Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-06 21:59:58
Üzenet elküldve: 2022-02-06 21:59:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Az erdei elf a fájdalmat ugyan legyőzi, de a sebesüléséből kiinduló zsibbadással már nem tudja felvenni a versenyt. Érzi, miképp áramlik az tova vérével együtt, s miképp hat ki egész karjára. A parancsára közben Xauzur megtorpan, s sebesen a Nievesha felé iramodó pókok felé veszi az irányt.
Pycta jóslata beteljesedni látszik. Ahogy azt várta, a nyolclábú felé szökken, s sérülés ide vagy oda, az erdei elfnek módjában áll egy kaszálással megszabadítani őt négytől is belőlük. Nyálkás, zöld váladéktól kísérve zuhan tovább a test lendületében, hogy aztán nyekkenve érjen talajt az elf háta mögött. Az állat még él. Maradék lábait latba véve vonszolja magát a földön, undok, gurgulázó hangot hallatva közben csáprágóival. El nem menekül viszont. E lényeket az első pillanattól fogva nem vezérli más, csak a gyilkos szándék. Még akkor sem mond le saját és testvérei prédájáról, mikor a biztos halállal néz farkasszemet, s aligha árthat már a triónak.
Az erdei elf nem marad azonban teendő nélkül. Megmaradt ellenfele pillanatokon belül eléri. A csuhátlan csuhásnak egyéb gondjai is akadnak: A zsibbadás, mi eddig leginkább karjában érte, most gyorsított ütemben árad testében. A lábai megremegnek, az elf pedig térdre rogy. Éppen, hogy képes megszorítani még a fénylő kardot, ám gyors mozdulatokra már vajmi kevés esélye lehet.
Fänrírion újabb nyila is célt talál, szinte a földhöz szögezve áldozatát. A pók teste végig remeg, hosszú lábai megfeszülnek, majd görbülve ernyednek. Következő ellenfele eközben már az elf felé is szökken. Csak a szerencse lehet a megmondója, Fänrírion képes-e időben előrántania tőrét, vagy kénytelen lesz a számszeríj adta lehetőségekkel élni a közelharcban is.
Nievesha megveti lábát, felkészülten várva az érkező pókot. Gondosan előre tervez, ezzel elősegítvén támadását. A nyolclábú viszont legalább annyira agilis, mint amilyennek kinéz. Elrugaszkodik, Nievesha pedig lesújt a jókora karddal.
A levegőben kaszálja el a bestiát, alaposan felvágva annak duzzadt potrohát. A lény ugyan belekapaszkodik a karjába hosszú lábaival, de a lendület tovább viszi a testet. Utolsó erejével is kapaszkodik, kissé megfeszítve a lány karját, s mielőtt holtan rogyna a földre, még lecsap. Fullánkja tűként hatol a lány lapockái közé, Nievesha pedig elsőre csak egy aprócska csípést érezhet. Csak eztán árad szét testében az égető érzés, amitől már-már szeme káprázik. A zsibbadás azonnal terjedni kezd. Ugyan ellenfele belsőségei a háta mögött folynak szét épp a földön, de nem lehet nyugodt. Még könnyáztatta tekintetétnek függönyén keresztül is láthatja a felé robogó pókot, ki mohón és hevesen szövi nedvektől csillogó hálóját hátsó pár lábával. Talán becsavarva, fejjel lefelé lógatja majd fel valamelyik fára, ahogy azt ő korábban képzelte... Nyála csomósnak érződik, s szíve is vadul kalapál. Megtántorodik, ám azt pontosan látja, miképp robban be a képbe Xauzur, s miképp roppan állkapcsa a felé tartó pókon. Talpon van még, immáron ellenség híján, de érzi, rohamosan gyengül.*
*Az erdei elf a fájdalmat ugyan legyőzi, de a sebesüléséből kiinduló zsibbadással már nem tudja felvenni a versenyt. Érzi, miképp áramlik az tova vérével együtt, s miképp hat ki egész karjára. A parancsára közben Xauzur megtorpan, s sebesen a Nievesha felé iramodó pókok felé veszi az irányt.
Pycta jóslata beteljesedni látszik. Ahogy azt várta, a nyolclábú felé szökken, s sérülés ide vagy oda, az erdei elfnek módjában áll egy kaszálással megszabadítani őt négytől is belőlük. Nyálkás, zöld váladéktól kísérve zuhan tovább a test lendületében, hogy aztán nyekkenve érjen talajt az elf háta mögött. Az állat még él. Maradék lábait latba véve vonszolja magát a földön, undok, gurgulázó hangot hallatva közben csáprágóival. El nem menekül viszont. E lényeket az első pillanattól fogva nem vezérli más, csak a gyilkos szándék. Még akkor sem mond le saját és testvérei prédájáról, mikor a biztos halállal néz farkasszemet, s aligha árthat már a triónak.
Az erdei elf nem marad azonban teendő nélkül. Megmaradt ellenfele pillanatokon belül eléri. A csuhátlan csuhásnak egyéb gondjai is akadnak: A zsibbadás, mi eddig leginkább karjában érte, most gyorsított ütemben árad testében. A lábai megremegnek, az elf pedig térdre rogy. Éppen, hogy képes megszorítani még a fénylő kardot, ám gyors mozdulatokra már vajmi kevés esélye lehet.
Fänrírion újabb nyila is célt talál, szinte a földhöz szögezve áldozatát. A pók teste végig remeg, hosszú lábai megfeszülnek, majd görbülve ernyednek. Következő ellenfele eközben már az elf felé is szökken. Csak a szerencse lehet a megmondója, Fänrírion képes-e időben előrántania tőrét, vagy kénytelen lesz a számszeríj adta lehetőségekkel élni a közelharcban is.
Nievesha megveti lábát, felkészülten várva az érkező pókot. Gondosan előre tervez, ezzel elősegítvén támadását. A nyolclábú viszont legalább annyira agilis, mint amilyennek kinéz. Elrugaszkodik, Nievesha pedig lesújt a jókora karddal.
A levegőben kaszálja el a bestiát, alaposan felvágva annak duzzadt potrohát. A lény ugyan belekapaszkodik a karjába hosszú lábaival, de a lendület tovább viszi a testet. Utolsó erejével is kapaszkodik, kissé megfeszítve a lány karját, s mielőtt holtan rogyna a földre, még lecsap. Fullánkja tűként hatol a lány lapockái közé, Nievesha pedig elsőre csak egy aprócska csípést érezhet. Csak eztán árad szét testében az égető érzés, amitől már-már szeme káprázik. A zsibbadás azonnal terjedni kezd. Ugyan ellenfele belsőségei a háta mögött folynak szét épp a földön, de nem lehet nyugodt. Még könnyáztatta tekintetétnek függönyén keresztül is láthatja a felé robogó pókot, ki mohón és hevesen szövi nedvektől csillogó hálóját hátsó pár lábával. Talán becsavarva, fejjel lefelé lógatja majd fel valamelyik fára, ahogy azt ő korábban képzelte... Nyála csomósnak érződik, s szíve is vadul kalapál. Megtántorodik, ám azt pontosan látja, miképp robban be a képbe Xauzur, s miképp roppan állkapcsa a felé tartó pókon. Talpon van még, immáron ellenség híján, de érzi, rohamosan gyengül.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-03 11:33:58
Üzenet elküldve: 2022-02-03 11:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievnek nincs arra se ideje, hogy felsikoltson, mikor látja, hogy Pyctát megsebesíti az egyik rémséges pók, hiszen megvan a maga baja - vagyis pókja. Ha lenne ideje arra, hogy gondolkodjon, akkor feltenne olyan kérdéseket, hogy miből lehet az a fullánk, hogy úgy hatolt át a vérten, mint kés a vajon, de nincs ideje ilyesmikre...
Ugyan nem lehet azt mondani rá, hogy képzett harcos lenne, de a testében szempillantás alatt szétarad mindenféle hormon, amik ugyanebben a pillanatban elfeledtetik vele azt, hogy nem igazán tudja forgatni a kardot.
Két kézzel is markolja a mesterkard markolatát, annyira szilárdan, amennyire csak kitelik tőle. Bal lába kicsit előrébb van a jobbnál, a vágást a jobb válla irányából indítja, tervei szerint balra, kissé rézsútosan sújtana le a pókra, a vágásba beleadva némi súlyt azzal, hogy jobb lábával előrelépve tesz egy félfordulatot. Ha lehetősége van, akkor rögtön vissza is lép és igyekszik úgy helyezkedni, hogy háta mögött csak Rírion és Pycta háta legyen, ne pedig valami nyolclábú ocsmányság.*
*Nievnek nincs arra se ideje, hogy felsikoltson, mikor látja, hogy Pyctát megsebesíti az egyik rémséges pók, hiszen megvan a maga baja - vagyis pókja. Ha lenne ideje arra, hogy gondolkodjon, akkor feltenne olyan kérdéseket, hogy miből lehet az a fullánk, hogy úgy hatolt át a vérten, mint kés a vajon, de nincs ideje ilyesmikre...
Ugyan nem lehet azt mondani rá, hogy képzett harcos lenne, de a testében szempillantás alatt szétarad mindenféle hormon, amik ugyanebben a pillanatban elfeledtetik vele azt, hogy nem igazán tudja forgatni a kardot.
Két kézzel is markolja a mesterkard markolatát, annyira szilárdan, amennyire csak kitelik tőle. Bal lába kicsit előrébb van a jobbnál, a vágást a jobb válla irányából indítja, tervei szerint balra, kissé rézsútosan sújtana le a pókra, a vágásba beleadva némi súlyt azzal, hogy jobb lábával előrelépve tesz egy félfordulatot. Ha lehetősége van, akkor rögtön vissza is lép és igyekszik úgy helyezkedni, hogy háta mögött csak Rírion és Pycta háta legyen, ne pedig valami nyolclábú ocsmányság.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-03 08:27:46
Üzenet elküldve: 2022-02-03 08:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Csak a célra nézett, míg azt az egyet eltalálta, de szeme sarkából látta, hogy Pycta megsérül. A következő pók gyorsan közelít, nem ad lehetőséget mással foglalkozni. Az elf újratölt, miközben egekbe szökik a vérnyomása, mert nem fordulhat el megnézni, mi van társával. Még éppen nem lő másodjára, mikor Pycta kiált Xauzurnak. Niev is bajban. Céloz és lő, mielőbb, mert addig nem foglalkozhat mással. Hogy ezalatt mi zajlik saját közelségében, arról sincs fogalma. Tanulva a korábbiból, amitől Pycta mentette meg, fél keze azonnal hosszú tőrét ragadja és körbefordul. Elsődlegesen a tőrrel védekezik, ha közelről támadják, de ha kell és lehetséges, úgy a töltetlen számszeríjjal is odasóz. (Bár nem szívesen verekszik az amúgy távolsági, és értékes fegyverrel.) Dolgozik az élni akarás. Kissé elnyomja aggodalmát átmenetileg, de meg nem szünteti.*
*Csak a célra nézett, míg azt az egyet eltalálta, de szeme sarkából látta, hogy Pycta megsérül. A következő pók gyorsan közelít, nem ad lehetőséget mással foglalkozni. Az elf újratölt, miközben egekbe szökik a vérnyomása, mert nem fordulhat el megnézni, mi van társával. Még éppen nem lő másodjára, mikor Pycta kiált Xauzurnak. Niev is bajban. Céloz és lő, mielőbb, mert addig nem foglalkozhat mással. Hogy ezalatt mi zajlik saját közelségében, arról sincs fogalma. Tanulva a korábbiból, amitől Pycta mentette meg, fél keze azonnal hosszú tőrét ragadja és körbefordul. Elsődlegesen a tőrrel védekezik, ha közelről támadják, de ha kell és lehetséges, úgy a töltetlen számszeríjjal is odasóz. (Bár nem szívesen verekszik az amúgy távolsági, és értékes fegyverrel.) Dolgozik az élni akarás. Kissé elnyomja aggodalmát átmenetileg, de meg nem szünteti.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-01 15:44:51
Üzenet elküldve: 2022-02-01 15:44:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A terv beválik, ahogy a varázslattal a kard is materializálódik az erdőmélyi elf kezében és lesújtó karjának lendületét kihasználva el is találja az első, Ríriont veszélyeztető pókot. Nem gondolkodik, az ilyen bestiák bizonyosan nem az Erdőszellem teremtményei. Ha azok volnának, nem támadnának rájuk, hanem segítenék küldetésüket, hogy megtisztítsák az erdőt.
Az irbisz is beszáll a harcba, épp jókor. Két pók támad rá, az egyik elvéti az ugrást, a másik viszont éppen eltalálja és csápját a szerzetesvérten át a karjába mélyeszti. A fájdalom nem hatja meg, kevesen bírják úgy a kínt, mint a csuhátlan csuhás, ám a zsibbadást érzi, ami félő, a harc előrehaladtával még erősebb lesz. A rátámadó pókot Xauzur teszi ártalmatlanná, a másik pedig, amelyik nem érte el a célját, Nievesha felé robogna tovább.*
- Xauzur! Segíts Nievnek! *Kiált oda az irbisznek az erdőmélyi, majd szembefordul azonnal újabb támadóinak, akik már jóval szervezettebbnek mutatkoznak a harcra. A pókok nem szoktak falkában támadni, az első próbálkozásnál talán alábecsülték őket, ám most már taktikát váltanak.
A páncélos próféta elküldte Xauzurt, hogy segítsen Nievnek a harcban, Rírionnak pedig meg kell ugrania az akadályt, addig az erdőmélyi is két ellenféllel néz farkas- (avagy pók-) szemet. Nem kíván mindkettővel harcba szállni azonnal, gyors oldallépésekkel igyekszik úgy kerülni, hogy a két rátámadó szörny egymás útját keresztezze, ezzel akadályozva a kettős támadás véghezvitelét. Míg a szervezetébe került méreg tovább nem lassítja jobb karját, támadásra szánja el magát. Ha a legelső pók, amivel szembekerül, ugrani látszana vagy nekirohanna, akkor oldalra térne ki egy vállon átfordulással, hogy végül térdre kerüljön és széles ívben kaszálva fényből szőtt mesterfegyverével a termetes jószág oldalsó négy lábát támadja. Mindenki hallotta a régi mondást: mi az, négy lába van, mégis felborul? Hát egy fél pók. Az erdőmélyi pedig ehhez tartaná magát, lábak nélkül a fullánkok sem veszélyesek.
Ha sikerül a támadás, ha nem, máris mozog tovább lábon, hogy ne nyújtson könnyű célpontot a pókoknak. A fullánkok erejét és hatását már ismeri, folyamatosan figyeli testének reakcióit a méregre, hogy annak megfelelően módosíthassa harcmodorát és közben a Fákban Lakóhoz fohászkodik, hogy Niev és Rírion sikeresen vegyék fel a harcot saját pókjaik ellen.*
*A terv beválik, ahogy a varázslattal a kard is materializálódik az erdőmélyi elf kezében és lesújtó karjának lendületét kihasználva el is találja az első, Ríriont veszélyeztető pókot. Nem gondolkodik, az ilyen bestiák bizonyosan nem az Erdőszellem teremtményei. Ha azok volnának, nem támadnának rájuk, hanem segítenék küldetésüket, hogy megtisztítsák az erdőt.
Az irbisz is beszáll a harcba, épp jókor. Két pók támad rá, az egyik elvéti az ugrást, a másik viszont éppen eltalálja és csápját a szerzetesvérten át a karjába mélyeszti. A fájdalom nem hatja meg, kevesen bírják úgy a kínt, mint a csuhátlan csuhás, ám a zsibbadást érzi, ami félő, a harc előrehaladtával még erősebb lesz. A rátámadó pókot Xauzur teszi ártalmatlanná, a másik pedig, amelyik nem érte el a célját, Nievesha felé robogna tovább.*
- Xauzur! Segíts Nievnek! *Kiált oda az irbisznek az erdőmélyi, majd szembefordul azonnal újabb támadóinak, akik már jóval szervezettebbnek mutatkoznak a harcra. A pókok nem szoktak falkában támadni, az első próbálkozásnál talán alábecsülték őket, ám most már taktikát váltanak.
A páncélos próféta elküldte Xauzurt, hogy segítsen Nievnek a harcban, Rírionnak pedig meg kell ugrania az akadályt, addig az erdőmélyi is két ellenféllel néz farkas- (avagy pók-) szemet. Nem kíván mindkettővel harcba szállni azonnal, gyors oldallépésekkel igyekszik úgy kerülni, hogy a két rátámadó szörny egymás útját keresztezze, ezzel akadályozva a kettős támadás véghezvitelét. Míg a szervezetébe került méreg tovább nem lassítja jobb karját, támadásra szánja el magát. Ha a legelső pók, amivel szembekerül, ugrani látszana vagy nekirohanna, akkor oldalra térne ki egy vállon átfordulással, hogy végül térdre kerüljön és széles ívben kaszálva fényből szőtt mesterfegyverével a termetes jószág oldalsó négy lábát támadja. Mindenki hallotta a régi mondást: mi az, négy lába van, mégis felborul? Hát egy fél pók. Az erdőmélyi pedig ehhez tartaná magát, lábak nélkül a fullánkok sem veszélyesek.
Ha sikerül a támadás, ha nem, máris mozog tovább lábon, hogy ne nyújtson könnyű célpontot a pókoknak. A fullánkok erejét és hatását már ismeri, folyamatosan figyeli testének reakcióit a méregre, hogy annak megfelelően módosíthassa harcmodorát és közben a Fákban Lakóhoz fohászkodik, hogy Niev és Rírion sikeresen vegyék fel a harcot saját pókjaik ellen.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-01 14:30:39
Üzenet elküldve: 2022-02-01 14:30:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Az erdei elf kezében még a hosszú léptek közben realizálódik a fegyver, s mire testet ölt, már le is sújt. A pók éppen, csak belepillanthat a felé tartó fénysugárba, a következő pillanatban undok reccsenéssel ér véget. Egy másik, már feléjük rohamozó ízeltlábúval Fänrírion nyila végez. Úgy távozik a pók duzzadt potrohán keresztül, mintha az csak vajból lenne.
Eközben Xauzur is elrugaszkodik, hogy gazdája védelmére kelljen. Erre nagy szükség is van, hisz egyszerre két pók rugaszkodik el a földtől, hogy szökkenve vegyék célba a legelöl álló, fénylő pengét szorító erdei elfet.
Egyikük elvéti, s földet érve tovább robog Nievesha felé, míg a másik bizony célt ér. Pycta érezheti, miképp fúródik jobb karjába a fullánk, s érezheti vele együtt a fájdalmat is. Utóbbi egyáltalán nem akadályozza az elfet a további küzdelemben, de jobbja zsibbadni kezd. Xauzur az, aki lesodorja róla a méretes nyolclábút, s mire az irbisz földet ér, a pók élettelenül hullik földre fogai közül.
Az ellenfelek száma gyorsan redukálódik. Olybá tűnik, az állatok nem ész nélkül próbálkoznak majd a továbbiakban. A megmaradt hat bestia villámgyorsan felosztja magának a terepet, s igyekeznek bekeríteni a vándorokat. A pajzsként szolgáló Pyctát minden bizonnyal elérik a következő pillanatokban, De Nievesha és Fänririon is már farkasszemet nézhet a nyolclábú, rohanó iszonyattal. Utóbbinak ugyan van ideje felhúzni újra az íjat, ha úgy óhajtja, de nincs, ki megmondja, lakozik-e benne elég gyorsaság hozzá, hogy kardot rántson, mielőtt eléri a hátul felsejlő bestia.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.01 14:34:30
*Az erdei elf kezében még a hosszú léptek közben realizálódik a fegyver, s mire testet ölt, már le is sújt. A pók éppen, csak belepillanthat a felé tartó fénysugárba, a következő pillanatban undok reccsenéssel ér véget. Egy másik, már feléjük rohamozó ízeltlábúval Fänrírion nyila végez. Úgy távozik a pók duzzadt potrohán keresztül, mintha az csak vajból lenne.
Eközben Xauzur is elrugaszkodik, hogy gazdája védelmére kelljen. Erre nagy szükség is van, hisz egyszerre két pók rugaszkodik el a földtől, hogy szökkenve vegyék célba a legelöl álló, fénylő pengét szorító erdei elfet.
Egyikük elvéti, s földet érve tovább robog Nievesha felé, míg a másik bizony célt ér. Pycta érezheti, miképp fúródik jobb karjába a fullánk, s érezheti vele együtt a fájdalmat is. Utóbbi egyáltalán nem akadályozza az elfet a további küzdelemben, de jobbja zsibbadni kezd. Xauzur az, aki lesodorja róla a méretes nyolclábút, s mire az irbisz földet ér, a pók élettelenül hullik földre fogai közül.
Az ellenfelek száma gyorsan redukálódik. Olybá tűnik, az állatok nem ész nélkül próbálkoznak majd a továbbiakban. A megmaradt hat bestia villámgyorsan felosztja magának a terepet, s igyekeznek bekeríteni a vándorokat. A pajzsként szolgáló Pyctát minden bizonnyal elérik a következő pillanatokban, De Nievesha és Fänririon is már farkasszemet nézhet a nyolclábú, rohanó iszonyattal. Utóbbinak ugyan van ideje felhúzni újra az íjat, ha úgy óhajtja, de nincs, ki megmondja, lakozik-e benne elég gyorsaság hozzá, hogy kardot rántson, mielőtt eléri a hátul felsejlő bestia.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.01 14:34:30
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-02-01 10:25:03
Üzenet elküldve: 2022-02-01 10:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Az átláthatatlan köd, a pókhálók, a természetellenes csend, Niev a saját szívverésének dobolását is hallani véli, társai légvételeit. A hátát ellepi a hideg verejték, tarkóján feláll a szőr, mintha a testének minden porcikája tiltakozna ez ellen a természetellenes hely és helyzet ellen.
Pycta megálljt parancsol, és bár Niev kissé lassan fogja fel, de azért nem gyalogol neki az elfnek. A szóbeli parancsra, pedig már ott a kezében a kard. Hogy használni nem tudja, az jelen pillanatban lényegtelennek tűnik, mert csak az a fontos, hogy közte és az iszonyatosan gusztustalan pókok között ott a hideg acél. Nem szól semmit, visszatartott lélegzettel mered ezekre a lényekre. Az elképzeléseiben ennyire nem voltak gusztustalanok, csak ijesztőek a csattogó csáprágóikkal, ezért most nem is igazán félelmet érez, hanem csupán undort. Ő maga nem kezdeményező, szóval nem támad rá egyik pókra sem, de ha védekezésre kényszerül, akkor védekezni fog, lábak levágásával próbálkozna ebben az esetben, talán potrohok felvágásával.*
*Az átláthatatlan köd, a pókhálók, a természetellenes csend, Niev a saját szívverésének dobolását is hallani véli, társai légvételeit. A hátát ellepi a hideg verejték, tarkóján feláll a szőr, mintha a testének minden porcikája tiltakozna ez ellen a természetellenes hely és helyzet ellen.
Pycta megálljt parancsol, és bár Niev kissé lassan fogja fel, de azért nem gyalogol neki az elfnek. A szóbeli parancsra, pedig már ott a kezében a kard. Hogy használni nem tudja, az jelen pillanatban lényegtelennek tűnik, mert csak az a fontos, hogy közte és az iszonyatosan gusztustalan pókok között ott a hideg acél. Nem szól semmit, visszatartott lélegzettel mered ezekre a lényekre. Az elképzeléseiben ennyire nem voltak gusztustalanok, csak ijesztőek a csattogó csáprágóikkal, ezért most nem is igazán félelmet érez, hanem csupán undort. Ő maga nem kezdeményező, szóval nem támad rá egyik pókra sem, de ha védekezésre kényszerül, akkor védekezni fog, lábak levágásával próbálkozna ebben az esetben, talán potrohok felvágásával.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-31 08:26:57
Üzenet elküldve: 2022-01-31 08:26:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Xauzuron talán lát valami zavart, de ötlete sincs, honnan érkezik a hangtalan veszedelem. Mire Pycta rávilágít, a kardjával szó szerint is, az íjhoz már késő volna. Ilyen közeli ellenfélnél csak a tőr segített volna, ha nem a társa. Mélyen hálás Pyctának, hogy rögtön azt a bestiát célozta, ami közvetlen mögötte settenkedett. Bár nem kifejezetten rossz a közelharcban, megeshet, hogy alulmaradt volna. Mégiscsak a célzás az erőssége. Azonnal él is az így kapott eséllyel. Íjat ragad és céloz a távolabbiakra. Ha rajta múlik, nem jönnek közel. Pycta kardjának fénye is segít ebben. A kócos elf nem ér rá, hogy önmagának megfogalmazza, de bátorítja a fény. Mintha Eeyr velük jött volna a fényes kardon keresztül. (Vagy az erdő szellem a prófétáján keresztül.) Ha Rírion teheti, sajnálat nélkül lő a pókokra. Egy normál pókot soha nem bántana. Azok ártalmatlanok, senkire nem támadnak parancsra vagy indulatból. Lehetőség szerint menekülőre fogják, ha veszély van, mérgükkel a kajára spórolnak. Még a nagyobbak is. De ezek itt természetellenes szörnyek. Rírion annyiszor céloz és lő, amennyiszer megteheti.*
*Xauzuron talán lát valami zavart, de ötlete sincs, honnan érkezik a hangtalan veszedelem. Mire Pycta rávilágít, a kardjával szó szerint is, az íjhoz már késő volna. Ilyen közeli ellenfélnél csak a tőr segített volna, ha nem a társa. Mélyen hálás Pyctának, hogy rögtön azt a bestiát célozta, ami közvetlen mögötte settenkedett. Bár nem kifejezetten rossz a közelharcban, megeshet, hogy alulmaradt volna. Mégiscsak a célzás az erőssége. Azonnal él is az így kapott eséllyel. Íjat ragad és céloz a távolabbiakra. Ha rajta múlik, nem jönnek közel. Pycta kardjának fénye is segít ebben. A kócos elf nem ér rá, hogy önmagának megfogalmazza, de bátorítja a fény. Mintha Eeyr velük jött volna a fényes kardon keresztül. (Vagy az erdő szellem a prófétáján keresztül.) Ha Rírion teheti, sajnálat nélkül lő a pókokra. Egy normál pókot soha nem bántana. Azok ártalmatlanok, senkire nem támadnak parancsra vagy indulatból. Lehetőség szerint menekülőre fogják, ha veszély van, mérgükkel a kajára spórolnak. Még a nagyobbak is. De ezek itt természetellenes szörnyek. Rírion annyiszor céloz és lő, amennyiszer megteheti.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-27 15:16:26
Üzenet elküldve: 2022-01-27 15:16:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
- Akkor is együtt leszünk. Tedd, amit tenned kell, amit tőled telik. *Nyugtatja mosolyogva és egy erősebb öleléssel eltávolodik a lánytól mielőtt elindulnának.
Ahogy a mondás tartja: felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel, akkor is, ha sötét ösvényekre vezet. És az erdőmélyi elf felkészült azokra a sötét ösvényekre amelyeken most járnak. A köd miatt közelebb hívja magához társait, nehogy szem elől tévesszék egymást. Úgy tűnik, mindenkiben felmerül a kérdés a hálókkal kapcsolatban. És ahol háló van, ott póknak is kell lennie.
Ha ő észleli, akkor Xauzurnak is észlelnie kell. Öklét emeli a magasba, hogy megállítsa haladásukat és fordul a szeme sarkából észlelt mozgás irányába és ahogy megpillantja a testet pókokat leereszkedni, tudja, hogy kevés ideje van.*
- Fegyverbe! Mögöttünk! *Csak két kurta szó. Hisz ajkai már formálják is a kérelem litániáját, hogy fegyvert varázsoljon a kezébe ahelyett, amit Nieveshának adott. De közben már mozdul is, széles léptekkel indul el Rírion felé egyelőre üres kézzel, hogy már a levegőben lendítse a még meg sem jelent fegyvert. De amint érzi ujjai között az ismerős súlyt és markolatot, azzal a lendülettel le is csap a lefelé ereszkedő első pók fejére, lehetőleg még akkor, amikor még a szőrös láb nem érte a talajt. Addig talán nem képes úgy védekezni, ha a potrohán ereszkedik.
Ha nem sikerülne a fegyverkérés, akkor lendületben lévő öklével súlyt le a szörnyeteg koponyájára a szemei között. A tharg törpe kovácsmester úgy kovácsolta meg páncélját, a Lombok Őrét, hogy annak acélkesztyűibe kovácsolta a mithrillt, hogy akár testetlen vagy démoni lényekkel is felvehesse ököllel is a harcot. Ám egy pók koponyájában is hatalmas kárt tehet így egy legendásan küzdő harcművész.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
- Akkor is együtt leszünk. Tedd, amit tenned kell, amit tőled telik. *Nyugtatja mosolyogva és egy erősebb öleléssel eltávolodik a lánytól mielőtt elindulnának.
Ahogy a mondás tartja: felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel, akkor is, ha sötét ösvényekre vezet. És az erdőmélyi elf felkészült azokra a sötét ösvényekre amelyeken most járnak. A köd miatt közelebb hívja magához társait, nehogy szem elől tévesszék egymást. Úgy tűnik, mindenkiben felmerül a kérdés a hálókkal kapcsolatban. És ahol háló van, ott póknak is kell lennie.
Ha ő észleli, akkor Xauzurnak is észlelnie kell. Öklét emeli a magasba, hogy megállítsa haladásukat és fordul a szeme sarkából észlelt mozgás irányába és ahogy megpillantja a testet pókokat leereszkedni, tudja, hogy kevés ideje van.*
- Fegyverbe! Mögöttünk! *Csak két kurta szó. Hisz ajkai már formálják is a kérelem litániáját, hogy fegyvert varázsoljon a kezébe ahelyett, amit Nieveshának adott. De közben már mozdul is, széles léptekkel indul el Rírion felé egyelőre üres kézzel, hogy már a levegőben lendítse a még meg sem jelent fegyvert. De amint érzi ujjai között az ismerős súlyt és markolatot, azzal a lendülettel le is csap a lefelé ereszkedő első pók fejére, lehetőleg még akkor, amikor még a szőrös láb nem érte a talajt. Addig talán nem képes úgy védekezni, ha a potrohán ereszkedik.
Ha nem sikerülne a fegyverkérés, akkor lendületben lévő öklével súlyt le a szörnyeteg koponyájára a szemei között. A tharg törpe kovácsmester úgy kovácsolta meg páncélját, a Lombok Őrét, hogy annak acélkesztyűibe kovácsolta a mithrillt, hogy akár testetlen vagy démoni lényekkel is felvehesse ököllel is a harcot. Ám egy pók koponyájában is hatalmas kárt tehet így egy legendásan küzdő harcművész.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-27 12:33:37
Üzenet elküldve: 2022-01-27 12:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Egy erdő, ahol ily módon felborult a rend s fái a sötétségben gyökereznek, csakis meglepetést tartogathat az utazónak. Noha nem rejtély, mily erők munkálkodnak a lombok alatt, a következménye ennek azonban a ködbe vész. Egy ilyen erő ténykedése oly lakókat hoz az erdőnek, melyek eddig hasadékokba húzodtak, s ott reszketve bújtak meg a napfény elől. Sötétben, árnyak között éltek, csendben kivárva idejüket.
Nem csak az átláthatatlan, nyirkos köd, de a pókhálók egyre szaporább csillogása is feszélyezheti a triót. A völgy mélyén, mintha a fák is vaskosabbak és magasabbak volnának. Hogy a jelenlegi állapotok voltak rájuk különös kihatással, netán még a szebb napokban nyújtózkodtak a nap felé ilyen kitartóan, nehéz lenne megmondani.
A mindhármukban felsejlő, baljós kép olybá tűnik, testet ölt. Az erdő némaságában valami moccan. Az egyetlen közülük, akinek feltűnik az Pycta, s ő is éppen csak a szeme sarkából szúrja ki az erdő töretlen csendjében aláereszkedő lényt.
Egy termetes, majd pásztorkutya méretű pók kúszik le némán leheletvékony hálóján, alig néhány lépésnyire Fänrírion mögött. Még nem ért földet, hosszú lábai óvatosan készülnek a hangtalan érkezésre. Egyensúlyozása közben piszkosfehér, duzzadt potroha visszataszítóan ficánkol, s vele együtt a végén hegyesedő, éles, fekete fullánk is. Mégsem ez a legriasztóbb látvány. Háta mögött legalább nyolc társa teszi ugyanezt, hasonló óvatossággal. Az erdei elf könnyűszerrel kiszúrhatja a megannyi háló csillanását. Szemek tucatjai ragadnak rájuk mohón, s noha gazdáik ugyan a magasból ereszkednek alá, Pycta érezheti, csupán pillanatok állnak rendelkezésre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.27 12:47:05
*Egy erdő, ahol ily módon felborult a rend s fái a sötétségben gyökereznek, csakis meglepetést tartogathat az utazónak. Noha nem rejtély, mily erők munkálkodnak a lombok alatt, a következménye ennek azonban a ködbe vész. Egy ilyen erő ténykedése oly lakókat hoz az erdőnek, melyek eddig hasadékokba húzodtak, s ott reszketve bújtak meg a napfény elől. Sötétben, árnyak között éltek, csendben kivárva idejüket.
Nem csak az átláthatatlan, nyirkos köd, de a pókhálók egyre szaporább csillogása is feszélyezheti a triót. A völgy mélyén, mintha a fák is vaskosabbak és magasabbak volnának. Hogy a jelenlegi állapotok voltak rájuk különös kihatással, netán még a szebb napokban nyújtózkodtak a nap felé ilyen kitartóan, nehéz lenne megmondani.
A mindhármukban felsejlő, baljós kép olybá tűnik, testet ölt. Az erdő némaságában valami moccan. Az egyetlen közülük, akinek feltűnik az Pycta, s ő is éppen csak a szeme sarkából szúrja ki az erdő töretlen csendjében aláereszkedő lényt.
Egy termetes, majd pásztorkutya méretű pók kúszik le némán leheletvékony hálóján, alig néhány lépésnyire Fänrírion mögött. Még nem ért földet, hosszú lábai óvatosan készülnek a hangtalan érkezésre. Egyensúlyozása közben piszkosfehér, duzzadt potroha visszataszítóan ficánkol, s vele együtt a végén hegyesedő, éles, fekete fullánk is. Mégsem ez a legriasztóbb látvány. Háta mögött legalább nyolc társa teszi ugyanezt, hasonló óvatossággal. Az erdei elf könnyűszerrel kiszúrhatja a megannyi háló csillanását. Szemek tucatjai ragadnak rájuk mohón, s noha gazdáik ugyan a magasból ereszkednek alá, Pycta érezheti, csupán pillanatok állnak rendelkezésre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.27 12:47:05
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-27 11:10:35
Üzenet elküldve: 2022-01-27 11:10:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
- És ha ezután már késő? Mert nem lesz ezután?
*Kérdései szinte hangtalanok, a legnagyobb félelmeit önti alig hallható szavakba.*
- Ha nem tudok segíteni?
*Hosszú percekig marad Pycta ölelésében, mert a világ ugye változik, de Pycta egy állandóság a lány életében. A legnagyobb állandóság, pont ezért bízik benne töretlenül és pont ezért nem akarja szem elől téveszteni. Félelmei ennek ellenére vannak, és talán jobb is, ha kimondja őket, mert így Pycta talán tudja őket orvosolni. Hosszú percek múlva megnyugszik valamennyire.
Szótlanul menetel előre, környezetét figyelve. A pókhálókat látva még mindig ott van benne az a rendkívül visszataszító gondolat, hogy valami hatalmas pók vacsorájaként végzik. Hallja a fülében, ahogyan csattognak a hatalmas csáprágók, mint két jól kifent penge. Jól láthatóan megborzong.*
- Remélem, hogy sok kicsi és nem egy nagy...
*Válaszolja Rírion kérdésére, akit szintén a pókhálók foglalkoztathatnak, ha már rákérdezett.
Nem elég a titokzatos pókháló, de az egyre sűrűsödő köd sem valami bizalomgerjesztő. Niev érzi, hogy hideg verejték lepi el a hátát, kicsit felzárkózik Pyctához, mert az ő szeme amúgy sem olyan jó, de itt meg aztán végképp nem hagyatkozhat rá, vagy legalábbis egyre kevésbé. Kinyújtja kezét az elf felé, kartávolságban éppen ideális a távolságuk.*
- És ha ezután már késő? Mert nem lesz ezután?
*Kérdései szinte hangtalanok, a legnagyobb félelmeit önti alig hallható szavakba.*
- Ha nem tudok segíteni?
*Hosszú percekig marad Pycta ölelésében, mert a világ ugye változik, de Pycta egy állandóság a lány életében. A legnagyobb állandóság, pont ezért bízik benne töretlenül és pont ezért nem akarja szem elől téveszteni. Félelmei ennek ellenére vannak, és talán jobb is, ha kimondja őket, mert így Pycta talán tudja őket orvosolni. Hosszú percek múlva megnyugszik valamennyire.
Szótlanul menetel előre, környezetét figyelve. A pókhálókat látva még mindig ott van benne az a rendkívül visszataszító gondolat, hogy valami hatalmas pók vacsorájaként végzik. Hallja a fülében, ahogyan csattognak a hatalmas csáprágók, mint két jól kifent penge. Jól láthatóan megborzong.*
- Remélem, hogy sok kicsi és nem egy nagy...
*Válaszolja Rírion kérdésére, akit szintén a pókhálók foglalkoztathatnak, ha már rákérdezett.
Nem elég a titokzatos pókháló, de az egyre sűrűsödő köd sem valami bizalomgerjesztő. Niev érzi, hogy hideg verejték lepi el a hátát, kicsit felzárkózik Pyctához, mert az ő szeme amúgy sem olyan jó, de itt meg aztán végképp nem hagyatkozhat rá, vagy legalábbis egyre kevésbé. Kinyújtja kezét az elf felé, kartávolságban éppen ideális a távolságuk.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-26 17:57:36
Üzenet elküldve: 2022-01-26 17:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Szívszorító látni Nieveshát sírni. Rírion tudja, hogy a lánynak az apja kell egy ilyen helyzetben, ezért kettesben hagyja őket, amennyire ezt most megteheti. Amíg nem borít be mindent a sötét köd, igyekszik meghagyni egy kisebb távolságot, ezzel tiszteli meg a kis családot. Hátul marad, Xauzur társaságában. Az irbisz melette sétál, ezen meglepődik, ám örül neki nagyon is. Megkedvelte a nagymacskát, mint társait, és reméli ez kölcsönös. Korábban nem próbálta megérinteni, de most látja ennek lehetőségét. Óvatosan megsimogatja Xauzur füle tövét, ha az hagyja neki.
A hálókon morfondírozik nem keveset. Mikor már újra közel van társaihoz, kimondja gondolatát, de csak halkan, mert úgy érzi itt nem okos dolog hangoskodni.*
- Mégis mennyi pók kell ehhez... *Hangzik a költői kérdés. Rírion maga is tudja a választ, rengeteg. Arra nem gondol, hogy egy is elég lehet, ha az elég nagy. De akár rengeteg kicsi, akár egy, vagy néhány nagy, mindkét eset természetellenesnek hat.*
*Szívszorító látni Nieveshát sírni. Rírion tudja, hogy a lánynak az apja kell egy ilyen helyzetben, ezért kettesben hagyja őket, amennyire ezt most megteheti. Amíg nem borít be mindent a sötét köd, igyekszik meghagyni egy kisebb távolságot, ezzel tiszteli meg a kis családot. Hátul marad, Xauzur társaságában. Az irbisz melette sétál, ezen meglepődik, ám örül neki nagyon is. Megkedvelte a nagymacskát, mint társait, és reméli ez kölcsönös. Korábban nem próbálta megérinteni, de most látja ennek lehetőségét. Óvatosan megsimogatja Xauzur füle tövét, ha az hagyja neki.
A hálókon morfondírozik nem keveset. Mikor már újra közel van társaihoz, kimondja gondolatát, de csak halkan, mert úgy érzi itt nem okos dolog hangoskodni.*
- Mégis mennyi pók kell ehhez... *Hangzik a költői kérdés. Rírion maga is tudja a választ, rengeteg. Arra nem gondol, hogy egy is elég lehet, ha az elég nagy. De akár rengeteg kicsi, akár egy, vagy néhány nagy, mindkét eset természetellenesnek hat.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-26 14:13:15
Üzenet elküldve: 2022-01-26 14:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ha nem érkezik kérdés Rírion felől, akkor nem válaszol, de legalább most már mind tudhatják, hogy bizalma van bennük az erdőmélyi elfnek. Veszélyes küldetés ez, mind tudták és most már a csuhátlan csuhás sem aggódik úgy lányáért, mint eddig. Ha ez a sorsuk, akkor állnak elébe. Együtt. Ketten, kiegészülve az ifjú elffel.
Amikor megöleli Nieveshát, a lány visszaölel, hangtalan sírását nem kell hallania, hogy tudja, mi történik. Szorosabbra fogja ölelését.*
- Kard? *Pillant a lány hátára szíjazott mesterpenge felé.*
- Ha az a baj, hogy nem tudod, hogyan használd, ne aggódj. Ezután megtanítalak, addig pedig akkor húzd elő, ha szükségesnek látod. Rendben? *Kérdi és kissé eltávolodva letörölné Niev minden könnycseppjét, hogy bátorító mosollyal öntsön belé lelkesedét.
Ezután céltudatosan halad elsőként előre a fekete erdőségben látott tisztás felé, ahol az a hatalmas fa áll. Ösztönei és tapasztalatai vezetik előre, igyekszik tartani az irányt. A völgybe leérve már könnyebben haladnak, a sűrűn nőtt fák és a vadon nem újdonság számára, Erdőmélye is hasonlóan vad és zabolátlan erdő. A háló az egyetlen elütő dolog, ami nagyon szúrja a szemét, idegesen figyel is mindenfelé, ahol sűrűbben szőtt hálót lát. Azt sejti, valamiféle nagy pók telepedett meg a lombkoronák szintjén.
A köd is furcsa, nem természetes, pedig az erdőben nem ritka az ilyen jelenség hajnalban a hegy felől.*
- Maradjunk együtt. *Szólal meg a ködben járva és lelassít, hogy Nievesha és Rírion is beérhesse. Így kíván előrehaladni a ködben, mert ha a látási viszonyok annyira leromlanak, hogy már alig látják egymást pár lépésről, az már komoly aggodalomra ad okot.
Így haladnak előre tovább, közel egymáshoz és ha semmi nem állítja meg őket, remélhetően eljutnak oda, ahová szeretnének, hogy kiderítsék, mivel kell szembeszállniuk, hogy megtisztítsák a Erdőmélye vadonját.*
*Ha nem érkezik kérdés Rírion felől, akkor nem válaszol, de legalább most már mind tudhatják, hogy bizalma van bennük az erdőmélyi elfnek. Veszélyes küldetés ez, mind tudták és most már a csuhátlan csuhás sem aggódik úgy lányáért, mint eddig. Ha ez a sorsuk, akkor állnak elébe. Együtt. Ketten, kiegészülve az ifjú elffel.
Amikor megöleli Nieveshát, a lány visszaölel, hangtalan sírását nem kell hallania, hogy tudja, mi történik. Szorosabbra fogja ölelését.*
- Kard? *Pillant a lány hátára szíjazott mesterpenge felé.*
- Ha az a baj, hogy nem tudod, hogyan használd, ne aggódj. Ezután megtanítalak, addig pedig akkor húzd elő, ha szükségesnek látod. Rendben? *Kérdi és kissé eltávolodva letörölné Niev minden könnycseppjét, hogy bátorító mosollyal öntsön belé lelkesedét.
Ezután céltudatosan halad elsőként előre a fekete erdőségben látott tisztás felé, ahol az a hatalmas fa áll. Ösztönei és tapasztalatai vezetik előre, igyekszik tartani az irányt. A völgybe leérve már könnyebben haladnak, a sűrűn nőtt fák és a vadon nem újdonság számára, Erdőmélye is hasonlóan vad és zabolátlan erdő. A háló az egyetlen elütő dolog, ami nagyon szúrja a szemét, idegesen figyel is mindenfelé, ahol sűrűbben szőtt hálót lát. Azt sejti, valamiféle nagy pók telepedett meg a lombkoronák szintjén.
A köd is furcsa, nem természetes, pedig az erdőben nem ritka az ilyen jelenség hajnalban a hegy felől.*
- Maradjunk együtt. *Szólal meg a ködben járva és lelassít, hogy Nievesha és Rírion is beérhesse. Így kíván előrehaladni a ködben, mert ha a látási viszonyok annyira leromlanak, hogy már alig látják egymást pár lépésről, az már komoly aggodalomra ad okot.
Így haladnak előre tovább, közel egymáshoz és ha semmi nem állítja meg őket, remélhetően eljutnak oda, ahová szeretnének, hogy kiderítsék, mivel kell szembeszállniuk, hogy megtisztítsák a Erdőmélye vadonját.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-26 11:48:31
Üzenet elküldve: 2022-01-26 11:48:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*A három vándor úgy dönt, az út folytatódik. Erőt és bátorságot merítenek a lezajlott beszélgetésből és egymás társaságából is. Szívmelengető a tudat, hogy nincsenek egyedül, s mégis, most egymás életéért is felelnek.
Ahogy haladnak befelé a völgyben, úgy sötétülnek a levelek is körülöttük, s úgy lesz egyre sötétebb is az erdőben. A fák ágas-bogas lobmbkoronája itt talán még inkább csillog a sűrűn benőtt hálóban. A Khunezkel történt eszmecsere óta jó egy óra eltelik, mire az ösvény talpuk alatt egyenletessé válik. Épségben leértek a völgybe.
Köd honol, s ahogy beljebb és beljebb érnek, az egyre sűrűbbnek hat. Nem olyan tejfehér köd ez, mint amihez szoktak. Kékesszürke, áthatolhatatlan, mintha csak éjjel érte volna őket a hegyoldalról lezúduló felhőfátyol. Fänrírion éppen csak látja maga előtt Nieveshát és Pyctát. Innen is tudhatják, jó az irány.
A fiatal elf íjász mellett Xauzur lépked, immáron jóval nagyobb bizalommal, mint útjuk kezdetén. Az állatot kevésbé viseli meg az erdőben beállt változás, látszólagos nyugalommal fürkészi környezetük, s hallgatja annak neszeit. Utóbbira valószínűleg csak ő képes, ugyanis a trió az erdő feszült csendjén kívül csak saját lépteit hallja.*
*A három vándor úgy dönt, az út folytatódik. Erőt és bátorságot merítenek a lezajlott beszélgetésből és egymás társaságából is. Szívmelengető a tudat, hogy nincsenek egyedül, s mégis, most egymás életéért is felelnek.
Ahogy haladnak befelé a völgyben, úgy sötétülnek a levelek is körülöttük, s úgy lesz egyre sötétebb is az erdőben. A fák ágas-bogas lobmbkoronája itt talán még inkább csillog a sűrűn benőtt hálóban. A Khunezkel történt eszmecsere óta jó egy óra eltelik, mire az ösvény talpuk alatt egyenletessé válik. Épségben leértek a völgybe.
Köd honol, s ahogy beljebb és beljebb érnek, az egyre sűrűbbnek hat. Nem olyan tejfehér köd ez, mint amihez szoktak. Kékesszürke, áthatolhatatlan, mintha csak éjjel érte volna őket a hegyoldalról lezúduló felhőfátyol. Fänrírion éppen csak látja maga előtt Nieveshát és Pyctát. Innen is tudhatják, jó az irány.
A fiatal elf íjász mellett Xauzur lépked, immáron jóval nagyobb bizalommal, mint útjuk kezdetén. Az állatot kevésbé viseli meg az erdőben beállt változás, látszólagos nyugalommal fürkészi környezetük, s hallgatja annak neszeit. Utóbbira valószínűleg csak ő képes, ugyanis a trió az erdő feszült csendjén kívül csak saját lépteit hallja.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-25 10:54:07
Üzenet elküldve: 2022-01-25 10:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev furcsa megkönnyebbülést érez, mikor a jelenés eltűnik, Khunezkkel együtt a rajta lévő feszültség egy része is elillan. Fél, ki ne félne attól, ha az életét, vagy a szerettei életét fenyegetik? De Niev bízik, nem is annyira az Erdőszellemben, vagy az Erdő Szívében, vagy Eeyrben, hanem csak és kizárólag Pyctában. Egyszerre minden haragja elszáll, homlokuk és talán az orruk hegye is összeér, roppant bensőséges a jelenet pár pillanatig, és ez fokozódik akkor, mikor Niev átöleli az elf nyakát, hogy fejét Pycta vállgödrébe temeti. Sír. Szinte némán ugyan, de látni a válla mozgásából.*
- Én nem tudom... nem tudom...
*Nem sikerül kimondani, hogy mit nem tud, legalábbis nagyon nehezen, türelmesnek kell lenni vele, míg sikerül kinyögnie.*
- A kard... a kard...
*Niev furcsa megkönnyebbülést érez, mikor a jelenés eltűnik, Khunezkkel együtt a rajta lévő feszültség egy része is elillan. Fél, ki ne félne attól, ha az életét, vagy a szerettei életét fenyegetik? De Niev bízik, nem is annyira az Erdőszellemben, vagy az Erdő Szívében, vagy Eeyrben, hanem csak és kizárólag Pyctában. Egyszerre minden haragja elszáll, homlokuk és talán az orruk hegye is összeér, roppant bensőséges a jelenet pár pillanatig, és ez fokozódik akkor, mikor Niev átöleli az elf nyakát, hogy fejét Pycta vállgödrébe temeti. Sír. Szinte némán ugyan, de látni a válla mozgásából.*
- Én nem tudom... nem tudom...
*Nem sikerül kimondani, hogy mit nem tud, legalábbis nagyon nehezen, türelmesnek kell lenni vele, míg sikerül kinyögnie.*
- A kard... a kard...
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:29:20
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:29:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievesha "válaszát" tartja a leginkább lényegretörőnek. Más helyzetben kinevetné a sötét szolgát, amiért ezt kapta a leánytól. Sajnos minden egyéb, ami ezután elhangzik, már kevésbé egyértelmű. Rírionnak sem világos a "fénytörés", ugyanakkor Pycta szavai sem. Xauzurra néz, maga sem érti miért. Mintha egy pillanatig abban reménykedne hogy a nagymacska mindent ért. Pycta Nieveshához megy és ami ekkor történik az már nem hagy kérdéseket Rírionban. Legalább ez egyértelmű, a köztük lévő szeretet. Most már a kócos elf nem is foglalkozik azzal, mit jelentenek a korábbiak. Egyelőre, merthogy lényegesek lesznek még, abban biztos. Bár az ő elméje nem kapott olyan erős terhet, mint a többieké, szöget üt a fejében egy gondolat. Eeyr miért ezt az apa-lánya párost küldte ide, akik nem veszíthetik el egymást? Hogy ő ide keveredett az egy dolog. Neki se kutyája se macskája, senki nem várja. Nem hisz Khunezknek abban, hogy Eeyr feláldozna egy kisebb családot. Ilyet nem tesz az Úrnő Rírion szerint. De akkor mi a megoldás? ~ Ha nem volnánk képesek rá, nem minket küld. ~ Alkotja meg saját magyarázatát, amitől jobb lesz a hangulata és bátrabban indul ő is tovább.*
*Nievesha "válaszát" tartja a leginkább lényegretörőnek. Más helyzetben kinevetné a sötét szolgát, amiért ezt kapta a leánytól. Sajnos minden egyéb, ami ezután elhangzik, már kevésbé egyértelmű. Rírionnak sem világos a "fénytörés", ugyanakkor Pycta szavai sem. Xauzurra néz, maga sem érti miért. Mintha egy pillanatig abban reménykedne hogy a nagymacska mindent ért. Pycta Nieveshához megy és ami ekkor történik az már nem hagy kérdéseket Rírionban. Legalább ez egyértelmű, a köztük lévő szeretet. Most már a kócos elf nem is foglalkozik azzal, mit jelentenek a korábbiak. Egyelőre, merthogy lényegesek lesznek még, abban biztos. Bár az ő elméje nem kapott olyan erős terhet, mint a többieké, szöget üt a fejében egy gondolat. Eeyr miért ezt az apa-lánya párost küldte ide, akik nem veszíthetik el egymást? Hogy ő ide keveredett az egy dolog. Neki se kutyája se macskája, senki nem várja. Nem hisz Khunezknek abban, hogy Eeyr feláldozna egy kisebb családot. Ilyet nem tesz az Úrnő Rírion szerint. De akkor mi a megoldás? ~ Ha nem volnánk képesek rá, nem minket küld. ~ Alkotja meg saját magyarázatát, amitől jobb lesz a hangulata és bátrabban indul ő is tovább.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:00:53
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Valójában meglepi, ahogy Nievesha és Rírion reagálnak. Minden bizonnyal mindkettőjükben lejátszódik ugyanaz, mint az erdőmélyi elfben. Legalábbis így hiszi, ám a válasz, amit Khunezk kap, halvány mosolyra fakasztja a csuhátlan csuhást. Bár rögtön utána össze is szalad az ezüst szemöldök, hogy Niev hol is tanulhatta az ilyen csúfságot.
Látszólag nem jön válasz egyiküknek sem. Talán a küldött nem erre számított, talán túl kiszámíthatók voltak és most a vesztükbe rohannak. De ha nem most, akkor majd később tennék és az erdőmélyinek szembe kellene néznie saját kudarcával és gyávaságával is.
A "fénytörés" szóra feljebb szalad leheletnyit az egyik szemöldöke. Pontosan nem érti, mire gondol Khunezk. Talán arra, hogy elvakította őket a fény, talán arra, hogy mint a vízen megtörő fény tükrében, most rosszul látják a jövőjüket. Pedig ő pontosan látja, hogy merre tartanak és vállalja érte a felelősséget. És már nem csak magáért, de Nievesháért és Rírionért is. A döntéstől valahogy megkönnyebbül. Valójában éppen Sa'Tereth küldötte lökte őt a döntés kerekei alá és miatt hozta meg. Most már nem aggódik, jöjjön, aminek jönnie kell.
Üres fenyegetésnek érzi Khunezk szavait, mindenféle szövetekről és szolgáktól. Magában vállat von a szavakra. Üldözni fogják őt... na bumm. Ha innen élve kerülnek ki, Nievesha rendes kiképzést kap és akkor erősebb és jobb lesz, mint a páncélos próféta. Ahogy Rírion is, ha kitart mellettük.*
- Köszönöm, Khunezk. *Mondja a füstbe burkolódzó küldött után és talán társai nem is értik, mit is köszön neki. Ám az erdőmélyi elf tudja. Meghozta a döntést, amit eddig halogatott és most már képes tisztán gondolkodni. Innen már nincs visszaút.
Társai felé fordul, megsimogatja a lába mellé álló, levegőbe szimatoló irbisz nyakát.*
- Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor világít legvakítóbban a fény és azokban lobog legerősebben az élet lángja, akik a halál árnyékában járnak. *Egyszerű krédó, elcsépelt közhely, ám igaz.
Odalép Nievesha elé, apai szeretettel érinti vállait, homloka homlokához ér.*
- Mindig veled. *Hunyja le mosolyogva sárga ragadozószemét. Némán kér tőle bocsánatot az elmúltakért, beleegyezést a döntéséhez.*
- Menjünk.
*A völgy felé fordul, az utat fürkészi előttük. Tisztán látható, hova kell menniük, a tisztáson álló sötét fa - már ha az egyáltalán - szinte hívja őket. Valamiért úgy hiszi, útjuk ott teljesedik ki. Visszafordulni nem fognak, ez biztos.
El is indul a pókhálós fákkal szegélyezett erdőben céljuk felé, át az ismeretlen, néma vadonon. Ha nem jön közbe semmilyen akadály, egyenesen odáig vándorolnak. Ám attól tart, az út tartogat még számukra meglepetést és veszélyt.*
*Valójában meglepi, ahogy Nievesha és Rírion reagálnak. Minden bizonnyal mindkettőjükben lejátszódik ugyanaz, mint az erdőmélyi elfben. Legalábbis így hiszi, ám a válasz, amit Khunezk kap, halvány mosolyra fakasztja a csuhátlan csuhást. Bár rögtön utána össze is szalad az ezüst szemöldök, hogy Niev hol is tanulhatta az ilyen csúfságot.
Látszólag nem jön válasz egyiküknek sem. Talán a küldött nem erre számított, talán túl kiszámíthatók voltak és most a vesztükbe rohannak. De ha nem most, akkor majd később tennék és az erdőmélyinek szembe kellene néznie saját kudarcával és gyávaságával is.
A "fénytörés" szóra feljebb szalad leheletnyit az egyik szemöldöke. Pontosan nem érti, mire gondol Khunezk. Talán arra, hogy elvakította őket a fény, talán arra, hogy mint a vízen megtörő fény tükrében, most rosszul látják a jövőjüket. Pedig ő pontosan látja, hogy merre tartanak és vállalja érte a felelősséget. És már nem csak magáért, de Nievesháért és Rírionért is. A döntéstől valahogy megkönnyebbül. Valójában éppen Sa'Tereth küldötte lökte őt a döntés kerekei alá és miatt hozta meg. Most már nem aggódik, jöjjön, aminek jönnie kell.
Üres fenyegetésnek érzi Khunezk szavait, mindenféle szövetekről és szolgáktól. Magában vállat von a szavakra. Üldözni fogják őt... na bumm. Ha innen élve kerülnek ki, Nievesha rendes kiképzést kap és akkor erősebb és jobb lesz, mint a páncélos próféta. Ahogy Rírion is, ha kitart mellettük.*
- Köszönöm, Khunezk. *Mondja a füstbe burkolódzó küldött után és talán társai nem is értik, mit is köszön neki. Ám az erdőmélyi elf tudja. Meghozta a döntést, amit eddig halogatott és most már képes tisztán gondolkodni. Innen már nincs visszaút.
Társai felé fordul, megsimogatja a lába mellé álló, levegőbe szimatoló irbisz nyakát.*
- Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor világít legvakítóbban a fény és azokban lobog legerősebben az élet lángja, akik a halál árnyékában járnak. *Egyszerű krédó, elcsépelt közhely, ám igaz.
Odalép Nievesha elé, apai szeretettel érinti vállait, homloka homlokához ér.*
- Mindig veled. *Hunyja le mosolyogva sárga ragadozószemét. Némán kér tőle bocsánatot az elmúltakért, beleegyezést a döntéséhez.*
- Menjünk.
*A völgy felé fordul, az utat fürkészi előttük. Tisztán látható, hova kell menniük, a tisztáson álló sötét fa - már ha az egyáltalán - szinte hívja őket. Valamiért úgy hiszi, útjuk ott teljesedik ki. Visszafordulni nem fognak, ez biztos.
El is indul a pókhálós fákkal szegélyezett erdőben céljuk felé, át az ismeretlen, néma vadonon. Ha nem jön közbe semmilyen akadály, egyenesen odáig vándorolnak. Ám attól tart, az út tartogat még számukra meglepetést és veszélyt.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-20 14:29:31
Üzenet elküldve: 2022-01-20 14:29:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Egyikük felé sem érkezik érdemi válasz Khunezktől. Láthatóan nem célja, hogy vitába bocsátkozzon. Végtelen türelemmel és hidegvérrel hallgatja mindhármukat, csak a fiatal leány reakciójára horkant fel. Hogy humorát csiklandozzák a látottak, netán bosszús, nehéz lenne megállapítani.*
-Látom már, mi ez. Fénytörés. Ne gondoljátok, hogy az, akinek nevében eljártok, nem áldoz fel Titeket önnön imádatának oltárán. Hahh! Vagy az a valami, mi e fák alatt mozog. *A hófehér csuklya nagyot rebben hatalmas gazdáján, ahogy az hirtelen Pycta felé fordítja tekintetét.*
-Hogyan nevezted korábban? Erdőszellem? *A gunyoros hanghordozásból mindhárman kivehetik, hogy a csuklya alatt Khunezk bizony elvigyorodik.*
-A lét szövetei meggyűrődtek Urunk akarata nyomán. Legnagyobb szolgái ismét az ég alatt járnak. Titeket pedig... Örökkön üldözni fognak. *Kezével int csupán, mire a gomolygó, fekete füstfelhők egy szempillantás alatt nyelik el fodrozódva a groteszk ablakot. Mire a trió kettőt pislog, a fekete fellegek már el is tűnnek a levegőben.
Enyhe lejtő rajzolódik ki előttük a nyomán, mi hosszan fut, s elég meredeken hozzá, hogy alább elláthassanak a fák lombjai felett. A messzeségben hatalmas hegyek bontakoznak ki, hegylábaik alatt pedig széles völgy húzódik. A messzeség közepén, a setétlő lombkoronák gyűrűjében pedig tisztás bontakozik, közepén egy magányos, ősöreg fával. Fekete, akár a legsötétebb éj, s göcsörtösebb, mint a legöregebb fák itt együttvéve.
Csak a trión áll, folytatja-e útját a pókhálókkal szabdalt, fenyegető erdőségbe, vagy követi Khunezk tanácsát és visszafordul. A szolga szavai nyomán keltett kétségek még velük vannak, s alighanem egy darabig kísérik is még őket útjukon.*
*Egyikük felé sem érkezik érdemi válasz Khunezktől. Láthatóan nem célja, hogy vitába bocsátkozzon. Végtelen türelemmel és hidegvérrel hallgatja mindhármukat, csak a fiatal leány reakciójára horkant fel. Hogy humorát csiklandozzák a látottak, netán bosszús, nehéz lenne megállapítani.*
-Látom már, mi ez. Fénytörés. Ne gondoljátok, hogy az, akinek nevében eljártok, nem áldoz fel Titeket önnön imádatának oltárán. Hahh! Vagy az a valami, mi e fák alatt mozog. *A hófehér csuklya nagyot rebben hatalmas gazdáján, ahogy az hirtelen Pycta felé fordítja tekintetét.*
-Hogyan nevezted korábban? Erdőszellem? *A gunyoros hanghordozásból mindhárman kivehetik, hogy a csuklya alatt Khunezk bizony elvigyorodik.*
-A lét szövetei meggyűrődtek Urunk akarata nyomán. Legnagyobb szolgái ismét az ég alatt járnak. Titeket pedig... Örökkön üldözni fognak. *Kezével int csupán, mire a gomolygó, fekete füstfelhők egy szempillantás alatt nyelik el fodrozódva a groteszk ablakot. Mire a trió kettőt pislog, a fekete fellegek már el is tűnnek a levegőben.
Enyhe lejtő rajzolódik ki előttük a nyomán, mi hosszan fut, s elég meredeken hozzá, hogy alább elláthassanak a fák lombjai felett. A messzeségben hatalmas hegyek bontakoznak ki, hegylábaik alatt pedig széles völgy húzódik. A messzeség közepén, a setétlő lombkoronák gyűrűjében pedig tisztás bontakozik, közepén egy magányos, ősöreg fával. Fekete, akár a legsötétebb éj, s göcsörtösebb, mint a legöregebb fák itt együttvéve.
Csak a trión áll, folytatja-e útját a pókhálókkal szabdalt, fenyegető erdőségbe, vagy követi Khunezk tanácsát és visszafordul. A szolga szavai nyomán keltett kétségek még velük vannak, s alighanem egy darabig kísérik is még őket útjukon.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-19 10:42:27
Üzenet elküldve: 2022-01-19 10:42:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Nievben már jó ideje meglehetősen ambivalens érzések munkálkodnak. Egyrészt valóban nem tudja, hogy mit keres itt, hogy miben lehetne hasznára Pyctának, ha még azt sem tudja, hogy hogyan kell használni a hátára szíjazott kardot?! Ugyanakkor miért csinálták végig mindezt, ha nem azért, hogy utána vállvetve harcoljanak egymás mellett? Pyctára sandít, mikor az alak arra kérdez rá, hogy félti-e Ríriont és őt? Ösztönösen tudja, hogy félti, őt valószínűleg jobban, mint Ríriont. Khunezk hozzájuk fordul, Niev szemöldökei összeszaladnak, arckifejezése szigorú és ez a szigorúság remekül leplezi a rémületét. Újra Pyctára néz, akiben - szemben Khunezkkel - tökéletesen megbízik. Khunezknek pedig mit reagál? Keze előbb ökölbe szorul, majd felemelkedik az ökölbe szorult kéz, no nem azért, hogy fenyegetően rázza, hanem azért, hogy középső ujját kinyújtva beintsen. Pycta meg gondolkodhat azon, hogy hol tanult a lány ilyeneket?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Nievben már jó ideje meglehetősen ambivalens érzések munkálkodnak. Egyrészt valóban nem tudja, hogy mit keres itt, hogy miben lehetne hasznára Pyctának, ha még azt sem tudja, hogy hogyan kell használni a hátára szíjazott kardot?! Ugyanakkor miért csinálták végig mindezt, ha nem azért, hogy utána vállvetve harcoljanak egymás mellett? Pyctára sandít, mikor az alak arra kérdez rá, hogy félti-e Ríriont és őt? Ösztönösen tudja, hogy félti, őt valószínűleg jobban, mint Ríriont. Khunezk hozzájuk fordul, Niev szemöldökei összeszaladnak, arckifejezése szigorú és ez a szigorúság remekül leplezi a rémületét. Újra Pyctára néz, akiben - szemben Khunezkkel - tökéletesen megbízik. Khunezknek pedig mit reagál? Keze előbb ökölbe szorul, majd felemelkedik az ökölbe szorult kéz, no nem azért, hogy fenyegetően rázza, hanem azért, hogy középső ujját kinyújtva beintsen. Pycta meg gondolkodhat azon, hogy hol tanult a lány ilyeneket?*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-18 08:32:14
Üzenet elküldve: 2022-01-18 08:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*kedvesnek álcázott ajánlatokba burkolt fenyegetések. Ezek kinyitják a bicskát az elf zsebében. Elsőként az, amit Pycta kap, ha később a sajátjuk nem volna elég.*
- Szerinted fordítva nincs így, mi nem féltjük őt? Mégis mind itt vagyunk. *Rírion szerint bőven túl van tárgyalva a dolog, de nem tudja mivel kínozza Khunezk a társai elméjét. Övön aluli dolognak tartaná, viszont egyelőre nem látja jelét. Mindketten saját harcukat vívják a lelkükben, és ha volna róla tudomása se biztos hogy hasznukra lenne ebben. Ha látszik is Pyctán az átmeneti zavar, akkor is felülkerekedik rajta az elf és elutasítja Sa'Tereth üzenetét. De Khunezk csak nem hagyja abba, most őket célozza Nieveshával.*
- Én is hoztam neked egy ajánlatot. Mutasd meg az uradnak, hová dugja fel az övét, de előbb nyald neki tisztára!
*Reméli, hogy Nievesha is egyetért ezzel, bár a lány biztos nem fogalmazna ilyen modortalanul.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*kedvesnek álcázott ajánlatokba burkolt fenyegetések. Ezek kinyitják a bicskát az elf zsebében. Elsőként az, amit Pycta kap, ha később a sajátjuk nem volna elég.*
- Szerinted fordítva nincs így, mi nem féltjük őt? Mégis mind itt vagyunk. *Rírion szerint bőven túl van tárgyalva a dolog, de nem tudja mivel kínozza Khunezk a társai elméjét. Övön aluli dolognak tartaná, viszont egyelőre nem látja jelét. Mindketten saját harcukat vívják a lelkükben, és ha volna róla tudomása se biztos hogy hasznukra lenne ebben. Ha látszik is Pyctán az átmeneti zavar, akkor is felülkerekedik rajta az elf és elutasítja Sa'Tereth üzenetét. De Khunezk csak nem hagyja abba, most őket célozza Nieveshával.*
- Én is hoztam neked egy ajánlatot. Mutasd meg az uradnak, hová dugja fel az övét, de előbb nyald neki tisztára!
*Reméli, hogy Nievesha is egyetért ezzel, bár a lány biztos nem fogalmazna ilyen modortalanul.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:20:44
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:20:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Fura lett volna, ha Khunezk tombolni kezd amiatt, mert az erdőmélyi elf és társai nem úgy cselekszenek vagy válaszolnak, ahogyan azt ő elvárta. Sztoikus nyugalommal hallgatja végig Nievesha és Rírion válaszát is. Bízik bennük, lányában feltétel nélkül, az ifjú elf pedig már ezerszer visszafordulhatott volna. Ám kitartott mellettük.
Amikor a jelenés pillantását újra magán érzi, állja a tekintetét. Az egyensúly említésére halványan elmosolyodik. Nem sejtette, hogy Khunezk saját tanításai kifigurázásával próbál majd meg fogást találni rajta. Ám a mosoly lehervad arcáról, amikor társai életéről kérdez.*
- Erdőmélye egyensúlya nem tartozik rátok, itt nincs helyetek. Ami itt történik az az egyensúly megcsúfolása, épp, hogy most borult felé és én azért vagyok itt, hogy visszaállítsam. *Nem kíván túl sokat magyarázni. Ők ketten ellentétesen értelmezik az egyensúlyt, nézőpontok kérdése, ki mit lát jónak.
Az aggodalom felerősödik benne, Rírionért is felelősséggel tartozik, hisz megengedte, hogy velük jöjjön, holott biztosan tudta, hogy akár bele is halhat. Neveshát épp azért tette idősebbé, hogy megóvja és lám, a legnagyobb veszélynek tette ki most. Kevés dolog maradt neki az életben, társai elmaradoztak mellőle, de a lány, aki rábíztak, bár nem véréből való a legjobb dolog, ami történhetett vele. És most az életét kockáztatja ezzel a küldetéssel.
Volt idő, az artheniori templom ostromakor, amikor a Fákban Lakó elvette érzelmei egy részét, hogy csak a küldetésére koncentráljon, nem hagyta neki, hogy elvonja bármi is a figyelmét. De erre most nincs szükség. Ha nem járnak sikerrel, akkor előbb utóbb eléri őket a vég, ha nem itt, akkor máshol és hogyan állna a lánya elé és nézne a szemébe, ha most megfutamodna. Viszont ha sikerrel járnak, átlépik a legnagyobb akadályt és már semmi nem állhat útjukba.
Utána Nievesha és Rírion felé intéz szavakat a sötét küldött, a csuhátlan csuhás sárga pillantása feléjük fordul, az arcukat fürkészi. Ezt a döntést nekik kell meghozniuk, nem befolyásolhatja őket, ha pedig szabad akaratukból döntenek mellette, akkor Khunezknek esélye sem lehet már náluk.
A fenyegetésre visszafordul a jelenés felé, megcsóválja a fejét.*
- Látod, ultimátumot kínálsz, de közben halálról beszélsz. Erőtlenek a szavaid és súlytalanok. *Vonja meg a vállát.*
*Fura lett volna, ha Khunezk tombolni kezd amiatt, mert az erdőmélyi elf és társai nem úgy cselekszenek vagy válaszolnak, ahogyan azt ő elvárta. Sztoikus nyugalommal hallgatja végig Nievesha és Rírion válaszát is. Bízik bennük, lányában feltétel nélkül, az ifjú elf pedig már ezerszer visszafordulhatott volna. Ám kitartott mellettük.
Amikor a jelenés pillantását újra magán érzi, állja a tekintetét. Az egyensúly említésére halványan elmosolyodik. Nem sejtette, hogy Khunezk saját tanításai kifigurázásával próbál majd meg fogást találni rajta. Ám a mosoly lehervad arcáról, amikor társai életéről kérdez.*
- Erdőmélye egyensúlya nem tartozik rátok, itt nincs helyetek. Ami itt történik az az egyensúly megcsúfolása, épp, hogy most borult felé és én azért vagyok itt, hogy visszaállítsam. *Nem kíván túl sokat magyarázni. Ők ketten ellentétesen értelmezik az egyensúlyt, nézőpontok kérdése, ki mit lát jónak.
Az aggodalom felerősödik benne, Rírionért is felelősséggel tartozik, hisz megengedte, hogy velük jöjjön, holott biztosan tudta, hogy akár bele is halhat. Neveshát épp azért tette idősebbé, hogy megóvja és lám, a legnagyobb veszélynek tette ki most. Kevés dolog maradt neki az életben, társai elmaradoztak mellőle, de a lány, aki rábíztak, bár nem véréből való a legjobb dolog, ami történhetett vele. És most az életét kockáztatja ezzel a küldetéssel.
Volt idő, az artheniori templom ostromakor, amikor a Fákban Lakó elvette érzelmei egy részét, hogy csak a küldetésére koncentráljon, nem hagyta neki, hogy elvonja bármi is a figyelmét. De erre most nincs szükség. Ha nem járnak sikerrel, akkor előbb utóbb eléri őket a vég, ha nem itt, akkor máshol és hogyan állna a lánya elé és nézne a szemébe, ha most megfutamodna. Viszont ha sikerrel járnak, átlépik a legnagyobb akadályt és már semmi nem állhat útjukba.
Utána Nievesha és Rírion felé intéz szavakat a sötét küldött, a csuhátlan csuhás sárga pillantása feléjük fordul, az arcukat fürkészi. Ezt a döntést nekik kell meghozniuk, nem befolyásolhatja őket, ha pedig szabad akaratukból döntenek mellette, akkor Khunezknek esélye sem lehet már náluk.
A fenyegetésre visszafordul a jelenés felé, megcsóválja a fejét.*
- Látod, ultimátumot kínálsz, de közben halálról beszélsz. Erőtlenek a szavaid és súlytalanok. *Vonja meg a vállát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 470-489