Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-08 23:00:04
Üzenet elküldve: 2018-10-08 23:00:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Lyllinor//
*Lyllinor ahogy kissé beljebb hatolt az erdőbe, nem túl messze a frissítő folyótól, a természet egy csodája tárul a szeme elé. Fáról lelógó, a földet épphogy érintő farkaslábakat lát meg és hasít bele a veszély egy pillanatra. Ahogy a teljes kép kinyílik előtte, szinte megnyugodhat, a farkas nem él, a felső része szép lassan tűnik el, ahogy egy óriás, kobraszerű pikkelyes küldi be magába, centiről-centire. Még nem szagolták ki a jelenlétét vagy csak nem foglalkoznak vele. Ha a természet lényeinek ismeretében jártas, a kép biztató, hisz a kígyóról látja, hogy épp eszik és ha ebben nem zavarja meg, akár egy napig is elegendő lehet a szőrös állat, amit majd lebont gyomrainak sava. Ettől függetlenül, a táborozást érdemes még egyszer átgondolnia, nem lehet olyan messze az ingoványos és az ég is tiszta, a tóra vetülő hold fénye ezüstösen fogja átvilágítani az éjszakát.*
//Datvinoolv, Pyr//
*A magaslati kunyhóknak rengeteg előnye van, leginkább biztonságos távolságot nyújt az erdő legtöbb borzalmától. Pyr már egy ideje tudja, hogy az erdő békéjét valami fel-felzavarja, egy lény, aminek nem itt a helye. Rothadt, félig fogyasztott állatok maradványai, amit még a dögevők is messziről kerültek. Amikor megvizsgálta a tetemeket, hosszú egyenes tüskéket is talált bennük, mintha egy medve méretű sündisznóval küzdöttek volna meg, de létfontosságú szervet nem értek. Természetellenes és furcsa. És, hogy ez miért is jut eszébe? Ahogy a kunyhóból a legkisebb zajok is tisztán kiszűrődnek, rájön, hogy nem a betolakodó ilyen zajos, a környék ennyire csendes. Túl csendes.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.08 23:04:13
*Lyllinor ahogy kissé beljebb hatolt az erdőbe, nem túl messze a frissítő folyótól, a természet egy csodája tárul a szeme elé. Fáról lelógó, a földet épphogy érintő farkaslábakat lát meg és hasít bele a veszély egy pillanatra. Ahogy a teljes kép kinyílik előtte, szinte megnyugodhat, a farkas nem él, a felső része szép lassan tűnik el, ahogy egy óriás, kobraszerű pikkelyes küldi be magába, centiről-centire. Még nem szagolták ki a jelenlétét vagy csak nem foglalkoznak vele. Ha a természet lényeinek ismeretében jártas, a kép biztató, hisz a kígyóról látja, hogy épp eszik és ha ebben nem zavarja meg, akár egy napig is elegendő lehet a szőrös állat, amit majd lebont gyomrainak sava. Ettől függetlenül, a táborozást érdemes még egyszer átgondolnia, nem lehet olyan messze az ingoványos és az ég is tiszta, a tóra vetülő hold fénye ezüstösen fogja átvilágítani az éjszakát.*
//Datvinoolv, Pyr//
*A magaslati kunyhóknak rengeteg előnye van, leginkább biztonságos távolságot nyújt az erdő legtöbb borzalmától. Pyr már egy ideje tudja, hogy az erdő békéjét valami fel-felzavarja, egy lény, aminek nem itt a helye. Rothadt, félig fogyasztott állatok maradványai, amit még a dögevők is messziről kerültek. Amikor megvizsgálta a tetemeket, hosszú egyenes tüskéket is talált bennük, mintha egy medve méretű sündisznóval küzdöttek volna meg, de létfontosságú szervet nem értek. Természetellenes és furcsa. És, hogy ez miért is jut eszébe? Ahogy a kunyhóból a legkisebb zajok is tisztán kiszűrődnek, rájön, hogy nem a betolakodó ilyen zajos, a környék ennyire csendes. Túl csendes.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.08 23:04:13
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-08 21:04:10
Üzenet elküldve: 2018-10-08 21:04:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Kifejezetten ostoba hiba volt a folyót követnie. Túlságosan benyomult az erdő mélyére. Mégis, most kicsit örül, hogy itt van a kiapadhatatlan vízforrás mellett, talán segíteni fog átvészelni a lázas éjszakát. Már ha a láz lesz a legnagyobb baja ezen a civilizálatlan senkiföldjén. Mert hát a látszat ellenére egyáltalán nem nyugodt.
Ideje letáboroznia, ijesztően gyorsan borul vörösbe az ég, már amennyit a folyó megtörte rengeteg láttatni enged belőle. Ennél alkalmasabb helyet már úgy sincs reménye találni, a hegyek túl messze vannak, hogy hasadékra leljen.
Hullott ágakat gyűjt és száraz füvet gyújtósnak. Szütyőinek egyikéből tűzszerszámot vesz elő. Nem akar rendesen lángra kapni, kénytelen erősen ráfújni, ám a próbálkozás heves köhögésbe és szipogásba fúl.*
- Ugyad bár, csak bost az egyszer! Ígéreb, holdap bár ágybad alszob.
*Nem tudni, kinek szánja náthás szavait, hisz egyedül van. Zsebkendőt vesz elő, hogy megtörölje az orrát, elvégre itt a világ végén is létezik illem. Aztán újra próbálkozni kezd a tűzgyújtással.*
*Kifejezetten ostoba hiba volt a folyót követnie. Túlságosan benyomult az erdő mélyére. Mégis, most kicsit örül, hogy itt van a kiapadhatatlan vízforrás mellett, talán segíteni fog átvészelni a lázas éjszakát. Már ha a láz lesz a legnagyobb baja ezen a civilizálatlan senkiföldjén. Mert hát a látszat ellenére egyáltalán nem nyugodt.
Ideje letáboroznia, ijesztően gyorsan borul vörösbe az ég, már amennyit a folyó megtörte rengeteg láttatni enged belőle. Ennél alkalmasabb helyet már úgy sincs reménye találni, a hegyek túl messze vannak, hogy hasadékra leljen.
Hullott ágakat gyűjt és száraz füvet gyújtósnak. Szütyőinek egyikéből tűzszerszámot vesz elő. Nem akar rendesen lángra kapni, kénytelen erősen ráfújni, ám a próbálkozás heves köhögésbe és szipogásba fúl.*
- Ugyad bár, csak bost az egyszer! Ígéreb, holdap bár ágybad alszob.
*Nem tudni, kinek szánja náthás szavait, hisz egyedül van. Zsebkendőt vesz elő, hogy megtörölje az orrát, elvégre itt a világ végén is létezik illem. Aztán újra próbálkozni kezd a tűzgyújtással.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-08 20:52:22
Üzenet elküldve: 2018-10-08 20:52:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Datvinoolv//
*Már akkor érzi, hogy gond van, mikor még messze jár. Az állítólagos titkos kis csapáson törött ágak, levelek és egyéb jelek mutatnak arra, hogy valaki erre járt. A nyomokból adódóan, ez még a lombok közül is látszik, nem egy medve, vagy egy lupus, de Pyr azért még óvatosabbra veszi a figurát. Puhán lépdel az ágakon a lombkorona végéig, majd az utolsó pillanatokban löki el magát, hogy a másik lombkorona közé érjen. A kunyhóját meglátva dermed meg az ágak között. ~ Betolakodó! ~ Nem véletlenül nincs létra a lombkunyhóhoz. A legkevésbé sem akar feltűnést kelteni, továbbá Pyr könnyedén felrugaszkodik odáig, az ágak segítségével. De valaki, aki talán nála is jobb famászó feljutott oda. Innen nem látja, hogy lenne e bent valaki, de ez hamarosan kiderül. Semleges tekintettel méregeti a kunyhó bejáratát a szemközti fa lombjának rejtekéből, majd lassú mozdulatokba kezd. Ha a varázs sikerül az ajtón immár kifelé nem vezet út. Elég erősre tervezte a kunyhót, az oldalfalát egyrészt a fa törzse, másrészt pedig erős ágak képezik, ha valaki mégis kimenne rajta, akkor meg felfedi magát. Ha nem, akkor pedig figyel tovább. Hangtalan mozog a szája, ahogyan régen is tette, szinte csak lehelet hagyja el, míg végül a mozdulat utolsó mozzanataként a kunyhó ajtajára mutat.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
*Már akkor érzi, hogy gond van, mikor még messze jár. Az állítólagos titkos kis csapáson törött ágak, levelek és egyéb jelek mutatnak arra, hogy valaki erre járt. A nyomokból adódóan, ez még a lombok közül is látszik, nem egy medve, vagy egy lupus, de Pyr azért még óvatosabbra veszi a figurát. Puhán lépdel az ágakon a lombkorona végéig, majd az utolsó pillanatokban löki el magát, hogy a másik lombkorona közé érjen. A kunyhóját meglátva dermed meg az ágak között. ~ Betolakodó! ~ Nem véletlenül nincs létra a lombkunyhóhoz. A legkevésbé sem akar feltűnést kelteni, továbbá Pyr könnyedén felrugaszkodik odáig, az ágak segítségével. De valaki, aki talán nála is jobb famászó feljutott oda. Innen nem látja, hogy lenne e bent valaki, de ez hamarosan kiderül. Semleges tekintettel méregeti a kunyhó bejáratát a szemközti fa lombjának rejtekéből, majd lassú mozdulatokba kezd. Ha a varázs sikerül az ajtón immár kifelé nem vezet út. Elég erősre tervezte a kunyhót, az oldalfalát egyrészt a fa törzse, másrészt pedig erős ágak képezik, ha valaki mégis kimenne rajta, akkor meg felfedi magát. Ha nem, akkor pedig figyel tovább. Hangtalan mozog a szája, ahogyan régen is tette, szinte csak lehelet hagyja el, míg végül a mozdulat utolsó mozzanataként a kunyhó ajtajára mutat.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-07 21:39:52
Üzenet elküldve: 2018-10-07 21:39:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
*Datvin eltévedt. Ez elég ritkán történik meg vele, jóllehet eddig nem ment ilyen messzire, de most az erdő egy ismeretlen részén kószál, ráadásul a térképét is elhagyta valahol. Esteledik. Datvin úgy dönt, megvárja a másnapot, de addig is, szállást kéne találnia éjszakára. Épp ezen morfondírozik, mikor a távolban felüvölt valami. Datvin összerezzen, nem ismeri ezt a hangot. Próbál csendesebben haladni, bár az ágak és levelek sűrűje ezt nem teszi lehetővé. Már majdnem átküzdi magát néhány hatalmas fa közt, amikor észrevesz egy, a fák lombja közt megbúvó apró kunyhót. Bár létrát nem lát, de az ágakon sikerül felmásznia oda, és reméli, hogy az ott élő valaki megszánja őt, és megengedi, hogy nála aludjon, ám a házikó lakója nem tartózkodik otthon.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.10.07 21:46:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.10.07 21:46:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-06 17:09:43
Üzenet elküldve: 2018-10-06 17:09:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú idő telt el, mióta magányosan tengeti napjait. A fák rejtekében, a lombok alatt, saját maga által épített lombházának sűrűjében. Nem nagyon jártak erre, így kiváltképp gondolkodással tudta napjait tölteni. Hol van már Vadvéd, hol van már Zsenge, igyekezett mindent kitörölni elméjéből. A magány megviseli a tündért, a körötte rajzó bogarak halványan világító fénye, vagy az éjszakai csendbe betörő madárcsicsergés nem oltja szomját a társaság iránt, viszont elméjében maradandó kárt okoznak. Kevésbé mosolyog már, jóllehet ez a történteknek is köszönhető. Pycta eltűnése után már nem találta volna helyét, az elf mindig megértette gondolatait, függetlenül attól, hogy csak mutogatni kényszerült. Lábát lógázva tekint le némán az alant elterülő tájra, már amennyit a dús, indás, leveles bozóttól láthat. Az utóbbi időben felbolydult az erdő, hangok érkeztek mindenhonnan, Pyr egyik éjjel tűz illatára és füstszagra ébred. Ha ez még nem volna elég egy erdőben, ordítás is felveri az éjszaka csendjét, mire először összerezzen kissé, de aztán az első meglepetése tovaszáll. Szája vékonyra keskenyül, s a fák lombjának sűrűjében néz utána a dolgoknak:
~ Ork. Erdőmélyén. ~ Gondolatban átkozza a pillanatot, mikor a zöldbőrű lábát megvetette ezen a csodálatos helyen. Az éjszakát ott tölti, s megvárja míg elmegy. ~ Az erdő nem tett semmit... ~ A gondolat villámcsapásként hasít belé, hisz az ork nem tisztelte a sűrű békéjét, sem az őt körbevevő természetet. ~ Hová tarthat? ~ A kérdés amint megmozdul benne, abban a pillanatban dönt. A földre ereszkedve vizsgálja meg a nyomokat, mit a zöldbőrű hagyott maga után. Majd egy villanás ismét az erdő sűrűje felé, s megint a lombok tetején találja magát. Ezúttal már nem lábát lógatja, hanem a fák tetején repkedve követi a nyomokat.*
~ Ork. Erdőmélyén. ~ Gondolatban átkozza a pillanatot, mikor a zöldbőrű lábát megvetette ezen a csodálatos helyen. Az éjszakát ott tölti, s megvárja míg elmegy. ~ Az erdő nem tett semmit... ~ A gondolat villámcsapásként hasít belé, hisz az ork nem tisztelte a sűrű békéjét, sem az őt körbevevő természetet. ~ Hová tarthat? ~ A kérdés amint megmozdul benne, abban a pillanatban dönt. A földre ereszkedve vizsgálja meg a nyomokat, mit a zöldbőrű hagyott maga után. Majd egy villanás ismét az erdő sűrűje felé, s megint a lombok tetején találja magát. Ezúttal már nem lábát lógatja, hanem a fák tetején repkedve követi a nyomokat.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:49:18
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:49:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
~Fejsze, fejsze, fejsze!~
*Dohog magában, ahogy a fák sűrűjébe ér. Éjjelre érdemes lesz tüzet rakni, mert a fenevadak hajlamosak ólákodni, ő pedig nem szívesen ébredne valami farkasfélével a pofájában. Fejsze híján azonban koldus módjára gallyak után kell kutatnia az avarban. De jól jönne most a régi fűrészfogas penge!
Jó adag faanyagot sikerül összeszedegetni, az erdőrész alighanem igen elhagyatott. Ide már biztosan nem fogják követni az átokverte lovasok.
Annak rendje és módja szerint meg is pakolja a tűzrakót, kisebb nehézségek árán pedig meg is gyújtja a hevenyészett tűzszerszámmal.*
~Kibaszott Lihanech.~
*Fut át agyán a gondolat sebesen. Végül is maguknak keresték a bajt.
Tenyereit a tűz irányába tartja, jólesően melengeti kezét a hő. Felkászálódik, hogy némi faanyagot pakoljon még a tűzre, mikor zizzen a bozót néhány lépésnyire. Megtorpan és ez a szerencséje. Az orra előtt fúródik a fa törzsébe a nyílhegy. Egy pillanatig csupán a nyílvessző szitálását hallani, majd velőtrázó ordítás, egy ork tör elő a cserjésből. Vérszem.
Villan a penge mindkét kézben, fémes csendülés, mi elkerülhetetlen tölti be a sötét erdő sajátos csöndjét.
Egymásnak feszül a két kardél, egy kiadós fejelés a surlódó pengék felett, egy kardjától fosztott Vérszem a földön.*
-Te kis mocsadék.
*Szólal meg végül, miközben Vérszemhez lépve megmarkolja annak sörényét.*
-Tudtad! Tudtad, hogy megfogunk dögleni ott!
*Üvölti Vérszem, miközben kezében kés villan, de használni már nincs ideje.*
-Tudtam, ahogy Te is tudtad.
*Döfi át kardjával a Vérszemet, majd a tűzhöz lép.*
-Mi ez, bosszú? Miért akartál megölni te patkány?!
*Tartja az ork fejét a lángokba, de amaz már nem válaszol, elhagyta már e világot.
Horkanta dobja a tűzre az élettelen testet, majd visszaül a kőre és meredten bámulja a szép lassan elhamvadó tetemet. Most már tényleg ő az utolsó a Kompániából. Árulás, cselszövés és balsors.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
~Fejsze, fejsze, fejsze!~
*Dohog magában, ahogy a fák sűrűjébe ér. Éjjelre érdemes lesz tüzet rakni, mert a fenevadak hajlamosak ólákodni, ő pedig nem szívesen ébredne valami farkasfélével a pofájában. Fejsze híján azonban koldus módjára gallyak után kell kutatnia az avarban. De jól jönne most a régi fűrészfogas penge!
Jó adag faanyagot sikerül összeszedegetni, az erdőrész alighanem igen elhagyatott. Ide már biztosan nem fogják követni az átokverte lovasok.
Annak rendje és módja szerint meg is pakolja a tűzrakót, kisebb nehézségek árán pedig meg is gyújtja a hevenyészett tűzszerszámmal.*
~Kibaszott Lihanech.~
*Fut át agyán a gondolat sebesen. Végül is maguknak keresték a bajt.
Tenyereit a tűz irányába tartja, jólesően melengeti kezét a hő. Felkászálódik, hogy némi faanyagot pakoljon még a tűzre, mikor zizzen a bozót néhány lépésnyire. Megtorpan és ez a szerencséje. Az orra előtt fúródik a fa törzsébe a nyílhegy. Egy pillanatig csupán a nyílvessző szitálását hallani, majd velőtrázó ordítás, egy ork tör elő a cserjésből. Vérszem.
Villan a penge mindkét kézben, fémes csendülés, mi elkerülhetetlen tölti be a sötét erdő sajátos csöndjét.
Egymásnak feszül a két kardél, egy kiadós fejelés a surlódó pengék felett, egy kardjától fosztott Vérszem a földön.*
-Te kis mocsadék.
*Szólal meg végül, miközben Vérszemhez lépve megmarkolja annak sörényét.*
-Tudtad! Tudtad, hogy megfogunk dögleni ott!
*Üvölti Vérszem, miközben kezében kés villan, de használni már nincs ideje.*
-Tudtam, ahogy Te is tudtad.
*Döfi át kardjával a Vérszemet, majd a tűzhöz lép.*
-Mi ez, bosszú? Miért akartál megölni te patkány?!
*Tartja az ork fejét a lángokba, de amaz már nem válaszol, elhagyta már e világot.
Horkanta dobja a tűzre az élettelen testet, majd visszaül a kőre és meredten bámulja a szép lassan elhamvadó tetemet. Most már tényleg ő az utolsó a Kompániából. Árulás, cselszövés és balsors.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-29 23:12:39
Üzenet elküldve: 2018-09-29 23:12:39
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Búcsú//
*Seles nem jár messze Vadvédtől, de rátér egy ösvényre… Önkéntelenül is ugyanarra, ahonnan érkezett. Szélesen elmosolyodik a gondolatra, hogy most pontosan úgy távozik, ahogy érkezett, pontosan ugyanabba az irányba… Hogy valaminek vége, és megint valami új fog kezdődni az életében.
A fák susognak a szélben, a levegő pedig megtelik a korai ősz illatával, és az emlékekkel, a boldog nevetéssel, a megkönnyebbüléssel, a biztonságérzettel, ami Selest először fogta el az erdőben, mikor elmenekült. Minden pontosan olyan békés, mint ahogy itt hagyta. És tulajdonképpen elég a mesékre gondolni, amelyeket nagyapja olvasott fel neki, ez itt egy történet legszebb befejezése: ha pontosan ott végződik, ahol annak idején elkezdődött – csak másképp, boldogabban.
A lány vár még egy kicsit, majd ha a többiek is megérkeznek, elindul velük a rengetegbe, lépteiket elnyelik a fák. És csakhamar a régi hamvaiból egy új élet kezdődik.
Sok minden elégett.
Sok jó és sok rossz.
Azt mondják, csak por és hamu marad.
De a csöndről kevesen írnak,
És az éltető melegért sem ragadnak tollat…*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 23:13:03
*Seles nem jár messze Vadvédtől, de rátér egy ösvényre… Önkéntelenül is ugyanarra, ahonnan érkezett. Szélesen elmosolyodik a gondolatra, hogy most pontosan úgy távozik, ahogy érkezett, pontosan ugyanabba az irányba… Hogy valaminek vége, és megint valami új fog kezdődni az életében.
A fák susognak a szélben, a levegő pedig megtelik a korai ősz illatával, és az emlékekkel, a boldog nevetéssel, a megkönnyebbüléssel, a biztonságérzettel, ami Selest először fogta el az erdőben, mikor elmenekült. Minden pontosan olyan békés, mint ahogy itt hagyta. És tulajdonképpen elég a mesékre gondolni, amelyeket nagyapja olvasott fel neki, ez itt egy történet legszebb befejezése: ha pontosan ott végződik, ahol annak idején elkezdődött – csak másképp, boldogabban.
A lány vár még egy kicsit, majd ha a többiek is megérkeznek, elindul velük a rengetegbe, lépteiket elnyelik a fák. És csakhamar a régi hamvaiból egy új élet kezdődik.
Sok minden elégett.
Sok jó és sok rossz.
Azt mondják, csak por és hamu marad.
De a csöndről kevesen írnak,
És az éltető melegért sem ragadnak tollat…*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 23:13:03
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-28 23:17:27
Üzenet elküldve: 2018-09-28 23:17:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
//Erdei Lak//
* A fiatal elf egész addig tudja tartani az elszántságához magát, amíg a többiek meg nem érkeznek. Akkor mintha most először kapna levegőhöz, ahogy lekerül a súly a válláról, az állatokért vállalt felelősség. De azon nyomban valami más helyeződik vissza, valami sokkal nehezebb. Gránit elveszítése óriási teherként préseli és nyomja, mintha víz alatt lenne. Lyz kérdésére nem mond semmit, csak megcsóválja a fejét, és a többiek tekintetét is kerüli. Nem is hajlandó felülni senki mögé, ha hagyják, akkor gyalog indul vissza az erődbe. Kell neki most ez a séta, az se zavarja, ha egyedül marad. Nem is látja a csapaton, hogy nekik se volt valami jó napjuk, nem is igazán érdekli. Most teljesen elmerül az önsajnálatban, és a gyászban. Úgy érzi, mintha ismét elveszítette volna az apját, pedig valahol belül tudja, hogy ez mennyire nevetségesen hat. *
//Erdei Lak//
* A fiatal elf egész addig tudja tartani az elszántságához magát, amíg a többiek meg nem érkeznek. Akkor mintha most először kapna levegőhöz, ahogy lekerül a súly a válláról, az állatokért vállalt felelősség. De azon nyomban valami más helyeződik vissza, valami sokkal nehezebb. Gránit elveszítése óriási teherként préseli és nyomja, mintha víz alatt lenne. Lyz kérdésére nem mond semmit, csak megcsóválja a fejét, és a többiek tekintetét is kerüli. Nem is hajlandó felülni senki mögé, ha hagyják, akkor gyalog indul vissza az erődbe. Kell neki most ez a séta, az se zavarja, ha egyedül marad. Nem is látja a csapaton, hogy nekik se volt valami jó napjuk, nem is igazán érdekli. Most teljesen elmerül az önsajnálatban, és a gyászban. Úgy érzi, mintha ismét elveszítette volna az apját, pedig valahol belül tudja, hogy ez mennyire nevetségesen hat. *
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:36:10
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:36:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Ennyire szomorú még talán sohasem volt. Annyira szomorú, hogy még azt is elfelejti, hogy mennyire fél az erdőtől. Eddig csak Lyzzel és a csapattal járt kint az erdőben és velük nem félt annyira. Nem is félt, inkább csak tartott tőle, mert a megérkezése és az első konfliktusa után az erdővel kicsit parázott. A villám-farkas harapásának a nyoma még mindig ott csúfoskodik a bokája felett. Bár most már sokkal tápláltabb és jó formában van, de a tegezében még mindig nincs nyíl. Nem volt pofája kérni a távozása előtt.
A távozás. Az a rohadt távozás. Pedig szerette az erődöt. Nem az összes lakóját, de az erődöt igen. És Lyzt is. Azt a Lyzt, aki megfogta és rabul ejtette a szívét. Valójában nem is az erődöt volt nehéz otthagyni, hanem őt. Olyan érzése van, mintha kiürült volna, mintha elfogyott volna belőle valami, mintha egy nagy lyuk tátongana a mellkasán, amit semmivel sem tud megtölteni.
Amikor ideérkezett, egy sovány, koszos és büdös senkiházi volt és most pár fizikailag jobban érzi magát, mégis egy senkiházinak gondolja magát. Otthagyta őt, pedig csak segíteni akar neki és már nem tudott tovább maradni. Sokak elmentek, voltak, akiket hatok óta nem látott.
Pedig elhívta magával őt, bár számított a válaszra és a rossz érzése be is igazolódott. Lyz maradt. Mert az erőd, az erdő. Meg az a pofátlan elf számít rá. Ő is számított rá. Vele akart lenni.
Mire mindennek a végére ér már az orrába kúszik az ingoványos szaga. Ez téríti észhez. Emlékszik még arra a banyára a kék gömbbel. Óvatosan merészkedik a mocsaras területre, hogy átvágjon rajta.*
A távozás. Az a rohadt távozás. Pedig szerette az erődöt. Nem az összes lakóját, de az erődöt igen. És Lyzt is. Azt a Lyzt, aki megfogta és rabul ejtette a szívét. Valójában nem is az erődöt volt nehéz otthagyni, hanem őt. Olyan érzése van, mintha kiürült volna, mintha elfogyott volna belőle valami, mintha egy nagy lyuk tátongana a mellkasán, amit semmivel sem tud megtölteni.
Amikor ideérkezett, egy sovány, koszos és büdös senkiházi volt és most pár fizikailag jobban érzi magát, mégis egy senkiházinak gondolja magát. Otthagyta őt, pedig csak segíteni akar neki és már nem tudott tovább maradni. Sokak elmentek, voltak, akiket hatok óta nem látott.
Pedig elhívta magával őt, bár számított a válaszra és a rossz érzése be is igazolódott. Lyz maradt. Mert az erőd, az erdő. Meg az a pofátlan elf számít rá. Ő is számított rá. Vele akart lenni.
Mire mindennek a végére ér már az orrába kúszik az ingoványos szaga. Ez téríti észhez. Emlékszik még arra a banyára a kék gömbbel. Óvatosan merészkedik a mocsaras területre, hogy átvágjon rajta.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 23:51:01
Üzenet elküldve: 2018-09-23 23:51:01
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Szomorúság önti el szívét, és egyből meg is bánja előbbi durva szavait. Mint Umon, mind Shen'eriel kedvesek lettek a számára rövid időn belül, éppen ezért megérti a helyzet keserűségét, különösen Lyzendra számára. Végezetül valahol mégis örül, mert nem lett nagy baj az egymásnak feszülésből, és ténylegesen mindannyian épségben hazaérhetnek.
Lyzendra szavait néma biccentéssel nyugtázza, és előbbi engedetlensége ellenére visszatér a szokásos szófogadáshoz. A szerzetes szavaira is csak bólint, még mielőtt az eltávolodna tőle még megfogja annak felkarját, és biztatónak szánt szorítással üzen neki is. Persze, csak amennyiben a férfi ezt esetleg nem tagadta meg tőle. Ezt követően a megadott sorrendben neki is látnak az tú megtételének, már sokkal több szabadságot megengedve magának, bár továbbra is éber marad.*
// Erdei lak //
*Az erdei lakhoz elérkezve már tényleg úgy érzi, mintha egy szikla gördült volna le róla és újra levegőt kapna. Örömmel nyugtázza, hogy Ishala él, ugyan két szót nem váltottak igazán, de lesújtotta volna ha bármelyikük megsérül. Egy ló ugyan hiányzik, mint kiderül az elfé, akit láthatóan ez meg is visel. Megérti, elvégre csupán egy állat, de régóta lehetett társa és lelki támasza, ez pedig nagy veszteség lehet a számára. Erre viszont nem szán túl sok időt. Felszáll a kölcsönkapott ló nyergébe. Ha jól kalkulál Relild gyalog távozása miatt nem is szükséges felajánlania egy fuvart, de ha rosszul emlékezne persze megteszi ezt a gesztust, ami várható a minimum. Ezután az előbbi sorrendet megtartva követi a többieket Vadvédig.*
// Dögtisztás //
*Szomorúság önti el szívét, és egyből meg is bánja előbbi durva szavait. Mint Umon, mind Shen'eriel kedvesek lettek a számára rövid időn belül, éppen ezért megérti a helyzet keserűségét, különösen Lyzendra számára. Végezetül valahol mégis örül, mert nem lett nagy baj az egymásnak feszülésből, és ténylegesen mindannyian épségben hazaérhetnek.
Lyzendra szavait néma biccentéssel nyugtázza, és előbbi engedetlensége ellenére visszatér a szokásos szófogadáshoz. A szerzetes szavaira is csak bólint, még mielőtt az eltávolodna tőle még megfogja annak felkarját, és biztatónak szánt szorítással üzen neki is. Persze, csak amennyiben a férfi ezt esetleg nem tagadta meg tőle. Ezt követően a megadott sorrendben neki is látnak az tú megtételének, már sokkal több szabadságot megengedve magának, bár továbbra is éber marad.*
// Erdei lak //
*Az erdei lakhoz elérkezve már tényleg úgy érzi, mintha egy szikla gördült volna le róla és újra levegőt kapna. Örömmel nyugtázza, hogy Ishala él, ugyan két szót nem váltottak igazán, de lesújtotta volna ha bármelyikük megsérül. Egy ló ugyan hiányzik, mint kiderül az elfé, akit láthatóan ez meg is visel. Megérti, elvégre csupán egy állat, de régóta lehetett társa és lelki támasza, ez pedig nagy veszteség lehet a számára. Erre viszont nem szán túl sok időt. Felszáll a kölcsönkapott ló nyergébe. Ha jól kalkulál Relild gyalog távozása miatt nem is szükséges felajánlania egy fuvart, de ha rosszul emlékezne persze megteszi ezt a gesztust, ami várható a minimum. Ezután az előbbi sorrendet megtartva követi a többieket Vadvédig.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:30:31
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:30:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Aki csak teheti, osztja a hegyesfülűt, de már betelt a pohár és a sok kicsi, sokra megy alapon, végül kitörtek az érzelmek és elfojtott frusztrációk. Ilyennek is kell lennie, csak az idő, a hely és a körülmények nem adottak. Minden más amúgy stimmel.
Vali lép Umon és Shen közé, testével fedve el a célt, amire az elf oldalra fordítja a nyilat kissé, nehogy véletlen őt lője le eredeti célpontja helyett. Elég volna oldalra lépnie és máris újra célkeresztben lenne, de nem tesz semmi ilyet.
Látszik rajta, hogy meglepődik az eddig oly disztingváltan fogalmazó Valea szavain, ami kizökkenti, de csak egy pillanatra, míg Umon meg nem szólal újra.
Olykor a kiélezett helyzet olyan készségeket hozhat ki valakiből, amilyenre korábban nem is gondolt, aztán lehet, hogy ha mindennek vége, Shen maga alá csinál, amikor belegondol, hogy milyen közel is volt ahhoz, hogy valóban ölre menjen a szerzetessel. De most csak az számít, amit neki mond.*
- Szarok bele, hogy féled-e a halált, ha eggyel több lukat csinálok rád, én már boldog leszek. *vágja vissza, de Val mosolyának (abszurdan lefegyverző látvány ebben a kiélezett helyzetben) végül megadja magát és leereszti a fegyvert, visszaengedi az ideget. Fejcsóválva hallgatja meg Umont és kicsit szégyellni kezdi magát, de nem Umon előtt. Hanem Lyz és Val előtt. Kifordult önmagából.*
- Menj. *suttogja maga elé és inkább rá sem néz a sötét szemű megszállottra.
A legvégső döfést Lyzi szavai adják meg, szárazat nyel és még csak fel sem mer nézni a szőke vadászistennőre. A szigorú pillantást már nem is látja, csak hallja a parancsoló szavakat.*
- Igen, kapitány. *mondja nagyon-nagyon halkan, talán csak Val és Lyz hallja, de ezúttal semmi pajkos, semmi tréfás nincs a hangjában. Csak szomorúság. Nagy arcvesztés ez Jayzion és Umon, meg szinte mindenki előtt, de bevállalja. Komolyan gondolta, hogy lelép és ha lehet, elhívja Lyzt is, de tart tőle, hogy a szőke elf nemet fog mondani neki.
Az úton végig hátul megy, kullog, de azért igyekszik figyelni, bár nehezen megy.*
//Erdei lak//
*Ishala ott van, ahol hagyták, de Shen nem nagyon foglalkozik velük, hátul jött eddig, hátul fogja tovább kísérni a csapatot, vagy lovon vagy gyalogosan, neki mindegy. Elkeseredett és dühös, mert mindenki beléállt, pedig ő csak Lyznek akart segíteni és ezért szinte kiközösítették. Legalábbis nagyon így érzi.
Lyz mögött vagy ahol mondják halad végig az erődig.*
// Dögtisztás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Aki csak teheti, osztja a hegyesfülűt, de már betelt a pohár és a sok kicsi, sokra megy alapon, végül kitörtek az érzelmek és elfojtott frusztrációk. Ilyennek is kell lennie, csak az idő, a hely és a körülmények nem adottak. Minden más amúgy stimmel.
Vali lép Umon és Shen közé, testével fedve el a célt, amire az elf oldalra fordítja a nyilat kissé, nehogy véletlen őt lője le eredeti célpontja helyett. Elég volna oldalra lépnie és máris újra célkeresztben lenne, de nem tesz semmi ilyet.
Látszik rajta, hogy meglepődik az eddig oly disztingváltan fogalmazó Valea szavain, ami kizökkenti, de csak egy pillanatra, míg Umon meg nem szólal újra.
Olykor a kiélezett helyzet olyan készségeket hozhat ki valakiből, amilyenre korábban nem is gondolt, aztán lehet, hogy ha mindennek vége, Shen maga alá csinál, amikor belegondol, hogy milyen közel is volt ahhoz, hogy valóban ölre menjen a szerzetessel. De most csak az számít, amit neki mond.*
- Szarok bele, hogy féled-e a halált, ha eggyel több lukat csinálok rád, én már boldog leszek. *vágja vissza, de Val mosolyának (abszurdan lefegyverző látvány ebben a kiélezett helyzetben) végül megadja magát és leereszti a fegyvert, visszaengedi az ideget. Fejcsóválva hallgatja meg Umont és kicsit szégyellni kezdi magát, de nem Umon előtt. Hanem Lyz és Val előtt. Kifordult önmagából.*
- Menj. *suttogja maga elé és inkább rá sem néz a sötét szemű megszállottra.
A legvégső döfést Lyzi szavai adják meg, szárazat nyel és még csak fel sem mer nézni a szőke vadászistennőre. A szigorú pillantást már nem is látja, csak hallja a parancsoló szavakat.*
- Igen, kapitány. *mondja nagyon-nagyon halkan, talán csak Val és Lyz hallja, de ezúttal semmi pajkos, semmi tréfás nincs a hangjában. Csak szomorúság. Nagy arcvesztés ez Jayzion és Umon, meg szinte mindenki előtt, de bevállalja. Komolyan gondolta, hogy lelép és ha lehet, elhívja Lyzt is, de tart tőle, hogy a szőke elf nemet fog mondani neki.
Az úton végig hátul megy, kullog, de azért igyekszik figyelni, bár nehezen megy.*
//Erdei lak//
*Ishala ott van, ahol hagyták, de Shen nem nagyon foglalkozik velük, hátul jött eddig, hátul fogja tovább kísérni a csapatot, vagy lovon vagy gyalogosan, neki mindegy. Elkeseredett és dühös, mert mindenki beléállt, pedig ő csak Lyznek akart segíteni és ezért szinte kiközösítették. Legalábbis nagyon így érzi.
Lyz mögött vagy ahol mondják halad végig az erődig.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 19:46:25
Üzenet elküldve: 2018-09-23 19:46:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
* Shen szavaira nem felel semmit, úgy dönt, hogy hagyja a dolgot, mert mélyen ő is tudja, hogy milyen rossz Lyznek, s nem akarja tovább rontani a helyzetét. Bár véleménye szerint Lyz elég jól tűri a dolgot, ami egy vezér egyéniségtől elvárható. Persze szívesen látná tőrét Shen testében, valahol a szíve környékén, de nem szerencsések a körülmények. Umon és Shen veszekedését viszont nagyon örömmel figyeli és rendkívül élvezi a helyzetet. Egészen elfajulnak a dolgok, de Denzack nagy sajnálatára, pont a tetőpontnál állítják le őket. Lemondóan sóhajt egyet, majd parancsot követve sorba áll és követi a többieket. *
//Erdei lak//
* Egy kis gyalogút után vissza is érkeznek a lovakhoz. Elég letörtnek tűnik a lóőrük, bár Denzackot nem igazán foglalkoztatja a dolog, mert még az iménti események hatása alatt van. Kezébe is veszi az óriás lovának gyeplőjét, mivel ő gyalog indult tovább, így visszaadhassa neki, ha már Vadvédbe ért. Umont követve szinte rögtön utána is indul. Elege van már ebből a napból, s a különféle sötét, rejtélyes dolgokból, amik látszólag a csapatot is megfertőzték, mert mindenki kifordult magából, vagy csak megmutatták a valódi énjüket. *
//Dögtisztás//
* Shen szavaira nem felel semmit, úgy dönt, hogy hagyja a dolgot, mert mélyen ő is tudja, hogy milyen rossz Lyznek, s nem akarja tovább rontani a helyzetét. Bár véleménye szerint Lyz elég jól tűri a dolgot, ami egy vezér egyéniségtől elvárható. Persze szívesen látná tőrét Shen testében, valahol a szíve környékén, de nem szerencsések a körülmények. Umon és Shen veszekedését viszont nagyon örömmel figyeli és rendkívül élvezi a helyzetet. Egészen elfajulnak a dolgok, de Denzack nagy sajnálatára, pont a tetőpontnál állítják le őket. Lemondóan sóhajt egyet, majd parancsot követve sorba áll és követi a többieket. *
//Erdei lak//
* Egy kis gyalogút után vissza is érkeznek a lovakhoz. Elég letörtnek tűnik a lóőrük, bár Denzackot nem igazán foglalkoztatja a dolog, mert még az iménti események hatása alatt van. Kezébe is veszi az óriás lovának gyeplőjét, mivel ő gyalog indult tovább, így visszaadhassa neki, ha már Vadvédbe ért. Umont követve szinte rögtön utána is indul. Elege van már ebből a napból, s a különféle sötét, rejtélyes dolgokból, amik látszólag a csapatot is megfertőzték, mert mindenki kifordult magából, vagy csak megmutatták a valódi énjüket. *
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 16:46:28
Üzenet elküldve: 2018-09-23 16:46:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Komoran hallgatja végig Lyz szavait, melyek azért megállítják egy pillanatra. Ugyan nem fordul hátra, de az elf láthatja, hogy minden egyes szót megemészt, mert bólintással nyugtázza a végén.*
- Uralkodjak magamon? *Az egyetlen mondat melyre felkapja kicsit a fejét, még meg is nevetteti kissé. Féloldalasan tekint hátra, s úgy válaszol.*
- Hisz egész életemben ezt tettem. *Már egyébként is elől van, így pont azt teszi, amire kérik. Nem kíván többé foglalkozni semmivel. Azért Vaela és Denzack kap némi biztató bólintást, s a lánynak is odasziszegi:*
- Vadvédben találkozunk Valea.*Mondja, hisz a lánynak le kell maradnia, nem tudnak egymás mellett haladni. Umon előre is siet.*
//Erdei lak//
*Az út nem hosszú, sőt, talán rövidebbnek is tűnik, mint korábban. Persze most nem futnak, nem kúsznak, nem lopakodnak, a kitaposott ösvény sietős léptekkel abszolút követhető. A korábban épített erdei laknál Ishala a lovak környékén álldogál, láthatóan megviselt és szomorú.*
- Kitartás. Egyszer minden véget ér. *Szúrja oda egykedvűen, majd egy rövid intés után tovább robog, mintha csak épp az imént váltak volna el. Feszült, fáradt és elcsigázott, csak haza akar érni végre, hogy megpihenjen. Elege van már ebből a kalandból, az állandó idegeskedésből. Csak pihenni szeretne végre, saját szobájában. Aztán majd meglátja mi lesz. Egyelőre még fogalma sincs róla, hogyan tovább.*
//Dögtisztás//
*Komoran hallgatja végig Lyz szavait, melyek azért megállítják egy pillanatra. Ugyan nem fordul hátra, de az elf láthatja, hogy minden egyes szót megemészt, mert bólintással nyugtázza a végén.*
- Uralkodjak magamon? *Az egyetlen mondat melyre felkapja kicsit a fejét, még meg is nevetteti kissé. Féloldalasan tekint hátra, s úgy válaszol.*
- Hisz egész életemben ezt tettem. *Már egyébként is elől van, így pont azt teszi, amire kérik. Nem kíván többé foglalkozni semmivel. Azért Vaela és Denzack kap némi biztató bólintást, s a lánynak is odasziszegi:*
- Vadvédben találkozunk Valea.*Mondja, hisz a lánynak le kell maradnia, nem tudnak egymás mellett haladni. Umon előre is siet.*
//Erdei lak//
*Az út nem hosszú, sőt, talán rövidebbnek is tűnik, mint korábban. Persze most nem futnak, nem kúsznak, nem lopakodnak, a kitaposott ösvény sietős léptekkel abszolút követhető. A korábban épített erdei laknál Ishala a lovak környékén álldogál, láthatóan megviselt és szomorú.*
- Kitartás. Egyszer minden véget ér. *Szúrja oda egykedvűen, majd egy rövid intés után tovább robog, mintha csak épp az imént váltak volna el. Feszült, fáradt és elcsigázott, csak haza akar érni végre, hogy megpihenjen. Elege van már ebből a kalandból, az állandó idegeskedésből. Csak pihenni szeretne végre, saját szobájában. Aztán majd meglátja mi lesz. Egyelőre még fogalma sincs róla, hogyan tovább.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 15:30:53
Üzenet elküldve: 2018-09-23 15:30:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Shen kézen fogva indul, persze ő is menne már, ki is osztja a sorrendet. Ösztökélné ő a csapatot, hogy haladjanak tovább, mégis lassabban halad, mint szeretné. A lassúság pedig csak az egyik bosszantó tényező. Mindenki feszült, és a fiúk nem restek összeakasztani a bajszot. Ekor Lyz már hosszú lépteivel a csapat élén terem, de mégsem tudja elhagyni a tisztást. Legalábbis nem menne utána senki pillanatnyilag, a fontosabb vita okán. Egyedül Shen áll ki Lyz mellett, amiért hálás is, csak nem biztos, hogy látszik rajta, mert akitől főleg várta volna, az éppen ellene van. Ez a fordulat viszont megkeseríti azt a kis pozitívumot is, de mindenképpen kiegyenlít a mérleg nyelvét. Így a szomorú pillantás kölcsönösebb, s őszintébb, mint azt Shen hinné. *
- Az ő döntésük bemenni, az enyém pedig az, hogy mi, nem megyünk *teszi fel a pontot a dologra, de Shen és Umon közt szó szót követ, Lyz pedig hiába indulna azzal a gondolattal, s céllal, hogy majd elül, ez nem történik meg. Azonnal indul, hogy rendet tegyen, de Valea közelebb van, hamarabb közéjük lép. Örül, hogy nem csak ő van egyedül, aki szerint nem itt és most kell farokméregetésbe bonyolódni. Addigra viszont, mint ha egy megvadult lupus alom közepébe csöppent volna, olyan szikrázóvá válik a hangulat. Közelebb érve ugyan izzik ő is, és volna egy néhány keresetlen szava, de nem Erdőmélyén kezd hegyi beszédbe. *
- Umon uralkodj magadon! *szűri hidegen fogai közt, ahogy mellé ér. * Shen, elég volt! *Hűvös szigorú szavai a szerencsétlen helyzeté, amiből nem tud kilendülni, de hogy mindenki egymásnak esik, akit szeret, ugyancsak bosszantó.*
- A nézeteltéréseket az erődön belül lerendezitek *áll meg a két vitázó közt valahol Valea mellett. Azért ha Denzack is bele szeretne folyni a csatározásba, ő is kap egy mély szigorú pillantást. Legbelül pedig majd meghasad a szíve. Hol van már az Umon, akivel együtt verseltek, és hol van az a Shen, aki félve az erdőt, együtt hajtotta imádságra a fejét vele, a Denzack, aki átsegítette az erdőn.*
- Köszönöm Valea *szól újra szokatlan hűvösséggel, mely nem a lánynak szól, de jelenleg nem tesz különbséget senki közt. S bár Umon már távozóra veszi, Lyz újraosztja a sorrendet, biztos, ami biztos alapon.*
- Rendben, Umon megy elöl. Utána Medve, Syth, Valea, Jayzion, és mi ketten zárjuk a sort * Szigorú pillantásából Shen is kap, nem, mint ha nem hallotta volna Umon vonatkozó mondatait, ami tovább hivatott bonyolítani a helyzetet.
Ha végre megindulnak, Lyz válla fölött néz a fiúra, mint ha mondani szeretne neki valamit, de egy erőtlen sóhaj után, inkább visszafordul, úgy sétál tovább. Figyelme az erdőé, ha nem zökkentik ki. A házikónál áll meg csak, ahol Ishala vigyáz a lovakra.*
//Erdei Lak//
- Minden rendben Ishala? *lép ki a fák közül, indul Boytáért. Valami furcsaság van. Egyel kevesebb a ló.*
- Hova tűnt Gránit? *kérdezi, és igyekszik visszaszedni korábbi egyensúlyát, de a hangsúly mg közel sem olyan kedves, mint volt. Kevesebben vannak ők is, mert úgy tűnik, Relild gyalog indult útnak. Valószínűleg, Medve Syth mögött utazik majd visszafelé, Ishalának is találnak helyet, és természetesen Umonnak is, mielőtt megcéloznák, az erődöt. Már nincs sok, hogy végre a védfalak mögött legyenek.*
- Umon, menjetek elöl. Én zárom a sort *azzal fellendül a lóra.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.23 16:12:44
// Dögtisztás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Shen kézen fogva indul, persze ő is menne már, ki is osztja a sorrendet. Ösztökélné ő a csapatot, hogy haladjanak tovább, mégis lassabban halad, mint szeretné. A lassúság pedig csak az egyik bosszantó tényező. Mindenki feszült, és a fiúk nem restek összeakasztani a bajszot. Ekor Lyz már hosszú lépteivel a csapat élén terem, de mégsem tudja elhagyni a tisztást. Legalábbis nem menne utána senki pillanatnyilag, a fontosabb vita okán. Egyedül Shen áll ki Lyz mellett, amiért hálás is, csak nem biztos, hogy látszik rajta, mert akitől főleg várta volna, az éppen ellene van. Ez a fordulat viszont megkeseríti azt a kis pozitívumot is, de mindenképpen kiegyenlít a mérleg nyelvét. Így a szomorú pillantás kölcsönösebb, s őszintébb, mint azt Shen hinné. *
- Az ő döntésük bemenni, az enyém pedig az, hogy mi, nem megyünk *teszi fel a pontot a dologra, de Shen és Umon közt szó szót követ, Lyz pedig hiába indulna azzal a gondolattal, s céllal, hogy majd elül, ez nem történik meg. Azonnal indul, hogy rendet tegyen, de Valea közelebb van, hamarabb közéjük lép. Örül, hogy nem csak ő van egyedül, aki szerint nem itt és most kell farokméregetésbe bonyolódni. Addigra viszont, mint ha egy megvadult lupus alom közepébe csöppent volna, olyan szikrázóvá válik a hangulat. Közelebb érve ugyan izzik ő is, és volna egy néhány keresetlen szava, de nem Erdőmélyén kezd hegyi beszédbe. *
- Umon uralkodj magadon! *szűri hidegen fogai közt, ahogy mellé ér. * Shen, elég volt! *Hűvös szigorú szavai a szerencsétlen helyzeté, amiből nem tud kilendülni, de hogy mindenki egymásnak esik, akit szeret, ugyancsak bosszantó.*
- A nézeteltéréseket az erődön belül lerendezitek *áll meg a két vitázó közt valahol Valea mellett. Azért ha Denzack is bele szeretne folyni a csatározásba, ő is kap egy mély szigorú pillantást. Legbelül pedig majd meghasad a szíve. Hol van már az Umon, akivel együtt verseltek, és hol van az a Shen, aki félve az erdőt, együtt hajtotta imádságra a fejét vele, a Denzack, aki átsegítette az erdőn.*
- Köszönöm Valea *szól újra szokatlan hűvösséggel, mely nem a lánynak szól, de jelenleg nem tesz különbséget senki közt. S bár Umon már távozóra veszi, Lyz újraosztja a sorrendet, biztos, ami biztos alapon.*
- Rendben, Umon megy elöl. Utána Medve, Syth, Valea, Jayzion, és mi ketten zárjuk a sort * Szigorú pillantásából Shen is kap, nem, mint ha nem hallotta volna Umon vonatkozó mondatait, ami tovább hivatott bonyolítani a helyzetet.
Ha végre megindulnak, Lyz válla fölött néz a fiúra, mint ha mondani szeretne neki valamit, de egy erőtlen sóhaj után, inkább visszafordul, úgy sétál tovább. Figyelme az erdőé, ha nem zökkentik ki. A házikónál áll meg csak, ahol Ishala vigyáz a lovakra.*
//Erdei Lak//
- Minden rendben Ishala? *lép ki a fák közül, indul Boytáért. Valami furcsaság van. Egyel kevesebb a ló.*
- Hova tűnt Gránit? *kérdezi, és igyekszik visszaszedni korábbi egyensúlyát, de a hangsúly mg közel sem olyan kedves, mint volt. Kevesebben vannak ők is, mert úgy tűnik, Relild gyalog indult útnak. Valószínűleg, Medve Syth mögött utazik majd visszafelé, Ishalának is találnak helyet, és természetesen Umonnak is, mielőtt megcéloznák, az erődöt. Már nincs sok, hogy végre a védfalak mögött legyenek.*
- Umon, menjetek elöl. Én zárom a sort *azzal fellendül a lóra.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.23 16:12:44
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 08:40:07
Üzenet elküldve: 2018-09-23 08:40:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Milyen érdekes, hogy egyesek hirtelen, a derült égből olyan bátorságot gyűjtenek, ami csak épp szükséges. Nem különösebben érdekli a felszegezett nyíl, nem is először fenyegetik már, egy cseppet sem érdekli, hogy kinek a szimpátiáját veszíti el. Elfáradt. A hirtelen megbátorodó elf pedig csak tovább feszíti a húrt az állandó fontoskodásával. Mindenesetre legalább már nem tocsog a mocsokban, főleg, hogy csuháját a földre dobja. Így már csak spontán bűzlik, semmi egyéb. Kissé felsejlik benne, mikor pulykatollakkal szálában egyenesedett fel a rengetegben, s Bayde íja szegeződött rá peckesen. Mennyire más volt minden, mennyire más volt a szerzetes is. Valea is közbelép, jóllehet a helyzetet próbálja megoldani, de Umon az elhangzott fenyegetés ellenére lép közelebb, s csak szelíden próbálja félretolni a lányt. Arcán változatlanul burjánzik a feszültség, de továbbra is csendesen folytatja:*
- Azt hiszed félem a halált? Azt hiszed érdekel bármennyire is? *Halkan felkuncog, szemét nem veszi le az elfről, az íjat nem nézi, minek? Pont úgy szegeződik rá, ahogyan egy vadállatot szoktak lenyilazni a távolból. Ezúttal már legalább be is tartja, amit ígért.*
- Azt gondolod azzal támogatod, ha folyton megerősíted abban, amit kimond? Lehet, hogy elf vagy, s kortalan, de gondolataid gyermekiek, komolyodj meg. A szavaidnak következményei vannak, de te, válogatás nélkül dobálózol velük. Hogy verjem ki otthon? Hogy biztos az a bajom? Hogy lelépsz, ha hazaértünk. Persze... cöh. *Legyint teátrálisan.* Azzal biztos marha sokat segítesz Lyznek, heh? *Valeára néz, ki közéjük lépett, s lassan elveszi tőle a felé nyújtott csuhát, s ismét felölti. Kissé el is fintorodik, rá fog férni egy mosás. Egy darabig Lyzendrán pihenteti tekintetét, majd ismét Valeára néz, kissé talán elismerően bólintva.*
- Valóban Val. Faszfejek vagyunk. *Bólint határozottan.* De elegem van abból, hogy mindenki azt gondolja, következmények nélkül mondhat, tehet, vagy nem tehet bármit ebben a társaságban. De mindegy. *Legyint ismét, s elindul.*
- Megyek kiverni, hátha jobb lesz. Te meg komolyodj meg ott hátul Shen'eriel, több esélyed lesz a lánynál, ha néhány felnőtt gondolatot is megosztasz vele, esetleg némi saját ötletet. Esetleg kezdeményezel végre.
*Higgyék, hogy megijedt, higgyék, hogy kihátrált, higgyenek bármit. Itt mindenki a saját gondolatait szajkózza, tegyen bárki bármit. Sok hatnyi rejtett és lenyelt feszültség most végre kirobbant.
~ Nem is olyan rossz, Umon. ~ Lám, mikor a leginkább felesleges, akkor kell megszólalni. Bár a válasz ezúttal talán nem a szokványos. ~ Valóban nem. ~ Arcára nem ül ki az elégedettség, a csuklya takarásában nem is látszódna. Kezeit maga előtt összefűzve szótlan indul el, ha követi valaki, ha nem.*
//Dögtisztás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Milyen érdekes, hogy egyesek hirtelen, a derült égből olyan bátorságot gyűjtenek, ami csak épp szükséges. Nem különösebben érdekli a felszegezett nyíl, nem is először fenyegetik már, egy cseppet sem érdekli, hogy kinek a szimpátiáját veszíti el. Elfáradt. A hirtelen megbátorodó elf pedig csak tovább feszíti a húrt az állandó fontoskodásával. Mindenesetre legalább már nem tocsog a mocsokban, főleg, hogy csuháját a földre dobja. Így már csak spontán bűzlik, semmi egyéb. Kissé felsejlik benne, mikor pulykatollakkal szálában egyenesedett fel a rengetegben, s Bayde íja szegeződött rá peckesen. Mennyire más volt minden, mennyire más volt a szerzetes is. Valea is közbelép, jóllehet a helyzetet próbálja megoldani, de Umon az elhangzott fenyegetés ellenére lép közelebb, s csak szelíden próbálja félretolni a lányt. Arcán változatlanul burjánzik a feszültség, de továbbra is csendesen folytatja:*
- Azt hiszed félem a halált? Azt hiszed érdekel bármennyire is? *Halkan felkuncog, szemét nem veszi le az elfről, az íjat nem nézi, minek? Pont úgy szegeződik rá, ahogyan egy vadállatot szoktak lenyilazni a távolból. Ezúttal már legalább be is tartja, amit ígért.*
- Azt gondolod azzal támogatod, ha folyton megerősíted abban, amit kimond? Lehet, hogy elf vagy, s kortalan, de gondolataid gyermekiek, komolyodj meg. A szavaidnak következményei vannak, de te, válogatás nélkül dobálózol velük. Hogy verjem ki otthon? Hogy biztos az a bajom? Hogy lelépsz, ha hazaértünk. Persze... cöh. *Legyint teátrálisan.* Azzal biztos marha sokat segítesz Lyznek, heh? *Valeára néz, ki közéjük lépett, s lassan elveszi tőle a felé nyújtott csuhát, s ismét felölti. Kissé el is fintorodik, rá fog férni egy mosás. Egy darabig Lyzendrán pihenteti tekintetét, majd ismét Valeára néz, kissé talán elismerően bólintva.*
- Valóban Val. Faszfejek vagyunk. *Bólint határozottan.* De elegem van abból, hogy mindenki azt gondolja, következmények nélkül mondhat, tehet, vagy nem tehet bármit ebben a társaságban. De mindegy. *Legyint ismét, s elindul.*
- Megyek kiverni, hátha jobb lesz. Te meg komolyodj meg ott hátul Shen'eriel, több esélyed lesz a lánynál, ha néhány felnőtt gondolatot is megosztasz vele, esetleg némi saját ötletet. Esetleg kezdeményezel végre.
*Higgyék, hogy megijedt, higgyék, hogy kihátrált, higgyenek bármit. Itt mindenki a saját gondolatait szajkózza, tegyen bárki bármit. Sok hatnyi rejtett és lenyelt feszültség most végre kirobbant.
~ Nem is olyan rossz, Umon. ~ Lám, mikor a leginkább felesleges, akkor kell megszólalni. Bár a válasz ezúttal talán nem a szokványos. ~ Valóban nem. ~ Arcára nem ül ki az elégedettség, a csuklya takarásában nem is látszódna. Kezeit maga előtt összefűzve szótlan indul el, ha követi valaki, ha nem.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 02:50:18
Üzenet elküldve: 2018-09-23 02:50:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Meglepi és talán egy rövidke pillanat erejéig megijeszti Umon, főleg ahogy ránéz, és ezen a mosolya sem segít túlzottan. Nem érti, hogy miért tulajdonít olyan nagy jelentőséget szavainak, aztán rájön, hogy valószínűleg őt is megviselte lelkileg az egész és most éppen kicsit szétesőben van. Persze így rádöbben, hogy szavainak milyen jelentősége lehet és ez a komoly felelősség az ami inkább megijeszti, és nem a szerzetes szavai. Mindenesetre kissé összeszedve magát egy megértő arckifejezéssel biccent neki, nagyjából ennyire képes szociális analfabétaként.
Az indulatok pedig gyorsan kirobbannak és láthatóan kezelhetetlenné válnak. Ez valójában eléggé kevéssé ijeszti meg, családi környezetben hozzászokott már az ordibáláshoz, és ahhoz, hogy adott esetben egymás kezei közül kell kimenteni a tagokat. Sokkal inkább az nyugtalanítja, hogy a dögtisztástól nem messze történik ez.*
- Fejezzétek ezt be! Gyerekesek vagytok.
*Próbál elsőként finomabban a többiekre hatni, de azok oly' annyira el vannak foglalva egymással, hogy vélhetően meg sem hallják. Természetesen Shen'eriel Lyzendra védelmében már mindjárt egyikük megjegyzése miatt mindannyiukra ráhúzza a véres lepedőt, bár Valea őszintén elgondolkodik, hogy viselkedése miatt ténylegesen beletartozik-e a „mindenkibe”, végül megállapodik abban, hogy azért mert ésszerű keretek között nem értett egyet elf társával, még túlzás lenne ez rá. Éppen ezért nem is veszi fel, ahogy egyébként sem venné túlzottan a szívére, hiszen mind feszültek.
Umon teljesen kezd kifordulni önmagából, vagy abból a valójából amit Valea ismer és Shen'eriel sem úgy tűnik, hogy szeretne az okosabb lenni, ezért szükségét érzi, hogy a tesztoszteron háborúnak véget vessen. Hirtelen ötlettől vezérelve a két férfi közé áll, egyesen a nyíl vagy éppen Umon haragjának útjába. Először Shen felé fordulva takarja annak célpontját, de gyorsan féloldalasan megfordul, hogy nehogy a férfi azt feltételezze valaki oldalán is áll.*
- Remek. Örülök, hogy ezt megtárgyaltátok. Mindketten idióta faszfejek vagytok. Most pedig menjünk tovább végre!
*Szavai bár erélyesek, kissé talán durvák, de láthatóan nyugodt maradt és nem úgy tűnik mintha ez változna. Kissé ugyan haragos, ami nem akadályozza meg abban, hogy hanghordozása higgadt maradjon. Normálisan félnie kéne, de mégsem történik ez most meg.*
- A farokméregetést pedig próbáljátok meg máskorra megtartani.
*Ha valamelyikük megpróbálna a másik felé közelebb lépni oldalra kitartott karokkal igyekszik megőrizni a távolságot. Annak reményében, hogy a fesztiválozást megtartják későbbre, némán felszedi a földről a szerzetes csuháját és oda nyújtja tulajdonosa felé. Kérlelő tekintettel bámult Umon fekete íriszeibe, keresve annak emberi oldalát, majd mosolyogva néz Shen'erielre, hátha sikerül megenyhítenie őket és tisztáznia, hogy egyiküknek sem az ellensége, és nekik sem kell egymáséinak lennie.*
// Dögtisztás //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Meglepi és talán egy rövidke pillanat erejéig megijeszti Umon, főleg ahogy ránéz, és ezen a mosolya sem segít túlzottan. Nem érti, hogy miért tulajdonít olyan nagy jelentőséget szavainak, aztán rájön, hogy valószínűleg őt is megviselte lelkileg az egész és most éppen kicsit szétesőben van. Persze így rádöbben, hogy szavainak milyen jelentősége lehet és ez a komoly felelősség az ami inkább megijeszti, és nem a szerzetes szavai. Mindenesetre kissé összeszedve magát egy megértő arckifejezéssel biccent neki, nagyjából ennyire képes szociális analfabétaként.
Az indulatok pedig gyorsan kirobbannak és láthatóan kezelhetetlenné válnak. Ez valójában eléggé kevéssé ijeszti meg, családi környezetben hozzászokott már az ordibáláshoz, és ahhoz, hogy adott esetben egymás kezei közül kell kimenteni a tagokat. Sokkal inkább az nyugtalanítja, hogy a dögtisztástól nem messze történik ez.*
- Fejezzétek ezt be! Gyerekesek vagytok.
*Próbál elsőként finomabban a többiekre hatni, de azok oly' annyira el vannak foglalva egymással, hogy vélhetően meg sem hallják. Természetesen Shen'eriel Lyzendra védelmében már mindjárt egyikük megjegyzése miatt mindannyiukra ráhúzza a véres lepedőt, bár Valea őszintén elgondolkodik, hogy viselkedése miatt ténylegesen beletartozik-e a „mindenkibe”, végül megállapodik abban, hogy azért mert ésszerű keretek között nem értett egyet elf társával, még túlzás lenne ez rá. Éppen ezért nem is veszi fel, ahogy egyébként sem venné túlzottan a szívére, hiszen mind feszültek.
Umon teljesen kezd kifordulni önmagából, vagy abból a valójából amit Valea ismer és Shen'eriel sem úgy tűnik, hogy szeretne az okosabb lenni, ezért szükségét érzi, hogy a tesztoszteron háborúnak véget vessen. Hirtelen ötlettől vezérelve a két férfi közé áll, egyesen a nyíl vagy éppen Umon haragjának útjába. Először Shen felé fordulva takarja annak célpontját, de gyorsan féloldalasan megfordul, hogy nehogy a férfi azt feltételezze valaki oldalán is áll.*
- Remek. Örülök, hogy ezt megtárgyaltátok. Mindketten idióta faszfejek vagytok. Most pedig menjünk tovább végre!
*Szavai bár erélyesek, kissé talán durvák, de láthatóan nyugodt maradt és nem úgy tűnik mintha ez változna. Kissé ugyan haragos, ami nem akadályozza meg abban, hogy hanghordozása higgadt maradjon. Normálisan félnie kéne, de mégsem történik ez most meg.*
- A farokméregetést pedig próbáljátok meg máskorra megtartani.
*Ha valamelyikük megpróbálna a másik felé közelebb lépni oldalra kitartott karokkal igyekszik megőrizni a távolságot. Annak reményében, hogy a fesztiválozást megtartják későbbre, némán felszedi a földről a szerzetes csuháját és oda nyújtja tulajdonosa felé. Kérlelő tekintettel bámult Umon fekete íriszeibe, keresve annak emberi oldalát, majd mosolyogva néz Shen'erielre, hátha sikerül megenyhítenie őket és tisztáznia, hogy egyiküknek sem az ellensége, és nekik sem kell egymáséinak lennie.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-23 01:24:06
Üzenet elküldve: 2018-09-23 01:24:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Aha, nagyon kezd kibújni a szög a zsákból, csak az a baj, hogy éppen a segge lyukán. Mármint úgy értve, hogy eddig mindenki hihihi-hahaha, ha meg egy kis hirig van, akkor meg egyből, mint vérszagra az éji vad (minő kitűnő hasonlat), máris a leggyengébbnek ítélt torkának ugranak. Lehetőleg egyszerre mindenki. Mert miért ne?
Shen érzi, hogy a társaság perifériájára került azzal, hogy megpróbálta tartani a lelket Lyzben, míg mások persze a nehéz döntés felett hőbörögnek. Persze nekik könnyű, nem nekik kellett meghozni, nekik csak bőszen a fejüket kell ingatni, hogy egy vezető hogyan lehet ilyen kegyetlen és embertelen, hogy hagy valakiket, akik amúgy tök ökör módon és felelőtlenül kockáztatják a maguk és így a segítségükre sietők életét.
De persze, essünk neki a leggyengébbnek ítélt láncszemnek. Hát a lónak a farkát. És nem azt, amelyik a farán van, hanem a ló alatt.
A hegyesfülű érzi a növekvő ellenszenvet felé, de le se tojja, mert eléggé kezd elege lenni a hangadókból.*
- Persze, sokkal faszább volna, ha mi is mind "megdöglenénk" és akkor együtt, kéz a kézben feküdhetnénk üveges szemmel a semmit bámulva. *biccent vissza a mélységinek. Még a féleleme is elszállt, a helyét pedig átveszi az egyre növekvő düh. Ha fontoskodás a parancskövetés, akkor is, ha nem éppen a legemberibb (ez esetben elfibb), de a legépeszűbb, akkor vállalja. Mert két hullánál nem jobb a hét hulla. Ráadásul már senki nincs veszélyben, de azért lovagoljunk még kicsit Lyzi rossznak ítélt döntésén.
Vadvéd úgyis a nagy elfogadás helyszíne volt, érdekes, hogy csak őt nem akarják elfogadni hirtelen, pedig lehet, hogy belőle is csak a helyzet, a veszély közelsége és a sok stressz hozta ki ezt. De legyen ám.
Lyznek nem pont erre lenne szüksége és nem is itt és nem is most, de ha már mindenki ennyire kikezdi őt, akkor legyen, jöjjön, aminek jönnie kell.
Mondjuk éppen Umon begőzölése. Ahogy megfordul és előtűnik a feketére vált szeme, meg a démoni arca, Shen most már teljesen rá szegezi az íjat. Eddig nem fogta rá, de ha már úgyis azzal gyanúsítja, hát nem fog csalódást okozni.*
- Ne csodálkozz, ha ilyen pofával kajabálsz velem. *érdekes, de ezúttal nem remeg meg a hangja, ahogy a fegyver sem a kezében. A nyíl egyenesen Umon mellkasára mutat és kétségtelen, hogy ilyen távolságból, ilyen helyzetben simán el tudná találni, mielőtt elérne hozzá.*
- Az megvan még, hogy Lyzi küldött hátra, kukacfejű? *kérdi szinte már kedvesen.*
- Azért vagyok itt, mert ebben az elkúrt csapatban csak én vagyok az egyetlen, aki támogatja a "számodra kedves egyik elfet", míg ti kegyetlennek nevezitek, csak mert benneteket is véd és van annyi esze, hogy ne kockáztasson. *sorolja az érveket.*
- Figyelj, töki, lehet, hogy kemény legény vagy, de ha csak megmozdulsz, az egyik szaros nyílvesszőt beküldöm a fekete szemeden hogy a tarkódon jön ki. *még el is mosolyodik, ahogy közelebb hajol az ideghez, hogy a megnevezett célra fókuszáljon az íjjal.*
- De tudod mit? HA visszatértünk, én lelépek és nem rontom itt tovább a levegőt, te meg verd ki, vagy valami, mert biztos attól vagy ilyen morcos. De felőlem kipróbálhatjuk, hogy ide érsz-e, mielőtt kilyuggatlak. Mit szólsz, kukacfej? *száll a kérdés Umon felé. Micsoda epikus pillanat. Egy csapat többszörösen széthúzó alak áll egy szentségtelen, dögökkel határolt barlang szája előtt és éppen egymás torkát marcangolják vagy épp készülnek azt tenni.
Lyzi biztos nagyon boldog lesz.*
//Dögtisztás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Aha, nagyon kezd kibújni a szög a zsákból, csak az a baj, hogy éppen a segge lyukán. Mármint úgy értve, hogy eddig mindenki hihihi-hahaha, ha meg egy kis hirig van, akkor meg egyből, mint vérszagra az éji vad (minő kitűnő hasonlat), máris a leggyengébbnek ítélt torkának ugranak. Lehetőleg egyszerre mindenki. Mert miért ne?
Shen érzi, hogy a társaság perifériájára került azzal, hogy megpróbálta tartani a lelket Lyzben, míg mások persze a nehéz döntés felett hőbörögnek. Persze nekik könnyű, nem nekik kellett meghozni, nekik csak bőszen a fejüket kell ingatni, hogy egy vezető hogyan lehet ilyen kegyetlen és embertelen, hogy hagy valakiket, akik amúgy tök ökör módon és felelőtlenül kockáztatják a maguk és így a segítségükre sietők életét.
De persze, essünk neki a leggyengébbnek ítélt láncszemnek. Hát a lónak a farkát. És nem azt, amelyik a farán van, hanem a ló alatt.
A hegyesfülű érzi a növekvő ellenszenvet felé, de le se tojja, mert eléggé kezd elege lenni a hangadókból.*
- Persze, sokkal faszább volna, ha mi is mind "megdöglenénk" és akkor együtt, kéz a kézben feküdhetnénk üveges szemmel a semmit bámulva. *biccent vissza a mélységinek. Még a féleleme is elszállt, a helyét pedig átveszi az egyre növekvő düh. Ha fontoskodás a parancskövetés, akkor is, ha nem éppen a legemberibb (ez esetben elfibb), de a legépeszűbb, akkor vállalja. Mert két hullánál nem jobb a hét hulla. Ráadásul már senki nincs veszélyben, de azért lovagoljunk még kicsit Lyzi rossznak ítélt döntésén.
Vadvéd úgyis a nagy elfogadás helyszíne volt, érdekes, hogy csak őt nem akarják elfogadni hirtelen, pedig lehet, hogy belőle is csak a helyzet, a veszély közelsége és a sok stressz hozta ki ezt. De legyen ám.
Lyznek nem pont erre lenne szüksége és nem is itt és nem is most, de ha már mindenki ennyire kikezdi őt, akkor legyen, jöjjön, aminek jönnie kell.
Mondjuk éppen Umon begőzölése. Ahogy megfordul és előtűnik a feketére vált szeme, meg a démoni arca, Shen most már teljesen rá szegezi az íjat. Eddig nem fogta rá, de ha már úgyis azzal gyanúsítja, hát nem fog csalódást okozni.*
- Ne csodálkozz, ha ilyen pofával kajabálsz velem. *érdekes, de ezúttal nem remeg meg a hangja, ahogy a fegyver sem a kezében. A nyíl egyenesen Umon mellkasára mutat és kétségtelen, hogy ilyen távolságból, ilyen helyzetben simán el tudná találni, mielőtt elérne hozzá.*
- Az megvan még, hogy Lyzi küldött hátra, kukacfejű? *kérdi szinte már kedvesen.*
- Azért vagyok itt, mert ebben az elkúrt csapatban csak én vagyok az egyetlen, aki támogatja a "számodra kedves egyik elfet", míg ti kegyetlennek nevezitek, csak mert benneteket is véd és van annyi esze, hogy ne kockáztasson. *sorolja az érveket.*
- Figyelj, töki, lehet, hogy kemény legény vagy, de ha csak megmozdulsz, az egyik szaros nyílvesszőt beküldöm a fekete szemeden hogy a tarkódon jön ki. *még el is mosolyodik, ahogy közelebb hajol az ideghez, hogy a megnevezett célra fókuszáljon az íjjal.*
- De tudod mit? HA visszatértünk, én lelépek és nem rontom itt tovább a levegőt, te meg verd ki, vagy valami, mert biztos attól vagy ilyen morcos. De felőlem kipróbálhatjuk, hogy ide érsz-e, mielőtt kilyuggatlak. Mit szólsz, kukacfej? *száll a kérdés Umon felé. Micsoda epikus pillanat. Egy csapat többszörösen széthúzó alak áll egy szentségtelen, dögökkel határolt barlang szája előtt és éppen egymás torkát marcangolják vagy épp készülnek azt tenni.
Lyzi biztos nagyon boldog lesz.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-22 20:30:20
Üzenet elküldve: 2018-09-22 20:30:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kavarognak benne az érzelmek, mint viharban születő orkán, egyik elkapja magával, másik a mélybe taszítja. Hát visszatért, ismét visszatért. Kissé ijedt szemekkel tekint fel Valeára, holott szavainak pont az ellenkező hatást kellene kiváltania, aztán észreveszi magát, s megenged egy haloványka mosolyt stigmával borított arcára kiülni.*
- Köszönöm... köszönöm, hogy legalább te... egy mondatban használsz engem és a barát szót. *Ami azt illeti, valóban hálás a lánynak, pedig sok okot nem szolgáltatott arra, hogy a barátjuknak tekintsék. Ha nem lenne ilyen összezavarodott állapotban, talán még a kezét is megszorítaná, de nem teszi, inkább visszaül arcára a régebbi tanácstalanság és lassan elindul arra, amerre az erdei lakot sejti, vagy legalábbis Vadvédet. Denzacknak azért egy futó biccentést még küld. Azaz elindulna. Aztán hátába érkezik Shen'eriel válasza. Bizonyára máskor elmenne mellette, elengedné fülei mellett, talán esetleg legyintene egyet, de a szerzetes kettőssége egyre jobban előtör belőle. Azt sem lehet elfelejteni, hogy hosszú órákat töltött őrködéssel, nyakig dögökben gázolva, olykor hason csúszva benne. Elfáradt, ingerült és egyedül érzi magát... nagyon egyedül és ezen egy "barátom" megszólítás sem fog segíteni. Azzal is tisztában van, hogy egyedüllétének elsősorban ő az oka és senki más. Persze meg lehet kérdezni mást is, vajon egy sehonnai megmentett elf, aki még sok mindent nem tett, csak a száját jártatta, gyakorlatilag Lyzendrát majmolva, önálló gondolatok nélkül, vajon jogosult-e arra, hogy hasonlóan vágjon vissza. Vagy inkább húzza meg magát?
Volt egyszer régen egy szerzetes, olykor kedves volt, sokszor elesett. Csendes, visszahúzódó és megértő, de a fél szívét odaadta volna bárkiért a csapatból, Pyctáért az egészet, mert megmentette azzal, hogy befogadta. Volt egyszer.*
- Mégis mi a faszt képzelsz magadról, te pondró?! *Villámgyorsan fordul meg, a reflexei bizony jók, talán észre sem lehet venni, ahogy csuklyáját hátradobja fejéről, s előtűnik feketéllő arca és koromfekete szemei. Látja ő az íjat, ami rá szegeződik, nyilván már az előbb is a hátába. Lehet már útjára is engedtek egy nyílvesszőt, de nem érdekli, gyorsan észrevenné.*
- Hogy mered rám fogni az íjadat? HOGY MERSZ ILYEN SZAVAKAT HASZNÁLNI?! Megdöglöttél volna a vadonban, s most mert ott állsz a egyik elf mellett ki számomra kedves már azt gondolod mindent megtehetsz?! *Néhány lépést közelebb lép, persze figyelve arra, hogyha kell oldalra vetődjön.*
- A SEGGEMEN, TE KIS TAKONY?! HÁT GYERE AKKOR! *Szinte letépi magáról a csuhát, hogy nadrágban, félmeztelen felsőtesttel álljon szemben.
~ Igazad van, mindig így kellett volna, Umon Palasan. ~ Nem foglalkozik a belső hanggal, ki életében először megerősíti szándékában.*
- Talán nem hátul kellene kullogni, hogy alattomban eresztgethesd a szaros nyílvesszőidet. Álltál te már valakivel szemben egyáltalán? *Csendesedik, csak gúnyos mosolyra húzódik a szája, koromfeketébe borult szemeivel nézi meredten az elfet. Szerencsére szerzetesi érzései oly kifinomultak, hogy még azelőtt észreveszi, hogy bármely képességét használná, hogy annak eszébe jutna.*
//Dögtisztás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kavarognak benne az érzelmek, mint viharban születő orkán, egyik elkapja magával, másik a mélybe taszítja. Hát visszatért, ismét visszatért. Kissé ijedt szemekkel tekint fel Valeára, holott szavainak pont az ellenkező hatást kellene kiváltania, aztán észreveszi magát, s megenged egy haloványka mosolyt stigmával borított arcára kiülni.*
- Köszönöm... köszönöm, hogy legalább te... egy mondatban használsz engem és a barát szót. *Ami azt illeti, valóban hálás a lánynak, pedig sok okot nem szolgáltatott arra, hogy a barátjuknak tekintsék. Ha nem lenne ilyen összezavarodott állapotban, talán még a kezét is megszorítaná, de nem teszi, inkább visszaül arcára a régebbi tanácstalanság és lassan elindul arra, amerre az erdei lakot sejti, vagy legalábbis Vadvédet. Denzacknak azért egy futó biccentést még küld. Azaz elindulna. Aztán hátába érkezik Shen'eriel válasza. Bizonyára máskor elmenne mellette, elengedné fülei mellett, talán esetleg legyintene egyet, de a szerzetes kettőssége egyre jobban előtör belőle. Azt sem lehet elfelejteni, hogy hosszú órákat töltött őrködéssel, nyakig dögökben gázolva, olykor hason csúszva benne. Elfáradt, ingerült és egyedül érzi magát... nagyon egyedül és ezen egy "barátom" megszólítás sem fog segíteni. Azzal is tisztában van, hogy egyedüllétének elsősorban ő az oka és senki más. Persze meg lehet kérdezni mást is, vajon egy sehonnai megmentett elf, aki még sok mindent nem tett, csak a száját jártatta, gyakorlatilag Lyzendrát majmolva, önálló gondolatok nélkül, vajon jogosult-e arra, hogy hasonlóan vágjon vissza. Vagy inkább húzza meg magát?
Volt egyszer régen egy szerzetes, olykor kedves volt, sokszor elesett. Csendes, visszahúzódó és megértő, de a fél szívét odaadta volna bárkiért a csapatból, Pyctáért az egészet, mert megmentette azzal, hogy befogadta. Volt egyszer.*
- Mégis mi a faszt képzelsz magadról, te pondró?! *Villámgyorsan fordul meg, a reflexei bizony jók, talán észre sem lehet venni, ahogy csuklyáját hátradobja fejéről, s előtűnik feketéllő arca és koromfekete szemei. Látja ő az íjat, ami rá szegeződik, nyilván már az előbb is a hátába. Lehet már útjára is engedtek egy nyílvesszőt, de nem érdekli, gyorsan észrevenné.*
- Hogy mered rám fogni az íjadat? HOGY MERSZ ILYEN SZAVAKAT HASZNÁLNI?! Megdöglöttél volna a vadonban, s most mert ott állsz a egyik elf mellett ki számomra kedves már azt gondolod mindent megtehetsz?! *Néhány lépést közelebb lép, persze figyelve arra, hogyha kell oldalra vetődjön.*
- A SEGGEMEN, TE KIS TAKONY?! HÁT GYERE AKKOR! *Szinte letépi magáról a csuhát, hogy nadrágban, félmeztelen felsőtesttel álljon szemben.
~ Igazad van, mindig így kellett volna, Umon Palasan. ~ Nem foglalkozik a belső hanggal, ki életében először megerősíti szándékában.*
- Talán nem hátul kellene kullogni, hogy alattomban eresztgethesd a szaros nyílvesszőidet. Álltál te már valakivel szemben egyáltalán? *Csendesedik, csak gúnyos mosolyra húzódik a szája, koromfeketébe borult szemeivel nézi meredten az elfet. Szerencsére szerzetesi érzései oly kifinomultak, hogy még azelőtt észreveszi, hogy bármely képességét használná, hogy annak eszébe jutna.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-22 08:51:06
Üzenet elküldve: 2018-09-22 08:51:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Sythra és Medve láthatólag annyira örül a többiek üdvözlésének, mint annak, hogy nem volt szörny a barlangban, így nem kell nekik kétszer mondani a csapat vezérének sem, hogy előbb irány haza.*
-Majd ott.
*Szólal meg a nő, és Medve is bólint, aztán beállnak a sorba, hogy elindulhassanak vissza, és az erődig kövessék a csapatot, onnan pedig majd belátásuk szerint kerülnek, amerre kedvük tartja. A tisztás baljós zenéje pár perccel később már csak egy komor emlékké soványul. A mészáros célja és kiléte pedig titokban marad, a Medve által említett zászlók pedig továbbra is a kupacok tetején lengedeznek, míg rájuk nem találnak az erdei vadak.*
//Erdei lak//
*Ishala végül erős marad fejben, így, hogy nem fut hűséges, ám most megriadt lova után, valószínűleg soha nem láthatja többé. Erre utalnak a hangok is. Nyerítés, dühös acsarkodás egyre halkuló hangjai szűrődnek ki a fák közül, egy-egy újabb villanással tetézve, aztán az egész elhallgat. Csend lesz, a következő zaj, amivel némi idő után az üres íjat szorongató férfi szembesülhet, már társai visszatérő léptének hangja. Megtartotta szavát.*
// Dögtisztás //
*Sythra és Medve láthatólag annyira örül a többiek üdvözlésének, mint annak, hogy nem volt szörny a barlangban, így nem kell nekik kétszer mondani a csapat vezérének sem, hogy előbb irány haza.*
-Majd ott.
*Szólal meg a nő, és Medve is bólint, aztán beállnak a sorba, hogy elindulhassanak vissza, és az erődig kövessék a csapatot, onnan pedig majd belátásuk szerint kerülnek, amerre kedvük tartja. A tisztás baljós zenéje pár perccel később már csak egy komor emlékké soványul. A mészáros célja és kiléte pedig titokban marad, a Medve által említett zászlók pedig továbbra is a kupacok tetején lengedeznek, míg rájuk nem találnak az erdei vadak.*
//Erdei lak//
*Ishala végül erős marad fejben, így, hogy nem fut hűséges, ám most megriadt lova után, valószínűleg soha nem láthatja többé. Erre utalnak a hangok is. Nyerítés, dühös acsarkodás egyre halkuló hangjai szűrődnek ki a fák közül, egy-egy újabb villanással tetézve, aztán az egész elhallgat. Csend lesz, a következő zaj, amivel némi idő után az üres íjat szorongató férfi szembesülhet, már társai visszatérő léptének hangja. Megtartotta szavát.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-21 01:05:45
Üzenet elküldve: 2018-09-21 01:05:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Megigézve, már majdnem megszállottan figyeli a sötétséget, jégkék tekintetét éppen csak egy rendíthetetlen pillantás erejéig véve le arról. Tekintete is éppen azt az eltökélt üzenetet közvetíti, ami fejében is megszületett. Feszült várakozása végül kifizetődik, és válasz érkezik. Nagy levegőt vesz, mintha hosszú ideje feje a víz alá lett volna nyomva, hasonlóképpen megkönnyebbültnek is érzi magát.*
- Hála az égieknek, hogy rendben vagytok!
*Válaszolja röviden Medvének és Sythrának. Már amennyire persze, a félvér lány eléggé zaklatottnak tűnik. Rövid öröme feloldja egyébként mindig szigorú arcvonásait, de persze csak kevéske ideig. Nem felejti el, hogy veszélyben vannak.*
- Sajnálom.
*Teszi hozzá egy halvány megbánó mosollyal, holott cseppet sem sajnálja döntését, azt igen, hogy a többiek nem fordultak azonnal sarkon. Igazán a szívére vette volna, ha valaki miatta sérül meg, és ez továbbra sincs kizárva. A korábbi és ezutáni esetleges kérdésekre sem érzi szükségét, hogy válaszoljon, elvégre nem tartozik magyarázattal amiatt, hogy nem hagyná hátra társait, akkor is, ha egy újabb hulla lenne a kupacban. Az ő élete egyébként vajmi keveset ér, legalábbis saját mércéjével, így igazán nem is sajnálná odaadni másokért.
Persze a döntés megosztó, a helyzet veszélyes, nem csoda, hogy ellentétek születnek. Ez a legkevésbé sem tetszik neki, különösen Shen'eriel viselkedése, akinek komolytalansága és gyerekes sértettsége utáni alpári megnyilvánulása nem tesznek rá jó benyomást, de el is engedi. Ami azt illeti Valea is szeretne minél hamarabb Vadvédbe érni, ami talán a biztonság illúzióját kelti.*
- Menjünk!
*Egy biccentéssel toldja meg kurta mondatát, jelezve, hogy bizony már boldog, hogy élve megkerültek társai és hajlandó újra visszatérni az engedelmes hallgatásba.
Umon korábbi szavaival egyetértett, persze ennek nem adta jelét, mert fegyelmezetebb ő annál, de a „vezérük” parancsának követése közben megengedi magának, hogy alig hallható suttogással szavakat intézzen a férfihoz.*
- Umon... örülök, hogy jól vagy, barátom.
*Több szót nem szándékozik fecsérelni erre, fontosabb dolguk van ennél, de muszáj volt ezeket a szavakat kimondania, amitől ugyan ostobának érzi magát, de mit számít ez igazából, amikor akár a következő másodpercben meghalhatnak.*
// Dögtisztás //
*Megigézve, már majdnem megszállottan figyeli a sötétséget, jégkék tekintetét éppen csak egy rendíthetetlen pillantás erejéig véve le arról. Tekintete is éppen azt az eltökélt üzenetet közvetíti, ami fejében is megszületett. Feszült várakozása végül kifizetődik, és válasz érkezik. Nagy levegőt vesz, mintha hosszú ideje feje a víz alá lett volna nyomva, hasonlóképpen megkönnyebbültnek is érzi magát.*
- Hála az égieknek, hogy rendben vagytok!
*Válaszolja röviden Medvének és Sythrának. Már amennyire persze, a félvér lány eléggé zaklatottnak tűnik. Rövid öröme feloldja egyébként mindig szigorú arcvonásait, de persze csak kevéske ideig. Nem felejti el, hogy veszélyben vannak.*
- Sajnálom.
*Teszi hozzá egy halvány megbánó mosollyal, holott cseppet sem sajnálja döntését, azt igen, hogy a többiek nem fordultak azonnal sarkon. Igazán a szívére vette volna, ha valaki miatta sérül meg, és ez továbbra sincs kizárva. A korábbi és ezutáni esetleges kérdésekre sem érzi szükségét, hogy válaszoljon, elvégre nem tartozik magyarázattal amiatt, hogy nem hagyná hátra társait, akkor is, ha egy újabb hulla lenne a kupacban. Az ő élete egyébként vajmi keveset ér, legalábbis saját mércéjével, így igazán nem is sajnálná odaadni másokért.
Persze a döntés megosztó, a helyzet veszélyes, nem csoda, hogy ellentétek születnek. Ez a legkevésbé sem tetszik neki, különösen Shen'eriel viselkedése, akinek komolytalansága és gyerekes sértettsége utáni alpári megnyilvánulása nem tesznek rá jó benyomást, de el is engedi. Ami azt illeti Valea is szeretne minél hamarabb Vadvédbe érni, ami talán a biztonság illúzióját kelti.*
- Menjünk!
*Egy biccentéssel toldja meg kurta mondatát, jelezve, hogy bizony már boldog, hogy élve megkerültek társai és hajlandó újra visszatérni az engedelmes hallgatásba.
Umon korábbi szavaival egyetértett, persze ennek nem adta jelét, mert fegyelmezetebb ő annál, de a „vezérük” parancsának követése közben megengedi magának, hogy alig hallható suttogással szavakat intézzen a férfihoz.*
- Umon... örülök, hogy jól vagy, barátom.
*Több szót nem szándékozik fecsérelni erre, fontosabb dolguk van ennél, de muszáj volt ezeket a szavakat kimondania, amitől ugyan ostobának érzi magát, de mit számít ez igazából, amikor akár a következő másodpercben meghalhatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957