Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-16 11:50:54
Üzenet elküldve: 2022-06-16 11:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Éhes vagyok, rendes tőled, hogy megosztod velünk! * Átveszi egy félmosollyal a maradék ételt Syndrától. Továbbra sem csökkent a félelme, hogy talán eltévedhettek, Morwon sem olyan harsány már, mint eleinte volt. Kicsit mintha rájuk borult volna a kilátástalanság, de aztán két falat között el is hessegeti ezeket a rossz gondolatokat magából. ~ Lassan egyél, ahogy Syndra, akkor tovább tart. Jaj, papus, bárcsak megtanítottál volna mindenre! ~ Gondolatai messzi járnak evés közben, emellett próbál minden falatot kiélvezni, ami nem is esik nehezére, mert nem mondhatná, hogy mostanában olyan jól lakott lenne. Nagy baj nincs, hiszen sosem volt olyan mérhetetlenül sok étel az asztalon, hogy keveset ne tudná megbecsülni, de azért ő is érzi, hogy hamarosan újabb ennivalót kell találniuk. Most nem bánna egy őzet, vagy valami nagyobb vadat, hogy akár több napra is elegendő ételük legyen. Az sem lenne rossz, ha találnának hangyát, hogy visszafordulhassanak végre. Kezd belefásulni az egészbe, nem erre számított. Úgy volt vele, hogy magabiztos óriás még ha néha ferdít is, jóval többet tud az egészről. Persze Syndra elfségében még mindig bízik, az erdőn kívül Morwon, azon belül a mellette falatozó nő, akikből erőt meríthet. A harc az már megint más lehet, abból már ő is ki tudná venni a részét valamennyire. Végül hamarabb elfogy az étel, mint azt szeretné, de legalább nem teljesen éhes, és a kipihentségével sincs igazán baj. *
- Ha lenne legalább egy kis étel és víz, akkor persze maradhatnánk még nem? * Pillant a két társára kérdőn, mert ezzel egyértelműsíti, hogy ha ma tényleg semmit sem találnak ideje lesz visszaindulni. *
- Most már hárman kereshetünk bogyókat és gyümölcsöket is, na meg vizet! Jó lenne találni, mert felcserepesedik a szám, az pedig nem szép látvány * Neveti el magát, majd feltápászkodik és összeszedelőzködik. Felveszi a vérjét is és egy kicsit megmozgatja a tagjait. Egészen jól érzi magát testben, lélekben már kevésbé. Ezért is siet oda Syndra kérésére az elf mellé egyből, ha már a lány ilyen kedvesen meginvitálta. Az Erdei Irbisz nem rémíti meg, hiszen hárman vannak, és a lény nem támadt rájuk éjjel sem. Elvörösödik, ahogy a másik magához húzza őt, de nem tesz ellenlépéseket, annyira meglepődik. Nem tudja mit is jelent ez, hogy csak ennyire közvetlen a másik, vagy ő is szimpátiát érez iránta, ahogy Aniss Syndra iránt. Nem gondol igazán ebbe bele, és nem is veszi ezt többnek annál, mint aminek ez látszik. Amíg mennek, próbál újra felfigyelni néhány gyümölcsre, ehető bogyóra, vagy akár megbúvó, elejthető állatokra. Hátha szerencséjük lesz és akkor egy kicsit jobban belakhatnak, visszatérhet minden erejük. Ő is megörül a víznek, az illata szinte kitölti az orrát, és hasonlóan a lányhoz, azonnal a kis csermely felé veszi az útját. Kikeresi a kulacsát, majd félig megtölti és ki is issza addig, amíg úgy nem érzi, hogy elég. Utána nagyokat pihegve, jóleső mosollyal az arcán pillant a közben vetkőzni kezdő Syndrára. Nem sokáig, mert az elf nő nem hagyja abba a vetkőzést, ő pedig szégyenlősen fordul Morwon felé, aki talán kérés nélkül sem kukkol. Végül ő is elkezd vetkőzni, és egy rongydarabbal, miután megmosdott nagyjából, szárazra törli magát. Közben oda-oda pillant az elfre, és csodálja gyönyörű bőrét, de nem bámulja meg. Fura forróságát a csermely hideg vize kompenzálja, így már frissen és üdén öltözik fel, a tisztálkodás után. Újra iszik, majd teljesen teletölti a kulacsot. *
- Morwi, a hangyákok a víz mellett élnek? Mert akkor mehetnénk a patak mentén. A vadászásra is jó hely, mert az állatok is isznak valahol, nem Syndra? * Fordul az elf felé és próbál gondolkodni, hogy miket tanított még neki az apja, de ennél többre már nem emlékszik. *
- Igen, biztos az övé. * Mondja bólintva, és bár ő is Teysus hívő, nem annyira elkötelezett, mint lennie kellene. De ezt persze nem hangoztatja, és próbál az isten iránymutatása szerint élni, amennyire csak tud. Azt is tudja, hogy lenne még bőven miben fejlődnie ez ügyben is, de talán majd holnaptól ebben is jobb lesz. Azért egy rövid imát elmormol magában a csermelyért, hátha az isten meglátja a háláját. Kuncogni kezd Syndra ajánlatára, és persze nem akarja érteni, hogy mire is célozgat az elf, pedig nagyon is érti. Csak még nem hiszi el, hogy egy ilyen szépségnek, mint ő, bármiért is tetszene. *
- Talán később lesz rá alkalom, hihi * Nevetgél, majd miután meggyőződött, hogy minden kulacsa tele van friss vízzel, az óriás felé fordul. *
- Na, lássuk azokat a hangyákokat! * Vigyora most olyan, mint amikor először találkoztak, sőt, váratlanul meg is öleli az óriást oldalról, amennyire tudja. Aztán Syndra mellé siet és őt is átölelgeti. Amint mindenki kész, útnak is indul a kis csapattal, de nem felejti el keresni továbbra sem a gyümölcsöket, ehető bogyókat.*
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Éhes vagyok, rendes tőled, hogy megosztod velünk! * Átveszi egy félmosollyal a maradék ételt Syndrától. Továbbra sem csökkent a félelme, hogy talán eltévedhettek, Morwon sem olyan harsány már, mint eleinte volt. Kicsit mintha rájuk borult volna a kilátástalanság, de aztán két falat között el is hessegeti ezeket a rossz gondolatokat magából. ~ Lassan egyél, ahogy Syndra, akkor tovább tart. Jaj, papus, bárcsak megtanítottál volna mindenre! ~ Gondolatai messzi járnak evés közben, emellett próbál minden falatot kiélvezni, ami nem is esik nehezére, mert nem mondhatná, hogy mostanában olyan jól lakott lenne. Nagy baj nincs, hiszen sosem volt olyan mérhetetlenül sok étel az asztalon, hogy keveset ne tudná megbecsülni, de azért ő is érzi, hogy hamarosan újabb ennivalót kell találniuk. Most nem bánna egy őzet, vagy valami nagyobb vadat, hogy akár több napra is elegendő ételük legyen. Az sem lenne rossz, ha találnának hangyát, hogy visszafordulhassanak végre. Kezd belefásulni az egészbe, nem erre számított. Úgy volt vele, hogy magabiztos óriás még ha néha ferdít is, jóval többet tud az egészről. Persze Syndra elfségében még mindig bízik, az erdőn kívül Morwon, azon belül a mellette falatozó nő, akikből erőt meríthet. A harc az már megint más lehet, abból már ő is ki tudná venni a részét valamennyire. Végül hamarabb elfogy az étel, mint azt szeretné, de legalább nem teljesen éhes, és a kipihentségével sincs igazán baj. *
- Ha lenne legalább egy kis étel és víz, akkor persze maradhatnánk még nem? * Pillant a két társára kérdőn, mert ezzel egyértelműsíti, hogy ha ma tényleg semmit sem találnak ideje lesz visszaindulni. *
- Most már hárman kereshetünk bogyókat és gyümölcsöket is, na meg vizet! Jó lenne találni, mert felcserepesedik a szám, az pedig nem szép látvány * Neveti el magát, majd feltápászkodik és összeszedelőzködik. Felveszi a vérjét is és egy kicsit megmozgatja a tagjait. Egészen jól érzi magát testben, lélekben már kevésbé. Ezért is siet oda Syndra kérésére az elf mellé egyből, ha már a lány ilyen kedvesen meginvitálta. Az Erdei Irbisz nem rémíti meg, hiszen hárman vannak, és a lény nem támadt rájuk éjjel sem. Elvörösödik, ahogy a másik magához húzza őt, de nem tesz ellenlépéseket, annyira meglepődik. Nem tudja mit is jelent ez, hogy csak ennyire közvetlen a másik, vagy ő is szimpátiát érez iránta, ahogy Aniss Syndra iránt. Nem gondol igazán ebbe bele, és nem is veszi ezt többnek annál, mint aminek ez látszik. Amíg mennek, próbál újra felfigyelni néhány gyümölcsre, ehető bogyóra, vagy akár megbúvó, elejthető állatokra. Hátha szerencséjük lesz és akkor egy kicsit jobban belakhatnak, visszatérhet minden erejük. Ő is megörül a víznek, az illata szinte kitölti az orrát, és hasonlóan a lányhoz, azonnal a kis csermely felé veszi az útját. Kikeresi a kulacsát, majd félig megtölti és ki is issza addig, amíg úgy nem érzi, hogy elég. Utána nagyokat pihegve, jóleső mosollyal az arcán pillant a közben vetkőzni kezdő Syndrára. Nem sokáig, mert az elf nő nem hagyja abba a vetkőzést, ő pedig szégyenlősen fordul Morwon felé, aki talán kérés nélkül sem kukkol. Végül ő is elkezd vetkőzni, és egy rongydarabbal, miután megmosdott nagyjából, szárazra törli magát. Közben oda-oda pillant az elfre, és csodálja gyönyörű bőrét, de nem bámulja meg. Fura forróságát a csermely hideg vize kompenzálja, így már frissen és üdén öltözik fel, a tisztálkodás után. Újra iszik, majd teljesen teletölti a kulacsot. *
- Morwi, a hangyákok a víz mellett élnek? Mert akkor mehetnénk a patak mentén. A vadászásra is jó hely, mert az állatok is isznak valahol, nem Syndra? * Fordul az elf felé és próbál gondolkodni, hogy miket tanított még neki az apja, de ennél többre már nem emlékszik. *
- Igen, biztos az övé. * Mondja bólintva, és bár ő is Teysus hívő, nem annyira elkötelezett, mint lennie kellene. De ezt persze nem hangoztatja, és próbál az isten iránymutatása szerint élni, amennyire csak tud. Azt is tudja, hogy lenne még bőven miben fejlődnie ez ügyben is, de talán majd holnaptól ebben is jobb lesz. Azért egy rövid imát elmormol magában a csermelyért, hátha az isten meglátja a háláját. Kuncogni kezd Syndra ajánlatára, és persze nem akarja érteni, hogy mire is célozgat az elf, pedig nagyon is érti. Csak még nem hiszi el, hogy egy ilyen szépségnek, mint ő, bármiért is tetszene. *
- Talán később lesz rá alkalom, hihi * Nevetgél, majd miután meggyőződött, hogy minden kulacsa tele van friss vízzel, az óriás felé fordul. *
- Na, lássuk azokat a hangyákokat! * Vigyora most olyan, mint amikor először találkoztak, sőt, váratlanul meg is öleli az óriást oldalról, amennyire tudja. Aztán Syndra mellé siet és őt is átölelgeti. Amint mindenki kész, útnak is indul a kis csapattal, de nem felejti el keresni továbbra sem a gyümölcsöket, ehető bogyókat.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-16 07:15:11
Üzenet elküldve: 2022-06-16 07:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Az ébredés nem olyan kellemesen telik mint eddig. Feszülten és szomjasan indul el a nyeregtáskájáért, hogy aztán az utolsó hideg élelmet is kivegye. Három részre osztva, megpróbálja úgy szétosztani, hogy Morwnak se korogjon a gyomra az elkövetkezendő út alatt. ~ Még az kellene, hogy legyen egy hisztis óriásunk. ~ Mosolyodik el egy pillanatra. Az ételt eléjük helyezi, és gyorsan meg is jegyzi. *
- Itt a vége, ha estig nem találunk semmit, vissza kell fordulnunk.
* Az éhezés nem egy kellemes társ, reménykedett egy darabig, hogy egy kereskedő kisegíti őket, de erre már az utolsó csepp reménye is megszűnt. Étkezés alatt lassan fogyasztja az étket, hogy így is valamennyire laktatóbb legyen. *
- Este volt egy kis gond, de úgy éreztem nem lenne bölcs szólni nektek, míg ki nem pihenitek magatokat.
* Teszi hozzá határozottan, de az arcáról leolvasható az aggodalom. *
- Ma számíthatunk társaságra, vagy este, vagy éppen nappal. Erdei Irbisz méregetett minket az este, mire észbe kaptam már meglógott.
* Szinte biztos benne, hogy felderítés céljából próbálta megfigyelni őket. Az indulás hamar bekövetkezik, hisz nincs ami marasztalhatná őket a táboruknál. *
- Aniss gyere mellém, és maradj is a közelemben.
* Az íjászok rajtaütés esetén hátránnyal indulnak, ha megpróbálják először őt kiszedni, akkor nagy slamasztikába kerülhetnek, de ha védik őket, akkor előnyt kovácsolhatnak belőle. Természetesen ha a lány mellé szegődik, lovának a vezetését a bal kezébe, míg a jobbal átkarolja a lány derekát és magához húzza. *
- Maradj a közelemben,
* Dorombolja a lánynak, természetesen már a hosszadalmas kirándulás miatt az izzadtság frusztrálja, ideje lenne már rendbe szednie magát, nem élvezi a koszt, sem pedig a saját szagát. Az út alatt szemével a tájat fürkészi, de alkalmanként vissza tér a lány simogatására, talán ezzel nyugtatja magát az elf, de az is lehet, hogy a hosszú út kiéheztette. ~ Egy kis kaland jól esne. ~ Egy fél órás sötétségben való séta nem hozza meg a lehetőséget a letámadásra, de amikor a csermelyt megpillantja hangosan felsóhajt. *
- Áhh végre!!
* A lányt szabadon eresztve, lovát azonnal a vízhez vezeti. Árnyék elégedetten veti magát rá, hogy aztán nagy nyelésekkel minél több folyadékot vegyen magához. *
- Most jött el a pillanat! Igyunk, de utána Morw nekem szükségem van egy kis szünetre. Megtisztálkodnék, míg te őrködsz.
* Társaira néz, de utána le is térdel a csermely elé, hogy kulacsát megtöltve ő is ihasson. Amint elég folyadékot magához vesz, a nyeregtáskájához lép, hogy egy törölközőt magához vegyen és néhány rongyot. *
- Fordulj el, míg rendbe szedjük magunkat!
* Jelzi az óriás felé, de zavartalanul kezdi el magáról lehámozni a ruhákat. Aniss előtt nem szégyenlős, ahogy ha az óriás is kukkolna, szabadon hagyja neki. Az emberlányt tekintetével követve kezdi el lehámozni magáról a páncélt, amint felszerelése egy része földet ér, felsőjét zavartalanul húzza le magáról, még félhomályban is testbőre mintha egy porcelán babáé lenne. Kebleit nem rejtegeti, határozottan néz a lány szemébe félig mezítelenül. *
- Morw ne kukkolj!
* Teszi hozzá kacagva, de ténylegesen nem ellenőrzi le, hogy a méretes férfi tiszteletben-e tartja kérését. A rongyot vízbe mártva felső testét áttörölgeti a csermelyből származó vízzel. A hideg víz érintése kéjjel teli sóhajt szabadít fel belőle. A szemét nem veszi le Anissról miközben tisztálkodik, ha csatlakozik hozzá a másik fél akkor őt is szemügyre veszi. Szája szélét megnyalva folytatja a tisztálkodást, haját is bevizezi, majd az oldaltáskájából származó fésűvel megpróbálja a lehetetlent, kiegyenesíteni göndör fürtjeit. A lehetetlen küldetéssel hamar végez, természetesen bukással végződik. Tisztában volt vele, hogy nem fog sikerülni, de nem akarja, hogy a nagy párában teljesen összeálljanak a fürtjei, amint a felsőtestével és az arcával is végez, tovább vetkőzik zavartalanul. Csizmáját maga mellé helyezve, nadrágját szép lassan tolja le magáról. Amint végigtörli magát a táskájában lévő hajpakolással rendbe szedi a makrancos fürtöket. *
- Ez a csermely Tesyus ajándéka.
* Ciprusolajat sem felejti el, gyorsan kikészíti maga mellé, hogy testét bekenhesse vele. Természetesen a hajlatokat sem hagyja ki, bár tisztában van vele, hogy a szagukat inkább elrejteni kellene. Amint végzett a lenti teendőkkel kirázza a ruháját, hogy utána nemes egyszerűséggel fel is kapja magára. Halkan a lánynak oda súgja. *
- Bárcsak több időnk lenne egy kicsit kettesben.
* Dorombolja, de utána nem felejt el beleharapni az alsó ajkába. Syndra mindig is oda volt a különleges kalandokért, és egy erdő mélyén lévő szexuális élmény csak még intenzívebbé tenné számára az élményt. Felszerelését amint magához veszi, tükre is előkerül, hogy a sminkjét elkészítse. Szemceruzával megrajzolja a szükséges vonalakat, hogy aztán figyelmesen vigye fel a festéket is, az ecsettel. Amint végzett a szükséges vonásokkal a rúzst sem feledi el, ami csak még jobban kiemeli porcelánbőrét. Gondolatai Aniss felsőtestén járnak, de figyelme mégis a tájat fürkészi alkalmanként. ~ Szedd össze magadat te marha! Itt nem alkalmas! ~ Amint mindenki rendbe szedi magát, követi a többieket tekintetével a vadakat fürkészve. ~ Jó lenne valami húst találni mihamarabb. ~ *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Az ébredés nem olyan kellemesen telik mint eddig. Feszülten és szomjasan indul el a nyeregtáskájáért, hogy aztán az utolsó hideg élelmet is kivegye. Három részre osztva, megpróbálja úgy szétosztani, hogy Morwnak se korogjon a gyomra az elkövetkezendő út alatt. ~ Még az kellene, hogy legyen egy hisztis óriásunk. ~ Mosolyodik el egy pillanatra. Az ételt eléjük helyezi, és gyorsan meg is jegyzi. *
- Itt a vége, ha estig nem találunk semmit, vissza kell fordulnunk.
* Az éhezés nem egy kellemes társ, reménykedett egy darabig, hogy egy kereskedő kisegíti őket, de erre már az utolsó csepp reménye is megszűnt. Étkezés alatt lassan fogyasztja az étket, hogy így is valamennyire laktatóbb legyen. *
- Este volt egy kis gond, de úgy éreztem nem lenne bölcs szólni nektek, míg ki nem pihenitek magatokat.
* Teszi hozzá határozottan, de az arcáról leolvasható az aggodalom. *
- Ma számíthatunk társaságra, vagy este, vagy éppen nappal. Erdei Irbisz méregetett minket az este, mire észbe kaptam már meglógott.
* Szinte biztos benne, hogy felderítés céljából próbálta megfigyelni őket. Az indulás hamar bekövetkezik, hisz nincs ami marasztalhatná őket a táboruknál. *
- Aniss gyere mellém, és maradj is a közelemben.
* Az íjászok rajtaütés esetén hátránnyal indulnak, ha megpróbálják először őt kiszedni, akkor nagy slamasztikába kerülhetnek, de ha védik őket, akkor előnyt kovácsolhatnak belőle. Természetesen ha a lány mellé szegődik, lovának a vezetését a bal kezébe, míg a jobbal átkarolja a lány derekát és magához húzza. *
- Maradj a közelemben,
* Dorombolja a lánynak, természetesen már a hosszadalmas kirándulás miatt az izzadtság frusztrálja, ideje lenne már rendbe szednie magát, nem élvezi a koszt, sem pedig a saját szagát. Az út alatt szemével a tájat fürkészi, de alkalmanként vissza tér a lány simogatására, talán ezzel nyugtatja magát az elf, de az is lehet, hogy a hosszú út kiéheztette. ~ Egy kis kaland jól esne. ~ Egy fél órás sötétségben való séta nem hozza meg a lehetőséget a letámadásra, de amikor a csermelyt megpillantja hangosan felsóhajt. *
- Áhh végre!!
* A lányt szabadon eresztve, lovát azonnal a vízhez vezeti. Árnyék elégedetten veti magát rá, hogy aztán nagy nyelésekkel minél több folyadékot vegyen magához. *
- Most jött el a pillanat! Igyunk, de utána Morw nekem szükségem van egy kis szünetre. Megtisztálkodnék, míg te őrködsz.
* Társaira néz, de utána le is térdel a csermely elé, hogy kulacsát megtöltve ő is ihasson. Amint elég folyadékot magához vesz, a nyeregtáskájához lép, hogy egy törölközőt magához vegyen és néhány rongyot. *
- Fordulj el, míg rendbe szedjük magunkat!
* Jelzi az óriás felé, de zavartalanul kezdi el magáról lehámozni a ruhákat. Aniss előtt nem szégyenlős, ahogy ha az óriás is kukkolna, szabadon hagyja neki. Az emberlányt tekintetével követve kezdi el lehámozni magáról a páncélt, amint felszerelése egy része földet ér, felsőjét zavartalanul húzza le magáról, még félhomályban is testbőre mintha egy porcelán babáé lenne. Kebleit nem rejtegeti, határozottan néz a lány szemébe félig mezítelenül. *
- Morw ne kukkolj!
* Teszi hozzá kacagva, de ténylegesen nem ellenőrzi le, hogy a méretes férfi tiszteletben-e tartja kérését. A rongyot vízbe mártva felső testét áttörölgeti a csermelyből származó vízzel. A hideg víz érintése kéjjel teli sóhajt szabadít fel belőle. A szemét nem veszi le Anissról miközben tisztálkodik, ha csatlakozik hozzá a másik fél akkor őt is szemügyre veszi. Szája szélét megnyalva folytatja a tisztálkodást, haját is bevizezi, majd az oldaltáskájából származó fésűvel megpróbálja a lehetetlent, kiegyenesíteni göndör fürtjeit. A lehetetlen küldetéssel hamar végez, természetesen bukással végződik. Tisztában volt vele, hogy nem fog sikerülni, de nem akarja, hogy a nagy párában teljesen összeálljanak a fürtjei, amint a felsőtestével és az arcával is végez, tovább vetkőzik zavartalanul. Csizmáját maga mellé helyezve, nadrágját szép lassan tolja le magáról. Amint végigtörli magát a táskájában lévő hajpakolással rendbe szedi a makrancos fürtöket. *
- Ez a csermely Tesyus ajándéka.
* Ciprusolajat sem felejti el, gyorsan kikészíti maga mellé, hogy testét bekenhesse vele. Természetesen a hajlatokat sem hagyja ki, bár tisztában van vele, hogy a szagukat inkább elrejteni kellene. Amint végzett a lenti teendőkkel kirázza a ruháját, hogy utána nemes egyszerűséggel fel is kapja magára. Halkan a lánynak oda súgja. *
- Bárcsak több időnk lenne egy kicsit kettesben.
* Dorombolja, de utána nem felejt el beleharapni az alsó ajkába. Syndra mindig is oda volt a különleges kalandokért, és egy erdő mélyén lévő szexuális élmény csak még intenzívebbé tenné számára az élményt. Felszerelését amint magához veszi, tükre is előkerül, hogy a sminkjét elkészítse. Szemceruzával megrajzolja a szükséges vonalakat, hogy aztán figyelmesen vigye fel a festéket is, az ecsettel. Amint végzett a szükséges vonásokkal a rúzst sem feledi el, ami csak még jobban kiemeli porcelánbőrét. Gondolatai Aniss felsőtestén járnak, de figyelme mégis a tájat fürkészi alkalmanként. ~ Szedd össze magadat te marha! Itt nem alkalmas! ~ Amint mindenki rendbe szedi magát, követi a többieket tekintetével a vadakat fürkészve. ~ Jó lenne valami húst találni mihamarabb. ~ *
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-15 16:23:43
Üzenet elküldve: 2022-06-15 16:23:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A málnán és Syndra hideg élelmén kívül nincs más vacsorára, de több mint a semmi. Az éjjel komolyabb esemény nélkül telik el, az elf lány találkozásán kívül az ismeretlen ragadozóval nem is történik semmi.
A reggel harmattal és köddel érkezik, de mire mindhárom kalandor felébred, a köd nagy része felszáll. Újra Syndra az, aki ételt oszt és újabb egy adag hideg élelem fogy el a felszerelésből. A reggeli után pedig a hármas úgy dönt, hogy belevetik magukat a vadonba.
Amikor elindulnak, az erdő úgy záródik össze mögöttük, mint valami fal. Az összeboruló fák alatt szinte folyamatos félhomály uralkodik, a kék ég csak nagyon ritkán mutatja meg magát. Abban szerencséjük van, hogy alig félórás út után találnak egy csermelyt, aminél mind feltölthetik készleteiket vízzel és a hátasok is hálásan isszák tele magukat a friss, hűs vízzel.
A hármas a megállás alatt pedig eldöntheti, hogy merre indulnak tovább. Utak vagy felismerhető csapások nem akadnak a fák alatt, legfeljebb olyanok, amelyeket az állatok használnak. Tájékozódni sem könnyű, mert mivel az ég nem látható, nehéz megállapítani az égtájakat és az idő múlása is másképp érzékelhető. Mintha lelassult volna minden, ahogy körbeveszi őket az élő-lüktető vadon.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A málnán és Syndra hideg élelmén kívül nincs más vacsorára, de több mint a semmi. Az éjjel komolyabb esemény nélkül telik el, az elf lány találkozásán kívül az ismeretlen ragadozóval nem is történik semmi.
A reggel harmattal és köddel érkezik, de mire mindhárom kalandor felébred, a köd nagy része felszáll. Újra Syndra az, aki ételt oszt és újabb egy adag hideg élelem fogy el a felszerelésből. A reggeli után pedig a hármas úgy dönt, hogy belevetik magukat a vadonba.
Amikor elindulnak, az erdő úgy záródik össze mögöttük, mint valami fal. Az összeboruló fák alatt szinte folyamatos félhomály uralkodik, a kék ég csak nagyon ritkán mutatja meg magát. Abban szerencséjük van, hogy alig félórás út után találnak egy csermelyt, aminél mind feltölthetik készleteiket vízzel és a hátasok is hálásan isszák tele magukat a friss, hűs vízzel.
A hármas a megállás alatt pedig eldöntheti, hogy merre indulnak tovább. Utak vagy felismerhető csapások nem akadnak a fák alatt, legfeljebb olyanok, amelyeket az állatok használnak. Tájékozódni sem könnyű, mert mivel az ég nem látható, nehéz megállapítani az égtájakat és az idő múlása is másképp érzékelhető. Mintha lelassult volna minden, ahogy körbeveszi őket az élő-lüktető vadon.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-09 16:41:57
Üzenet elküldve: 2022-06-09 16:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Társai visszatérnek és mivel Morwon még felejtette el nagyszerű ötletét, gyorsan meg is osztja velük gondolatait. *
– Rágyüttem, hogy találhatunk hangyákokat! Csak kell egy… csali. Olyan, amit a hangyákok esznek. * Ennél tovább még nem jutott, de talán lányok okosabbak nála és kisegítik majd. Syndra szavai elgondolkodtatják, de csak vállat von és így válaszol: *
– Nekem mindegy. A lényeg, hogy találjunk valamit. * Ő aztán gyorsan meggyőzhető. Bár valóban örülne néhány óriás-hangyának, de ő is kezdi belátni, hogy örökké nem hajkurászhatnak egy olyan fajt, aminek létezése nem is biztos (még, ha elég valószínű is, hiszen még könyvet is írtak róluk!). Ám Morwont jobban érdekli a felfedezéssel járó kaland, mint a hangyák, ezért kész változtatni a terven. Már csak azért is, mert ha nem találnak enni- és innivalót a napokban, a hangyabollyal sem fognak tudni mit kezdeni. *
– Kösz. * A kevés kis málnát persze elfogadja, bár nem mondaná, hogy jóllakott lett tőle. Mégis örül, hiszen ezúttal mindkét társa előkerült, ráadásul egyben – az előző napokhoz képest ez is haladás. Hamar álomra hajtja a fejét és fel sem kel, míg Syndra nem ébreszti, vagy hasára nem süt a nap.
A gyomrában kongó ürességet érez, torka és ajkai szárazak. Megpróbál még egy pár csepp vízhez jutni a kulacsából, de azzal aligha oltja szomját. Majd a közeli fákhoz megy, és valami bokorfélét keres – talán annak levelein talál pár harmatcseppet. Nem tépked leveleket, csak végigsimítja kezét rajtuk és a kezéről nyaldossa le a vízcseppeket.
Ezután visszamegy az ekkor már csak pislákoló tűzhöz és megvárja, míg a többiek is felkelnek. *
– Reggelt. * Hamar megreggeliznek, hiszen már alig maradt ételük. Utána pedig elindulnak. Hogy pontosan hova, azt még valószínűleg egyikük se tudja, de alighanem be az erdőbe, keresni egy tisztást, folyót, tavat vagy, ha a véletlen úgy hozza, egy hangyabolyt. Morwon Pajtást vezetve kérdezi két társát a tegnapiakról. *
– Találtatok valamit az este? Mán a málnán kívül.
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Társai visszatérnek és mivel Morwon még felejtette el nagyszerű ötletét, gyorsan meg is osztja velük gondolatait. *
– Rágyüttem, hogy találhatunk hangyákokat! Csak kell egy… csali. Olyan, amit a hangyákok esznek. * Ennél tovább még nem jutott, de talán lányok okosabbak nála és kisegítik majd. Syndra szavai elgondolkodtatják, de csak vállat von és így válaszol: *
– Nekem mindegy. A lényeg, hogy találjunk valamit. * Ő aztán gyorsan meggyőzhető. Bár valóban örülne néhány óriás-hangyának, de ő is kezdi belátni, hogy örökké nem hajkurászhatnak egy olyan fajt, aminek létezése nem is biztos (még, ha elég valószínű is, hiszen még könyvet is írtak róluk!). Ám Morwont jobban érdekli a felfedezéssel járó kaland, mint a hangyák, ezért kész változtatni a terven. Már csak azért is, mert ha nem találnak enni- és innivalót a napokban, a hangyabollyal sem fognak tudni mit kezdeni. *
– Kösz. * A kevés kis málnát persze elfogadja, bár nem mondaná, hogy jóllakott lett tőle. Mégis örül, hiszen ezúttal mindkét társa előkerült, ráadásul egyben – az előző napokhoz képest ez is haladás. Hamar álomra hajtja a fejét és fel sem kel, míg Syndra nem ébreszti, vagy hasára nem süt a nap.
A gyomrában kongó ürességet érez, torka és ajkai szárazak. Megpróbál még egy pár csepp vízhez jutni a kulacsából, de azzal aligha oltja szomját. Majd a közeli fákhoz megy, és valami bokorfélét keres – talán annak levelein talál pár harmatcseppet. Nem tépked leveleket, csak végigsimítja kezét rajtuk és a kezéről nyaldossa le a vízcseppeket.
Ezután visszamegy az ekkor már csak pislákoló tűzhöz és megvárja, míg a többiek is felkelnek. *
– Reggelt. * Hamar megreggeliznek, hiszen már alig maradt ételük. Utána pedig elindulnak. Hogy pontosan hova, azt még valószínűleg egyikük se tudja, de alighanem be az erdőbe, keresni egy tisztást, folyót, tavat vagy, ha a véletlen úgy hozza, egy hangyabolyt. Morwon Pajtást vezetve kérdezi két társát a tegnapiakról. *
– Találtatok valamit az este? Mán a málnán kívül.
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-07 21:58:24
Üzenet elküldve: 2022-06-07 21:58:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Borzalmas neki az, hogy teljesen eltévedtek. Legalábbis szerinte ő biztosan eltévedne, jelek ide, vagy oda. Kedveli Syndrát, de az óriás jelenléte sokkal megnyugtatóbb volt eddig, viszont be kell látnia azt is, hogy sosem járt még ennyire sötét erdőben. Így a két dolog összeadódik, de teljesen bízik az elfben, akt követ és aki megtalálja az általa bekarcolt jeleket a fákon. Nagyot sóhajt, amint kiérnek, még pár izzadságcseppet is letöröl a homlokáról, úgy néz ki, megúszták a kis kalandjukat. Na de, ami ennél sokkal jobban aggasztja az az, hogy holnap be fognak menni oda újra, méghozzá azért, hogy szörnyeket vadásszanak. Az arcára kiül ez a kétségbeesés, még ha nem is annyira láthatóan, ahogy elgondolja a következő napot. Azonban már messziről hallva Morwon hangját felvidul, és ez egy kicsit el is űzi a rossz gondolatait. Bizonytalanabb léptei stabilabbá válnak, és mire odaérnek már a régi Anisst láthatják a többiek. *
- Hoztunk málnát, Morwi! * Mondja büszkén és előkeresi a kissé megnyomorodott szemeket, de a gyermeki büszke vigyor nem múlik el az ajkairól. Ad belőle ő is mindenkinek és a maradékot pár falással eltűnteti. *
- Hagyjunk reggelre is az ételből. Ki tudja, hogy találunk-e holnap korán valamit... * Próbál előre gondolkodni, még ha tényleges tapasztalata kevés is van ebből. Az már biztos, hogy ha újra ilyen hosszú és veszélyes útra indul, akkor több élelmet hoz magával. Na meg Morwont. Syndra is arra jut, hogy holnap is enni kell, mosolyogva bólogat az elf szavaira. *
- Reméljük akad valami és jól lakunk. De jó lenne megtalálni a hangyálokat is. * Bambul bele az étkezésbe és az utána való üldögélésbe. Miközben Syndra bölcs szavait hallgatja, elgondolkozik azok értelmén. De nem sokáig, ő nem vágyik arra, hogy préda legyen, a tisztással pedig egyetért. Talán jó lenne találni egyet, de ő inkább egy pataknak, vagy tónak örülne. *
- Jobb lenne egy tavacska, fürödhetnénk és a ragadozók is nehezebben vennének észre. Vagy nem? * Pillant a két társára, majd biccent Syndra kérésére, miszerint ő másodjára szeretne őrködni. *
- Jó, én meg leszek az első. * Szól, majd elkezdi levetni a vértjét, tanulva az előző napokból. Kis fekhelyet készít magának száraz füvegkből, ha vannak, némi derékaljat, ha tud. A köpenyét visszaveszi és behúzza, a tűz mellett bíbelődik kicsit, a porba rajzolgat mindenfélét. Aztán őrködik és gyengéden ébreszti Syndrát, mint másodikat. Aztán, bevackolja magát a fekhelyére és alszik reggelig. *
//Napváltás//
* Ásítva ébred és kinyújtóztatja a tagjait. Nagyon hiányzik neki egy kis víz, amivel megmoshatná az arcát, de nem nyafog. Úgy érzi a mai lesz a szerencsenapjuk. Így hát visszaveszi vértjét, majd csatlakozik Syndrához a reggelinél. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Borzalmas neki az, hogy teljesen eltévedtek. Legalábbis szerinte ő biztosan eltévedne, jelek ide, vagy oda. Kedveli Syndrát, de az óriás jelenléte sokkal megnyugtatóbb volt eddig, viszont be kell látnia azt is, hogy sosem járt még ennyire sötét erdőben. Így a két dolog összeadódik, de teljesen bízik az elfben, akt követ és aki megtalálja az általa bekarcolt jeleket a fákon. Nagyot sóhajt, amint kiérnek, még pár izzadságcseppet is letöröl a homlokáról, úgy néz ki, megúszták a kis kalandjukat. Na de, ami ennél sokkal jobban aggasztja az az, hogy holnap be fognak menni oda újra, méghozzá azért, hogy szörnyeket vadásszanak. Az arcára kiül ez a kétségbeesés, még ha nem is annyira láthatóan, ahogy elgondolja a következő napot. Azonban már messziről hallva Morwon hangját felvidul, és ez egy kicsit el is űzi a rossz gondolatait. Bizonytalanabb léptei stabilabbá válnak, és mire odaérnek már a régi Anisst láthatják a többiek. *
- Hoztunk málnát, Morwi! * Mondja büszkén és előkeresi a kissé megnyomorodott szemeket, de a gyermeki büszke vigyor nem múlik el az ajkairól. Ad belőle ő is mindenkinek és a maradékot pár falással eltűnteti. *
- Hagyjunk reggelre is az ételből. Ki tudja, hogy találunk-e holnap korán valamit... * Próbál előre gondolkodni, még ha tényleges tapasztalata kevés is van ebből. Az már biztos, hogy ha újra ilyen hosszú és veszélyes útra indul, akkor több élelmet hoz magával. Na meg Morwont. Syndra is arra jut, hogy holnap is enni kell, mosolyogva bólogat az elf szavaira. *
- Reméljük akad valami és jól lakunk. De jó lenne megtalálni a hangyálokat is. * Bambul bele az étkezésbe és az utána való üldögélésbe. Miközben Syndra bölcs szavait hallgatja, elgondolkozik azok értelmén. De nem sokáig, ő nem vágyik arra, hogy préda legyen, a tisztással pedig egyetért. Talán jó lenne találni egyet, de ő inkább egy pataknak, vagy tónak örülne. *
- Jobb lenne egy tavacska, fürödhetnénk és a ragadozók is nehezebben vennének észre. Vagy nem? * Pillant a két társára, majd biccent Syndra kérésére, miszerint ő másodjára szeretne őrködni. *
- Jó, én meg leszek az első. * Szól, majd elkezdi levetni a vértjét, tanulva az előző napokból. Kis fekhelyet készít magának száraz füvegkből, ha vannak, némi derékaljat, ha tud. A köpenyét visszaveszi és behúzza, a tűz mellett bíbelődik kicsit, a porba rajzolgat mindenfélét. Aztán őrködik és gyengéden ébreszti Syndrát, mint másodikat. Aztán, bevackolja magát a fekhelyére és alszik reggelig. *
//Napváltás//
* Ásítva ébred és kinyújtóztatja a tagjait. Nagyon hiányzik neki egy kis víz, amivel megmoshatná az arcát, de nem nyafog. Úgy érzi a mai lesz a szerencsenapjuk. Így hát visszaveszi vértjét, majd csatlakozik Syndrához a reggelinél. *
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:30:21
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:30:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Az élet már csak ilyen, nem minden alakulhat a képzeletük alapján, de ez nem azt jelenti, hogy a későbbiekben az istenek elállnak tőlük. A tűzhöz közeledve Morw énekétől zeng a környezet. *
- Ennyire magányos vagy nélkülünk?
* Húz egy mosolyt az arcára, miközben a megtört marék málnát előveszi táskájából. *
- Az istenek ma sincsenek mellettünk, de tessék ezt a keveset edd meg!
* Ha az óriás kinyújtja tenyerét, akkor beleszórja a falásnyi adagot. Tisztában van vele, hogy Morw a legnagyobb fogyasztású teremtmény a csapatban, de ettől még erejét fenn kell tartani. A tűzhöz helyezkedve az elharmadolt étekre veti magát, Anisst megvárva jóízűen harap bele a kolbászba. Fejét hátra hajtva élvezi az étekkel járó kicsiny nyugalmat. Lassan eszik, hogy így valamennyivel többnek hasson az étek. *
- Holnaptól ne csak hangyákokat keresgéljünk, hanem vadászni is kellene valamit. Ezen a helyen a húst nem tudjuk kiszárítani, így ha bundával magunkkal visszük, akkor maximum két napig marad ehető.
* Állapítja meg a hosszú életű, nem szándékozik tudálékos lenni senkivel szemben, talán mindkettő társa ezzel tisztában volt, de a szavak könnyedén szöknek ki az ajkából. Aniss felé tekint, és egy lágy mosolyt hint a lány felé, de utána vissza is tér a maradékára. *
- Arra gondoltam, hogy kereshetnénk egy tisztást, és onnan folytathatnánk a keresést, de mindig vissza térnénk oda. A hátasoknak és nekünk is vízre van szükségünk, természetesen ez kockázatos mert nem csak növényevők vonulnak a tisztáshoz.
* Tekint újra a többiek felé, de most már nem mosolyog. ~ Egyszerű csapdákat csinálhatnánk a tábor köré, az talán megvédene minket, de még kötelünk sincs, vagyis nálam biztosan nincs. ~ Merül gondolataiba, de nem feledi végighallgatni a többieket sem. *
- Nem csak a bokrokban bujkálhatnak fenevadak, az ágakról is könnyedén csapdába ejthetnek minket, itt mindenki csak egy préda.
* Állapítja meg az elf bölcsen, de utána a maradék étkét gyorsan fel is falja. ~ Komolyan micsoda röhej! Egy bérgyilkos nem tud még egy állatot sem levadászni. Illidary biztosan körbe röhögne. ~ Gondolataiba merülve dől előre a tűznél, hogy megmelengesse teste porcikáit. *
- Lehetek a második az őrködésben?
* Intéz kérdést a többiek felé, ha helyeslő választ kap, akkor egy mosoly keretében felpattan, hogy a lovához lépve a takaróját elővéve a tűz mellé rakja, de utána vissza indul Árnyékhoz, hogy gondosan letakarítsa a lovát. Rendesen próbálja lekefélni, szegény pára miatt aggodalmaskodik, de talán lova a gondoskodástól kevésbé feszeng majd. A paripa hálásan prüszkölve löki meg oldalát a gazdájának, Syndra egy lágy csókot hint az orrára, majd fejét átöleli. *
- Legelj sokat éjszaka, de ne feledj pihenni se!*
Mondja lovának, de utána vissza is indul a tűzhöz, hogy betakarózva gyorsan álomba szenderüljön. Az álom amint elhatalmasodik felette, már kergetik is a farkasok. Hiába mászik feljebb és feljebb, a fenevadak majom karokat növesztve követik egészen a csúcsáig, Társa zökkenti ki az álomból, mikor őrködés miatt felkelti. Néhány ágat rá tesz a tűzre, majd elkezdi pásztázni a környezetét. Árnyék mélyen alszik, ahogyan a többiek is mély álomba merülve forgolódnak. ~ Gondolom mindenki feszült az élelem hiány miatt. ~ Tekintetével a fák sötétjébe téved, de a megszokott feketeség helyett, egy borostyán színű szempárt pillant meg, még ideje sincs a tegezért nyúlni, felpattanva újra a sötétségbe tekint, de már csak múló árnyakat pillant meg csupán. Az éjszaka további része feszengve telik, és amikor társát fel kell ébresztenie, már nem tudja normálisan elnyomni a túlbuzgó álom. ~ Majd reggel elmondom nekik. Vagy csak képzeltem? Tesyus szerelmére mennyire elbaszott helyzet! ~ Reggel ébredésnél csak megrázza magát, hogy aztán felfogja hosszú haját copfba. Nincs most itt az ideje, hogy bájologjunk, pedig az elf gondolkozott, hogy Anisst meglepi egy hosszabb csókkal ébresztés gyanánt, de végül a sárga szemek miatt, csak az aggodalom költözött belé. *
- Csodálatos és halálos reggelt kívánok.
* Indul el Árnyék felé, hogy az egyik hideg élelmet kezébe vegye. A tábortűzhöz helyet foglalva pedig kiteríti az étket. *
- Osszuk el, és utána induljunk.
//Aniss, Morwon, Syndra//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Az élet már csak ilyen, nem minden alakulhat a képzeletük alapján, de ez nem azt jelenti, hogy a későbbiekben az istenek elállnak tőlük. A tűzhöz közeledve Morw énekétől zeng a környezet. *
- Ennyire magányos vagy nélkülünk?
* Húz egy mosolyt az arcára, miközben a megtört marék málnát előveszi táskájából. *
- Az istenek ma sincsenek mellettünk, de tessék ezt a keveset edd meg!
* Ha az óriás kinyújtja tenyerét, akkor beleszórja a falásnyi adagot. Tisztában van vele, hogy Morw a legnagyobb fogyasztású teremtmény a csapatban, de ettől még erejét fenn kell tartani. A tűzhöz helyezkedve az elharmadolt étekre veti magát, Anisst megvárva jóízűen harap bele a kolbászba. Fejét hátra hajtva élvezi az étekkel járó kicsiny nyugalmat. Lassan eszik, hogy így valamennyivel többnek hasson az étek. *
- Holnaptól ne csak hangyákokat keresgéljünk, hanem vadászni is kellene valamit. Ezen a helyen a húst nem tudjuk kiszárítani, így ha bundával magunkkal visszük, akkor maximum két napig marad ehető.
* Állapítja meg a hosszú életű, nem szándékozik tudálékos lenni senkivel szemben, talán mindkettő társa ezzel tisztában volt, de a szavak könnyedén szöknek ki az ajkából. Aniss felé tekint, és egy lágy mosolyt hint a lány felé, de utána vissza is tér a maradékára. *
- Arra gondoltam, hogy kereshetnénk egy tisztást, és onnan folytathatnánk a keresést, de mindig vissza térnénk oda. A hátasoknak és nekünk is vízre van szükségünk, természetesen ez kockázatos mert nem csak növényevők vonulnak a tisztáshoz.
* Tekint újra a többiek felé, de most már nem mosolyog. ~ Egyszerű csapdákat csinálhatnánk a tábor köré, az talán megvédene minket, de még kötelünk sincs, vagyis nálam biztosan nincs. ~ Merül gondolataiba, de nem feledi végighallgatni a többieket sem. *
- Nem csak a bokrokban bujkálhatnak fenevadak, az ágakról is könnyedén csapdába ejthetnek minket, itt mindenki csak egy préda.
* Állapítja meg az elf bölcsen, de utána a maradék étkét gyorsan fel is falja. ~ Komolyan micsoda röhej! Egy bérgyilkos nem tud még egy állatot sem levadászni. Illidary biztosan körbe röhögne. ~ Gondolataiba merülve dől előre a tűznél, hogy megmelengesse teste porcikáit. *
- Lehetek a második az őrködésben?
* Intéz kérdést a többiek felé, ha helyeslő választ kap, akkor egy mosoly keretében felpattan, hogy a lovához lépve a takaróját elővéve a tűz mellé rakja, de utána vissza indul Árnyékhoz, hogy gondosan letakarítsa a lovát. Rendesen próbálja lekefélni, szegény pára miatt aggodalmaskodik, de talán lova a gondoskodástól kevésbé feszeng majd. A paripa hálásan prüszkölve löki meg oldalát a gazdájának, Syndra egy lágy csókot hint az orrára, majd fejét átöleli. *
- Legelj sokat éjszaka, de ne feledj pihenni se!*
Mondja lovának, de utána vissza is indul a tűzhöz, hogy betakarózva gyorsan álomba szenderüljön. Az álom amint elhatalmasodik felette, már kergetik is a farkasok. Hiába mászik feljebb és feljebb, a fenevadak majom karokat növesztve követik egészen a csúcsáig, Társa zökkenti ki az álomból, mikor őrködés miatt felkelti. Néhány ágat rá tesz a tűzre, majd elkezdi pásztázni a környezetét. Árnyék mélyen alszik, ahogyan a többiek is mély álomba merülve forgolódnak. ~ Gondolom mindenki feszült az élelem hiány miatt. ~ Tekintetével a fák sötétjébe téved, de a megszokott feketeség helyett, egy borostyán színű szempárt pillant meg, még ideje sincs a tegezért nyúlni, felpattanva újra a sötétségbe tekint, de már csak múló árnyakat pillant meg csupán. Az éjszaka további része feszengve telik, és amikor társát fel kell ébresztenie, már nem tudja normálisan elnyomni a túlbuzgó álom. ~ Majd reggel elmondom nekik. Vagy csak képzeltem? Tesyus szerelmére mennyire elbaszott helyzet! ~ Reggel ébredésnél csak megrázza magát, hogy aztán felfogja hosszú haját copfba. Nincs most itt az ideje, hogy bájologjunk, pedig az elf gondolkozott, hogy Anisst meglepi egy hosszabb csókkal ébresztés gyanánt, de végül a sárga szemek miatt, csak az aggodalom költözött belé. *
- Csodálatos és halálos reggelt kívánok.
* Indul el Árnyék felé, hogy az egyik hideg élelmet kezébe vegye. A tábortűzhöz helyet foglalva pedig kiteríti az étket. *
- Osszuk el, és utána induljunk.
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-02 14:56:38
Üzenet elküldve: 2022-06-02 14:56:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Könnyű megtalálni valamit, ha tudjuk, hogy mi az és merre keressük. Amit tudunk hol van, azt nem kell keresni csak elmenni érte. A vadon ismeretlen terep, ráadásul sem Syndra, sem Aniss nem jeleskedik a használt készségekben, mint keresés vagy nyomolvasás. Az erdő nem ellenséges, csak olyan, mint egy erdő. Saját törvényekkel, saját világgal. A trió mindegyik tagja kívülálló, vendég csak egy idegen világban és rajtuk múlik, mennyire kívánnak részévé válni. Erdőmélye próbára teszi mindhármukat és még csak a határán vannak, ami a vadon valójában.
A két kóborló úgy dönt, hogy visszafordulnak, az út pedig visszafelé tovább tart, hisz keresni kell a jeleket.
Valamivel távolabb is lyukadnak ki az erdőből, mint ahonnan elindultak, de a Morwon által gyújtott tábortűz jó tájékozódási pontot kínál, így könnyen odatalálnak az óriáshoz. Hallják is, hogy valamit nagyon darál, bár szavait nem értik teljesen, olyan, mintha valakihez beszélne.
A táborhoz érve elfogyaszthatják maradék élelmüket és a málnát, ami némileg összetört a táskában, de édes és finom. Ha nem eszik meg Syndra összes élelmét, akkor bár nem éhesen, de nem is jóllakottan hajthatják álomra fejüket. Az éjjel őrt is állíthatnak, de az éjszaka nem történik semmi. Csak amikor Syndra van soron, motozást hall az egyik távolabbi fa lombkoronája felől. A hatméteres magasban két izzó sárga szempár villan fel az éjszakában ahogy odapillant. Csak egy szívdobbanás csupán, majd el is tűnik a szuroksötétben.
Hajnalban kissé szomjasan, éhesen ébrednek, harmat borít mindent körülöttük, a hegyek felől köd száll az erdőre, de a nappal el is tűnik.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Könnyű megtalálni valamit, ha tudjuk, hogy mi az és merre keressük. Amit tudunk hol van, azt nem kell keresni csak elmenni érte. A vadon ismeretlen terep, ráadásul sem Syndra, sem Aniss nem jeleskedik a használt készségekben, mint keresés vagy nyomolvasás. Az erdő nem ellenséges, csak olyan, mint egy erdő. Saját törvényekkel, saját világgal. A trió mindegyik tagja kívülálló, vendég csak egy idegen világban és rajtuk múlik, mennyire kívánnak részévé válni. Erdőmélye próbára teszi mindhármukat és még csak a határán vannak, ami a vadon valójában.
A két kóborló úgy dönt, hogy visszafordulnak, az út pedig visszafelé tovább tart, hisz keresni kell a jeleket.
Valamivel távolabb is lyukadnak ki az erdőből, mint ahonnan elindultak, de a Morwon által gyújtott tábortűz jó tájékozódási pontot kínál, így könnyen odatalálnak az óriáshoz. Hallják is, hogy valamit nagyon darál, bár szavait nem értik teljesen, olyan, mintha valakihez beszélne.
A táborhoz érve elfogyaszthatják maradék élelmüket és a málnát, ami némileg összetört a táskában, de édes és finom. Ha nem eszik meg Syndra összes élelmét, akkor bár nem éhesen, de nem is jóllakottan hajthatják álomra fejüket. Az éjjel őrt is állíthatnak, de az éjszaka nem történik semmi. Csak amikor Syndra van soron, motozást hall az egyik távolabbi fa lombkoronája felől. A hatméteres magasban két izzó sárga szempár villan fel az éjszakában ahogy odapillant. Csak egy szívdobbanás csupán, majd el is tűnik a szuroksötétben.
Hajnalban kissé szomjasan, éhesen ébrednek, harmat borít mindent körülöttük, a hegyek felől köd száll az erdőre, de a nappal el is tűnik.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-01 22:29:32
Üzenet elküldve: 2022-06-01 22:29:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyot ásít, s hogy el ne aludjon, újra feláll és körbesétálja párszor a tüzet, majd Pajtáséknál megállva néz el a lenyugvó napkorong felé. *
– Hej, de jól gyünne mostan egy jó öreg artheniori! * Persze Morwon nem válogatós, bármilyen sört elfogadna most, meg úgy általában bármikor. Napok óta nem ivott mást, csak vizet, így már kezd elfogyni belőle a jókedv. Eszébe jut az ördögvigyor-készlete, amit bármikor elővehetne, de úgy véli, az nem lenne tisztességes, ha ő csak pipázgatna, míg a többiek életüket kockáztatva járják az erdőt. Ha nagyon akarná, erre is találna kiskaput, ám úgy dönt, ma nem fog a tudatmódosítóval élni. Akkor hát mivel üsse el az időt? Nem lát még egy árva mókust sem, úgyhogy kénytelen magát szórakoztatni, merthogy a hátasok nyelvét még a varázsital elfogyasztása után sem beszéli. Úgyhogy visszamegy a tűzhöz, ott leül és öblös hangján énekelni kezdi legújabb költeményét. *
Erdő mélyén sötét kő,
Körbe-körbe erdő nő,
Szeretem a körtét,
Meg a vadhúst is.
Sötét erdő, sötét kő,
Erdőszellem, tölgyerdő,
Adjál nekem ennem,
Éhes vagyok, biza'!
Sötét kövön gomba nő,
Azalatt meg hangya jő…
* A hirtelen íródott mű hirtelen félbeszakad, mivel az óriás rendkívüli felfedezést tesz. Tágra nyílt szemekkel néz be a fák közé, feláll és boldogan felkiált. *
– Rájöttem! Tudom, hogyan találunk hangyákokat! Már csak azt kő tudnom, mitet esznek a hangyákok, s azt tennénk a gomba alá! * Társai valószínűleg még hallótávolságon kívül vannak, de a hatalmas felfedezést gyorsan meg kellett osztania, ha mással nem, hát az erdő fáival. Hacsak nem érkezik válasz, visszaül és halkan kezdi ismételgetni az újonnan szerzett tudását, nehogy elfelejtse, mire a többiek visszatérnek. *
– Gondolj, gondolj! A hangyákok mitet esznek? Azt kő nekik adni, oszt' eljőnek érte, mi meg követjük űket. Mitet esznek a hangyákok? Fákat? Leveleket? Húst? Mitet esznek a hangyákok?
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyot ásít, s hogy el ne aludjon, újra feláll és körbesétálja párszor a tüzet, majd Pajtáséknál megállva néz el a lenyugvó napkorong felé. *
– Hej, de jól gyünne mostan egy jó öreg artheniori! * Persze Morwon nem válogatós, bármilyen sört elfogadna most, meg úgy általában bármikor. Napok óta nem ivott mást, csak vizet, így már kezd elfogyni belőle a jókedv. Eszébe jut az ördögvigyor-készlete, amit bármikor elővehetne, de úgy véli, az nem lenne tisztességes, ha ő csak pipázgatna, míg a többiek életüket kockáztatva járják az erdőt. Ha nagyon akarná, erre is találna kiskaput, ám úgy dönt, ma nem fog a tudatmódosítóval élni. Akkor hát mivel üsse el az időt? Nem lát még egy árva mókust sem, úgyhogy kénytelen magát szórakoztatni, merthogy a hátasok nyelvét még a varázsital elfogyasztása után sem beszéli. Úgyhogy visszamegy a tűzhöz, ott leül és öblös hangján énekelni kezdi legújabb költeményét. *
Erdő mélyén sötét kő,
Körbe-körbe erdő nő,
Szeretem a körtét,
Meg a vadhúst is.
Sötét erdő, sötét kő,
Erdőszellem, tölgyerdő,
Adjál nekem ennem,
Éhes vagyok, biza'!
Sötét kövön gomba nő,
Azalatt meg hangya jő…
* A hirtelen íródott mű hirtelen félbeszakad, mivel az óriás rendkívüli felfedezést tesz. Tágra nyílt szemekkel néz be a fák közé, feláll és boldogan felkiált. *
– Rájöttem! Tudom, hogyan találunk hangyákokat! Már csak azt kő tudnom, mitet esznek a hangyákok, s azt tennénk a gomba alá! * Társai valószínűleg még hallótávolságon kívül vannak, de a hatalmas felfedezést gyorsan meg kellett osztania, ha mással nem, hát az erdő fáival. Hacsak nem érkezik válasz, visszaül és halkan kezdi ismételgetni az újonnan szerzett tudását, nehogy elfelejtse, mire a többiek visszatérnek. *
– Gondolj, gondolj! A hangyákok mitet esznek? Azt kő nekik adni, oszt' eljőnek érte, mi meg követjük űket. Mitet esznek a hangyákok? Fákat? Leveleket? Húst? Mitet esznek a hangyákok?
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-31 13:21:44
Üzenet elküldve: 2022-05-31 13:21:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nem elég, hogy kezd hűvösebb lenni, emellett sötétedik és nem is találnak semmit. Bosszantó, és a mosolya egyre csak hervadtabb, amíg le nem foszlik bájos arcáról. Igazán nyűgösnek érzi magát, lépései, mint a tóba dobott zongora, olyan halkak. Ha létezik is süket állat a fák között, talán még azok is meghallják, hogy merre jár Aniss Luendell. *
- Jó. * Próbál magából kisajtolni egy mosolyot, de nem sikerül. Hallhatóan rosszkedvű annak ellenére, hogy sikerült néhány finom bogyót begyűjteniük. Talán reggelire elég lesz, hogy ne haljanak éhen, másra nemigen. Fáradtan húzza magát a legszebb elf után, akit valaha látott. Igaz, eddig ő volt az egyetlen, vagy nem volt a többi elég emlékezetes Syndrához képest, hogy feltűnjön neki. *
- Szerintem sincs már sok értelme, későn érkeztünk és én nagyon szerencsétlen vagyok. * Kezd szipogni, néhány könnycsepp már ki is gördül az arcára. Hiába, nincs hozzászokva az efféle meneteléshez. Egyébként is vágja már a bőrvért itt-ott, érzi, hogy nem éppen illatos, még akkor sem, ha nem izzadt még meg. Nem szokott hozzá, hogy ilyen sokat gyalogoljon, meg amúgy is sötét van és hideg. Szerencsére az elf lány kacaja kicsit felvidítja, de nem tart sokáig ez, viszont erőt vesz magán és kitörli a könnycseppeket a szemeiből. Már csak abban reménykedik, hogy a kis nyavadt jelei segítségével visszatalálnak Morwonhoz. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nem elég, hogy kezd hűvösebb lenni, emellett sötétedik és nem is találnak semmit. Bosszantó, és a mosolya egyre csak hervadtabb, amíg le nem foszlik bájos arcáról. Igazán nyűgösnek érzi magát, lépései, mint a tóba dobott zongora, olyan halkak. Ha létezik is süket állat a fák között, talán még azok is meghallják, hogy merre jár Aniss Luendell. *
- Jó. * Próbál magából kisajtolni egy mosolyot, de nem sikerül. Hallhatóan rosszkedvű annak ellenére, hogy sikerült néhány finom bogyót begyűjteniük. Talán reggelire elég lesz, hogy ne haljanak éhen, másra nemigen. Fáradtan húzza magát a legszebb elf után, akit valaha látott. Igaz, eddig ő volt az egyetlen, vagy nem volt a többi elég emlékezetes Syndrához képest, hogy feltűnjön neki. *
- Szerintem sincs már sok értelme, későn érkeztünk és én nagyon szerencsétlen vagyok. * Kezd szipogni, néhány könnycsepp már ki is gördül az arcára. Hiába, nincs hozzászokva az efféle meneteléshez. Egyébként is vágja már a bőrvért itt-ott, érzi, hogy nem éppen illatos, még akkor sem, ha nem izzadt még meg. Nem szokott hozzá, hogy ilyen sokat gyalogoljon, meg amúgy is sötét van és hideg. Szerencsére az elf lány kacaja kicsit felvidítja, de nem tart sokáig ez, viszont erőt vesz magán és kitörli a könnycseppeket a szemeiből. Már csak abban reménykedik, hogy a kis nyavadt jelei segítségével visszatalálnak Morwonhoz. *
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:26:25
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:26:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Mindenki tart valamitől, Syndra pedig a bukást tartja legfőbb ellenségének. Az erdő mintha ellenségként gondolna rá, se nyomot, sem pedig hasznos növényeket nem talál. Még a sötétedést sem tudja ténylegesen felmérni, így arca természet ellenesen haragot szimbolizál. Fogai között halkan passzírozza ki a szavakat, amit még Aniss is alig érthet. *
- Térjünk vissza.
* Húzza el a száját csalódottan. A jelölések sem úgy sikerültek, ahogyan elképzelte, de ezen nincs semmi meglepő, hisz a fa vastagsága és keménysége nem éppen segédkezik a művelet elvégzésében.
Reményei szerint könnyedén vissza talál a táborhoz, a jelöléseket követve. Nem mentek el messzire, de továbbra is bekészített vesszővel halad tovább. ~ A medve nem játék, de háziállatnak elfogadnám. ~ Tör ki egy pillanatra szomorúságából, Aniss felé fordítja fejét, hogy tekintetét keresse. *
- Ez így halott ügy, az egész erdőt felverjük. A szél sincs mellettünk, melegedjünk meg a tűznél. Remélem az óriás nem találta meg a két napi hideg élelmem.
* Kacag fel az elf, hogy magában enyhítse kicsit a nyomást. Nem is érti, hogy miért történik vele ennyi szerencsétlenség, a vadászatok sem mennek úgy, sem pedig az élelem keresés. A sivatagi körülmények között soha nem volt gondja, ott is talált vizet, ahol más szomjan hallt volna. De az is teljesen más volt számára, hisz ott nőtt fel. Ha eléri a tábortüzet, akkor gyorsan magához veszi a kikészített élelmet. Ha ezekből nem teljesül semmi, akkor csalódott fejjel készíti ki magának, hogy aztán szótlanul sértődött fejjel üljön le a tűz mellé. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.31 08:27:00
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Mindenki tart valamitől, Syndra pedig a bukást tartja legfőbb ellenségének. Az erdő mintha ellenségként gondolna rá, se nyomot, sem pedig hasznos növényeket nem talál. Még a sötétedést sem tudja ténylegesen felmérni, így arca természet ellenesen haragot szimbolizál. Fogai között halkan passzírozza ki a szavakat, amit még Aniss is alig érthet. *
- Térjünk vissza.
* Húzza el a száját csalódottan. A jelölések sem úgy sikerültek, ahogyan elképzelte, de ezen nincs semmi meglepő, hisz a fa vastagsága és keménysége nem éppen segédkezik a művelet elvégzésében.
Reményei szerint könnyedén vissza talál a táborhoz, a jelöléseket követve. Nem mentek el messzire, de továbbra is bekészített vesszővel halad tovább. ~ A medve nem játék, de háziállatnak elfogadnám. ~ Tör ki egy pillanatra szomorúságából, Aniss felé fordítja fejét, hogy tekintetét keresse. *
- Ez így halott ügy, az egész erdőt felverjük. A szél sincs mellettünk, melegedjünk meg a tűznél. Remélem az óriás nem találta meg a két napi hideg élelmem.
* Kacag fel az elf, hogy magában enyhítse kicsit a nyomást. Nem is érti, hogy miért történik vele ennyi szerencsétlenség, a vadászatok sem mennek úgy, sem pedig az élelem keresés. A sivatagi körülmények között soha nem volt gondja, ott is talált vizet, ahol más szomjan hallt volna. De az is teljesen más volt számára, hisz ott nőtt fel. Ha eléri a tábortüzet, akkor gyorsan magához veszi a kikészített élelmet. Ha ezekből nem teljesül semmi, akkor csalódott fejjel készíti ki magának, hogy aztán szótlanul sértődött fejjel üljön le a tűz mellé. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.31 08:27:00
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:55:48
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:55:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A medve szereti a málnát, ez tudvalevő és az, hogy a bokrok aljában megtalálják a nyomokat, sok jóra nem enged következtetni. Erdőmélye háborítatlan vadon, itt csak az erdő törvényei léteznek, kevésszer lép be a fajok közül valamelyik, hogy csendjét, békéjét háborgassa. Aki pedig mégis, valószínűleg okkal teszi és felkészült a viszontagságokra.
Syndta tanácsokkal látná el Anisst az erdővel kapcsolatban, de gyorsan rájöhetnek, hogy mondani könnyebb, mint tenni. A talajt összefüggő avarréteg fedi, ami minden lépésüknél ropog és nem is nagyon látják, mi lapul alatt, kisebb lehullott gallyak törik meg az erdő természetes hangjait.
Amikor Aniss az első jelet akarja az előtte álló vaskos fa kérgébe vésni, felélénkül a szél, belekap a hajába, az avar halkan zizeg fel a lábuk alatt. Ha pedig a lány neki is áll, rá kell jönnie, hogy nem két pillanat látható jelet vésni a törzs kemény kérgébe, ám ettől még sikerülhet.
Syndra további nyomokat keres a talajon, de rá nem lel másikat, se a medvéét, se más állatét. A lombok alatt pedig nehéz megmondani, hogy mennyire sötétedik, az idő múlását is nehéz megmondani az állandó alkonyi fényben, csak saját tapasztalataikra hagyatkozhatnak.
A keresést folytatják, de az egyre gyérülő látási viszonyok mellet nem járnak sikerrel, a málna mellett nem találnak semmi mást, ami hasznukra lehet.
A tábortűznél maradó óriás ideje békésen telik, míg társai a vadont járják. Nem is látja már őket jó ideje, így van lehetősége megtapasztalni az erdő csendjét és mivoltát. Évszázados fák veszik körbe, a lombok halkan zizegnek felette ahogy a szél beléjük kap, az erdő édes dallama körbeöleli, magával ragadja.
A táskából előhalászott bájital a szomját ugyan nem oltja, de kiélesedett figyelmével figyelheti a vadont, keresheti összefüggéseit és átélheti körforgását, morfondírozhat íratlan törvényein, megtapasztalhatja nyugalmát és béjékét.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A medve szereti a málnát, ez tudvalevő és az, hogy a bokrok aljában megtalálják a nyomokat, sok jóra nem enged következtetni. Erdőmélye háborítatlan vadon, itt csak az erdő törvényei léteznek, kevésszer lép be a fajok közül valamelyik, hogy csendjét, békéjét háborgassa. Aki pedig mégis, valószínűleg okkal teszi és felkészült a viszontagságokra.
Syndta tanácsokkal látná el Anisst az erdővel kapcsolatban, de gyorsan rájöhetnek, hogy mondani könnyebb, mint tenni. A talajt összefüggő avarréteg fedi, ami minden lépésüknél ropog és nem is nagyon látják, mi lapul alatt, kisebb lehullott gallyak törik meg az erdő természetes hangjait.
Amikor Aniss az első jelet akarja az előtte álló vaskos fa kérgébe vésni, felélénkül a szél, belekap a hajába, az avar halkan zizeg fel a lábuk alatt. Ha pedig a lány neki is áll, rá kell jönnie, hogy nem két pillanat látható jelet vésni a törzs kemény kérgébe, ám ettől még sikerülhet.
Syndra további nyomokat keres a talajon, de rá nem lel másikat, se a medvéét, se más állatét. A lombok alatt pedig nehéz megmondani, hogy mennyire sötétedik, az idő múlását is nehéz megmondani az állandó alkonyi fényben, csak saját tapasztalataikra hagyatkozhatnak.
A keresést folytatják, de az egyre gyérülő látási viszonyok mellet nem járnak sikerrel, a málna mellett nem találnak semmi mást, ami hasznukra lehet.
A tábortűznél maradó óriás ideje békésen telik, míg társai a vadont járják. Nem is látja már őket jó ideje, így van lehetősége megtapasztalni az erdő csendjét és mivoltát. Évszázados fák veszik körbe, a lombok halkan zizegnek felette ahogy a szél beléjük kap, az erdő édes dallama körbeöleli, magával ragadja.
A táskából előhalászott bájital a szomját ugyan nem oltja, de kiélesedett figyelmével figyelheti a vadont, keresheti összefüggéseit és átélheti körforgását, morfondírozhat íratlan törvényein, megtapasztalhatja nyugalmát és béjékét.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-25 12:39:02
Üzenet elküldve: 2022-05-25 12:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A lányok már jó pár perce bementek az erdőbe, úgyhogy Morwonnak maradnak a négylábúak. Ők azonban nem épp szószátyárok, úgyhogy óriásunk hamar fel is adja, hogy szóra bírja őket. A tűz körül ülve eszébe jutnak azok az éjjelek, amikor Thargarod erődjét kellett vigyáznia, meg az is, hogy néhány esetet leszámítva csak baglyokat, tücsköket, esetleg rókákat látott. Persze ennek is lehet örülni, de így visszaemlékezve igencsak unalmas esték voltak azok – jobban örült volna annak, ha legalább néhanapján arra támolygott volna egy élőhaló vagy legalább egy veszett farkas. Ahogy a tüzet nézi, eszébe jutnak a régi amon ruadhi barátai is: Akheel, Learon, Trodd és még sorolhatnánk. Aztán eszébe jut Draks, a törpe. Ő nem volt Tharg és ami azt illeti, már a nevére sem emlékszik. Pár éve együtt utaztak valahova, talán egy-két sört is megittak. Most viszont hirtelen eszébe jut a törpe és, hogy ő értett a varázsitalokhoz – legalábbis Morwonhoz képest biztosan. *
– Hö, hisz' ezek még itten vannak! * Kiált fel meglepettségében és elő is vesz egy kék színű bájitalt. Úgy tervezte, hogy a Szellemjárónak adja ezeket az italokat, hiszen ő nem ért hozzájuk, de mivel legutóbb a bolond elf nem engedte Amon Ruadh kapuján túl, nyilván az italok is nála maradtak. Most bár a szomjhalál még nem fenyegeti, megörül az üvegcséknek és gyorsan meg is issza azt, amit elővett az imént. *
– Bleh! * Pont olyan, mint legutóbb: keserű és mégis íztelen, akár az orvosság. Összehúzza száját, de végül csak lenyeli. Aztán a nyelvét kezdi harapdálni, annak reményében, hogy úgy hamarabb elmúlik a keserűség a szájából. A varázsital hatásáról mit sem tudva ül tovább a tűznél és a tájat kémleli. Érzi, ahogy fejében kissé eloszlanak a felhők, de ezt betudja annak, hogy már elég szomjas volt. Úgyhogy csak tovább ül és néz ki a fejéből. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A lányok már jó pár perce bementek az erdőbe, úgyhogy Morwonnak maradnak a négylábúak. Ők azonban nem épp szószátyárok, úgyhogy óriásunk hamar fel is adja, hogy szóra bírja őket. A tűz körül ülve eszébe jutnak azok az éjjelek, amikor Thargarod erődjét kellett vigyáznia, meg az is, hogy néhány esetet leszámítva csak baglyokat, tücsköket, esetleg rókákat látott. Persze ennek is lehet örülni, de így visszaemlékezve igencsak unalmas esték voltak azok – jobban örült volna annak, ha legalább néhanapján arra támolygott volna egy élőhaló vagy legalább egy veszett farkas. Ahogy a tüzet nézi, eszébe jutnak a régi amon ruadhi barátai is: Akheel, Learon, Trodd és még sorolhatnánk. Aztán eszébe jut Draks, a törpe. Ő nem volt Tharg és ami azt illeti, már a nevére sem emlékszik. Pár éve együtt utaztak valahova, talán egy-két sört is megittak. Most viszont hirtelen eszébe jut a törpe és, hogy ő értett a varázsitalokhoz – legalábbis Morwonhoz képest biztosan. *
– Hö, hisz' ezek még itten vannak! * Kiált fel meglepettségében és elő is vesz egy kék színű bájitalt. Úgy tervezte, hogy a Szellemjárónak adja ezeket az italokat, hiszen ő nem ért hozzájuk, de mivel legutóbb a bolond elf nem engedte Amon Ruadh kapuján túl, nyilván az italok is nála maradtak. Most bár a szomjhalál még nem fenyegeti, megörül az üvegcséknek és gyorsan meg is issza azt, amit elővett az imént. *
– Bleh! * Pont olyan, mint legutóbb: keserű és mégis íztelen, akár az orvosság. Összehúzza száját, de végül csak lenyeli. Aztán a nyelvét kezdi harapdálni, annak reményében, hogy úgy hamarabb elmúlik a keserűség a szájából. A varázsital hatásáról mit sem tudva ül tovább a tűznél és a tájat kémleli. Érzi, ahogy fejében kissé eloszlanak a felhők, de ezt betudja annak, hogy már elég szomjas volt. Úgyhogy csak tovább ül és néz ki a fejéből. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:17:20
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:17:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Hát, ha sikítunk, akkor már biztos rég rossz! * Kuncog hangosan, de azért örül neki, hogy Morwi így aggódik az életük miatt. Amennyiben sikítani kell, őt nem kell félteni, biztosan fog. Végül feltápászkodik ültéből - hogy mikor ült le, már nem is tudja, de betudja annak, hogy egész nap jöttek és ez még lóháton is elég fárasztó. Előhúzza a kardját, megnézi, hogy szorul-e, de minden rendben vele. Apja megtanította, hogy mindig tartsa tisztán a fegyvert. Végül elindulnak Syndrával kettesben valami ételnézőbe, miközben az óriásukra hagyják a tűzgyújtást. *
- Van, persze. * Hogy az igazát bizonyítsa, megmutatja Syndrának a tőrét, melyet az oldalsó tokjából húz elő. Ha az elf elkéri, a kezébe adja, egyébként visszateszi a tőrhüvelybe. * - Remek ötlet Syndra! * Lelkesedik be, és egyből egy nagy ikszet farigcsál az egyik nagy fába. Emellett próbálja megjegyezni, hogy mi van a fa körül is, hátha majd a környezet is segít a visszaúton. A málnát megpróbálja eltenni a zsákjába úgy, hogy ne törjön meg, és az elf után figyelmesen botorkál. Azaz tovább kutat ehető gyümölcsök után, miközben beljebb merészkednek az erdőbe. *
- Medvével? *Hőköl hátra megrettenve, de le sem veszi a szemeit Syndra mozgó ajkairól. ~ Körözzek a fa körül, ha jön a medve! Ja, nagy fa körül! ~ Közben gépiesen bólogat, tágra nyitott szemekkel, ajkai pengévé halványodnak az eddig bájos mosolyából. *
- Jó, figyelek. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni! * Mondja kissé lelombozva, de próbál az utasítás szerint lépkedni. Kicsit kezd berezelni a napot kitakaró fák gyűrűjében, de szerencsére le tudja nagyrészt küzdeni az csinos elf közelsége miatt. * - De már ne menjünk túl messzire, szerintem. * Suttogja, és a sok figyelem kezdi fárasztani. Először is figyel arra, hogy viszonylag sok fakéregre tegyen nagy keresztet, figyeli az ágakat, a bokrokat gyümölcs után, de legjobban talán a lépéseit próálja meg kordában tartani abból a szempontból, hogy ne keltsen túl nagy zajt. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Hát, ha sikítunk, akkor már biztos rég rossz! * Kuncog hangosan, de azért örül neki, hogy Morwi így aggódik az életük miatt. Amennyiben sikítani kell, őt nem kell félteni, biztosan fog. Végül feltápászkodik ültéből - hogy mikor ült le, már nem is tudja, de betudja annak, hogy egész nap jöttek és ez még lóháton is elég fárasztó. Előhúzza a kardját, megnézi, hogy szorul-e, de minden rendben vele. Apja megtanította, hogy mindig tartsa tisztán a fegyvert. Végül elindulnak Syndrával kettesben valami ételnézőbe, miközben az óriásukra hagyják a tűzgyújtást. *
- Van, persze. * Hogy az igazát bizonyítsa, megmutatja Syndrának a tőrét, melyet az oldalsó tokjából húz elő. Ha az elf elkéri, a kezébe adja, egyébként visszateszi a tőrhüvelybe. * - Remek ötlet Syndra! * Lelkesedik be, és egyből egy nagy ikszet farigcsál az egyik nagy fába. Emellett próbálja megjegyezni, hogy mi van a fa körül is, hátha majd a környezet is segít a visszaúton. A málnát megpróbálja eltenni a zsákjába úgy, hogy ne törjön meg, és az elf után figyelmesen botorkál. Azaz tovább kutat ehető gyümölcsök után, miközben beljebb merészkednek az erdőbe. *
- Medvével? *Hőköl hátra megrettenve, de le sem veszi a szemeit Syndra mozgó ajkairól. ~ Körözzek a fa körül, ha jön a medve! Ja, nagy fa körül! ~ Közben gépiesen bólogat, tágra nyitott szemekkel, ajkai pengévé halványodnak az eddig bájos mosolyából. *
- Jó, figyelek. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni! * Mondja kissé lelombozva, de próbál az utasítás szerint lépkedni. Kicsit kezd berezelni a napot kitakaró fák gyűrűjében, de szerencsére le tudja nagyrészt küzdeni az csinos elf közelsége miatt. * - De már ne menjünk túl messzire, szerintem. * Suttogja, és a sok figyelem kezdi fárasztani. Először is figyel arra, hogy viszonylag sok fakéregre tegyen nagy keresztet, figyeli az ágakat, a bokrokat gyümölcs után, de legjobban talán a lépéseit próálja meg kordában tartani abból a szempontból, hogy ne keltsen túl nagy zajt. *
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:52:10
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:52:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A málnára egy mosolyt húz ajkára, de tisztában van vele, hogy ez nagyon kevés hármukra, még ha van is élelem. A bokor alján a nyomokat átnézi. ~ Medve, a francba. ~ Megpróbálja megállapítani, hogy mennyi idős lehet a nyom. *
- Van tőröd ugye? Próbáljunk szét nézni még egy darabon, de a fák kérgét egy vastag ix-el jelöljük meg.
* Talán ez segíteni fog a vissza találásban, ha a másik fél is vevő rá, akkor néhány fánként jelzi, hogy jelőlje meg vastagon a kérgüket, hogy az úuat könnyedén megtalálhassák. A sötétedés legkisebb jelére is azonnal vissza vonulót fúj az elf. *
- Ne maradj le.
* Veszi kezébe az íját, hogy a tegezt maga mellé fordítja. *
- Ha medvével futnánk össze akkor azonnal vissza fordulunk, fára ne mássz, és keress egy vastag tőrzsű fát, és a körül kőrözz míg meg nem unja.
* Adja ki az utasítást az elf, tekintete az eddigi pajkosság helyett komolyra vált. Az erdő nem játék, még a tábortűznél sem érdemes az éberséggel alább hagyni. Tekintete a földet fürkészi, hogy talán talál még állatok nyomait. *
- Légy halk és csendes, a növények nagy zajt keltenek, de ha a lábaidat lassan emeled és megpróbálod kézzel összefogni a magas növényeket, akkor csökkenti a zajt.
* Mutatja be a lánynak. ~ Még fiatal, de bizonyára könnyen tanul. ~ Állapítja meg Anissról, de csak feltételezni tudja, vagy talán inkább remélni? *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A málnára egy mosolyt húz ajkára, de tisztában van vele, hogy ez nagyon kevés hármukra, még ha van is élelem. A bokor alján a nyomokat átnézi. ~ Medve, a francba. ~ Megpróbálja megállapítani, hogy mennyi idős lehet a nyom. *
- Van tőröd ugye? Próbáljunk szét nézni még egy darabon, de a fák kérgét egy vastag ix-el jelöljük meg.
* Talán ez segíteni fog a vissza találásban, ha a másik fél is vevő rá, akkor néhány fánként jelzi, hogy jelőlje meg vastagon a kérgüket, hogy az úuat könnyedén megtalálhassák. A sötétedés legkisebb jelére is azonnal vissza vonulót fúj az elf. *
- Ne maradj le.
* Veszi kezébe az íját, hogy a tegezt maga mellé fordítja. *
- Ha medvével futnánk össze akkor azonnal vissza fordulunk, fára ne mássz, és keress egy vastag tőrzsű fát, és a körül kőrözz míg meg nem unja.
* Adja ki az utasítást az elf, tekintete az eddigi pajkosság helyett komolyra vált. Az erdő nem játék, még a tábortűznél sem érdemes az éberséggel alább hagyni. Tekintete a földet fürkészi, hogy talán talál még állatok nyomait. *
- Légy halk és csendes, a növények nagy zajt keltenek, de ha a lábaidat lassan emeled és megpróbálod kézzel összefogni a magas növényeket, akkor csökkenti a zajt.
* Mutatja be a lánynak. ~ Még fiatal, de bizonyára könnyen tanul. ~ Állapítja meg Anissról, de csak feltételezni tudja, vagy talán inkább remélni? *
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-23 12:29:43
Üzenet elküldve: 2022-05-23 12:29:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A trió úgy dönt, hogy tábort ver Erdőmélye határán és megpihennek éjszakára, mielőtt bevennék magukat a vadonba. Kintről is látni, hogy bizony odabent a sűrű erdőben a fényviszonyok teljesen mások, bár nincs éjjeli sötétség, az egymásba kapaszkodó lombok alig-alig engedik át a fényt, a fák között nincs járható, kitaposott út, csak sűrű aljnövényzet, bokrok, lehullott levelekből álló egybefüggő avarszőnyeg.
Syndra kiosztja hideg élelmének utolsó adagjait, így lehet valami a hasukban, mielőtt nyugovóra térnek, de előtte még Anissal az elf lány még elindulna, hátha találnak valamit, ami hasznos lehet, élelmet vagy más növényt.
Belépve és tíz lépést megtéve a vadonba, mintha egy függönyt húztak volna el a két lány előtt. A levegő érezhetően több fokkal hidegebb és szinte alkonyi fényviszonyok veszik körbe őket. Hallják az élő-lélegző erdő hangjait, valami motoz az avar alatt, bagoly huhog a távolban, vércse vijjog messze fent az égen a lombok felett, enyhe széltől zizegnek a levelek a fán. Talpuk alatt ropog az évszázadosnak tűnő avar, ahogy megindulnak és Syndrának már lehet benne tapasztalata, milyen könnyű az erdőben eltévedni. Itt viszont még az eget sem látni vagy a hegyeket, abban biztosak lehetnek, hogy itt hatványozottabban könnyebb elveszíteni az irányt.
Ennek ellenére Syndrának sikerül egy kisebb bokor erdei málnát találnia a növények között. Láthatóan már "megszüretelték" a termést, szegény nyomolvasási tudásával is könnyen megtalálhatja az avar alatt a méretes lábtól származó nyomokat. Medve. Ha Aniss is besegít, akkor kétszer két marék málnával lehetnek gazdagabbak, mert a fekete hajú lánynak nem sikerül semmit felfedeznie a fák között. Gyógy- vagy mérgező növényeket nem talál egyikük sem a vadonnak ezen a részén, ahogy patakot vagy csermelyt sem, ahhoz beljebb kell haladniuk valószínűleg. Most ott állnak két markukban egy-egy szerény mennyiségű málnával és dönthetnek, hogy visszamennek az óriáshoz vagy tovább keresnek.
Morwon ez idő alatt tüzet gyújt és eloszthatja a Syndrától kapott élelmet három felé, bár elég éhes, meg tudná enni az összeset. A hátasok unottan rágcsálják a füvet, ha szomjasak is, nem látni rajtuk. De egy napig biztosan nem lesz gond velük víz nélkül. A nap lassan halad a hegyek felé, közeledik az alkony és mind tudják, hogy az erdőben mindig korábban sötétedik. A vidáman pattogó tábortűz körül pedig nem történik semmi említésre méltó. A környék most nyugodt és békés.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A trió úgy dönt, hogy tábort ver Erdőmélye határán és megpihennek éjszakára, mielőtt bevennék magukat a vadonba. Kintről is látni, hogy bizony odabent a sűrű erdőben a fényviszonyok teljesen mások, bár nincs éjjeli sötétség, az egymásba kapaszkodó lombok alig-alig engedik át a fényt, a fák között nincs járható, kitaposott út, csak sűrű aljnövényzet, bokrok, lehullott levelekből álló egybefüggő avarszőnyeg.
Syndra kiosztja hideg élelmének utolsó adagjait, így lehet valami a hasukban, mielőtt nyugovóra térnek, de előtte még Anissal az elf lány még elindulna, hátha találnak valamit, ami hasznos lehet, élelmet vagy más növényt.
Belépve és tíz lépést megtéve a vadonba, mintha egy függönyt húztak volna el a két lány előtt. A levegő érezhetően több fokkal hidegebb és szinte alkonyi fényviszonyok veszik körbe őket. Hallják az élő-lélegző erdő hangjait, valami motoz az avar alatt, bagoly huhog a távolban, vércse vijjog messze fent az égen a lombok felett, enyhe széltől zizegnek a levelek a fán. Talpuk alatt ropog az évszázadosnak tűnő avar, ahogy megindulnak és Syndrának már lehet benne tapasztalata, milyen könnyű az erdőben eltévedni. Itt viszont még az eget sem látni vagy a hegyeket, abban biztosak lehetnek, hogy itt hatványozottabban könnyebb elveszíteni az irányt.
Ennek ellenére Syndrának sikerül egy kisebb bokor erdei málnát találnia a növények között. Láthatóan már "megszüretelték" a termést, szegény nyomolvasási tudásával is könnyen megtalálhatja az avar alatt a méretes lábtól származó nyomokat. Medve. Ha Aniss is besegít, akkor kétszer két marék málnával lehetnek gazdagabbak, mert a fekete hajú lánynak nem sikerül semmit felfedeznie a fák között. Gyógy- vagy mérgező növényeket nem talál egyikük sem a vadonnak ezen a részén, ahogy patakot vagy csermelyt sem, ahhoz beljebb kell haladniuk valószínűleg. Most ott állnak két markukban egy-egy szerény mennyiségű málnával és dönthetnek, hogy visszamennek az óriáshoz vagy tovább keresnek.
Morwon ez idő alatt tüzet gyújt és eloszthatja a Syndrától kapott élelmet három felé, bár elég éhes, meg tudná enni az összeset. A hátasok unottan rágcsálják a füvet, ha szomjasak is, nem látni rajtuk. De egy napig biztosan nem lesz gond velük víz nélkül. A nap lassan halad a hegyek felé, közeledik az alkony és mind tudják, hogy az erdőben mindig korábban sötétedik. A vidáman pattogó tábortűz körül pedig nem történik semmi említésre méltó. A környék most nyugodt és békés.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:04:52
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:04:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Végül csak bólint Anissnak. Keresni fogja a gyümölcsfákat, azon ne múljon a sikerük!
Ha Syndra célja az volt, hogy Morwon ne faggassa tovább a maszkról, jobbat ki sem találhatott volna. Az óriástól ugyanis oly távol állnak az álarcosbálok, mint mocsári trolltól a lovagi kultúra. Szerencsére még sosem kényszerítették efféle rendezvények látogatására, de jobbnak tartja, ha nem is kérdezősködik a részletekről. *
– Ha az nem is… Az enyém biztosan! * Nevet fel és erről eszébe is jut számszeríja, aminek aligha veszi hasznát, ha elfelejti felajzani. Úgyhogy a tűzgyújtás után a következő dolga, hogy kezébe veszi a hatalmas fegyvert, majd kis gondolkodás után leteszi maga mellé a földre. Egyelőre nem húzza fel az ideget, mivel barátain kívül semmi mozgást nem tapasztalt egyelőre a közelükben. Azonban úgy véli, itt már nem árt az elővigyázatosság, ezért is teszi könnyen elérhető helyre. *
– Bezony, a víz fontos! * Bólint. Rögtön eszébe jut Pajtás is, aki bár nem tud beszélni, ha tudna, most valószínűleg szintén helyeselne. Szerencsére Aniss szavai igencsak meggyőzőek (már azt leszámítva, hogy eddig még nem találtak őz-csapást), úgyhogy a vízhiány miatt nem aggódik óriásunk. Számos alkalommal volt már, hogy nem volt mit ennie és innia, végül mégis minden jóra fordult, hát miért épp most hagyná el a szerencséje? S, ha patakot nem is találnak, még akkor is várhatnak a következő felhőszakadásra. Ami persze érkezhet pár óra múlva és pár hat múlva is, de ahogy a megvénült Oliq Rolm, a Hegyfaló, Morwon egyik dédapája mondta volna: jobb egy elmosott falu, mint egy kiszáradt folyómeder. Bizonyára az ő idejében költöztek Morwon ősei Wegtorenből Lanawin ezen szegletébe, noha erről ő mit sem tudhat, hiszen már nagyszüleire sem emlékszik.
Syndra további megjegyzéseire csak hallgat. Noha részben igazat ad az elfnek, ezt nem köti az orrára, mert a büszkesége nem engedi. ~ Ráadásul, ha ő olyan jól tudja, miért nem szólt előbb?! ~ Viszont a tény, hogy a nő mostanáig rejtegette saját ételét egyszerre tölti el örömmel – hiszen van mit enni – és haraggal – nem Syndrára mérges, amiért nem szólt, hanem magára, amiért ő ilyen kevés ételt csomagolt az útra. *
– Höh! * Ezen most igazán meglepődik, de nem látja értelmét, hogy kérdezősködéssel húzza az időt, ezért csak egy enyhe mosolyt intéz a hosszúfülű felé. Aztán mivel már indulni készülnek, int is nekik. *
– Sok sikert! Ha bármi baj van, sikítsatok! * Nevet fel ismét jóízűen, noha ezt teljesen komolyan gondolja. Míg a többiek vadászó-gyűjtögető körútra mennek, Morwon a tüzet őrzi, aztán számszeríját kezébe véve megy egy pár kört a tábor közelében. Megáll a ló és az öszvér mellett, megsimogatja Pajtás füle tövét, aztán Syndra lován is végigsimítja hatalmas mancsát. *
– Nem vagytok túlontúl beszédesek, eh! De látom, legalább jól kigyüttök egymással! * Nevet egyet, aztán visszatér a tűzhöz és végigjáratja szemét a lassan sötétbe burkolódzó tájon és a közeli fákon hátha talál valami érdekeset. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Végül csak bólint Anissnak. Keresni fogja a gyümölcsfákat, azon ne múljon a sikerük!
Ha Syndra célja az volt, hogy Morwon ne faggassa tovább a maszkról, jobbat ki sem találhatott volna. Az óriástól ugyanis oly távol állnak az álarcosbálok, mint mocsári trolltól a lovagi kultúra. Szerencsére még sosem kényszerítették efféle rendezvények látogatására, de jobbnak tartja, ha nem is kérdezősködik a részletekről. *
– Ha az nem is… Az enyém biztosan! * Nevet fel és erről eszébe is jut számszeríja, aminek aligha veszi hasznát, ha elfelejti felajzani. Úgyhogy a tűzgyújtás után a következő dolga, hogy kezébe veszi a hatalmas fegyvert, majd kis gondolkodás után leteszi maga mellé a földre. Egyelőre nem húzza fel az ideget, mivel barátain kívül semmi mozgást nem tapasztalt egyelőre a közelükben. Azonban úgy véli, itt már nem árt az elővigyázatosság, ezért is teszi könnyen elérhető helyre. *
– Bezony, a víz fontos! * Bólint. Rögtön eszébe jut Pajtás is, aki bár nem tud beszélni, ha tudna, most valószínűleg szintén helyeselne. Szerencsére Aniss szavai igencsak meggyőzőek (már azt leszámítva, hogy eddig még nem találtak őz-csapást), úgyhogy a vízhiány miatt nem aggódik óriásunk. Számos alkalommal volt már, hogy nem volt mit ennie és innia, végül mégis minden jóra fordult, hát miért épp most hagyná el a szerencséje? S, ha patakot nem is találnak, még akkor is várhatnak a következő felhőszakadásra. Ami persze érkezhet pár óra múlva és pár hat múlva is, de ahogy a megvénült Oliq Rolm, a Hegyfaló, Morwon egyik dédapája mondta volna: jobb egy elmosott falu, mint egy kiszáradt folyómeder. Bizonyára az ő idejében költöztek Morwon ősei Wegtorenből Lanawin ezen szegletébe, noha erről ő mit sem tudhat, hiszen már nagyszüleire sem emlékszik.
Syndra további megjegyzéseire csak hallgat. Noha részben igazat ad az elfnek, ezt nem köti az orrára, mert a büszkesége nem engedi. ~ Ráadásul, ha ő olyan jól tudja, miért nem szólt előbb?! ~ Viszont a tény, hogy a nő mostanáig rejtegette saját ételét egyszerre tölti el örömmel – hiszen van mit enni – és haraggal – nem Syndrára mérges, amiért nem szólt, hanem magára, amiért ő ilyen kevés ételt csomagolt az útra. *
– Höh! * Ezen most igazán meglepődik, de nem látja értelmét, hogy kérdezősködéssel húzza az időt, ezért csak egy enyhe mosolyt intéz a hosszúfülű felé. Aztán mivel már indulni készülnek, int is nekik. *
– Sok sikert! Ha bármi baj van, sikítsatok! * Nevet fel ismét jóízűen, noha ezt teljesen komolyan gondolja. Míg a többiek vadászó-gyűjtögető körútra mennek, Morwon a tüzet őrzi, aztán számszeríját kezébe véve megy egy pár kört a tábor közelében. Megáll a ló és az öszvér mellett, megsimogatja Pajtás füle tövét, aztán Syndra lován is végigsimítja hatalmas mancsát. *
– Nem vagytok túlontúl beszédesek, eh! De látom, legalább jól kigyüttök egymással! * Nevet egyet, aztán visszatér a tűzhöz és végigjáratja szemét a lassan sötétbe burkolódzó tájon és a közeli fákon hátha talál valami érdekeset. *
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-18 21:23:11
Üzenet elküldve: 2022-05-18 21:23:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Hát a fákon nőnek ilyen termések. Biztos láttál már almát, meg ilyesmit. Ha olyat látsz szedd le, hátha ismeri valamelyikünk. * Mondja mosolyogva, bízik az elfben és az apja hagyatékában. hiszen rengetegszer hozott mindenféle növényt és gyümölcsöt haza az erdőből. Azt tudja, hogy gombát ne szedjenek, mert azokból sok a mérgező, így inkább az összesről lemond. Talán szerencsések lesznek és találnak pár gyümölcsöt.
A maszk eredetére ő is kíváncsi, de végül semmi izgalmasat nem mond róla Syndra, pedig már felkészült valami jó történetre. Például, hogy az elf valami szép bálon vett részt, egy maszkabálon, ahol úgy táncoltak és mulattak az ott lévők, hogy nem ismerhették fel egymást. Néha azért eszébe jut ilyesmi, hogy őt biztos felismernék a hajáról, vagy a ruházatáról, ha már látták. ~ De akkor vajon mi értelme lehet egy ilyen bálnak?! ~ Közben pedig a hangyákokról értekezik a két másik, ő pedig zavartalanul néz végig az ingoványon és már alig várja, hogy kiérjenek onnan. Végül teljesül az óhaja, hatalmas fák felé közelítenek, míg végül el is érik azokat. Syndra nyúlkálását nem veszi zokon, nem gondolja, hogy ez természetellenes lenne. *
- Igen kell víz, biztos találunk majd! Hiszen az erdőben élnek állatok, nekik meg inniuk kell, nem igaz? Apám erdőjáró volt, ő mondta, hogy ha eltévedünk, kövessünk egy őzcsapát és biztos elvezet valami itatóhoz majd. * Mondja büszkén, habár egyáltalán nem biztos, hogy pontosan emlékszik az apja tanítására. * - És ne felejtsük el, hogy itt van velünk az erdő gyermeke! Aki eddig mindig hozott élelmet! * Fordul hátra féloldalasan, nagyot mosolyogva Syndrára. Igazán hálás a tekintete, nélküle már nagy bajban lennének Aniss szerint. *
- Igen, de én nem tudtam, hogy ilyen messzire jövünk, meg nem is vagyok járatos az ilyen nagy vadászatban. Szeriontem így is lelassítottam Morwit, ő a saját tempójához lehet szokva. * Próbálja el is hárítani magáról a felelősséget, meg nem is. Kedveli az óriást, és nagyon nem szeretné, ha megsértődne ilyesmin, vagy akár bármin. Hiszen nagy barátok! Leszáll a lóról, miközben kiderül, Syndrának még van étele! Meg tudná csókolni az elfet örömében, de persze nem teszi, csak vigyorog. Éhen már nem halnak, az biztos!*
- Jó, menjünk! Ne félj Morwi, Syndra visszatalál! És egyébként sem megyünk messzire! * Próbálja megnyugtatni előre az óriást, majd elindul Syndrával az erdőbe. Próbál először gyümölcsök után nézni, a fák alsó és középső ágait mustrálja, főleg, ha felismer olyasmiket, amiken gyümölcsnek kéne az ős szerény tudásával lennie. Ha talál valamilyen bokrot és rajta termést, szól Syndrának, hogy nézze meg, már ha ő nem ismeri fel egyértelműen. Csakis olyat fog majd meg, amit ismer és még akkor is kikéri Syndra véleményét. Emellett próbál hallgatódzni is, hátha vízre bukkannak. Bár nem tudja, de ha szerencsések, nyugati irányba tartanak, legalábbis az ő lába arra vinné őket. Ha az elf nem így gondolja, akkor pedig megy utána. Mindenesetre próbál hasznos társa lenni a hosszúéletűnek a kereséskor. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Hát a fákon nőnek ilyen termések. Biztos láttál már almát, meg ilyesmit. Ha olyat látsz szedd le, hátha ismeri valamelyikünk. * Mondja mosolyogva, bízik az elfben és az apja hagyatékában. hiszen rengetegszer hozott mindenféle növényt és gyümölcsöt haza az erdőből. Azt tudja, hogy gombát ne szedjenek, mert azokból sok a mérgező, így inkább az összesről lemond. Talán szerencsések lesznek és találnak pár gyümölcsöt.
A maszk eredetére ő is kíváncsi, de végül semmi izgalmasat nem mond róla Syndra, pedig már felkészült valami jó történetre. Például, hogy az elf valami szép bálon vett részt, egy maszkabálon, ahol úgy táncoltak és mulattak az ott lévők, hogy nem ismerhették fel egymást. Néha azért eszébe jut ilyesmi, hogy őt biztos felismernék a hajáról, vagy a ruházatáról, ha már látták. ~ De akkor vajon mi értelme lehet egy ilyen bálnak?! ~ Közben pedig a hangyákokról értekezik a két másik, ő pedig zavartalanul néz végig az ingoványon és már alig várja, hogy kiérjenek onnan. Végül teljesül az óhaja, hatalmas fák felé közelítenek, míg végül el is érik azokat. Syndra nyúlkálását nem veszi zokon, nem gondolja, hogy ez természetellenes lenne. *
- Igen kell víz, biztos találunk majd! Hiszen az erdőben élnek állatok, nekik meg inniuk kell, nem igaz? Apám erdőjáró volt, ő mondta, hogy ha eltévedünk, kövessünk egy őzcsapát és biztos elvezet valami itatóhoz majd. * Mondja büszkén, habár egyáltalán nem biztos, hogy pontosan emlékszik az apja tanítására. * - És ne felejtsük el, hogy itt van velünk az erdő gyermeke! Aki eddig mindig hozott élelmet! * Fordul hátra féloldalasan, nagyot mosolyogva Syndrára. Igazán hálás a tekintete, nélküle már nagy bajban lennének Aniss szerint. *
- Igen, de én nem tudtam, hogy ilyen messzire jövünk, meg nem is vagyok járatos az ilyen nagy vadászatban. Szeriontem így is lelassítottam Morwit, ő a saját tempójához lehet szokva. * Próbálja el is hárítani magáról a felelősséget, meg nem is. Kedveli az óriást, és nagyon nem szeretné, ha megsértődne ilyesmin, vagy akár bármin. Hiszen nagy barátok! Leszáll a lóról, miközben kiderül, Syndrának még van étele! Meg tudná csókolni az elfet örömében, de persze nem teszi, csak vigyorog. Éhen már nem halnak, az biztos!*
- Jó, menjünk! Ne félj Morwi, Syndra visszatalál! És egyébként sem megyünk messzire! * Próbálja megnyugtatni előre az óriást, majd elindul Syndrával az erdőbe. Próbál először gyümölcsök után nézni, a fák alsó és középső ágait mustrálja, főleg, ha felismer olyasmiket, amiken gyümölcsnek kéne az ős szerény tudásával lennie. Ha talál valamilyen bokrot és rajta termést, szól Syndrának, hogy nézze meg, már ha ő nem ismeri fel egyértelműen. Csakis olyat fog majd meg, amit ismer és még akkor is kikéri Syndra véleményét. Emellett próbál hallgatódzni is, hátha vízre bukkannak. Bár nem tudja, de ha szerencsések, nyugati irányba tartanak, legalábbis az ő lába arra vinné őket. Ha az elf nem így gondolja, akkor pedig megy utána. Mindenesetre próbál hasznos társa lenni a hosszúéletűnek a kereséskor. *
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-18 19:23:07
Üzenet elküldve: 2022-05-18 19:23:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Morw válaszára csak bólint, természetesen ő is tisztában van, hogy ezért indultak el. Syndra csak úgy hozzájuk csapódott, ő igazából soha nem foglalkozott a hangyákokkal, de izgalmas kalandnak hangzott, így a nevét a jelentkezők közé örömmel oda biggyesztette. A maszkját miközben nézegeti az óriás rá is kérdez, egy pillanatra lefagy, mintha valami turpisságon kapták volna, de utána mosolyogva a férfi felé fordul. *
- Egy maszk, fesztiválokon és mulatságokon alkalmazom, szimplán egy emlék miatt tartottam meg.
* Hazudja gyorsan az elf, hangsúlya továbbra is természetesen cseng, már nem először hazudott róla másoknak, szinte már zsebből szórja az ilyen könnyed hazugságokat, de ezt most kénytelen is lesz megjegyezni, ki tudja miképp fog alakulni a jövő. A hangyákokkal kapcsolatban továbbra sem kap tőbb információt, csak remélni tudja, hogy vesszői áthatolnak, majd a lény páncélján. *
- Azért remélem, hogy a vesszők végeznek velük.
* Az eddigi lehangoltság tovaszáll az elfből, a lány melegsége továbbra is kellemesen érinti, el is kezdi újra szemtelenül futtatni a testén kezeit, egy perverz mosoly keretében. A rengeteg határánál Morw megállítja őket. *
- Nem ártana vizet találni nem gondoljátok? A lovam nem ehhez van szokva.
* Morgolódik az elf, és valahol érthető. *
- Érdemesebb lett volna a folyóparton haladni végig.
* Természetesen mindenki okosabban utólag, de ezt a hosszú életűn kívül bizonyára mind tudják. A táskájából elő is vesz egy teljes napi élelmet, amit még az erdőben felbontott. Az óriás kezébe dobja egy mosoly keretében. *
- Azért hagyjatok belőle holnapra is.
* Mosolyog rá az elf, miközben oda dobja neki a kovát is. El is indul a növények között szét nézni, hogy talán van esélye találni valami ehető vagy éppen gyógynövényt. Nem mondhatná, hogy mestere lenne, de a mérgező növények nagy részét ismeri, hivatásából adódóan az alapvető készítmények előállítását is, de soha nem volt benne annyira ügyes, amennyire akart. *
- Egyedül éjszaka már biztos nem fogok elmenni vadászni, Érdemes lenne fáklyákat csinálni. * Mondja határozottan, * - Morw a bundáját a nyúlnak ugye el tetted? Szeretném elkérni.
* Lováról le tessékelni a lányt, hogy utána ő is le szálljon, de azonnal a dús fűtömeg közé viszi, hogy nyugodt szívvel fogyassza és valamennyi folyadékot is magához tudjon venni. *
- Jobban fel készűlhettetek volna de komolyan.
* Vágja csípőre a kezét az elf, de utána táskájában normálisan szét néz. Pökhendin hat alkalmanként Syndra reakciója, de hangjából kivehető a jó szándék. *
- Egy személyre még van két napi hideg élelmem, de jó lenne ha nappal most már vadászni is tudnánk, mert még egy hülye fáklyát se hoztunk.
* Tisztában van azzal, hogy ő sem eléggé készült fel a rengetegre, de remélni tudja csak, hogy az istenek kegyesek lesznek felé. *
- Tesyus szerelmére!
* Kiált fel az elf, ahogyan a növények magasságára tekint. *
- Elmegyek győgynövényeket keresni és mérgezőket is, de ha találok valami gyümölcsöt vagy bogyót azt is hozom, gyere velem Aniss.
* Kéri meg a lányt, nem szeretne újra eltévedni az erdőben, még igazán friss élmény számára a tegnapi éjszaka. *
- Legalább akkor nem egyedül tévedek el, ha ketten megyünk.
* Kacag fel az elf. *
- Morw addig vigyázz a lovakra, és ha lehet az ételt harmadold el. Természetesen magadnak többet, én kevéssel is beérem.
* Már maga sem tudja, hogy miket beszél, hisz nem rég még azt mondta az óriásnak, hogy holnapra is hagyjon. De úgy látszik az elf túlságosan határozottnak akar tűnni. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Morw válaszára csak bólint, természetesen ő is tisztában van, hogy ezért indultak el. Syndra csak úgy hozzájuk csapódott, ő igazából soha nem foglalkozott a hangyákokkal, de izgalmas kalandnak hangzott, így a nevét a jelentkezők közé örömmel oda biggyesztette. A maszkját miközben nézegeti az óriás rá is kérdez, egy pillanatra lefagy, mintha valami turpisságon kapták volna, de utána mosolyogva a férfi felé fordul. *
- Egy maszk, fesztiválokon és mulatságokon alkalmazom, szimplán egy emlék miatt tartottam meg.
* Hazudja gyorsan az elf, hangsúlya továbbra is természetesen cseng, már nem először hazudott róla másoknak, szinte már zsebből szórja az ilyen könnyed hazugságokat, de ezt most kénytelen is lesz megjegyezni, ki tudja miképp fog alakulni a jövő. A hangyákokkal kapcsolatban továbbra sem kap tőbb információt, csak remélni tudja, hogy vesszői áthatolnak, majd a lény páncélján. *
- Azért remélem, hogy a vesszők végeznek velük.
* Az eddigi lehangoltság tovaszáll az elfből, a lány melegsége továbbra is kellemesen érinti, el is kezdi újra szemtelenül futtatni a testén kezeit, egy perverz mosoly keretében. A rengeteg határánál Morw megállítja őket. *
- Nem ártana vizet találni nem gondoljátok? A lovam nem ehhez van szokva.
* Morgolódik az elf, és valahol érthető. *
- Érdemesebb lett volna a folyóparton haladni végig.
* Természetesen mindenki okosabban utólag, de ezt a hosszú életűn kívül bizonyára mind tudják. A táskájából elő is vesz egy teljes napi élelmet, amit még az erdőben felbontott. Az óriás kezébe dobja egy mosoly keretében. *
- Azért hagyjatok belőle holnapra is.
* Mosolyog rá az elf, miközben oda dobja neki a kovát is. El is indul a növények között szét nézni, hogy talán van esélye találni valami ehető vagy éppen gyógynövényt. Nem mondhatná, hogy mestere lenne, de a mérgező növények nagy részét ismeri, hivatásából adódóan az alapvető készítmények előállítását is, de soha nem volt benne annyira ügyes, amennyire akart. *
- Egyedül éjszaka már biztos nem fogok elmenni vadászni, Érdemes lenne fáklyákat csinálni. * Mondja határozottan, * - Morw a bundáját a nyúlnak ugye el tetted? Szeretném elkérni.
* Lováról le tessékelni a lányt, hogy utána ő is le szálljon, de azonnal a dús fűtömeg közé viszi, hogy nyugodt szívvel fogyassza és valamennyi folyadékot is magához tudjon venni. *
- Jobban fel készűlhettetek volna de komolyan.
* Vágja csípőre a kezét az elf, de utána táskájában normálisan szét néz. Pökhendin hat alkalmanként Syndra reakciója, de hangjából kivehető a jó szándék. *
- Egy személyre még van két napi hideg élelmem, de jó lenne ha nappal most már vadászni is tudnánk, mert még egy hülye fáklyát se hoztunk.
* Tisztában van azzal, hogy ő sem eléggé készült fel a rengetegre, de remélni tudja csak, hogy az istenek kegyesek lesznek felé. *
- Tesyus szerelmére!
* Kiált fel az elf, ahogyan a növények magasságára tekint. *
- Elmegyek győgynövényeket keresni és mérgezőket is, de ha találok valami gyümölcsöt vagy bogyót azt is hozom, gyere velem Aniss.
* Kéri meg a lányt, nem szeretne újra eltévedni az erdőben, még igazán friss élmény számára a tegnapi éjszaka. *
- Legalább akkor nem egyedül tévedek el, ha ketten megyünk.
* Kacag fel az elf. *
- Morw addig vigyázz a lovakra, és ha lehet az ételt harmadold el. Természetesen magadnak többet, én kevéssel is beérem.
* Már maga sem tudja, hogy miket beszél, hisz nem rég még azt mondta az óriásnak, hogy holnapra is hagyjon. De úgy látszik az elf túlságosan határozottnak akar tűnni. *
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-17 12:31:57
Üzenet elküldve: 2022-05-17 12:31:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Erdőmélye.
Legendás és ijesztő terület, amely végeláthatatlan nyúlik el északon, nyugatról a hegyek árnyékolják, messze keleten pedig a puszta fogja közre.
A trió épségben átér az ingoványos, a talaj egyre kevésbé vizenyős, a növények élettel telibbek és elmaradnak a szúnyogok, legyek, a mocsárvidék állandó és idegesítő lakói. A keskeny határon, ahol a hármas megáll, látható a szinte áthatolhatatlannak tűnő fal, amelyet fák, bokrok alkotnak. Erdőmélye határán állnak. Szinte alig lehet ellátni a fák között, olyan sűrűre nőttek, a lombok pedig olyan szorosan kapaszkodnak egymásba, hogy szinte a nap fényét sem engedik át.
Azt mondják, különös entitás védelmezi ezt a vidéket. Erdőszellemnek nevezik, sokat hallani róla is. Állítólag, aki tiszteli és féli az erdőt, annak nincs félnivalója a lombok alatt, ám ettől még a vadon, az vadon. Pillanatok alatt válhat bárkiből préda, hisz az erdőnek saját törvényei vannak. Hogy ezek mifélék? Azt a három vándornak kell kitapasztalnia.
Syndra a rövid pihenőtől fáradt, de még tartja magát, Aniss ötlete jó lehet a gyümölcsök gyűjtésére, akár még működhet is, de ahhoz bizonyosan beljebb kell menni. Morw viszont könnyedén talál fát a tűzhöz, amit gyakorlottan gyújt meg rögtönzött táboruk közepén. A lovak szomjasak, unottan rágcsálják a füvet, de a kalandorok is kiitták már vízkészletüket. Ha most nem is, később biztosan keresniük kell egy csermelyt vagy patakot, hogy feltöltsék kulacsaikat, megitassák állataikat.
A nap lemenőben, Syndra megkockáztathat még egy vadászatot, bár kétséges, hogy ennyire közel a mocsárhoz lesz-e bármi is. Az ingovány természetes határa annak, hogy Erdőmélye vadjai, növényevők vagy ragadozók, áttelepülhessenek az Artheniort körbevevő erdőségekbe.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Erdőmélye.
Legendás és ijesztő terület, amely végeláthatatlan nyúlik el északon, nyugatról a hegyek árnyékolják, messze keleten pedig a puszta fogja közre.
A trió épségben átér az ingoványos, a talaj egyre kevésbé vizenyős, a növények élettel telibbek és elmaradnak a szúnyogok, legyek, a mocsárvidék állandó és idegesítő lakói. A keskeny határon, ahol a hármas megáll, látható a szinte áthatolhatatlannak tűnő fal, amelyet fák, bokrok alkotnak. Erdőmélye határán állnak. Szinte alig lehet ellátni a fák között, olyan sűrűre nőttek, a lombok pedig olyan szorosan kapaszkodnak egymásba, hogy szinte a nap fényét sem engedik át.
Azt mondják, különös entitás védelmezi ezt a vidéket. Erdőszellemnek nevezik, sokat hallani róla is. Állítólag, aki tiszteli és féli az erdőt, annak nincs félnivalója a lombok alatt, ám ettől még a vadon, az vadon. Pillanatok alatt válhat bárkiből préda, hisz az erdőnek saját törvényei vannak. Hogy ezek mifélék? Azt a három vándornak kell kitapasztalnia.
Syndra a rövid pihenőtől fáradt, de még tartja magát, Aniss ötlete jó lehet a gyümölcsök gyűjtésére, akár még működhet is, de ahhoz bizonyosan beljebb kell menni. Morw viszont könnyedén talál fát a tűzhöz, amit gyakorlottan gyújt meg rögtönzött táboruk közepén. A lovak szomjasak, unottan rágcsálják a füvet, de a kalandorok is kiitták már vízkészletüket. Ha most nem is, később biztosan keresniük kell egy csermelyt vagy patakot, hogy feltöltsék kulacsaikat, megitassák állataikat.
A nap lemenőben, Syndra megkockáztathat még egy vadászatot, bár kétséges, hogy ennyire közel a mocsárhoz lesz-e bármi is. Az ingovány természetes határa annak, hogy Erdőmélye vadjai, növényevők vagy ragadozók, áttelepülhessenek az Artheniort körbevevő erdőségekbe.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-13 18:45:02
Üzenet elküldve: 2022-05-13 18:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Óriásunk valóban rendkívül intelligens, nemcsak fajtársai, hanem az emberek között is – noha ezt se ő, se mások nem szokták hangoztatni. Morwon ugyanis néhány túlmesélt kalandját leszámítva rendkívül szerény, s talán ebből fakad hatalmas tudása is. Ahogy a messze földön ismert gnóm mágus, Zöldfejű Yofa szokta mondogatni: "Egy igazi zseni beismeri, hogy nem tud semmit." Persze Morwon épp ezért nem lehet sosem a legokosabb – hiszen néhány dolgot mégiscsak tud. Azonban biztosan előrébb tart, mint azok, akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak. Úgyhogy a növényszerzés kérdésére megvonja vállait. *
– Szívesen segítek, ha megmondod, mit kő keresni. De az elsődleges cél a hangyákok keresése! * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, nehogy megfeledkezzenek róla, hogy miért vannak itt. Mindenekelőtt azonban még előttük áll a nagyjából egynapi túra, úgyhogy jobb, ha haladnak. Aniss szavaira már csak bólint, hiszen csak ugyanazt mondhatná rá, mint az előzőre. Ráadásul észrevétele szerint az ingoványban nem is igen nőnek ehető gyümölcsök – sőt, ami azt illeti, semmiféle gyümölcsből nincs túltengés. Az erdőben talán jobbak az esélyeik, viszont oda meg még el kell jutniuk. *
– Há' az meg mi? * Szól Syndrához, mikor egyszer hátrapillant és meglátja, hogy a nő valami fehér tárgyat nézeget. Persze, ha az elf nem akarja megmagyarázni, Morwonnak azzal sincs baja, csak próbál beszélgetést kezdeményezni. A hangya-kérdés hallatán először hümmög egyet, aztán így szól: *
– Olyant nem tudok mondani, ami ne volna egyértelmű. A fődben élnek. Azt hiszem. És akkorák, mint egy kutya. * Legalábbis így rémlik neki Nimeril elbeszéléseiből.
Mire az erdő szélére érnek, valószínűleg jó néhány óra eltelik, úgyhogy mindenkire ráfér egy kis pihenő. Annál is inkább, mert, ahogy az várható volt, nem fogadja őket díszes kapu "Erdőmélye" felirattal – maguknak kell bejáratot csinálniuk a fák közé, vagy ha szerencséjük van, találnak egy szélesebb ösvényt. Előbb azonban Morwon megáll és visszanéz az az útra, amin eddig jöttek, mintegy búcsúzóul. *
– Ez mán az erdő mélye! * Szól a többieknek határozottan, kezével a fák felé mutatva. Persze ezt bizonyára ők is észreveszik, elvégre a mocsárvidék kietlen, unalmas pusztái után igazi felüdülés végre valami óriásnál is magasabbat látni. *
– Most pihenjünk meg, majdan holnap belevetjük magunkat a rengetegbe! * Javasolja, aztán eszébe jut, hogy útközben ugyebár nem sok élelmet találtak, úgyhogy kénytelenek lesznek koplalni, hacsak nem találnak valami ehetőt a tábor közelében. No, persze még tábor sincs, de arról majd gondoskodik az óriás, ha kitalálják a továbbiakat. Noha bizonyára már kezd esteledni, arra remélhetőleg van még idejük, hogy fát gyűjtsenek, mielőtt teljesen besötétedne. *
– Syndra! Add ide a tűzcsiholót! Ha vacsoránk nem is lesz, legalább nem fagyunk meg. Hacsak nincs kedved vadászni menni. * Teszi hozzá, kissé sem erőltetve a dolgot, bár titkon reméli, hogy nem kell üres hassal aludnia. Bárhogy is legyen, Morwon nekilát fát gyűjteni, aztán, ha megkapta a tűzszerszámot, körbe is rendezi, aztán meggyújtja a rakást. Tudja, hogy Erdőmélye egy igen barátságtalan környék, ezért nem szívesen küldené be az erdőbe Syndrát – az ő jelenléte viszont aligha segítene a vadászat sikerességében. Aniss meggondolhatja, hogy barátnőjével tartson, ketten talán tudnak vigyázni egymásra, de ebben az esetben jó lenne minél hamarabb dűlőre jutni. Ugyanis, ha az erdő szélén még világos is van, a fák között még nappal sem a legjobbak a látási viszonyok, hát még este! *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Óriásunk valóban rendkívül intelligens, nemcsak fajtársai, hanem az emberek között is – noha ezt se ő, se mások nem szokták hangoztatni. Morwon ugyanis néhány túlmesélt kalandját leszámítva rendkívül szerény, s talán ebből fakad hatalmas tudása is. Ahogy a messze földön ismert gnóm mágus, Zöldfejű Yofa szokta mondogatni: "Egy igazi zseni beismeri, hogy nem tud semmit." Persze Morwon épp ezért nem lehet sosem a legokosabb – hiszen néhány dolgot mégiscsak tud. Azonban biztosan előrébb tart, mint azok, akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak. Úgyhogy a növényszerzés kérdésére megvonja vállait. *
– Szívesen segítek, ha megmondod, mit kő keresni. De az elsődleges cél a hangyákok keresése! * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, nehogy megfeledkezzenek róla, hogy miért vannak itt. Mindenekelőtt azonban még előttük áll a nagyjából egynapi túra, úgyhogy jobb, ha haladnak. Aniss szavaira már csak bólint, hiszen csak ugyanazt mondhatná rá, mint az előzőre. Ráadásul észrevétele szerint az ingoványban nem is igen nőnek ehető gyümölcsök – sőt, ami azt illeti, semmiféle gyümölcsből nincs túltengés. Az erdőben talán jobbak az esélyeik, viszont oda meg még el kell jutniuk. *
– Há' az meg mi? * Szól Syndrához, mikor egyszer hátrapillant és meglátja, hogy a nő valami fehér tárgyat nézeget. Persze, ha az elf nem akarja megmagyarázni, Morwonnak azzal sincs baja, csak próbál beszélgetést kezdeményezni. A hangya-kérdés hallatán először hümmög egyet, aztán így szól: *
– Olyant nem tudok mondani, ami ne volna egyértelmű. A fődben élnek. Azt hiszem. És akkorák, mint egy kutya. * Legalábbis így rémlik neki Nimeril elbeszéléseiből.
Mire az erdő szélére érnek, valószínűleg jó néhány óra eltelik, úgyhogy mindenkire ráfér egy kis pihenő. Annál is inkább, mert, ahogy az várható volt, nem fogadja őket díszes kapu "Erdőmélye" felirattal – maguknak kell bejáratot csinálniuk a fák közé, vagy ha szerencséjük van, találnak egy szélesebb ösvényt. Előbb azonban Morwon megáll és visszanéz az az útra, amin eddig jöttek, mintegy búcsúzóul. *
– Ez mán az erdő mélye! * Szól a többieknek határozottan, kezével a fák felé mutatva. Persze ezt bizonyára ők is észreveszik, elvégre a mocsárvidék kietlen, unalmas pusztái után igazi felüdülés végre valami óriásnál is magasabbat látni. *
– Most pihenjünk meg, majdan holnap belevetjük magunkat a rengetegbe! * Javasolja, aztán eszébe jut, hogy útközben ugyebár nem sok élelmet találtak, úgyhogy kénytelenek lesznek koplalni, hacsak nem találnak valami ehetőt a tábor közelében. No, persze még tábor sincs, de arról majd gondoskodik az óriás, ha kitalálják a továbbiakat. Noha bizonyára már kezd esteledni, arra remélhetőleg van még idejük, hogy fát gyűjtsenek, mielőtt teljesen besötétedne. *
– Syndra! Add ide a tűzcsiholót! Ha vacsoránk nem is lesz, legalább nem fagyunk meg. Hacsak nincs kedved vadászni menni. * Teszi hozzá, kissé sem erőltetve a dolgot, bár titkon reméli, hogy nem kell üres hassal aludnia. Bárhogy is legyen, Morwon nekilát fát gyűjteni, aztán, ha megkapta a tűzszerszámot, körbe is rendezi, aztán meggyújtja a rakást. Tudja, hogy Erdőmélye egy igen barátságtalan környék, ezért nem szívesen küldené be az erdőbe Syndrát – az ő jelenléte viszont aligha segítene a vadászat sikerességében. Aniss meggondolhatja, hogy barátnőjével tartson, ketten talán tudnak vigyázni egymásra, de ebben az esetben jó lenne minél hamarabb dűlőre jutni. Ugyanis, ha az erdő szélén még világos is van, a fák között még nappal sem a legjobbak a látási viszonyok, hát még este! *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 470-489