Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-25 00:09:57
Üzenet elküldve: 2014-04-25 00:09:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyvadászok//
* Óvatos, de határozott léptek vezetik őket, ahogy behatolnak az épületbe. A vöröst a két nő követi majd végül Darel zárja a sort, így optimális. Mindannyian érzik amit a fiú is, valaki figyelemmel kíséri mozdulataikat… zavaró lehet, de óvatosságra int. A benti sötét környezet hamar kivilágosodik amint fáklya lobban, így jobban szemügyre vehetik a belső termet, amibe jutottak. Umi okosan az ajtó mellé áll, fedezékben hogy kifelé kémlelhessen, ügyes. Hamar konstatálja magában s felvetésére a többiek is nyitottak, így hát Nabiinak adva a fáklyát elindul felfelé míg majd a többiek lent fognak körülnézni.
A mászás könnyen megy s kibírja a fiú súlyát, úgy látszik masszívnak bizonyul a tákolmány. Odafenn sötétség fogadja mi nem lepi meg különösebben egy őrtoronyban melynek viszonylag kevés ablakot terveznek annak építői, egyértelmű okokból…
Amint felé Nabbi felé nyújtja a fáklyát melyet (magát nem megégetve) át is vesz ha a nő féloldalt tartja s úgy nyújtja fel, akkor ez elő sem fordulhat s mivel mindketten vannak ily intelligensek ezért ez a művelet sikeresen végbe is megy.
A fény bejárja a fenti részt, egy folyosóra jutnak melynek mindkét oldalán három három ajtó helyezkedik el. Mintha csak egy tímár raktára volna, mindenütt szét dobált állati bőrök melyek kontár munkával lettek megnyúzva, itt ott még látható rajtuk a hús is. No nem mintha a fiú különösebben értene az ilyesmihez, csupán látja amit lát. Számára inkább tűnik ez amolyan maradéknak, mintha a többi részt valaki vagy éppen valami elfogyasztotta volna…
Miután gyorsan felmérte a látványt, rögvest visszafordul a lyukhoz ahol Nabii indul utána felfelé hiszen így döntött a nő. Úgy bizonyul, hogy egész jó párost alkotnak. Ezt alátámasztandó Darel fél térdre ereszkedik s karját nyújtja a nőnek, hogy fel húzza ha szükséges, megkönnyítve ezzel a feljutást. Természetesen mindezt úgy, hogy közben a fáklyás bal kezét messze eltartja magától oldalra, , hogy megelőzze az égési sérülésnek még csak a gondolatát is…
Segítséggel vagy anélkül (annak függvényében, hogy Nabii fogadja e a jobbot) de végül feljut a nő is. A fáklyát újra rendeltetésszerűen tartva megmutatja a másiknak a látni valót. *
- Netán vacsora?
* Ad szót gondolatának miközben a földön szétdobált maradványokat mutatja immár fényben, miszerint valami falatozott ezekből, hátha a nő jobban ért az ilyesmihez s kifejti ő is a véleményét.
Ha ez megtörtént akkor folytatja a többivel, előre ajtók amiket jól láthat Nabii is. Végül felfelé mutat a fáklyával hogy lássa a másik is a lyukat mely tovább vezet, de a létra már odáig nem viszi fel az érdeklődőt. *
- Előbb az ajtók, aztán majd foglalkozunk a feljutással.
* Néz végül a másikra, gondolván egyet ért vele. Majd az ajtók felé fordul s oda lép a jobb oldali első ajtóhoz. Többet nem beszél a fiú, sosem lehet tudni valóban egyedül vannak e s nem kéne magukra vonni a figyelmet egyelőre. A csend másra is alkalmas, mégpedig arra, hogy kicsit hallgatózzon, ez által netán megtudva mi várhat rájuk a túloldalon. Amennyiben nem hall semmit egy kérdő pillantás a nőre, majd ha egyet ért a választással, akkor a fiú csak bólint, és megpróbál benyitni. Sikertelen, az ajtó zárszerkezete hűen végzik dolgát. Pillanatnyi gondolkodás, majd jobb vállát az ajtóhoz helyezi, így arca Nabii felé fordul. A jeges szemek összeakadnak a másikkal, s a testtartásból láthatja a nő, hogy mire készül a fiú. Egyelőre nem mozdul, vár, hogy Nabii vajon mit szól a ki nem mondott ötlethez. Amennyiben az ötletet elfogadja a másik is, akkor egyedül (avagy Nabiival együtt) lassan, de határozottan s egyre nagyobb erőt kifejtve nekifeszül egész vállal, meglátjuk mennyire tartós az ajtó s annak tartószerkezete.
Siker esetén körülnézek odabenn, s folytatják a műveletet a többi ajtóval, átkutatva amit csak tudnak. *
* Óvatos, de határozott léptek vezetik őket, ahogy behatolnak az épületbe. A vöröst a két nő követi majd végül Darel zárja a sort, így optimális. Mindannyian érzik amit a fiú is, valaki figyelemmel kíséri mozdulataikat… zavaró lehet, de óvatosságra int. A benti sötét környezet hamar kivilágosodik amint fáklya lobban, így jobban szemügyre vehetik a belső termet, amibe jutottak. Umi okosan az ajtó mellé áll, fedezékben hogy kifelé kémlelhessen, ügyes. Hamar konstatálja magában s felvetésére a többiek is nyitottak, így hát Nabiinak adva a fáklyát elindul felfelé míg majd a többiek lent fognak körülnézni.
A mászás könnyen megy s kibírja a fiú súlyát, úgy látszik masszívnak bizonyul a tákolmány. Odafenn sötétség fogadja mi nem lepi meg különösebben egy őrtoronyban melynek viszonylag kevés ablakot terveznek annak építői, egyértelmű okokból…
Amint felé Nabbi felé nyújtja a fáklyát melyet (magát nem megégetve) át is vesz ha a nő féloldalt tartja s úgy nyújtja fel, akkor ez elő sem fordulhat s mivel mindketten vannak ily intelligensek ezért ez a művelet sikeresen végbe is megy.
A fény bejárja a fenti részt, egy folyosóra jutnak melynek mindkét oldalán három három ajtó helyezkedik el. Mintha csak egy tímár raktára volna, mindenütt szét dobált állati bőrök melyek kontár munkával lettek megnyúzva, itt ott még látható rajtuk a hús is. No nem mintha a fiú különösebben értene az ilyesmihez, csupán látja amit lát. Számára inkább tűnik ez amolyan maradéknak, mintha a többi részt valaki vagy éppen valami elfogyasztotta volna…
Miután gyorsan felmérte a látványt, rögvest visszafordul a lyukhoz ahol Nabii indul utána felfelé hiszen így döntött a nő. Úgy bizonyul, hogy egész jó párost alkotnak. Ezt alátámasztandó Darel fél térdre ereszkedik s karját nyújtja a nőnek, hogy fel húzza ha szükséges, megkönnyítve ezzel a feljutást. Természetesen mindezt úgy, hogy közben a fáklyás bal kezét messze eltartja magától oldalra, , hogy megelőzze az égési sérülésnek még csak a gondolatát is…
Segítséggel vagy anélkül (annak függvényében, hogy Nabii fogadja e a jobbot) de végül feljut a nő is. A fáklyát újra rendeltetésszerűen tartva megmutatja a másiknak a látni valót. *
- Netán vacsora?
* Ad szót gondolatának miközben a földön szétdobált maradványokat mutatja immár fényben, miszerint valami falatozott ezekből, hátha a nő jobban ért az ilyesmihez s kifejti ő is a véleményét.
Ha ez megtörtént akkor folytatja a többivel, előre ajtók amiket jól láthat Nabii is. Végül felfelé mutat a fáklyával hogy lássa a másik is a lyukat mely tovább vezet, de a létra már odáig nem viszi fel az érdeklődőt. *
- Előbb az ajtók, aztán majd foglalkozunk a feljutással.
* Néz végül a másikra, gondolván egyet ért vele. Majd az ajtók felé fordul s oda lép a jobb oldali első ajtóhoz. Többet nem beszél a fiú, sosem lehet tudni valóban egyedül vannak e s nem kéne magukra vonni a figyelmet egyelőre. A csend másra is alkalmas, mégpedig arra, hogy kicsit hallgatózzon, ez által netán megtudva mi várhat rájuk a túloldalon. Amennyiben nem hall semmit egy kérdő pillantás a nőre, majd ha egyet ért a választással, akkor a fiú csak bólint, és megpróbál benyitni. Sikertelen, az ajtó zárszerkezete hűen végzik dolgát. Pillanatnyi gondolkodás, majd jobb vállát az ajtóhoz helyezi, így arca Nabii felé fordul. A jeges szemek összeakadnak a másikkal, s a testtartásból láthatja a nő, hogy mire készül a fiú. Egyelőre nem mozdul, vár, hogy Nabii vajon mit szól a ki nem mondott ötlethez. Amennyiben az ötletet elfogadja a másik is, akkor egyedül (avagy Nabiival együtt) lassan, de határozottan s egyre nagyobb erőt kifejtve nekifeszül egész vállal, meglátjuk mennyire tartós az ajtó s annak tartószerkezete.
Siker esetén körülnézek odabenn, s folytatják a műveletet a többi ajtóval, átkutatva amit csak tudnak. *
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-24 19:09:32
Üzenet elküldve: 2014-04-24 19:09:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A létra tetejére pár fogással fel is ér először Darel, de a sötétben nem tudja felmérni a helyzetet, így meg kell várnia amíg Nabii odaadja az égő fáklyát, ami egy igen érdekes művelet, mert a fáklya fölső része ugye ég, és így Darel nem nagyon nyúlkálhat fentről érte, de mivel nem teljesen hülyék ezért egész gyorsan megoldják a dolgot, és Nabii is feljut, ezzel szemrevételezheti a folyosót ahova a létra vezet. A folyosón kétoldalt három három ajtó található, mindegyik becsukva. A folyosón bőrök vannak ledobálva, mintha az itt lakó raktárnak használná. A bőröket ha megnézik könnyen megállapíthatják, hogy egyik sincs kezelve, és több penészes, emellett mindegyik nagyon ócskán van lenyúzva, többön is rajta van a hús, vagy túlságosan be van vágva, mintha egy teljesen kezdő csinálta volna őket. Az ajtókat hiába próbálják kinyitni, mind zárva vannak. És a plafonon a létra felett még tátong egy lyuk, ahol valószínűleg a lépcső folytatódott, de a létra már nem ér el addig. Mindeközben lent nem nagyon történik semmi, csak ha a ládát megvizsgálják, akkor megállapíthatják, hogy abban pár kés van, és néhány agyag edény. Meg egy tarsoly az alján.*
*A létra tetejére pár fogással fel is ér először Darel, de a sötétben nem tudja felmérni a helyzetet, így meg kell várnia amíg Nabii odaadja az égő fáklyát, ami egy igen érdekes művelet, mert a fáklya fölső része ugye ég, és így Darel nem nagyon nyúlkálhat fentről érte, de mivel nem teljesen hülyék ezért egész gyorsan megoldják a dolgot, és Nabii is feljut, ezzel szemrevételezheti a folyosót ahova a létra vezet. A folyosón kétoldalt három három ajtó található, mindegyik becsukva. A folyosón bőrök vannak ledobálva, mintha az itt lakó raktárnak használná. A bőröket ha megnézik könnyen megállapíthatják, hogy egyik sincs kezelve, és több penészes, emellett mindegyik nagyon ócskán van lenyúzva, többön is rajta van a hús, vagy túlságosan be van vágva, mintha egy teljesen kezdő csinálta volna őket. Az ajtókat hiába próbálják kinyitni, mind zárva vannak. És a plafonon a létra felett még tátong egy lyuk, ahol valószínűleg a lépcső folytatódott, de a létra már nem ér el addig. Mindeközben lent nem nagyon történik semmi, csak ha a ládát megvizsgálják, akkor megállapíthatják, hogy abban pár kés van, és néhány agyag edény. Meg egy tarsoly az alján.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-24 16:37:46
Üzenet elküldve: 2014-04-24 16:37:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Az ajtó az ő általuk választott irányban van, így hamarabb el is érik azt. Darel megjegyzésére bólint, ő maga is kételkedik abban, hogy a hely üresen állna. Ahhoz túl gondozottnak tűnik - ha kövei le is omlottak, a gaz nem nőtte be túlságosan.
Míg a másik kettő megérkezik, tőre is előkerül a csizmája szárába varrt külön kis tokból.
Hagyja, hogy a Vörös menjen előre, aztán következik Umi vagy ő -a lány döntésétől függően-, s Darel zárja a sort. Bölcs döntésnek tartja ezt, hiszen sosem tudhatják, nem leselkedik-e rájuk épp valamilyen veszély. Pontosabban, épp olyan érzése van, hogy figyelik, de az elmúlt napok eseményei miatt nem is csodálkozik ezen. Sőt, az lenne a rendhagyó, ha a sorozatos balszerencse után nem éledt volna fel benne az igen erőteljes gyanakvás.
A benti tárgyakon is látszik, hogy többségük használatban van, legalábbis nem fedi őket ujjnyi réteg por, ahogy a pókok sem szőtték be úgy a helyet, ahogy akár egy pincét is képesek belakni nagyon rövid idő alatt. Az asztalon lévő rumli is arról tanúskodik, hogy nem gazdátlan az épület.*
- Talán ember lakja. Még az is lehet, hogy ártalmatlan.
*Böki ki, ami az eddigi összképről az eszébe jut. Más állatot nem ismer, ami rendben tartaná a helyet, vagy valamennyire megkopasztaná az elfogott madarat, mielőtt elfogyasztja. Bár tény, arra utaló jelet nem lát, hogy az állatot az itt lakó megsütötte volna.
Nem néz körül alaposabban, hiszen a fáklyát Darel felé is nyújtja. Gyorsan visszacsúsztatja tőrét a helyére, hogy kényelmesen foghassa a fáklyát.*
- Megyek Darellal. Ha láttok valamit... vagy valakit, előbb győződjetek meg róla, hogy árthat-e nekünk. Talán lehet vele beszélni, vagy... Ki tudja.
*Még visszanéz Mortra és Umira, akivel kapcsolatban örül, hogy inkább az ajtó közelségét választotta, mint a véres cafatokét. Ugyan szeretné, hogy a lány legyőzze belső démonait, de talán valóban nem ez a mostani lenne ahhoz a megfelelő alkalom.
Fellép ő is pár fokot a létrán -ami véleménye szerint szintén aligha lenne itt, a lépcsőt helyettesítendő, ha nem ember lakná a helyet-, majd felnyújtja Darelnek a fáklyát. Ha elveszi, már valamivel könnyebben nézhet körül fent és ő maga is könnyebben mászhat fel. De ha a férfi nem veszi el a világítóeszközt, akkor ezzel együtt, fél kézzel kapaszkodva, jóval óvatosabban és lassabban lépdel fel, hogy kivegye ő is a részét a fenti terület felméréséből.*
*Az ajtó az ő általuk választott irányban van, így hamarabb el is érik azt. Darel megjegyzésére bólint, ő maga is kételkedik abban, hogy a hely üresen állna. Ahhoz túl gondozottnak tűnik - ha kövei le is omlottak, a gaz nem nőtte be túlságosan.
Míg a másik kettő megérkezik, tőre is előkerül a csizmája szárába varrt külön kis tokból.
Hagyja, hogy a Vörös menjen előre, aztán következik Umi vagy ő -a lány döntésétől függően-, s Darel zárja a sort. Bölcs döntésnek tartja ezt, hiszen sosem tudhatják, nem leselkedik-e rájuk épp valamilyen veszély. Pontosabban, épp olyan érzése van, hogy figyelik, de az elmúlt napok eseményei miatt nem is csodálkozik ezen. Sőt, az lenne a rendhagyó, ha a sorozatos balszerencse után nem éledt volna fel benne az igen erőteljes gyanakvás.
A benti tárgyakon is látszik, hogy többségük használatban van, legalábbis nem fedi őket ujjnyi réteg por, ahogy a pókok sem szőtték be úgy a helyet, ahogy akár egy pincét is képesek belakni nagyon rövid idő alatt. Az asztalon lévő rumli is arról tanúskodik, hogy nem gazdátlan az épület.*
- Talán ember lakja. Még az is lehet, hogy ártalmatlan.
*Böki ki, ami az eddigi összképről az eszébe jut. Más állatot nem ismer, ami rendben tartaná a helyet, vagy valamennyire megkopasztaná az elfogott madarat, mielőtt elfogyasztja. Bár tény, arra utaló jelet nem lát, hogy az állatot az itt lakó megsütötte volna.
Nem néz körül alaposabban, hiszen a fáklyát Darel felé is nyújtja. Gyorsan visszacsúsztatja tőrét a helyére, hogy kényelmesen foghassa a fáklyát.*
- Megyek Darellal. Ha láttok valamit... vagy valakit, előbb győződjetek meg róla, hogy árthat-e nekünk. Talán lehet vele beszélni, vagy... Ki tudja.
*Még visszanéz Mortra és Umira, akivel kapcsolatban örül, hogy inkább az ajtó közelségét választotta, mint a véres cafatokét. Ugyan szeretné, hogy a lány legyőzze belső démonait, de talán valóban nem ez a mostani lenne ahhoz a megfelelő alkalom.
Fellép ő is pár fokot a létrán -ami véleménye szerint szintén aligha lenne itt, a lépcsőt helyettesítendő, ha nem ember lakná a helyet-, majd felnyújtja Darelnek a fáklyát. Ha elveszi, már valamivel könnyebben nézhet körül fent és ő maga is könnyebben mászhat fel. De ha a férfi nem veszi el a világítóeszközt, akkor ezzel együtt, fél kézzel kapaszkodva, jóval óvatosabban és lassabban lépdel fel, hogy kivegye ő is a részét a fenti terület felméréséből.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-24 10:43:19
Üzenet elküldve: 2014-04-24 10:43:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
- Talán pont ezért aggódtam *feleli egyszerűen Mordachnak, mikor az kijelenti, hogy nem ismeri még. Tény, hogy igaza van a férfinak, ezt ő maga is tudja, ugyanakkor azokért jobban aggódik, kiknek nincs tisztában a képességeivel. Most már minden bizonnyal jobban bízna képességeiben, bár akkor is féltené, ahogyan mindenki mást, kis csapatukból. Nem akar még egy halált látni, ami miatta történik. Így is éppen elég a gyilkosság gondolatával és emlékeivel küszködnie, nem még egy-egy újabb efféle fejleményen.
Lassan az építményhez érnek, mi még kapóra is jöhet. Nem ellenzi annak felfedezését, sőt, szívesen részt is venne benne, de nem akar önfejűen közlekedni. Meg is várja Nabiit, majd jelzésére biccent egyet, jelezve, tudomásul vette. Hallgat rá, ahogyan mindig, most pedig rossz érzés sem árasztja el. Az azért kicsit zavarja, hogy a Vörössel kell tartania. Az imént talán túlontúl megnyílt neki, ő viszont már csak ilyen. Óhatatlanul is kikotyog ezt-azt. Minden esetre megindul, hogy csendben kövesse a férfit. A bejáratot a másik páros találja meg hamarabb, így nekik többet kell kicsivel sétálni, de ez a kevés már nem okoz problémát az iménti loholások után. Kardját kezébe veszi, mielőtt belépne. Mire bejut, már némi fény is keletkezik, így jobban körül tud nézni.
Nem tetszik neki a látvány. Láthatóan van itt valaki, aki az mellett, hogy elég rendetlen életet él, még visszajöhet. Sőt, valószínűleg vissza is fog jönni, a kérdés már csak az, miként fogja fogadni látogatóit, ha még itt lesznek akkor. Egy valami pedig még inkább nyugtalanítja, az pedig az a furcsa sejtelem, hogy figyelik őket valahonnan. Nem láttak semmit, ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs is.*
- Maradok az ajtónál *jegyzi meg halkan, el is foglalva helyét. Félig a fal takarásában marad, hogy távolsági támadás esetén védve legyen valamennyire, ugyanakkor úgy helyezkedik, hogy tisztán lássa az ajtó előtt elterülő természetet. Azért néha hátra is sandít. Furdalja oldalát a kíváncsiság, hogy mi lehet még itt lent, vagy akár odafent. A kutatásban szerinte annyira nem jeleskedik, ezért is választotta magának a bejárat figyelését. Az sem volt utolsó szempont, hogy valamennyi vér is van ezen a helyen. Nem akar a közelébe jutni, tart attól, hogy megint előjönnek azok a képek. Az egy dolog, hogy Nabii látta úgy, már többször is, a két férfi azonban még nem, és nem is akarja, hogy lássák.*
- Talán pont ezért aggódtam *feleli egyszerűen Mordachnak, mikor az kijelenti, hogy nem ismeri még. Tény, hogy igaza van a férfinak, ezt ő maga is tudja, ugyanakkor azokért jobban aggódik, kiknek nincs tisztában a képességeivel. Most már minden bizonnyal jobban bízna képességeiben, bár akkor is féltené, ahogyan mindenki mást, kis csapatukból. Nem akar még egy halált látni, ami miatta történik. Így is éppen elég a gyilkosság gondolatával és emlékeivel küszködnie, nem még egy-egy újabb efféle fejleményen.
Lassan az építményhez érnek, mi még kapóra is jöhet. Nem ellenzi annak felfedezését, sőt, szívesen részt is venne benne, de nem akar önfejűen közlekedni. Meg is várja Nabiit, majd jelzésére biccent egyet, jelezve, tudomásul vette. Hallgat rá, ahogyan mindig, most pedig rossz érzés sem árasztja el. Az azért kicsit zavarja, hogy a Vörössel kell tartania. Az imént talán túlontúl megnyílt neki, ő viszont már csak ilyen. Óhatatlanul is kikotyog ezt-azt. Minden esetre megindul, hogy csendben kövesse a férfit. A bejáratot a másik páros találja meg hamarabb, így nekik többet kell kicsivel sétálni, de ez a kevés már nem okoz problémát az iménti loholások után. Kardját kezébe veszi, mielőtt belépne. Mire bejut, már némi fény is keletkezik, így jobban körül tud nézni.
Nem tetszik neki a látvány. Láthatóan van itt valaki, aki az mellett, hogy elég rendetlen életet él, még visszajöhet. Sőt, valószínűleg vissza is fog jönni, a kérdés már csak az, miként fogja fogadni látogatóit, ha még itt lesznek akkor. Egy valami pedig még inkább nyugtalanítja, az pedig az a furcsa sejtelem, hogy figyelik őket valahonnan. Nem láttak semmit, ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs is.*
- Maradok az ajtónál *jegyzi meg halkan, el is foglalva helyét. Félig a fal takarásában marad, hogy távolsági támadás esetén védve legyen valamennyire, ugyanakkor úgy helyezkedik, hogy tisztán lássa az ajtó előtt elterülő természetet. Azért néha hátra is sandít. Furdalja oldalát a kíváncsiság, hogy mi lehet még itt lent, vagy akár odafent. A kutatásban szerinte annyira nem jeleskedik, ezért is választotta magának a bejárat figyelését. Az sem volt utolsó szempont, hogy valamennyi vér is van ezen a helyen. Nem akar a közelébe jutni, tart attól, hogy megint előjönnek azok a képek. Az egy dolog, hogy Nabii látta úgy, már többször is, a két férfi azonban még nem, és nem is akarja, hogy lássák.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-22 21:51:01
Üzenet elküldve: 2014-04-22 21:51:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Mordach felvonja szemöldökét, miközben hallgatja Umit. Minden magyarázatra számított igazából, mint például "nem álltam készen", vagy "egyszerűen mennem kellett", esetleg "rossz döntés volt megismerkedni", ám arra nem, hogy ezzel a cselekedettel csupán védeni akarta a férfit. Nem érez semmi kétséget a hangjában, se bármilyen rezzenést nem fedez fel, mely hazugságra utalhatna, bár jelen helyzetben igazán reális lenne egy hazugság, hiszen a véletlen hozta őket össze. Viszont ilyet nem érez, s mikor a másik befejezte mondandóját, nagy sóhajjal csupán egy mondatot nyög ki arra a tényre, hogy akit megismert Umi közelebbről, arról mind leporladt már a hús.*
- Nem ismersz te még engem...
*Mondja sejtelmesen, ám hangjában elég nagy határozottság lapul. Szavai sokkal többet mondanak, mint például azt, hogy a ténytől, melyet közölt a hölgyemény, egyáltalán nem ijedt meg, s hogy igen sok mindenen már keresztül ment. Nem olyan könnyű őt eltenni lábalól, melynek az elmúlt órákban többször is a jelét adta - például a teleportálással.
Mordach eléggé felderül az épület láttán, ám ez a lelkesedés hamar alább hagy, pontosabban inkább leülepedik. Hiába is tűnik üresnek egyelőre, minden bizonnyal nincs akkora szerencséjük, hogy az is legyen. Legalábbis erre a napra tényleg kijutott a szerencséből...
A bejáratra Darelék akadnak rá, s Mordach elsőként be is lép az egyénileg összetákolt ajtón. Kardját végiglegelteti a helyiségen, ám úgy néz ki, hogy az alsó szinten nincs senki - ettől függetlenül még egy gyanakvó pillantást megereszt maga mögé az erdőbe, s ekkor még a Farkassal is találkozhat a tekintetük. Nem szentel ennek a furcsa érzésnek túl nagy hangsúlyt, hiszen a gyanakvás jelen helyzetben érthető lehet mindenki számára, s mindenkiben ott bujkálhat.
A Vörös egy pillanat alatt meggyújthatná egy újabb mágiával a fáklyát, ám ehelyett inkább leveszi a másikat, s Dareléhez odatartva lángra lobbantja "sajátját" is. Semmi hangulata nincs már a mai napon ahhoz, hogy bármiféle varázslatot is elmondjon.*
- Rendben, én addig itt lent maradok, s kicsit jobban körülnézek. Hátha visszatér közben a ház ura is...
*Jobb, ha egy férfi megy fel, s egy marad lent, így az erők megoszlanak. Nem mintha a két hölgyemény nem lenne erős, de Mordach nem szívesen hagyná őket teljesen egyedül egy ismeretlen épületben, amit nem mellesleg még laknak is.
Ha Darel eltűnt odafent, akkor a Vörös jobban szemügyre veszi a kőasztalt, s az ott levő ételt megszagolja, s beletúr a vérfoltokba is, hogy megállapítsa, vajon mennyi ideje dolgozhatták fel az élőlényt, tehát hogy még friss nyomokról van-e szó. Ha a ládaszerű dolognak nyitható fedele van, akkor ez esetben Mordach megpróbálja azt is felnyitni, hátha talál benne értékesebb dolgokat. Persze, mindezek előtt becsukja még az ajtót, hogy a jelenlétük azért ne teljesen a nyilvánosság előtt történjék. Vadakat is idevonzhat a nyitott ajtó, emellett a ház ura is jobban fel tud készülni arra, hogy valaki "betört" hozzá.*
*Mordach felvonja szemöldökét, miközben hallgatja Umit. Minden magyarázatra számított igazából, mint például "nem álltam készen", vagy "egyszerűen mennem kellett", esetleg "rossz döntés volt megismerkedni", ám arra nem, hogy ezzel a cselekedettel csupán védeni akarta a férfit. Nem érez semmi kétséget a hangjában, se bármilyen rezzenést nem fedez fel, mely hazugságra utalhatna, bár jelen helyzetben igazán reális lenne egy hazugság, hiszen a véletlen hozta őket össze. Viszont ilyet nem érez, s mikor a másik befejezte mondandóját, nagy sóhajjal csupán egy mondatot nyög ki arra a tényre, hogy akit megismert Umi közelebbről, arról mind leporladt már a hús.*
- Nem ismersz te még engem...
*Mondja sejtelmesen, ám hangjában elég nagy határozottság lapul. Szavai sokkal többet mondanak, mint például azt, hogy a ténytől, melyet közölt a hölgyemény, egyáltalán nem ijedt meg, s hogy igen sok mindenen már keresztül ment. Nem olyan könnyű őt eltenni lábalól, melynek az elmúlt órákban többször is a jelét adta - például a teleportálással.
Mordach eléggé felderül az épület láttán, ám ez a lelkesedés hamar alább hagy, pontosabban inkább leülepedik. Hiába is tűnik üresnek egyelőre, minden bizonnyal nincs akkora szerencséjük, hogy az is legyen. Legalábbis erre a napra tényleg kijutott a szerencséből...
A bejáratra Darelék akadnak rá, s Mordach elsőként be is lép az egyénileg összetákolt ajtón. Kardját végiglegelteti a helyiségen, ám úgy néz ki, hogy az alsó szinten nincs senki - ettől függetlenül még egy gyanakvó pillantást megereszt maga mögé az erdőbe, s ekkor még a Farkassal is találkozhat a tekintetük. Nem szentel ennek a furcsa érzésnek túl nagy hangsúlyt, hiszen a gyanakvás jelen helyzetben érthető lehet mindenki számára, s mindenkiben ott bujkálhat.
A Vörös egy pillanat alatt meggyújthatná egy újabb mágiával a fáklyát, ám ehelyett inkább leveszi a másikat, s Dareléhez odatartva lángra lobbantja "sajátját" is. Semmi hangulata nincs már a mai napon ahhoz, hogy bármiféle varázslatot is elmondjon.*
- Rendben, én addig itt lent maradok, s kicsit jobban körülnézek. Hátha visszatér közben a ház ura is...
*Jobb, ha egy férfi megy fel, s egy marad lent, így az erők megoszlanak. Nem mintha a két hölgyemény nem lenne erős, de Mordach nem szívesen hagyná őket teljesen egyedül egy ismeretlen épületben, amit nem mellesleg még laknak is.
Ha Darel eltűnt odafent, akkor a Vörös jobban szemügyre veszi a kőasztalt, s az ott levő ételt megszagolja, s beletúr a vérfoltokba is, hogy megállapítsa, vajon mennyi ideje dolgozhatták fel az élőlényt, tehát hogy még friss nyomokról van-e szó. Ha a ládaszerű dolognak nyitható fedele van, akkor ez esetben Mordach megpróbálja azt is felnyitni, hátha talál benne értékesebb dolgokat. Persze, mindezek előtt becsukja még az ajtót, hogy a jelenlétük azért ne teljesen a nyilvánosság előtt történjék. Vadakat is idevonzhat a nyitott ajtó, emellett a ház ura is jobban fel tud készülni arra, hogy valaki "betört" hozzá.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-20 10:20:22
Üzenet elküldve: 2014-04-20 10:20:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* Lépteik lassan viszik őket a vélt déli irányba, Darel feltett kérdése nem jut el Nabii ig, s mivel a fiú a nő felé fordul így a választ meg is kapja szavak nélkül is. Látható, hogy gondolataiba temetkezik a másik, így nem is firtatja a tovább a dolgot. Szó nélkül fordul vissza a menet irányba és fürkészi tovább az erdőt. Csupán mikor a kő épületet pillantja meg szól ismét, hogy felhívja a figyelmet a látnivalóra. Mordach szavaira bólint ő is, majd az ég felé fordul *
- Valóban ránk fog esteledni és nem volna túl bölcs ebben az erdőben bóklászni az éj sötétjében.
* Ért egyet azzal, hogy itt töltsék az éjszakát, majd rögvest meg is indul a felfedező csapat két irányba. Umi és Mordach a balról míg Nabii és Darel jobbról kezdi el megkerülni a vaskos építményt.
Az ő kettősük leli meg előbb az ajtót, mit rögtön jelez is a másik kettőnek. Míg azok odaérnek szemügyre veszi a bejáratot melyet ágakból és gyökerekből álló rács óv a kíváncsiskodóktól. *
- Nem úgy néz ki mintha lakatlan volna…
* Ejti ki halkan a szavakat, hogy szinte csak Nabii hallja meg persze a másik kettő ha addig odaérnek. Furcsa érzés keríti hatalmába a fiút, ösztönei azt súgják, nincsenek egyedül… egy kóbor pillanat az erdő sűrűje felé, lassan elkúszik a jeges szempár a lombok közt, fürkészve a távolt. Lassú szellő hergeli fel a fák lombját ahogy csendben áll a rögtönzött négyes a bejárat előtt. Nincs neki az elfekhez hasonló kifinomult érzéke de épp elég időt töltött a vadonban a kiképzés során, hogy kialakuljanak ösztönei. Jobb karja indul háta felé, s rutinos mozdulattal fonódnak ujjai a bőrkötésű markolatra, hogy egy újabb egyszerű mozdulat kövesse, mely által a míves hideg acél penge elhagyja hüvelyét. Nyugodtan engedi le maga mellé a méretes kardot melyet sokan inkább két kézben forgatnának valószínűleg. Csend, túl nagy csend. Figyeli még pár pillanatig az erdőt majd mikor Mordach befejezte a mondókáját csupán ennyit tesz hozzá. *
- Nem vagyunk egyedül, legyetek résen.
* Jegyzi meg, majd nincs más hátra, mint előre, visszafordul a többiekhez s Mordach rögvest indul is befelé, az ajtó gond nélkül nyílik így a bejutós nem okoz gondot. A Vörös után a két nő menjen, majd végül Darel zárja a sort figyelve az esetleges hátulról érkező meglepetésekre, sosem lehet tudni…
Körültekintő léptekkel vonulnak be a terembe mi nem is olyan üres, asztal, láda, mi egyéb alkalmatosságok. A terem végében pedig egy létre mely tovább vezet a felső szintre, hamar körbefuttatja tekintetét egyelőre nem leragadva semmi, első sorban az itt lakót keresi nem tárgyakat. De nem leli, így csupán ez után veszi tüzetesebben szemügyre a teremben lévő dolgokat. Az első amin megakad a szeme a két fáklya a ládán. Nem ártana némi fény mert igen komoly sötétség honol a teremben. El is indul és a ládához lépve az egyik fáklyát magához veszi. *
- Csinálok fényt
* Jelenti ki majd ha nincs ellenvetés akkor folytatja a mozdulatsort és zsákjából tűzszerszámot vesz elő mellyel csak hamar lángba borítja a leendő fényforrást. Így már jobban látva tüzetesebb körülnézhetnek. Jobban kivehető az a bizonyos összetákolt létra is mely a felső szintre vezet. *
- Felmegyek körülnézni
* Mutat a fáklyával a létra felé, majd a hozzá közelebb álló felé nyújtja a fáklyát (aki vélhetőleg Nabii) s ha a másik meg tartja akkor kardját visszateszik tokjába s felmászik, hogy odafenn is megtudják mit találhatnak. Természetesen előtte megbizonyosodik róla, hogy ez a tákolmány elbírja e. Ha így van akkor semmi tartja vissza a feljutástól. Valaki bizonyára vele tart majd, hiszen senki ne mozogjon egyedül idegen helyen, ez mindig fontos szabály, ha mégsem így lesz akkor egymaga néz körül odafenn ha feladnak neki egy másik fáklyát. A lenn maradtak addig odalenn is tüzetesebb körülnézhetnek így a fény a jótékony hatásának hála. *
* Lépteik lassan viszik őket a vélt déli irányba, Darel feltett kérdése nem jut el Nabii ig, s mivel a fiú a nő felé fordul így a választ meg is kapja szavak nélkül is. Látható, hogy gondolataiba temetkezik a másik, így nem is firtatja a tovább a dolgot. Szó nélkül fordul vissza a menet irányba és fürkészi tovább az erdőt. Csupán mikor a kő épületet pillantja meg szól ismét, hogy felhívja a figyelmet a látnivalóra. Mordach szavaira bólint ő is, majd az ég felé fordul *
- Valóban ránk fog esteledni és nem volna túl bölcs ebben az erdőben bóklászni az éj sötétjében.
* Ért egyet azzal, hogy itt töltsék az éjszakát, majd rögvest meg is indul a felfedező csapat két irányba. Umi és Mordach a balról míg Nabii és Darel jobbról kezdi el megkerülni a vaskos építményt.
Az ő kettősük leli meg előbb az ajtót, mit rögtön jelez is a másik kettőnek. Míg azok odaérnek szemügyre veszi a bejáratot melyet ágakból és gyökerekből álló rács óv a kíváncsiskodóktól. *
- Nem úgy néz ki mintha lakatlan volna…
* Ejti ki halkan a szavakat, hogy szinte csak Nabii hallja meg persze a másik kettő ha addig odaérnek. Furcsa érzés keríti hatalmába a fiút, ösztönei azt súgják, nincsenek egyedül… egy kóbor pillanat az erdő sűrűje felé, lassan elkúszik a jeges szempár a lombok közt, fürkészve a távolt. Lassú szellő hergeli fel a fák lombját ahogy csendben áll a rögtönzött négyes a bejárat előtt. Nincs neki az elfekhez hasonló kifinomult érzéke de épp elég időt töltött a vadonban a kiképzés során, hogy kialakuljanak ösztönei. Jobb karja indul háta felé, s rutinos mozdulattal fonódnak ujjai a bőrkötésű markolatra, hogy egy újabb egyszerű mozdulat kövesse, mely által a míves hideg acél penge elhagyja hüvelyét. Nyugodtan engedi le maga mellé a méretes kardot melyet sokan inkább két kézben forgatnának valószínűleg. Csend, túl nagy csend. Figyeli még pár pillanatig az erdőt majd mikor Mordach befejezte a mondókáját csupán ennyit tesz hozzá. *
- Nem vagyunk egyedül, legyetek résen.
* Jegyzi meg, majd nincs más hátra, mint előre, visszafordul a többiekhez s Mordach rögvest indul is befelé, az ajtó gond nélkül nyílik így a bejutós nem okoz gondot. A Vörös után a két nő menjen, majd végül Darel zárja a sort figyelve az esetleges hátulról érkező meglepetésekre, sosem lehet tudni…
Körültekintő léptekkel vonulnak be a terembe mi nem is olyan üres, asztal, láda, mi egyéb alkalmatosságok. A terem végében pedig egy létre mely tovább vezet a felső szintre, hamar körbefuttatja tekintetét egyelőre nem leragadva semmi, első sorban az itt lakót keresi nem tárgyakat. De nem leli, így csupán ez után veszi tüzetesebben szemügyre a teremben lévő dolgokat. Az első amin megakad a szeme a két fáklya a ládán. Nem ártana némi fény mert igen komoly sötétség honol a teremben. El is indul és a ládához lépve az egyik fáklyát magához veszi. *
- Csinálok fényt
* Jelenti ki majd ha nincs ellenvetés akkor folytatja a mozdulatsort és zsákjából tűzszerszámot vesz elő mellyel csak hamar lángba borítja a leendő fényforrást. Így már jobban látva tüzetesebb körülnézhetnek. Jobban kivehető az a bizonyos összetákolt létra is mely a felső szintre vezet. *
- Felmegyek körülnézni
* Mutat a fáklyával a létra felé, majd a hozzá közelebb álló felé nyújtja a fáklyát (aki vélhetőleg Nabii) s ha a másik meg tartja akkor kardját visszateszik tokjába s felmászik, hogy odafenn is megtudják mit találhatnak. Természetesen előtte megbizonyosodik róla, hogy ez a tákolmány elbírja e. Ha így van akkor semmi tartja vissza a feljutástól. Valaki bizonyára vele tart majd, hiszen senki ne mozogjon egyedül idegen helyen, ez mindig fontos szabály, ha mégsem így lesz akkor egymaga néz körül odafenn ha feladnak neki egy másik fáklyát. A lenn maradtak addig odalenn is tüzetesebb körülnézhetnek így a fény a jótékony hatásának hála. *
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-19 15:19:04
Üzenet elküldve: 2014-04-19 15:19:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Darel és Nabii párosa alig éri el a sarkot, már meg is látja az ajtót, és jelezhet a másik két csavargónak, a bejárat nem épp arról árulkodik, hogy az épülete olyan lakatlan lenne. Egy ágakból és gyökerekből tákolt ajtó zárja el a bemenetelt, nem egy túlságosan kifinomult darab, de a célnak megfelel. A csend viszont arra utal hogy nincs ott az épület lakója, vagy ha ott van, akkor igencsak csendben rejtőzik. Lehet csak a helyzet miatt, de mind a négy látogatónak olyan érzése támad mintha az erdőből figyelnék őket, de hiába meresztik a szemeiket, nem látnak a fákon kívül mást. Ha megpróbálják kinyitni az ajtót, akkor az könnyen kinyílik, méghozzá a természet fele, mintha ezzel is egy kicsit az állatok ellen védene. Az ajtó egy méretes terembe nyílik, ahol az ablakok hiánya miatt elég komoly sötétség honol, de azért pár dolog kivehető. A négyzet alapú helység amibe jutottak az egész alsó szintet elfoglalja, és körülbelül két és fél, három méter a belmagasság. Minimális a bútorzat, a fal mellett, közvetlenül az ajtótól balra egy láda szerű dolog található, aminek a tetején két fáklya foglal helyet, emellett még van egy bőr leterítve a ajtótól jobbra lévő sarokban. És végül a terem közepén egy nagy kő asztal foglal helyet, amin, ha közelebb mennek, akkor tollak, vérfoltok, és étel maradékok vannak. A terem végében pedig egy ágakból tákolt létra vezet a felső emeletre, de a nyílás mérete arra utal, hogy eredetileg ott valamilyen csigalépcső lehetett.*
*Darel és Nabii párosa alig éri el a sarkot, már meg is látja az ajtót, és jelezhet a másik két csavargónak, a bejárat nem épp arról árulkodik, hogy az épülete olyan lakatlan lenne. Egy ágakból és gyökerekből tákolt ajtó zárja el a bemenetelt, nem egy túlságosan kifinomult darab, de a célnak megfelel. A csend viszont arra utal hogy nincs ott az épület lakója, vagy ha ott van, akkor igencsak csendben rejtőzik. Lehet csak a helyzet miatt, de mind a négy látogatónak olyan érzése támad mintha az erdőből figyelnék őket, de hiába meresztik a szemeiket, nem látnak a fákon kívül mást. Ha megpróbálják kinyitni az ajtót, akkor az könnyen kinyílik, méghozzá a természet fele, mintha ezzel is egy kicsit az állatok ellen védene. Az ajtó egy méretes terembe nyílik, ahol az ablakok hiánya miatt elég komoly sötétség honol, de azért pár dolog kivehető. A négyzet alapú helység amibe jutottak az egész alsó szintet elfoglalja, és körülbelül két és fél, három méter a belmagasság. Minimális a bútorzat, a fal mellett, közvetlenül az ajtótól balra egy láda szerű dolog található, aminek a tetején két fáklya foglal helyet, emellett még van egy bőr leterítve a ajtótól jobbra lévő sarokban. És végül a terem közepén egy nagy kő asztal foglal helyet, amin, ha közelebb mennek, akkor tollak, vérfoltok, és étel maradékok vannak. A terem végében pedig egy ágakból tákolt létra vezet a felső emeletre, de a nyílás mérete arra utal, hogy eredetileg ott valamilyen csigalépcső lehetett.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-18 23:33:27
Üzenet elküldve: 2014-04-18 23:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
- Párzási.
*Ismétli meg lemondóan, egy sóhaj kíséretében. Igen halványan ugyan, de még a fejét is megingatja, majd lassú lépésben megindítja a lovat, hogy valóban haladjanak is valamennyit, ahogy Darel javasolta.
Az út további részében saját kis csendjébe burkolózik, vegyes gondolataival, melyek túlnyomó többsége a másik lánnyal való kapcsolata körül forog. Azon, hogyan fogadtathatná el magát vele, hogyan nyerhetné el a bizalmát és hogyan érhetné el azt, hogy ne valamiféle bántó szándékot feltételezzen róla mindig, bármit is tesz. Mélyen emlékei közé égtek a szavak, amiket a lány a barakkban vágott hozzá. Hogy úgyis az van, amit ő akar, mert mindenképp eléri, hogy elfogadja a pénzt... És biztos benne, hogy Umi nem csak az anyagiakra értette a kijelentést.
Pedig ő csak félti. Nála jobban aligha tudná bárki, min mehet most keresztül a fiatal, akit az a közösség vetett ki, amit hosszú évekig, majdnem két évtizedig a családjának tekintett. Hogy milyen érzés lehet az, hogy valakinek annyira útban van, hogy a halálát akarja...
Ő csak félti és gondját akarja viselni, hogy lehetőséget adjon arra, hogy újrakezdje az életét. Mert akár tetszik neki, akár nem, jóformán romokból kell ismét felépítenie önmagát és világképét. Az pedig nagyságrendekkel nehezebb támasz és segítség nélkül, teljesen a saját erejére és képességeire utaltan. Ezt szintén a saját példáján okulva tanulta meg, hiszen valószínűleg most ő sem lenne itt, ha Kag nem fogadja be akkor. Talán már a másnap reggelét sem érte volna meg, nemhogy a huszadik nyarat. Hatalmas lecke volt ez, melyre maga az élet tanította meg.
Annyira begubózik, hogy míg Darel meg nem szólal mellette, észre sem veszi az előttük lévő képződményt. Fogalma sincs, mennyi időt töltött a súlyos némaságban, egy teljesen más világban, miközben csak a ló lépdelt súlya alatt szép egyenesen előre. Azonban ahogy visszazuhan a mostba, máris céltudatosan irányítja a hátast a cél felé, valamivel szaporább léptekkel. Ott aztán leszáll róla, kiköti egy fához, s fegyverét máris magához véve néz végig a kőépítményen.*
- Csak óvatosan, ésszel.
*Mondja maga elé, igazából mindenkinek, majd ha Umi rá figyel, fejével Mort felé biccent, hogy jelezze neki, vele menjen. Nem csak kettőjük ismeretsége miatt dönt így, hanem mert bízik a mágiahasználóban - és valamennyire magában a varázsban is. Még ha bajba is jutnának ott balra, és ha más eshetőség nincs, legfeljebb a vörös ismét bevetheti azt a teleportizét.
Ő maga pedig Darellal megy jobbra, fegyverét készenlétben tartva, ügyelve lépteire, és a környezetre egyaránt, ahol haladnak. Az elmúlt napok után az egyébként is szokásos gyanakvása kezdi már túllépni az egészségesnek mondható szintet is.*
- Párzási.
*Ismétli meg lemondóan, egy sóhaj kíséretében. Igen halványan ugyan, de még a fejét is megingatja, majd lassú lépésben megindítja a lovat, hogy valóban haladjanak is valamennyit, ahogy Darel javasolta.
Az út további részében saját kis csendjébe burkolózik, vegyes gondolataival, melyek túlnyomó többsége a másik lánnyal való kapcsolata körül forog. Azon, hogyan fogadtathatná el magát vele, hogyan nyerhetné el a bizalmát és hogyan érhetné el azt, hogy ne valamiféle bántó szándékot feltételezzen róla mindig, bármit is tesz. Mélyen emlékei közé égtek a szavak, amiket a lány a barakkban vágott hozzá. Hogy úgyis az van, amit ő akar, mert mindenképp eléri, hogy elfogadja a pénzt... És biztos benne, hogy Umi nem csak az anyagiakra értette a kijelentést.
Pedig ő csak félti. Nála jobban aligha tudná bárki, min mehet most keresztül a fiatal, akit az a közösség vetett ki, amit hosszú évekig, majdnem két évtizedig a családjának tekintett. Hogy milyen érzés lehet az, hogy valakinek annyira útban van, hogy a halálát akarja...
Ő csak félti és gondját akarja viselni, hogy lehetőséget adjon arra, hogy újrakezdje az életét. Mert akár tetszik neki, akár nem, jóformán romokból kell ismét felépítenie önmagát és világképét. Az pedig nagyságrendekkel nehezebb támasz és segítség nélkül, teljesen a saját erejére és képességeire utaltan. Ezt szintén a saját példáján okulva tanulta meg, hiszen valószínűleg most ő sem lenne itt, ha Kag nem fogadja be akkor. Talán már a másnap reggelét sem érte volna meg, nemhogy a huszadik nyarat. Hatalmas lecke volt ez, melyre maga az élet tanította meg.
Annyira begubózik, hogy míg Darel meg nem szólal mellette, észre sem veszi az előttük lévő képződményt. Fogalma sincs, mennyi időt töltött a súlyos némaságban, egy teljesen más világban, miközben csak a ló lépdelt súlya alatt szép egyenesen előre. Azonban ahogy visszazuhan a mostba, máris céltudatosan irányítja a hátast a cél felé, valamivel szaporább léptekkel. Ott aztán leszáll róla, kiköti egy fához, s fegyverét máris magához véve néz végig a kőépítményen.*
- Csak óvatosan, ésszel.
*Mondja maga elé, igazából mindenkinek, majd ha Umi rá figyel, fejével Mort felé biccent, hogy jelezze neki, vele menjen. Nem csak kettőjük ismeretsége miatt dönt így, hanem mert bízik a mágiahasználóban - és valamennyire magában a varázsban is. Még ha bajba is jutnának ott balra, és ha más eshetőség nincs, legfeljebb a vörös ismét bevetheti azt a teleportizét.
Ő maga pedig Darellal megy jobbra, fegyverét készenlétben tartva, ügyelve lépteire, és a környezetre egyaránt, ahol haladnak. Az elmúlt napok után az egyébként is szokásos gyanakvása kezdi már túllépni az egészségesnek mondható szintet is.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-18 19:26:55
Üzenet elküldve: 2014-04-18 19:26:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A szigorú tekintet, amit kap, kissé megrémíti, de ez a rémület hamar elmúlik. Helyette inkább a kérdések miatt kezd aggódni. Tény, nincs túl jó állapotban, de nem szeretné, ha ez kifelé is túlontúl látszana.*
- Ugyan, pihentem egy kicsit a lovon! Lehet, hogy fáradt vagyok, de kitartok amíg kell *erőltet magára enyhe mosolyt, hangját pedig próbálja vidámabbá varázsolni, eléggé sikertelenül. A további kérdések hallatán először megereszt egy sóhajt. Nem tudja, hogy mennyit mondhat el, most viszont nem számíthat Nabiira, hogy kihúzza őt ebből a kellemetlen beszélgetésből. Ami azt illeti, nem is akar, mert úgy véli, meg kell hogy álljon a saját lábán. Ha ismételten rá hagyatkozna, azzal annyit érne el, hogy még inkább gyerekként fogja kezelni a nő, azt pedig nem akarja.*
- Akkor még máshova tartoztam *kezd bele halkan.*
- Az, hogy kitettek az erdőbe, egyfajta próba volt. Túl kellett élnem, ennyi. Már jó pár napja ott voltam, mikor találkoztunk, viszont... Jól esett a társaság. Azért mentem el, hogy ne tudjanak rólad. Nem... Nem akartam, hogy bajod legyen *mondja, szinte már suttogva. Keze akaratlanul is ökölbe szorul. Tekintetét a földre szegezi, nézve következő lépésének helyét, miközben azon elmélkedik, mondjon-e még valamit. A férfinak azért feltűnhet, hogy nincsenek rendben a dolgok. Umiedia sokkal szűkszavúbb, mint a múltban volt. Most nem az a fecsegő lány, ki olykor-olykor olyasmit is kifecseg, amit nem kellett volna.*
- Tudod... valahányszor megismertem valakit, aki nem közülük való volt, és úgy tűnt, hogy nem pont harcolni akarunk egymással, az illető meghalt *teszi még hozzá, magyarázva ezzel aggodalma okát is. A témát viszont szívesen lezárná, ezért megszaporázza kicsit lépteit, hogy közelebb kerüljön a másik kettőhöz.
Jó ideje sétálnak már, mikor valami szokatlant vesznek észre. Nem a barlang az, az határozottan látszik. Ez egyfajta kőépítmény, viszont csak akkor látja pontosan a lány is, hogy micsoda, mikor elébe érnek. Tekintetét a magasba emeli, próbálva megszemlélni a torony tetejét. Közben hallgatja a többiek szavait is. A pihenéssel egyetért, ahogyan igazából az éjszakázással is. Éhes is már, nem is kicsit, csodálja is, hogy nem kordult még meg gyomra. Csupán reggel ette azt a néhány falatot, semmi többet. Azóta viszont csak trappolnak, nem tesznek mást. A felfedezésben ő maga is segíteni akar, így megindul a fal mentén. Előtte figyeli, hogy Nabii merre indul meg. Az ellentétes irányba halad, hogy ezzel a felosztás megint kettő-kettő legyen, s egyik fél se kerüljön létszámilag hátrányba. Mikor pedig megvan az ajtó, előhúzza kardját, hogy felkészülve az eshetőségekre, belépjen a többiek után és szétnézzen odabent, szánva néhány pillantást a bejárat környékére is.*
*A szigorú tekintet, amit kap, kissé megrémíti, de ez a rémület hamar elmúlik. Helyette inkább a kérdések miatt kezd aggódni. Tény, nincs túl jó állapotban, de nem szeretné, ha ez kifelé is túlontúl látszana.*
- Ugyan, pihentem egy kicsit a lovon! Lehet, hogy fáradt vagyok, de kitartok amíg kell *erőltet magára enyhe mosolyt, hangját pedig próbálja vidámabbá varázsolni, eléggé sikertelenül. A további kérdések hallatán először megereszt egy sóhajt. Nem tudja, hogy mennyit mondhat el, most viszont nem számíthat Nabiira, hogy kihúzza őt ebből a kellemetlen beszélgetésből. Ami azt illeti, nem is akar, mert úgy véli, meg kell hogy álljon a saját lábán. Ha ismételten rá hagyatkozna, azzal annyit érne el, hogy még inkább gyerekként fogja kezelni a nő, azt pedig nem akarja.*
- Akkor még máshova tartoztam *kezd bele halkan.*
- Az, hogy kitettek az erdőbe, egyfajta próba volt. Túl kellett élnem, ennyi. Már jó pár napja ott voltam, mikor találkoztunk, viszont... Jól esett a társaság. Azért mentem el, hogy ne tudjanak rólad. Nem... Nem akartam, hogy bajod legyen *mondja, szinte már suttogva. Keze akaratlanul is ökölbe szorul. Tekintetét a földre szegezi, nézve következő lépésének helyét, miközben azon elmélkedik, mondjon-e még valamit. A férfinak azért feltűnhet, hogy nincsenek rendben a dolgok. Umiedia sokkal szűkszavúbb, mint a múltban volt. Most nem az a fecsegő lány, ki olykor-olykor olyasmit is kifecseg, amit nem kellett volna.*
- Tudod... valahányszor megismertem valakit, aki nem közülük való volt, és úgy tűnt, hogy nem pont harcolni akarunk egymással, az illető meghalt *teszi még hozzá, magyarázva ezzel aggodalma okát is. A témát viszont szívesen lezárná, ezért megszaporázza kicsit lépteit, hogy közelebb kerüljön a másik kettőhöz.
Jó ideje sétálnak már, mikor valami szokatlant vesznek észre. Nem a barlang az, az határozottan látszik. Ez egyfajta kőépítmény, viszont csak akkor látja pontosan a lány is, hogy micsoda, mikor elébe érnek. Tekintetét a magasba emeli, próbálva megszemlélni a torony tetejét. Közben hallgatja a többiek szavait is. A pihenéssel egyetért, ahogyan igazából az éjszakázással is. Éhes is már, nem is kicsit, csodálja is, hogy nem kordult még meg gyomra. Csupán reggel ette azt a néhány falatot, semmi többet. Azóta viszont csak trappolnak, nem tesznek mást. A felfedezésben ő maga is segíteni akar, így megindul a fal mentén. Előtte figyeli, hogy Nabii merre indul meg. Az ellentétes irányba halad, hogy ezzel a felosztás megint kettő-kettő legyen, s egyik fél se kerüljön létszámilag hátrányba. Mikor pedig megvan az ajtó, előhúzza kardját, hogy felkészülve az eshetőségekre, belépjen a többiek után és szétnézzen odabent, szánva néhány pillantást a bejárat környékére is.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-16 13:18:44
Üzenet elküldve: 2014-04-16 13:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Mikor Umi melléér, akkor Mordach a hosszúkardját szépen visszatolja helyére, hiszen nem szeret hölgy mellett kivont karddal járni. Tény, hogy a veszély a legapróbb bokor mögött is ott leselkedhet, viszont acélkarmai mindig készenlétben állnak. A Vörös tekintete ugyan először szigorú lehet, ám hamar megenyhül, mikor Umi hebegni kezd.*
- Jól vagy? Nagyon fáradtnak tűnsz, nem ártana a pihenés már neked, nem igaz? *pillant rá félszemmel, majd belekezd igazi mondandójába* Még mindig érdekelne konkrétan, hogy miért hagytál ott azon az éjjelen. Tudnod kell, hogy nagyon sokáig kerestelek, s úgy vélem, hogy némi magyarázatot megérdemlek. Nem kell minden részletbe beavatni, de örülnék az igazságnak. Ha eljön a reggel, akkor újra szétszéledünk, s ki tudja, hogy mikor találkozunk legközelebb...
*Nyújtja el a mondatot, miközben nyugodtan lépked az elől haladó párostól nem messze. Ha normál hangon beszélnek, akkor azt még a Vörös is hallhatja, ellenben velük, hiszen ő halkabbra vette a mondandóját.*
- Hamarosan ránk esteledik, akkor pedig nem célszerű visszafordulni, így támogatom az ötletet.
*Mondja előre határozottan Nabiinak, s szinte biztos benne, hogy még ha el is érik a barlangot, az teljesen üres lesz. Ám nincs baj, aki komolyan érdeklődik a rend iránt, az már rég vadászik a "címer" alatt, s eleget tesz a felhívásoknak. A Vörös semmit sem bízott a véletlenre!
Egy ideje már mennek, pár kidőlt fa mellett el is haladnak, ám barlangban még a nyomát se látják sehol. Jó messze van, az már biztos! Nem lenne túl jó, ha az éjjelt egy fán kellene töltenie - márpedig alant nem lenne túl biztonságos, főleg nem az erdő legmélyén. Épp ezen morfondírozik, mikor valami építményt meglát maga előtt. Egy pillanatra azt gondolja, hogy talán a barlang lehet az, viszont a leírásból ítélve az egyáltalán nem így néz ki, így kíváncsiságától vezérelve sietősen közelebb lép, immáron kivont karddal.*
- Jól kikezdte az idő, az már biztos! Viszont nem úgy tűnik, hogy emberkéz által lett ennyire leélt... Talán még érték is lapul benne a régi időkből!
*Azzal ő bal oldalra indul meg, s ha ő találja meg előbb a bejáratot, akkor jelez a többieknek. Eléggé masszív, jól körbehatárolt torony-szerűséget találtak, mely sok lehetőséget rejt magában. Ám egyelőre a Vörös csak arra tud gondolni, hogy kibiztosítsák a helyet, s hogy az estét kihúzzák odabent.*
- Ha megbizonyosodtunk róla, hogy tiszta, akkor ne csak pihenjünk, de az éjjelt is töltsük itt szerintem. Jól védhetőnek tűnik...
*Jegyzi meg mellékesen, s ha megtalálták a bejáratot, akkor izzítva pengéjét s acélkarmait, ő is belép rajta. Tekintete először rögtön jobbra, majd balra vándorol, miközben kardját is abba az irányba szegezi. Ezután rögtön felfelé pillant, hiszen elég magas épületről van szó, így könnyen lehet, hogy ha van ellenség, akkor az a felsőbb szinteken bújik meg.*
*Mikor Umi melléér, akkor Mordach a hosszúkardját szépen visszatolja helyére, hiszen nem szeret hölgy mellett kivont karddal járni. Tény, hogy a veszély a legapróbb bokor mögött is ott leselkedhet, viszont acélkarmai mindig készenlétben állnak. A Vörös tekintete ugyan először szigorú lehet, ám hamar megenyhül, mikor Umi hebegni kezd.*
- Jól vagy? Nagyon fáradtnak tűnsz, nem ártana a pihenés már neked, nem igaz? *pillant rá félszemmel, majd belekezd igazi mondandójába* Még mindig érdekelne konkrétan, hogy miért hagytál ott azon az éjjelen. Tudnod kell, hogy nagyon sokáig kerestelek, s úgy vélem, hogy némi magyarázatot megérdemlek. Nem kell minden részletbe beavatni, de örülnék az igazságnak. Ha eljön a reggel, akkor újra szétszéledünk, s ki tudja, hogy mikor találkozunk legközelebb...
*Nyújtja el a mondatot, miközben nyugodtan lépked az elől haladó párostól nem messze. Ha normál hangon beszélnek, akkor azt még a Vörös is hallhatja, ellenben velük, hiszen ő halkabbra vette a mondandóját.*
- Hamarosan ránk esteledik, akkor pedig nem célszerű visszafordulni, így támogatom az ötletet.
*Mondja előre határozottan Nabiinak, s szinte biztos benne, hogy még ha el is érik a barlangot, az teljesen üres lesz. Ám nincs baj, aki komolyan érdeklődik a rend iránt, az már rég vadászik a "címer" alatt, s eleget tesz a felhívásoknak. A Vörös semmit sem bízott a véletlenre!
Egy ideje már mennek, pár kidőlt fa mellett el is haladnak, ám barlangban még a nyomát se látják sehol. Jó messze van, az már biztos! Nem lenne túl jó, ha az éjjelt egy fán kellene töltenie - márpedig alant nem lenne túl biztonságos, főleg nem az erdő legmélyén. Épp ezen morfondírozik, mikor valami építményt meglát maga előtt. Egy pillanatra azt gondolja, hogy talán a barlang lehet az, viszont a leírásból ítélve az egyáltalán nem így néz ki, így kíváncsiságától vezérelve sietősen közelebb lép, immáron kivont karddal.*
- Jól kikezdte az idő, az már biztos! Viszont nem úgy tűnik, hogy emberkéz által lett ennyire leélt... Talán még érték is lapul benne a régi időkből!
*Azzal ő bal oldalra indul meg, s ha ő találja meg előbb a bejáratot, akkor jelez a többieknek. Eléggé masszív, jól körbehatárolt torony-szerűséget találtak, mely sok lehetőséget rejt magában. Ám egyelőre a Vörös csak arra tud gondolni, hogy kibiztosítsák a helyet, s hogy az estét kihúzzák odabent.*
- Ha megbizonyosodtunk róla, hogy tiszta, akkor ne csak pihenjünk, de az éjjelt is töltsük itt szerintem. Jól védhetőnek tűnik...
*Jegyzi meg mellékesen, s ha megtalálták a bejáratot, akkor izzítva pengéjét s acélkarmait, ő is belép rajta. Tekintete először rögtön jobbra, majd balra vándorol, miközben kardját is abba az irányba szegezi. Ezután rögtön felfelé pillant, hiszen elég magas épületről van szó, így könnyen lehet, hogy ha van ellenség, akkor az a felsőbb szinteken bújik meg.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-15 23:02:25
Üzenet elküldve: 2014-04-15 23:02:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* Nem kell sokáig haladniuk, hogy a két nővel találkozzanak, a lóval együtt várják őket nem messze a jeles eseménytől. Nyugodtan hallgatja Mordach szavait, igaza lehet, hogy a többiek valószínűleg nincsenek a környéken, ez a két lény elriasztott mindent a környékről a kis frigyükkel. *
- Ha a többiek nem is, mi itt vagyunk, találjuk meg a helyet mielőtt ránk esteledik.
* Emeli tekintetét az ég felé, de a sűrű lombok nem segítik sem a tájékozódást sem pedig az idő még csak meg saccolását sem. A vörös félre hívja Umiit s pár lépésnyire tőlük beszélnek meg valamit. Darel nem foglalkozik vele különösebben, nem az ő dolga. Az utat figyeli inkább s, hogy merre is haladnak. Viszont Nabii mellé lép s kérdést intéz hozzá. *
- Igen, kettő volt * Rezzenéstelen arccal ejti ki a szavakat. *
- Párzási idény * Teszi még hozzá, de nem látja értelmét tovább folytatni a nő is kitalálhatta mi történt és nem is akarja traktálni vele. Nabii felé fordul ő is *
- Minden rendben?
* Teszi fel a kérdést előbb Nabii ra majd tekintete lassan a távolban haladó Umii ra is átkúszik egy kis időre tán ért a nő a tekintetből is, hogy nem csupán rá vonatkozik. Hiszen nem vak a fiú sem, látja amit lát, látja Umin a fáradtság és egyéb jeleket, csupán nem szokta felesleges beszéddel múlatni az időt. Most még is feltette a kérdést a nőnek. Míg a választ várja addig is haladnak lassan, figyelve a lépteikre, nem volna jó egy bokaficam vagy hasonló még valamelyiküknek…
A sűrű lombok között némi szabadabb részt pillant meg, ahol több fény szűrődik be, egy tisztás lehet. Majd ahogy közelebb érnek mást is felfedezni vél. *
- Ott elöl, van valami.
* Biccent fejével Nabiinak jelezve az irányt, hátha ő jobban látja mint a fiú. Egyre közelebb érnek és már kivehető az oda nem illő dolog… szabályos rendben egymásra rakott megmunkált kövek. Nem természet által létrehozott forma, emberkéz alkotta. Egy fal mely magasan nyúlik a lombok közé. Ahogy kiérnek a tisztás részre, jobban szemügyre tudják venni az épületet. *
- Egy őrtorony, még a régi háborús idők maradványa.
* Jegyzi meg, miközben felfelé emeli tekintetét a magasan nyúló robosztus építményre. Majd vissza a többiekre. *
- Érdemes volna körülnéznünk odabent. Ha szükséges akár meg is pihenhetünk. * Utal a húsra mit Nabii ajánlott fel nem is oly rég. *
- Lakatlannak tűnik, de tartsuk nyitva a szemünket.
* Teszi még hozzá, s ha társai is belemennek az ötletbe akkor nyitja a sort s elindul jobbról kerülve a falat, hogy megtalálja a bejáratot. Ha ez is sikeres akkor kellő körültekintéssel belép az épületbe fegyverét készenlétben tartva az esetleges meglepetések elhárítására… sosem lehet tudni, egy Farkas pedig mindig készen áll ha a szükség úgy hozza… *
* Nem kell sokáig haladniuk, hogy a két nővel találkozzanak, a lóval együtt várják őket nem messze a jeles eseménytől. Nyugodtan hallgatja Mordach szavait, igaza lehet, hogy a többiek valószínűleg nincsenek a környéken, ez a két lény elriasztott mindent a környékről a kis frigyükkel. *
- Ha a többiek nem is, mi itt vagyunk, találjuk meg a helyet mielőtt ránk esteledik.
* Emeli tekintetét az ég felé, de a sűrű lombok nem segítik sem a tájékozódást sem pedig az idő még csak meg saccolását sem. A vörös félre hívja Umiit s pár lépésnyire tőlük beszélnek meg valamit. Darel nem foglalkozik vele különösebben, nem az ő dolga. Az utat figyeli inkább s, hogy merre is haladnak. Viszont Nabii mellé lép s kérdést intéz hozzá. *
- Igen, kettő volt * Rezzenéstelen arccal ejti ki a szavakat. *
- Párzási idény * Teszi még hozzá, de nem látja értelmét tovább folytatni a nő is kitalálhatta mi történt és nem is akarja traktálni vele. Nabii felé fordul ő is *
- Minden rendben?
* Teszi fel a kérdést előbb Nabii ra majd tekintete lassan a távolban haladó Umii ra is átkúszik egy kis időre tán ért a nő a tekintetből is, hogy nem csupán rá vonatkozik. Hiszen nem vak a fiú sem, látja amit lát, látja Umin a fáradtság és egyéb jeleket, csupán nem szokta felesleges beszéddel múlatni az időt. Most még is feltette a kérdést a nőnek. Míg a választ várja addig is haladnak lassan, figyelve a lépteikre, nem volna jó egy bokaficam vagy hasonló még valamelyiküknek…
A sűrű lombok között némi szabadabb részt pillant meg, ahol több fény szűrődik be, egy tisztás lehet. Majd ahogy közelebb érnek mást is felfedezni vél. *
- Ott elöl, van valami.
* Biccent fejével Nabiinak jelezve az irányt, hátha ő jobban látja mint a fiú. Egyre közelebb érnek és már kivehető az oda nem illő dolog… szabályos rendben egymásra rakott megmunkált kövek. Nem természet által létrehozott forma, emberkéz alkotta. Egy fal mely magasan nyúlik a lombok közé. Ahogy kiérnek a tisztás részre, jobban szemügyre tudják venni az épületet. *
- Egy őrtorony, még a régi háborús idők maradványa.
* Jegyzi meg, miközben felfelé emeli tekintetét a magasan nyúló robosztus építményre. Majd vissza a többiekre. *
- Érdemes volna körülnéznünk odabent. Ha szükséges akár meg is pihenhetünk. * Utal a húsra mit Nabii ajánlott fel nem is oly rég. *
- Lakatlannak tűnik, de tartsuk nyitva a szemünket.
* Teszi még hozzá, s ha társai is belemennek az ötletbe akkor nyitja a sort s elindul jobbról kerülve a falat, hogy megtalálja a bejáratot. Ha ez is sikeres akkor kellő körültekintéssel belép az épületbe fegyverét készenlétben tartva az esetleges meglepetések elhárítására… sosem lehet tudni, egy Farkas pedig mindig készen áll ha a szükség úgy hozza… *
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-15 22:01:51
Üzenet elküldve: 2014-04-15 22:01:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A csapat szépen el is indul délnek, hogy megkeressék a barlangot, ahova indultak, de már jó ideje mennek, és még mindig nem látják sehol a barlangot, bár az nem is olyan kimagasló, és fák sötét árnyéka könnyen elrejtheti a lejáratot. A félhomályban nehéz meghatározni mennyi ideje mennek, amikor egy napfényes részt pillantanak meg maguk előtt, nem is olyan messze. Mintha valamilyen kőfal lenne a tisztáson, de, hogy pontosan mi az azt nem tudják meghatározni, ebből a távolságból. Ha közelebb mennek, akkor se tudják eldönteni, hogy pontosan mi az, csak azt, hogy valamilyen épület, de a fák levelei eltakarják, a magasabb részeket, és a törzsek a széleit. Ahogy még közelebb mennek láthatóvá válik, hogy az épület nem túl keskeny, majdnem a fényig kell menniük, hogy lássák milyen nagy is a fal, körülbelül nyolc méter hosszan nyúlik el, és a kis csapat a közepénél bukkant ki az erdőből. A faltól a fák lombja, körülbelül egy méternyire közelítik csak meg a falat. Ahogy a csoport feljebb emeli a tekintetét, megnézhetik, hogy bizony a fal több emeletnyi magasságig nyúlik, körülbelül olyan négy emelet lehet, ami olyan métert jelent, azután nem nyúlik tovább, de feltűnően azért, mert ott össze van omolva, mivel a fal egyik-másik részen eléri a tizennégy métert is.*
*A csapat szépen el is indul délnek, hogy megkeressék a barlangot, ahova indultak, de már jó ideje mennek, és még mindig nem látják sehol a barlangot, bár az nem is olyan kimagasló, és fák sötét árnyéka könnyen elrejtheti a lejáratot. A félhomályban nehéz meghatározni mennyi ideje mennek, amikor egy napfényes részt pillantanak meg maguk előtt, nem is olyan messze. Mintha valamilyen kőfal lenne a tisztáson, de, hogy pontosan mi az azt nem tudják meghatározni, ebből a távolságból. Ha közelebb mennek, akkor se tudják eldönteni, hogy pontosan mi az, csak azt, hogy valamilyen épület, de a fák levelei eltakarják, a magasabb részeket, és a törzsek a széleit. Ahogy még közelebb mennek láthatóvá válik, hogy az épület nem túl keskeny, majdnem a fényig kell menniük, hogy lássák milyen nagy is a fal, körülbelül nyolc méter hosszan nyúlik el, és a kis csapat a közepénél bukkant ki az erdőből. A faltól a fák lombja, körülbelül egy méternyire közelítik csak meg a falat. Ahogy a csoport feljebb emeli a tekintetét, megnézhetik, hogy bizony a fal több emeletnyi magasságig nyúlik, körülbelül olyan négy emelet lehet, ami olyan métert jelent, azután nem nyúlik tovább, de feltűnően azért, mert ott össze van omolva, mivel a fal egyik-másik részen eléri a tizennégy métert is.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-15 14:33:33
Üzenet elküldve: 2014-04-15 14:33:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Nem érzi úgy, hogy lova a hiábavalóságért halt meg. Ha ez a két dög végül nem is falja be, majd megteszi más. Az ígyis-úgyis várható lett volna. Ha csak magára hagyják a tetemet, azt inkább előbb mint utóbb megtalálta volna valami vadorzó. Így legalább talán meg is fekszi a gyomrát egy-egy kő vagy gally.
Viszont a türelme megint fogyatkozni látszik Umi szavaira. Ugyan megérti, hogy a történtek felzaklatják, de ezt ítéli meg legfőbb gyengeségének. Ez az, amit legelőször ki kell majd neveljen belőle. A határozatlanság sosem vezet jóra - és ez mostantól duplán lesz igaz.*
- Hideg fej, Umi.
*Csak ennyit fűz hozzá az elhangzottakhoz, bár inkább magának jegyzi meg, mintsem a lánynak. Idő, mire az ember lánya józan ésszel képes gondolkodni a bosszantó vagy épp kiábrándító körülmények ellenére is, de fejleszthető tulajdonság ugyanúgy, ahogy az erő vagy épp a fürgeség.
Szép lassan beérik a két férfit, s csak pár perc et kell várjanak a megtorpanásuk után a találkozásra. Mordach szavai kissé feszítik feszült idegszálai húrját, de igyekszik uralkodni magán, nehogy úgy rá morduljon, ahogy az most pillanatnyilag kikívánkozna: "nem hiába halt meg". Így csak mélyet sóhajt, s bólint. Így vagy úgy, de Taiko az enyészeté lesz, ráadásul az ő óvatlansága miatt. Ezt kár is tagadni. De talán jobb is így. Az ő korával már úgyis vénnek számított. Még az is lehet, hogy csak hetei lettek volna hátra. Igaz, ha békével távozik, temetést kapott volna az erdőben vagy a folyóparton... De az égiek nem ilyen véget szántak neki, így kár is emiatt keseregni.
A lány leszáll a lóról, iszik és a lóval is nyalat egy kis vizet. Míg így történik, ő maga is magához vesz némi vizet, majd elteszi iszákját vissza, saját táskájába.*
- Tehát délnek.
*Kérdőn nézi, ahogy a lány félrehúzódik a vörössel. Fúrja ugyan az oldalát a kíváncsiság, hogy mi dolguk lehet egymással, de még mindig elzárkózik attól, hogy faggatózzon. Ha rá is tartozna, mi van köztük, nyilván már elmondták volna. Vagy el fogják. Addig viszont nem az ő ügye.*
- Kettő volt, igaz?
*Kérdez addig Dareltől, hiszen a távolság és a fák miatt nem túl kivehető a számuk, meg az sem igazán, hogy mit csinálnak. Bár, két tippje volt erre, és mivel ütközet hangjait nem hallja, már csak egy lehetőség marad. Az utódgyártásuk viszont még kevésbé érdekli, mint az összeverekedésük.
Ha Mordach és a lány végzett és visszajönnek melléjük, akkor utóbbi felé nyújtja kezét, hogy újra a lóra ülhessen. Tudja, hogy fáradt, ahogy azt is, hogy sebei sem gyógyultak meg teljesen, így jobbnak látná ő is, ha nem makacskodik tovább és felülne a lóra. Az utat a barlanghoz úgyis a vörös és a farkascímeres tudhatják jobban, nekik most csak annyi a dolguk, hogy őket kövessék, valamerre dél felé.
Akár Umival maga mögött, akár nélküle, megindul maga is, ha a többiek.*
- Ha megvan a barlang, gyújtsunk tüzet. Mentettem meg egy kis lóhúst, az tökéletes lesz estebédre. Bár... a cipó már biztos szikkadt kicsit.
*Nem érzi úgy, hogy lova a hiábavalóságért halt meg. Ha ez a két dög végül nem is falja be, majd megteszi más. Az ígyis-úgyis várható lett volna. Ha csak magára hagyják a tetemet, azt inkább előbb mint utóbb megtalálta volna valami vadorzó. Így legalább talán meg is fekszi a gyomrát egy-egy kő vagy gally.
Viszont a türelme megint fogyatkozni látszik Umi szavaira. Ugyan megérti, hogy a történtek felzaklatják, de ezt ítéli meg legfőbb gyengeségének. Ez az, amit legelőször ki kell majd neveljen belőle. A határozatlanság sosem vezet jóra - és ez mostantól duplán lesz igaz.*
- Hideg fej, Umi.
*Csak ennyit fűz hozzá az elhangzottakhoz, bár inkább magának jegyzi meg, mintsem a lánynak. Idő, mire az ember lánya józan ésszel képes gondolkodni a bosszantó vagy épp kiábrándító körülmények ellenére is, de fejleszthető tulajdonság ugyanúgy, ahogy az erő vagy épp a fürgeség.
Szép lassan beérik a két férfit, s csak pár perc et kell várjanak a megtorpanásuk után a találkozásra. Mordach szavai kissé feszítik feszült idegszálai húrját, de igyekszik uralkodni magán, nehogy úgy rá morduljon, ahogy az most pillanatnyilag kikívánkozna: "nem hiába halt meg". Így csak mélyet sóhajt, s bólint. Így vagy úgy, de Taiko az enyészeté lesz, ráadásul az ő óvatlansága miatt. Ezt kár is tagadni. De talán jobb is így. Az ő korával már úgyis vénnek számított. Még az is lehet, hogy csak hetei lettek volna hátra. Igaz, ha békével távozik, temetést kapott volna az erdőben vagy a folyóparton... De az égiek nem ilyen véget szántak neki, így kár is emiatt keseregni.
A lány leszáll a lóról, iszik és a lóval is nyalat egy kis vizet. Míg így történik, ő maga is magához vesz némi vizet, majd elteszi iszákját vissza, saját táskájába.*
- Tehát délnek.
*Kérdőn nézi, ahogy a lány félrehúzódik a vörössel. Fúrja ugyan az oldalát a kíváncsiság, hogy mi dolguk lehet egymással, de még mindig elzárkózik attól, hogy faggatózzon. Ha rá is tartozna, mi van köztük, nyilván már elmondták volna. Vagy el fogják. Addig viszont nem az ő ügye.*
- Kettő volt, igaz?
*Kérdez addig Dareltől, hiszen a távolság és a fák miatt nem túl kivehető a számuk, meg az sem igazán, hogy mit csinálnak. Bár, két tippje volt erre, és mivel ütközet hangjait nem hallja, már csak egy lehetőség marad. Az utódgyártásuk viszont még kevésbé érdekli, mint az összeverekedésük.
Ha Mordach és a lány végzett és visszajönnek melléjük, akkor utóbbi felé nyújtja kezét, hogy újra a lóra ülhessen. Tudja, hogy fáradt, ahogy azt is, hogy sebei sem gyógyultak meg teljesen, így jobbnak látná ő is, ha nem makacskodik tovább és felülne a lóra. Az utat a barlanghoz úgyis a vörös és a farkascímeres tudhatják jobban, nekik most csak annyi a dolguk, hogy őket kövessék, valamerre dél felé.
Akár Umival maga mögött, akár nélküle, megindul maga is, ha a többiek.*
- Ha megvan a barlang, gyújtsunk tüzet. Mentettem meg egy kis lóhúst, az tökéletes lesz estebédre. Bár... a cipó már biztos szikkadt kicsit.
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-14 21:09:56
Üzenet elküldve: 2014-04-14 21:09:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
- Egy lovat már elvesztettünk, nem kellene még egyet! *rivall rá Nabiira, mikor megkérdőjelezi döntését. Kezd elege lenni abból, hogy csak gyerekként kezelik őt. Tudja ő is, hogy fiatal és tapasztalatlan, de mindig van oka annak, amit tesz. Miután viszont a lovat ellenőrzi, olyan dolog történik, amire ő maga sem számít. Szavai lényege úgy tűnik, most sem ér el a másikhoz. Nagy nehezen felkecmereg a patás hátára, majd megkapaszkodik kedve szerint, ügyelve az idősebb sebeire, viszont úgy tűnik, őt cseppet sem érdeklik. Karjai nem túl hosszúak, így is eléggé hozzásimult már a nőhöz, de mikor az megigazgatja karjait, még közelebb kerül. Arcára azonnal vörös pír ül ki. A szavak hallatán csak sóhajt, majd némiképp igazgatva magán, homlokát társa hátának támasztja.*
- Nem a lóval van baj... egyszerűen... most nem érzek magamban cseppnyi határozottságot sem. Mindenhol ott a vér. Túl sok vér *motyogja alig hallhatóan. Szemeit lehunyja, úgy hagyja, hogy Nabii vezesse a patást. Talán még el is bóbiskol kicsit, erre karjai lazulása adhat jelet. Minden esetre, mikor ismét megszólal a nő, felkapja fejét, hogy karját visszahúzva megdörzsölje szemeit. A csobbanás nem kerüli el figyelmét. Hallotta ő jól, és tudja is, hogy mire kell ebből következtetni. Az pedig, hogy Mordach és Darel közelednek feléjük, tényleg a visszavonulást mutatják. Most valahogy nem is bánja az egészet. Valamennyire bosszantja, hogy a semmiért kellett elvesznie szegény lónak, azzal viszont nem megy semmire. Csak leszáll, amíg bevárják a többieket. A nyeregtáskából előkapja kulacsát, hogy néhány korty vízzel öblítse torkát, majd markába önt néhány kortynyi vizet, hogy a ló orra elé dugva markát, neki is adjon egy keveset. Szeretne vigyázni erre az állatra, elvégre ajándékba kapta.
A két férfi beszámolóját hallva elhúzza száját. Azért kissé bele is pirul a gondolatba, hogy most mit művel az a két szörnyeteg egymással. Zavarát azonban eltünteti, hogy a lényegre figyelhessen. Arra, hogy tovább kell menniük, itt hagyva a bestiákat. Épp a hátas nyakát paskolgatja, miközben megkapja azt a biccentést. Valahogy sejti, hogy nem valami kellemes beszélgetésre kell következtetnie ebből, mégsem ellenkezik. Miért is tenné, mikor úgy tűnik, itt a Vörös lesz a vezető személyiség? Jobb, ha tisztázzák a történteket, vagy azt, amit lehet, méghozzá minél hamarabb, bármennyire is fáradtnak érzi most magát. Nem is beszélve arról, hogy bármennyire nincs most kedve az egészhez. Valamiért szeretne kicsit egyedül lenni. Megrémíti a tudat, hogy furcsa dolgok történnek vele, hogy mindig kiakad, ha vért lát, azóta az eset óta. Minden esetre, csak egy pillantást ereszt Nabii felé. Akár segélykérés is lehetne, legbelül elvégre erre vágyik, de tekintetében ez nem látszik. Sokkal inkább tűnik bocsánatkérésnek az egész, majd Mordach mellé lépked, hogy ott haladjon a közelében.*
- Gondolom... Cseppet sem örülsz a fejleményeknek. Ha... ha zavar, hogy itt vagyok, csak... csak szólj, és én... én... elmegyek *kezd bele zavartan, bár nem is olyan biztos, hogy így kellett volna ismét beszélgetésbe elegyednie a férfivel. Arcán meg is jelenik a vörös pír, mi zavarát jelenti. Innen is látszik, hogy komolyan aggódik amiatt, hogy mit fog mondani a másik.*
- Egy lovat már elvesztettünk, nem kellene még egyet! *rivall rá Nabiira, mikor megkérdőjelezi döntését. Kezd elege lenni abból, hogy csak gyerekként kezelik őt. Tudja ő is, hogy fiatal és tapasztalatlan, de mindig van oka annak, amit tesz. Miután viszont a lovat ellenőrzi, olyan dolog történik, amire ő maga sem számít. Szavai lényege úgy tűnik, most sem ér el a másikhoz. Nagy nehezen felkecmereg a patás hátára, majd megkapaszkodik kedve szerint, ügyelve az idősebb sebeire, viszont úgy tűnik, őt cseppet sem érdeklik. Karjai nem túl hosszúak, így is eléggé hozzásimult már a nőhöz, de mikor az megigazgatja karjait, még közelebb kerül. Arcára azonnal vörös pír ül ki. A szavak hallatán csak sóhajt, majd némiképp igazgatva magán, homlokát társa hátának támasztja.*
- Nem a lóval van baj... egyszerűen... most nem érzek magamban cseppnyi határozottságot sem. Mindenhol ott a vér. Túl sok vér *motyogja alig hallhatóan. Szemeit lehunyja, úgy hagyja, hogy Nabii vezesse a patást. Talán még el is bóbiskol kicsit, erre karjai lazulása adhat jelet. Minden esetre, mikor ismét megszólal a nő, felkapja fejét, hogy karját visszahúzva megdörzsölje szemeit. A csobbanás nem kerüli el figyelmét. Hallotta ő jól, és tudja is, hogy mire kell ebből következtetni. Az pedig, hogy Mordach és Darel közelednek feléjük, tényleg a visszavonulást mutatják. Most valahogy nem is bánja az egészet. Valamennyire bosszantja, hogy a semmiért kellett elvesznie szegény lónak, azzal viszont nem megy semmire. Csak leszáll, amíg bevárják a többieket. A nyeregtáskából előkapja kulacsát, hogy néhány korty vízzel öblítse torkát, majd markába önt néhány kortynyi vizet, hogy a ló orra elé dugva markát, neki is adjon egy keveset. Szeretne vigyázni erre az állatra, elvégre ajándékba kapta.
A két férfi beszámolóját hallva elhúzza száját. Azért kissé bele is pirul a gondolatba, hogy most mit művel az a két szörnyeteg egymással. Zavarát azonban eltünteti, hogy a lényegre figyelhessen. Arra, hogy tovább kell menniük, itt hagyva a bestiákat. Épp a hátas nyakát paskolgatja, miközben megkapja azt a biccentést. Valahogy sejti, hogy nem valami kellemes beszélgetésre kell következtetnie ebből, mégsem ellenkezik. Miért is tenné, mikor úgy tűnik, itt a Vörös lesz a vezető személyiség? Jobb, ha tisztázzák a történteket, vagy azt, amit lehet, méghozzá minél hamarabb, bármennyire is fáradtnak érzi most magát. Nem is beszélve arról, hogy bármennyire nincs most kedve az egészhez. Valamiért szeretne kicsit egyedül lenni. Megrémíti a tudat, hogy furcsa dolgok történnek vele, hogy mindig kiakad, ha vért lát, azóta az eset óta. Minden esetre, csak egy pillantást ereszt Nabii felé. Akár segélykérés is lehetne, legbelül elvégre erre vágyik, de tekintetében ez nem látszik. Sokkal inkább tűnik bocsánatkérésnek az egész, majd Mordach mellé lépked, hogy ott haladjon a közelében.*
- Gondolom... Cseppet sem örülsz a fejleményeknek. Ha... ha zavar, hogy itt vagyok, csak... csak szólj, és én... én... elmegyek *kezd bele zavartan, bár nem is olyan biztos, hogy így kellett volna ismét beszélgetésbe elegyednie a férfivel. Arcán meg is jelenik a vörös pír, mi zavarát jelenti. Innen is látszik, hogy komolyan aggódik amiatt, hogy mit fog mondani a másik.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-11 21:43:08
Üzenet elküldve: 2014-04-11 21:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Ahogy elnézi a két dögöt, nem éppen az jut a legelőször Mordach eszébe, hogy ezek egymás vérét akarnák. Ha ez állna fent, akkor már rég egymásra támadtak volna, ám ehelyett vadul lubickolnak. Romantikus, tényleg, igazán romantikus... Ahogy figyeli őket a Vörös, unottan guggolásban térdére támasztja könyökét, majd arra állát, s nagy sóhajok közepette próbálja felfogni a helyzetet. Függetlenül attól, hogy szoros kapcsolatban áll lovával, még egyáltalán nem mondható állatbarátnak, így a hamarosan eléjük táruló látványt sem fogadja csodálattal, sőt... Ahogy ezek ott vonaglanak, ekkora testtel, eléggé kiábrándító a tudat, hogy ezért jöttek el idáig. Kiállni egyértelműen nem fognak ellenük, hiszen egyikük sem hülye... Semmi értelme megtámadni ezt a két szerencsétlent, főleg, hogy a hím minden bizonnyal megvédené a nőstényt. Majd egyszer talán, bár legalább ez a kis "kaland" egyvalamire megtanította: ami tízszer nagyobb, mint ő, az igen unalmas tud lenni.
Miközben haladnak visszafelé - természetesen óvatosan és halkabban, nem kellene, ha pont ekkor vennék észre őket -, int egyet a hölgyeknek. Visszafelé már nem lenne érdemes menni, hiszen hamarosan be is sötétedhet, így nem ártana valahol meghúzniuk magukat, a barlang pedig sokkal közelebb van, mint a puszta.*
- Éljen a szerelem!
*Mondja gúnyos színpadiassággal a hölgyek felé, majd miután bemérte a helyzetüket, meg is indul szép lassan dél felé. Tényleg nem sietnek már sehova, s Mordach most megpróbálja kicsit élvezni az érintetlen természet gyönyöreit. A mohától zöldellő fákat, a szokatlan gombatelepeket, a még érdekesebb bogarakat... Mindig elcsodálkozik, hogy ennyire az erdő legmélyén mintha egy teljesen más világ lapulna meg. Persze ez amiatt van, mert ide nem ért az ember fertőzött keze, s nem tudta bemocskolni ezt a kincset.
Bár ábrándozik kicsit, kardját s acélkarmait még ugyanúgy készenlétben tartja, hiszen nem lehet tudni, melyik bokor mögül ugrik elő valami lény - amelyik egy fajtársát akarja éppen magáévá tenni. Amilyen szerencséjük van...*
- Valamiért van olyan érzésem, hogy a többiek nem lesznek itt, amit meg is értenék. Egyik sem bolond, hogy kockáztassa az életét, ha ezek a közelben vannak. S ha tényleg nem lesz ott senki a barlangnál, akkor meghirdetek egy későbbi időpontot találkának, s kibérlünk arra az időre egy házat valahol a negyedben. *bólint határozottan* Ó, majd elfelejtettem! Hölgyeim, nem volt semmi probléma idefele? *kérdi kíváncsian* A lovat én megmérgeztem, addig Darel felmérte a terepet, úgyhogy... Sajnálom, hogy szinte hasztalan volt a halála. Ám vigasztalhat a tudat, hogy a teste szép helyen fog elporladni, s eggyé válik majd a természettel.
*Pillant Nabiira biztatóan, majd Umi felé fordul, aki felé jelzően biccent egyet, hogy menjen oda mellé. Ha a lovon ül, akkor persze nem kéri, hogy szálljon le, ám ha gyalogol, akkor szeretne vele kettesben váltani pár szót, főleg így, hogy nem kell már azoktól a bestiáktól tartani.*
*Ahogy elnézi a két dögöt, nem éppen az jut a legelőször Mordach eszébe, hogy ezek egymás vérét akarnák. Ha ez állna fent, akkor már rég egymásra támadtak volna, ám ehelyett vadul lubickolnak. Romantikus, tényleg, igazán romantikus... Ahogy figyeli őket a Vörös, unottan guggolásban térdére támasztja könyökét, majd arra állát, s nagy sóhajok közepette próbálja felfogni a helyzetet. Függetlenül attól, hogy szoros kapcsolatban áll lovával, még egyáltalán nem mondható állatbarátnak, így a hamarosan eléjük táruló látványt sem fogadja csodálattal, sőt... Ahogy ezek ott vonaglanak, ekkora testtel, eléggé kiábrándító a tudat, hogy ezért jöttek el idáig. Kiállni egyértelműen nem fognak ellenük, hiszen egyikük sem hülye... Semmi értelme megtámadni ezt a két szerencsétlent, főleg, hogy a hím minden bizonnyal megvédené a nőstényt. Majd egyszer talán, bár legalább ez a kis "kaland" egyvalamire megtanította: ami tízszer nagyobb, mint ő, az igen unalmas tud lenni.
Miközben haladnak visszafelé - természetesen óvatosan és halkabban, nem kellene, ha pont ekkor vennék észre őket -, int egyet a hölgyeknek. Visszafelé már nem lenne érdemes menni, hiszen hamarosan be is sötétedhet, így nem ártana valahol meghúzniuk magukat, a barlang pedig sokkal közelebb van, mint a puszta.*
- Éljen a szerelem!
*Mondja gúnyos színpadiassággal a hölgyek felé, majd miután bemérte a helyzetüket, meg is indul szép lassan dél felé. Tényleg nem sietnek már sehova, s Mordach most megpróbálja kicsit élvezni az érintetlen természet gyönyöreit. A mohától zöldellő fákat, a szokatlan gombatelepeket, a még érdekesebb bogarakat... Mindig elcsodálkozik, hogy ennyire az erdő legmélyén mintha egy teljesen más világ lapulna meg. Persze ez amiatt van, mert ide nem ért az ember fertőzött keze, s nem tudta bemocskolni ezt a kincset.
Bár ábrándozik kicsit, kardját s acélkarmait még ugyanúgy készenlétben tartja, hiszen nem lehet tudni, melyik bokor mögül ugrik elő valami lény - amelyik egy fajtársát akarja éppen magáévá tenni. Amilyen szerencséjük van...*
- Valamiért van olyan érzésem, hogy a többiek nem lesznek itt, amit meg is értenék. Egyik sem bolond, hogy kockáztassa az életét, ha ezek a közelben vannak. S ha tényleg nem lesz ott senki a barlangnál, akkor meghirdetek egy későbbi időpontot találkának, s kibérlünk arra az időre egy házat valahol a negyedben. *bólint határozottan* Ó, majd elfelejtettem! Hölgyeim, nem volt semmi probléma idefele? *kérdi kíváncsian* A lovat én megmérgeztem, addig Darel felmérte a terepet, úgyhogy... Sajnálom, hogy szinte hasztalan volt a halála. Ám vigasztalhat a tudat, hogy a teste szép helyen fog elporladni, s eggyé válik majd a természettel.
*Pillant Nabiira biztatóan, majd Umi felé fordul, aki felé jelzően biccent egyet, hogy menjen oda mellé. Ha a lovon ül, akkor persze nem kéri, hogy szálljon le, ám ha gyalogol, akkor szeretne vele kettesben váltani pár szót, főleg így, hogy nem kell már azoktól a bestiáktól tartani.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-11 09:22:05
Üzenet elküldve: 2014-04-11 09:22:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
*Laposan vonul a sűrű növényzet takarásában, nem túl gyors, de nem is túl lassú tempóban. Nem az osonás mestere, messze nem, de legalább ennyivel hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé vegyék észre őt / őket.
Hirtelen vége szakad a sűrűbb résznek és megpillantja a lombok közt a tavat, a nap sugarai csillogó táncot járnak a sima tükör felszínen. Lágy szellő csalja táncra a lombokat és borzolja fel finoman a vízfelszínt. Szivárványszárnyú szitakötő járja bohókás útját laposan a szikrázó felszínen néha meg-megsimítva a felszínt, csodaszép látvány…
Lenne…
Hatalmas csobbanás zúzza szét az idilli látványt, ahogy az ugyancsak hatalmas test égből szabadult meteorként csapódik a nyugalmas vízfelszínbe. Hát ennyit a szép látványról… Kétségbeesetten az ég felé nyúló vízoszlop jelzi a súlyos test érkezésének helyét, természetesen nem kell sokat várni a másikra sem, újabb becsapódás várható az eddig idilli tájba… emberi szem számára nem éppen kellemesnek nevezhető lubickolás szemtanúi lesz (lesznek mire mordach is megérkezik). Egy csapat lenge öltözetű driádnak vagy egyéb humánusabb nőneműnek mindkét férfi jobban örült volna, de hát… ez jutott. No persze valószínűleg ezen egyikük sem morfondírozik, ahogy összeakad tekintetük, mindkettejük arcáról egyértelműen leolvashatóak a gondolatok, legalábbis egy röpke pillanatra.
Ez után következik, ami még nem volt, romantikus séta a parton. Csak, hogy teljes legyen az összkép… S ha ez még mindig nem volt elég akkor következik az incselkedő jelenet melynek végeredménye ugyan az, mint fajtársaiknál, incselkedő asszony, hergelt férfiú… a többit pedig mindenki ki tudja találni…
Ez volt az a pont, ami elérte az „épp elég” kategóriát, szótlanul hallgatja Mordach szavait a ló cipeléssel illetve a felesleges erőfeszítéssel kapcsolatban. Egy lemondó bólintással jelzi, egyet ért, nem tehet mást… nem szokása feladni, nem olyan fából faragták, de be kell lássa ennek valóban semmi értelme, teljesen felesleges köröket futnak. *
- Igazad van, egyelőre nem veszélyeztetik a várost, majd ha úgy lesz, visszajövünk értük, nem lesz túl nehéz megtalálni őket. * Teszi hozzá a vörös monológjához s közben a lényeket figyeli, csupán a végén emeli tekintetét a másik felé. Majd aprót biccent a fejével visszafelé, jelezve, indulhatnak.
Visszahúzódik (zódnak) a fák sűrűbb takarásába. *
- Valóban, már nem lehetünk messze.
* Nyugodt tempóban közelítenek a két lány felé, akik idő közben beérték őket lóháton s a távolban húzódtak meg. Darel és Mordach arcán is a rideg közömbösség uralkodik, ahogy közelebb érnek. Mindketten elfogadták a tényt, amit röviden meg is vitattak. Ezt a Vörös a két nőnek is előadja. Jó esetben ők is egyet értenek majd. *
- Irány délnek. * Mondja végül ha mind megegyeztek a végcélban. *
- Maradjatok lóháton, mi majd gyaloglunk, sietnünk úgy sem kell, ezek ellesznek egy ideig, egymással…
* Fejti ki zárás gyanánt, mert valószínűleg kíváncsiak lehetnek a nők, hogy mi is történt a tónál amit ők nem láthattak, ha mégsem érkezik ilyen irányú kérdés akkor pedig csak amolyan lábjegyzetként közli az egészet. S ha mind egyet értenek akkor a kis quartet elindul dél felé kutatva a jeleket melyek barlangra utalnak mint például méretes sziklák és egyéb hasonló egyértelműen barlang közelségéről árulkodhatnak… *
*Laposan vonul a sűrű növényzet takarásában, nem túl gyors, de nem is túl lassú tempóban. Nem az osonás mestere, messze nem, de legalább ennyivel hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé vegyék észre őt / őket.
Hirtelen vége szakad a sűrűbb résznek és megpillantja a lombok közt a tavat, a nap sugarai csillogó táncot járnak a sima tükör felszínen. Lágy szellő csalja táncra a lombokat és borzolja fel finoman a vízfelszínt. Szivárványszárnyú szitakötő járja bohókás útját laposan a szikrázó felszínen néha meg-megsimítva a felszínt, csodaszép látvány…
Lenne…
Hatalmas csobbanás zúzza szét az idilli látványt, ahogy az ugyancsak hatalmas test égből szabadult meteorként csapódik a nyugalmas vízfelszínbe. Hát ennyit a szép látványról… Kétségbeesetten az ég felé nyúló vízoszlop jelzi a súlyos test érkezésének helyét, természetesen nem kell sokat várni a másikra sem, újabb becsapódás várható az eddig idilli tájba… emberi szem számára nem éppen kellemesnek nevezhető lubickolás szemtanúi lesz (lesznek mire mordach is megérkezik). Egy csapat lenge öltözetű driádnak vagy egyéb humánusabb nőneműnek mindkét férfi jobban örült volna, de hát… ez jutott. No persze valószínűleg ezen egyikük sem morfondírozik, ahogy összeakad tekintetük, mindkettejük arcáról egyértelműen leolvashatóak a gondolatok, legalábbis egy röpke pillanatra.
Ez után következik, ami még nem volt, romantikus séta a parton. Csak, hogy teljes legyen az összkép… S ha ez még mindig nem volt elég akkor következik az incselkedő jelenet melynek végeredménye ugyan az, mint fajtársaiknál, incselkedő asszony, hergelt férfiú… a többit pedig mindenki ki tudja találni…
Ez volt az a pont, ami elérte az „épp elég” kategóriát, szótlanul hallgatja Mordach szavait a ló cipeléssel illetve a felesleges erőfeszítéssel kapcsolatban. Egy lemondó bólintással jelzi, egyet ért, nem tehet mást… nem szokása feladni, nem olyan fából faragták, de be kell lássa ennek valóban semmi értelme, teljesen felesleges köröket futnak. *
- Igazad van, egyelőre nem veszélyeztetik a várost, majd ha úgy lesz, visszajövünk értük, nem lesz túl nehéz megtalálni őket. * Teszi hozzá a vörös monológjához s közben a lényeket figyeli, csupán a végén emeli tekintetét a másik felé. Majd aprót biccent a fejével visszafelé, jelezve, indulhatnak.
Visszahúzódik (zódnak) a fák sűrűbb takarásába. *
- Valóban, már nem lehetünk messze.
* Nyugodt tempóban közelítenek a két lány felé, akik idő közben beérték őket lóháton s a távolban húzódtak meg. Darel és Mordach arcán is a rideg közömbösség uralkodik, ahogy közelebb érnek. Mindketten elfogadták a tényt, amit röviden meg is vitattak. Ezt a Vörös a két nőnek is előadja. Jó esetben ők is egyet értenek majd. *
- Irány délnek. * Mondja végül ha mind megegyeztek a végcélban. *
- Maradjatok lóháton, mi majd gyaloglunk, sietnünk úgy sem kell, ezek ellesznek egy ideig, egymással…
* Fejti ki zárás gyanánt, mert valószínűleg kíváncsiak lehetnek a nők, hogy mi is történt a tónál amit ők nem láthattak, ha mégsem érkezik ilyen irányú kérdés akkor pedig csak amolyan lábjegyzetként közli az egészet. S ha mind egyet értenek akkor a kis quartet elindul dél felé kutatva a jeleket melyek barlangra utalnak mint például méretes sziklák és egyéb hasonló egyértelműen barlang közelségéről árulkodhatnak… *
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-10 22:05:59
Üzenet elküldve: 2014-04-10 22:05:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Szörnyvadászok//
*Míg a társaság a lovakkal foglalatoskodik a szörnyek a vizet kavarják fel. Amikor Darel meglátja őket, egy érdekes tánc szerű mozgást tanulmányozhat. A lények először a parton sétálnak, egymás mellett és a középső lábaikkal csapkodnak, mintha valamit mutatnának vele, majd hirtelen megállnak, és kisétálnak a partra, ezzel kidöntve pár fát. Ekkor ér oda Mordach, és ő is szemtanúja lehet ahogy a két lény egymásnak szembe fordul, majd a nagyobbik, amit eddig követtek megindul a másik felé, és közben elüvölti magát, ezután a másik is elkezd ordítani, de nem mozdul. Azután amikor a mozgó már csak egy szörnykarcsapásnyira van megáll, és felemeli az oldalsó karmait, és azokkal csap egyet, amire a másik megfordul, és elkezdődik a fajfenntartás. Közben a két leányzó sikeresen megérkezik, és megtudhatja, hogy mégsem végeznek a két lénnyel, tehát a ló feleslegesen halt bele a vágtába.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.10 22:07:19
//Szörnyvadászok//
*Míg a társaság a lovakkal foglalatoskodik a szörnyek a vizet kavarják fel. Amikor Darel meglátja őket, egy érdekes tánc szerű mozgást tanulmányozhat. A lények először a parton sétálnak, egymás mellett és a középső lábaikkal csapkodnak, mintha valamit mutatnának vele, majd hirtelen megállnak, és kisétálnak a partra, ezzel kidöntve pár fát. Ekkor ér oda Mordach, és ő is szemtanúja lehet ahogy a két lény egymásnak szembe fordul, majd a nagyobbik, amit eddig követtek megindul a másik felé, és közben elüvölti magát, ezután a másik is elkezd ordítani, de nem mozdul. Azután amikor a mozgó már csak egy szörnykarcsapásnyira van megáll, és felemeli az oldalsó karmait, és azokkal csap egyet, amire a másik megfordul, és elkezdődik a fajfenntartás. Közben a két leányzó sikeresen megérkezik, és megtudhatja, hogy mégsem végeznek a két lénnyel, tehát a ló feleslegesen halt bele a vágtába.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.10 22:07:19
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:34:45
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:34:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Lassan, de aránylag biztosan haladnak a cél: a két dög és a közelükbe mágia segítségével került férfiak felé. Csak remélni tudja, hogy azok biztonságban megérkeztek és sikerült távol maradniuk a monstrumok szemei elől. Ez a legtöbb, amit egyelőre tehet, hiszen így, lóháton, távolabbról egyelőre nem igazán látja azt sem, hogy a vörös és a farkascímeres pontosan hová is érkezett a teleportáció során.
Nyugtalanítják Umi szavai, bár valamennyire megérti félelmét. Az idefelé jövet megbokrosodott ló még őt is megijesztette.*
- De ne félj. majd belejöttök mindketten...
*Be sem tudja fejezni a mondatot, a ló megbotlik, s ebben a pillanatban ő is előre billen. Karja, amit korábban a lány mellett vezetett el, hogy a kantárba kapaszkodjon, rögtön el is ereszti azt, s Umi teste köré fonódik, hogy ha ismét esnének, ezúttal ő védhesse a fiatalabb épségét - ahogy előzőleg Darel az övét. Azonban ilyenre nincs szükség, ez pedig bár megnyugvást hoz, még pillanatokig nem mer enyhíteni a határozott ölelésen. Szíve még jó ideig torkában, fülében dobol. Egész addig, míg Umi úgy nem dönt, hogy megállítja a hátast és leszáll.*
- Most mégis mit csinálsz? Haladnunk kell, utol kell érjük őket, még itt a fele táv...
*Bár kicsit dühös az időhúzásért és legszívesebben pofon legyintené a lányt megint, ehelyett inkább a kantárt ragadja meg és azon éli ki dühét: úgy megszorítja, ahogy csak bírja. Kezdi nagyon türelmét veszíteni, a sorozatos balszerencse miatt, ami ismét sújtja őt és mindazokat, akik vele vannak. De igyekszik tartani, visszafogni magát, hogy ezt ne a kis vétlenen "verje le". Az semmiképp nem lenne szerencsés, főleg nem úgy, hogy épp megbarátkoztatni akarja a másikat a ténnyel, hogy ő márpedig a gondját fogja viselni és nevelni akarja.
Előrébb csúszik, hogy helyet adjon a lánynak, majd mikor az elhelyez kedik, a kezeit azért is maga köré vonja, hogy biztosabban tudjon kapaszkodni. Most a legkevésbé sem érdekli, hogy a dolog némi halvány fájdalommal jár.
Ha ez is megvan, valamivel gyorsabban hajtja meg a lovat, mint Umi, de még mindig óvatosan, s már a fák közé irányítja, ahol nincs annyi kidöntött rönk. Így valamivel biztonságosabbnak érzi az óvatos lavírozást.*
- De tudnád. A határozottságod a lényeg. Ha te nem tudod pontosan, mit akarsz, ő honnét tudhatná? De majd gyakoroljuk, csak jussunk ki innét.
*Magyaráz biztatóan, hiszen úgy érzi, ezzel több eredményt érhet el, mint a morgással, puffogással.
Az út további része csendben, a másik kettő hollétéről leginkább árulkodó vörös folt kutatásával telik el, míg úgy nem érzi, elég közel kerülhettek. Ezt leginkább a csobbanás hangja árulja el.*
- Tehát a közelben vannak. Legalábbis a dögök, valamerre erre kell lenniük nekik is és a barlangnak is. Dél felé, ha jól emlékszem.
*Tovább haladva végre megpillantja a vöröst és Darelt, akik mintha visszafelé indulnának.*
- Ezek szerint feladjuk? Épp javasolni akartam. Eggyel még csak-csak elbírhatnánk, de kettővel aligha.
*Lassít a lovon, hiszen nem sok értelmét látja már annak, hogy tovább baktassanak azért, hogy aztán visszafelé is megtegyék ugyanazt az utat.*
- Bevárjuk őket, aztán irány a bar lan g. Már így is túl sok időt öltünk bele ebbe a vacakba. Jó lenne még sötétedés előtt rábukkanni a helyre... Ezekkel meg majd később kezdünk valamit, amint elegen leszünk hozzá.
*A lemondó szavakat súlyos sóhaj követi. Figyeli, hogy a két férfi észreveszi-e őket, s ha igen, sürgető kézmozdulatokkal inti őket közelebb.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.09 20:36:07
*Lassan, de aránylag biztosan haladnak a cél: a két dög és a közelükbe mágia segítségével került férfiak felé. Csak remélni tudja, hogy azok biztonságban megérkeztek és sikerült távol maradniuk a monstrumok szemei elől. Ez a legtöbb, amit egyelőre tehet, hiszen így, lóháton, távolabbról egyelőre nem igazán látja azt sem, hogy a vörös és a farkascímeres pontosan hová is érkezett a teleportáció során.
Nyugtalanítják Umi szavai, bár valamennyire megérti félelmét. Az idefelé jövet megbokrosodott ló még őt is megijesztette.*
- De ne félj. majd belejöttök mindketten...
*Be sem tudja fejezni a mondatot, a ló megbotlik, s ebben a pillanatban ő is előre billen. Karja, amit korábban a lány mellett vezetett el, hogy a kantárba kapaszkodjon, rögtön el is ereszti azt, s Umi teste köré fonódik, hogy ha ismét esnének, ezúttal ő védhesse a fiatalabb épségét - ahogy előzőleg Darel az övét. Azonban ilyenre nincs szükség, ez pedig bár megnyugvást hoz, még pillanatokig nem mer enyhíteni a határozott ölelésen. Szíve még jó ideig torkában, fülében dobol. Egész addig, míg Umi úgy nem dönt, hogy megállítja a hátast és leszáll.*
- Most mégis mit csinálsz? Haladnunk kell, utol kell érjük őket, még itt a fele táv...
*Bár kicsit dühös az időhúzásért és legszívesebben pofon legyintené a lányt megint, ehelyett inkább a kantárt ragadja meg és azon éli ki dühét: úgy megszorítja, ahogy csak bírja. Kezdi nagyon türelmét veszíteni, a sorozatos balszerencse miatt, ami ismét sújtja őt és mindazokat, akik vele vannak. De igyekszik tartani, visszafogni magát, hogy ezt ne a kis vétlenen "verje le". Az semmiképp nem lenne szerencsés, főleg nem úgy, hogy épp megbarátkoztatni akarja a másikat a ténnyel, hogy ő márpedig a gondját fogja viselni és nevelni akarja.
Előrébb csúszik, hogy helyet adjon a lánynak, majd mikor az elhelyez kedik, a kezeit azért is maga köré vonja, hogy biztosabban tudjon kapaszkodni. Most a legkevésbé sem érdekli, hogy a dolog némi halvány fájdalommal jár.
Ha ez is megvan, valamivel gyorsabban hajtja meg a lovat, mint Umi, de még mindig óvatosan, s már a fák közé irányítja, ahol nincs annyi kidöntött rönk. Így valamivel biztonságosabbnak érzi az óvatos lavírozást.*
- De tudnád. A határozottságod a lényeg. Ha te nem tudod pontosan, mit akarsz, ő honnét tudhatná? De majd gyakoroljuk, csak jussunk ki innét.
*Magyaráz biztatóan, hiszen úgy érzi, ezzel több eredményt érhet el, mint a morgással, puffogással.
Az út további része csendben, a másik kettő hollétéről leginkább árulkodó vörös folt kutatásával telik el, míg úgy nem érzi, elég közel kerülhettek. Ezt leginkább a csobbanás hangja árulja el.*
- Tehát a közelben vannak. Legalábbis a dögök, valamerre erre kell lenniük nekik is és a barlangnak is. Dél felé, ha jól emlékszem.
*Tovább haladva végre megpillantja a vöröst és Darelt, akik mintha visszafelé indulnának.*
- Ezek szerint feladjuk? Épp javasolni akartam. Eggyel még csak-csak elbírhatnánk, de kettővel aligha.
*Lassít a lovon, hiszen nem sok értelmét látja már annak, hogy tovább baktassanak azért, hogy aztán visszafelé is megtegyék ugyanazt az utat.*
- Bevárjuk őket, aztán irány a bar lan g. Már így is túl sok időt öltünk bele ebbe a vacakba. Jó lenne még sötétedés előtt rábukkanni a helyre... Ezekkel meg majd később kezdünk valamit, amint elegen leszünk hozzá.
*A lemondó szavakat súlyos sóhaj követi. Figyeli, hogy a két férfi észreveszi-e őket, s ha igen, sürgető kézmozdulatokkal inti őket közelebb.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.09 20:36:07
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-09 19:36:36
Üzenet elküldve: 2014-04-09 19:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Örül annak, hogy legalább segítő szándékkal nyújtott karja elfogadásra kerül. Ő maga is megkapaszkodik a nyereg elejében, mikor húz egyet a másikon, hogy ezzel is stabilabbá tegye tartását. A lovat lassan indítja meg utána. A megjegyzést hallva csak keserű mosolyfélére húzza száját, miközben rövid időre lehajtja fejét.*
- Ennek ahhoz semmi köze... Egyszerűen csak... félek *ismeri be halkan. Olykor meg is remeg teste, miközben szorosan fogja a gyeplőt. Tényleg nem meri megindítani a hátast. Azért sem, ami még az erdőbe lépésük előtt történt. Aztán ott van Nabii lovának halála, ráadásul még fáradt is. A hátast sem ismeri igazán, így nem tudja hogyan fog reagálni, ha közelebb érnek a dögökhöz. A felvetésre azért bólint. Fel is emeli fejét, hogy most már figyelhessen az útra, nem sokkal később azonban a ló megbotlik. Ez az aprócska botladozás elég ahhoz, hogy Umi megijedjen. Amint visszanyeri az állat saját egyensúlyát, megálljt parancsol neki, majd néma csendbe temetkezik. Legszívesebben leszállna és inkább gyalog menne tovább, de úgy sosem érnék be őket. Félelmét viszont igyekszik palástolni úgy, hogy az állat nyakát kezdi simogatni, mintha csak őt akarná nyugtatni. Aggódik az állat miatt is rendesen, így ha az idősebb kezei nincsenek útban, lecsusszan a nyeregből.*
- Te maradj fent *mondja egyszerűen, majd amint lent van, a lóval felemelteti azt a lábát, amelyikkel megbotlott. Figyelmesen nézegeti, de semmiféle sérülést nem fedez fel, így megnyugszik. Csak enyhén, de azért mégis, egészen addig, míg el nem jut odáig, hogy visszaszállna. Elég megfognia a nyerget, hogy elfogja a rettegés. Ujjai rászorítanak a tárgyra, miközben szemeit erősen összeszorítja. Egy pillanat alatt villant elé a kép. Nabiiék borulása, az éles nyerítés, a vérben ázó tetem képe, s saját véres kezei is. Ujjai azonban tényleg véresek. Még akkor lettek olyanok, mikor segített megemelni a szörnyelemózsiát. Egy lépést tétován hátrál, miközben rémülettel telt tekintettel mered maga elé. Valami kell, hogy vissza rángassa, de ha nem történik semmi, akkor még percek telhetnek el így. Akkor viszont vesz egy mély levegőt, hogy kitisztítsa vérrel szennyezett elméjét.*
- Kérlek... Ülj előre! Nem... nem tudnám irányítani... *suttogja társának. Nagy nehezen felül hátra a lóra, ha pedig a nő teljesíti kérését, egyszerűen átnyúl oldalai mellett, ügyelve arra, hogy véletlen se érintsen fájó pontot, majd egyik kezével megkapaszkodik a kantárban, míg másikkal a nyereg elejében és várja hogy tovább menjenek.*
*Örül annak, hogy legalább segítő szándékkal nyújtott karja elfogadásra kerül. Ő maga is megkapaszkodik a nyereg elejében, mikor húz egyet a másikon, hogy ezzel is stabilabbá tegye tartását. A lovat lassan indítja meg utána. A megjegyzést hallva csak keserű mosolyfélére húzza száját, miközben rövid időre lehajtja fejét.*
- Ennek ahhoz semmi köze... Egyszerűen csak... félek *ismeri be halkan. Olykor meg is remeg teste, miközben szorosan fogja a gyeplőt. Tényleg nem meri megindítani a hátast. Azért sem, ami még az erdőbe lépésük előtt történt. Aztán ott van Nabii lovának halála, ráadásul még fáradt is. A hátast sem ismeri igazán, így nem tudja hogyan fog reagálni, ha közelebb érnek a dögökhöz. A felvetésre azért bólint. Fel is emeli fejét, hogy most már figyelhessen az útra, nem sokkal később azonban a ló megbotlik. Ez az aprócska botladozás elég ahhoz, hogy Umi megijedjen. Amint visszanyeri az állat saját egyensúlyát, megálljt parancsol neki, majd néma csendbe temetkezik. Legszívesebben leszállna és inkább gyalog menne tovább, de úgy sosem érnék be őket. Félelmét viszont igyekszik palástolni úgy, hogy az állat nyakát kezdi simogatni, mintha csak őt akarná nyugtatni. Aggódik az állat miatt is rendesen, így ha az idősebb kezei nincsenek útban, lecsusszan a nyeregből.*
- Te maradj fent *mondja egyszerűen, majd amint lent van, a lóval felemelteti azt a lábát, amelyikkel megbotlott. Figyelmesen nézegeti, de semmiféle sérülést nem fedez fel, így megnyugszik. Csak enyhén, de azért mégis, egészen addig, míg el nem jut odáig, hogy visszaszállna. Elég megfognia a nyerget, hogy elfogja a rettegés. Ujjai rászorítanak a tárgyra, miközben szemeit erősen összeszorítja. Egy pillanat alatt villant elé a kép. Nabiiék borulása, az éles nyerítés, a vérben ázó tetem képe, s saját véres kezei is. Ujjai azonban tényleg véresek. Még akkor lettek olyanok, mikor segített megemelni a szörnyelemózsiát. Egy lépést tétován hátrál, miközben rémülettel telt tekintettel mered maga elé. Valami kell, hogy vissza rángassa, de ha nem történik semmi, akkor még percek telhetnek el így. Akkor viszont vesz egy mély levegőt, hogy kitisztítsa vérrel szennyezett elméjét.*
- Kérlek... Ülj előre! Nem... nem tudnám irányítani... *suttogja társának. Nagy nehezen felül hátra a lóra, ha pedig a nő teljesíti kérését, egyszerűen átnyúl oldalai mellett, ügyelve arra, hogy véletlen se érintsen fájó pontot, majd egyik kezével megkapaszkodik a kantárban, míg másikkal a nyereg elejében és várja hogy tovább menjenek.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-09 10:34:32
Üzenet elküldve: 2014-04-09 10:34:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Mordach fejében egy pillanatra sem fordult meg a tény, hogy a behemót esetleg visszafordulna, s rávetné magát a tetemre. Eddig is túlságosan sietett, s ha képes volt idegesen millió fát kiszedni a helyéről, meg repkedni, aztán megint alant rombolni az erdőt, akkor a Vörös igen kicsi esélyt lát arra, hogy egyáltalán tudatában van annak, hogy egy tetem fekszik nem annyira sokkal mögötte.
S jön a csobbanás... Mordach értetlenül néz először maga elé, egyrészt mert nem gondolta volna, hogy ilyen hamar elérik a tavat, másrészt igen ironikusnak és röhejesnek találja ezt az egész helyzetet, amitől őszintén szólva kezd eléggé ideges lenni. Darel felé szemforgatva pillant, majd egy enyhe szemdörzsölés és nagy sóhaj után végül elmormol egy igét. A Worf felé csak biccent egyet, hogy menjen, ő addig tartja a frontot itt hátul. Miután a férfi eltűnik mellőle, Mordach ráhelyezi mindkét kezét a tetemre, s lehunyt szemmel koncentrálni kezd. Szerencsére olyan hosszú ideig nem fog eltartani, hiszen ha viszonyítani kellene valamihez, hogy egy pohár bort, vagy egy tál ételt egy másodperc alatt képes megmérgezni, akkor ezt az állatot úgy nagyjából két-három percbe telhet.
Ám mégsem teszi ezt akkora erőbedobással... Elhallgatva a lubickolást, s átgondolva a helyzetet inkább idegesen odébb húzódik a tetemtől, s hagyja a francba az egészet, nem viszi magával! Elbánni velük négyen úgyse tudnának, a Vörös pedig nem fogja kockáztatni a társai életét holmi kíváncsiság miatt. Eleve fárad a társaság, s ha ezek ketten rájuk támadnak, akkor nagyjából esélyük sincs, főleg ha az egyik szépen csavarja kifele a fákat is... Mordach pedig nem bolond, s ennek fényében nem fog már semmit se tenni. Úgyhogy szép lassan Darel után megy, s mikor utolérte, odaszól.*
- Őszintén szólva semmi értelmét nem látom, hogy idehurcoljuk... Ahogy annak se, hogy további erőfeszítéseket tegyünk az ügy érdekében. A két hölgy már fárad, s Nabii hiába nem mutatja, de az esés nem tett neki jót. Négyen esélyünk sincs ezek ellen. Tény, hogy szép lenne a bundájuk, vagy a csontozatuk, de nem ér meg egy ember életet, sem azt, hogy egyikünket egy életre nyomorékká tegyék. *ekkor tekintetét a lényekre szegezi, de csak gúnyosan szemforgatva emeli vissza Darel felé* Elértük a tavat, innen már nincs messze a barlang, csak délre kell fordulnunk. Reméljük, hogy a többiek nem akadtak össze ezzel a két döggel...
*Azzal kész arra, hogy megforduljon, s hogy elhagyja a helyszínt, persze Darel nélkül nem fogja ezt tenni. Ha esetleg a hölgyek is megérkeznek ez idő alatt, s ők is kíváncsiak arra, hogy mit csinál a két lény, akkor azt még megvárja, de nekik is előadja határozottan ugyanazt, melyet Darelnek mondott.
Innentől kezdve eléggé hidegen hagyja mindkét szörny, inkább arra próbál koncentrálni, hogy a barlangot elérjék. Jó lesz végre megpihenni, s a többiekkel is találkozni, no meg van nála pár felhívás szörnyekről! Úgy látszik, hogy híre ment a rendnek ilyen hamar, vagy csak a népnek tényleg szüksége volt már olyanokra, akik megszabadítják őket "hivatalosan" is a szörnyetegektől.*
A varázsló egy Egyszerű mérgezés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a természetben előforduló bénító hatású méreggel itatódik át a kezébe vett étel vagy ital.
*Mordach fejében egy pillanatra sem fordult meg a tény, hogy a behemót esetleg visszafordulna, s rávetné magát a tetemre. Eddig is túlságosan sietett, s ha képes volt idegesen millió fát kiszedni a helyéről, meg repkedni, aztán megint alant rombolni az erdőt, akkor a Vörös igen kicsi esélyt lát arra, hogy egyáltalán tudatában van annak, hogy egy tetem fekszik nem annyira sokkal mögötte.
S jön a csobbanás... Mordach értetlenül néz először maga elé, egyrészt mert nem gondolta volna, hogy ilyen hamar elérik a tavat, másrészt igen ironikusnak és röhejesnek találja ezt az egész helyzetet, amitől őszintén szólva kezd eléggé ideges lenni. Darel felé szemforgatva pillant, majd egy enyhe szemdörzsölés és nagy sóhaj után végül elmormol egy igét. A Worf felé csak biccent egyet, hogy menjen, ő addig tartja a frontot itt hátul. Miután a férfi eltűnik mellőle, Mordach ráhelyezi mindkét kezét a tetemre, s lehunyt szemmel koncentrálni kezd. Szerencsére olyan hosszú ideig nem fog eltartani, hiszen ha viszonyítani kellene valamihez, hogy egy pohár bort, vagy egy tál ételt egy másodperc alatt képes megmérgezni, akkor ezt az állatot úgy nagyjából két-három percbe telhet.
Ám mégsem teszi ezt akkora erőbedobással... Elhallgatva a lubickolást, s átgondolva a helyzetet inkább idegesen odébb húzódik a tetemtől, s hagyja a francba az egészet, nem viszi magával! Elbánni velük négyen úgyse tudnának, a Vörös pedig nem fogja kockáztatni a társai életét holmi kíváncsiság miatt. Eleve fárad a társaság, s ha ezek ketten rájuk támadnak, akkor nagyjából esélyük sincs, főleg ha az egyik szépen csavarja kifele a fákat is... Mordach pedig nem bolond, s ennek fényében nem fog már semmit se tenni. Úgyhogy szép lassan Darel után megy, s mikor utolérte, odaszól.*
- Őszintén szólva semmi értelmét nem látom, hogy idehurcoljuk... Ahogy annak se, hogy további erőfeszítéseket tegyünk az ügy érdekében. A két hölgy már fárad, s Nabii hiába nem mutatja, de az esés nem tett neki jót. Négyen esélyünk sincs ezek ellen. Tény, hogy szép lenne a bundájuk, vagy a csontozatuk, de nem ér meg egy ember életet, sem azt, hogy egyikünket egy életre nyomorékká tegyék. *ekkor tekintetét a lényekre szegezi, de csak gúnyosan szemforgatva emeli vissza Darel felé* Elértük a tavat, innen már nincs messze a barlang, csak délre kell fordulnunk. Reméljük, hogy a többiek nem akadtak össze ezzel a két döggel...
*Azzal kész arra, hogy megforduljon, s hogy elhagyja a helyszínt, persze Darel nélkül nem fogja ezt tenni. Ha esetleg a hölgyek is megérkeznek ez idő alatt, s ők is kíváncsiak arra, hogy mit csinál a két lény, akkor azt még megvárja, de nekik is előadja határozottan ugyanazt, melyet Darelnek mondott.
Innentől kezdve eléggé hidegen hagyja mindkét szörny, inkább arra próbál koncentrálni, hogy a barlangot elérjék. Jó lesz végre megpihenni, s a többiekkel is találkozni, no meg van nála pár felhívás szörnyekről! Úgy látszik, hogy híre ment a rendnek ilyen hamar, vagy csak a népnek tényleg szüksége volt már olyanokra, akik megszabadítják őket "hivatalosan" is a szörnyetegektől.*
A varázsló egy Egyszerű mérgezés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a természetben előforduló bénító hatású méreggel itatódik át a kezébe vett étel vagy ital.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921