Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-20 16:05:55
Üzenet elküldve: 2018-09-20 16:05:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
* Lyz elég határozottan ki áll a döntése mellett, annak ellenére, hogy a többség leginkább ugyanazon a véleményen van, mint a sötételf. Shen szavai hallatán eléggé elönti a méreg. Természetesen ezt szóvá is teszi. *
- A többiek meg nyugodtan megdögölhetnek... * Veti oda félfoghegyről, mert nem akar balhézni, aminek egyetlen oka az, hogy nem akarja hátráltatni a többieket is. A fejében mindenféle faji szidalom megfordul, de hangosan nem mondja ki. Umon beszólásán, viszont Denzacknak mosolyra áll a szája, mert jogosnak véli a dolgot. Később, Denzack meglepetésére a kiáltozásokra hamar válasz is érkezik, s a sötét barlangból előkerül a két kóborló, bár ez sem sokat javít Denzack jelenlegi kedvén. Viszont nagyon furcsállja ezt az áldozatos dolgot. A fejében csak az jár, hogy kinek és ki áldozta fel ezeket a szerencsétlen állatokat. Véleménye szerint nem Eyr hívő lehetett a tettes, bár efféle szörnyű történések után, már kezd kétségessé válni számára, hogy biztonságosnak nevezhető-e még Vadvéd. Végül nem szól bele, hogy mit kezdenek magukkal a többiek, mert a két elfet se nagyon érdekli a sorsuk vagyis eddig nem sok hajlandóságot mutattak bármi erre. Lyz parancsára csak fújtat egyet, majd követi a parancsot. Nagyon feldühítette az egész helyzet, s ezen az sem segített, hogy Shen erőteljesen próbált fontoskodni, mint azt Umon szóvá is tette. *
//Dögtisztás//
* Lyz elég határozottan ki áll a döntése mellett, annak ellenére, hogy a többség leginkább ugyanazon a véleményen van, mint a sötételf. Shen szavai hallatán eléggé elönti a méreg. Természetesen ezt szóvá is teszi. *
- A többiek meg nyugodtan megdögölhetnek... * Veti oda félfoghegyről, mert nem akar balhézni, aminek egyetlen oka az, hogy nem akarja hátráltatni a többieket is. A fejében mindenféle faji szidalom megfordul, de hangosan nem mondja ki. Umon beszólásán, viszont Denzacknak mosolyra áll a szája, mert jogosnak véli a dolgot. Később, Denzack meglepetésére a kiáltozásokra hamar válasz is érkezik, s a sötét barlangból előkerül a két kóborló, bár ez sem sokat javít Denzack jelenlegi kedvén. Viszont nagyon furcsállja ezt az áldozatos dolgot. A fejében csak az jár, hogy kinek és ki áldozta fel ezeket a szerencsétlen állatokat. Véleménye szerint nem Eyr hívő lehetett a tettes, bár efféle szörnyű történések után, már kezd kétségessé válni számára, hogy biztonságosnak nevezhető-e még Vadvéd. Végül nem szól bele, hogy mit kezdenek magukkal a többiek, mert a két elfet se nagyon érdekli a sorsuk vagyis eddig nem sok hajlandóságot mutattak bármi erre. Lyz parancsára csak fújtat egyet, majd követi a parancsot. Nagyon feldühítette az egész helyzet, s ezen az sem segített, hogy Shen erőteljesen próbált fontoskodni, mint azt Umon szóvá is tette. *
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-20 12:50:41
Üzenet elküldve: 2018-09-20 12:50:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
//Umonnak//
- Ha kíváncsi leszek a véleményedre, majd felnyúlok a seggedbe és mozgatom a szádat. *válaszolja csípőből csípősen Umonnak, amiért az beszól neki. Nem is túl szépen és nem is éppen a legjobbkor.
Sheni amúgy is feszült, fél és eléggé ijedt ahhoz, hogy ne gondolkodjon sokat, ha betelik a pohár.*
- Amúgy se vagyunk haverok. *tolja még meg egy mondattal.
Persze nem a legjobbkor esnek egymásnak, de a kukacarcú szerzetes pálfordulása nagyon rosszkor jött most. Sértésének semmi alapja nincs, a hegyesfülű csal tartani akarja a lelket Lyzben és segíteni őt a kemény döntések közben.
Nem veszi le a tekintetét Umonról, még a nyíl is feljebb kerül újra, s ha minden igaz, ő zárja a sort, így könnyedén nyilat repíthetne a hátába később.
Elege van abból, hogy gyengének tartják, hogy lenézik. Az erődben Énmegleon, az óriás csaj és még sokan lenézték és semmibe vették, egyedül Lyzi az, aki lát benne valamit és ez eléggé kezdi kikezdeni a most amúgy sem kötél idegeit. Erre most Umon is kezdi. Aki ugyan eddig is félelmetes figura volt, most meg aztán ellenszenves is lett egy csapásra.*
//Dögtisztás//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
//Umonnak//
- Ha kíváncsi leszek a véleményedre, majd felnyúlok a seggedbe és mozgatom a szádat. *válaszolja csípőből csípősen Umonnak, amiért az beszól neki. Nem is túl szépen és nem is éppen a legjobbkor.
Sheni amúgy is feszült, fél és eléggé ijedt ahhoz, hogy ne gondolkodjon sokat, ha betelik a pohár.*
- Amúgy se vagyunk haverok. *tolja még meg egy mondattal.
Persze nem a legjobbkor esnek egymásnak, de a kukacarcú szerzetes pálfordulása nagyon rosszkor jött most. Sértésének semmi alapja nincs, a hegyesfülű csal tartani akarja a lelket Lyzben és segíteni őt a kemény döntések közben.
Nem veszi le a tekintetét Umonról, még a nyíl is feljebb kerül újra, s ha minden igaz, ő zárja a sort, így könnyedén nyilat repíthetne a hátába később.
Elege van abból, hogy gyengének tartják, hogy lenézik. Az erődben Énmegleon, az óriás csaj és még sokan lenézték és semmibe vették, egyedül Lyzi az, aki lát benne valamit és ez eléggé kezdi kikezdeni a most amúgy sem kötél idegeit. Erre most Umon is kezdi. Aki ugyan eddig is félelmetes figura volt, most meg aztán ellenszenves is lett egy csapásra.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-20 06:31:08
Üzenet elküldve: 2018-09-20 06:31:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Kapkodja tekintetét a közeledő Shen és Lyz között, kiáltására egyelőre válasz nem érkezik. Pillanatokon belül változik az arca, mi előbb még tanácstalan és aggódó volt, most lassan megkeményedik és kifejezéstelen lesz.*
- Nem terveztem bemenni. Ő döntésük. *Suttogja épp annyira hangosan, hogy azt még a többiek is hallják.* Ez hát a döntés. *Bólint határozottan. Denzack is megerősíti, amit gondol, nem érdekli már az erdő és a tisztás, lassan Valea felé indul, mert láthatóan a nő még tanácstalan. Lehet, hogy "meg kell győzni".*
- Nem várunk meg senkit Val! *Sziszegi, mikor kissé közelebb ér, de időközben szerencsére a barlang bejáratától nem messze megérkezik a várva várt, vagy inkább meglepő válasz.*
- Nem nyúlok. *Morogja, eszem ágában sincs felmászni a kupac tetejére. Újabb arculcsapásként érik Medve szavai. Lám, lassan egyetlen barátja is párra talál, s itt hagyja őt. A két kezükkel felépített erdei laknak már nincs jelentősége. Így nincs. Fogait összeszorítja, s arcgödrei mozgásba kezdenek, ahogy csuklya alatti arcára festett stigmák tánca is haragos színezetet ölt. Ha a többiek látnák, villámló tekintettel találkoznának, így csak feszült testtartását figyelhetik meg.*
~ S, lám, a barna csuhás egyedül marad... ~ *Hallatszik belülről a mélyről jövő kuncogás.*
~ Kussolj! ~ *Tétován rázza meg a fejét, mert a hangot már régen hallotta, átkos fele nyilvánvalóan ébredezik.*
- Gyere. Elhangzott az utasítás! *Ha Valea tétovázna, kezét nyújtja felé. Ha tovább tétovázik, s nem indul, maga után húzza. Semmi sem érdekli már. A parancs, az parancs. Az már más kérdés, hogy mit gondol, az érzelemmentes megnyilvánulásról és a csodás találkozásról, mely annyira nyilvánvalóan nem is volt csodás. Egy ölelésnek azért örült volna, még ha oly bűzlő és retkes is. Valójában arra gondol, hogy valószínűleg, amilyen most kívül, úgy tartják mások belül is. Lelkét megacélozva indul a többiek után. Persze azért Shennek nem átall hozzáfűzni nagy kegyes egyetértéséhez:*
- Elég nekem egy főnök, kis haver. Semmi szüksége a nyalizásodra! Felnőtt nő. *Gúnyos mosolyra húzódik a szája, ezt kivételesen láttatni is akarja, így engedi, hogy a csuklya alól fekete hálóval borított arca is elővillanjon.* Arra sem *sziszegi* hogy kétszer halljam ugyanazt a mondatot. *Horkanva felröhög menet közben. Amit a többiek már nem látnak az a kétségbeesett és meglepett arca, mi véleménye után következik.
~ Takarodj belőlem! ~ Ijedt tekintete hosszú idő után is megmarad, ahogy ökölbe szorított keze sem enged, körmei lassan árkot vájnak tenyerébe.*
//Dögtisztás//
*Kapkodja tekintetét a közeledő Shen és Lyz között, kiáltására egyelőre válasz nem érkezik. Pillanatokon belül változik az arca, mi előbb még tanácstalan és aggódó volt, most lassan megkeményedik és kifejezéstelen lesz.*
- Nem terveztem bemenni. Ő döntésük. *Suttogja épp annyira hangosan, hogy azt még a többiek is hallják.* Ez hát a döntés. *Bólint határozottan. Denzack is megerősíti, amit gondol, nem érdekli már az erdő és a tisztás, lassan Valea felé indul, mert láthatóan a nő még tanácstalan. Lehet, hogy "meg kell győzni".*
- Nem várunk meg senkit Val! *Sziszegi, mikor kissé közelebb ér, de időközben szerencsére a barlang bejáratától nem messze megérkezik a várva várt, vagy inkább meglepő válasz.*
- Nem nyúlok. *Morogja, eszem ágában sincs felmászni a kupac tetejére. Újabb arculcsapásként érik Medve szavai. Lám, lassan egyetlen barátja is párra talál, s itt hagyja őt. A két kezükkel felépített erdei laknak már nincs jelentősége. Így nincs. Fogait összeszorítja, s arcgödrei mozgásba kezdenek, ahogy csuklya alatti arcára festett stigmák tánca is haragos színezetet ölt. Ha a többiek látnák, villámló tekintettel találkoznának, így csak feszült testtartását figyelhetik meg.*
~ S, lám, a barna csuhás egyedül marad... ~ *Hallatszik belülről a mélyről jövő kuncogás.*
~ Kussolj! ~ *Tétován rázza meg a fejét, mert a hangot már régen hallotta, átkos fele nyilvánvalóan ébredezik.*
- Gyere. Elhangzott az utasítás! *Ha Valea tétovázna, kezét nyújtja felé. Ha tovább tétovázik, s nem indul, maga után húzza. Semmi sem érdekli már. A parancs, az parancs. Az már más kérdés, hogy mit gondol, az érzelemmentes megnyilvánulásról és a csodás találkozásról, mely annyira nyilvánvalóan nem is volt csodás. Egy ölelésnek azért örült volna, még ha oly bűzlő és retkes is. Valójában arra gondol, hogy valószínűleg, amilyen most kívül, úgy tartják mások belül is. Lelkét megacélozva indul a többiek után. Persze azért Shennek nem átall hozzáfűzni nagy kegyes egyetértéséhez:*
- Elég nekem egy főnök, kis haver. Semmi szüksége a nyalizásodra! Felnőtt nő. *Gúnyos mosolyra húzódik a szája, ezt kivételesen láttatni is akarja, így engedi, hogy a csuklya alól fekete hálóval borított arca is elővillanjon.* Arra sem *sziszegi* hogy kétszer halljam ugyanazt a mondatot. *Horkanva felröhög menet közben. Amit a többiek már nem látnak az a kétségbeesett és meglepett arca, mi véleménye után következik.
~ Takarodj belőlem! ~ Ijedt tekintete hosszú idő után is megmarad, ahogy ökölbe szorított keze sem enged, körmei lassan árkot vájnak tenyerébe.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-19 22:00:10
Üzenet elküldve: 2018-09-19 22:00:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
//Erdei lak//
* A lovaknak nagyon nem tetszik, hogy az elf menteni próbálja őket, amivel csak egyre növelik a kételyt Ishalában, hogy mennyire jó ötlet kikötni őket. Igyekeznek eltépni a kantárokat, hogy menekülhessenek, miközben Ish hátán feláll a szőr a farkasok vonyításától, szó szerint. Szinte érzi, ahogy végigfut a libabőr a gerincén, és akkor megtörténik az, amitől a legjobban tartott. Az egyik ló, méghozzá Gránit elszakítja a szíjat. *
- Ne! * Szakad fel a kiáltás az ezüst hajú fiúból, aki ösztönösen megiramodik az állat után, de pár lépés után beugrik neki Pycta arca, ahogy biztosította, hogy ez az új otthona. Lyz, ahogy figyeli őt, miközben a célzását fejleszti. Megtorpan alig egy, vagy két méterre a lovaktól, és figyeli, ahogy az utolsó emlék eltűnik a sűrűben, ami régi életéhez kötötte. Valószínűleg az arcán pörögnének a könnycseppek, ha nem lenne most ilyen elszánt. Dühösen néz, de a határozottság világít tekintetéből.*
- Ishala Hietzyl, megígérted a többieknek, hogy vigyázol az állatokra! * Figyelmezteti magát, ahogy hátralép, hogy továbbra is a lovak közelében maradhasson. Ahogy közeledik, gyorsan meg is fordul, mert a megvadult és pánikoló állatok közelébe nem kíván háttal betérni. Inkább előveszi íját, és egy nyilat illesztene az idegre, ha nem lett volna a tegez Gránit oldalán. Most körbenéz, hogy valamelyik lovon talál-e nyilat, vagy bármit, de arra is felkészült, hogy ha kell, akkor az íjjal csapja agyon azt az állatot, amelyik megpróbál az ő védelme alatt álló lovak életére törni. *
//Erdei lak//
* A lovaknak nagyon nem tetszik, hogy az elf menteni próbálja őket, amivel csak egyre növelik a kételyt Ishalában, hogy mennyire jó ötlet kikötni őket. Igyekeznek eltépni a kantárokat, hogy menekülhessenek, miközben Ish hátán feláll a szőr a farkasok vonyításától, szó szerint. Szinte érzi, ahogy végigfut a libabőr a gerincén, és akkor megtörténik az, amitől a legjobban tartott. Az egyik ló, méghozzá Gránit elszakítja a szíjat. *
- Ne! * Szakad fel a kiáltás az ezüst hajú fiúból, aki ösztönösen megiramodik az állat után, de pár lépés után beugrik neki Pycta arca, ahogy biztosította, hogy ez az új otthona. Lyz, ahogy figyeli őt, miközben a célzását fejleszti. Megtorpan alig egy, vagy két méterre a lovaktól, és figyeli, ahogy az utolsó emlék eltűnik a sűrűben, ami régi életéhez kötötte. Valószínűleg az arcán pörögnének a könnycseppek, ha nem lenne most ilyen elszánt. Dühösen néz, de a határozottság világít tekintetéből.*
- Ishala Hietzyl, megígérted a többieknek, hogy vigyázol az állatokra! * Figyelmezteti magát, ahogy hátralép, hogy továbbra is a lovak közelében maradhasson. Ahogy közeledik, gyorsan meg is fordul, mert a megvadult és pánikoló állatok közelébe nem kíván háttal betérni. Inkább előveszi íját, és egy nyilat illesztene az idegre, ha nem lett volna a tegez Gránit oldalán. Most körbenéz, hogy valamelyik lovon talál-e nyilat, vagy bármit, de arra is felkészült, hogy ha kell, akkor az íjjal csapja agyon azt az állatot, amelyik megpróbál az ő védelme alatt álló lovak életére törni. *
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-19 00:50:45
Üzenet elküldve: 2018-09-19 00:50:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Nagyon menne már, bárhol szívesebben volna, mint itt. Ez a hely, a környezet, a dögök, mind olyan tényezők, amelyekhez egyáltalán nem szeretné, hogy köze legyen. Egyetlen ok van, amiért még nem futott világgá és az Lyzi. Idegesen forgatja tekintetét, az nyíl a húron marad, de már nem feszíti, viszont bármikor képes volna egy pillanat alatt lőni.*
- Akkor remélem, boldog vagy. *sziszegi vissza villanó szemekkel Jayzionnak. Valahogy őt nem boldogítja, hogy szinte reszket a félelemtől. Ostoba mind, aki bement oda a barlangba, de Umon is ostoba, hogy ott álldogál egy halom hulla tetején. Abszurdum.*
- Vegyél vissza, haver. Lyz csak azt akarja, hogy ne dögöljünk meg itt. Vedd már észre magad! *szól rá a füstösképűre, amikor az nekiesik Lyznek, mert ép ésszel döntött a távozás mellett. Állítólag ők jóban vannak, erre most lekegyetlenezi, csak mert nem akarja, hogy mit ott vesszenek.*
- Lehet, hogy később hálás leszel neki, de mégis neki kell együtt élni a döntéssel. *szúrja még oda és szomorú-kedves pillantást vált az említett vezérrel.
Most sajnos nincs semmi szellemes megjegyzése vagy tréfája, amivel oldani tudná a helyzetet, mert elért odáig, hogy már semmi sem volna képes ezt a szituációt oldani.*
- Ne legyél bolond, Vali. Ha nem jönnek ki, meddig várnál? És ha tényleg jönnek a ragadozók. Ez itt Erdőmélye. *néz sokkal barátságosabban a lányra. Megérti az érzéseit, meg minden, de azzal senkinek se segít, ha ő is a dögök közé kerül.
Amikor az elf lány bekiabál a barlangba, csak a fejét csóválja, úgy érzi hasztalan próbálkozás.
Aztán valami történik és Sheni megkönnyebbülten hallja, hogy válasz érkezik bentről. Közelebb lép a bejárathoz és Lyzhez, gyenge kis mosollyal próbálva tartani a lelket a minden lehetőségre kész elf erdőhercegnőben. Aztán mindketten megjelennek és némi magyarázattal szolgálnak az eseményekre, de a hegyesfülű íjász nem nagyon figyel már arra, mert most már tényleg nincs semmi, ami visszatarthatná őket.*
- Annak. Na húzzunk innen. *válaszol Lyznek, még a kezét is megfogja, hogy úgy noszogassa.*
- Menjenek, ha menni akarnak, mi induljunk. *mondja még, amikor Medve és Sythra kerülni akarnak, de ő sem érti, mi végre akarnak kerülni és merre. De most már ott vannak és végre mehetnek, ne ezen akadjanak fel újra.*
- Igenis, kapitány. *biccent katonásan és ha mindenki elindult, zárva a sort, figyelve mögéjük és íjjal biztosítva a rugalmas elszakadást megindul a csapat után és közben erősen hálálkodik az Erdei Kísértetnek, amiért hagyja őket innen ép bőrrel lelépni.*
//Dögtisztás//
*Nagyon menne már, bárhol szívesebben volna, mint itt. Ez a hely, a környezet, a dögök, mind olyan tényezők, amelyekhez egyáltalán nem szeretné, hogy köze legyen. Egyetlen ok van, amiért még nem futott világgá és az Lyzi. Idegesen forgatja tekintetét, az nyíl a húron marad, de már nem feszíti, viszont bármikor képes volna egy pillanat alatt lőni.*
- Akkor remélem, boldog vagy. *sziszegi vissza villanó szemekkel Jayzionnak. Valahogy őt nem boldogítja, hogy szinte reszket a félelemtől. Ostoba mind, aki bement oda a barlangba, de Umon is ostoba, hogy ott álldogál egy halom hulla tetején. Abszurdum.*
- Vegyél vissza, haver. Lyz csak azt akarja, hogy ne dögöljünk meg itt. Vedd már észre magad! *szól rá a füstösképűre, amikor az nekiesik Lyznek, mert ép ésszel döntött a távozás mellett. Állítólag ők jóban vannak, erre most lekegyetlenezi, csak mert nem akarja, hogy mit ott vesszenek.*
- Lehet, hogy később hálás leszel neki, de mégis neki kell együtt élni a döntéssel. *szúrja még oda és szomorú-kedves pillantást vált az említett vezérrel.
Most sajnos nincs semmi szellemes megjegyzése vagy tréfája, amivel oldani tudná a helyzetet, mert elért odáig, hogy már semmi sem volna képes ezt a szituációt oldani.*
- Ne legyél bolond, Vali. Ha nem jönnek ki, meddig várnál? És ha tényleg jönnek a ragadozók. Ez itt Erdőmélye. *néz sokkal barátságosabban a lányra. Megérti az érzéseit, meg minden, de azzal senkinek se segít, ha ő is a dögök közé kerül.
Amikor az elf lány bekiabál a barlangba, csak a fejét csóválja, úgy érzi hasztalan próbálkozás.
Aztán valami történik és Sheni megkönnyebbülten hallja, hogy válasz érkezik bentről. Közelebb lép a bejárathoz és Lyzhez, gyenge kis mosollyal próbálva tartani a lelket a minden lehetőségre kész elf erdőhercegnőben. Aztán mindketten megjelennek és némi magyarázattal szolgálnak az eseményekre, de a hegyesfülű íjász nem nagyon figyel már arra, mert most már tényleg nincs semmi, ami visszatarthatná őket.*
- Annak. Na húzzunk innen. *válaszol Lyznek, még a kezét is megfogja, hogy úgy noszogassa.*
- Menjenek, ha menni akarnak, mi induljunk. *mondja még, amikor Medve és Sythra kerülni akarnak, de ő sem érti, mi végre akarnak kerülni és merre. De most már ott vannak és végre mehetnek, ne ezen akadjanak fel újra.*
- Igenis, kapitány. *biccent katonásan és ha mindenki elindult, zárva a sort, figyelve mögéjük és íjjal biztosítva a rugalmas elszakadást megindul a csapat után és közben erősen hálálkodik az Erdei Kísértetnek, amiért hagyja őket innen ép bőrrel lelépni.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-18 22:17:51
Üzenet elküldve: 2018-09-18 22:17:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Annak örül, hogy legalább egyiküket megtalálták, de be, a barlangba biztosan nem engedi egyiküket sem, ha rajta múlik. Felkészületlenül vannak egy ilyen próbálkozáshoz. Végighallgatja, hogy Umon miért maradt itt kinn, de továbbra is feszült amiatt, hogy a másik kettő bement. Láthatóan nem arat osztatlan sikert azzal, hogy visszafordítaná a csapatot, de pillanatnyilag azt érzi, hogy nem a népszerűségét kell karbantartania, hanem menteni, akit lehet. Elegendő, csak ezekre a kupacokra néznie. Valaminek a kellős közepébe sétáltak bele érzése szerint, és innen nagyon gyorsan szeretne elmenni. Shen szavai támogatják csupán, minden fájdalom ellenére is. Majd megszakad a szíve, sosem kellett még ilyen döntést hoznia. Emellett még Denzack dörmögését is elcsípi. Hálátlanok az elf fülek, mikor legjobb volna meg sem hallani a hasonló csalódott mondatokat. Persze, hogy elbizonytalanodik, amikor minden társa ellene van, de itt most ő dönt. Annak ellenére is tartja magát, hogy legjobb barátja kegyetlennek tartja, Umon ordibálni kezd, Vali maradna, és egyedül, csak Shen támogatja.*
- Igen, itt! Ha nem jönnek elő pár pillanaton belül. Nincs vita.*szól határozottan.* Vigyázunk egymásra, de vaksötét barlangba sétálni, minden nélkül, nem épeszű gondolat. Bármi csinálta ezeket *int a gondosan szétválogatott kupacok felé.* itt tanyázhat, és nem szeretném megismerni.
*Nem sokkal később, meg is érkeznek a hangok, amiket vártak. Elhaló szavak, mégis megörül, hogy a két elveszett bárány az. Így semmi szükség egyéb parancsra.*
- Erdőszellemnek hála. *sóhajt, s áthatóan megkönnyebbül. Arcán sem tükröződik annyi gondterhelt vonás, de nem múlik el a mehetnék. Nem jól vannak itt. Menniük kellene nagyon gyorsan. El innen.*
-Sythra, Medve? Ha minden rendben, induljunk, majd az erődben mindent megbeszélünk *adja ki végül, s felettébb csodálkozik, amikor azok ketten külön akarnak menni. *
- Biztosan kerültök? Minden rendben?
*Örül voltaképp, hogy Medve elmondja, mit láttak bent a barlangban, de csak megerősíti mehetnékjében.*
- Ne menjetek külön, Syth rossz bőrben van, igyekezzünk. Utánam gyertek, aztán Umon, Valea, Jayzion, Shen. *Mutogatja is, hogy hogyan jöjjenek, majdnem párban. Egymást védve.*
- Nincs kifogás, indulás. A többit az erődben megbeszéljük.
* Indulófélben lép az ösvény felé visszafelé, de előtte még a szokásos kört lefutja.*
- Figyeljetek, fegyvert a kézbe, és minél kevesebb zajt!
//Dögtisztás//
*Annak örül, hogy legalább egyiküket megtalálták, de be, a barlangba biztosan nem engedi egyiküket sem, ha rajta múlik. Felkészületlenül vannak egy ilyen próbálkozáshoz. Végighallgatja, hogy Umon miért maradt itt kinn, de továbbra is feszült amiatt, hogy a másik kettő bement. Láthatóan nem arat osztatlan sikert azzal, hogy visszafordítaná a csapatot, de pillanatnyilag azt érzi, hogy nem a népszerűségét kell karbantartania, hanem menteni, akit lehet. Elegendő, csak ezekre a kupacokra néznie. Valaminek a kellős közepébe sétáltak bele érzése szerint, és innen nagyon gyorsan szeretne elmenni. Shen szavai támogatják csupán, minden fájdalom ellenére is. Majd megszakad a szíve, sosem kellett még ilyen döntést hoznia. Emellett még Denzack dörmögését is elcsípi. Hálátlanok az elf fülek, mikor legjobb volna meg sem hallani a hasonló csalódott mondatokat. Persze, hogy elbizonytalanodik, amikor minden társa ellene van, de itt most ő dönt. Annak ellenére is tartja magát, hogy legjobb barátja kegyetlennek tartja, Umon ordibálni kezd, Vali maradna, és egyedül, csak Shen támogatja.*
- Igen, itt! Ha nem jönnek elő pár pillanaton belül. Nincs vita.*szól határozottan.* Vigyázunk egymásra, de vaksötét barlangba sétálni, minden nélkül, nem épeszű gondolat. Bármi csinálta ezeket *int a gondosan szétválogatott kupacok felé.* itt tanyázhat, és nem szeretném megismerni.
*Nem sokkal később, meg is érkeznek a hangok, amiket vártak. Elhaló szavak, mégis megörül, hogy a két elveszett bárány az. Így semmi szükség egyéb parancsra.*
- Erdőszellemnek hála. *sóhajt, s áthatóan megkönnyebbül. Arcán sem tükröződik annyi gondterhelt vonás, de nem múlik el a mehetnék. Nem jól vannak itt. Menniük kellene nagyon gyorsan. El innen.*
-Sythra, Medve? Ha minden rendben, induljunk, majd az erődben mindent megbeszélünk *adja ki végül, s felettébb csodálkozik, amikor azok ketten külön akarnak menni. *
- Biztosan kerültök? Minden rendben?
*Örül voltaképp, hogy Medve elmondja, mit láttak bent a barlangban, de csak megerősíti mehetnékjében.*
- Ne menjetek külön, Syth rossz bőrben van, igyekezzünk. Utánam gyertek, aztán Umon, Valea, Jayzion, Shen. *Mutogatja is, hogy hogyan jöjjenek, majdnem párban. Egymást védve.*
- Nincs kifogás, indulás. A többit az erődben megbeszéljük.
* Indulófélben lép az ösvény felé visszafelé, de előtte még a szokásos kört lefutja.*
- Figyeljetek, fegyvert a kézbe, és minél kevesebb zajt!
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-17 18:43:50
Üzenet elküldve: 2018-09-17 18:43:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*A Dögtisztás zsongása továbbra is hasonló túlvilági áriát játszik, melyben legyek az egyedüli zenészek. A csapat vezére indulás mellett dönt, így együttes erővel kiálthatnak be társaik után. Egy ideig nem jön válasz, semmi szó, sem zaj, semmi, még léptek kongása sem, majd egy halk, a kijárathoz érve már szinte elhaló kiáltás hallatszik. Medve az.*
-Megyünk!
*Szól, majd pár percen belül megjelenik ő is, kissé megrendültebben, mint tőle az megszokható, de azért nem rémülten, és Sythra is, ő egészen megviseltnek látszik, tekintetével kerüli is a halmokat.*
-Ez egy áldozat.
*Mondja a férfi.*
-A barlang üres, de rajzok vannak a falon, emberekre vadászó állatoknak áldoztak.
*Umonra veti tekintetét.*
-Nehogy megmozdítsd a zászlót!
*Szól rá, összeráncolt szemöldökkel néz a csapatra.*
-Menjünk vissza, de ha nem bánjátok, kicsit kerülnénk.
*Talán jól esne neki pár szót beszélni Sythrával is, aki talán csak a helyzet sokkja miatt, talán egyéb érzelmektől vezérelve, elsőre nem is tiltakozik egy fél órás kerülő ellen.*
-Menjünk!
*Kéri Sythra is arcát eltakarva, majd hozzáteszi halkan.*
-Nem akarok ide visszajönni.
*Hogy ki tehette ezt az egészet, nos az titok marad, egyelőre, a csapat pedig egyelőre nem tűnik úgy, hogy kutakodna esetleges újabb nyomok után.*
//Erdei lak//
*Az élők gyakran hibáznak. Sokak megjegyzik, hogy hiba volt elvenni egy nőt, miután úgy igazán megismerik a "kedves" mamát, mások megijednek akkor is, ha a feléjük közeledő kéz csak egy baráti karlendítés volna, megint mások igyekeznek eltépni a kötőféket, mikor ez lenne az egyetlen módja a túlélésnek. Ahogyan a vonyítások egyre közelebb érnek, úgy nyugtalanodnak a lovak is, aztán egyikük kitör a körből. Gesztenyebarna far távolodik el a csapattól, elég gyorsan ahhoz, hogy Ishala csak szemmel tudja követni. Rémült. Gránit nem egy gyenge, netán berezelős fajta, de mégis, egy farkasfalka vonyítása elég lehet bármelyik lónak, aki nem szolgált meg két háborút. A tisztás szélén árnyak jelennek meg, farkasok követik a pont előlük menekülő lovat úgy, hogy ne lépjenek ki a sűrűből, mikor pedig beérik, mintha még néhány kékes-fehéres villanás is látszana a távolból átszűrődve az erdő növényzetén. Ha Ishala siet, talán eddigre már egy másik lovon lehet, de ahogyan a farkasok nem akartak a lovakra támadni, míg azok együtt voltak, talán az elfnek is megfontolandó döntés, hogy Gránit megmentésére indul-e, már ha még nem késő.*
// Dögtisztás //
*A Dögtisztás zsongása továbbra is hasonló túlvilági áriát játszik, melyben legyek az egyedüli zenészek. A csapat vezére indulás mellett dönt, így együttes erővel kiálthatnak be társaik után. Egy ideig nem jön válasz, semmi szó, sem zaj, semmi, még léptek kongása sem, majd egy halk, a kijárathoz érve már szinte elhaló kiáltás hallatszik. Medve az.*
-Megyünk!
*Szól, majd pár percen belül megjelenik ő is, kissé megrendültebben, mint tőle az megszokható, de azért nem rémülten, és Sythra is, ő egészen megviseltnek látszik, tekintetével kerüli is a halmokat.*
-Ez egy áldozat.
*Mondja a férfi.*
-A barlang üres, de rajzok vannak a falon, emberekre vadászó állatoknak áldoztak.
*Umonra veti tekintetét.*
-Nehogy megmozdítsd a zászlót!
*Szól rá, összeráncolt szemöldökkel néz a csapatra.*
-Menjünk vissza, de ha nem bánjátok, kicsit kerülnénk.
*Talán jól esne neki pár szót beszélni Sythrával is, aki talán csak a helyzet sokkja miatt, talán egyéb érzelmektől vezérelve, elsőre nem is tiltakozik egy fél órás kerülő ellen.*
-Menjünk!
*Kéri Sythra is arcát eltakarva, majd hozzáteszi halkan.*
-Nem akarok ide visszajönni.
*Hogy ki tehette ezt az egészet, nos az titok marad, egyelőre, a csapat pedig egyelőre nem tűnik úgy, hogy kutakodna esetleges újabb nyomok után.*
//Erdei lak//
*Az élők gyakran hibáznak. Sokak megjegyzik, hogy hiba volt elvenni egy nőt, miután úgy igazán megismerik a "kedves" mamát, mások megijednek akkor is, ha a feléjük közeledő kéz csak egy baráti karlendítés volna, megint mások igyekeznek eltépni a kötőféket, mikor ez lenne az egyetlen módja a túlélésnek. Ahogyan a vonyítások egyre közelebb érnek, úgy nyugtalanodnak a lovak is, aztán egyikük kitör a körből. Gesztenyebarna far távolodik el a csapattól, elég gyorsan ahhoz, hogy Ishala csak szemmel tudja követni. Rémült. Gránit nem egy gyenge, netán berezelős fajta, de mégis, egy farkasfalka vonyítása elég lehet bármelyik lónak, aki nem szolgált meg két háborút. A tisztás szélén árnyak jelennek meg, farkasok követik a pont előlük menekülő lovat úgy, hogy ne lépjenek ki a sűrűből, mikor pedig beérik, mintha még néhány kékes-fehéres villanás is látszana a távolból átszűrődve az erdő növényzetén. Ha Ishala siet, talán eddigre már egy másik lovon lehet, de ahogyan a farkasok nem akartak a lovakra támadni, míg azok együtt voltak, talán az elfnek is megfontolandó döntés, hogy Gránit megmentésére indul-e, már ha még nem késő.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-11 00:44:12
Üzenet elküldve: 2018-09-11 00:44:12
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Kifejezetten örül neki, hogy Lyzendra végre szóvá teszi Shen komolyságát, ami nagyjából az elején volt szórakoztató, most már inkább idegőrlő Valea szemében egy ilyen feszült pillanatban. Megnyugtatja kissé, hogy ezzel nincs egyedül, de több gondolatot ez nem is érdemel. Igen, hasonlóképpen érez, mint a többiek, számára is szokatlan, hogy két napfényhez szokott minden további nélkül beveti magát egy sötét, feltehetően veszélyes barlangba. Ettől függetlenül most nem ért egyet a vezéri utasítással, bár érthetőnek találja, ha maga is végig gondolja, de igazság érzete nem engedi, hogy csak úgy magukra hagyják őket.*
- Tessék? Nem mehetünk csak úgy el, és hagyhatjuk itt őket!
*Eltökélten néz fajtársára, miközben lassan elengedi megfeszült izmait ahogy a nyugtalanító érzés is enyhül. Arcának vonásai megkeményednek, de nem a haragtól, hanem a tehetetlenségtől és az elkeserítő szituációtól. Minduntalan a nyílás felé vándorol tekintete, alkalmanként pedig Umonra és Lyzre.*
- Várjuk meg, hátha hallották.
*Kérdőn a többiekre pillant, de nem azért, mert saját döntésében kételkedne, csak a reakciójukra kíváncsi. Persze abban biztos, hogy Shen'erielnek lesz valami szellemesnek szánt megjegyzése, ami most bizonyosan csak a vérnyomását fogja megsegíteni, de semmi mást. Bizony elkeseríti, hogy ilyen könnyen lemondtak kettejükről, és hiába a józan esze, de nem viszi rá a lélek, hogy ő is ilyen könnyen feladja.*
- Én megvárom őket.
*Jelenti ki határozottan, hangjával egyértelműen a többiek tudtára adva, hogy nem vár győzködést.*
- Induljatok nyugodtan.
*Szinte alig mondja ki és határozott léptekkel elindul a barlang irányába, lehetőleg fürgén, hogy senkinek ne legyen alkalma megakadályozni abban. Semmiképpen sem szeretné, ha miatta a többiek bajba kerülnének, ezt viszont nem hagyhatja annyiban. A bejáratot fürkészi, felkészülten pásztázva a sötétséget, hogy esetleg mást pillant meg a páros ismerős arca helyett. Kezeivel tölcsért formálva szája előtt szólal meg hangosan.*
- SYTHRA! HALLASZ?! GYERTEK KI MOST!
*Aztán elhallgat, kíváncsian fülel, hogy érkezik-e valami válasz, közben kezei fegyvereire csúsznak.*
// Dögtisztás //
*Kifejezetten örül neki, hogy Lyzendra végre szóvá teszi Shen komolyságát, ami nagyjából az elején volt szórakoztató, most már inkább idegőrlő Valea szemében egy ilyen feszült pillanatban. Megnyugtatja kissé, hogy ezzel nincs egyedül, de több gondolatot ez nem is érdemel. Igen, hasonlóképpen érez, mint a többiek, számára is szokatlan, hogy két napfényhez szokott minden további nélkül beveti magát egy sötét, feltehetően veszélyes barlangba. Ettől függetlenül most nem ért egyet a vezéri utasítással, bár érthetőnek találja, ha maga is végig gondolja, de igazság érzete nem engedi, hogy csak úgy magukra hagyják őket.*
- Tessék? Nem mehetünk csak úgy el, és hagyhatjuk itt őket!
*Eltökélten néz fajtársára, miközben lassan elengedi megfeszült izmait ahogy a nyugtalanító érzés is enyhül. Arcának vonásai megkeményednek, de nem a haragtól, hanem a tehetetlenségtől és az elkeserítő szituációtól. Minduntalan a nyílás felé vándorol tekintete, alkalmanként pedig Umonra és Lyzre.*
- Várjuk meg, hátha hallották.
*Kérdőn a többiekre pillant, de nem azért, mert saját döntésében kételkedne, csak a reakciójukra kíváncsi. Persze abban biztos, hogy Shen'erielnek lesz valami szellemesnek szánt megjegyzése, ami most bizonyosan csak a vérnyomását fogja megsegíteni, de semmi mást. Bizony elkeseríti, hogy ilyen könnyen lemondtak kettejükről, és hiába a józan esze, de nem viszi rá a lélek, hogy ő is ilyen könnyen feladja.*
- Én megvárom őket.
*Jelenti ki határozottan, hangjával egyértelműen a többiek tudtára adva, hogy nem vár győzködést.*
- Induljatok nyugodtan.
*Szinte alig mondja ki és határozott léptekkel elindul a barlang irányába, lehetőleg fürgén, hogy senkinek ne legyen alkalma megakadályozni abban. Semmiképpen sem szeretné, ha miatta a többiek bajba kerülnének, ezt viszont nem hagyhatja annyiban. A bejáratot fürkészi, felkészülten pásztázva a sötétséget, hogy esetleg mást pillant meg a páros ismerős arca helyett. Kezeivel tölcsért formálva szája előtt szólal meg hangosan.*
- SYTHRA! HALLASZ?! GYERTEK KI MOST!
*Aztán elhallgat, kíváncsian fülel, hogy érkezik-e valami válasz, közben kezei fegyvereire csúsznak.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-10 14:16:41
Üzenet elküldve: 2018-09-10 14:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
* Figyelmesen hallgatja végig Umon magyarázatát, amit nem talál túlzottan kielégítőnek, mert nem sok embert ismer, aki ilyen csekélység miatt mászna egy rakást hulla közé, de nem firtatja tovább a dolog, még ha úgy is gondolja, hogy valamiféle fétise van csuklyás barátjuknak. A szarvasos történet elég hihetetlennek tűnik Denzack számára, de mivel többen is megerősítették ezt a dolgot, így kénytelen elhinni. Fogalma sincs, hogy mi csalta ide őket, de szinte biztos benne, hogy ez nem történhetett véletlen. Majd Shen visszaszúrására is válaszol a sötételf. *
- Igen, sokkal jobb. Egyébként bolondnak tartanálak, ha nem félnél.
* Denzacnak egy sejtelmes mosoly húzódik a szája szélére, már nem azért, mert sántikál valamiben, hanem egyszerűen csak így tud mosolyogni. Viszont Lyz parancsa hallatán, szinte egyszerre szólal fel Umonnal. *
- Micsoda!?
* Alaposan meghökken a sötételf, majd csak tétlenül, kissé borúsan figyel a tehetetlenül kiabáló Umon felé. Ez a borúság mellett még igencsak ideges is, mert nem képes elfogadni ezt a döntést. *
- És még én vagyok kegyetlen.
* Dörmögi halkan az orra alatt. Jól tudja, hogy ha most itt hagyják őket, akkor jó eséllyel nem élik túl. Érzi, hogy Shen nagyon is örül neki, hogy nem kell vásárra vinnie a bőrét a társaiért, pedig, ha rajtuk nem segítenek, akkor a többieken miért kéne, legalábbis így vélekedik Denzack. Bár nem igazán ismerte a két bennragadt tagot, de míg Vadvédben tartózkodott, azt tanulta meg, hogy a bajtársak védelme mindennél fontosabb, de úgy tűnik, ezt elfelejtheti és visszatérhet a "csak én vagyok" szabályhoz. *
- Akkor jobb lenne sietni, mielőtt ez a sok dög idevonzza az erdő összes ragadozóját.
* Lyzre vet dacos pillantásokat, s várja, hogy indulásra intse a csapatot. *
//Dögtisztás//
* Figyelmesen hallgatja végig Umon magyarázatát, amit nem talál túlzottan kielégítőnek, mert nem sok embert ismer, aki ilyen csekélység miatt mászna egy rakást hulla közé, de nem firtatja tovább a dolog, még ha úgy is gondolja, hogy valamiféle fétise van csuklyás barátjuknak. A szarvasos történet elég hihetetlennek tűnik Denzack számára, de mivel többen is megerősítették ezt a dolgot, így kénytelen elhinni. Fogalma sincs, hogy mi csalta ide őket, de szinte biztos benne, hogy ez nem történhetett véletlen. Majd Shen visszaszúrására is válaszol a sötételf. *
- Igen, sokkal jobb. Egyébként bolondnak tartanálak, ha nem félnél.
* Denzacnak egy sejtelmes mosoly húzódik a szája szélére, már nem azért, mert sántikál valamiben, hanem egyszerűen csak így tud mosolyogni. Viszont Lyz parancsa hallatán, szinte egyszerre szólal fel Umonnal. *
- Micsoda!?
* Alaposan meghökken a sötételf, majd csak tétlenül, kissé borúsan figyel a tehetetlenül kiabáló Umon felé. Ez a borúság mellett még igencsak ideges is, mert nem képes elfogadni ezt a döntést. *
- És még én vagyok kegyetlen.
* Dörmögi halkan az orra alatt. Jól tudja, hogy ha most itt hagyják őket, akkor jó eséllyel nem élik túl. Érzi, hogy Shen nagyon is örül neki, hogy nem kell vásárra vinnie a bőrét a társaiért, pedig, ha rajtuk nem segítenek, akkor a többieken miért kéne, legalábbis így vélekedik Denzack. Bár nem igazán ismerte a két bennragadt tagot, de míg Vadvédben tartózkodott, azt tanulta meg, hogy a bajtársak védelme mindennél fontosabb, de úgy tűnik, ezt elfelejtheti és visszatérhet a "csak én vagyok" szabályhoz. *
- Akkor jobb lenne sietni, mielőtt ez a sok dög idevonzza az erdő összes ragadozóját.
* Lyzre vet dacos pillantásokat, s várja, hogy indulásra intse a csapatot. *
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-10 13:16:47
Üzenet elküldve: 2018-09-10 13:16:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
- De. Eléggé, ha ettől jobban érzed magad. *vágja vissza a választ Jayzionnak. Egy férfi ne féljen az érzéseitől, legyenek azok jók vagy rosszak. Sheni igenis fél, de aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. A félelem tartotta életben, sarkallta cselekvésre és mentette meg, ha azt kellett. Aki nem fél, az hamarabb találja magát hat lábbal a föld alatt, mint az, akit a félelem olykor visszafordít.*
- ÉN nem örülök annyira! *Kiált vissza Umonnak, de már leengedi az íjat, így a nyíl már nem mutat a szerzetesre.
Lyzi válaszára már nem mond semmit. Vele nem akar pofázni és nem csak azért, mert ő szíve egyetlen virágszála, hanem mert ő a főnök. Ez ennyire egyszerű. Csak egy sajnálom-pillantást kap a fővadász, aztán Shen figyel tovább, hátha valami mégis beléjük akarna kötni. A kérdései egyre inkább elszomorítják a hegyesfülűt. Hogy lehetett Medve és Sythra annyira meggondolatlan, hogy felkészületlenül, erősítés nélkül bementek. Legalább Umonnak lehetett volna annyi esze, hogy nem engedi. Tessék, itt a félelem visszatartó ereje, nesze neked, Jayzi!
Szinte látható a megkönnyebbülés rajta, amikor Lyz kijelenti, hogy nem mennek be. Menne ő, ha az elf lány akarná, de megérti. Szomorúan veszi tudomásul, hogy így kell lennie. Ő nem akart bemenni, még akkor sem, ha két társukat ott kell hagyniuk. Ez egy kegyetlen, de ésszerű döntés.*
- Igazad van, Lyz. Ez a jó döntés. *erősíti meg szíve szottyát. A hangja szomorú, de őszinte és erős.*
- Figyelj, Umi, én is sajnálom őket, de ostobaság volna bemenni nekünk is. Mind ott veszhetünk. *Lehet, hogy a félelem beszél belőle, de ettől még sokkal ésszerűbb, mint fejjel rohanni a falnak.
Szomorú arccal néz Lyzre, tudja, milyen nehéz volt meghozni ezt a döntést, de egy vezérnek ilyennek kell lennie.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.10 13:23:18
//Dögtisztás//
- De. Eléggé, ha ettől jobban érzed magad. *vágja vissza a választ Jayzionnak. Egy férfi ne féljen az érzéseitől, legyenek azok jók vagy rosszak. Sheni igenis fél, de aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. A félelem tartotta életben, sarkallta cselekvésre és mentette meg, ha azt kellett. Aki nem fél, az hamarabb találja magát hat lábbal a föld alatt, mint az, akit a félelem olykor visszafordít.*
- ÉN nem örülök annyira! *Kiált vissza Umonnak, de már leengedi az íjat, így a nyíl már nem mutat a szerzetesre.
Lyzi válaszára már nem mond semmit. Vele nem akar pofázni és nem csak azért, mert ő szíve egyetlen virágszála, hanem mert ő a főnök. Ez ennyire egyszerű. Csak egy sajnálom-pillantást kap a fővadász, aztán Shen figyel tovább, hátha valami mégis beléjük akarna kötni. A kérdései egyre inkább elszomorítják a hegyesfülűt. Hogy lehetett Medve és Sythra annyira meggondolatlan, hogy felkészületlenül, erősítés nélkül bementek. Legalább Umonnak lehetett volna annyi esze, hogy nem engedi. Tessék, itt a félelem visszatartó ereje, nesze neked, Jayzi!
Szinte látható a megkönnyebbülés rajta, amikor Lyz kijelenti, hogy nem mennek be. Menne ő, ha az elf lány akarná, de megérti. Szomorúan veszi tudomásul, hogy így kell lennie. Ő nem akart bemenni, még akkor sem, ha két társukat ott kell hagyniuk. Ez egy kegyetlen, de ésszerű döntés.*
- Igazad van, Lyz. Ez a jó döntés. *erősíti meg szíve szottyát. A hangja szomorú, de őszinte és erős.*
- Figyelj, Umi, én is sajnálom őket, de ostobaság volna bemenni nekünk is. Mind ott veszhetünk. *Lehet, hogy a félelem beszél belőle, de ettől még sokkal ésszerűbb, mint fejjel rohanni a falnak.
Szomorú arccal néz Lyzre, tudja, milyen nehéz volt meghozni ezt a döntést, de egy vezérnek ilyennek kell lennie.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.10 13:23:18
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:39:31
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:39:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Először kissé tanácstalan, majd a hallott hangokra lassan megnyugszik. Shen reakciójára halványan el is mosolyodik, bár gyötri a kétség a barlangban lévők iránt:*
- Shen! Örülök! *Kiáltja oda kissé fojtott hangon, de valóban örömet érez. Denzack kérdésére a sötételf felé fordítja tekintetét:*
- Ellenőrzést folytattam le. A lobogó kendőket akartam megnézni. *Legyint lemondóan.* Belehemperegtem. *Vonja meg a vállát.* Utána meg már csak őrködtem, mikor bementek. *Bök a háta mögé hüvelykujjával. A lassan vélhetően közeledő csapatra mosolyogva tekint, de tekintetébe aggódó vonások is keverednek, majd Lyz felé fordul és a tőle telhető legpontosabb módon vázolja a korábban történteket:*
- Az erdei laknál, amit Medvével építettünk, megjelent Ishala és Syth. Beszélgettünk, majd világító szemű őzek érkeztek, akiket idáig követtünk. Ellenőriztem a kupacot, azért lettem ilyen mocskos, majd egy barlangot találtunk, ahová Medve és Syth bementek. Nem volt náluk fáklya és gyertya, talán fegyver az igen. *Mondja csendesen. Majd a válaszra szemei elkerekednek gödrükben.*
- Micsoda? Itt hagyjuk őket?? *Csak kapkodja fejét, hisz Medvét bár nem régóta ismeri, már közel érzi magához, ahogy a kissé depresszív, de jószívű Sythet is. Egy pillanatnyi gondolkodás után a barlang szája felé fordul. Hiba, nem hiba, nem fogja társait itt hagyni, tölcsért formál a kezéből:*
- MEDVE! SYTH! KIFELÉ A BARLANGBÓL MINDENKI, AZONNAL! EZ PARANCS! INDULUNK HAZAFELÉ! *Nem foglalkozik azzal, hogy ki a vezér, ki nem, ezt az információt nem is közli befelé, csak minél hamarabb tovább akarja adni a hallottakat. Majd követve az alvezéri utasítást lassan indul el lefelé a dombról. De mindig vissza-visszatekint a nyílásra, egyrészt, hogy cselekedni tudjon, ha kell, másrészt szívesen látná meg a két elveszettet a nyílásban, épségben.*
//Dögtisztás//
*Először kissé tanácstalan, majd a hallott hangokra lassan megnyugszik. Shen reakciójára halványan el is mosolyodik, bár gyötri a kétség a barlangban lévők iránt:*
- Shen! Örülök! *Kiáltja oda kissé fojtott hangon, de valóban örömet érez. Denzack kérdésére a sötételf felé fordítja tekintetét:*
- Ellenőrzést folytattam le. A lobogó kendőket akartam megnézni. *Legyint lemondóan.* Belehemperegtem. *Vonja meg a vállát.* Utána meg már csak őrködtem, mikor bementek. *Bök a háta mögé hüvelykujjával. A lassan vélhetően közeledő csapatra mosolyogva tekint, de tekintetébe aggódó vonások is keverednek, majd Lyz felé fordul és a tőle telhető legpontosabb módon vázolja a korábban történteket:*
- Az erdei laknál, amit Medvével építettünk, megjelent Ishala és Syth. Beszélgettünk, majd világító szemű őzek érkeztek, akiket idáig követtünk. Ellenőriztem a kupacot, azért lettem ilyen mocskos, majd egy barlangot találtunk, ahová Medve és Syth bementek. Nem volt náluk fáklya és gyertya, talán fegyver az igen. *Mondja csendesen. Majd a válaszra szemei elkerekednek gödrükben.*
- Micsoda? Itt hagyjuk őket?? *Csak kapkodja fejét, hisz Medvét bár nem régóta ismeri, már közel érzi magához, ahogy a kissé depresszív, de jószívű Sythet is. Egy pillanatnyi gondolkodás után a barlang szája felé fordul. Hiba, nem hiba, nem fogja társait itt hagyni, tölcsért formál a kezéből:*
- MEDVE! SYTH! KIFELÉ A BARLANGBÓL MINDENKI, AZONNAL! EZ PARANCS! INDULUNK HAZAFELÉ! *Nem foglalkozik azzal, hogy ki a vezér, ki nem, ezt az információt nem is közli befelé, csak minél hamarabb tovább akarja adni a hallottakat. Majd követve az alvezéri utasítást lassan indul el lefelé a dombról. De mindig vissza-visszatekint a nyílásra, egyrészt, hogy cselekedni tudjon, ha kell, másrészt szívesen látná meg a két elveszettet a nyílásban, épségben.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-08 21:20:47
Üzenet elküldve: 2018-09-08 21:20:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Egy csapat, ami ad a szavára. Egyetlen vezér sem kívánhatna jobbat, többet ennél. Úgy van, ahogy kéri, formát felvéve pásztázzák az erdőt. Valinak is rossz érzése van, ez már nem lehet véletlen. A rossz érzés éppen halványul, de nem tűnik el egészen.*
- Nem Shen, nem pisilni kell, szedd össze magad kérlek *szigorú pillantás a jussa, a feszélyezett helyzetben viccelődésnek. Egyben azt is üzeni pillantása, hogy több komolyságot vár.*
- Umon? Mi vagyunk, igen, többen. Milyen barlang? *Míg a szerzetes lejön a kupacról, vérmocskosan, Lyz oldalazva nyújtózik abba az irányba, s kilép a formációból. Az együtt töltött éjszaka említésére csak lemondón megcsóválja fejét, de nem mond semmit. Talán a humor ilyen kifejezése még meg is nevettetné, csak nem akkor, amikor a banda egyik fele egy éjsötét lyukban bolyong.*
- Régen bementek Umon? Fáklya volt náluk? Gyertya? Bármi?
*Gondterhelten néz a többiekre, majd oldalazva halad, hogy egészben megnézhesse azt a barlangot.
Rajta múlhat akár több erődlakó élete is. Rajta a súly, hogy döntsön, kettőért kockára teszi-e másik öt életét, vagy akit találnak, azzal máris indulnak vissza. Nála nincs fáklya, nem lát úgy mint ahogyan Denzack láthat. Elég menetben egy ürge, s az életen senki ki nem szedi onnan őket. Nem ismeri a másik kettőt, csak azt tudja, hogy kettő, öt ellenében.*
- Óh, a jóéletbemár! * Szitok gördül ajkairól, ahogy jobban megnézi az ásító sötétséget. Lép a barlang felé, de nem megy be. Nem is fordít neki hátat, mert meggyőződése, hogy ami ezeket a kupacokat rakta, ott tanyázik. *
~Miféle nép ez a kettő, hogy nem lát a szemétől?~
*Tehetetlen düh marja a torkát, s húzza grimaszba orrát. Visszaindul a többiekhez, szemmel tartva a barlangot is.*
- Nem. Nem megyünk *rezignált döntés, de döntés. Nem elég, ha csak egy fő lát a sötétben. Ő felszíni, számára ez létidegen. Emellett pedig ismeretlen ellen vakon, s készületlenül nem indul. Nem teszi kockára a többség életét.*
- Visszamegyünk. *Színtelen parancs ez ahhoz, hogy szigort lehessen kiérezni belőle, ám nagyobb szívfájdalommal meghozott annál, mint hogy bárki megkérdőjelezze, Lyz a két rossz közt, a jobbikat szeretné választani.*
//Dögtisztás//
*Egy csapat, ami ad a szavára. Egyetlen vezér sem kívánhatna jobbat, többet ennél. Úgy van, ahogy kéri, formát felvéve pásztázzák az erdőt. Valinak is rossz érzése van, ez már nem lehet véletlen. A rossz érzés éppen halványul, de nem tűnik el egészen.*
- Nem Shen, nem pisilni kell, szedd össze magad kérlek *szigorú pillantás a jussa, a feszélyezett helyzetben viccelődésnek. Egyben azt is üzeni pillantása, hogy több komolyságot vár.*
- Umon? Mi vagyunk, igen, többen. Milyen barlang? *Míg a szerzetes lejön a kupacról, vérmocskosan, Lyz oldalazva nyújtózik abba az irányba, s kilép a formációból. Az együtt töltött éjszaka említésére csak lemondón megcsóválja fejét, de nem mond semmit. Talán a humor ilyen kifejezése még meg is nevettetné, csak nem akkor, amikor a banda egyik fele egy éjsötét lyukban bolyong.*
- Régen bementek Umon? Fáklya volt náluk? Gyertya? Bármi?
*Gondterhelten néz a többiekre, majd oldalazva halad, hogy egészben megnézhesse azt a barlangot.
Rajta múlhat akár több erődlakó élete is. Rajta a súly, hogy döntsön, kettőért kockára teszi-e másik öt életét, vagy akit találnak, azzal máris indulnak vissza. Nála nincs fáklya, nem lát úgy mint ahogyan Denzack láthat. Elég menetben egy ürge, s az életen senki ki nem szedi onnan őket. Nem ismeri a másik kettőt, csak azt tudja, hogy kettő, öt ellenében.*
- Óh, a jóéletbemár! * Szitok gördül ajkairól, ahogy jobban megnézi az ásító sötétséget. Lép a barlang felé, de nem megy be. Nem is fordít neki hátat, mert meggyőződése, hogy ami ezeket a kupacokat rakta, ott tanyázik. *
~Miféle nép ez a kettő, hogy nem lát a szemétől?~
*Tehetetlen düh marja a torkát, s húzza grimaszba orrát. Visszaindul a többiekhez, szemmel tartva a barlangot is.*
- Nem. Nem megyünk *rezignált döntés, de döntés. Nem elég, ha csak egy fő lát a sötétben. Ő felszíni, számára ez létidegen. Emellett pedig ismeretlen ellen vakon, s készületlenül nem indul. Nem teszi kockára a többség életét.*
- Visszamegyünk. *Színtelen parancs ez ahhoz, hogy szigort lehessen kiérezni belőle, ám nagyobb szívfájdalommal meghozott annál, mint hogy bárki megkérdőjelezze, Lyz a két rossz közt, a jobbikat szeretné választani.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-07 23:06:25
Üzenet elküldve: 2018-09-07 23:06:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*A tisztáson végül összetalálkoznak az érkezők. Nem űzött vadak ők most, vagyis egy biztos, nem akarnak olyan sorsra jutni, mint az a sok tucat, kik már egy kupacban hevernek. Umonnak van könnyebb dolga, így fel is ismeri a csapat tagjait. Belépvén őket is vörös lucskos föld fogadja, ami a dögbűzzel karöltve igyekszik megtudakolni, hogy mi is volt az ebéd, sajnos a kellemetlenebb úton. Némi szellőn, és azon kívül, hogy a megfigyeltség érzése a hölgyeknél egyre fakul, semmi nem zavarja a síri légyzenekart a dongásban. Valahol ironikus ez is. Ennyi halál, számukra generációnyi jólétet jelent. Ebben a tétlenségben szemlélheti meg a csapat az Umon által mutatott barlangot, ahova Medve és Sythra friss nyomai vezetnek, és ami várakozón tátong továbbra is.*
//Erdei lak//
*Ishalának nem kell sok, hogy rájöjjön, talán nem volt ok nélküli, hogy itt maradt az állatokkal. Apró kavarodások után egy aránylag nagy tölgyet találhat, mely magasra és terebélyesre nőtt a tisztásféleség egy részére így árnyékot borítva. Egyke fáról van szó, ami kissé messzebb áll társaitól, de így elég nagy ahhoz, hogy elfünk egyesével hozzáköthesse a kissé már zabolátlan lovakat. A vonyítások meg egyre csak jönnek, közelebbről, közelebbről és közelebbről, míg a legutolsó már egészen a fák széléről hangozhat fel. A lovak tépni is kezdik béklyóikat, nyihognak, rázzák fejüket. Ők jobban szerették volna a futós megoldást választani, az elfnek azonban van még lehetősége utólag megváltoztatni a hátasok véleményét.*
//Dögtisztás//
*A tisztáson végül összetalálkoznak az érkezők. Nem űzött vadak ők most, vagyis egy biztos, nem akarnak olyan sorsra jutni, mint az a sok tucat, kik már egy kupacban hevernek. Umonnak van könnyebb dolga, így fel is ismeri a csapat tagjait. Belépvén őket is vörös lucskos föld fogadja, ami a dögbűzzel karöltve igyekszik megtudakolni, hogy mi is volt az ebéd, sajnos a kellemetlenebb úton. Némi szellőn, és azon kívül, hogy a megfigyeltség érzése a hölgyeknél egyre fakul, semmi nem zavarja a síri légyzenekart a dongásban. Valahol ironikus ez is. Ennyi halál, számukra generációnyi jólétet jelent. Ebben a tétlenségben szemlélheti meg a csapat az Umon által mutatott barlangot, ahova Medve és Sythra friss nyomai vezetnek, és ami várakozón tátong továbbra is.*
//Erdei lak//
*Ishalának nem kell sok, hogy rájöjjön, talán nem volt ok nélküli, hogy itt maradt az állatokkal. Apró kavarodások után egy aránylag nagy tölgyet találhat, mely magasra és terebélyesre nőtt a tisztásféleség egy részére így árnyékot borítva. Egyke fáról van szó, ami kissé messzebb áll társaitól, de így elég nagy ahhoz, hogy elfünk egyesével hozzáköthesse a kissé már zabolátlan lovakat. A vonyítások meg egyre csak jönnek, közelebbről, közelebbről és közelebbről, míg a legutolsó már egészen a fák széléről hangozhat fel. A lovak tépni is kezdik béklyóikat, nyihognak, rázzák fejüket. Ők jobban szerették volna a futós megoldást választani, az elfnek azonban van még lehetősége utólag megváltoztatni a hátasok véleményét.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-07 09:47:25
Üzenet elküldve: 2018-09-07 09:47:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvédbe//
*Ahogy elérik a vadont, sőt amikor már feltűnik a fák nyárvégi zöldjének messzire ragyogó tömege, Isqeha lelke végre lerázza magáról az ingoványon való kényszerű átkelés utálatának fojtogató, elmesüllyesztő hatását, és újra frissebbnek érzi magát és a benne szárnyaló gondolatokat is.
Amikor pedig beérnek a fák alá, és tovább haladnak, egyre mélyebbre a magasba nyúló koronák kupolája alatt az ösvényen, Isq szomjasan issza magába az erdő lélekcsitító, susogó üzenetét. Shayenn járása elringatja, rábízza magát a lóra, az pedig ismeri a járást. De mindeközben ügyel az ösvényre, figyel a látványra, a változásokra, amit egy-egy lehullott ág, állati nyom vagy más láttára érez belül, a neszekre, a hangokra, az erdő lélegzésére. De mindez már ismerős számára, és nem idegen.
Újra csak szótlanságba burkolózik, de így, hogy egymás mögött léptetnek az ösvényen, ez adódik is, hacsak nincs valami haladéktalan közölnivaló.
Erdőmélyén a lovas egyedül van, ő meg a ló, és a vadon. Attól függetlenül, ha a többiek is, Zara és Bayde, vele haladnak, ügyel a közös tempóra, és arra, hogy együtt haladjanak.
Már nincs sok hátra. Hamarosan hazaérnek. Pycta nélkül... *
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 09:48:22
*Ahogy elérik a vadont, sőt amikor már feltűnik a fák nyárvégi zöldjének messzire ragyogó tömege, Isqeha lelke végre lerázza magáról az ingoványon való kényszerű átkelés utálatának fojtogató, elmesüllyesztő hatását, és újra frissebbnek érzi magát és a benne szárnyaló gondolatokat is.
Amikor pedig beérnek a fák alá, és tovább haladnak, egyre mélyebbre a magasba nyúló koronák kupolája alatt az ösvényen, Isq szomjasan issza magába az erdő lélekcsitító, susogó üzenetét. Shayenn járása elringatja, rábízza magát a lóra, az pedig ismeri a járást. De mindeközben ügyel az ösvényre, figyel a látványra, a változásokra, amit egy-egy lehullott ág, állati nyom vagy más láttára érez belül, a neszekre, a hangokra, az erdő lélegzésére. De mindez már ismerős számára, és nem idegen.
Újra csak szótlanságba burkolózik, de így, hogy egymás mögött léptetnek az ösvényen, ez adódik is, hacsak nincs valami haladéktalan közölnivaló.
Erdőmélyén a lovas egyedül van, ő meg a ló, és a vadon. Attól függetlenül, ha a többiek is, Zara és Bayde, vele haladnak, ügyel a közös tempóra, és arra, hogy együtt haladjanak.
Már nincs sok hátra. Hamarosan hazaérnek. Pycta nélkül... *
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 09:48:22
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-03 18:07:32
Üzenet elküldve: 2018-09-03 18:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
* Denzack végig célra tartja fegyverét, miközben a többiek is látszólag és hallhatólag is tétlenek, hogy mitévők legyenek a furcsa alakkal. Lőni nem lőhetünk, hiszen akár az egyik szarvasvadász is lehet, de akár maga a halál is lehet, amit Denzack hisz. A hang nem annyira ismerős neki, mert sok időt sohasem töltött el Umonnal. A férfi, lassan meg is mutatja magát és Denzack szívéről nagy kő esik le, hogy nem egy idegennel van dolguk, de mégis gyanúsnak találja, hogy éppen egy nagy kupac tetem tetején találtak rá. *
- Ez mind szép és jó, de minek másztál a dögök közé?
* Nem tudja megállni, hogy szóvá tegye a dolgot, mert nem hagyja nyugodni a dolog. A barlangos dolog nem ijeszti meg, hiszen ő is onnan származik, ráadásul kezd egyre erősebb lenni benne a gyanú, hogy nem kell tartani semmi természetfelettitől, mert egyértelmű bizonyíték nincs erre, csak a sok szarvas tetem. Mellesleg nem akarja itt hagyni a többieket, ha már eljöttek ilyen messzire, akkor be kell fejezniük a dolgot. *
- Csak nem félsz, Shen? Pedig be kéne mennünk, mert még otthagyják a fogukat, amiért igencsak jó pénzt adnak a feketepiacon... vagyis fontos az életük.
//Dögtisztás//
* Denzack végig célra tartja fegyverét, miközben a többiek is látszólag és hallhatólag is tétlenek, hogy mitévők legyenek a furcsa alakkal. Lőni nem lőhetünk, hiszen akár az egyik szarvasvadász is lehet, de akár maga a halál is lehet, amit Denzack hisz. A hang nem annyira ismerős neki, mert sok időt sohasem töltött el Umonnal. A férfi, lassan meg is mutatja magát és Denzack szívéről nagy kő esik le, hogy nem egy idegennel van dolguk, de mégis gyanúsnak találja, hogy éppen egy nagy kupac tetem tetején találtak rá. *
- Ez mind szép és jó, de minek másztál a dögök közé?
* Nem tudja megállni, hogy szóvá tegye a dolgot, mert nem hagyja nyugodni a dolog. A barlangos dolog nem ijeszti meg, hiszen ő is onnan származik, ráadásul kezd egyre erősebb lenni benne a gyanú, hogy nem kell tartani semmi természetfelettitől, mert egyértelmű bizonyíték nincs erre, csak a sok szarvas tetem. Mellesleg nem akarja itt hagyni a többieket, ha már eljöttek ilyen messzire, akkor be kell fejezniük a dolgot. *
- Csak nem félsz, Shen? Pedig be kéne mennünk, mert még otthagyják a fogukat, amiért igencsak jó pénzt adnak a feketepiacon... vagyis fontos az életük.
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-09-02 15:54:35
Üzenet elküldve: 2018-09-02 15:54:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
//Erdei lak//
* Úgy tűnik, hogy az állatok elvannak, úgyhogy Ishalán is enyhül valamelyest a feszültség, kicsit sem zavarja, hogy hirtelen egyedül maradt. Éppen azon gondolkodik, hogy miféle elfoglaltságot találjon magának, amivel lekötheti magát, amikor az állatok hirtelen megváltoznak. Sokkal idegesebbnek tűnnek, látszólag valami felkeltette a figyelmüket, és hamarosan egy vonyítást is hallani lehet. Alighanem kiszagolták vagy a csapatot, akik itt hagyták, vagy a könnyebb prédának tűnő állatokat. Lázasan gondolkodik, hogy mihez kezdjen, mert ha szabadon engedi az állatokat, akkor alighanem elszaladnak, és vagy még rosszabb helyzetbe kerülnek, vagy pedig vissza se jönnek, de ha kiköti őket, akkor nehezebben tudnak védekezni. Végül úgy dönt, hogy gyorsan összefogja az állatokat, hogy nagyjából egy csapatban legyenek, és úgy próbálja meg kikötni őket minél gyorsabban, de azért biztos csomókkal. Reméli, hogy egy, vagy több vaskosabb fához tudja őket kötni, nagyjából kör alakban, hogy azért tudjanak védekezni, ha hirtelen rájuk támadna egy farkas, vagy ahhoz hasonló bestia. Hiszen Ish nem tud egyedül elbánni egy teljes falkával, de azt se akarja, hogy az ártatlan lovak bánják a dolgot. *
//Erdei lak//
* Úgy tűnik, hogy az állatok elvannak, úgyhogy Ishalán is enyhül valamelyest a feszültség, kicsit sem zavarja, hogy hirtelen egyedül maradt. Éppen azon gondolkodik, hogy miféle elfoglaltságot találjon magának, amivel lekötheti magát, amikor az állatok hirtelen megváltoznak. Sokkal idegesebbnek tűnnek, látszólag valami felkeltette a figyelmüket, és hamarosan egy vonyítást is hallani lehet. Alighanem kiszagolták vagy a csapatot, akik itt hagyták, vagy a könnyebb prédának tűnő állatokat. Lázasan gondolkodik, hogy mihez kezdjen, mert ha szabadon engedi az állatokat, akkor alighanem elszaladnak, és vagy még rosszabb helyzetbe kerülnek, vagy pedig vissza se jönnek, de ha kiköti őket, akkor nehezebben tudnak védekezni. Végül úgy dönt, hogy gyorsan összefogja az állatokat, hogy nagyjából egy csapatban legyenek, és úgy próbálja meg kikötni őket minél gyorsabban, de azért biztos csomókkal. Reméli, hogy egy, vagy több vaskosabb fához tudja őket kötni, nagyjából kör alakban, hogy azért tudjanak védekezni, ha hirtelen rájuk támadna egy farkas, vagy ahhoz hasonló bestia. Hiszen Ish nem tud egyedül elbánni egy teljes falkával, de azt se akarja, hogy az ártatlan lovak bánják a dolgot. *
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:15:14
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:15:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Neki nem kellenek sötét intuíciók, hogy tudja, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Aki ennyi állatot képes lemészárolni, az velük is könnyedén végezhet. Mert ennyi állatot összegyűjteni vagy idevonzani és ilyen kegyetlenséggel kivégezni, nah, ahhoz kell elborult elme. Ráadásul a dögök frissek, már amennyire egy dög lehet friss.*
- Úgy lesz, kapitányom! *válaszol Lyzinek csípőből és megfeszíti az íját. A távolság egész jó, szél se fúj és a döghalom tetején még a célpont is tiszta. Azokkal a képességekkel, amelyek Sheni fiúnak vannak, napközis feladatnak tűnik kilőni a sötét figura szemét.*
- Nekem is pisilni kell, ha erre gondolsz, de lehet, hogy nem. De vissza tudom tartani. *mondja keménynek tűnő hangon újabb humorral, hogy kicsit oldja a saját és a helyzet feszültségét.
Aztán kiderül, hogy Umon az és a hegyesfülű első gondolata, hogy ő okozta ezt a nagy mészárlást. Ki is nézné belőle mondjuk. De kiderül, hogy ők is csak találták és az a Medve meg Sythra bementek abba a barlangba.*
- Itt vagyunk, haver. Örülj, hogy nem lőttelek torkon. *szólal meg Umon felé, amikor az erősítésről kérdez.*
- Nagyon kemény gárdával jöttünk. *toldja meg, hogy megnyugtassa a fekete jegyekkel telefirkált arcú fickót.*
- Te, Lyzi, legalább egy együtt töltött éjszakát kell felajánlanod, ha azt akarod, hogy én oda bemenjek. *pillant oldalra az elf lányra. Érte sok mindent bevállal, de ha sikerül onnan kijutni, akkor legyen már valami jutalom. Az egész szituról ordít, hogy nagyon kemény és ők kevesen vannak ehhez a cucchoz, nagyon reméli, hogy Lyz visszavonulót fúj, tekintve, hogy a csajoknak rossz érzésük is van, amit Sheni nem tud hova tenni, hisz csak a bolond nem látja, hogy túl nagy az egy négyzetméterre jutó rossz érzések száma.*
- Mi legyen, kapitány? *kérdi feszülten, de még mindig nem engedi le az íjat Umonról, hisz nincs tökéletesen meggyőződve, hogy nem ő fordította ki az állatokat és intézte el Medvét és Sythrát.*
//Dögtisztás//
*Neki nem kellenek sötét intuíciók, hogy tudja, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Aki ennyi állatot képes lemészárolni, az velük is könnyedén végezhet. Mert ennyi állatot összegyűjteni vagy idevonzani és ilyen kegyetlenséggel kivégezni, nah, ahhoz kell elborult elme. Ráadásul a dögök frissek, már amennyire egy dög lehet friss.*
- Úgy lesz, kapitányom! *válaszol Lyzinek csípőből és megfeszíti az íját. A távolság egész jó, szél se fúj és a döghalom tetején még a célpont is tiszta. Azokkal a képességekkel, amelyek Sheni fiúnak vannak, napközis feladatnak tűnik kilőni a sötét figura szemét.*
- Nekem is pisilni kell, ha erre gondolsz, de lehet, hogy nem. De vissza tudom tartani. *mondja keménynek tűnő hangon újabb humorral, hogy kicsit oldja a saját és a helyzet feszültségét.
Aztán kiderül, hogy Umon az és a hegyesfülű első gondolata, hogy ő okozta ezt a nagy mészárlást. Ki is nézné belőle mondjuk. De kiderül, hogy ők is csak találták és az a Medve meg Sythra bementek abba a barlangba.*
- Itt vagyunk, haver. Örülj, hogy nem lőttelek torkon. *szólal meg Umon felé, amikor az erősítésről kérdez.*
- Nagyon kemény gárdával jöttünk. *toldja meg, hogy megnyugtassa a fekete jegyekkel telefirkált arcú fickót.*
- Te, Lyzi, legalább egy együtt töltött éjszakát kell felajánlanod, ha azt akarod, hogy én oda bemenjek. *pillant oldalra az elf lányra. Érte sok mindent bevállal, de ha sikerül onnan kijutni, akkor legyen már valami jutalom. Az egész szituról ordít, hogy nagyon kemény és ők kevesen vannak ehhez a cucchoz, nagyon reméli, hogy Lyz visszavonulót fúj, tekintve, hogy a csajoknak rossz érzésük is van, amit Sheni nem tud hova tenni, hisz csak a bolond nem látja, hogy túl nagy az egy négyzetméterre jutó rossz érzések száma.*
- Mi legyen, kapitány? *kérdi feszülten, de még mindig nem engedi le az íjat Umonról, hisz nincs tökéletesen meggyőződve, hogy nem ő fordította ki az állatokat és intézte el Medvét és Sythrát.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:02:39
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:02:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Tehát továbbra is felkészülten vár, figyel, de úgy tűnik egyelőre sehonnan sem érkezik támadás, vagy apró mocorgás, amire érdemes lenne reagálni. Nagyot nyel, ahogy a bűztől és a borzongató „valaki figyel” érzéstől gombóc keletkezik torkában, de nem engedi, hogy ez kizökkentse, egyelőre állhatatos és felkészült. Mivel a többiek közelében marad tisztán hallja azok szavait, például Lyzendra parancsát Shennek, arról nem is beszélve, mikor fennhangon az idegenhez szól.*
- Nekem is rossz érzésem van.
*Teszi hozzá fojtott hangon, majd fáradtan sóhajt egyet. Ahogy csendben vár, akár egy parancsra, akár egy moccanásra, alkalma van hallani új barátjának most különösen megnyugtató hangját. Igen, ez kétségtelen, hogy a stigmás Umon. Újra sóhajt egyet, de most megkönnyebbülve, ettől függetlenül megállja, hogy szemét levegye a tájról. Majd ha biztonságban lesznek lesz alkalmuk üdvözölni egymást.
Tovább hallgatva a férfit nem kifejezetten örül neki, hogy valami barlangról is szó esik, ami így első benyomás alapján mindennek, csak biztatónak nem hangzik. Aggódik, főleg Sythra miatt, hiszen ő az egyike azoknak akikkel kicsit jobban megismerkedett, és megkedvelt, de persze Medve a furcsa párlatával és szórakoztatóan bohókás viselkedésével is megérdemli, hogy gondoljon rá. Pillanatnyi rossz érzéseit elhessegeti ész érvekkel, miszerint Umon bizonyosan nem engedte volna őket túl veszélyes helyzetbe, és egyébként is bízik a képességeikben. Már csak vár valamiféle parancsra, hogy hogyan tovább, de sejtése szerint ha nem jön közbe semmi, és a többieket is megtalálják, gyorsan visszatérnek Vadvédbe, különösen, hogy magát sem tartja gyávának, de még Valeát is futásra készteti ez a kellemetlen érzet, aminek hiába keresi, de nem találja forrását.*
// Dögtisztás //
*Tehát továbbra is felkészülten vár, figyel, de úgy tűnik egyelőre sehonnan sem érkezik támadás, vagy apró mocorgás, amire érdemes lenne reagálni. Nagyot nyel, ahogy a bűztől és a borzongató „valaki figyel” érzéstől gombóc keletkezik torkában, de nem engedi, hogy ez kizökkentse, egyelőre állhatatos és felkészült. Mivel a többiek közelében marad tisztán hallja azok szavait, például Lyzendra parancsát Shennek, arról nem is beszélve, mikor fennhangon az idegenhez szól.*
- Nekem is rossz érzésem van.
*Teszi hozzá fojtott hangon, majd fáradtan sóhajt egyet. Ahogy csendben vár, akár egy parancsra, akár egy moccanásra, alkalma van hallani új barátjának most különösen megnyugtató hangját. Igen, ez kétségtelen, hogy a stigmás Umon. Újra sóhajt egyet, de most megkönnyebbülve, ettől függetlenül megállja, hogy szemét levegye a tájról. Majd ha biztonságban lesznek lesz alkalmuk üdvözölni egymást.
Tovább hallgatva a férfit nem kifejezetten örül neki, hogy valami barlangról is szó esik, ami így első benyomás alapján mindennek, csak biztatónak nem hangzik. Aggódik, főleg Sythra miatt, hiszen ő az egyike azoknak akikkel kicsit jobban megismerkedett, és megkedvelt, de persze Medve a furcsa párlatával és szórakoztatóan bohókás viselkedésével is megérdemli, hogy gondoljon rá. Pillanatnyi rossz érzéseit elhessegeti ész érvekkel, miszerint Umon bizonyosan nem engedte volna őket túl veszélyes helyzetbe, és egyébként is bízik a képességeikben. Már csak vár valamiféle parancsra, hogy hogyan tovább, de sejtése szerint ha nem jön közbe semmi, és a többieket is megtalálják, gyorsan visszatérnek Vadvédbe, különösen, hogy magát sem tartja gyávának, de még Valeát is futásra készteti ez a kellemetlen érzet, aminek hiába keresi, de nem találja forrását.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-31 07:46:27
Üzenet elküldve: 2018-08-31 07:46:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Tekintete keres és kutat, de semmi olyasmit nem talál, mit keze ügyébe vehetne, így marad csak a botja és ijesztő tekintete, melyet megacéloz. A hangra már a pontosabb helyszín felé fordítja tekintetét, főleg, hogy gyanúsan ismerős is a hang. Kissé lejjebb ereszti a botot:*
- Lyz? *Kérdezi hangosan.* Ti vagytok azok? Megmutatom magam! *Lassan emeli botot tartó és másik kezét a kámzsa széléhez és hátrahajtja tarkójára, hogy stigmás arcbőre láthatóvá váljon.*
- Itt a túloldalon van egy nagy barlang, Syth és Medve bementek! Mindenfelé elhullott állatok tetemei hevernek, belemásztam. *Mondja félhangosan, de még épp úgy, hogy hallja.* Én kint maradtam, hogy rátok várjak és őrködjek. *Kissé bizonytalan a hangja, mert különösebben nem érzi hatalmas őrszemnek magát. Közben tekintete is jár körbe, nehogy valami váratlan érje.*
- Ugye nem egyedül érkeztél? Ishalának mondtam, hogy értesítsen benneteket! *Teszi fel a kérdést, a csapatot még nem látja, csak a hangot hallja, azért reménykedik, hogy nagyobb háttér támogatást kapnak és nem egyetlen elfet.*
//Dögtisztás//
*Tekintete keres és kutat, de semmi olyasmit nem talál, mit keze ügyébe vehetne, így marad csak a botja és ijesztő tekintete, melyet megacéloz. A hangra már a pontosabb helyszín felé fordítja tekintetét, főleg, hogy gyanúsan ismerős is a hang. Kissé lejjebb ereszti a botot:*
- Lyz? *Kérdezi hangosan.* Ti vagytok azok? Megmutatom magam! *Lassan emeli botot tartó és másik kezét a kámzsa széléhez és hátrahajtja tarkójára, hogy stigmás arcbőre láthatóvá váljon.*
- Itt a túloldalon van egy nagy barlang, Syth és Medve bementek! Mindenfelé elhullott állatok tetemei hevernek, belemásztam. *Mondja félhangosan, de még épp úgy, hogy hallja.* Én kint maradtam, hogy rátok várjak és őrködjek. *Kissé bizonytalan a hangja, mert különösebben nem érzi hatalmas őrszemnek magát. Közben tekintete is jár körbe, nehogy valami váratlan érje.*
- Ugye nem egyedül érkeztél? Ishalának mondtam, hogy értesítsen benneteket! *Teszi fel a kérdést, a csapatot még nem látja, csak a hangot hallja, azért reménykedik, hogy nagyobb háttér támogatást kapnak és nem egyetlen elfet.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-30 21:44:30
Üzenet elküldve: 2018-08-30 21:44:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Ismerős a hang, de a csuklyás a magasban csupa mocsok. De egyáltalán miért megy fel valaki egy ilyen tetem kupac tetejére? Övé volna, vagy ő is csak találta? Örül, hogy legalább az a kis csapat, ami megmaradt, érti hogy mit kér, és aszerint is cselekszik, mert így egymás hátát védve léphetnek kijjebb a fák közül. Lyzben egyre erősödik az érzés, hogy figyelik őket. tarkóján érzi, borsódzik tőle a háta, gerincét csiklandozza, és nem is tudja lerázni. Íjával ugyan célra tart, ahogy immár Shen is.*
- Még ne *suttog vissza az aranyhajúnak.*
- Ki vagy, mutasd magad? *Csak remélni meri, hogy az idegen a kupacon, nem támad majd rájuk, mikor felfedésre szólítja fel. Hangja nem éles, arra mindig figyel, hogy ne zavarja az erdőt feleslegesen, de igyekszik hallhatóan szólni, hogy elérjen a kérése a csuklyás fülekhez. Pillantását a rossz érzés el-el vonja, más irányokba is, ahogy igyekszik az általa védett területet lefedni figyelmével.*
- Célra tarts Shen, ha támad, lődd le. *szűri fogai közt, így végül Shenre hagyja az idegen célzását, ő maga a vesszőt el is fordítja, ahogy jobban kezére esik, az erdő felé de fülel, mit mond a halmok őrzője.*
~Medve nagyobb, Umon lehet még, Syth kisebb, más idegen pedig lehet... bármi, ami ezt művelte.~
- Nagyon figyeljetek, rossz érzésem van *morogja a többieknek, mert nem tudja szó nélkül hagyni.*
// Dögtisztás //
*Ismerős a hang, de a csuklyás a magasban csupa mocsok. De egyáltalán miért megy fel valaki egy ilyen tetem kupac tetejére? Övé volna, vagy ő is csak találta? Örül, hogy legalább az a kis csapat, ami megmaradt, érti hogy mit kér, és aszerint is cselekszik, mert így egymás hátát védve léphetnek kijjebb a fák közül. Lyzben egyre erősödik az érzés, hogy figyelik őket. tarkóján érzi, borsódzik tőle a háta, gerincét csiklandozza, és nem is tudja lerázni. Íjával ugyan célra tart, ahogy immár Shen is.*
- Még ne *suttog vissza az aranyhajúnak.*
- Ki vagy, mutasd magad? *Csak remélni meri, hogy az idegen a kupacon, nem támad majd rájuk, mikor felfedésre szólítja fel. Hangja nem éles, arra mindig figyel, hogy ne zavarja az erdőt feleslegesen, de igyekszik hallhatóan szólni, hogy elérjen a kérése a csuklyás fülekhez. Pillantását a rossz érzés el-el vonja, más irányokba is, ahogy igyekszik az általa védett területet lefedni figyelmével.*
- Célra tarts Shen, ha támad, lődd le. *szűri fogai közt, így végül Shenre hagyja az idegen célzását, ő maga a vesszőt el is fordítja, ahogy jobban kezére esik, az erdő felé de fülel, mit mond a halmok őrzője.*
~Medve nagyobb, Umon lehet még, Syth kisebb, más idegen pedig lehet... bármi, ami ezt művelte.~
- Nagyon figyeljetek, rossz érzésem van *morogja a többieknek, mert nem tudja szó nélkül hagyni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957