Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 23:44:39
Üzenet elküldve: 2019-08-28 23:44:39
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon keserűséggel teli. Bosszantja a sors fintora, melynek hála a gyermeteg lelkesedése teljesen eltűnt, az erdőt már nem egy csodálatos helynek, hanem egy szörnyű kínpadnak látja. Bántja, hogy Nimerilt választotta társnak, aki eddig csak cserben hagyta és bántotta. Fáj neki a tudat, hogy ma másodjára kell harcolnia. És végképp elszomorítja az, hogy semmi esélyt nem lát arra, hogy megéri a reggelt. Valójában tündérünk könnyekben fakad ki hirtelen, mikor az acél vessző elhagyja a gyilkos fegyvert. Nem a lányt ölte meg még, csupán egy védekező disznót. Egy gyermekeit fedező anyát. Rosszul esik neki az is, hogy ilyen nehéz döntéseket kellett meghoznia. A lányra nem számíthat, szóval nem fogja hallgatni tovább a nyávogását. Túlságosan mélypontra került ahhoz, hogy józan ésszel lássa be a dolgokat. Jelenleg egyetlen célja van: elpusztítani Nimerilt. Ha ezzel kész, akkor itt hagyná Erdőmélyét és visszatérne Artheniorba. Az egész életét újra tervezné. A vessző találatot ér, míg baglya visítva tartja fel a félvért. Nimeril oldalához kap, amire Maerli meghökken. ~Komolyan ezt kéne tennem?~ Elgondolkozik azon, hogy helyes e, amit tesz. Viszont amikor megpillantja azt, hogy a lány a csapongó baglya ellen védekezik, újra az őrület uralkodik el rajta. Megpróbál újra tölteni. Ha sikerrel jár, lőne a sarokba szorított vadra, egykori társára. Bízik a számszeríjban, erős fegyver. ~Most én vagyok a vadász, te pedig végre a vad.~ Ennek ellenére felidegesíti az, hogy még így is a lány pártját fogja a szerencse, annak ellenére, hogy sem istenségben nem hisz, se nem valami jó társ, már ahogyan neki bemutatta magát. Ha nem tudja időben újra tölteni a fegyvert, megpróbálna odakúszni és agyon szúrni a fruskát tőrével. Mindenesetre, ez az egykoron büszke és csupa kedvesség nemesi sarj, Gombernyő Mërulon Saniclum, soha az életben nem gondolta volna, hogy ilyet kellene tennie. A lány általi gyűlölet és megvetés késztette erre. Nem szereti, ha ennyire semmibe nézik, főként sokkos állapotában. Ha Nimri kedvesebb és segítőkészebb lett volna (mint egy társ), biztosan nem fajultak volna el idáig a dolgok. Most viszont le akarja gyilkolni a félvért, aztán élve elhagyni a vadont. Utóbbira igen kicsiny esélyt lát, bár lassan minden vágya az. Persze az öldöklésről is meggyőzhető még, bár igen kicsiny rá az esély, főként Nimerilt elnézve. Meg is próbálja felíjazni a számszeríjat, bár a hosszas és nehézkes folyamat miatt még leállítható lenne. Nyxa most már kevésbé hevesebben támadhatja Nimet, cél a figyelemelterelés és az egy helyben tartás, akárcsak a disznónál. A lánynak nagyon kordában kéne tartania száját ahhoz, hogy leálljon a folyamatos támadással a tündér és a madár, bár a cselekvés talán mások számára logikusnak tűnhet. Egyszerűen ki kéne jelentenie, hogy hagyja abba a tündér, ezután ahhoz kéne tartania magát, amire tulajdonképpen "szerződtetett": rendes társnak lenni, s segíteni a másikat, a történtek ellenére. Ha ez meg is történne (bár szinte nulla rá az eshetőség), akkor is újra fogja tölteni a nyílpuskát, felkészülvén a lassan érkező éjszakára.*
*Mërulon keserűséggel teli. Bosszantja a sors fintora, melynek hála a gyermeteg lelkesedése teljesen eltűnt, az erdőt már nem egy csodálatos helynek, hanem egy szörnyű kínpadnak látja. Bántja, hogy Nimerilt választotta társnak, aki eddig csak cserben hagyta és bántotta. Fáj neki a tudat, hogy ma másodjára kell harcolnia. És végképp elszomorítja az, hogy semmi esélyt nem lát arra, hogy megéri a reggelt. Valójában tündérünk könnyekben fakad ki hirtelen, mikor az acél vessző elhagyja a gyilkos fegyvert. Nem a lányt ölte meg még, csupán egy védekező disznót. Egy gyermekeit fedező anyát. Rosszul esik neki az is, hogy ilyen nehéz döntéseket kellett meghoznia. A lányra nem számíthat, szóval nem fogja hallgatni tovább a nyávogását. Túlságosan mélypontra került ahhoz, hogy józan ésszel lássa be a dolgokat. Jelenleg egyetlen célja van: elpusztítani Nimerilt. Ha ezzel kész, akkor itt hagyná Erdőmélyét és visszatérne Artheniorba. Az egész életét újra tervezné. A vessző találatot ér, míg baglya visítva tartja fel a félvért. Nimeril oldalához kap, amire Maerli meghökken. ~Komolyan ezt kéne tennem?~ Elgondolkozik azon, hogy helyes e, amit tesz. Viszont amikor megpillantja azt, hogy a lány a csapongó baglya ellen védekezik, újra az őrület uralkodik el rajta. Megpróbál újra tölteni. Ha sikerrel jár, lőne a sarokba szorított vadra, egykori társára. Bízik a számszeríjban, erős fegyver. ~Most én vagyok a vadász, te pedig végre a vad.~ Ennek ellenére felidegesíti az, hogy még így is a lány pártját fogja a szerencse, annak ellenére, hogy sem istenségben nem hisz, se nem valami jó társ, már ahogyan neki bemutatta magát. Ha nem tudja időben újra tölteni a fegyvert, megpróbálna odakúszni és agyon szúrni a fruskát tőrével. Mindenesetre, ez az egykoron büszke és csupa kedvesség nemesi sarj, Gombernyő Mërulon Saniclum, soha az életben nem gondolta volna, hogy ilyet kellene tennie. A lány általi gyűlölet és megvetés késztette erre. Nem szereti, ha ennyire semmibe nézik, főként sokkos állapotában. Ha Nimri kedvesebb és segítőkészebb lett volna (mint egy társ), biztosan nem fajultak volna el idáig a dolgok. Most viszont le akarja gyilkolni a félvért, aztán élve elhagyni a vadont. Utóbbira igen kicsiny esélyt lát, bár lassan minden vágya az. Persze az öldöklésről is meggyőzhető még, bár igen kicsiny rá az esély, főként Nimerilt elnézve. Meg is próbálja felíjazni a számszeríjat, bár a hosszas és nehézkes folyamat miatt még leállítható lenne. Nyxa most már kevésbé hevesebben támadhatja Nimet, cél a figyelemelterelés és az egy helyben tartás, akárcsak a disznónál. A lánynak nagyon kordában kéne tartania száját ahhoz, hogy leálljon a folyamatos támadással a tündér és a madár, bár a cselekvés talán mások számára logikusnak tűnhet. Egyszerűen ki kéne jelentenie, hogy hagyja abba a tündér, ezután ahhoz kéne tartania magát, amire tulajdonképpen "szerződtetett": rendes társnak lenni, s segíteni a másikat, a történtek ellenére. Ha ez meg is történne (bár szinte nulla rá az eshetőség), akkor is újra fogja tölteni a nyílpuskát, felkészülvén a lassan érkező éjszakára.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 22:10:13
Üzenet elküldve: 2019-08-28 22:10:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy azt Nimeril gondolta volna. Mërulon a nyílpuskáját rászegezve fogadja. Összekapnak rendesen és nem éppen a lány van most fölényben. A kis átkozott ráuszítja a madarát. Bár hirtelen éri a Nyxa támadása, de sikerül neki védekeznie. Aztán hirtelen kis kattanás hangja hallatszik és éles fájdalom nyilall bele Nim hasába. Megtántorítja, de még képes felvenni a harcot a bagollyal. Most valószínűleg Mërulon is tehetetlen lesz, mivel a fegyverét újra kellene töltenie. A madár ellen felkapja a táskáját és azzal csap felé. Igyekszik behúzódni egy fa mögé, de a felszerelését nem hagyná hátra. A cuccai a lába mellet hevernek, így talán ezzel nem lesz baja. A bagoly ellen a táskával csapna egyet oda, mivel az elég nagy felület. Ha nem is bír ilyesmit, akkor az arcát védené, amíg biztonságos helyre húzódik. Lerogyna egy fa tövébe és ha még mindig támadná a madár, akkor a testéből kihúzott vesszővel próbálná meg megsebesíteni. Azzal talán még lenne esélye is, mivel elég könnyen mozgatható és hegyes a vége. Ha valahogy megszabadul az állatól, akkor jöhetne a seb kezelése. Ha nála van a táska, akkor még benne kellene lennie az elsősegély csomagnak is, mivel a nagy veszekedésben valószínűleg nem jutott el oda, hogy azt átadja a tündérnek. Kezébe venné az szeszt és öntene a sebbe. Inna is belőle, hogy tompítsa a fájdalmát. Aztán a szájába venne egy fadarabot és elkezdené bevarrni a sebét. Nagyon precíz munkát próbálna meg végezni, mivel saját magáról van szó. Talán az adrenalin és a pia segít neki, hogy kibírja a rettentő fájdalmat, ami ezzel jár. Aztán jönne a kötözés és a kenőcs. Persze ha nem kerül birtokába az ehhez szükséges felszerelés, akkor marad a tűzzel való égetés. A máglyának még égnie kell, szóval onnan tudna szerezni hozzá tüzet. A másiktól nem tart még, mert az ő állapotában nem lehet egyszerű felhúzni a nyílpuskát. Bármi is történjék, biztosan nehéz éjszakának néznek elébe majd.*
* A dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy azt Nimeril gondolta volna. Mërulon a nyílpuskáját rászegezve fogadja. Összekapnak rendesen és nem éppen a lány van most fölényben. A kis átkozott ráuszítja a madarát. Bár hirtelen éri a Nyxa támadása, de sikerül neki védekeznie. Aztán hirtelen kis kattanás hangja hallatszik és éles fájdalom nyilall bele Nim hasába. Megtántorítja, de még képes felvenni a harcot a bagollyal. Most valószínűleg Mërulon is tehetetlen lesz, mivel a fegyverét újra kellene töltenie. A madár ellen felkapja a táskáját és azzal csap felé. Igyekszik behúzódni egy fa mögé, de a felszerelését nem hagyná hátra. A cuccai a lába mellet hevernek, így talán ezzel nem lesz baja. A bagoly ellen a táskával csapna egyet oda, mivel az elég nagy felület. Ha nem is bír ilyesmit, akkor az arcát védené, amíg biztonságos helyre húzódik. Lerogyna egy fa tövébe és ha még mindig támadná a madár, akkor a testéből kihúzott vesszővel próbálná meg megsebesíteni. Azzal talán még lenne esélye is, mivel elég könnyen mozgatható és hegyes a vége. Ha valahogy megszabadul az állatól, akkor jöhetne a seb kezelése. Ha nála van a táska, akkor még benne kellene lennie az elsősegély csomagnak is, mivel a nagy veszekedésben valószínűleg nem jutott el oda, hogy azt átadja a tündérnek. Kezébe venné az szeszt és öntene a sebbe. Inna is belőle, hogy tompítsa a fájdalmát. Aztán a szájába venne egy fadarabot és elkezdené bevarrni a sebét. Nagyon precíz munkát próbálna meg végezni, mivel saját magáról van szó. Talán az adrenalin és a pia segít neki, hogy kibírja a rettentő fájdalmat, ami ezzel jár. Aztán jönne a kötözés és a kenőcs. Persze ha nem kerül birtokába az ehhez szükséges felszerelés, akkor marad a tűzzel való égetés. A máglyának még égnie kell, szóval onnan tudna szerezni hozzá tüzet. A másiktól nem tart még, mert az ő állapotában nem lehet egyszerű felhúzni a nyílpuskát. Bármi is történjék, biztosan nehéz éjszakának néznek elébe majd.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 20:17:16
Üzenet elküldve: 2019-08-28 20:17:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril elejti az addig szedett gallyakat és azok nélkül indul vissza a táborba, de már messziről hallatszik a hangja, ahogy kiabál Mërulon felé. Kiderültek a dolgok, amelyek mindezt okozták és a félvér haragjának hangja végigdübörög az erdőn a lombok alatt.
Visszaérve egy mosolyogó tündért talál, kezében tűzkész számszeríjjal, amelyet éppen rá tart. Valóban a dolog pikantériája, hogy Nimeril adta a tündér kezébe megtöltve és most úgy látszik, ellene fogja használni.
Mërulon előbb arra utasítaná a félvért, hogy adja vissza az aranyait és két erős ágat akar magának, de végül egy füttyentéssel a vele vadonba érkező, egykori társára uszítja Nyxát egy füttyel. A bagoly pedig megtámadja Nimerilt, amikor az a felszerelése mellé ér (a zsák minden tartalmával a földön, mellette a lándzsává alakított dísztőr), hangos vijjogással száll neki csapkodó szárnyaival.
A tündér rosszul gondolta, a félvér ösztönösen védekezik, bár fegyvertelenül a bagoly ellen, de ez nem egyenlő az egy helyben maradással, inkább karjaival csap Nyxa felé és a madárnak nem is sikerül karmaival sebet okozni neki. Szárnycsapások viharos hangja tölti be a kis tisztást.
Halk kattanás hallatszik, amikor Mërulon elhúzza a számszeríj ravaszát és rálő a bagollyal hadakozó Nimerilre. A tollatlan acélvessző, mint a vaddisznónál, most is talál, a félelfet a hasa bal oldalán találja el és üt sebet a testén.
Nimeril nagy fájdalmat érez robbanni a testében, de nem lesz harcképtelen, a bagoly felröppen egy pillanatra, de még támadni fog, míg a tündér vissza nem hívja. Mërulon számszeríja kiürült, de tegeze nála van, abból újratöltheti fegyverét, ám ennek lehetnek akadályai.
Az erdőmélyi expedíció a lehető legrosszabb végkifejlet felé halad.*
//Dobások: Nyxa TÉ - Nimeril ellen, Nimeril VÉ - Nyxa - védés, Mërulon CÉ - Nimeril ellen - találat, találat lokáció - törzs//
*Nimeril elejti az addig szedett gallyakat és azok nélkül indul vissza a táborba, de már messziről hallatszik a hangja, ahogy kiabál Mërulon felé. Kiderültek a dolgok, amelyek mindezt okozták és a félvér haragjának hangja végigdübörög az erdőn a lombok alatt.
Visszaérve egy mosolyogó tündért talál, kezében tűzkész számszeríjjal, amelyet éppen rá tart. Valóban a dolog pikantériája, hogy Nimeril adta a tündér kezébe megtöltve és most úgy látszik, ellene fogja használni.
Mërulon előbb arra utasítaná a félvért, hogy adja vissza az aranyait és két erős ágat akar magának, de végül egy füttyentéssel a vele vadonba érkező, egykori társára uszítja Nyxát egy füttyel. A bagoly pedig megtámadja Nimerilt, amikor az a felszerelése mellé ér (a zsák minden tartalmával a földön, mellette a lándzsává alakított dísztőr), hangos vijjogással száll neki csapkodó szárnyaival.
A tündér rosszul gondolta, a félvér ösztönösen védekezik, bár fegyvertelenül a bagoly ellen, de ez nem egyenlő az egy helyben maradással, inkább karjaival csap Nyxa felé és a madárnak nem is sikerül karmaival sebet okozni neki. Szárnycsapások viharos hangja tölti be a kis tisztást.
Halk kattanás hallatszik, amikor Mërulon elhúzza a számszeríj ravaszát és rálő a bagollyal hadakozó Nimerilre. A tollatlan acélvessző, mint a vaddisznónál, most is talál, a félelfet a hasa bal oldalán találja el és üt sebet a testén.
Nimeril nagy fájdalmat érez robbanni a testében, de nem lesz harcképtelen, a bagoly felröppen egy pillanatra, de még támadni fog, míg a tündér vissza nem hívja. Mërulon számszeríja kiürült, de tegeze nála van, abból újratöltheti fegyverét, ám ennek lehetnek akadályai.
Az erdőmélyi expedíció a lehető legrosszabb végkifejlet felé halad.*
//Dobások: Nyxa TÉ - Nimeril ellen, Nimeril VÉ - Nyxa - védés, Mërulon CÉ - Nimeril ellen - találat, találat lokáció - törzs//
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 18:36:23
Üzenet elküldve: 2019-08-28 18:36:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimeril indulatait még az erdőben meghallja, de valamiről megfeledkezett a fruska. Mërulon mosolyogva hallgatja végig a lány szavait szótlanul, majd mikor megindulna felé, ráfogja a nyílpuskát. ~Azt akartad, hogy legyek férfias? Hogy mondjak konkrétumokat? Akkor most megkapod, ribanc.~ Azzal hidegvérrel, a sértésekre nem is reagálva válaszol.*
-Na most mondom mi lesz, fattyúkám. Kiabálhatsz, ezt vehetem más lény általi, gyilkossági kísérlet próbájának. Nos, ha nem akarod, hogy Nyxát az undorító pofádba eresszem, ezt a nyilat pedig a semmitérő, ronda testedbe, akkor fogod magad és elkotródsz! Előtte visszaadod a retkes száz aranyamat, mert nemhogy társként, de sellőként sem érnél annyit. Meg persze a csapdámhoz hozol két erős ágat. *Azzal cseppet kuncog. Teljesen mélyponton van, úgy is vehetnénk, hogy feladta erkölcsét mások fele.* Vicces, hogy megtöltve a kezembe adtad azt a nyílpuskát, amivel lehet, hogy ki foglak lyukasztani. *Valamennyire elkomorodik.* És te, semmitérő kis senki, a szádra ne vedd még egyszer Tëbelnus Saniclumot, mert negyed annyit nem érsz, mint ő! *Látszik rajta: ez az egy betalált. Talán meg sem fogja várni a monológja befejeztével, hogy Nimeril cselekedjen.* Nem csodálom, hogy a fajodtól megvonták az istenek a gyermekáldást: egy ilyen borzalmas, kapzsi, makacs, önfejű szörnyeteg, mint ami te vagy, nemhogy anyának, de társadalomba sem való! *Kezdi végre szabadjára engedni indulatait.* Ha én megdöglök miattad, egy család fog siratni. Te senkinek sem fogsz hiányozni. *Mellette van a táboeuk, ahol ott a lány cucca. Előnyben van. Ha Nimerilnek sikerülne is majd eljutnia, az a tündér holttestén át fog sorra kerülni. Most döntötte el. Előtte persze visszaadja Nimri "kedvességét".* Te dög, csak olyanokról vagyok hajlandó meggyőzni hozzád hasonlóan korlátolt cselédeket (a legtöbb kasztom belivel ellentétben), amik IGAZAK. Akár RÁD is használhattuk volna a gyógyszereket. De te nem tisztelsz semmit mást, saját magadon kívül: se állatot, se istent, se az erdőt, se más értékeit! *A levadászásra nevet egyet.* Te, kis tapasztalatlan fruska? Levadászod Nyxát? Na akkor nézzük meg. *Előző szavaival ellentétesen, akár meglepetésnek hathatóan cselekszik. Nyxa valószínűleg gazdája érzéseinek hála már tudja, hogy mi vár rá. Maerli füttyentene a magas hangon, Nyxa azonnal reppen ebben az esetben. Amíg a bagoly egy helyben tartaná a lányt (akár meg is sebezheti), ő lőne a puskával. Ha talált, ahhoz mérten cselekszik. Borzalmas társ volt Nimeril és elege van ebből a stílusból. Nem ezt érdemli, ő mindent megtett. A humanoidokat fele annyiban sem nézi, mint az állatokat. A fél-elfeket meg egyedüliként gyűlöli az összes faj közül. Elpusztítja a lányt, vagy elmenekülhet, de a cuccai nélkül.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 18:45:57
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimeril indulatait még az erdőben meghallja, de valamiről megfeledkezett a fruska. Mërulon mosolyogva hallgatja végig a lány szavait szótlanul, majd mikor megindulna felé, ráfogja a nyílpuskát. ~Azt akartad, hogy legyek férfias? Hogy mondjak konkrétumokat? Akkor most megkapod, ribanc.~ Azzal hidegvérrel, a sértésekre nem is reagálva válaszol.*
-Na most mondom mi lesz, fattyúkám. Kiabálhatsz, ezt vehetem más lény általi, gyilkossági kísérlet próbájának. Nos, ha nem akarod, hogy Nyxát az undorító pofádba eresszem, ezt a nyilat pedig a semmitérő, ronda testedbe, akkor fogod magad és elkotródsz! Előtte visszaadod a retkes száz aranyamat, mert nemhogy társként, de sellőként sem érnél annyit. Meg persze a csapdámhoz hozol két erős ágat. *Azzal cseppet kuncog. Teljesen mélyponton van, úgy is vehetnénk, hogy feladta erkölcsét mások fele.* Vicces, hogy megtöltve a kezembe adtad azt a nyílpuskát, amivel lehet, hogy ki foglak lyukasztani. *Valamennyire elkomorodik.* És te, semmitérő kis senki, a szádra ne vedd még egyszer Tëbelnus Saniclumot, mert negyed annyit nem érsz, mint ő! *Látszik rajta: ez az egy betalált. Talán meg sem fogja várni a monológja befejeztével, hogy Nimeril cselekedjen.* Nem csodálom, hogy a fajodtól megvonták az istenek a gyermekáldást: egy ilyen borzalmas, kapzsi, makacs, önfejű szörnyeteg, mint ami te vagy, nemhogy anyának, de társadalomba sem való! *Kezdi végre szabadjára engedni indulatait.* Ha én megdöglök miattad, egy család fog siratni. Te senkinek sem fogsz hiányozni. *Mellette van a táboeuk, ahol ott a lány cucca. Előnyben van. Ha Nimerilnek sikerülne is majd eljutnia, az a tündér holttestén át fog sorra kerülni. Most döntötte el. Előtte persze visszaadja Nimri "kedvességét".* Te dög, csak olyanokról vagyok hajlandó meggyőzni hozzád hasonlóan korlátolt cselédeket (a legtöbb kasztom belivel ellentétben), amik IGAZAK. Akár RÁD is használhattuk volna a gyógyszereket. De te nem tisztelsz semmit mást, saját magadon kívül: se állatot, se istent, se az erdőt, se más értékeit! *A levadászásra nevet egyet.* Te, kis tapasztalatlan fruska? Levadászod Nyxát? Na akkor nézzük meg. *Előző szavaival ellentétesen, akár meglepetésnek hathatóan cselekszik. Nyxa valószínűleg gazdája érzéseinek hála már tudja, hogy mi vár rá. Maerli füttyentene a magas hangon, Nyxa azonnal reppen ebben az esetben. Amíg a bagoly egy helyben tartaná a lányt (akár meg is sebezheti), ő lőne a puskával. Ha talált, ahhoz mérten cselekszik. Borzalmas társ volt Nimeril és elege van ebből a stílusból. Nem ezt érdemli, ő mindent megtett. A humanoidokat fele annyiban sem nézi, mint az állatokat. A fél-elfeket meg egyedüliként gyűlöli az összes faj közül. Elpusztítja a lányt, vagy elmenekülhet, de a cuccai nélkül.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 18:45:57
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 18:12:32
Üzenet elküldve: 2019-08-28 18:12:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az eget kémleli és úgy látja, hogy olyan délután körül lehet. Így hát döntésre jut. Nem fogja eltűrni azt, hogy manipulálják.~ Ha egyszer megtette, akkor lehet többször is képes lesz rá. ~ Vissza is megy a táborba, tele indulatokkal. A cuccaiért megy, hogy felkészülhessen az indulásra. Már menet közben elkezd maga elé beszélni.*
– MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TE FÉREG? Nem manipulálhatsz másokat csak, mert azok nem a te érdeked szerint cselekednek. Remélem örülsz, hogy megakadályoztad a koca megmentését. Számomra fontos volt az az állat. Vajon akkor is megakadályoztál volna, ha a madarad kellett volna megmenteni? Kétlem. * Ha elkezdené csitítani, vagy hasonlókat akkor így folytatná.*
– Hadd hallja csak az egész erdő! Kit érdekel, már ez az egész. Te hoztál ide is engem. Egy tölgyerdőbe, mikor én fenyőt kerestem. Én meg voltam olyan marha, hogy eljöttem veled. De itt és most ennek vége. Távozom, és remélem soha többé nem látlak. Az sem érdekel, ha meghalok. Akkor inkább legyek egyedül, mintsem egy olyan szerzet közelében, mint te. Add át az üdvözletem a nagybátyádnak.* Láthatóan távozni készül, de nem fog csak úgy lelépni. Előtte még beletúr a táskájába és kivesz belőle valamit. Az elsősegély dobozt veszi elő és odadobja a másiknak.*
– Bár szerintem felesleges ez neked, úgyis macska kajaként végzed. De ha buzgón imádkozol, akkor talán megúszod. * Ezzel sarkon is fordulna, hogy távozzon vissza arra a helyre, ahol tegnap megaludt. Még nem felejtette el a madarat. Már háttal van, mikor odaveti az utolsó szavakat a másiknak.*
– Remélem soha többé nem találkozunk. Ha netán utánam küldenéd a baglyod, akkor számolj rá, hogy levadászom és megeszem.* És még rendes is volt a másikkal, mert élelemmel és vízzel ellátva hagyta magára. ~ Igyekeznem kéne nekem is ezzel a Sárkányfoggal, mert mire visszaérek vele vagy meggyógyul Lyllinor vagy meghal.~*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 19:40:40
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az eget kémleli és úgy látja, hogy olyan délután körül lehet. Így hát döntésre jut. Nem fogja eltűrni azt, hogy manipulálják.~ Ha egyszer megtette, akkor lehet többször is képes lesz rá. ~ Vissza is megy a táborba, tele indulatokkal. A cuccaiért megy, hogy felkészülhessen az indulásra. Már menet közben elkezd maga elé beszélni.*
– MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TE FÉREG? Nem manipulálhatsz másokat csak, mert azok nem a te érdeked szerint cselekednek. Remélem örülsz, hogy megakadályoztad a koca megmentését. Számomra fontos volt az az állat. Vajon akkor is megakadályoztál volna, ha a madarad kellett volna megmenteni? Kétlem. * Ha elkezdené csitítani, vagy hasonlókat akkor így folytatná.*
– Hadd hallja csak az egész erdő! Kit érdekel, már ez az egész. Te hoztál ide is engem. Egy tölgyerdőbe, mikor én fenyőt kerestem. Én meg voltam olyan marha, hogy eljöttem veled. De itt és most ennek vége. Távozom, és remélem soha többé nem látlak. Az sem érdekel, ha meghalok. Akkor inkább legyek egyedül, mintsem egy olyan szerzet közelében, mint te. Add át az üdvözletem a nagybátyádnak.* Láthatóan távozni készül, de nem fog csak úgy lelépni. Előtte még beletúr a táskájába és kivesz belőle valamit. Az elsősegély dobozt veszi elő és odadobja a másiknak.*
– Bár szerintem felesleges ez neked, úgyis macska kajaként végzed. De ha buzgón imádkozol, akkor talán megúszod. * Ezzel sarkon is fordulna, hogy távozzon vissza arra a helyre, ahol tegnap megaludt. Még nem felejtette el a madarat. Már háttal van, mikor odaveti az utolsó szavakat a másiknak.*
– Remélem soha többé nem találkozunk. Ha netán utánam küldenéd a baglyod, akkor számolj rá, hogy levadászom és megeszem.* És még rendes is volt a másikkal, mert élelemmel és vízzel ellátva hagyta magára. ~ Igyekeznem kéne nekem is ezzel a Sárkányfoggal, mert mire visszaérek vele vagy meggyógyul Lyllinor vagy meghal.~*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 19:40:40
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 14:53:56
Üzenet elküldve: 2019-08-28 14:53:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*A dolgok nem alakulnak jól, sőt, mintha romlani látszanának, amikor kiderül Nimeril számára a megcsalatás ténye. Az sem segített a közös expedíció haladásában, hogy a félvér a tündér orra alá dörgöli a malacokkal való terv elhagyását.
Aztán nem messze a tábortól éri a felismerés, ami érthető módon megviseli. Eközben Mërulon a táborban marad, míg a félvér fagyűjtésen van, csak ha visszatért tud tőle ágat kérni a csapda kivitelezéséhez. De mindkettőjük azt gondol és hisz, amit érzelmei, elvei és belső értékei diktálnak neki.
Az idő délután jár, az alkony még messzebb van, hisz hajnalban indult útnak a tündér. Ha Nimeril végül úgy dönt, hogy visszatér a táborukba, akkor ugyanott találja a tündért, ahol hagyta, nem messze a tűztől, a fa alatt ülve.
Ha a félvér magával vitte a felszerelését rejtő hátizsákot, akkor a kovát és az acélt Mërulon nem találhatja, ha viszont a táborban hagyta arra az időre, míg elment fát gyűjteni, akkor is a zsákjában vannak a dolgai, amelyeket az expedícióra magával hozott.*
*A dolgok nem alakulnak jól, sőt, mintha romlani látszanának, amikor kiderül Nimeril számára a megcsalatás ténye. Az sem segített a közös expedíció haladásában, hogy a félvér a tündér orra alá dörgöli a malacokkal való terv elhagyását.
Aztán nem messze a tábortól éri a felismerés, ami érthető módon megviseli. Eközben Mërulon a táborban marad, míg a félvér fagyűjtésen van, csak ha visszatért tud tőle ágat kérni a csapda kivitelezéséhez. De mindkettőjük azt gondol és hisz, amit érzelmei, elvei és belső értékei diktálnak neki.
Az idő délután jár, az alkony még messzebb van, hisz hajnalban indult útnak a tündér. Ha Nimeril végül úgy dönt, hogy visszatér a táborukba, akkor ugyanott találja a tündért, ahol hagyta, nem messze a tűztől, a fa alatt ülve.
Ha a félvér magával vitte a felszerelését rejtő hátizsákot, akkor a kovát és az acélt Mërulon nem találhatja, ha viszont a táborban hagyta arra az időre, míg elment fát gyűjteni, akkor is a zsákjában vannak a dolgai, amelyeket az expedícióra magával hozott.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 08:42:22
Üzenet elküldve: 2019-08-28 08:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon ráveszi magát, hogy elkészítse a csapdát. A Nimeril által tűzhöz rakott ágakból kérne kettő nagyobb husángot, amennyiben van olyan. Ellenkező esetben a lányt kéri meg rá, hogy segítsen neki. Mindenesetre nekiáll elkészíteni a csapdát, vagy így, vagy úgy. Reméli, hogy az ügyessége engedi ezt. Ha sikertelen, belevonná a félvért is, miközben sül a hús. Ezután megkapja a kötekedést. ~Már megint kezdi, pedig semmit sem tud az istenekről. Nem futhatok a malacok után, nem megy. Ha tényleg ez az akaratuk, nem tehetek ellene. Pedig ha tudnám, felnevelném őket.~ Az igazság azonban az, hogy Maerli kezd visszaállni a rendes kerékvágásba. Kikerül a harc és halál utáni sokkból, talán mostantól tudna önmagához híven gonolkozni. Ezek után egy dolog foglalkoztatja: Nim mikor jön rá arra, hogy meggyőzte? Igazság szerint nem érzi magát vétkesnek, mivel igazat mondott. Az meg, hogy a lány annyira makacs és önfejű, hogy még az őszinteség és reális célok belátásához is trükköket kell alkalmazni, szerinte inkább komikus, mint sajnálatos. ~Gyakorlatiasnak és logikusan gondolkodónak hiszed magad, Nimeril? Szerintem csak csapongsz.~ Szokásához híven semmit sem mutatna ki a külvilágba, több okból. Elsőként túlságosan belefáradt már a vitatkozásba, unja. Másodszor, attól még, hogy a fél-elf nem fogja fel a súlyát egy ordítozásnak, ő nem követi a példáját. A disznó sem támadt volna rájuk, ha nem veszekednek. Kap ő is húst a sütögetés termékéből, amit egy biccentéssel meg is köszön. A nagyrészét meghagyná későbbre, de amennyit tud, meg is eszik. Ezután a tűzön sem aggódna, mivel ha a lány elmenne, az is van neki. Nim elindul estére fát gyűjteni és gyanúsan soknak tűnik ez az idő a druidának, bár lehet, csak a várható dolgok miatt gondolja ezt. Ha Nim nem térne vissza (bár szerinte elég késő már az idő), akkor nem esne kétségbe: kúszva próbálna szerezni magának egy botot, amire támaszkodhat és a lány után küldené Nyxát, de most más célból: az acélt és kovát, valamint az erszény aranyát visszaszerezni, akár két indulásból. Magyarán mondva lopni. Nem sűrűn használja ezt, városban nem is tenné. Ez viszont más terep. Ha viszont Nim visszajönne és kiabálna, rá sem hederítene a fentiek miatt. Ha próbálná valamiben akadályozni, Mërulon megpróbálná mind a bagollyal, mind a maga eszközeivel megsebesíteni (ölni nem, abból elég volt mára). De az is lehetne, hogy egyszerűen csak odaszól, nyugodt hangon.*
-Megijed a ló. *Nem kedveli ezt a következetlenséget. Persze ha Nimeril agresszívan lépne fel vele, nem habozna akár lelőni sem. Akkor el kell tűrnie még egy halált erre a napra (persze csak ha tényleg halállal végződne egy ilyen eset). Az is lehet, hogy ez mind csak kitaláció Mërulon felkészülni próbáló elméjében, s valami más forgatókönyv fog bebizonyosodni. Ha akár egyedül, akár közösen sikerült megcsinálni a csapós vadfogót, már nem esne kétségbe. A tűzhöz tartva a fáklyát fénye is lehet, irbiszt is tud fogni, Nyxa is sokkal jobban lop nála (bár a sikerességre nincsen garancia). Jelenleg nem tehet mást, csak vár. Reményei még a malacok felé sem hunytak ki: megszokhatják a szagukat és a közelükbe jöhetnek, ha még ott vannak, bár ő nem hallja őket már sajnos. Teysustól kapott eddig jelet, szóval hozzá imádkozna.*
-Segíts meg, harmónia istene, Teysus, hogy elérjem céljaimat. Csapdámhoz vezérelj párducot, s engedd őt megszelídítenem és hazavinnem. Csillapítsd az ellenem tomboló haragokat, s küldj jelet, ha tényleg oldalamon vagy. Köszönök mindent neked, hatalmas isten. *Várna a jelre és Nimerilre. Mi egyebet tehetne? Sérült. Ekkor azonban eszébe jut valami. ~Legalább képes volt ellátni. De ez van, a füveskönyv maradjon nála. Én meghálaltam.~ Felszegezett állal készülne fel az éjszakára, mely gondolatmenete szerint most könnyebb lesz, mint a tegnapi. De ki tudja, Erdőmélye milyen borzalmakat, vagy csodákat tartogat számára. Az erdő kiismerhetetlen egy hozzá hasonló kívülállónak. Csupán nézelődik, gondolkozik, felkészül és vár. Vár, bar már nem is tudja mire. Ekkor azonban észreveheti a lány otthagyott holmiját. A pénzről mit sem tud, lehet, hogy Nimerilnél van. A tűz mellett viszont megpillanthatja a kovát és az acélt. Felcsillanna a szeme ebben az esetben, Nyxát azonnal a gyújtó eszközökért küldené, még Nim érkezése előtt ~Na mostantól tényleg nem kell aggódnom.~ Ha viszont nem járna sikerrel, vagy a tanonc magával vitte a tárgyakat (bár nem lenne túl logikus), megint máshoz kellene igazodnia. Akkor nem tudna mit tenni. Várja a jövőjét.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 10:38:54
*Mërulon ráveszi magát, hogy elkészítse a csapdát. A Nimeril által tűzhöz rakott ágakból kérne kettő nagyobb husángot, amennyiben van olyan. Ellenkező esetben a lányt kéri meg rá, hogy segítsen neki. Mindenesetre nekiáll elkészíteni a csapdát, vagy így, vagy úgy. Reméli, hogy az ügyessége engedi ezt. Ha sikertelen, belevonná a félvért is, miközben sül a hús. Ezután megkapja a kötekedést. ~Már megint kezdi, pedig semmit sem tud az istenekről. Nem futhatok a malacok után, nem megy. Ha tényleg ez az akaratuk, nem tehetek ellene. Pedig ha tudnám, felnevelném őket.~ Az igazság azonban az, hogy Maerli kezd visszaállni a rendes kerékvágásba. Kikerül a harc és halál utáni sokkból, talán mostantól tudna önmagához híven gonolkozni. Ezek után egy dolog foglalkoztatja: Nim mikor jön rá arra, hogy meggyőzte? Igazság szerint nem érzi magát vétkesnek, mivel igazat mondott. Az meg, hogy a lány annyira makacs és önfejű, hogy még az őszinteség és reális célok belátásához is trükköket kell alkalmazni, szerinte inkább komikus, mint sajnálatos. ~Gyakorlatiasnak és logikusan gondolkodónak hiszed magad, Nimeril? Szerintem csak csapongsz.~ Szokásához híven semmit sem mutatna ki a külvilágba, több okból. Elsőként túlságosan belefáradt már a vitatkozásba, unja. Másodszor, attól még, hogy a fél-elf nem fogja fel a súlyát egy ordítozásnak, ő nem követi a példáját. A disznó sem támadt volna rájuk, ha nem veszekednek. Kap ő is húst a sütögetés termékéből, amit egy biccentéssel meg is köszön. A nagyrészét meghagyná későbbre, de amennyit tud, meg is eszik. Ezután a tűzön sem aggódna, mivel ha a lány elmenne, az is van neki. Nim elindul estére fát gyűjteni és gyanúsan soknak tűnik ez az idő a druidának, bár lehet, csak a várható dolgok miatt gondolja ezt. Ha Nim nem térne vissza (bár szerinte elég késő már az idő), akkor nem esne kétségbe: kúszva próbálna szerezni magának egy botot, amire támaszkodhat és a lány után küldené Nyxát, de most más célból: az acélt és kovát, valamint az erszény aranyát visszaszerezni, akár két indulásból. Magyarán mondva lopni. Nem sűrűn használja ezt, városban nem is tenné. Ez viszont más terep. Ha viszont Nim visszajönne és kiabálna, rá sem hederítene a fentiek miatt. Ha próbálná valamiben akadályozni, Mërulon megpróbálná mind a bagollyal, mind a maga eszközeivel megsebesíteni (ölni nem, abból elég volt mára). De az is lehetne, hogy egyszerűen csak odaszól, nyugodt hangon.*
-Megijed a ló. *Nem kedveli ezt a következetlenséget. Persze ha Nimeril agresszívan lépne fel vele, nem habozna akár lelőni sem. Akkor el kell tűrnie még egy halált erre a napra (persze csak ha tényleg halállal végződne egy ilyen eset). Az is lehet, hogy ez mind csak kitaláció Mërulon felkészülni próbáló elméjében, s valami más forgatókönyv fog bebizonyosodni. Ha akár egyedül, akár közösen sikerült megcsinálni a csapós vadfogót, már nem esne kétségbe. A tűzhöz tartva a fáklyát fénye is lehet, irbiszt is tud fogni, Nyxa is sokkal jobban lop nála (bár a sikerességre nincsen garancia). Jelenleg nem tehet mást, csak vár. Reményei még a malacok felé sem hunytak ki: megszokhatják a szagukat és a közelükbe jöhetnek, ha még ott vannak, bár ő nem hallja őket már sajnos. Teysustól kapott eddig jelet, szóval hozzá imádkozna.*
-Segíts meg, harmónia istene, Teysus, hogy elérjem céljaimat. Csapdámhoz vezérelj párducot, s engedd őt megszelídítenem és hazavinnem. Csillapítsd az ellenem tomboló haragokat, s küldj jelet, ha tényleg oldalamon vagy. Köszönök mindent neked, hatalmas isten. *Várna a jelre és Nimerilre. Mi egyebet tehetne? Sérült. Ekkor azonban eszébe jut valami. ~Legalább képes volt ellátni. De ez van, a füveskönyv maradjon nála. Én meghálaltam.~ Felszegezett állal készülne fel az éjszakára, mely gondolatmenete szerint most könnyebb lesz, mint a tegnapi. De ki tudja, Erdőmélye milyen borzalmakat, vagy csodákat tartogat számára. Az erdő kiismerhetetlen egy hozzá hasonló kívülállónak. Csupán nézelődik, gondolkozik, felkészül és vár. Vár, bar már nem is tudja mire. Ekkor azonban észreveheti a lány otthagyott holmiját. A pénzről mit sem tud, lehet, hogy Nimerilnél van. A tűz mellett viszont megpillanthatja a kovát és az acélt. Felcsillanna a szeme ebben az esetben, Nyxát azonnal a gyújtó eszközökért küldené, még Nim érkezése előtt ~Na mostantól tényleg nem kell aggódnom.~ Ha viszont nem járna sikerrel, vagy a tanonc magával vitte a tárgyakat (bár nem lenne túl logikus), megint máshoz kellene igazodnia. Akkor nem tudna mit tenni. Várja a jövőjét.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 10:38:54
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-28 07:32:03
Üzenet elküldve: 2019-08-28 07:32:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Az olvasott történetből eszébe jut, hogy a májat és a szívet szokták leghamarabb elfogyasztani a nomádok. Sőt mintha, hallott is volna olyasmit, hogy a ragadozók is pont ezt teszik. Így hát ő is így fog cselekedni. Legfőképpen a májra pályázik, mert az puha. Így könnyebb kiszedni is meg hamar el is készül. Persze ez a húsolás nem egyszerű az ő dísztőrével. Megdolgozik, mire mindent kiszed, amire szüksége van. A belsőségek lesznek megsütve mára, a hús pedig a már említett feldolgozásra kerül. Munka közben észreveszi, hogy Mërulon már le is mondott a malacokról. Nem általik az orra alá dörgölni ezt.*
– Na mi van? Ennyi volt a malac nevelés? Az előbb még esküdöztél az istenek meg a szellemeknek, hogy így meg úgy. De elég könnyen feladtad a dolgot. Mikor az isteneidhez imádkozol, akkor mindig csak kérsz, most meg ígéretet tettél feléjük, de már lemondtál róla. Nem félsz, hogy megharagszanak az égiek rád? * Mondja és visszafordul dolgozni. Miután letudja az élelem készítést és eszik belőle, nekilát a tüzelő gyűjtésének. Nagyban gyűjtöget, mikor belé hasít a felismerés. A kezében lévő ágakat a földre is ejti. Most bent van kissé az erdőben, így talán Mërulon nem látja most. Úgy érzi becsapták és manipulálták. ~ Hogyan csinálta? Mágia vagy valami más? ~ Eleinte ezek a kérdések gyötrik. Nem is bírja állva, lerogy egy fa tövébe. A mélypontra kerül, annyira elszomorodik. ~ Druidának mondja magát meg sírt is az állat felett, de valójában nem is érdekli ez a sok marhaság. Csak a saját kis célja, hogy az a macska hozzá kerüljön. A macska után meg az öröksége. Végül minden a pénzre vezethető vissza. A nyomorult! ~ Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötrik Nimet. A szomorúság haragba kezd átcsapni, de még milyen haragba. ~ Meg se várta, hogy megpróbálkozzak a gyógyítással. Lehet még az elején elhullott volna, de legalább az esélyt megadtam volna neki. Persze az ő sebei, fontosak voltak, de még mennyire. Ez meg se történt volna, ha hallgat rá és még időben elmenekül.~ Nagyon nem tudja mitévő legyen. Bántani nem fogja, mert az távol áll tőle. Legjobb ötlete az, hogy itt hagyja, azt majd az erdő elbánik vele, de tanult valamit a tegnapiból. Feláll és a magasba kémlel, hogy nagyjából belője az időt. Badarság lenne csakúgy távozni késő délután, vagy estefelé. Ezekben az esetekben tovább gyűjtené a fát és visszatérne a táborba. Ha még van idő bőven, akkor már nem is bajlódik a munkával tovább. Vissza megy, hogy összepakoljon. Akárhogy is van a kis féreg nem fogja megúszni a számonkérést az biztos. Addig akarja ezt megtenni, amíg van benne elég harag, hogy ezt ráeressze. Az meg, hogy ebből mi sült ki, az már egy másik dolog.*
* Az olvasott történetből eszébe jut, hogy a májat és a szívet szokták leghamarabb elfogyasztani a nomádok. Sőt mintha, hallott is volna olyasmit, hogy a ragadozók is pont ezt teszik. Így hát ő is így fog cselekedni. Legfőképpen a májra pályázik, mert az puha. Így könnyebb kiszedni is meg hamar el is készül. Persze ez a húsolás nem egyszerű az ő dísztőrével. Megdolgozik, mire mindent kiszed, amire szüksége van. A belsőségek lesznek megsütve mára, a hús pedig a már említett feldolgozásra kerül. Munka közben észreveszi, hogy Mërulon már le is mondott a malacokról. Nem általik az orra alá dörgölni ezt.*
– Na mi van? Ennyi volt a malac nevelés? Az előbb még esküdöztél az istenek meg a szellemeknek, hogy így meg úgy. De elég könnyen feladtad a dolgot. Mikor az isteneidhez imádkozol, akkor mindig csak kérsz, most meg ígéretet tettél feléjük, de már lemondtál róla. Nem félsz, hogy megharagszanak az égiek rád? * Mondja és visszafordul dolgozni. Miután letudja az élelem készítést és eszik belőle, nekilát a tüzelő gyűjtésének. Nagyban gyűjtöget, mikor belé hasít a felismerés. A kezében lévő ágakat a földre is ejti. Most bent van kissé az erdőben, így talán Mërulon nem látja most. Úgy érzi becsapták és manipulálták. ~ Hogyan csinálta? Mágia vagy valami más? ~ Eleinte ezek a kérdések gyötrik. Nem is bírja állva, lerogy egy fa tövébe. A mélypontra kerül, annyira elszomorodik. ~ Druidának mondja magát meg sírt is az állat felett, de valójában nem is érdekli ez a sok marhaság. Csak a saját kis célja, hogy az a macska hozzá kerüljön. A macska után meg az öröksége. Végül minden a pénzre vezethető vissza. A nyomorult! ~ Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötrik Nimet. A szomorúság haragba kezd átcsapni, de még milyen haragba. ~ Meg se várta, hogy megpróbálkozzak a gyógyítással. Lehet még az elején elhullott volna, de legalább az esélyt megadtam volna neki. Persze az ő sebei, fontosak voltak, de még mennyire. Ez meg se történt volna, ha hallgat rá és még időben elmenekül.~ Nagyon nem tudja mitévő legyen. Bántani nem fogja, mert az távol áll tőle. Legjobb ötlete az, hogy itt hagyja, azt majd az erdő elbánik vele, de tanult valamit a tegnapiból. Feláll és a magasba kémlel, hogy nagyjából belője az időt. Badarság lenne csakúgy távozni késő délután, vagy estefelé. Ezekben az esetekben tovább gyűjtené a fát és visszatérne a táborba. Ha még van idő bőven, akkor már nem is bajlódik a munkával tovább. Vissza megy, hogy összepakoljon. Akárhogy is van a kis féreg nem fogja megúszni a számonkérést az biztos. Addig akarja ezt megtenni, amíg van benne elég harag, hogy ezt ráeressze. Az meg, hogy ebből mi sült ki, az már egy másik dolog.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-27 23:17:12
Üzenet elküldve: 2019-08-27 23:17:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril végighallhatja a dalt, de utána folytatja, amit eltervezett, így kap is egy szép nagy adag húst. Bár nem a boncolás kontextusában, de eszébe juthat korábban olvasott nomád leírásokból, hogy a pusztai népek legelőször mindig a májat és a szívet eszik meg először. Nemcsak azért, mert hitük szerint azokban lakozik az erő és a szellem, hanem azért is, mert az állatok legromlandóbb részei közé tartoznak, hanem mert tápláló és segít erőben maradni. Ám erre természetesen a hús is kiváló forrás lehet.
Ráadásul a félvérnek más tervei vannak, amelyeket nem túl kedvesen, de megoszt a tündérrel. Mërulon ugyanazt mondja, amit Nimeril is mondott korábban, hogy mostani helyüktől távolabb fog tüzet rakni.
Miközben Nimeril dolgozni kezd a vaddisznóval, nincs könnyű dolga, mert dísztőre nem éppen ilyesmi munkára való, közben Mërulon mesterétől hallottakat osztja meg a félelffel.
Míg a félvér dolgozik, fát gyűjt, tüzet rak és húst süt, addig a tündér a fa tövében gondolkodik, de amíg nem cselekszik, minden csak terv marad. Nyxa nem kedveli a sült húst, a kocából leeső húsokból falatozik a számára megfelelő, kis mennyiséget, majd egy fa ágára szállva a tündér felett figyeli az eseményeket.
Az első szeletek megsülnek, Mërulon is kap belőle, majd Nimeril elindul fát gyűjteni az éjszakára. Amikor az első gallyakért hajol le és már kisebb csokor van ágakból a karjában, akkor döbben rá, hogy korábban mit akart tenni a vaddisznóval és a tündér valahogyan mégis rávette, hogy másképp cselekedjen. Talán valami mágia lehetett, de biztosan nem a hallottak miatt tért el eredeti terveitől. A felismerés letaglózóan hat rá.*
*Nimeril végighallhatja a dalt, de utána folytatja, amit eltervezett, így kap is egy szép nagy adag húst. Bár nem a boncolás kontextusában, de eszébe juthat korábban olvasott nomád leírásokból, hogy a pusztai népek legelőször mindig a májat és a szívet eszik meg először. Nemcsak azért, mert hitük szerint azokban lakozik az erő és a szellem, hanem azért is, mert az állatok legromlandóbb részei közé tartoznak, hanem mert tápláló és segít erőben maradni. Ám erre természetesen a hús is kiváló forrás lehet.
Ráadásul a félvérnek más tervei vannak, amelyeket nem túl kedvesen, de megoszt a tündérrel. Mërulon ugyanazt mondja, amit Nimeril is mondott korábban, hogy mostani helyüktől távolabb fog tüzet rakni.
Miközben Nimeril dolgozni kezd a vaddisznóval, nincs könnyű dolga, mert dísztőre nem éppen ilyesmi munkára való, közben Mërulon mesterétől hallottakat osztja meg a félelffel.
Míg a félvér dolgozik, fát gyűjt, tüzet rak és húst süt, addig a tündér a fa tövében gondolkodik, de amíg nem cselekszik, minden csak terv marad. Nyxa nem kedveli a sült húst, a kocából leeső húsokból falatozik a számára megfelelő, kis mennyiséget, majd egy fa ágára szállva a tündér felett figyeli az eseményeket.
Az első szeletek megsülnek, Mërulon is kap belőle, majd Nimeril elindul fát gyűjteni az éjszakára. Amikor az első gallyakért hajol le és már kisebb csokor van ágakból a karjában, akkor döbben rá, hogy korábban mit akart tenni a vaddisznóval és a tündér valahogyan mégis rávette, hogy másképp cselekedjen. Talán valami mágia lehetett, de biztosan nem a hallottak miatt tért el eredeti terveitől. A felismerés letaglózóan hat rá.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-27 19:07:15
Üzenet elküldve: 2019-08-27 19:07:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A malacok terén kudarcot vall, melyet a tündér fájdalomként él meg. Végső soron hagyja őket. Nim ötlete tetszik neki, bólint rá, de még kiegészíti.*
-A tüzet jó tizenöt méterrel odébb, ott rakd meg. *Mutat tőrével a tisztás szélén lévő egyik fához. A ragadozók elriasztására nevet egyet.* Lászik, hogy Lihanechben nevelkedtél. Az ottani erdők barátságosabbak ennél. *Szemeit a lányra szegezi.* A mesterem egy mondatot folyamatosan szajkózott, mikor Erdőmélyéről tanított. *Azzal felidézné a bölcs elf tanító szavait. Persze hiába a sok szóbeszéd, ennyire realisztikusan meg sem közelíthette ezt a nyers vadont az oktató. Most már viszont a szavaknak súlyát is érzi.* "Ha Erdőmélyére tévedsz, akkor ne hidd azt, hogy az állatok majd félni fognak tőled, mint az artheniori erdőségben. A tűz itt csalja a ragadozókat, főként azokat, melyek falkában vadásznak. Jelnek látják arra nézve, hogy préda van a közelben. Az ottani bestiák sokkal merészebbek a befogottaknál, vagy a félig már szelíd város szélieknél. Megedzette őket a vadon, ami miatt tudatában vannak az erő fölényüknek." *Az utolsó mondatot már csak magában meri befejezni. ~Bolond vagy, ha beteszed oda a lábadat, Mërulon.~ Sóhajtana egy nagyot arra nézve, amit a lány mond a sáncról. Nimerilt kezdi nagyon megvetni, szinte várja, mikor hagyja ott megint. Úgy érzi, a lánynak ez az egyik legfőbb vágya. "Bosszút állni"... de vajon miért is? Nem érzi, hogy bármi rosszat tett volna. Ő a túlélésükért küzd, mint mindenki itt. A tanonc egyszerűen képtelen volt eddig értékelni bármit is tőle. Ő mit kapott? Makacskodott, cserben hagyta, ordítozott vele, kinevette. Ráadásul folyamatosan zajong. Maerli agyában kezd fordulópont beállni. Az igazságérzete sajnos borzalmasan nagy, bár lehet, ez a neveltetés átka. A sáncról való monológot végig hallgatja, majd hagyja a lányt elmenni vacsorát készíteni. Nyugtázza a hallottakat. Addig ő agyal. Mi mást tehetne? Az irbisz jár a fejében, mivel nem bízná most már a véletlenre. A disznó mellett van, ezt kihasználhatná. ~Milyen dolgaim vannak, amiket használhatok? A kötél és a tőr, meg a disznó teteme.~ Úgy gondolja, készítene egy csapós vadfogót. Ha találna a környezetében két vele egymagas ágat, azokat összekötözné a kötél negyedével. A hurkot a földre, a disznóhoz helyezve rejtené az avarba. Ha az irbisz lehajtja a fejét, a csapda kiold, amivel köré tekeredne. Ahhoz viszont, hogy a párduc csak csapdába essen és ne fulladjon meg, két dolog szükséges. Elsőként, eleve irbisz méretére kell a hurkot készíteni. A könyvében benne van a leírásba, ezzel nem lehet gondja. A másik viszont macerásabb: nem szabad túl szorosra húzni a kötelet. Ellenkezö esetben percek alatt kiszenvedne az állat, a kapálózás közben. Ha nem sikerülne neki ügyessége miatt, a tanonc segítségét kérné. Ő egy, a tetemmel szomszédos fánál aludna meg, hogy még időben ott tudjon lenni a csapdánál, ha szükséges. A vadon törvényeit lassan kezdi felfogni, emiatt nem érez már, csupán egy minimális sajnálatot az anyadisznó iránt. ~Vagy én vadászok, vagy engem vadásznak. És engem arra tanítottak, hogy én vadásszak.~ Mondaná. Ezzel lehet, hogy el tudná foglalni magát a délutánra. Borsot egy fához kötöznék, valamint a rőzsegyűjtésbe kezdett lánytól kérne egy botot is, amire támaszkodhatna. Nem szeretne folyamatosan mások segítségére szorulni. Nyxát valószínűleg elküldené felderíteni: ez lenne a mai programja. Négy jelzést tud a bagoly megkülönböztetni, s ő is annyit adhat le: egy laposabb huhogás jelzi azt, ha veszélyes növényevő van a közelben, mint mondjuk egy vaddisznó csorda, esetleg egy hím minx. Kis vijjogás jelzi a gyakoribb ragadozók veszélyes közeledtét: ezek a medve, a farkas, sas és ellenséges, másik bagoly. A hosszú vijjogás a bestiákat jelenti: lupus fulgur, ersei irbisz. A szakasosan váltakozó sikítás a kombinált falkák. Mërulonnak egy teljes évbe telt ezeket megtanítani a madárnak, igen veszélyes állatok közelében, szóval úgy érzi, a bagolyra feltétel nélkül hagyatkozhat. Ha semmi baj nincs, egyszerűen csak a közelükben ücsörögne, bár most, hogy Nim főz, ráadásul vaddisznó húst, a torkos madártól az sem kizárt, hogy a sütögető lány mellett fog üldögélni, egy-két jobb falat reményében. Mindenesetre a druida most nyugodtabb a madara közelsége miatt és a (jelenleg) duplázott humanoid létszám miatt. Nyugodtabban vágna bele az éjszakába.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.27 19:12:41
*A malacok terén kudarcot vall, melyet a tündér fájdalomként él meg. Végső soron hagyja őket. Nim ötlete tetszik neki, bólint rá, de még kiegészíti.*
-A tüzet jó tizenöt méterrel odébb, ott rakd meg. *Mutat tőrével a tisztás szélén lévő egyik fához. A ragadozók elriasztására nevet egyet.* Lászik, hogy Lihanechben nevelkedtél. Az ottani erdők barátságosabbak ennél. *Szemeit a lányra szegezi.* A mesterem egy mondatot folyamatosan szajkózott, mikor Erdőmélyéről tanított. *Azzal felidézné a bölcs elf tanító szavait. Persze hiába a sok szóbeszéd, ennyire realisztikusan meg sem közelíthette ezt a nyers vadont az oktató. Most már viszont a szavaknak súlyát is érzi.* "Ha Erdőmélyére tévedsz, akkor ne hidd azt, hogy az állatok majd félni fognak tőled, mint az artheniori erdőségben. A tűz itt csalja a ragadozókat, főként azokat, melyek falkában vadásznak. Jelnek látják arra nézve, hogy préda van a közelben. Az ottani bestiák sokkal merészebbek a befogottaknál, vagy a félig már szelíd város szélieknél. Megedzette őket a vadon, ami miatt tudatában vannak az erő fölényüknek." *Az utolsó mondatot már csak magában meri befejezni. ~Bolond vagy, ha beteszed oda a lábadat, Mërulon.~ Sóhajtana egy nagyot arra nézve, amit a lány mond a sáncról. Nimerilt kezdi nagyon megvetni, szinte várja, mikor hagyja ott megint. Úgy érzi, a lánynak ez az egyik legfőbb vágya. "Bosszút állni"... de vajon miért is? Nem érzi, hogy bármi rosszat tett volna. Ő a túlélésükért küzd, mint mindenki itt. A tanonc egyszerűen képtelen volt eddig értékelni bármit is tőle. Ő mit kapott? Makacskodott, cserben hagyta, ordítozott vele, kinevette. Ráadásul folyamatosan zajong. Maerli agyában kezd fordulópont beállni. Az igazságérzete sajnos borzalmasan nagy, bár lehet, ez a neveltetés átka. A sáncról való monológot végig hallgatja, majd hagyja a lányt elmenni vacsorát készíteni. Nyugtázza a hallottakat. Addig ő agyal. Mi mást tehetne? Az irbisz jár a fejében, mivel nem bízná most már a véletlenre. A disznó mellett van, ezt kihasználhatná. ~Milyen dolgaim vannak, amiket használhatok? A kötél és a tőr, meg a disznó teteme.~ Úgy gondolja, készítene egy csapós vadfogót. Ha találna a környezetében két vele egymagas ágat, azokat összekötözné a kötél negyedével. A hurkot a földre, a disznóhoz helyezve rejtené az avarba. Ha az irbisz lehajtja a fejét, a csapda kiold, amivel köré tekeredne. Ahhoz viszont, hogy a párduc csak csapdába essen és ne fulladjon meg, két dolog szükséges. Elsőként, eleve irbisz méretére kell a hurkot készíteni. A könyvében benne van a leírásba, ezzel nem lehet gondja. A másik viszont macerásabb: nem szabad túl szorosra húzni a kötelet. Ellenkezö esetben percek alatt kiszenvedne az állat, a kapálózás közben. Ha nem sikerülne neki ügyessége miatt, a tanonc segítségét kérné. Ő egy, a tetemmel szomszédos fánál aludna meg, hogy még időben ott tudjon lenni a csapdánál, ha szükséges. A vadon törvényeit lassan kezdi felfogni, emiatt nem érez már, csupán egy minimális sajnálatot az anyadisznó iránt. ~Vagy én vadászok, vagy engem vadásznak. És engem arra tanítottak, hogy én vadásszak.~ Mondaná. Ezzel lehet, hogy el tudná foglalni magát a délutánra. Borsot egy fához kötöznék, valamint a rőzsegyűjtésbe kezdett lánytól kérne egy botot is, amire támaszkodhatna. Nem szeretne folyamatosan mások segítségére szorulni. Nyxát valószínűleg elküldené felderíteni: ez lenne a mai programja. Négy jelzést tud a bagoly megkülönböztetni, s ő is annyit adhat le: egy laposabb huhogás jelzi azt, ha veszélyes növényevő van a közelben, mint mondjuk egy vaddisznó csorda, esetleg egy hím minx. Kis vijjogás jelzi a gyakoribb ragadozók veszélyes közeledtét: ezek a medve, a farkas, sas és ellenséges, másik bagoly. A hosszú vijjogás a bestiákat jelenti: lupus fulgur, ersei irbisz. A szakasosan váltakozó sikítás a kombinált falkák. Mërulonnak egy teljes évbe telt ezeket megtanítani a madárnak, igen veszélyes állatok közelében, szóval úgy érzi, a bagolyra feltétel nélkül hagyatkozhat. Ha semmi baj nincs, egyszerűen csak a közelükben ücsörögne, bár most, hogy Nim főz, ráadásul vaddisznó húst, a torkos madártól az sem kizárt, hogy a sütögető lány mellett fog üldögélni, egy-két jobb falat reményében. Mindenesetre a druida most nyugodtabb a madara közelsége miatt és a (jelenleg) duplázott humanoid létszám miatt. Nyugodtabban vágna bele az éjszakába.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.27 19:12:41
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:26:46
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:26:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Már indulna, hogy belevágjon a koca húsába, mikor Mërulon elkezd dalolni. A tündér mintha nagyon is sajnálná az állatott. Nimeril lassan túl teszi magát rajta. Tenni már nem tud érte semmit. A malacokról is kifejtette a véleményét. Felőle a másik azt csinál velük, amit akar. ~ Végül is ő a hibás.~ Ha befejezte a siratóját, neki áll, hogy egy szép nagy darab húst kivágjon belőle. Reméli, hogy a másik nem próbálja meg akadályozni ebben is. A sánc építésére, csak csóválja a fejét.*
– Mondd csak te minek nézel engem? Egy gyenge fiatal lány vagyok csak. Én neked nem fogom egyedül felépíteni azt a valamit. Nem zakkantam meg. Megmondom én, hogy mit fogok csinálni. Rakok egy bazi nagy tüzet, az majd távol tartja a ragadozókat. Éjszaka aludhatunk felváltva és akkor lesz aki táplálja a tüzet. Majd a tetemtől messzebb rakjuk, hogy ha valami akarja, akkor hadd dézsmálja meg.* Egy olyan jó húsz- harminc méterrel arrébb keresne egy alkalmas helyett a tűzrakásra. Ha megvan, akkor amennyire csak tudja eltakarítja a száraz avarréteget. Ha akadnának kövek, akkor körberakná a tervezett tüzet velük, ha nincs hát homokból igyekezne valamit összedobni. Egy kisebb tüzet máris gyújtana hús sütés miatt. Aztán a nagy húsdarabot kis ujjnyi vastag szeleteket vágna. Ezeket jó szárazra és keményre sütné meg. Az így kapott hús nem romlana meg egykönnyen. Mondjuk megenni se lenne egyszerű dolog. Ha minden a tervek szerint megy, akkor elég mennyiséget csinálna, akár több napra is. Persze ilyet még nem csinált, szóval nem biztos, hogy pont úgy fog sikerülni, ahogyan azt eltervezte. És honnan is jutott ez az eszébe? Régebben ő elég sokat olvasott, mivel nem igazán akadt játszótársa. Egyszer egy regényben olvasta, hogy a nomádok csináltak ehhez hasonlót. Így most megpróbálkozott egy rögtönzött megoldással. Ha lesz valami a dologból, akkor ketté választja és a felét a tündérnek adja.*
– Tessék, tedd el! Ha éhes vagy, majd ebből ehetsz, de inkább egyelőre tartalékold!* Ezenkívül sütne rendes sült húst is, amit a mai nap és másnap reggel még meg tudnának enni. Ebből is fog adni a társának. Mondjuk ezzel a dologgal valószínűleg, sok idő el fog menni. Ha ezzel megvan, akkor egy nagyobbacska tűzhöz, kezdd el fát gyűjteni. Sokra van szükség, hogy kitartson reggelig. Az, hogy Mërulon mire használja az idejét, nem túlzottan érdekli. Van neki elég dolga rajta kívül is.*
* Már indulna, hogy belevágjon a koca húsába, mikor Mërulon elkezd dalolni. A tündér mintha nagyon is sajnálná az állatott. Nimeril lassan túl teszi magát rajta. Tenni már nem tud érte semmit. A malacokról is kifejtette a véleményét. Felőle a másik azt csinál velük, amit akar. ~ Végül is ő a hibás.~ Ha befejezte a siratóját, neki áll, hogy egy szép nagy darab húst kivágjon belőle. Reméli, hogy a másik nem próbálja meg akadályozni ebben is. A sánc építésére, csak csóválja a fejét.*
– Mondd csak te minek nézel engem? Egy gyenge fiatal lány vagyok csak. Én neked nem fogom egyedül felépíteni azt a valamit. Nem zakkantam meg. Megmondom én, hogy mit fogok csinálni. Rakok egy bazi nagy tüzet, az majd távol tartja a ragadozókat. Éjszaka aludhatunk felváltva és akkor lesz aki táplálja a tüzet. Majd a tetemtől messzebb rakjuk, hogy ha valami akarja, akkor hadd dézsmálja meg.* Egy olyan jó húsz- harminc méterrel arrébb keresne egy alkalmas helyett a tűzrakásra. Ha megvan, akkor amennyire csak tudja eltakarítja a száraz avarréteget. Ha akadnának kövek, akkor körberakná a tervezett tüzet velük, ha nincs hát homokból igyekezne valamit összedobni. Egy kisebb tüzet máris gyújtana hús sütés miatt. Aztán a nagy húsdarabot kis ujjnyi vastag szeleteket vágna. Ezeket jó szárazra és keményre sütné meg. Az így kapott hús nem romlana meg egykönnyen. Mondjuk megenni se lenne egyszerű dolog. Ha minden a tervek szerint megy, akkor elég mennyiséget csinálna, akár több napra is. Persze ilyet még nem csinált, szóval nem biztos, hogy pont úgy fog sikerülni, ahogyan azt eltervezte. És honnan is jutott ez az eszébe? Régebben ő elég sokat olvasott, mivel nem igazán akadt játszótársa. Egyszer egy regényben olvasta, hogy a nomádok csináltak ehhez hasonlót. Így most megpróbálkozott egy rögtönzött megoldással. Ha lesz valami a dologból, akkor ketté választja és a felét a tündérnek adja.*
– Tessék, tedd el! Ha éhes vagy, majd ebből ehetsz, de inkább egyelőre tartalékold!* Ezenkívül sütne rendes sült húst is, amit a mai nap és másnap reggel még meg tudnának enni. Ebből is fog adni a társának. Mondjuk ezzel a dologgal valószínűleg, sok idő el fog menni. Ha ezzel megvan, akkor egy nagyobbacska tűzhöz, kezdd el fát gyűjteni. Sokra van szükség, hogy kitartson reggelig. Az, hogy Mërulon mire használja az idejét, nem túlzottan érdekli. Van neki elég dolga rajta kívül is.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-27 17:44:57
Üzenet elküldve: 2019-08-27 17:44:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*A szomorú vég eléri az anyakocát, ami mindkét vándort megviseli kissé. Érthető, más egy boncasztalon dolgozni, mint végignézni egy állat haláltusáját és a tündér sem biztos, hogy ilyen közelről szemtanúja volt az erdő kegyetlen világának. Hisz mindketten részei az erdőnek, részei a láncolatnak, amelyben egyikük préda, a másikuk a vadász. Ezt a vaddisznót egy lupus fulgur falka is széttéphette volna, vagy egy Mërulon számára oly fontos irbisz is elejthette volna. Hogy most a tündér nyilától halt meg, ugyanúgy része a vadon törvényeinek, mint a másik két eset lett volna.
Nimeril lesegíti a nyeregből a tündért és a halott vad mellé teszi. A malacok nem merészkednek közelebb, de egyelőre nem is mennek el, az egyik közeli, hét-nyolc méterre lévő bokor aljából, szinte láthatatlanul visítoznak halkan. Talán nem tudják, mitévők legyenek.
A félvérnek meg van a saját véleménye a malacokról és a koca felhasználásáról, tőrt ragadva indul el a vaddisznó és a mellette ülő tündér felé. Mërulon viszont másképp érzi, saját bűnének tartja a koca halálát és a malacok sorsát. Siratódala talán megállítja Nimerilt, legalábbis addig, amíg elszavalja azt a lombok alatt. A továbbiakban a félelfen múlik, hogy segít-e az elhangzottak kivitelezésében a tündérnek.
A malackák elcsendesednek, de talán még ott vannak a bokorban. Abban mindketten biztosak lehetnek, hogy a közeledés elijesztheti őket, aminek megakadályozásához kevés lesz pár szem alma. A vadon törvényei kegyetlennek tűnhetnek, de igazságosak.
A sánc terve megvan, felépítése komoly igénybevételt jelentene a félvér részéről, hisz a tündér legfeljebb a hegyezésből tudná kivenni a részét, a fahordáshoz és az építéshez még túl sérült. Másnap már talán mozgóképesebb lesz, de még akkor is óvatosnak kell lennie. A döntés joga most Nimerilnél van, hogy dolgozik-e a sáncon és a többi elhangzott terven.*
*A szomorú vég eléri az anyakocát, ami mindkét vándort megviseli kissé. Érthető, más egy boncasztalon dolgozni, mint végignézni egy állat haláltusáját és a tündér sem biztos, hogy ilyen közelről szemtanúja volt az erdő kegyetlen világának. Hisz mindketten részei az erdőnek, részei a láncolatnak, amelyben egyikük préda, a másikuk a vadász. Ezt a vaddisznót egy lupus fulgur falka is széttéphette volna, vagy egy Mërulon számára oly fontos irbisz is elejthette volna. Hogy most a tündér nyilától halt meg, ugyanúgy része a vadon törvényeinek, mint a másik két eset lett volna.
Nimeril lesegíti a nyeregből a tündért és a halott vad mellé teszi. A malacok nem merészkednek közelebb, de egyelőre nem is mennek el, az egyik közeli, hét-nyolc méterre lévő bokor aljából, szinte láthatatlanul visítoznak halkan. Talán nem tudják, mitévők legyenek.
A félvérnek meg van a saját véleménye a malacokról és a koca felhasználásáról, tőrt ragadva indul el a vaddisznó és a mellette ülő tündér felé. Mërulon viszont másképp érzi, saját bűnének tartja a koca halálát és a malacok sorsát. Siratódala talán megállítja Nimerilt, legalábbis addig, amíg elszavalja azt a lombok alatt. A továbbiakban a félelfen múlik, hogy segít-e az elhangzottak kivitelezésében a tündérnek.
A malackák elcsendesednek, de talán még ott vannak a bokorban. Abban mindketten biztosak lehetnek, hogy a közeledés elijesztheti őket, aminek megakadályozásához kevés lesz pár szem alma. A vadon törvényei kegyetlennek tűnhetnek, de igazságosak.
A sánc terve megvan, felépítése komoly igénybevételt jelentene a félvér részéről, hisz a tündér legfeljebb a hegyezésből tudná kivenni a részét, a fahordáshoz és az építéshez még túl sérült. Másnap már talán mozgóképesebb lesz, de még akkor is óvatosnak kell lennie. A döntés joga most Nimerilnél van, hogy dolgozik-e a sáncon és a többi elhangzott terven.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-26 20:21:07
Üzenet elküldve: 2019-08-26 20:21:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Szerencsére minden számításai szerint alakul. Mërulon a halott disznó fejét simogatja. Vér tapad a kezéhez: ő ölte meg az anyát. Emlékek rohanják meg nagybátya feleségéről, aki hasonlóan halt meg a lázadásban, a saját lánya után. Nimeril javaslatára azonnal, de nem erőszakosan válaszol.*
-Nem! Nem halhatnak meg. Ez az én bűnöm volt. Neki nem kellett volna meghalnia. *A koca felé fordul, most már rendesen sír.* Bocsáss meg nekem. Az istenek és minden szellemek színe előtt, esküszöm, hogy megpróbálom felnevelni a malacaidat. *A nyílvesszőt megpróbálná kihúzni. Ha sikerülne, véres ruhájába törölve eltenné. Ha kudarcot vallana, az állatban hagyná. Egy halk imát mondana el a disznó felett, majd egy hagyományos tündér siratódallal búcsúztatná. A dal soronként boldogan kezdődik, de búskomoran zárul.*
- Dús erdőség
Korhadt levélpár.
Szélcsendes éj,
Szűkszavú ár.
Gombernyő
És Rézvirág.
Haldoklik az év,
Szaladva vár.
Rossz fák árnya,
Súg halált rád.
Denevér éj,
Harasztra vár.
Fojtó füvek,
Gonosz gombák.
Haldoklik az év,
Szaladva vár.
Gyermekujjak
Kutatnak át.
A föld hava
Rád nevetve vár.
Fekete mén
Áldva meg nem áll.
Haldoklik az év,
Szaladva vár.
*Azzal Nim felé fordulna.*
-A malacokat bízd rám. Ha tudod merre vannak, segíts oda hozzájuk. Elég, ha csak a bokor elé teszel. *Ha sikerülne neki megtalálnia a malacokat, akkor következőleg megszelídítené őket. Aztán az almákat kérné el a lánytól, amivel talán kicsalhatná őket. De egyelőre a lány kérdéseire válaszol, az irbisszel kapcsolatban.*
-A párducot bízd ide. Igen, bármi mást is idecsalhat akár a disznó, akár én. Véres a ruhám. *Mutatna a seb körüli részre.* Szóval ilyen téren ugyanott tartanánk. Az lenne most a legbiztosabb, ha itt táboroznánk le éjszakára. Ugyanolyan sáncot kéne építenünk, mint amit érkezésünkkor csináltam, bár most képtelen vagyok gyűjtögetni. *Ha a lányt érdekelné az ötlete, folytatná. Ellenkező esetben a malacokkal foglalkozna. Ha egyetértésre találnak a tervben, ökölbe szorított kezével mutatná a vastagságot.* Körülbelül ilyen vastag, velem egymagas ágakat kéne keresned. Én segítenék a hegyezésben. Mindkét végét ki kell hegyezni, aztán jönnél te megint képbe. A földbe kéne szúrni őket, körülbelül ilyen távolságra. *Mutatná az egyszéget kezével.* Így a farkasokat, medvéket és lupus fulgurokat ki tudjuk zárni, de az irbisz be tudna jönni. Várni tudunk csak, nincs más választásunk. *Ekkor eszébe jut az időtartam is.* Nekem, egymagamnak, a gyenge, munkához koránts sem szokott testemmel ez egy délutánt ölelt fel. ~Bár az is igaz, hogy utána félholtan hevertem a talajon.~ Ketten talán hamarabb végezhetnénk. Addig Nyxát elküldhetném felderíteni. Jelezne, ha baj lenne. *Mondaná Nimnek. Ha a lány belemenne a tervébe, azzal mindnyájuknak előnyt szerezne. Egyelőre ezzel foglakkozott, várja a tanonc válaszát. A malacokkal később fog foglalkozni, ha rá kerül a sor, s hogyha sikeresen megtalálták a búvóhelyüket. Érzi, hogy komolyodik a kaland: soha életében nem ölt ekkora vadat. Borzalmas lelkiismeret furdalása van, emellett fél is. Fél a mai éjszakától. Rossz előérzete támadt a dologgal kapvsolatban, bár lehet, hogy ez csak a tegnap éjszakai tapasztalatainak kihatása. Amíg a kicsik sorsa nem tisztázott, nem engedné a félvért megcsobkítani a vad tetemét. Nem tud mit tenni: várja a lány reakcióját, a továbbiakat, miközben az anyakoca teteme felett hullajtja könnyeit.*
*Szerencsére minden számításai szerint alakul. Mërulon a halott disznó fejét simogatja. Vér tapad a kezéhez: ő ölte meg az anyát. Emlékek rohanják meg nagybátya feleségéről, aki hasonlóan halt meg a lázadásban, a saját lánya után. Nimeril javaslatára azonnal, de nem erőszakosan válaszol.*
-Nem! Nem halhatnak meg. Ez az én bűnöm volt. Neki nem kellett volna meghalnia. *A koca felé fordul, most már rendesen sír.* Bocsáss meg nekem. Az istenek és minden szellemek színe előtt, esküszöm, hogy megpróbálom felnevelni a malacaidat. *A nyílvesszőt megpróbálná kihúzni. Ha sikerülne, véres ruhájába törölve eltenné. Ha kudarcot vallana, az állatban hagyná. Egy halk imát mondana el a disznó felett, majd egy hagyományos tündér siratódallal búcsúztatná. A dal soronként boldogan kezdődik, de búskomoran zárul.*
- Dús erdőség
Korhadt levélpár.
Szélcsendes éj,
Szűkszavú ár.
Gombernyő
És Rézvirág.
Haldoklik az év,
Szaladva vár.
Rossz fák árnya,
Súg halált rád.
Denevér éj,
Harasztra vár.
Fojtó füvek,
Gonosz gombák.
Haldoklik az év,
Szaladva vár.
Gyermekujjak
Kutatnak át.
A föld hava
Rád nevetve vár.
Fekete mén
Áldva meg nem áll.
Haldoklik az év,
Szaladva vár.
*Azzal Nim felé fordulna.*
-A malacokat bízd rám. Ha tudod merre vannak, segíts oda hozzájuk. Elég, ha csak a bokor elé teszel. *Ha sikerülne neki megtalálnia a malacokat, akkor következőleg megszelídítené őket. Aztán az almákat kérné el a lánytól, amivel talán kicsalhatná őket. De egyelőre a lány kérdéseire válaszol, az irbisszel kapcsolatban.*
-A párducot bízd ide. Igen, bármi mást is idecsalhat akár a disznó, akár én. Véres a ruhám. *Mutatna a seb körüli részre.* Szóval ilyen téren ugyanott tartanánk. Az lenne most a legbiztosabb, ha itt táboroznánk le éjszakára. Ugyanolyan sáncot kéne építenünk, mint amit érkezésünkkor csináltam, bár most képtelen vagyok gyűjtögetni. *Ha a lányt érdekelné az ötlete, folytatná. Ellenkező esetben a malacokkal foglalkozna. Ha egyetértésre találnak a tervben, ökölbe szorított kezével mutatná a vastagságot.* Körülbelül ilyen vastag, velem egymagas ágakat kéne keresned. Én segítenék a hegyezésben. Mindkét végét ki kell hegyezni, aztán jönnél te megint képbe. A földbe kéne szúrni őket, körülbelül ilyen távolságra. *Mutatná az egyszéget kezével.* Így a farkasokat, medvéket és lupus fulgurokat ki tudjuk zárni, de az irbisz be tudna jönni. Várni tudunk csak, nincs más választásunk. *Ekkor eszébe jut az időtartam is.* Nekem, egymagamnak, a gyenge, munkához koránts sem szokott testemmel ez egy délutánt ölelt fel. ~Bár az is igaz, hogy utána félholtan hevertem a talajon.~ Ketten talán hamarabb végezhetnénk. Addig Nyxát elküldhetném felderíteni. Jelezne, ha baj lenne. *Mondaná Nimnek. Ha a lány belemenne a tervébe, azzal mindnyájuknak előnyt szerezne. Egyelőre ezzel foglakkozott, várja a tanonc válaszát. A malacokkal később fog foglalkozni, ha rá kerül a sor, s hogyha sikeresen megtalálták a búvóhelyüket. Érzi, hogy komolyodik a kaland: soha életében nem ölt ekkora vadat. Borzalmas lelkiismeret furdalása van, emellett fél is. Fél a mai éjszakától. Rossz előérzete támadt a dologgal kapvsolatban, bár lehet, hogy ez csak a tegnap éjszakai tapasztalatainak kihatása. Amíg a kicsik sorsa nem tisztázott, nem engedné a félvért megcsobkítani a vad tetemét. Nem tud mit tenni: várja a lány reakcióját, a továbbiakat, miközben az anyakoca teteme felett hullajtja könnyeit.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-26 19:41:35
Üzenet elküldve: 2019-08-26 19:41:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Elérik a kocát, de mikor indulna, hogy ellása mikor a tündér közbeszól. A lány eddig teljesen biztos volt a dolgában, de a meggyőző szavak eltántorítják. Kicsit zavartan válaszol a könnyeivel küzdő Mërulonnak.*
– Lehet, hogy igazad van.* El is fordul a disznótól és elmorzsol pár könnycseppet. A koca nemsokára el is pusztul. Csak a malacok halk visítozása marad. Arra viszont, hogy azokkal mi lesz már nincs ötlete. Segít a tündérnek lemászni a nyeregből és halott állat közelébe teszi le.*
– És mi lesz a malacokkal? Hiába csaljuk ki őket, attól még vadmalacok maradnak. Kétlem, hogy csak megszelídülnek. Ha mégis akkor se tudjuk eltartani őket. Én nem értek hozzá, te meg nyomorék vagy. Mellesleg, mondd csak mit fogunk most csinálni? Azt nem mondd, hogy arra várunk majd, hogy jöjjön a macskád. Kétlem, hogy ez meg fog történni. A vér bármi mást is idecsalhat és ez nem kecsegtet semmi jóval. De tételezzük fel, hogy jönni fog az állatkád. Hogyan óhajtod megszelídíteni? A vaddisznóval se értél el semmit, csak jól szétcsapott. Az mondom szedjünk ki elég húst az állatból és távozzunk innét. A malacokat meg a legjobb volna gyorsan megölni, hogy ne kelljen szenvedniük.* Ha nem állítják meg, akkor elindul, hogy kivágjon a disznó tetemből egy szép nagy húsdarabot. A malacokat sajnálja, de szerinte nem tudnak velük, mit kezdeni.*
* Elérik a kocát, de mikor indulna, hogy ellása mikor a tündér közbeszól. A lány eddig teljesen biztos volt a dolgában, de a meggyőző szavak eltántorítják. Kicsit zavartan válaszol a könnyeivel küzdő Mërulonnak.*
– Lehet, hogy igazad van.* El is fordul a disznótól és elmorzsol pár könnycseppet. A koca nemsokára el is pusztul. Csak a malacok halk visítozása marad. Arra viszont, hogy azokkal mi lesz már nincs ötlete. Segít a tündérnek lemászni a nyeregből és halott állat közelébe teszi le.*
– És mi lesz a malacokkal? Hiába csaljuk ki őket, attól még vadmalacok maradnak. Kétlem, hogy csak megszelídülnek. Ha mégis akkor se tudjuk eltartani őket. Én nem értek hozzá, te meg nyomorék vagy. Mellesleg, mondd csak mit fogunk most csinálni? Azt nem mondd, hogy arra várunk majd, hogy jöjjön a macskád. Kétlem, hogy ez meg fog történni. A vér bármi mást is idecsalhat és ez nem kecsegtet semmi jóval. De tételezzük fel, hogy jönni fog az állatkád. Hogyan óhajtod megszelídíteni? A vaddisznóval se értél el semmit, csak jól szétcsapott. Az mondom szedjünk ki elég húst az állatból és távozzunk innét. A malacokat meg a legjobb volna gyorsan megölni, hogy ne kelljen szenvedniük.* Ha nem állítják meg, akkor elindul, hogy kivágjon a disznó tetemből egy szép nagy húsdarabot. A malacokat sajnálja, de szerinte nem tudnak velük, mit kezdeni.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-26 17:43:41
Üzenet elküldve: 2019-08-26 17:43:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ima után történik valami, de mind Nimerilnek meg van a véleménye, amit ki is mond, mind Mërulonnak vannak sejtései, de a tündér ezt magában tartja. Bármelyik igaz lehet, egyelőre egyikre sincs semmiféle bizonyíték.
Amikor megtalálják a sérült, halódó vaddisznót, a félvér, ígéretéhez híven máris indul, hogy megpróbálja megmenteni a kocát, ám amikor az első lépést teszi, Mërulon szavai megállítják. Nimeril különösnek érzi, hisz eltökélt volt abban, amit tenni készült, ám mégis a tündérnek ad igazat, tökéletesen meggyőzik az érvei az előtte álló problémáról. Mërulon meggyőzi róla, hogy a koca menthetetlen, nem érdemes már ellátni, meg fog halni.
Ebben a témában úgy tűnik, most egyetértenek, a tündér könnyei ezt alátámasztani látszanak. Ezen túl pedig az almás ötlet a malackák kicsalogatására akár még működhet is, bár a kicsik eléggé rettegnek. Ahogy a csaléteknek használt koca dolgában sem biztos, hogy egyetértenek, de abban is lehet ráció, bár biztosan alaposan ki kell tervelni.
Mindenesetre Nimerilt meggyőzi a tündér, a koca ellátásának feleslegességéről, a többi már a félelfen áll.
A vaddisznó pedig egy hosszú, utolsó lélegzettel kiszenved. A mellkasa már nem emelkedik-süllyed, megáll, szomorúnak látszó tekintete már csak a semmibe réved, mintha magára hagyott malacait féltené. Az erdőre csend telepszik, csak a kismalacok halk visítozása hallatszik a közeli bokorból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ima után történik valami, de mind Nimerilnek meg van a véleménye, amit ki is mond, mind Mërulonnak vannak sejtései, de a tündér ezt magában tartja. Bármelyik igaz lehet, egyelőre egyikre sincs semmiféle bizonyíték.
Amikor megtalálják a sérült, halódó vaddisznót, a félvér, ígéretéhez híven máris indul, hogy megpróbálja megmenteni a kocát, ám amikor az első lépést teszi, Mërulon szavai megállítják. Nimeril különösnek érzi, hisz eltökélt volt abban, amit tenni készült, ám mégis a tündérnek ad igazat, tökéletesen meggyőzik az érvei az előtte álló problémáról. Mërulon meggyőzi róla, hogy a koca menthetetlen, nem érdemes már ellátni, meg fog halni.
Ebben a témában úgy tűnik, most egyetértenek, a tündér könnyei ezt alátámasztani látszanak. Ezen túl pedig az almás ötlet a malackák kicsalogatására akár még működhet is, bár a kicsik eléggé rettegnek. Ahogy a csaléteknek használt koca dolgában sem biztos, hogy egyetértenek, de abban is lehet ráció, bár biztosan alaposan ki kell tervelni.
Mindenesetre Nimerilt meggyőzi a tündér, a koca ellátásának feleslegességéről, a többi már a félelfen áll.
A vaddisznó pedig egy hosszú, utolsó lélegzettel kiszenved. A mellkasa már nem emelkedik-süllyed, megáll, szomorúnak látszó tekintete már csak a semmibe réved, mintha magára hagyott malacait féltené. Az erdőre csend telepszik, csak a kismalacok halk visítozása hallatszik a közeli bokorból.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-26 17:09:05
Üzenet elküldve: 2019-08-26 17:09:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril megitatja a lovát, valamint teletölti a tündér kulacsát is. Mërulon ezt megköszönné, majd indulhatnának is. Az ima után jelentős szél kerekedik fel, amelyet a tündér több féleképpen értelmezhet. Az egyik eshetöség, amiben egyszerre a szél gyönyörét és a csend rettenetét látja, az egyenlőségre emlékeztetné. Ebben az esetben azt hiheti, hogy Teysus mellette áll. A másik opció, ha a háborgó Erdőszellem jeleit fedezi fel, amely az új istenek emlegetése miatt lehet bosszús. A harmadik eshetőség, amiben maga Teysus bosszús Mërulon imája miatt. Ez lenne a legborzalmasabb verzió, bár az első a legvalószínűbb. A druida a fájdalmaival küszködik, miközben Nim lassan az apadó nyomok végére ér. A tisztáson felfedezhetik az anyakocát. Mielőtt a tanonc bármit tehetne, kijátszaná a meggyőzés képességét, persze csak ha lenne ideje. Ez alapján a verzió alapján az alábbit mondaná.*
//Aktív képesség: Meggyőzés//
-Nim, ez a disznó már menthetetlen. Nem pazarolhatjuk rá a gyógyszereinket, hagynunk kell meghalni. A malacokat csald ki a maradék almával, hátha sikerül kicsalnod őket. Engem tegyél le addig az anyához. *Remélné, hogy a lány megteszi a kéréseit és a tényről, hogy a disznót hagyni kell meghalni, meg tudja győzni. Ha azonban az aktív képesség kijászása sikertelen, akkor Maerli radikálisabb eszközhöz folyamodna: ráfogná a nyílpuskát a lányra, könnyes szemekkel, mielőtt az használná a felszerelését. Akkor ezt mondaná.*
-Sajnálom, de nem engedhetem. Ha a koca meghal, ennivalónk is lehetne, valamint csalink a párduchoz. *Persze az almákat a malacokhoz itt is felajánlaná.* Inkább foglalkozz a malacokkal: ott a maradék alma, csald ki őket. *Ha a lány erőszakkal felelne, Nyxa valószínűleg a disznónál hasonlatos gyorsasággal csapna le rá. Akárcsak a gazdája is ahhoz hasonlóan próbálná meg lelőni. Mërulon számára itt már nincs mese: reméli, hogy időben ki tudja használni a képességét, de ha nem sikerül, a saját céljai fogják hajtani, ha hátrányba is kerülne. Mindenesetre a tündér könnyekben áll, s már csak a céljai lebegnek szeme előtt, valamint az anyadisznó és a malacok iránt érzett teljes sajnálata. Mërulont az élet és az erősek védelmére, mentésére tanította mestere, melyet most csupán a kis malackákban lát. Szükség lehet még a gyógyító felszerelésekre, amiket nem pazarolna el egy haldokló állatra, bármennyire is sajnálja azt.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.26 17:18:00
*Nimeril megitatja a lovát, valamint teletölti a tündér kulacsát is. Mërulon ezt megköszönné, majd indulhatnának is. Az ima után jelentős szél kerekedik fel, amelyet a tündér több féleképpen értelmezhet. Az egyik eshetöség, amiben egyszerre a szél gyönyörét és a csend rettenetét látja, az egyenlőségre emlékeztetné. Ebben az esetben azt hiheti, hogy Teysus mellette áll. A másik opció, ha a háborgó Erdőszellem jeleit fedezi fel, amely az új istenek emlegetése miatt lehet bosszús. A harmadik eshetőség, amiben maga Teysus bosszús Mërulon imája miatt. Ez lenne a legborzalmasabb verzió, bár az első a legvalószínűbb. A druida a fájdalmaival küszködik, miközben Nim lassan az apadó nyomok végére ér. A tisztáson felfedezhetik az anyakocát. Mielőtt a tanonc bármit tehetne, kijátszaná a meggyőzés képességét, persze csak ha lenne ideje. Ez alapján a verzió alapján az alábbit mondaná.*
//Aktív képesség: Meggyőzés//
-Nim, ez a disznó már menthetetlen. Nem pazarolhatjuk rá a gyógyszereinket, hagynunk kell meghalni. A malacokat csald ki a maradék almával, hátha sikerül kicsalnod őket. Engem tegyél le addig az anyához. *Remélné, hogy a lány megteszi a kéréseit és a tényről, hogy a disznót hagyni kell meghalni, meg tudja győzni. Ha azonban az aktív képesség kijászása sikertelen, akkor Maerli radikálisabb eszközhöz folyamodna: ráfogná a nyílpuskát a lányra, könnyes szemekkel, mielőtt az használná a felszerelését. Akkor ezt mondaná.*
-Sajnálom, de nem engedhetem. Ha a koca meghal, ennivalónk is lehetne, valamint csalink a párduchoz. *Persze az almákat a malacokhoz itt is felajánlaná.* Inkább foglalkozz a malacokkal: ott a maradék alma, csald ki őket. *Ha a lány erőszakkal felelne, Nyxa valószínűleg a disznónál hasonlatos gyorsasággal csapna le rá. Akárcsak a gazdája is ahhoz hasonlóan próbálná meg lelőni. Mërulon számára itt már nincs mese: reméli, hogy időben ki tudja használni a képességét, de ha nem sikerül, a saját céljai fogják hajtani, ha hátrányba is kerülne. Mindenesetre a tündér könnyekben áll, s már csak a céljai lebegnek szeme előtt, valamint az anyadisznó és a malacok iránt érzett teljes sajnálata. Mërulont az élet és az erősek védelmére, mentésére tanította mestere, melyet most csupán a kis malackákban lát. Szükség lehet még a gyógyító felszerelésekre, amiket nem pazarolna el egy haldokló állatra, bármennyire is sajnálja azt.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.26 17:18:00
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-26 16:49:00
Üzenet elküldve: 2019-08-26 16:49:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Az ellátás során enyhül a köztük lévő szakadék. Ettől függetlenül még mindig neheztel a lány Mërulonra. A fiú a nyeregbe került és el is indulhatnak a vízért. A lány feltölti a saját kulacsát, ami majdnem tele volt és kicseréli a tündérében is a vizet. A lónak van lehetősége ez idő alatt inni. Aztán elindulnak a vérnyomokon. A drahunnal kapcsolatban nem válaszol semmit. Amúgy se lett okosabb a választól. A vérnyomot egyelőre tudja gond nélkül követni, de idővel kezd beleveszni a környezetbe. Közben a tündér Teysushoz kezd el imádkozni. Nimet hidegen hagyja a dolog. Nem lehetne isten tagadónak hívni, csak nem hiszi el az ilyesmiket, amíg nem látja. Amit Mërulon befejezi az imáját feltámad egy kis szél. Összekeveri a leveleket és átborzolja a bokrokat, aztán el is múlik. Csönd borul a környékre egy pillanatra. Aztán minden visszaáll a régibe. Mielőtt még a társa megszólalna, gyorsan elmondja a véleményét a dolog kapcsán.*
– Egy csak egy futó szélroham volt, semmi több. Nehogy nekem az istent kezd el emlegetni. Majd ha itt leszáll elém a földre, akkor azt mondom, hogy ő volt.* A vérnyomok elkezdenek megfogyatkozni ami arra utal, hogy közelednek a disznó felé. Ami igaznak is bizonyul, mert nemsokára megpillantják a sérült jószágot. A malacok gyorsan beszaladnak a bozótosba, de ahogy hallja a lány messzebb nem mennek. Az állat elég rosszul néz ki, szóval Nimeril megpróbál gyorsan cselekedni. Bár nem tűnik most veszélyesnek a koca, azért a lány nem bízná a véletlenre a dolgot. Valószínűleg a kötelének a végére csinálna egy hurkot, amit az állat pofájára próbálna meg ráhúzni, aztán egy fához kikötni. Így legalább nem kéne tartania a sérült állatól. Aztán megtenne mindent ami tőle telik. Az elsősegély dobozt magához véve próbálna meg segíteni neki. Először eltávolítaná a nyilat és szemügyre venné a sebet. Ha nagyon vérzik akkor egy ronggyal elszorítaná amire a vérfű kenőcsből kenne. Kis tüzet rakna gyorsan és a kihúzott nyíl hegyét felforrósítva odanyomná a sebre. Ezzel talán sikerülhet elállítani a vérzést. Ráadásul fertőtlenítő hatása is lenne. Ha megvan még a zöld ital üvege, akkor azt is előkerítené és a benne megmaradó cseppeket is a sebbe öntené. Hátha használna valamit. Aztán alkoholos fertőtlenítés és a varrás következne. Végezetül még a vérfű kenőcsből is kenne fel. Persze a művelet során meghalhat az állat, de legalább a lány megpróbálta megmenteni. Ha elpusztul a jószág az biztosan tovább mélyíti a szakadékot a tündér és közte.*
* Az ellátás során enyhül a köztük lévő szakadék. Ettől függetlenül még mindig neheztel a lány Mërulonra. A fiú a nyeregbe került és el is indulhatnak a vízért. A lány feltölti a saját kulacsát, ami majdnem tele volt és kicseréli a tündérében is a vizet. A lónak van lehetősége ez idő alatt inni. Aztán elindulnak a vérnyomokon. A drahunnal kapcsolatban nem válaszol semmit. Amúgy se lett okosabb a választól. A vérnyomot egyelőre tudja gond nélkül követni, de idővel kezd beleveszni a környezetbe. Közben a tündér Teysushoz kezd el imádkozni. Nimet hidegen hagyja a dolog. Nem lehetne isten tagadónak hívni, csak nem hiszi el az ilyesmiket, amíg nem látja. Amit Mërulon befejezi az imáját feltámad egy kis szél. Összekeveri a leveleket és átborzolja a bokrokat, aztán el is múlik. Csönd borul a környékre egy pillanatra. Aztán minden visszaáll a régibe. Mielőtt még a társa megszólalna, gyorsan elmondja a véleményét a dolog kapcsán.*
– Egy csak egy futó szélroham volt, semmi több. Nehogy nekem az istent kezd el emlegetni. Majd ha itt leszáll elém a földre, akkor azt mondom, hogy ő volt.* A vérnyomok elkezdenek megfogyatkozni ami arra utal, hogy közelednek a disznó felé. Ami igaznak is bizonyul, mert nemsokára megpillantják a sérült jószágot. A malacok gyorsan beszaladnak a bozótosba, de ahogy hallja a lány messzebb nem mennek. Az állat elég rosszul néz ki, szóval Nimeril megpróbál gyorsan cselekedni. Bár nem tűnik most veszélyesnek a koca, azért a lány nem bízná a véletlenre a dolgot. Valószínűleg a kötelének a végére csinálna egy hurkot, amit az állat pofájára próbálna meg ráhúzni, aztán egy fához kikötni. Így legalább nem kéne tartania a sérült állatól. Aztán megtenne mindent ami tőle telik. Az elsősegély dobozt magához véve próbálna meg segíteni neki. Először eltávolítaná a nyilat és szemügyre venné a sebet. Ha nagyon vérzik akkor egy ronggyal elszorítaná amire a vérfű kenőcsből kenne. Kis tüzet rakna gyorsan és a kihúzott nyíl hegyét felforrósítva odanyomná a sebre. Ezzel talán sikerülhet elállítani a vérzést. Ráadásul fertőtlenítő hatása is lenne. Ha megvan még a zöld ital üvege, akkor azt is előkerítené és a benne megmaradó cseppeket is a sebbe öntené. Hátha használna valamit. Aztán alkoholos fertőtlenítés és a varrás következne. Végezetül még a vérfű kenőcsből is kenne fel. Persze a művelet során meghalhat az állat, de legalább a lány megpróbálta megmenteni. Ha elpusztul a jószág az biztosan tovább mélyíti a szakadékot a tündér és közte.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-26 15:57:19
Üzenet elküldve: 2019-08-26 15:57:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Az ellátás körüli megpróbáltatások mintha oldanák a feszültséget a két vándor között. Ami hasznos volna mindkettőjük számára, ha túl szeretnék élni az expedíciót vagy komoly sérülés nélkül kijutni vagy akár sikerrel járni egyáltalán.
Nimeril Borsra segíti a tündért, nehezen megy és nagyon óvatosnak kell lenniük, de a hátas nyugodtan tűri az eseményeket. Végül oldalt ülve, de Mërulon a ló nyergében ül.
A tervek szerint Nimeril feltölti a kulacsát vízzel. A csermely nincs is messze és visszatalálni sem nehéz a táborhelyre így onnan képesek követni a megsebzett vaddisznó nyomát. A vér követhető csíkot hagyott a leveleken, de ahogy alvad meg, úgy veszik bele az erdő zöldes-barnás közegébe, de egyelőre a félvér jól tudja követni. Mërulon a ló nyergéből és a fájdalomtól nehezebben tehetné meg ezt. De Bors hátán ülve van lehetősége imádkozni Teysushoz.
A fohászt a félelf is hallhatja, amelynek végén kissé feltámad a szél Erdőmélye azon részén, ahol épp a vándorok haladnak. Összekuszálja a leveleket, megzörgeti a bokrok és a fák lombját, nehéz, ijesztőnek ható csend támad egy pillanatra, aztán minden visszatér a régi kerékvágásba Nimeril és Mërulon körül.
A vérnyomok fogynak, ami valószínűleg a vad erejének fogytát is jelezheti. Fertályórányi séta után viszont már tíz lépésről is hallani a vaddisznó hörgő lélegzetvételét. Egy nagyobb bokor ágait elhajtva pedig egy apró tisztásra láthatnak, ahol oldalán fekszik a vaddisznó, az ég felé mered a tündér tollatlan acélvesszője, a koca mellett pedig a két kis malac, láthatóan ijedten és értetlenül.
A két vándor jöttére a malackák visítozva berohannak a bokrok közé, de nem mennek messzire, az árnyékokban reszketnek. Mërulon megbabonázhatná őket, de ettől még elrohannának, de hívásra nem mennének oda hozzá.
A vaddisznó egyre lassabban, szakadozottabban veszi a levegőt, a végét járja. Erőtlen, támadni biztosan képtelen, csak szomorúnak tetsző szemeit forgatja az érkezők felé.*
*Az ellátás körüli megpróbáltatások mintha oldanák a feszültséget a két vándor között. Ami hasznos volna mindkettőjük számára, ha túl szeretnék élni az expedíciót vagy komoly sérülés nélkül kijutni vagy akár sikerrel járni egyáltalán.
Nimeril Borsra segíti a tündért, nehezen megy és nagyon óvatosnak kell lenniük, de a hátas nyugodtan tűri az eseményeket. Végül oldalt ülve, de Mërulon a ló nyergében ül.
A tervek szerint Nimeril feltölti a kulacsát vízzel. A csermely nincs is messze és visszatalálni sem nehéz a táborhelyre így onnan képesek követni a megsebzett vaddisznó nyomát. A vér követhető csíkot hagyott a leveleken, de ahogy alvad meg, úgy veszik bele az erdő zöldes-barnás közegébe, de egyelőre a félvér jól tudja követni. Mërulon a ló nyergéből és a fájdalomtól nehezebben tehetné meg ezt. De Bors hátán ülve van lehetősége imádkozni Teysushoz.
A fohászt a félelf is hallhatja, amelynek végén kissé feltámad a szél Erdőmélye azon részén, ahol épp a vándorok haladnak. Összekuszálja a leveleket, megzörgeti a bokrok és a fák lombját, nehéz, ijesztőnek ható csend támad egy pillanatra, aztán minden visszatér a régi kerékvágásba Nimeril és Mërulon körül.
A vérnyomok fogynak, ami valószínűleg a vad erejének fogytát is jelezheti. Fertályórányi séta után viszont már tíz lépésről is hallani a vaddisznó hörgő lélegzetvételét. Egy nagyobb bokor ágait elhajtva pedig egy apró tisztásra láthatnak, ahol oldalán fekszik a vaddisznó, az ég felé mered a tündér tollatlan acélvesszője, a koca mellett pedig a két kis malac, láthatóan ijedten és értetlenül.
A két vándor jöttére a malackák visítozva berohannak a bokrok közé, de nem mennek messzire, az árnyékokban reszketnek. Mërulon megbabonázhatná őket, de ettől még elrohannának, de hívásra nem mennének oda hozzá.
A vaddisznó egyre lassabban, szakadozottabban veszi a levegőt, a végét járja. Erőtlen, támadni biztosan képtelen, csak szomorúnak tetsző szemeit forgatja az érkezők felé.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-25 17:27:36
Üzenet elküldve: 2019-08-25 17:27:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nim dicséretét jól értelmezi, ő is elmosolyodik.*
-Egy virágbanszületettől sokat ne várj. *Mondaná. Ha befejezték az ellátást és sikerülne neki a félvér segítségével, felülne a lóra, hogy többet tudjanak aznap haladni. Ha a tanonc megosztja vele a terveit az itatással kapcsolatban, helyeselné. Utólag reagálna a lány válaszára a drahunnal kapcsolatban.*
-Az egy benga nagy valami, ami jobb, ha nem kerül az utadba, vagy fordítva. *Közben lehet, hogy sikerülne elindulniuk a vér nyomvonalon. Mindenesetre Mërulon most nagyon maga alatt van: mindenféleképpen vinnie kell magával valamit vissza Artheniorba. Volt egy időszaka, mikor azt hitte, felesleges lenne az irbisz, egy kutyával helyettesíthető lehetne. Ám már teljesen más a véleménye: reméli, hogy a vaddisznó elpusztult már, vagy halálán van és azt, hogy egy párduc próbálja majd meg felfalni, lehet, még ma este. Bár ez a jövő zenéje és csak kósza ábrándok. Nem sok esélyt lát arra ezek után, hogy megvalósuljon. A rózsaszín köd eloszlani látszik a szeme elől, s kezd rájönni, hogy Erdőmélye nem holmi tündérmese, de még nem is szokványos erdő: ez egy vadon, ahol ő is sak egy a többi itteni élőlény közül. Vajon mit tehetne most? ~Az istenek segítettek nekem, mikor imádkoztam hozzájuk. Háha most is be dog ez válni.~ Ha el tudna indulni ezen a gondolatmeneten, akkor tényleg szólna, bár most Teysushoz. Nem igazán az ő tanait tekinti az elsődlegesnek életében, bár Eeyr már bizonyított neki. Kíváncsi lehet, hogy a harmónia istene is hasonló e. Ha semmi nem zavarja meg és tényleg jut ideje imára, halkan mormolná az alábbi szavakat.*
-Teysus, harmónia és haszon istene! Kérlek, halld meg fohászomat, s küldj elém egy erdei irbiszt, hogy hasznom származzon belőle! Az egyenlöség nevében tudjam megszelídíteni, s engedd idomítani, mert ettől fog város és vadon kiegyenlítődni egységünkben. Adj nekem erőt, kitartást és ügyességet ehhez, hogy véghez vihessem céljaimat! Köszönöm Teysus. *Ezekkel a szavakkal fejezné be az imát. Reméli, hogy az elgondolásaiból valamennyi megvalósul és a maradék reménye nem foszlik szerte.*
*Nim dicséretét jól értelmezi, ő is elmosolyodik.*
-Egy virágbanszületettől sokat ne várj. *Mondaná. Ha befejezték az ellátást és sikerülne neki a félvér segítségével, felülne a lóra, hogy többet tudjanak aznap haladni. Ha a tanonc megosztja vele a terveit az itatással kapcsolatban, helyeselné. Utólag reagálna a lány válaszára a drahunnal kapcsolatban.*
-Az egy benga nagy valami, ami jobb, ha nem kerül az utadba, vagy fordítva. *Közben lehet, hogy sikerülne elindulniuk a vér nyomvonalon. Mindenesetre Mërulon most nagyon maga alatt van: mindenféleképpen vinnie kell magával valamit vissza Artheniorba. Volt egy időszaka, mikor azt hitte, felesleges lenne az irbisz, egy kutyával helyettesíthető lehetne. Ám már teljesen más a véleménye: reméli, hogy a vaddisznó elpusztult már, vagy halálán van és azt, hogy egy párduc próbálja majd meg felfalni, lehet, még ma este. Bár ez a jövő zenéje és csak kósza ábrándok. Nem sok esélyt lát arra ezek után, hogy megvalósuljon. A rózsaszín köd eloszlani látszik a szeme elől, s kezd rájönni, hogy Erdőmélye nem holmi tündérmese, de még nem is szokványos erdő: ez egy vadon, ahol ő is sak egy a többi itteni élőlény közül. Vajon mit tehetne most? ~Az istenek segítettek nekem, mikor imádkoztam hozzájuk. Háha most is be dog ez válni.~ Ha el tudna indulni ezen a gondolatmeneten, akkor tényleg szólna, bár most Teysushoz. Nem igazán az ő tanait tekinti az elsődlegesnek életében, bár Eeyr már bizonyított neki. Kíváncsi lehet, hogy a harmónia istene is hasonló e. Ha semmi nem zavarja meg és tényleg jut ideje imára, halkan mormolná az alábbi szavakat.*
-Teysus, harmónia és haszon istene! Kérlek, halld meg fohászomat, s küldj elém egy erdei irbiszt, hogy hasznom származzon belőle! Az egyenlöség nevében tudjam megszelídíteni, s engedd idomítani, mert ettől fog város és vadon kiegyenlítődni egységünkben. Adj nekem erőt, kitartást és ügyességet ehhez, hogy véghez vihessem céljaimat! Köszönöm Teysus. *Ezekkel a szavakkal fejezné be az imát. Reméli, hogy az elgondolásaiból valamennyi megvalósul és a maradék reménye nem foszlik szerte.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-25 16:29:08
Üzenet elküldve: 2019-08-25 16:29:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Bors felkutatása könnyen megy. Óvatosan közelíti meg, nehogy megrémüljön. Miután kiszabadítja elindul visszafelé. A néhol hiányos jelzést követve, sikerül visszatalálnia az ideiglenes táborukhoz. A lovat átkutatva megleli az elsősegélydobozt is. Nekilát ellátni Mërulont. Bár az talán viccelni próbálna, de a lány nem érti a tréfát.*
– Nem tudom mi az a drahun. Nem ismerem a vadállatokat.* A sebet szakszerűen ellátja a tündér szerencséjére nem kell varrni. Mondjuk így is nagy fájdalomnak van kitéve, de most férfiasan viseli azt. Ezzel aprócska mosolyt csalva Nimeril szájára.*
– Na mi van, kezdesz férfiként viselkedni?* Az ellátás egy szép kis kötéssel fejeződik be.*
– Nem kéne túl sokat fészkelődni ezzel a kötéssel. Bár valószínűleg fogsz. Na jó ha készen állsz, akkor talán indulni kéne. *Felsegíti a fiút a nyeregbe. Mivel rendesen nem tud felülni, ezért féloldalasan helyezik el a lovon. Eszébe jut a fán lévő madárfióka, de úgy van vele, hogy még biztosan visszatérnek ide. A vérnyom alapján nem lenne nehéz. Most lerendezik a disznót és majd csak később indulnak tovább a fenyvesek felé. A vízről jut eszébe, hogy talán nem ártana még indulás előtt újra feltölteni a kulacsokat és megitatni Borsot. Ezért először arra venné az irányt. Ha ezzel megvan, akkor indulna a koca után.*
* Bors felkutatása könnyen megy. Óvatosan közelíti meg, nehogy megrémüljön. Miután kiszabadítja elindul visszafelé. A néhol hiányos jelzést követve, sikerül visszatalálnia az ideiglenes táborukhoz. A lovat átkutatva megleli az elsősegélydobozt is. Nekilát ellátni Mërulont. Bár az talán viccelni próbálna, de a lány nem érti a tréfát.*
– Nem tudom mi az a drahun. Nem ismerem a vadállatokat.* A sebet szakszerűen ellátja a tündér szerencséjére nem kell varrni. Mondjuk így is nagy fájdalomnak van kitéve, de most férfiasan viseli azt. Ezzel aprócska mosolyt csalva Nimeril szájára.*
– Na mi van, kezdesz férfiként viselkedni?* Az ellátás egy szép kis kötéssel fejeződik be.*
– Nem kéne túl sokat fészkelődni ezzel a kötéssel. Bár valószínűleg fogsz. Na jó ha készen állsz, akkor talán indulni kéne. *Felsegíti a fiút a nyeregbe. Mivel rendesen nem tud felülni, ezért féloldalasan helyezik el a lovon. Eszébe jut a fán lévő madárfióka, de úgy van vele, hogy még biztosan visszatérnek ide. A vérnyom alapján nem lenne nehéz. Most lerendezik a disznót és majd csak később indulnak tovább a fenyvesek felé. A vízről jut eszébe, hogy talán nem ártana még indulás előtt újra feltölteni a kulacsokat és megitatni Borsot. Ezért először arra venné az irányt. Ha ezzel megvan, akkor indulna a koca után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920