Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-26 21:46:57
Üzenet elküldve: 2016-02-26 21:46:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Egy alapos érvágás ára egy alapos vérfürdő. Ahogy a vért meglátja spriccelni, egyből arca elé húzza karját, homloktájra. Egy feltételes ösztön ez, ami abból az egyébként nagyon is létfontosságú elvből indul ki, hogy véres lehet a kabátja, a nadrágja, akár a csizma belseje is, mit bánja ő; csak a haját NE!
Eközben a félig-meddig felszabadult Yfhorr kivégzi az utolsó fenevadat. Első dolog, felmérni a károkat.*
- Egyben vagy?
*Ha a kopasz nagyon dögrováson lenne, úgy inkább neki segít, minthogy gwuffot hajkurásszon. Ám a harapások nem értek veszélyes területet, így hacsak nem ütötte be nagyon a fejét, itt hagyhatja kis időre:*
Várj itt, mindjárt jövünk.
*Elindul a gwuff felé, út közben leszúrja a kardot és a fáklyát (annak nem-tüzes részével lefele, persze) a földbe, mellé lerakja a batyut, a pajzsot, és mindent, ami nem kell, csak két kötelet visz magával. Tovább megy, és megáll Arsenor mellett, balra tőle. Ránéz, és odanyújt neki egy kötelet. Ha az elfogadja (akkor is, ha nem), így szól félhalkan:*
Nekifutunk, és ráugrunk. Mit szólsz? A nyakába, és a hátába kapaszkodunk. A lábát hagyjuk. Lerántjuk a földre, és... megkötjük.
*Ha az állat bakit-anyait beleadva megindul, tényleg nem lesznek elegen ketten, hogy megállítsák. Ha viszont sikerülne elkapni, amíg még áll, két ember súlya (igen, még Raeyan is a maga vaságyastul hatvanegy kilójával) megállíthatják addig, amíg kötelet nem kap. Vagy hagyják megszökni. Vagy, és ezért is lesi most annyira a férfit: hátha ő elő tud állni valami jobb, kevésbé fáradságosabb ötlettel. Ha tud ilyet, ő szívesen hajlik inkább afelé.
Amennyiben, és csakis akkor, ha a férfi beleegyezik a tervébe, onnantól Raeyan a gwuffot fixírozva vezeti fel a továbbiakat:*
- Akkor. Háromra... Mehet? Három!!!
*És nekiiramodik a gwuff irányába, attól függően, hogy az épp hogy helyezkedik, a háta és a nyaka közül azt veszi célba, ami épp balra van. De tényleg, szívesen csinál bármi mást ehelyett, ha azzal is elkaphatják!*
*Egy alapos érvágás ára egy alapos vérfürdő. Ahogy a vért meglátja spriccelni, egyből arca elé húzza karját, homloktájra. Egy feltételes ösztön ez, ami abból az egyébként nagyon is létfontosságú elvből indul ki, hogy véres lehet a kabátja, a nadrágja, akár a csizma belseje is, mit bánja ő; csak a haját NE!
Eközben a félig-meddig felszabadult Yfhorr kivégzi az utolsó fenevadat. Első dolog, felmérni a károkat.*
- Egyben vagy?
*Ha a kopasz nagyon dögrováson lenne, úgy inkább neki segít, minthogy gwuffot hajkurásszon. Ám a harapások nem értek veszélyes területet, így hacsak nem ütötte be nagyon a fejét, itt hagyhatja kis időre:*
Várj itt, mindjárt jövünk.
*Elindul a gwuff felé, út közben leszúrja a kardot és a fáklyát (annak nem-tüzes részével lefele, persze) a földbe, mellé lerakja a batyut, a pajzsot, és mindent, ami nem kell, csak két kötelet visz magával. Tovább megy, és megáll Arsenor mellett, balra tőle. Ránéz, és odanyújt neki egy kötelet. Ha az elfogadja (akkor is, ha nem), így szól félhalkan:*
Nekifutunk, és ráugrunk. Mit szólsz? A nyakába, és a hátába kapaszkodunk. A lábát hagyjuk. Lerántjuk a földre, és... megkötjük.
*Ha az állat bakit-anyait beleadva megindul, tényleg nem lesznek elegen ketten, hogy megállítsák. Ha viszont sikerülne elkapni, amíg még áll, két ember súlya (igen, még Raeyan is a maga vaságyastul hatvanegy kilójával) megállíthatják addig, amíg kötelet nem kap. Vagy hagyják megszökni. Vagy, és ezért is lesi most annyira a férfit: hátha ő elő tud állni valami jobb, kevésbé fáradságosabb ötlettel. Ha tud ilyet, ő szívesen hajlik inkább afelé.
Amennyiben, és csakis akkor, ha a férfi beleegyezik a tervébe, onnantól Raeyan a gwuffot fixírozva vezeti fel a továbbiakat:*
- Akkor. Háromra... Mehet? Három!!!
*És nekiiramodik a gwuff irányába, attól függően, hogy az épp hogy helyezkedik, a háta és a nyaka közül azt veszi célba, ami épp balra van. De tényleg, szívesen csinál bármi mást ehelyett, ha azzal is elkaphatják!*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:23:49
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:23:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő (Archon)//
*Édes álom röppen szemére azonnal, miután magára tekeri bundáját. A csípős hideg szellő és a vacogás sem ronthatja el a tüneményt, mit lát.
Egy hatalmas sárga fénycsóva előtt áll, amibe kisvártatva belép. Egy faluban találja magát, nyár közepe lehet ott. Finom sült kappan, különböző virágok és Kumisz illata terjeng a levegőben. Nares elmosolyodik, mikor ezek egyvelege ismerős illatot alkot. ~Otthon vagyok!~ A lányka vad ugrándozásba kezd és szalad a kunyhójukhoz, ahol a gyermekkorát töltötte. Kutyafuttában bebújik a résen, ami az ajtó célját szolgálja, majd meglátja édesanyját a földön feküdni. Apja mellette térdel sírva. Az édesanyja meghalt. Nares felismeri ezt a látomást. ~Ez az a nap, mikor édesanyám meghalt!~ A lány ereiben meghűl a vér és iszonyatos sikításba és futásba kezd. Összeszed mindent, amit talál. Ételt, italt, meleg ruhát. Belegyömöszöl mindent a táskájába, elteszi maradék pénzét és beiszkol az erdőbe. Fut az emlékei elől, amíg egy fehér alakot meg nem pillant. ~ A szellemek!~
Nem téved. A fehér alak egy szellem. A lány megtorpan és ijedten nézi a káprázatot, mire az megfordul. Édesanyját fedezi fel az arcában és hirtelen nyugodtság lesz úrrá rajta. A nő lassan közeledni kezd Nares-hez, majd mikor épp csak egy karnyújtásnyira van tőle, felordít.*
*Nares felugrik meleg „ágya” kényelméből és zilálva kémleli végig az erdőt. Nem hall semmi további zajt ezért megnyugtatja magát, hogy csak álma keltett zavart érzékszerveiben. Mikor visszadőlne, hogy folytassa a pihenést, további üvöltésekre lesz figyelmes. Azonnal felugrik, magára erősíti a medvebőrt, felkapja táskáját és előkapja tőrét. Nares tudja, hogy vadakkal szemben, főleg több vaddal szemben aligha tudja megvédeni magát. Gyorsan kell döntenie. Akármi is az, közeledik. A lány kicsit habozva, de megpróbálja feldobni puttonyát a fára. Tőrét a fatörzsbe vágja, majd lábával átkarolja a fát. Amint sikerül feljebb másznia, kitépi a tőrt, és többször megismétli a mozdulat sort, mígnem felér az legalacsonyabb, ámbár az egyik legszilárdabb ágra. Nincs magasan, de alacsonyan sem. Reménykedni tud csak, hogy az állat, ami közeledik felé, nem tud fára mászni.
Lehet, hogy a vacsorája maradékának szagát érzik az állatok, amit a fa alatt hagyott és fáradtságára hivatkozva nem pakolt el táskájába.
A lány remeg az ág tetején. Kényelmetlennek érzi a fa tetején lévő vadonatúj „kuckót”, hisz ő nem bagoly. Nem úgy, mint Drom. ~Hol van Drom? Talán megijedt volna és elrepült?~ Nares fejét teljesen elönti a rettegés, a tudat, hogy társára sem számíthat.
Egyedül marad a vadakkal, akik talán azért jönnek, hogy kioltsák életét.*
-Drom! Gyere vissza, kérlek!
*Suttogja a lány elcsukló hangon, szinte a sírás határán. Mielőtt kicsordulna szeméből egy könnycsepp, hirtelen eszébe jut, hogy törzse rengeteg farkas támadást szenved el, hisz rengeteg fa és erdő van a falucska körül. Reméli, hogy farkasok. Ellenük talán tudna védekezni.
Nares a feje fölül azonnal leszakít egy ágat, leszedi róla az apró gallyakat és térdei közé fogja. Kezéről óvatosan lehámoz egy vékony bőr szíjat, amit akkor tekert rá, mikor otthon a zergék kergetése közben ráesett és meghúzódott.
Azonnal rátekeri a bőrt az ág egyik végére, majd szorosan megköti és visszahelyezi térdei közé.
Tapogatni kezd gyanta után kutatva. Nem talál gyantát az ágon ahol tanyát vert, ezért feláll, a foga közé veszi kis fáklya kezdeményét, majd óvatosan, de sietve próbál átkapaszkodni egy másik, feljebb levő ágra. Ahogy húzza fel magát, lába megcsúszik a fa törzsén. Mit sem törődve a fájdalommal, amit karjában érez, visszatér a keresgéléshez.
Nares-nek ha sikerül egy kis gyantát kinyernie a fa egyik sérüléséből, - nem sokat, de épp eleget -, akkor rá tudja nehezen kenegetni a bőrre.
Két kovakövet akaszt le övéről, amit mindig magánál hord, hisz megígérte az édesanyjának.
A lány leül és két combja közé veszi a fáklyát. Néhányszor összeüti a két követ remegő kézzel, ami végül talán szikrát áraszt magából és ami sikeresen rápattanhat a fáklyára, ami ezt követően meggyulladhat.
Feláll, körbenéz, mindezt óvatosan, de nem lát sokkal többet így sem, ha tűz közelben van.
Az öve alól előveszi fúvócsövét és a kis nyilacskákat. Tudja, hogy nincs kábító hatása. És egy szúnyogcsípéssel ér fel, de bizakodóan tartja szájában, még jobb kezével a felette lévő ágba kapaszkodik és bal kezével szorítja a fáklyát, mintha élete múlna rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.26 16:50:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; feltételes cselekmény.
*Édes álom röppen szemére azonnal, miután magára tekeri bundáját. A csípős hideg szellő és a vacogás sem ronthatja el a tüneményt, mit lát.
Egy hatalmas sárga fénycsóva előtt áll, amibe kisvártatva belép. Egy faluban találja magát, nyár közepe lehet ott. Finom sült kappan, különböző virágok és Kumisz illata terjeng a levegőben. Nares elmosolyodik, mikor ezek egyvelege ismerős illatot alkot. ~Otthon vagyok!~ A lányka vad ugrándozásba kezd és szalad a kunyhójukhoz, ahol a gyermekkorát töltötte. Kutyafuttában bebújik a résen, ami az ajtó célját szolgálja, majd meglátja édesanyját a földön feküdni. Apja mellette térdel sírva. Az édesanyja meghalt. Nares felismeri ezt a látomást. ~Ez az a nap, mikor édesanyám meghalt!~ A lány ereiben meghűl a vér és iszonyatos sikításba és futásba kezd. Összeszed mindent, amit talál. Ételt, italt, meleg ruhát. Belegyömöszöl mindent a táskájába, elteszi maradék pénzét és beiszkol az erdőbe. Fut az emlékei elől, amíg egy fehér alakot meg nem pillant. ~ A szellemek!~
Nem téved. A fehér alak egy szellem. A lány megtorpan és ijedten nézi a káprázatot, mire az megfordul. Édesanyját fedezi fel az arcában és hirtelen nyugodtság lesz úrrá rajta. A nő lassan közeledni kezd Nares-hez, majd mikor épp csak egy karnyújtásnyira van tőle, felordít.*
*Nares felugrik meleg „ágya” kényelméből és zilálva kémleli végig az erdőt. Nem hall semmi további zajt ezért megnyugtatja magát, hogy csak álma keltett zavart érzékszerveiben. Mikor visszadőlne, hogy folytassa a pihenést, további üvöltésekre lesz figyelmes. Azonnal felugrik, magára erősíti a medvebőrt, felkapja táskáját és előkapja tőrét. Nares tudja, hogy vadakkal szemben, főleg több vaddal szemben aligha tudja megvédeni magát. Gyorsan kell döntenie. Akármi is az, közeledik. A lány kicsit habozva, de megpróbálja feldobni puttonyát a fára. Tőrét a fatörzsbe vágja, majd lábával átkarolja a fát. Amint sikerül feljebb másznia, kitépi a tőrt, és többször megismétli a mozdulat sort, mígnem felér az legalacsonyabb, ámbár az egyik legszilárdabb ágra. Nincs magasan, de alacsonyan sem. Reménykedni tud csak, hogy az állat, ami közeledik felé, nem tud fára mászni.
Lehet, hogy a vacsorája maradékának szagát érzik az állatok, amit a fa alatt hagyott és fáradtságára hivatkozva nem pakolt el táskájába.
A lány remeg az ág tetején. Kényelmetlennek érzi a fa tetején lévő vadonatúj „kuckót”, hisz ő nem bagoly. Nem úgy, mint Drom. ~Hol van Drom? Talán megijedt volna és elrepült?~ Nares fejét teljesen elönti a rettegés, a tudat, hogy társára sem számíthat.
Egyedül marad a vadakkal, akik talán azért jönnek, hogy kioltsák életét.*
-Drom! Gyere vissza, kérlek!
*Suttogja a lány elcsukló hangon, szinte a sírás határán. Mielőtt kicsordulna szeméből egy könnycsepp, hirtelen eszébe jut, hogy törzse rengeteg farkas támadást szenved el, hisz rengeteg fa és erdő van a falucska körül. Reméli, hogy farkasok. Ellenük talán tudna védekezni.
Nares a feje fölül azonnal leszakít egy ágat, leszedi róla az apró gallyakat és térdei közé fogja. Kezéről óvatosan lehámoz egy vékony bőr szíjat, amit akkor tekert rá, mikor otthon a zergék kergetése közben ráesett és meghúzódott.
Azonnal rátekeri a bőrt az ág egyik végére, majd szorosan megköti és visszahelyezi térdei közé.
Tapogatni kezd gyanta után kutatva. Nem talál gyantát az ágon ahol tanyát vert, ezért feláll, a foga közé veszi kis fáklya kezdeményét, majd óvatosan, de sietve próbál átkapaszkodni egy másik, feljebb levő ágra. Ahogy húzza fel magát, lába megcsúszik a fa törzsén. Mit sem törődve a fájdalommal, amit karjában érez, visszatér a keresgéléshez.
Nares-nek ha sikerül egy kis gyantát kinyernie a fa egyik sérüléséből, - nem sokat, de épp eleget -, akkor rá tudja nehezen kenegetni a bőrre.
Két kovakövet akaszt le övéről, amit mindig magánál hord, hisz megígérte az édesanyjának.
A lány leül és két combja közé veszi a fáklyát. Néhányszor összeüti a két követ remegő kézzel, ami végül talán szikrát áraszt magából és ami sikeresen rápattanhat a fáklyára, ami ezt követően meggyulladhat.
Feláll, körbenéz, mindezt óvatosan, de nem lát sokkal többet így sem, ha tűz közelben van.
Az öve alól előveszi fúvócsövét és a kis nyilacskákat. Tudja, hogy nincs kábító hatása. És egy szúnyogcsípéssel ér fel, de bizakodóan tartja szájában, még jobb kezével a felette lévő ágba kapaszkodik és bal kezével szorítja a fáklyát, mintha élete múlna rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.26 16:50:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; feltételes cselekmény.
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:01:32
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:01:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Nares Desidia//
*A népek sokat pletykálnak és számtalan rémhír is kerint az utcákon, ám általánosságban elmondható, hogy ha egy helyre a népek java része azt mondja, hogy "ne mennyé oda", akkor annak oka van. A folklór és a néphit persze gyakran burkolja mindenféle mitikus történetek ködébe a valóságot (vagy gyakran valóban természetfeletti események takarják el a hétköznapi veszélyeket), így sok balga hiheti: ez csak szóbeszéd.
Pedig korántsem az.
Erdőmélye több szempontból az ismert világ egy legveszélyesebb helye; nem mellesleg azért, mert a balga ifjoncok hajlamosak lebecsülni, és buta módon próbára tenni. Pedig nem véletlen, hogy e világ nagy hősei és a legtöbb marcona hadfi, konok kósza, rátarti törpe elkerüli e helyet; még maguk az elfek is csak az Erdő Szellemének támogatásával mernek hosszabb-rövidebb időt eltölteni itt. Ám most a Szellem messze jár... mások azonban itt vannak.
Üvöltés.
Elsőre talán farkasüvöltésnek hangzik, de a vájtfülűek észrevehetik a különbségeket. És nem egy állat, nem. Sok. Nagyon sok.
Éheznek a télben. Acsarognak. Közelednek. Gyorsan közelednek.
Nares erre az üvöltésre riad fel.*
*A népek sokat pletykálnak és számtalan rémhír is kerint az utcákon, ám általánosságban elmondható, hogy ha egy helyre a népek java része azt mondja, hogy "ne mennyé oda", akkor annak oka van. A folklór és a néphit persze gyakran burkolja mindenféle mitikus történetek ködébe a valóságot (vagy gyakran valóban természetfeletti események takarják el a hétköznapi veszélyeket), így sok balga hiheti: ez csak szóbeszéd.
Pedig korántsem az.
Erdőmélye több szempontból az ismert világ egy legveszélyesebb helye; nem mellesleg azért, mert a balga ifjoncok hajlamosak lebecsülni, és buta módon próbára tenni. Pedig nem véletlen, hogy e világ nagy hősei és a legtöbb marcona hadfi, konok kósza, rátarti törpe elkerüli e helyet; még maguk az elfek is csak az Erdő Szellemének támogatásával mernek hosszabb-rövidebb időt eltölteni itt. Ám most a Szellem messze jár... mások azonban itt vannak.
Üvöltés.
Elsőre talán farkasüvöltésnek hangzik, de a vájtfülűek észrevehetik a különbségeket. És nem egy állat, nem. Sok. Nagyon sok.
Éheznek a télben. Acsarognak. Közelednek. Gyorsan közelednek.
Nares erre az üvöltésre riad fel.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-25 19:22:22
Üzenet elküldve: 2016-02-25 19:22:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A nap már lemenőben van. Nares hosszú utat tett meg, pihennie kell. Leül egy szimpatikusnak tűnő fa tövébe. Kémlelni kezdi az eget és a naplementét, már amit látni vél a fák sűrű lombkoronájától.*
~Vajon otthon miért félnek úgy ettől a helytől? A hitünk miért tiltja az itt tartózkodást? Ha itt gonosz lelkek tartózkodnak, nekem miért nem ártott eddig egy sem?~
*Nares-nek gyorsan fel kell ébrednie a gondolataiból ugyan is látja Drom-ot amint a földön hempereg és vijjogó hangot hallat. Meglepetten nézi a jelenséget, de nem tesz semmit. Kicsi idő múlva meglátja, hogy az állat egy nagyobbacska patkánnyal csőrében felreppen a felette éktelenkedő fa egyik vékonyabb ágára. Drom rögtön jóízűen befalja a vacsoráját, majd az ág egy nagy reccsenéssel Nares nyakába szakad a bagollyal együtt. Kis idő elteltével a lány még mindig fájlalja a fejét és az arcán lévő karcolást, amit az ág okozott neki, de mérlegeli a helyzetet, majd hangos kacajban tör ki. Az, hogy a baglya ilyen kis mamlasz, minden rossz gondolatát és emlékét elfeledteti vele ebben a percben. Lehet ez volt Drom célja.
A napot ekkorra már teljesen elnyeli a Horizont és rájuk borul az éjszaka. A lány teljesen elfelejtette, hogy nincs hol meghúzódnia. Sátrát nem tudja felállítani. Egy ágacska, amit Drom a nyakába szakított nagyon kevés.
Nem tud mást tenni, előveszi a medvebőrt a táskájából, maga köré tekeri és álomra hajtja fejét.
Nares már érzi, hogy az éber és alvó állapot közt lebeg félúton, de álmossága egyre fokozódik és húzza őt a mélybe, de hirtelen felrántja Drom fülsiketítő vijjogása, Nares azonnal felugrik. Hirtelen távozik minden álom a szeméből. Előrántja a tőrét és alaposan körülnéz. Szeme már hozzá szokott a sötétséghez, szinte mindent tisztán lát. A mocorgó bokrot is táskája mellett.
Félve, bátortalanul közelebb oson, de mielőtt oda érne, egy apró nyúlkölyök ugrik ki a zöld ágas-bogas cserjéből.
Nares nagyot kacag, mikor meglátja miért rántotta elő fegyverét.
A Tapsifüles kíváncsivá teszi, ezért két karjával szétfeszíti a bokor ágait, hátha ott találja az egész nyúl családot, de téved. Egy hatalmas tátongó lyukat fedez fel a bokor mögött a földben.*
~Egy nyúl családnak túl nagy lenne~
* Gondolja, s azonnal felméri a terepet. Belenéz, de nem látja az alját, ezért beledob egy kavicsot, amit nem messze a lyuktól talált. Hall egy pici koppanást, nem is olyan mélyről. Nem lát állati jelenlétre utaló nyomokat sem, legalábbis a tapsin kívül nem.
Egy ideig gondolkodik, de végül is nem veti bele magát a szakadékba, megvárja a reggelt.
Visszabotorkál a kis „táborába”, majd újra maga köré tekeri a medvebőrt és újra álomra hajtja fejét.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.25 19:55:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Vajon otthon miért félnek úgy ettől a helytől? A hitünk miért tiltja az itt tartózkodást? Ha itt gonosz lelkek tartózkodnak, nekem miért nem ártott eddig egy sem?~
*Nares-nek gyorsan fel kell ébrednie a gondolataiból ugyan is látja Drom-ot amint a földön hempereg és vijjogó hangot hallat. Meglepetten nézi a jelenséget, de nem tesz semmit. Kicsi idő múlva meglátja, hogy az állat egy nagyobbacska patkánnyal csőrében felreppen a felette éktelenkedő fa egyik vékonyabb ágára. Drom rögtön jóízűen befalja a vacsoráját, majd az ág egy nagy reccsenéssel Nares nyakába szakad a bagollyal együtt. Kis idő elteltével a lány még mindig fájlalja a fejét és az arcán lévő karcolást, amit az ág okozott neki, de mérlegeli a helyzetet, majd hangos kacajban tör ki. Az, hogy a baglya ilyen kis mamlasz, minden rossz gondolatát és emlékét elfeledteti vele ebben a percben. Lehet ez volt Drom célja.
A napot ekkorra már teljesen elnyeli a Horizont és rájuk borul az éjszaka. A lány teljesen elfelejtette, hogy nincs hol meghúzódnia. Sátrát nem tudja felállítani. Egy ágacska, amit Drom a nyakába szakított nagyon kevés.
Nem tud mást tenni, előveszi a medvebőrt a táskájából, maga köré tekeri és álomra hajtja fejét.
Nares már érzi, hogy az éber és alvó állapot közt lebeg félúton, de álmossága egyre fokozódik és húzza őt a mélybe, de hirtelen felrántja Drom fülsiketítő vijjogása, Nares azonnal felugrik. Hirtelen távozik minden álom a szeméből. Előrántja a tőrét és alaposan körülnéz. Szeme már hozzá szokott a sötétséghez, szinte mindent tisztán lát. A mocorgó bokrot is táskája mellett.
Félve, bátortalanul közelebb oson, de mielőtt oda érne, egy apró nyúlkölyök ugrik ki a zöld ágas-bogas cserjéből.
Nares nagyot kacag, mikor meglátja miért rántotta elő fegyverét.
A Tapsifüles kíváncsivá teszi, ezért két karjával szétfeszíti a bokor ágait, hátha ott találja az egész nyúl családot, de téved. Egy hatalmas tátongó lyukat fedez fel a bokor mögött a földben.*
~Egy nyúl családnak túl nagy lenne~
* Gondolja, s azonnal felméri a terepet. Belenéz, de nem látja az alját, ezért beledob egy kavicsot, amit nem messze a lyuktól talált. Hall egy pici koppanást, nem is olyan mélyről. Nem lát állati jelenlétre utaló nyomokat sem, legalábbis a tapsin kívül nem.
Egy ideig gondolkodik, de végül is nem veti bele magát a szakadékba, megvárja a reggelt.
Visszabotorkál a kis „táborába”, majd újra maga köré tekeri a medvebőrt és újra álomra hajtja fejét.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.25 19:55:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-25 11:16:09
Üzenet elküldve: 2016-02-25 11:16:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*Raeyan vágása nyomán vonaglik még egyet a torkonszűrt állat, utóbb lemállik Yfhorrról, elnyaklik a földön. A leány gondosan összeválogatott, praktikus erdőjáró felszerelése dúsan átázik a fenevad torkából áradó, gőzölgő-forró, friss vértől. A kopasz közben belevágja egyik fejszéjét az utolsó farkas koponyájába, így hát ő is bőségesen velőpempős és véres lesz, de legalább nagyjából ép bőrrel megúszta a farkastámadást.
Mivel Arsenor szerencsésen esik - már amennyiben erről a körülményről beszélhetünk egyáltalán - ezért csak a levegőt préseli ki tüdejéből egy szekundumra a rázuhanó dög, maximum jól beveri a térdét vagy tomporát, semmi komoly. És jól is teszi, ha nekiáll integetni, huhogni és csápolni a szemmel láthatóan teljesen kiborult gwuff előtt, ugyanis az sérült bal és ép jobb lábát váltogatva jobbra-balra ténfereg, zajos, tülkölésszerű hangot hallatva keresi a kiutat. Jól látható, hogy valamelyik dög korábban oldalba kapta: az a lába, amelyikre csak óvatosan nehezedik, szintén vércsatakos és íves, csúfos karmolás vagy harapásnyomok díszlenek rajta. Sajnos a harcban meglehetősen elfáradt csapatnak ninc sideje szusszanni, ugyanis valahogy meg kell fékezniük a vérszagtól, farkasoktól, tűztől és zajtól jócskán pánikoló, nagyobbacska igásvonó méretű anyaállatot, ugyanis ha az egyszer elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy ösztöne hívását követve előtörjön Arsenor felé, relatíve kevés eséllyel állítják meg a színizom, adrenalinnal elözönlött agyú teremtményt.*
*Raeyan vágása nyomán vonaglik még egyet a torkonszűrt állat, utóbb lemállik Yfhorrról, elnyaklik a földön. A leány gondosan összeválogatott, praktikus erdőjáró felszerelése dúsan átázik a fenevad torkából áradó, gőzölgő-forró, friss vértől. A kopasz közben belevágja egyik fejszéjét az utolsó farkas koponyájába, így hát ő is bőségesen velőpempős és véres lesz, de legalább nagyjából ép bőrrel megúszta a farkastámadást.
Mivel Arsenor szerencsésen esik - már amennyiben erről a körülményről beszélhetünk egyáltalán - ezért csak a levegőt préseli ki tüdejéből egy szekundumra a rázuhanó dög, maximum jól beveri a térdét vagy tomporát, semmi komoly. És jól is teszi, ha nekiáll integetni, huhogni és csápolni a szemmel láthatóan teljesen kiborult gwuff előtt, ugyanis az sérült bal és ép jobb lábát váltogatva jobbra-balra ténfereg, zajos, tülkölésszerű hangot hallatva keresi a kiutat. Jól látható, hogy valamelyik dög korábban oldalba kapta: az a lába, amelyikre csak óvatosan nehezedik, szintén vércsatakos és íves, csúfos karmolás vagy harapásnyomok díszlenek rajta. Sajnos a harcban meglehetősen elfáradt csapatnak ninc sideje szusszanni, ugyanis valahogy meg kell fékezniük a vérszagtól, farkasoktól, tűztől és zajtól jócskán pánikoló, nagyobbacska igásvonó méretű anyaállatot, ugyanis ha az egyszer elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy ösztöne hívását követve előtörjön Arsenor felé, relatíve kevés eséllyel állítják meg a színizom, adrenalinnal elözönlött agyú teremtményt.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:59:20
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:59:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Arsenor épp áthajítaná maga fölött a farkast mikor is Yfhorr feldönti őt.*
-Hogy az a!
*Ezzel földre is kerül a farkas alá. Ha sikerül akkor a lándzsástól ha nem akkor a farkast megragadva próbálja lerántani magáról azt a szőrös állatot. Mindenesetre akár, hogy is lesz a lándzsáját most nem húzza ki a jószágból hanem megpróbál felállni és kardot ránt. Kézbe veszi a pajzsát is miközben felméri a helyzetet. Ha Raeyan-nak nem sikerült a saját farkasát legyőzni akkor odalép és egy döféssel megpróbál rásegíteni. Ha ez sikerült vagy egyedül is végzett a farkassal akkor mondja a nőnek.*
-Segíts neki a másikkal is.
*Ő közben a gwuffot nézi nehogy el akarjon menekülni. Ha megpróbálná akkor elé áll határozottan és ráüvölt.*
*Arsenor épp áthajítaná maga fölött a farkast mikor is Yfhorr feldönti őt.*
-Hogy az a!
*Ezzel földre is kerül a farkas alá. Ha sikerül akkor a lándzsástól ha nem akkor a farkast megragadva próbálja lerántani magáról azt a szőrös állatot. Mindenesetre akár, hogy is lesz a lándzsáját most nem húzza ki a jószágból hanem megpróbál felállni és kardot ránt. Kézbe veszi a pajzsát is miközben felméri a helyzetet. Ha Raeyan-nak nem sikerült a saját farkasát legyőzni akkor odalép és egy döféssel megpróbál rásegíteni. Ha ez sikerült vagy egyedül is végzett a farkassal akkor mondja a nőnek.*
-Segíts neki a másikkal is.
*Ő közben a gwuffot nézi nehogy el akarjon menekülni. Ha megpróbálná akkor elé áll határozottan és ráüvölt.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-24 11:45:26
Üzenet elküldve: 2016-02-24 11:45:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Yfhorr nem kis bajban van, míg Arsenort egy farkas hulla takarja be, őt két nagyon is eleven példány marcangolja. És talán az sem csillapítja a helyzetet, hogy az egyikbe egy penge áll bele, és vonul vissza.
Ha tényleg ez a helyzet, és az imént megszúrt állat a sérülését figyelembe se véve továbbra is kitartóan satuba fogja áldozata csuklóját, úgy Raeyannak tényleg csak annyi a dolga, hogy előrébb lép, és egy jobbra kiszúrással most oldalról a nyakába mélyessze a kardot, amit aztán kicsit oldalra elnyomva húz ki, hogy biztosan átvágjon minél több eret.
Ha pedig a farkas megpróbál felé fordulni, és megkapni őt, ő akkor is előrelép a jobb lábával, a balt is előrelendíti, ám nem teszi le, hanem a farkas pofájára, vagy nyakára tapos vele, megpróbálva azt visszatolni a földre. Ha az meg is harapja a bőrcsizmát, az nem egy gyenge anyag, alatta téliesen kibélelve, így ha sikerül beázósra is lyuggatnia, Raeyan lábában minimális kárt tehet csak, ráadásul a rúgást, és a lenyomást ez még nem gátolja. Ám ha a rúgás sikerül, egyből szúrásra küldi utána a kardot, megint csak nyakat célozva vele. Méghozzá figyelmesen, ha a farkast a földre sikerül lenyomni, vagy lökni, úgy bátran szúrhat magasabbról lefelé, ám ha épp Yfhorr bármelyik részére sikerül rányomni, úgy a víz szintjének irányából lendít, elkerülendő, hogy a kopaszt is felnyársalja kardjával. A kihúzás megint arra megy ki, hogy minél több kárt ejtsen.
Ha ezek bármelyike megtörténik, a farkas kimúlik, és a lány sem esik el, úgy átlépve az élő, és holt fekvő testeken, az utolsó farkasnak próbál egy kardcsapással fájdalmat okozni, újfent a legközelebbi részére.
Ha pedig egyik sem sikerül, tovább járja haláltáncát a megsebzett farkassal.*
*Yfhorr nem kis bajban van, míg Arsenort egy farkas hulla takarja be, őt két nagyon is eleven példány marcangolja. És talán az sem csillapítja a helyzetet, hogy az egyikbe egy penge áll bele, és vonul vissza.
Ha tényleg ez a helyzet, és az imént megszúrt állat a sérülését figyelembe se véve továbbra is kitartóan satuba fogja áldozata csuklóját, úgy Raeyannak tényleg csak annyi a dolga, hogy előrébb lép, és egy jobbra kiszúrással most oldalról a nyakába mélyessze a kardot, amit aztán kicsit oldalra elnyomva húz ki, hogy biztosan átvágjon minél több eret.
Ha pedig a farkas megpróbál felé fordulni, és megkapni őt, ő akkor is előrelép a jobb lábával, a balt is előrelendíti, ám nem teszi le, hanem a farkas pofájára, vagy nyakára tapos vele, megpróbálva azt visszatolni a földre. Ha az meg is harapja a bőrcsizmát, az nem egy gyenge anyag, alatta téliesen kibélelve, így ha sikerül beázósra is lyuggatnia, Raeyan lábában minimális kárt tehet csak, ráadásul a rúgást, és a lenyomást ez még nem gátolja. Ám ha a rúgás sikerül, egyből szúrásra küldi utána a kardot, megint csak nyakat célozva vele. Méghozzá figyelmesen, ha a farkast a földre sikerül lenyomni, vagy lökni, úgy bátran szúrhat magasabbról lefelé, ám ha épp Yfhorr bármelyik részére sikerül rányomni, úgy a víz szintjének irányából lendít, elkerülendő, hogy a kopaszt is felnyársalja kardjával. A kihúzás megint arra megy ki, hogy minél több kárt ejtsen.
Ha ezek bármelyike megtörténik, a farkas kimúlik, és a lány sem esik el, úgy átlépve az élő, és holt fekvő testeken, az utolsó farkasnak próbál egy kardcsapással fájdalmat okozni, újfent a legközelebbi részére.
Ha pedig egyik sem sikerül, tovább járja haláltáncát a megsebzett farkassal.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-23 17:06:54
Üzenet elküldve: 2016-02-23 17:06:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*A talpraesett leányzó előrántja a kardját, és minden habozás nélkül a közelebbi bestiába döfi. Sajnos meglehetősen későn, ugyanis a két, Yfhorra ugró fenevad egyként csattintja össze állkapcsát a kopasz ezén-azán, jelen esetben a Raeyan által ledöfött bestia a csuklóján, a másik a hátára szíjazott batyuféleségen. A nagydarab fickó hátratántorodik a lendülettől, ezzel valószínűleg a mellette álló Dongnoron is taszajt egy jókorát, így az hiába döfte le mintaszerűen a rátámadó megsebzett farkast, nem hajíthatja a háta mögé azt, hanem kissé kibillenve egyensúlyából a félholt dög alatt találhatja magát a mohos talajon.
A magasra emelt fáklya fényében látszik, hogy a lány a véknyán találta el az Yfhorr csuklóján csüggeszkedő toportyánt, a másik még mindig morogva lóg, rázza fejét, miközben a kopasz vállvértjét marcangolja, de mindösszességében a falka szétzilálódott, úgyhogy a harcosok hamarosan legyűzhetik őket. Két halott farkas, egy sebesült, és egy ereje teljében lévő állaton áll a mérleg jelenleg, azonban nem a vadászcsapat az egyetlen, aki ezt észreveszi. A gwuff anyaállat fehérjében úszó, apró szeme a harcosok és farkasok sorában keletkező legnagyobb hasadékot keresi, hogy átgázolhasson rajtuk és kimenekülhessen, vissza a kaptatón, ki a katlanból. Bármit is terveznek harcosaink jobb lesz, ha belehúznak.*
*A talpraesett leányzó előrántja a kardját, és minden habozás nélkül a közelebbi bestiába döfi. Sajnos meglehetősen későn, ugyanis a két, Yfhorra ugró fenevad egyként csattintja össze állkapcsát a kopasz ezén-azán, jelen esetben a Raeyan által ledöfött bestia a csuklóján, a másik a hátára szíjazott batyuféleségen. A nagydarab fickó hátratántorodik a lendülettől, ezzel valószínűleg a mellette álló Dongnoron is taszajt egy jókorát, így az hiába döfte le mintaszerűen a rátámadó megsebzett farkast, nem hajíthatja a háta mögé azt, hanem kissé kibillenve egyensúlyából a félholt dög alatt találhatja magát a mohos talajon.
A magasra emelt fáklya fényében látszik, hogy a lány a véknyán találta el az Yfhorr csuklóján csüggeszkedő toportyánt, a másik még mindig morogva lóg, rázza fejét, miközben a kopasz vállvértjét marcangolja, de mindösszességében a falka szétzilálódott, úgyhogy a harcosok hamarosan legyűzhetik őket. Két halott farkas, egy sebesült, és egy ereje teljében lévő állaton áll a mérleg jelenleg, azonban nem a vadászcsapat az egyetlen, aki ezt észreveszi. A gwuff anyaállat fehérjében úszó, apró szeme a harcosok és farkasok sorában keletkező legnagyobb hasadékot keresi, hogy átgázolhasson rajtuk és kimenekülhessen, vissza a kaptatón, ki a katlanból. Bármit is terveznek harcosaink jobb lesz, ha belehúznak.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-22 16:59:32
Üzenet elküldve: 2016-02-22 16:59:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A lányt egy szörnyű látomás ijeszti fel álmából. Körülkémleli a tájat és minden világossá válik számára. A látomása megtörtént.
Az erdő közepén fekszik egy fadarabokból összetákolt, a törzsétől elcsent, medvebőr fedte „sátorban”.
Az erdő számára gyönyörű, de ijesztő is egyben, ugyanis törzse hiedelmében az erdőket a gonosz uralja és puszta említése is tilos. A falucska, ahonnan származik, egy hófedte helyen található, némi erdővel körülölve. Gazdag falunak számít, mivel a szélén egy aprócska, ugyanakkor sok ásványt és kincset magába foglaló bánya helyezkedik el. Házaikat saját kezeikkel építik. Egyszerűen a földbe vernek pár cölöpöt kúp alakban és állati bőrrel vonják be azt. Nincsenek ablakocskák, csak egy apró bejárat, ahol egy felnőtt is csupán lehajolva fér be. Csak ruháikon, ékszereiken észrevehető, hogy egy tehetősebb néppel állunk szemben. Az állattartás fontos számukra, de leginkább marháik és zergéik vannak. A baglyot szent állatnak, védelmezőnek tartják, ezért természetesen minden családban megtalálható minimum egy.
Nares-nek is van egy gyönyörű, Drom névre keresztelt hóbaglya. Hatalmas, figyelő, kék szemei csillognak bármely apró fényben. Csőre szürke, kampós. Karmait a lány mindig óvatosan vágja, nehogy kárt okozzon az állatban. Gyönyörű bagoly kivételes ismertetőjellel: A hófehér tollazatát hasonló alakzatú minták, foltok díszítik, mint Nares testét.
Drom bárhová követi a lányt. Egyfajta védőszentként vigyázza, ugyanis a bagoly születése pillanatában választotta ki őt és azóta elválaszthatatlan párt alkotnak.
Ebben a pillanatban is vele van. Nares „sátra” tetején csücsül és feszülten figyeli őt. Kis idő múlva Drom rikácsoló hangja ébreszti fel a lányt az ámulatból, amit az erdő sűrű pázsitja, a nyári szellő mozgatta falevelek gyönyörű tánca, a gyanta illat és bogarak zümmögése keltett benne.*
-Talán jobb, ha továbbállunk.
*Szól Nares Drom-ra pillantva. A bagoly egy aprót biccent a fejével, mintha értené a lány mondatát, s helyet is foglal törékeny vállán.
Nares ez alatt összeszedi medvebőrét, maradék élelmét és pénzét. Elpakol mindent gondosan a termetes, ámbár kicsinek tűnő bőrből készült táskájába, majd útnak indulnak.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.22 22:10:01, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
Az erdő közepén fekszik egy fadarabokból összetákolt, a törzsétől elcsent, medvebőr fedte „sátorban”.
Az erdő számára gyönyörű, de ijesztő is egyben, ugyanis törzse hiedelmében az erdőket a gonosz uralja és puszta említése is tilos. A falucska, ahonnan származik, egy hófedte helyen található, némi erdővel körülölve. Gazdag falunak számít, mivel a szélén egy aprócska, ugyanakkor sok ásványt és kincset magába foglaló bánya helyezkedik el. Házaikat saját kezeikkel építik. Egyszerűen a földbe vernek pár cölöpöt kúp alakban és állati bőrrel vonják be azt. Nincsenek ablakocskák, csak egy apró bejárat, ahol egy felnőtt is csupán lehajolva fér be. Csak ruháikon, ékszereiken észrevehető, hogy egy tehetősebb néppel állunk szemben. Az állattartás fontos számukra, de leginkább marháik és zergéik vannak. A baglyot szent állatnak, védelmezőnek tartják, ezért természetesen minden családban megtalálható minimum egy.
Nares-nek is van egy gyönyörű, Drom névre keresztelt hóbaglya. Hatalmas, figyelő, kék szemei csillognak bármely apró fényben. Csőre szürke, kampós. Karmait a lány mindig óvatosan vágja, nehogy kárt okozzon az állatban. Gyönyörű bagoly kivételes ismertetőjellel: A hófehér tollazatát hasonló alakzatú minták, foltok díszítik, mint Nares testét.
Drom bárhová követi a lányt. Egyfajta védőszentként vigyázza, ugyanis a bagoly születése pillanatában választotta ki őt és azóta elválaszthatatlan párt alkotnak.
Ebben a pillanatban is vele van. Nares „sátra” tetején csücsül és feszülten figyeli őt. Kis idő múlva Drom rikácsoló hangja ébreszti fel a lányt az ámulatból, amit az erdő sűrű pázsitja, a nyári szellő mozgatta falevelek gyönyörű tánca, a gyanta illat és bogarak zümmögése keltett benne.*
-Talán jobb, ha továbbállunk.
*Szól Nares Drom-ra pillantva. A bagoly egy aprót biccent a fejével, mintha értené a lány mondatát, s helyet is foglal törékeny vállán.
Nares ez alatt összeszedi medvebőrét, maradék élelmét és pénzét. Elpakol mindent gondosan a termetes, ámbár kicsinek tűnő bőrből készült táskájába, majd útnak indulnak.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.22 22:10:01, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:16:31
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:16:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*A két farkas kétfelé támad. Arsenornak sikerül az egyiket csúnyán megsebeznie. Viszont beszáll a harcba a másik két farkas is. Azok Yfhorr-t támadják a sérült pedig Arsenor-t. A helyzet veszélyes viszont nyugodtnak kell lenni, hogy biztos maradjon Arsenor minden mozdulata. Ő ezért is nem ront egyből a farkasnak hanem ő várja míg a másik ráveti magát. Ekkor megpróbálja egy gyors döféssel átszúrni majd áthajítania maga mögé. Ha ez sikerül akkor gyors döfésekkel ő is beszáll az Yfhorr körüli farkasok irtásába.*
*A két farkas kétfelé támad. Arsenornak sikerül az egyiket csúnyán megsebeznie. Viszont beszáll a harcba a másik két farkas is. Azok Yfhorr-t támadják a sérült pedig Arsenor-t. A helyzet veszélyes viszont nyugodtnak kell lenni, hogy biztos maradjon Arsenor minden mozdulata. Ő ezért is nem ront egyből a farkasnak hanem ő várja míg a másik ráveti magát. Ekkor megpróbálja egy gyors döféssel átszúrni majd áthajítania maga mögé. Ha ez sikerül akkor gyors döfésekkel ő is beszáll az Yfhorr körüli farkasok irtásába.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-18 23:12:05
Üzenet elküldve: 2016-02-18 23:12:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Ennél jobb kimenetelt el sem tudott volna képzelni. A fizika törvénye, amit Raeyan csak tapasztalati úton ismer, egyértelműen megköveteli, hogy a farkas sebessége az erősen megfogott, és előre tolódó lándzsán keresztül jól hátrataszítsa a lányt, amibe belenyekken, és kapkodnia kell a lábát hátrafele, hogy ne essen hanyatt. És azt is, hogy a lándzsa jó fél méter hosszan a farkasban tűnik el. Ahogy az állat súlya kikéri a kezéből a fegyvert, nem ellenkezik: elengedi, a pórul járt dög majd vigyáz rá. A többi toportyán viszont nem fogy el ilyen könnyen, mi több: a két másik is csatlakozik, ahogy felfogják az érkezett, nagyobb veszélyt. Raeyan hamar felemeli újra a fáklyát, s miközben a kardját húzza elő, a többiek helyzetét kémleli. Arsenorra egy sebzett farkas jut éppen, s hisz benne, hogy a férfinak ezzel nem lesz gondja.
A két, rakétamód Yfhorr felé tartóval viszont nem tud mit kezdeni – legalábbis addig nem, amíg azok rohamoznak. Útjukat állni nem hajlandó, meg amúgy sem tudna ilyen módon beavatkozni időben. Azt viszont meg tudja tenni, hogy a rohanó-vetődő vadakkal egy időben jobbra oldalazva közelít, és mire a farkasok így, vagy úgy megállnak (akár a földre terítették a kopaszt, akár nem), ő kellő közelségben legyen, hogy pár lépés árán támadó távolságba kerüljön a közelebbihez a rövidkarddal.
Egy kis szerencsével az ekkor még nem figyel rá, bár a lány jelenleg egy két lábon járó fényforrás, talán kellően lefoglalja őket a szegény Yfhorr. És ha így van, megpróbálja beledöfni a bal oldalába kardját, lehetőség szerint mellkasra, de ha az túl messze van, úgy megfelel a hasi rész is – a lényeg, hogy ne csak izmot, és csontot találjon.
Ezt követően, ha mély benyomást gyakorolhatott a farkasra pengéjével, azonnal vissza is rántja azt, saját magával együtt. Kivéve a balkezét, ami előre lendül, nem nagyon, csak hogy a lángokat a valószínűleg feléje forduló farkas (a feje ugye ilyenkor Raeyantól balra érkezik) arca elé tárja, hogy egyrészről a fény egy kicsit megzavarja, másrészről, hogy a tűz, a gonosz, égető, perzselő tűz jól ismert, vadakra mért „pszichológiai” (állatok esetében lehet ilyenről szó?) taszításával talán kapjon néhány milliomod másodpercet, hogy a visszahúzott kardot újra szúrásra készen, hátrahúzva tarthassa.
Ha, és amennyiben a farkas már akkor felé fordul, amikor ő mögé „osonkodik”, úgy elsőnek a tüzet tartja előre, és csak akkor szúr, ha az támadásba lendül, mindenképpen pofa alatt, vagy mellett, nyakra.
Ő ezekkel próbálkozik, ám mindenképen a vadvilágé az utolsó szó.*
*Ennél jobb kimenetelt el sem tudott volna képzelni. A fizika törvénye, amit Raeyan csak tapasztalati úton ismer, egyértelműen megköveteli, hogy a farkas sebessége az erősen megfogott, és előre tolódó lándzsán keresztül jól hátrataszítsa a lányt, amibe belenyekken, és kapkodnia kell a lábát hátrafele, hogy ne essen hanyatt. És azt is, hogy a lándzsa jó fél méter hosszan a farkasban tűnik el. Ahogy az állat súlya kikéri a kezéből a fegyvert, nem ellenkezik: elengedi, a pórul járt dög majd vigyáz rá. A többi toportyán viszont nem fogy el ilyen könnyen, mi több: a két másik is csatlakozik, ahogy felfogják az érkezett, nagyobb veszélyt. Raeyan hamar felemeli újra a fáklyát, s miközben a kardját húzza elő, a többiek helyzetét kémleli. Arsenorra egy sebzett farkas jut éppen, s hisz benne, hogy a férfinak ezzel nem lesz gondja.
A két, rakétamód Yfhorr felé tartóval viszont nem tud mit kezdeni – legalábbis addig nem, amíg azok rohamoznak. Útjukat állni nem hajlandó, meg amúgy sem tudna ilyen módon beavatkozni időben. Azt viszont meg tudja tenni, hogy a rohanó-vetődő vadakkal egy időben jobbra oldalazva közelít, és mire a farkasok így, vagy úgy megállnak (akár a földre terítették a kopaszt, akár nem), ő kellő közelségben legyen, hogy pár lépés árán támadó távolságba kerüljön a közelebbihez a rövidkarddal.
Egy kis szerencsével az ekkor még nem figyel rá, bár a lány jelenleg egy két lábon járó fényforrás, talán kellően lefoglalja őket a szegény Yfhorr. És ha így van, megpróbálja beledöfni a bal oldalába kardját, lehetőség szerint mellkasra, de ha az túl messze van, úgy megfelel a hasi rész is – a lényeg, hogy ne csak izmot, és csontot találjon.
Ezt követően, ha mély benyomást gyakorolhatott a farkasra pengéjével, azonnal vissza is rántja azt, saját magával együtt. Kivéve a balkezét, ami előre lendül, nem nagyon, csak hogy a lángokat a valószínűleg feléje forduló farkas (a feje ugye ilyenkor Raeyantól balra érkezik) arca elé tárja, hogy egyrészről a fény egy kicsit megzavarja, másrészről, hogy a tűz, a gonosz, égető, perzselő tűz jól ismert, vadakra mért „pszichológiai” (állatok esetében lehet ilyenről szó?) taszításával talán kapjon néhány milliomod másodpercet, hogy a visszahúzott kardot újra szúrásra készen, hátrahúzva tarthassa.
Ha, és amennyiben a farkas már akkor felé fordul, amikor ő mögé „osonkodik”, úgy elsőnek a tüzet tartja előre, és csak akkor szúr, ha az támadásba lendül, mindenképpen pofa alatt, vagy mellett, nyakra.
Ő ezekkel próbálkozik, ám mindenképen a vadvilágé az utolsó szó.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-18 16:33:37
Üzenet elküldve: 2016-02-18 16:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*A csapatnak jobbra eső fenevad habozás nélkül ugrik Raeyanra, még pedig arra a kezére, amelyik a fáklyát tartja. Ha Raeyan gyorsan lesújt másik kezében a lándzsával, az állat effektíve fenyársalja magát, és a fegyver egy erőteljes döfésére hasad a bőr és recseg a csont is: az állat nyakánál szúródik be és a lökés elejétől mélyen testébe fúródik. A toportyánnak nincs ideje újabb harapásra, párálló, vérszagú lélegzete még egyszer arcon csapja a lányt, aztán kidől, mint egy zsák kő. S minthogy ebből egy termetesebb, nehéz zsákot kell elképzelni, nagy az esélye, hogy a ráugrástól egyensúlyából kizökkentett lány kezéből kicsavarja a lándzsát is.
Balról Yfhorr és Dongnor egyszerre közdhet meg a másik bestiával: az nagyobb és ádázabb is, mint ami a lánynak jutott, így elsőre aligha sikerül leteríteniük az állatot. Első körben elugrik a lándzsaföfés elől és Yfhorr lomhán mozgó csatafejszéit is elkerüli, igaz, Dongnornak sikerül sebet ejteni a farkas véknyán. Ez a percnyi habozás sajnos elég arra, hogy a maradék két állat is csatlakozzon a küzdelemhez, ők pedig mohón szűkölő-vicsorgó, még életben lévő társukhoz fognak csatlakozni. A hátrahagyott gwuff esetlenül hátsó lábára esik, látszik rajta, hogy az is sérült.
Yfhorr és Dongnor tehát összesen három döggel nézhet szembe, igaz, az egyik jócskán sérült, ám a másik kettőnek egyelőre kutya baja. Raeyannak van egy szabad perce átgondolni a dolgokat: A tőle kábé másfél méterre lévő, farkasokkal küzdő társai segítségére siet, illetve előbűvészkedik valami egyéb fegyvert a lándzsán kívül, vagy épp annak kirángatásához lát az előtte heverő tetemből?
A két pihent farkas egy emberként fogja rávetni magát a csapatka élén álló Yfhorra, aki bőszült csataüvöltéssel igyekszik elmetszeni legalább egy lábat vagy fejet a farkasokról, a sebesült példány viszont vicsorogva Dongnor felé fordul, és összegyűjti minden erejét egy ugrásra, ami egyébként Raeyant az előbb kis híján ledöntötte a lábáról.*
*A csapatnak jobbra eső fenevad habozás nélkül ugrik Raeyanra, még pedig arra a kezére, amelyik a fáklyát tartja. Ha Raeyan gyorsan lesújt másik kezében a lándzsával, az állat effektíve fenyársalja magát, és a fegyver egy erőteljes döfésére hasad a bőr és recseg a csont is: az állat nyakánál szúródik be és a lökés elejétől mélyen testébe fúródik. A toportyánnak nincs ideje újabb harapásra, párálló, vérszagú lélegzete még egyszer arcon csapja a lányt, aztán kidől, mint egy zsák kő. S minthogy ebből egy termetesebb, nehéz zsákot kell elképzelni, nagy az esélye, hogy a ráugrástól egyensúlyából kizökkentett lány kezéből kicsavarja a lándzsát is.
Balról Yfhorr és Dongnor egyszerre közdhet meg a másik bestiával: az nagyobb és ádázabb is, mint ami a lánynak jutott, így elsőre aligha sikerül leteríteniük az állatot. Első körben elugrik a lándzsaföfés elől és Yfhorr lomhán mozgó csatafejszéit is elkerüli, igaz, Dongnornak sikerül sebet ejteni a farkas véknyán. Ez a percnyi habozás sajnos elég arra, hogy a maradék két állat is csatlakozzon a küzdelemhez, ők pedig mohón szűkölő-vicsorgó, még életben lévő társukhoz fognak csatlakozni. A hátrahagyott gwuff esetlenül hátsó lábára esik, látszik rajta, hogy az is sérült.
Yfhorr és Dongnor tehát összesen három döggel nézhet szembe, igaz, az egyik jócskán sérült, ám a másik kettőnek egyelőre kutya baja. Raeyannak van egy szabad perce átgondolni a dolgokat: A tőle kábé másfél méterre lévő, farkasokkal küzdő társai segítségére siet, illetve előbűvészkedik valami egyéb fegyvert a lándzsán kívül, vagy épp annak kirángatásához lát az előtte heverő tetemből?
A két pihent farkas egy emberként fogja rávetni magát a csapatka élén álló Yfhorra, aki bőszült csataüvöltéssel igyekszik elmetszeni legalább egy lábat vagy fejet a farkasokról, a sebesült példány viszont vicsorogva Dongnor felé fordul, és összegyűjti minden erejét egy ugrásra, ami egyébként Raeyant az előbb kis híján ledöntötte a lábáról.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-10 10:53:09
Üzenet elküldve: 2016-02-10 10:53:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Arsenor előbb a nyomokat majd az előre siető vezért követi. Mikor meglátja a farkasokat akkor és a gwuffot akkor fogja fel, hogy milyen komoly is ez a helyzet. Az egyetlen fényforrás Raeyan kezében van úgyhogy tőle nem akar nagyon eltávolodni. Megfogja a lándzsáját és felkészül a harcra. Ő is tudja, hogy hol kell egy farkast ledöfni.*
~Négyen három ellen? Nem kéne, hogy gondot okozzon. Egyedül akkor, ha az anyának valami baja esik. Gyorsan el kell akkor ezeket intéznünk.~
*A testi épségét nem is nagyon félti. Főként mert a páncélja adhat valamennyi védelmet.*
*Arsenor előbb a nyomokat majd az előre siető vezért követi. Mikor meglátja a farkasokat akkor és a gwuffot akkor fogja fel, hogy milyen komoly is ez a helyzet. Az egyetlen fényforrás Raeyan kezében van úgyhogy tőle nem akar nagyon eltávolodni. Megfogja a lándzsáját és felkészül a harcra. Ő is tudja, hogy hol kell egy farkast ledöfni.*
~Négyen három ellen? Nem kéne, hogy gondot okozzon. Egyedül akkor, ha az anyának valami baja esik. Gyorsan el kell akkor ezeket intéznünk.~
*A testi épségét nem is nagyon félti. Főként mert a páncélja adhat valamennyi védelmet.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-09 22:37:50
Üzenet elküldve: 2016-02-09 22:37:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Feszülten figyel, miközben közelítenek a céljukhoz, hogy nagyjából milyen messzire lehetnek még a vadak. Yfhorrnak nem kell kétszer mondania, a lány szorosan a nyomában van. Végül odaérnek, és ő a helyszínt méregeti. A négyből két farkast még kellően lefoglalja a még ellenálló zsákmányuk. Így ők talán csak az első nyüszítő hang után veszik tudomásul az új célpontokat. Egy kis ügyességgel, a másik kettő addigra kellően ártalmatlan lesz. A helyszín zárt – ők négyen zárják be. Nagyjából megjegyzi a mögötte lévő terepet, ha hátrálni kell, ne bukjon hátra, mert arra ez a helyzet a legkevésbé alkalmas. A lándzsát középtől két marokkal hátrébb fogva (egy kézzel az előre nyúló távolságból áldozni kell) tartja, heggyel előre, hátrahúzva a jobbjában. Balban a fáklya magasra tartva. Elhelyezkedik Yfhorrtól jobbra, és fél lépéssel hátra, támadó állásban.*
- Itt vagyok.
*Közli, inkább sziszegős, de jól hallható hangnemben, a csapatának. Többet nem mond, talán ennyiből érthető. Itt van a fényforrás. Itt van, mint jobb szárny, mint oldalvéd, és csak a csapattal egyszerre hajlandó előre lépni, fegyverfogási helyzetéből nem is lenne előnyös neki kezdeményeznie. Ám a farkasok ennyire talán már nem türelmesek, és támadásba lendülnek, mielőtt kivárnák a kis csapat felfejlődését. S ő, mint jobb szárny, a jobb oldali célpont felé mutató lándzsaheggyel fogadja ezt. És persze amint a kiszúrási távot majdnem épphogy eléri a célpont, előrelendíti a fegyvert, az állat látható felületének közepére célozva, ami, ha az épp már ágaskodik, akkor a mellkas, ha laposan közelít, akkor felülről a nyak és a gerinc, ha pedig még épp csak felemelkedni készül (ilyenkor a legkisebb a látható felület) akkor állkapocs alatt a nyak és a mellkas. Ez persze az ő célzása, a valóság ettől elcsúszhat, bár az nem az ő szándékából. Ezzel együtt (ez inkább ösztönös, mintsem tudatos) a fáklyát lejjebb engedi, mellkas magasságba, ami második védvonalnak jól jöhet.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 22:39:35
*Feszülten figyel, miközben közelítenek a céljukhoz, hogy nagyjából milyen messzire lehetnek még a vadak. Yfhorrnak nem kell kétszer mondania, a lány szorosan a nyomában van. Végül odaérnek, és ő a helyszínt méregeti. A négyből két farkast még kellően lefoglalja a még ellenálló zsákmányuk. Így ők talán csak az első nyüszítő hang után veszik tudomásul az új célpontokat. Egy kis ügyességgel, a másik kettő addigra kellően ártalmatlan lesz. A helyszín zárt – ők négyen zárják be. Nagyjából megjegyzi a mögötte lévő terepet, ha hátrálni kell, ne bukjon hátra, mert arra ez a helyzet a legkevésbé alkalmas. A lándzsát középtől két marokkal hátrébb fogva (egy kézzel az előre nyúló távolságból áldozni kell) tartja, heggyel előre, hátrahúzva a jobbjában. Balban a fáklya magasra tartva. Elhelyezkedik Yfhorrtól jobbra, és fél lépéssel hátra, támadó állásban.*
- Itt vagyok.
*Közli, inkább sziszegős, de jól hallható hangnemben, a csapatának. Többet nem mond, talán ennyiből érthető. Itt van a fényforrás. Itt van, mint jobb szárny, mint oldalvéd, és csak a csapattal egyszerre hajlandó előre lépni, fegyverfogási helyzetéből nem is lenne előnyös neki kezdeményeznie. Ám a farkasok ennyire talán már nem türelmesek, és támadásba lendülnek, mielőtt kivárnák a kis csapat felfejlődését. S ő, mint jobb szárny, a jobb oldali célpont felé mutató lándzsaheggyel fogadja ezt. És persze amint a kiszúrási távot majdnem épphogy eléri a célpont, előrelendíti a fegyvert, az állat látható felületének közepére célozva, ami, ha az épp már ágaskodik, akkor a mellkas, ha laposan közelít, akkor felülről a nyak és a gerinc, ha pedig még épp csak felemelkedni készül (ilyenkor a legkisebb a látható felület) akkor állkapocs alatt a nyak és a mellkas. Ez persze az ő célzása, a valóság ettől elcsúszhat, bár az nem az ő szándékából. Ezzel együtt (ez inkább ösztönös, mintsem tudatos) a fáklyát lejjebb engedi, mellkas magasságba, ami második védvonalnak jól jöhet.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 22:39:35
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-09 10:24:34
Üzenet elküldve: 2016-02-09 10:24:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*Ötven métert haladhatnak előre, lefele az ösvényen, amikor ismét felhangzik a vérfagyasztó farkasüvöltés. Yfhorr elöl csörtet, hirtelen elkanyarodik előttük az út élesen jobbra. Karjával hátrainteget Raeyannak.*
- Gyere! Gyere a fénnyel! - *Ha javítják valamit a látásviszonyaik, a következő kép tárulhat szemük elé. Egy sziklameredély aljánál állnak: A szürkületben a fák úgy vették körbe őket, hogy szinte fel sem tűnt, hogy egy zsákutcába kerültek. Előttül öt-tíz méterre egy meredek sziklafal emelkedik, elzárva a továbbvezető utat az erre tévedőnek. Mint ahogy van is erre tévedő, nevezetesen egy gwuff és kölyke, bár erről inkább csak múlt időben nyilatkozhatunk. A néhai süldőállatot alighanem az acsargo farkasfalka terítette le: mordulatlanul, véresen hever a négy megtermett, szürkésfekete ordas előtt. Kettő a tetemből lakmározik, kettő a még eleven, de már szemmel láthatólag fáradt és sebzett anyaállatot szorongatja a sziklafalhoz. Mivel a gwuff izmos, robosztus állat, a toportyánok igyekeznek el-elugrálni karmos, erős lábai esetleges csapásai-rúgásai elől, de mint közelebb és közelebb férkőznek hozzá.
Yfhorr öles lépteire felkapja a fejét a két tetemből lakmározó farkas, amelyek közelebb, pár méterre lehetnek a mélyedésbe érő csapathoz. Vértől csatakos, vicsorgó pofájukat felemelve rájuk szegezik borostyánsárga, méricskélő tekintetük. Még lapít mind a kettő, de ha bárki is moccan, valószínűleg nekik fognak ugrani.*
*Ötven métert haladhatnak előre, lefele az ösvényen, amikor ismét felhangzik a vérfagyasztó farkasüvöltés. Yfhorr elöl csörtet, hirtelen elkanyarodik előttük az út élesen jobbra. Karjával hátrainteget Raeyannak.*
- Gyere! Gyere a fénnyel! - *Ha javítják valamit a látásviszonyaik, a következő kép tárulhat szemük elé. Egy sziklameredély aljánál állnak: A szürkületben a fák úgy vették körbe őket, hogy szinte fel sem tűnt, hogy egy zsákutcába kerültek. Előttül öt-tíz méterre egy meredek sziklafal emelkedik, elzárva a továbbvezető utat az erre tévedőnek. Mint ahogy van is erre tévedő, nevezetesen egy gwuff és kölyke, bár erről inkább csak múlt időben nyilatkozhatunk. A néhai süldőállatot alighanem az acsargo farkasfalka terítette le: mordulatlanul, véresen hever a négy megtermett, szürkésfekete ordas előtt. Kettő a tetemből lakmározik, kettő a még eleven, de már szemmel láthatólag fáradt és sebzett anyaállatot szorongatja a sziklafalhoz. Mivel a gwuff izmos, robosztus állat, a toportyánok igyekeznek el-elugrálni karmos, erős lábai esetleges csapásai-rúgásai elől, de mint közelebb és közelebb férkőznek hozzá.
Yfhorr öles lépteire felkapja a fejét a két tetemből lakmározó farkas, amelyek közelebb, pár méterre lehetnek a mélyedésbe érő csapathoz. Vértől csatakos, vicsorgó pofájukat felemelve rájuk szegezik borostyánsárga, méricskélő tekintetük. Még lapít mind a kettő, de ha bárki is moccan, valószínűleg nekik fognak ugrani.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-05 11:02:47
Üzenet elküldve: 2016-02-05 11:02:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Arsenor némán halad az utat figyelve. Az újabb társ leszakadása nem zavarja. Lehet, hogy csak zavarta volna őket. Mindenesetre igazuk volt nekik férfiaknak. Azok a lányok nem ide valók. Letrion az más hisz vele már átéltek egy veszélyes helyzetet és benne Arsenor bízik. Nyomokat találnak amiket követnek. Yfhorr jól állapítja meg. Arsenor bólint. Azzal is egyet ért, hogy a lemaradókat kövessék. Ha sikerülne elfogni is őket akkor az tökéletes lenne. A fáklyahordó szerepét nem vállalja mert neki is lándzsája van.*
*Arsenor némán halad az utat figyelve. Az újabb társ leszakadása nem zavarja. Lehet, hogy csak zavarta volna őket. Mindenesetre igazuk volt nekik férfiaknak. Azok a lányok nem ide valók. Letrion az más hisz vele már átéltek egy veszélyes helyzetet és benne Arsenor bízik. Nyomokat találnak amiket követnek. Yfhorr jól állapítja meg. Arsenor bólint. Azzal is egyet ért, hogy a lemaradókat kövessék. Ha sikerülne elfogni is őket akkor az tökéletes lenne. A fáklyahordó szerepét nem vállalja mert neki is lándzsája van.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-05 10:41:53
Üzenet elküldve: 2016-02-05 10:41:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Mikor először hátrafordul, azt kell észrevegye, hogy mégegy társuk lemaradt. Úgy már teljesen más a helyzet, hogy az eredeti hetes csapatból már csak négyen maradtak, az eredeti egy-őr-hátramarad terv helyett, jóformán kétfelé oszlott a csapat. De hát végül is, a négyes az egy szerencsés szám, ez már párszor bebizonyosodott. És végül nyomokra is bukkannak, nagyjából olyanra, amire számított.*
- Itt, erre!
*Próbálja mutogatni, de inkább csak megindul a nyomok mentén. Tart is ez egy jó darabig, míg végül elérkeznek az elágazáshoz. A vonyításra... legalábbis számítania kellett volna. Ilyen mélyen az erdőben, az csoda hogy eddig nem ütköztek beléjük. De ami késik, nem múlik.*
- Le kell majd táboroznunk. Úgysem érjük utol őket éjszaka, főleg ha megugrasztották őket. Viszont előbb nézzünk utána azoknak... A farkasok nem a legjobb alvótársak, tűz ide vagy oda.
*A látásviszonyok romlanak, és a farkasokkal valószínű találkozni fognak, ha arra mennek.*
- Kell egy fáklya is.
*Rhenamys hozott párat, és ha Yfhorr elvette tőle, úgy elkér tőle egyet, hogy egy perc néma csönd és vigyázzban állás kíséretében Raeyan kiszenvedjen a tűzkövéből pár szikrát, amiből a fáklyatűz életre lobbanhat. Lekapja közben válláról a lándzsát, és jobbjában lándzsával, baljában fáklyával adja ki az utasítást:*
- Na gyerünk. Izé, ezt megfogná valaki?
*El tud harcolni ő egy kézzel is a lándzsával, ám biztosabb a fogása két kézzel, amennyiben akad, aki egykezes fegyvert használva átvállalja a fényhozó szerepét is. Így vagy úgy, de megindulnak a leágazáson, melynek végén talán magukba a farkasokba botlanak, vagy csak a nyomukra, amit ilyen későn már legföljebb bottal üthetnek.*
*Mikor először hátrafordul, azt kell észrevegye, hogy mégegy társuk lemaradt. Úgy már teljesen más a helyzet, hogy az eredeti hetes csapatból már csak négyen maradtak, az eredeti egy-őr-hátramarad terv helyett, jóformán kétfelé oszlott a csapat. De hát végül is, a négyes az egy szerencsés szám, ez már párszor bebizonyosodott. És végül nyomokra is bukkannak, nagyjából olyanra, amire számított.*
- Itt, erre!
*Próbálja mutogatni, de inkább csak megindul a nyomok mentén. Tart is ez egy jó darabig, míg végül elérkeznek az elágazáshoz. A vonyításra... legalábbis számítania kellett volna. Ilyen mélyen az erdőben, az csoda hogy eddig nem ütköztek beléjük. De ami késik, nem múlik.*
- Le kell majd táboroznunk. Úgysem érjük utol őket éjszaka, főleg ha megugrasztották őket. Viszont előbb nézzünk utána azoknak... A farkasok nem a legjobb alvótársak, tűz ide vagy oda.
*A látásviszonyok romlanak, és a farkasokkal valószínű találkozni fognak, ha arra mennek.*
- Kell egy fáklya is.
*Rhenamys hozott párat, és ha Yfhorr elvette tőle, úgy elkér tőle egyet, hogy egy perc néma csönd és vigyázzban állás kíséretében Raeyan kiszenvedjen a tűzkövéből pár szikrát, amiből a fáklyatűz életre lobbanhat. Lekapja közben válláról a lándzsát, és jobbjában lándzsával, baljában fáklyával adja ki az utasítást:*
- Na gyerünk. Izé, ezt megfogná valaki?
*El tud harcolni ő egy kézzel is a lándzsával, ám biztosabb a fogása két kézzel, amennyiben akad, aki egykezes fegyvert használva átvállalja a fényhozó szerepét is. Így vagy úgy, de megindulnak a leágazáson, melynek végén talán magukba a farkasokba botlanak, vagy csak a nyomukra, amit ilyen későn már legföljebb bottal üthetnek.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-02-03 19:34:59
Üzenet elküldve: 2016-02-03 19:34:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*Yfhorr egy dühödt fújtatással tudomásul veszi, hogy alig mentek pár métert, Rhenamys elkezdi fájlalni a lábát. Mikor az már szemmel láthatón nem bírja követni őket a nehéz talajon, halkan mordulva visszaküldi a táborba. Felszereléséből átveszi, amit hasznosnak vél. Így négyen maradtak: A kopasz, a társa, Dongnor és Letrion. Mire a zsoldharcos észbe kap, Letrion már le is tért az útról. Utána indul, és megnézi, mit vizsgálgat az oly bőszülten.
A patakmeder mellett kis vizsgálódás után nyomokat lehet felfedezni. A víz által feláztatott, puha földben karmos lábú, négy ujjú lényeg mélyre nyomott talpmintáit lehet felfedezni. A lány nem tévedett: valóban itatóhelyként szolgálhatott egyszer. További vizsgálódás után a földben itt-ott túrt lyukakat is találhatnak a közelben, valamint egyértelműn megállapítható, hogy az állatok merre mentek tovább, ugyanis a fák törzsén itt is, ott is le van hántva a kéreg – erdei állatoknál gyakori, hogy egyéb élelem híjján megeszegetik a törzs lehámozgató, rostos részeit is. Ha követik a nyomokat, hosszú gyaloglás vár rájuk, de szerencsére a csorda nyomai jól leolvashatók. Az út monoton és továbbra is nehezen járható: rájuk is esteledik, mire történik valami érdekes. Mégpedig a következő:
Mélyen az erdő szívében járnak. A nyomok még épp láthatóak a szürkületben, ám hamarost vagy tábort kell ütniük, vagy az éjszakai erdőben kell t ovább botladozniuk a gwuffok nyomán. Egy jól megkülönböztethető elágazáshoz érnek: előttük tovább halad a csorda nyoma, bár a lenyomatok mintha mélyebbek, sietősebbek lennének, mint eddig. Tőlük jobbra egy pár négyujjú lábnyom lekanyarodik és a lejtős talajon lefele halad, egy katlanszerű mélyedésbe az erdőben. Yfhorr tanakodva áll a leágazásnál, csípőre teszi két kezét.*
- Ez itt. Ez itt leszakadt a csordától? - *Bámul a nyomjelre, aztán szűkített szemmel néz a mélyedés irányába. Még mielőtt bárki is megerősíthetné vagy cáfolhatná felfedezését, az erdő csendjét vérfagyasztó, elnyújtott, farkasüvöltés szerű hang szakítja szét. A süvöltés acsargásszerű, mély torokhangban ér véget. Tán csak a fák közt visszaverődő visszhang játéka, de mintha a jobb oldalukra eső lejtő felől gyűrűzne felfele a cseppet sem biztató hang. Határozniuk kell, melyik irányba indulnak: Tovább, a csorda nyomán, vagy utánajárnak, mi történt a többiektől leszakadt példánnyal?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.03 19:41:55
*Yfhorr egy dühödt fújtatással tudomásul veszi, hogy alig mentek pár métert, Rhenamys elkezdi fájlalni a lábát. Mikor az már szemmel láthatón nem bírja követni őket a nehéz talajon, halkan mordulva visszaküldi a táborba. Felszereléséből átveszi, amit hasznosnak vél. Így négyen maradtak: A kopasz, a társa, Dongnor és Letrion. Mire a zsoldharcos észbe kap, Letrion már le is tért az útról. Utána indul, és megnézi, mit vizsgálgat az oly bőszülten.
A patakmeder mellett kis vizsgálódás után nyomokat lehet felfedezni. A víz által feláztatott, puha földben karmos lábú, négy ujjú lényeg mélyre nyomott talpmintáit lehet felfedezni. A lány nem tévedett: valóban itatóhelyként szolgálhatott egyszer. További vizsgálódás után a földben itt-ott túrt lyukakat is találhatnak a közelben, valamint egyértelműn megállapítható, hogy az állatok merre mentek tovább, ugyanis a fák törzsén itt is, ott is le van hántva a kéreg – erdei állatoknál gyakori, hogy egyéb élelem híjján megeszegetik a törzs lehámozgató, rostos részeit is. Ha követik a nyomokat, hosszú gyaloglás vár rájuk, de szerencsére a csorda nyomai jól leolvashatók. Az út monoton és továbbra is nehezen járható: rájuk is esteledik, mire történik valami érdekes. Mégpedig a következő:
Mélyen az erdő szívében járnak. A nyomok még épp láthatóak a szürkületben, ám hamarost vagy tábort kell ütniük, vagy az éjszakai erdőben kell t ovább botladozniuk a gwuffok nyomán. Egy jól megkülönböztethető elágazáshoz érnek: előttük tovább halad a csorda nyoma, bár a lenyomatok mintha mélyebbek, sietősebbek lennének, mint eddig. Tőlük jobbra egy pár négyujjú lábnyom lekanyarodik és a lejtős talajon lefele halad, egy katlanszerű mélyedésbe az erdőben. Yfhorr tanakodva áll a leágazásnál, csípőre teszi két kezét.*
- Ez itt. Ez itt leszakadt a csordától? - *Bámul a nyomjelre, aztán szűkített szemmel néz a mélyedés irányába. Még mielőtt bárki is megerősíthetné vagy cáfolhatná felfedezését, az erdő csendjét vérfagyasztó, elnyújtott, farkasüvöltés szerű hang szakítja szét. A süvöltés acsargásszerű, mély torokhangban ér véget. Tán csak a fák közt visszaverődő visszhang játéka, de mintha a jobb oldalukra eső lejtő felől gyűrűzne felfele a cseppet sem biztató hang. Határozniuk kell, melyik irányba indulnak: Tovább, a csorda nyomán, vagy utánajárnak, mi történt a többiektől leszakadt példánnyal?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.03 19:41:55
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-01-25 21:25:31
Üzenet elküldve: 2016-01-25 21:25:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Arsenor leginkább a szemét dörzsölgeti. A főnök meg látszólag ideges. A csapda elhelyezést egy bólintással jelzi, hogy a nőnek igaza van. El is indulnak. Arsenor út közben azért valamennyire felébred. A bambulást felváltja a keresés. Bármit keres amit egy vadász kereshet az erdőben bár az is biztos, hogy a gwuffok nyomát azért könnyebb észrevenni. A vizet hallva meg is jegyzi.*
-Talán egy itatóhelyet találhatunk.
*Amúgy követi a nőt. Ha egy ösvényt találnak az már fél siker. Azon keresztül megtudhatják merre jár a csorda.*
*Arsenor leginkább a szemét dörzsölgeti. A főnök meg látszólag ideges. A csapda elhelyezést egy bólintással jelzi, hogy a nőnek igaza van. El is indulnak. Arsenor út közben azért valamennyire felébred. A bambulást felváltja a keresés. Bármit keres amit egy vadász kereshet az erdőben bár az is biztos, hogy a gwuffok nyomát azért könnyebb észrevenni. A vizet hallva meg is jegyzi.*
-Talán egy itatóhelyet találhatunk.
*Amúgy követi a nőt. Ha egy ösvényt találnak az már fél siker. Azon keresztül megtudhatják merre jár a csorda.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-01-25 20:40:21
Üzenet elküldve: 2016-01-25 20:40:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Egyik oldalról a türelmetlenség perzseli, másik oldalról pedig a tétlenség jege csapódik le arcára. A részéről letudta a tervezést, és az egyeztetést, fölösleges túlgondolni a dolgokat, az „ú, erről megfeledkeztünk” kezdetű mondatok meg úgyis ott helyben fognak elhangzani, ha lesznek ilyenek. Már így is van ötlet bőséggel, sőt, vágott már neki ennél sokkalta felkészületlenebbül és tudatlanabbul vadászatnak, mint most, akárcsak Arsenor, aki szintén ott volt. Figyeli az eseményeket, felvetéseket, kérdéseket.*
- Igen, mondhatni. De a csapdát oda kell elhelyezni, ahol ezek nincsenek, hanem csak lesznek.
*Tisztázza a dolgot. Ő türelmesen vár, Yfhorr nem annyira, ám amikor a kopasz elcsörtet mellette, esze ágába sem jut lelassítani, vagy visszatartani őt, mi több; visszafordulva szól a többieknek:*
- Rajta, érjetek utol minket!
*És maga is utána ered. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy a kopasz veszélyezteti a keresést a csörtetésével, a vadak nyomait úgyis hamarabb találják meg, mint magukat a vadakat, és még az is csak még mélyebben várható az erdőben. Egy ekkora állatnak (mármint a gwuffnak) a nyomaiban, ami ráadásul csordában vonul, nem is kell sasszem, sem külön szakértelem, hogy orra bukjunk, elég csak tudni, mit keresünk. Voltaképp volt a kép, meg egyszer látott kerítésen túlról egyet élőben, de ennyinek elégnek kell lennie, amúgy sem hétköznapi lábnyoma van az állatnak. Az már csak részletkérdés, hogy egy jó nyomolvasó többet is megtudhat ugyanabból a látványból. Ám idővel eljutnak még mélyebbre az erdő mélyén, ráadásul tisztán hallatszik a közelben valami patak, vagy folyó hangja is. Vagyis, közel járnak ahhoz, hogy bármit is találjanak. Egy dolguk van csak: keresni.*
- Hmm... Keressük erre. *Megindul, és ilyenkor már arra sem figyel, hogy követik-e, tehát aki le akar maradni tőle, annak itt a nagy alkalom. Az ilyen nyomok jellemzően a patakok és folyók oldalából majdnem merőlegesen indulnak ki, így észak fele veszi az irányt, ami reményei szerint rézsút vezeti majd őket a patakhoz, ám közben nagyobb esélyük van ilyen majdnem-merőleges nyomvonalakat találni. Ha nem, hát a vízfolyás mentén keresgélhetnek tovább, amíg nem találnak bármiféle nyomot, amit egyértelműen ezek az állatok hagytak itt. És, amennyiben találnak, nem rest megvizsgálni és meg is indulni a nyomon, közben figyelve, hogy az útvonal min is vezet keresztül. Fák között, szűkebb helyeken, vagy ahol maga a csordanyom is bármi miatt összeszűkül, jegyzi azokat, amik a legideálisabbak néhány csapda beállítására.*
*Egyik oldalról a türelmetlenség perzseli, másik oldalról pedig a tétlenség jege csapódik le arcára. A részéről letudta a tervezést, és az egyeztetést, fölösleges túlgondolni a dolgokat, az „ú, erről megfeledkeztünk” kezdetű mondatok meg úgyis ott helyben fognak elhangzani, ha lesznek ilyenek. Már így is van ötlet bőséggel, sőt, vágott már neki ennél sokkalta felkészületlenebbül és tudatlanabbul vadászatnak, mint most, akárcsak Arsenor, aki szintén ott volt. Figyeli az eseményeket, felvetéseket, kérdéseket.*
- Igen, mondhatni. De a csapdát oda kell elhelyezni, ahol ezek nincsenek, hanem csak lesznek.
*Tisztázza a dolgot. Ő türelmesen vár, Yfhorr nem annyira, ám amikor a kopasz elcsörtet mellette, esze ágába sem jut lelassítani, vagy visszatartani őt, mi több; visszafordulva szól a többieknek:*
- Rajta, érjetek utol minket!
*És maga is utána ered. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy a kopasz veszélyezteti a keresést a csörtetésével, a vadak nyomait úgyis hamarabb találják meg, mint magukat a vadakat, és még az is csak még mélyebben várható az erdőben. Egy ekkora állatnak (mármint a gwuffnak) a nyomaiban, ami ráadásul csordában vonul, nem is kell sasszem, sem külön szakértelem, hogy orra bukjunk, elég csak tudni, mit keresünk. Voltaképp volt a kép, meg egyszer látott kerítésen túlról egyet élőben, de ennyinek elégnek kell lennie, amúgy sem hétköznapi lábnyoma van az állatnak. Az már csak részletkérdés, hogy egy jó nyomolvasó többet is megtudhat ugyanabból a látványból. Ám idővel eljutnak még mélyebbre az erdő mélyén, ráadásul tisztán hallatszik a közelben valami patak, vagy folyó hangja is. Vagyis, közel járnak ahhoz, hogy bármit is találjanak. Egy dolguk van csak: keresni.*
- Hmm... Keressük erre. *Megindul, és ilyenkor már arra sem figyel, hogy követik-e, tehát aki le akar maradni tőle, annak itt a nagy alkalom. Az ilyen nyomok jellemzően a patakok és folyók oldalából majdnem merőlegesen indulnak ki, így észak fele veszi az irányt, ami reményei szerint rézsút vezeti majd őket a patakhoz, ám közben nagyobb esélyük van ilyen majdnem-merőleges nyomvonalakat találni. Ha nem, hát a vízfolyás mentén keresgélhetnek tovább, amíg nem találnak bármiféle nyomot, amit egyértelműen ezek az állatok hagytak itt. És, amennyiben találnak, nem rest megvizsgálni és meg is indulni a nyomon, közben figyelve, hogy az útvonal min is vezet keresztül. Fák között, szűkebb helyeken, vagy ahol maga a csordanyom is bármi miatt összeszűkül, jegyzi azokat, amik a legideálisabbak néhány csapda beállítására.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921