje egy ilyen döféshez, így azonnal mozdul, hogy a vállán átgurulva kerülje el a földet érő pókot. Amikor sikerrel jár, azonnal emelkedik fel, mert a bestia már robog is a távolabb lévő Rírion felé. Úgy tűnik, rohamozni kíván.*
- Használd a lándzsát! *Kiált oda a páncélos próféta az ifjú elfnek, ahogy immáron talpon, maga is futni kezdjen Alarach után. A lándzsa tökéletesen alkalmas egy roham megtörésére és csak reméli, hogy Rírion érteni fogja, mire gondol. Medvékre is így vadásznak bizonyos tájakon. A rohamozó medve önmagát nyársalja fel saját tömegétől hajtva a kitámasztott, jó ütemben felemelt szálfegyveren.
Bárhogy is legyen, a pókszörny most az ifjú elfet célozza. A csuhátlan csuhás minden gyorsaságát beleadja, hogy beérje Alarachot, úgy igazítva útvonalán, hogy a Rírionnal összecsapó szörny torába csapódhasson bele a lábak tövénél, szúrásra tartott és két kézzel megtámasztott mesterpengével.*
*AZ irbisszel kiegészülve sikerül felvenni a harcot a hatalmas pókkal. Megosztva a figyelmét több, komolyabb sebet is ejtenek Alarachon. Ha Nievesha és Rírion próbálkozásai nem is érnek célt még, épp annyira zavarják meg a bestiát, hogy árthassanak neki csapatban. Ez a taktika beválni látszik és az erdőmélyi elf nem is kívánna eltérni tőle. A túlerő az oldalukon áll és feléjük billenti a serpenyő mérlegét. Most még.
A bestiának végül sikerül ugyan leráznia magáról Xauzurt, de a nagymacska puhán ér talajt nem messze a páncélos prófétától. Ám nincs idő örülni a győztes csatának, hisz a háború még koránt sem ért véget. Xauzur után a jól helyezkedő csuhátlan csuhás is sikeresen támad kihasználva az irbisz miatt megzavarodott pókot. Fényből kovácsolt mesterkardjával sikerül egy második lábától is megszabadítani. Az erdőmélyi elf érzi, milyen erők dolgoznak a szörnyetegben és ha nem volna olyan erőnlétben, amilyenben van, bizonyosan rosszabbul járhatna.
Mindhárman más irányból fogják közre a pókot és ha a harc miatt másképp is alakulna, igyekszik úgy mozogni, hogy megtartsák ezt a felállást. Alarach talán alábecsülte őket, nem számított ilyen ellenállásra, ám most már késő. A bestia hatalmas testét forgatva igyekszik újabb célpontot keresni magának és végül az erdőmélyi elfet szemeli ki magának. A korábbi elgondolást, hogy egy ekkora termetű pók nem tud ugrani, sutba is dobhatja, mert Alarach elrugaszkodik és ugorva fullánkjával támad. Már volt szerencséje egy ilyen döféshez, így azonnal mozdul, hogy a vállán átgurulva kerülje el a földet érő pókot. Amikor sikerrel jár, azonnal emelkedik fel, mert a bestia már robog is a távolabb lévő Rírion felé. Úgy tűnik, rohamozni kíván.*
- Használd a lándzsát! *Kiált oda a páncélos próféta az ifjú elfnek, ahogy immáron talpon, maga is futni kezdjen Alarach után. A lándzsa tökéletesen alkalmas egy roham megtörésére és csak reméli, hogy Rírion érteni fogja, mire gondol. Medvékre is így vadásznak bizonyos tájakon. A rohamozó medve önmagát nyársalja fel saját tömegétől hajtva a kitámasztott, jó ütemben felemelt szálfegyveren.
Bárhogy is legyen, a pókszörny most az ifjú elfet célozza. A csuhátlan csuhás minden gyorsaságát beleadja, hogy beérje Alarachot, úgy igazítva útvonalán, hogy a Rírionnal összecsapó szörny torába csapódhasson bele a lábak tövénél, szúrásra tartott és két kézzel megtámasztott mesterpengével.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-15 21:57:33
Üzenet elküldve: 2022-03-15 21:57:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Alarach vakon nyúlkál a hátán kapaszkodó, s közben őt vadul marcangoló irbisz után. Vaskos lábával sikeresen söpri le magáról az állatot, de a nagymacska ügyesen landol a földön. Oldalazva tartja ragadozótekintetét a pókon, morogva várva az alkalmat, hogy ismét lecsaphasson.
Harapása nyomán a pók mellső jobbjából sűrű, ragacsos vér hullik alá. A vadállat szinte kiharapta a végtagot a pókból, ki most heves fújtatás közepette igyekszik megállapodni. Nem megy ez azonban olyan könnyen, elvégre a két, felé meredő pengén kívül egy nyíl is tart irányába.
Pycta jól kalkulál. A bestia szinte megállapodik a pengében, fülsüketítő sivítás közepette rántva lábát odébb. Ha az elf nem lenne ilyen jó erőben, bizonyosan kirántaná a kezéből a pengét, legyen az fémből vagy fényből. A kard szinte átviszi Alarach leghátsó balját, mit a mellső jobbjához hasonlatosan, immáron szinte csak vonszol.
Nievesha az elf trükkjével él, ám ezúttal sincs szerencséje. A mesterkard erőtlenül vásik el a póklábon. Mintha csak sziklának ütötte volna, éppen, hogy szikrát nem vet a csapás közben.
Fänririon mindeközben céloz és lő. Érzi a szervezetébe juttatott varázsital hatását, s keze sem remeg meg. A nyílvessző sebesen suhan, de a pók fejét éppen, hogy elvéti. Helyette valahova mellé, a pók oldalába fúródik, s ott is marad. A vaskos bőr megfogja a nyilat, Fänrírionnak ezúttal nem volt szerencséje.
Ellenfelük végül jó pár lépésről szemléli a Xauzurral kiegészült triót. Fújtat, prüszköl, csáprágóit csattogtatja feléjük. Sárga szemeit szüntelen járatja közöttük. Talán alábecsülte őket. Két, immáron szinte használhatatlan végtagja tanúja ennek. Hosszú és magányos pihenőre lesz szüksége odújában a regenerálódáshoz, ha itt végzett...
Tekintete végül Xauzurról Pyctára téved, s rohamra indul. Ezúttal nem eltiporni akarja az elfet, még ha talán elsőre úgy is látszik. Az utolsó pillanatban nagyot szökken, hogy a potrohán éktelenkedő, hatalmas fullánkját használva vesse rá magát az elfre. A szerzetes azonban gyors és agilis, s noha a kitéréshez minden bizonnyal el kell vetődnie, képes kitérni. Alarach nem teketóriázik azonban sokat, erre már ráhibázott. Ahogy földet ér, minden erejét beleadva robog a következő célpontja felé, aki ezúttal nem más, mint Fänrírion.*
*Alarach vakon nyúlkál a hátán kapaszkodó, s közben őt vadul marcangoló irbisz után. Vaskos lábával sikeresen söpri le magáról az állatot, de a nagymacska ügyesen landol a földön. Oldalazva tartja ragadozótekintetét a pókon, morogva várva az alkalmat, hogy ismét lecsaphasson.
Harapása nyomán a pók mellső jobbjából sűrű, ragacsos vér hullik alá. A vadállat szinte kiharapta a végtagot a pókból, ki most heves fújtatás közepette igyekszik megállapodni. Nem megy ez azonban olyan könnyen, elvégre a két, felé meredő pengén kívül egy nyíl is tart irányába.
Pycta jól kalkulál. A bestia szinte megállapodik a pengében, fülsüketítő sivítás közepette rántva lábát odébb. Ha az elf nem lenne ilyen jó erőben, bizonyosan kirántaná a kezéből a pengét, legyen az fémből vagy fényből. A kard szinte átviszi Alarach leghátsó balját, mit a mellső jobbjához hasonlatosan, immáron szinte csak vonszol.
Nievesha az elf trükkjével él, ám ezúttal sincs szerencséje. A mesterkard erőtlenül vásik el a póklábon. Mintha csak sziklának ütötte volna, éppen, hogy szikrát nem vet a csapás közben.
Fänririon mindeközben céloz és lő. Érzi a szervezetébe juttatott varázsital hatását, s keze sem remeg meg. A nyílvessző sebesen suhan, de a pók fejét éppen, hogy elvéti. Helyette valahova mellé, a pók oldalába fúródik, s ott is marad. A vaskos bőr megfogja a nyilat, Fänrírionnak ezúttal nem volt szerencséje.
Ellenfelük végül jó pár lépésről szemléli a Xauzurral kiegészült triót. Fújtat, prüszköl, csáprágóit csattogtatja feléjük. Sárga szemeit szüntelen járatja közöttük. Talán alábecsülte őket. Két, immáron szinte használhatatlan végtagja tanúja ennek. Hosszú és magányos pihenőre lesz szüksége odújában a regenerálódáshoz, ha itt végzett...
Tekintete végül Xauzurról Pyctára téved, s rohamra indul. Ezúttal nem eltiporni akarja az elfet, még ha talán elsőre úgy is látszik. Az utolsó pillanatban nagyot szökken, hogy a potrohán éktelenkedő, hatalmas fullánkját használva vesse rá magát az elfre. A szerzetes azonban gyors és agilis, s noha a kitéréshez minden bizonnyal el kell vetődnie, képes kitérni. Alarach nem teketóriázik azonban sokat, erre már ráhibázott. Ahogy földet ér, minden erejét beleadva robog a következő célpontja felé, aki ezúttal nem más, mint Fänrírion.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-10 12:33:42
Üzenet elküldve: 2022-03-10 12:33:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievnek ezúttal nincs szerencséje, meglehet, hogy túl gyenge, vagy túl béndzsa, de a mesterkard pengéje lecsúszik a rusnyaság lábáról. Talán kicsit szerencséje is van, mert a rémség nem vele törődik, hanem inkább Pyctával, hogy azért, mert az elf van-e az összes szeme előtt, vagy őt veszélyesebbnek gondolja, az mindegy is. Azt meg Niev nem is érzékeli, hogy Rírion nyila nem talál, de talán jobb is, hogy csak önmagára figyel, meg valamicskét Xauzurra. Úgy tűnik, hogy egyedül Xauzur az, aki sikereket ér el, mert az undormány forgással próbálja lerázni magáról.
Niev csak egy szívdobbanásnyi időt vár ki, hogy meglássa Xauzur biztonságban és épségben ér-e földet. Bár Niev cselekvését ez a körülmény csak annyiban fogja befolyásolni, hogy ha Xauzurnak a bajsza szála is meggörbült, akkor csak sokkal dühösebb lesz, mint amennyire már amúgy is az.
Bár nem feltétlenül látja azt, hogy Pycta éppen mit csinál, de ő is valami hasonlóra készül, azzal a különbséggel, hogy neki nincsen alkarvédője, hogy azon támassza meg a pengét, úgyhogy kénytelen jól megvetni a lábát, ahogy maga előtt tartja két kézzel a kardot. Ha szerencséje van, akkor a pók tényleg belepörög valamelyik lábával, vagy egyéb részével, ha nagyon nagy szerencséje van, akkor még arra is van ideje, hogy ezután odébb tudjon ugrani.*
*Nievnek ezúttal nincs szerencséje, meglehet, hogy túl gyenge, vagy túl béndzsa, de a mesterkard pengéje lecsúszik a rusnyaság lábáról. Talán kicsit szerencséje is van, mert a rémség nem vele törődik, hanem inkább Pyctával, hogy azért, mert az elf van-e az összes szeme előtt, vagy őt veszélyesebbnek gondolja, az mindegy is. Azt meg Niev nem is érzékeli, hogy Rírion nyila nem talál, de talán jobb is, hogy csak önmagára figyel, meg valamicskét Xauzurra. Úgy tűnik, hogy egyedül Xauzur az, aki sikereket ér el, mert az undormány forgással próbálja lerázni magáról.
Niev csak egy szívdobbanásnyi időt vár ki, hogy meglássa Xauzur biztonságban és épségben ér-e földet. Bár Niev cselekvését ez a körülmény csak annyiban fogja befolyásolni, hogy ha Xauzurnak a bajsza szála is meggörbült, akkor csak sokkal dühösebb lesz, mint amennyire már amúgy is az.
Bár nem feltétlenül látja azt, hogy Pycta éppen mit csinál, de ő is valami hasonlóra készül, azzal a különbséggel, hogy neki nincsen alkarvédője, hogy azon támassza meg a pengét, úgyhogy kénytelen jól megvetni a lábát, ahogy maga előtt tartja két kézzel a kardot. Ha szerencséje van, akkor a pók tényleg belepörög valamelyik lábával, vagy egyéb részével, ha nagyon nagy szerencséje van, akkor még arra is van ideje, hogy ezután odébb tudjon ugrani.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:18:54
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:18:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Mellé! A kócos elf szívná a fogát de nincs ideje rá. Azonnal ugrania kell az elhibázott találat után. Vészjósló a mellette elterülő massza. Rírion nem szeretne közelebbről is találkozni vele, ezért érzékei kiélesednek, felkészülve a következő köpésre. Elmarad a támadás, Alarach már másra figyel. Pillanatok alatt tűnik el alatta az idősebb elf, miután még Niev mesterkardja sem sebezte meg a lábát. Rírion ismét betölt egy vesszőt és célra tart, hogy mielőbb kiszabadítsák onnan Pyctát, de Xauzur gyorsabban cselekszik. Ajándék ez a néhány tört pillanat. Az íjász él is vele. Még valamit megtehet, mielőtt újra lő. A célpont elég gyors forgó mozgásba kezd, így igencsak indokoltnak lát felhasználni egy értékes támogatást. Egy kézzel elengedi a nyílpuskát. Szemét le nem veszi az órás pókról, úgy keresi ki zsebéből a citromsárga varázsitalt. Amilyen gyorsan nyelni tud, megissza. Ezután céloz újra a pók fejére és lő. ~ Eeyr vezesd a vesszőt! ~ Kéri némán úrnőjét.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az ügyességet a következő két körre.
*Mellé! A kócos elf szívná a fogát de nincs ideje rá. Azonnal ugrania kell az elhibázott találat után. Vészjósló a mellette elterülő massza. Rírion nem szeretne közelebbről is találkozni vele, ezért érzékei kiélesednek, felkészülve a következő köpésre. Elmarad a támadás, Alarach már másra figyel. Pillanatok alatt tűnik el alatta az idősebb elf, miután még Niev mesterkardja sem sebezte meg a lábát. Rírion ismét betölt egy vesszőt és célra tart, hogy mielőbb kiszabadítsák onnan Pyctát, de Xauzur gyorsabban cselekszik. Ajándék ez a néhány tört pillanat. Az íjász él is vele. Még valamit megtehet, mielőtt újra lő. A célpont elég gyors forgó mozgásba kezd, így igencsak indokoltnak lát felhasználni egy értékes támogatást. Egy kézzel elengedi a nyílpuskát. Szemét le nem veszi az órás pókról, úgy keresi ki zsebéből a citromsárga varázsitalt. Amilyen gyorsan nyelni tud, megissza. Ezután céloz újra a pók fejére és lő. ~ Eeyr vezesd a vesszőt! ~ Kéri némán úrnőjét.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az ügyességet a következő két körre.
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-08 18:11:04
Üzenet elküldve: 2022-03-08 18:11:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Talán azért olyan sima az út a pókszörnyeteg hálóerdőjének központjáig, mert egy kisebb fészekaljnyi pókot már kiírtottak. Egy első védelmi vonalat, ha úgy tetszik. Talán Alarach nem sejtette, hogy eddig eljutnak majd ők négyen. Ha nem is becsülte alá őket, már tudja, hogy az érkezők veszélyt jelentenek rá és birodalmára. Arra a birodalomra, amelyet kiszakított Erdőmélyéből és amit most az erdőmélyi elf és társai vissza kívánnak hódítani tőle, helyreállítva a vadon egyensúlyát. Az biztos, hogy kipusztítják a pókok írmagját is vagy belehalnak a küldetésbe. Ez a két lehetőség lehetséges csak.
A páncélos próféta elérve céljukat instrukciókat oszt, felépít egy tervet, amellyel le kívánja győzni undorító ellenségüket. A pók nem ellenfél, ellenség és pusztulnia kell. Nem az erdővel kíván élni, nem az egyensúlyára törekszik, hanem hódítani akar és magáévá tenni az erdőt. Ez megengedhetetlen.
Rírion és Nievesha Xauzurral két oldalra mozog, miközben a csuhátlan csuhás fegyvert idéz jobbjába, míg baljában az Erdőlámpást tartja alacsonyan. Még nem kívánja használni.
Az ifjú elf kezdi a harcot, nyila elsuhan ugyan a megmozduló Alarach ocsmány feje mellett és ugyan ráköp egy alattomosan ragacsos váladékot, ám elvéti, de sikerül elterelni a figyelmét. Aztán Nievesha mozdul, kivételes gyorsaságát az Erdőcsizmától kölcsönözhetett, sikeresen támad, ám a mesterkard acélja elvésik a pókszörny lábának kitinpáncélján. Talán nem vitt elég erőt a támadásba, talán nem jó helyen talált. Utolsóként az erdőmélyi elf lendül támadásba és összecsap az őt figyelő Alarach-kal. A páncélos próféta egy szívdobbanás után a felemelkedő pókszörny alatt találja magát, ugyan támadása sikertelen és ő bekap egy támadást, de a Lombok Őrére keresztelt páncél megvédi, csak múló zúzódást érez, nem többet apró kellemetlenségnél, mozdul is tovább a potroh felé, hogy kilépjen a pók alól, lehetőleg mögötte, vigyázva, hogy ne keveredjen a vaskos lábak közé, a hatalmas fullánktól veszélyeztetve. Bármi történhetne, ám ekkor újabb támadója akad Alarachnak. Xauzur, Erdőmélye hű katonája, csúcsragadozója veti rá magát és mélyeszti fogait a pók oldalába.
A taktika beválni látszik. Alarach nem tud négyfelé figyelni, hiába van tucatnyi szeme.*
- Mozgassátok folyton! Támadjunk egymás után! *Kiált az erdőmélyi elf társai felé. Ha folyamatosan elvonják a figyelmét, ahogy egy-egy ütemmel később viszik végbe támadásaikat, a pókbestiának meg kell osztania figyelmét közöttük, gyengítve ezzel esélyeit a találatra.
Az erdőben töltött évtizedek alatt sok mindenre rájön az elf. Azok az elfek, akik úgy vizsgálják meg a fát, hogy magról ültetik és végignézik, ahogy felnő. Ez a fajta látásmód pedig sok kérdésre választ ad.
Alarach hatalmas állat, így valószínűleg hiányzik a repertoárjából a kisebb póknál tapasztalt ugrásos támadás. A mérge is gyengébb lehet, hisz a kisebb állatok mérge mindig erősebb. Viszont Alarach támadhat a ragacsos nyálával, ami újdonság a korábbi ellenfelekhez képest.
A pókszörnyeteg az irbisz harapásától idegesen pörögni kezd, hogy lerázza magáról a nagymacskát, ha pedig az páncélos prófétának sikerült kilépnie alóla, akkor igyekszik kihasználni ezt a pörgést. Mégpedig úgy, hogy bal alkarjának acélján megtámasztja a mesterkardot és úgy céloz, hogy a Alarach "belepörögjön" a pengébe. Arra figyel még, hogy a tagolt pókláb ízületét vegye célba, ahol a kitinpáncélok összeérnek. Ha sikeres a találata, akkor nagy esélyt lát rá, hogy komoly sérülést okozhasson a saját lendületétől hajtott szörnyetegnek.
Ha sikerült a támadása, ha nem, máris mozdul, hogy ne nyújtson álló célpontot Alarachnak a visszatámadáshoz. Megpróbál mögötte maradni vagy legalábbis úgy mozogni, hogy a pókszörnynek meg kelljen fordulnia, ha újra őt venné célba. A sikeres találat nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy ő legyen a célpont. Egy támadásnál többet nem is kíván bevinni, maradék lehetőségeit a védekezés és a jobb pozíció keresése, ezzel Alarach figyelmének megosztására használja fel.*
*Talán azért olyan sima az út a pókszörnyeteg hálóerdőjének központjáig, mert egy kisebb fészekaljnyi pókot már kiírtottak. Egy első védelmi vonalat, ha úgy tetszik. Talán Alarach nem sejtette, hogy eddig eljutnak majd ők négyen. Ha nem is becsülte alá őket, már tudja, hogy az érkezők veszélyt jelentenek rá és birodalmára. Arra a birodalomra, amelyet kiszakított Erdőmélyéből és amit most az erdőmélyi elf és társai vissza kívánnak hódítani tőle, helyreállítva a vadon egyensúlyát. Az biztos, hogy kipusztítják a pókok írmagját is vagy belehalnak a küldetésbe. Ez a két lehetőség lehetséges csak.
A páncélos próféta elérve céljukat instrukciókat oszt, felépít egy tervet, amellyel le kívánja győzni undorító ellenségüket. A pók nem ellenfél, ellenség és pusztulnia kell. Nem az erdővel kíván élni, nem az egyensúlyára törekszik, hanem hódítani akar és magáévá tenni az erdőt. Ez megengedhetetlen.
Rírion és Nievesha Xauzurral két oldalra mozog, miközben a csuhátlan csuhás fegyvert idéz jobbjába, míg baljában az Erdőlámpást tartja alacsonyan. Még nem kívánja használni.
Az ifjú elf kezdi a harcot, nyila elsuhan ugyan a megmozduló Alarach ocsmány feje mellett és ugyan ráköp egy alattomosan ragacsos váladékot, ám elvéti, de sikerül elterelni a figyelmét. Aztán Nievesha mozdul, kivételes gyorsaságát az Erdőcsizmától kölcsönözhetett, sikeresen támad, ám a mesterkard acélja elvésik a pókszörny lábának kitinpáncélján. Talán nem vitt elég erőt a támadásba, talán nem jó helyen talált. Utolsóként az erdőmélyi elf lendül támadásba és összecsap az őt figyelő Alarach-kal. A páncélos próféta egy szívdobbanás után a felemelkedő pókszörny alatt találja magát, ugyan támadása sikertelen és ő bekap egy támadást, de a Lombok Őrére keresztelt páncél megvédi, csak múló zúzódást érez, nem többet apró kellemetlenségnél, mozdul is tovább a potroh felé, hogy kilépjen a pók alól, lehetőleg mögötte, vigyázva, hogy ne keveredjen a vaskos lábak közé, a hatalmas fullánktól veszélyeztetve. Bármi történhetne, ám ekkor újabb támadója akad Alarachnak. Xauzur, Erdőmélye hű katonája, csúcsragadozója veti rá magát és mélyeszti fogait a pók oldalába.
A taktika beválni látszik. Alarach nem tud négyfelé figyelni, hiába van tucatnyi szeme.*
- Mozgassátok folyton! Támadjunk egymás után! *Kiált az erdőmélyi elf társai felé. Ha folyamatosan elvonják a figyelmét, ahogy egy-egy ütemmel később viszik végbe támadásaikat, a pókbestiának meg kell osztania figyelmét közöttük, gyengítve ezzel esélyeit a találatra.
Az erdőben töltött évtizedek alatt sok mindenre rájön az elf. Azok az elfek, akik úgy vizsgálják meg a fát, hogy magról ültetik és végignézik, ahogy felnő. Ez a fajta látásmód pedig sok kérdésre választ ad.
Alarach hatalmas állat, így valószínűleg hiányzik a repertoárjából a kisebb póknál tapasztalt ugrásos támadás. A mérge is gyengébb lehet, hisz a kisebb állatok mérge mindig erősebb. Viszont Alarach támadhat a ragacsos nyálával, ami újdonság a korábbi ellenfelekhez képest.
A pókszörnyeteg az irbisz harapásától idegesen pörögni kezd, hogy lerázza magáról a nagymacskát, ha pedig az páncélos prófétának sikerült kilépnie alóla, akkor igyekszik kihasználni ezt a pörgést. Mégpedig úgy, hogy bal alkarjának acélján megtámasztja a mesterkardot és úgy céloz, hogy a Alarach "belepörögjön" a pengébe. Arra figyel még, hogy a tagolt pókláb ízületét vegye célba, ahol a kitinpáncélok összeérnek. Ha sikeres a találata, akkor nagy esélyt lát rá, hogy komoly sérülést okozhasson a saját lendületétől hajtott szörnyetegnek.
Ha sikerült a támadása, ha nem, máris mozdul, hogy ne nyújtson álló célpontot Alarachnak a visszatámadáshoz. Megpróbál mögötte maradni vagy legalábbis úgy mozogni, hogy a pókszörnynek meg kelljen fordulnia, ha újra őt venné célba. A sikeres találat nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy ő legyen a célpont. Egy támadásnál többet nem is kíván bevinni, maradék lehetőségeit a védekezés és a jobb pozíció keresése, ezzel Alarach figyelmének megosztására használja fel.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-08 16:19:50
Üzenet elküldve: 2022-03-08 16:19:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Ellenfelük elsőre kivárni látszik. Nem is meglepetés ez, elvégre a három vándor a szemeiben nem több fészkébe tévedt prédánál. Tekintete eközben szüntelen cikázik közöttük. Hogy ez az állapot stratégiai nyugalom-e, netalán felméri őket, nehéz lenne megállapítani.
Alarach. A hegység ismerői így nevezték az odút, s vele együtt a pókot, ami ott fészkelt emberöltők óta. Senki sem tudja, miként és hogyan került oda, de akinek volt esze, messzire kerülte az északi vonulatok setéten csillogó részét. Alarach hálóival megmérgezte a hegyet, mindeközben ádáz és vad hím utódok százait ontotta a világra. Noha a hármas aligha hallott róla, ő titkon már kifigyelte őket, míg gyermekeivel küzdöttek. Az Erdő Szívének nevében eljáró vándorok remélhetőleg nem csupán leküzdendő akadályt látnak maguk előtt, mert most bizony pókjukra akadtak.
Pycta nem habozik, hamar előáll egy tervvel. Instrukciókat oszt, s maga is akcióba lendül. míg az ifjú elf és Nievesha kétoldalról kerülik a pókot, Pycta szemből támad.
Az első lehetőség Fänrírioné. Ideg pendül, nyílvessző suhan, ám az elf ezúttal nem elég pontos. A nyílvessző elsüvít a pók feje felett, s nincs megmondója, hol ér célt. A bestia azonban nem marad adós: a szájszervei között tejfehéren habzó valami undok fröccsenéssel szabadul útjára. Fänrírion szerencséje azonban kitart. A nyáltól ragacsos, hálószerű massza éppen, hogy nem kapja el, az elfnek van ideje kitérni. Mellette landol, azonnal a földhöz tapadva. Bizonyosan őt is oda szegezte volna, ha célt ér.
Pycta és Nievesha eközben támadásba lendül. Az alattuk szétterülő hálóban nehézkesebb a mozgás, ám Nievesha sebessége elég hozzá, hogy hamar a pók mellső lábához kerüljön. A kardcsapás elvásik az igen csak kemény célponton, ám szerencséjére Alarach mással van elfoglalva. Az összes szeme Pyctán nyugszik, s meg is rohanja az erdei elfet.
Utóbbi egyik kezében a lámpással, másikban a fényből szőtt karddal csap le. Támadása azonban a pók heves rohama közben nem ér célt, s az elf egy pillanatra el is tűnik a hatalmas test alatt, ahogy az átmasírozik rajta. Combján éri komolyabb zúzódás, de nem olyan fajta, ami gátolná a szerzetest a további harcban. Néhány szívdobbanásnyi ideig farkasszemet néz a hatalmas fullánkkal is, ám mielőtt a bestia bármit is cselekedhetne, valami elvonja a figyelmét és tovább robog Pyctáról.
Xauzur az, aki eddig Nievesha nyomában settenkedett, s most látta elérkezettnek az időt, hogy rávesse magát a szörnyetegre. Tapasztalt ragadozómacska módjára, karmaival kapaszkodik fel a bestia mellső jobbján, hogy jókora harapással kínálja meg annak tövét. Alarach a fájdalomtól felszisszenve, idegesen pördül körbe, hogy lerázza magáról az irbiszt, éktelen ricsaj közepette.*
*Ellenfelük elsőre kivárni látszik. Nem is meglepetés ez, elvégre a három vándor a szemeiben nem több fészkébe tévedt prédánál. Tekintete eközben szüntelen cikázik közöttük. Hogy ez az állapot stratégiai nyugalom-e, netalán felméri őket, nehéz lenne megállapítani.
Alarach. A hegység ismerői így nevezték az odút, s vele együtt a pókot, ami ott fészkelt emberöltők óta. Senki sem tudja, miként és hogyan került oda, de akinek volt esze, messzire kerülte az északi vonulatok setéten csillogó részét. Alarach hálóival megmérgezte a hegyet, mindeközben ádáz és vad hím utódok százait ontotta a világra. Noha a hármas aligha hallott róla, ő titkon már kifigyelte őket, míg gyermekeivel küzdöttek. Az Erdő Szívének nevében eljáró vándorok remélhetőleg nem csupán leküzdendő akadályt látnak maguk előtt, mert most bizony pókjukra akadtak.
Pycta nem habozik, hamar előáll egy tervvel. Instrukciókat oszt, s maga is akcióba lendül. míg az ifjú elf és Nievesha kétoldalról kerülik a pókot, Pycta szemből támad.
Az első lehetőség Fänrírioné. Ideg pendül, nyílvessző suhan, ám az elf ezúttal nem elég pontos. A nyílvessző elsüvít a pók feje felett, s nincs megmondója, hol ér célt. A bestia azonban nem marad adós: a szájszervei között tejfehéren habzó valami undok fröccsenéssel szabadul útjára. Fänrírion szerencséje azonban kitart. A nyáltól ragacsos, hálószerű massza éppen, hogy nem kapja el, az elfnek van ideje kitérni. Mellette landol, azonnal a földhöz tapadva. Bizonyosan őt is oda szegezte volna, ha célt ér.
Pycta és Nievesha eközben támadásba lendül. Az alattuk szétterülő hálóban nehézkesebb a mozgás, ám Nievesha sebessége elég hozzá, hogy hamar a pók mellső lábához kerüljön. A kardcsapás elvásik az igen csak kemény célponton, ám szerencséjére Alarach mással van elfoglalva. Az összes szeme Pyctán nyugszik, s meg is rohanja az erdei elfet.
Utóbbi egyik kezében a lámpással, másikban a fényből szőtt karddal csap le. Támadása azonban a pók heves rohama közben nem ér célt, s az elf egy pillanatra el is tűnik a hatalmas test alatt, ahogy az átmasírozik rajta. Combján éri komolyabb zúzódás, de nem olyan fajta, ami gátolná a szerzetest a további harcban. Néhány szívdobbanásnyi ideig farkasszemet néz a hatalmas fullánkkal is, ám mielőtt a bestia bármit is cselekedhetne, valami elvonja a figyelmét és tovább robog Pyctáról.
Xauzur az, aki eddig Nievesha nyomában settenkedett, s most látta elérkezettnek az időt, hogy rávesse magát a szörnyetegre. Tapasztalt ragadozómacska módjára, karmaival kapaszkodik fel a bestia mellső jobbján, hogy jókora harapással kínálja meg annak tövét. Alarach a fájdalomtól felszisszenve, idegesen pördül körbe, hogy lerázza magáról az irbiszt, éktelen ricsaj közepette.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-08 11:38:13
Üzenet elküldve: 2022-03-08 11:38:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Addig mentek, mendegéltek, míg megérkeztek oda, ahova tartottak. Legalábbis Niev feltételezi, hogy ez lehetett az úti céljuk, amivel meg szembe kell nézniük, az nem más, mint minden pókok ősanyja. Már legalábbis a gonoszabb fajtáké, mert Nievet a hosszúlábú kaszáspókok például cseppet sem zavarják. Ez a példány, különösen tojásai koszorújában, különösen gusztustalan, Niev arcára ki is ül az undor.
Topázsárga szemet a pókon tartva bólint Pyctának, átveszi a kardot.*
- Xauzur, gyere velem, kiscicám.
*Suttogja alig hallhatóan, gyengéden a nagymacskának. Mikor Pyctától átvette a kardot, akkor a jobb kezével tette ezt, de most a ballal is rámarkol, érzi, hogy mindkét tenyere izzad. Még azon gondolkodik, hogy a kardok markolata úgy van kiképezve, hogy akkor se legyen csúszós, mikor már vértől és izzadtságtól iszamós, de közben már meg is lódul. Először a hozzá legközelebb, de a fullánktól legtávolabb elő lábra akar lecsapni, úgy mint az előző harcnál is tette: jobb válla fölül indítva a csapást rézsútosan, balfelé, a csapásnak egy félfordulattal adva erőt. Az esetleges válasz elől újabb fordulattal próbál eltáncolni, majd egy ugrással távolabbra kerülni a póktól.*
*Addig mentek, mendegéltek, míg megérkeztek oda, ahova tartottak. Legalábbis Niev feltételezi, hogy ez lehetett az úti céljuk, amivel meg szembe kell nézniük, az nem más, mint minden pókok ősanyja. Már legalábbis a gonoszabb fajtáké, mert Nievet a hosszúlábú kaszáspókok például cseppet sem zavarják. Ez a példány, különösen tojásai koszorújában, különösen gusztustalan, Niev arcára ki is ül az undor.
Topázsárga szemet a pókon tartva bólint Pyctának, átveszi a kardot.*
- Xauzur, gyere velem, kiscicám.
*Suttogja alig hallhatóan, gyengéden a nagymacskának. Mikor Pyctától átvette a kardot, akkor a jobb kezével tette ezt, de most a ballal is rámarkol, érzi, hogy mindkét tenyere izzad. Még azon gondolkodik, hogy a kardok markolata úgy van kiképezve, hogy akkor se legyen csúszós, mikor már vértől és izzadtságtól iszamós, de közben már meg is lódul. Először a hozzá legközelebb, de a fullánktól legtávolabb elő lábra akar lecsapni, úgy mint az előző harcnál is tette: jobb válla fölül indítva a csapást rézsútosan, balfelé, a csapásnak egy félfordulattal adva erőt. Az esetleges válasz elől újabb fordulattal próbál eltáncolni, majd egy ugrással távolabbra kerülni a póktól.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-08 08:25:48
Üzenet elküldve: 2022-03-08 08:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Még úgy is, hogy hálókkal tarkított az út, feltűnően könnyen jutnak a végére. Mintha tücskök vagy csótányok lennének, akiket pók ebédnek szántak és az ösvény nekik készült e célból. Rírion ezt sejti útközben, viszont amikor szemben állnak a bestiával már biztos is benne. A pók tőlük várja az első lépést. Ez kifejezetten "pókos". Mint az egyszerű és békés társai, akik hálót szőve várják a rovarok betévedését. Egy békés kertben. Ahol süt a nap és senki senkit nem zavar. De most az a dolguk, hogy ezt a helyet tegyék ilyen békéssé. Szerencsére van lehetőségük megvitatni a tervet. Rírion bólintással felel rá. Fegyelmezettségét megőrzi, de hogy a higgadtságát is, az túlzás. Talán most az előbbi is megteszi. Erőt vesz magán, hogy ne képzelje el mi lesz, ha a tojások kikelnek. Nem történhet meg, mert itt vannak és mindent megtesznek ezellen. Miután egyetértett a tervvel, ideje cselekedni. Elfoglalja helyét és lő. Bár nagy a célpont, közel is van, nem becsüli alá. Ugyanúgy koncentrál, mintha messze lenne és gyorsan cikázna.*
*Még úgy is, hogy hálókkal tarkított az út, feltűnően könnyen jutnak a végére. Mintha tücskök vagy csótányok lennének, akiket pók ebédnek szántak és az ösvény nekik készült e célból. Rírion ezt sejti útközben, viszont amikor szemben állnak a bestiával már biztos is benne. A pók tőlük várja az első lépést. Ez kifejezetten "pókos". Mint az egyszerű és békés társai, akik hálót szőve várják a rovarok betévedését. Egy békés kertben. Ahol süt a nap és senki senkit nem zavar. De most az a dolguk, hogy ezt a helyet tegyék ilyen békéssé. Szerencsére van lehetőségük megvitatni a tervet. Rírion bólintással felel rá. Fegyelmezettségét megőrzi, de hogy a higgadtságát is, az túlzás. Talán most az előbbi is megteszi. Erőt vesz magán, hogy ne képzelje el mi lesz, ha a tojások kikelnek. Nem történhet meg, mert itt vannak és mindent megtesznek ezellen. Miután egyetértett a tervvel, ideje cselekedni. Elfoglalja helyét és lő. Bár nagy a célpont, közel is van, nem becsüli alá. Ugyanúgy koncentrál, mintha messze lenne és gyorsan cikázna.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:56:32
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A feszültség szinte tapintható a hálóval határolt sötét ösvényen. Az erdőmélyi elf számára nem ez az első veszélyes küldetése, mondhatni volt már része hasonlóban, ám ezúttal nem csak a saját életéért felel. Rírion sokkal hasznosabbnak és hatékonyabbnak mutatkozott, mint elsőre gondolta volna, ám Nievre nem csak a kaland, de saját maga is veszélyesnek mutatkozik. Valahol érzi, hogy hiba volt magával hozni, ám nem számított rá, hogy ilyen ellenállásba fognak ütközni. Ami azt illeti, eddig a lány is állta a sarat, leszámítva azt a kis fiaskót a pók fullánkjával.
A sötétbe vesző hálófolyosóban haladva viszont ezzel nincs lehetősége foglalkozni, hisz minden érzékszervére szüksége van, hogy időben észlelje a veszélyt. Hála az Erdő Szívének nem ütköznek további ellenállásba, amíg el nem érik feltételezett céljukat. Az elszürkült fűvel borított tisztásra érve megtorpan, a széles területet teljesen beszövi a háló, az ágakról elhullott állatok lógnak alá, tovább növelve a páncélos próféta dühét.
A legrosszabb csak ezután következik és nem a hatalmas szörnypókról van szó, hanem a tojásairól, amelyek a tejfehér hálóban pihennek. Innentől már nem csak az erdőről van szó. Ha ezek a tojások kikelnek, akkor talán Erdőmélye természetes határa, az ingovány sem állítja meg őket. A vadonban nem létezik természetes ellensége ennek a förmedvénynek, így nekik kell kitakarítaniuk innen.*
- Fogd. *Nyújtja vissza a mesterkardot Nieveshának. A sárga szemek éhesen villognak feléjük, az erdőmélyi elf valamilyen terven töri a fejét, amivel előnyhöz juthatnának.*
- Váljunk szét, én szemből ti két oldalról. Rírion, foglald le és zavard meg, lődd a fejét. Te kezded. *Szólal meg komor hangon. Elég nagy a pók feje, hogy megfelelő célpont legyen. A szörnyeteg egyedül van hármuk ellen, ez a taktika beválhat.*
- Niev, hívd el Xauzurt is, hogy segítsen, használd a gyorsaságod, támadjátok a lábait. Ne vállalj felesleges kockázatot, csak belép, támadsz és vissza. *Most nincs lehetőség ennél bonyolultabb instrukciókra, de reméli, hogy a lány érteni fogja. Miközben beszél előszedi a lámpást és a tűzszerszámot, hogy lángot csiholjon a kanócra. De még nem emeli magasra, alacsonyan tartja, ám később még jól jöhet. Ezután szabad jobbjába artheniori mesterkardot kíván idézni, hogy azzal szálljon szembe majd a szörnyeteggel. Ha az nem sikerül, akkor puszta öklét használja majd és legendás harcművészetét, a különleges anyagból kovácsolt páncélkesztyű hatékony lehet a szörnyeteg ellen is.
Ha társai elindultak két oldalra, bátorítóan rájuk pillant, biccent egyet, hogy azután újra szembenézzen a pókkal.
Ha Rírion megfelelő távolságra került és nem történt semmi, ami felborítaná a tervet, majd rálőtt a bestia fejére, Niev pedig megpróbálta megzavarni, akkor az erdőmélyi elf is támadásba lendül. Ha olyan magas, mint a csuhátlan csuhás, akkor jó magasságban lehet, hogy egy jól irányzott csapás célpontja legyen. A lámpást nem kívánja eloltani, így az valószínűleg nem alszik ki mozgás közben sem.
Tudat alatt fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy a tervük beváljon, az első támadások alatt úgyis elválik, hogy a taktika beválik-e a bestia ellen.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
*A feszültség szinte tapintható a hálóval határolt sötét ösvényen. Az erdőmélyi elf számára nem ez az első veszélyes küldetése, mondhatni volt már része hasonlóban, ám ezúttal nem csak a saját életéért felel. Rírion sokkal hasznosabbnak és hatékonyabbnak mutatkozott, mint elsőre gondolta volna, ám Nievre nem csak a kaland, de saját maga is veszélyesnek mutatkozik. Valahol érzi, hogy hiba volt magával hozni, ám nem számított rá, hogy ilyen ellenállásba fognak ütközni. Ami azt illeti, eddig a lány is állta a sarat, leszámítva azt a kis fiaskót a pók fullánkjával.
A sötétbe vesző hálófolyosóban haladva viszont ezzel nincs lehetősége foglalkozni, hisz minden érzékszervére szüksége van, hogy időben észlelje a veszélyt. Hála az Erdő Szívének nem ütköznek további ellenállásba, amíg el nem érik feltételezett céljukat. Az elszürkült fűvel borított tisztásra érve megtorpan, a széles területet teljesen beszövi a háló, az ágakról elhullott állatok lógnak alá, tovább növelve a páncélos próféta dühét.
A legrosszabb csak ezután következik és nem a hatalmas szörnypókról van szó, hanem a tojásairól, amelyek a tejfehér hálóban pihennek. Innentől már nem csak az erdőről van szó. Ha ezek a tojások kikelnek, akkor talán Erdőmélye természetes határa, az ingovány sem állítja meg őket. A vadonban nem létezik természetes ellensége ennek a förmedvénynek, így nekik kell kitakarítaniuk innen.*
- Fogd. *Nyújtja vissza a mesterkardot Nieveshának. A sárga szemek éhesen villognak feléjük, az erdőmélyi elf valamilyen terven töri a fejét, amivel előnyhöz juthatnának.*
- Váljunk szét, én szemből ti két oldalról. Rírion, foglald le és zavard meg, lődd a fejét. Te kezded. *Szólal meg komor hangon. Elég nagy a pók feje, hogy megfelelő célpont legyen. A szörnyeteg egyedül van hármuk ellen, ez a taktika beválhat.*
- Niev, hívd el Xauzurt is, hogy segítsen, használd a gyorsaságod, támadjátok a lábait. Ne vállalj felesleges kockázatot, csak belép, támadsz és vissza. *Most nincs lehetőség ennél bonyolultabb instrukciókra, de reméli, hogy a lány érteni fogja. Miközben beszél előszedi a lámpást és a tűzszerszámot, hogy lángot csiholjon a kanócra. De még nem emeli magasra, alacsonyan tartja, ám később még jól jöhet. Ezután szabad jobbjába artheniori mesterkardot kíván idézni, hogy azzal szálljon szembe majd a szörnyeteggel. Ha az nem sikerül, akkor puszta öklét használja majd és legendás harcművészetét, a különleges anyagból kovácsolt páncélkesztyű hatékony lehet a szörnyeteg ellen is.
Ha társai elindultak két oldalra, bátorítóan rájuk pillant, biccent egyet, hogy azután újra szembenézzen a pókkal.
Ha Rírion megfelelő távolságra került és nem történt semmi, ami felborítaná a tervet, majd rálőtt a bestia fejére, Niev pedig megpróbálta megzavarni, akkor az erdőmélyi elf is támadásba lendül. Ha olyan magas, mint a csuhátlan csuhás, akkor jó magasságban lehet, hogy egy jól irányzott csapás célpontja legyen. A lámpást nem kívánja eloltani, így az valószínűleg nem alszik ki mozgás közben sem.
Tudat alatt fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy a tervük beváljon, az első támadások alatt úgyis elválik, hogy a taktika beválik-e a bestia ellen.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-04 17:57:16
Üzenet elküldve: 2022-03-04 17:57:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*A hálóval bőszen benőtt, baljós erdő hangtalan kíséri nyomon a triót. Egy pisszenés, annyi sem hallható körülöttük. A nap ugyan még nem nyugodott le, s az első csillagok sem jelentek meg az égen, a sötétség mégis egyre szorosabban borul fölébük.
Egy órája sem baktathatnak a kietlen erdőben, mikor az ösvény, melyet tapodnak, szélesedni kezd. Előttük egy szürke fűvel borított tisztás képe bontakozik ki, ám megközelíteni már nem tudják azt. Széles, mindent átszövő hálóréteg állja útjuk, ameddig a szem ellát. A fákról elpusztult állatok lógnak, alighanem táplálékul szolgálva a Fekete Erdő új urainak. A földet és a fákat egyaránt beborítja a tejfehér förmedvény, s tőlük jobbra, ahol a legsűrűbb a háló, jó két tucat fej méretű tojás pihen. Mert nem csak őre a sötétségnek e lény, de a fészke is benne leledzik. Most sárga szemeit a trión tartva mászik elő vaskos hálóján a fák takarásából, szinte teljes némaságban. Nem próbálja becserkészni őket. Felmérte őket, s most meg is mutatja magát. Lábai legalább oly vaskosak, mint ellenfeleié, jókora potrohát, ahogy egész testét is, pedig szürke, kérges bőr fedi. Hasonlatosan a nyolclábúakhoz, akikkel már dolguk akadt, ő is visel fullánkot, ám ez megvan akkora, mint egy kisebb kard. Csáprágói sem ígérnek sok jót, s ahogy topogva állapodik meg velük szemben, sűrű váladék habzik közöttük.
Táplálékra vágyik, s alighanem nem csak magára gondol. Elvégre kicsinyeit is etetnie kell. Talán pont a bőkezű táplálék ígérete volt az, mi lecsalta az otthonául szolgáló, távoli hegyekből, talán a sötét isten praktikái.
Nem támad, legalábbis nem azonnal. Hagyja, hogy ellenfelei mozduljanak. Játszani óhajt a prédával. Elég belenézni a mohó szemekbe hozzá, hogy mindhárman tisztában legyenek vele: Ha elfutnak, a dög biztosan utánuk ered.*
*A hálóval bőszen benőtt, baljós erdő hangtalan kíséri nyomon a triót. Egy pisszenés, annyi sem hallható körülöttük. A nap ugyan még nem nyugodott le, s az első csillagok sem jelentek meg az égen, a sötétség mégis egyre szorosabban borul fölébük.
Egy órája sem baktathatnak a kietlen erdőben, mikor az ösvény, melyet tapodnak, szélesedni kezd. Előttük egy szürke fűvel borított tisztás képe bontakozik ki, ám megközelíteni már nem tudják azt. Széles, mindent átszövő hálóréteg állja útjuk, ameddig a szem ellát. A fákról elpusztult állatok lógnak, alighanem táplálékul szolgálva a Fekete Erdő új urainak. A földet és a fákat egyaránt beborítja a tejfehér förmedvény, s tőlük jobbra, ahol a legsűrűbb a háló, jó két tucat fej méretű tojás pihen. Mert nem csak őre a sötétségnek e lény, de a fészke is benne leledzik. Most sárga szemeit a trión tartva mászik elő vaskos hálóján a fák takarásából, szinte teljes némaságban. Nem próbálja becserkészni őket. Felmérte őket, s most meg is mutatja magát. Lábai legalább oly vaskosak, mint ellenfeleié, jókora potrohát, ahogy egész testét is, pedig szürke, kérges bőr fedi. Hasonlatosan a nyolclábúakhoz, akikkel már dolguk akadt, ő is visel fullánkot, ám ez megvan akkora, mint egy kisebb kard. Csáprágói sem ígérnek sok jót, s ahogy topogva állapodik meg velük szemben, sűrű váladék habzik közöttük.
Táplálékra vágyik, s alighanem nem csak magára gondol. Elvégre kicsinyeit is etetnie kell. Talán pont a bőkezű táplálék ígérete volt az, mi lecsalta az otthonául szolgáló, távoli hegyekből, talán a sötét isten praktikái.
Nem támad, legalábbis nem azonnal. Hagyja, hogy ellenfelei mozduljanak. Játszani óhajt a prédával. Elég belenézni a mohó szemekbe hozzá, hogy mindhárman tisztában legyenek vele: Ha elfutnak, a dög biztosan utánuk ered.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-02 14:31:04
Üzenet elküldve: 2022-03-02 14:31:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev aztán magához tér, illetve eddig is magánál volt, de végre tud mozogni. Talpra kecmereg. Továbbra is hiszi, hogy ez egy fontos kísérlet volt, mert a pókhálók mennyiségéből ítélve, sokkal több pók van, mint amennyit lehenteltek. Pycta nyilván kiakadt, legalábbis Niev megfeszített állkapcsából erre következtet, amúgy a lány állja a pillantását. Rírion kérdésére csak morog valamit. Egy korty vízzel kiöblíti a száját. Aztán mehetnek.
Mennek és mendegélnek. Egészen addig, amíg el nem érik a céljukat.*
*Niev aztán magához tér, illetve eddig is magánál volt, de végre tud mozogni. Talpra kecmereg. Továbbra is hiszi, hogy ez egy fontos kísérlet volt, mert a pókhálók mennyiségéből ítélve, sokkal több pók van, mint amennyit lehenteltek. Pycta nyilván kiakadt, legalábbis Niev megfeszített állkapcsából erre következtet, amúgy a lány állja a pillantását. Rírion kérdésére csak morog valamit. Egy korty vízzel kiöblíti a száját. Aztán mehetnek.
Mennek és mendegélnek. Egészen addig, amíg el nem érik a céljukat.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-02 08:35:39
Üzenet elküldve: 2022-03-02 08:35:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ugrik azonnal, mindent hátra hagyva a pók mellett, vagy épp benne. Nem tenne Nievnek bántó dolgokat szándékosan, de jelenleg ha tudná, sem érdekelné, hogy a lánynak nem tetszik a mentő akció. Elkapja, mielőtt csúnyán ér földet. Ezzel megelőzi az újabb sérüléseket és tojik az etikettre. Onnantól hagyja, hogy Pycta vegye kezelésbe a mágia segítségével, de végül mindketten csak várni tudnak. Rírion mélyen belül haragszik. Nem hozzátartozója a lánynak, nincs joga számonkérni, hogy a saját életével mit kezd, de az értelmetlen életveszélyen képtelen túllendülni. Egy apró meggondolatlanság volt, ami miatt akár derékba törhet egy út. Alig kezdődött el és sokáig ívelhet még felfelé, ha ez a kísérlet ki nem mondja a végét. Mikor Niev szerencsésen magához tér, Rírion fehérre sápadt arcát láthatja, amire ráfagyott a kifejezéstelenség. Szeme sarkát rángatja egy ideg némán.*
- Jól vagy? *kérdi halkan. Egy ideig még ilyen marad, ezért szerencsés, hogy leghátul megy, mikor tovább haladnak. Nem akarná, hogy a többiek ezt nézzék hosszútávon. Indulás előtt visszamegy a póktetemhez, összerámolja cuccait, nyílvesszőit és némán baktat a sor végén.*
*Ugrik azonnal, mindent hátra hagyva a pók mellett, vagy épp benne. Nem tenne Nievnek bántó dolgokat szándékosan, de jelenleg ha tudná, sem érdekelné, hogy a lánynak nem tetszik a mentő akció. Elkapja, mielőtt csúnyán ér földet. Ezzel megelőzi az újabb sérüléseket és tojik az etikettre. Onnantól hagyja, hogy Pycta vegye kezelésbe a mágia segítségével, de végül mindketten csak várni tudnak. Rírion mélyen belül haragszik. Nem hozzátartozója a lánynak, nincs joga számonkérni, hogy a saját életével mit kezd, de az értelmetlen életveszélyen képtelen túllendülni. Egy apró meggondolatlanság volt, ami miatt akár derékba törhet egy út. Alig kezdődött el és sokáig ívelhet még felfelé, ha ez a kísérlet ki nem mondja a végét. Mikor Niev szerencsésen magához tér, Rírion fehérre sápadt arcát láthatja, amire ráfagyott a kifejezéstelenség. Szeme sarkát rángatja egy ideg némán.*
- Jól vagy? *kérdi halkan. Egy ideig még ilyen marad, ezért szerencsés, hogy leghátul megy, mikor tovább haladnak. Nem akarná, hogy a többiek ezt nézzék hosszútávon. Indulás előtt visszamegy a póktetemhez, összerámolja cuccait, nyílvesszőit és némán baktat a sor végén.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-01 18:18:17
Üzenet elküldve: 2022-03-01 18:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A kamaszkornak megvannak az előnyei és a hátrányai. Előnye, hogy ebben a korban már magával tudja vinni Nieveshát egy ilyen küldetésre, amelyet ha túlélnek, olyan tapasztalatokkal és életszeretettel térhetnek vissza a "rendes" életbe, amely hatalmas hatással lesz majd a kamasz lány fejlődésére. A hátránya az, hogy a kamasz lányok önfejűek, akaratosak és olykor meggondolatlanok is.
A pókok potrohával foglalkozó Rírion is felfogja, hogy a méreggel kísérletezni nem éppen olyan dolog, amivel most kellene foglalkozniuk, ám egyikük sem képes megakadályozni Nievet, hogy a szörnyekből kivágott fullánkot magába döfje.
Szerencsére az ifjú elf elég közel van ahhoz, hogy elkapja az elzuhanó lányt és bár az erdőmélyi elf varázserejét is bevetné, hogy segítsen lánnyának, mégis az idő lesz az, ami végül segít. A méreg hatásának múlásával, hosszú óráknak tűnő percek elteltével Nievesha újra lépes lesz mozogni.
A páncélos próféta felsegíti, nem teremti le, pedig szívesen megtenné, csak szorosan összeszorított állkapcsollal vizsgálja meg a lányt.*
- Induljunk. Rírion zárja a sort, Niev és Xauzur középen. *Mondja az ukázt kurtán, komoran.
A hálótól körülszőtt ösvényen haladnak előre, a lánytól visszavett mesterkarddal segítve magukat méterről-méterre- A levegőben elmúlás szaga terjeng, ez az erdő már végképp nem az a vadon, amit ismert. Hideg, idegen és büdös.*
- Óvatosan a hálókkal. *Mondja hátra hideg hangon.
Most már végképp szeretne elérni a sötét erdő központjába, hogy szembenézhessenek a valódi veszéllyel, amit előbb a pókok, utóbb Nievesha magánakciója gátolt meg.*
*A kamaszkornak megvannak az előnyei és a hátrányai. Előnye, hogy ebben a korban már magával tudja vinni Nieveshát egy ilyen küldetésre, amelyet ha túlélnek, olyan tapasztalatokkal és életszeretettel térhetnek vissza a "rendes" életbe, amely hatalmas hatással lesz majd a kamasz lány fejlődésére. A hátránya az, hogy a kamasz lányok önfejűek, akaratosak és olykor meggondolatlanok is.
A pókok potrohával foglalkozó Rírion is felfogja, hogy a méreggel kísérletezni nem éppen olyan dolog, amivel most kellene foglalkozniuk, ám egyikük sem képes megakadályozni Nievet, hogy a szörnyekből kivágott fullánkot magába döfje.
Szerencsére az ifjú elf elég közel van ahhoz, hogy elkapja az elzuhanó lányt és bár az erdőmélyi elf varázserejét is bevetné, hogy segítsen lánnyának, mégis az idő lesz az, ami végül segít. A méreg hatásának múlásával, hosszú óráknak tűnő percek elteltével Nievesha újra lépes lesz mozogni.
A páncélos próféta felsegíti, nem teremti le, pedig szívesen megtenné, csak szorosan összeszorított állkapcsollal vizsgálja meg a lányt.*
- Induljunk. Rírion zárja a sort, Niev és Xauzur középen. *Mondja az ukázt kurtán, komoran.
A hálótól körülszőtt ösvényen haladnak előre, a lánytól visszavett mesterkarddal segítve magukat méterről-méterre- A levegőben elmúlás szaga terjeng, ez az erdő már végképp nem az a vadon, amit ismert. Hideg, idegen és büdös.*
- Óvatosan a hálókkal. *Mondja hátra hideg hangon.
Most már végképp szeretne elérni a sötét erdő központjába, hogy szembenézhessenek a valódi veszéllyel, amit előbb a pókok, utóbb Nievesha magánakciója gátolt meg.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-01 17:36:19
Üzenet elküldve: 2022-03-01 17:36:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Fänrírion gyomorforgató kísérletbe kezd, de az ötlet végül nem jár különösebb sikerrel. Ha tudná, vagy ki tudná következtetni, melyik a méregmirigye a póknak, akkor sem menne ezzel a kísérlettel túl sokra, hisz közben Nievesha eredményre jut.
Sikeresen elkapja a lányt, aki hosszú percekig béna marad. Kisujját sem tudná megmozdítani. Jóval több ideig tart ez az állapot, mint első alkalommal, ezt a következtetést egészen biztosan leszűrhetik. Pycta mágiája is hatástalannak bizonyul, a szerzetes hiába szórja az igét.
Ahogy peregnek a percek, úgy költözik vissza újra az élet a lányba. Ujjait, majd karjait is képes mozgatni már, szépen lassan pedig egész teste magához tér. A bénultság a múltté. A lánynak szerencséje van, hisz egy ilyen, felelőtlen cselekedet alakulhatott volna akár rosszabbul is.
A trió végül a fullánkokkal felvértezve folytathatja útját, ha úgy kívánja. Előttük a fölébük boruló, sötét, hálószőtte ösvény, mi alighanem céljukhoz vezet. Az út hol szélesebb, hol keskenyebb kanyarulatot vesz, s végig enyhén lejt. Jobbra és balra, de még fölöttük is egyre sűrűsödik a pókháló, áthatolhatatlannak tűnő falat képezve útjuk köré. Áporodott szag terjeng a levegőben, a göcsörtös, lecsupaszodott fák között haladva pedig szinte rá sem ismerni Edőmélyére.*
*Fänrírion gyomorforgató kísérletbe kezd, de az ötlet végül nem jár különösebb sikerrel. Ha tudná, vagy ki tudná következtetni, melyik a méregmirigye a póknak, akkor sem menne ezzel a kísérlettel túl sokra, hisz közben Nievesha eredményre jut.
Sikeresen elkapja a lányt, aki hosszú percekig béna marad. Kisujját sem tudná megmozdítani. Jóval több ideig tart ez az állapot, mint első alkalommal, ezt a következtetést egészen biztosan leszűrhetik. Pycta mágiája is hatástalannak bizonyul, a szerzetes hiába szórja az igét.
Ahogy peregnek a percek, úgy költözik vissza újra az élet a lányba. Ujjait, majd karjait is képes mozgatni már, szépen lassan pedig egész teste magához tér. A bénultság a múltté. A lánynak szerencséje van, hisz egy ilyen, felelőtlen cselekedet alakulhatott volna akár rosszabbul is.
A trió végül a fullánkokkal felvértezve folytathatja útját, ha úgy kívánja. Előttük a fölébük boruló, sötét, hálószőtte ösvény, mi alighanem céljukhoz vezet. Az út hol szélesebb, hol keskenyebb kanyarulatot vesz, s végig enyhén lejt. Jobbra és balra, de még fölöttük is egyre sűrűsödik a pókháló, áthatolhatatlannak tűnő falat képezve útjuk köré. Áporodott szag terjeng a levegőben, a göcsörtös, lecsupaszodott fák között haladva pedig szinte rá sem ismerni Edőmélyére.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-28 02:18:09
Üzenet elküldve: 2022-02-28 02:18:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
-Mindig előbújik. *Bólogat serényen.* -Ez benne a jó. Ha a világ a feje tetejére áll is, ha nem marad az ég alatt se élő, se holt, akkor is felbukkan majd a horizonton. Valahol vigasztaló ez, nem? *Tűnődve mered az égre, valahova oda, ahol a napnak lennie kellene. Most sűrű, szürkén-fehéren kavargó felhők állják útját, de tudhatják, ott rejtőzik mögöttük.
Hagyja, hogy az apró tenyér az övébe mélyedjen, majd óvatosan, ám öles léptekkel indul útnak az erdőben. Fülét hegyezve, feszülten figyel, elvégre minden hangnak van gazdája. A szándékukat illetően azonban már nem lehet bizonyos.*
-Alighanem kénytelenek leszünk. *Bólint nagyot. Ha egyedül lenne, bizonyosan nem tenné a lábát a városba, amit Artheniornak neveznek. Noha soha sem járt még ott, nagyjából be tudja tájolni, merre van-e város. Hallott róla eleget hozzá. Ahogy arról is, miféle szerzetek élnek ott.*
-Na, ruhatermő fa az nincs. És milyen kár! De még ha lenne is... Számos olyan dolog van, amit be kell szereznünk. Hogy jó legyen nekünk itt. *A legkevésbé sem érdekelné az ügy, ha nem lenne vele a leány. Tudja, hogy gondját kell viselnie, ezért pedig hajlandó bármire.* -Van egy város a déli úton. Arthenior a neve. Legjobb tudomásom szerint főleg emberek lakják... Nem a jó fajta emberek. *Hagy némi szünetet, s egy szusszanással adja tudtára véleményét.* - Talán a legrosszabbak az orkfajzatok után. Vágy és hatalom vezérli rövid életük. Prémekbe bújnak, s minél ritkább valami, számukra az annál értékesebb. Sosem elég nekik semmi. Ne bízz meg bennük. *Asyenthre emeli tekintetét, majd hirtelen megtorpan. Hegyezi fülét egy darabig, majd fojtott hangon folytatja.*
-Hallod? *Emeli fel mutatóujját, s valóban: Valami halkan huhog, nem is oly messze tőlük.*
-Bagoly. Talán szerencsénk lesz. Halkan lépj, de ne azért, hogy hallhatatlan légy. Az állatok hamarabb kiszúrnak, mint Te őket. Minél később lapul meg az a bagoly, annál nagyobb az esélye, hogy mi is kiszúrjuk őt. *Olyan lecke, amit Asyenth már tud magától is. Ugyanakkor egy lecke akkor hatékony, ha százszor ismétlik.
Még egyszer a lányra pillant, majd némi fülelés után mutatóujját ajkai elé helyezve indul el a huhogás irányába, olyan halkan, amennyire csak képes rá. Egy külső szemlélőnek talán épp vadat cserkésző vadásznak tűnhetne a páros, de nem is tévedhetne nagyobbat.*
-Mindig előbújik. *Bólogat serényen.* -Ez benne a jó. Ha a világ a feje tetejére áll is, ha nem marad az ég alatt se élő, se holt, akkor is felbukkan majd a horizonton. Valahol vigasztaló ez, nem? *Tűnődve mered az égre, valahova oda, ahol a napnak lennie kellene. Most sűrű, szürkén-fehéren kavargó felhők állják útját, de tudhatják, ott rejtőzik mögöttük.
Hagyja, hogy az apró tenyér az övébe mélyedjen, majd óvatosan, ám öles léptekkel indul útnak az erdőben. Fülét hegyezve, feszülten figyel, elvégre minden hangnak van gazdája. A szándékukat illetően azonban már nem lehet bizonyos.*
-Alighanem kénytelenek leszünk. *Bólint nagyot. Ha egyedül lenne, bizonyosan nem tenné a lábát a városba, amit Artheniornak neveznek. Noha soha sem járt még ott, nagyjából be tudja tájolni, merre van-e város. Hallott róla eleget hozzá. Ahogy arról is, miféle szerzetek élnek ott.*
-Na, ruhatermő fa az nincs. És milyen kár! De még ha lenne is... Számos olyan dolog van, amit be kell szereznünk. Hogy jó legyen nekünk itt. *A legkevésbé sem érdekelné az ügy, ha nem lenne vele a leány. Tudja, hogy gondját kell viselnie, ezért pedig hajlandó bármire.* -Van egy város a déli úton. Arthenior a neve. Legjobb tudomásom szerint főleg emberek lakják... Nem a jó fajta emberek. *Hagy némi szünetet, s egy szusszanással adja tudtára véleményét.* - Talán a legrosszabbak az orkfajzatok után. Vágy és hatalom vezérli rövid életük. Prémekbe bújnak, s minél ritkább valami, számukra az annál értékesebb. Sosem elég nekik semmi. Ne bízz meg bennük. *Asyenthre emeli tekintetét, majd hirtelen megtorpan. Hegyezi fülét egy darabig, majd fojtott hangon folytatja.*
-Hallod? *Emeli fel mutatóujját, s valóban: Valami halkan huhog, nem is oly messze tőlük.*
-Bagoly. Talán szerencsénk lesz. Halkan lépj, de ne azért, hogy hallhatatlan légy. Az állatok hamarabb kiszúrnak, mint Te őket. Minél később lapul meg az a bagoly, annál nagyobb az esélye, hogy mi is kiszúrjuk őt. *Olyan lecke, amit Asyenth már tud magától is. Ugyanakkor egy lecke akkor hatékony, ha százszor ismétlik.
Még egyszer a lányra pillant, majd némi fülelés után mutatóujját ajkai elé helyezve indul el a huhogás irányába, olyan halkan, amennyire csak képes rá. Egy külső szemlélőnek talán épp vadat cserkésző vadásznak tűnhetne a páros, de nem is tévedhetne nagyobbat.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-26 15:53:29
Üzenet elküldve: 2022-02-26 15:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievnek meggyőződése, hogy az elmélete helytálló, muszáj magukat ellenállóvá tenni a pókok mérgével szemben, hiszen ha Pycta páncélján is áthatoltak, akkor nagyjából semmi nem állíthatja meg őket. Ha semmi állíthatja meg őket - mit nekik a vért -, akkor küldetésük idő előtt véget érhet, és hálóba csomagolva végzik. Pláne úgy, hogy tudatuknál vannak közben és semmit nem tehetnek, csak várhatnak arra, hogy felfalják őket?!
A hatás most teljesen más, mint elsőre volt, akkor fokozatosan érezte, hogy lebénul mindene, de most a dolog letaglózó. Legrosszabb benne, hogy teljesen tudatánál van és mindent felfog a környezetéből, csak éppen reagálni nem tud a lebénult testbe ragadva. Hallja Pycta szavait, de nem tudja elmondani, hogy szerinte ez fontos és miért fontos. Elmondaná azt is, hogy szerinte nincsen idejük arra, hogy apránként szoktassák magukat a dologhoz. Semmit sem tud mondani. Rírionnak sem tudja megmondani, hogy mennyire rossz néven vette azt, ha az elfnek esetleg sikerült elkapnia. Semmit sem tud mondani, de még a szemét sem tudja forgatni.*
*Nievnek meggyőződése, hogy az elmélete helytálló, muszáj magukat ellenállóvá tenni a pókok mérgével szemben, hiszen ha Pycta páncélján is áthatoltak, akkor nagyjából semmi nem állíthatja meg őket. Ha semmi állíthatja meg őket - mit nekik a vért -, akkor küldetésük idő előtt véget érhet, és hálóba csomagolva végzik. Pláne úgy, hogy tudatuknál vannak közben és semmit nem tehetnek, csak várhatnak arra, hogy felfalják őket?!
A hatás most teljesen más, mint elsőre volt, akkor fokozatosan érezte, hogy lebénul mindene, de most a dolog letaglózó. Legrosszabb benne, hogy teljesen tudatánál van és mindent felfog a környezetéből, csak éppen reagálni nem tud a lebénult testbe ragadva. Hallja Pycta szavait, de nem tudja elmondani, hogy szerinte ez fontos és miért fontos. Elmondaná azt is, hogy szerinte nincsen idejük arra, hogy apránként szoktassák magukat a dologhoz. Semmit sem tud mondani. Rírionnak sem tudja megmondani, hogy mennyire rossz néven vette azt, ha az elfnek esetleg sikerült elkapnia. Semmit sem tud mondani, de még a szemét sem tudja forgatni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 470-489