Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-09 17:33:20
Üzenet elküldve: 2015-11-09 17:33:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
Jó-Jó!
*Biccent társának, és a reménytelenség még egy pillanatra sem környékezi meg. Agytekervényei szinte füstölnek ahogy az információt tárolja. De nem tart sokáig, mikor a combjára csap, mire még Quaro'th is felfigyel.*
-Családod előkerül, ne aggódj! Ha mi nem találjuk meg őket, majd ők megismerik Lewonor Gravak hírnevét. Majd akkor ők jönnek megkeresni téged!
*Biccent és azon gondolkozik, hol is kezdjék. Nem egyszerű dolog. Hisz szinte vehetjük úgy hogy háborús vidéken vannak. De nincs semmi veszve. Ismerni nem ismerik őket, aki meg olyan személy aki veszélyt jelent azt ki kell iktatni. Több mint valószínű, hogy lesz ilyen személy nem is egy.*
-Gravak. Értem én. Erőd. De minek tákolnánk össze egy romos erődöt, itt az erdőben? Az ugyanúgy idevonzza a szemet. Őrjáratokat fognak küldeni. És ha el is vágjuk egy-két puha-tenyerű nyakát, egyre többen jönnek majd. Gyanús lesz nekik. Rejtekhely kell nekünk. Egyelőre. Régi Északi törzseknél, a földbe építettek egy erődöt. Bejáratait elrejtették, viszont belül hatalmas volt. Azért voltak sikeresek, mert minden felé terjeszkedtek a föld alatt. És nagy távokat megtehettek feltűnés nélkül. Én úgy vélem ez kell nekünk. De egyelőre társakat kell találnunk. Testvéreket!
-De most pihenj. Felejts el mindent ami eddig történt veled. Álmodj! Egy olyan világról ami neked, ami nekünk tetsző! Holnap! Egy új Gravak fog előttem állni. Aki nem hátra néz, hogy mi történt vele. Hanem aki előre néz egyenest az ellensége szemébe.
-Holnap indulunk! Korán, mikor még az emberek alszanak.
*Azzal könnyedén hátradől, igaz a páncélba egy kicsit kényelmetlen feküdni, de legalább készenlétben van. Még füttyent egyet Quaro'thnak aki hamar eltűnik. Nem tesz mást mint őrködik.*
Jó-Jó!
*Biccent társának, és a reménytelenség még egy pillanatra sem környékezi meg. Agytekervényei szinte füstölnek ahogy az információt tárolja. De nem tart sokáig, mikor a combjára csap, mire még Quaro'th is felfigyel.*
-Családod előkerül, ne aggódj! Ha mi nem találjuk meg őket, majd ők megismerik Lewonor Gravak hírnevét. Majd akkor ők jönnek megkeresni téged!
*Biccent és azon gondolkozik, hol is kezdjék. Nem egyszerű dolog. Hisz szinte vehetjük úgy hogy háborús vidéken vannak. De nincs semmi veszve. Ismerni nem ismerik őket, aki meg olyan személy aki veszélyt jelent azt ki kell iktatni. Több mint valószínű, hogy lesz ilyen személy nem is egy.*
-Gravak. Értem én. Erőd. De minek tákolnánk össze egy romos erődöt, itt az erdőben? Az ugyanúgy idevonzza a szemet. Őrjáratokat fognak küldeni. És ha el is vágjuk egy-két puha-tenyerű nyakát, egyre többen jönnek majd. Gyanús lesz nekik. Rejtekhely kell nekünk. Egyelőre. Régi Északi törzseknél, a földbe építettek egy erődöt. Bejáratait elrejtették, viszont belül hatalmas volt. Azért voltak sikeresek, mert minden felé terjeszkedtek a föld alatt. És nagy távokat megtehettek feltűnés nélkül. Én úgy vélem ez kell nekünk. De egyelőre társakat kell találnunk. Testvéreket!
-De most pihenj. Felejts el mindent ami eddig történt veled. Álmodj! Egy olyan világról ami neked, ami nekünk tetsző! Holnap! Egy új Gravak fog előttem állni. Aki nem hátra néz, hogy mi történt vele. Hanem aki előre néz egyenest az ellensége szemébe.
-Holnap indulunk! Korán, mikor még az emberek alszanak.
*Azzal könnyedén hátradől, igaz a páncélba egy kicsit kényelmetlen feküdni, de legalább készenlétben van. Még füttyent egyet Quaro'thnak aki hamar eltűnik. Nem tesz mást mint őrködik.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-07 19:40:46
Üzenet elküldve: 2015-11-07 19:40:46
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*A kérdésektől nem lesz jobb kedve, inkább csak gyászos képpel fordítja fejét lejjebb a tűz irányába, a lángnyelvek megnyugtató hullámzása felé.*
-Szétszóródtak bizony. Magányosan és nincstelenül bolyonganak fel alá a világban. Aki még képes harcolni az vagy banditák mellé áll, vagy zsoldosnak állt. De még ha a többit is összeszámláljuk, messze nem vagyunk annyian mint az emberek fattyai. *Az állapot majdhogynem tragikus. Azért reméli, északon és nyugaton, a hó és a perzselő homok országaiban nem így áll a helyzet. Elvégre ők nem egy szimpla gyenge nép, hanem az ősi hadjárat gyermekei. Utószél ami egy hatalmas hurrikán után maradt és még mindig jelen van a hegylánc keleti oldalán.*
-Apám és testvéreim, úgy tudom szintén ezen a földön élnek. Ugyan csak egyszer találkoztam velük, már nagyon régen, viszont azóta hírüket se hallottam. *Ezt a részt nem kívánja tovább nyújtani, voltak, látta őket, elvesztek. Ezt is betudja a nyakában lógó banya ténykedéseinek.*
-Van egy üreg a füves pusztán, amit valamikor az otthonomnak neveztem. Maradt még ott némi készletem, meg pár eszközöm. Üstök, rézedények, meg egy rekesznyi ital. Azokat elhozom, ha lesz táborhelyünk, de kétlem, hogy a hellyel sokat tudnánk kezdeni. *Mivel az üreg, valamikor banditák lakhelye volt ezért, pihenőhelynek ideális, ám erődítménynek aligha. Az a pár szerencsétlen is rajtavesztett mikor még az ő ideje előtt kifüstölte és kardélre hányta őket az őrség.*
-Igazából a legbiztonságosabb hely az ahol most vagyunk. *Erre azért már kezd belé visszatérni a derű, hisz ha társaik nincsenek legalább minden más eszközzel már rendelkeznek.*
-Az ember fél az erdőtől. Van itt számtalan szörnyeteg akikkel szövetkezhetünk, és várromok amiket összetákolhatunk. Hasonló hely délebbre a Grombar kastély, bár... *Tart egy kis hatásszünetet, Grombar romjait talán érdemes lenne felkutatni, de mégis, lehet az a hely elüldözi magától az embereket, de nekik sem lenne sokkal könnyebb a belakása.*
-Nem kísérteném meg vele a szellemeket. Gonosz az a hely. És persze ott van a Romtábor. A banditák fészke. Lehet találunk ott erőben duzzadó harcostársakat. Egy a fontos, hogy amíg kevesen vagyunk addig északon kellene maradnunk.
*A nyúl maradékát hamarosan sikerül elropogtatnia és az egykor volt állat ezzel el is tűnik előle, méghozzá szőröstül, bőröstül. Kutyái ugyanígy jártak el a maguk adagjaival és most épp a csontokat igyekeznek elrágcsálni.*
-Letelepedett oda valami nomád banda. Elfoglalták a déli erdőket és a földek egy részét. Ők még gondot jelenthetnek, de a város és a karavánpihenő, nehezen okozhatna problémát. Az őrség csupa szájtáti idiótából áll. Csak akkor erősek, ha túlerőben vannak. De, ha csak feleannyi harcosunk is lenne mint nekik bizony szétkergethetnénk az összeset.
*Ezzel zárja az előadását és várja a folytatást. Tekintetét ismét felemeli a tűzből és Hagrarra tekint, mintha tőle várná a napot és az órát amikor ez a világ mind összeomlik.*
*A kérdésektől nem lesz jobb kedve, inkább csak gyászos képpel fordítja fejét lejjebb a tűz irányába, a lángnyelvek megnyugtató hullámzása felé.*
-Szétszóródtak bizony. Magányosan és nincstelenül bolyonganak fel alá a világban. Aki még képes harcolni az vagy banditák mellé áll, vagy zsoldosnak állt. De még ha a többit is összeszámláljuk, messze nem vagyunk annyian mint az emberek fattyai. *Az állapot majdhogynem tragikus. Azért reméli, északon és nyugaton, a hó és a perzselő homok országaiban nem így áll a helyzet. Elvégre ők nem egy szimpla gyenge nép, hanem az ősi hadjárat gyermekei. Utószél ami egy hatalmas hurrikán után maradt és még mindig jelen van a hegylánc keleti oldalán.*
-Apám és testvéreim, úgy tudom szintén ezen a földön élnek. Ugyan csak egyszer találkoztam velük, már nagyon régen, viszont azóta hírüket se hallottam. *Ezt a részt nem kívánja tovább nyújtani, voltak, látta őket, elvesztek. Ezt is betudja a nyakában lógó banya ténykedéseinek.*
-Van egy üreg a füves pusztán, amit valamikor az otthonomnak neveztem. Maradt még ott némi készletem, meg pár eszközöm. Üstök, rézedények, meg egy rekesznyi ital. Azokat elhozom, ha lesz táborhelyünk, de kétlem, hogy a hellyel sokat tudnánk kezdeni. *Mivel az üreg, valamikor banditák lakhelye volt ezért, pihenőhelynek ideális, ám erődítménynek aligha. Az a pár szerencsétlen is rajtavesztett mikor még az ő ideje előtt kifüstölte és kardélre hányta őket az őrség.*
-Igazából a legbiztonságosabb hely az ahol most vagyunk. *Erre azért már kezd belé visszatérni a derű, hisz ha társaik nincsenek legalább minden más eszközzel már rendelkeznek.*
-Az ember fél az erdőtől. Van itt számtalan szörnyeteg akikkel szövetkezhetünk, és várromok amiket összetákolhatunk. Hasonló hely délebbre a Grombar kastély, bár... *Tart egy kis hatásszünetet, Grombar romjait talán érdemes lenne felkutatni, de mégis, lehet az a hely elüldözi magától az embereket, de nekik sem lenne sokkal könnyebb a belakása.*
-Nem kísérteném meg vele a szellemeket. Gonosz az a hely. És persze ott van a Romtábor. A banditák fészke. Lehet találunk ott erőben duzzadó harcostársakat. Egy a fontos, hogy amíg kevesen vagyunk addig északon kellene maradnunk.
*A nyúl maradékát hamarosan sikerül elropogtatnia és az egykor volt állat ezzel el is tűnik előle, méghozzá szőröstül, bőröstül. Kutyái ugyanígy jártak el a maguk adagjaival és most épp a csontokat igyekeznek elrágcsálni.*
-Letelepedett oda valami nomád banda. Elfoglalták a déli erdőket és a földek egy részét. Ők még gondot jelenthetnek, de a város és a karavánpihenő, nehezen okozhatna problémát. Az őrség csupa szájtáti idiótából áll. Csak akkor erősek, ha túlerőben vannak. De, ha csak feleannyi harcosunk is lenne mint nekik bizony szétkergethetnénk az összeset.
*Ezzel zárja az előadását és várja a folytatást. Tekintetét ismét felemeli a tűzből és Hagrarra tekint, mintha tőle várná a napot és az órát amikor ez a világ mind összeomlik.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-07 18:51:14
Üzenet elküldve: 2015-11-07 18:51:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Mikor Gravak félig hivatalos esküjét hallja igencsak megörül. Örül hisz maga mellé állított egy erős szövetségest. Gravak nem tűnik olyan orknak aki hátat fordítana a másiknak.*
TUK! Remek remek! Hiszem azt a szellemek már most felfigyeltek rád ismét. Mikor kiálltál ellenem, és nem használtad hűséges ebeid, vagy fegyvered. Mindenre figyelnek ők. A cselekedeteidet, még a gondolataidat is látják, és figyelnek rád!
Irri nem tudom hova tűnt! Lehet valami dolga akadt.
*Néz körbe keresve a nőstényt, de sehol se látja.*
-Ha jól értem, te ismered a környéket. Tudod merre vannak fajtársaink? Szétszóródtak? Találnunk kell egy biztonságos helyet, ami nem feltűnő.
*Közben a arcán lévő sebből szivárgó vért törli le. Úgy tűnik Hagrar nem ide való, ahogy a céljai se. Legalábbis sokak azt gondolhatják. DE Az orkoknak össze kell tartaniuk. Nem szóródhatnak szét, hisz egy nép együtt erős. Külön-külön gyengék hiába orkok. Akikben kialtatták a tüzet, az olyan mint egy betört ló. Azt teszi amit mondanak neki. A kocsmákba menekülő orkokkal is ez a helyzet, amin változtatni kell.*
*Mikor Gravak félig hivatalos esküjét hallja igencsak megörül. Örül hisz maga mellé állított egy erős szövetségest. Gravak nem tűnik olyan orknak aki hátat fordítana a másiknak.*
TUK! Remek remek! Hiszem azt a szellemek már most felfigyeltek rád ismét. Mikor kiálltál ellenem, és nem használtad hűséges ebeid, vagy fegyvered. Mindenre figyelnek ők. A cselekedeteidet, még a gondolataidat is látják, és figyelnek rád!
Irri nem tudom hova tűnt! Lehet valami dolga akadt.
*Néz körbe keresve a nőstényt, de sehol se látja.*
-Ha jól értem, te ismered a környéket. Tudod merre vannak fajtársaink? Szétszóródtak? Találnunk kell egy biztonságos helyet, ami nem feltűnő.
*Közben a arcán lévő sebből szivárgó vért törli le. Úgy tűnik Hagrar nem ide való, ahogy a céljai se. Legalábbis sokak azt gondolhatják. DE Az orkoknak össze kell tartaniuk. Nem szóródhatnak szét, hisz egy nép együtt erős. Külön-külön gyengék hiába orkok. Akikben kialtatták a tüzet, az olyan mint egy betört ló. Azt teszi amit mondanak neki. A kocsmákba menekülő orkokkal is ez a helyzet, amin változtatni kell.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-05 14:05:28
Üzenet elküldve: 2015-11-05 14:05:28
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Látja mennyire eltorzul Hagrar tekintete az ember szó hallatán. Igaz ami igaz, ő se kedveli ezt a népet, ő tényleg elmondhatja magáról, hogy megpróbált velük békésen élni, nyugodtan elleni mellettük, vendégül látni őket és várni a telet mikor eljön a hentesmunkák ideje és mind viszonozzák a vendéglátást, és mindezen erőfeszítések okán, talán neki van a legtöbb joga kijelenteni, ez nem működik.
Ebei persze azonnal rávetik magukat a nyúlra. Szegény vacsora, ami jól illik a szegény közösségükhöz. Ő sem bírja sokáig, aki egész nap csak apró vackokon élt, és folyamatosan menetelt annak a sült igazi kincsnek számít, és hatalmas húsdarabot tép ki a sültből, majd fogai közt ropogtatni kezdi a vele érkező bordákat.*
-Ám legyen. *Válaszolja mikor fajtársa befejezte a lelkesítő szavakat, benne pedig már lassan éledezik a tűz amiért ismét esélye nyílt egy ork közösséghez való csatlakozáshoz. Hagrar láthatólag nem egy egyszerű faja béli, annál nagyobb és veszélyesebb célok hajtják. Neki egyelőre mindegy, valóban sikerül e majd mindezt valóra váltania, vagy esetleg legyőzi egy másik erősebb vezérjelölt. Ami nem mindegy az a horda. Arra olyan szüksége van mint halnak a vízre, vagy medvének a barlangjára.*
-Ha a szellemek megbékélnek velem, akár a karavánpihenőt is hajlandó vagyok lángba borítani. *Gyorsan ég az a pár sátor. Persze ott az a másik eshetőség, amiről a helyzet magasztossága miatt most nem beszél. Akkor ugyanis itt kéne hagynia a csapatot, nehogy a szellemek őket is lesodorják a kijelölt útról csak mert vele találkoztak, persze ezt egy szellemjáró mellett nem tartja túl valószínűnek.
Zsákját, melyben a démoni nősténytől elrabolt kincseit tartja most előveszi. Ez a pár arany tárgy, talán majd később fontosabb szerepet is játszhatna, de egyelőre az ismeretségük friss. A szobor a sámánnak kell, majd foglalkozik vele, a pohár meg győzelmekhez, vagy ajándékként szolgálhat elfogadhatóan, nem pedig három ork szövetségéhez. Amit elővesz az egy levágott emberi koponya. Igazából első szerzeménye amit ezen az úton aratott. Annak a házsártos vén banyának a feje akit olyan szépen le tudott nyakazni. Most sajnálja csak igazán, hogy a hüllők csontjai eltűntek, pedig nem kis dicsőséget hozhatna most mint ezzel az egy fejmaradvánnyal, mikor Irri több hasonlóval is büszkélkedhet.*
-Harcba indulok melletted Hagrar Kwor'ash Woriak. Grotwhut fia. Rendüljön meg a környék az orkok lábai alatt és házad teljék meg az ellenség koponyájával. *Azzal a boszorkány apró koponyáját, a fej búbjára fúrt lukkal fel is akasztja mellkasára, oda ahol a bőrszíjjak keresztezik egymást. Amíg ezt viseli, nem mehet emberek közé, és nem térhet vissza a régi életéhet. Csak a háborúhoz kellenek a trófeák, és hisz benne, ha eleget ölnek akkor előbb utóbb a többi társuk is felfigyel rájuk és megkeresik őket. Akkor pedig Artheniornak lesz oka a reszketésre.*
*Látja mennyire eltorzul Hagrar tekintete az ember szó hallatán. Igaz ami igaz, ő se kedveli ezt a népet, ő tényleg elmondhatja magáról, hogy megpróbált velük békésen élni, nyugodtan elleni mellettük, vendégül látni őket és várni a telet mikor eljön a hentesmunkák ideje és mind viszonozzák a vendéglátást, és mindezen erőfeszítések okán, talán neki van a legtöbb joga kijelenteni, ez nem működik.
Ebei persze azonnal rávetik magukat a nyúlra. Szegény vacsora, ami jól illik a szegény közösségükhöz. Ő sem bírja sokáig, aki egész nap csak apró vackokon élt, és folyamatosan menetelt annak a sült igazi kincsnek számít, és hatalmas húsdarabot tép ki a sültből, majd fogai közt ropogtatni kezdi a vele érkező bordákat.*
-Ám legyen. *Válaszolja mikor fajtársa befejezte a lelkesítő szavakat, benne pedig már lassan éledezik a tűz amiért ismét esélye nyílt egy ork közösséghez való csatlakozáshoz. Hagrar láthatólag nem egy egyszerű faja béli, annál nagyobb és veszélyesebb célok hajtják. Neki egyelőre mindegy, valóban sikerül e majd mindezt valóra váltania, vagy esetleg legyőzi egy másik erősebb vezérjelölt. Ami nem mindegy az a horda. Arra olyan szüksége van mint halnak a vízre, vagy medvének a barlangjára.*
-Ha a szellemek megbékélnek velem, akár a karavánpihenőt is hajlandó vagyok lángba borítani. *Gyorsan ég az a pár sátor. Persze ott az a másik eshetőség, amiről a helyzet magasztossága miatt most nem beszél. Akkor ugyanis itt kéne hagynia a csapatot, nehogy a szellemek őket is lesodorják a kijelölt útról csak mert vele találkoztak, persze ezt egy szellemjáró mellett nem tartja túl valószínűnek.
Zsákját, melyben a démoni nősténytől elrabolt kincseit tartja most előveszi. Ez a pár arany tárgy, talán majd később fontosabb szerepet is játszhatna, de egyelőre az ismeretségük friss. A szobor a sámánnak kell, majd foglalkozik vele, a pohár meg győzelmekhez, vagy ajándékként szolgálhat elfogadhatóan, nem pedig három ork szövetségéhez. Amit elővesz az egy levágott emberi koponya. Igazából első szerzeménye amit ezen az úton aratott. Annak a házsártos vén banyának a feje akit olyan szépen le tudott nyakazni. Most sajnálja csak igazán, hogy a hüllők csontjai eltűntek, pedig nem kis dicsőséget hozhatna most mint ezzel az egy fejmaradvánnyal, mikor Irri több hasonlóval is büszkélkedhet.*
-Harcba indulok melletted Hagrar Kwor'ash Woriak. Grotwhut fia. Rendüljön meg a környék az orkok lábai alatt és házad teljék meg az ellenség koponyájával. *Azzal a boszorkány apró koponyáját, a fej búbjára fúrt lukkal fel is akasztja mellkasára, oda ahol a bőrszíjjak keresztezik egymást. Amíg ezt viseli, nem mehet emberek közé, és nem térhet vissza a régi életéhet. Csak a háborúhoz kellenek a trófeák, és hisz benne, ha eleget ölnek akkor előbb utóbb a többi társuk is felfigyel rájuk és megkeresik őket. Akkor pedig Artheniornak lesz oka a reszketésre.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:12:45
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:12:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Az ő fegyverei ott maradnak egy ideig a földön, kifárasztotta újdonsült falkatag. S mikor először kezd beszélni Gravak először fel se fogja. Nem csoda, tényleg kicsipkézték az ork arcát. A nyúl hamar sül, és ha már el készült, bizony egyet Gravaknak, egyet ketté tépve a kutyáknak dob. Ahogy beszél az ork, Hagrar tekintete úgy változik át torz ábrázattá. Dühösen fújtat, és alig bír megülni a hátsó felén.*
Undar..Ember.. Mind csak magára gondol. Lop mint Goblin. Csal mint fekete elf! És nagyra van népével, hogy mit vitt véghez. Közben elfelejtett élni! A természettel együtt, harmóniába. Ők haragították meg a Szellemeket! BAHHH..
-Egyél Lewonor Gravak Ante fia! Gyűjts erőt! Beszélünk majd a szellemekkel! Ugye Irri?
*Pillant a nő felé, valószínűleg még itt van valahol, hacsak el nem tűnt.*
-Irri érti, és tiszteli a nagy tudású szellemeket! Mi tudunk segíteni neked! És ha akarsz maradj velünk! mint testvér a testvérrel!
-Ellenséged az enyém is. Ha kell megbosszuljuk sérelmeid.
-Én azért jöttem a vidékre, hogy összegyűjtsük közös erővel a testvéreinket. Hogy ne keljen félnünk! Ne keljen menekülnünk azoktól akik nem szívesen látnak minket ezen a földön! Hát Harcba hívlak Lewonor Gravak Ante fia! Harcolj egy szebb, és jobb jövőért. Harcolj egy igaz családért, egy igaz népért!
* Már megint saját magában szítja fel a tüzet ami a lelkében szunnyad, és reménykedik hogy bármennyire is elveszettnek érzi magát Gravak, azért az a tűz ott van az ő szívében is. Tudja, hisz érezte amikor vele küzdött.*
Mit szólsz hát?
*Az ő fegyverei ott maradnak egy ideig a földön, kifárasztotta újdonsült falkatag. S mikor először kezd beszélni Gravak először fel se fogja. Nem csoda, tényleg kicsipkézték az ork arcát. A nyúl hamar sül, és ha már el készült, bizony egyet Gravaknak, egyet ketté tépve a kutyáknak dob. Ahogy beszél az ork, Hagrar tekintete úgy változik át torz ábrázattá. Dühösen fújtat, és alig bír megülni a hátsó felén.*
Undar..Ember.. Mind csak magára gondol. Lop mint Goblin. Csal mint fekete elf! És nagyra van népével, hogy mit vitt véghez. Közben elfelejtett élni! A természettel együtt, harmóniába. Ők haragították meg a Szellemeket! BAHHH..
-Egyél Lewonor Gravak Ante fia! Gyűjts erőt! Beszélünk majd a szellemekkel! Ugye Irri?
*Pillant a nő felé, valószínűleg még itt van valahol, hacsak el nem tűnt.*
-Irri érti, és tiszteli a nagy tudású szellemeket! Mi tudunk segíteni neked! És ha akarsz maradj velünk! mint testvér a testvérrel!
-Ellenséged az enyém is. Ha kell megbosszuljuk sérelmeid.
-Én azért jöttem a vidékre, hogy összegyűjtsük közös erővel a testvéreinket. Hogy ne keljen félnünk! Ne keljen menekülnünk azoktól akik nem szívesen látnak minket ezen a földön! Hát Harcba hívlak Lewonor Gravak Ante fia! Harcolj egy szebb, és jobb jövőért. Harcolj egy igaz családért, egy igaz népért!
* Már megint saját magában szítja fel a tüzet ami a lelkében szunnyad, és reménykedik hogy bármennyire is elveszettnek érzi magát Gravak, azért az a tűz ott van az ő szívében is. Tudja, hisz érezte amikor vele küzdött.*
Mit szólsz hát?
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-05 12:03:45
Üzenet elküldve: 2015-11-05 12:03:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Mikor a megtermett fajtársa lekászálódik róla már az arckifejezése is elégedettebb, amit kissé bizarrá tesz a lassan rá száradó fekete vér. Jól megtépték egymást, talán jobban mint kellett volna, ám reményei szerint lesz még alkalma ennél keményebb ütközetekben is részt venni, ám épp ennyire él benne a vágy a nyugodt vidéki létbe való visszatérés iránt. Erősen megragadja a feléje nyújtott mancsot és végre talpra áll. Tekintetével még végigméri az érkező hiénát, de szerencsére kutyái már nem morognak úgy mint korábban. Érzik a kétlábúakon a kiegyezést, és ha a korcsok még nem is váltak kezesbáránnyá legalább ennek jelét már nem adják.
Gravak egy darabig persze bambán követi az eseményeket, örül, hogy sikerült kivívnia fajtársa tiszteletét ugyanakkor sajnos nem mondhatja azt, hogy: "Ha felém jársz, majd viszonozom." Pedig éveken át olyan jól eső fáma volt ez. Ismét kezébe kapja bárdjait, majd a fegyvernyugvás okát le is helyezi őket a tűz mellé, a kenőcsből pedig ken egy keveset a vállára. A nyakát is meg kéne vele tapogatnia, de azt már kényeskedésnek tartja.*
-Nem jövök sehonnan. *Mondja lehangoltan mikor a kérdést hallja, aztán persze jobban is kifejti a dolgot.*
-Az emberek elhajtották az jószágaimat. Földön futóvá tettek, majd tovább üldöztek. És mikor azt hittem már nem vehetnek el többet, egy nyomorult boszorkány megtette a lehetetlent és ellopta a sorsomat. *Erre hagy egy kis időt, hisz neki is sokáig tartott mire képes volt azt tettetni, felfogta miről is van szó, mert a vele történtek definiálásában még egy gnómnak is füstölni kezdene a feje.*
-Sosem volt múlt, és sosem volt jövő emlékképei kavarognak a fejemben. Ott voltam valahol, valamikor, aztán ugyanakkor voltam, de nem ott. A szálat, mely az életem volt összekuszálták a sors szövedékén. Egy sámánt keresek. *Jelenti ki határozottan, elvégre tényleg ez az életcélja, öklét pedig a mellkasán éktelenkedő csúnya forradásnyomra szorítja.*
-Valakit aki kibékít a szellemekkel és új sorsot ad az elveszett helyébe.
*Mikor a megtermett fajtársa lekászálódik róla már az arckifejezése is elégedettebb, amit kissé bizarrá tesz a lassan rá száradó fekete vér. Jól megtépték egymást, talán jobban mint kellett volna, ám reményei szerint lesz még alkalma ennél keményebb ütközetekben is részt venni, ám épp ennyire él benne a vágy a nyugodt vidéki létbe való visszatérés iránt. Erősen megragadja a feléje nyújtott mancsot és végre talpra áll. Tekintetével még végigméri az érkező hiénát, de szerencsére kutyái már nem morognak úgy mint korábban. Érzik a kétlábúakon a kiegyezést, és ha a korcsok még nem is váltak kezesbáránnyá legalább ennek jelét már nem adják.
Gravak egy darabig persze bambán követi az eseményeket, örül, hogy sikerült kivívnia fajtársa tiszteletét ugyanakkor sajnos nem mondhatja azt, hogy: "Ha felém jársz, majd viszonozom." Pedig éveken át olyan jól eső fáma volt ez. Ismét kezébe kapja bárdjait, majd a fegyvernyugvás okát le is helyezi őket a tűz mellé, a kenőcsből pedig ken egy keveset a vállára. A nyakát is meg kéne vele tapogatnia, de azt már kényeskedésnek tartja.*
-Nem jövök sehonnan. *Mondja lehangoltan mikor a kérdést hallja, aztán persze jobban is kifejti a dolgot.*
-Az emberek elhajtották az jószágaimat. Földön futóvá tettek, majd tovább üldöztek. És mikor azt hittem már nem vehetnek el többet, egy nyomorult boszorkány megtette a lehetetlent és ellopta a sorsomat. *Erre hagy egy kis időt, hisz neki is sokáig tartott mire képes volt azt tettetni, felfogta miről is van szó, mert a vele történtek definiálásában még egy gnómnak is füstölni kezdene a feje.*
-Sosem volt múlt, és sosem volt jövő emlékképei kavarognak a fejemben. Ott voltam valahol, valamikor, aztán ugyanakkor voltam, de nem ott. A szálat, mely az életem volt összekuszálták a sors szövedékén. Egy sámánt keresek. *Jelenti ki határozottan, elvégre tényleg ez az életcélja, öklét pedig a mellkasán éktelenkedő csúnya forradásnyomra szorítja.*
-Valakit aki kibékít a szellemekkel és új sorsot ad az elveszett helyébe.
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-05 10:32:23
Üzenet elküldve: 2015-11-05 10:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
HÁH!
* Próbál lemászni hajdani ellenfeléről, ha sikerül stabil talajra lépni és meg is tud állni igyekszik felsegíteni fajtársát.*
Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Az Északi hegyekből.!
*Most már méltónak tartja Gravakot, hogy megtudja Hagrar nevét, így elnyerte bizalmát.Egy baj van Hagrarral, ezzel ő teljesen megbízik a másikba. És ezt sokan ki is használták. De ő bízik, és egy a lényege egy ork társadalomnak. Hisz ha a sziklát nem löki el egy másik szikla, mi más dönthetné fel azt? Közben Quaro'th is megjelenik még két nyúllal a szájában. Mintha tudta volna hogy mi történik, és hogy ebbe neki nincs beleszólása. Így hasznosan töltötte az időt, hozott újdonsült vendégeknek egy kis harapni valót.*
-Tuk! Quaro'th. Tuk!
*Simítja végig a hiéna hátát, s amaz elengedi a szájában tartott vadakat. Hagrar egy koszos rongyot vesz elő a páncél mögül, és azzal törli le fejéről a már felesleges vért.*
Gyere Testvér, helyed van köztünk!
*Hajol meg Gravak előtt, s azzal a tűz felé igyekszik a nyulakkal. Feje zúg mint a templom harangja, de meg is lett az eredménye. Nem tart sokáig míg megnyúzza az állatot, majd nekiáll a sütésnek. Nem szereti nyersen enni az ételt, hisz az íze sütve jóval finomabb. Amíg sül az étel, ő meg előkap egy bőr tasakot. Valami állatfaggyú lehet, amibe gyógyfüvek vannak. Azzal keni be felrepedt fejét. S persze nyújtja Gravaknak is ha szüksége van rá.*
-Honnan jöttél Lewonor Gravak Ante fia, és merre tartasz?
*Tekintete az előző agresszívból átváltott békéssé, és barátságossá. Már amennyire egy okr lehet barátságos.*
HÁH!
* Próbál lemászni hajdani ellenfeléről, ha sikerül stabil talajra lépni és meg is tud állni igyekszik felsegíteni fajtársát.*
Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Az Északi hegyekből.!
*Most már méltónak tartja Gravakot, hogy megtudja Hagrar nevét, így elnyerte bizalmát.Egy baj van Hagrarral, ezzel ő teljesen megbízik a másikba. És ezt sokan ki is használták. De ő bízik, és egy a lényege egy ork társadalomnak. Hisz ha a sziklát nem löki el egy másik szikla, mi más dönthetné fel azt? Közben Quaro'th is megjelenik még két nyúllal a szájában. Mintha tudta volna hogy mi történik, és hogy ebbe neki nincs beleszólása. Így hasznosan töltötte az időt, hozott újdonsült vendégeknek egy kis harapni valót.*
-Tuk! Quaro'th. Tuk!
*Simítja végig a hiéna hátát, s amaz elengedi a szájában tartott vadakat. Hagrar egy koszos rongyot vesz elő a páncél mögül, és azzal törli le fejéről a már felesleges vért.*
Gyere Testvér, helyed van köztünk!
*Hajol meg Gravak előtt, s azzal a tűz felé igyekszik a nyulakkal. Feje zúg mint a templom harangja, de meg is lett az eredménye. Nem tart sokáig míg megnyúzza az állatot, majd nekiáll a sütésnek. Nem szereti nyersen enni az ételt, hisz az íze sütve jóval finomabb. Amíg sül az étel, ő meg előkap egy bőr tasakot. Valami állatfaggyú lehet, amibe gyógyfüvek vannak. Azzal keni be felrepedt fejét. S persze nyújtja Gravaknak is ha szüksége van rá.*
-Honnan jöttél Lewonor Gravak Ante fia, és merre tartasz?
*Tekintete az előző agresszívból átváltott békéssé, és barátságossá. Már amennyire egy okr lehet barátságos.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:07:59
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:07:59
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Végtére is elégedett. Kitett magáért még ha végül használnia is kellett azt a kosfejet. Úgy látszik az első pozícióról már lemondhat, de nem érzi bajosnak a dolgot, elvégre korábban sem vezetett senkit hacsak ne ma szerencsétlen görbelábú kisöccsén, vagy épp ebein, de ez ugye nem tekinthető komoly királyságnak. Hagrar viszont végül megtöri a csendet, tehát elfogadja a jelenlétét ő pedig él az adott ajánlattal, hisz bár keményen küzdött végül a földre kényszerítették, avagy oda kényszerítette magát ami nem a győzelem jele. Az elhangzott szavakat úgy nagyjából fel tudja fogni, bár ő maga csak törve beszéli az ork dialektusok legelfajzottabbikát. A hegylánc ezen oldalán nincs rendes ork törzs aminek a nyelvét érteni tudná, így hát rá ragadt ami rá ragadt az összevissza keverékektől és ide oda keveredett fajtársaktól, és persze ezen szókészlet nagyja is káromkodás.*
-Nomrath, dofet. *Köpi ki a szájába folyó vér nagy részét. Ami a maga nyelvhelyességi hibáival megtűzdelve és szabados fordításban annyit tesz, "majd, várok egy gyengébb ellenfélre". Viszonylag sokszor hallotta olyan fajtársaitól akik épp csalódottan vonultak vissza egy lehetetlen helyzetből, aztán vérüket követve inkább neki is vágtak a következő akciónak. Persze mint egyszerű ökörhajcsár nem sűrűn volt alkalma efféle mókában, de hát ez más lapra tartozik.*
*Végtére is elégedett. Kitett magáért még ha végül használnia is kellett azt a kosfejet. Úgy látszik az első pozícióról már lemondhat, de nem érzi bajosnak a dolgot, elvégre korábban sem vezetett senkit hacsak ne ma szerencsétlen görbelábú kisöccsén, vagy épp ebein, de ez ugye nem tekinthető komoly királyságnak. Hagrar viszont végül megtöri a csendet, tehát elfogadja a jelenlétét ő pedig él az adott ajánlattal, hisz bár keményen küzdött végül a földre kényszerítették, avagy oda kényszerítette magát ami nem a győzelem jele. Az elhangzott szavakat úgy nagyjából fel tudja fogni, bár ő maga csak törve beszéli az ork dialektusok legelfajzottabbikát. A hegylánc ezen oldalán nincs rendes ork törzs aminek a nyelvét érteni tudná, így hát rá ragadt ami rá ragadt az összevissza keverékektől és ide oda keveredett fajtársaktól, és persze ezen szókészlet nagyja is káromkodás.*
-Nomrath, dofet. *Köpi ki a szájába folyó vér nagy részét. Ami a maga nyelvhelyességi hibáival megtűzdelve és szabados fordításban annyit tesz, "majd, várok egy gyengébb ellenfélre". Viszonylag sokszor hallotta olyan fajtársaitól akik épp csalódottan vonultak vissza egy lehetetlen helyzetből, aztán vérüket követve inkább neki is vágtak a következő akciónak. Persze mint egyszerű ökörhajcsár nem sűrűn volt alkalma efféle mókában, de hát ez más lapra tartozik.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-03 18:11:04
Üzenet elküldve: 2015-11-03 18:11:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Már-már görcsben fonódnak az ujjai az ork nyakán, mikor érkezik a sorozat a fejére. Nem tudja hogy Gravak mennyire szédül, így mennyire tud célozni az ütések bevitelével, de tény hogy ez egy egész ésszerű, ösztönös cselekedet. Az első kettőt még váratlanul elkapja, de egyből elengedi az ellenfele nyakát. Sajog a feje, hisz ezt vette célpontba Gravak. Igyekszik az ütést hárítani saját kezével, és ha szerencséje van a sisakot tartó karját el is kapja. Véres tekintet hirtelen az alatta senyvedőre néz. Egyenest a szemébe. Látszik hogy ellenfele se az a feladó típus. De most hogy nem olyan tompa erős ütéseket kap a fejére, kezd kitisztulni a kép. Hisz így fekve sokkal kisebb erőt tud kifejteni ellenfele. De esze ágában sincs leszállni róla. Inkább a kezeit próbálja a földre szegezni, vagy legalábbis visszatartani. Közben Hagrar vérző fejéról a vér az orkra folyik, ez még akár zavaró is lehet. Valahogy az állati ösztönökből, előbújik egy másik arc, egy másik jellem.*
~ Nem akarom én megölni! Hisz a testvérem! ~
*Ha hadakozik Gravak ha nem, ha üti Hagrart ha nem, az ork nekiáll ordítani.*
-HUM'PHADOR THAR! KWORASH WORIAK!
*Ha érti anyanyelvét, csupán annyit mondott " Elég nyughass bátor harcos!" Próbálja lenyugtatni a fajtársát. Kárba veszne a nagy erő és bátor harcosok, ha minden megpróbáltatás végzetes lenne. Nem ez volt a lényeg, hanem az hogy képes-e megvédeni magát, és nem menekül fejvesztve egy kis csihi-puhitól.*
*Már-már görcsben fonódnak az ujjai az ork nyakán, mikor érkezik a sorozat a fejére. Nem tudja hogy Gravak mennyire szédül, így mennyire tud célozni az ütések bevitelével, de tény hogy ez egy egész ésszerű, ösztönös cselekedet. Az első kettőt még váratlanul elkapja, de egyből elengedi az ellenfele nyakát. Sajog a feje, hisz ezt vette célpontba Gravak. Igyekszik az ütést hárítani saját kezével, és ha szerencséje van a sisakot tartó karját el is kapja. Véres tekintet hirtelen az alatta senyvedőre néz. Egyenest a szemébe. Látszik hogy ellenfele se az a feladó típus. De most hogy nem olyan tompa erős ütéseket kap a fejére, kezd kitisztulni a kép. Hisz így fekve sokkal kisebb erőt tud kifejteni ellenfele. De esze ágában sincs leszállni róla. Inkább a kezeit próbálja a földre szegezni, vagy legalábbis visszatartani. Közben Hagrar vérző fejéról a vér az orkra folyik, ez még akár zavaró is lehet. Valahogy az állati ösztönökből, előbújik egy másik arc, egy másik jellem.*
~ Nem akarom én megölni! Hisz a testvérem! ~
*Ha hadakozik Gravak ha nem, ha üti Hagrart ha nem, az ork nekiáll ordítani.*
-HUM'PHADOR THAR! KWORASH WORIAK!
*Ha érti anyanyelvét, csupán annyit mondott " Elég nyughass bátor harcos!" Próbálja lenyugtatni a fajtársát. Kárba veszne a nagy erő és bátor harcosok, ha minden megpróbáltatás végzetes lenne. Nem ez volt a lényeg, hanem az hogy képes-e megvédeni magát, és nem menekül fejvesztve egy kis csihi-puhitól.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-03 11:07:16
Üzenet elküldve: 2015-11-03 11:07:16
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Szédül. Hogy, fellökték, avagy ő rántotta magával ellenfelét azt már a fene tudja mindenesetre érzi a hátát hűtő őszi harmatot és a hasán fekvő kemény páncélt. Nem tud felkelni. Ez a művelet még különösebb nehezítések nélkül sem könnyű dolog. Saját súlyánál fogva ritkán képes csak úgy talpra ugrani, ám most mikor az ökölharc földharccá változott úgy néz ki Gravak egy darabig a földön is marad és mint a teknős, csak hasát az égnek vetve kapálózni tud. Arcára sűrű cseppekben hull a fekete ork vér, majd apró patakokban csorog tovább a szája felé. Nem kap levegőt. Ha most feladná bizony hamar vége lenne a harcnak, és bizonyosan belehalna, de őt messze nem ebből a fából faragták. Mikor belekezdett a küzdelembe még esélye volt rá, hogy dominanciát érvényesítsen a másik kettő fölött. Mondjuk ez hiú ábránd volt elvégre akkor a nősténnyel is meg kellett volna küzdenie. Most már az került mérlegre, hogy esetleg alárendeltté válik. Ökleivel először a nyakához kap, aztán egy pillanattal később pupillái összeszűkülnek arca eltorzul és kezei elengedik a fajtárs szorító markait, majd egymás után a levegőbe lendülnek és a felé emelkedő szakadt arcot kezdik püfölni, sőt jobbjával még az övén csüngő sisakot is kezébe szorítja. Jobb, bal, jobb, bal... Miközben megmaradt levegőjével folyamatosan morog. Persze küzdőpartnerének nem lesz kellemes ismét fejre kapni az áldást, de végső soron ez az ő hibája. Ha nem lenne rajta ennyi vas kapna máshova is.*
*Szédül. Hogy, fellökték, avagy ő rántotta magával ellenfelét azt már a fene tudja mindenesetre érzi a hátát hűtő őszi harmatot és a hasán fekvő kemény páncélt. Nem tud felkelni. Ez a művelet még különösebb nehezítések nélkül sem könnyű dolog. Saját súlyánál fogva ritkán képes csak úgy talpra ugrani, ám most mikor az ökölharc földharccá változott úgy néz ki Gravak egy darabig a földön is marad és mint a teknős, csak hasát az égnek vetve kapálózni tud. Arcára sűrű cseppekben hull a fekete ork vér, majd apró patakokban csorog tovább a szája felé. Nem kap levegőt. Ha most feladná bizony hamar vége lenne a harcnak, és bizonyosan belehalna, de őt messze nem ebből a fából faragták. Mikor belekezdett a küzdelembe még esélye volt rá, hogy dominanciát érvényesítsen a másik kettő fölött. Mondjuk ez hiú ábránd volt elvégre akkor a nősténnyel is meg kellett volna küzdenie. Most már az került mérlegre, hogy esetleg alárendeltté válik. Ökleivel először a nyakához kap, aztán egy pillanattal később pupillái összeszűkülnek arca eltorzul és kezei elengedik a fajtárs szorító markait, majd egymás után a levegőbe lendülnek és a felé emelkedő szakadt arcot kezdik püfölni, sőt jobbjával még az övén csüngő sisakot is kezébe szorítja. Jobb, bal, jobb, bal... Miközben megmaradt levegőjével folyamatosan morog. Persze küzdőpartnerének nem lesz kellemes ismét fejre kapni az áldást, de végső soron ez az ő hibája. Ha nem lenne rajta ennyi vas kapna máshova is.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:55:33
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:55:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Csillagok, és a nap mikor belesüt a szembe. Az első fejelésre ő készült rá, de a másodikra arra bizony nem. Ha Lew nagyon kapaszkodik a vértbe, akkor bizony Hagrar rá is esik ellenfelére. Hisz nem tud stabilan megállni a lábán. Így is tántorgott volna de most. Ahogy rázúdult az izomtömeg Lewonokra úgy érezheti meg a friss feketés árnyalatú, ork vér szagát. Hagrar tekintete elborul. Hogy most a fejeléstől, vagy attól hogy berzerker düh alatt van, nehéz megállapítani. Tény hogy idő kell neki is mire észbe kap, hisz azért ilyen fejelésekkel lassan ajtókat lehetne törni. Bármennyire is támolyog és szédül, kezei ösztönösen nyúlnak Lew nyaka felé. És ha nem eszmél fel időbe az ork a levegőt egyre nehezebben kap. Hagrarhol ránéz az orkra, hol behunyja a szemét, szédül rendesen. De feladni, Azt nem fogja.*
*Csillagok, és a nap mikor belesüt a szembe. Az első fejelésre ő készült rá, de a másodikra arra bizony nem. Ha Lew nagyon kapaszkodik a vértbe, akkor bizony Hagrar rá is esik ellenfelére. Hisz nem tud stabilan megállni a lábán. Így is tántorgott volna de most. Ahogy rázúdult az izomtömeg Lewonokra úgy érezheti meg a friss feketés árnyalatú, ork vér szagát. Hagrar tekintete elborul. Hogy most a fejeléstől, vagy attól hogy berzerker düh alatt van, nehéz megállapítani. Tény hogy idő kell neki is mire észbe kap, hisz azért ilyen fejelésekkel lassan ajtókat lehetne törni. Bármennyire is támolyog és szédül, kezei ösztönösen nyúlnak Lew nyaka felé. És ha nem eszmél fel időbe az ork a levegőt egyre nehezebben kap. Hagrarhol ránéz az orkra, hol behunyja a szemét, szédül rendesen. De feladni, Azt nem fogja.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:23:45
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:23:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*A szerencse az ő pártára áll és sikerül is öklével megtalálnia a másik ork koponyáját. Ha egy elf kapta volna azt a pofont, akkor most a nyaka bizony igen csak különös formát öltene és komolyan kezdhetne aggódni az életéért, ám mostani ellenfelét mintha csak ingerelné a dolog és keményen vissza is támad méghozzá épp fejjel. Erre azért nehezen számíthatott volna, még akkor se ha végig is gondolja mit csinál. Zöld koponyája hátrahanyatlik amit aztán követ az egész megtermett teste, hogy tántorgásában valamiféle stabil talajt találjon a lába alá. Az ellenfelét markoló jobbja azonban nem enged. Az még mindig olyan szorosan kulcsolódik rá a többrétegű vértre mint annak előtte. Emlékezteti őt valakire ez a vért. Az a túlbuzgó lovagféleség is épp ilyet viselt aki azon a balszerencsés napon, megakadályozta pár nyavalyás kis tündérke kirablását, és ha nem toppan be még a végére a fél városi őrség, akkor bizony csúnyán felaprította volna a szerencsétlent.
Nem akar időt hagyni. Nem akar elkábulni, tántorogni és ezért pillanatokat veszíteni el a csatából aminek éppen részese. Nem akar megnyugodni és elveszíteni eddig megszerzett lendületét mellyel az ütközetbe lovalta magát. Még meg se szerzi a stabilitását és a világ képe sem tisztul ki rendesen mikor a bigantingrabancot markoló karjával újra összerántja kettejüket egy második fej a fej elleni ütközéshez, melytől valószínűleg most ő fog a földre borulni. Persze fáj a koponyája az előzőtől, de ez csak még inkább ingerli annak használatára. Ugyanakkor, ellenfelének feje így is rosszabb állapotban van mint az övé, ami talán az ő irányába húzhatná a harc mérlegét.*
*A szerencse az ő pártára áll és sikerül is öklével megtalálnia a másik ork koponyáját. Ha egy elf kapta volna azt a pofont, akkor most a nyaka bizony igen csak különös formát öltene és komolyan kezdhetne aggódni az életéért, ám mostani ellenfelét mintha csak ingerelné a dolog és keményen vissza is támad méghozzá épp fejjel. Erre azért nehezen számíthatott volna, még akkor se ha végig is gondolja mit csinál. Zöld koponyája hátrahanyatlik amit aztán követ az egész megtermett teste, hogy tántorgásában valamiféle stabil talajt találjon a lába alá. Az ellenfelét markoló jobbja azonban nem enged. Az még mindig olyan szorosan kulcsolódik rá a többrétegű vértre mint annak előtte. Emlékezteti őt valakire ez a vért. Az a túlbuzgó lovagféleség is épp ilyet viselt aki azon a balszerencsés napon, megakadályozta pár nyavalyás kis tündérke kirablását, és ha nem toppan be még a végére a fél városi őrség, akkor bizony csúnyán felaprította volna a szerencsétlent.
Nem akar időt hagyni. Nem akar elkábulni, tántorogni és ezért pillanatokat veszíteni el a csatából aminek éppen részese. Nem akar megnyugodni és elveszíteni eddig megszerzett lendületét mellyel az ütközetbe lovalta magát. Még meg se szerzi a stabilitását és a világ képe sem tisztul ki rendesen mikor a bigantingrabancot markoló karjával újra összerántja kettejüket egy második fej a fej elleni ütközéshez, melytől valószínűleg most ő fog a földre borulni. Persze fáj a koponyája az előzőtől, de ez csak még inkább ingerli annak használatára. Ugyanakkor, ellenfelének feje így is rosszabb állapotban van mint az övé, ami talán az ő irányába húzhatná a harc mérlegét.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-03 08:46:02
Üzenet elküldve: 2015-11-03 08:46:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Ahogy a földre borul, szinte már várja az első ütést még bele is ordít annak képébe mintha azt mondaná hogy "ide üss!". És bizony kap is rendeset. A kinti zajok, eltompulnak. Bizony ezt várta. Elég vastag bőr van a képén, de így is felrepedt. Hergeli saját magát, hogy még több erőt gyűjthessen. Nem kell sokat várni az ütés után mire Hagrar válaszol. Ha elég közel volt Lewonor ahhoz hogy megüsse, elég közel is van ahhoz hogy nyakába kapaszkodva lefejelje ellenfelét. Nem sajnálva persze saját kobakját sem. Amilyen régen harcolt fajtárs ellen, úgy jönnek elő az ösztönös mozdulatok, cselekedetek. Nem szeret a földön lenni, így ha csak egy pillanatra is megszédül ellenfele igyekszik feltápászkodni. Lehet egy kicsit tébolyog de próbálkozik.*
~Itt az idő~
*Nem hiába küzd meg a másik orkkal, hisz itt dől el, hogy érdemesek-e egyáltalán egymás mellett maradni. Sok olyan törzset ismert akik csak civakodtak kincsekért és vérontásért. Ez is lett a vesztük.*
*Ahogy a földre borul, szinte már várja az első ütést még bele is ordít annak képébe mintha azt mondaná hogy "ide üss!". És bizony kap is rendeset. A kinti zajok, eltompulnak. Bizony ezt várta. Elég vastag bőr van a képén, de így is felrepedt. Hergeli saját magát, hogy még több erőt gyűjthessen. Nem kell sokat várni az ütés után mire Hagrar válaszol. Ha elég közel volt Lewonor ahhoz hogy megüsse, elég közel is van ahhoz hogy nyakába kapaszkodva lefejelje ellenfelét. Nem sajnálva persze saját kobakját sem. Amilyen régen harcolt fajtárs ellen, úgy jönnek elő az ösztönös mozdulatok, cselekedetek. Nem szeret a földön lenni, így ha csak egy pillanatra is megszédül ellenfele igyekszik feltápászkodni. Lehet egy kicsit tébolyog de próbálkozik.*
~Itt az idő~
*Nem hiába küzd meg a másik orkkal, hisz itt dől el, hogy érdemesek-e egyáltalán egymás mellett maradni. Sok olyan törzset ismert akik csak civakodtak kincsekért és vérontásért. Ez is lett a vesztük.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:29:40
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:29:40
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*A rúgás nem olyan dolog amire számított volna. Azt meg kell hagyni, ellenfele elég mozgékony a tömegéhez képest ugyanakkor hajlandó volt feláldozni stabilitását a nagyobb lendületért és csapásért cserébe, ez pedig akár végzetes is lehet a küzdelem szempontjából, mindenesetre a mozdulat kissé esetlen a fél oldalát mutató orkkal szemben és bár mindkettejüknek az ütközés lenne a célja így azt már nehéz összeegyeztetni. Hagrar egyik lába ellenfele zöld vállát éri, ami ugyan hátra tántorítja, de a teljes hatástól ez azért még messze van és persze a vállai is helyet cserélnek az ütközés okán, vagyis a jobb mely eddig előre nézett az most hátul van, a bal pedig ami hátra nézett az most előre, melynek köszönhetően Gravak szinte ráfordul az ellenfele által leírt pályaívre és így a harc már közvetlen közelről és szemtől szemben folyik még ork mércével mérve is kevés helyet adva a taktikázáshoz. Nem is késlekedik a válasszal. Jobbja ugyan fáj, de ez most nem érdekli, igyekszik minél hamarabb megragadni ellenfelét mielőtt az az ugrás után rendezhetné helyzetét, fel se mérve, hogy az épp áll, fekszik, ül, vagy továbbgurul. Minél hamarabb meg akarja ragadni azt a kemény brigantin vértet és épp baljával egy irgalmatlan ütést bevinni célpontja így már fixált fejébe. Ami ugyanakkor azt is jelenti, védtelenül hagyja saját testfelületét, tehát ha ellenfele esetleg szintén támad a védekezés helyett az nagy valószínűséggel találatot fog eredményezni.
Őt a maga részéről kevésbé foglalkoztatja mennyire marad épségben ellenfele, még kevésbé pedig saját épsége érdekli ahogy jelenleg más se izgatja nagyon, sőt mióta egymásnak mentek egyetlen épp gondolat sem játszódott le a fejében, az a pár kósza eszme békét hagy neki a küzdelem idejére. Nem gyilkos szándékú, csak egyszerűen vad. Védelem tekintetében ugyan lóg neki az övén egy kosfejes sisakja, de az az övén is marad. Ha a harc nem fejszékkel zajlik akkor nem érzi szükségét a felvételének.*
*A rúgás nem olyan dolog amire számított volna. Azt meg kell hagyni, ellenfele elég mozgékony a tömegéhez képest ugyanakkor hajlandó volt feláldozni stabilitását a nagyobb lendületért és csapásért cserébe, ez pedig akár végzetes is lehet a küzdelem szempontjából, mindenesetre a mozdulat kissé esetlen a fél oldalát mutató orkkal szemben és bár mindkettejüknek az ütközés lenne a célja így azt már nehéz összeegyeztetni. Hagrar egyik lába ellenfele zöld vállát éri, ami ugyan hátra tántorítja, de a teljes hatástól ez azért még messze van és persze a vállai is helyet cserélnek az ütközés okán, vagyis a jobb mely eddig előre nézett az most hátul van, a bal pedig ami hátra nézett az most előre, melynek köszönhetően Gravak szinte ráfordul az ellenfele által leírt pályaívre és így a harc már közvetlen közelről és szemtől szemben folyik még ork mércével mérve is kevés helyet adva a taktikázáshoz. Nem is késlekedik a válasszal. Jobbja ugyan fáj, de ez most nem érdekli, igyekszik minél hamarabb megragadni ellenfelét mielőtt az az ugrás után rendezhetné helyzetét, fel se mérve, hogy az épp áll, fekszik, ül, vagy továbbgurul. Minél hamarabb meg akarja ragadni azt a kemény brigantin vértet és épp baljával egy irgalmatlan ütést bevinni célpontja így már fixált fejébe. Ami ugyanakkor azt is jelenti, védtelenül hagyja saját testfelületét, tehát ha ellenfele esetleg szintén támad a védekezés helyett az nagy valószínűséggel találatot fog eredményezni.
Őt a maga részéről kevésbé foglalkoztatja mennyire marad épségben ellenfele, még kevésbé pedig saját épsége érdekli ahogy jelenleg más se izgatja nagyon, sőt mióta egymásnak mentek egyetlen épp gondolat sem játszódott le a fejében, az a pár kósza eszme békét hagy neki a küzdelem idejére. Nem gyilkos szándékú, csak egyszerűen vad. Védelem tekintetében ugyan lóg neki az övén egy kosfejes sisakja, de az az övén is marad. Ha a harc nem fejszékkel zajlik akkor nem érzi szükségét a felvételének.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-02 13:11:31
Üzenet elküldve: 2015-11-02 13:11:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Vértjét nem vette le, hisz nem aludt nem aludhatott. Az erdő veszélyes ahhoz hogy csak úgy levetkőzzék. Viszont mikor látja hogy Lew elhajítja a fegyvereit, csak akkor indul el az igazi küzdőszellem az orkban. Mint régen, a harc körében. Felpezsdül a vére, érzékei kifinomultabbak lesznek. Előjön a vadász szellem. Persze tudnia kell hogy nem élet-halál harc lesz, így nem veszítheti el ténylegesen a fejét.*
~Végre egy tisztességes ellenfél~
*Mikor kellő távolságba kerül az ismeretlen orkhoz, nem tesz mást, mint nekivetődik. Elrugaszkodik a földtől, és dupla talppal repül a két és fél mázsás hústömeg. Itt bizony nem a technika, vagy a harci tudás számít. Csupán a fizikai erőlét, és a szellemi egyensúly. És itt bizony kemény küzdelemnek néz elébe mindkét ork. Hagrar nem az a feladós típus, szóval lesz idő elfáradni. Ha Lew nem vigyáz akár az egyik talp a fejét is eltalálhatja ha a rúgás a súly és a lendület miatt felcsúszik. *
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 13:16:38
*Vértjét nem vette le, hisz nem aludt nem aludhatott. Az erdő veszélyes ahhoz hogy csak úgy levetkőzzék. Viszont mikor látja hogy Lew elhajítja a fegyvereit, csak akkor indul el az igazi küzdőszellem az orkban. Mint régen, a harc körében. Felpezsdül a vére, érzékei kifinomultabbak lesznek. Előjön a vadász szellem. Persze tudnia kell hogy nem élet-halál harc lesz, így nem veszítheti el ténylegesen a fejét.*
~Végre egy tisztességes ellenfél~
*Mikor kellő távolságba kerül az ismeretlen orkhoz, nem tesz mást, mint nekivetődik. Elrugaszkodik a földtől, és dupla talppal repül a két és fél mázsás hústömeg. Itt bizony nem a technika, vagy a harci tudás számít. Csupán a fizikai erőlét, és a szellemi egyensúly. És itt bizony kemény küzdelemnek néz elébe mindkét ork. Hagrar nem az a feladós típus, szóval lesz idő elfáradni. Ha Lew nem vigyáz akár az egyik talp a fejét is eltalálhatja ha a rúgás a súly és a lendület miatt felcsúszik. *
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 13:16:38
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-02 11:24:15
Üzenet elküldve: 2015-11-02 11:24:15
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*A hím mögött előbukkanó nőstény egész szemrevaló teremtés, erős, trófeákkal díszített. Rég nem látott már hasonlót épp ezért képes megdobogtatni a termetes zöldbőrű szívét és valamivel több erőt adni az előtte álló küzdelemhez. A nevetésre maga is kivillantja fogsorait, egy ilyen fűtött helyzetben meg se fordul a fejében, hogy esetleg rajta röhögtek, ahogy az esetleges vereség gondolata sem üt szöget eláztatott agytekervényei közé, a dolog és a két hím közti harc annál sokkal ősibb ösztönösebb és elemibb. Ellenfele eldobja fegyverét, ami ismét egy rossz pillanat, ismét egy súly ami kedvezőtlenebb irányba borítja fel a mérleg nyelvét. Hisz amíg Gravak egész tűrhető módon osztja az áldást csatabárdjaival addig puszta kézzel épp csak annyit tud mint bármely más kocsmai szájhős. Nem rossz, de nem is ettől emelkedik ki. Ráadásként ellenfelén kemény brigantin feszít, ha csak le nem vette magáról alváshoz készülődve. Így egyetlen megmaradt ütőkártyájaként erejét próbálja meg kihasználni melyhez ugyan ember nem érhet fel, ám egy fajtárssal szemben bizony már nem olyan hatékony. Elhajítja fegyvereit, és némi késedelemmel ugyan, de ő is megindul Hagrar felé döngő lábaival, hogy aztán egy gyors félfordulatot követően vállal csapódjon neki az idegen mellkasának, mint valami száz kilós katapultlövedék. Ezzel az első fordulót fel is tette egyetlen nagy ütközésre két irgalmatlan tömeg között.*
*A hím mögött előbukkanó nőstény egész szemrevaló teremtés, erős, trófeákkal díszített. Rég nem látott már hasonlót épp ezért képes megdobogtatni a termetes zöldbőrű szívét és valamivel több erőt adni az előtte álló küzdelemhez. A nevetésre maga is kivillantja fogsorait, egy ilyen fűtött helyzetben meg se fordul a fejében, hogy esetleg rajta röhögtek, ahogy az esetleges vereség gondolata sem üt szöget eláztatott agytekervényei közé, a dolog és a két hím közti harc annál sokkal ősibb ösztönösebb és elemibb. Ellenfele eldobja fegyverét, ami ismét egy rossz pillanat, ismét egy súly ami kedvezőtlenebb irányba borítja fel a mérleg nyelvét. Hisz amíg Gravak egész tűrhető módon osztja az áldást csatabárdjaival addig puszta kézzel épp csak annyit tud mint bármely más kocsmai szájhős. Nem rossz, de nem is ettől emelkedik ki. Ráadásként ellenfelén kemény brigantin feszít, ha csak le nem vette magáról alváshoz készülődve. Így egyetlen megmaradt ütőkártyájaként erejét próbálja meg kihasználni melyhez ugyan ember nem érhet fel, ám egy fajtárssal szemben bizony már nem olyan hatékony. Elhajítja fegyvereit, és némi késedelemmel ugyan, de ő is megindul Hagrar felé döngő lábaival, hogy aztán egy gyors félfordulatot követően vállal csapódjon neki az idegen mellkasának, mint valami száz kilós katapultlövedék. Ezzel az első fordulót fel is tette egyetlen nagy ütközésre két irgalmatlan tömeg között.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-02 10:47:13
Üzenet elküldve: 2015-11-02 10:47:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Nem nézi jó szemmel, hogy Irri követi, morog is érte rendesen. Ezzel veszélyezteti mindkettejük életét. De mikor elébe jön az ismeretlen ork, megtorpan. Embert várt, vagy elfet, de nem orkot. Viszont a hagyomány, az hagyomány. Látja hogy egyedül van az ismeretlen, legalábbis eddig a kutyákon kívül mást nem vélt felfedezni Hagrar. Egyrészt örül, mert talált még egy fajtársat. Legszívesebben a keblére ölelné fajtársát, de ez most nem az a pillanat. Mikor látja hogy Lewonor a földre csap, tudja hogy egy hagyománytisztelő orkkal áll szemben. Nos Hagrar is ilyen fajta csupán annyi csavarral, hogy ők máshogy szokták ezt a problémát elintézni. Nevezhetjük épp rendbéli elhelyezkedésnek. Ezért Hagrar ledobja még a fegyverét is. Fújtatva biccent a név hallatán. De többre egyelőre nem méltatja.
Megindul. Rohan Lew felé és fegyvere ugyan nincs, viszont így is jelenthet még fejfájást az idegen orknak. Nem szól, nem is kérdez, mert ez most nem ennek az ideje. Most kiismeri fajtársát. Harc árán. Itt derül ki, ki az aki becsületes, tisztességes, vagy épp gyarló, és gyilkos.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 10:48:20
*Nem nézi jó szemmel, hogy Irri követi, morog is érte rendesen. Ezzel veszélyezteti mindkettejük életét. De mikor elébe jön az ismeretlen ork, megtorpan. Embert várt, vagy elfet, de nem orkot. Viszont a hagyomány, az hagyomány. Látja hogy egyedül van az ismeretlen, legalábbis eddig a kutyákon kívül mást nem vélt felfedezni Hagrar. Egyrészt örül, mert talált még egy fajtársat. Legszívesebben a keblére ölelné fajtársát, de ez most nem az a pillanat. Mikor látja hogy Lewonor a földre csap, tudja hogy egy hagyománytisztelő orkkal áll szemben. Nos Hagrar is ilyen fajta csupán annyi csavarral, hogy ők máshogy szokták ezt a problémát elintézni. Nevezhetjük épp rendbéli elhelyezkedésnek. Ezért Hagrar ledobja még a fegyverét is. Fújtatva biccent a név hallatán. De többre egyelőre nem méltatja.
Megindul. Rohan Lew felé és fegyvere ugyan nincs, viszont így is jelenthet még fejfájást az idegen orknak. Nem szól, nem is kérdez, mert ez most nem ennek az ideje. Most kiismeri fajtársát. Harc árán. Itt derül ki, ki az aki becsületes, tisztességes, vagy épp gyarló, és gyilkos.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 10:48:20
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-01 16:17:12
Üzenet elküldve: 2015-11-01 16:17:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Asmino'thar//
*Mikor a hím mellőle egy mordulással eltűnik a zaj forrását kutatva, lekushad a földre, szemeit erőltetve mered abba az irányba, amerre az esetleges támadót sejtik. Hiába hegyezi füleit, sem csatazajt, sem ordibálást nem hall, ebből tehát arra következtet, hogy bárki is közelített a hevenyészett táborukhoz, nem volt elég gyors vagy ügyes ahhoz, hogy kezdeményező támadást hajtson végre. Ruganyosan Hargar után lendül. Átvág a fáradt, őszi levelektől halkan fel-felzörrenő cserjésen, ügyelve hogy a böhöm hím háta mögött maradjon.
Hamar felméri a helyzetet, épp ezért fel is hagyja baljával az övén lógó tőr szorongatását. Értelmes, méricskélő tekintete végigfutja az előttük álló Lewonor Grawakot, a mögötte morgó vagy szűkölő falkaféleséget. Torokhangon halkan felnevet. Orkokat kerestek, erre úgy fest, ők találják meg őket?*
*Mikor a hím mellőle egy mordulással eltűnik a zaj forrását kutatva, lekushad a földre, szemeit erőltetve mered abba az irányba, amerre az esetleges támadót sejtik. Hiába hegyezi füleit, sem csatazajt, sem ordibálást nem hall, ebből tehát arra következtet, hogy bárki is közelített a hevenyészett táborukhoz, nem volt elég gyors vagy ügyes ahhoz, hogy kezdeményező támadást hajtson végre. Ruganyosan Hargar után lendül. Átvág a fáradt, őszi levelektől halkan fel-felzörrenő cserjésen, ügyelve hogy a böhöm hím háta mögött maradjon.
Hamar felméri a helyzetet, épp ezért fel is hagyja baljával az övén lógó tőr szorongatását. Értelmes, méricskélő tekintete végigfutja az előttük álló Lewonor Grawakot, a mögötte morgó vagy szűkölő falkaféleséget. Torokhangon halkan felnevet. Orkokat kerestek, erre úgy fest, ők találják meg őket?*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-10-30 11:24:21
Üzenet elküldve: 2015-10-30 11:24:21
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Széliránnyal szemben közelíti meg a tábort, nem mintha nagy szél volna, de mivel szag alapján vezette ide a két korcs ezért nehezen érkezhetne annak irányából. Előbb utóbb ő is elkezdi érezni a szagokat. A parázsló fáét, a egy testes fajtársának szagát, a hiénát, vagyis valamiféle szőrös állatot és mind fölött leginkább egy nőstény illatfelhőjét. Aztán el is jut valahová a tábor közelébe ahol már egész közelinek látszik a fény. Teljes testével kilép a fák közül lerázva magáról a belé kapaszkodó ágakat, végre valóban megpillantva a már korábban érzett fajtársát, ám az érdekes dolgokról tudja, hogy a tábor környékén lesznek. Umug és Lash persze rögtön kilép mögötte ám még nem támadnak, inkább csak fejüket forgatják körbe, felismerve a tábor nyújtotta biztonságot és az ott táborozó két zöldbőrű szagát, és ha gazdájuk nem lenne ennyire feszült akkor le is heverednének valahova az árnyékba várva a fölösleges falatokra amiket esetleg azok odadobnak nekik. De Grawak még nem ül le. Egyelőre nem egészen tudja mivel is áll szemben és az ork bajtársiasság sem olyasmi amit két jó nagy pofon, vagy (mint apjával) némi erőfitogtatás és ősi hókuszpókusz nélkül meg lehetne kezdeni. Elfáradt. Szeretne maga is megpihenni a tűz mellett esetleg enni, bár úgy érzi az élelem itt biza elfogyott. Nemzetségében rajta kívül nem sok férfi akad aki szívesen tárolja a húst akár egy napig is. Jobb helye van annak a bendőben, ahol nem romlik meg. A helyzet tiszta, ha tűz mellett akar éjszakázni akkor azt most ki kell érdemelnie, akár erővel, akár tisztességgel, és a maga részéről úgy érzi mindkettő akad nála.
Egy vakkantással hát a mögé utasítja ebeit. Egy az egy ellen amúgy is csak útban lennének, majd leemeli válláról az egyik csatabárdját és jobbjával agresszíven a földre csap vele, mintha csak azt mondaná "itt vagyok". Persze van a hátán egy másik hasonló bikaölő szerkezet, ám az most ott is marad. Ellenfelének, és reménybeli vendéglátójának csak egy fegyvere van. Igaz Gravak meg pont a kétkezes csapásokban erős, mégis tisztességtelen volna két fegyverrel támadni egy ellen.
Nem indul meg. Egy darabig csak próbálja kihúzni magát méregetni ellenfelét, mint valami kakas. Tekintete nem néz egyenest Hagrar szemébe, inkább annak termetét izmait futja végig. Majd ha amaz nem reagálja le a megjelenését akkor nagy sokára megszólal.* -Lewonor Gravak vagyok a füves pusztáról. Ante fia.
*Ha már van illetve egyszer volt, hol nem volt, valamiféle családja akkor azért illendő őket is megemlíteni. Persze maga a megszólalás is függ attól mit cselekszik a másik. Leginkább az ő reakciója fogja eldönteni a helyzetet.*
*Széliránnyal szemben közelíti meg a tábort, nem mintha nagy szél volna, de mivel szag alapján vezette ide a két korcs ezért nehezen érkezhetne annak irányából. Előbb utóbb ő is elkezdi érezni a szagokat. A parázsló fáét, a egy testes fajtársának szagát, a hiénát, vagyis valamiféle szőrös állatot és mind fölött leginkább egy nőstény illatfelhőjét. Aztán el is jut valahová a tábor közelébe ahol már egész közelinek látszik a fény. Teljes testével kilép a fák közül lerázva magáról a belé kapaszkodó ágakat, végre valóban megpillantva a már korábban érzett fajtársát, ám az érdekes dolgokról tudja, hogy a tábor környékén lesznek. Umug és Lash persze rögtön kilép mögötte ám még nem támadnak, inkább csak fejüket forgatják körbe, felismerve a tábor nyújtotta biztonságot és az ott táborozó két zöldbőrű szagát, és ha gazdájuk nem lenne ennyire feszült akkor le is heverednének valahova az árnyékba várva a fölösleges falatokra amiket esetleg azok odadobnak nekik. De Grawak még nem ül le. Egyelőre nem egészen tudja mivel is áll szemben és az ork bajtársiasság sem olyasmi amit két jó nagy pofon, vagy (mint apjával) némi erőfitogtatás és ősi hókuszpókusz nélkül meg lehetne kezdeni. Elfáradt. Szeretne maga is megpihenni a tűz mellett esetleg enni, bár úgy érzi az élelem itt biza elfogyott. Nemzetségében rajta kívül nem sok férfi akad aki szívesen tárolja a húst akár egy napig is. Jobb helye van annak a bendőben, ahol nem romlik meg. A helyzet tiszta, ha tűz mellett akar éjszakázni akkor azt most ki kell érdemelnie, akár erővel, akár tisztességgel, és a maga részéről úgy érzi mindkettő akad nála.
Egy vakkantással hát a mögé utasítja ebeit. Egy az egy ellen amúgy is csak útban lennének, majd leemeli válláról az egyik csatabárdját és jobbjával agresszíven a földre csap vele, mintha csak azt mondaná "itt vagyok". Persze van a hátán egy másik hasonló bikaölő szerkezet, ám az most ott is marad. Ellenfelének, és reménybeli vendéglátójának csak egy fegyvere van. Igaz Gravak meg pont a kétkezes csapásokban erős, mégis tisztességtelen volna két fegyverrel támadni egy ellen.
Nem indul meg. Egy darabig csak próbálja kihúzni magát méregetni ellenfelét, mint valami kakas. Tekintete nem néz egyenest Hagrar szemébe, inkább annak termetét izmait futja végig. Majd ha amaz nem reagálja le a megjelenését akkor nagy sokára megszólal.* -Lewonor Gravak vagyok a füves pusztáról. Ante fia.
*Ha már van illetve egyszer volt, hol nem volt, valamiféle családja akkor azért illendő őket is megemlíteni. Persze maga a megszólalás is függ attól mit cselekszik a másik. Leginkább az ő reakciója fogja eldönteni a helyzetet.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-10-29 20:08:33
Üzenet elküldve: 2015-10-29 20:08:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Egy pillanatra azt hitte hogy, Irri feladta a követést. Már-már belenyugodott hogy ismét kudarcot vallott saját magának. De nem! Irri kicsit lemaradva, de megjelenik, sőt étvágya is van. Nem is akár mekkora. Mikor nyugovóra tér a nőstény, figyeli. Figyeli. És csodálkozik, hogy miért is ilyen elszánt. Mintha egy tükröt tartanának szembe vele. A közös vágy. Tartozáshoz való vágy, ugyan ott ég Irri szívében is.
Ez erőt ad Hagrarnak. Nincs már egyedül. Ő nem alszik. Nem lehet, hisz veszélyes helyen vannak. Csupán pihen, és gondolkodik.
Megoldások, lehetőségek ezrei cikáznak agyában, és van mi inspirálja, van mi bosszantja, és letöri a lelkesedését. Olyan akar lenni mint egy ork akire nem úgy néznek mint egy hős vagy megváltó, hanem mint egy ork aki bölcs és kijuttatott minket a sötétből. Tény hogy ez nem egy egyszerű feladat. Lesznek ellenségek, és lesznek barátok.
Folyik majd vér, és folyik majd sör. De ehhez olyan orkokra van szükség akik elkötelezik magukat az ügyhöz, és vezér is kell. De ez még korai. Azt már látja Hagrar hogy ez a hely tökéletes lesz számukra. De nem építenek erődöt, meg tornyokat mint mindenki más. Az túl feltűnő, és hamar felfigyelnek rájuk olyanok akik nem épp támogatnák az ügyüket. A neve "Menedék" lesz. És a természet ad nekünk menedéket. Földanyánk mindig visszaadja azt amit mi adunk neki. Nem okozunk csalódást a szellemeknek!*
~Sikerülni fog!~
*De eljön a pillanat mikor minden képzelgés szertefoszlik, és az ork elméje visszazuhan a jelenbe. Quaro'th felfigyel valamire. Hagrar is hall valamit, és ha rossz felől közelített Lewonor még a szagát is érzi, pláne a kutyákét*
-ORDU!
*Utasítja a hiénát, és az állat gondolkodás nélkül tűnik el a sötétbe. De nem Lewonorék felé ment, hanem teljesen ellentétes irányba. Nem szereti Hagrar közvetlen veszélynek kitenni hűséges barátját. Quaro'th is jobban kedveli a macska egér játékot és a becserkészést.
Hagrar feltápászkodik, csatabárdot erősen megmarkolva indul meg a zaj felé. Nem siet hisz lehet hogy a zaj egy vadállat, vagy egy erre tévedt illető csapta, aki még észre se vette őket. Persze elég sok az árulkodó jel, például a tábortűz. Ezért is megy és utána néz, mi lehet az. Irri bizonyára felébred, de maradásra inti, lehet hogy csapda, és akkor ő még könnyedén eltűnhet.*
-Irri Raakha Shairr! Te maradj itt, és ha csatazajt hallasz, tűnj el!
*Határozott, mély hangon majdhogynem utasítja a nőstényt. Nem akarja hogy bármi baja essen. Hisz egy a céljuk viszont ha mind a ketten meghalnak, az ügy veszett ügy lesz.*
*Egy pillanatra azt hitte hogy, Irri feladta a követést. Már-már belenyugodott hogy ismét kudarcot vallott saját magának. De nem! Irri kicsit lemaradva, de megjelenik, sőt étvágya is van. Nem is akár mekkora. Mikor nyugovóra tér a nőstény, figyeli. Figyeli. És csodálkozik, hogy miért is ilyen elszánt. Mintha egy tükröt tartanának szembe vele. A közös vágy. Tartozáshoz való vágy, ugyan ott ég Irri szívében is.
Ez erőt ad Hagrarnak. Nincs már egyedül. Ő nem alszik. Nem lehet, hisz veszélyes helyen vannak. Csupán pihen, és gondolkodik.
Megoldások, lehetőségek ezrei cikáznak agyában, és van mi inspirálja, van mi bosszantja, és letöri a lelkesedését. Olyan akar lenni mint egy ork akire nem úgy néznek mint egy hős vagy megváltó, hanem mint egy ork aki bölcs és kijuttatott minket a sötétből. Tény hogy ez nem egy egyszerű feladat. Lesznek ellenségek, és lesznek barátok.
Folyik majd vér, és folyik majd sör. De ehhez olyan orkokra van szükség akik elkötelezik magukat az ügyhöz, és vezér is kell. De ez még korai. Azt már látja Hagrar hogy ez a hely tökéletes lesz számukra. De nem építenek erődöt, meg tornyokat mint mindenki más. Az túl feltűnő, és hamar felfigyelnek rájuk olyanok akik nem épp támogatnák az ügyüket. A neve "Menedék" lesz. És a természet ad nekünk menedéket. Földanyánk mindig visszaadja azt amit mi adunk neki. Nem okozunk csalódást a szellemeknek!*
~Sikerülni fog!~
*De eljön a pillanat mikor minden képzelgés szertefoszlik, és az ork elméje visszazuhan a jelenbe. Quaro'th felfigyel valamire. Hagrar is hall valamit, és ha rossz felől közelített Lewonor még a szagát is érzi, pláne a kutyákét*
-ORDU!
*Utasítja a hiénát, és az állat gondolkodás nélkül tűnik el a sötétbe. De nem Lewonorék felé ment, hanem teljesen ellentétes irányba. Nem szereti Hagrar közvetlen veszélynek kitenni hűséges barátját. Quaro'th is jobban kedveli a macska egér játékot és a becserkészést.
Hagrar feltápászkodik, csatabárdot erősen megmarkolva indul meg a zaj felé. Nem siet hisz lehet hogy a zaj egy vadállat, vagy egy erre tévedt illető csapta, aki még észre se vette őket. Persze elég sok az árulkodó jel, például a tábortűz. Ezért is megy és utána néz, mi lehet az. Irri bizonyára felébred, de maradásra inti, lehet hogy csapda, és akkor ő még könnyedén eltűnhet.*
-Irri Raakha Shairr! Te maradj itt, és ha csatazajt hallasz, tűnj el!
*Határozott, mély hangon majdhogynem utasítja a nőstényt. Nem akarja hogy bármi baja essen. Hisz egy a céljuk viszont ha mind a ketten meghalnak, az ügy veszett ügy lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957