Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2023-07-06 18:31:17
Üzenet elküldve: 2023-07-06 18:31:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Atkira//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel Grorin abban a hitben hajtja álomra fejét hogy a kikötői erdőség, az úthoz közeli viszonylag biztonságos részén van, így egyáltalán nem aggodalmaskodik és nem igyekszik arra hogy éber legyen. Úgyhogy a közeledő alak esetlegesen keltett zajára sem riad meg, csak a hangjára ébred meg de arra sem rögtön és igazán.*
-Mi?
*Megdörzsöli lapáttenyerével az egyik szemét, majd pislog párat hogy valóban felébredjen. Egy magas csuklyás fazon kivont karddal áll előtte, s magyaráz valamit. Rögtön felmegy benne a pumpa és a keze az övébe dugott bárd nyelére markol.*
-Akkor mi a kurva anyádnak hadonászol itt egy karddal ha nem akarsz bántani he?
*Rikkant rá inkább csak mérgében mint agressziótól fűtve, vagy félelmében. Majd pár másodperc alatt az álmos fogaskerekek elkezdenek forogni a kemény kobakjában. Fejével a tűz másik oldalára bök, ahol egy kis fapohárban némi víz van, meg egy félig megevett sült hal.*
-Szolgáld ki magad. Nekem már úgyse kell.
*Hangja egészen megnyugodni látszik, kezét azonban nem veszi le a fegyveréről.*
-Nem akarlak bántani, de ha közelebb jössz a fejedbe állítom Bogrdát.
*Bogrda a fejsze lehet, semmi más.*
-Szarul nézel ki koma. Mi történt veled?
*Most hogy jobban megnézi magának a fickót, már amennyit ki tud olvasni belőle azt látja, hogy nincs jó bőrben. Vagy csak alapból ilyen csesznyett, ezt ő nyilván nem tudja megmondani.*
-Megkergetett valami dög?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel Grorin abban a hitben hajtja álomra fejét hogy a kikötői erdőség, az úthoz közeli viszonylag biztonságos részén van, így egyáltalán nem aggodalmaskodik és nem igyekszik arra hogy éber legyen. Úgyhogy a közeledő alak esetlegesen keltett zajára sem riad meg, csak a hangjára ébred meg de arra sem rögtön és igazán.*
-Mi?
*Megdörzsöli lapáttenyerével az egyik szemét, majd pislog párat hogy valóban felébredjen. Egy magas csuklyás fazon kivont karddal áll előtte, s magyaráz valamit. Rögtön felmegy benne a pumpa és a keze az övébe dugott bárd nyelére markol.*
-Akkor mi a kurva anyádnak hadonászol itt egy karddal ha nem akarsz bántani he?
*Rikkant rá inkább csak mérgében mint agressziótól fűtve, vagy félelmében. Majd pár másodperc alatt az álmos fogaskerekek elkezdenek forogni a kemény kobakjában. Fejével a tűz másik oldalára bök, ahol egy kis fapohárban némi víz van, meg egy félig megevett sült hal.*
-Szolgáld ki magad. Nekem már úgyse kell.
*Hangja egészen megnyugodni látszik, kezét azonban nem veszi le a fegyveréről.*
-Nem akarlak bántani, de ha közelebb jössz a fejedbe állítom Bogrdát.
*Bogrda a fejsze lehet, semmi más.*
-Szarul nézel ki koma. Mi történt veled?
*Most hogy jobban megnézi magának a fickót, már amennyit ki tud olvasni belőle azt látja, hogy nincs jó bőrben. Vagy csak alapból ilyen csesznyett, ezt ő nyilván nem tudja megmondani.*
-Megkergetett valami dög?
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2023-07-04 23:43:57
Üzenet elküldve: 2023-07-04 23:43:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vasfejű Grorin//
* Teljesen kilátástalan a helyzete. Ha hagyott is nyomot maga után az, aki idehozta, nem tudta őket értelmezni. Mivel azonban jobb ötlete nincs, így elindul valamelyik irányba, hátha kijut a rengetegből.
Egész nap bolyong, persze nem jut sehova, csak még mélyebbre az erdőben. Vadászni nem tud, de még csak a szükséges felszerelések sincsenek nála, ezért egész nap korgó gyomorral kénytelen menni. Szomjoltót sem hozott magával, azonban a fák leveleiből még kora délután is ki tud nyerni némi nedvességet. Nem sokat, de legalább nem hal szomjan.
~ Talán még két napig kibírom étel nélkül. De azután jobban teszem, ha keresek egy követ, amivel gyors véget vethetek ennek a rémálomnak, mert már a lábaim sem fogják sokáig bírni. ~
Összegzi magában az esélyeit a nap végén. A nap már lemenőben van, de még nem áll meg pihenni, hiszen nincsen vaksötét. – Márpedig minden világos órát ki akar használni, hogy növelje életben maradási esélyeit. Kellemetlen a sok séta, kiváltképp ilyen dzsungelben; de tudja, ha ebben az erdőben végzi, az nem a végkimerülés miatt lesz. Hogy pontosan mi fogja okozni a halálát, azt még nem tudhatja, de van egy pár tippje. Lehet, hogy vadállatok fogják szétcincálni. Talán egy mérgező bogyó végez vele, amiről azt hiszi, ehető. Ha pedig minden remény elvész, akkor jöhet a kő, amit a saját fejéhez ver, mint ahogy azt az imént vizionálta.
Telik az idő, a látási viszonyok egyre rosszabbak. Legjobb lenne egy fa ágain aludni, de fél kézzel csak az olyanokra tudja felhúzni magát, amik közel vannak a talajszinthez, akkor meg már tökmindegy lenne, ha a földön hajtaná álomra a fejét. Már majdnem elhatározza magát, hogy az egyik fa tövében betemeti magát avarral és megpróbál elaludni, ám végül a szerencse mellé pártol. A nem is olyan távolban egy meleg fényecskét fedez fel. Előveszi fegyverét és elindul a fényforrás felé. Sok veszíteni valója nincsen. Eszébe jutnak történetek a hosszú ideje bolyongó, fáradt vándorokról, akik azt látnak a távolban, amire vágynak, és lassan őrületbe esnek ettől. Ő még nem érzi úgy, hogy megőrült volna, úgyhogy tesz egy próbát. Óvatosan közelíti meg a tüzet, noha célja nem az, hogy az utolsó pillanatig rejtve maradjon és álmában elvágja az utazó (vagy utazók) torkát. Ez a stratégia csak akkor működne, ha tudná a másikról, hogy van valamije. A biztonság kedvéért azért kardját kivonva közelíti meg a kis tábort és a fa alatt pihenő törpét, aki remélhetőleg meghökken annyira az érkezőn, hogy az első szó Atkiráé legyen. *
– Csak nyugalom, nem akarlak bántani. Víz és étel kell, van neked? * Hangja száraz, merev. Bár próbálja palástolni, még soha senkinek nem örült annyira, mint most ennek a törpének. Habár még jobban örülne neki, ha a törpe rendelkezne is az említett javakkal és nem tűzzel-vassal kéne kiharcolnia, hogy kapjon is belőlük. *
* Teljesen kilátástalan a helyzete. Ha hagyott is nyomot maga után az, aki idehozta, nem tudta őket értelmezni. Mivel azonban jobb ötlete nincs, így elindul valamelyik irányba, hátha kijut a rengetegből.
Egész nap bolyong, persze nem jut sehova, csak még mélyebbre az erdőben. Vadászni nem tud, de még csak a szükséges felszerelések sincsenek nála, ezért egész nap korgó gyomorral kénytelen menni. Szomjoltót sem hozott magával, azonban a fák leveleiből még kora délután is ki tud nyerni némi nedvességet. Nem sokat, de legalább nem hal szomjan.
~ Talán még két napig kibírom étel nélkül. De azután jobban teszem, ha keresek egy követ, amivel gyors véget vethetek ennek a rémálomnak, mert már a lábaim sem fogják sokáig bírni. ~
Összegzi magában az esélyeit a nap végén. A nap már lemenőben van, de még nem áll meg pihenni, hiszen nincsen vaksötét. – Márpedig minden világos órát ki akar használni, hogy növelje életben maradási esélyeit. Kellemetlen a sok séta, kiváltképp ilyen dzsungelben; de tudja, ha ebben az erdőben végzi, az nem a végkimerülés miatt lesz. Hogy pontosan mi fogja okozni a halálát, azt még nem tudhatja, de van egy pár tippje. Lehet, hogy vadállatok fogják szétcincálni. Talán egy mérgező bogyó végez vele, amiről azt hiszi, ehető. Ha pedig minden remény elvész, akkor jöhet a kő, amit a saját fejéhez ver, mint ahogy azt az imént vizionálta.
Telik az idő, a látási viszonyok egyre rosszabbak. Legjobb lenne egy fa ágain aludni, de fél kézzel csak az olyanokra tudja felhúzni magát, amik közel vannak a talajszinthez, akkor meg már tökmindegy lenne, ha a földön hajtaná álomra a fejét. Már majdnem elhatározza magát, hogy az egyik fa tövében betemeti magát avarral és megpróbál elaludni, ám végül a szerencse mellé pártol. A nem is olyan távolban egy meleg fényecskét fedez fel. Előveszi fegyverét és elindul a fényforrás felé. Sok veszíteni valója nincsen. Eszébe jutnak történetek a hosszú ideje bolyongó, fáradt vándorokról, akik azt látnak a távolban, amire vágynak, és lassan őrületbe esnek ettől. Ő még nem érzi úgy, hogy megőrült volna, úgyhogy tesz egy próbát. Óvatosan közelíti meg a tüzet, noha célja nem az, hogy az utolsó pillanatig rejtve maradjon és álmában elvágja az utazó (vagy utazók) torkát. Ez a stratégia csak akkor működne, ha tudná a másikról, hogy van valamije. A biztonság kedvéért azért kardját kivonva közelíti meg a kis tábort és a fa alatt pihenő törpét, aki remélhetőleg meghökken annyira az érkezőn, hogy az első szó Atkiráé legyen. *
– Csak nyugalom, nem akarlak bántani. Víz és étel kell, van neked? * Hangja száraz, merev. Bár próbálja palástolni, még soha senkinek nem örült annyira, mint most ennek a törpének. Habár még jobban örülne neki, ha a törpe rendelkezne is az említett javakkal és nem tűzzel-vassal kéne kiharcolnia, hogy kapjon is belőlük. *
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:13:51
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:13:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A lábai már egészen szaporán járnak, tán már kocogásnak is lehetne mondani ezt a tempót, bár sohasem vallaná be senkinek önként hogy elfutott az ingoványból mert megijedt a nyomasztó légkörtől. De már kijutott belőle, és csodák csodájára rátalált erre a bizonyos erdőségre.*
-Áh! A Kikötői erdőség! Érzem is.
*Beleszagol a levegőbe.*
-A jó tengeri sós szellő!
*Persze sosem szagolt még olyat, fogalma sincs milyen lehet így arról sincs semmi elképzelése, hogy roppant mód eltévedt. Ez nem az az erdő, és erre remélhetőleg nem túl későn fog rájönni. Egészen megfáradt az úton, úgyhogy úgy dönt itt fog éjszakázni, a nap már lassan lebukni látszik. Egy terebélyes fa tövét választja ki magának táborhelynek, és elindul pár száraz ágat gyűjteni hogy tüzet tudjon gyújtani. Remélhetőleg ez még ha bele is telik némi időbe, nem okoz gondot a törpének és ahogy a csillagok veszik át a hatalmat az ég végtelen harcmezein, ő már a kellemes ropogását hallhatja a lángoknak. Elégedetten nyújtózik nagyot és dől el az oldalára a hátizsákját használva párnaként hogy egy pihentetőt aludjon.*
-Áh! A Kikötői erdőség! Érzem is.
*Beleszagol a levegőbe.*
-A jó tengeri sós szellő!
*Persze sosem szagolt még olyat, fogalma sincs milyen lehet így arról sincs semmi elképzelése, hogy roppant mód eltévedt. Ez nem az az erdő, és erre remélhetőleg nem túl későn fog rájönni. Egészen megfáradt az úton, úgyhogy úgy dönt itt fog éjszakázni, a nap már lassan lebukni látszik. Egy terebélyes fa tövét választja ki magának táborhelynek, és elindul pár száraz ágat gyűjteni hogy tüzet tudjon gyújtani. Remélhetőleg ez még ha bele is telik némi időbe, nem okoz gondot a törpének és ahogy a csillagok veszik át a hatalmat az ég végtelen harcmezein, ő már a kellemes ropogását hallhatja a lángoknak. Elégedetten nyújtózik nagyot és dől el az oldalára a hátizsákját használva párnaként hogy egy pihentetőt aludjon.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-12-16 03:03:27
Üzenet elküldve: 2022-12-16 03:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
- Hogyan kerültem az erdőbe?
* Nem emlékszik sokra, csak egy törpére, két kutyára és egy zsákra. Hatalmas fák ölelik körbe a tisztást, amin áll. Sokáig nem marad mozdulatlan, mivel egyből bekapcsol az életösztön.
~ Húzós éjszaka lehetett... ~ Sietve magához ragadja a szablyáját, mely mellette hevert a porban. Nem mintha sokat segítene Erdőmélye vadállataival szemben. Ez viszont elég magabiztosságot ad neki, hogy felálljon és tegyen néhány lépést a tisztás közepe felé. Nincs jobb ötlete. *
* Nem emlékszik sokra, csak egy törpére, két kutyára és egy zsákra. Hatalmas fák ölelik körbe a tisztást, amin áll. Sokáig nem marad mozdulatlan, mivel egyből bekapcsol az életösztön.
~ Húzós éjszaka lehetett... ~ Sietve magához ragadja a szablyáját, mely mellette hevert a porban. Nem mintha sokat segítene Erdőmélye vadállataival szemben. Ez viszont elég magabiztosságot ad neki, hogy felálljon és tegyen néhány lépést a tisztás közepe felé. Nincs jobb ötlete. *
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:38:40
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:38:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Hallgatva az óriást és Anisst megnyugszik, az élelmük egyenlőre elég. A kisebb vadak után élelmüket még egy óriás ellenére is fenn tudják tartani. *
- Mondanám, hogy előre lovaglunk élelemért, de szerintem kibírjuk ennyivel is. Nem lesz probléma.
* Rántja meg a vállát, hogy utána most már felpattanjon a nyeregbe. Az úton békésen haladnak, és nem okoz számára problémát a lassított tempó, számított rá mindenkit, hogy nem lesz olyan könnyű ez a kaland, mint ahogy elképzelték. Kellő tájékozódási képesség nélkül bárki itt ragadhat, ahol medvék farkasok és a favágók által leginkább rettegett erdei párduc képviseli a vadon népének előkelőségét. A rutintalan erdőjárókat kis szerencsével egy láthatatlan erő visszavezeti a határra, vagy örökre odavesznek, ez történt Syndrával is majdnem, így belegondolva nem is olyan rossz a lassabb tempó. ~ Még a végén újra eltévedünk a semmibe. ~ *
- Mit szólnátok ha néhány hónap múlva újra próbálnánk a dolgot? Nem lenne ellenem, ha újra neki vágnánk egyszer.
* Ez a kérdés inkább az óriásnak szól, de partnernőjére is ugyanúgy ránéz. Hirtelen jött felindulásból észbe kap. *
- Aniss nem lenne kedved velem tartani? Szívesen bemutatnám a várost. Már egy ideje Artheniorban élek.
* Ravasz mosoly húzódik az arcán, de ezt senki nem láthatja. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Hallgatva az óriást és Anisst megnyugszik, az élelmük egyenlőre elég. A kisebb vadak után élelmüket még egy óriás ellenére is fenn tudják tartani. *
- Mondanám, hogy előre lovaglunk élelemért, de szerintem kibírjuk ennyivel is. Nem lesz probléma.
* Rántja meg a vállát, hogy utána most már felpattanjon a nyeregbe. Az úton békésen haladnak, és nem okoz számára problémát a lassított tempó, számított rá mindenkit, hogy nem lesz olyan könnyű ez a kaland, mint ahogy elképzelték. Kellő tájékozódási képesség nélkül bárki itt ragadhat, ahol medvék farkasok és a favágók által leginkább rettegett erdei párduc képviseli a vadon népének előkelőségét. A rutintalan erdőjárókat kis szerencsével egy láthatatlan erő visszavezeti a határra, vagy örökre odavesznek, ez történt Syndrával is majdnem, így belegondolva nem is olyan rossz a lassabb tempó. ~ Még a végén újra eltévedünk a semmibe. ~ *
- Mit szólnátok ha néhány hónap múlva újra próbálnánk a dolgot? Nem lenne ellenem, ha újra neki vágnánk egyszer.
* Ez a kérdés inkább az óriásnak szól, de partnernőjére is ugyanúgy ránéz. Hirtelen jött felindulásból észbe kap. *
- Aniss nem lenne kedved velem tartani? Szívesen bemutatnám a várost. Már egy ideje Artheniorban élek.
* Ravasz mosoly húzódik az arcán, de ezt senki nem láthatja. *
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-31 09:16:15
Üzenet elküldve: 2022-08-31 09:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
– Az mán igaz! * Helyesel Aniss szavaira és talán egy hangyányit el is szégyelli magát, hogy eddig még nem gondolt erre. *
– Aztat nem t'om. Nagy, ződ könyv vót. * Legalábbis úgy rémlik. Gondolatban viszont már máshol jár. Hiába olvasná el Arthenior könyvtárának minden egyes könyvét és tekercsét, akkor is lenne számos írás, amit még nem olvasott. Azokról nem is beszélve, amiket még senki nem írt le. Jobban belegondolva, rá kell jönnie, hogy mindvégig neki volt igaza, és próbálkozni is felesleges. Mit ér a tudás, ha nem teljes? Nyilván ezzel a logikával számos mágus, alkimista és miegyéb szembeszállhatna, de közülük vajmi keveset ismer az óriás. Ráadásul már arra sem emlékszik, hogy mikor ült le utoljára egy jót beszélgetni valamelyikükkel az élet nagy (vagy épp kicsiny) dolgairól.
Óriásunk tehát nagyrészt gondolataiba mélyedve sétál hazafelé, hiszen nyilvánvalóan óriásokhoz méltóan óriási méretekben is tűnődik mindenen. Így ami az ember fiának-lányának tán csak perceibe telhet, az Morwon számára több napi csemege. Nemcsak, mert mindent szépen lassan, többször is átgondol, hanem mert amikor gondolataiból kizökkenti egy közeli ág reccsenése vagy egy harkály kopácsolása, gondolatmenetét nem kizárt, hogy elölről kell kezdenie. Az sem segít a koncentrálásban, hogy az erdőben járva végig nyitott szemmel kell járnia, hátha meglát valamit, ami ehető. Persze az esetek többségében mire ő megállapítaná valamiről, hogy ehető, Syndra (vagy Aniss) már le is szüretelte. Ennek ellenére mondhatni jól megy a soruk és bár hangyákokat nem találnak, éhen sem halnak.
Néhány napot haladnak csak az erdőben, aztán végre rátérnek az útra, amely az ingoványos vidéken keresztül vezeti őket a város felé. *
– Innét már csak pár nap. * Szólal meg egyszer a melák. Az út nagy részében azonban továbbra is gondolataiba mélyedve halad tovább a többiekkel. Sajnos a mocsárvidéken még annyi élelmet sem fognak találni, mint Erdőmélyén, de így vagy úgy el kell, hogy érjék az Arthenior közelében lévő tanyákat. Ott pedig, ha az ott élők vendégszeretete még él, feltölthetik készleteiket és lepihenhetnek. Hacsak nem érzik majd úgy, hogy kibírják a városig és meg sem állnak a Pegazus fogadóig, ahol degeszre ehetik magukat. Bárhogy is legyen, a lehetőséget azért felveti óriásunk. *
– A város közelébe' van pár tanya, tán lepihenhetnénk valamelyikbe', ha az ottaniak megengedik. * Természetesen az, hogy ki mit enged meg a messziről jött vándoroknak, csak kisebb részt függ az illető vendégszeretetétől, mint inkább az aranytól, amit fizetnek neki. Legalábbis az emberek vidékén ez Morwon tapasztalata. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
– Az mán igaz! * Helyesel Aniss szavaira és talán egy hangyányit el is szégyelli magát, hogy eddig még nem gondolt erre. *
– Aztat nem t'om. Nagy, ződ könyv vót. * Legalábbis úgy rémlik. Gondolatban viszont már máshol jár. Hiába olvasná el Arthenior könyvtárának minden egyes könyvét és tekercsét, akkor is lenne számos írás, amit még nem olvasott. Azokról nem is beszélve, amiket még senki nem írt le. Jobban belegondolva, rá kell jönnie, hogy mindvégig neki volt igaza, és próbálkozni is felesleges. Mit ér a tudás, ha nem teljes? Nyilván ezzel a logikával számos mágus, alkimista és miegyéb szembeszállhatna, de közülük vajmi keveset ismer az óriás. Ráadásul már arra sem emlékszik, hogy mikor ült le utoljára egy jót beszélgetni valamelyikükkel az élet nagy (vagy épp kicsiny) dolgairól.
Óriásunk tehát nagyrészt gondolataiba mélyedve sétál hazafelé, hiszen nyilvánvalóan óriásokhoz méltóan óriási méretekben is tűnődik mindenen. Így ami az ember fiának-lányának tán csak perceibe telhet, az Morwon számára több napi csemege. Nemcsak, mert mindent szépen lassan, többször is átgondol, hanem mert amikor gondolataiból kizökkenti egy közeli ág reccsenése vagy egy harkály kopácsolása, gondolatmenetét nem kizárt, hogy elölről kell kezdenie. Az sem segít a koncentrálásban, hogy az erdőben járva végig nyitott szemmel kell járnia, hátha meglát valamit, ami ehető. Persze az esetek többségében mire ő megállapítaná valamiről, hogy ehető, Syndra (vagy Aniss) már le is szüretelte. Ennek ellenére mondhatni jól megy a soruk és bár hangyákokat nem találnak, éhen sem halnak.
Néhány napot haladnak csak az erdőben, aztán végre rátérnek az útra, amely az ingoványos vidéken keresztül vezeti őket a város felé. *
– Innét már csak pár nap. * Szólal meg egyszer a melák. Az út nagy részében azonban továbbra is gondolataiba mélyedve halad tovább a többiekkel. Sajnos a mocsárvidéken még annyi élelmet sem fognak találni, mint Erdőmélyén, de így vagy úgy el kell, hogy érjék az Arthenior közelében lévő tanyákat. Ott pedig, ha az ott élők vendégszeretete még él, feltölthetik készleteiket és lepihenhetnek. Hacsak nem érzik majd úgy, hogy kibírják a városig és meg sem állnak a Pegazus fogadóig, ahol degeszre ehetik magukat. Bárhogy is legyen, a lehetőséget azért felveti óriásunk. *
– A város közelébe' van pár tanya, tán lepihenhetnénk valamelyikbe', ha az ottaniak megengedik. * Természetesen az, hogy ki mit enged meg a messziről jött vándoroknak, csak kisebb részt függ az illető vendégszeretetétől, mint inkább az aranytól, amit fizetnek neki. Legalábbis az emberek vidékén ez Morwon tapasztalata. *
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:33:14
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:33:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Minden könyvet csak nem olvastál el Morwi! * Felkacag, hangja csilingelve száll tovább az óriás felé. * - Mi a címe a könyvnek? Biztos sok más szörny is van benne, engem érdekelne! * Csillannak fel őszintén a szemei és erősen bámul felfelé Óriásunk arcába. Mélyen egyetért azzal, hogy ne maradjanak sokáig az erdőben. Járt már többféle fák között, de ez egészen barátságtalan. A nap egyáltalán nem akar még egy pillanatra sem bekúszni, a szél metszőn borzolja fel a hátán a pihe szőrszálait, kevés ajándékot ad az utazónak és még ott van az emlegetett Erdőszellem is. Szerencsére azzal nem akadt dolguk, sőt, a nagyobb és veszélyesebb vadak is egyelőre elkerülték őket. *
- Igazad van Syndra, mikor idefelé jöttünk sokkal járhatóbb és világosabb volt az út, biztonságosabb. Nem hiába vagy te elf, értesz az ilyesmihez. Na, nem mintha Morwi nem, de őtőle meg biztos félnek, pedig barátságos egy óriás, én mondom! * Beszél mindenfélét, és láthatóan kedveli a mellette lévő párost. Igyekszik amíg mennek nem útba lenni, meg segíteni, ha kérik, ezen felül pedig továbbra is élelem után kutat, hogy mindig legyen mit enniük. Nyilvánvalóan nem ő fogja a legtöbb dolgot összegyűjteni, de próbálkozik. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Minden könyvet csak nem olvastál el Morwi! * Felkacag, hangja csilingelve száll tovább az óriás felé. * - Mi a címe a könyvnek? Biztos sok más szörny is van benne, engem érdekelne! * Csillannak fel őszintén a szemei és erősen bámul felfelé Óriásunk arcába. Mélyen egyetért azzal, hogy ne maradjanak sokáig az erdőben. Járt már többféle fák között, de ez egészen barátságtalan. A nap egyáltalán nem akar még egy pillanatra sem bekúszni, a szél metszőn borzolja fel a hátán a pihe szőrszálait, kevés ajándékot ad az utazónak és még ott van az emlegetett Erdőszellem is. Szerencsére azzal nem akadt dolguk, sőt, a nagyobb és veszélyesebb vadak is egyelőre elkerülték őket. *
- Igazad van Syndra, mikor idefelé jöttünk sokkal járhatóbb és világosabb volt az út, biztonságosabb. Nem hiába vagy te elf, értesz az ilyesmihez. Na, nem mintha Morwi nem, de őtőle meg biztos félnek, pedig barátságos egy óriás, én mondom! * Beszél mindenfélét, és láthatóan kedveli a mellette lévő párost. Igyekszik amíg mennek nem útba lenni, meg segíteni, ha kérik, ezen felül pedig továbbra is élelem után kutat, hogy mindig legyen mit enniük. Nyilvánvalóan nem ő fogja a legtöbb dolgot összegyűjteni, de próbálkozik. *
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-20 10:48:02
Üzenet elküldve: 2022-08-20 10:48:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra csak bólint az óriás szavaira, a nyeregbe még felesleges felűlni, hisz az aljnövényzet olyan dús, hogy lova könnyedén nyakát is ki törhetné. Megpróbál megbízható úton vonulni lovával vissza felé. Csak remélni tudja, hogy biztonságos és nyugodt útjuk lesz csupán. Az Morw szótlanságán nem lepődik meg, így próbálja tekintetét ő is a hangyákokra összpontosítani. ~ Talán még a végén így találjuk meg őket. ~ Rántja meg a vállát, hogy utána Aniss felé forduljon. *
- Csak az erdőből kell kikerülnünk, onnantól már nem lesz probléma.
* Mondja a lánynak, majd tovább megy az úton. Van annyi élelmük, hogy a haza út minden kényelmetlenség nélkül teljen. Árnyéknak is tele van a hasa, így lova miatt sem kell már aggódnia. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra csak bólint az óriás szavaira, a nyeregbe még felesleges felűlni, hisz az aljnövényzet olyan dús, hogy lova könnyedén nyakát is ki törhetné. Megpróbál megbízható úton vonulni lovával vissza felé. Csak remélni tudja, hogy biztonságos és nyugodt útjuk lesz csupán. Az Morw szótlanságán nem lepődik meg, így próbálja tekintetét ő is a hangyákokra összpontosítani. ~ Talán még a végén így találjuk meg őket. ~ Rántja meg a vállát, hogy utána Aniss felé forduljon. *
- Csak az erdőből kell kikerülnünk, onnantól már nem lesz probléma.
* Mondja a lánynak, majd tovább megy az úton. Van annyi élelmük, hogy a haza út minden kényelmetlenség nélkül teljen. Árnyéknak is tele van a hasa, így lova miatt sem kell már aggódnia. *
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:29:58
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Habár a patak megtalálása reményt adott a csapatnak, ez a remény napról napra halványodik, ahogy egyre távolodnak az úttól, de hangyákoknak nyoma sincs. Az élelemszerzésben Morwon is besegít, de se ő, se társai nem találnak olyat, amivel egy - legfeljebb két - napnál tovább jóllaknának. Végül Syndra veti fel először, hogy forduljanak vissza. Illetve nem először, de legutóbb úgy döntöttek, hogy továbbhaladnak. Morwon kissé csalódottan, de egyetértően bólint. *
- Legyen úgy. * Válaszolja röviden, miután Aniss is elmondta véleményét. *
- Menjünk vissza. Ám a könyvekbe' nem írnak róluk semmit se! Olvastam! * Emeli ki és még mielőtt ismét valaki kételkedni kezdene szavaiban, meg is erősíti kijelentését. *
- Bezony, én! * Aztán elnéz a távolba, mintha abban reménykedne, hogy még az utolsó pillanatban meglát egy óriás-hangyát, alighanem hiába. *
- Tán a pusztába' nagyobb szerencsénk akad majdan. Ám most induljunk visszafele a városba! * Ő sem ellenkezik, így bizonyára senkinek sem lesz ellenvetése. Pajtásék felé néz. A hátasoknak eddig nem vették hatalmas hasznát, hiszen nem volt mit cipelniük, de ez számukra alighanem pozitívum. Aztán visszanéz a lányokra. *
- Induljunk is! De az este vigyázzunk, nehogy az irbiszek megegyék Pajtásékat! * Hívja fel a figyelmet a potenciális veszélyre. Azután el is indul. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Habár a patak megtalálása reményt adott a csapatnak, ez a remény napról napra halványodik, ahogy egyre távolodnak az úttól, de hangyákoknak nyoma sincs. Az élelemszerzésben Morwon is besegít, de se ő, se társai nem találnak olyat, amivel egy - legfeljebb két - napnál tovább jóllaknának. Végül Syndra veti fel először, hogy forduljanak vissza. Illetve nem először, de legutóbb úgy döntöttek, hogy továbbhaladnak. Morwon kissé csalódottan, de egyetértően bólint. *
- Legyen úgy. * Válaszolja röviden, miután Aniss is elmondta véleményét. *
- Menjünk vissza. Ám a könyvekbe' nem írnak róluk semmit se! Olvastam! * Emeli ki és még mielőtt ismét valaki kételkedni kezdene szavaiban, meg is erősíti kijelentését. *
- Bezony, én! * Aztán elnéz a távolba, mintha abban reménykedne, hogy még az utolsó pillanatban meglát egy óriás-hangyát, alighanem hiába. *
- Tán a pusztába' nagyobb szerencsénk akad majdan. Ám most induljunk visszafele a városba! * Ő sem ellenkezik, így bizonyára senkinek sem lesz ellenvetése. Pajtásék felé néz. A hátasoknak eddig nem vették hatalmas hasznát, hiszen nem volt mit cipelniük, de ez számukra alighanem pozitívum. Aztán visszanéz a lányokra. *
- Induljunk is! De az este vigyázzunk, nehogy az irbiszek megegyék Pajtásékat! * Hívja fel a figyelmet a potenciális veszélyre. Azután el is indul. *
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-09 21:58:08
Üzenet elküldve: 2022-08-09 21:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Kezd belefáradni a sikertelenségbe, jól árulkodó érzelmek futnak végig rajta. Amint észreveszik ezt a többiek, igyekszik, hogy ez ne látszódjon, és többé-kevésbé sikerül is. Talán nem látják meg rajta, hogy nincs már olyan jó kedve az egészhez, hiszen mindenfélét láttak már, csak "hangyákokat" nem sodortak feléjük az istenek. Azért el tudja képzelni, hogy nem is léteznek. Igyekszik minden segítségre és nem útba lenni a többiek számára, többnyire bogyókat és gombákat gyűjt, amikre eleinte rámondják, hogy ehető, később már maga is megjegyzi azt. De legalább nem éhesek, szomjasak és kezd beleszokni a vadonba, már kezdi meglátni, hogy sokan mit szeretnek az erdei életbe. Ennek ellenére ő jobban szereti a kényelmet ennél, így későbbiekben is arra fog törekedni, hogy legyen elég pénze majd mindenre. *
- Igaza lehet Syndrának Morwi. Még az is lehet, hogy ebben az évszakban a "hangyákok" nem aktívak, hanem pihennek. * Vonja meg a vállát, mert némi alaptudása van, és tudja, hogy sok állat van, aki nem nagyon csinál semmit mondjuk a hideg időszakokban. Talán ezek is ilyenek, talán nem itt tanyáznak és ahogy már magában megállapította: talán nem is léteznek. *
- Én is arra szavazok, hogy menjünk vissza. Egészen bejárhattuk ezt a területet és már bele kellett volna botlanunk ezekbe az állatokba, ahogy Morwi leírta őket. Gondolom nem magányosan élnek, hanem sokan. Csak észrevettünk volna már. Na meg kicsit el is áradtam itt a bóklászásban, de szerencsére velem vagytok, így szívesen tettem. Én visszamennék és jobban utánakérdeznék ezeknek a "hanygákoknak". Talán van valami könyvtár, ahol tudnak segíteni, nem? * Nincs róla elképzelése, hogy lenne ilyen, csak tudja, hogy a levegő városában akad könyvtár. Ott pedig lehet olyan könyv, ahol le van írva, illetve vannak tapasztalt vadászok és utazók is, akik tudhatnak ezekről. Végül ő is odanéz a kedvenc óriására és várja, hogy mit dönt ő. Végül is az ő kedvéért jött el, és ha maradni szeretne, Aniss maradni fog... kivéve, ha Syndra elmenne, mert tudja, hogy ketten nem élnék túl feltétlenül az erdőben bóklászást. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Kezd belefáradni a sikertelenségbe, jól árulkodó érzelmek futnak végig rajta. Amint észreveszik ezt a többiek, igyekszik, hogy ez ne látszódjon, és többé-kevésbé sikerül is. Talán nem látják meg rajta, hogy nincs már olyan jó kedve az egészhez, hiszen mindenfélét láttak már, csak "hangyákokat" nem sodortak feléjük az istenek. Azért el tudja képzelni, hogy nem is léteznek. Igyekszik minden segítségre és nem útba lenni a többiek számára, többnyire bogyókat és gombákat gyűjt, amikre eleinte rámondják, hogy ehető, később már maga is megjegyzi azt. De legalább nem éhesek, szomjasak és kezd beleszokni a vadonba, már kezdi meglátni, hogy sokan mit szeretnek az erdei életbe. Ennek ellenére ő jobban szereti a kényelmet ennél, így későbbiekben is arra fog törekedni, hogy legyen elég pénze majd mindenre. *
- Igaza lehet Syndrának Morwi. Még az is lehet, hogy ebben az évszakban a "hangyákok" nem aktívak, hanem pihennek. * Vonja meg a vállát, mert némi alaptudása van, és tudja, hogy sok állat van, aki nem nagyon csinál semmit mondjuk a hideg időszakokban. Talán ezek is ilyenek, talán nem itt tanyáznak és ahogy már magában megállapította: talán nem is léteznek. *
- Én is arra szavazok, hogy menjünk vissza. Egészen bejárhattuk ezt a területet és már bele kellett volna botlanunk ezekbe az állatokba, ahogy Morwi leírta őket. Gondolom nem magányosan élnek, hanem sokan. Csak észrevettünk volna már. Na meg kicsit el is áradtam itt a bóklászásban, de szerencsére velem vagytok, így szívesen tettem. Én visszamennék és jobban utánakérdeznék ezeknek a "hanygákoknak". Talán van valami könyvtár, ahol tudnak segíteni, nem? * Nincs róla elképzelése, hogy lenne ilyen, csak tudja, hogy a levegő városában akad könyvtár. Ott pedig lehet olyan könyv, ahol le van írva, illetve vannak tapasztalt vadászok és utazók is, akik tudhatnak ezekről. Végül ő is odanéz a kedvenc óriására és várja, hogy mit dönt ő. Végül is az ő kedvéért jött el, és ha maradni szeretne, Aniss maradni fog... kivéve, ha Syndra elmenne, mert tudja, hogy ketten nem élnék túl feltétlenül az erdőben bóklászást. *
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:55:06
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:55:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A nyomok nem éppen célravezetőek, nem-igen talál bármilyen nyomot is a hangyákoktól. Nagyobb termetű fenevadak, vagy éppen kis termetű állatokat bőven észrevesz, de rovarszerű lényeknek nyomára nem lel. Mérgek keresésével sem jár sikerrel Syndra, pedig mindent elkövetett az üggyel kapcsolatban. Az istenek áldásából alkalmanként néhány állatot elejt az íjával, és társai segítségével, így éhen nem maradnak. Az eddigi keresést mégis csalódottsággal fogadja, fogalma sincs, hogy pontosan mit keressen, tisztában van vele, hogy készleteik is bőszen fogytán vannak, lovának épségét sem kockáztatná szívesen, így kutyagolás közben felveti társai felé a probléma gyökerét. *
- Egyenlőre se nyomukat nem találom, sem pedig mást. Ideje lenne átgondolni a helyzetünket. Túlbecsültük a tudásunk, és egyben a készleteink. Hosszú távon a hegyek között nem fogunk élelemre lelni, ahogyan vízre se.
* Mutat fel az előttük álló hegység felé. Nem szégyen vissza fordulni míg megtehetik, még mindig jobb, mintha a halál szele lepné meg őket. *
- Nem vagyok semmi jónak elrontója, de jobb lenne vissza fordulni, és nagyobb készletekkel újra neki vágni. Mondjuk, legalább 2 hati készlettel, kötéllel, lánccal, fáklyákkal, és sok más dologgal. Akkor este is haladhatnánk, de ennyi élelemmel felelőtlenség volt elindulnunk. Már nekem sincs mit megosztani, van még egy kevés nyulunk a reggeli fogásból, de ha hegy előtt nem gyűjtünk több élelmet...
* Sóhajt fel az elf, de utána hamar válla fölött áthajítja rakoncátlan tincseit. Nem áll szándékában bárkit is vádolni a felelőtlen vásárlásért, így inkább többesszámban beszél velük. Anissra pillantva tisztában van vele, hogy a lány még túlságosan tapasztalatlan egy ilyen veszélyes útra, talán még ő maga is veszélynek van kitéve. A bárgyú óriásra tekint segélykérőn, tudja jól, hogy a termetes férfi még bőven bírná az utat egyedül, de Syndra kétli, hogy nem bánná meg ha közben társai elhullanak mellőle. *
- Mi legyen?
* Kérdi ridegen társait, nem fog tiltakozni, hogy folytassák útjukat, de jobban érezné magát, ha nagyobb esélyt adnának maguknak. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A nyomok nem éppen célravezetőek, nem-igen talál bármilyen nyomot is a hangyákoktól. Nagyobb termetű fenevadak, vagy éppen kis termetű állatokat bőven észrevesz, de rovarszerű lényeknek nyomára nem lel. Mérgek keresésével sem jár sikerrel Syndra, pedig mindent elkövetett az üggyel kapcsolatban. Az istenek áldásából alkalmanként néhány állatot elejt az íjával, és társai segítségével, így éhen nem maradnak. Az eddigi keresést mégis csalódottsággal fogadja, fogalma sincs, hogy pontosan mit keressen, tisztában van vele, hogy készleteik is bőszen fogytán vannak, lovának épségét sem kockáztatná szívesen, így kutyagolás közben felveti társai felé a probléma gyökerét. *
- Egyenlőre se nyomukat nem találom, sem pedig mást. Ideje lenne átgondolni a helyzetünket. Túlbecsültük a tudásunk, és egyben a készleteink. Hosszú távon a hegyek között nem fogunk élelemre lelni, ahogyan vízre se.
* Mutat fel az előttük álló hegység felé. Nem szégyen vissza fordulni míg megtehetik, még mindig jobb, mintha a halál szele lepné meg őket. *
- Nem vagyok semmi jónak elrontója, de jobb lenne vissza fordulni, és nagyobb készletekkel újra neki vágni. Mondjuk, legalább 2 hati készlettel, kötéllel, lánccal, fáklyákkal, és sok más dologgal. Akkor este is haladhatnánk, de ennyi élelemmel felelőtlenség volt elindulnunk. Már nekem sincs mit megosztani, van még egy kevés nyulunk a reggeli fogásból, de ha hegy előtt nem gyűjtünk több élelmet...
* Sóhajt fel az elf, de utána hamar válla fölött áthajítja rakoncátlan tincseit. Nem áll szándékában bárkit is vádolni a felelőtlen vásárlásért, így inkább többesszámban beszél velük. Anissra pillantva tisztában van vele, hogy a lány még túlságosan tapasztalatlan egy ilyen veszélyes útra, talán még ő maga is veszélynek van kitéve. A bárgyú óriásra tekint segélykérőn, tudja jól, hogy a termetes férfi még bőven bírná az utat egyedül, de Syndra kétli, hogy nem bánná meg ha közben társai elhullanak mellőle. *
- Mi legyen?
* Kérdi ridegen társait, nem fog tiltakozni, hogy folytassák útjukat, de jobban érezné magát, ha nagyobb esélyt adnának maguknak. *
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-08 08:15:36
Üzenet elküldve: 2022-08-08 08:15:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Az erdőmélyi kaland már egy hata tart és bár a triónak sikerült vizet és élelmet találni, hisz mindebben gazdag a vadon, ám a keresett "hangyákoknak" se híre, se hamva. A vadászat hol sikerül, hol nem, de nem kell panaszkodniuk, ha nem mohók, hogy magukra haragítsák az Erdőszellemet, akkor ugyan nem fényűzően élnek, de nem kell nélkülözniük. Kimondottan mérgező növényeket, amelyek alkalmasak lennének életek kioltására, nem talál a csapat egyik tagja sem. Ki azért, mert nem tudja, mit keressen, más meg azért, mert legfeljebb olyat talál, amelyből egy rétre valót meg kellene enni, hogy halálos legyen. Teába főzve, ételbe rejtve ki lehetne érezni a cianid keserű ízét és legfeljebb szédülést, gyomorrontást tudna okozni, halált csak komoly mennyiségben. Egyszerű gyomok ezek amelyek az avar alatt nőnek, az állatok messzire elkerülik.
Az erdő különben nyugodt körülöttük, vannak veszélyes pillanatok, egy-egy irbisz közelíti meg őket, lupus fulgurok éjjeli vonítását sodorja feléjük a szél, de ha elkerülik a vadászterületüket, nem akadnak össze velük. Minden a hármason múlik.
A második hat kezdődik, akár beljebb is haladhattak Erdőmélye vadonjába, ám a keresett lényeknek nyoma sincs. Ők is tudják, hogy ezek a különleges állatok - vagy rovarok - kietlen területen élnek, ám úgy tűnik, Erdőmélye sem elég lakatlan ahhoz, hogy a nyomukra bukkanjanak. Talán északabbra kellene menniük, fel a hegyek felé, ki tudja, lehet, sikerrel járnak.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Az erdőmélyi kaland már egy hata tart és bár a triónak sikerült vizet és élelmet találni, hisz mindebben gazdag a vadon, ám a keresett "hangyákoknak" se híre, se hamva. A vadászat hol sikerül, hol nem, de nem kell panaszkodniuk, ha nem mohók, hogy magukra haragítsák az Erdőszellemet, akkor ugyan nem fényűzően élnek, de nem kell nélkülözniük. Kimondottan mérgező növényeket, amelyek alkalmasak lennének életek kioltására, nem talál a csapat egyik tagja sem. Ki azért, mert nem tudja, mit keressen, más meg azért, mert legfeljebb olyat talál, amelyből egy rétre valót meg kellene enni, hogy halálos legyen. Teába főzve, ételbe rejtve ki lehetne érezni a cianid keserű ízét és legfeljebb szédülést, gyomorrontást tudna okozni, halált csak komoly mennyiségben. Egyszerű gyomok ezek amelyek az avar alatt nőnek, az állatok messzire elkerülik.
Az erdő különben nyugodt körülöttük, vannak veszélyes pillanatok, egy-egy irbisz közelíti meg őket, lupus fulgurok éjjeli vonítását sodorja feléjük a szél, de ha elkerülik a vadászterületüket, nem akadnak össze velük. Minden a hármason múlik.
A második hat kezdődik, akár beljebb is haladhattak Erdőmélye vadonjába, ám a keresett lényeknek nyoma sincs. Ők is tudják, hogy ezek a különleges állatok - vagy rovarok - kietlen területen élnek, ám úgy tűnik, Erdőmélye sem elég lakatlan ahhoz, hogy a nyomukra bukkanjanak. Talán északabbra kellene menniük, fel a hegyek felé, ki tudja, lehet, sikerrel járnak.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-07 00:02:03
Üzenet elküldve: 2022-08-07 00:02:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
* Hegyeket felváltotta az erdő. A karaván utat végtelennek tűnő erdő veszi körben. Hojuw megáll végtelennek tűnő útja közben pihenni. Pihenője közben tekinti a körülette lévő tájra szegeződik. Az erdei tájról eszébe jut Wegtoren várasa környékén lévő erdő. Néhány percig vissza emlékezik erdővel kapcsolatos emlékeivel. Enyhén elmosolyodik és újra visszatér ereje út folytatásához. Folytatja tovább útját a karaván úton. Haladása közben egyre zártabb és sötétebb válik az erdő körülötte, már semennyire se emlékeztette emlékeibe élő Wegtoren városa környéki erdőre. Lassítás nélkül lépésről, lépésre haladót célja felé, ami Arthenior város elérése. *
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-06 10:59:06
Üzenet elküldve: 2022-07-06 10:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az óriások általában nem a bölcsességükről híresek – ellenben Morwon nagyon sokat szokott gondolkodni a világ nagy dolgain, így Syndra kérdése kissé bántja, de nem fog emiatt jelenetet rendezni. Főleg úgy, hogy az elfnek igaza van – habár természetesen az óriás ezt továbbra sem ismeri el. A szavazást furcsa megoldásnak tartja.
~ Minek nyújtózkodni, ha mondhatjuk is, hogy mit akarunk? Eleddig erről volt szó! ~ Egy kicsit bután tekint le a másik kettőre. Az elf szavazatán nem lepődik meg. Aniss egy hangyányit többet gondolkodik a dolgon, ám végül ő is a vadászat mellett szavaz, ezzel – ha Morwon számításai helytállóak – el is döntve a választást. Morwon megvonja vállait és végül ő is felemeli mancsát, bár az értelmét továbbra sem érti. *
– Legyen há'! De én tudok ám vadászni! * Elő is veszi hatalmas számszeríját, hátha eddig nem vették volna észre az oldalán lógó fegyvert. *
– Csak nehogy megin' eltévedjetek! * Hangjában egy parányi gúny érződik. Ha már nem álltak le csapdákat készíteni, majd a vadászat terén bizonyít. A hangyákok meg bizonyára megvárják őket. Továbbindulnak tehát, eleinte a folyó mentén vagy, ha találnak egy csapást, akkor arrafelé, mivel más javaslat egyelőre nem érkezett. Kisvártatva Morwon újra megszólal. *
– Pajtásékat hun hagyjuk? * Ha még emlékezne arra, hogy Syndra korábban a hátasok hátrahagyása mellett érvelt, most bizonyára nem kérdezne rá erre ilyen könnyeden, de hát az óriások nem is az emlékezőképességükről híresek. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az óriások általában nem a bölcsességükről híresek – ellenben Morwon nagyon sokat szokott gondolkodni a világ nagy dolgain, így Syndra kérdése kissé bántja, de nem fog emiatt jelenetet rendezni. Főleg úgy, hogy az elfnek igaza van – habár természetesen az óriás ezt továbbra sem ismeri el. A szavazást furcsa megoldásnak tartja.
~ Minek nyújtózkodni, ha mondhatjuk is, hogy mit akarunk? Eleddig erről volt szó! ~ Egy kicsit bután tekint le a másik kettőre. Az elf szavazatán nem lepődik meg. Aniss egy hangyányit többet gondolkodik a dolgon, ám végül ő is a vadászat mellett szavaz, ezzel – ha Morwon számításai helytállóak – el is döntve a választást. Morwon megvonja vállait és végül ő is felemeli mancsát, bár az értelmét továbbra sem érti. *
– Legyen há'! De én tudok ám vadászni! * Elő is veszi hatalmas számszeríját, hátha eddig nem vették volna észre az oldalán lógó fegyvert. *
– Csak nehogy megin' eltévedjetek! * Hangjában egy parányi gúny érződik. Ha már nem álltak le csapdákat készíteni, majd a vadászat terén bizonyít. A hangyákok meg bizonyára megvárják őket. Továbbindulnak tehát, eleinte a folyó mentén vagy, ha találnak egy csapást, akkor arrafelé, mivel más javaslat egyelőre nem érkezett. Kisvártatva Morwon újra megszólal. *
– Pajtásékat hun hagyjuk? * Ha még emlékezne arra, hogy Syndra korábban a hátasok hátrahagyása mellett érvelt, most bizonyára nem kérdezne rá erre ilyen könnyeden, de hát az óriások nem is az emlékezőképességükről híresek. *
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-05 19:32:44
Üzenet elküldve: 2022-07-05 19:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Anissnak fogalma sincs, hogy melyik lenne jó választás a szavazást illetően. Ha sok csapdájuk lenne már, mindig lenne bőségesen mit enniük, ez biztos. Azonban sem felszerelésük, sem pedig idejük nem nagyon van... mivel, hogy nincs tartalékuk, egyedül talán szomjúságukat tudnák oltani mindig. Végül ő is a vadászatra teszi fel a kezét.*
- A vízhez viszont mindig vissza kellene találnunk, vagy az is lehet, hogy a víz mentén kéne vadászni. Az állatok csak isznak, nem? *Néz előbb Syndrara majd az óriásra. Ha így tennének biztosan nem kerülnék el a kis patakot, így fürödni és inni is tudnának. *
- Vagy keressük egy csapát, ami a víz közelébe vezet, biztos járnak ide inni kevésbé veszélyes vadak is. Syndra pedig ügyes íjász lehet, Morwi te meg bárkit legyőzöl. * Mondja elég nagy meggyőződéssel. De ezt nem nehéz megtennie, mert tökéletesen így is gondolja. Így aztán vár, hogy mi lesz, és már kezd izgulni, hogy talán vadászhat a csinos elf lánnyal. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Anissnak fogalma sincs, hogy melyik lenne jó választás a szavazást illetően. Ha sok csapdájuk lenne már, mindig lenne bőségesen mit enniük, ez biztos. Azonban sem felszerelésük, sem pedig idejük nem nagyon van... mivel, hogy nincs tartalékuk, egyedül talán szomjúságukat tudnák oltani mindig. Végül ő is a vadászatra teszi fel a kezét.*
- A vízhez viszont mindig vissza kellene találnunk, vagy az is lehet, hogy a víz mentén kéne vadászni. Az állatok csak isznak, nem? *Néz előbb Syndrara majd az óriásra. Ha így tennének biztosan nem kerülnék el a kis patakot, így fürödni és inni is tudnának. *
- Vagy keressük egy csapát, ami a víz közelébe vezet, biztos járnak ide inni kevésbé veszélyes vadak is. Syndra pedig ügyes íjász lehet, Morwi te meg bárkit legyőzöl. * Mondja elég nagy meggyőződéssel. De ezt nem nehéz megtennie, mert tökéletesen így is gondolja. Így aztán vár, hogy mi lesz, és már kezd izgulni, hogy talán vadászhat a csinos elf lánnyal. *
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:18:09
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra butaságnak tartja, hogy csapdát készítsenek. Veszélyes időpazarlásnak érzi, ami nem csoda, hisz egy árva falat élelmük sem maradt. Az arcára kiül az aggodalom, de a mosolyt továbbra is fenn tartja. *
- Biztos vagy benne, hogy bölcs döntés lenne most csapdát készíteni? Egy árva élelmiszerünk sincs, még a vissza útra se. Akár mozgásba maradunk, vagy esetleg készítünk csapdát, ugyanúgy kimerítő lesz számunkra. De csapda esetén megfelelő helyen el is kell helyezni.
* Teszi gyorsan hozzá az elf, elég gyakran készített különféle szerkezeteket az élete során, de ezt nem fogja semelyik orrára kötni. Ő szívesen szórakozgatna és barkácsolna különféle csapdákat, de ahhoz is élelem szükségeltetik, ha ráfókuszálnak a vadászatra, akkor könnyen megoldhatják a hiányát, de ha csak az időt pazarolják barkácsolással, az éhség hamar utat tör lelkük mélyére. *
- Szerintem maradjunk a vadászatnál, de hárman vagyunk. Szavazzunk, aki csapdákat akar készíteni, az emelje fel a kezét.
* Tekintetével társait figyeli. Egy kis szünetet hagy szavai között, hogy utána a másik lehetőséget is felajánlja. *
- Most pedig aki a vadászatra szavaz.
* Határozottan felemeli a kezét, és utána körülnéz. Bármi is történik a szavazás alatt rábólint, nem fog akadékoskodni, az út alatt gombák keresésével tölti az idejét, és mérgező növények felkutatásával. ~ Ártani nem árt. ~ *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra butaságnak tartja, hogy csapdát készítsenek. Veszélyes időpazarlásnak érzi, ami nem csoda, hisz egy árva falat élelmük sem maradt. Az arcára kiül az aggodalom, de a mosolyt továbbra is fenn tartja. *
- Biztos vagy benne, hogy bölcs döntés lenne most csapdát készíteni? Egy árva élelmiszerünk sincs, még a vissza útra se. Akár mozgásba maradunk, vagy esetleg készítünk csapdát, ugyanúgy kimerítő lesz számunkra. De csapda esetén megfelelő helyen el is kell helyezni.
* Teszi gyorsan hozzá az elf, elég gyakran készített különféle szerkezeteket az élete során, de ezt nem fogja semelyik orrára kötni. Ő szívesen szórakozgatna és barkácsolna különféle csapdákat, de ahhoz is élelem szükségeltetik, ha ráfókuszálnak a vadászatra, akkor könnyen megoldhatják a hiányát, de ha csak az időt pazarolják barkácsolással, az éhség hamar utat tör lelkük mélyére. *
- Szerintem maradjunk a vadászatnál, de hárman vagyunk. Szavazzunk, aki csapdákat akar készíteni, az emelje fel a kezét.
* Tekintetével társait figyeli. Egy kis szünetet hagy szavai között, hogy utána a másik lehetőséget is felajánlja. *
- Most pedig aki a vadászatra szavaz.
* Határozottan felemeli a kezét, és utána körülnéz. Bármi is történik a szavazás alatt rábólint, nem fog akadékoskodni, az út alatt gombák keresésével tölti az idejét, és mérgező növények felkutatásával. ~ Ártani nem árt. ~ *
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-01 12:30:08
Üzenet elküldve: 2022-07-01 12:30:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A többiek nem értékelik annyira felfedezését, mint ő maga, de attól még a csapdák készítése nem elvetendő ötlet. Legalábbis neki nem tűnik az élelemszerzés és a csapdakészítés összeegyezhetetlen műveletnek. Egyből válaszol is. *
– Há' akkó' csináljunk egyszerű csapdákat! * Az egyszerű dolgokat egyébként is jobban kedveli, mint a bonyolultakat. *
– Rakjuk őket a víz közelébe, oszt' majd visszafelé jövet meglátjuk, hogy hangyákokat vagy nyulakat találunk bennök. * Végül azonban megvonja vállait. *
– De nekem oszt' mindegy. * Nehéz lesz végleges döntést hozniuk, ha nincs valaki, aki kezébe veszi az irányítást, márpedig – ebben a kérdésben legalábbis – Morwon nem a legtapasztaltabb. Úgyhogy összekulcsolja kezeit maga előtt és lenéz a másik kettőre, bár kettejük közül is inkább az elf nő tekintetét keresi. *
– Legyen ahogy akarjátok, de ha csak egy helyben ácsorgunk, se hangyákot, se ételt nem találunk! * Ez persze nem biztos, hiszen bármikor szembe jöhet velük egy csapat hangya vagy egy terített asztal az erdő közepén… Viszont erre aligha alapozhatják a tervüket. Úgyhogy azt teszi, amit Syndráék javasolnak. Ha csapdát készítenek, besegít abban, ha inkább továbbmennek, akkor sem ellenkezik. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A többiek nem értékelik annyira felfedezését, mint ő maga, de attól még a csapdák készítése nem elvetendő ötlet. Legalábbis neki nem tűnik az élelemszerzés és a csapdakészítés összeegyezhetetlen műveletnek. Egyből válaszol is. *
– Há' akkó' csináljunk egyszerű csapdákat! * Az egyszerű dolgokat egyébként is jobban kedveli, mint a bonyolultakat. *
– Rakjuk őket a víz közelébe, oszt' majd visszafelé jövet meglátjuk, hogy hangyákokat vagy nyulakat találunk bennök. * Végül azonban megvonja vállait. *
– De nekem oszt' mindegy. * Nehéz lesz végleges döntést hozniuk, ha nincs valaki, aki kezébe veszi az irányítást, márpedig – ebben a kérdésben legalábbis – Morwon nem a legtapasztaltabb. Úgyhogy összekulcsolja kezeit maga előtt és lenéz a másik kettőre, bár kettejük közül is inkább az elf nő tekintetét keresi. *
– Legyen ahogy akarjátok, de ha csak egy helyben ácsorgunk, se hangyákot, se ételt nem találunk! * Ez persze nem biztos, hiszen bármikor szembe jöhet velük egy csapat hangya vagy egy terített asztal az erdő közepén… Viszont erre aligha alapozhatják a tervüket. Úgyhogy azt teszi, amit Syndráék javasolnak. Ha csapdát készítenek, besegít abban, ha inkább továbbmennek, akkor sem ellenkezik. *
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-26 20:46:12
Üzenet elküldve: 2022-06-26 20:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Jól esik neki, hogy találtak egy kisebb patakot, más néven csermelyt, mert a felfrissülés igazán jól esik neki. Nem beszélve a kiszáradt ajkairól, amik már majdnem cserepesedni kezdtek, túlzással. De most, hogy találtak vizet, máris valahogy előhozta belőle újra a reményt, hogy mégsem mennek üres kézzel majd haza. Mert arra már rájött, hogy még ő is csalódott lenne, ha tényleg semmit sem találnának, mert ahhoz ez a „kaland” mérhetetlenül fárasztó és idegesítő volt a sok kényelmetlenség miatt. Szerencsére a társaság kárpótolja, az elf nő pedig egészen a szívébe lopta magát, ahogy a mogorva óriás is. Mindkettőjük kicsit másképpen, de ez természetes, Aniss mindkettőben jóbarátot lát, Syndrában talán még többet is, de nem tud ezekkel az érzésekkel most foglalkozni, miközben ilyen hűsítő a víz. *
- Ez igaz, látszik, hogy tapasztaltabb vagy ebben. * Egyezik ki Syndrával, mert valóban több fényre lenne szükségük a növényeknek ahhoz, hogy egyáltalán teremjenek. Habár gombákat találhatnának, ő nagyon nem ért hozzájuk, így továbbra sem meri javasolni sem azt, hogy gyűjtsék őket. Ekkor javasolja azt, hogy maradjanak a patak mentén, mert akkor legalább vizük lesz és könnyebben találnak vadakat is. Kacag, ahogy az óriás barátja magához öleli „finoman”, meg egy kicsit piheg is utána, amikor a másik leteszi őt, mert éppen nem kapott levegőt, de nem rója fel Morwonnak. ha nem is került a hátára, ez már most több, mint hitte volna. A nagy bejelentést Syndra tudása lombozza le az elf szavai ellenére, hiszen ő sem tudta, hogy a hangyák hogyan táplálkoznak pontosan. Bár az óriáshangyák véleménye szerint nem biztos, hogy a harmatot nyalogatják, de ezt nem tudná komolyan megerősíteni. Amikor Syndra megöleli, jól esik neki, a fogdosódásra pedig szégyenlősen beharapja az ajkait. Nem tud mit kezdeni még ezzel, az elf nagyon közvetlen ő meg szégyenlős is hármasban, de nem is akarja Syndrát visszautasítani. Így aztán marad ebben az állapotban, miközben folyik a diskurzus a csapdákat illetően. Úgy néz ki, hogy ő már beleesett egybe. *
- Igen, elég hiányosak. Szerintem is keressünk élelmet és ha közben jönnek a hangyák, csak még jobb, nem, Morwi? * Odafordul az óriás felé, és elpirulva kérdezget, miközben próbál egy kicsit kihátrálni Syndra kezei közül. Nem mintha bánná, csak úgy érzi, hogy nem ez a legjobb pillanat erre. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Jól esik neki, hogy találtak egy kisebb patakot, más néven csermelyt, mert a felfrissülés igazán jól esik neki. Nem beszélve a kiszáradt ajkairól, amik már majdnem cserepesedni kezdtek, túlzással. De most, hogy találtak vizet, máris valahogy előhozta belőle újra a reményt, hogy mégsem mennek üres kézzel majd haza. Mert arra már rájött, hogy még ő is csalódott lenne, ha tényleg semmit sem találnának, mert ahhoz ez a „kaland” mérhetetlenül fárasztó és idegesítő volt a sok kényelmetlenség miatt. Szerencsére a társaság kárpótolja, az elf nő pedig egészen a szívébe lopta magát, ahogy a mogorva óriás is. Mindkettőjük kicsit másképpen, de ez természetes, Aniss mindkettőben jóbarátot lát, Syndrában talán még többet is, de nem tud ezekkel az érzésekkel most foglalkozni, miközben ilyen hűsítő a víz. *
- Ez igaz, látszik, hogy tapasztaltabb vagy ebben. * Egyezik ki Syndrával, mert valóban több fényre lenne szükségük a növényeknek ahhoz, hogy egyáltalán teremjenek. Habár gombákat találhatnának, ő nagyon nem ért hozzájuk, így továbbra sem meri javasolni sem azt, hogy gyűjtsék őket. Ekkor javasolja azt, hogy maradjanak a patak mentén, mert akkor legalább vizük lesz és könnyebben találnak vadakat is. Kacag, ahogy az óriás barátja magához öleli „finoman”, meg egy kicsit piheg is utána, amikor a másik leteszi őt, mert éppen nem kapott levegőt, de nem rója fel Morwonnak. ha nem is került a hátára, ez már most több, mint hitte volna. A nagy bejelentést Syndra tudása lombozza le az elf szavai ellenére, hiszen ő sem tudta, hogy a hangyák hogyan táplálkoznak pontosan. Bár az óriáshangyák véleménye szerint nem biztos, hogy a harmatot nyalogatják, de ezt nem tudná komolyan megerősíteni. Amikor Syndra megöleli, jól esik neki, a fogdosódásra pedig szégyenlősen beharapja az ajkait. Nem tud mit kezdeni még ezzel, az elf nagyon közvetlen ő meg szégyenlős is hármasban, de nem is akarja Syndrát visszautasítani. Így aztán marad ebben az állapotban, miközben folyik a diskurzus a csapdákat illetően. Úgy néz ki, hogy ő már beleesett egybe. *
- Igen, elég hiányosak. Szerintem is keressünk élelmet és ha közben jönnek a hangyák, csak még jobb, nem, Morwi? * Odafordul az óriás felé, és elpirulva kérdezget, miközben próbál egy kicsit kihátrálni Syndra kezei közül. Nem mintha bánná, csak úgy érzi, hogy nem ez a legjobb pillanat erre. *
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-18 11:24:05
Üzenet elküldve: 2022-06-18 11:24:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nehéz megfogalmazni azt az érzést, ami Syndra szívében nagy helyet kapott. Talán csak a sexuális vágy vezérli a hosszú életűt? Vagy éppen van valami mögöttes szándéka is? Egy falusi lány kapcsán aligha nevezhető tényleges indíttatásnak.
Hosszú füleit hegyezve fürkészi az erdő rejtelmeit. ~ Gyümölcsöket? ~ Fancsalodik el egy pillanatra a tekintete, de utána rámosolyog a lányra. *
- Az ehető bogyókkal szerencsénk volt, de itt már ilyen nem fog nőni, azoknak intenzív fényre van szüksége, vadakra kell koncentrálnunk.
* Lapogatja meg a vállán levő íjat, természetesen valahol érti a lány lelkesedését is, de nem akarja hitegetni hiú reményekkel. Mellesleg hús nélkül alig lesz erejük a további vadak ellen, Morw tekintete is hasonló gondolatokat tükröz számára. A későbbiekben az óriás megvilágosodik, és megosztja velük újonnan szerzett elméletét, amire Syndra felkacag. *
- Nem akarlak lelombozni, de a hangyák a növényekből szerzik be a folyadékukat. Talán mivel nagyobbak mint a természetes példányok isznak, de nagyon kicsi reményt fűzök hozzá.
* Úgy látszik, hogy most rajta van a sor, hogy kétkedjen az ötletekben, bár nem szívesen teszi. Könnyedén demoralizáló hatással lehet másokra. *
- Csapda?
* Szalad fel a szemöldöke a borostyán szeműnek. Rutinos csapda készítésben, de hiányos készleteikkel aligha építhetnek bonyolultabb csapdákat. Anisst még jobban magához ölelve gondolkozó tekintetet vág. *
- Nos... Néhány egyszerűbbet elkészíthetünk, de kötél, ásó és balta hiányában hátránnyal indulunk.
* Az emberlány testét minduntalan felfedezi átkarolt kezével, egyik pillanatról a másikra észre veheti a másik fél, hogy megállapodik a fenekén a keze. ~ Hosszú ágak? Levél csapda? Tüskés csapda? Vágó csapda? Rönk csapda? Kötelet is csinálhatunk, de lehet egy napunk rámegy. ~ Állapítja meg a gondolataiban, de keze tovább markolássza a lányt, egy pillanatra Anissra tekint mosolyogva. *
- Fejsze nélkül nagyobb csapdát nem tudunk készíteni, de kötelet fonhatunk hosszú indákból, néhány egyszerűbbet össze hozhatunk, de ráfog menni a napunk. Mondjuk kötél csapda lehet, de felkötözhetünk nagy köveket a fára, hogy lendülettel telibe találja a célpontot. Nagyon hiányosak a felszereléseink.
* Karjait egy pillanatra szét tárja, de utána újra megállapodik Aniss derekán. *
- Ne inkább próbáljunk élelmet találni először? Ha ez a nap sikertelen lesz, akkor vissza kell fordulnunk.
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nehéz megfogalmazni azt az érzést, ami Syndra szívében nagy helyet kapott. Talán csak a sexuális vágy vezérli a hosszú életűt? Vagy éppen van valami mögöttes szándéka is? Egy falusi lány kapcsán aligha nevezhető tényleges indíttatásnak.
Hosszú füleit hegyezve fürkészi az erdő rejtelmeit. ~ Gyümölcsöket? ~ Fancsalodik el egy pillanatra a tekintete, de utána rámosolyog a lányra. *
- Az ehető bogyókkal szerencsénk volt, de itt már ilyen nem fog nőni, azoknak intenzív fényre van szüksége, vadakra kell koncentrálnunk.
* Lapogatja meg a vállán levő íjat, természetesen valahol érti a lány lelkesedését is, de nem akarja hitegetni hiú reményekkel. Mellesleg hús nélkül alig lesz erejük a további vadak ellen, Morw tekintete is hasonló gondolatokat tükröz számára. A későbbiekben az óriás megvilágosodik, és megosztja velük újonnan szerzett elméletét, amire Syndra felkacag. *
- Nem akarlak lelombozni, de a hangyák a növényekből szerzik be a folyadékukat. Talán mivel nagyobbak mint a természetes példányok isznak, de nagyon kicsi reményt fűzök hozzá.
* Úgy látszik, hogy most rajta van a sor, hogy kétkedjen az ötletekben, bár nem szívesen teszi. Könnyedén demoralizáló hatással lehet másokra. *
- Csapda?
* Szalad fel a szemöldöke a borostyán szeműnek. Rutinos csapda készítésben, de hiányos készleteikkel aligha építhetnek bonyolultabb csapdákat. Anisst még jobban magához ölelve gondolkozó tekintetet vág. *
- Nos... Néhány egyszerűbbet elkészíthetünk, de kötél, ásó és balta hiányában hátránnyal indulunk.
* Az emberlány testét minduntalan felfedezi átkarolt kezével, egyik pillanatról a másikra észre veheti a másik fél, hogy megállapodik a fenekén a keze. ~ Hosszú ágak? Levél csapda? Tüskés csapda? Vágó csapda? Rönk csapda? Kötelet is csinálhatunk, de lehet egy napunk rámegy. ~ Állapítja meg a gondolataiban, de keze tovább markolássza a lányt, egy pillanatra Anissra tekint mosolyogva. *
- Fejsze nélkül nagyobb csapdát nem tudunk készíteni, de kötelet fonhatunk hosszú indákból, néhány egyszerűbbet össze hozhatunk, de ráfog menni a napunk. Mondjuk kötél csapda lehet, de felkötözhetünk nagy köveket a fára, hogy lendülettel telibe találja a célpontot. Nagyon hiányosak a felszereléseink.
* Karjait egy pillanatra szét tárja, de utána újra megállapodik Aniss derekán. *
- Ne inkább próbáljunk élelmet találni először? Ha ez a nap sikertelen lesz, akkor vissza kell fordulnunk.
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-16 20:44:20
Üzenet elküldve: 2022-06-16 20:44:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
~ Mitet esznek a hangyákok? ~ * Egész reggel ez a kérdés zakatol a fejében, így a többieknek talán feltűnhet, hogy magához mérten rendkívül csendesen végzi a rutinos teendőket: felveszi cipőjét, páncélját és megreggelizik. A több napos étellel épp csak jóllakik, de persze hálás Syndának, amiért előrelátóbb volt, mint akár ő, akár Aniss. Ezt azonban most nem mutatja ki, hiszen gondolatai jobban érdeklik. Syndra megjegyzésére röviden felnéz. Bár a maga részéről szívesen töltene a vadonban akár hatokat is, míg hangyákokat nem talál, kénytelen egyetérteni az elffel abban, hogy étel és víz nélkül nem olyan kellemes ez a túra. Úgyhogy némán bólint rá és tovább tűnődik a hangyákok étkezési szokásain.
Elindulnak, így ekkor már jobban oda kell figyelnie a külvilágra – nehogy lefejeljen egy méhkast, vagy lábfeje beakadjon egy kiálló gyökérbe. Néha hátra is néz, hogy megvannak-e még a lányok, de az fel sem tűnik neki, hogy hogy összemelegedtek az úton. Ehelyett jobbára csak az utat figyeli. *
– Az irbisz éjjel vadászik. * Összegzi tudásának nagy részét az állatról, ám ezzel aligha vannak előrébb. *
– Túl nagy falat vónék én nekije. De még ti is. * Próbálja megnyugtatni társait, habár úgy látszik, ők sem látnak túl nagy fenyegetést az állat közelségében, annál is inkább, mert Syndra elmondásából is az következik, hogy a lény félti a bundáját, csak kíváncsiskodni jött. Azt még talán szabad. Mindenesetre legalább azt már tudják, hogy nem egy elátkozott erdőben vannak, ahol semmilyen állat nem él meg és az éjjeli őrködésük sem hiábavaló.
Nem kell sokat caplatniuk és végre elérkeznek Teysus ajándékához, ahogy társai nevezik. Morwon számára ez csupán egy pataknak tűnik, de nem akar ünneprontó lenni. ~ No, szomjan mán nem fogunk halni! ~ Megmossa arcát, kezeit és iszik is a hideg vízből, aztán nem felejti el megtölteni kulacsát sem. Épp csak végez a legfontosabb teendőkkel, mikor az elf doromboló hangjára lesz figyelmes. *
– Hát persze. * Válaszol röviden. A nő kérésére lassan elindul a csermely mentén, hadd tisztálkodjanak. Pajtást otthagyja velük, hadd igya ő is tele magát, maga pedig az illemet betartva végig az ellenkező irányba tekintve próbál még mindig választ találni a kérdésre, ami tegnap este óta nem hagyja nyugodni. ~ Mitet esznek a hangyákok? ~ Hazugság lenne azt mondani, hogy egyszer sem fordul meg fejében valami egészen más, valami sokkal érdekfeszítőbb, ami két meztelen, fürdőző nőt tartalmaz; hiszen akármilyen tompák is tudnak lenni olykor az óriások, nekik is van némi fantáziájuk. S bár Morwon egy időben gyakorta járt a városi fürdőbe és látott egyet, s mást, férfi létére csak természetes, hogy jobban érdekli az, amit nem kaphat meg, mint amit az arcába tolnak. Ezenfelül azt sem szabad elfelejteni, hogy Morwon óriás, úgyhogy az aprónépek majdhogynem hidegen hagyják. Ám térjünk vissza a nagy kérdésre, mivelhogy a kolosszus gondolatai is gyorsan visszatérnek a hangyákokra.
Mikor úgy hallja, hogy a hölgyek végeztek a mosdással – ezt a felé intézett kérdésből állapítja meg –, megfordul és visszaindul hozzájuk. Aniss kérdésén először röviden hümmög, aztán akár a villámcsapás, érkezik a felismerés. Tágra nyílt szemekkel és szájjal néz a zsoldoslányra. Mikor közel érnek egymáshoz, ahelyett, hogy hagyná, hogy megölelje őt, boldogan nevetve kapja fel a földről és úgy öleli magához a kicsiny emberlányt. Legalábbis megpróbálja. Ha sikerül felkapnia, próbálja nem kipréselni belőle a levet, de azért erősen tartja, nehogy leejtse. Persze, ha Aniss nagyon ellenkezne, előbb, egyéb esetben úgy tíz másodperc elteltével óvatosan visszarakja őt a talajra és gyors magyarázatot ad hirtelen felüdülésére. *
– Rágyüttem! Nem kő tudnunk, hogy mitet esznek a hangyákok, ha tudjuk, hogy mitet isznak! Oszt' mitet isznak?! Hát vizet! * Bár a felfedezést nem egyedül tette – sőt, ami azt illeti, Aniss nélkül bizonyára sosem jött volna rá –, most nagyon örül, hogy egyedül megoldott egy ily' nehéz feladványt. Illetve nem egyedül, ezért is olyan hálás a lánynak, de úgy érzi, hogy a végső magállapítást mégiscsak ő tette. *
– Bezony! Az állatok is isznak, így előbb-utóbb találnunk kő valamit! * Belesimít szakállába és kevésbé lelkesen hozzáfűzi. *
– Még ha nem is hangyákokat. * Ezután az elf nő felé néz, hiszen ő tűnik a csapat legtalpraesettebb tagjának, már ami az erdőjárást illeti. *
– Tudsz csapdákat készíteni? Kihelyezhetnénk egyet-egyet a folyó mentén, így ha erre jár egy állat, talán beleesne. * Merthogy a csapdák általában így működnek, ezt még Morwon is tudja. *
– Segítek, amiben csak kell. * Teszi hozzá gyorsan. Habár még nem találtak mást, csak egy patakot és néhány málnabokrot, Morwon olyan lelke, mintha Gurgothaar elveszett szentélyére leltek volna. Ha Syndra esetleg nem is ért a csapdák készítéséhez, az óriás tarsolyában is lapul néhány trükk, csupán jobbnak látta előbb az elf tudására támaszkodni, ugyanis ő már sokszor bizonyította rátermettségét. Ha a többiek esetleg nem lelkesülnek úgy a csapdák ötletén, mint ő, azt is megérti, hiszen nem akarja magára haragítani se az Erdő Szellemét, se Teysust, se a többi nagyokost. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
~ Mitet esznek a hangyákok? ~ * Egész reggel ez a kérdés zakatol a fejében, így a többieknek talán feltűnhet, hogy magához mérten rendkívül csendesen végzi a rutinos teendőket: felveszi cipőjét, páncélját és megreggelizik. A több napos étellel épp csak jóllakik, de persze hálás Syndának, amiért előrelátóbb volt, mint akár ő, akár Aniss. Ezt azonban most nem mutatja ki, hiszen gondolatai jobban érdeklik. Syndra megjegyzésére röviden felnéz. Bár a maga részéről szívesen töltene a vadonban akár hatokat is, míg hangyákokat nem talál, kénytelen egyetérteni az elffel abban, hogy étel és víz nélkül nem olyan kellemes ez a túra. Úgyhogy némán bólint rá és tovább tűnődik a hangyákok étkezési szokásain.
Elindulnak, így ekkor már jobban oda kell figyelnie a külvilágra – nehogy lefejeljen egy méhkast, vagy lábfeje beakadjon egy kiálló gyökérbe. Néha hátra is néz, hogy megvannak-e még a lányok, de az fel sem tűnik neki, hogy hogy összemelegedtek az úton. Ehelyett jobbára csak az utat figyeli. *
– Az irbisz éjjel vadászik. * Összegzi tudásának nagy részét az állatról, ám ezzel aligha vannak előrébb. *
– Túl nagy falat vónék én nekije. De még ti is. * Próbálja megnyugtatni társait, habár úgy látszik, ők sem látnak túl nagy fenyegetést az állat közelségében, annál is inkább, mert Syndra elmondásából is az következik, hogy a lény félti a bundáját, csak kíváncsiskodni jött. Azt még talán szabad. Mindenesetre legalább azt már tudják, hogy nem egy elátkozott erdőben vannak, ahol semmilyen állat nem él meg és az éjjeli őrködésük sem hiábavaló.
Nem kell sokat caplatniuk és végre elérkeznek Teysus ajándékához, ahogy társai nevezik. Morwon számára ez csupán egy pataknak tűnik, de nem akar ünneprontó lenni. ~ No, szomjan mán nem fogunk halni! ~ Megmossa arcát, kezeit és iszik is a hideg vízből, aztán nem felejti el megtölteni kulacsát sem. Épp csak végez a legfontosabb teendőkkel, mikor az elf doromboló hangjára lesz figyelmes. *
– Hát persze. * Válaszol röviden. A nő kérésére lassan elindul a csermely mentén, hadd tisztálkodjanak. Pajtást otthagyja velük, hadd igya ő is tele magát, maga pedig az illemet betartva végig az ellenkező irányba tekintve próbál még mindig választ találni a kérdésre, ami tegnap este óta nem hagyja nyugodni. ~ Mitet esznek a hangyákok? ~ Hazugság lenne azt mondani, hogy egyszer sem fordul meg fejében valami egészen más, valami sokkal érdekfeszítőbb, ami két meztelen, fürdőző nőt tartalmaz; hiszen akármilyen tompák is tudnak lenni olykor az óriások, nekik is van némi fantáziájuk. S bár Morwon egy időben gyakorta járt a városi fürdőbe és látott egyet, s mást, férfi létére csak természetes, hogy jobban érdekli az, amit nem kaphat meg, mint amit az arcába tolnak. Ezenfelül azt sem szabad elfelejteni, hogy Morwon óriás, úgyhogy az aprónépek majdhogynem hidegen hagyják. Ám térjünk vissza a nagy kérdésre, mivelhogy a kolosszus gondolatai is gyorsan visszatérnek a hangyákokra.
Mikor úgy hallja, hogy a hölgyek végeztek a mosdással – ezt a felé intézett kérdésből állapítja meg –, megfordul és visszaindul hozzájuk. Aniss kérdésén először röviden hümmög, aztán akár a villámcsapás, érkezik a felismerés. Tágra nyílt szemekkel és szájjal néz a zsoldoslányra. Mikor közel érnek egymáshoz, ahelyett, hogy hagyná, hogy megölelje őt, boldogan nevetve kapja fel a földről és úgy öleli magához a kicsiny emberlányt. Legalábbis megpróbálja. Ha sikerül felkapnia, próbálja nem kipréselni belőle a levet, de azért erősen tartja, nehogy leejtse. Persze, ha Aniss nagyon ellenkezne, előbb, egyéb esetben úgy tíz másodperc elteltével óvatosan visszarakja őt a talajra és gyors magyarázatot ad hirtelen felüdülésére. *
– Rágyüttem! Nem kő tudnunk, hogy mitet esznek a hangyákok, ha tudjuk, hogy mitet isznak! Oszt' mitet isznak?! Hát vizet! * Bár a felfedezést nem egyedül tette – sőt, ami azt illeti, Aniss nélkül bizonyára sosem jött volna rá –, most nagyon örül, hogy egyedül megoldott egy ily' nehéz feladványt. Illetve nem egyedül, ezért is olyan hálás a lánynak, de úgy érzi, hogy a végső magállapítást mégiscsak ő tette. *
– Bezony! Az állatok is isznak, így előbb-utóbb találnunk kő valamit! * Belesimít szakállába és kevésbé lelkesen hozzáfűzi. *
– Még ha nem is hangyákokat. * Ezután az elf nő felé néz, hiszen ő tűnik a csapat legtalpraesettebb tagjának, már ami az erdőjárást illeti. *
– Tudsz csapdákat készíteni? Kihelyezhetnénk egyet-egyet a folyó mentén, így ha erre jár egy állat, talán beleesne. * Merthogy a csapdák általában így működnek, ezt még Morwon is tudja. *
– Segítek, amiben csak kell. * Teszi hozzá gyorsan. Habár még nem találtak mást, csak egy patakot és néhány málnabokrot, Morwon olyan lelke, mintha Gurgothaar elveszett szentélyére leltek volna. Ha Syndra esetleg nem is ért a csapdák készítéséhez, az óriás tarsolyában is lapul néhány trükk, csupán jobbnak látta előbb az elf tudására támaszkodni, ugyanis ő már sokszor bizonyította rátermettségét. Ha a többiek esetleg nem lelkesülnek úgy a csapdák ötletén, mint ő, azt is megérti, hiszen nem akarja magára haragítani se az Erdő Szellemét, se Teysust, se a többi nagyokost. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 466-485