Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-11 18:07:58
Üzenet elküldve: 2017-12-11 18:07:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Alaposan megnézi magának a társaságot, s nem kerüli el figyelmét az sem, ahogy az érkezők, rögtön arcát kezdik kutatni. Ébredését követő útja alatt a kikötőből idáig sok emberrel nem találkozott, de azon felül, hogy mindenki igyekezett a saját dolgával foglalkozni, azért mégis mindig megpróbálták kifürkészni arcvonásait. Megérti. Szem a lélek tükre és a hasonló mondások fülébe csengtek, talán már mondták is neki valaha. Azonban aminek rejtve kell maradnia, az egyelőre rejtve is marad. Szerencséjére kámzsája elég hosszú. Így amennyire tudja, árnyékban tartja arcvonásait, reméli, hogy az érkezők ezt nem veszik tiszteletlenségnek. Örül, hogy bolondok házába illő fellépését követően mégsem kapott nyílvesszőt a torkába, egy pillanatra végigfut elméjén, fordított esetben ő mit csinált volna, azon kívül, hogy egy gyors fohászt elmormolna egy ilyen tollas és bűzös jelenség láttán. Az elé lépő férfinak minden tiltakozás nélkül átadja a fácánt, jóllehet túl sok választása nincs, az ember fellépése határozott, mégis valahogy közvetlen, ami szimpatikus számára. A férfival érkező nő lenyűgözi. Természetesen tekintete nem megy el annak rosszalló pillantása mellett, láthatóan van is véleménye hirtelen feltűnéséről, de megtiszteli azzal, hogy nem vágja rögtön a képébe. Határozott kiállásán felül, a csuklya takarásában gyönyörködik sugárzó kék szemében és hosszú vörös hajában, barna testhezálló ruházatában. Mintha a levelek havában tündöklő falevelek játékát nézné, az utolsó lenyugvó nap fényében.*
~Szép kis társaság, én meg csak mocsár szagát és egy fosztott fácánnal tudok szolgálni, amit véletlenül kaptam el az arcommal.~*gondolja magában. Még végignézi, ahogy Őszi Falevél a tőrével játszik, más lehet, elrettenne a félreérthető baljós kifejezéstől, de ő nem tud félni, nem ismeri az érzést, nem tudja mióta. Ha évszakokról beszélhetünk, az ember férfi mögött megálló elf nő, maga a perzselő homok hava. Hihetetlen, mintha szándékosan összeválogatta volna a sors ezt a csapatot. Tisztában van azzal, hogy az elf nők gyönyörűek, de nem volt tisztában ezekkel a magasztos értékekkel, vagy legalábbis eddig értékrendje volt rossz helyre téve elméjében. A csapat utolsó két tagja kissé később érkezett, látva a zsákokat, illetve elnézve a többiek felszerelését, abban már biztos, hogy egy szervezett vadászatot szakított félbe. Meglepi az érkező elf férfi közvetlensége, de melegséggel tölti el szívét. Hosszú ideje nem szólították már meg, főleg nem így. Hasonlóképp jól esik számára, mint ember férfitársa üdvözlő szavai. Jól tudja, hogy a barátom kifejezés ez esetben udvarias gesztus csupán, mégis pozitívan érinti meg. Tart attól, hogy hosszú gondolatai esetleg bizalmatlanságot, vagy tiszteletlenséget ébresztenek a társaságban, ezért az elf férfival érkező fiatal lányon nem legelteti a szemét, jóllehet a csuklya takarásában gyakorlatilag ez kevésbé ellenőrizhető, a kínos csend lassan rátelepszik a tájra. Így hosszú idő óta, a saját magának megfogalmazott gondolatokon kívül, mély, kitartott, reszelősen suttogó hangján megszólal:*
- Fogadjon az Erdő vándorok.* suttogja, miközben karjait elől csuhája alatt összefonva lassan meghajol.*
- Nem tudod mit jelent nekem ez a meghívás.* célozza halkan szavait az általa vezetőnek titulált elf férfinak.*
- Nagyon régen nem volt már társaságom, céljaim még magam előtt is ismeretlenek, ahogy múltam, úgy a jövőm is. Megtiszteltetésnek venném, ha elkísérhetnélek benneteket.* itt mondandóját befejezi, ezt a néhány mondatot is elegendőnek tartja, úgy, ahogy mások sem traktálták maguk bemutatásával, úgy ő is azt gondolja lesz erre még idő. Egy pillanat múlva, helyzetét és az ifjú leány homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket felmérve, hozzá intézi suttogó szavait:*
- Tudom, hogy olykor egy pillangó által születik új hajtás, s az oroszlán letapossa azt, azonban láttak már oroszlánba maró kígyót, de pillangóba még egyet sem. Erődhöz és kitartásodhoz kétség nem férhet, de szívesen megköszönném fogadtatásomat azzal, hogy átveszem tőled terhedet.* Mindeközben lassan, félreérthetetlen módon az emberleány által cipelt zsákra mutat, mindeközben óvva figyel arra, hogy arca kámzsája rejtekében maradjon.*
*Alaposan megnézi magának a társaságot, s nem kerüli el figyelmét az sem, ahogy az érkezők, rögtön arcát kezdik kutatni. Ébredését követő útja alatt a kikötőből idáig sok emberrel nem találkozott, de azon felül, hogy mindenki igyekezett a saját dolgával foglalkozni, azért mégis mindig megpróbálták kifürkészni arcvonásait. Megérti. Szem a lélek tükre és a hasonló mondások fülébe csengtek, talán már mondták is neki valaha. Azonban aminek rejtve kell maradnia, az egyelőre rejtve is marad. Szerencséjére kámzsája elég hosszú. Így amennyire tudja, árnyékban tartja arcvonásait, reméli, hogy az érkezők ezt nem veszik tiszteletlenségnek. Örül, hogy bolondok házába illő fellépését követően mégsem kapott nyílvesszőt a torkába, egy pillanatra végigfut elméjén, fordított esetben ő mit csinált volna, azon kívül, hogy egy gyors fohászt elmormolna egy ilyen tollas és bűzös jelenség láttán. Az elé lépő férfinak minden tiltakozás nélkül átadja a fácánt, jóllehet túl sok választása nincs, az ember fellépése határozott, mégis valahogy közvetlen, ami szimpatikus számára. A férfival érkező nő lenyűgözi. Természetesen tekintete nem megy el annak rosszalló pillantása mellett, láthatóan van is véleménye hirtelen feltűnéséről, de megtiszteli azzal, hogy nem vágja rögtön a képébe. Határozott kiállásán felül, a csuklya takarásában gyönyörködik sugárzó kék szemében és hosszú vörös hajában, barna testhezálló ruházatában. Mintha a levelek havában tündöklő falevelek játékát nézné, az utolsó lenyugvó nap fényében.*
~Szép kis társaság, én meg csak mocsár szagát és egy fosztott fácánnal tudok szolgálni, amit véletlenül kaptam el az arcommal.~*gondolja magában. Még végignézi, ahogy Őszi Falevél a tőrével játszik, más lehet, elrettenne a félreérthető baljós kifejezéstől, de ő nem tud félni, nem ismeri az érzést, nem tudja mióta. Ha évszakokról beszélhetünk, az ember férfi mögött megálló elf nő, maga a perzselő homok hava. Hihetetlen, mintha szándékosan összeválogatta volna a sors ezt a csapatot. Tisztában van azzal, hogy az elf nők gyönyörűek, de nem volt tisztában ezekkel a magasztos értékekkel, vagy legalábbis eddig értékrendje volt rossz helyre téve elméjében. A csapat utolsó két tagja kissé később érkezett, látva a zsákokat, illetve elnézve a többiek felszerelését, abban már biztos, hogy egy szervezett vadászatot szakított félbe. Meglepi az érkező elf férfi közvetlensége, de melegséggel tölti el szívét. Hosszú ideje nem szólították már meg, főleg nem így. Hasonlóképp jól esik számára, mint ember férfitársa üdvözlő szavai. Jól tudja, hogy a barátom kifejezés ez esetben udvarias gesztus csupán, mégis pozitívan érinti meg. Tart attól, hogy hosszú gondolatai esetleg bizalmatlanságot, vagy tiszteletlenséget ébresztenek a társaságban, ezért az elf férfival érkező fiatal lányon nem legelteti a szemét, jóllehet a csuklya takarásában gyakorlatilag ez kevésbé ellenőrizhető, a kínos csend lassan rátelepszik a tájra. Így hosszú idő óta, a saját magának megfogalmazott gondolatokon kívül, mély, kitartott, reszelősen suttogó hangján megszólal:*
- Fogadjon az Erdő vándorok.* suttogja, miközben karjait elől csuhája alatt összefonva lassan meghajol.*
- Nem tudod mit jelent nekem ez a meghívás.* célozza halkan szavait az általa vezetőnek titulált elf férfinak.*
- Nagyon régen nem volt már társaságom, céljaim még magam előtt is ismeretlenek, ahogy múltam, úgy a jövőm is. Megtiszteltetésnek venném, ha elkísérhetnélek benneteket.* itt mondandóját befejezi, ezt a néhány mondatot is elegendőnek tartja, úgy, ahogy mások sem traktálták maguk bemutatásával, úgy ő is azt gondolja lesz erre még idő. Egy pillanat múlva, helyzetét és az ifjú leány homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket felmérve, hozzá intézi suttogó szavait:*
- Tudom, hogy olykor egy pillangó által születik új hajtás, s az oroszlán letapossa azt, azonban láttak már oroszlánba maró kígyót, de pillangóba még egyet sem. Erődhöz és kitartásodhoz kétség nem férhet, de szívesen megköszönném fogadtatásomat azzal, hogy átveszem tőled terhedet.* Mindeközben lassan, félreérthetetlen módon az emberleány által cipelt zsákra mutat, mindeközben óvva figyel arra, hogy arca kámzsája rejtekében maradjon.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-11 09:51:06
Üzenet elküldve: 2017-12-11 09:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Az ide út sétagalopp volt a visszaúthoz képest, főleg azért mert azóta már fel vannak málházva, legalábbis Aenae úgy érzi magát, mint egy málhás szamár és kívülről valószínűleg úgy is néz ki, Pycta meg szintén. Ő ráadásul még csendesen bukdácsol is az elf után, mert bár próbálja kiszúrni, hogy mi is rejlik a nedves avarszőnyeg alatt mégis rendre megtalálja a kiálló gyökereket, köveket meg az egyéb göröngyöket. Mindennek ellenére sikeresen felveszi Pycta tempóját és kifejezetten örül minden olyan pillanatnak, mikor az megtorpan, hogy füleljen. Annak meg aztán pláne örül, hogy végre odaérnek a vadászokhoz, addigra Aenae teljesen kifullad, arca teljesen kivörösödik. Melege van és fáj mindene, de mégsem meri letenni sem a zsákot a kezéből, sem pedig a hátizsákot, mert akkor egészen biztos, hogy nem bírná újra felemelni egyiket sem. Haja csapzott, és van benne még némi kosz is, meg hátul pár nedves falevél.
Csendesen piheg a háttérben és csak onnan figyeli, hogy a három vadász bizony ejtett némi zsákmányt két fácán tárgyában, meg belebotlottak valami fura fickóba is. Ez utóbbinak Aenae biccent, de nem kíván beleszólni a beszélgetésbe. Szeme sarkából látja a flegmán almát pucoló Zarát, magában mosolyog, hogy mennyire nem bizalomgerjesztő jelen pillanatban, holott amúgy annak találja.
Úgy tűnik, hogy a jövevény a legfrissebb erdei divat szerint öltözködik, akárcsak Pycta, vagy az a félsötételf, aki reggel vett búcsút tőlük.
Véleménye szerint Pycta kicsit túl közvetlen, már ami az erdőjárók befogadását illeti, de végül is mindannyiukat pont így fogadta be, szóval igazán nem róhatja fel neki. Topázsárga tekintete cikázik a jövevény és Pycta között, kíváncsian várja a választ és azt, hogy esetleg megláthassa a jövevény arcát a csuklya alatt. Mindenesetre reméli, hogy hamar rövidre zárják ezt a beszélgetést, mert menne már haza. Igazából egy forró fürdő lebeg a lelki szemei előtt, meg fácánpörkölt. Fürjtojással. Igen kéne fürjtojás is, bár ebben az évszakban aligha költenek a fürjek.*
*Az ide út sétagalopp volt a visszaúthoz képest, főleg azért mert azóta már fel vannak málházva, legalábbis Aenae úgy érzi magát, mint egy málhás szamár és kívülről valószínűleg úgy is néz ki, Pycta meg szintén. Ő ráadásul még csendesen bukdácsol is az elf után, mert bár próbálja kiszúrni, hogy mi is rejlik a nedves avarszőnyeg alatt mégis rendre megtalálja a kiálló gyökereket, köveket meg az egyéb göröngyöket. Mindennek ellenére sikeresen felveszi Pycta tempóját és kifejezetten örül minden olyan pillanatnak, mikor az megtorpan, hogy füleljen. Annak meg aztán pláne örül, hogy végre odaérnek a vadászokhoz, addigra Aenae teljesen kifullad, arca teljesen kivörösödik. Melege van és fáj mindene, de mégsem meri letenni sem a zsákot a kezéből, sem pedig a hátizsákot, mert akkor egészen biztos, hogy nem bírná újra felemelni egyiket sem. Haja csapzott, és van benne még némi kosz is, meg hátul pár nedves falevél.
Csendesen piheg a háttérben és csak onnan figyeli, hogy a három vadász bizony ejtett némi zsákmányt két fácán tárgyában, meg belebotlottak valami fura fickóba is. Ez utóbbinak Aenae biccent, de nem kíván beleszólni a beszélgetésbe. Szeme sarkából látja a flegmán almát pucoló Zarát, magában mosolyog, hogy mennyire nem bizalomgerjesztő jelen pillanatban, holott amúgy annak találja.
Úgy tűnik, hogy a jövevény a legfrissebb erdei divat szerint öltözködik, akárcsak Pycta, vagy az a félsötételf, aki reggel vett búcsút tőlük.
Véleménye szerint Pycta kicsit túl közvetlen, már ami az erdőjárók befogadását illeti, de végül is mindannyiukat pont így fogadta be, szóval igazán nem róhatja fel neki. Topázsárga tekintete cikázik a jövevény és Pycta között, kíváncsian várja a választ és azt, hogy esetleg megláthassa a jövevény arcát a csuklya alatt. Mindenesetre reméli, hogy hamar rövidre zárják ezt a beszélgetést, mert menne már haza. Igazából egy forró fürdő lebeg a lelki szemei előtt, meg fácánpörkölt. Fürjtojással. Igen kéne fürjtojás is, bár ebben az évszakban aligha költenek a fürjek.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 22:54:49
Üzenet elküldve: 2017-12-10 22:54:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
- Kvittek. *Mosolyog a lányra, majd megragadva a zsákokat megindulnak előre, amerre társaikat sejtik. Az elf ösztönök és érzékek magabiztosan vezetik a levéltakaróval borított erdőn keresztül, ám még így is kerülgetniük kell egy-két kopaszon is áthatolhatatlan bokrot. A csuhás már megszokta az erdőt, télen és nyáron, ősszel és tavasszal is járta már az erdőt, hosszú évekig élt és él most is a vadonban, bele sem gondol, hogy mennyire nehéz lehet megszokni, közlekedni az avarral takart galád gyökerek és alattomos gödrök között.
Aenae javára legyen írva, hogy a lány valóban nem panaszkodik, de a csuhás megismerkedésük óta tiszteli benne ezt az akaratosságig érő kitartást.
Egy pillanatra megtorpan, amikor a különös hangok elérik, fejét oldalra fordítva hallgatja az erdő zajait, melyekből lassan kiszűri a beszélgetés hangját.*
- Erre. *Mondja, majd kissé megszaporázza lépteit, de persze arra is ügyel, hogy ne hagyja el Kagaenae-t.
Amikor kilép a tisztásra, melyen társai is állnak, először az ismeretlen alakot pillantja meg, a levegőben nem érez semmiféle agressziót, mégis óvatosan közelíti meg őket. Tekintete a környező erdőt fürkészi, majd megállapodik az ismeretlen, megviselt alakon. Ha más lenne a helyzet, talán jót mosolyogna Zara és Bayde szavain, amellyel az erdő veszélyességére hívják fel a másik csuhás figyelmét. Amikor először találkoztak a vörössel, a lány sem hitte el, amit Erdőmélyéről mondott.*
- A Fákban Lakó hozott Erdőmélyén. *Köszönti a férfit, majd Kagaenae felé pillant, ellenőrizve, hogy biztonságban megérkezett-e mögötte.*
- Látom, megviselt az út. Ha gondold, gyere velünk Vadvédbe, ahol kipihenheted magad és ételt is szívesen adunk. *Nem kérdezi, miért jött el idáig és hogy mi a neve, lényegtelen információk, ha elutasítja az invitálást. Másoknak talán még mindig furcsa lehet ez a bizalom, de a csuhás elf bízik az Erdő Szívében, amely megválogatja, kit enged be békéjébe. Ha pedig az idegen épp ezt a békét akarja veszélyeztetni, akkor itt vannak a venárok, hogy megállítsák és kipenderítsék őt Erdőmélyéről. Ez esetben pedig a legjobb helyen Vadvédben van az idegen.
A válaszra várva próbál a csuklya alá pillantani, de türelmesen kivárja, míg a másik megszólal és felel a kérdésekre.*
- Kvittek. *Mosolyog a lányra, majd megragadva a zsákokat megindulnak előre, amerre társaikat sejtik. Az elf ösztönök és érzékek magabiztosan vezetik a levéltakaróval borított erdőn keresztül, ám még így is kerülgetniük kell egy-két kopaszon is áthatolhatatlan bokrot. A csuhás már megszokta az erdőt, télen és nyáron, ősszel és tavasszal is járta már az erdőt, hosszú évekig élt és él most is a vadonban, bele sem gondol, hogy mennyire nehéz lehet megszokni, közlekedni az avarral takart galád gyökerek és alattomos gödrök között.
Aenae javára legyen írva, hogy a lány valóban nem panaszkodik, de a csuhás megismerkedésük óta tiszteli benne ezt az akaratosságig érő kitartást.
Egy pillanatra megtorpan, amikor a különös hangok elérik, fejét oldalra fordítva hallgatja az erdő zajait, melyekből lassan kiszűri a beszélgetés hangját.*
- Erre. *Mondja, majd kissé megszaporázza lépteit, de persze arra is ügyel, hogy ne hagyja el Kagaenae-t.
Amikor kilép a tisztásra, melyen társai is állnak, először az ismeretlen alakot pillantja meg, a levegőben nem érez semmiféle agressziót, mégis óvatosan közelíti meg őket. Tekintete a környező erdőt fürkészi, majd megállapodik az ismeretlen, megviselt alakon. Ha más lenne a helyzet, talán jót mosolyogna Zara és Bayde szavain, amellyel az erdő veszélyességére hívják fel a másik csuhás figyelmét. Amikor először találkoztak a vörössel, a lány sem hitte el, amit Erdőmélyéről mondott.*
- A Fákban Lakó hozott Erdőmélyén. *Köszönti a férfit, majd Kagaenae felé pillant, ellenőrizve, hogy biztonságban megérkezett-e mögötte.*
- Látom, megviselt az út. Ha gondold, gyere velünk Vadvédbe, ahol kipihenheted magad és ételt is szívesen adunk. *Nem kérdezi, miért jött el idáig és hogy mi a neve, lényegtelen információk, ha elutasítja az invitálást. Másoknak talán még mindig furcsa lehet ez a bizalom, de a csuhás elf bízik az Erdő Szívében, amely megválogatja, kit enged be békéjébe. Ha pedig az idegen épp ezt a békét akarja veszélyeztetni, akkor itt vannak a venárok, hogy megállítsák és kipenderítsék őt Erdőmélyéről. Ez esetben pedig a legjobb helyen Vadvédben van az idegen.
A válaszra várva próbál a csuklya alá pillantani, de türelmesen kivárja, míg a másik megszólal és felel a kérdésekre.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 21:54:20
Üzenet elküldve: 2017-12-10 21:54:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Megmosolyogja a jövevény rágósságára és csaliságára ejtett megjegyzéseket, de nem fűz hozzájuk semmit. Lehet, hogy nem úgy tűnik, de alapvetően jól szórakozik, már ami a társaságot illeti. Máson nem is szórakozna, mivel a vadászat számára cseppet sem erről szól. Miközben összeszedi a madarat, Bayde a tollat köpködő szerzetes felé indul.
Mikor a kilőtt fácánt eltette, ő is csatlakozik társaihoz, s megáll Zara mellett kicsit hátrébb Baydetól.
A lány megjegyzésére és alma szeletelésére, már nem tud csak visszafogottan mosolyogni, úgyhogy kissé oldalt is fordul, a csuhástól, fejét is elfordítja, ne lássa szegény eltévelyedett, hogy milyen jót derül. Még a végén azt hinné, hogy rajta szórakozik. Pedig csak arról van szó, hogy nem ismeri még ő sem igazán a két másik vadászt, így mondhatni az első alkalom, hogy több időt tölt velük, és most kezdi megszokni, a stílusukat. Tehát még véletlenül sem neki szól a dolog, így hát akár mennyire is ismeretlen, azért nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni.
Két szárnyasuk is van már, ha a majdnem kilőtt mellé, még beszámítjuk a jövevény által fogottat is. Már éhen biztosan nem halnak, főleg, ha sikerült két társuknak is gyűjtögetni egy két zsák egyebet. Apropó, két társ.
Mikor kimosolyogta magát, visszafordul, s csendesen megköszörüli torkát.*
- Bocsánat, hogy közbevágok, de talán vissza ke… *Marad félben a mondat, mikor meghallja, az újabb zajokat.*
~Lehet, hogy nincs egyedül a jövevény… vagy talán a többiek… vagy állat?~
*Cikázik á az agyán, de keze már mozdul, s csak akkor engedi le fegyverét, mikor kiderül, valóban Aenae és Pycta érkeznek meg.*
*Megmosolyogja a jövevény rágósságára és csaliságára ejtett megjegyzéseket, de nem fűz hozzájuk semmit. Lehet, hogy nem úgy tűnik, de alapvetően jól szórakozik, már ami a társaságot illeti. Máson nem is szórakozna, mivel a vadászat számára cseppet sem erről szól. Miközben összeszedi a madarat, Bayde a tollat köpködő szerzetes felé indul.
Mikor a kilőtt fácánt eltette, ő is csatlakozik társaihoz, s megáll Zara mellett kicsit hátrébb Baydetól.
A lány megjegyzésére és alma szeletelésére, már nem tud csak visszafogottan mosolyogni, úgyhogy kissé oldalt is fordul, a csuhástól, fejét is elfordítja, ne lássa szegény eltévelyedett, hogy milyen jót derül. Még a végén azt hinné, hogy rajta szórakozik. Pedig csak arról van szó, hogy nem ismeri még ő sem igazán a két másik vadászt, így mondhatni az első alkalom, hogy több időt tölt velük, és most kezdi megszokni, a stílusukat. Tehát még véletlenül sem neki szól a dolog, így hát akár mennyire is ismeretlen, azért nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni.
Két szárnyasuk is van már, ha a majdnem kilőtt mellé, még beszámítjuk a jövevény által fogottat is. Már éhen biztosan nem halnak, főleg, ha sikerült két társuknak is gyűjtögetni egy két zsák egyebet. Apropó, két társ.
Mikor kimosolyogta magát, visszafordul, s csendesen megköszörüli torkát.*
- Bocsánat, hogy közbevágok, de talán vissza ke… *Marad félben a mondat, mikor meghallja, az újabb zajokat.*
~Lehet, hogy nincs egyedül a jövevény… vagy talán a többiek… vagy állat?~
*Cikázik á az agyán, de keze már mozdul, s csak akkor engedi le fegyverét, mikor kiderül, valóban Aenae és Pycta érkeznek meg.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 18:26:51
Üzenet elküldve: 2017-12-10 18:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A csuhás elindul feléjük, ezzel akkora zajt csapva, hogyha a fácánokon kívül bármi volt is a közelükben, az már biztosan elfutott.*
- Ezt nem hiszem el... *Zsörtölődik magában, majd hajába túrva nagyot sóhajt, és ő is felpattan a levelek közül. Most már igazából mindegy.
Pycta megjegyzésére a csuhásra pillant, ajka széles, számító mosolyra húzódik.*
- Rágós volna, de csalinak jó lesz, ha már elijesztette a vadakat.
*Feleli, mikor még az újonnan érkező nem hallhatja. Halkan felnevet, de természetesen semmi ilyen szándéka nincs egyelőre. Az íját leereszti maga mellé, és Baydeval együtt odasétál hozzá. Kicsit hátrább megáll, karjait összefonja maga előtt.*
- Oh, igen, arra én én is kíváncsi volnék, hogy mi szél hozott erre? Azt pedig hozzátenném, hogy az erdő társaságban is veszélyes, ha pedig a társaság is olyan, különösképpen.
*Elmosolyodik a férfi felé, ami az előbb mondottak után elég groteszkül hathat. Övéből előhúzza tőrét még mindig a csuhást bámulva. Mereven szorítja a markolatot egy pillanatig, majd válltáskájába kezd kotorászni. Végül egy almát vesz elő, azt kezdi el pucolni a tőrrel.*
*A csuhás elindul feléjük, ezzel akkora zajt csapva, hogyha a fácánokon kívül bármi volt is a közelükben, az már biztosan elfutott.*
- Ezt nem hiszem el... *Zsörtölődik magában, majd hajába túrva nagyot sóhajt, és ő is felpattan a levelek közül. Most már igazából mindegy.
Pycta megjegyzésére a csuhásra pillant, ajka széles, számító mosolyra húzódik.*
- Rágós volna, de csalinak jó lesz, ha már elijesztette a vadakat.
*Feleli, mikor még az újonnan érkező nem hallhatja. Halkan felnevet, de természetesen semmi ilyen szándéka nincs egyelőre. Az íját leereszti maga mellé, és Baydeval együtt odasétál hozzá. Kicsit hátrább megáll, karjait összefonja maga előtt.*
- Oh, igen, arra én én is kíváncsi volnék, hogy mi szél hozott erre? Azt pedig hozzátenném, hogy az erdő társaságban is veszélyes, ha pedig a társaság is olyan, különösképpen.
*Elmosolyodik a férfi felé, ami az előbb mondottak után elég groteszkül hathat. Övéből előhúzza tőrét még mindig a csuhást bámulva. Mereven szorítja a markolatot egy pillanatig, majd válltáskájába kezd kotorászni. Végül egy almát vesz elő, azt kezdi el pucolni a tőrrel.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 14:17:39
Üzenet elküldve: 2017-12-10 14:17:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Ha datálnia kellene a Bayde iránt érzett ellenszenvét, akkor talán onnan tudná, mikor amaz bókolni akart neki, csak olyan hangnemben tette ezt, amit a lány gúnyolódásnak vélt. Ami azt illeti a mai napig úgy gondolja, hogy Bayde életének nagy részét a gúnyolódás teszi ki. Az ellenszenv persze az előző este csúcsosodott ki, mikor rajta tartott bemutatót. Ez továbbra is tüske a lányban és újra meg újra eszébe jut.
Ezzel szemben azért kicsit sem haragszik, hogy Pycta kicsit túl vehemens volt azzal a zöldséggel, és hogy ő emiatt kicsit több dzsuvát kapott a nyakába. Végtére is ő volt az, aki elkezdte ezt a játékot.*
- Dehogy haragszom!
*Még most is halkan nevet, és csak akkor szünteti ezt be, mikor az elf odalép hozzá, hogy segítsen megszabadulni a gyökérségektől. Igazából a szava akad el, főleg azért mert ebben a pillanatban meglátja azt, hogy Pyctának mennyire természetes közege az erdő. Talán a szeme is azért olyan színű, mint a fák lombkoronája, mert ennyire a részévé vált. Némán méri fel a férfi jól ismert vonásait, és egészen más fényben látja, mint eddig bármikor. Ha lehet, akkor még szebbnek, pusztán csak a környezet miatt. Még arról is megfelejtkezik, hogy lesöpörje magáról a maradék koszt. A révületből a nem túl távoli madárraj felvijjogása szakítja ki, mintha valami varázs hullana le róla, kicsit meg is kell rázza magát, hogy visszatérhessen a valóságba. Aztán pedig egy a keze ügyébe kerülő újabb csipkebogyóval közvetlen közelről dobja mellkason a férfit.*
- Most kvittek vagyunk.
*Mosolyog, aztán pedig megragadja a neki jutó zsákot, vagy zsákokat. Természetesen a hátizsákjába is kerül a begyűjtött holmikból. A hátizsák nehézzé válik, és az is, ami a kezébe kerül. Bőven nehezebb azoknál a súlyoknál, mint amiket amúgy mozgatni szokott. A táska szíja rövidesen vágni kezdi a vállát, a könyöke meg zsibbadni kezd, viszont zokszó nélkül menetel Pycta után. Máskor sem szokott nyavalyogni, most sem teszi, pedig mocskosul szenved a súlytól, meg a tereptől is. Meg attól az aprócska ténytől, hogy az erdőben ő teljesen elveszett lenne, hiszen most is teljes mértékben Pyctára, a helyismeretére és az érzékszerveire kell hagyatkozzon. Pycta minden bizonnyal már jóval előbb meghallja és meglátja a csipetcsapatot, mint Aenae. Annál is inkább, mert Aenae a saját szenvedésével van inkább elfoglalva, meg azzal, hogy egy gyökéren sem essen át, így topázsárga tekintete végig a földre szegeződik.*
*Ha datálnia kellene a Bayde iránt érzett ellenszenvét, akkor talán onnan tudná, mikor amaz bókolni akart neki, csak olyan hangnemben tette ezt, amit a lány gúnyolódásnak vélt. Ami azt illeti a mai napig úgy gondolja, hogy Bayde életének nagy részét a gúnyolódás teszi ki. Az ellenszenv persze az előző este csúcsosodott ki, mikor rajta tartott bemutatót. Ez továbbra is tüske a lányban és újra meg újra eszébe jut.
Ezzel szemben azért kicsit sem haragszik, hogy Pycta kicsit túl vehemens volt azzal a zöldséggel, és hogy ő emiatt kicsit több dzsuvát kapott a nyakába. Végtére is ő volt az, aki elkezdte ezt a játékot.*
- Dehogy haragszom!
*Még most is halkan nevet, és csak akkor szünteti ezt be, mikor az elf odalép hozzá, hogy segítsen megszabadulni a gyökérségektől. Igazából a szava akad el, főleg azért mert ebben a pillanatban meglátja azt, hogy Pyctának mennyire természetes közege az erdő. Talán a szeme is azért olyan színű, mint a fák lombkoronája, mert ennyire a részévé vált. Némán méri fel a férfi jól ismert vonásait, és egészen más fényben látja, mint eddig bármikor. Ha lehet, akkor még szebbnek, pusztán csak a környezet miatt. Még arról is megfelejtkezik, hogy lesöpörje magáról a maradék koszt. A révületből a nem túl távoli madárraj felvijjogása szakítja ki, mintha valami varázs hullana le róla, kicsit meg is kell rázza magát, hogy visszatérhessen a valóságba. Aztán pedig egy a keze ügyébe kerülő újabb csipkebogyóval közvetlen közelről dobja mellkason a férfit.*
- Most kvittek vagyunk.
*Mosolyog, aztán pedig megragadja a neki jutó zsákot, vagy zsákokat. Természetesen a hátizsákjába is kerül a begyűjtött holmikból. A hátizsák nehézzé válik, és az is, ami a kezébe kerül. Bőven nehezebb azoknál a súlyoknál, mint amiket amúgy mozgatni szokott. A táska szíja rövidesen vágni kezdi a vállát, a könyöke meg zsibbadni kezd, viszont zokszó nélkül menetel Pycta után. Máskor sem szokott nyavalyogni, most sem teszi, pedig mocskosul szenved a súlytól, meg a tereptől is. Meg attól az aprócska ténytől, hogy az erdőben ő teljesen elveszett lenne, hiszen most is teljes mértékben Pyctára, a helyismeretére és az érzékszerveire kell hagyatkozzon. Pycta minden bizonnyal már jóval előbb meghallja és meglátja a csipetcsapatot, mint Aenae. Annál is inkább, mert Aenae a saját szenvedésével van inkább elfoglalva, meg azzal, hogy egy gyökéren sem essen át, így topázsárga tekintete végig a földre szegeződik.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 12:15:08
Üzenet elküldve: 2017-12-10 12:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A csuhás nem az a továbbgondolós fajta. Csendben figyel, értelmez és véleményt alkot, amelyet a legtöbbször megtart magának és emellett tartja is magát hozzá, ám nyíltan áll a változásokhoz és képes alkalmazkodni. Türelmes és barátságos, nem skatulyáz be senkit az első pillantás után. Bayde bár nem a legszerencsésebben mutatkozott be, mégis megadja neki az esélyt, hogy bebizonyítsa számára is, hogy nem az a kivagyi pojáca, akinek tűnik. Furcsa ember, furcsa viselkedéssel, vagyis csak a csuhás számára furcsa. Mintha szöges ellentéte volna a hosszúéletűnek. de meglehet, hogy téved és sokkal több közös van bennük, mint elsőre látszik. Aenae valamiért nem nagyon kedveli, a csuhás úgy gondolja, hogy korábbi találkozásuk lehetett olyan rossz hatással a megítélésére, ami a mai napig kitart.
A bolondozásnál kicsit túllő a célon és sokkal jobban beteríti a lányt földdel, mint azt szerette volna. Bűnbánó mosollyal indul el a topázszemű felé, hogy segítsen neki megszabadulni a feketegyökérről ráhullott kosztól és gyökérdaraboktól.*
- Ne haragudj. *Mosolyog, ahogy a hajából kiszed egy száraz levelet. Egy pillanatra az eszébe jut, hogy jó volna megcsókolni a lányt, de aztán rájön, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, különben sem szeretné, ha a többiek a szájukra vennék a kapcsolatukat.
Apropó, többiek. A zsákok dagadásig teltek bogyókkal, magokkal és az erdő egyéb kincseivel. Nem lesz könnyű hazacipelni, főleg nem ketten, ezért arra az elhatározásra jut, hogy ideje megkeresni a vadászcsapatot. Lombzöld tekintete az erdőt kezdi fürkészni, majd amikor a nem túl messzi távolban egy madárraj száll fel a fákról, már biztos benne, hogy társai arrafelé lehetnek.*
- Ha jól sejtem, a többiek arra lesznek. *Mutat dél felé.*
- Gyere, hurcoljuk el ezt a sok mindent oda, aztán indulhatunk is haza. *Mosolyog Kagaenae-re, majd a nagyobb zsákokat a hátára akasztja, bár Aenae-nek is jut egy-két nehezebb, majd megindul a fák közt arra, amerre társait sejti, arra nem is gondolva, hogy épp egy ismeretlennel találkoztak.*
*A csuhás nem az a továbbgondolós fajta. Csendben figyel, értelmez és véleményt alkot, amelyet a legtöbbször megtart magának és emellett tartja is magát hozzá, ám nyíltan áll a változásokhoz és képes alkalmazkodni. Türelmes és barátságos, nem skatulyáz be senkit az első pillantás után. Bayde bár nem a legszerencsésebben mutatkozott be, mégis megadja neki az esélyt, hogy bebizonyítsa számára is, hogy nem az a kivagyi pojáca, akinek tűnik. Furcsa ember, furcsa viselkedéssel, vagyis csak a csuhás számára furcsa. Mintha szöges ellentéte volna a hosszúéletűnek. de meglehet, hogy téved és sokkal több közös van bennük, mint elsőre látszik. Aenae valamiért nem nagyon kedveli, a csuhás úgy gondolja, hogy korábbi találkozásuk lehetett olyan rossz hatással a megítélésére, ami a mai napig kitart.
A bolondozásnál kicsit túllő a célon és sokkal jobban beteríti a lányt földdel, mint azt szerette volna. Bűnbánó mosollyal indul el a topázszemű felé, hogy segítsen neki megszabadulni a feketegyökérről ráhullott kosztól és gyökérdaraboktól.*
- Ne haragudj. *Mosolyog, ahogy a hajából kiszed egy száraz levelet. Egy pillanatra az eszébe jut, hogy jó volna megcsókolni a lányt, de aztán rájön, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, különben sem szeretné, ha a többiek a szájukra vennék a kapcsolatukat.
Apropó, többiek. A zsákok dagadásig teltek bogyókkal, magokkal és az erdő egyéb kincseivel. Nem lesz könnyű hazacipelni, főleg nem ketten, ezért arra az elhatározásra jut, hogy ideje megkeresni a vadászcsapatot. Lombzöld tekintete az erdőt kezdi fürkészni, majd amikor a nem túl messzi távolban egy madárraj száll fel a fákról, már biztos benne, hogy társai arrafelé lehetnek.*
- Ha jól sejtem, a többiek arra lesznek. *Mutat dél felé.*
- Gyere, hurcoljuk el ezt a sok mindent oda, aztán indulhatunk is haza. *Mosolyog Kagaenae-re, majd a nagyobb zsákokat a hátára akasztja, bár Aenae-nek is jut egy-két nehezebb, majd megindul a fák közt arra, amerre társait sejti, arra nem is gondolva, hogy épp egy ismeretlennel találkoztak.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 10:46:52
Üzenet elküldve: 2017-12-10 10:46:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Lidércnyomásos kerek nyavalya ereszkedik alá, hiszen Lyz eltalálja a fácánt és Zara is. Ez pedig mekkora szégyen, ugyebár. Igaz, a vörös prédája megpróbál kereket oldani ami azt is jelenti, hogy meg kell majd keresniük azt a madarat. Annyi jó érzés azért szorult belé, hogy ne hagyja akár napokig sebesülten vergődni az erdőben.
A kínos helyzet ellenére elmosolyodik és épp mondana pár elismerő szót a lányok íjásztudományát illetően, amikor ismét megrezdülnek a bokrok. Talán még nincs minden veszve, így újabb nyílvesszőt húz elő, hogy a következő vadat már ő ejthesse el. Vagy legalább meg fogja próbálni. A rekettyésben azonban elég nagy a zörgés, sokkal nagyobb, mint amit egy-két vadmadár indokolna.
~Ekkora fácán pedig nincs!~
Mindenesetre célra tart, mert más sem hiányzik, mint egy nagyobb és veszélyesebb vadállat lepje meg őket. Ekkor azonban egy ember bukkan fel a fák között, legalábbis annak látszik a leplek alatt. Ahogy közelebb lép, kicsit furcsán hat, hogy nem a háta hanem a szája tollas és kezében ott vergődik a sebesült fácán. Elhúzza a száját, leereszti az íjat, aztán Zarára néz.*
- Hagyd! Szerintem rágós lenne.
*Kilép a rejtekükből és ahogy Lyz elindul a leterített madár után, ő pedig a szerzetes felé indul.*
- Nyugalom, szerencsés barátom, nem akarunk bántani.
*Közelebb lép és ha Umon nem tiltakozik, kiveszi a kezéből a fácánt.*
- Pardon, szabad?
*Egy mozdulattal kitekeri a madár nyakát, igazán semmi szükség rá, hogy tovább szenvedjen. Aztán kutakodó pillantást vet a kissé megviselt külsejű és eléggé erős aromájú idegenre.*
- Veszélyes ez az erdő, pláne egyedül járva. Mi szél hozott erre?
*Lidércnyomásos kerek nyavalya ereszkedik alá, hiszen Lyz eltalálja a fácánt és Zara is. Ez pedig mekkora szégyen, ugyebár. Igaz, a vörös prédája megpróbál kereket oldani ami azt is jelenti, hogy meg kell majd keresniük azt a madarat. Annyi jó érzés azért szorult belé, hogy ne hagyja akár napokig sebesülten vergődni az erdőben.
A kínos helyzet ellenére elmosolyodik és épp mondana pár elismerő szót a lányok íjásztudományát illetően, amikor ismét megrezdülnek a bokrok. Talán még nincs minden veszve, így újabb nyílvesszőt húz elő, hogy a következő vadat már ő ejthesse el. Vagy legalább meg fogja próbálni. A rekettyésben azonban elég nagy a zörgés, sokkal nagyobb, mint amit egy-két vadmadár indokolna.
~Ekkora fácán pedig nincs!~
Mindenesetre célra tart, mert más sem hiányzik, mint egy nagyobb és veszélyesebb vadállat lepje meg őket. Ekkor azonban egy ember bukkan fel a fák között, legalábbis annak látszik a leplek alatt. Ahogy közelebb lép, kicsit furcsán hat, hogy nem a háta hanem a szája tollas és kezében ott vergődik a sebesült fácán. Elhúzza a száját, leereszti az íjat, aztán Zarára néz.*
- Hagyd! Szerintem rágós lenne.
*Kilép a rejtekükből és ahogy Lyz elindul a leterített madár után, ő pedig a szerzetes felé indul.*
- Nyugalom, szerencsés barátom, nem akarunk bántani.
*Közelebb lép és ha Umon nem tiltakozik, kiveszi a kezéből a fácánt.*
- Pardon, szabad?
*Egy mozdulattal kitekeri a madár nyakát, igazán semmi szükség rá, hogy tovább szenvedjen. Aztán kutakodó pillantást vet a kissé megviselt külsejű és eléggé erős aromájú idegenre.*
- Veszélyes ez az erdő, pláne egyedül járva. Mi szél hozott erre?
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-10 10:17:42
Üzenet elküldve: 2017-12-10 10:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
- Hmpffff...* Másra nem telik, csak egy nyögésre.*
~Mi a...?! *hüledezik magában. Igazából el sem tudja képzelni, hogy mibe csöppenhetett, itt az erdő mélyén eddig jellemző nyugalmat meglehetősen hirtelen váltja fel az események számára eddig követhetetlen sorozata. Ekkor veszi észre, hogy valami van nála, mikor az előbbi madár fejéhez csapódik, kezével ösztönösen arcát védi. Pusztakezes jártasságának köszönhetően, most gazdagabb lett egy új baráttal. Lassan megpróbál felegyenesedni, bár eléggé kába még az ütközéstől és helyzetével sincs egészen tisztában. Ahogy körbenéz továbbra is a sűrűt látja, ameddig ellát lombos fák kérges törzsét, valamint az erős ütközéstől fa törzsében rezgő nyílvesszőt. Tövénél a tollak elrendezése mestermunkáról árulkodik, ahogy ezt jelezte a fütyülő hangja is. Pillanatok alatt vonja le következtetését, mely azért nem okoz túlságosan nagy agyi megterhelést számára:*
~Nem vagyok egyedül.*gondolatai cikáznak, kissé megkönnyebbülés is ez számára, mert végre nem emlékei között kutat, egyben azért megfontolandó a futás is. Aztán erről letesz. Az íjhasználókról azt gondolja képzettek lehetnek, bár a növényzet sűrű, esélytelen a gyors eliramodás, vagy elrejtőzés. Pont a sűrű növényzet az oka annak, hogy még felegyenesedve sem látja vendégeit, szemeit hiába erőlteti, igazából abban sem biztos, hogy többen vannak. Néhány tétova lépést tesz előre, kilépve a bozótból az íjászok feltételezett irányába, majd mintegy megadás jeleként kezeit felteszi. Így, ha az érkező vadászok, a bozót ellenére, teljes egészében látják, egy mocsártól bűzlő, saras csuhást láthatnak, ahogy kámzsája alól tollak tömege kandikál ki szájából és levegőbe emelt kezei egyikében, egy még élő, harsányan rikoltozó fácán lengetésével próbálja jelezni fegyvertelenségét és védekező szándékát.*
- Hmpffff...* Másra nem telik, csak egy nyögésre.*
~Mi a...?! *hüledezik magában. Igazából el sem tudja képzelni, hogy mibe csöppenhetett, itt az erdő mélyén eddig jellemző nyugalmat meglehetősen hirtelen váltja fel az események számára eddig követhetetlen sorozata. Ekkor veszi észre, hogy valami van nála, mikor az előbbi madár fejéhez csapódik, kezével ösztönösen arcát védi. Pusztakezes jártasságának köszönhetően, most gazdagabb lett egy új baráttal. Lassan megpróbál felegyenesedni, bár eléggé kába még az ütközéstől és helyzetével sincs egészen tisztában. Ahogy körbenéz továbbra is a sűrűt látja, ameddig ellát lombos fák kérges törzsét, valamint az erős ütközéstől fa törzsében rezgő nyílvesszőt. Tövénél a tollak elrendezése mestermunkáról árulkodik, ahogy ezt jelezte a fütyülő hangja is. Pillanatok alatt vonja le következtetését, mely azért nem okoz túlságosan nagy agyi megterhelést számára:*
~Nem vagyok egyedül.*gondolatai cikáznak, kissé megkönnyebbülés is ez számára, mert végre nem emlékei között kutat, egyben azért megfontolandó a futás is. Aztán erről letesz. Az íjhasználókról azt gondolja képzettek lehetnek, bár a növényzet sűrű, esélytelen a gyors eliramodás, vagy elrejtőzés. Pont a sűrű növényzet az oka annak, hogy még felegyenesedve sem látja vendégeit, szemeit hiába erőlteti, igazából abban sem biztos, hogy többen vannak. Néhány tétova lépést tesz előre, kilépve a bozótból az íjászok feltételezett irányába, majd mintegy megadás jeleként kezeit felteszi. Így, ha az érkező vadászok, a bozót ellenére, teljes egészében látják, egy mocsártól bűzlő, saras csuhást láthatnak, ahogy kámzsája alól tollak tömege kandikál ki szájából és levegőbe emelt kezei egyikében, egy még élő, harsányan rikoltozó fácán lengetésével próbálja jelezni fegyvertelenségét és védekező szándékát.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-09 23:22:19
Üzenet elküldve: 2017-12-09 23:22:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Bayde szavaira bólint, majd ösztönösen mozdul. Feszít, céloz, s mikor elhangzik a leheletnyi "Most", már engedi is útjára a vesszőt, de abban a pillanatban, hogy a madárba fúródik, moccan valami egy fa mellett. Azonnal kapja is elő a második vesszőt, hogy egy pillanat múlva újra célra tartson. Dobogó szívvel persze, mert nagyon nem szeretne ibrisz eledel lenni, illetve bármi más eledele sem igazán szeretne lenni. ~Ez aztán a forgalom...~ Suhan át az agyán, amikor megpillantja a szerzetest.
Kicsit lejjebb engedi a fegyvert, de el nem téve azt, vadállat is lehet a környéken.
Baydera és Zarára pillant, majd lassan megindul, hogy összeszedje a kilőtt madarat, a csevegést is rájuk bízza, mert Baydenak például ez sokkal jobban megy, mint neki.*
*Bayde szavaira bólint, majd ösztönösen mozdul. Feszít, céloz, s mikor elhangzik a leheletnyi "Most", már engedi is útjára a vesszőt, de abban a pillanatban, hogy a madárba fúródik, moccan valami egy fa mellett. Azonnal kapja is elő a második vesszőt, hogy egy pillanat múlva újra célra tartson. Dobogó szívvel persze, mert nagyon nem szeretne ibrisz eledel lenni, illetve bármi más eledele sem igazán szeretne lenni. ~Ez aztán a forgalom...~ Suhan át az agyán, amikor megpillantja a szerzetest.
Kicsit lejjebb engedi a fegyvert, de el nem téve azt, vadállat is lehet a környéken.
Baydera és Zarára pillant, majd lassan megindul, hogy összeszedje a kilőtt madarat, a csevegést is rájuk bízza, mert Baydenak például ez sokkal jobban megy, mint neki.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-09 20:13:13
Üzenet elküldve: 2017-12-09 20:13:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A minxeket végül hagyják, nem töltik ezzel az időt. Felesleges is volna, elvégre meleg takarók már vannak Vadvédben, inkább élelemre van szükségük elsősorban.
Várnak tovább csendben lapulva a következő erre tévedő zsákmányra. Nemsokára meg is látnak három fácántyúkot, Zara pedig már készíti is az íját. Ráhelyezi a nyilat, felhúzza, és Bayde utasítására bólintva a bal szélsőt szemeli ki magának. Beméri, nagyon pontosan, hogy pont a mellét találja el. Mikor biztos már a dolgában, elengedi, ekkor viszont valami nesztől megrémül az állat, és elszalad. Éppen eltalálja, a szárnya alatt, de szalad tovább. Ha szerencséje van, pár percen belül elvérzik, és nem csak a szárnyába állt bele.*
- Hogy a jó... *Visszanyel egy cifra káromkodást, és inkább a zaj forrását kezdi keresni, mivel ők szinte még a lélegzetük is visszafojtva koncentráltak. És hamarosan látja is a fa mellett a szerzetesruhás férfit. Jelen pillanatban legszívesebben jó párszor seggbebólintaná, amiért pont most jött rá az erdőjárás, és pont erre.*
*A minxeket végül hagyják, nem töltik ezzel az időt. Felesleges is volna, elvégre meleg takarók már vannak Vadvédben, inkább élelemre van szükségük elsősorban.
Várnak tovább csendben lapulva a következő erre tévedő zsákmányra. Nemsokára meg is látnak három fácántyúkot, Zara pedig már készíti is az íját. Ráhelyezi a nyilat, felhúzza, és Bayde utasítására bólintva a bal szélsőt szemeli ki magának. Beméri, nagyon pontosan, hogy pont a mellét találja el. Mikor biztos már a dolgában, elengedi, ekkor viszont valami nesztől megrémül az állat, és elszalad. Éppen eltalálja, a szárnya alatt, de szalad tovább. Ha szerencséje van, pár percen belül elvérzik, és nem csak a szárnyába állt bele.*
- Hogy a jó... *Visszanyel egy cifra káromkodást, és inkább a zaj forrását kezdi keresni, mivel ők szinte még a lélegzetük is visszafojtva koncentráltak. És hamarosan látja is a fa mellett a szerzetesruhás férfit. Jelen pillanatban legszívesebben jó párszor seggbebólintaná, amiért pont most jött rá az erdőjárás, és pont erre.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-09 16:51:30
Üzenet elküldve: 2017-12-09 16:51:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A mocsár bűze orrát facsarja, fogalma sincs, hogy merre jár, ösztönösen halad előre. Lába nagyot csobban egy-egy zsombékban megbújó vízgyűjtőben. A hosszú órák után türelme vészesen fogyni kezd, így azt sem veszi észre, hogy nem lápvidéken jár már, az orrfacsaró bűz pedig belőle és nem az ingoványból árad. Rettenetesen elfáradt, a kikötőtől idáig vezető útja alatt egy falatot sem evett, arra sem emlékszik, hogy ébredését megelőzően mikor. Erre hivatkozásul gyomra hangosan kordul egyet, mely vészesen hangzik itt az erdőben. Kissé indokolatlanul gyorsan kapja fel a fejét.*
~Hát ez nem az út, az biztos! *gondolja* ~Már megint ugyan hová keveredtem?* Nagyokat pislogva néz körül, és megállapítja, hogy nem egy fertályórája lépett be a rengetegbe, mert az erdőből nem lát ki az ingovány területére, gyakorlatilag vakon lépdelt idáig. Átkozza magát fejvesztéséért és kapkodásáért, emellett azonban ismét megmagyarázhatatlan nyugalom szállja meg.*
- Az erdő. Az erdő csak jó lehet!*mormogja, miközben gyakorlatilag egy drahun módjára próbál lopakodni, csak az nem veszi észre, aki süket és vak. Hiába, ez még nem az erőssége, s földig érő, loncsos csuhája sem segít neki ebben. Olykor-olykor megáll, fülel, de az erdő zajain kívül nem hall más idegen tevékenységet, így nem különösebben foglalkozik rejtőzködéssel, egyre mélyebbre hatol a rengetegben. Gyomra ismét hangos jelzést hallat, immár a hanghatás mellett heves hullámzással ad hangot kongó ürességének.*
- Csak nehogy valami a fejemre essen ettől a morgástól, amit produkálok.*jegyzi meg félhangosan, majd lehajol, hogy egy húsos zöld levélben a meggyűlt vízzel szomját oltsa. Elégedett cuppogással egyenesedne fel, azonban ebben a pillanatban hosszú sivító zaj közepette, közvetlenül feje mellett egy nyílvessző csapódik a fa törzsébe, majd egy madár, sajnálatos módon éppen az arcába.*
*A mocsár bűze orrát facsarja, fogalma sincs, hogy merre jár, ösztönösen halad előre. Lába nagyot csobban egy-egy zsombékban megbújó vízgyűjtőben. A hosszú órák után türelme vészesen fogyni kezd, így azt sem veszi észre, hogy nem lápvidéken jár már, az orrfacsaró bűz pedig belőle és nem az ingoványból árad. Rettenetesen elfáradt, a kikötőtől idáig vezető útja alatt egy falatot sem evett, arra sem emlékszik, hogy ébredését megelőzően mikor. Erre hivatkozásul gyomra hangosan kordul egyet, mely vészesen hangzik itt az erdőben. Kissé indokolatlanul gyorsan kapja fel a fejét.*
~Hát ez nem az út, az biztos! *gondolja* ~Már megint ugyan hová keveredtem?* Nagyokat pislogva néz körül, és megállapítja, hogy nem egy fertályórája lépett be a rengetegbe, mert az erdőből nem lát ki az ingovány területére, gyakorlatilag vakon lépdelt idáig. Átkozza magát fejvesztéséért és kapkodásáért, emellett azonban ismét megmagyarázhatatlan nyugalom szállja meg.*
- Az erdő. Az erdő csak jó lehet!*mormogja, miközben gyakorlatilag egy drahun módjára próbál lopakodni, csak az nem veszi észre, aki süket és vak. Hiába, ez még nem az erőssége, s földig érő, loncsos csuhája sem segít neki ebben. Olykor-olykor megáll, fülel, de az erdő zajain kívül nem hall más idegen tevékenységet, így nem különösebben foglalkozik rejtőzködéssel, egyre mélyebbre hatol a rengetegben. Gyomra ismét hangos jelzést hallat, immár a hanghatás mellett heves hullámzással ad hangot kongó ürességének.*
- Csak nehogy valami a fejemre essen ettől a morgástól, amit produkálok.*jegyzi meg félhangosan, majd lehajol, hogy egy húsos zöld levélben a meggyűlt vízzel szomját oltsa. Elégedett cuppogással egyenesedne fel, azonban ebben a pillanatban hosszú sivító zaj közepette, közvetlenül feje mellett egy nyílvessző csapódik a fa törzsébe, majd egy madár, sajnálatos módon éppen az arcába.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-08 19:57:06
Üzenet elküldve: 2017-12-08 19:57:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A lányok nem vágynak szőrmés kabátkára vagy prémmel szegett köpönyegre, úgyhogy a minxeket nem fenyegeti veszély. Nemsokára tovább is állnak, de úgy látszik, hogy a vadászok szerencséje melléjük szegődött. Kisvártatva Lyz int, hogy észrevett valamit. Bólint a kérdő pillantásra, aztán int, hogy álljanak meg. Bármennyire is óvatosan lépkednek és igyekeznek nesztelenül mozogni, pici zaj csak kél lépteik nyomán és kár lenne ezzel elijeszteni a vadat. Mivel ez itt az Erdőmélye, felkészül rá, hogy valami egzotikus bestia toppan eléjük és örülhetnek, ha ép bőrrel megússzák a találkozást. Ha csendben meglapulnak, örömmel láthatják, hogy egy aprócska tisztás peremére három fácántyúk billeg ki. Bayde nem is érti, hogy mit keresnek itt, hiszen ezek a madarak a ritkásabb, ligetes erdőket kedvelik, de annyi furcsaságot beszélnek erről az erdőről, hogy ez igazán nem nagy horderejű dolog. Vigyorogva bólint és előhúz egy nyilat és az idegre helyezi.*
- Zara, tied a bal szélső. Lyz, a jobboldalira lőj, ha szólok. Én a középsőt veszem célba.
*Épp csak leheli a szavakat, de talán megértik, hogy mit akar. Megfeszíti az íjat, céloz és amikor úgy látja, hogy a lányok is készen állnak, felsóhajt.*
- Most!
*Elengedi a húrt ami pendülve küldi útjára a nyílvesszőt. Az baljós fütyüléssel szeli a levegőt, tökéletes ívben száguld a középső madár felé és diadalmasan rezegve áll meg... a fácán melletti fában. Dühösen szisszen fel és pár pillanatnyi ideje még marad arra, hogy abban reménykedjen: Zara és Lyz jobban célzott. Mindenesetre nem ártott volna neki is gyakorolnia.*
*A lányok nem vágynak szőrmés kabátkára vagy prémmel szegett köpönyegre, úgyhogy a minxeket nem fenyegeti veszély. Nemsokára tovább is állnak, de úgy látszik, hogy a vadászok szerencséje melléjük szegődött. Kisvártatva Lyz int, hogy észrevett valamit. Bólint a kérdő pillantásra, aztán int, hogy álljanak meg. Bármennyire is óvatosan lépkednek és igyekeznek nesztelenül mozogni, pici zaj csak kél lépteik nyomán és kár lenne ezzel elijeszteni a vadat. Mivel ez itt az Erdőmélye, felkészül rá, hogy valami egzotikus bestia toppan eléjük és örülhetnek, ha ép bőrrel megússzák a találkozást. Ha csendben meglapulnak, örömmel láthatják, hogy egy aprócska tisztás peremére három fácántyúk billeg ki. Bayde nem is érti, hogy mit keresnek itt, hiszen ezek a madarak a ritkásabb, ligetes erdőket kedvelik, de annyi furcsaságot beszélnek erről az erdőről, hogy ez igazán nem nagy horderejű dolog. Vigyorogva bólint és előhúz egy nyilat és az idegre helyezi.*
- Zara, tied a bal szélső. Lyz, a jobboldalira lőj, ha szólok. Én a középsőt veszem célba.
*Épp csak leheli a szavakat, de talán megértik, hogy mit akar. Megfeszíti az íjat, céloz és amikor úgy látja, hogy a lányok is készen állnak, felsóhajt.*
- Most!
*Elengedi a húrt ami pendülve küldi útjára a nyílvesszőt. Az baljós fütyüléssel szeli a levegőt, tökéletes ívben száguld a középső madár felé és diadalmasan rezegve áll meg... a fácán melletti fában. Dühösen szisszen fel és pár pillanatnyi ideje még marad arra, hogy abban reménykedjen: Zara és Lyz jobban célzott. Mindenesetre nem ártott volna neki is gyakorolnia.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-08 17:17:02
Üzenet elküldve: 2017-12-08 17:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Aenae tisztában van a saját korlátaival, legalábbis általában, így azzal is, hogy a vadászok nyakán csak kolonc lett volna, hiszen nemhogy az íjjal nem tud bánni, de a tetejében egy nehézlovassági roham is diszkrétebb nála. Persze mindkét képesség fejleszthető, de egyelőre nem vették sem a "lopakodás" sem pedig a "mozgó célpontra lövés" leckéket, bár az "álló célpontra lövés" is kimaradt eddig. Szerencse, hogy Lyz megígérte, hogy segít neki ebben, de Aenae jelen pillanatban nem tudja elképzelni magáról, hogy meg tudna ölni bármilyen állatot, még akkor sem ha történetesen nagyon éhes lenne. Igaz ugyan, hogy azelőtt azt sem tudta volna elképzelni magáról, hogy akár csak két szalmaszálat keresztbe tegyen, erre tessék ragyogóan forgatja a vasvillát, mikor az istállóban takarítja az állatok boxait. Vagy, hogy erdei bogyókat fog szedni. Ez utóbbit egyébként szívesen csinálja, még akkor is, ha történetesen már összeszurkálta a kezét minden létező növény.
Legközelebb majd kesztyűt húz. Különben kicsit aggódik azon, hogy csúnya lesz a bőre, mire végeznek, de így legalább lesz oka rá, hogy bekenje valami illatos kencével, aztán pedig csak feküdjön széttárt karokkal arra várva, hogy bőre beigya a kencét. Ő továbbra is kissé hiú és ad a külsőségekre. Szeret csinosan kinézni, bár öltözködésében újabban inkább a praktikum dominál, így maradt a hajának és a bőrének kérdése, egyiknek sem tesz túl jót az őszi szél, a tüskék meg szálkák meg aztán pláne. Anyja sírna, ha látná, hogy egykor gondosan manikűrözött kezeinek körmei most rövidek, ráadásul a jelen tevékenysége elég koszos meló ahhoz, hogy a körmei kissé gyászkeretesek is legyenek.
Pycta hümmentését igazából nemigen tudja mire vélni, ő akkor szokott hümmögni, ha továbbgondol bizonyos dolgokat, viszont az elf cseppet sem látszik úgy, mint aki továbbgondolja a Bayde-Aenae ismeretséget. Amin nincs is mit továbbgondolni, Bayde egy szemtelen, pimasz fráter és valamiért úgy érezte, hogy Aenae alkalmas arra, hogy vicceskedjen vele. Talán pont alkalmi ismeretségük miatt érezte úgy, hogy a lányon fog bemutatót tartani.
Aenae nehezen fojtja vissza a mosolyát, mikor észleli, hogy valami gazember megdobálta csipkebogyóval. Ha többen lennének, akkor Aenae nem engedett meg volna magának ilyesmit, hiszen Pycta mégiscsak egy feljebbvaló, de mivel csak ketten vannak, így nem gondolja, hogy bármi baj lehetne egy kis csintalankodásból. Minthogy látszólag nincs is, hiszen az elf mosolyog, nem pedig leteremti. Aztán pedig már szép ívben repül is a lány felé a zöldség, ami elől még simán félre tud lépni, de a levegőből hulló föld és kosz tökéletesen beteríti. Szemeit szorosan becsukja, orrát is ráncolja, de azért vigyorog, így pedig a szájába is jut némi föld nem csak a hajába, meg a nyakába. Két kézzel próbálja lesöpörni az arcáról a dzsuvát, amit így csak jól szétken, hisz a föld nedves.*
- Rendben, te nyertél.
*Mondja nevetve, miközben előrehajolva próbálja kirázni a hajából a koszt.*
*Aenae tisztában van a saját korlátaival, legalábbis általában, így azzal is, hogy a vadászok nyakán csak kolonc lett volna, hiszen nemhogy az íjjal nem tud bánni, de a tetejében egy nehézlovassági roham is diszkrétebb nála. Persze mindkét képesség fejleszthető, de egyelőre nem vették sem a "lopakodás" sem pedig a "mozgó célpontra lövés" leckéket, bár az "álló célpontra lövés" is kimaradt eddig. Szerencse, hogy Lyz megígérte, hogy segít neki ebben, de Aenae jelen pillanatban nem tudja elképzelni magáról, hogy meg tudna ölni bármilyen állatot, még akkor sem ha történetesen nagyon éhes lenne. Igaz ugyan, hogy azelőtt azt sem tudta volna elképzelni magáról, hogy akár csak két szalmaszálat keresztbe tegyen, erre tessék ragyogóan forgatja a vasvillát, mikor az istállóban takarítja az állatok boxait. Vagy, hogy erdei bogyókat fog szedni. Ez utóbbit egyébként szívesen csinálja, még akkor is, ha történetesen már összeszurkálta a kezét minden létező növény.
Legközelebb majd kesztyűt húz. Különben kicsit aggódik azon, hogy csúnya lesz a bőre, mire végeznek, de így legalább lesz oka rá, hogy bekenje valami illatos kencével, aztán pedig csak feküdjön széttárt karokkal arra várva, hogy bőre beigya a kencét. Ő továbbra is kissé hiú és ad a külsőségekre. Szeret csinosan kinézni, bár öltözködésében újabban inkább a praktikum dominál, így maradt a hajának és a bőrének kérdése, egyiknek sem tesz túl jót az őszi szél, a tüskék meg szálkák meg aztán pláne. Anyja sírna, ha látná, hogy egykor gondosan manikűrözött kezeinek körmei most rövidek, ráadásul a jelen tevékenysége elég koszos meló ahhoz, hogy a körmei kissé gyászkeretesek is legyenek.
Pycta hümmentését igazából nemigen tudja mire vélni, ő akkor szokott hümmögni, ha továbbgondol bizonyos dolgokat, viszont az elf cseppet sem látszik úgy, mint aki továbbgondolja a Bayde-Aenae ismeretséget. Amin nincs is mit továbbgondolni, Bayde egy szemtelen, pimasz fráter és valamiért úgy érezte, hogy Aenae alkalmas arra, hogy vicceskedjen vele. Talán pont alkalmi ismeretségük miatt érezte úgy, hogy a lányon fog bemutatót tartani.
Aenae nehezen fojtja vissza a mosolyát, mikor észleli, hogy valami gazember megdobálta csipkebogyóval. Ha többen lennének, akkor Aenae nem engedett meg volna magának ilyesmit, hiszen Pycta mégiscsak egy feljebbvaló, de mivel csak ketten vannak, így nem gondolja, hogy bármi baj lehetne egy kis csintalankodásból. Minthogy látszólag nincs is, hiszen az elf mosolyog, nem pedig leteremti. Aztán pedig már szép ívben repül is a lány felé a zöldség, ami elől még simán félre tud lépni, de a levegőből hulló föld és kosz tökéletesen beteríti. Szemeit szorosan becsukja, orrát is ráncolja, de azért vigyorog, így pedig a szájába is jut némi föld nem csak a hajába, meg a nyakába. Két kézzel próbálja lesöpörni az arcáról a dzsuvát, amit így csak jól szétken, hisz a föld nedves.*
- Rendben, te nyertél.
*Mondja nevetve, miközben előrehajolva próbálja kirázni a hajából a koszt.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-08 15:29:54
Üzenet elküldve: 2017-12-08 15:29:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Elindul Denzack a sűrű erdőbe, de nem jut túl messzire, hiszen hamar megéhezik. Előveszi az úti csomagját, amit Lyztől kapott és gyorsan falatozni kezd. Egészen hamar elfogyaszt mindent, hiszen nagyon siet, hogy még sötétedés előtt visszaérjen a városba. Az útra tökéletesen emlékszik, hiszen csak egy kis erdei ösvényt kell követnie végig. Az erdő csendjét csak a madarak csicsergése és Denzack közeledtétől ijedt, menekülő állatok zaja verte fel. Amikor már érezte azt a borzalmas bűzt, már tudta, hogy közel jár az ingoványhoz. *
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-08 14:55:05
Üzenet elküldve: 2017-12-08 14:55:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A csuhásnak van mit tanulnia azon, ha nem csak magáról kell gondoskodnia. Most már egy egész erődnyi lélekről kell gondoskodnia, s mivel Darenn után ő az, aki a legrégebb óta Vadvéd lakója, ő került vezető szerepbe. Ugyanolyan ismeretlen számára ez a szerep, mint Kagaenae-nek az erdei élet, de igyekszik a legjobb tudása szerint eljárni és minden igényt kielégíteni.
Nagyon jó ötlet volna, ha minden reggelt egy ilyen túrával kezdenének, mert akkor még a tél beállta előtt sikerülne elegendő élelmiszerrel megtölteni az éléskamrát.
A magyarázatoktól eltekintve csendben végzi a dolgát, monoton közönnyel gyűjtve a bogyókat, magokat, gyümölcsöket. Számára ez nem munka, imádja a természetet és a Fákban Lakó kincsei közt válogatva érzi otthon magát. Ugyan nem tudnak egyszerre sokat összegyűjteni, de azért ez a kis kirándulás is eredményesnek nevezhető. Főleg akkor, ha a többieknek sikerül elejteni valami vadat is.
Sejti, hogy Aenae is szívesebben ment volna vadászni, mint unalmas gyűjtögetést végezni, de amíg a topázszemű lány nem teszi szóvá, addig hallgat.
A választ meghallgatja, amely Aenae és Bayde viszonyára vonatkozik, de csak egy bólintással fűszerezett hümmentéssel felel. Nem érez féltékenységet, igazából azt sem tudja, milyen az. Megtanulta már, hogy aminek meg kell történnie, az megtörténik. Felesleges aggódni rajta.
Épp egy szép feketegyökeret húz ki a földből, amikor valami a hátának koppan. Megfordul és az avarban egy csipkebogyóra lesz figyelmes és jön is KAgaenae válasza, miszerint nem tud a dologról. Elmosolyodik, majd fejcsóválva fordul vissza, hogy egy következő gyökeret húzzon ki, ám - teljesen - véletlenül a nagy lendülettel kiszedett zöldség elrepül a kezéből és beteríti a mögötte lévő területet a gyökérről lehulló kisebb-nagyobb földdarabokkal. Éppen ott, ahol Aenae gyűjtögeti a bogyókat.*
- Oh, bocsánat. Véletlen volt. *Vigyorog kajánul a lányra, lombzöld szemeiben derű és pajkosság csillog.*
*A csuhásnak van mit tanulnia azon, ha nem csak magáról kell gondoskodnia. Most már egy egész erődnyi lélekről kell gondoskodnia, s mivel Darenn után ő az, aki a legrégebb óta Vadvéd lakója, ő került vezető szerepbe. Ugyanolyan ismeretlen számára ez a szerep, mint Kagaenae-nek az erdei élet, de igyekszik a legjobb tudása szerint eljárni és minden igényt kielégíteni.
Nagyon jó ötlet volna, ha minden reggelt egy ilyen túrával kezdenének, mert akkor még a tél beállta előtt sikerülne elegendő élelmiszerrel megtölteni az éléskamrát.
A magyarázatoktól eltekintve csendben végzi a dolgát, monoton közönnyel gyűjtve a bogyókat, magokat, gyümölcsöket. Számára ez nem munka, imádja a természetet és a Fákban Lakó kincsei közt válogatva érzi otthon magát. Ugyan nem tudnak egyszerre sokat összegyűjteni, de azért ez a kis kirándulás is eredményesnek nevezhető. Főleg akkor, ha a többieknek sikerül elejteni valami vadat is.
Sejti, hogy Aenae is szívesebben ment volna vadászni, mint unalmas gyűjtögetést végezni, de amíg a topázszemű lány nem teszi szóvá, addig hallgat.
A választ meghallgatja, amely Aenae és Bayde viszonyára vonatkozik, de csak egy bólintással fűszerezett hümmentéssel felel. Nem érez féltékenységet, igazából azt sem tudja, milyen az. Megtanulta már, hogy aminek meg kell történnie, az megtörténik. Felesleges aggódni rajta.
Épp egy szép feketegyökeret húz ki a földből, amikor valami a hátának koppan. Megfordul és az avarban egy csipkebogyóra lesz figyelmes és jön is KAgaenae válasza, miszerint nem tud a dologról. Elmosolyodik, majd fejcsóválva fordul vissza, hogy egy következő gyökeret húzzon ki, ám - teljesen - véletlenül a nagy lendülettel kiszedett zöldség elrepül a kezéből és beteríti a mögötte lévő területet a gyökérről lehulló kisebb-nagyobb földdarabokkal. Éppen ott, ahol Aenae gyűjtögeti a bogyókat.*
- Oh, bocsánat. Véletlen volt. *Vigyorog kajánul a lányra, lombzöld szemeiben derű és pajkosság csillog.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-08 14:14:21
Üzenet elküldve: 2017-12-08 14:14:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Fél füllel hallgatja társai beszélgetését, s fejét megingatva Baydera mosolyog, amikor a tisztességes módszereit ecseteli.
Megörül, amikor a férfi talál egy csapást, mert neki ez nem tűnt fel. Ezen a téren van még mit tanulnia, bár nem csapnivaló nyomolvasó, inkább csak átlagos, de hát onnan még bőven van hová fejlődni.*
~Minx? De kár!~
- Hagyjuk őket. *Suttogja olyan halkan, hogy az már majdnem csak tátogás, miközben lemondón megrázza fejét, s tovább vizsgálja a környéket.
~Először legyen tele a kamra.~
Amint átfut rajta a gondolat, mint ha meghallott volna egy kis motozást nem túl messziről, egy bozótos környékéről.
~Nem lehet túl nagy állat, talán madárféle... hátha fácán... vagy wyward.~
Összehúzott szemmel fürkészi a hang forrását, majd társaira pillantva int abba az irányba. Lehet, hogy a többiek ezt nem hallják még, de ha csendben haladnak egy kicsit abba az irányba, akkor talán nem sokára nekik is feltűnik a motozás. A biztonság kedvéért, készenlétbe helyez egy vesszőt az idegre, úgy lépdel tovább.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.08 14:16:01
*Fél füllel hallgatja társai beszélgetését, s fejét megingatva Baydera mosolyog, amikor a tisztességes módszereit ecseteli.
Megörül, amikor a férfi talál egy csapást, mert neki ez nem tűnt fel. Ezen a téren van még mit tanulnia, bár nem csapnivaló nyomolvasó, inkább csak átlagos, de hát onnan még bőven van hová fejlődni.*
~Minx? De kár!~
- Hagyjuk őket. *Suttogja olyan halkan, hogy az már majdnem csak tátogás, miközben lemondón megrázza fejét, s tovább vizsgálja a környéket.
~Először legyen tele a kamra.~
Amint átfut rajta a gondolat, mint ha meghallott volna egy kis motozást nem túl messziről, egy bozótos környékéről.
~Nem lehet túl nagy állat, talán madárféle... hátha fácán... vagy wyward.~
Összehúzott szemmel fürkészi a hang forrását, majd társaira pillantva int abba az irányba. Lehet, hogy a többiek ezt nem hallják még, de ha csendben haladnak egy kicsit abba az irányba, akkor talán nem sokára nekik is feltűnik a motozás. A biztonság kedvéért, készenlétbe helyez egy vesszőt az idegre, úgy lépdel tovább.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.08 14:16:01
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-07 20:47:53
Üzenet elküldve: 2017-12-07 20:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
- Áh, tisztességes druida... *Suttogja oda, nehogy elijessze a közelben lévő vadakat. Próbál minél nesztelenebbül osonni, kerülve a zörgő, száraz faleveleket és gallyakat. Bayde felé pillant, és hamiskásan elmosolyodik.* Tudod, ha közelebb csalogatnád, könnyebb lenne eltalálnunk, esetleg még a torkát is elvághatjuk, ahogy mondtad, és gyorsan elvérezne. Ellenkező esetben még órákig bolyonghat, mire elpusztul. Szóval legyél rendes druida, és csalogassad csak szépen ide.
*Persze a legkevésbé sem érdekli, hogy az állat mennyit bolyong nyílvesszővel az oldalában, de mennyivel kényelmesebb volna így neki! Nem is próbálja úgy előadni, mintha a lényt sajnálná, így a többiek számára is egyértelmű lehet, mire gondol.
Egy ideig bolyonganak még, de nagyon nem szól többet. Inkább az erdő sűrűjét fürkészi, hátha az útjukba akad egy elejthető zsákmány.
Hamarosan el is érnek egy kitaposott ösvényhez, ahol Bayde szerint akár láthatnak is valamit. És hamarosan így is történik.*
- Minxek? Abból nem lakunk jól. Kabátom meg van.
~Az egy más kérdés, honnan, de erre most ne térjünk ki~
*Lyz felé sandít, hogy ő szeretne-e valamit kezdeni velük. Abban az esetben, ha igen, ő is segít az elejtésben majd.*
- Áh, tisztességes druida... *Suttogja oda, nehogy elijessze a közelben lévő vadakat. Próbál minél nesztelenebbül osonni, kerülve a zörgő, száraz faleveleket és gallyakat. Bayde felé pillant, és hamiskásan elmosolyodik.* Tudod, ha közelebb csalogatnád, könnyebb lenne eltalálnunk, esetleg még a torkát is elvághatjuk, ahogy mondtad, és gyorsan elvérezne. Ellenkező esetben még órákig bolyonghat, mire elpusztul. Szóval legyél rendes druida, és csalogassad csak szépen ide.
*Persze a legkevésbé sem érdekli, hogy az állat mennyit bolyong nyílvesszővel az oldalában, de mennyivel kényelmesebb volna így neki! Nem is próbálja úgy előadni, mintha a lényt sajnálná, így a többiek számára is egyértelmű lehet, mire gondol.
Egy ideig bolyonganak még, de nagyon nem szól többet. Inkább az erdő sűrűjét fürkészi, hátha az útjukba akad egy elejthető zsákmány.
Hamarosan el is érnek egy kitaposott ösvényhez, ahol Bayde szerint akár láthatnak is valamit. És hamarosan így is történik.*
- Minxek? Abból nem lakunk jól. Kabátom meg van.
~Az egy más kérdés, honnan, de erre most ne térjünk ki~
*Lyz felé sandít, hogy ő szeretne-e valamit kezdeni velük. Abban az esetben, ha igen, ő is segít az elejtésben majd.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-06 21:00:27
Üzenet elküldve: 2017-12-06 21:00:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*Az egyik elf marad bogyókat, gyümölcsöket gyűjtögetni, a másik a vadászat mellett dönt. Az elosztás szerencsére Bayde ínye szerint való. Nem mintha különösebb baja lenne Pyctával, azt leszámítva, hogy világnézetük valószínűleg messzebb nem is állhatna egymástól. Annyi baj legyen, kevesebb féltékenységi jelenetben lesznek közösen érintettek. Bár erre amúgy is kevés lehet az esély, hiszen Pyctáról nagyjából ordít, hogy az aranyhajú fruskáért van oda. Úgy kell neki!*
- Meg tudnám könnyíteni, csak nem biztos, hogy nagyon akarom.
*Ezt már Zarának feleli amikor elkezdenek cserkészni az erdőben.*
- Meg tudom tenni, hogy magunkhoz édesgetjük a zsákmányt és amíg az körbecsókol, könnyűszerrel át lehet vágni a torkát. *megvonja a vállát* Csak hát az ilyesmit egyetlen tisztességes druida sem tartja etikusnak.
*A lányokra vigyorog.*
- No de ki mondja, hogy én tisztességes vagyok? Az irbisz pedig nem egy ínyencfalat, bár trófeának nem utolsó.
*Már egy ideje elindultak és bár zsákmány még nincs, elégedett alkalmi vadásztársaival. Ssyl már csak származásánál fogva is nesztelenül lépdel, de Zara sem csap zajt, biztosan ügyel a mozgására. És persze Bayde is igyekszik. Ettől függetlenül sokáig bolyonghatnának eredménytelenül, amikor leguggol.*
- Na végre! *szólal meg halkan és a kis csapásra mutat ami előttük húzódik* Úgy az igazi, ha találunk egy kis ösvényt amin a vadak járnak, mint amilyen ez lehet, vagy egy dagonyázóhelyet vagy olyat ahol élelmet találhatnak és összegyűlhetnek.
*Ha a kis ösvénytől nem túl messze csendben meglapulnak, türelmüket meghálálja a sors. Zörgés hallatszik nem túl messze és kisvártatva néhány tucat lépésnyi távolságból kibukkant négy állat, akik bizalmatlanul szimatolnak körbe. A vadászok szerencséjére a szél a prédák felől fúj, de a mázli ennyi is volt.*
- Minxek... *húzza el a száját elégedetlenül, alig hallhatóan szólalva meg* Ha a hideg időkre szeretnétek szép, prémmel szegett köpönyeget, elejthetünk egyet-kettőt, de pecsenye nem lesz belőlük. A húsuk íze pocsék.
*Kérdőn néz Ssylre és Zarára. El is szalaszthatják a minxeket, de ha a gyönyörű téli bundába öltözött állatok megnyerik a lányok tetszését, részéről nincs akadálya, hogy elejtsenek párat. Ettől függetlenül még valami ehetőt is levadászhatnak.*
- Nos?
*Az egyik elf marad bogyókat, gyümölcsöket gyűjtögetni, a másik a vadászat mellett dönt. Az elosztás szerencsére Bayde ínye szerint való. Nem mintha különösebb baja lenne Pyctával, azt leszámítva, hogy világnézetük valószínűleg messzebb nem is állhatna egymástól. Annyi baj legyen, kevesebb féltékenységi jelenetben lesznek közösen érintettek. Bár erre amúgy is kevés lehet az esély, hiszen Pyctáról nagyjából ordít, hogy az aranyhajú fruskáért van oda. Úgy kell neki!*
- Meg tudnám könnyíteni, csak nem biztos, hogy nagyon akarom.
*Ezt már Zarának feleli amikor elkezdenek cserkészni az erdőben.*
- Meg tudom tenni, hogy magunkhoz édesgetjük a zsákmányt és amíg az körbecsókol, könnyűszerrel át lehet vágni a torkát. *megvonja a vállát* Csak hát az ilyesmit egyetlen tisztességes druida sem tartja etikusnak.
*A lányokra vigyorog.*
- No de ki mondja, hogy én tisztességes vagyok? Az irbisz pedig nem egy ínyencfalat, bár trófeának nem utolsó.
*Már egy ideje elindultak és bár zsákmány még nincs, elégedett alkalmi vadásztársaival. Ssyl már csak származásánál fogva is nesztelenül lépdel, de Zara sem csap zajt, biztosan ügyel a mozgására. És persze Bayde is igyekszik. Ettől függetlenül sokáig bolyonghatnának eredménytelenül, amikor leguggol.*
- Na végre! *szólal meg halkan és a kis csapásra mutat ami előttük húzódik* Úgy az igazi, ha találunk egy kis ösvényt amin a vadak járnak, mint amilyen ez lehet, vagy egy dagonyázóhelyet vagy olyat ahol élelmet találhatnak és összegyűlhetnek.
*Ha a kis ösvénytől nem túl messze csendben meglapulnak, türelmüket meghálálja a sors. Zörgés hallatszik nem túl messze és kisvártatva néhány tucat lépésnyi távolságból kibukkant négy állat, akik bizalmatlanul szimatolnak körbe. A vadászok szerencséjére a szél a prédák felől fúj, de a mázli ennyi is volt.*
- Minxek... *húzza el a száját elégedetlenül, alig hallhatóan szólalva meg* Ha a hideg időkre szeretnétek szép, prémmel szegett köpönyeget, elejthetünk egyet-kettőt, de pecsenye nem lesz belőlük. A húsuk íze pocsék.
*Kérdőn néz Ssylre és Zarára. El is szalaszthatják a minxeket, de ha a gyönyörű téli bundába öltözött állatok megnyerik a lányok tetszését, részéről nincs akadálya, hogy elejtsenek párat. Ettől függetlenül még valami ehetőt is levadászhatnak.*
- Nos?
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-12-06 15:32:58
Üzenet elküldve: 2017-12-06 15:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra//
*A többiek persze távolsági fegyverekkel érkeztek, így valószínűsíthető volt, hogy ők inkább mennek vadra, mint bogyóra. Aenaenek mondjuk nincs kifogása a gyűjtögetés ellen, igaz ugyan, hogy a kökény se perc alatt összeszurkálja a kezét, de a harmadik bökés után már csak nem is sziszeg.
Biztosan sokáig elszöszmötölnek ezzel, és még így is jócskán marad a bokrokon. Talán hozniuk kellett volna magukkal a málháscsacsit, hogy az cipelje helyettük a begyűjtött dolgokat. Meg így belegondolva minden reggelüket ilyesmivel kéne indítsák még azelőtt, hogy tényleg beáll a tél, mert egy alkalomra biztosan nem tudnak jelentősebb mennyiséget hazavinni.
Aenae egyébként igyekszik megjegyezni mindent, amit az elf mond neki, melyik növény ehető, és melyik mérgező, melyiket hol lehet fellelni. Melyik az a melyik fűszer, melyikből lehet gyógyszer, minek milyen illata, tapintása van. Egyiket-másikat meg is kóstolja, van amelyik a kedvére való, de mivel általánosságban nem egy ínyenc ezért legtöbbször fintorog.*
- Túlzás, hogy ismerném. Egyszer találkoztunk. Egy szemtelen fráter, és nem tetszik különösebben a humora. De végül is elnézést kért, szóval nagylelkűen elfelejtem neki a tegnapi pimaszságát.
*Elmosolyodik, mintha tényleg akkora kegyet gyakorolna. Igazából mára már ő is egészen más fényben látja a dolgokat, az este talán kicsit túldramatizálta. Persze rohadtul rosszul esett neki az, hogy tökéletesen hülyét csinált belőle, de összeteheti a két kezét, hogy a humora szelíd volt ahhoz képest, mint amilyen lehetett volna. Legalábbis Aenae úgy gondolja, hogy sokkal durvább dolgokra is rávehette volna, ha akarja. Persze kedvelnie még nem kell amiatt, hogy csak kicsit viccelődött vele, de talán azt sem érdemli örök életére fújjon rá, meg válogatott módokon akarja megkínozni. Talán a csendes gyűjtögetés van rá olyan hatással, hogy elnéző kedvébe került? Meglehet. Mindenesetre ha a másiknak nincsenek egyéb kérdései Baydet illetően, akkor Aenae vissza is tér az eredeti cselekvéshez, vagyis a gyűjtögetéshez. Neki sem a füle, sem pedig a szeme nem olyan jó, hogy meglássa a sűrű erdőben társaikat, vagy hogy az ő zajaikat megkülönböztesse az erdő zajaitól.
Egy ideig megint szótlanságba süllyed, és csak bólogat a férfinak. Magában pedig már azon morfondírozik, hogy Pycta néha túl komoly. A következő pillanatban pedig azon kapja magát, hogy megdobja az elfet egy csipkebogyóval.*
- Bocs. Nem én voltam.
*Teljesen nyilvánvaló, hogy ő volt mert Pycta még láthatta is, meg aztán nyilván nem a csipkebokor dobált, ami mellett történetesen Aenae áll.*
*A többiek persze távolsági fegyverekkel érkeztek, így valószínűsíthető volt, hogy ők inkább mennek vadra, mint bogyóra. Aenaenek mondjuk nincs kifogása a gyűjtögetés ellen, igaz ugyan, hogy a kökény se perc alatt összeszurkálja a kezét, de a harmadik bökés után már csak nem is sziszeg.
Biztosan sokáig elszöszmötölnek ezzel, és még így is jócskán marad a bokrokon. Talán hozniuk kellett volna magukkal a málháscsacsit, hogy az cipelje helyettük a begyűjtött dolgokat. Meg így belegondolva minden reggelüket ilyesmivel kéne indítsák még azelőtt, hogy tényleg beáll a tél, mert egy alkalomra biztosan nem tudnak jelentősebb mennyiséget hazavinni.
Aenae egyébként igyekszik megjegyezni mindent, amit az elf mond neki, melyik növény ehető, és melyik mérgező, melyiket hol lehet fellelni. Melyik az a melyik fűszer, melyikből lehet gyógyszer, minek milyen illata, tapintása van. Egyiket-másikat meg is kóstolja, van amelyik a kedvére való, de mivel általánosságban nem egy ínyenc ezért legtöbbször fintorog.*
- Túlzás, hogy ismerném. Egyszer találkoztunk. Egy szemtelen fráter, és nem tetszik különösebben a humora. De végül is elnézést kért, szóval nagylelkűen elfelejtem neki a tegnapi pimaszságát.
*Elmosolyodik, mintha tényleg akkora kegyet gyakorolna. Igazából mára már ő is egészen más fényben látja a dolgokat, az este talán kicsit túldramatizálta. Persze rohadtul rosszul esett neki az, hogy tökéletesen hülyét csinált belőle, de összeteheti a két kezét, hogy a humora szelíd volt ahhoz képest, mint amilyen lehetett volna. Legalábbis Aenae úgy gondolja, hogy sokkal durvább dolgokra is rávehette volna, ha akarja. Persze kedvelnie még nem kell amiatt, hogy csak kicsit viccelődött vele, de talán azt sem érdemli örök életére fújjon rá, meg válogatott módokon akarja megkínozni. Talán a csendes gyűjtögetés van rá olyan hatással, hogy elnéző kedvébe került? Meglehet. Mindenesetre ha a másiknak nincsenek egyéb kérdései Baydet illetően, akkor Aenae vissza is tér az eredeti cselekvéshez, vagyis a gyűjtögetéshez. Neki sem a füle, sem pedig a szeme nem olyan jó, hogy meglássa a sűrű erdőben társaikat, vagy hogy az ő zajaikat megkülönböztesse az erdő zajaitól.
Egy ideig megint szótlanságba süllyed, és csak bólogat a férfinak. Magában pedig már azon morfondírozik, hogy Pycta néha túl komoly. A következő pillanatban pedig azon kapja magát, hogy megdobja az elfet egy csipkebogyóval.*
- Bocs. Nem én voltam.
*Teljesen nyilvánvaló, hogy ő volt mert Pycta még láthatta is, meg aztán nyilván nem a csipkebokor dobált, ami mellett történetesen Aenae áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957