Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-13 09:51:50
Üzenet elküldve: 2020-04-13 09:51:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Ha Roshnek számára a menekülés a cél, akkor nem biztos, hogy az a megfelelő, ha az Ordonok által javasolt irányt választja. Ha elindulna délnek, meglehet, hogy az erdő elengedné. Mert bár voltak piromán gondolatai, ha elhagyja a vadont, annak már nem lesz oka, és ami a legfontosabb, lehetősége revánsot venni rajta. Erdőmélyét békésebb, déli erdőktől és a civilizált világtól elzáró lápvidék pedig már sokkal alkalmasabb a menekülésre.
A szablyákkal felfegyverzett ork Ordonok javaslatára bólint, a nagydarab szürkebőrű felé csak biccent és megint délkeleti irányba.
Greksarnak már nem tetszik annyira a városinak látszó ork terve a módosított rajtaütéssel. Ő nem kíván kötélnek állni és elhagyni mostani leshelyüket. A gondolata is helytállónak tűnik, hogy ebben az erdőben annak az esélye, hogy megfelelő magaslatot leljenek, szinte egyenlő a nullával. A termetes ork nem mozdul.
Ordonok tartaná magát az új tervhez, indokokat is felsorol, de úgy tűnik, Greksart nem sikerült meggyőznie. Ha a cél az volt, hogy növeljék az esélyeiket, akkor csalódniuk kell. A nagydarab ork nélkül a Roshnek és Ordonok esélyei is csökkentek, hiába próbálnak jobb pozíciót keresni, Greksar esélyei pedig lassan konvergálnak a nulla felé, úgy, hogy egyedül marad.
A tollforgós ork terve bár talán be is válhatna, de egy olyan erdőben, ahol a lombkorona teljesen elzárja a nap útját, nem találni olyan helyet, ahonnan száz méterről rálátni a szürkés füstöt eregető tábortüzükre. Már tíz-tizenöt lépésről se nagyon látni, inkább sejteni, száz lépéssel arrébb pedig mintha már egy új erdőben járnának. Sem helyismeretük, sem megfelelő tapasztalatuk nincs az erdőjárásban ahhoz, hogy olyan pozíciót találjanak, ami megfelel a kritériumoknak.*
//Greksar//
*Maradva eredeti helyén, így egyedül kénytelen szembenézni a rá váró veszélyekkel, amikor a két másik ork tíz-húsz lépésre eltávolodik tőle, már inkább csak a neszezésüket hallja, de látni már nem látja őket. Azt be tudja lőni, merre távoztak.
A távolban a kutyaugatás hirtelen kétségbeesett vonítássá változik, emberek ordibálnak, ijedt-meglepett hangok harsannak, mintha üldözőiket meglepte volna valami. A termetes orkkal szemben, a tábortűz környékén elsuhan valami a bokrok között. Gyors és nem túl nagy, de a valódi méretét nem tudja megállapítani, csak a levelek zörögnek furcsán a bokrok között, amikor elsuhan közöttük. Aztán még egy, kicsivel arrébb, balra tőle, nem messze a bokrok között.*
//Roshnek, Ordonok//
*Gyorsan kiderül, hogy nincs olyan jó hely, ami Ordonok javaslatának megfelel. Greksar eltűnik a sűrűn nőtt fák és az aljnövényzet alkotta vadonban pár pillanat múlva, pedig csak tíz-húsz lépést tettek meg eltávolodva tőle. Magaslatnak semmi nyoma, csak a végtelen vadon, ami a napfényt se nagyon engedi át. Roshnekben felmerülhet a kétely, hogy hátrahagyta az orkot, akivel eddig verekedték magukat, akivel megszökött a pirtianesi lázadásból, valószínűleg aláírva ezzel halálos ítéletét.
De ha ez még nem volna elég, nem messze tőlük, szinte mögöttük, három vad jelenik meg a bokrok között, vicsorogva, agyaraikat harciasan kivillantva vetik meg lábaikat az avarban. A farkasoknál nagyobbnak tűnnek, agyaraik is ehhez mérten nagyobbak. A szőrük tömött, erős, szürkés-kékes árnyalatú, világosabb hullámokkal a hátukon és az oldalán. Az egyiknek biztosan jól látják, hogy a farka buzogányszerű, tüskés gumóban végződik. Tökéletes taktikával állnak fel. Egymástól jó négy-hat lépésre, félkörben, acsargó pofájukkal arra, amerről a két ork érkezett nemrég.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Ha Roshnek számára a menekülés a cél, akkor nem biztos, hogy az a megfelelő, ha az Ordonok által javasolt irányt választja. Ha elindulna délnek, meglehet, hogy az erdő elengedné. Mert bár voltak piromán gondolatai, ha elhagyja a vadont, annak már nem lesz oka, és ami a legfontosabb, lehetősége revánsot venni rajta. Erdőmélyét békésebb, déli erdőktől és a civilizált világtól elzáró lápvidék pedig már sokkal alkalmasabb a menekülésre.
A szablyákkal felfegyverzett ork Ordonok javaslatára bólint, a nagydarab szürkebőrű felé csak biccent és megint délkeleti irányba.
Greksarnak már nem tetszik annyira a városinak látszó ork terve a módosított rajtaütéssel. Ő nem kíván kötélnek állni és elhagyni mostani leshelyüket. A gondolata is helytállónak tűnik, hogy ebben az erdőben annak az esélye, hogy megfelelő magaslatot leljenek, szinte egyenlő a nullával. A termetes ork nem mozdul.
Ordonok tartaná magát az új tervhez, indokokat is felsorol, de úgy tűnik, Greksart nem sikerült meggyőznie. Ha a cél az volt, hogy növeljék az esélyeiket, akkor csalódniuk kell. A nagydarab ork nélkül a Roshnek és Ordonok esélyei is csökkentek, hiába próbálnak jobb pozíciót keresni, Greksar esélyei pedig lassan konvergálnak a nulla felé, úgy, hogy egyedül marad.
A tollforgós ork terve bár talán be is válhatna, de egy olyan erdőben, ahol a lombkorona teljesen elzárja a nap útját, nem találni olyan helyet, ahonnan száz méterről rálátni a szürkés füstöt eregető tábortüzükre. Már tíz-tizenöt lépésről se nagyon látni, inkább sejteni, száz lépéssel arrébb pedig mintha már egy új erdőben járnának. Sem helyismeretük, sem megfelelő tapasztalatuk nincs az erdőjárásban ahhoz, hogy olyan pozíciót találjanak, ami megfelel a kritériumoknak.*
//Greksar//
*Maradva eredeti helyén, így egyedül kénytelen szembenézni a rá váró veszélyekkel, amikor a két másik ork tíz-húsz lépésre eltávolodik tőle, már inkább csak a neszezésüket hallja, de látni már nem látja őket. Azt be tudja lőni, merre távoztak.
A távolban a kutyaugatás hirtelen kétségbeesett vonítássá változik, emberek ordibálnak, ijedt-meglepett hangok harsannak, mintha üldözőiket meglepte volna valami. A termetes orkkal szemben, a tábortűz környékén elsuhan valami a bokrok között. Gyors és nem túl nagy, de a valódi méretét nem tudja megállapítani, csak a levelek zörögnek furcsán a bokrok között, amikor elsuhan közöttük. Aztán még egy, kicsivel arrébb, balra tőle, nem messze a bokrok között.*
//Roshnek, Ordonok//
*Gyorsan kiderül, hogy nincs olyan jó hely, ami Ordonok javaslatának megfelel. Greksar eltűnik a sűrűn nőtt fák és az aljnövényzet alkotta vadonban pár pillanat múlva, pedig csak tíz-húsz lépést tettek meg eltávolodva tőle. Magaslatnak semmi nyoma, csak a végtelen vadon, ami a napfényt se nagyon engedi át. Roshnekben felmerülhet a kétely, hogy hátrahagyta az orkot, akivel eddig verekedték magukat, akivel megszökött a pirtianesi lázadásból, valószínűleg aláírva ezzel halálos ítéletét.
De ha ez még nem volna elég, nem messze tőlük, szinte mögöttük, három vad jelenik meg a bokrok között, vicsorogva, agyaraikat harciasan kivillantva vetik meg lábaikat az avarban. A farkasoknál nagyobbnak tűnnek, agyaraik is ehhez mérten nagyobbak. A szőrük tömött, erős, szürkés-kékes árnyalatú, világosabb hullámokkal a hátukon és az oldalán. Az egyiknek biztosan jól látják, hogy a farka buzogányszerű, tüskés gumóban végződik. Tökéletes taktikával állnak fel. Egymástól jó négy-hat lépésre, félkörben, acsargó pofájukkal arra, amerről a két ork érkezett nemrég.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-13 06:24:10
Üzenet elküldve: 2020-04-13 06:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Fajtársa beleegyezik az ötletbe, de az óriásnak kétségei vannak.*
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem harcolunk. Egyszerűen csak növeljük az esélyeink. Szívesebben ontom a vérüket amíg egymást marják, mint hogy az egyik lábamat egy farkas ráncigálja, a másikat meg egy kutya.
*Ellenben mivel nem követi őket az óriás, így ketten indulnak el. Mindenképp olyan helyet keres ami olyan 100 méter messze van a tisztástól, de még rá lehet látni. Persze ebben az erdő bozótja ebben sem segít. Ha talált egy megfelelő helyet akkor megfelelő pozicíó után kutat. Keres magának egy helyet ahonnan legalább a tűzig el tud lőni. Hogy ne akadjon be fegyvere akkor, amennyiben van ideje, kardjával kiírtja maga körül a bozótot. Ha erre nincs lehetőség, és a célzást a bokrok ténylág nagyban gátolják, akkor felmászik egy fára. Vannak itt elég magas fák, elég vastag ágakkal. Az egyiken csak meg tudja támasztani magát, hogy célra tarthasson. Kutyája addig is a lehető legközelebb lapul Ullamarhoz, minden neszre figyelve.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Fajtársa beleegyezik az ötletbe, de az óriásnak kétségei vannak.*
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem harcolunk. Egyszerűen csak növeljük az esélyeink. Szívesebben ontom a vérüket amíg egymást marják, mint hogy az egyik lábamat egy farkas ráncigálja, a másikat meg egy kutya.
*Ellenben mivel nem követi őket az óriás, így ketten indulnak el. Mindenképp olyan helyet keres ami olyan 100 méter messze van a tisztástól, de még rá lehet látni. Persze ebben az erdő bozótja ebben sem segít. Ha talált egy megfelelő helyet akkor megfelelő pozicíó után kutat. Keres magának egy helyet ahonnan legalább a tűzig el tud lőni. Hogy ne akadjon be fegyvere akkor, amennyiben van ideje, kardjával kiírtja maga körül a bozótot. Ha erre nincs lehetőség, és a célzást a bokrok ténylág nagyban gátolják, akkor felmászik egy fára. Vannak itt elég magas fák, elég vastag ágakkal. Az egyiken csak meg tudja támasztani magát, hogy célra tarthasson. Kutyája addig is a lehető legközelebb lapul Ullamarhoz, minden neszre figyelve.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:08:56
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:08:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
* A jövevény új tervvel áll elő. A Roshnek meg rögtön ugrik is rá. Annyira ez nem tetszik neki.*
- Feltétel nélkül megteszünk mindent, amit ez a városi mond? Idejön egy kutyával az kutyás üldözőink előtt. Úgy volt, hogy harcolunk. Erre most bevisz minket a rengetegbe, hogy ott pusztuljunk el. Ha meg kell halni, akkor azt harcosként kéne tenni nem, gyáva kutyaként.* Nem is tart velük tovább. Ő nem fog futni. Inkább még távolabb húzódik a tűztől. A farkasok ugyan olyan eséllyel követhetik őket is, mint a kutyákat. Ráadásul semmi garancia nincs rá, hogy a sűrű erdőben találnak valamilyen magaslatot. Ha már ilyen közel az ellen nem jutnának úgy sem nagyon messzire. Maga részéről megül és várja, hogy mi lesz. Talán amíg a tűzzel vannak elfoglalva üldözőik, addig megérkeznek a farkasok. Akkor rájuk rontana az biztos. Ha mégsem, akkor majd úgyis felé indulnak el. Talán sikerül meglepnie majd őket.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
* A jövevény új tervvel áll elő. A Roshnek meg rögtön ugrik is rá. Annyira ez nem tetszik neki.*
- Feltétel nélkül megteszünk mindent, amit ez a városi mond? Idejön egy kutyával az kutyás üldözőink előtt. Úgy volt, hogy harcolunk. Erre most bevisz minket a rengetegbe, hogy ott pusztuljunk el. Ha meg kell halni, akkor azt harcosként kéne tenni nem, gyáva kutyaként.* Nem is tart velük tovább. Ő nem fog futni. Inkább még távolabb húzódik a tűztől. A farkasok ugyan olyan eséllyel követhetik őket is, mint a kutyákat. Ráadásul semmi garancia nincs rá, hogy a sűrű erdőben találnak valamilyen magaslatot. Ha már ilyen közel az ellen nem jutnának úgy sem nagyon messzire. Maga részéről megül és várja, hogy mi lesz. Talán amíg a tűzzel vannak elfoglalva üldözőik, addig megérkeznek a farkasok. Akkor rájuk rontana az biztos. Ha mégsem, akkor majd úgyis felé indulnak el. Talán sikerül meglepnie majd őket.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-12 18:50:43
Üzenet elküldve: 2020-04-12 18:50:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Nehezen bírná eldönteni, hogy a farkasoktól, vagy üldözőiktől kellene jobban tartaniuk, végül előbbit választja magában. Üldőziktől való félelem már rég kiveszett belőle, hisz az elmúlt hatokban jóformán ebben éltek.
Csak egy pillanatig töpreng az Ordonok vázolta terven, majd némán bólint. Nincs jelenleg más vágya, csak hogy a háta mögött hagyja ezt az átokverte rengeteget, na meg az, hogy üldözőiket veszni lássa. Újdonsült társuk terve alkalmasnak bizonyul utóbbi kivitelezésére, így nem is ellenkezik.
Fejével int Greksarnak, és ha Ordonok megindul, hát lehúzott fejjel, görnyedve követi őt. Keze biztosan markolja a két szablyát, miközben társa után oson.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Nehezen bírná eldönteni, hogy a farkasoktól, vagy üldözőiktől kellene jobban tartaniuk, végül előbbit választja magában. Üldőziktől való félelem már rég kiveszett belőle, hisz az elmúlt hatokban jóformán ebben éltek.
Csak egy pillanatig töpreng az Ordonok vázolta terven, majd némán bólint. Nincs jelenleg más vágya, csak hogy a háta mögött hagyja ezt az átokverte rengeteget, na meg az, hogy üldözőiket veszni lássa. Újdonsült társuk terve alkalmasnak bizonyul utóbbi kivitelezésére, így nem is ellenkezik.
Fejével int Greksarnak, és ha Ordonok megindul, hát lehúzott fejjel, görnyedve követi őt. Keze biztosan markolja a két szablyát, miközben társa után oson.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-12 12:27:47
Üzenet elküldve: 2020-04-12 12:27:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Roshnek az eredeti tervek megfelelően foglalja el a helyét egy fa mögötti fedezékben. Abban igaza lehet, hogy üldözőiknek ugyanannyi helyismerete van, mint nekik. Már ha bárkinek lehet helyismerete a sűrű vadonban. Erdőmélye nem olyan, mint a Kikötői erdőség vagy az Artheniort körülvevő erőd. Ez itt a zabolázatlan vadon, ahol gyéren nőtt fák között andaloghat bárki. Mind az üldözők, mind az orkok helyzete nehéz most. Ez kiegyenlíti az esélyeket.
Greskar is elfoglalja a helyét egy fa mögött. Az aljnövényzet, a bokrok és a sűrűn nőtt fák jól elrejthetnek még egy nagytestű orkfajzatot is.
Ordonok viszont mást gondol, ahogy a helyzetüket felméri. Javaslatot tesz, hogy módosítsanak elhelyezkedésükön, megpróbálva a feléjük tartók mozgását kihasználni és a javukra fordítani. Hosszú íja valódban remek fegyver, zavartalan célzással és felkészüléssel nagy távolságra is pontos lövést lehet leadni. A gond a méretével van, hogy a bokrok, indák és alacsonyra lógó ágak és levelek kellemetlenül zavarhatják a gyors lövések leadásában.
Az új terv vázolása után már csak Roshneknek és Greksarnak kell döntenie, hogy hallgatnak-e Ordonokra vagy pár percnyi ismeretségül nem ad neki annyi bizalmat, hogy megbízzanak benne.
A vonítások már egészen közel hangzanak fel, érezhetően gyorsabban haladnak a vadonban, mint az üldözők. De a kutyák ugatását is közelebbről hallani és már emberi kiáltozások is vegyülnek az erdő hangjai közé.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Roshnek az eredeti tervek megfelelően foglalja el a helyét egy fa mögötti fedezékben. Abban igaza lehet, hogy üldözőiknek ugyanannyi helyismerete van, mint nekik. Már ha bárkinek lehet helyismerete a sűrű vadonban. Erdőmélye nem olyan, mint a Kikötői erdőség vagy az Artheniort körülvevő erőd. Ez itt a zabolázatlan vadon, ahol gyéren nőtt fák között andaloghat bárki. Mind az üldözők, mind az orkok helyzete nehéz most. Ez kiegyenlíti az esélyeket.
Greskar is elfoglalja a helyét egy fa mögött. Az aljnövényzet, a bokrok és a sűrűn nőtt fák jól elrejthetnek még egy nagytestű orkfajzatot is.
Ordonok viszont mást gondol, ahogy a helyzetüket felméri. Javaslatot tesz, hogy módosítsanak elhelyezkedésükön, megpróbálva a feléjük tartók mozgását kihasználni és a javukra fordítani. Hosszú íja valódban remek fegyver, zavartalan célzással és felkészüléssel nagy távolságra is pontos lövést lehet leadni. A gond a méretével van, hogy a bokrok, indák és alacsonyra lógó ágak és levelek kellemetlenül zavarhatják a gyors lövések leadásában.
Az új terv vázolása után már csak Roshneknek és Greksarnak kell döntenie, hogy hallgatnak-e Ordonokra vagy pár percnyi ismeretségül nem ad neki annyi bizalmat, hogy megbízzanak benne.
A vonítások már egészen közel hangzanak fel, érezhetően gyorsabban haladnak a vadonban, mint az üldözők. De a kutyák ugatását is közelebbről hallani és már emberi kiáltozások is vegyülnek az erdő hangjai közé.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 23:36:30
Üzenet elküldve: 2020-04-11 23:36:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Eltévelyedve //
* Armasnak sikerül eljutnia a fáig és tervét szinte maradéktalanul végre is tudja hajtani. Azt leszámítva, hogy a vártnál kevesebb száraz avar marad a zsebeiben. Ennyi baj legyen, talán ez éppen elég lesz.
Közben az erdő lassan lecsitul. Csendes. Túl csendes! A veszély még itt leselkedik valahol a bokrok tövében. Ezt ő is jól tudja. De vajon mire várnak? Ha éhes farkasok lennének, már itt vonyítanának a fa tövében. Akkor mégis mik ezek?
A férfi gondolkodóba esett, próbál felidézni mindent, amit eddig hallott vagy olvasott és azt összevetni az eddig tapasztaltakkal. Egyenlőre a meselények és mindenféle kocsmai történetek szörnyetegeinek gondolatát gyorsan elhessegeti magától. Mégis csak egy tudós ember. Nem hihet mindenféle mendemondában… Persze, ha sikerül megbizonyosodnia róla, hogy mégis léteznek itt efféle lények… De ezt, most hagyjuk!
Egyszer azonban olvasott valamit egy bizonyos Lupusfulgur nevezetű ragadozóról. Ám ilyet ő még sosem látott. Sőt! Még csak nem is beszélt olyasvalakivel, aki már látott volna. Egyszer egy favágótól érdeklődött, hogy nem látott-e már ilyen lényt, vagy hallott-e róla valamit. Az egyenesen kinevette őt! Mondván, hogy csak nem hisz a tündérmesékben az úr!
Mekkora élmény lenne egy ilyet látni!
A fára ugyan sikerült felmásznia, de még nem elégedett a magassággal. Így, hát feljebb kapaszkodik, mindaddig, amíg nem talál egy megfelelő ágat, ahol viszonylag kényelmesen el is tud helyezkedni. Ha magasabban a fa törzse ketté ágazik az éppen megfelelne a célnak. Persze nem kapkod, hisz nincs oka rá. Már nem akar semmit elejteni. A megszerzett száraz avarra is nagyon vigyáz. Mihelyst feljebb ér és elhelyezkedik körül néz. Bár az időérzékét már teljesen elvesztette, de úgy tippel, hogy késő délután lehet. Itt-ott hallani neszt, valami ólálkodik odalenn.
Ellenőrzi a hátizsákját is. Tüzet fog tudni gyújtani ha kell. Élelme is van még talán két napra elegendő, esetleg három, ha beosztja.
Most pedig vár… Holnap reggelig nem szándékozik innét lemászni. Persze íját és nyilait is készenlétben tartja, ha esetleg szükség lesz rá. Ezek a valamik valószínűleg nem tudnak fára mászni, mert, ha nem így lenne, már itt lennének. De, ha tudnak is itt jobb védelmi pozícióban van, mint odalenn… *
* Armasnak sikerül eljutnia a fáig és tervét szinte maradéktalanul végre is tudja hajtani. Azt leszámítva, hogy a vártnál kevesebb száraz avar marad a zsebeiben. Ennyi baj legyen, talán ez éppen elég lesz.
Közben az erdő lassan lecsitul. Csendes. Túl csendes! A veszély még itt leselkedik valahol a bokrok tövében. Ezt ő is jól tudja. De vajon mire várnak? Ha éhes farkasok lennének, már itt vonyítanának a fa tövében. Akkor mégis mik ezek?
A férfi gondolkodóba esett, próbál felidézni mindent, amit eddig hallott vagy olvasott és azt összevetni az eddig tapasztaltakkal. Egyenlőre a meselények és mindenféle kocsmai történetek szörnyetegeinek gondolatát gyorsan elhessegeti magától. Mégis csak egy tudós ember. Nem hihet mindenféle mendemondában… Persze, ha sikerül megbizonyosodnia róla, hogy mégis léteznek itt efféle lények… De ezt, most hagyjuk!
Egyszer azonban olvasott valamit egy bizonyos Lupusfulgur nevezetű ragadozóról. Ám ilyet ő még sosem látott. Sőt! Még csak nem is beszélt olyasvalakivel, aki már látott volna. Egyszer egy favágótól érdeklődött, hogy nem látott-e már ilyen lényt, vagy hallott-e róla valamit. Az egyenesen kinevette őt! Mondván, hogy csak nem hisz a tündérmesékben az úr!
Mekkora élmény lenne egy ilyet látni!
A fára ugyan sikerült felmásznia, de még nem elégedett a magassággal. Így, hát feljebb kapaszkodik, mindaddig, amíg nem talál egy megfelelő ágat, ahol viszonylag kényelmesen el is tud helyezkedni. Ha magasabban a fa törzse ketté ágazik az éppen megfelelne a célnak. Persze nem kapkod, hisz nincs oka rá. Már nem akar semmit elejteni. A megszerzett száraz avarra is nagyon vigyáz. Mihelyst feljebb ér és elhelyezkedik körül néz. Bár az időérzékét már teljesen elvesztette, de úgy tippel, hogy késő délután lehet. Itt-ott hallani neszt, valami ólálkodik odalenn.
Ellenőrzi a hátizsákját is. Tüzet fog tudni gyújtani ha kell. Élelme is van még talán két napra elegendő, esetleg három, ha beosztja.
Most pedig vár… Holnap reggelig nem szándékozik innét lemászni. Persze íját és nyilait is készenlétben tartja, ha esetleg szükség lesz rá. Ezek a valamik valószínűleg nem tudnak fára mászni, mert, ha nem így lenne, már itt lennének. De, ha tudnak is itt jobb védelmi pozícióban van, mint odalenn… *
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 23:27:28
Üzenet elküldve: 2020-04-11 23:27:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A vadon egyre hangosabbnak tűnik Ullamar számára. Az északról jövő farkasvonyításra nem csak kutyája rezzen össze, hanem ő maga is. Ellenben szorult helyzetben dolgozik a legjobban az agy, hősünk előáll egy ötlettel.*
- Úgy látszik a farkasok kiszagoltak minket. *súgja újdonsült társainak.* Lopódzunk át délketi irányba és keressünk egy magaslatot. Még van pár percünk mire ideérnek. Talán össze tudjuk a dögöket az ebekkel ugrasztani. *vázolja tervét.
Ha másik kettő beleegyezik akkor felveszik táskáját és Asemával a nyomában elindul jobb pozíciót keresni. Az erdő amúgy is zavarná a célzásban, bár eddig is az volt a terve, hogy maximum egy vesszőt ereszt el a susnyásból s ha kibontakozik a harc akkor átfut egy nyíltabb helyre ahonnan könnyeben tud lőni.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 23:28:27
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A vadon egyre hangosabbnak tűnik Ullamar számára. Az északról jövő farkasvonyításra nem csak kutyája rezzen össze, hanem ő maga is. Ellenben szorult helyzetben dolgozik a legjobban az agy, hősünk előáll egy ötlettel.*
- Úgy látszik a farkasok kiszagoltak minket. *súgja újdonsült társainak.* Lopódzunk át délketi irányba és keressünk egy magaslatot. Még van pár percünk mire ideérnek. Talán össze tudjuk a dögöket az ebekkel ugrasztani. *vázolja tervét.
Ha másik kettő beleegyezik akkor felveszik táskáját és Asemával a nyomában elindul jobb pozíciót keresni. Az erdő amúgy is zavarná a célzásban, bár eddig is az volt a terve, hogy maximum egy vesszőt ereszt el a susnyásból s ha kibontakozik a harc akkor átfut egy nyíltabb helyre ahonnan könnyeben tud lőni.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 23:28:27
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:35:18
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:35:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Eltévelyedve //
*A legendás állatok lelőhelye egyértelműen Erdőmélye. Armas jó helyet választott csodálatos élmények megéléséhez, a kérdés csak az, hogy a legendás állatokról miért csak legendák szólnak? Ezek az állatok ugyanis nem attól legendásak, hogy senki nem látta őket, hanem attól, hogy kevesen értek ki az erdőből ép testtel és lélekkel miután látták őket. A férfi reakciójának azonban elsőre meglesz a hatása. Talán tíz szívdobbanás sem kell, és a zaj, a káosz a zenebona alábbhagy. Kérdés persze, hogy mennyire érdemes közelengedni azt a talán csak vélt farkasfalkát, mielőtt az ember rákapcsol, de a fák menedékét keresni igazán jó gondolat. A ragadozók pedig nem jönnek. Egy-egy riadt éles csippanás, nyikkanás még felhangzik, de a csend lassan visszaáll a lombok árnya alatt. Armas halkan, óvatosan még némi avart is betömköd minden tárolójába ruháján, azonban ez a második húzódzokdáskor némileg megcsappan és kiszóródik a fa tövébe. Nagyjából két maréknyi marad nála, mire ember magasan a törzsre tornássza magát azon a középkorú tölgyön, melyet most legközelebb ért. Alapvetően eddig minden simán is megy, és Armas akár mászahat tovább is a fán, sőt kényelmesen be is rendezkedhet, mert a ragadozó nem kerül elő, csupán némi mocorgás látható a környék cserjéi között. Bármi is az, jól elrejti magát.*
*A legendás állatok lelőhelye egyértelműen Erdőmélye. Armas jó helyet választott csodálatos élmények megéléséhez, a kérdés csak az, hogy a legendás állatokról miért csak legendák szólnak? Ezek az állatok ugyanis nem attól legendásak, hogy senki nem látta őket, hanem attól, hogy kevesen értek ki az erdőből ép testtel és lélekkel miután látták őket. A férfi reakciójának azonban elsőre meglesz a hatása. Talán tíz szívdobbanás sem kell, és a zaj, a káosz a zenebona alábbhagy. Kérdés persze, hogy mennyire érdemes közelengedni azt a talán csak vélt farkasfalkát, mielőtt az ember rákapcsol, de a fák menedékét keresni igazán jó gondolat. A ragadozók pedig nem jönnek. Egy-egy riadt éles csippanás, nyikkanás még felhangzik, de a csend lassan visszaáll a lombok árnya alatt. Armas halkan, óvatosan még némi avart is betömköd minden tárolójába ruháján, azonban ez a második húzódzokdáskor némileg megcsappan és kiszóródik a fa tövébe. Nagyjából két maréknyi marad nála, mire ember magasan a törzsre tornássza magát azon a középkorú tölgyön, melyet most legközelebb ért. Alapvetően eddig minden simán is megy, és Armas akár mászahat tovább is a fán, sőt kényelmesen be is rendezkedhet, mert a ragadozó nem kerül elő, csupán némi mocorgás látható a környék cserjéi között. Bármi is az, jól elrejti magát.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:18:02
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:18:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Grak hagyja, hogy a törpe beszéljen. Úgyis ráhagyta a vezér szerepet, akkor koptassa a száját is ő. Amúgy sem tart ez a beszélgetés sokáig, mert a kutyák csaholását meghallják. A termetes ork úgy gondolja, hogy az íj a gyengék fegyvere, de most kénytelen belátni, hogy hasznos is lehet talán. Őt a kutyák kezdik egyre inkább foglalkoztatni. Elrejtőzve is csak azokon jár az agya. ~ Rajtam nincs nagyobb páncélzat, mint a vakarcson. Ha vagy három dög rám támad nekem annyi.~ A farkas vonyítás meg már csak hab a tortán. ~ Ha elkezd folyni a vér, akkor még ezek a dögök is megfognak jelenni. Meg talán más bestia is.~ Erdei remeteként jól tudja, hogy miféle fenevadak laknak egy ilyen fajta erdőben. Saját vesztét érzi. A városi távolsági a takonypóc meg páncélos. Neki csak a termete marad, ami a kutyákkal szemben hátrány. Ráadásul sok fedetlen testrésze miatt ideális célpont is nekik. Szinte biztosra mondaná, hogy ő fogja kapni azokat a dögöket. Már csak egy kérdés lóg a levegőben, hogy az ork fog kutyahúst enni vagy a kutya orkhúst.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Grak hagyja, hogy a törpe beszéljen. Úgyis ráhagyta a vezér szerepet, akkor koptassa a száját is ő. Amúgy sem tart ez a beszélgetés sokáig, mert a kutyák csaholását meghallják. A termetes ork úgy gondolja, hogy az íj a gyengék fegyvere, de most kénytelen belátni, hogy hasznos is lehet talán. Őt a kutyák kezdik egyre inkább foglalkoztatni. Elrejtőzve is csak azokon jár az agya. ~ Rajtam nincs nagyobb páncélzat, mint a vakarcson. Ha vagy három dög rám támad nekem annyi.~ A farkas vonyítás meg már csak hab a tortán. ~ Ha elkezd folyni a vér, akkor még ezek a dögök is megfognak jelenni. Meg talán más bestia is.~ Erdei remeteként jól tudja, hogy miféle fenevadak laknak egy ilyen fajta erdőben. Saját vesztét érzi. A városi távolsági a takonypóc meg páncélos. Neki csak a termete marad, ami a kutyákkal szemben hátrány. Ráadásul sok fedetlen testrésze miatt ideális célpont is nekik. Szinte biztosra mondaná, hogy ő fogja kapni azokat a dögöket. Már csak egy kérdés lóg a levegőben, hogy az ork fog kutyahúst enni vagy a kutya orkhúst.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:34:56
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:34:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
-Átmeneti. *Sziszegi az állapotukat firtató kérdésre a fa rejtekéből. Erdőmélye az első állomás, ha valaki Pirtianes felől jön, s ha üldözőiket nem rettenti az erdő, hát őket sem fogja. Legalábbis visszafordulásról aligha lehetett szó.
Amekkora átok volt még pár perce, hogy tüzet gyújtottak, most akkora áldásnak is tűnik. A füst távol tartja a vadakat, s talán megzavarja üldözőik szimatát is. S ha már idejönnek... Talán esélyük lesz meglepni őket.
Tetszik neki a piperkőc ork terve, egy biccentéssel jelzi is, hogy megértette. Jóformán Ordonoktól függ sikerük, hisz egy íjjal felszerelt támogató nagyban hozzájárulhat a győzelemhez. Tekintve, hogy a hosszú íjat vadászatra is előszeretettel használják, nem tart tőle, hogy esetleg a környezet okoz majd gondot újdonsült társuknak.*
-Célozz jól. Nem szeretnék nyíllal a koponyámban harcolni.
*Tekintete Groksarra téved, majd biccent felé is. Látta már a méretes orkot csontot törni puszta kézzel. Bízik a sikerükben, bár ez nagyban függ ellenfeleik számától is.
Halkan megigazítja a pajzsot hátán, ujjai pedig megfeszülnek a kardok markolatán. Végignyalja alsóajkát, tekintetét pedig a közeledő hangok irányába szegezi, ippeg csak kihajolva a fa takarásából. Ezeket az orkok nem futnak tovább, annyi szent. Legalábbis a kopókkal a sarkukban.*
-Csak addig maradnék ebben a bűzös rengetegben, míg muszáj. Közel az Ingovány.
A hozzászólás írója (Roshnek Wulduur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 17:07:35
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
-Átmeneti. *Sziszegi az állapotukat firtató kérdésre a fa rejtekéből. Erdőmélye az első állomás, ha valaki Pirtianes felől jön, s ha üldözőiket nem rettenti az erdő, hát őket sem fogja. Legalábbis visszafordulásról aligha lehetett szó.
Amekkora átok volt még pár perce, hogy tüzet gyújtottak, most akkora áldásnak is tűnik. A füst távol tartja a vadakat, s talán megzavarja üldözőik szimatát is. S ha már idejönnek... Talán esélyük lesz meglepni őket.
Tetszik neki a piperkőc ork terve, egy biccentéssel jelzi is, hogy megértette. Jóformán Ordonoktól függ sikerük, hisz egy íjjal felszerelt támogató nagyban hozzájárulhat a győzelemhez. Tekintve, hogy a hosszú íjat vadászatra is előszeretettel használják, nem tart tőle, hogy esetleg a környezet okoz majd gondot újdonsült társuknak.*
-Célozz jól. Nem szeretnék nyíllal a koponyámban harcolni.
*Tekintete Groksarra téved, majd biccent felé is. Látta már a méretes orkot csontot törni puszta kézzel. Bízik a sikerükben, bár ez nagyban függ ellenfeleik számától is.
Halkan megigazítja a pajzsot hátán, ujjai pedig megfeszülnek a kardok markolatán. Végignyalja alsóajkát, tekintetét pedig a közeledő hangok irányába szegezi, ippeg csak kihajolva a fa takarásából. Ezeket az orkok nem futnak tovább, annyi szent. Legalábbis a kopókkal a sarkukban.*
-Csak addig maradnék ebben a bűzös rengetegben, míg muszáj. Közel az Ingovány.
A hozzászólás írója (Roshnek Wulduur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 17:07:35
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 13:03:12
Üzenet elküldve: 2020-04-11 13:03:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Eltévelyedve //
* Armas már rengeteg időt töltött a természet megfigyelésével, így hát nem csoda, hogy ügyesen elkerülte eddig a veszélyt. Sokat tanulmányozta az állatok szokásait, viselkedését és reakcióit.
Épp azon gondolkodik, hogy ez az útvesztő hátha tartogat számára valami érdekességet. Rengeteget olvasott már különleges állatokról, melyek inkább a legendák ködébe vésznek, hiszen még nem volt olyan tudós, aki hitelt érdemlően lejegyezte volna ezeket a lényeket. Inkább csak népmesék és kocsmai történetek szereplői. De hátha. Lehet, hogy van valami alapjuk és szerencséje lesz egy ilyen lényt megpillantani és megfigyelni…
Épp ilyen gondolatokba merülve bolyong valahol, Eeyr tudja hol, amikor hirtelen megváltozik körülötte az erdő. Riadt állatok visítását hallja, riadt madarak röppennek fel körös körül mindenfelé…
Armas azonnal átlátja a helyzetet. Ragadozók! Irbisz nem lehet, sem medve. Azok nem csoportosan támadnak. A wargok a magas hegyek lakói, ilyen mélyen az erdőbe nem merészkednének. A legvalószínűbb, hogy egy farkasfalka. De ki tudja? Lehet, hogy igazak a legendák és egy olyan lénnyel van dolga, mellyel azelőtt még sosem találkozott?
Armas megtorpan. Éppen csak egy pillanatra. Jól tudja, hogy a futásnak semmi értelme és hirtelen mozdulatokat is veszélyes lenne tennie. Azzal azt jelezné, hogy félek, tudom, hogy itt vagytok! És a vadak azonnal támadnának, mihelyt rájönnének, hogy lelepleződtek és már nem tudnak közelebb lopódzni…
Armas tehát tovább indul, ugyan olyan tempóban , mint eddig és egy mászásra alkalmas fához megy. Elég neki, hogy az alsó ágakat elérje valahogyan, onnét már fölhúzza magát. Mielőtt azonban elkezdene felmászni (amennyiben még van erre ideje), óvatosan lehajol, hogy a száraz aljnövényzetből minél többet összegyűjtsön és a zsebeibe tömjön, hogy magával vigye. Ha ez sikerült, felmászik a fára.
Természetesen, ha bármi jelét veszi annak, hogy a ragadozók támadásba lendülnek, nem sokat szöszöl, azonnal a fához ugrik és mászni kezd... *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 13:04:48
* Armas már rengeteg időt töltött a természet megfigyelésével, így hát nem csoda, hogy ügyesen elkerülte eddig a veszélyt. Sokat tanulmányozta az állatok szokásait, viselkedését és reakcióit.
Épp azon gondolkodik, hogy ez az útvesztő hátha tartogat számára valami érdekességet. Rengeteget olvasott már különleges állatokról, melyek inkább a legendák ködébe vésznek, hiszen még nem volt olyan tudós, aki hitelt érdemlően lejegyezte volna ezeket a lényeket. Inkább csak népmesék és kocsmai történetek szereplői. De hátha. Lehet, hogy van valami alapjuk és szerencséje lesz egy ilyen lényt megpillantani és megfigyelni…
Épp ilyen gondolatokba merülve bolyong valahol, Eeyr tudja hol, amikor hirtelen megváltozik körülötte az erdő. Riadt állatok visítását hallja, riadt madarak röppennek fel körös körül mindenfelé…
Armas azonnal átlátja a helyzetet. Ragadozók! Irbisz nem lehet, sem medve. Azok nem csoportosan támadnak. A wargok a magas hegyek lakói, ilyen mélyen az erdőbe nem merészkednének. A legvalószínűbb, hogy egy farkasfalka. De ki tudja? Lehet, hogy igazak a legendák és egy olyan lénnyel van dolga, mellyel azelőtt még sosem találkozott?
Armas megtorpan. Éppen csak egy pillanatra. Jól tudja, hogy a futásnak semmi értelme és hirtelen mozdulatokat is veszélyes lenne tennie. Azzal azt jelezné, hogy félek, tudom, hogy itt vagytok! És a vadak azonnal támadnának, mihelyt rájönnének, hogy lelepleződtek és már nem tudnak közelebb lopódzni…
Armas tehát tovább indul, ugyan olyan tempóban , mint eddig és egy mászásra alkalmas fához megy. Elég neki, hogy az alsó ágakat elérje valahogyan, onnét már fölhúzza magát. Mielőtt azonban elkezdene felmászni (amennyiben még van erre ideje), óvatosan lehajol, hogy a száraz aljnövényzetből minél többet összegyűjtsön és a zsebeibe tömjön, hogy magával vigye. Ha ez sikerült, felmászik a fára.
Természetesen, ha bármi jelét veszi annak, hogy a ragadozók támadásba lendülnek, nem sokat szöszöl, azonnal a fához ugrik és mászni kezd... *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 13:04:48
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 10:04:11
Üzenet elküldve: 2020-04-11 10:04:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*A két ork acsargása a nedves tábortűz felett nem érdekli az erdőt. Sokan próbálták már megzabolázni a vadont. Eddig sikertelenül.
A távolból feléjük szűrődő, nem a fák közé illő hangokra mind másféleképpen reagálnak. A csaholás erősödik, három ugatást is el tudnak különböztetni, mire Roshnek azt javasolja, hogy vegyék be magukat a fák közé és ott várják meg feltételezett üldözőiket. A farkasvonítás hangja is erősödik észak felől, a farkasok hangjára több is felel, úgy tűnik, nem csak az üldözők indultak vadászatra. De vajon kiből lesz préda és kiből lesz zsákmány?
Greskar kezdeti bizalmatlansága akkor sem lankad, amikor a harmadik érkezőről kiderül, hogy fajtárs, bár merőben eltérő külsejű, mint a börtöntelepről frissen szabadult másik kettő. Érthető, ha mindkét pirtianesi menekülő megelégelte a futást. Szokás mondani, a sarokba szorított préda a legveszélyesebb.
A csatabárddal felszerelt ork is beveszi magát a fák közé, hogy igyekezve megfelelő rejtekhelyet keresve az aljnövényzet mögött, kiegészítve a kelepcét üldözőiknek.
Ordonoknak nem nehéz gyorsan összeraknia a helyzetet. Két, meglehetősen lestrapált ork, akik a távoli ugatásra máris a fák közé vetik magukat, felkészülve akár a halálra is. A városinak tetsző ork kutyája morogni kezd, de talán nem csak az üldözők szagától, azok még igen messze lehetnek, ám az erdőben ezerféle olyan szagot érezhet, amelytől feláll a hátán a szőr. Nem is nyugat felé morog, hanem észak felé, már amennyire az összenőtt lombkoronán átszűrődő kevéske napsugárból meg lehet állapítani az égtájakat.
Amikor Ordonok előveszi íját, azonnal rájön, hogy ebben a sűrűn nőtt vadonban egy ilyen méretes fegyver használata ütközhet némi akadályba. Egy hosszú íj csaknem embermagas, így a szárak folyton beleakadhatnak egy talaj közeli indába vagy a lombszint ágaiba. Használható, de körülményes és a vadon a célzást is zavarhatja.
A kérdésre Roshnek és Greksar sem tudhatja a választ, a kutyák hangját el tudják különíteni, de a simabőrűek által keltett zajok még nem jutottak el hozzájuk, így számuk sem megállapítható.
Ordonok elhelyezkedik, valahol a két, egymástól öt-nyolc lépésre elhelyezkedő ork között, háromszöget alkotva, arcuk nyugat felé kémleli a vadont. Asema, az íjász ork kutyája újra északi irányba fordul, hátán feláll a szőr és az avarba kushad, ahogy halkan morogva fürkészi a sűrűn nőtt bokrokkal fedett vadont.
Az ugatás hangjának ereje erősödik, de még így is jócskán távol lehet, bár pontos távolságát képtelenek még meghatározni. A várakozás idegtépő percei következhetnek, mire a szinte áthatolhatatlan vadonban látótávolságba érnek a pirtianesi üldözők.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*A két ork acsargása a nedves tábortűz felett nem érdekli az erdőt. Sokan próbálták már megzabolázni a vadont. Eddig sikertelenül.
A távolból feléjük szűrődő, nem a fák közé illő hangokra mind másféleképpen reagálnak. A csaholás erősödik, három ugatást is el tudnak különböztetni, mire Roshnek azt javasolja, hogy vegyék be magukat a fák közé és ott várják meg feltételezett üldözőiket. A farkasvonítás hangja is erősödik észak felől, a farkasok hangjára több is felel, úgy tűnik, nem csak az üldözők indultak vadászatra. De vajon kiből lesz préda és kiből lesz zsákmány?
Greskar kezdeti bizalmatlansága akkor sem lankad, amikor a harmadik érkezőről kiderül, hogy fajtárs, bár merőben eltérő külsejű, mint a börtöntelepről frissen szabadult másik kettő. Érthető, ha mindkét pirtianesi menekülő megelégelte a futást. Szokás mondani, a sarokba szorított préda a legveszélyesebb.
A csatabárddal felszerelt ork is beveszi magát a fák közé, hogy igyekezve megfelelő rejtekhelyet keresve az aljnövényzet mögött, kiegészítve a kelepcét üldözőiknek.
Ordonoknak nem nehéz gyorsan összeraknia a helyzetet. Két, meglehetősen lestrapált ork, akik a távoli ugatásra máris a fák közé vetik magukat, felkészülve akár a halálra is. A városinak tetsző ork kutyája morogni kezd, de talán nem csak az üldözők szagától, azok még igen messze lehetnek, ám az erdőben ezerféle olyan szagot érezhet, amelytől feláll a hátán a szőr. Nem is nyugat felé morog, hanem észak felé, már amennyire az összenőtt lombkoronán átszűrődő kevéske napsugárból meg lehet állapítani az égtájakat.
Amikor Ordonok előveszi íját, azonnal rájön, hogy ebben a sűrűn nőtt vadonban egy ilyen méretes fegyver használata ütközhet némi akadályba. Egy hosszú íj csaknem embermagas, így a szárak folyton beleakadhatnak egy talaj közeli indába vagy a lombszint ágaiba. Használható, de körülményes és a vadon a célzást is zavarhatja.
A kérdésre Roshnek és Greksar sem tudhatja a választ, a kutyák hangját el tudják különíteni, de a simabőrűek által keltett zajok még nem jutottak el hozzájuk, így számuk sem megállapítható.
Ordonok elhelyezkedik, valahol a két, egymástól öt-nyolc lépésre elhelyezkedő ork között, háromszöget alkotva, arcuk nyugat felé kémleli a vadont. Asema, az íjász ork kutyája újra északi irányba fordul, hátán feláll a szőr és az avarba kushad, ahogy halkan morogva fürkészi a sűrűn nőtt bokrokkal fedett vadont.
Az ugatás hangjának ereje erősödik, de még így is jócskán távol lehet, bár pontos távolságát képtelenek még meghatározni. A várakozás idegtépő percei következhetnek, mire a szinte áthatolhatatlan vadonban látótávolságba érnek a pirtianesi üldözők.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 08:15:37
Üzenet elküldve: 2020-04-11 08:15:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Eltévelyedve //
*Lanawin legnagyobb édesvizét nyugatról kerülni igazán vadregényes utazás, ugyanakkor talán jó rejtőzködés a civilizáció elől. Armas első napja az erdőszélen elég kellemesen telik, ez mondhatni még a lakott területek része, ám ahogy egyre bentebb kerül végre megérezheti, hogy miért is kerülendő a világnak ez a vad sarka. Az, hogy két napot kibírt idebent, szinte maga a csoda eddig összesen két farkast kaphatott el szeme sarkából, és ügyesen, egy kígyót is sikerült elkerülnie, minek egyetlen harapása a környéken jelentett volna neki örök nyugodalmat. Armas egy szerencsés ember, vagyis eddig az volt.*
-Iíík!
*Visít fel valami az aljnövényzetben. Itt a magas fák sűrű lombja alatt kisebb bokrok is megélnek, úgy tűnik pont jól kapnak fényt az erdő koronájának rései között. Az egyetlen kiáltásra azonban újabbak és újabbak felelnek Armast minden oldalról körülveszik a riadt kiáltások. Hirtelen mintha egy piactéren járna, mindenhol zörgés, visítás, szárnycsapkodás. Hogy pontosan hol lehet már, azt ő sem tudja, csak egy valami biztos. Körbevették.*
*Lanawin legnagyobb édesvizét nyugatról kerülni igazán vadregényes utazás, ugyanakkor talán jó rejtőzködés a civilizáció elől. Armas első napja az erdőszélen elég kellemesen telik, ez mondhatni még a lakott területek része, ám ahogy egyre bentebb kerül végre megérezheti, hogy miért is kerülendő a világnak ez a vad sarka. Az, hogy két napot kibírt idebent, szinte maga a csoda eddig összesen két farkast kaphatott el szeme sarkából, és ügyesen, egy kígyót is sikerült elkerülnie, minek egyetlen harapása a környéken jelentett volna neki örök nyugodalmat. Armas egy szerencsés ember, vagyis eddig az volt.*
-Iíík!
*Visít fel valami az aljnövényzetben. Itt a magas fák sűrű lombja alatt kisebb bokrok is megélnek, úgy tűnik pont jól kapnak fényt az erdő koronájának rései között. Az egyetlen kiáltásra azonban újabbak és újabbak felelnek Armast minden oldalról körülveszik a riadt kiáltások. Hirtelen mintha egy piactéren járna, mindenhol zörgés, visítás, szárnycsapkodás. Hogy pontosan hol lehet már, azt ő sem tudja, csak egy valami biztos. Körbevették.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 22:45:45
Üzenet elküldve: 2020-04-10 22:45:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Eltévelyedve //
* Mikor Armas elhagyja Lihanechet még sejtése sincs arról, hogy egy jó ideig nem fogja viszont látni ezt a várost. Bár itt zavartalanul kiélhette a tudomány iránti szenvedélyét, mégsem találta igazán a helyét.
Nem szerette a demokráciát. Azt, pedig, hogy mindenki egyenlő egyenesen röhejesnek tartotta. Soha nem fért ez a fejébe. Hogyan lehet mindenki egyenlő? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mindenki egyformán jó harcos, kovács, vagy éppen mágus. Hát mekkora egy baromság ez? Az pedig felér egy társadalmi öngyilkossággal, ha mindenki szavazati jogot kap. Egy művelt, tájékozott, eszes lény szavazata miért érhet ugyan annyit, mint azé, aki a földet túrja, nem törődve a világ dolgaival, vagy azzal, aki a kocsmában vedel naphosszat?
Ezek a dolgok sosem fértek Armas fejébe. De ez nem az ő hibája, még csak nem is a városé, illetve nem Lihaneché. Egy másik város, viszont annál inkább tehet erről. Pirtianes. Armas oda sem illett igazán, oda túl ábrándozó volt. De az ott töltött gyermek és ifjúkora megtette a hatását. No meg a nyolc éves korában megkezdett katonai nevelés. Az ilyesmi sosem veszik ki az emberből. A katonaság, pláne, ha ilyen fiatalon csöppen valaki bele, olyan, mint egy szigorú apa. Az ember gyűlöli, amikor épp a részese szigorának, később azonban rájön, hogy mennyire szerette és mennyire a javát szolgálta. *
- Viszlát! Hamarosan jövök!
* Mondja Armas az ismerős kapuőröknek, mikor elhalad mellettük és elhagyja a várost a déli kapun át.
Az irányt egyenesen a Lihanechi tó felé veszi. Az a terve, hogy nyugatról megkerülve azt eljusson az erdő szélére. Nem kis út, de ezt ő is jól tudja, hiszen már nem először jár arrafelé. Erre fel is készült. Hozott magával bőségesen élelmet és persze, ha minden kötél szakad és élelmet kell szereznie, vagy, csak meg kell védenie magát ott az íja is.
Gyorsan halad előre, hajtja a kíváncsiság. Legutóbb, mikor ott járt látott egy hófehér bundájú Hegyi Irbiszt. Valószínűleg a közeli hegyekből merészkedhetett le idáig, mert az erdőben azelőtt még sosem látott ilyet. Épp egy elejtett őzből lakmározott. De, aztán valamitől megriadhatott, lehet hogy farkasok lehettek a közelben és azoknak a szagát érezte meg. De a lényeg az, hogy eliszkolt, Armas, pedig szem elől tévesztette. Most abban reménykedik, hogy szerencséje lesz és újra látja majd.
Már esteledik, mikor eléri a tavat. Így, hát úgy dönt, hogy letáborozik és tüzet rak éjszakára.
Az éjjel nyugodtan telik. Itt amúgy is legfeljebb a vadállatoktól kellene tartania, mert a városi őrjáratok gyakran járnak errefelé. Hajnalban korán megreggelizik és útnak indul, délre már el is éri az erdő szélét.
Egyre beljebb és beljebb hatol az erdőben és annyira belemerül az Irbisz nyomainak kutatásába, hogy teljesen elveszti a tájékozódóképességét. Estére már teljesen eltéved. Felcserélődnek benne az égtájak, így végig rossz irányba halad, egyre mélyebben az erdőbe. A napot, már azóta nem látta, hogy beért a sűrűbe, mivel a lombok teljesen eltakarják az eget, különben is felhős az ég, így még a csillagokban sem bízhat.
Már napok óta csak bolyong, az élelme egyre fogytán. Önmagában már feladni készül, egyre reménytelenebb a helyzete… *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 22:51:23
* Mikor Armas elhagyja Lihanechet még sejtése sincs arról, hogy egy jó ideig nem fogja viszont látni ezt a várost. Bár itt zavartalanul kiélhette a tudomány iránti szenvedélyét, mégsem találta igazán a helyét.
Nem szerette a demokráciát. Azt, pedig, hogy mindenki egyenlő egyenesen röhejesnek tartotta. Soha nem fért ez a fejébe. Hogyan lehet mindenki egyenlő? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mindenki egyformán jó harcos, kovács, vagy éppen mágus. Hát mekkora egy baromság ez? Az pedig felér egy társadalmi öngyilkossággal, ha mindenki szavazati jogot kap. Egy művelt, tájékozott, eszes lény szavazata miért érhet ugyan annyit, mint azé, aki a földet túrja, nem törődve a világ dolgaival, vagy azzal, aki a kocsmában vedel naphosszat?
Ezek a dolgok sosem fértek Armas fejébe. De ez nem az ő hibája, még csak nem is a városé, illetve nem Lihaneché. Egy másik város, viszont annál inkább tehet erről. Pirtianes. Armas oda sem illett igazán, oda túl ábrándozó volt. De az ott töltött gyermek és ifjúkora megtette a hatását. No meg a nyolc éves korában megkezdett katonai nevelés. Az ilyesmi sosem veszik ki az emberből. A katonaság, pláne, ha ilyen fiatalon csöppen valaki bele, olyan, mint egy szigorú apa. Az ember gyűlöli, amikor épp a részese szigorának, később azonban rájön, hogy mennyire szerette és mennyire a javát szolgálta. *
- Viszlát! Hamarosan jövök!
* Mondja Armas az ismerős kapuőröknek, mikor elhalad mellettük és elhagyja a várost a déli kapun át.
Az irányt egyenesen a Lihanechi tó felé veszi. Az a terve, hogy nyugatról megkerülve azt eljusson az erdő szélére. Nem kis út, de ezt ő is jól tudja, hiszen már nem először jár arrafelé. Erre fel is készült. Hozott magával bőségesen élelmet és persze, ha minden kötél szakad és élelmet kell szereznie, vagy, csak meg kell védenie magát ott az íja is.
Gyorsan halad előre, hajtja a kíváncsiság. Legutóbb, mikor ott járt látott egy hófehér bundájú Hegyi Irbiszt. Valószínűleg a közeli hegyekből merészkedhetett le idáig, mert az erdőben azelőtt még sosem látott ilyet. Épp egy elejtett őzből lakmározott. De, aztán valamitől megriadhatott, lehet hogy farkasok lehettek a közelben és azoknak a szagát érezte meg. De a lényeg az, hogy eliszkolt, Armas, pedig szem elől tévesztette. Most abban reménykedik, hogy szerencséje lesz és újra látja majd.
Már esteledik, mikor eléri a tavat. Így, hát úgy dönt, hogy letáborozik és tüzet rak éjszakára.
Az éjjel nyugodtan telik. Itt amúgy is legfeljebb a vadállatoktól kellene tartania, mert a városi őrjáratok gyakran járnak errefelé. Hajnalban korán megreggelizik és útnak indul, délre már el is éri az erdő szélét.
Egyre beljebb és beljebb hatol az erdőben és annyira belemerül az Irbisz nyomainak kutatásába, hogy teljesen elveszti a tájékozódóképességét. Estére már teljesen eltéved. Felcserélődnek benne az égtájak, így végig rossz irányba halad, egyre mélyebben az erdőbe. A napot, már azóta nem látta, hogy beért a sűrűbe, mivel a lombok teljesen eltakarják az eget, különben is felhős az ég, így még a csillagokban sem bízhat.
Már napok óta csak bolyong, az élelme egyre fogytán. Önmagában már feladni készül, egyre reménytelenebb a helyzete… *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 22:51:23
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:33:47
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:33:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// Válaszút //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Az események hirtelen fordulatot vesznek amikor a fák közül üldözés hangja hallatszódik.*
- Jó nagy szarban lehettek. *állapítja meg, majd két újdonsült társával a fák közé vetődik. Hátáról leveszi hátizsákját. ~ Most csak útban van. ~ Előveszi íjját, érchegyű nyilat helyez a húrra és így vár bármi is bukkanjon elő nyugatról.*
- Még nem tervezek sem meghalni, sem tömlöcbe kerülni.
*Asema az üldözők szagától halk morgásba kezd, de Ullamar intésére abbahagyja.*
- Mennyien követnek titeket? *fordul fajtársához. Nem tudja mibe keveredett a két menekülő, de valószínűleg nehezen magyarázná meg, hogy nem velük van. Akkor már inkább segít nekik. Főleg ha osztoznak a zsákmányban.*
- Ha megoldjátok, hogy ne érjenek a közelembe akkor akár többet is le tudok szedni. A kutyám majd segít a közelharcban. Varázsolni tudtok? *teszi fel suttogva a kérdést. Sejti, hogy túlerővel kell megküzdeniük, de náluk a meglepetés ereje. Egy jó tervvel könnyen diadalt arathatnak.
Az ő poziciója valamivel Roshnek és Greksar mögött van. Nem akar útban lenni amikor a másik kettő rohamra indul.*
- És most várunk.
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 18:36:41
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Az események hirtelen fordulatot vesznek amikor a fák közül üldözés hangja hallatszódik.*
- Jó nagy szarban lehettek. *állapítja meg, majd két újdonsült társával a fák közé vetődik. Hátáról leveszi hátizsákját. ~ Most csak útban van. ~ Előveszi íjját, érchegyű nyilat helyez a húrra és így vár bármi is bukkanjon elő nyugatról.*
- Még nem tervezek sem meghalni, sem tömlöcbe kerülni.
*Asema az üldözők szagától halk morgásba kezd, de Ullamar intésére abbahagyja.*
- Mennyien követnek titeket? *fordul fajtársához. Nem tudja mibe keveredett a két menekülő, de valószínűleg nehezen magyarázná meg, hogy nem velük van. Akkor már inkább segít nekik. Főleg ha osztoznak a zsákmányban.*
- Ha megoldjátok, hogy ne érjenek a közelembe akkor akár többet is le tudok szedni. A kutyám majd segít a közelharcban. Varázsolni tudtok? *teszi fel suttogva a kérdést. Sejti, hogy túlerővel kell megküzdeniük, de náluk a meglepetés ereje. Egy jó tervvel könnyen diadalt arathatnak.
Az ő poziciója valamivel Roshnek és Greksar mögött van. Nem akar útban lenni amikor a másik kettő rohamra indul.*
- És most várunk.
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 18:36:41
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 16:00:58
Üzenet elküldve: 2020-04-10 16:00:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bíbor és csont //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Eyra dühösen felmordul, mert az első nyíl útja, amit kilő, szinte azonnal véget is ér. Elbaltázta. Ideje sem volt felmérni, hogy minden erejét felemészti a rohanás. Most pedig elsöprő harag önti el testét és tudatát ostobasága miatt, amiért ennyi időt elpazarolt egy ilyen küzdelemben. Hisz most minden másodperc számít. Ekkor hallja meg, hogy a warg vonyít egyet, aztán ahogy felé kapja a tekintetét, látja, hogy a teli találat sem volt elég annál többre, hogy kissé sántítva folytassa útját Nol felé. Szíve még jelenleg is a torkában dobog, de most muszáj kifújnia magát, íjával a kezében gyorsan lerázza végtagjait, hogy pihenjenek kicsit a megerőltetéstől. Arra gondol, hogy most mindennek vége. *
~ Hogyan is tudnánk két ilyen behemótot legyőzni? Nekem egyáltalán nincs tapasztalatom harc terén. ~
* Tudja, hogy a warg csakis Nollal van elfoglalva, most lenne ideje elmenekülni, annyi ereje talán maradt, hogy lefussa azt a távot, viszont pontosan tudja, hogy milyen nehéz volt őket lehagyni kipihent állapotában is. Bár ilyenre gondolni sem akar, nem hagyná magára Nolt, még akkor sem, ha a jelenlétével semmit sem tud segíteni rajta, legalább megpróbálja. Retteg a gondolattól, hogy újra elveszíti, mikor még vissza sem kapta őt igazán. Látja, hogy barátnője ismét lőni készül, így Eyra is előhúz tegezéből egy újabb nyilat. Igyekszik csillapítani remegő izmait miközben megfeszíti a húrt, összpontosítania kell. Most nem hibázhat, mert az végzetes lehet a számukra. Amint Nol elereszti a második nyilat, néhány másodperccel később ő is követi ebben, most viszont az orkot célozza meg, mert egyáltalán nem elég, ha csupán a warg szerez sebeket. Csak bízni tud abban, hogy ez a nyíl célt fog érni. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Eyra dühösen felmordul, mert az első nyíl útja, amit kilő, szinte azonnal véget is ér. Elbaltázta. Ideje sem volt felmérni, hogy minden erejét felemészti a rohanás. Most pedig elsöprő harag önti el testét és tudatát ostobasága miatt, amiért ennyi időt elpazarolt egy ilyen küzdelemben. Hisz most minden másodperc számít. Ekkor hallja meg, hogy a warg vonyít egyet, aztán ahogy felé kapja a tekintetét, látja, hogy a teli találat sem volt elég annál többre, hogy kissé sántítva folytassa útját Nol felé. Szíve még jelenleg is a torkában dobog, de most muszáj kifújnia magát, íjával a kezében gyorsan lerázza végtagjait, hogy pihenjenek kicsit a megerőltetéstől. Arra gondol, hogy most mindennek vége. *
~ Hogyan is tudnánk két ilyen behemótot legyőzni? Nekem egyáltalán nincs tapasztalatom harc terén. ~
* Tudja, hogy a warg csakis Nollal van elfoglalva, most lenne ideje elmenekülni, annyi ereje talán maradt, hogy lefussa azt a távot, viszont pontosan tudja, hogy milyen nehéz volt őket lehagyni kipihent állapotában is. Bár ilyenre gondolni sem akar, nem hagyná magára Nolt, még akkor sem, ha a jelenlétével semmit sem tud segíteni rajta, legalább megpróbálja. Retteg a gondolattól, hogy újra elveszíti, mikor még vissza sem kapta őt igazán. Látja, hogy barátnője ismét lőni készül, így Eyra is előhúz tegezéből egy újabb nyilat. Igyekszik csillapítani remegő izmait miközben megfeszíti a húrt, összpontosítania kell. Most nem hibázhat, mert az végzetes lehet a számukra. Amint Nol elereszti a második nyilat, néhány másodperccel később ő is követi ebben, most viszont az orkot célozza meg, mert egyáltalán nem elég, ha csupán a warg szerez sebeket. Csak bízni tud abban, hogy ez a nyíl célt fog érni. *
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:11:14
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:11:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Grek bosszúsan köp ki, amikor a kis csótány nekiáll pampogni. Ork vagy sem Roshnek széttépné, ha tényleg nekiállna felgyújtani az erdőt. Persze sejti, hogy csak acsarkodik a másik, de azért a nyomatékosítás kedvéért csatabárdját fenyegetően az ölébe fekteti. Nem elég, hogy a sötétekkel is meggyűlt a bajuk, most még egymással se férnek meg. Mondjuk a korgó gyomor hamar idegessé tehet egy orkot. Greksar gyomra meg határozottan korog. Ordonok érkezése aztán kizökkenti őket. A behemót Grek fenyegetően mered a jövevényre. Talán csak azért nem ront rá, mert kiderül, hogy fajtárs. Mondjuk ettől még egyelőre nem engedi le a fegyverét. A másik úgy néz ki, mint egy ork, de valahogy mégsem az. Ez annyira nem tetszik a meláknak. Annyira nincs idejük viszont belemelegedni a beszélgetésbe, ugyanis a kutyák jellegzetes csaholása üti meg a fülüket. Nem féli a koszos életét, de a kutyák nem sok jót jelentenek. Viszont jól tudja, hogy a további menekülés nem vezet sehova. Éhes is meg fáradt is. Most kell harcolnia, amíg bír, mert aztán már nem lesz rá lehetősége. Engedelmeskedik a parancsnak, miszerint húzódjon be a fák közzé. Egyetlen mondatott fűz csak az egészhez hozzá.*
- Szép nap ez a halálra.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Grek bosszúsan köp ki, amikor a kis csótány nekiáll pampogni. Ork vagy sem Roshnek széttépné, ha tényleg nekiállna felgyújtani az erdőt. Persze sejti, hogy csak acsarkodik a másik, de azért a nyomatékosítás kedvéért csatabárdját fenyegetően az ölébe fekteti. Nem elég, hogy a sötétekkel is meggyűlt a bajuk, most még egymással se férnek meg. Mondjuk a korgó gyomor hamar idegessé tehet egy orkot. Greksar gyomra meg határozottan korog. Ordonok érkezése aztán kizökkenti őket. A behemót Grek fenyegetően mered a jövevényre. Talán csak azért nem ront rá, mert kiderül, hogy fajtárs. Mondjuk ettől még egyelőre nem engedi le a fegyverét. A másik úgy néz ki, mint egy ork, de valahogy mégsem az. Ez annyira nem tetszik a meláknak. Annyira nincs idejük viszont belemelegedni a beszélgetésbe, ugyanis a kutyák jellegzetes csaholása üti meg a fülüket. Nem féli a koszos életét, de a kutyák nem sok jót jelentenek. Viszont jól tudja, hogy a további menekülés nem vezet sehova. Éhes is meg fáradt is. Most kell harcolnia, amíg bír, mert aztán már nem lesz rá lehetősége. Engedelmeskedik a parancsnak, miszerint húzódjon be a fák közzé. Egyetlen mondatott fűz csak az egészhez hozzá.*
- Szép nap ez a halálra.
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 12:38:14
Üzenet elküldve: 2020-04-10 12:38:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bíbor és csont//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lövésétől lesántuló warg egy kissé lelassul, de Nolliro ettől még közel sem érezheti magát biztonságban. Az állat számára a sérülés láthatóan némi fájdalommal jár, de emellett is, szinte mintha mi sem történt volna robog tovább a korhadt fatörzs mögött megbúvó elf felé. A nő ismét mérlegeli a lehetőségeit egy pillanatra, és továbbra is úgy érzi, valamit még tennie kell, mielőtt a dolog a közelharc fázisba lép át.*
~ A fenébe is, itt halok meg... ~
*Még nem világos számára, hogy Eyra visszafordult segítséget nyújtani, hiszen teljesen belemerül a maga bajába. Látótere teljesen lekorlátozódik, minden érzékszervével és idegszálával ellenfelére figyel, ami teljes hírzárlatot eredményez a környezetét illetően. Abba még bele sem mer gondolni, mi lesz, ha az ork nő is képbe kerül. Fogalma sincs, hogyan rosszabb bevégezni, éles fogak vagy lándzsa által. Ez lényegében mindegy is, mindkét út ugyanoda vezet: egy ork család vacsoraasztalára. A maradékokon pedig azok haszonállatai fognak csámcsogni. Hehe. Lelki szemei előtt felrémlenek a kis ork csemeték, ahogy illedelmesen, késsel villával kezükben várják a vacsorát, miközben anyjuk a kondér mellett áll, igyekezve kihalászni Nolliro minden fekete hajtincsét az elf-raguból. Újabb morbid agyszülemény, mely ahogy jön, a másodperc tört része alatt megy is tovább. Az adott pillanatban viszont rettegésének fő oka továbbra is a dereka köré záródó acélos álkapocs. Így tegezéhez nyúlva, második nyilát is az állat feje felé irányítja. Immár szó szerint farkasszemet néznek, és két szép szemével követheti, amint az állat enyhe nehézségek árán, de egyre közelebb kerül hozzá. Nem is vár már a megmentésre régi barátnőjétől. Úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Ezzel a tudattal ereszti el ismét az imént pattanásig feszített ideget, és várja a csodát. Agya továbbra is pörög, már a következő lépésen gondolkodik, bár ezek inkább ösztönös impulzusok, mintsem kiforrott, teljes gondolatmenetek. Elfekhez méltó bizonyossággal elhatározza, hogy utolsó leheletéig küzdeni fog, és annyi kárt tesz ebben a két rühes dögben, amennyit csak tud.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 12:39:20
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lövésétől lesántuló warg egy kissé lelassul, de Nolliro ettől még közel sem érezheti magát biztonságban. Az állat számára a sérülés láthatóan némi fájdalommal jár, de emellett is, szinte mintha mi sem történt volna robog tovább a korhadt fatörzs mögött megbúvó elf felé. A nő ismét mérlegeli a lehetőségeit egy pillanatra, és továbbra is úgy érzi, valamit még tennie kell, mielőtt a dolog a közelharc fázisba lép át.*
~ A fenébe is, itt halok meg... ~
*Még nem világos számára, hogy Eyra visszafordult segítséget nyújtani, hiszen teljesen belemerül a maga bajába. Látótere teljesen lekorlátozódik, minden érzékszervével és idegszálával ellenfelére figyel, ami teljes hírzárlatot eredményez a környezetét illetően. Abba még bele sem mer gondolni, mi lesz, ha az ork nő is képbe kerül. Fogalma sincs, hogyan rosszabb bevégezni, éles fogak vagy lándzsa által. Ez lényegében mindegy is, mindkét út ugyanoda vezet: egy ork család vacsoraasztalára. A maradékokon pedig azok haszonállatai fognak csámcsogni. Hehe. Lelki szemei előtt felrémlenek a kis ork csemeték, ahogy illedelmesen, késsel villával kezükben várják a vacsorát, miközben anyjuk a kondér mellett áll, igyekezve kihalászni Nolliro minden fekete hajtincsét az elf-raguból. Újabb morbid agyszülemény, mely ahogy jön, a másodperc tört része alatt megy is tovább. Az adott pillanatban viszont rettegésének fő oka továbbra is a dereka köré záródó acélos álkapocs. Így tegezéhez nyúlva, második nyilát is az állat feje felé irányítja. Immár szó szerint farkasszemet néznek, és két szép szemével követheti, amint az állat enyhe nehézségek árán, de egyre közelebb kerül hozzá. Nem is vár már a megmentésre régi barátnőjétől. Úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Ezzel a tudattal ereszti el ismét az imént pattanásig feszített ideget, és várja a csodát. Agya továbbra is pörög, már a következő lépésen gondolkodik, bár ezek inkább ösztönös impulzusok, mintsem kiforrott, teljes gondolatmenetek. Elfekhez méltó bizonyossággal elhatározza, hogy utolsó leheletéig küzdeni fog, és annyi kárt tesz ebben a két rühes dögben, amennyit csak tud.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 12:39:20
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 20:38:57
Üzenet elküldve: 2020-04-09 20:38:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Bíbor és csont//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nolliro feladja próbálkozását a menekülésre, és szembeszáll sarkában loholó ellenfelével. Még éppen sikerül összeszednie lélekjelenlétét ahhoz, hogy célozni tudjon egy fatörzs mögül, és csodák csodájára minden nehéz körülmény ellenére a nyíl eltalákja a szlalomozó wargot. Nem is akárhol, válla környékén, ami egy pillanatra megállásra kényszeríti az állatot. Ez a pillanat viszont nem sok, a warg pedig szívósabb annál, hogy egy nyíl elég legyen megöléséhez. Az állat nem is habozik tovább, és újra támadásba lendül, némileg lassabban sántasága miatt, de még mindig sebesen küzdve le a kettejük között lévő távolságot. Talán Nollironak még egy lövésre van ideje, mire a vadállat odaér, és könnyedén szétroppanjta csontjait.
Mulaeyra egyetlen lehetőségét a menekülésre régi ismerőse védelmében áldozza fel, és visszafordul ezzel csökkentve a nehezen megszerzett távolságot közte, és a fenevad között. Egyelőre minden idejét és erejét leköti az, hogy megtegye a távot, és megpróbálja felmérni a helyzetet. Láthatja, hogy a warg felvonyítva megtorpan, és azt is, hogy ezután is tovább ered Nolliro irányába. Bár fürge fajból származik, de gyorsasága nem teszi lehetővé, hogy rögtön lőjjön is, különösen mert fáradt. Tegezéből elkezdi elővenni nyilát, és célratölteni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nolliro feladja próbálkozását a menekülésre, és szembeszáll sarkában loholó ellenfelével. Még éppen sikerül összeszednie lélekjelenlétét ahhoz, hogy célozni tudjon egy fatörzs mögül, és csodák csodájára minden nehéz körülmény ellenére a nyíl eltalákja a szlalomozó wargot. Nem is akárhol, válla környékén, ami egy pillanatra megállásra kényszeríti az állatot. Ez a pillanat viszont nem sok, a warg pedig szívósabb annál, hogy egy nyíl elég legyen megöléséhez. Az állat nem is habozik tovább, és újra támadásba lendül, némileg lassabban sántasága miatt, de még mindig sebesen küzdve le a kettejük között lévő távolságot. Talán Nollironak még egy lövésre van ideje, mire a vadállat odaér, és könnyedén szétroppanjta csontjait.
Mulaeyra egyetlen lehetőségét a menekülésre régi ismerőse védelmében áldozza fel, és visszafordul ezzel csökkentve a nehezen megszerzett távolságot közte, és a fenevad között. Egyelőre minden idejét és erejét leköti az, hogy megtegye a távot, és megpróbálja felmérni a helyzetet. Láthatja, hogy a warg felvonyítva megtorpan, és azt is, hogy ezután is tovább ered Nolliro irányába. Bár fürge fajból származik, de gyorsasága nem teszi lehetővé, hogy rögtön lőjjön is, különösen mert fáradt. Tegezéből elkezdi elővenni nyilát, és célratölteni.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 18:49:34
Üzenet elküldve: 2020-04-09 18:49:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy ideig bambán mered a másikra, majd rekedten felkacag.* -Mi vagy Te, valami nyomorult hosszúfülű erdei csótány? Snagä! Rágyújtom ezekre a rohadt dögökre az erdőt, ha úgy tartja kedvem, he?!
*Az imént földbe vágott szablyát baljába veszi, pengéjével pedig a tűz felett mutat társára. Persze pontosan tudja, hogy ökörség lenne bármit is porig égetni, főleg, ha rejtőzni óhajtanak a sűrűjében. Ugyanakkor húst, prémet, szerezniük kell, ezt nyilván a behemót is belátja.
Mielőtt nekifoghatnának az aljasnál aljasabb tervek szövésének, egy harmadik lép a tűz fénykörébe. Egy ork, de Roshnek még soha sem látott hasonló szerzetet. Sután feléfordul, s ezúttal Ordonok felé villan a penge, noha karját csupán lógatja maga mellett. Alaposan végigméri a tollas kalpaggal felszerelt fajtársat, s az öleben is elidőzik a tekintete. Az idegen szavaira bambán fordítja fejét Greksarra, majd vissza a vendégükre. Válaszra nyitná a száját, de az erdő mélyéről ismerős hang üti meg fülét.*
-Skäi. Ezért vagyunk ilyen kevesen. *Köp ki nagyot, majd az idegen felé fordul.*
-Jól figyelj, ork! Ezektől sok jóra ne számíts. A képeddel maholnap Te is tömlöcben ébredsz majd. Maradjon a tűz! Hadd jöjjenek. *Emeli fel kezét, mielőtt bárkinek is eszébe juthatna szétrúgni azt.*
-Én nem futok ezek elől tovább. *Idegesen nyalja végig hegyes fogait, majd apró szemei az idegen hátán lógó íjra esnek.*
-A zsákmány házhoz jön. Segíts nekünk és osztozunk. Be a fák közé.
*Utolsó szavait már Greksar felé is sziszegi, majd a két kardot kezeibe fogva futásnak ered. Reményei szerint az erdő megannyi illatával keveredve a füst majd tompítja valamelyest a kutyák szaglását is, amellett, hogy idecsalja a nyomukba szegődőket.
Annak rendje és módja szerint elrejtőzik egy vaskosabb fa mögé kicsit odébb, várva, hogy üldözőik megérkezzenek a hevenyészett tűzrakójukhoz. Lehetőség szerint olyan búvóhelyet választ, ahonnét rálát a tisztásra is. Vér fog folyni, ez egyszer biztos.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy ideig bambán mered a másikra, majd rekedten felkacag.* -Mi vagy Te, valami nyomorult hosszúfülű erdei csótány? Snagä! Rágyújtom ezekre a rohadt dögökre az erdőt, ha úgy tartja kedvem, he?!
*Az imént földbe vágott szablyát baljába veszi, pengéjével pedig a tűz felett mutat társára. Persze pontosan tudja, hogy ökörség lenne bármit is porig égetni, főleg, ha rejtőzni óhajtanak a sűrűjében. Ugyanakkor húst, prémet, szerezniük kell, ezt nyilván a behemót is belátja.
Mielőtt nekifoghatnának az aljasnál aljasabb tervek szövésének, egy harmadik lép a tűz fénykörébe. Egy ork, de Roshnek még soha sem látott hasonló szerzetet. Sután feléfordul, s ezúttal Ordonok felé villan a penge, noha karját csupán lógatja maga mellett. Alaposan végigméri a tollas kalpaggal felszerelt fajtársat, s az öleben is elidőzik a tekintete. Az idegen szavaira bambán fordítja fejét Greksarra, majd vissza a vendégükre. Válaszra nyitná a száját, de az erdő mélyéről ismerős hang üti meg fülét.*
-Skäi. Ezért vagyunk ilyen kevesen. *Köp ki nagyot, majd az idegen felé fordul.*
-Jól figyelj, ork! Ezektől sok jóra ne számíts. A képeddel maholnap Te is tömlöcben ébredsz majd. Maradjon a tűz! Hadd jöjjenek. *Emeli fel kezét, mielőtt bárkinek is eszébe juthatna szétrúgni azt.*
-Én nem futok ezek elől tovább. *Idegesen nyalja végig hegyes fogait, majd apró szemei az idegen hátán lógó íjra esnek.*
-A zsákmány házhoz jön. Segíts nekünk és osztozunk. Be a fák közé.
*Utolsó szavait már Greksar felé is sziszegi, majd a két kardot kezeibe fogva futásnak ered. Reményei szerint az erdő megannyi illatával keveredve a füst majd tompítja valamelyest a kutyák szaglását is, amellett, hogy idecsalja a nyomukba szegődőket.
Annak rendje és módja szerint elrejtőzik egy vaskosabb fa mögé kicsit odébb, várva, hogy üldözőik megérkezzenek a hevenyészett tűzrakójukhoz. Lehetőség szerint olyan búvóhelyet választ, ahonnét rálát a tisztásra is. Vér fog folyni, ez egyszer biztos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 509-528