Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 567. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-06-01 22:03:16
Üzenet elküldve: 2026-06-01 22:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Mikor az elf leány kedvesemnek szólítja Krazindurt, Wertus kissé oldalra biccenti a fejét és bambán néz a párosra egy pillanatig, majd gyorsan igyekszik elhessegetni magától a gondolatot is, hogy egy elf, meg egy törpe, ráadásul herceg... ~ Micsoda fertő. Nem, biztosan félreértettem valamit az nem lehet! ~ Majd fejét rázva fordul Wrojth felé, kinek szavai térítik magához az öreget.*
- Igen! Húzódjatok biztos helyre. Mi mindjárt itt vagyunk!
* Úgy tűnik, hogy az elf ért a gyógyításhoz, ráadásul a hercegnek most egy kis nyugalomra van szüksége, ezért Wertus elkíséri Wrojthot a sámán sátrához. A vörös törpe azon szavaira, hogy nem hagyta itt őket nem szól semmit. Most még túlzottan az események hatása alatt áll, így Wrojth szavai nem jutnak el a tudatához. Nem szórakozik sokat, belemarkol ő is az asztalon található papírokba és amennyit csak tud magához vesz. Viszont az nincs ínyére, hogy holmi kotyvalékokat cipeljen, így azt udvariasan visszautasítja:*
- Van eszemben ezt a sok szart cipelni! Itt rohadjon meg az összes a gazdájával együtt! Siess! Ne szöszmötölj már annyit, mert itt pusztulunk mi is!
* Ezzel sarkon fordul és igyekszik a sátor kijárata felé, hogy mielőbb utolérje a herceget és az elfet. Amit itt találtak nem túl érdekes a számára, viszont az, amit az a kettő tudhat most sokkal jobban érdekli. Természetesen nem lankad a figyelme egy pillanatra sem. Csatabárdját a kezében tartva szeli át a lángoló tábort. Amennyiben beéri a párost és a helyzet is alkalmas rá, fel is teszi az első pár kérdését. *
- Mégis, kik vagytok ti? Milyen hatalommal tettétek mindezt? Milyen istent szolgáltok, hogy ekkora hatalmat adott nektek?
* Egyelőre megelégszik annyival, hogy ezekre az alapvető dolgokra választ kapjon. Valahogy olyan érzése van a ketrecben elhangzottak alapján, hogy a herceg nem Wylnurana híve. Ez a gondolat pedig nagyon nyugtalanítja, mert az öreg szemében minden valamire való törpe az istennő szolgája. *
* Mikor az elf leány kedvesemnek szólítja Krazindurt, Wertus kissé oldalra biccenti a fejét és bambán néz a párosra egy pillanatig, majd gyorsan igyekszik elhessegetni magától a gondolatot is, hogy egy elf, meg egy törpe, ráadásul herceg... ~ Micsoda fertő. Nem, biztosan félreértettem valamit az nem lehet! ~ Majd fejét rázva fordul Wrojth felé, kinek szavai térítik magához az öreget.*
- Igen! Húzódjatok biztos helyre. Mi mindjárt itt vagyunk!
* Úgy tűnik, hogy az elf ért a gyógyításhoz, ráadásul a hercegnek most egy kis nyugalomra van szüksége, ezért Wertus elkíséri Wrojthot a sámán sátrához. A vörös törpe azon szavaira, hogy nem hagyta itt őket nem szól semmit. Most még túlzottan az események hatása alatt áll, így Wrojth szavai nem jutnak el a tudatához. Nem szórakozik sokat, belemarkol ő is az asztalon található papírokba és amennyit csak tud magához vesz. Viszont az nincs ínyére, hogy holmi kotyvalékokat cipeljen, így azt udvariasan visszautasítja:*
- Van eszemben ezt a sok szart cipelni! Itt rohadjon meg az összes a gazdájával együtt! Siess! Ne szöszmötölj már annyit, mert itt pusztulunk mi is!
* Ezzel sarkon fordul és igyekszik a sátor kijárata felé, hogy mielőbb utolérje a herceget és az elfet. Amit itt találtak nem túl érdekes a számára, viszont az, amit az a kettő tudhat most sokkal jobban érdekli. Természetesen nem lankad a figyelme egy pillanatra sem. Csatabárdját a kezében tartva szeli át a lángoló tábort. Amennyiben beéri a párost és a helyzet is alkalmas rá, fel is teszi az első pár kérdését. *
- Mégis, kik vagytok ti? Milyen hatalommal tettétek mindezt? Milyen istent szolgáltok, hogy ekkora hatalmat adott nektek?
* Egyelőre megelégszik annyival, hogy ezekre az alapvető dolgokra választ kapjon. Valahogy olyan érzése van a ketrecben elhangzottak alapján, hogy a herceg nem Wylnurana híve. Ez a gondolat pedig nagyon nyugtalanítja, mert az öreg szemében minden valamire való törpe az istennő szolgája. *
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-06-01 13:49:15
Üzenet elküldve: 2026-06-01 13:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A sámán bevégzésével végleg pontot tesz a története végére. Utolsó hullagyalázás gyanánt a sámán ruhájába törli a véres pengét, bár ránézésre ezzel lehet csak rontott a pengéje helyzetén. Később alaposan is le fogja tisztítani. *
- Gyere apucihoz. Fúj! Mi ez?
* Mondja az orra alatt, miközben kihúzza a sámán zsebéből az erszényét, majd valami taknyos rongyot. Kezét ösztönösen a földön lévő növényekbe törli és undorodva áll fel. Ekkor pillant meg valami mást is a nyakában. Egy rövid lehajolást követve egy kulcs kerül elő, és tekintve, hogy neki már nem lesz erre szüksége, szépen eltávolítja. Nagyot ránt a kulcson. Nehéz csizmájával egyenesen a holttestre lép, mintha csak egy sárban heverő farönk lenne az útjában. Nem kerüli ki, nem lépi át, nem adja meg neki az utolsó tiszteletet.
Miközben elmegy Krazindur mellett, kijelentésére csak megrántja a vállait. Nem fog vele vitatkozni, főleg mert szemei előtt égő sátrak lassan bekebelezik a többit. A nagy nyögés következtében egy pillanatra megáll és fejét hátra fordítja. *
~ Ősi törpe rúna. Na, erre kíváncsi leszek. ~
- Mindjárt visszajövünk. Menjetek ki, elég ha csak nekünk kell kimenekülnünk az égő táborból. A közeli tisztáson találkozunk.
* Mondja, majd tovább követi társát. Mikor megbizonyosodik, hogy csak ők vannak innentől, utána szólal meg. *
- Gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagylak itt titeket. Hogy fogok őseim szemébe nézni a halálom után, ha még a saját fajtámat is elárulnám?
* Azt még a vörös sem firtatná, hogy ezek ketten miként végeznének a maradék csőcselével. Ugyan az állatok teszik a dolguk rendesen, de azért néhány holttestről megmondja, hogy már jóval a roham előtt kezelésbe lettek véve. *
- Szép munka. Ami pedig a helyzetet illeti. Fogalmam sincs, de biztos a nő műve. Bármi is legyen nem szeretnék a rossz oldalára kerülni.
* Jegyzi meg gyorsan, majd amint a sátorhoz értek, két kezével félretolja a bejárnál lévő szőrmét és betér rajta. A bűz egy erősebb formája csapja meg és ösztönösen kezd legyezni a kezével. *
- Szóval innen származik ez a förtelmes szag. Azokat az üveget ki se merem nyitni, ki tudja milyen járványt rejthet, habár…
* Mondja, bár minél több szó hagyja el a száját, annál jobban tetszik neki az ötlet. Ha valóban valami fogyasztásra alkalmatlan anyag lehet benne, úgy jól fog jönni később. Míg ezen gondolkozik, közelebb lép az asztalhoz, majd az ott található papírokat kezdi nézegetni. Még jó, hogy már elkezdte tanulni az olvasás művészetét, bár még így se olyan profi, mint mások. Több idő kell neki, hogy a leírt szavakat értelmezni tudja. Feltéve, ha olyan nyelven van, amit ért. Az egyre melegedő helyzetet is érzi már. Izzadságcseppek ülnek ki a homlokára, majd egy határozott mozdulattal elkezdi a papírokat belegyömöszölni a táskájába. Próbál ügyelni arra, hogy ne gyűrődjön, tépődjön, de járulékos veszteséget nehéz elkerülni, főleg ha siet a törpe. *
- Hozd az italokat, hátha tévedek és használhatóak valamire. De ha mégse, akkor csak simán…
* Ekkor pillantja meg a kis ládikót. Közelebb húzza magához, majd megpróbálja felnyitni a kulcs nélkül, hátha. Ha nem nyílik, elrejti a táskája mélyére, ha nem férne el, csak a hóna alá kapja. *
- Menjünk. Majd átnyálazzuk az egészet az éj leple alatt. Így is elég feltűnést keltettünk. Keressünk menedéket.
* Mondja, és ha nincs ellenvetés, úgy elindul az imént említett tisztásra. *
* A sámán bevégzésével végleg pontot tesz a története végére. Utolsó hullagyalázás gyanánt a sámán ruhájába törli a véres pengét, bár ránézésre ezzel lehet csak rontott a pengéje helyzetén. Később alaposan is le fogja tisztítani. *
- Gyere apucihoz. Fúj! Mi ez?
* Mondja az orra alatt, miközben kihúzza a sámán zsebéből az erszényét, majd valami taknyos rongyot. Kezét ösztönösen a földön lévő növényekbe törli és undorodva áll fel. Ekkor pillant meg valami mást is a nyakában. Egy rövid lehajolást követve egy kulcs kerül elő, és tekintve, hogy neki már nem lesz erre szüksége, szépen eltávolítja. Nagyot ránt a kulcson. Nehéz csizmájával egyenesen a holttestre lép, mintha csak egy sárban heverő farönk lenne az útjában. Nem kerüli ki, nem lépi át, nem adja meg neki az utolsó tiszteletet.
Miközben elmegy Krazindur mellett, kijelentésére csak megrántja a vállait. Nem fog vele vitatkozni, főleg mert szemei előtt égő sátrak lassan bekebelezik a többit. A nagy nyögés következtében egy pillanatra megáll és fejét hátra fordítja. *
~ Ősi törpe rúna. Na, erre kíváncsi leszek. ~
- Mindjárt visszajövünk. Menjetek ki, elég ha csak nekünk kell kimenekülnünk az égő táborból. A közeli tisztáson találkozunk.
* Mondja, majd tovább követi társát. Mikor megbizonyosodik, hogy csak ők vannak innentől, utána szólal meg. *
- Gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagylak itt titeket. Hogy fogok őseim szemébe nézni a halálom után, ha még a saját fajtámat is elárulnám?
* Azt még a vörös sem firtatná, hogy ezek ketten miként végeznének a maradék csőcselével. Ugyan az állatok teszik a dolguk rendesen, de azért néhány holttestről megmondja, hogy már jóval a roham előtt kezelésbe lettek véve. *
- Szép munka. Ami pedig a helyzetet illeti. Fogalmam sincs, de biztos a nő műve. Bármi is legyen nem szeretnék a rossz oldalára kerülni.
* Jegyzi meg gyorsan, majd amint a sátorhoz értek, két kezével félretolja a bejárnál lévő szőrmét és betér rajta. A bűz egy erősebb formája csapja meg és ösztönösen kezd legyezni a kezével. *
- Szóval innen származik ez a förtelmes szag. Azokat az üveget ki se merem nyitni, ki tudja milyen járványt rejthet, habár…
* Mondja, bár minél több szó hagyja el a száját, annál jobban tetszik neki az ötlet. Ha valóban valami fogyasztásra alkalmatlan anyag lehet benne, úgy jól fog jönni később. Míg ezen gondolkozik, közelebb lép az asztalhoz, majd az ott található papírokat kezdi nézegetni. Még jó, hogy már elkezdte tanulni az olvasás művészetét, bár még így se olyan profi, mint mások. Több idő kell neki, hogy a leírt szavakat értelmezni tudja. Feltéve, ha olyan nyelven van, amit ért. Az egyre melegedő helyzetet is érzi már. Izzadságcseppek ülnek ki a homlokára, majd egy határozott mozdulattal elkezdi a papírokat belegyömöszölni a táskájába. Próbál ügyelni arra, hogy ne gyűrődjön, tépődjön, de járulékos veszteséget nehéz elkerülni, főleg ha siet a törpe. *
- Hozd az italokat, hátha tévedek és használhatóak valamire. De ha mégse, akkor csak simán…
* Ekkor pillantja meg a kis ládikót. Közelebb húzza magához, majd megpróbálja felnyitni a kulcs nélkül, hátha. Ha nem nyílik, elrejti a táskája mélyére, ha nem férne el, csak a hóna alá kapja. *
- Menjünk. Majd átnyálazzuk az egészet az éj leple alatt. Így is elég feltűnést keltettünk. Keressünk menedéket.
* Mondja, és ha nincs ellenvetés, úgy elindul az imént említett tisztásra. *
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:43:45
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:43:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A sámán még vonaglik néhány másodpercig, mielőtt a súlyos test végleg mozdulatlanná válna. Ő már több fejfájást nem fog okozni. Remélhetőleg. Wrojth ha átkutatja a tetemet, néhány koszos rongyot találhat, száznál valamivel több aranytallért és egy egészen nagy vaskulcsot, amit a nyakáról szakíthat le, ha szeretné. Krazindur és Faelny végre egymás karjaiba borulhatnak, hosszan ölelik egymást mielőtt a törpék szavai visszahúznák őket a valóságba.*
-Legyen csak az enyészeté, a varjak és farkasok lakmározzanak a húsából. Nekem ennyi elégtétel elég.
*Mondja Krazindur vigyorogva, majd egyszer csak, mintha villám csapott volna belé, úgy rogy térdre. Orrából a korábban csak csepegő vér most már szüntelen folyik, és hamar kénytelen elterülni a földön. Vaskos kezeivel a fejét kezdi dörzsölni, láthatóan nagy fájdalami vannak.*
-Kedvesem!
*Nyögi az elf és rögtön mellé térdel, zsákjából valamiféle gyógynövényt vesz elő, amit kezében kezd el dörzsölni, hogy ápolni tudja a törpe herceget.*
-Ez az ősi rúnamágia nagy erőt ad, de sokat is követel. Szerencsére még időben elcsíptem, csak kell egy kis idő míg rendbehozom.
*Magyarázza mosolyogva a három törpének, már ha egyáltalán érdekli őket a dolog. Egyébként pedig zavartalanul megközelíthetik a sámán sátrát, Wertus és Gubaf tudják is az utat. Igaz jó lesz sietniük, mert a tábor azóta is folyamatosan ég, és elég ha a szél úgy fordul, máris gyorsan elterjedhetnek a lángok. A sátor a legnagyobb a táborban, így könnyen odatalálni, bent mindenéle kotyvalék, csirkebelsőségek, vér és ismeretlen eredetű húscafatok lógnak. Szárított és friss növények, csontok, és a sámán személyes holmijai egy a sátor bentebbi részében megbújó asztalon. Az asztalon papírosok vannak, tele különféle írásokkal, és egy kis ládika, amit puszta kézzel aligha tudnának feltörni.*
*A sámán még vonaglik néhány másodpercig, mielőtt a súlyos test végleg mozdulatlanná válna. Ő már több fejfájást nem fog okozni. Remélhetőleg. Wrojth ha átkutatja a tetemet, néhány koszos rongyot találhat, száznál valamivel több aranytallért és egy egészen nagy vaskulcsot, amit a nyakáról szakíthat le, ha szeretné. Krazindur és Faelny végre egymás karjaiba borulhatnak, hosszan ölelik egymást mielőtt a törpék szavai visszahúznák őket a valóságba.*
-Legyen csak az enyészeté, a varjak és farkasok lakmározzanak a húsából. Nekem ennyi elégtétel elég.
*Mondja Krazindur vigyorogva, majd egyszer csak, mintha villám csapott volna belé, úgy rogy térdre. Orrából a korábban csak csepegő vér most már szüntelen folyik, és hamar kénytelen elterülni a földön. Vaskos kezeivel a fejét kezdi dörzsölni, láthatóan nagy fájdalami vannak.*
-Kedvesem!
*Nyögi az elf és rögtön mellé térdel, zsákjából valamiféle gyógynövényt vesz elő, amit kezében kezd el dörzsölni, hogy ápolni tudja a törpe herceget.*
-Ez az ősi rúnamágia nagy erőt ad, de sokat is követel. Szerencsére még időben elcsíptem, csak kell egy kis idő míg rendbehozom.
*Magyarázza mosolyogva a három törpének, már ha egyáltalán érdekli őket a dolog. Egyébként pedig zavartalanul megközelíthetik a sámán sátrát, Wertus és Gubaf tudják is az utat. Igaz jó lesz sietniük, mert a tábor azóta is folyamatosan ég, és elég ha a szél úgy fordul, máris gyorsan elterjedhetnek a lángok. A sátor a legnagyobb a táborban, így könnyen odatalálni, bent mindenéle kotyvalék, csirkebelsőségek, vér és ismeretlen eredetű húscafatok lógnak. Szárított és friss növények, csontok, és a sámán személyes holmijai egy a sátor bentebbi részében megbújó asztalon. Az asztalon papírosok vannak, tele különféle írásokkal, és egy kis ládika, amit puszta kézzel aligha tudnának feltörni.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:49:56
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Bizony az öreg nem gondolta volna, hogy épp bőrrel megússzák ezt az estét. Legyűrtek három orkot, de van még vagy száz, akiket úgy látszik iménti győzelmük nem hatott meg túlságosan. Az orkoknak eszük ágában sincs szabadon ereszteni a törpéket.
Aztán hirtelen, mint derült égből villámcsapás, változik a helyzetük. Az erdő vadjai sodorják el ezt a koszos hordát. Miután látszólag lecsendesedtek a dolgok, Wertus körül néz a tábor romjain, majd Gubacshoz fordul:*
- Nem mint, ha szükség lett volna erre a cécóra! Elbírtunk volna velük mi hárman is.
* A herceg füleihez és értelméhez szavai már nem jutottak el, hisz addigra távol jár tőlük, a nő felé loholva. Cserébe Wrojth közeledik. Az öreg úgy dönt, talán most nem alkalmas, hogy kérdéseivel a herceget és a leányt zaklassa, ezért bevárja a vörös törpét.*
- Na, te vörös róka! Hát ezt meg hogyan intézted el? Már azt hittem rég a Pegazusban szürcsölöd a sörödet és rólunk pedig rég megfeledkeztél! Mi a fészkes fene volt ez? Ilyet még nem láttam!
Örülök, ha többé nem látom azt a sámánt, nem hogy a csizmámat mocskoljam be vele!
* A sátorral kapcsolatban, biccent egyet a fejével, majd így szól:*
- Kövess! Erre van! De közben meséld már el, hogy ki ez a lány, hogy ilyen hatalma van?!
* Csatabárdját persze kéznél tartja, ha netán lenne még ork a közelben, kinek kedve szottyan egy kis fejvesztéshez. Így indul meg Wrojth előtt az utat mutatva a sátor felé. Persze közben igyekszik fél szemét a hercegen és a lányon tartani, nehogy kereket oldjanak. Lesz még néhány kérdése hozzájuk...*
* Bizony az öreg nem gondolta volna, hogy épp bőrrel megússzák ezt az estét. Legyűrtek három orkot, de van még vagy száz, akiket úgy látszik iménti győzelmük nem hatott meg túlságosan. Az orkoknak eszük ágában sincs szabadon ereszteni a törpéket.
Aztán hirtelen, mint derült égből villámcsapás, változik a helyzetük. Az erdő vadjai sodorják el ezt a koszos hordát. Miután látszólag lecsendesedtek a dolgok, Wertus körül néz a tábor romjain, majd Gubacshoz fordul:*
- Nem mint, ha szükség lett volna erre a cécóra! Elbírtunk volna velük mi hárman is.
* A herceg füleihez és értelméhez szavai már nem jutottak el, hisz addigra távol jár tőlük, a nő felé loholva. Cserébe Wrojth közeledik. Az öreg úgy dönt, talán most nem alkalmas, hogy kérdéseivel a herceget és a leányt zaklassa, ezért bevárja a vörös törpét.*
- Na, te vörös róka! Hát ezt meg hogyan intézted el? Már azt hittem rég a Pegazusban szürcsölöd a sörödet és rólunk pedig rég megfeledkeztél! Mi a fészkes fene volt ez? Ilyet még nem láttam!
Örülök, ha többé nem látom azt a sámánt, nem hogy a csizmámat mocskoljam be vele!
* A sátorral kapcsolatban, biccent egyet a fejével, majd így szól:*
- Kövess! Erre van! De közben meséld már el, hogy ki ez a lány, hogy ilyen hatalma van?!
* Csatabárdját persze kéznél tartja, ha netán lenne még ork a közelben, kinek kedve szottyan egy kis fejvesztéshez. Így indul meg Wrojth előtt az utat mutatva a sátor felé. Persze közben igyekszik fél szemét a hercegen és a lányon tartani, nehogy kereket oldjanak. Lesz még néhány kérdése hozzájuk...*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-26 10:40:02
Üzenet elküldve: 2026-05-26 10:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Faelny nem jön a közelébe. Valahogy nem zavarja annyira, mint azt elsőre hitte volna. Pusztán nem érti, hogy miért nem akarja bevégezni, amit elkezdtek. Ösztönösen vágja ismét szájba, mikor az megszólal alatta. Meglepődve fordul vissza. *
- Még tudsz beszélni?
* Kiemeli a tőrét, majd még utoljára szemébe néz. *
- Hadd segítsek.
* Mondja, és azzal egy gyors mozdulattal véget vet szegény teremtés szenvedéseinek. Nemes gesztus is lehetne a törpe részéről, ám inkább nem kockáztatná meg, hogy abban a néhány percben míg nem figyel, valamelyik varázslatával túlélné. Amint megbizonyosodott róla, hogy csakis maguk az istenek lennének képesek feltámasztani, átkutatja. Főleg nyomot keres, annak érdekében, hogy mit keresnek itt, de az értékek sem zavarják. Végül feláll, majd egy rövid nyújtózást követve kezdi követni az elfet. *
- Na, ezzel is megvolnánk. Mondtam én, ostobák ezek. Ha lett volna eszük, már akkor kereket oldottak volna, mikor megtudták, hogy törpék ellen kell küzdeniük.
* Mondja, még mielőtt beérnék a benti csapatot. Az állatok láttán csak egy aprót füttyent. *
- Gondolom ez lenne az erdő szelleme. Szép munka.
* Hátba is veregetné az elfet, de ekkor pillantja meg a számára ismeretlen törpét, aki épp a köztük lévő távolságot igyekszik felülírni. *
~ Ő lenne Krazindur? Mégis mik azok a jelek a testén? ~
* Túl sok kérdés merül fel a végére és sajnos túl kevés válasza van. Elsétál a páros mellett, beljebb a táborban. Társai mellett csupán egy pillanatra áll meg.*
- A sámán ott fekszik, ha esetleg kedvetek lenne belerúgni egyet. Merre van a sátra?
* Egyéb visszakérdezésre csak nemlegesen bólint. Minden egyéb ráér később is. Ha elmondják neki, úgy odatart. Ha nem, megkeresi maga. Ha megtalálja és képes bemenni, úgy odabenn is nyomokat és egyéb értékeket keres. *
* Faelny nem jön a közelébe. Valahogy nem zavarja annyira, mint azt elsőre hitte volna. Pusztán nem érti, hogy miért nem akarja bevégezni, amit elkezdtek. Ösztönösen vágja ismét szájba, mikor az megszólal alatta. Meglepődve fordul vissza. *
- Még tudsz beszélni?
* Kiemeli a tőrét, majd még utoljára szemébe néz. *
- Hadd segítsek.
* Mondja, és azzal egy gyors mozdulattal véget vet szegény teremtés szenvedéseinek. Nemes gesztus is lehetne a törpe részéről, ám inkább nem kockáztatná meg, hogy abban a néhány percben míg nem figyel, valamelyik varázslatával túlélné. Amint megbizonyosodott róla, hogy csakis maguk az istenek lennének képesek feltámasztani, átkutatja. Főleg nyomot keres, annak érdekében, hogy mit keresnek itt, de az értékek sem zavarják. Végül feláll, majd egy rövid nyújtózást követve kezdi követni az elfet. *
- Na, ezzel is megvolnánk. Mondtam én, ostobák ezek. Ha lett volna eszük, már akkor kereket oldottak volna, mikor megtudták, hogy törpék ellen kell küzdeniük.
* Mondja, még mielőtt beérnék a benti csapatot. Az állatok láttán csak egy aprót füttyent. *
- Gondolom ez lenne az erdő szelleme. Szép munka.
* Hátba is veregetné az elfet, de ekkor pillantja meg a számára ismeretlen törpét, aki épp a köztük lévő távolságot igyekszik felülírni. *
~ Ő lenne Krazindur? Mégis mik azok a jelek a testén? ~
* Túl sok kérdés merül fel a végére és sajnos túl kevés válasza van. Elsétál a páros mellett, beljebb a táborban. Társai mellett csupán egy pillanatra áll meg.*
- A sámán ott fekszik, ha esetleg kedvetek lenne belerúgni egyet. Merre van a sátra?
* Egyéb visszakérdezésre csak nemlegesen bólint. Minden egyéb ráér később is. Ha elmondják neki, úgy odatart. Ha nem, megkeresi maga. Ha megtalálja és képes bemenni, úgy odabenn is nyomokat és egyéb értékeket keres. *
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-25 10:56:18
Üzenet elküldve: 2026-05-25 10:56:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A legvitézebb orkok a párbajt elveszítették, némelyik a fejét is. Szerencsétlen ügy. A tábor orkjai tanácstalanul állnak, szorongatják a fegyvereiket, vadul morognak, készen arra, hogy megrohamozzák a mocsok, gaz törpéket. Ám vezető nélkül valahogy mégsem indul meg a roham, a sámán nincs ott, hogy megmondja nekik mit tegyenek, a legerősebb hadvezérük pedig halott. Mikor aztán éppen feltüzelné magát annyira az egyikü, hogy hadba szólítsa a töbit, az erdő moraja, ami eddig aljas viharfelőként közeledett, beéri a tábort. A fák közül falkányi farkas ugrik elő, hatalmas mind, a legkülönfélébb bundájúak. Akad szénfekete is, meg tarka, de egészen fehér is. Félelem nélkül rohamozzák meg az orkokat. Mögöttük, egy kicsivel odébb néhány medve is elbőgi magát mielőtt roppant testükkel prédájukra vetemednének. Hatalmas káosz alakul ki, szarvasok futnak keresztül teljes sebességgel és sodorják el a feleszmélni vágyó betolakodókat. Az erdő úgy látszik kitaszítja magából a fertőzött a szilánkot. Koponyák reccsennek, vér fröccsen, összetört testű orkok hevernek mindenfelé. Ugyan megpróbálják védeni magukat, de esélyük sincs. Még a varjak is vadul teszik a dolgukat, nem kímélve egyik szeme világát sem. Ijedt kiáltások közepette szalad szét az egész tábor, ki merre lát, csak meneküljön erről az istenverte helyről. A sámán pedig nem tud tovább küzdeni, Wrojth kitartása és elszántsága végül felülkerekedik rajta. Földre viszi, a mellkasára ül, az élete egyértelműen a kezében van. Még motyog valamit az orra alatt, ha kicsit közelebb hajol hozzá hallhatja is a vörös törpe.*
-Ostoba..
*Nyögi a sámán feldagadt szemeit próbálva nyitva tartan, mindhiába. Faelny látva, hogy a sámán már nem jelenthet veszélyt, és az erdő is éppen visszaveszi ami az övé, hatalmasat sóhajt. Wertus és Gubaf is felléleegezhet, legalábbis egyelőre. Csatlakozhatnak Wrojthoz, már semmi nem áll útjukban hogy ezt megtegyék. Krazindur az első, aki el is indul feléjük, Faelny fátyolos tekintetét látva a lépéseiből törpéket megszégyenítú futás válik.*
*A legvitézebb orkok a párbajt elveszítették, némelyik a fejét is. Szerencsétlen ügy. A tábor orkjai tanácstalanul állnak, szorongatják a fegyvereiket, vadul morognak, készen arra, hogy megrohamozzák a mocsok, gaz törpéket. Ám vezető nélkül valahogy mégsem indul meg a roham, a sámán nincs ott, hogy megmondja nekik mit tegyenek, a legerősebb hadvezérük pedig halott. Mikor aztán éppen feltüzelné magát annyira az egyikü, hogy hadba szólítsa a töbit, az erdő moraja, ami eddig aljas viharfelőként közeledett, beéri a tábort. A fák közül falkányi farkas ugrik elő, hatalmas mind, a legkülönfélébb bundájúak. Akad szénfekete is, meg tarka, de egészen fehér is. Félelem nélkül rohamozzák meg az orkokat. Mögöttük, egy kicsivel odébb néhány medve is elbőgi magát mielőtt roppant testükkel prédájukra vetemednének. Hatalmas káosz alakul ki, szarvasok futnak keresztül teljes sebességgel és sodorják el a feleszmélni vágyó betolakodókat. Az erdő úgy látszik kitaszítja magából a fertőzött a szilánkot. Koponyák reccsennek, vér fröccsen, összetört testű orkok hevernek mindenfelé. Ugyan megpróbálják védeni magukat, de esélyük sincs. Még a varjak is vadul teszik a dolgukat, nem kímélve egyik szeme világát sem. Ijedt kiáltások közepette szalad szét az egész tábor, ki merre lát, csak meneküljön erről az istenverte helyről. A sámán pedig nem tud tovább küzdeni, Wrojth kitartása és elszántsága végül felülkerekedik rajta. Földre viszi, a mellkasára ül, az élete egyértelműen a kezében van. Még motyog valamit az orra alatt, ha kicsit közelebb hajol hozzá hallhatja is a vörös törpe.*
-Ostoba..
*Nyögi a sámán feldagadt szemeit próbálva nyitva tartan, mindhiába. Faelny látva, hogy a sámán már nem jelenthet veszélyt, és az erdő is éppen visszaveszi ami az övé, hatalmasat sóhajt. Wertus és Gubaf is felléleegezhet, legalábbis egyelőre. Csatlakozhatnak Wrojthoz, már semmi nem áll útjukban hogy ezt megtegyék. Krazindur az első, aki el is indul feléjük, Faelny fátyolos tekintetét látva a lépéseiből törpéket megszégyenítú futás válik.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-20 21:45:02
Üzenet elküldve: 2026-05-20 21:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg nem így tervezte az első éjszakát erdőmélyén. Semmi kedve orkokkal viaskodni, jobban szereti a nyugodt, csendes estéket, amikor a tábortűz ropogása ringatja álomba ősz fejét, hogy aztán legalább álmában sétálgathasson a szent város utcáin. De ha már így alakult, bizony nem riad meg egy kis viaskodástól. Sőt! Ha már elé merészelt állni ez a szerencsétlen ork, bizony rajta tölti ki dühét, amiért keresztülhúzták számításait a nyugodt estével kapcsolatban.
Nem is teketóriázik sokat. Nem telik bele egy percbe és az ork feje már a tábor porában pihen. Sajnos ez még nem jelenti azt, hogy hátradőlhetnek, a java még csak most következik! Miközben Krazindur a következő párbajozni vágyó orkot hívogatja, ő a csatabárdját tisztogatja az ork vérétől annak ruhájába törölgetve azt. Közben nem szól semmit, csak a szemeit járatja körbe-körbe a táboron és az orkokon. Arra nem számít, hogy lenne még jelentkező a párviadalra, arra viszont igen, hogy esetleg egy orvlövész venné őket célba, hogy íjjal zárja rövidre ezt a történetet.
Ekkor egy női hangot hall a távolból, mely feltépi a táborra telepedett csendet. Akaratlanul is oda kapja fejét, ahonnét a hangot hallotta, majd elkiáltja magát:*
- VÉGRE! ITT AZ ERŐSÍTÉS! VÉGETEK ORKOK!
* Bár van egy olyan érzése, hogy nem fog jönni senki, de már maga sem tudja mit gondoljon, hisz fordulatokban bővelkedik ez a nap, az egyszer biztos!*
* Az öreg nem így tervezte az első éjszakát erdőmélyén. Semmi kedve orkokkal viaskodni, jobban szereti a nyugodt, csendes estéket, amikor a tábortűz ropogása ringatja álomba ősz fejét, hogy aztán legalább álmában sétálgathasson a szent város utcáin. De ha már így alakult, bizony nem riad meg egy kis viaskodástól. Sőt! Ha már elé merészelt állni ez a szerencsétlen ork, bizony rajta tölti ki dühét, amiért keresztülhúzták számításait a nyugodt estével kapcsolatban.
Nem is teketóriázik sokat. Nem telik bele egy percbe és az ork feje már a tábor porában pihen. Sajnos ez még nem jelenti azt, hogy hátradőlhetnek, a java még csak most következik! Miközben Krazindur a következő párbajozni vágyó orkot hívogatja, ő a csatabárdját tisztogatja az ork vérétől annak ruhájába törölgetve azt. Közben nem szól semmit, csak a szemeit járatja körbe-körbe a táboron és az orkokon. Arra nem számít, hogy lenne még jelentkező a párviadalra, arra viszont igen, hogy esetleg egy orvlövész venné őket célba, hogy íjjal zárja rövidre ezt a történetet.
Ekkor egy női hangot hall a távolból, mely feltépi a táborra telepedett csendet. Akaratlanul is oda kapja fejét, ahonnét a hangot hallotta, majd elkiáltja magát:*
- VÉGRE! ITT AZ ERŐSÍTÉS! VÉGETEK ORKOK!
* Bár van egy olyan érzése, hogy nem fog jönni senki, de már maga sem tudja mit gondoljon, hisz fordulatokban bővelkedik ez a nap, az egyszer biztos!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 548-567