Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-01 20:16:15
Üzenet elküldve: 2022-04-01 20:16:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Mind túlélték, Rírion szerint is ez a legfontosabb, de miközben Pyctának hálás emiatt, fogalma sincs miről maradt le. Nem láthatta, ahogy Nievesha megsebzi és messze kergeti azt a dögöt, ami éppen őt tartósította egy későbbi lakomára. Meglepetésként éri Niev hőstettének híre. Örómteli meglepetésként, ami miatt vidám mosoly szalad arcára fültől fülig és már lendülne karja az ölelésre. Bizony, hogy túl közel lépett. Először Niev szigorú tekintetét észleli, mert nem számít semmilyen erősebb vélemény nyilvánításra, aztán megérzi a tőr hegyét. ~ Ez biztos nem az. ~ Szalad át agyán, de mikor lenéz, láthatja, hogy ez bizony az. Az a bizonyos tőr. Rírion megadóan hátrébb lép egy mély sóhajjal. Megáll, hogy Nievesha jó néhány lépést távolodhasson tőle Pycta nyomában. Útjuk a rémséges fához vezet, amitől a szőr feláll az elf hátán. Bár vihar jön és az est is leszáll, Rírion biztos benne, hogy nem a hűvös szél miatt rázza ki a hideg. Egyértelmű, hogy nincs még vége, de még inkább bizonyosságot nyer ebben, mikor Pycta megszólítja vélt ellenségüket. Maga is felkészül, bármikor jöhet támadás és bárhonnan.*
*Mind túlélték, Rírion szerint is ez a legfontosabb, de miközben Pyctának hálás emiatt, fogalma sincs miről maradt le. Nem láthatta, ahogy Nievesha megsebzi és messze kergeti azt a dögöt, ami éppen őt tartósította egy későbbi lakomára. Meglepetésként éri Niev hőstettének híre. Örómteli meglepetésként, ami miatt vidám mosoly szalad arcára fültől fülig és már lendülne karja az ölelésre. Bizony, hogy túl közel lépett. Először Niev szigorú tekintetét észleli, mert nem számít semmilyen erősebb vélemény nyilvánításra, aztán megérzi a tőr hegyét. ~ Ez biztos nem az. ~ Szalad át agyán, de mikor lenéz, láthatja, hogy ez bizony az. Az a bizonyos tőr. Rírion megadóan hátrébb lép egy mély sóhajjal. Megáll, hogy Nievesha jó néhány lépést távolodhasson tőle Pycta nyomában. Útjuk a rémséges fához vezet, amitől a szőr feláll az elf hátán. Bár vihar jön és az est is leszáll, Rírion biztos benne, hogy nem a hűvös szél miatt rázza ki a hideg. Egyértelmű, hogy nincs még vége, de még inkább bizonyosságot nyer ebben, mikor Pycta megszólítja vélt ellenségüket. Maga is felkészül, bármikor jöhet támadás és bárhonnan.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-01 17:00:24
Üzenet elküldve: 2022-04-01 17:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A dicséretre csak belemosolyog Pycta vállába, annyira jól esnek neki, hogy szinte sütkérezik bennük. Még akkor is, ha általában inkább dicsérték, mind feddték. Annyi bizonyos, hogy mióta csak elindultak, azóta ki van éhezve a pozitív megerősítésre, mert úgy érzi, hogy jelenléte több hátránnyal bír, mint haszonnal. Most mégis hasznosnak érezhette magát, csekélyke harci tudása ellenére is sikerült megsebeznie a pókszörnyet, utána meg úgy futott, hogy szinte repült. Niev hangulata ebben a pillanatban kiemelkedően jó, de ez a jó hangulat egy-kettőre elillanni látszik, mikor Pycta arra buzdítja Ríriont, hogy ölelje meg őt. Ha Rírion megkísérelné ezt és túl közel lépne hozzá, akkor érezhetné a fekete pengéjű tőr hegyét a hasának nyomódni és Niev arcáról világosan leolvashatná, hogy "meg ne próbáld!".
A fekete fa előtt állva Niev csöndben van, ha a tőrt elő kellett vennie, akkor most a kardra cseréli. Feszülten vár, figyelmét nem kerüli el - hisz se nem vak, se nem süket -, hogy vihar készül. Igazából semmi kedve itt lenni, mikor kitör, de egészen bizonyos, hogy nem úszhatják meg elázás nélkül. Ki hitte volna, hogy visszasírja még az orkok sátrait?*
*A dicséretre csak belemosolyog Pycta vállába, annyira jól esnek neki, hogy szinte sütkérezik bennük. Még akkor is, ha általában inkább dicsérték, mind feddték. Annyi bizonyos, hogy mióta csak elindultak, azóta ki van éhezve a pozitív megerősítésre, mert úgy érzi, hogy jelenléte több hátránnyal bír, mint haszonnal. Most mégis hasznosnak érezhette magát, csekélyke harci tudása ellenére is sikerült megsebeznie a pókszörnyet, utána meg úgy futott, hogy szinte repült. Niev hangulata ebben a pillanatban kiemelkedően jó, de ez a jó hangulat egy-kettőre elillanni látszik, mikor Pycta arra buzdítja Ríriont, hogy ölelje meg őt. Ha Rírion megkísérelné ezt és túl közel lépne hozzá, akkor érezhetné a fekete pengéjű tőr hegyét a hasának nyomódni és Niev arcáról világosan leolvashatná, hogy "meg ne próbáld!".
A fekete fa előtt állva Niev csöndben van, ha a tőrt elő kellett vennie, akkor most a kardra cseréli. Feszülten vár, figyelmét nem kerüli el - hisz se nem vak, se nem süket -, hogy vihar készül. Igazából semmi kedve itt lenni, mikor kitör, de egészen bizonyos, hogy nem úszhatják meg elázás nélkül. Ki hitte volna, hogy visszasírja még az orkok sátrait?*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-01 15:57:34
Üzenet elküldve: 2022-04-01 15:57:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Csapatmunka.
Az, hogy legyőzték Alarachot közös érdemük. Bár az erdőmélyi elf vitte be neki a végső döfést, csak a jéghegy csúcsa. Elképesztően büszke Nieveshára, amiért ennyire állta a sarat és bár volt rossz döntése - a fulánkkal - mégis részese volt a sikernek. Rírion sem maradt el semmiben és ugyan ő volt az egyetlen, aki komolyabban megsérült, a bájitalnak hála felépült. És persze Xauzurról sem szabad megfeledkezni, aki a Fákban Lakó katonájaként foggal-körömmel harcolta ki nekik a győzelmet.
Érkezik Niev és lendületből zárja ölelésbe a csuhátlan csuhást, aki kénytelen egy lépést hátralépni az ölelés erejétől, ám visszaölel, elmosolyodik.*
- Ügyes voltál, kincsem. *Suttogja a lány fülébe. Utána az irbisz jön, aki nem ágál a törődés ellen, dorombolva élvezi a dögönyözést.
Kérdés, a füstté váló Alarach-kal az erdőmélyi elfet beborító belsőségek is elfüstölnek-e, ám az biztos, hogy egy alapos tisztálkodás ráfér majd.*
- A lényeg, hogy megúsztuk. *Válaszolja Rírionnak, ahogy végignéz magán, majd elteszi az időközben kihunyt Erdőlámpást.*
- Szép volt, Rírion. *Biccent felé is elismerően. Ha voltak is kétségei kezdetben, mostanra mind kámforrá lettek, mint a pókbestia teteme.*
- Végül is Nievesha szúrása kergette el a szörnyet, neki is jár az ölelés. *Vonja meg a vállát és talán már nem látják széles mosolyát, ahogy a Fekete Fa felé fordul.
Ahogy átvágja magát az utolsó hálókon, odaérnek a sötét tisztásra, ahol a göcsörtös fa árválkodik, lombja föléjük terül. Ebben a fában biztosan nem lakik a Fákban Lakó. Idegen. Fenyegető. Rideg.
Az égzengésre felnéz a sötét lepelként rájuk boruló égre, esőszagot érez.
A karján felmered a finom szőr, érzi a bizsegést, a feszültséget, ami körbelengi a Fekete Fát. Még nem győztek, még nincs vége.*
- Még nincs vége. *Mondja ki hangosan is, amit gondol és kezében az Erdőlándzsával megindul a fa felé, Xauzur követi, sárga ragadozópillantása ellenséget kutat.
Talán van ott még valami? Vagy valaki? Ki mérgezheti még Alarach után az erdő békéjét? Ki miatt nem pihenhetnek már meg?
Óvatosan közelít a fa felé és ha teheti, körbejárja, lombjának sötét zugait kutatja. Ha Sa'Tereth vagy valamelyik küldötte van itt, az, amelyikkel az úton beszéltek, akkor itt az ideje, hogy megmutassa magát.*
- Pycta del Ventus vagyok, az Erdő Szívének prófétája, ezen vadon, Erdőmélye védelmezője! *Kiáltja fel a fekete leveleknek.*
- Azért vagyunk itt, hogy kiűzzünk ezen fák közül mindent és mindenkit, aki nyugalmát, békéjét és egyensúlyát veszélyezteti! Mutasd magad vagy takarodj Erdőmélyéről, mert a Fákban Lakóra esküszöm, magam űzlek ki! *Xauzuréhoz hasonló tekintete, feszült figyelme ugyancsak ellenséget keres, olyat, aki miatt nem érzi, hogy az Erdőszellem visszatért ebbe az erődbe is és addig nem is mennek el, amíg meg nem bizonyosodott afelől, hogy a rend visszaállt.
Lehunyja a szemét és megpróbálkozik egy komolyabb varázslattal, ami eddig még sosem sikerült. Talán most sem lesz szerencsés, elég feszült és sok van mögötte. Ha sikerrel jár, többet tudhat meg, bizonyosságot szerezhet. Ha viszont nem jár sikerrel, akkor kinyitja a szemét és e világi érzékekkel kutat tovább.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
*Csapatmunka.
Az, hogy legyőzték Alarachot közös érdemük. Bár az erdőmélyi elf vitte be neki a végső döfést, csak a jéghegy csúcsa. Elképesztően büszke Nieveshára, amiért ennyire állta a sarat és bár volt rossz döntése - a fulánkkal - mégis részese volt a sikernek. Rírion sem maradt el semmiben és ugyan ő volt az egyetlen, aki komolyabban megsérült, a bájitalnak hála felépült. És persze Xauzurról sem szabad megfeledkezni, aki a Fákban Lakó katonájaként foggal-körömmel harcolta ki nekik a győzelmet.
Érkezik Niev és lendületből zárja ölelésbe a csuhátlan csuhást, aki kénytelen egy lépést hátralépni az ölelés erejétől, ám visszaölel, elmosolyodik.*
- Ügyes voltál, kincsem. *Suttogja a lány fülébe. Utána az irbisz jön, aki nem ágál a törődés ellen, dorombolva élvezi a dögönyözést.
Kérdés, a füstté váló Alarach-kal az erdőmélyi elfet beborító belsőségek is elfüstölnek-e, ám az biztos, hogy egy alapos tisztálkodás ráfér majd.*
- A lényeg, hogy megúsztuk. *Válaszolja Rírionnak, ahogy végignéz magán, majd elteszi az időközben kihunyt Erdőlámpást.*
- Szép volt, Rírion. *Biccent felé is elismerően. Ha voltak is kétségei kezdetben, mostanra mind kámforrá lettek, mint a pókbestia teteme.*
- Végül is Nievesha szúrása kergette el a szörnyet, neki is jár az ölelés. *Vonja meg a vállát és talán már nem látják széles mosolyát, ahogy a Fekete Fa felé fordul.
Ahogy átvágja magát az utolsó hálókon, odaérnek a sötét tisztásra, ahol a göcsörtös fa árválkodik, lombja föléjük terül. Ebben a fában biztosan nem lakik a Fákban Lakó. Idegen. Fenyegető. Rideg.
Az égzengésre felnéz a sötét lepelként rájuk boruló égre, esőszagot érez.
A karján felmered a finom szőr, érzi a bizsegést, a feszültséget, ami körbelengi a Fekete Fát. Még nem győztek, még nincs vége.*
- Még nincs vége. *Mondja ki hangosan is, amit gondol és kezében az Erdőlándzsával megindul a fa felé, Xauzur követi, sárga ragadozópillantása ellenséget kutat.
Talán van ott még valami? Vagy valaki? Ki mérgezheti még Alarach után az erdő békéjét? Ki miatt nem pihenhetnek már meg?
Óvatosan közelít a fa felé és ha teheti, körbejárja, lombjának sötét zugait kutatja. Ha Sa'Tereth vagy valamelyik küldötte van itt, az, amelyikkel az úton beszéltek, akkor itt az ideje, hogy megmutassa magát.*
- Pycta del Ventus vagyok, az Erdő Szívének prófétája, ezen vadon, Erdőmélye védelmezője! *Kiáltja fel a fekete leveleknek.*
- Azért vagyunk itt, hogy kiűzzünk ezen fák közül mindent és mindenkit, aki nyugalmát, békéjét és egyensúlyát veszélyezteti! Mutasd magad vagy takarodj Erdőmélyéről, mert a Fákban Lakóra esküszöm, magam űzlek ki! *Xauzuréhoz hasonló tekintete, feszült figyelme ugyancsak ellenséget keres, olyat, aki miatt nem érzi, hogy az Erdőszellem visszatért ebbe az erődbe is és addig nem is mennek el, amíg meg nem bizonyosodott afelől, hogy a rend visszaállt.
Lehunyja a szemét és megpróbálkozik egy komolyabb varázslattal, ami eddig még sosem sikerült. Talán most sem lesz szerencsés, elég feszült és sok van mögötte. Ha sikerrel jár, többet tudhat meg, bizonyosságot szerezhet. Ha viszont nem jár sikerrel, akkor kinyitja a szemét és e világi érzékekkel kutat tovább.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-31 19:04:52
Üzenet elküldve: 2022-03-31 19:04:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Pycta és az irbisz ugyan ketten fejezték be, amit négyen elkezdtek, de nem járhattak volna sikerrel, ha Alarachot nem súlyos sérülések közepette érik utol. Túlélték mind a négyen, ezt pedig leginkább egymásnak köszönhetik.
Az erdőben továbbra is csend honol. A lámpás Pycta kezében időközben teljesen kialszik, s rájuk borul a rengeteg sötétje. Xauzur eközben feltápászkodik és megrázza magát. Az irbiszt nem érte sérülés, pedig alaposan kivette részét a küzdelemből.
A vaskos háló, mi körbeöleli a széles tisztást, pengével könnyen vágható, ez nem okozhat különösebb akadályt a triónak. Ott árválkodik előttük a göcsörtös, fekete fa, fenyegetően hajlongva minden égtájra. A szürke gyepet körülöttük hűvös szél ringatja, a messzeségben pedig nagyot dörren az ég. A csillagok, na meg a két hold még jól látszik fejük felett a tiszta égbolton, de érezni a levegőben a közelgő vihart. Erdőmélyén a feszültséget szinta tapintani lehet.*
*Pycta és az irbisz ugyan ketten fejezték be, amit négyen elkezdtek, de nem járhattak volna sikerrel, ha Alarachot nem súlyos sérülések közepette érik utol. Túlélték mind a négyen, ezt pedig leginkább egymásnak köszönhetik.
Az erdőben továbbra is csend honol. A lámpás Pycta kezében időközben teljesen kialszik, s rájuk borul a rengeteg sötétje. Xauzur eközben feltápászkodik és megrázza magát. Az irbiszt nem érte sérülés, pedig alaposan kivette részét a küzdelemből.
A vaskos háló, mi körbeöleli a széles tisztást, pengével könnyen vágható, ez nem okozhat különösebb akadályt a triónak. Ott árválkodik előttük a göcsörtös, fekete fa, fenyegetően hajlongva minden égtájra. A szürke gyepet körülöttük hűvös szél ringatja, a messzeségben pedig nagyot dörren az ég. A csillagok, na meg a két hold még jól látszik fejük felett a tiszta égbolton, de érezni a levegőben a közelgő vihart. Erdőmélyén a feszültséget szinta tapintani lehet.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-31 08:27:36
Üzenet elküldve: 2022-03-31 08:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Szedik lábukat, ahogy bírják a hálótól ragacsos talajon. Rírionnak majdnem gólya lábakat dobott a természet, mégis lehagyja a félelfnek hitt leány. Ezen meglepődik, de aztán arra gondol, mégiscsak egy harcos lánya, aki aggódik az apjáért és erőn felül fut. A bakancsok csak később jutnak eszébe. Éles villanás tanúskodik a jó irányról. Szeme elé kapja kezét és fut tovább. Pyctáék nem lehetnek messze, ha ide látták a fényt és nagy baj sem lehet ha tudja használni Eeyr ajándékát. Mire odaérnek, nem hogy nagy baj, még harc sincsen már. Az elf és Xauzur ketten befejezték a legnagyobb csatát. Rírion eddig is tudta, hogy idősebb társa tapasztalt harcos, de saját szemével látva, mit vitt véghez, még inkább nő a szemében. Látja a pók tetemet, a harc mocskát Pyctán, erre nincsenek szavak. Nem is kellenek. Nievesha repül apját megölelni, ami igencsak szép látvány és a kócos elf nem is törné meg a pillanatot idétlen gratulációval. Mosolyog, mikor Niev kimondja az apján látható és szagolható tényt, de hát igaz, ami igaz.*
- A történtek fényében még jól is áll.
*Szól és szíve szerint azt kívánja, bár lehetne ő is ilyen módon undi és büdös. Ha már csak a takarítás van vissza, azzal ő is mihamarább végezne. Útban a fekete fa felé fordul ismét az idősebbhez.*
- Pycta, köszönöm, hogy megmentetted az életem.
*Szedik lábukat, ahogy bírják a hálótól ragacsos talajon. Rírionnak majdnem gólya lábakat dobott a természet, mégis lehagyja a félelfnek hitt leány. Ezen meglepődik, de aztán arra gondol, mégiscsak egy harcos lánya, aki aggódik az apjáért és erőn felül fut. A bakancsok csak később jutnak eszébe. Éles villanás tanúskodik a jó irányról. Szeme elé kapja kezét és fut tovább. Pyctáék nem lehetnek messze, ha ide látták a fényt és nagy baj sem lehet ha tudja használni Eeyr ajándékát. Mire odaérnek, nem hogy nagy baj, még harc sincsen már. Az elf és Xauzur ketten befejezték a legnagyobb csatát. Rírion eddig is tudta, hogy idősebb társa tapasztalt harcos, de saját szemével látva, mit vitt véghez, még inkább nő a szemében. Látja a pók tetemet, a harc mocskát Pyctán, erre nincsenek szavak. Nem is kellenek. Nievesha repül apját megölelni, ami igencsak szép látvány és a kócos elf nem is törné meg a pillanatot idétlen gratulációval. Mosolyog, mikor Niev kimondja az apján látható és szagolható tényt, de hát igaz, ami igaz.*
- A történtek fényében még jól is áll.
*Szól és szíve szerint azt kívánja, bár lehetne ő is ilyen módon undi és büdös. Ha már csak a takarítás van vissza, azzal ő is mihamarább végezne. Útban a fekete fa felé fordul ismét az idősebbhez.*
- Pycta, köszönöm, hogy megmentetted az életem.
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-30 18:18:23
Üzenet elküldve: 2022-03-30 18:18:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
-De ahol valami elenyész, ott mindig új élet terem. *Simítja végig érdes tenyerét a vörös kobakon, miközben óvatosra fogja lépteit. A nagy körforgás részleteibe azonban nem merül bele, bármennyire is szívesen csevegne fogadott lányával. A következőkre elcsendesedik. Oly halkan lépdelnek Asyenthel, akár a legóvatosabb erdei állatok. És akkor meglátja. Óvatosan mutat a göcsörtös faágra nem messze tőlük. A huhogás forrása. Egy erdei bagoly ücsörög rajta, árgus szemekkel pásztázva az erdőt.*
-Ő már tudja, hogy itt vagyunk. *Suttogja a lánynak, miközben óvatosan megközelíti a madarat. Szárnyas barátja volt már számtalan, baglya eleddig soha. Feltett szándéka megbarátkozni ezzel az állattal. Meg is fog, ha az erdő is úgy kívánja.
Óvatosan hajol le a fa előtt, tekintetét a bagoly árgus szemeire függesztve. Tudja, hogy nem fog elrepülni.*
-Az állat szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Táplálék kell neki. *Immáron nem suttog, de nem pillant Asyenthre, miközben az erdőlakót szuggerálja.*
-Pocok, vagy bármi más rágcsáló. *Teszi hozzá magyarázólag. Tudja, a lány tisztában van az erdő rendjével. Még ha ők nem is vesznek magukhoz túl sok húst, némely állatnak lételeme.*
-Nincs más hátra, mint vadászni. *Biccent a lány felé immáron. Arcáról nem olvasható le bosszúság vagy egyéb érzelem. Kifejezéstelennek tűnik.* -Gyere! A barátunk nem fog elmenni. *Jelentőségteljesen pillant a fára, ahol a fiatal elfleány egy jókora odvat vehet észre.* - Talán szerencsénk lesz, és nincs is egyedül. *Dünnyögi, bár leginkább magának. Rövidesen úgy is kiderül.*
//Szelidítés 1/10//
-De ahol valami elenyész, ott mindig új élet terem. *Simítja végig érdes tenyerét a vörös kobakon, miközben óvatosra fogja lépteit. A nagy körforgás részleteibe azonban nem merül bele, bármennyire is szívesen csevegne fogadott lányával. A következőkre elcsendesedik. Oly halkan lépdelnek Asyenthel, akár a legóvatosabb erdei állatok. És akkor meglátja. Óvatosan mutat a göcsörtös faágra nem messze tőlük. A huhogás forrása. Egy erdei bagoly ücsörög rajta, árgus szemekkel pásztázva az erdőt.*
-Ő már tudja, hogy itt vagyunk. *Suttogja a lánynak, miközben óvatosan megközelíti a madarat. Szárnyas barátja volt már számtalan, baglya eleddig soha. Feltett szándéka megbarátkozni ezzel az állattal. Meg is fog, ha az erdő is úgy kívánja.
Óvatosan hajol le a fa előtt, tekintetét a bagoly árgus szemeire függesztve. Tudja, hogy nem fog elrepülni.*
-Az állat szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Táplálék kell neki. *Immáron nem suttog, de nem pillant Asyenthre, miközben az erdőlakót szuggerálja.*
-Pocok, vagy bármi más rágcsáló. *Teszi hozzá magyarázólag. Tudja, a lány tisztában van az erdő rendjével. Még ha ők nem is vesznek magukhoz túl sok húst, némely állatnak lételeme.*
-Nincs más hátra, mint vadászni. *Biccent a lány felé immáron. Arcáról nem olvasható le bosszúság vagy egyéb érzelem. Kifejezéstelennek tűnik.* -Gyere! A barátunk nem fog elmenni. *Jelentőségteljesen pillant a fára, ahol a fiatal elfleány egy jókora odvat vehet észre.* - Talán szerencsénk lesz, és nincs is egyedül. *Dünnyögi, bár leginkább magának. Rövidesen úgy is kiderül.*
//Szelidítés 1/10//
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-30 12:56:56
Üzenet elküldve: 2022-03-30 12:56:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev úgy érzi, hogy repül, nem is gondolta volna, hogy ilyen gyorsan képes futni, hogy egy nálánál magasabb elfet is képes legyen lehagyni. Emiatt egy öntelt mosoly kúszik az arcára, ennek persze csak az elsuhanó fák a tanúi, azok meg aligha feddik meg miatta. A vakító fényesség miatt szeme elé kell kapja a karját, de legalább biztosítja arról, hogy jó az irány. Sietniük kell, hogy segíthessenek. Nagyon a szívére-lelkére venné, ha akár Pyctának, akár Xauzurnak baja esne azért, mert ők túl lassan vakarták össze magukat.
Ahhoz túlságosan későn érkeznek, hogy segíteni tudjanak Pyctának, de úgy tűnik, hogy az elfnek nincs is szüksége momentán a segítségükre, mert a pókszörny nagyjából akkor leheli ki a lelkét, mikor kibukkannak a fák közül. Niev nem törődik azzal, hogy Pycta csupa undorító szmötyi, mert megöleli. Ez talán válasz ad Pycta kérdésére is, Niev tökéletesen jól van és nagy kő esett le a szívéről, hogy Pycta és Xauzur is ép meg egészséges. Xauzurt is meggyömöszöli tervei szerint. A pókszörny elfüstölő tetemére néz, szigorúan vonja össze a szemöldökeit, pillantása értetlen ezt világosan láthatja a két elf is, akik között ugrál (mármint a tekintete). Nem mintha túl egyszerűnek gondolná, vagy kéjutazásnak a "kis" kalandjukat, de ott voltak az orkok, meg azok az agancsos izék, vagy a pókszörny agancsos izéket fialna és ha elpusztítják a tojásait, akkor az agancsos izéket is? Meg nem is akarja elbagatellizálni a munkát, amit elvégeztek, de nem gondolja, hogy sokkal képzettebbek lennének, mint az a csapat ork, akikkel találkoztak.*
- Csináljuk. Fürödnöd kell apa, mert undi és büdös vagy.
*Mosolyog rá Pyctára, de persze nem emiatt sürgetné a dolgot, hanem mert az a benyomása, hogy minél több időt töltenek itt, annál furcsább lények lepik meg őket.*
*Niev úgy érzi, hogy repül, nem is gondolta volna, hogy ilyen gyorsan képes futni, hogy egy nálánál magasabb elfet is képes legyen lehagyni. Emiatt egy öntelt mosoly kúszik az arcára, ennek persze csak az elsuhanó fák a tanúi, azok meg aligha feddik meg miatta. A vakító fényesség miatt szeme elé kell kapja a karját, de legalább biztosítja arról, hogy jó az irány. Sietniük kell, hogy segíthessenek. Nagyon a szívére-lelkére venné, ha akár Pyctának, akár Xauzurnak baja esne azért, mert ők túl lassan vakarták össze magukat.
Ahhoz túlságosan későn érkeznek, hogy segíteni tudjanak Pyctának, de úgy tűnik, hogy az elfnek nincs is szüksége momentán a segítségükre, mert a pókszörny nagyjából akkor leheli ki a lelkét, mikor kibukkannak a fák közül. Niev nem törődik azzal, hogy Pycta csupa undorító szmötyi, mert megöleli. Ez talán válasz ad Pycta kérdésére is, Niev tökéletesen jól van és nagy kő esett le a szívéről, hogy Pycta és Xauzur is ép meg egészséges. Xauzurt is meggyömöszöli tervei szerint. A pókszörny elfüstölő tetemére néz, szigorúan vonja össze a szemöldökeit, pillantása értetlen ezt világosan láthatja a két elf is, akik között ugrál (mármint a tekintete). Nem mintha túl egyszerűnek gondolná, vagy kéjutazásnak a "kis" kalandjukat, de ott voltak az orkok, meg azok az agancsos izék, vagy a pókszörny agancsos izéket fialna és ha elpusztítják a tojásait, akkor az agancsos izéket is? Meg nem is akarja elbagatellizálni a munkát, amit elvégeztek, de nem gondolja, hogy sokkal képzettebbek lennének, mint az a csapat ork, akikkel találkoztak.*
- Csináljuk. Fürödnöd kell apa, mert undi és büdös vagy.
*Mosolyog rá Pyctára, de persze nem emiatt sürgetné a dolgot, hanem mert az a benyomása, hogy minél több időt töltenek itt, annál furcsább lények lepik meg őket.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:39:27
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ahogy a legendákban, az erdőmélyi elf együtt vadászik az irbisszel az egymásba kapaszkodó lombok alatt. Ezúttal a "vadászat" tétje hatalmas, Erdőmélye nyugalma, egyensúlya és léte a tét, hisz ha Alarach győz, elpusztíthatja az egész vadont.
A páncélos próféta eltökélt rohamra indul a pókszörny ellen, aki hasonlóan cselekszik és bár a mellette rohanó Xauzur a célpont, jól ütemezi a támadását megelőző lámpás felemelését. A vakító fény úgy tűnik, csak a csuhátlan csuhást nem zavarja, egy megkövült pillanatban látja maga előtt az erdőlámpás fényétől megvilágított, felágaskodó Alarachot, a mellette futó irbiszt és saját magát, ahogy készül a becsúszásra, súlypontja már leereszkedőben, jobbjában a támadásra kész erdőlándzsával.
Aztán az idő felgyorsul és az erdőmélyi elf becsúszik a bestia alá és a fegyver végigszántja a potrohát és felnyitja azt. Undorító belsőségek záporoznak a sebből és bár valószínűleg továbbcsúszik a lendülettől, így sem kerüli el, hogy landoljon rajta valamennyi belőle. Féltérdre fordul, utánanéz a megsebzett Alarachnak, de az óriáspók csak pár lépést tud tenni, majd elterül a talajon. Vége.
Eddigre Nievesha és Rírion is odaérnek. Látszólag mindketten jól vannak, bár itt-ott még akad rajtuk a hálóból.*
- Jól vagytok? *Kérdi kissé rekedtes hangon ahogy igyekszik lerázni magáról az undok miazmát. Xauzurt magához hívja, megnézi, ő is rendben van-e és megköszöni neki a segítséget.
Alarach élettelen teste füstölögni kezd, ám nem feltámadásról van szó, hanem mint korábban a fekete róka esetében is, eltűnik a sötétségben. Ahogy az erdőmélyi figyeli a történést, felmerül benne a kérdés: Ennyi volt? Vége? Felszabadították az erdőt?*
- Nézzük meg azt a fát. *Fordul a sárga ragadozótekintet az ifjú elf és Niev felé. Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a bizonyos Fekete Fa felé, hogy megvizsgálják azt. Bár az erdő felszabadult, de nem találkoztak az agancsos lényekkel, amikkel még az erődben futottak össze és amiről az orkok is szóltak.*
- Ha itt végeztünk, el kell pusztítanunk a tojásait. Ez a pók nem fészkelheti be többé magát ide. *Mondja a fa felé tartva. Nem tudja, mi várja őket a fánál, de bizonyosságot akar szerezni, hogy a sötétséget sikerült kiűzniük Erdőmélyéről. A küldetés csak akkor ér véget.*
*Ahogy a legendákban, az erdőmélyi elf együtt vadászik az irbisszel az egymásba kapaszkodó lombok alatt. Ezúttal a "vadászat" tétje hatalmas, Erdőmélye nyugalma, egyensúlya és léte a tét, hisz ha Alarach győz, elpusztíthatja az egész vadont.
A páncélos próféta eltökélt rohamra indul a pókszörny ellen, aki hasonlóan cselekszik és bár a mellette rohanó Xauzur a célpont, jól ütemezi a támadását megelőző lámpás felemelését. A vakító fény úgy tűnik, csak a csuhátlan csuhást nem zavarja, egy megkövült pillanatban látja maga előtt az erdőlámpás fényétől megvilágított, felágaskodó Alarachot, a mellette futó irbiszt és saját magát, ahogy készül a becsúszásra, súlypontja már leereszkedőben, jobbjában a támadásra kész erdőlándzsával.
Aztán az idő felgyorsul és az erdőmélyi elf becsúszik a bestia alá és a fegyver végigszántja a potrohát és felnyitja azt. Undorító belsőségek záporoznak a sebből és bár valószínűleg továbbcsúszik a lendülettől, így sem kerüli el, hogy landoljon rajta valamennyi belőle. Féltérdre fordul, utánanéz a megsebzett Alarachnak, de az óriáspók csak pár lépést tud tenni, majd elterül a talajon. Vége.
Eddigre Nievesha és Rírion is odaérnek. Látszólag mindketten jól vannak, bár itt-ott még akad rajtuk a hálóból.*
- Jól vagytok? *Kérdi kissé rekedtes hangon ahogy igyekszik lerázni magáról az undok miazmát. Xauzurt magához hívja, megnézi, ő is rendben van-e és megköszöni neki a segítséget.
Alarach élettelen teste füstölögni kezd, ám nem feltámadásról van szó, hanem mint korábban a fekete róka esetében is, eltűnik a sötétségben. Ahogy az erdőmélyi figyeli a történést, felmerül benne a kérdés: Ennyi volt? Vége? Felszabadították az erdőt?*
- Nézzük meg azt a fát. *Fordul a sárga ragadozótekintet az ifjú elf és Niev felé. Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a bizonyos Fekete Fa felé, hogy megvizsgálják azt. Bár az erdő felszabadult, de nem találkoztak az agancsos lényekkel, amikkel még az erődben futottak össze és amiről az orkok is szóltak.*
- Ha itt végeztünk, el kell pusztítanunk a tojásait. Ez a pók nem fészkelheti be többé magát ide. *Mondja a fa felé tartva. Nem tudja, mi várja őket a fánál, de bizonyosságot akar szerezni, hogy a sötétséget sikerült kiűzniük Erdőmélyéről. A küldetés csak akkor ér véget.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-30 04:58:08
Üzenet elküldve: 2022-03-30 04:58:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Fänrírion és Nievesha bevetik magukat a fák közé. Úgy rohannak, ahogy csak lábuk bírja. Elől a leány szinte repül, Fänrírion nem is képes tartani vele a lépést.
Nem kell sok idő, hogy a távolból meghallják Alarach sivítását, amit néhány szívdobbanásnyi idő után éktelen, vakító fényesség követ. Mintha nappalt gyújtottak volna az erdő közepén. Még így, a fák között átszűrődve is szemük elé kell kapniuk karjukat. Hamarosan azonban ők is elérik a csata színhelyét.
Alarach olybá tűnik, Xauzurt szemeli ki. Legalábbis undok tekintetét az állaton tartja. Az irbisz sem rest, morogva tart a szörnyetegnek Pycta mellett. Talán össze is csapnának, ha Pycta nem előzné meg mindkettejüket a lámpással. A fény vakítva robban közöttük, a körülöttük magasodó fák levelei valahogy tükörként sokszorozzák erejét. Xauzur támadása elvásik, ahogy a pókszörnyetegé is. Alarach sikoltva áll fel hátsó lábaira dühödt kínjában, így az erdei elf terve szerint csaphat le a bestiára. Noha a mozdulat nem sikerül túl jól, a jócskán sebesült, elvakított pók ezúttal könnyű célpont. A lény alá csúszva sikeresen szántja fel a lény potrohát. A mozdulatot tökéletesíti a kezében tartott erdőlándzsa, s terve nem is sikerült volna nélküle.
Fänrírion és Nievesha a mancsát békésen nyalogató Xauzur, na meg Pycta pókbelsőségektől legkevésbé sem mentes látványára érkezhet meg. Alarach néhány lépésre tőlük kúszik saját, bűzös mérgében csúszva. Az egykor hatalmas és legendás erejű lény végül összeroskad, s nem is mozdul többé. Alarach, az északi hegyvidék zugainak rettegett királynője végül legyőzőkre talált. Néhány pillanattal később testének zugaiból és sebeiből sötét füst tódul fel, s körbe ölelve a dögöt hamar el is emészti a jókora lényt. Ahogy a fekete róka esetében is, a sötétség most is elnyeli a tetemet.
Oly csend telepszik a Fekete Erdőre, mint még eddig soha sem érkezésük óta. Maguk vannak.*
*Fänrírion és Nievesha bevetik magukat a fák közé. Úgy rohannak, ahogy csak lábuk bírja. Elől a leány szinte repül, Fänrírion nem is képes tartani vele a lépést.
Nem kell sok idő, hogy a távolból meghallják Alarach sivítását, amit néhány szívdobbanásnyi idő után éktelen, vakító fényesség követ. Mintha nappalt gyújtottak volna az erdő közepén. Még így, a fák között átszűrődve is szemük elé kell kapniuk karjukat. Hamarosan azonban ők is elérik a csata színhelyét.
Alarach olybá tűnik, Xauzurt szemeli ki. Legalábbis undok tekintetét az állaton tartja. Az irbisz sem rest, morogva tart a szörnyetegnek Pycta mellett. Talán össze is csapnának, ha Pycta nem előzné meg mindkettejüket a lámpással. A fény vakítva robban közöttük, a körülöttük magasodó fák levelei valahogy tükörként sokszorozzák erejét. Xauzur támadása elvásik, ahogy a pókszörnyetegé is. Alarach sikoltva áll fel hátsó lábaira dühödt kínjában, így az erdei elf terve szerint csaphat le a bestiára. Noha a mozdulat nem sikerül túl jól, a jócskán sebesült, elvakított pók ezúttal könnyű célpont. A lény alá csúszva sikeresen szántja fel a lény potrohát. A mozdulatot tökéletesíti a kezében tartott erdőlándzsa, s terve nem is sikerült volna nélküle.
Fänrírion és Nievesha a mancsát békésen nyalogató Xauzur, na meg Pycta pókbelsőségektől legkevésbé sem mentes látványára érkezhet meg. Alarach néhány lépésre tőlük kúszik saját, bűzös mérgében csúszva. Az egykor hatalmas és legendás erejű lény végül összeroskad, s nem is mozdul többé. Alarach, az északi hegyvidék zugainak rettegett királynője végül legyőzőkre talált. Néhány pillanattal később testének zugaiból és sebeiből sötét füst tódul fel, s körbe ölelve a dögöt hamar el is emészti a jókora lényt. Ahogy a fekete róka esetében is, a sötétség most is elnyeli a tetemet.
Oly csend telepszik a Fekete Erdőre, mint még eddig soha sem érkezésük óta. Maguk vannak.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-29 08:22:41
Üzenet elküldve: 2022-03-29 08:22:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Végre talpon marad. Ez már egy apró siker, de hol van még az, hogy újra megvívjanak a pók szörnnyel? Nievesha segítette talpra és már rohannak is tovább, aztán hirtelen eltűnik mellőle a lány. Csak egy káromkodást hall és Niev már a földön, a ragacsos hálóban. Azonnal segítő kezet nyújt. A hálós talaj eléggé vendégmarasztaló, jól jöhet a plusz erő. Ugyanakkor nem fűz hozzá semmit, csak teszi, amit a legjobbnak vél. Eléggé néma most, de nagyon is hálás társainak, amiért megmentették. Ha lesz rá lehetősége, tettekkel hálálja meg, ehhez viszont sietni kell. Egymás unszolására nincs szükség. Nievesha útközben tisztítja magát a hálótól és Rírion is megy előre, ahogy bír. Szerencsére könnyen látható az irány, követhetik a nyomokat. Eközben, ahogy ketten futnak az erdőben, felsejlik Rírionban a jóval korábbi látomás, amiben elfeket látott futni egy égő erdőben. Világos számára, hogy több oka van ezt a harcot vívni, mint gondolná, de most az is elég, hogy egyszerűen így döntött. Reméli, később többet megtud a látomásról, ha ennek az egésznek vége. Ha látják a lámpás fényét, még gyorsabbak lehetnek. De még Eeyr tudja milyen látvány tárul ott eléjük.*
*Végre talpon marad. Ez már egy apró siker, de hol van még az, hogy újra megvívjanak a pók szörnnyel? Nievesha segítette talpra és már rohannak is tovább, aztán hirtelen eltűnik mellőle a lány. Csak egy káromkodást hall és Niev már a földön, a ragacsos hálóban. Azonnal segítő kezet nyújt. A hálós talaj eléggé vendégmarasztaló, jól jöhet a plusz erő. Ugyanakkor nem fűz hozzá semmit, csak teszi, amit a legjobbnak vél. Eléggé néma most, de nagyon is hálás társainak, amiért megmentették. Ha lesz rá lehetősége, tettekkel hálálja meg, ehhez viszont sietni kell. Egymás unszolására nincs szükség. Nievesha útközben tisztítja magát a hálótól és Rírion is megy előre, ahogy bír. Szerencsére könnyen látható az irány, követhetik a nyomokat. Eközben, ahogy ketten futnak az erdőben, felsejlik Rírionban a jóval korábbi látomás, amiben elfeket látott futni egy égő erdőben. Világos számára, hogy több oka van ezt a harcot vívni, mint gondolná, de most az is elég, hogy egyszerűen így döntött. Reméli, később többet megtud a látomásról, ha ennek az egésznek vége. Ha látják a lámpás fényét, még gyorsabbak lehetnek. De még Eeyr tudja milyen látvány tárul ott eléjük.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-28 11:29:55
Üzenet elküldve: 2022-03-28 11:29:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Niev valószínűleg abban a pillanatban érti meg, hogy miért fontos a koncentráció, mikor arccal beleragad a pókhálóba azután, hogy elperecelt. Mázlija van, hogy a kezét volt ideje letenni, így nem tört be az orra.*
- Bassza meg!
*A káromkodás elhangzásának pillanatában pedig azt érti meg, hogy miért fontos az, hogy zárva tartsa a száját, mikor épp arccal bele van ragadva a pókhálóba.
Niev természetesen megpróbál önerőből talpra kecmeregni. Ha sikeresen összevakarta magát - akár egyedül, akár Rírion segítségével -, akkor a dzsumpit már menet közben próbálja letakarítani az arcáról, hajából, ruhájából. Menniük kell Pycta és Xauzur után, minél gyorsabban. A sűrű fák között átszűrődő fényesség - Pycta lámpása - a segítségükre lehet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Niev valószínűleg abban a pillanatban érti meg, hogy miért fontos a koncentráció, mikor arccal beleragad a pókhálóba azután, hogy elperecelt. Mázlija van, hogy a kezét volt ideje letenni, így nem tört be az orra.*
- Bassza meg!
*A káromkodás elhangzásának pillanatában pedig azt érti meg, hogy miért fontos az, hogy zárva tartsa a száját, mikor épp arccal bele van ragadva a pókhálóba.
Niev természetesen megpróbál önerőből talpra kecmeregni. Ha sikeresen összevakarta magát - akár egyedül, akár Rírion segítségével -, akkor a dzsumpit már menet közben próbálja letakarítani az arcáról, hajából, ruhájából. Menniük kell Pycta és Xauzur után, minél gyorsabban. A sűrű fák között átszűrődő fényesség - Pycta lámpása - a segítségükre lehet.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:13:13
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:13:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev csak megerősíti abban, amit sejtett. Xauzur nem hallgatva rájuk a pókszörny után vetette magát. Reméli, hogy nem esik baja sem addig, amíg odaér, sem utána. Bár Rírion láthatóan felépül a szörnyű sebekből, sajnos mégsem képes felvenni a ritmust velük. Ha fizikailag még bírná is a bájital hatásának segítségével, a sérülés okozta szellemi sokk még nem engedi mozdulni.*
- Rendben. *Bólint kurtán Nievesha szavaira, majd felkapja az erdőlándzsát és nekiiramodik Alarach után, remélve, hogy a duók követni tudja majd. Ha másképp lesz, akkor a végső összecsapásra az irbisszel az oldalán kerül sor.
A bestia sötétben is könnyen követhető ösvényt vág a növényzetben, sárga, bűzös nedvei jól követkető nyomokat hagynak az őt futva beérni próbáló erdőmélyi elfnek.
Aztán Alarach hirtelen ott áll előtte, szemben vele. A páncélps próféta húsz-harminc lépéssel a szörny előtt lefékezve megáll, baljában derékmagasságban a lámpás, jobbjában fegyver. Kitűnően bánik a fegyverekkel, de valahogy az erdőlándzsa remekül simul a tenyerébe.
Ha vad kattogásban, amely a pók szájszervén át, értelmet keresne sem hátrálna már meg. Ha Alarach meggyőzni akarja, hogy ne pusztítsa el, hát eljátszotta az esélyét. A vadon egyensúlyának felborításával a pusztulás szélére is sodorhatta volna Erdőmélyét, ha pedig fenyeget, hát rossz elfnek teszi. A csuhátlan csuhás az Erdő Szívének katonája, lesújtó ökle, a fák védelmezője.
Nem is kíván gondolkodni, amikor a pók vad rohamra indul ellene.*
- Gyere. *Ordít oda neki az erdőmélyi elf ahogy nekilendül és tökéletesen szemben maga is rohamozni kezd Alarach felé. A pók sérült, két lába és a potroha bánta az első összecsapást velük, itt az ideje lezárni ezt.
Minden az időzítésen múlik és a páncélos próféta reméli, hogy sikerrel jár. Itt az erdő sötét, az egymásba kapaszkodó lombokon túl a sűrű, undorító hálótenger még sötétebbé teszi. De neki ott az erdőlámpás, a Fákban Lakó ajándéka.
Úgy igyekszik cselekedni, hogy amikor már csaknem összecsaptak, előbb magasra emeli a lámpást, hogy vakító fénye beragyogja a sötétséget és elvakíthassa Alarachot, ezzel egy időben pedig becsúszik előre lábbal és lándzsájával a pók védtelen hasát-potrohát célozza, hogy végighasíthassa a fegyverrel. Állva csaknem egymagasak voltak a bestiával és a rohamozó szörny talán úgy akarja lerohanni, mint Rírionnal tette, lábai között lehet elég hely a cselre.
Ha bejön a csel és Alarach megvakul a lámpás fényétől, akkor jó eséllyel sikeresen sebezheti akár halálra is az erdőlándzsával ellenfelét.*
*Niev csak megerősíti abban, amit sejtett. Xauzur nem hallgatva rájuk a pókszörny után vetette magát. Reméli, hogy nem esik baja sem addig, amíg odaér, sem utána. Bár Rírion láthatóan felépül a szörnyű sebekből, sajnos mégsem képes felvenni a ritmust velük. Ha fizikailag még bírná is a bájital hatásának segítségével, a sérülés okozta szellemi sokk még nem engedi mozdulni.*
- Rendben. *Bólint kurtán Nievesha szavaira, majd felkapja az erdőlándzsát és nekiiramodik Alarach után, remélve, hogy a duók követni tudja majd. Ha másképp lesz, akkor a végső összecsapásra az irbisszel az oldalán kerül sor.
A bestia sötétben is könnyen követhető ösvényt vág a növényzetben, sárga, bűzös nedvei jól követkető nyomokat hagynak az őt futva beérni próbáló erdőmélyi elfnek.
Aztán Alarach hirtelen ott áll előtte, szemben vele. A páncélps próféta húsz-harminc lépéssel a szörny előtt lefékezve megáll, baljában derékmagasságban a lámpás, jobbjában fegyver. Kitűnően bánik a fegyverekkel, de valahogy az erdőlándzsa remekül simul a tenyerébe.
Ha vad kattogásban, amely a pók szájszervén át, értelmet keresne sem hátrálna már meg. Ha Alarach meggyőzni akarja, hogy ne pusztítsa el, hát eljátszotta az esélyét. A vadon egyensúlyának felborításával a pusztulás szélére is sodorhatta volna Erdőmélyét, ha pedig fenyeget, hát rossz elfnek teszi. A csuhátlan csuhás az Erdő Szívének katonája, lesújtó ökle, a fák védelmezője.
Nem is kíván gondolkodni, amikor a pók vad rohamra indul ellene.*
- Gyere. *Ordít oda neki az erdőmélyi elf ahogy nekilendül és tökéletesen szemben maga is rohamozni kezd Alarach felé. A pók sérült, két lába és a potroha bánta az első összecsapást velük, itt az ideje lezárni ezt.
Minden az időzítésen múlik és a páncélos próféta reméli, hogy sikerrel jár. Itt az erdő sötét, az egymásba kapaszkodó lombokon túl a sűrű, undorító hálótenger még sötétebbé teszi. De neki ott az erdőlámpás, a Fákban Lakó ajándéka.
Úgy igyekszik cselekedni, hogy amikor már csaknem összecsaptak, előbb magasra emeli a lámpást, hogy vakító fénye beragyogja a sötétséget és elvakíthassa Alarachot, ezzel egy időben pedig becsúszik előre lábbal és lándzsájával a pók védtelen hasát-potrohát célozza, hogy végighasíthassa a fegyverrel. Állva csaknem egymagasak voltak a bestiával és a rohamozó szörny talán úgy akarja lerohanni, mint Rírionnal tette, lábai között lehet elég hely a cselre.
Ha bejön a csel és Alarach megvakul a lámpás fényétől, akkor jó eséllyel sikeresen sebezheti akár halálra is az erdőlándzsával ellenfelét.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-25 17:48:47
Üzenet elküldve: 2022-03-25 17:48:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Xauzur elől vágtat Alarach nyomában, nem messze mögötte pedig Pycta lohol. Ha a sűrű, sötét erdőségben az elf nem is mindig tudja kivenni maga előtt a célpontot, a letaposott aljnövényzet kellő segítséget nyújt hozzá, hogy követni tudja.
Itt-ott a földön ragacsos, gőzölgő váladék tanúskodik róla, hogy jó nyomon jár. Az elf nem fullad ki, s kellően gyors hozzá, hogy tartsa a nálánál több lábbal megáldott hazaiak tempóját.
A hajsza hosszú percekig tart, mígnem Alarach hirtelen megtorpan. Xauzur tisztes távolságban a póktól teszi meg ugyanezt, lehetőleg Pycta mellett. Alarach talán ereje végére ért, talán csak ráeszmélt, hogy üldözőit nem képes lehagyni. Bárhogy is álljon a helyzet, most csak dühödt, sárga szemeit szegezi két ellenfelére. Csáprágói vadul kattognak, szájszervei közül sűrű váladék csorog alá. Olybá hathat, mintha beszélni próbálna, de hogy valójában így van-e, azon túl sok esélye nincs gondolkodnia az elfnek. Alarach ugyanis dühétől és talán kétségbeesésétől vezérelve hatalmas hévvel indul meg irányukba.
Nievesha eközben Fänríriont igyekszik mozgásra bírni. Nem tart Pyctával, nem hagyja hátra a másik elfet, és e döntés a sajátja. Az elf sebe ugyan gyógyult, de az erős fájdalomból származó sokk attól még megviseli. Fáradtságot éppenséggel nem érez magában, erről a bájital tett. Ugyanakkor ez most aligha segíti felépülését, s ha Nievesha tudója lenne az alkímiának, ő is tudná.
Ahogy nem mestere a vérteknek és a fegyvereknek sem. Talán tapasztalatlanságából gondolhatja így, de valójában egy páncél nem garanciája semminek. Ahogy a mesterpenge sem okoz önmagában nagyobb sérülést semmiben, mint egy frissen élezett, közönséges kard. Amíg azonban ily gondolatok kavarognak agyában, s eközben Fänríriont igyekszik a fák felé rángatni, nem átall elbotolni egy útjukat keresztező, méretes kőben. Most az elfen a sor, hogy összekanalazza a ragacsos, sűrű hálóból az arcán landolt lányt, a művelet pedig még tovább lassítja a párost.
Ami Fänríriont illeti, szép lassan visszanyeri önuralmát. A lemaradásuk immáron tetemes, de a csapást alighanem ők is képesek lesznek követni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 18:18:44
*Xauzur elől vágtat Alarach nyomában, nem messze mögötte pedig Pycta lohol. Ha a sűrű, sötét erdőségben az elf nem is mindig tudja kivenni maga előtt a célpontot, a letaposott aljnövényzet kellő segítséget nyújt hozzá, hogy követni tudja.
Itt-ott a földön ragacsos, gőzölgő váladék tanúskodik róla, hogy jó nyomon jár. Az elf nem fullad ki, s kellően gyors hozzá, hogy tartsa a nálánál több lábbal megáldott hazaiak tempóját.
A hajsza hosszú percekig tart, mígnem Alarach hirtelen megtorpan. Xauzur tisztes távolságban a póktól teszi meg ugyanezt, lehetőleg Pycta mellett. Alarach talán ereje végére ért, talán csak ráeszmélt, hogy üldözőit nem képes lehagyni. Bárhogy is álljon a helyzet, most csak dühödt, sárga szemeit szegezi két ellenfelére. Csáprágói vadul kattognak, szájszervei közül sűrű váladék csorog alá. Olybá hathat, mintha beszélni próbálna, de hogy valójában így van-e, azon túl sok esélye nincs gondolkodnia az elfnek. Alarach ugyanis dühétől és talán kétségbeesésétől vezérelve hatalmas hévvel indul meg irányukba.
Nievesha eközben Fänríriont igyekszik mozgásra bírni. Nem tart Pyctával, nem hagyja hátra a másik elfet, és e döntés a sajátja. Az elf sebe ugyan gyógyult, de az erős fájdalomból származó sokk attól még megviseli. Fáradtságot éppenséggel nem érez magában, erről a bájital tett. Ugyanakkor ez most aligha segíti felépülését, s ha Nievesha tudója lenne az alkímiának, ő is tudná.
Ahogy nem mestere a vérteknek és a fegyvereknek sem. Talán tapasztalatlanságából gondolhatja így, de valójában egy páncél nem garanciája semminek. Ahogy a mesterpenge sem okoz önmagában nagyobb sérülést semmiben, mint egy frissen élezett, közönséges kard. Amíg azonban ily gondolatok kavarognak agyában, s eközben Fänríriont igyekszik a fák felé rángatni, nem átall elbotolni egy útjukat keresztező, méretes kőben. Most az elfen a sor, hogy összekanalazza a ragacsos, sűrű hálóból az arcán landolt lányt, a művelet pedig még tovább lassítja a párost.
Ami Fänríriont illeti, szép lassan visszanyeri önuralmát. A lemaradásuk immáron tetemes, de a csapást alighanem ők is képesek lesznek követni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 18:18:44
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-25 08:39:55
Üzenet elküldve: 2022-03-25 08:39:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Amint talpra áll, szíve szerint "repülne" maga is Alarach után, de lábai cserben hagyják. Zuhan visszafelé, közben az eget látja. A közeledő vihart és a lemenő nap sugarait. Ha Pycta ismét tud segíteni, nem csattan a földön és már többedik alkalommal lehet hálás neki. Az ifjú elf menni akar, hogy valódi bajtárs legyen a harcban és ne minden teher az idősebb vállát nyomja. Legkisebb gondja a "kölyök" megszólítás, azon van, hogy cselekvőképességét visszanyerje és bizonyítsa. Pycta elindul, ezzel a lépéssel Rírion is egyetért. Ismét megpróbál felállni. Nievesha segíti és sietteti is, amit megért. Amennyire rajta múlik, mindent megtesz azért, hogy elinduljanak. Nem kell emlékeztesse magát az elhatározására, mert az erősen él benne ígéreteivel együtt. Túl azon, hogy fontos neki a cél, ő is megkedvelte társait. Ha fel tud állni ismét és képes menni, akkor megy, amennyire csak bír. Mindemellett a gyorsan múló fájdalom megtanította egy fontos leckére: varázsital nélkül ezentúl sehová nem indul el.*
*Amint talpra áll, szíve szerint "repülne" maga is Alarach után, de lábai cserben hagyják. Zuhan visszafelé, közben az eget látja. A közeledő vihart és a lemenő nap sugarait. Ha Pycta ismét tud segíteni, nem csattan a földön és már többedik alkalommal lehet hálás neki. Az ifjú elf menni akar, hogy valódi bajtárs legyen a harcban és ne minden teher az idősebb vállát nyomja. Legkisebb gondja a "kölyök" megszólítás, azon van, hogy cselekvőképességét visszanyerje és bizonyítsa. Pycta elindul, ezzel a lépéssel Rírion is egyetért. Ismét megpróbál felállni. Nievesha segíti és sietteti is, amit megért. Amennyire rajta múlik, mindent megtesz azért, hogy elinduljanak. Nem kell emlékeztesse magát az elhatározására, mert az erősen él benne ígéreteivel együtt. Túl azon, hogy fontos neki a cél, ő is megkedvelte társait. Ha fel tud állni ismét és képes menni, akkor megy, amennyire csak bír. Mindemellett a gyorsan múló fájdalom megtanította egy fontos leckére: varázsital nélkül ezentúl sehová nem indul el.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-24 08:48:38
Üzenet elküldve: 2022-03-24 08:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev nem mélyedt el különösebben az alkímia rejtelmeibe, de úgy tudja, hogy a különböző zöld italok nemcsak a sebeket gyógyítják, de fel is pörgetik azokat, akik megisszák. Rírion, mikor visszazuhan, akkor erre rögtön rá is cáfol. Persze itt erdőmélyén, ebben az undormányos pókhálós erdőben sok minden rácáfol a tudására, például nem hitte volna soha, hogy Pycta vértjén úgy megy át egy fullánk, mint a kés a vajon, felmerül a kérdés, hogy van-e akkor egyáltalán értelme vértet hordani? Aztán a mesterkard még csak meg sem karcolta a hatalmas pókszörnyet, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy Niev maga nem elég erős, de, hogy Pycta sem? Most meg itt van Rírion, aki a bájital ellenére is összecsuklik.*
- Utána szaladt.
*Mondja Pyctának, mikor az Xauzurt keresi, hangja csalódott, hiszen az irbisz úgy hagyta őket itt, mint eb a szarát, noha ketten is rászóltak.*
- Utolérünk, apa.
*Mondja még Pyctának, valószínűleg csak a hátának, mert az elf Xauzur és a rém után iramodik.*
- Gyerünk már!
*Türelmetlenül próbálja felrángatni Ríriont a földről. Ha ez sikerült, akkor könyörtelenül karonragadja és vonszolni kezdi abba az irányba, ahol a szörnyeteg, Xauzur és Pycta eltűnt a fák között. Az első lépéseknél arra is hajlandó, hogy segítsen, mellette haladva, a derekánál támasztva.
Ha minden úgy megy, mint szeretné - vagyis szeretnék mindannyian -, akkor rohanhatnak is Pycta és Xauzur után, remélhetőleg hamar utol is érik őket, illetve a szörnyeteget.*
*Niev nem mélyedt el különösebben az alkímia rejtelmeibe, de úgy tudja, hogy a különböző zöld italok nemcsak a sebeket gyógyítják, de fel is pörgetik azokat, akik megisszák. Rírion, mikor visszazuhan, akkor erre rögtön rá is cáfol. Persze itt erdőmélyén, ebben az undormányos pókhálós erdőben sok minden rácáfol a tudására, például nem hitte volna soha, hogy Pycta vértjén úgy megy át egy fullánk, mint a kés a vajon, felmerül a kérdés, hogy van-e akkor egyáltalán értelme vértet hordani? Aztán a mesterkard még csak meg sem karcolta a hatalmas pókszörnyet, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy Niev maga nem elég erős, de, hogy Pycta sem? Most meg itt van Rírion, aki a bájital ellenére is összecsuklik.*
- Utána szaladt.
*Mondja Pyctának, mikor az Xauzurt keresi, hangja csalódott, hiszen az irbisz úgy hagyta őket itt, mint eb a szarát, noha ketten is rászóltak.*
- Utolérünk, apa.
*Mondja még Pyctának, valószínűleg csak a hátának, mert az elf Xauzur és a rém után iramodik.*
- Gyerünk már!
*Türelmetlenül próbálja felrángatni Ríriont a földről. Ha ez sikerült, akkor könyörtelenül karonragadja és vonszolni kezdi abba az irányba, ahol a szörnyeteg, Xauzur és Pycta eltűnt a fák között. Az első lépéseknél arra is hajlandó, hogy segítsen, mellette haladva, a derekánál támasztva.
Ha minden úgy megy, mint szeretné - vagyis szeretnék mindannyian -, akkor rohanhatnak is Pycta és Xauzur után, remélhetőleg hamar utol is érik őket, illetve a szörnyeteget.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-23 11:26:12
Üzenet elküldve: 2022-03-23 11:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Miközben Alarach zajosan menekülőre fogja Nievesha és az erdőmélyi elf Ríriont igyekezne összekaparni a pókszörnyeteggel való szerencsétlen találkozás után. Miközben a lány kiszabadítja az ork vezértől kapott tőrével, addig a páncélos próféta ledönti a még eszméleténél lévő ifjú torkán az erős bájitalt és fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy hasson és Rírion talpra tudjon állni. Most minden pillanat sorsdöntő lehet.*
- Gyerünk, kölyök. *Sziszegi, ahogy a fejét tartja. Rírion nem kedveli, ha így nevezi a nálánál fiatalabb elfet, ám a csuhátlan csuhás nem is azért mondja neki, mert lenézné. Be kell vallania magának, hogy megkedvelte őt, nem örülne, ha elveszítenék most.
A bájital úgy tűnik, kifejti hatását és Rírion felépülni látszik. Nievesha a fullánkkal bevitt sikeres támadásról beszél. Az erdőmélyi elf büszkén bólint, bár valószínűsíti, hogy a potrohon a mesterkard és a lándzsa is hatásos lett volna, hisz ott nem védi kitin a szörnyet.
Az ifjú elf talpra áll, ám nem telik bele egy pillanat és vissza is zuhan, a csuhátlan csuhás igyekszik elkapni, mielőtt megüti magát.*
- Hol van Xauzur? *Néz körbe az erdőmélyi és szomorúan tapasztalja, hogy az irbisz nem hallgatott a szóra és üldözőbe vette Alarachot.*
- Niev, vigyázz rá és ha el tudtok indulni, gyertek utánam. *Adja át a földön heverő Rírion fejét Nieveshának.*
- Nem hagyhatjuk futni, véget kell vetnünk ennek. *Fogja meg a lándzsát és emelkedik fel a hálórengetegen átlátszódó fekete fa felé fordulva. Nem vesztegethetnek több időt. Még hátrapillant Nievre, bátorítón rámosolyog és futva indul el az Alarach által vágott ösvényen. Nem törődik az időjárás változásával, órák lehetnek még az esőig.
A pókszörny menekülés közben a nyomaira és a sérült potroh is biztosan hagyott következő jeleket.
A páncélos próféta, baljában az erdőlámpással, jobbjában a lándzsával igyekszik futva beérni a menekülő bestiát. Sárga ragadozópillantása Xauzurt keresi, reméli, hogy az irbisznek nem esett baja. Ha már nem hallja a menekülés robaját vagy az ösvény eltűnik, esetleg egyéb jeleket lát, akkor lelassít, minden érzékszervét bevetve keresi a sebesült Alarachot. Most egyikük élete véget ér, az erdőt meg kell tisztítani.*
*Miközben Alarach zajosan menekülőre fogja Nievesha és az erdőmélyi elf Ríriont igyekezne összekaparni a pókszörnyeteggel való szerencsétlen találkozás után. Miközben a lány kiszabadítja az ork vezértől kapott tőrével, addig a páncélos próféta ledönti a még eszméleténél lévő ifjú torkán az erős bájitalt és fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy hasson és Rírion talpra tudjon állni. Most minden pillanat sorsdöntő lehet.*
- Gyerünk, kölyök. *Sziszegi, ahogy a fejét tartja. Rírion nem kedveli, ha így nevezi a nálánál fiatalabb elfet, ám a csuhátlan csuhás nem is azért mondja neki, mert lenézné. Be kell vallania magának, hogy megkedvelte őt, nem örülne, ha elveszítenék most.
A bájital úgy tűnik, kifejti hatását és Rírion felépülni látszik. Nievesha a fullánkkal bevitt sikeres támadásról beszél. Az erdőmélyi elf büszkén bólint, bár valószínűsíti, hogy a potrohon a mesterkard és a lándzsa is hatásos lett volna, hisz ott nem védi kitin a szörnyet.
Az ifjú elf talpra áll, ám nem telik bele egy pillanat és vissza is zuhan, a csuhátlan csuhás igyekszik elkapni, mielőtt megüti magát.*
- Hol van Xauzur? *Néz körbe az erdőmélyi és szomorúan tapasztalja, hogy az irbisz nem hallgatott a szóra és üldözőbe vette Alarachot.*
- Niev, vigyázz rá és ha el tudtok indulni, gyertek utánam. *Adja át a földön heverő Rírion fejét Nieveshának.*
- Nem hagyhatjuk futni, véget kell vetnünk ennek. *Fogja meg a lándzsát és emelkedik fel a hálórengetegen átlátszódó fekete fa felé fordulva. Nem vesztegethetnek több időt. Még hátrapillant Nievre, bátorítón rámosolyog és futva indul el az Alarach által vágott ösvényen. Nem törődik az időjárás változásával, órák lehetnek még az esőig.
A pókszörny menekülés közben a nyomaira és a sérült potroh is biztosan hagyott következő jeleket.
A páncélos próféta, baljában az erdőlámpással, jobbjában a lándzsával igyekszik futva beérni a menekülő bestiát. Sárga ragadozópillantása Xauzurt keresi, reméli, hogy az irbisznek nem esett baja. Ha már nem hallja a menekülés robaját vagy az ösvény eltűnik, esetleg egyéb jeleket lát, akkor lelassít, minden érzékszervét bevetve keresi a sebesült Alarachot. Most egyikük élete véget ér, az erdőt meg kell tisztítani.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-23 01:29:53
Üzenet elküldve: 2022-03-23 01:29:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Miközben lehajolnak Fänrírion mellé, hallják még, ahogy a hatalmas test utat tör magának a sűrű aljnövényzetben. Xauzur hátrapillant a trióra, de nem áll még. Sebesen követi a lényt a Fekete Erdő sűrűjébe.
Miközben Nievesha Hroltaa kését használva kiszabadítja az elfet a hálóból, Pycta leönti fiatal fajtársa torkán a varázsitalt. Fänrírion érezheti, miként tér vissza testébe az élet, s miként múlik el szép fokozatosan a fájdalom. Nagy szerencse, hogy újdonsült kompániája ily erős bájitalok birtokában vágott neki az útnak.
Miközben Fänrírion a talpra állással kísérletezik, van néhány lélegzetvételnyi idejük körbekémlelni. A tiszta égboltot narancsszínre festi a nap, minek már csak utolsó sugarai nyaldossák a horizontot. A távoli északon vaskos, sötét fellegek látszanak gyülekezni, habár távolinak tűnik az óra, mire a vihar lecsap az erdőségre. Az ő tekintetük azonban legkevésbé ez vonzhatja most magára. A hálófalon keresztül, ha fátyolosan is, de láthatják a göcsörtös, fekete fát. Körötte széles, szürke fűvel áldott mező, mintha a rengeteg is messziről óhajtaná kerülni az oda nem illő vendéget. Akaratlanul is eszükbe juthat saját fájuk Erdőmélye másik végében.
Nievesha a fullánk hatását firtatja. Igaz, a fullánk valóban alkalmas fegyvernek bizonyult ebben az esetben, de a lány nem véletlenül támadta éppen a lény potrohát. Nievesha a szúrása közben is érezhette, Alarach ezen tájéka jóval lágyabbnak hatott.
Fänrírion közben talpra áll, csak hogy a következő pillanatban visszaroskadjon a földre. A sebe begyógyulni látszik, ám újult erő ide vagy oda, a sérülés hatása, na meg az ebből fakadó sokk még uralja testét. Ha lábra is tud állni a következő másodpercekben, aligha lesz még képes üldözőbe venni az egyre messzebb távolodó Alarachot.
A triónak döntenie kell. Pycta és Nievesha gyorsaságukból fakadóan biztosan képesek utolérni a sérült bestiát, mielőtt az eltűnne a rengetegben. Hogy hátrahagyják-e a sérüléséből lábadozó elfet ily közel céljukhoz, az rajtuk áll. Szétválhatnak, akár legyinthetnek is a Xauzur üldözte bestiára. Most kell azonban cselekedniük.*
*Miközben lehajolnak Fänrírion mellé, hallják még, ahogy a hatalmas test utat tör magának a sűrű aljnövényzetben. Xauzur hátrapillant a trióra, de nem áll még. Sebesen követi a lényt a Fekete Erdő sűrűjébe.
Miközben Nievesha Hroltaa kését használva kiszabadítja az elfet a hálóból, Pycta leönti fiatal fajtársa torkán a varázsitalt. Fänrírion érezheti, miként tér vissza testébe az élet, s miként múlik el szép fokozatosan a fájdalom. Nagy szerencse, hogy újdonsült kompániája ily erős bájitalok birtokában vágott neki az útnak.
Miközben Fänrírion a talpra állással kísérletezik, van néhány lélegzetvételnyi idejük körbekémlelni. A tiszta égboltot narancsszínre festi a nap, minek már csak utolsó sugarai nyaldossák a horizontot. A távoli északon vaskos, sötét fellegek látszanak gyülekezni, habár távolinak tűnik az óra, mire a vihar lecsap az erdőségre. Az ő tekintetük azonban legkevésbé ez vonzhatja most magára. A hálófalon keresztül, ha fátyolosan is, de láthatják a göcsörtös, fekete fát. Körötte széles, szürke fűvel áldott mező, mintha a rengeteg is messziről óhajtaná kerülni az oda nem illő vendéget. Akaratlanul is eszükbe juthat saját fájuk Erdőmélye másik végében.
Nievesha a fullánk hatását firtatja. Igaz, a fullánk valóban alkalmas fegyvernek bizonyult ebben az esetben, de a lány nem véletlenül támadta éppen a lény potrohát. Nievesha a szúrása közben is érezhette, Alarach ezen tájéka jóval lágyabbnak hatott.
Fänrírion közben talpra áll, csak hogy a következő pillanatban visszaroskadjon a földre. A sebe begyógyulni látszik, ám újult erő ide vagy oda, a sérülés hatása, na meg az ebből fakadó sokk még uralja testét. Ha lábra is tud állni a következő másodpercekben, aligha lesz még képes üldözőbe venni az egyre messzebb távolodó Alarachot.
A triónak döntenie kell. Pycta és Nievesha gyorsaságukból fakadóan biztosan képesek utolérni a sérült bestiát, mielőtt az eltűnne a rengetegben. Hogy hátrahagyják-e a sérüléséből lábadozó elfet ily közel céljukhoz, az rajtuk áll. Szétválhatnak, akár legyinthetnek is a Xauzur üldözte bestiára. Most kell azonban cselekedniük.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:48:12
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:48:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
- Vigasztaló, csak az nem, hogy örökké nem láthatjuk. Minden elmúlik, elenyész...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy kissé jobban belekomorodik a gondolatba, mint talán azt kellene. De most eszébe jutnak sosem ismert szülei, kiket talán pont azért nem láthatott, mert ők is az elmúlásba vesztek. Ez a gondolat pedig sokszor elkeseríti, hiába nem mutatja vagy nem mesél róla Shrumának. Szerencséjére apja helyett ő az apja, ez pedig igen erős gyógyír a fájdalomra. De az a kitöltetlen, mély űr akkor is gyakran mardossa a lelkét. A város témája viszont hamar kizökkenti és az elkeseredést gyorsan fel is váltja az undor, amit egy jól irányzott szájhúzással hoz is a felszínre.*
- Majd végezzünk hamar.
*Jegyzi is meg kurtán, mert már az előbb kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire nem szereti a városi népeket. Még akkor sem ha csak halovány emlékei vannak onnan. A ruhatermő fa gondolata viszont már kicsikar belőle egy kuncogást. Persze csak halkat, hiszen itt az ismeretlenben nem akar semmit felzargatni. Eddig még nem botlottak semmi veszélyesbe, ezt pedig jobb is lenne tartani továbbra is. Shruma meséje az Arthenior nevű városról el is hessegeti ezt a csöppnyi jókedvet. Még a bőre is libabőrös lesz ahogy hallgatja. Nem csoda, hogy csak egy undorral teli horkantással ad hangot nemtetszésének. De megérti, hogy a muszáj nagy úr, abba pedig nem menne bele, és valószínűleg apja sem, hogy amíg ő a városba megy, addig a lány itt maradjon.*
- Bagoly?
*Torpan meg egy pillanatra, ahogy pedig az ő füléhez is elér a huhogás szája szegletében már meg is bújik egy apró mosoly. Az erdő és az állatok hamar elvonják a figyelmet a kellemetlen városról. Így már koncentrálhat arra, hogy halk és óvatos léptekkel haladva próbálja megfigyelni a madarat. Shruma jó tanára, de még mindig követ el hibákat, így van még mit tanulnia. Emellett azért igyekszik bizonyítani is a férfinak.*
- Vigasztaló, csak az nem, hogy örökké nem láthatjuk. Minden elmúlik, elenyész...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy kissé jobban belekomorodik a gondolatba, mint talán azt kellene. De most eszébe jutnak sosem ismert szülei, kiket talán pont azért nem láthatott, mert ők is az elmúlásba vesztek. Ez a gondolat pedig sokszor elkeseríti, hiába nem mutatja vagy nem mesél róla Shrumának. Szerencséjére apja helyett ő az apja, ez pedig igen erős gyógyír a fájdalomra. De az a kitöltetlen, mély űr akkor is gyakran mardossa a lelkét. A város témája viszont hamar kizökkenti és az elkeseredést gyorsan fel is váltja az undor, amit egy jól irányzott szájhúzással hoz is a felszínre.*
- Majd végezzünk hamar.
*Jegyzi is meg kurtán, mert már az előbb kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire nem szereti a városi népeket. Még akkor sem ha csak halovány emlékei vannak onnan. A ruhatermő fa gondolata viszont már kicsikar belőle egy kuncogást. Persze csak halkat, hiszen itt az ismeretlenben nem akar semmit felzargatni. Eddig még nem botlottak semmi veszélyesbe, ezt pedig jobb is lenne tartani továbbra is. Shruma meséje az Arthenior nevű városról el is hessegeti ezt a csöppnyi jókedvet. Még a bőre is libabőrös lesz ahogy hallgatja. Nem csoda, hogy csak egy undorral teli horkantással ad hangot nemtetszésének. De megérti, hogy a muszáj nagy úr, abba pedig nem menne bele, és valószínűleg apja sem, hogy amíg ő a városba megy, addig a lány itt maradjon.*
- Bagoly?
*Torpan meg egy pillanatra, ahogy pedig az ő füléhez is elér a huhogás szája szegletében már meg is bújik egy apró mosoly. Az erdő és az állatok hamar elvonják a figyelmet a kellemetlen városról. Így már koncentrálhat arra, hogy halk és óvatos léptekkel haladva próbálja megfigyelni a madarat. Shruma jó tanára, de még mindig követ el hibákat, így van még mit tanulnia. Emellett azért igyekszik bizonyítani is a férfinak.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:33:58
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Felfogni sincs ideje, hogy akciója sikertelen volt. Az egyetlen, amivel elméje foglalkozni hajlandó, az a leírhatatlan fájdalom, amihez hasonlót még nem élt át korábban. Hangok és képek váltják egymást gyors ütemben, mintha mind távoli történés lenne. Saját, önkéntelen jajdulása is ezek közé vész el. Bár sokkos állapotban, de még magánál van. A teste megérti, hogy valamit meg akarnak itatni vele és remélhetőleg képes ennek eleget tenni. Ha Niev meg is vágja eközben, az már elenyésző fájdalom a többi mellett. Rírionnak nincs most lehetősége azon gondolkozni, hol rontotta el. Gondolatai üresek. Ha az ital használ annyira, hogy fel tudjon állni, úgy meg is teszi. Részben Niev segítségével, de nagyrészt önerejéből lesz kénytelen. Ha ez megvalósul, az Rírion számára nehezen érthető az első pillanatokban. Zavarodottsága szemmel látható, ahogy próbálja megérteni, mi is történt. De társai arcát és a harcra hívó szót jól ismeri. Küldetésüket sem felejtette el, így megindul velük ha képes rá, akkor is, ha sok minden még nem tiszta. Ha nem képes felállni, marad a földön, de talán csökken a fájdalom és elméje kitisztul annyira, hogy rendbe rakja az események sorát. Ha legalább beszélni tud, úgy felel a többieknek.*
- Miattam ne hagyjátok futni!
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Felfogni sincs ideje, hogy akciója sikertelen volt. Az egyetlen, amivel elméje foglalkozni hajlandó, az a leírhatatlan fájdalom, amihez hasonlót még nem élt át korábban. Hangok és képek váltják egymást gyors ütemben, mintha mind távoli történés lenne. Saját, önkéntelen jajdulása is ezek közé vész el. Bár sokkos állapotban, de még magánál van. A teste megérti, hogy valamit meg akarnak itatni vele és remélhetőleg képes ennek eleget tenni. Ha Niev meg is vágja eközben, az már elenyésző fájdalom a többi mellett. Rírionnak nincs most lehetősége azon gondolkozni, hol rontotta el. Gondolatai üresek. Ha az ital használ annyira, hogy fel tudjon állni, úgy meg is teszi. Részben Niev segítségével, de nagyrészt önerejéből lesz kénytelen. Ha ez megvalósul, az Rírion számára nehezen érthető az első pillanatokban. Zavarodottsága szemmel látható, ahogy próbálja megérteni, mi is történt. De társai arcát és a harcra hívó szót jól ismeri. Küldetésüket sem felejtette el, így megindul velük ha képes rá, akkor is, ha sok minden még nem tiszta. Ha nem képes felállni, marad a földön, de talán csökken a fájdalom és elméje kitisztul annyira, hogy rendbe rakja az események sorát. Ha legalább beszélni tud, úgy felel a többieknek.*
- Miattam ne hagyjátok futni!
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:10:17
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:10:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Niev ezúttal sikeresnek bizonyul, de sajnos nincs ideje arra, hogy nagyon örüljön, mivel közvetlenül azelőtt, hogy ő kiontotta a pókszörny bűzös belsőségeit, az elkapta Ríriont.
A rémség menekülőre fogja, ő pedig egy kicsit hezitál, hogy most akkor utána iramodjon-e, vagy a fiú segítségére siessen? Xauzur szemlátomást menne, vele együtt Niev is, de Pycta szavai megállítják, ha az irbiszt nem, akkor Niev is utánaszól, "kiscicám"-nak nevezi, ahogy máskor is. Xauzur és a szaglása nélkül valószínűleg nem találnák meg a szörnyet, ami minden bizonnyal kereket fog oldani, ha nekiállnak Ríriont összerakni, szétválniuk meg ugye nem szabad.
Egykettőre az elfek mellett terem, fél lábával átlép a hálóba tekert elf fölött, úgy hajol le hozzá, egyik oldalára a kardot dobja le, másik oldalára a fullánkot, Hroltaa tőrével kezdi el kiszabadítani. Mozdulatai kicsit kapkodósak, de remélhetőleg nem tesz különösebb kárt Rírionban, vagy ha mégis, hát a bájital majd helyrehozza. Mármint ha Pycta meg tudta vele itatni, ha nem és Niev túlságosan is igyekvő, akkor...
Ha sikerült lehámozni róla a pókhálót és a bájital is hatott, akkor igyekszik talpra állítani, mármint ha segíteni tud egy nálánál jóval magasabb személynek. Remélhetőleg hatott a varázsital is és a hálóból is kiszabadult, ha így van, akkor mehetnek is a szörny után.*
- A fullánkkal meg lehet sebezni...
*Az ő kezében is ott van egy, meg természetesen a másikban a mesterkard.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Niev ezúttal sikeresnek bizonyul, de sajnos nincs ideje arra, hogy nagyon örüljön, mivel közvetlenül azelőtt, hogy ő kiontotta a pókszörny bűzös belsőségeit, az elkapta Ríriont.
A rémség menekülőre fogja, ő pedig egy kicsit hezitál, hogy most akkor utána iramodjon-e, vagy a fiú segítségére siessen? Xauzur szemlátomást menne, vele együtt Niev is, de Pycta szavai megállítják, ha az irbiszt nem, akkor Niev is utánaszól, "kiscicám"-nak nevezi, ahogy máskor is. Xauzur és a szaglása nélkül valószínűleg nem találnák meg a szörnyet, ami minden bizonnyal kereket fog oldani, ha nekiállnak Ríriont összerakni, szétválniuk meg ugye nem szabad.
Egykettőre az elfek mellett terem, fél lábával átlép a hálóba tekert elf fölött, úgy hajol le hozzá, egyik oldalára a kardot dobja le, másik oldalára a fullánkot, Hroltaa tőrével kezdi el kiszabadítani. Mozdulatai kicsit kapkodósak, de remélhetőleg nem tesz különösebb kárt Rírionban, vagy ha mégis, hát a bájital majd helyrehozza. Mármint ha Pycta meg tudta vele itatni, ha nem és Niev túlságosan is igyekvő, akkor...
Ha sikerült lehámozni róla a pókhálót és a bájital is hatott, akkor igyekszik talpra állítani, mármint ha segíteni tud egy nálánál jóval magasabb személynek. Remélhetőleg hatott a varázsital is és a hálóból is kiszabadult, ha így van, akkor mehetnek is a szörny után.*
- A fullánkkal meg lehet sebezni...
*Az ő kezében is ott van egy, meg természetesen a másikban a mesterkard.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 570-589