Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2013-03-11 15:57:35
Üzenet elküldve: 2013-03-11 15:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*A jeges barlang látványa teljesen elvarázsolta az elfet: a kristályos fehér-kék színvilág, a hatalmas belmagasság (ahol akár egy óriás is könnyedén közlekedhetne), a titokzatos sorrendben kitüremkedő jégfalak oktaéder alakú mintázata - egy rövid időre azt is elfelejtette, miért is van most itt.
"Bámulatos! Vajon a természet formálta ilyenné, vagy megannyi precíz elf kezek munkálkodtak idelent?" - teszi fel magában a kérdést Wraeco, majd ahogy halad előre, végigsimítja ujjaival a barlang oldalát. "Túlságosan is szilárd ahhoz képest, hogy alig fagypont alatti a hőmérséklete. És eléggé vékony is" - állapítja meg, ahogy oldalról kezdi el szemlélni az egyik kiálló részt. "Valószínűleg varázslattal készült, tehát nem Földanya érdeme mindez."
Körbepillant, és bár félig átlát a jégfalakon, úgy érzi magát, mintha egy labirintusban lenne. "Hatalmas ez a hely, de megfelelő haladási stratégiával időben megtalálhatom a kiutat. Mivel nem szabályos négyzet alapon nyugszik az útvesztő, ezért a legegyszerűbb 'csakbalra' vagy 'csakjobbra' iránytaktikákkal nem megyek sokra. Jobb megoldás híján az ösztöneimre hagyatkozom, bár némi vadászpraktika itt sem árthat" - gondolja, majd előhúzza tőrjét. Elindul, majd néhány lépés múlva rögtön egy hármas útelágazáshoz érkezik. "Különös, meg mertem volna esküdni rá, hogy egy szimpla kanyart láttam kintről." Eldönti, hogy középen halad tovább, majd letérdel, és késével megcsonkítja az egyik középen kiálló kúp kitüremkedést. Ahogy feláll, lágyan sercegő hangra lesz figyelmes, ami - meglepő módon - lentről érkezik. "Talán valami sarkvidéki állat az" - fut végig agyán egy ötlet, majd lepillant: megdöbbenve tapasztalja, hogy semmiféle élőlényről nincs itt szó - a kúp visszaépítette önmagát. Wraeco elmosolyodik, majd visszacsúsztatja rövid pengéjét nadrágövére. "Szóval védővarázslat. Esetleg valaki figyel, és közben akadályokat húz fel elém. Így nem lesz egyszerű dolgom" - gondolja inkább izgatottan, semmint bosszúsan.
"Elhia Dea, megyek érted, tarts ki szívem" - biztatja távolról kedvesét. Ahogy felvillan előtte a lány bájos arca, elméjéből tovaszáll a jelenlegi környezete iránt érzett érdeklődő vonzalom utolsó szikrája is, és teljes mértékben feladatára koncentrál. "Elrabolták tőlem. Meg kell találnom." Felpillant, ismét elmosolyodik, és hirtelen indíttatásból elindul balra.*
"Bámulatos! Vajon a természet formálta ilyenné, vagy megannyi precíz elf kezek munkálkodtak idelent?" - teszi fel magában a kérdést Wraeco, majd ahogy halad előre, végigsimítja ujjaival a barlang oldalát. "Túlságosan is szilárd ahhoz képest, hogy alig fagypont alatti a hőmérséklete. És eléggé vékony is" - állapítja meg, ahogy oldalról kezdi el szemlélni az egyik kiálló részt. "Valószínűleg varázslattal készült, tehát nem Földanya érdeme mindez."
Körbepillant, és bár félig átlát a jégfalakon, úgy érzi magát, mintha egy labirintusban lenne. "Hatalmas ez a hely, de megfelelő haladási stratégiával időben megtalálhatom a kiutat. Mivel nem szabályos négyzet alapon nyugszik az útvesztő, ezért a legegyszerűbb 'csakbalra' vagy 'csakjobbra' iránytaktikákkal nem megyek sokra. Jobb megoldás híján az ösztöneimre hagyatkozom, bár némi vadászpraktika itt sem árthat" - gondolja, majd előhúzza tőrjét. Elindul, majd néhány lépés múlva rögtön egy hármas útelágazáshoz érkezik. "Különös, meg mertem volna esküdni rá, hogy egy szimpla kanyart láttam kintről." Eldönti, hogy középen halad tovább, majd letérdel, és késével megcsonkítja az egyik középen kiálló kúp kitüremkedést. Ahogy feláll, lágyan sercegő hangra lesz figyelmes, ami - meglepő módon - lentről érkezik. "Talán valami sarkvidéki állat az" - fut végig agyán egy ötlet, majd lepillant: megdöbbenve tapasztalja, hogy semmiféle élőlényről nincs itt szó - a kúp visszaépítette önmagát. Wraeco elmosolyodik, majd visszacsúsztatja rövid pengéjét nadrágövére. "Szóval védővarázslat. Esetleg valaki figyel, és közben akadályokat húz fel elém. Így nem lesz egyszerű dolgom" - gondolja inkább izgatottan, semmint bosszúsan.
"Elhia Dea, megyek érted, tarts ki szívem" - biztatja távolról kedvesét. Ahogy felvillan előtte a lány bájos arca, elméjéből tovaszáll a jelenlegi környezete iránt érzett érdeklődő vonzalom utolsó szikrája is, és teljes mértékben feladatára koncentrál. "Elrabolták tőlem. Meg kell találnom." Felpillant, ismét elmosolyodik, és hirtelen indíttatásból elindul balra.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2013-01-28 23:50:23
Üzenet elküldve: 2013-01-28 23:50:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kics ami nincs//
*Semelyik kalandor nem tesz fel kérdéseket a hadnagynak, így minden további nélkül elindulnak.
Amint a természetes kapun áthaladnak, egy jódarabig köves területen haladnak, jobbára kőről-kőre ugrálnak, de a haladással nincs gond. Érezhetően felfele tartanak, bár nem túl nagy szögben ahhoz, hogy zavaró legyen.
Vezetőjük el sem rakja a kitudja mennyi mindentől mocskos térképet. Valójában nem is annyira térkép, hisz csak egy-két rajz van rajta, ám annál több utasítás. Jobb is, hogy így van, mert a felrajzolt ábrákat többször, több szögből is megvázsgálta, s csak hosszas próbálkozás után bólintott büszkén, miszerint megtalálta a helyes irányt.*
- Na most kössétek fel a gatyátokat *szól hátra a többieknek, mikor felér egy magaslatra.
Amint a többiek felérnek, szemük elé tárul egy jókora patak, mely olyan gyors iramban folyik, hogy átgázolni rajta képtelenség lenne. Ám erre szükség sincs, hisz a patak felett egy igen rozogának tűnő függőhíd van felfeszítve.*
- Ne féljetek, itt van ez a híd amióta... szóval elég régóta. Ha eddig kibírta, akkor most is kell neki. Vagy ez, vagy egy két napos kerülő, de nekem semmi kedvem sokáig az erdőben időzni.
*Választ sem vár, már indul is a híd felé.*
*Semelyik kalandor nem tesz fel kérdéseket a hadnagynak, így minden további nélkül elindulnak.
Amint a természetes kapun áthaladnak, egy jódarabig köves területen haladnak, jobbára kőről-kőre ugrálnak, de a haladással nincs gond. Érezhetően felfele tartanak, bár nem túl nagy szögben ahhoz, hogy zavaró legyen.
Vezetőjük el sem rakja a kitudja mennyi mindentől mocskos térképet. Valójában nem is annyira térkép, hisz csak egy-két rajz van rajta, ám annál több utasítás. Jobb is, hogy így van, mert a felrajzolt ábrákat többször, több szögből is megvázsgálta, s csak hosszas próbálkozás után bólintott büszkén, miszerint megtalálta a helyes irányt.*
- Na most kössétek fel a gatyátokat *szól hátra a többieknek, mikor felér egy magaslatra.
Amint a többiek felérnek, szemük elé tárul egy jókora patak, mely olyan gyors iramban folyik, hogy átgázolni rajta képtelenség lenne. Ám erre szükség sincs, hisz a patak felett egy igen rozogának tűnő függőhíd van felfeszítve.*
- Ne féljetek, itt van ez a híd amióta... szóval elég régóta. Ha eddig kibírta, akkor most is kell neki. Vagy ez, vagy egy két napos kerülő, de nekem semmi kedvem sokáig az erdőben időzni.
*Választ sem vár, már indul is a híd felé.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2013-01-21 00:57:46
Üzenet elküldve: 2013-01-21 00:57:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tétlensége közben kavarognak fejében a gondolatok. Mi mást is tehetne, hiszen nyúzott vadként kikötözve hever. Kedvesére gondol éppen, akitől már megint elszakította a sors, vagy valami felsőbb hatalom. Minden kósza pillanatban csakis az Ő betoppanását várja. Kémleli az őt körülvevő sötétséget vágyódó tekintettel. A homály lassú játékba kezd elméjével. Valótlan képeket csal a lány szeme elé. Szinte már beszédbe elegyedne a meg sem történt látomásokkal, de szegény lányka honnan is tudná ennyi idő után. Furcsa módon nem érez éhséget, és időérzékétől is megvált már. Ki nem mondott szavai csupán elméjében kelnek szárnyra.
"Wraeco! Jaj de örülök neked!" Majd eltűnik a kép, és az ismeretlen alak jelenik meg helyette, de az se igazi, mivel eltűnik, mint a kámfor. Elhia a másik irányba fordítja orcáját, amin egy ártatlan könnycseppecske suhan végig egy pillanat alatt.
"Merre jársz? Vajon feleszméltél-e már, hogy eltűntem mellőled, vagy szokatlan viselkedésed után teljesen elfelejtettél? Netán a csuhás átkot szórt rád?"
Reménytelenül érzi magát. Legszívesebben zokogna az űr miatt, amit Wraeco hiánya okoz törékeny szívében, de tudja, hogy nem mutathatja ki.
"Miért lett ismét ez? Örültem, hogy visszakaptalak épségben erre ismét elválasztanak." Ekkor egy szikraként gyúl fejében fény. "Az a papnő! Tudtam, hogy láttam már hasonló jeleket azelőtt! Szóval ez volt a terve annak a mocsoknak? Nőül akar magának, de nem elég, hogy testileg az övé vagyok! Elmémet is meg akarja szállni ezzel a fekete mágiával!"
Eszmél fel, de menekülésre nincs esélye.
"Most nincs Dayemhez hasonló személy, aki megsajnálva kiszabadítson." Az emlék erősebben gyúl lángra benne, mint az előző gondolat.
"Dayem. Miket kellett átélne, hogy teljesítsd a vágyamat, erre ismét a bajban csücsülök, illetve fekszek." Pontosít. "Nem hittem, hogy képes leszel megingatni érzéseimet Wraeco iránt, de neked mégis sikerült." Fejét ismét visszafordítja az előző irányba, majd gondolatai szereplője tűnik fel a színen.
"Te meg mit keresel itt? Értem jöttél?" Kapja fel fejét, majd az árny elsuhan. "Nem vagyok őrült. Nem, nem, és nem! Ennyire könnyen nem adhatom fel! Biztosan eljön értem." Reménytelenül, de mégis reménykedve. Macska egér játék.*
"Wraeco! Jaj de örülök neked!" Majd eltűnik a kép, és az ismeretlen alak jelenik meg helyette, de az se igazi, mivel eltűnik, mint a kámfor. Elhia a másik irányba fordítja orcáját, amin egy ártatlan könnycseppecske suhan végig egy pillanat alatt.
"Merre jársz? Vajon feleszméltél-e már, hogy eltűntem mellőled, vagy szokatlan viselkedésed után teljesen elfelejtettél? Netán a csuhás átkot szórt rád?"
Reménytelenül érzi magát. Legszívesebben zokogna az űr miatt, amit Wraeco hiánya okoz törékeny szívében, de tudja, hogy nem mutathatja ki.
"Miért lett ismét ez? Örültem, hogy visszakaptalak épségben erre ismét elválasztanak." Ekkor egy szikraként gyúl fejében fény. "Az a papnő! Tudtam, hogy láttam már hasonló jeleket azelőtt! Szóval ez volt a terve annak a mocsoknak? Nőül akar magának, de nem elég, hogy testileg az övé vagyok! Elmémet is meg akarja szállni ezzel a fekete mágiával!"
Eszmél fel, de menekülésre nincs esélye.
"Most nincs Dayemhez hasonló személy, aki megsajnálva kiszabadítson." Az emlék erősebben gyúl lángra benne, mint az előző gondolat.
"Dayem. Miket kellett átélne, hogy teljesítsd a vágyamat, erre ismét a bajban csücsülök, illetve fekszek." Pontosít. "Nem hittem, hogy képes leszel megingatni érzéseimet Wraeco iránt, de neked mégis sikerült." Fejét ismét visszafordítja az előző irányba, majd gondolatai szereplője tűnik fel a színen.
"Te meg mit keresel itt? Értem jöttél?" Kapja fel fejét, majd az árny elsuhan. "Nem vagyok őrült. Nem, nem, és nem! Ennyire könnyen nem adhatom fel! Biztosan eljön értem." Reménytelenül, de mégis reménykedve. Macska egér játék.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2013-01-07 16:54:35
Üzenet elküldve: 2013-01-07 16:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* Borsovád megörül az aranynak, de furcsának tartja ezt a sietséget. Épp fordulna meg hogy elmenjen, amikor leüti kettő ember. Még az arcukat sem látta. Az erdő szélén ébred kába fejjel. A fején a kucsmát megigazítja, majd csizma szárát is meghúzza. Az üzenetet elolvassa, de szeme a lovon akad meg.*
- A mindeneteket, jól kiszámoltatok mindent. Egyszerűen ez bosszantó.
* Mérgelődik az íjász, akit mindig leütnek, de már kezdi megszokni az itteni emberek szokásait. Először ütnek aztán kérdeznek. A ló jó erőben van. Íjászunk a város felé veszi az irányt.*
* Borsovád megörül az aranynak, de furcsának tartja ezt a sietséget. Épp fordulna meg hogy elmenjen, amikor leüti kettő ember. Még az arcukat sem látta. Az erdő szélén ébred kába fejjel. A fején a kucsmát megigazítja, majd csizma szárát is meghúzza. Az üzenetet elolvassa, de szeme a lovon akad meg.*
- A mindeneteket, jól kiszámoltatok mindent. Egyszerűen ez bosszantó.
* Mérgelődik az íjász, akit mindig leütnek, de már kezdi megszokni az itteni emberek szokásait. Először ütnek aztán kérdeznek. A ló jó erőben van. Íjászunk a város felé veszi az irányt.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:46:38
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:46:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*A nomád sok keresgélés után, ha jobban figyel, megfigyelheti, hogy fegyverei egy asztalon vannak, néhány egyéb tárggyal együtt. A parancsnok is a sátorban tartózkodik, a többi sebesülttel. A nő felül, mikor látja közeledni a férfit és biccent neki köszönésképp.*
- Igyekszünk mihamarabb lábra állni. Amint látod... Erősítést kaptunk. Az itteni csapatot feltöltötték. Vannak újoncok és tapasztaltabbak is az új táborban. Ez egyelőre csak egy rögtönzött kis tábor, de már épül az új, ami remélhetőleg tovább kitart majd. *magyarázza a nő a helyzetet.*
- Remélem kipihented magad. Ideje lenne, hogy visszatérj. Vagy menj, ahova akarsz. A jutalmad elküldték nekünk. *Azzal az asztalra mutat, hol Borsovád Magori részére ki van készítve az erszény, 500 arannyal.
A kis bőrszütyő Borsovád felszerelései mellett pihen.*
- Az a tiéd. Köszönjük a segítséget! Most pedig ha megbocsátasz... *szólal meg és int kezével.
Két alak lép elő hirtelen, kik azonnal alvó állapotba juttatják az íjászt. Mikor a férfi felébred, már az erdő szélén fekszik. Felszerelései és az arannyal teli erszény nála, mellette pedig egy ló legelészik kikötve. Nyeregtáskájára egy üzenetet tűztek.*
'Ez a ló a tiéd. A városig elvisz, utána viszont elhagy téged. A te lovad már ott fog rád várni az istállóban. Az ott dolgozó fiú tudja, hogy te mész érte. Ennek a fekete ménnek a neve Bagdar. Jó létet!' *szól így a rövidke üzenet a papiroson.*
*A nomád sok keresgélés után, ha jobban figyel, megfigyelheti, hogy fegyverei egy asztalon vannak, néhány egyéb tárggyal együtt. A parancsnok is a sátorban tartózkodik, a többi sebesülttel. A nő felül, mikor látja közeledni a férfit és biccent neki köszönésképp.*
- Igyekszünk mihamarabb lábra állni. Amint látod... Erősítést kaptunk. Az itteni csapatot feltöltötték. Vannak újoncok és tapasztaltabbak is az új táborban. Ez egyelőre csak egy rögtönzött kis tábor, de már épül az új, ami remélhetőleg tovább kitart majd. *magyarázza a nő a helyzetet.*
- Remélem kipihented magad. Ideje lenne, hogy visszatérj. Vagy menj, ahova akarsz. A jutalmad elküldték nekünk. *Azzal az asztalra mutat, hol Borsovád Magori részére ki van készítve az erszény, 500 arannyal.
A kis bőrszütyő Borsovád felszerelései mellett pihen.*- Az a tiéd. Köszönjük a segítséget! Most pedig ha megbocsátasz... *szólal meg és int kezével.
Két alak lép elő hirtelen, kik azonnal alvó állapotba juttatják az íjászt. Mikor a férfi felébred, már az erdő szélén fekszik. Felszerelései és az arannyal teli erszény nála, mellette pedig egy ló legelészik kikötve. Nyeregtáskájára egy üzenetet tűztek.*
'Ez a ló a tiéd. A városig elvisz, utána viszont elhagy téged. A te lovad már ott fog rád várni az istállóban. Az ott dolgozó fiú tudja, hogy te mész érte. Ennek a fekete ménnek a neve Bagdar. Jó létet!' *szól így a rövidke üzenet a papiroson.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-24 17:20:26
Üzenet elküldve: 2012-12-24 17:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* Borsovádnak segít társa, hogy felülhessen, majd iszik a vízből. Szomját oltja a hideg átlátszó folyadék. Borostás arcán cseppek csurognak le és testén végig folynak. Íjászunk felmeztelenül fekszik, csak nadrágja van rajta.*
- Köszönöm. - mondja a segítőjének- Mióta vagyok itt? . *Kérdezi, majd a választ meghallgatva tovább pihen. Egy, két, három óra is eltelik, mire az íjász fel kell és lábra áll. Felveszi csizmáját és posztó ingét. A fegyvereit keresi ,de nem találja. Körbe néz a sátorban. Látja a parancsnokot.
Ha lehet oda megy és köszönti.*
- Jó napot, hogy vagyunk, hogy vagyunk. Mi történt?
* A nomád arcán széles vigyor ül.*
* Borsovádnak segít társa, hogy felülhessen, majd iszik a vízből. Szomját oltja a hideg átlátszó folyadék. Borostás arcán cseppek csurognak le és testén végig folynak. Íjászunk felmeztelenül fekszik, csak nadrágja van rajta.*
- Köszönöm. - mondja a segítőjének- Mióta vagyok itt? . *Kérdezi, majd a választ meghallgatva tovább pihen. Egy, két, három óra is eltelik, mire az íjász fel kell és lábra áll. Felveszi csizmáját és posztó ingét. A fegyvereit keresi ,de nem találja. Körbe néz a sátorban. Látja a parancsnokot.
Ha lehet oda megy és köszönti.*
- Jó napot, hogy vagyunk, hogy vagyunk. Mi történt?
* A nomád arcán széles vigyor ül.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-21 12:59:54
Üzenet elküldve: 2012-12-21 12:59:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Mikor a nomád szétnéz, láthatja, hogy a két sebesült, kik mellette fekszenek, a két elrabolt személy. Egy sátorban vannak, pokrócok tetején. Fejük alatt szalmával kitömött párna. Az íjászon csupán nadrágja van rajta, többi holmija gondosan fekhelye mellé vannak pakolva. Sérülésein kötések pihennek.
Xeg hamarost meghozza a vizet, melyet kér. Segít neki felülni, majd inni is, ha úgy véli szükségesnek.*
- Sokáig fog tartani, de rendbe hozzuk a tábort. Addig viszont sátrakban fogunk tengődni. Akiket látsz, idegeneket, ők a városból jöttek. Ide küldték őket, és mostantól velünk fognak élni. A többiek pedig... Nos, most már szükségünk van temetőre is. *mondja szomorúan.*
- De mindegy is. A főnök jobban van, ez a lényeg. És az alvezér is. *mosolyogja.*
- Mindemellett... Téged már várnak a szokott helyen. A munka miatt. Küldtünk üzenetet, hogy végeztél Turokkal. Már vár a jutalmad, tehát ha úgy érzed... Bár szerintem még maradnod kellene egy kicsit és pihenni.
*Mikor a nomád szétnéz, láthatja, hogy a két sebesült, kik mellette fekszenek, a két elrabolt személy. Egy sátorban vannak, pokrócok tetején. Fejük alatt szalmával kitömött párna. Az íjászon csupán nadrágja van rajta, többi holmija gondosan fekhelye mellé vannak pakolva. Sérülésein kötések pihennek.
Xeg hamarost meghozza a vizet, melyet kér. Segít neki felülni, majd inni is, ha úgy véli szükségesnek.*
- Sokáig fog tartani, de rendbe hozzuk a tábort. Addig viszont sátrakban fogunk tengődni. Akiket látsz, idegeneket, ők a városból jöttek. Ide küldték őket, és mostantól velünk fognak élni. A többiek pedig... Nos, most már szükségünk van temetőre is. *mondja szomorúan.*
- De mindegy is. A főnök jobban van, ez a lényeg. És az alvezér is. *mosolyogja.*
- Mindemellett... Téged már várnak a szokott helyen. A munka miatt. Küldtünk üzenetet, hogy végeztél Turokkal. Már vár a jutalmad, tehát ha úgy érzed... Bár szerintem még maradnod kellene egy kicsit és pihenni.
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-20 18:02:32
Üzenet elküldve: 2012-12-20 18:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* A történések gyorsan zajlanak. Nomádunk nyakon lövi, majd pontosan fejbe találja az orkot a fekete tollazatú nyílvesszőjével. A hatalmas lény rázuhan a kalandorunkra, aki megijed.*
- Áhhh! *Ordít fel fájdalmában, majd társai kiszabadítják fogságából. épp megakarja köszönni a támogatásukat, amikor épp felébred egy másik helyen.*
- Kérek egy kis vizet. *Feleli társának, aki ébreszti. Ekkor döbben rá, hogy leütötték és valahol máshol vannak.*
- Hun vagyunk vagyunk most. Mi történt?
*Ez után a nomád jobban körbe néz, megnézi milyen ágyon fekszik, milyen anyagból. Megnézi a társát, milyen ruha és fegyver van nála. Megvizsgálja saját magát is az íjász, hogy mi van rajta és hol vannak a fegyverei.*
- Hol vannak a többiek? *Néz körbe magakörül, hogy hátha lát ismerős, vagy ismeretlen arcokat.*
* A történések gyorsan zajlanak. Nomádunk nyakon lövi, majd pontosan fejbe találja az orkot a fekete tollazatú nyílvesszőjével. A hatalmas lény rázuhan a kalandorunkra, aki megijed.*
- Áhhh! *Ordít fel fájdalmában, majd társai kiszabadítják fogságából. épp megakarja köszönni a támogatásukat, amikor épp felébred egy másik helyen.*
- Kérek egy kis vizet. *Feleli társának, aki ébreszti. Ekkor döbben rá, hogy leütötték és valahol máshol vannak.*
- Hun vagyunk vagyunk most. Mi történt?
*Ez után a nomád jobban körbe néz, megnézi milyen ágyon fekszik, milyen anyagból. Megnézi a társát, milyen ruha és fegyver van nála. Megvizsgálja saját magát is az íjász, hogy mi van rajta és hol vannak a fegyverei.*
- Hol vannak a többiek? *Néz körbe magakörül, hogy hátha lát ismerős, vagy ismeretlen arcokat.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-19 01:28:00
Üzenet elküldve: 2012-12-19 01:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tehetetlenül fekszik a kényelmesnek mondható fekhelyen, de elméjének cseppet sem használ a mozdulatlanság. "Megbénultam. Nem mozdul semmim. Semmim!"
A kétségbeesés határán lévő lányt kezdi elhagyni a remény, amely eddig éltette. Már kérdések sem terhelik gondolatait, mert feleslegesnek tartja. Tudja jól, hogy ilyen ősi és sötét mágiával szemben nincs semmi esélye.
Mozdulatlan hever ott és várja, hogy történjen valami, mert ez a tudatlanság lassacskán felborítja elméjének normális rendjét. Megtébolyodás határán imbolyog, de hirtelen megint hallja a lépteket, de most már nem érzi azt a bizonyos erőt. Testét annyira elhagyta az ereje, hogy már nem képes kihasználni elf vérének adottságait.
Ugyanaz a csuklyás alak tér vissza hozzá. Alaposan végigjárja kezeivel Elhia testét, mint ha egy elzsibbadt végtagot szeretne visszahúzni az életbe az ember. Az ifjú elf lány szólni szeretne, de szavai nem jutnak ki fejéből. Csupán ajkai nyílnak éppen hogy résnyire, de a hang bennakad. A rejtélyes idegen észreveszi a szándékot, de egy kézmozdulattal le is rendezi azt. A jéghideg, de puha kéz hozzá se ér Elhia szájához, hogy tudja, milyen is az valójában. A magatehetetlen teremtés kétségbeesett tekintettel bámulja a még mindig lepel mögé rejtőző alakot. Egy kicsi remény feléledt szívében, hátha képes rá hatni és pár szót tudnak majd váltani.
Ennek is csalódás a vége, hiszen egy emberrabló minek beszéljen az áldozatával? Csak megszerzi, ami neki kell és el is dobja a védtelen vad martalékát.*
A kétségbeesés határán lévő lányt kezdi elhagyni a remény, amely eddig éltette. Már kérdések sem terhelik gondolatait, mert feleslegesnek tartja. Tudja jól, hogy ilyen ősi és sötét mágiával szemben nincs semmi esélye.
Mozdulatlan hever ott és várja, hogy történjen valami, mert ez a tudatlanság lassacskán felborítja elméjének normális rendjét. Megtébolyodás határán imbolyog, de hirtelen megint hallja a lépteket, de most már nem érzi azt a bizonyos erőt. Testét annyira elhagyta az ereje, hogy már nem képes kihasználni elf vérének adottságait.
Ugyanaz a csuklyás alak tér vissza hozzá. Alaposan végigjárja kezeivel Elhia testét, mint ha egy elzsibbadt végtagot szeretne visszahúzni az életbe az ember. Az ifjú elf lány szólni szeretne, de szavai nem jutnak ki fejéből. Csupán ajkai nyílnak éppen hogy résnyire, de a hang bennakad. A rejtélyes idegen észreveszi a szándékot, de egy kézmozdulattal le is rendezi azt. A jéghideg, de puha kéz hozzá se ér Elhia szájához, hogy tudja, milyen is az valójában. A magatehetetlen teremtés kétségbeesett tekintettel bámulja a még mindig lepel mögé rejtőző alakot. Egy kicsi remény feléledt szívében, hátha képes rá hatni és pár szót tudnak majd váltani.
Ennek is csalódás a vége, hiszen egy emberrabló minek beszéljen az áldozatával? Csak megszerzi, ami neki kell és el is dobja a védtelen vad martalékát.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-19 00:10:20
Üzenet elküldve: 2012-12-19 00:10:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Szenvtelen arccal halad előre a jéghideg folyékony közegben miközben igyekszik nem találgatni, mi lehet az alagút túloldalán és nem gondolni arra, mit tettek kedvesével. "Mindenfelé elágazás. Összpontosítanom kell, ha nem szeretném eltéveszteni a kiutat" - emlékezteti magát. Levegője fogytán, s a fagypont körüli hőmérséklet miatt végtagjai is zsibbadásnak indulnak.
Ifjú tanoncként rendszeresen részt vett a helyi úszóversenyeken, ahol rendre előkelő helyezéseket ért el. Ez a fajta testmozgás nem csak külsejére volt jó hatással: csak ezekben a röpke órákban tudta rendesen kikapcsolni elméje állandóan zakatoló fogaskerekeit, hogy átadhassa tudatát a lelki csend varázslatos ölelésének.
Most, hogy sasszemén és izmain kívül nincs szüksége semmire, eszébe jut egy vers, amit egy gigászi fa megmászása után írt:
'Tovaszáll a lelkemet szorító bűvös kényszer
Mely hajt egyre szakadatlan
Nyugalom csillan meg előttem, mint drága ékszer
Szoronganom alaptalan
Szünetel a tüzes vágy, hogy kutassak, tervezzek
Terheim hegye távol jár
Itt ülök a magas fán, a mélységgel szemezek
Pihen az elmém - rászolgált...'*
*Jobbra egy halvány fénycsóvát fél felfedezni az elf. Szemügyre veszi az elágazás ezen útját, és megnyugodva konstatálja, hogy ez a járat enyhén emelkedik. Wraeco eddigi kitartó, ütemes mozdulatai után erősebb tempóba kezd, minden izma megfeszül, csak is a cél lebeg a szeme előtt. "Nincs messze a vízfelszín, mindjárt feljutok" - biztatja magát. Ahogy halad felfelé, egyre világosabb minden, míg néhány karcsapással és egy nagy rúgással később - egy delfinéhez hasonló sebességgel - ugrik ki a víz felszínére, hogy minél előbb szétáradjon benne az éltető oxigén. Egy fél percig csak a levegővétellel törődik, majd végre körbepillant, és az ámulattól leesik az álla: egy jégkristály-barlangba került.*
Ifjú tanoncként rendszeresen részt vett a helyi úszóversenyeken, ahol rendre előkelő helyezéseket ért el. Ez a fajta testmozgás nem csak külsejére volt jó hatással: csak ezekben a röpke órákban tudta rendesen kikapcsolni elméje állandóan zakatoló fogaskerekeit, hogy átadhassa tudatát a lelki csend varázslatos ölelésének.
Most, hogy sasszemén és izmain kívül nincs szüksége semmire, eszébe jut egy vers, amit egy gigászi fa megmászása után írt:
'Tovaszáll a lelkemet szorító bűvös kényszer
Mely hajt egyre szakadatlan
Nyugalom csillan meg előttem, mint drága ékszer
Szoronganom alaptalan
Szünetel a tüzes vágy, hogy kutassak, tervezzek
Terheim hegye távol jár
Itt ülök a magas fán, a mélységgel szemezek
Pihen az elmém - rászolgált...'*
*Jobbra egy halvány fénycsóvát fél felfedezni az elf. Szemügyre veszi az elágazás ezen útját, és megnyugodva konstatálja, hogy ez a járat enyhén emelkedik. Wraeco eddigi kitartó, ütemes mozdulatai után erősebb tempóba kezd, minden izma megfeszül, csak is a cél lebeg a szeme előtt. "Nincs messze a vízfelszín, mindjárt feljutok" - biztatja magát. Ahogy halad felfelé, egyre világosabb minden, míg néhány karcsapással és egy nagy rúgással később - egy delfinéhez hasonló sebességgel - ugrik ki a víz felszínére, hogy minél előbb szétáradjon benne az éltető oxigén. Egy fél percig csak a levegővétellel törődik, majd végre körbepillant, és az ámulattól leesik az álla: egy jégkristály-barlangba került.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-14 15:07:30
Üzenet elküldve: 2012-12-14 15:07:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Ketten a sebesültekkel foglalkoznak, míg a harmadik harcos rettegve nézi az íjász és az ork közötti összecsapást. Mikor már igencsak közel kerül a zöld lény a nomádhoz, a nyilak eltalálják. Az első nyaktájon, míg a másik fejen. A hatalmas teremtmény pillanatok alatt zuhan a földre, egész testével a rönkre dőlve, tovább fokozva a Borsovád lábán lévő terhelést. Az ork teste elfedi a férfiét, így nehezen hallja meg a kiáltást, mely az ő nevét hangoztatja.*
- Borsovád! *hallatszik Xeg hangja is. Hirtelen a felette lévő test mozogni kezd, majd le is kerül róla, két társa által. A holtat megragadták és úgy vitték odébb. A nomád ekkor azonban láthatja, hogy a nyíl vége, mely elvileg nem sebezne, mellkasába állt. A hegyes fele letört, s az orkban maradt, de így is elég kellemetlen érzés a jelenlegi helyzet. Amint a zöld alak lekerül róla, a farönktől is megszabadulnak végtagjai hamarosan.*
- Üssétek le! *hallatszik egy parancs. A nomád ezek után hamarost nem lát mást, csak sötétséget.
Mikor kinyitja szemeit, egy számára ismeretlen helyen ébred. Tagjai sajognak, mellkasa szúr egy kicsit, de határozottan életben van. Erről az enyhe fájdalom is tanúskodik. Ha szétnéz, maga mellett láthat még két sebesültet, s néhány sürgő-forgó személyt. Egy új, rögtönzött táborban van. Egy ismerős alak sétál oda hozzá. Személye nem más, mint Xeg.*
- Ideje volt magadhoz térned, álomszuszék! *vigyorogja, s kezét nyújtja a nomád felé, hogy felsegítse.*
- Kérsz valamit?
*Ketten a sebesültekkel foglalkoznak, míg a harmadik harcos rettegve nézi az íjász és az ork közötti összecsapást. Mikor már igencsak közel kerül a zöld lény a nomádhoz, a nyilak eltalálják. Az első nyaktájon, míg a másik fejen. A hatalmas teremtmény pillanatok alatt zuhan a földre, egész testével a rönkre dőlve, tovább fokozva a Borsovád lábán lévő terhelést. Az ork teste elfedi a férfiét, így nehezen hallja meg a kiáltást, mely az ő nevét hangoztatja.*
- Borsovád! *hallatszik Xeg hangja is. Hirtelen a felette lévő test mozogni kezd, majd le is kerül róla, két társa által. A holtat megragadták és úgy vitték odébb. A nomád ekkor azonban láthatja, hogy a nyíl vége, mely elvileg nem sebezne, mellkasába állt. A hegyes fele letört, s az orkban maradt, de így is elég kellemetlen érzés a jelenlegi helyzet. Amint a zöld alak lekerül róla, a farönktől is megszabadulnak végtagjai hamarosan.*
- Üssétek le! *hallatszik egy parancs. A nomád ezek után hamarost nem lát mást, csak sötétséget.
Mikor kinyitja szemeit, egy számára ismeretlen helyen ébred. Tagjai sajognak, mellkasa szúr egy kicsit, de határozottan életben van. Erről az enyhe fájdalom is tanúskodik. Ha szétnéz, maga mellett láthat még két sebesültet, s néhány sürgő-forgó személyt. Egy új, rögtönzött táborban van. Egy ismerős alak sétál oda hozzá. Személye nem más, mint Xeg.*
- Ideje volt magadhoz térned, álomszuszék! *vigyorogja, s kezét nyújtja a nomád felé, hogy felsegítse.*
- Kérsz valamit?
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-11 10:18:59
Üzenet elküldve: 2012-12-11 10:18:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* Borsovádot meglepi a történések áradata. Az orkot eltalálja kétszer is. A lény dühében egy farönköt lódít felé, ami nem kellemes nomádunk számára. Lábát a farönk m,aga alá temeti. Íjászunk jól bírja a fájdalmat és próbál kiszabadulni a rönk alól, de látja, hogy közelít felé a magas zöld ork mérges arccal. " Ez így nem lesz jó."
- Gyere, most megkapod a magadét!
* A fekvő íjász épp hergeli a támadóját. Íját kezébe veszi és a nyílvesszőt az idegre csúsztatja, majd lő az ork felé. Bízik tudásában, hiszen jól céloz és kihasználja ellenfele dühét, amitől az nem fog gondolkodni. Fej magasságban küldi a nyílvesszőt, majd még egyet küld, hogy biztosra menjen. Ha egyik sem találna célba, akkor a lábát próbálja kimenekíteni a fa alól. Ha az ork felette áll, akkor fokosát kiveszi és combon csapja az orkot, hogy átvágja a belső artériát. Egy fokosnál ez mindennapos dolog.*
* Borsovádot meglepi a történések áradata. Az orkot eltalálja kétszer is. A lény dühében egy farönköt lódít felé, ami nem kellemes nomádunk számára. Lábát a farönk m,aga alá temeti. Íjászunk jól bírja a fájdalmat és próbál kiszabadulni a rönk alól, de látja, hogy közelít felé a magas zöld ork mérges arccal. " Ez így nem lesz jó."
- Gyere, most megkapod a magadét!
* A fekvő íjász épp hergeli a támadóját. Íját kezébe veszi és a nyílvesszőt az idegre csúsztatja, majd lő az ork felé. Bízik tudásában, hiszen jól céloz és kihasználja ellenfele dühét, amitől az nem fog gondolkodni. Fej magasságban küldi a nyílvesszőt, majd még egyet küld, hogy biztosra menjen. Ha egyik sem találna célba, akkor a lábát próbálja kimenekíteni a fa alól. Ha az ork felette áll, akkor fokosát kiveszi és combon csapja az orkot, hogy átvágja a belső artériát. Egy fokosnál ez mindennapos dolog.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-11 00:58:46
Üzenet elküldve: 2012-12-11 00:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*"Hideg van. Kemény és hideg."
Nincs magánál, de gondolatai még mindig cikáznak fejében és valamilyen szinten érzi, hogy mi történik a teste közelében.
Pontosan tudja, hogy valami keményen és hidegen fekszik, de mozdulni nem bír. Az álma fogságába esett. Tudata szabadulni próbál, ellenben valami titokzatos erő nem engedi, hogy magához térhessen.
"Valaki vagy valami hozzám ért." Borzong végig szinte élettelen teste.
"Ki lehet az és mi a célja velem?"
Vetődnek fel benne megszokott kérdései, de válasz nem érkezik rájuk. Az álmában máshogy telik az idő, így ha akarná, se tudná megsaccolni, hogy milyen messze kerülhetett az ijesztő tótól.
Idő múltával ismét érzi, hogy lehelyezik valahova, azonban ez már cseppet sem kemény és hideg. Ekkor már érzi csillapodni az ismeretlen erő forrását és lassan ki tudja nyitni résnyire égszínkék szemeit.
A beszéd még nem az erőssége ezért nem is erőlteti. Lomhán körbetekintve, ameddig a szemeit el tudja fordítani, megpróbálja megismerni a helyet ahova hozta valaki vagy valami.
Egy bordó színű dunyha jellegű leplen hever mozdulatlanul. Szőkülő haja buja növényzetként borítja be a puffadt párna nagy részét. Teste kissé kitekeredve helyezkedik el. A hátán fekszik. Kezei a jobbra billentett feje mellett pihennek kétoldalt. Csípője is jobbra tekeredve határozza meg testének többi végtagjának elhelyezkedését. Lábai kissé fel vannak húzva szorosan egymás mellett.
Nem lát senkit se maga körül, de kezdi visszanyerni teste felett az uralmat.
Tekintetét az ujjaira irányítja, amiket, lassan de biztosan meg tud mozdítani. Igaz, hogy erőtlenül, de már ez is haladás.
Egyszer csak egy csuklyás alakot pillant meg a homályban, ahogyan egyre csak közeledik felé kopogó léptekkel.
"Őt érezhettem. Megismerem ezt a kisugárzást. Ő követett bennünket."
Teste hirtelen ismét megdermed így védekezni se tud az ellen, hogy az ismeretlen alak sebet ejtsen rajta.
Fogai összeszorulnak, mivel érzi és látja is a tenyerébe mélyedő pengét és vérének bíbor patakzását, ami egy fából készült edényben összegyűlik.
A legnagyobb meglepetést mégis csak az okozza, hogy a tőr használójának nagyon nőies kézfeje van. A fájdalom közepette Elhiának ez az apróság szemet szúrt.
"Ismerős ez a csuha." Méri végig dermedten a mellette álló alakot. "A szent papjaink hordtak hasonlókat, de ők kihaltak. Nem hiszem, hogy túlélték a nagy üldözést. Vajon ez a lény itt mellettem közülük való? Élő, avagy holt?"
Miközben próbálja összeszedni régi emlékeit az ismeretlen, ujját végighúzza az Elhia kezén ejtett seben, ami nyomban begyógyul nyom nélkül, majd a lány homlokára kezd rajzolni valamit vöröslő vérével, amit a tálkába gyűjtött. Ekkor Elhia ismét eszméletét veszti.
Mikor ismét magához tér, rémülten veszi tudomásul, hogy megszabadították teljes ruházatától és mindenféle ismeretlen, de mégis ismerős jelek borítják be testét.
Mozdulni próbál, ami egy ideig sikerül is, de hamar rájön, hogy hiába nyerte vissza teste felett az uralmat, kezei le lettek kötözve a feje felett. Felpillant rájuk, hátha könnyebben rájön, miként szabadulhat, de teste ismét megborzong a látványtól. Kötöző eszközt nem lát, de keze mégse mozdul el.
"Mit tett velem az az alak?" Félelem uralkodik el megint rajta. Nem érti, és nem is bírja felfogni, hogy ilyen hogyan lehetséges. Ekkor jut eszébe, hogy lábairól is megbizonyosodjon.
Megnyugtatásképpen, azok megfelelően használható állapotban vannak, de azokon még, mint ha befejezetlen lenne az írás.
"Ez lehet a kulcs!" Próbálja megnyalni a kezén lévő jelek egyikét, de amint nyelvének helye megérinti a vérrel festett szimbólumot, Elhia ismét transzba esik és elájul. "Sötét varázslat"*
Nincs magánál, de gondolatai még mindig cikáznak fejében és valamilyen szinten érzi, hogy mi történik a teste közelében.
Pontosan tudja, hogy valami keményen és hidegen fekszik, de mozdulni nem bír. Az álma fogságába esett. Tudata szabadulni próbál, ellenben valami titokzatos erő nem engedi, hogy magához térhessen.
"Valaki vagy valami hozzám ért." Borzong végig szinte élettelen teste.
"Ki lehet az és mi a célja velem?"
Vetődnek fel benne megszokott kérdései, de válasz nem érkezik rájuk. Az álmában máshogy telik az idő, így ha akarná, se tudná megsaccolni, hogy milyen messze kerülhetett az ijesztő tótól.
Idő múltával ismét érzi, hogy lehelyezik valahova, azonban ez már cseppet sem kemény és hideg. Ekkor már érzi csillapodni az ismeretlen erő forrását és lassan ki tudja nyitni résnyire égszínkék szemeit.
A beszéd még nem az erőssége ezért nem is erőlteti. Lomhán körbetekintve, ameddig a szemeit el tudja fordítani, megpróbálja megismerni a helyet ahova hozta valaki vagy valami.
Egy bordó színű dunyha jellegű leplen hever mozdulatlanul. Szőkülő haja buja növényzetként borítja be a puffadt párna nagy részét. Teste kissé kitekeredve helyezkedik el. A hátán fekszik. Kezei a jobbra billentett feje mellett pihennek kétoldalt. Csípője is jobbra tekeredve határozza meg testének többi végtagjának elhelyezkedését. Lábai kissé fel vannak húzva szorosan egymás mellett.
Nem lát senkit se maga körül, de kezdi visszanyerni teste felett az uralmat.
Tekintetét az ujjaira irányítja, amiket, lassan de biztosan meg tud mozdítani. Igaz, hogy erőtlenül, de már ez is haladás.
Egyszer csak egy csuklyás alakot pillant meg a homályban, ahogyan egyre csak közeledik felé kopogó léptekkel.
"Őt érezhettem. Megismerem ezt a kisugárzást. Ő követett bennünket."
Teste hirtelen ismét megdermed így védekezni se tud az ellen, hogy az ismeretlen alak sebet ejtsen rajta.
Fogai összeszorulnak, mivel érzi és látja is a tenyerébe mélyedő pengét és vérének bíbor patakzását, ami egy fából készült edényben összegyűlik.
A legnagyobb meglepetést mégis csak az okozza, hogy a tőr használójának nagyon nőies kézfeje van. A fájdalom közepette Elhiának ez az apróság szemet szúrt.
"Ismerős ez a csuha." Méri végig dermedten a mellette álló alakot. "A szent papjaink hordtak hasonlókat, de ők kihaltak. Nem hiszem, hogy túlélték a nagy üldözést. Vajon ez a lény itt mellettem közülük való? Élő, avagy holt?"
Miközben próbálja összeszedni régi emlékeit az ismeretlen, ujját végighúzza az Elhia kezén ejtett seben, ami nyomban begyógyul nyom nélkül, majd a lány homlokára kezd rajzolni valamit vöröslő vérével, amit a tálkába gyűjtött. Ekkor Elhia ismét eszméletét veszti.
Mikor ismét magához tér, rémülten veszi tudomásul, hogy megszabadították teljes ruházatától és mindenféle ismeretlen, de mégis ismerős jelek borítják be testét.
Mozdulni próbál, ami egy ideig sikerül is, de hamar rájön, hogy hiába nyerte vissza teste felett az uralmat, kezei le lettek kötözve a feje felett. Felpillant rájuk, hátha könnyebben rájön, miként szabadulhat, de teste ismét megborzong a látványtól. Kötöző eszközt nem lát, de keze mégse mozdul el.
"Mit tett velem az az alak?" Félelem uralkodik el megint rajta. Nem érti, és nem is bírja felfogni, hogy ilyen hogyan lehetséges. Ekkor jut eszébe, hogy lábairól is megbizonyosodjon.
Megnyugtatásképpen, azok megfelelően használható állapotban vannak, de azokon még, mint ha befejezetlen lenne az írás.
"Ez lehet a kulcs!" Próbálja megnyalni a kezén lévő jelek egyikét, de amint nyelvének helye megérinti a vérrel festett szimbólumot, Elhia ismét transzba esik és elájul. "Sötét varázslat"*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-10 01:01:26
Üzenet elküldve: 2012-12-10 01:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Az elf pislog néhányat, hogy a tekintete előtti homály tovatűnjön, majd riadtan fordul körbe kedvese után kutatva. Szemei rémülten akadnak meg a víz színére felbukkanó apró buborékokon: "Elhia beleesett! Ki kell hoznom őt!" Habozás nélkül beleveti magát a vízbe, de elszántsága hamar alábbhagy, mikor beléhasít a tudat: nem tud úszni. Görcsösen kapálódzik izmos karjaival, míg végül megkapaszkodik egy sziklacsúcsban. "Hogy lehet ez?! Hiszen eddig semmi problémám sem volt a vízben való közlekedéssel!" - gondolja kétségbeesetten. Tudja, hogy a helyzetet csak is higgadtsággal lehet kezelni, ezért vesz néhány mély levegőt, és igyekszik kizárni minden érzelmet elméjéből.
Fél perc meditációközeli idő eltöltése után nyugodtság járja át szellemét, és jóleső érzéssel konstatálja, hogy a szorongó érzés múlófélben van. "Elhia!" - tolakodik be nyomban kedvese sziluettje elméjébe, s Wraeco - egy nagy levegővétel után - habozás nélkül a tó színe alá merül.
Egy tucat karcsapással később el is éri a tó fenekét, de sehol sem találja egyetlen kedvesét. A víz tiszta, elég messzire ellát benne, azonban nem véli felfedezni Elhia csodaszép kontúrját a meder alján. "Talán felúszott, míg lejöttem érte." Wraeco elrugaszkodik, és néhány pillanat múlva ki is bukkan feje a vízből. Körbepillant, de Elhiát most sem látja. "Hol lehet?" - gondolja kissé aggódva. "Nagy baja biztos nem esett, akkor ott feküdne lent élettelenül" - nyugtatja magát egy nem éppen békés gondolattal. Egy pillanatra az is felötlik benne, talán a lány nem is esett a vízbe, csak tévképzet szüleménye az egész. Már épp kiáltana társa után, mikor - agyának beolajozatlan fogaskerekei végre elindulnak - eszébe jut egy valószínűbb magyarázat. "Elhiát elrabolták! Ezért nincs meg a teste. Jobb is, ha nem hívom fel magamra a figyelmet." Ismét alámerül a vízben. Amíg Elhia időleges lentlétére utaló nyomok után kutat, némán ostorozza magát, amiért ennyire lassan jutnak eszébe a dolgok. "Valami valóban van a levegőben, ami ennyire hatással van rám" - gondolja. "Ránk" - teszi hozzá, mikor eszébe jut kedvese hirtelen merülése.
Miközben elmélkedik, ujjaival céltalanul simogatja a tó fenekét, ám hirtelen megérez valami vékony, kissé kemény tárgyat. Megragadja, és ahogy rápillant, egyből végigfut testén a megkönnyebbülés érzése. "Ez Elhia ezüst nyaklánca! De hogy vihették el innen, és ami ennél még fontosabb: miért? Talán veszélyeztetve érezték magukat az itteniek? Pedig a vízesés mögötti vájatban nem találtam senkit sem" - morfondírozik, majd ismét felbukkan egy néhány levegővétel erejéig.
Hűvös szellő süvít végig, amitől kirázza Wraecot a hideg. Felhúzza magát, körbepillant, de nem lát semmilyen nyomot a földben a sajátjukon kívül. "Merre vihették? Hiszen fölhozták, és elindultak valamerre!" - gondolja, majd elméjébe furakodik egy idősebb tanára beszédének egy idevágó részlete: '...néha azon megfontolásból nem fogadunk el bizonyos tényeket, amiért a tény létezésének valószínűsége igencsak csekély. Ezen gondolat jónéhányszor hozott már bajt nagy elmékre is egyaránt, ezért óva intelek titeket, hogy ezen hibát ti is elkövessétek...' "Egyszerű! Ha nem fent, hát lent!" - hasít elméjébe a felismerés, és - immáron harmadjára - a jéghideg vízbe veti magát.
Pillanatok alatt leér, és egy megérzés alapján balra veszi az irányt. Féltucat karcsapás után meg is találja, amit keresett: az ifjú elf egy víz alatti alagúttal néz farkasszemet. Nagyot dobban szíve, mikor beigazolódik elmélete. "Elhia él, bár biztos nincs jó kezekben. Ezen szerencsére tudok változtatni" - gondolja elszántan Wraeco, és magabiztosan beúszik az alagút homályába.*
Fél perc meditációközeli idő eltöltése után nyugodtság járja át szellemét, és jóleső érzéssel konstatálja, hogy a szorongó érzés múlófélben van. "Elhia!" - tolakodik be nyomban kedvese sziluettje elméjébe, s Wraeco - egy nagy levegővétel után - habozás nélkül a tó színe alá merül.
Egy tucat karcsapással később el is éri a tó fenekét, de sehol sem találja egyetlen kedvesét. A víz tiszta, elég messzire ellát benne, azonban nem véli felfedezni Elhia csodaszép kontúrját a meder alján. "Talán felúszott, míg lejöttem érte." Wraeco elrugaszkodik, és néhány pillanat múlva ki is bukkan feje a vízből. Körbepillant, de Elhiát most sem látja. "Hol lehet?" - gondolja kissé aggódva. "Nagy baja biztos nem esett, akkor ott feküdne lent élettelenül" - nyugtatja magát egy nem éppen békés gondolattal. Egy pillanatra az is felötlik benne, talán a lány nem is esett a vízbe, csak tévképzet szüleménye az egész. Már épp kiáltana társa után, mikor - agyának beolajozatlan fogaskerekei végre elindulnak - eszébe jut egy valószínűbb magyarázat. "Elhiát elrabolták! Ezért nincs meg a teste. Jobb is, ha nem hívom fel magamra a figyelmet." Ismét alámerül a vízben. Amíg Elhia időleges lentlétére utaló nyomok után kutat, némán ostorozza magát, amiért ennyire lassan jutnak eszébe a dolgok. "Valami valóban van a levegőben, ami ennyire hatással van rám" - gondolja. "Ránk" - teszi hozzá, mikor eszébe jut kedvese hirtelen merülése.
Miközben elmélkedik, ujjaival céltalanul simogatja a tó fenekét, ám hirtelen megérez valami vékony, kissé kemény tárgyat. Megragadja, és ahogy rápillant, egyből végigfut testén a megkönnyebbülés érzése. "Ez Elhia ezüst nyaklánca! De hogy vihették el innen, és ami ennél még fontosabb: miért? Talán veszélyeztetve érezték magukat az itteniek? Pedig a vízesés mögötti vájatban nem találtam senkit sem" - morfondírozik, majd ismét felbukkan egy néhány levegővétel erejéig.
Hűvös szellő süvít végig, amitől kirázza Wraecot a hideg. Felhúzza magát, körbepillant, de nem lát semmilyen nyomot a földben a sajátjukon kívül. "Merre vihették? Hiszen fölhozták, és elindultak valamerre!" - gondolja, majd elméjébe furakodik egy idősebb tanára beszédének egy idevágó részlete: '...néha azon megfontolásból nem fogadunk el bizonyos tényeket, amiért a tény létezésének valószínűsége igencsak csekély. Ezen gondolat jónéhányszor hozott már bajt nagy elmékre is egyaránt, ezért óva intelek titeket, hogy ezen hibát ti is elkövessétek...' "Egyszerű! Ha nem fent, hát lent!" - hasít elméjébe a felismerés, és - immáron harmadjára - a jéghideg vízbe veti magát.
Pillanatok alatt leér, és egy megérzés alapján balra veszi az irányt. Féltucat karcsapás után meg is találja, amit keresett: az ifjú elf egy víz alatti alagúttal néz farkasszemet. Nagyot dobban szíve, mikor beigazolódik elmélete. "Elhia él, bár biztos nincs jó kezekben. Ezen szerencsére tudok változtatni" - gondolja elszántan Wraeco, és magabiztosan beúszik az alagút homályába.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-09 16:59:18
Üzenet elküldve: 2012-12-09 16:59:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*A nomád első lövése az ork mozgása végett, annak felkarjába fúródik. A teremtmény felüvölt, hatalmas fegyverét elejti, csakhogy pont a pillanatokra ledermedt vezető felett, ki hirtelen nem tudja felfogni a gyorsan lezajló eseményeket. Őt Xeg gyors közbeavatkozása menti meg, mert a férfi odébb löki felettesét. Egyiküknek sem esett baja, ennek hála. Vagy talán mégis? A földet éréskor vörös csík jelzi a vezér és alattvalója csúszását. A forrása viszont még nem látható. A nő összeszorított fogakkal és szemekkel fekszik tétlenül.*
- Főnök! *kiált fel Xeg. Ekkor újabb morgás hallatszik. A nomád második lövése célt tévesztett, a harmadik viszont betalált, ennek köszönhető a nagy üvöltés. A zöld bőrű lény most már sántán és fél karral próbál meg küzdeni. A nemrégiben ülésre használt farönköt kapja fel és kezdi el lengetni. Azt hamarost elengedi, a rönk pedig a levegőben pörögve közelít az íjászhoz, s el is találja őt, lábát maga alá temetve. A nagydarab lény, ezek után gyors csörtetésbe kezd, már ami állapotához mérten megengedhető. Lépteit egyenesen Borsovád felé szedi. A többiek ijedten állnak, vagy a sebesült nő, vagy az alvezér körül, esetlegesen csak a bokorban bújva, mert hirtelen eszébe jutott, hogy meg is hallhat. A nomád most úgy tűnik, hogy magára maradt.*
*A nomád első lövése az ork mozgása végett, annak felkarjába fúródik. A teremtmény felüvölt, hatalmas fegyverét elejti, csakhogy pont a pillanatokra ledermedt vezető felett, ki hirtelen nem tudja felfogni a gyorsan lezajló eseményeket. Őt Xeg gyors közbeavatkozása menti meg, mert a férfi odébb löki felettesét. Egyiküknek sem esett baja, ennek hála. Vagy talán mégis? A földet éréskor vörös csík jelzi a vezér és alattvalója csúszását. A forrása viszont még nem látható. A nő összeszorított fogakkal és szemekkel fekszik tétlenül.*
- Főnök! *kiált fel Xeg. Ekkor újabb morgás hallatszik. A nomád második lövése célt tévesztett, a harmadik viszont betalált, ennek köszönhető a nagy üvöltés. A zöld bőrű lény most már sántán és fél karral próbál meg küzdeni. A nemrégiben ülésre használt farönköt kapja fel és kezdi el lengetni. Azt hamarost elengedi, a rönk pedig a levegőben pörögve közelít az íjászhoz, s el is találja őt, lábát maga alá temetve. A nagydarab lény, ezek után gyors csörtetésbe kezd, már ami állapotához mérten megengedhető. Lépteit egyenesen Borsovád felé szedi. A többiek ijedten állnak, vagy a sebesült nő, vagy az alvezér körül, esetlegesen csak a bokorban bújva, mert hirtelen eszébe jutott, hogy meg is hallhat. A nomád most úgy tűnik, hogy magára maradt.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-12-05 10:02:05
Üzenet elküldve: 2012-12-05 10:02:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* Borsovád nézi, a történéseket, és meglepődik az orkon. Ritkán lát ilyen behemót lényt, aki ennyire érző szívű. A nőn is megakad a szeme, aki elakarja látni a fogva tartója sérülését. " Gyönyörű gesztus." A történések hirtelen megváltoznak. Az ork dühbe gurul és felemeli fegyverét, amivel a nőhöz közelít, hogy lecsapja. Nomádunk céloz és útjára engedi az első nyílvesszőt, amit az ork fegyvertartó kezébe akar lőni. Előhúz gyorsan egy másikat, amivel török irányába küldi és mivel a nomádunk törzsében 3 az igazság ezért egy harmadik nyílvesszőt is elereszt comb tájékára, hogy jó helyre essen az ork. Ez a történés pár másodperc alatt zajlik le. Nomádunk jól képzet íjával. Reméli a többiek sem tétlenkednek. *
* Borsovád nézi, a történéseket, és meglepődik az orkon. Ritkán lát ilyen behemót lényt, aki ennyire érző szívű. A nőn is megakad a szeme, aki elakarja látni a fogva tartója sérülését. " Gyönyörű gesztus." A történések hirtelen megváltoznak. Az ork dühbe gurul és felemeli fegyverét, amivel a nőhöz közelít, hogy lecsapja. Nomádunk céloz és útjára engedi az első nyílvesszőt, amit az ork fegyvertartó kezébe akar lőni. Előhúz gyorsan egy másikat, amivel török irányába küldi és mivel a nomádunk törzsében 3 az igazság ezért egy harmadik nyílvesszőt is elereszt comb tájékára, hogy jó helyre essen az ork. Ez a történés pár másodperc alatt zajlik le. Nomádunk jól képzet íjával. Reméli a többiek sem tétlenkednek. *
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-30 14:00:06
Üzenet elküldve: 2012-11-30 14:00:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Miközben Borsovád az embereket csitítgatja, a kis réten tovább folynak az események. Az ork felpattan, majd ide-oda kezd járkálni, láthatóan idegesen.*
- Mit akarsz elérni azzal, hogy idehoztál minket? Mit akarsz elérni azzal, hogy beszélgetünk? *kérdi határozott hangon a hármas női tagja. Az ork megáll és rá néz, a nőszemély pedig feláll és közelebb lép hozzá.*
- Turok... igaz? Miben tudnánk mi segíteni? Nem tudunk egymás mellett megférni? Vagy... akár csatlakozhatsz is hozzánk. Légy tagja a családunknak! *mondja kedvesen. Hangja tényleg kedves, mi egészen furcsa. A zöldbőrűt mintha elérték volna a szavak. Képe meggyötörté válik és egy lépést közeledik a vezér felé. A háttérből látni, hogy az alvezér megmoccan. Úgy tűnik aggódik felettese miatt és ezt szavakkal is kifejezi, mikor óvatosságra inti a nőt.*
- Én leni család... Én leni... család? *kérdi értetlenül az ork. Tesz még egy lépést a másik felé, majd megáll. Hatalmas fegyverét továbbra is húzza maga után. Hirtelen térdre esik, majd mintha könnyezne. Úgy tűnik a vadállat megszelídült. A vezér oda sétál mellé, kezét pedig a szörnyeteg vállára teszi.*
- Először el kell látnunk a sebed. *suttogja halkan. A teremtmény némán bólint. A nő hátat fordít, hogy visszamenjen köpenyükért, hogy azt majd használja kötszernek. Amint megtesz néhány lépést, a fenevad hirtelen megvadul. Fegyverét a magasba emeli, s dühöngő léptekkel iramodik meg fogja felé.*
- Én nem leni család. Én ölni ti, hogy élni béke! Amíg leni itt, én nem leni nyugalom. *üvölti. Fegyverét magasba emelve lecsapni készül a dermedten álló vezérre. A nő elkerekedett szemekkel figyeli támadóját, belenyugodva, hogy már nem menekülhet, ha valaki nem segít rajta.*
*Miközben Borsovád az embereket csitítgatja, a kis réten tovább folynak az események. Az ork felpattan, majd ide-oda kezd járkálni, láthatóan idegesen.*
- Mit akarsz elérni azzal, hogy idehoztál minket? Mit akarsz elérni azzal, hogy beszélgetünk? *kérdi határozott hangon a hármas női tagja. Az ork megáll és rá néz, a nőszemély pedig feláll és közelebb lép hozzá.*
- Turok... igaz? Miben tudnánk mi segíteni? Nem tudunk egymás mellett megférni? Vagy... akár csatlakozhatsz is hozzánk. Légy tagja a családunknak! *mondja kedvesen. Hangja tényleg kedves, mi egészen furcsa. A zöldbőrűt mintha elérték volna a szavak. Képe meggyötörté válik és egy lépést közeledik a vezér felé. A háttérből látni, hogy az alvezér megmoccan. Úgy tűnik aggódik felettese miatt és ezt szavakkal is kifejezi, mikor óvatosságra inti a nőt.*
- Én leni család... Én leni... család? *kérdi értetlenül az ork. Tesz még egy lépést a másik felé, majd megáll. Hatalmas fegyverét továbbra is húzza maga után. Hirtelen térdre esik, majd mintha könnyezne. Úgy tűnik a vadállat megszelídült. A vezér oda sétál mellé, kezét pedig a szörnyeteg vállára teszi.*
- Először el kell látnunk a sebed. *suttogja halkan. A teremtmény némán bólint. A nő hátat fordít, hogy visszamenjen köpenyükért, hogy azt majd használja kötszernek. Amint megtesz néhány lépést, a fenevad hirtelen megvadul. Fegyverét a magasba emeli, s dühöngő léptekkel iramodik meg fogja felé.*
- Én nem leni család. Én ölni ti, hogy élni béke! Amíg leni itt, én nem leni nyugalom. *üvölti. Fegyverét magasba emelve lecsapni készül a dermedten álló vezérre. A nő elkerekedett szemekkel figyeli támadóját, belenyugodva, hogy már nem menekülhet, ha valaki nem segít rajta.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-27 01:28:32
Üzenet elküldve: 2012-11-27 01:28:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem vár a férfi indulására, hanem rögtön lépdelni kezd az általa jónak vélt irányba.
Olykor kicsit elbizonytalanodva pillant hátra társára, de tökéletesen leplezni tudja bizonytalanságát főleg a nem várt ölelés és kijelentés után. A lány szívét melegség tölti el a hallottak után és kissé elpirulva, kötekedően szól vissza.*
- Mertem remélni, hogy nem cserélsz el egy helybélivel.
*Elhia jót kuncog ezen, de végül rájön, hogy ez nem éppen volt jó vicc, mivel akármikor rájuk törhet az árny, akinek a jelenlétét még mindig érzi. Csak nem tudja, honnan fog előbukkanni.
"Nem szólok neki. Most olyan nyugodtnak tűnik."
Gondolatmenete után Wraeco rákezd monológjára. Ekkor bizonytalanodik el újra a lány.
"Valami nagyon nincs rendben ezzel a környékkel. Teljesen összezavarodtam és nem hagy nyugodni egy érzés. Nem lenne helyes itt maradni. Félek.. Félek."*
- Ha kedvesek a szavaim számodra akkor....
*Ekkor kedvese forró ajkai transzba ejtik, és végleg elveszti a fonalat. Egyik pillanatban még gondolataiba mélyülve próbálja összeszedni válaszát, a véget nem érő kérdés áradatra, következő pillanatban meg már az inge alá beférkőző férfias kezeket érzi simulni dús keblei felé.*
- De ez nem helyes..
*Nyögi ki szavait, de már nem tudja és nem is nagyon akarja megállítani a mozdulatsort. Mikor ismét a végeláthatatlan élvezet elhatalmasodik rajta, egy pillanatra elveszti eszméletét és elalélva hever a nedves fűben kedvese karjaiban, akinek hosszú barna haja lágyan omlik a lány egyes testrészeire.
Elhiát egy csók hozza vissza az erdő egyre csak zorduló világába.
"Micsoda leírhatatlan érzés." Nyugodtság árad a szinte ártatlan teremtésből. "Most a legerőszakosabb vadat is kezes báránnyá tudnám változtatni." Gondolja, de amint meghallja Wraec szavait, előző kellemetlen érzése ismét visszaköltözik testébe.
"Ennek nem lesz jó vége. Nem szabadna itt lennünk.Félek...Félek."
Érzékeli szerelme hozzá irányított szavait, de mégse tudja felfogni. Bábként mozdul a meginduló férfi után. Egy szót se szól, csupán félve pásztázza a köréjük tornyosuló sötétséget.
"Itt van. Ebben biztos vagyok. Egyre közelebb jön, de semmit nem látok."
Közelebb húzódik előtte menetelő társához és gyengéden átkarolja annak jobb karját.*
*Percek telnek el, és még mindig csak az egyre sűrűsödő növényzetben haladnak.
"Párásabb a levegő." Eszmél fel félelemmel átitatott gondolataiból.
Körbetekint. "Még mindig nem látom. Ahogy haladunk, egyre közelebbről érzem a jelenlétét. Vissza kellene fordulni."
Erősebben rászorít társa karjára. Ekkor veszi észre, hogy Wraec mint ha nem lenne önmaga. Elhomályosult szemeiben semmi fényt nem lát.*
- Kedvesem.
*Súgja neki, de nem kap választ.*
- Jól vagy? Vissza kellene fordulnunk.
*Újra próbál pár szót kicsikarni, de semmi válasz. Csak monoton módon haladnak előre.*
*Ismét percek telnek el és egy oázis szerű környezet tárul a szeme elé.
"Ez lenne az a szent hely? Minden úgy helyezkedik el, ahogyan Wraeco mondta. A vízesés a tóval. De mi lehet ez a nyugtalanító érzés. Olyan, mint ha itt lenne valaki vagy valami pontosan mögöttem." Félelem fogja el és megdermed teste. Időközben arra eszmél, hogy a tó előtt megállnak. Nem mer hátrafordulni, hogy megbizonyosodjon rossz érzéséről.
"Inkább a tudatlanság! Nem merek megfordulni. A testem nem válaszol. Mit tegyek? Mos ér véget az életem? Érzem! Itt van! Ne! Ne!"
Tiltakozna, de erős faként földbegyökerezett a lába. Tágra nyílt szemekkel áll arccal a víz felé. Hirtelen lesápad az egész lénye, de annyira még képes, hogy hasonló állapothoz közeli kedvesére még egy utolsót pillantson mielőtt a hátánál nyomást érezne és ájultan zuhanna bele a még sötétben is világosan fénylő vízbe. "Végem van. Innen már nincs visszaút. Ő győzött."*
Olykor kicsit elbizonytalanodva pillant hátra társára, de tökéletesen leplezni tudja bizonytalanságát főleg a nem várt ölelés és kijelentés után. A lány szívét melegség tölti el a hallottak után és kissé elpirulva, kötekedően szól vissza.*
- Mertem remélni, hogy nem cserélsz el egy helybélivel.
*Elhia jót kuncog ezen, de végül rájön, hogy ez nem éppen volt jó vicc, mivel akármikor rájuk törhet az árny, akinek a jelenlétét még mindig érzi. Csak nem tudja, honnan fog előbukkanni.
"Nem szólok neki. Most olyan nyugodtnak tűnik."
Gondolatmenete után Wraeco rákezd monológjára. Ekkor bizonytalanodik el újra a lány.
"Valami nagyon nincs rendben ezzel a környékkel. Teljesen összezavarodtam és nem hagy nyugodni egy érzés. Nem lenne helyes itt maradni. Félek.. Félek."*
- Ha kedvesek a szavaim számodra akkor....
*Ekkor kedvese forró ajkai transzba ejtik, és végleg elveszti a fonalat. Egyik pillanatban még gondolataiba mélyülve próbálja összeszedni válaszát, a véget nem érő kérdés áradatra, következő pillanatban meg már az inge alá beférkőző férfias kezeket érzi simulni dús keblei felé.*
- De ez nem helyes..
*Nyögi ki szavait, de már nem tudja és nem is nagyon akarja megállítani a mozdulatsort. Mikor ismét a végeláthatatlan élvezet elhatalmasodik rajta, egy pillanatra elveszti eszméletét és elalélva hever a nedves fűben kedvese karjaiban, akinek hosszú barna haja lágyan omlik a lány egyes testrészeire.
Elhiát egy csók hozza vissza az erdő egyre csak zorduló világába.
"Micsoda leírhatatlan érzés." Nyugodtság árad a szinte ártatlan teremtésből. "Most a legerőszakosabb vadat is kezes báránnyá tudnám változtatni." Gondolja, de amint meghallja Wraec szavait, előző kellemetlen érzése ismét visszaköltözik testébe.
"Ennek nem lesz jó vége. Nem szabadna itt lennünk.Félek...Félek."
Érzékeli szerelme hozzá irányított szavait, de mégse tudja felfogni. Bábként mozdul a meginduló férfi után. Egy szót se szól, csupán félve pásztázza a köréjük tornyosuló sötétséget.
"Itt van. Ebben biztos vagyok. Egyre közelebb jön, de semmit nem látok."
Közelebb húzódik előtte menetelő társához és gyengéden átkarolja annak jobb karját.*
*Percek telnek el, és még mindig csak az egyre sűrűsödő növényzetben haladnak.
"Párásabb a levegő." Eszmél fel félelemmel átitatott gondolataiból.
Körbetekint. "Még mindig nem látom. Ahogy haladunk, egyre közelebbről érzem a jelenlétét. Vissza kellene fordulni."
Erősebben rászorít társa karjára. Ekkor veszi észre, hogy Wraec mint ha nem lenne önmaga. Elhomályosult szemeiben semmi fényt nem lát.*
- Kedvesem.
*Súgja neki, de nem kap választ.*
- Jól vagy? Vissza kellene fordulnunk.
*Újra próbál pár szót kicsikarni, de semmi válasz. Csak monoton módon haladnak előre.*
*Ismét percek telnek el és egy oázis szerű környezet tárul a szeme elé.
"Ez lenne az a szent hely? Minden úgy helyezkedik el, ahogyan Wraeco mondta. A vízesés a tóval. De mi lehet ez a nyugtalanító érzés. Olyan, mint ha itt lenne valaki vagy valami pontosan mögöttem." Félelem fogja el és megdermed teste. Időközben arra eszmél, hogy a tó előtt megállnak. Nem mer hátrafordulni, hogy megbizonyosodjon rossz érzéséről.
"Inkább a tudatlanság! Nem merek megfordulni. A testem nem válaszol. Mit tegyek? Mos ér véget az életem? Érzem! Itt van! Ne! Ne!"
Tiltakozna, de erős faként földbegyökerezett a lába. Tágra nyílt szemekkel áll arccal a víz felé. Hirtelen lesápad az egész lénye, de annyira még képes, hogy hasonló állapothoz közeli kedvesére még egy utolsót pillantson mielőtt a hátánál nyomást érezne és ájultan zuhanna bele a még sötétben is világosan fénylő vízbe. "Végem van. Innen már nincs visszaút. Ő győzött."*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-26 22:58:48
Üzenet elküldve: 2012-11-26 22:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Wraeco elégedett mosollyal az arcán indul kedvese után. Ahogy elnézi az előtte menetelő formás, karcsú testet, hihetetlen vágyat érez rá, hogy ismét magához húzza Elhia forró testét, és érezze a lány finom illatát. Megszaporázza lépteit, hogy utolérje társát, majd hátul átöleli őt, s néhány szót suttog szíve választottjának apró füleibe:*
- Mindennél jobban szeretlek, és mindig veled leszek.
*Félórás nyugodt sétájuk után visszaérkeznek a kereszteződéshez. Bármennyire is szeretne szabadulni az erdőt körüllebegő ártó légkörtől, kíváncsi énje azonban egyre jobban kínozza őt. Átlagos esetben ilyenkor elrejtőzne elméje mélységeibe, s kizárna mindent és mindenkit gondolatmenetéből, de ahogy felidézi kedvese az elmúlt két napban mutatott gondoskodó ügyködését, valahogy még inkább közel érzi magát a lányhoz. "Ő ismer engem, és mégsem menekül el tőlem" - erre a gondolatra nagyot dobban az elf szíve. "Teljesen megbízom benne."
Megtorpan, s előbbi eszmefuttatásának eredményeképp Elhiához fordul.
- Úgy érzem maradnunk kell még az erdőben: ki kell derítenem, mi történik errefelé.
*Kezdi el megtárgyalni a lánnyal a továbbiakat, majd - mivel látja, hogy kedvese félbe kívánja szakítani őt - gyorsan folytatja mondandóját.*
- Miért vesztettem el az eszméletemet? Miért telnek itt gyorsabban az éjjelek, s nappalok? Vagy csak úgy tűnik számunkra? Kik és kiknek építették azt a szentélyt, és mi célból? Él errefelé valaki, vagy csak vadászni járnak erre Arthenior polgárai? Neked mi a véleményed? Gondolom te is kíváncsi vagy mindezekre.
*Most sokkal összeszedettebben sikerült összeszednie az erdő rejtelmeivel kapcsolatos kérdéseit, mint az előző nap. Magában már eldöntötte, hogy mindenképp visszamegy az építményhez, de kedvesét semmi esetre sem szeretné egyedül hagyni. Mielőtt Elhia válaszolni tudna bármit is a Wraeco által rázúdított kérdésekre, az elf odalép hozzá, s heves csókokkal halmozza el a lány finom kis ajkait; ennek következtében néhány pillanat múlva már az enyhén nedves fűben hever az összes holmijuk, s a szerelmes elf pár ismét élvezni kezdi egymás testi adottságainak élvezetes gyümölcsét.*
*Egy óra múlva Wraeco még megcsókolja egyszer kedvese mosolygós arcát, majd felkel és kirázza a barna üstökébe beférkőző faleveleket. Körbepillant, s kicsit meglepődve konstatálja, hogy a fák sötétebb árnyalatban pompáznak, mint mikor ideértek. Felnéz az égre: mindjárt naplemente. "De hiszen nemrég még dél volt!" A kedvesével eltöltött csodálatos idő azonban sikeresen lenyugtatta, így ezen misztériumot is kellő higgadtsággal tudja kezelni. Nem szól semmit megfigyeléséről a lánynak, akiről gyanítja, hogy most sem vette észre az erdőben és a városban múló idő sebessége közti érzékelhető különbséget.
Odafordul Elhiához, és halk, de határozott hangon így szól:*
- Meg kell látogatnunk a szentélyt, anélkül nem távozhatunk. Figyelni fogok rád, és te is legyél résen. Ha valamelyikünk egy kicsit is furcsán kezd el viselkedni, visszafordulunk.
*Látva kedvese tétova arckifejezését, hozzáteszi:*
- Nem kell félned semmitől, itt vagyok veled. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen.
- Mindennél jobban szeretlek, és mindig veled leszek.
*Félórás nyugodt sétájuk után visszaérkeznek a kereszteződéshez. Bármennyire is szeretne szabadulni az erdőt körüllebegő ártó légkörtől, kíváncsi énje azonban egyre jobban kínozza őt. Átlagos esetben ilyenkor elrejtőzne elméje mélységeibe, s kizárna mindent és mindenkit gondolatmenetéből, de ahogy felidézi kedvese az elmúlt két napban mutatott gondoskodó ügyködését, valahogy még inkább közel érzi magát a lányhoz. "Ő ismer engem, és mégsem menekül el tőlem" - erre a gondolatra nagyot dobban az elf szíve. "Teljesen megbízom benne."
Megtorpan, s előbbi eszmefuttatásának eredményeképp Elhiához fordul.
- Úgy érzem maradnunk kell még az erdőben: ki kell derítenem, mi történik errefelé.
*Kezdi el megtárgyalni a lánnyal a továbbiakat, majd - mivel látja, hogy kedvese félbe kívánja szakítani őt - gyorsan folytatja mondandóját.*
- Miért vesztettem el az eszméletemet? Miért telnek itt gyorsabban az éjjelek, s nappalok? Vagy csak úgy tűnik számunkra? Kik és kiknek építették azt a szentélyt, és mi célból? Él errefelé valaki, vagy csak vadászni járnak erre Arthenior polgárai? Neked mi a véleményed? Gondolom te is kíváncsi vagy mindezekre.
*Most sokkal összeszedettebben sikerült összeszednie az erdő rejtelmeivel kapcsolatos kérdéseit, mint az előző nap. Magában már eldöntötte, hogy mindenképp visszamegy az építményhez, de kedvesét semmi esetre sem szeretné egyedül hagyni. Mielőtt Elhia válaszolni tudna bármit is a Wraeco által rázúdított kérdésekre, az elf odalép hozzá, s heves csókokkal halmozza el a lány finom kis ajkait; ennek következtében néhány pillanat múlva már az enyhén nedves fűben hever az összes holmijuk, s a szerelmes elf pár ismét élvezni kezdi egymás testi adottságainak élvezetes gyümölcsét.*
*Egy óra múlva Wraeco még megcsókolja egyszer kedvese mosolygós arcát, majd felkel és kirázza a barna üstökébe beférkőző faleveleket. Körbepillant, s kicsit meglepődve konstatálja, hogy a fák sötétebb árnyalatban pompáznak, mint mikor ideértek. Felnéz az égre: mindjárt naplemente. "De hiszen nemrég még dél volt!" A kedvesével eltöltött csodálatos idő azonban sikeresen lenyugtatta, így ezen misztériumot is kellő higgadtsággal tudja kezelni. Nem szól semmit megfigyeléséről a lánynak, akiről gyanítja, hogy most sem vette észre az erdőben és a városban múló idő sebessége közti érzékelhető különbséget.
Odafordul Elhiához, és halk, de határozott hangon így szól:*
- Meg kell látogatnunk a szentélyt, anélkül nem távozhatunk. Figyelni fogok rád, és te is legyél résen. Ha valamelyikünk egy kicsit is furcsán kezd el viselkedni, visszafordulunk.
*Látva kedvese tétova arckifejezését, hozzáteszi:*
- Nem kell félned semmitől, itt vagyok veled. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen.
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-24 22:46:06
Üzenet elküldve: 2012-11-24 22:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Turok a fejsze //
* Borsovád végig figyelemmel kíséri a történéseket. Nyugodtan és higgadtan mozog, hogy ne árulja el helyzetét az orknak. " Te jó ég, mi történik? Ezért hívtak ide? Hisz ezt bárki megölheti, ha jól csinálja. Csak egy kis félre értés végett béreltek fel? Buták az itteni emberek. Nem tisztelnek semmit és senkit. Most ha megölöm akkor kapok pénzt, de mi van ha nem ölöm meg? Látszik rajta, hogy feleslegesen nem ől, csak egy fél szekérnyi halottat hagyott maga után. Mi az manapság? Megéri nekem megölni? Mit érek én azzal?" Elmélkedik a nomádunk, de közben meg zavarja Xeg.*
- Shh!
* Csitítja az embert és jelzi kezével, hogy lapuljanak meg és egy szót se szóljanak. " Jobb elsőnek megfigyelni, aztán cselekedni" Határozza el magában a nomád. " Ha akarta, megölhette volna őket, ehelyet eteti szerencsétlen párákat!" Egy fa és egy bokor mögött húzódik meg az íjász. Azon gondolkodik, hogy fel mászik egy fára. Fentről jobb a kilátás. De még nem cselekszik.*
* Borsovád végig figyelemmel kíséri a történéseket. Nyugodtan és higgadtan mozog, hogy ne árulja el helyzetét az orknak. " Te jó ég, mi történik? Ezért hívtak ide? Hisz ezt bárki megölheti, ha jól csinálja. Csak egy kis félre értés végett béreltek fel? Buták az itteni emberek. Nem tisztelnek semmit és senkit. Most ha megölöm akkor kapok pénzt, de mi van ha nem ölöm meg? Látszik rajta, hogy feleslegesen nem ől, csak egy fél szekérnyi halottat hagyott maga után. Mi az manapság? Megéri nekem megölni? Mit érek én azzal?" Elmélkedik a nomádunk, de közben meg zavarja Xeg.*
- Shh!
* Csitítja az embert és jelzi kezével, hogy lapuljanak meg és egy szót se szóljanak. " Jobb elsőnek megfigyelni, aztán cselekedni" Határozza el magában a nomád. " Ha akarta, megölhette volna őket, ehelyet eteti szerencsétlen párákat!" Egy fa és egy bokor mögött húzódik meg az íjász. Azon gondolkodik, hogy fel mászik egy fára. Fentről jobb a kilátás. De még nem cselekszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921