Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-12 07:27:27
Üzenet elküldve: 2015-03-12 07:27:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Jobb oldal - Lélek //
* Kriyon kifelé menet az említett pillantással azt állapíthatja meg, hogy a kő kivehető a helyéről, némi ügyeskedéssel ugyan de ki lehet piszkálni, ha így tesz akkor viszont egy egyszerű dologra lehet figyelmes: az ajtó szép lassan újra elkezd bezáródni ő pedig gazdagszik egy kővel, vagy nem.
Mindenesetre elindulnak vissza felé és mikor a holmijukat magukhoz veszik, láss csodát, nem történik semmi. Nem aktiválódik újra a tűzköpő és ontja magából a lángoló gömböket. Így nyugodtan visszaérkeznek a központi terembe, ahol már a többiek is leledzenek. *
// Mindenki //
* A központi terem csendes, csupán az oszlopokon megmaradt fáklyák lobogó tüze az némi alapzajt az amúgy néma csendnek. A csapat szépen lassan visszaérkezik ebbe a terembe, aztán a Lélek ajtó mögött folyosóról is megjön a két jómadár (?).
A két vízköpő továbbra is némi követelődzéssel tartja karját várva a jussát. *
// Jobb oldal - Lélek //
* Kriyon kifelé menet az említett pillantással azt állapíthatja meg, hogy a kő kivehető a helyéről, némi ügyeskedéssel ugyan de ki lehet piszkálni, ha így tesz akkor viszont egy egyszerű dologra lehet figyelmes: az ajtó szép lassan újra elkezd bezáródni ő pedig gazdagszik egy kővel, vagy nem.
Mindenesetre elindulnak vissza felé és mikor a holmijukat magukhoz veszik, láss csodát, nem történik semmi. Nem aktiválódik újra a tűzköpő és ontja magából a lángoló gömböket. Így nyugodtan visszaérkeznek a központi terembe, ahol már a többiek is leledzenek. *
// Mindenki //
* A központi terem csendes, csupán az oszlopokon megmaradt fáklyák lobogó tüze az némi alapzajt az amúgy néma csendnek. A csapat szépen lassan visszaérkezik ebbe a terembe, aztán a Lélek ajtó mögött folyosóról is megjön a két jómadár (?).
A két vízköpő továbbra is némi követelődzéssel tartja karját várva a jussát. *
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-10 04:52:10
Üzenet elküldve: 2015-03-10 04:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
*Egyet ért Kriyonnal, el kéne húzni a csíkot minél hamarabb, mert már a nemlétező szőr is feláll a hátán ettől a helytől. A követ (is) elpakolják és viszsafelé úton maradék kis holmijukat is megpróbálják összeszedni, remélhetőleg ezúttal nem pörkölődik le tőle a hajuk.*
-Majd kint.
*Morogja a fiúnak és azon van hogy a leghamarabb a lehető legmesszebbre jussanak innen. Talán odakint még megvan a másik csoport pár lova, amit elköthetnek mielőtt amazok kiérnének.*
-Azon vagyok, gyere-gyere.
*Ragadja nyakon a gizda kis srácot és maga előtt tolva őt szinte már futólépésben igyekszik kifelé.*
//Jobb oldal - Lélek//
*Egyet ért Kriyonnal, el kéne húzni a csíkot minél hamarabb, mert már a nemlétező szőr is feláll a hátán ettől a helytől. A követ (is) elpakolják és viszsafelé úton maradék kis holmijukat is megpróbálják összeszedni, remélhetőleg ezúttal nem pörkölődik le tőle a hajuk.*
-Majd kint.
*Morogja a fiúnak és azon van hogy a leghamarabb a lehető legmesszebbre jussanak innen. Talán odakint még megvan a másik csoport pár lova, amit elköthetnek mielőtt amazok kiérnének.*
-Azon vagyok, gyere-gyere.
*Ragadja nyakon a gizda kis srácot és maga előtt tolva őt szinte már futólépésben igyekszik kifelé.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-07 01:24:23
Üzenet elküldve: 2015-03-07 01:24:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
*És... megvan.*
- Na húzzunk innen. *sóhajt fel fél úton az elégedettség és a pánik között, és már iramodik is visszafelé. Ahogy tudja, magára erősítgeti a szerzett dolgokat, és élen jár a tiplizésben.*
*Kifelé menet vet egy rövid pillantást a tűzkőre, és ha tudja, nekiáll kifeszegetni azt is, de csak akkor, ha megítélése és az észlelt jelek alapján ez kevesebb, mint másfél perc alatt kivitelezhető.*
- Gyere, szedjük össze a cuccainkat, ha lehet! *már amennyiben ez valóban lehetséges, mert él a gyanúpörrel, hogy bizony újra bekapcsolják a tűzköpőket, ha elveszik a dolgaikat a "mezőkről". Ha mégsem, az jó, ha viszont Kriyonnak van igaza, akkor - ha óvatosan és sok szívással is, de - vissza lehet fejteni a megoldást. Persze, a szaladgálást nem lehet kihagyni most sem.*
- Rágyújthatnánk. *lihegi, mert szenvedő tüdeje azonnal követelni kezdi az adagját.*
- Lépjünk le innen, Nath. Utálom ezt a helyet!
//Jobb oldal - Lélek//
*És... megvan.*
- Na húzzunk innen. *sóhajt fel fél úton az elégedettség és a pánik között, és már iramodik is visszafelé. Ahogy tudja, magára erősítgeti a szerzett dolgokat, és élen jár a tiplizésben.*
*Kifelé menet vet egy rövid pillantást a tűzkőre, és ha tudja, nekiáll kifeszegetni azt is, de csak akkor, ha megítélése és az észlelt jelek alapján ez kevesebb, mint másfél perc alatt kivitelezhető.*
- Gyere, szedjük össze a cuccainkat, ha lehet! *már amennyiben ez valóban lehetséges, mert él a gyanúpörrel, hogy bizony újra bekapcsolják a tűzköpőket, ha elveszik a dolgaikat a "mezőkről". Ha mégsem, az jó, ha viszont Kriyonnak van igaza, akkor - ha óvatosan és sok szívással is, de - vissza lehet fejteni a megoldást. Persze, a szaladgálást nem lehet kihagyni most sem.*
- Rágyújthatnánk. *lihegi, mert szenvedő tüdeje azonnal követelni kezdi az adagját.*
- Lépjünk le innen, Nath. Utálom ezt a helyet!
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-04 11:40:22
Üzenet elküldve: 2015-03-04 11:40:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
* Kriyon jó pár kis erszényt találhat, némelyikben csengő arany, némelyikbe drágakövek. Így ránézésre jó pár száz arany meglehet ha eladja az ember a megfelelő embernek.
Közben elkeverednek a kék kőhöz is. Nathua úgy dönt érte nyúl, és láss csodát, nem történik semmi. Gond nélkül leveszi az öklömnyi követ, méretéhez képest egészen könnyűnek mondható. A falon lévő szöveg már régi, ütött kopott de azért a lényeg olvasható rajta. Végül a szöveg is kialszik és csupán kettesben maradnak a kővel. További járat innen már nincs, az egyetlen út visszafelé vezet. *
//Jobb oldal - Lélek//
* Kriyon jó pár kis erszényt találhat, némelyikben csengő arany, némelyikbe drágakövek. Így ránézésre jó pár száz arany meglehet ha eladja az ember a megfelelő embernek.
Közben elkeverednek a kék kőhöz is. Nathua úgy dönt érte nyúl, és láss csodát, nem történik semmi. Gond nélkül leveszi az öklömnyi követ, méretéhez képest egészen könnyűnek mondható. A falon lévő szöveg már régi, ütött kopott de azért a lényeg olvasható rajta. Végül a szöveg is kialszik és csupán kettesben maradnak a kővel. További járat innen már nincs, az egyetlen út visszafelé vezet. *
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-02 16:11:25
Üzenet elküldve: 2015-03-02 16:11:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
*Nathua nem mászik le sehova, örül hogy fent maradt a hídon meg egyébként sem tetszett meg neki egyik kacat sem odalentről. A mágusok gyöngye is jobb ha iparkodik a guberálással. Tovább megy előre a szögletes kis terembe-szerűségbe.*
-Kriyooon.
*Kiabál hátra a srácnak ha még mindig nem csatlakozott volna hozzá.*
-Gyere má' itt megint ilyen rúnás szarok vannak.
*Ő továbbra sem tudja elolvasni őket és egyre kevésbé is akar ilyeneket látni, mert eddig mindig szopást jelentettek.*
-Most mi a fenét csináljunk ezzel? Én aranyat akartam, meg kincseket, ehelyett...
*Bosszankodik miközben Kriyon besunnyul mögé. Jellemző. Megint neki kell megemberelnie magát, hiába félvér.
Ha alaposan megnézték ezt is, mint mindent és a két gülüke úgy találja biztonságos, akkor Nath kinyúl a holmiért. A fekete piacon talán el tudják adni jó pénzért, vagy legalább Kryiont visszaveszik a mágusképzőbe neki meg lesz munkája ha megint belelendül az ártatlan kislányok megrontásába.
Ami azt illeti eléggé bizonytalan a dolgába, így ha netán közbejönne valami -pl a fiú lefossa a bokáját-, akkor gyorsan visszarántja kezét mielőtt még hozzáérne ahhoz a vacakhoz. Egyre inkább az az érzése, hogy ebből így vagy úgy de csak több gundjuk fog származni, mint hasznuk.*
//Jobb oldal - Lélek//
*Nathua nem mászik le sehova, örül hogy fent maradt a hídon meg egyébként sem tetszett meg neki egyik kacat sem odalentről. A mágusok gyöngye is jobb ha iparkodik a guberálással. Tovább megy előre a szögletes kis terembe-szerűségbe.*
-Kriyooon.
*Kiabál hátra a srácnak ha még mindig nem csatlakozott volna hozzá.*
-Gyere má' itt megint ilyen rúnás szarok vannak.
*Ő továbbra sem tudja elolvasni őket és egyre kevésbé is akar ilyeneket látni, mert eddig mindig szopást jelentettek.*
-Most mi a fenét csináljunk ezzel? Én aranyat akartam, meg kincseket, ehelyett...
*Bosszankodik miközben Kriyon besunnyul mögé. Jellemző. Megint neki kell megemberelnie magát, hiába félvér.
Ha alaposan megnézték ezt is, mint mindent és a két gülüke úgy találja biztonságos, akkor Nath kinyúl a holmiért. A fekete piacon talán el tudják adni jó pénzért, vagy legalább Kryiont visszaveszik a mágusképzőbe neki meg lesz munkája ha megint belelendül az ártatlan kislányok megrontásába.
Ami azt illeti eléggé bizonytalan a dolgába, így ha netán közbejönne valami -pl a fiú lefossa a bokáját-, akkor gyorsan visszarántja kezét mielőtt még hozzáérne ahhoz a vacakhoz. Egyre inkább az az érzése, hogy ebből így vagy úgy de csak több gundjuk fog származni, mint hasznuk.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-23 22:11:43
Üzenet elküldve: 2015-02-23 22:11:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
*Miután összeszedett mindent, amit csak tudott, és magára is aggatott, kötözött, rejtett vagy akasztott belőlük megannyit, némi nehézség árán kimászik az árokból.*
- Nincs többet erődben éjszakázás meg töppedt spangli szívogatása! Haha! Gazdagok vagyunk, Uborkafej! *közben Nathua oda sem figyelve lépked előre, és Kriyon, mint mágus, kényszerűségből mellé zárkózik.*
- Amondó vagyok, lépjünk mielőbb! *dörmögi, miközben a mágikus kesztyűt vizslatja, hátha okosabb lesz a beható tanulmányozástól.*
- Tidé a Lélek... ki a fene az a Tidé? *pislog értetlenül, majd folytatja.*
- Vidd hát a Rémnek. Nyusziszem, ez nagyon rosszul hangzik. *rázza meg a fejét, és belép Nathua mögé. Ő ugyan le nem veszi, ha addig él is. Annyit azonban megtesz, hogy a fáklyával körbelengeti a csepp alakú izét, van e ott valami, ami szabad szemmel nem látható.*
//Jobb oldal - Lélek//
*Miután összeszedett mindent, amit csak tudott, és magára is aggatott, kötözött, rejtett vagy akasztott belőlük megannyit, némi nehézség árán kimászik az árokból.*
- Nincs többet erődben éjszakázás meg töppedt spangli szívogatása! Haha! Gazdagok vagyunk, Uborkafej! *közben Nathua oda sem figyelve lépked előre, és Kriyon, mint mágus, kényszerűségből mellé zárkózik.*
- Amondó vagyok, lépjünk mielőbb! *dörmögi, miközben a mágikus kesztyűt vizslatja, hátha okosabb lesz a beható tanulmányozástól.*
- Tidé a Lélek... ki a fene az a Tidé? *pislog értetlenül, majd folytatja.*
- Vidd hát a Rémnek. Nyusziszem, ez nagyon rosszul hangzik. *rázza meg a fejét, és belép Nathua mögé. Ő ugyan le nem veszi, ha addig él is. Annyit azonban megtesz, hogy a fáklyával körbelengeti a csepp alakú izét, van e ott valami, ami szabad szemmel nem látható.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-22 15:24:36
Üzenet elküldve: 2015-02-22 15:24:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Romok közt//
//Bal oldal - Vér//
* A pókhálóba lőtt vessző szépen dolgozott a háttérben, mostanra a fészek hátsó része, ahol a tojások voltak szépen lángra lobbant. A kis peték tompa pukkanásokkal robbannak szét a hőnek hála. Szegény kis párák... Persze ez a csapatot kevésbé hatja meg. Ki mit akart összepakolt és megindul a csapat kifelé. Az érdekesnek tűnő felszerelés úgy is már a csapatnál van.
Hamar el is jutnak a fő csarnokig ahol csend honol, a megmaradt fáklyák csendesen ontják magukból a minimális fényt, a két vízköpő pedig némán tekint előre és türelmetlenül tartják karjukat. A szemközti ajtó tárva nyitva, a páros aki arra indult sehol sincsen. Talán még nem értek a végére, vagy odavesztek, jó kérdés.
Quoven úgy dönt az övet veszi szemügyre, sajnos a jelek itt sem mondanak túl sokat. A puding próbája az evés, eddig bevált Felthys kardjánál, sőt az övnél is. A mágikus tárgyakhoz sajnos nem jár útmutató, szinte csak tapasztalat / próba alapján lehet megismerni valódi erejüket. *
//Bal oldal - Vér//
* A pókhálóba lőtt vessző szépen dolgozott a háttérben, mostanra a fészek hátsó része, ahol a tojások voltak szépen lángra lobbant. A kis peték tompa pukkanásokkal robbannak szét a hőnek hála. Szegény kis párák... Persze ez a csapatot kevésbé hatja meg. Ki mit akart összepakolt és megindul a csapat kifelé. Az érdekesnek tűnő felszerelés úgy is már a csapatnál van.
Hamar el is jutnak a fő csarnokig ahol csend honol, a megmaradt fáklyák csendesen ontják magukból a minimális fényt, a két vízköpő pedig némán tekint előre és türelmetlenül tartják karjukat. A szemközti ajtó tárva nyitva, a páros aki arra indult sehol sincsen. Talán még nem értek a végére, vagy odavesztek, jó kérdés.
Quoven úgy dönt az övet veszi szemügyre, sajnos a jelek itt sem mondanak túl sokat. A puding próbája az evés, eddig bevált Felthys kardjánál, sőt az övnél is. A mágikus tárgyakhoz sajnos nem jár útmutató, szinte csak tapasztalat / próba alapján lehet megismerni valódi erejüket. *
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-21 08:00:01
Üzenet elküldve: 2015-02-21 08:00:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Bal oldal//
*A beleegyezés után rögtön munkának lát. Nem sieti el a dolgot inkább azt próbálja elérni, hogy a minél hamarabbi gyógyulást elősegítse. Figyel másokra de a válaszokat nem pont tőle várják így nem reagál viszont azt örömmel veszi, hogy másnak nem esett baja. A seb össze varsása után még egyszer ellenőrzi munkáját, hogy jó-e, igaz most már sokat nem tudna rajta változtatni de szerencsére nem hibázott. A vizes rongy újból előkerül mellyel letörli a fél-elf testéről a barna kenőcsöt. Mikor Quoven azt hinné készen van és fel akarna állni Hemitar gyorsan ráteszi a kezét a mellkasára és rászól.*
- Várjál még nem vagyok kész. Ha szeretnéd hogy gyorsan meg gyógyulj és ne fertőződjön el a seb akkor még kell rá egy kis orvosság.
*Mindezt mosollyal az arcán mondja neki, tekintette most már teljesen nyugodt és őszinte ugyanannyira egy esetlen és naiv kölyöknek tűnik mint az első találkozáskor. A kis tál ismét előkerül és újabb növények kerülnek bele ha valaki netán figyeli akkor láthatja amint a kölyök valami bogarat is belekever a tálba és az egészet összedolgozza. Végezetül egy zöldes barna sárszerű anyagot ken szét a fél-elf testén, majd a rongyot kimossa és négybe hajtja. Bal kezével kicsit ránehezedik Quovenre jobb kezében meg a vizes rongyot fogja.*
- Amint a víz a krémhez ér elkezdi kifejteni a hatását ami nem lesz kellemes úgyhogy kérlek ne ficánkolj majd túl sokat és kezdj el számolni hangosan.
*Megvárja míg eljut tízig majd rányomja a rongyot a sebre, egy pillanattal később érkezik is a nem kellemes hatás. Hirtelen olyan égető fájdalom kezd hatni Quoven sebére mintha fáklyát nyomtak volna oda. Hemitar ellen tart mindenféle mozgásnak, majd kicsivel később már elviselhetővé válik az égető fájdalom. Mintha Hemitar tudná mikor hagy alább a fájdalom leveszi kezét a testről és elkezdi bekötözni a sebet majd a maradék zöldes tutyit egy üres barna kis zsákba rakja és átnyújtja a fél-elfnek.*
- Ha kétnaponta megismétled a kenőcs szétkenését és cseréled a kötést akkor nagyon hamar elmúlhat a seb és egy kis heg marad csak utána. Amennyiben senki másnak nincs szüksége ellátásra felőlem indulhatunk.
*Ezek után összerámolja a maradék cuccát rendezetten mindent a maga helyére, felveszi a fáklyát és a sor végén megy a kis csapat mögött a visszafelé vezető úton.*
//Bal oldal//
*A beleegyezés után rögtön munkának lát. Nem sieti el a dolgot inkább azt próbálja elérni, hogy a minél hamarabbi gyógyulást elősegítse. Figyel másokra de a válaszokat nem pont tőle várják így nem reagál viszont azt örömmel veszi, hogy másnak nem esett baja. A seb össze varsása után még egyszer ellenőrzi munkáját, hogy jó-e, igaz most már sokat nem tudna rajta változtatni de szerencsére nem hibázott. A vizes rongy újból előkerül mellyel letörli a fél-elf testéről a barna kenőcsöt. Mikor Quoven azt hinné készen van és fel akarna állni Hemitar gyorsan ráteszi a kezét a mellkasára és rászól.*
- Várjál még nem vagyok kész. Ha szeretnéd hogy gyorsan meg gyógyulj és ne fertőződjön el a seb akkor még kell rá egy kis orvosság.
*Mindezt mosollyal az arcán mondja neki, tekintette most már teljesen nyugodt és őszinte ugyanannyira egy esetlen és naiv kölyöknek tűnik mint az első találkozáskor. A kis tál ismét előkerül és újabb növények kerülnek bele ha valaki netán figyeli akkor láthatja amint a kölyök valami bogarat is belekever a tálba és az egészet összedolgozza. Végezetül egy zöldes barna sárszerű anyagot ken szét a fél-elf testén, majd a rongyot kimossa és négybe hajtja. Bal kezével kicsit ránehezedik Quovenre jobb kezében meg a vizes rongyot fogja.*
- Amint a víz a krémhez ér elkezdi kifejteni a hatását ami nem lesz kellemes úgyhogy kérlek ne ficánkolj majd túl sokat és kezdj el számolni hangosan.
*Megvárja míg eljut tízig majd rányomja a rongyot a sebre, egy pillanattal később érkezik is a nem kellemes hatás. Hirtelen olyan égető fájdalom kezd hatni Quoven sebére mintha fáklyát nyomtak volna oda. Hemitar ellen tart mindenféle mozgásnak, majd kicsivel később már elviselhetővé válik az égető fájdalom. Mintha Hemitar tudná mikor hagy alább a fájdalom leveszi kezét a testről és elkezdi bekötözni a sebet majd a maradék zöldes tutyit egy üres barna kis zsákba rakja és átnyújtja a fél-elfnek.*
- Ha kétnaponta megismétled a kenőcs szétkenését és cseréled a kötést akkor nagyon hamar elmúlhat a seb és egy kis heg marad csak utána. Amennyiben senki másnak nincs szüksége ellátásra felőlem indulhatunk.
*Ezek után összerámolja a maradék cuccát rendezetten mindent a maga helyére, felveszi a fáklyát és a sor végén megy a kis csapat mögött a visszafelé vezető úton.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-21 02:21:50
Üzenet elküldve: 2015-02-21 02:21:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Bal oldal//
*Quoven nem várta volna, hogy a sok felnőtt közt pont egy 12 éves kisfiú fog érteni az sebellátáshoz. Legalábbis reméli, hogy ért hozzá, mindenesetre fél-elfünk meggyőzve érzi magát a fiú hangjából hallatszódó magabiztosságtól. A fiú kérdésére csak vállat von. Nem igazán arról van szó, hogy bírja a fájdalmat, hanem hogy az egész oldala zsibbad.* -Nyugodtan kezdj neki. Amellett a "kis zsibbadás" mellett akármit csinálhatsz az oldaladdal, kibírom. *Ha tisztán tudna gondolkodni, akkor lehet ettől most aggódna. Nyugodtan végigüli, ahogy a fiú összevarrja, még csak össze sem rándul, mert alig érez egy-egy tompa szúrást. Egyenletesen veszi közben a levegőt és nem beszél, de amint Hemitar befejzete a dolgát, megszólal.* -Igen, elméletileg azt a kis kövecskét kerestük. Ha vártok egy olyan 10 percet akkor mehetünk, de a továbbiakban nem igazán vagyok harcképes, mert pont rossz helyen van a seb és nem tudom kihúzni az íjam. *Mondja, miközben elővesz a hátizsákjából egy kis szárított húst, kenyeret és egy kulacs vizet. Az illem úgy kívánná, hogy megossza, de úgy dönt most nem érdekli, biztos őnáluk is van étel, és most ő a beteg. Így hát elfogyasztja az egészet. Közben félfüllel hallja, hogy Felthys körbeküldené Niemát, de inkább nem szól bele. Elvégre a terem lassan tényleg lángokban áll. Esztelenség lenne visszamenni. Vár egy kicsit étkezés után, talán 10 percet, hogy kitisztuljon a feje, majd visszaveszi a ruháját és rá a köpenyt, aminek nagy valószínűséggel az életét köszönheti. ~Ezt is meg kell majd varrnom. Szerencsére a rúnázás nem sérült.~ Ezután felkel, felveszi a hátizsákokat kímélve sérült oldalát és kezébe veszi a furcsa övet, elkezdi vizsgálgatni, miközben hagyja, hogy Lianne vezesse az utat visszafelé. Itt már az övre koncentrál, mivel ha idefelé nem volt csapda, akkor kétli, hogy visszafelé valaki ideteremti őket.*
//Bal oldal//
*Quoven nem várta volna, hogy a sok felnőtt közt pont egy 12 éves kisfiú fog érteni az sebellátáshoz. Legalábbis reméli, hogy ért hozzá, mindenesetre fél-elfünk meggyőzve érzi magát a fiú hangjából hallatszódó magabiztosságtól. A fiú kérdésére csak vállat von. Nem igazán arról van szó, hogy bírja a fájdalmat, hanem hogy az egész oldala zsibbad.* -Nyugodtan kezdj neki. Amellett a "kis zsibbadás" mellett akármit csinálhatsz az oldaladdal, kibírom. *Ha tisztán tudna gondolkodni, akkor lehet ettől most aggódna. Nyugodtan végigüli, ahogy a fiú összevarrja, még csak össze sem rándul, mert alig érez egy-egy tompa szúrást. Egyenletesen veszi közben a levegőt és nem beszél, de amint Hemitar befejzete a dolgát, megszólal.* -Igen, elméletileg azt a kis kövecskét kerestük. Ha vártok egy olyan 10 percet akkor mehetünk, de a továbbiakban nem igazán vagyok harcképes, mert pont rossz helyen van a seb és nem tudom kihúzni az íjam. *Mondja, miközben elővesz a hátizsákjából egy kis szárított húst, kenyeret és egy kulacs vizet. Az illem úgy kívánná, hogy megossza, de úgy dönt most nem érdekli, biztos őnáluk is van étel, és most ő a beteg. Így hát elfogyasztja az egészet. Közben félfüllel hallja, hogy Felthys körbeküldené Niemát, de inkább nem szól bele. Elvégre a terem lassan tényleg lángokban áll. Esztelenség lenne visszamenni. Vár egy kicsit étkezés után, talán 10 percet, hogy kitisztuljon a feje, majd visszaveszi a ruháját és rá a köpenyt, aminek nagy valószínűséggel az életét köszönheti. ~Ezt is meg kell majd varrnom. Szerencsére a rúnázás nem sérült.~ Ezután felkel, felveszi a hátizsákokat kímélve sérült oldalát és kezébe veszi a furcsa övet, elkezdi vizsgálgatni, miközben hagyja, hogy Lianne vezesse az utat visszafelé. Itt már az övre koncentrál, mivel ha idefelé nem volt csapda, akkor kétli, hogy visszafelé valaki ideteremti őket.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-20 22:45:52
Üzenet elküldve: 2015-02-20 22:45:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Bal oldal - Vér//
* A sebkezelés őt sem érinti különösebben. Pár karcolással sikerült megúsznia a kalandot. Persze ezt köszönheti a társainak, akik ügyesen terelgették az óriás dögöt, hogy ne rá koncentráljon. Még benne van a harc izgalma, s azon gondolkodik, mennyire jó ötlet volt belülről szétperzselni a rohadt nyolclábút.
Várakozás közben, miután összeszedte előtt, ám még használható nyilait, kiszúrja Felthys szúrós pillantását. Már-már nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, amikor is a férfi parancsnak beillő dolgot javasol. Amit persze abszolút hülyeségnek tart.*
- Ha van bármily használható rajtuk, úgy a többiek már meglelték *feleli kissé kimérten, gyanakodva figyelve a férfi arcát. Láthatóan meg sem próbálja elrejteni, hogy olvasni szeretne az arcvonásokból, ám Lianne határozott cselekvése, s indulása megakadályozza abban, hogy a férfi válaszától fügően esetleg vitába bonyolódjon. Ötlete sincs, miféle tett válthatta ki a szúrós pillantást a férfiból. S a "kemény nő" titulust vajon gunyorosan érthette? Üsse kő, tényleg annak tartja magát.*
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.20 22:46:34
//Bal oldal - Vér//
* A sebkezelés őt sem érinti különösebben. Pár karcolással sikerült megúsznia a kalandot. Persze ezt köszönheti a társainak, akik ügyesen terelgették az óriás dögöt, hogy ne rá koncentráljon. Még benne van a harc izgalma, s azon gondolkodik, mennyire jó ötlet volt belülről szétperzselni a rohadt nyolclábút.
Várakozás közben, miután összeszedte előtt, ám még használható nyilait, kiszúrja Felthys szúrós pillantását. Már-már nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, amikor is a férfi parancsnak beillő dolgot javasol. Amit persze abszolút hülyeségnek tart.*
- Ha van bármily használható rajtuk, úgy a többiek már meglelték *feleli kissé kimérten, gyanakodva figyelve a férfi arcát. Láthatóan meg sem próbálja elrejteni, hogy olvasni szeretne az arcvonásokból, ám Lianne határozott cselekvése, s indulása megakadályozza abban, hogy a férfi válaszától fügően esetleg vitába bonyolódjon. Ötlete sincs, miféle tett válthatta ki a szúrós pillantást a férfiból. S a "kemény nő" titulust vajon gunyorosan érthette? Üsse kő, tényleg annak tartja magát.*
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.20 22:46:34
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-20 08:54:10
Üzenet elküldve: 2015-02-20 08:54:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Bal oldal - Vér//
*Kérdésére egyelőre nem jött válasz, de azért sejti, hogy a nagy kaszabolás hevében, valaki foglalkozott azzal is, amiért idejöttek. Tekintetét egy pillanatra a medence felé szegezi, majd vissza jelenlegi társai felé. Fogalma sincs mi vár még rájuk a másik ajtó mögött, ha már itt is óriáspókokkal kellett viaskodniuk, ám ezúttal kellemesen csalódott a csapatban, melyhez korábban csak vonakodva csatlakozott. Talán mégsem annyira semmirekellők, mint azt az első pillanatban gondolta volna. Továbbra is a pókok tetemeit kutatja használható íjak után, majd ha mindenki elkészült, hát megindul a kijárat felé, olykor hátrapillantva, hogy egyáltalán követik-e a többiek, majd megy tovább. Egyenesen ki a kapun, amin bejöttek, majd a csendesen folyosón kifelé, odaáig, ahol a két vízköpő szobor van, tehát a kiindulási pontjukig. Egyelőre nem látja a másik két fél-elfet, kikkel ideérkezett, így gyomra nagyotrándul. Na nem, nem mintha az életüket féltené, pusztán, ha ők ennyien voltak és óriáspókokkal harcoltak, akkor ki tudja, hogy annak a kettőnek mivel kellettmegküzdeni. Hiszen, ha kudarcot vallottak, és nem érkezenek meg a Lélek darabkájával, akkor bizony mehetnek ők a másik irányba is, mivel anélkül nehezen fog kinyílni az ajtó.*
//Bal oldal - Vér//
*Kérdésére egyelőre nem jött válasz, de azért sejti, hogy a nagy kaszabolás hevében, valaki foglalkozott azzal is, amiért idejöttek. Tekintetét egy pillanatra a medence felé szegezi, majd vissza jelenlegi társai felé. Fogalma sincs mi vár még rájuk a másik ajtó mögött, ha már itt is óriáspókokkal kellett viaskodniuk, ám ezúttal kellemesen csalódott a csapatban, melyhez korábban csak vonakodva csatlakozott. Talán mégsem annyira semmirekellők, mint azt az első pillanatban gondolta volna. Továbbra is a pókok tetemeit kutatja használható íjak után, majd ha mindenki elkészült, hát megindul a kijárat felé, olykor hátrapillantva, hogy egyáltalán követik-e a többiek, majd megy tovább. Egyenesen ki a kapun, amin bejöttek, majd a csendesen folyosón kifelé, odaáig, ahol a két vízköpő szobor van, tehát a kiindulási pontjukig. Egyelőre nem látja a másik két fél-elfet, kikkel ideérkezett, így gyomra nagyotrándul. Na nem, nem mintha az életüket féltené, pusztán, ha ők ennyien voltak és óriáspókokkal harcoltak, akkor ki tudja, hogy annak a kettőnek mivel kellettmegküzdeni. Hiszen, ha kudarcot vallottak, és nem érkezenek meg a Lélek darabkájával, akkor bizony mehetnek ők a másik irányba is, mivel anélkül nehezen fog kinyílni az ajtó.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-17 21:49:18
Üzenet elküldve: 2015-02-17 21:49:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Romok közt//
//Bal oldal - Vér//
* Ahogy vége a küzdelemnek Felthys még egy utolsó vágással leválasztja a hatalmas jószág fejét a helyéről. Aztán lecsillapodnak a kedélyek, túlélték a pókok támadását. A férfi kezében a kard markolata ekkor hirtelen furcsa, enyhe melegséget kezd árasztani.
Quoven a köpenyt leveti magáról s ekkor megláthat valamit rajta, az egyik rúna igencsak izzik rajta. Majd amint teljesen levetette szépen lassan kialudni látszik. Ha a sokkból visszatér s végiggondolja a dolgokat (és megnézi közelebbről azt a vájatot amit a pók lába hagyott az oszlopon) akkor látható, hogy az a sérülés valójában keresztüldöfte volna az elfet.
A két lány is összeszedi magát szép lassan s aki esetleg kutakodásra adja a fejét az találhat néhány elhullajtott erszényt, s némi ékszert a volt áldozatokon, meg persze fegyvereket, vérteket miket nem tudtak megemészteni a jószágok.
A folyosó csendes, némán várja a visszaúttal a csapatot. *
//Bal oldal - Vér//
* Ahogy vége a küzdelemnek Felthys még egy utolsó vágással leválasztja a hatalmas jószág fejét a helyéről. Aztán lecsillapodnak a kedélyek, túlélték a pókok támadását. A férfi kezében a kard markolata ekkor hirtelen furcsa, enyhe melegséget kezd árasztani.
Quoven a köpenyt leveti magáról s ekkor megláthat valamit rajta, az egyik rúna igencsak izzik rajta. Majd amint teljesen levetette szépen lassan kialudni látszik. Ha a sokkból visszatér s végiggondolja a dolgokat (és megnézi közelebbről azt a vájatot amit a pók lába hagyott az oszlopon) akkor látható, hogy az a sérülés valójában keresztüldöfte volna az elfet.
A két lány is összeszedi magát szép lassan s aki esetleg kutakodásra adja a fejét az találhat néhány elhullajtott erszényt, s némi ékszert a volt áldozatokon, meg persze fegyvereket, vérteket miket nem tudtak megemészteni a jószágok.
A folyosó csendes, némán várja a visszaúttal a csapatot. *
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-17 21:09:19
Üzenet elküldve: 2015-02-17 21:09:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Bal oldal - Vér//
*A pók akkor bizonyosságot nyerten kiszenved, és valahogyan Felthys egyáltalán nem tudja gyászolni szegény párát. Néhány másodperce még az életére tört, és megpróbálta megenni, és most nem fog meglágyulni a szíve attól, hogy ily' szánalmas látványt nyújt szegény nyomorult a padlózathoz kötve. Halottként -ezt sokan hullagyalázásnak vélnék- választja el az ocsmány pókfejet a a szőrös tortól. A néha lángoló, néha nem lángoló kardját pallosként használva hajtotta végre a műveletet, majd miután ezt befejezte, lesz ideje Quovennel törődnie.
Ha nem csaptak rá előtte, az esetben ő kiszemeli magának az egyik erszényt, csak úgy találomra, hisz ugyanolyan kis kövérkés az összes. Van nála már elég pénz, de soha nem lehet tudni, mennyi az annyi. Nagyon ezzel nem törődik, hiszen valahol biztosan rejlik egy kincsesláda, legalábbis abból az alap sztereotípiából ítélve, hogy a romokban mindig van kincs. Ilyet már indulás óta keresgetett, szemével ide-oda cikázva, de eddig nem járt sikerrel.
Hemitar kérdésére felemeli fejét a nagy mélázásból, majd jobb kezével végigsimít arcának körvonalán. Véres a tenyere. Igen, az első pók meglepte, és a szemét alig egy ujjhossznyival elvétve elsuhant mellette a karmos ízelt láb, de halántékát egy hosszanti vágásban még így is sikerült felsértenie. Semmi komoly, nemsokára bevarosodik, nem is kell vele foglalkozni.
Miközben Hemitar ápolósat játszik, szúrós szemmel Niemára néz. A férfi saját magát is meglepte az utóbbi két órában tanúsított viselkedésével, hiszen ennyire határozott és nagyúri még sohasem volt. ~Nem, én már nem lehetek semmilyen föld birtokosa. A Belaldur-ház száműzöttje vagyok. Egy senki. Egy senki, aki ház méretű pókokat szabdal egy templom pincéjében.~*
- Niema. Te kemény nőnek tűnsz, nem riadsz vissza a holtaktól. Menj, nézd meg, van-e valami használható rajtuk!
//Bal oldal - Vér//
*A pók akkor bizonyosságot nyerten kiszenved, és valahogyan Felthys egyáltalán nem tudja gyászolni szegény párát. Néhány másodperce még az életére tört, és megpróbálta megenni, és most nem fog meglágyulni a szíve attól, hogy ily' szánalmas látványt nyújt szegény nyomorult a padlózathoz kötve. Halottként -ezt sokan hullagyalázásnak vélnék- választja el az ocsmány pókfejet a a szőrös tortól. A néha lángoló, néha nem lángoló kardját pallosként használva hajtotta végre a műveletet, majd miután ezt befejezte, lesz ideje Quovennel törődnie.
Ha nem csaptak rá előtte, az esetben ő kiszemeli magának az egyik erszényt, csak úgy találomra, hisz ugyanolyan kis kövérkés az összes. Van nála már elég pénz, de soha nem lehet tudni, mennyi az annyi. Nagyon ezzel nem törődik, hiszen valahol biztosan rejlik egy kincsesláda, legalábbis abból az alap sztereotípiából ítélve, hogy a romokban mindig van kincs. Ilyet már indulás óta keresgetett, szemével ide-oda cikázva, de eddig nem járt sikerrel.
Hemitar kérdésére felemeli fejét a nagy mélázásból, majd jobb kezével végigsimít arcának körvonalán. Véres a tenyere. Igen, az első pók meglepte, és a szemét alig egy ujjhossznyival elvétve elsuhant mellette a karmos ízelt láb, de halántékát egy hosszanti vágásban még így is sikerült felsértenie. Semmi komoly, nemsokára bevarosodik, nem is kell vele foglalkozni.
Miközben Hemitar ápolósat játszik, szúrós szemmel Niemára néz. A férfi saját magát is meglepte az utóbbi két órában tanúsított viselkedésével, hiszen ennyire határozott és nagyúri még sohasem volt. ~Nem, én már nem lehetek semmilyen föld birtokosa. A Belaldur-ház száműzöttje vagyok. Egy senki. Egy senki, aki ház méretű pókokat szabdal egy templom pincéjében.~*
- Niema. Te kemény nőnek tűnsz, nem riadsz vissza a holtaktól. Menj, nézd meg, van-e valami használható rajtuk!
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-17 19:39:35
Üzenet elküldve: 2015-02-17 19:39:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
* Kriyon úgy dönt lemászik a hatalmas mélységbe. Különösebb gondot nem okoz így már lejutni, hogy látja az ember hova is lép, és valóban azt látja amit látnia kell ugye. Néhány erszény akad oda lent mint zsebre vághat az arra járó. Fentről Nathua 1-1 csillanó ékszert is kiszúrhat a pórul jártak nyakán, kezén. 1-2 nyaklánc, karkötők, van köztük bóvli is, de azért pár arany garast biztosan megérnek. Úgy pár száz arany meglehet a portéka. Meg persze a gyűrű ami Kriyon kis erőszakkal ugyan de végül le tud operálni a vaskos ujjakról. A kő ismerős lehet a wegtoreni számára, tűzkő arról a helyről ahonnét érkeztek. Ebből tán tud következtetni arra is, hogy mire lehet alkalmas a darab, persze a puding próbája az evés szokták mondani. Miután kiélte magát a gyűrűn egy újabb érdekességet vesz észre nem is oly messze. Egy másik hulla maradványain (ki valaha sötételf lehetett így ránézésre) egészen pontosan annak kezén lát meg egy érdekes darabot: Ében szín szövet kesztyű, a csukló résznél ezüstös jelképek futnak körbe. Csak úgy mint a gyűrűből, ebből is mágia árad.
Idő közben ha tovább mennének előre akkor ott egy kis szögletes terem látszik, mely inkább csak egy beugró az itteni nagy terem végében. Közepén egy kőállvány rajta pedig egy nagyjából ököl méretű halovány kékes fénnyel derengő csepp alakú kő látható. A szemközti falon felizzanak a már ismert rúnák:
"Tidé a Lélek, Vidd hát a Rémnek"
Majd hamar ki is alszanak és marad a félhomályos terem, meg persze a páros a kék kővel. *
//Jobb oldal - Lélek//
* Kriyon úgy dönt lemászik a hatalmas mélységbe. Különösebb gondot nem okoz így már lejutni, hogy látja az ember hova is lép, és valóban azt látja amit látnia kell ugye. Néhány erszény akad oda lent mint zsebre vághat az arra járó. Fentről Nathua 1-1 csillanó ékszert is kiszúrhat a pórul jártak nyakán, kezén. 1-2 nyaklánc, karkötők, van köztük bóvli is, de azért pár arany garast biztosan megérnek. Úgy pár száz arany meglehet a portéka. Meg persze a gyűrű ami Kriyon kis erőszakkal ugyan de végül le tud operálni a vaskos ujjakról. A kő ismerős lehet a wegtoreni számára, tűzkő arról a helyről ahonnét érkeztek. Ebből tán tud következtetni arra is, hogy mire lehet alkalmas a darab, persze a puding próbája az evés szokták mondani. Miután kiélte magát a gyűrűn egy újabb érdekességet vesz észre nem is oly messze. Egy másik hulla maradványain (ki valaha sötételf lehetett így ránézésre) egészen pontosan annak kezén lát meg egy érdekes darabot: Ében szín szövet kesztyű, a csukló résznél ezüstös jelképek futnak körbe. Csak úgy mint a gyűrűből, ebből is mágia árad.
Idő közben ha tovább mennének előre akkor ott egy kis szögletes terem látszik, mely inkább csak egy beugró az itteni nagy terem végében. Közepén egy kőállvány rajta pedig egy nagyjából ököl méretű halovány kékes fénnyel derengő csepp alakú kő látható. A szemközti falon felizzanak a már ismert rúnák:
"Tidé a Lélek, Vidd hát a Rémnek"
Majd hamar ki is alszanak és marad a félhomályos terem, meg persze a páros a kék kővel. *
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-16 22:49:05
Üzenet elküldve: 2015-02-16 22:49:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
*Sajnos a gigantikus és epikus hasravágódás elmaradt, és nem lett belőle sem állbeverés, sem pedig szakadék mélyén szétplaccsanás.*
- Fenébe. *dörmögi, mert rekeszizma már követeli a Nathuán való renyhe vihorászás szokásos élményét.*
- Naná! *nem is érti a Nyusziszeműt, hiszen rengeteg érdekes és értékes, bagóra, kajára és bérmuffra váltható dolog van odalent.*
- Lútlútlút! *rikoltja a wegtoreni sivatagi fosztogató kalandorok csatakiáltását, és még nyelvével is perreg hozzá, majd fáklyabotját megkísérle valahol a kőbe ágyazni.*
*Miután felszabadulnak karjai, asztmatikus zihálását vigyorral és lelkesedéssel álcázva ereszkedik le óvatosan a kőhídról.*
- Gyere a papához! *kezd el meglehetősen ortopéd koreográfia keretében nyújtozkodni a gyűrűért, de a tőrt sem akarja ott hagyni. A többi, a kard, a szétbarmolt vért, meg a hullákon lassan foszló ruhák nem annyira érdeklik.*
- Ne legyél más suttyó, segítsél, vazzeg! *nyekereg felfelé, miközben megpróbálja egyedül is megoldani a dolgot. Ha a gyűrűt nem tudja lehúzni, megkísérli csonttőrével ujjastól megszerezni a csecsebecsét.*
*Ha sikerrel jár, felkiabál.*
- Dobd le a fáklyát! Asszem lesz itt még fincsi zsákmány! Meg várjál meg! Nem értesz hozzá, el fogod barmolni! *ha megkapja a fáklyát, akkor kellő megvilágítás mellett, ha nem, akkor félelv-félvak módszerrel próbálja összeszedni az értékesebbnek tűnő tárgyakat, pénzes zacskókat, leveleket, egyebet. Mindent, ami kicsi, konkrét és komolyabb értékkel bír, vagy titokzatos.*
//Jobb oldal - Lélek//
*Sajnos a gigantikus és epikus hasravágódás elmaradt, és nem lett belőle sem állbeverés, sem pedig szakadék mélyén szétplaccsanás.*
- Fenébe. *dörmögi, mert rekeszizma már követeli a Nathuán való renyhe vihorászás szokásos élményét.*
- Naná! *nem is érti a Nyusziszeműt, hiszen rengeteg érdekes és értékes, bagóra, kajára és bérmuffra váltható dolog van odalent.*
- Lútlútlút! *rikoltja a wegtoreni sivatagi fosztogató kalandorok csatakiáltását, és még nyelvével is perreg hozzá, majd fáklyabotját megkísérle valahol a kőbe ágyazni.*
*Miután felszabadulnak karjai, asztmatikus zihálását vigyorral és lelkesedéssel álcázva ereszkedik le óvatosan a kőhídról.*
- Gyere a papához! *kezd el meglehetősen ortopéd koreográfia keretében nyújtozkodni a gyűrűért, de a tőrt sem akarja ott hagyni. A többi, a kard, a szétbarmolt vért, meg a hullákon lassan foszló ruhák nem annyira érdeklik.*
- Ne legyél más suttyó, segítsél, vazzeg! *nyekereg felfelé, miközben megpróbálja egyedül is megoldani a dolgot. Ha a gyűrűt nem tudja lehúzni, megkísérli csonttőrével ujjastól megszerezni a csecsebecsét.*
*Ha sikerrel jár, felkiabál.*
- Dobd le a fáklyát! Asszem lesz itt még fincsi zsákmány! Meg várjál meg! Nem értesz hozzá, el fogod barmolni! *ha megkapja a fáklyát, akkor kellő megvilágítás mellett, ha nem, akkor félelv-félvak módszerrel próbálja összeszedni az értékesebbnek tűnő tárgyakat, pénzes zacskókat, leveleket, egyebet. Mindent, ami kicsi, konkrét és komolyabb értékkel bír, vagy titokzatos.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-16 14:08:28
Üzenet elküldve: 2015-02-16 14:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Jobb oldal - Lélek//
*A sors jobban kedveli és óvja őt, mint ő maga. Sajnos a látványos pofára esés elmarad, így a mágusok gyöngyének nem lesz min röhögnie, Nathua pedig nem kapaszkodhat a semmibe 10 körömmel, de legalább megtudják, hogy korábbi sejtésük beigazolódott és van mód a szakadékon való átkelésre.
Egy kő híd keszt manifesztálódni lába alatt.
Alaposan körbenéz jó (avagy rossz) szokásához híven a vörös kis nyuszi szemeivel.*
-Kell valami?
*Bambul le a gödörbe. Semmi olyat nem lát, ami kifejezetten felcsigázza, de hátha a máguspalánta igényt tart valamire.*
-Te mész le érte.
*Szögezi le előre, mielőtt Kriyon fejében olyasmi fordulna meg, hogy Nathot küldje le a vackaiért.
HA a srác sem tart igényt semmire akkor haladnak tovább a derengő vég felé.*
//Jobb oldal - Lélek//
*A sors jobban kedveli és óvja őt, mint ő maga. Sajnos a látványos pofára esés elmarad, így a mágusok gyöngyének nem lesz min röhögnie, Nathua pedig nem kapaszkodhat a semmibe 10 körömmel, de legalább megtudják, hogy korábbi sejtésük beigazolódott és van mód a szakadékon való átkelésre.
Egy kő híd keszt manifesztálódni lába alatt.
Alaposan körbenéz jó (avagy rossz) szokásához híven a vörös kis nyuszi szemeivel.*
-Kell valami?
*Bambul le a gödörbe. Semmi olyat nem lát, ami kifejezetten felcsigázza, de hátha a máguspalánta igényt tart valamire.*
-Te mész le érte.
*Szögezi le előre, mielőtt Kriyon fejében olyasmi fordulna meg, hogy Nathot küldje le a vackaiért.
HA a srác sem tart igényt semmire akkor haladnak tovább a derengő vég felé.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-16 07:20:59
Üzenet elküldve: 2015-02-16 07:20:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Bal oldal - Vér//
*Íja is szerencsésen célt ér, s kitérő manőverezésével is megelőzi a rácsapódó nyálkatömeget, ám semmit sem fogad akkora kitörő örömmel, mint a lény végső sóhaját, amivel eltávozik az örök pókmezőkre, hogy vidáman ugrándozzon egy réten a társaival.
Nem rest azonban egy hálás tekintetet vetni Niema felé, ki nagyban rásegített arra, hogy elkerülje a hatalmas nyálkatömeget.
Lassan összekapja magát, és nekilát, hogy néhány épségben maradt nyílvesszőt összegyűjtsön, majd a tegezébe tegyen, azonban némelyik új beágyazódott a póktetemekbe, hogy, ha megpróbálná kihúzni, minden bizonnyal bele is törne. Akadnak azonban egész használható darabok is.
Körbe-körbe járkál, s elsétál a korábban látott gubók felé is. Egy mély sóhajtással veszi tudomásul, hogy a gubókban levőknek már régen késő, ezért egy pillanatra lehajtja a fejét, hogy megadja nekik a végtisztességet, de nem áll neki azzal vesződni, hogy kivágja őket onnan, úgysem tudnák kicipelni őket, hogy eltemessék a földben. Persze lélektükreit nem kerüli egy apró zsákocska sem a földön, s bár az a nagyvilági lény, azért csak felkapja a földről, hogy legalább egy új ruhára valója legyen, ha már a mostani nyálkás.
Míg a többiek is összekapják magukat, tovább járja a termet, s ki is szúrja a felfelé vezető vájatot, ám nem sokat foglalkozik vele.
Quoven hangjára figyel fel, amikor egy íjat nyújt felé. Talán ez az első pillanat, amikor némi érzelem is leolvasható arcáról, a meglepettség, amiért a férfi az ő kezébe adja. Ám nem szól semmit, bólint egyet és átveszi, hogy tüzetesebben is megnézhesse. Némi izgatottság keríti hatalmába, ahogy a véseteket nézi a fegyveren, jóllehet nem igazán tudja őket hova tenni, de nem ez az a pillanat, amikor megkéri a férfit, hogy fejtse meg mi lehet rajta, látván, hogy az sebeivel foglalatoskodik. A sebkezelésre azonban nem reagál, megvárja a többieket. Ugyan apróbb sebeket el tud látni, legalábbis ami a vérzéselállítást illeti, de jobban örülne, ha akadna köztük olyan, ki átvállalja ezt a feladatot, ami végül meg is történik Hemitar személyében. Vár egy picit, majd ő maga is elindul kifelé, s csupán egyetlen kérdést vet a társaság felé, mit a harc hevében nem volt ideje megfigyelni.*
- Megvan, amiért jöttünk?
//Bal oldal - Vér//
*Íja is szerencsésen célt ér, s kitérő manőverezésével is megelőzi a rácsapódó nyálkatömeget, ám semmit sem fogad akkora kitörő örömmel, mint a lény végső sóhaját, amivel eltávozik az örök pókmezőkre, hogy vidáman ugrándozzon egy réten a társaival.
Nem rest azonban egy hálás tekintetet vetni Niema felé, ki nagyban rásegített arra, hogy elkerülje a hatalmas nyálkatömeget.
Lassan összekapja magát, és nekilát, hogy néhány épségben maradt nyílvesszőt összegyűjtsön, majd a tegezébe tegyen, azonban némelyik új beágyazódott a póktetemekbe, hogy, ha megpróbálná kihúzni, minden bizonnyal bele is törne. Akadnak azonban egész használható darabok is.
Körbe-körbe járkál, s elsétál a korábban látott gubók felé is. Egy mély sóhajtással veszi tudomásul, hogy a gubókban levőknek már régen késő, ezért egy pillanatra lehajtja a fejét, hogy megadja nekik a végtisztességet, de nem áll neki azzal vesződni, hogy kivágja őket onnan, úgysem tudnák kicipelni őket, hogy eltemessék a földben. Persze lélektükreit nem kerüli egy apró zsákocska sem a földön, s bár az a nagyvilági lény, azért csak felkapja a földről, hogy legalább egy új ruhára valója legyen, ha már a mostani nyálkás.
Míg a többiek is összekapják magukat, tovább járja a termet, s ki is szúrja a felfelé vezető vájatot, ám nem sokat foglalkozik vele.
Quoven hangjára figyel fel, amikor egy íjat nyújt felé. Talán ez az első pillanat, amikor némi érzelem is leolvasható arcáról, a meglepettség, amiért a férfi az ő kezébe adja. Ám nem szól semmit, bólint egyet és átveszi, hogy tüzetesebben is megnézhesse. Némi izgatottság keríti hatalmába, ahogy a véseteket nézi a fegyveren, jóllehet nem igazán tudja őket hova tenni, de nem ez az a pillanat, amikor megkéri a férfit, hogy fejtse meg mi lehet rajta, látván, hogy az sebeivel foglalatoskodik. A sebkezelésre azonban nem reagál, megvárja a többieket. Ugyan apróbb sebeket el tud látni, legalábbis ami a vérzéselállítást illeti, de jobban örülne, ha akadna köztük olyan, ki átvállalja ezt a feladatot, ami végül meg is történik Hemitar személyében. Vár egy picit, majd ő maga is elindul kifelé, s csupán egyetlen kérdést vet a társaság felé, mit a harc hevében nem volt ideje megfigyelni.*
- Megvan, amiért jöttünk?
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-15 20:58:54
Üzenet elküldve: 2015-02-15 20:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Bal oldal//
* Azt a bizonyos mindent eldöntő csapást ő viszi be, s pár pillanatig még megfeszülve várja a következő lépést. Elméje még mindig dolgozik, teste, akár egy vadmacskáé megfeszül, ám néhány pillanat múlva kezd ellazulni. Kifújja a levegőt, sóhajt párat, hogy véráramlása is lassuljon kissé. Nem akar turkálni a holmik közt, a gubókat sem akarja ellenőrizni, csak el akar tűnni erről a pocsék helyről. Bezárva lenni még csak-csak, de hogy egy rakás pókkal és annál is több ragacsos pókhálóval teli szőtt helyen tartózkodni, abból elég egy napra bővel. Ahelyett, hogy kutakodna, az egyik oszlop mellé guggol és neki dől. Számszeríjával matat, ellenőrzi, minden rendben van-e, s mire sikerül kicsit szusszannia, felkel, hogy mégis körbenézzen. Nem kincseket keres, hanem az ellövöldözött vesszőiből olyanokat, amiket érdemesnek tart visszavenni. Ha ezek begyűjtésével végzett, visszamegy kedvenc oszlopához és felveszi az előbbi pozícióját. Így várja meg, amíg a többiek végeznek.
A termen kívül aggódva nézi Quovent, s megcsóválja a fejét.*
- Valamelyest, amennyire az erdőben szükség lehet rá, de azzal nem sokra megyünk...
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.15 21:00:19
//Bal oldal//
* Azt a bizonyos mindent eldöntő csapást ő viszi be, s pár pillanatig még megfeszülve várja a következő lépést. Elméje még mindig dolgozik, teste, akár egy vadmacskáé megfeszül, ám néhány pillanat múlva kezd ellazulni. Kifújja a levegőt, sóhajt párat, hogy véráramlása is lassuljon kissé. Nem akar turkálni a holmik közt, a gubókat sem akarja ellenőrizni, csak el akar tűnni erről a pocsék helyről. Bezárva lenni még csak-csak, de hogy egy rakás pókkal és annál is több ragacsos pókhálóval teli szőtt helyen tartózkodni, abból elég egy napra bővel. Ahelyett, hogy kutakodna, az egyik oszlop mellé guggol és neki dől. Számszeríjával matat, ellenőrzi, minden rendben van-e, s mire sikerül kicsit szusszannia, felkel, hogy mégis körbenézzen. Nem kincseket keres, hanem az ellövöldözött vesszőiből olyanokat, amiket érdemesnek tart visszavenni. Ha ezek begyűjtésével végzett, visszamegy kedvenc oszlopához és felveszi az előbbi pozícióját. Így várja meg, amíg a többiek végeznek.
A termen kívül aggódva nézi Quovent, s megcsóválja a fejét.*
- Valamelyest, amennyire az erdőben szükség lehet rá, de azzal nem sokra megyünk...
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.15 21:00:19
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-15 20:47:54
Üzenet elküldve: 2015-02-15 20:47:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Bal oldal//
*A pók végül feladta a harcot Hemitar még a harci láz és a benne keringő adrenalin miatt csak áll egyhelyben amikor a pók megrándul akkor meg reflexből rácsap egyet kardjával. Majd tudatosul benne, hogy vége az ellenfél elpusztult. Ezek után körbenéz és látja, hogy többé kevésbé mindenki rendben kardot visszacsúsztatja hüvelyébe majd táskájához siet. A táskát nem veszi hátára mert még szükség lesz rá így csak a bejárathoz siet Quoven mellé aki már az ajtón kívül vár. Mikor meglátja, hogy elkezdi levenni felső ruházatát sietősebbre veszi lépteit.*
- Várjál hagy segítsek mert csak jobban szét fog nyílni a seb. Felthys ti rendben vagytok?
*Majd ha engedi segít a felső levételében majd elkezd a táskájából kipakolni. Sok barna zsák kerül elő a régen látott nagyobb barna táska és egy kulacs. Először óvatosan elkezdi megtisztítani a sebet, hogy többet lásson belőle. Mindez alatt várja, hogy a mögötte lévő triótól valami reakció, válasz jöjjön. *
- Ha valaki ellátásra szorul szólj vagy ha tudd jöjjön ide és segítek ellátni a sérülést. Van egy rosszhírem és egy jó hírem. Ennek nyoma fog maradni és kicsit csiklandozni fog fájni. Azt te döntsd el melyik a jó hír.
*Mondja mosolyogva és hangjából látszik nyugtatni próbál, tekintete és mozdulatai mind szakértelemről árulkodnak, az biztos korát illetően van még mit tanulni de látszik, hogy ért hozzá.*
- Viszont ha nem bírod a fájdalmat még most szólj Felthysnek, hogy fogjon le mert ronda lesz ha úgy varlak össze miközben ficánkolsz addig én előkészítem a szükséges eszközöket.
*Majd elővesz egy kicsi tálat és különböző növényeket kezd összekeverni amit a seb körül szétkeni. Amennyiben ezt hagyja Quoven egy kis idő elteltével el kezd zsibbadni a seb körül. Ez alatt Hemitar a tű felhevítésével próbálkozik.*
- Szerencsédre minden lehetőségre felkészültem mikor elindultam a templomból így nagyvalószínűséggel mostanra már egy kis zsibbadást érzel a seb körül. Szóval szólj ha készen állsz és kezdhetem.
*Majd ezek után vár az engedélyre, hogy nekiláthasson a seb ellátására. Látszik, hogy nem fél a vértől ingujja felgyűrve a kesztyűt meg a táska mellet hagyta. Apró kezével fogja a tűt, szinte alig látható a hegyes veszedelem nehogy megijessze vele társát. Ha viszont Quoven elutasítja a segítséget akkor csak előkészíti a szükséges eszközöket és hagyja hogy maga lássa el a sebet. *
//Bal oldal//
*A pók végül feladta a harcot Hemitar még a harci láz és a benne keringő adrenalin miatt csak áll egyhelyben amikor a pók megrándul akkor meg reflexből rácsap egyet kardjával. Majd tudatosul benne, hogy vége az ellenfél elpusztult. Ezek után körbenéz és látja, hogy többé kevésbé mindenki rendben kardot visszacsúsztatja hüvelyébe majd táskájához siet. A táskát nem veszi hátára mert még szükség lesz rá így csak a bejárathoz siet Quoven mellé aki már az ajtón kívül vár. Mikor meglátja, hogy elkezdi levenni felső ruházatát sietősebbre veszi lépteit.*
- Várjál hagy segítsek mert csak jobban szét fog nyílni a seb. Felthys ti rendben vagytok?
*Majd ha engedi segít a felső levételében majd elkezd a táskájából kipakolni. Sok barna zsák kerül elő a régen látott nagyobb barna táska és egy kulacs. Először óvatosan elkezdi megtisztítani a sebet, hogy többet lásson belőle. Mindez alatt várja, hogy a mögötte lévő triótól valami reakció, válasz jöjjön. *
- Ha valaki ellátásra szorul szólj vagy ha tudd jöjjön ide és segítek ellátni a sérülést. Van egy rosszhírem és egy jó hírem. Ennek nyoma fog maradni és kicsit csiklandozni fog fájni. Azt te döntsd el melyik a jó hír.
*Mondja mosolyogva és hangjából látszik nyugtatni próbál, tekintete és mozdulatai mind szakértelemről árulkodnak, az biztos korát illetően van még mit tanulni de látszik, hogy ért hozzá.*
- Viszont ha nem bírod a fájdalmat még most szólj Felthysnek, hogy fogjon le mert ronda lesz ha úgy varlak össze miközben ficánkolsz addig én előkészítem a szükséges eszközöket.
*Majd elővesz egy kicsi tálat és különböző növényeket kezd összekeverni amit a seb körül szétkeni. Amennyiben ezt hagyja Quoven egy kis idő elteltével el kezd zsibbadni a seb körül. Ez alatt Hemitar a tű felhevítésével próbálkozik.*
- Szerencsédre minden lehetőségre felkészültem mikor elindultam a templomból így nagyvalószínűséggel mostanra már egy kis zsibbadást érzel a seb körül. Szóval szólj ha készen állsz és kezdhetem.
*Majd ezek után vár az engedélyre, hogy nekiláthasson a seb ellátására. Látszik, hogy nem fél a vértől ingujja felgyűrve a kesztyűt meg a táska mellet hagyta. Apró kezével fogja a tűt, szinte alig látható a hegyes veszedelem nehogy megijessze vele társát. Ha viszont Quoven elutasítja a segítséget akkor csak előkészíti a szükséges eszközöket és hagyja hogy maga lássa el a sebet. *
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-02-15 13:58:55
Üzenet elküldve: 2015-02-15 13:58:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
//Bal oldal//
*Quoven nem várja meg a kapálózását a lénynek. Amint sikerül kiszabadítania Felthyst, és a pók felágaskodik, ő bizony eltávolodik tőle lévén nem igazán tud többet hozzátenni a csatához így, hogy képtelenné vált a fegyvere kezelésére. Helyette fáklyát vesz abba a kezébe, amelyikben kevésbé fáj tartania, és ez meglepő módon a sérült oldalán lévő végtagja, mivel ahhoz, hogy valamit felemeljünk az ellenkező oldalnak kell ellent tartani. Quoven körbenéz, biztos távolságból engedi, hogy figyelme elterelődjön a pókról, és inkább elkezdi felfedezni a teremnek annak a részét, amit a pókok védelmeztek. Közben felfigyel arra, hogy a pók utolsó rúgásai is abbamaradnak, így figyelme most már teljesen a fészek felé irányul. Út közben óvatosan figyel a petékre, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen része néhány pókbébi részéről. Talál néhány erszényt a földön heverve, amihez a fájó oldala ellenére leguggol és elsüllyeszt. Valamiért a guggolás kevésbé fáj mint a lehajlás. Ennek sem tudja az okát, de nem is érdekli per pillanat. Természetesen nem a saját cuccai közé süllyeszti az erszényeket, hanem a nagy hátizsákba, amibe a közös cuccok vannak bepakolva. Kissé siet, mert a fal, ami meggyújtott már igencsak éghet. Épp menne visszafele, hagyva, hogy az egész leégjen, amikor érez valami mágikusat. Megtorpannak léptei, ahogy körülnéz. Lassan elindul arra, amerre érzi, és hamarosan meglátja az erszény és az íjat. Kezd tele lenni a hátzsák lassan, ezért a mágikus övet csak felkapja és ráakasztja a kezére, most nem igazán van ideje arra, hogy megvizsgálja. Az íjat ellenben megfogja és visszasétálva odaadja Liannénak.* -Gondolom ez jobb kezekben van nálad mint nálam. Nekem jelenleg gondjaim vannak a kihúzásával. Menjünk innen gyorsan, mielőtt a pókok úgy döntenek, hogy melegük van a gubókban. *Javasolja, és elindul visszafele, menet közben a fáklya fényénél az övet kezdi el vizsgálgatni, mivel nem fél attól, hogy a már bejárt úton csapdák lennének. Az ajtón kívűl egyszerűen megáll. Most, hogy nem kell a tűztől tartania és a gubóktól is megfelelő távolságra van, leveszi a köpenyét. ~Ennyit a védelemről~ A ruha levétele fáj eddig a legjobban, de azért kibírja. Feltűri a saját ruháját is, hogy jobban szemügyre vehesse a sebet.* -Gondolom egyikőtök sem ért a sebkezeléshez, igaz? *Néz körbe kérdőn, majd megpróbál biztosra menni, hogy nincs a sebébe ragadva semmiféle ruhafoszlány, mert annyit még ő is tud, hogy az rossz lenne.*
//Bal oldal//
*Quoven nem várja meg a kapálózását a lénynek. Amint sikerül kiszabadítania Felthyst, és a pók felágaskodik, ő bizony eltávolodik tőle lévén nem igazán tud többet hozzátenni a csatához így, hogy képtelenné vált a fegyvere kezelésére. Helyette fáklyát vesz abba a kezébe, amelyikben kevésbé fáj tartania, és ez meglepő módon a sérült oldalán lévő végtagja, mivel ahhoz, hogy valamit felemeljünk az ellenkező oldalnak kell ellent tartani. Quoven körbenéz, biztos távolságból engedi, hogy figyelme elterelődjön a pókról, és inkább elkezdi felfedezni a teremnek annak a részét, amit a pókok védelmeztek. Közben felfigyel arra, hogy a pók utolsó rúgásai is abbamaradnak, így figyelme most már teljesen a fészek felé irányul. Út közben óvatosan figyel a petékre, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen része néhány pókbébi részéről. Talál néhány erszényt a földön heverve, amihez a fájó oldala ellenére leguggol és elsüllyeszt. Valamiért a guggolás kevésbé fáj mint a lehajlás. Ennek sem tudja az okát, de nem is érdekli per pillanat. Természetesen nem a saját cuccai közé süllyeszti az erszényeket, hanem a nagy hátizsákba, amibe a közös cuccok vannak bepakolva. Kissé siet, mert a fal, ami meggyújtott már igencsak éghet. Épp menne visszafele, hagyva, hogy az egész leégjen, amikor érez valami mágikusat. Megtorpannak léptei, ahogy körülnéz. Lassan elindul arra, amerre érzi, és hamarosan meglátja az erszény és az íjat. Kezd tele lenni a hátzsák lassan, ezért a mágikus övet csak felkapja és ráakasztja a kezére, most nem igazán van ideje arra, hogy megvizsgálja. Az íjat ellenben megfogja és visszasétálva odaadja Liannénak.* -Gondolom ez jobb kezekben van nálad mint nálam. Nekem jelenleg gondjaim vannak a kihúzásával. Menjünk innen gyorsan, mielőtt a pókok úgy döntenek, hogy melegük van a gubókban. *Javasolja, és elindul visszafele, menet közben a fáklya fényénél az övet kezdi el vizsgálgatni, mivel nem fél attól, hogy a már bejárt úton csapdák lennének. Az ajtón kívűl egyszerűen megáll. Most, hogy nem kell a tűztől tartania és a gubóktól is megfelelő távolságra van, leveszi a köpenyét. ~Ennyit a védelemről~ A ruha levétele fáj eddig a legjobban, de azért kibírja. Feltűri a saját ruháját is, hogy jobban szemügyre vehesse a sebet.* -Gondolom egyikőtök sem ért a sebkezeléshez, igaz? *Néz körbe kérdőn, majd megpróbál biztosra menni, hogy nincs a sebébe ragadva semmiféle ruhafoszlány, mert annyit még ő is tud, hogy az rossz lenne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957