Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-08-19 21:33:43
Üzenet elküldve: 2017-08-19 21:33:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Venártoborzó - hazafelé//
*Félrebillentett fejjel, nyugodt arckifejezéssel hallgatja végig Darenn válaszát. A környezet, a talaj, és úgy általában minden, ami körülveszi őket változni kezd, kellemes emlékeket idézve Sythra fejébe. Rengeteg időt töltött az erdők mélyét járva, amikor apjával éppen nem az utakat rótták, s ezek az időszakok mindig is a kedvencei közé tartoztak.*
- Értem. Sok sikert kívánok hozzá.
*Teszi még hozzá az előző gondolatokhoz a választ, hangja biztatóan hangzik fel a fák lombjának susogása, és az erdő morajlása közepette. Csutka kissé mintha bizonytalanná válna, s lépései mégis továbbra is magabiztosak maradnak. Ő is több időt töltött ilyen terepen, mint a városok sűrűjében, szinte ilyen környezetben nevelkedett, nyilvánvaló okokból kedveli jobban ezt.*
- Messze van még?
*Hangzik fel még egy utolsó kérdés a félvér részéről, de hangjában semmi sürgetés vagy türelmetlenség nincs, inkább csak cseppnyi kíváncsiság, hogy meddig menetelnek még ilyen szolidan kínos csevegések kíséretében. Szeretne már valami hasznosat is tenni.*
*Félrebillentett fejjel, nyugodt arckifejezéssel hallgatja végig Darenn válaszát. A környezet, a talaj, és úgy általában minden, ami körülveszi őket változni kezd, kellemes emlékeket idézve Sythra fejébe. Rengeteg időt töltött az erdők mélyét járva, amikor apjával éppen nem az utakat rótták, s ezek az időszakok mindig is a kedvencei közé tartoztak.*
- Értem. Sok sikert kívánok hozzá.
*Teszi még hozzá az előző gondolatokhoz a választ, hangja biztatóan hangzik fel a fák lombjának susogása, és az erdő morajlása közepette. Csutka kissé mintha bizonytalanná válna, s lépései mégis továbbra is magabiztosak maradnak. Ő is több időt töltött ilyen terepen, mint a városok sűrűjében, szinte ilyen környezetben nevelkedett, nyilvánvaló okokból kedveli jobban ezt.*
- Messze van még?
*Hangzik fel még egy utolsó kérdés a félvér részéről, de hangjában semmi sürgetés vagy türelmetlenség nincs, inkább csak cseppnyi kíváncsiság, hogy meddig menetelnek még ilyen szolidan kínos csevegések kíséretében. Szeretne már valami hasznosat is tenni.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-08-14 16:20:36
Üzenet elküldve: 2017-08-14 16:20:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Végső búcsú//
*Aznap reggel korán ébredt, de kényelmesen öltözködött és mivel minden holmiját előző nap összepakolta, most nem sajnálja a hosszú perceket, amiket az ágyon ülve, majd az ablakban ácsorogva tölti. Szerette ezt a helyet. Otthont adott neki, és családot, sőt, még valami sokkal komolyabbat. Felnőtt. Összetörték a szívét, meggyötörte a magány, megtörte, majd megkeményítette a kiképzés, végül meglelte az igaz szerelmet, és immáron felnőtt nőként, bátran lépi át Vadvéd kapuját, hogy elinduljon új otthona felé, ami immáron az utolsó, végleges hely lesz. Onnan, ahova most mennek, már nincs többé visszaút, de nem is bánja. Végleg elengedte már a szüleit, és emléküket mélyen a szívébe zárta a sok hasznos tanáccsal együtt, amikre tanították. Itt megtalálta Baldrolt, akiért egy életen át hálás lesz a Vadvérteknek, vagy venároknak, ami ő maga is lett. Végül Baldrol mély, kellemes hívó hangja téríti észhez, és boldog mosollyal kiált ki a nyitott ablakon.*
-Rögtön jövök!
*Felkapja a táskáját, és egy kisebb batyut, benne néhány előre összekészített üvegcsével. Kilép a szobájából, és néhány ajtóval később benyit Darenn Soreyl szobájába, és a kis batyut, benne a 13 db Világoskék varázsitallal és jópár másik üvegcsével meg egy listával az asztalára teszi.
A listán a következő tételeket olvashatja majd Darenn Soreyl: 1 Hófehér varázsital, 5 db Világoszöld varázsital, (Darenn Soreylnek), gyanús állagú, 1 db Sötétlila varázsital szintén Darenn Soreylnek, sokkal kellemesebb színű 1 db Olajzöld varázsital, ki másnak, mint Darenn Soreylnek, ha már ő veszi át a Véd őrzését, 2 db Fehér varázsital talán jól jöhet neki, Darenn Soreylnek. De talán 1 db Méregzöld varázsitalnak, nagyobb hasznát veszi majd Darenn Soreyl. Nara sosem tudta mire jó, de mindig szerette az 1 db Tengerkék varázsital színét, amit most szintén Darenn Soreyl asztalára tesz. A végére a kedvenceit hagyta, 1 db Fűzöld varázsitalt, ami a kedvenc színe, immáron Darenn Soreylé, kissé vészjóslóbbnak tűnő, de bizonyára hasznos 2 db Sötétzöld varázsitalt, Darenn Soreyl számára. És végül 2 db Opálzöld varázsitalt, amit Nara néha a kezébe vett, és elmélkedve nézegette, hogy vajon mire jó. Most ezt is leteszi Darenn Soreyl asztalára a többi közé, és a listán utoljára átfutva némán bólint. *
~Ezzel is megvolnék.~
*Lép ki a szobából, gondosan becsukja maga mögött, majd sietős léptekkel szalad le a lépcsőn, hogy végre Baldrol karjaiba vethesse magát megint, és megkezdhessék közös utukat. A nagykapun kilépve ezúttal nem a jól ismert Artheniorba vezető ösvényen indulnak el, hanem az ellenkező irányba, nagyjából északnak a hegyek mentén. Az erdő itt már ismeretlenebb arcát mutatja, de Nara most sem fél semmitől, és talán már nem is fog soha, mert bármi történjék is vele a jövőben, ő már megtalálta a boldogságát, és a lelki békéjét, és amíg Baldrol mellette van, ez így is marad. Még látható egy ideig az erőd magas fala, de Nara már nem néz vissza, mert minden, ami után vágyódik, és fontos neki, itt van vele, és a kezét fogva mellette lépdel. Rozsdás persze boldogan szaladgál fel alá, újra élvezve teljes és korlátlan szabadságát. Hol eltűnik a sűrű növényzetben, hol a lábuk körül tesz pár szökellő kört és oda-oda dörgölőzik egyikük lábához. Végre teljesen elfogadta Baldolt, mert megértette, hogy a férfi az élete árán is megvédelmezné Narát, így a kis vörös róka megtalálta kettejük között a közös pontot, és így már ők hárman alkotnak egy kicsiny, de boldog családot, talán amíg világ a világ. Vagy még azután is. Ki tudja...*
*Aznap reggel korán ébredt, de kényelmesen öltözködött és mivel minden holmiját előző nap összepakolta, most nem sajnálja a hosszú perceket, amiket az ágyon ülve, majd az ablakban ácsorogva tölti. Szerette ezt a helyet. Otthont adott neki, és családot, sőt, még valami sokkal komolyabbat. Felnőtt. Összetörték a szívét, meggyötörte a magány, megtörte, majd megkeményítette a kiképzés, végül meglelte az igaz szerelmet, és immáron felnőtt nőként, bátran lépi át Vadvéd kapuját, hogy elinduljon új otthona felé, ami immáron az utolsó, végleges hely lesz. Onnan, ahova most mennek, már nincs többé visszaút, de nem is bánja. Végleg elengedte már a szüleit, és emléküket mélyen a szívébe zárta a sok hasznos tanáccsal együtt, amikre tanították. Itt megtalálta Baldrolt, akiért egy életen át hálás lesz a Vadvérteknek, vagy venároknak, ami ő maga is lett. Végül Baldrol mély, kellemes hívó hangja téríti észhez, és boldog mosollyal kiált ki a nyitott ablakon.*
-Rögtön jövök!
*Felkapja a táskáját, és egy kisebb batyut, benne néhány előre összekészített üvegcsével. Kilép a szobájából, és néhány ajtóval később benyit Darenn Soreyl szobájába, és a kis batyut, benne a 13 db Világoskék varázsitallal és jópár másik üvegcsével meg egy listával az asztalára teszi.
A listán a következő tételeket olvashatja majd Darenn Soreyl: 1 Hófehér varázsital,
5 db Világoszöld varázsital, (Darenn Soreylnek), gyanús állagú, 1 db Sötétlila varázsital szintén Darenn Soreylnek, sokkal kellemesebb színű 1 db Olajzöld varázsital, ki másnak, mint Darenn Soreylnek, ha már ő veszi át a Véd őrzését, 2 db Fehér varázsital talán jól jöhet neki, Darenn Soreylnek. De talán 1 db Méregzöld varázsitalnak, nagyobb hasznát veszi majd Darenn Soreyl. Nara sosem tudta mire jó, de mindig szerette az 1 db Tengerkék varázsital színét, amit most szintén Darenn Soreyl asztalára tesz. A végére a kedvenceit hagyta, 1 db Fűzöld varázsitalt, ami a kedvenc színe, immáron Darenn Soreylé, kissé vészjóslóbbnak tűnő, de bizonyára hasznos 2 db Sötétzöld varázsitalt, Darenn Soreyl számára. És végül 2 db Opálzöld varázsitalt, amit Nara néha a kezébe vett, és elmélkedve nézegette, hogy vajon mire jó. Most ezt is leteszi Darenn Soreyl asztalára a többi közé, és a listán utoljára átfutva némán bólint. *~Ezzel is megvolnék.~
*Lép ki a szobából, gondosan becsukja maga mögött, majd sietős léptekkel szalad le a lépcsőn, hogy végre Baldrol karjaiba vethesse magát megint, és megkezdhessék közös utukat. A nagykapun kilépve ezúttal nem a jól ismert Artheniorba vezető ösvényen indulnak el, hanem az ellenkező irányba, nagyjából északnak a hegyek mentén. Az erdő itt már ismeretlenebb arcát mutatja, de Nara most sem fél semmitől, és talán már nem is fog soha, mert bármi történjék is vele a jövőben, ő már megtalálta a boldogságát, és a lelki békéjét, és amíg Baldrol mellette van, ez így is marad. Még látható egy ideig az erőd magas fala, de Nara már nem néz vissza, mert minden, ami után vágyódik, és fontos neki, itt van vele, és a kezét fogva mellette lépdel. Rozsdás persze boldogan szaladgál fel alá, újra élvezve teljes és korlátlan szabadságát. Hol eltűnik a sűrű növényzetben, hol a lábuk körül tesz pár szökellő kört és oda-oda dörgölőzik egyikük lábához. Végre teljesen elfogadta Baldolt, mert megértette, hogy a férfi az élete árán is megvédelmezné Narát, így a kis vörös róka megtalálta kettejük között a közös pontot, és így már ők hárman alkotnak egy kicsiny, de boldog családot, talán amíg világ a világ. Vagy még azután is. Ki tudja...*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-08-11 11:39:40
Üzenet elküldve: 2017-08-11 11:39:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Venártoborzó- hazafelé//
*A talaj megszilárdulásával, egyre feltűnnek Erdőmélye ismert, terebélyes, fenséges fái. Soreyl hatalmas levegőt vesz az erdő sűrűébe érve.*
~Az otthon illata.~
*Gondolja magában. Hihetetlen mennyire megbabonázta ez a hely. Élete árán se lenne képes tőle elszakadni. Innentől viszont az út is sokkal simább számára.*
-Figyeljetek majd az útra.
*Mondja, és többször is hátra sandít, vagy magyarázza, hogy miről lehet észrevenni hogy rossz úton járnak.*
-Vadvéd nem egy nyilvános erődítmény hanem rejtekhely. Nem könnyű odatalálni, de annál könnyebb elveszni Erdőméllyén. A búvópatakot kell követni. Az ott kezdődik a falnál.
*S amint ezt elmondta, már föléjük magasodik a rétre emelt erődítmény falai.*
*A talaj megszilárdulásával, egyre feltűnnek Erdőmélye ismert, terebélyes, fenséges fái. Soreyl hatalmas levegőt vesz az erdő sűrűébe érve.*
~Az otthon illata.~
*Gondolja magában. Hihetetlen mennyire megbabonázta ez a hely. Élete árán se lenne képes tőle elszakadni. Innentől viszont az út is sokkal simább számára.*
-Figyeljetek majd az útra.
*Mondja, és többször is hátra sandít, vagy magyarázza, hogy miről lehet észrevenni hogy rossz úton járnak.*
-Vadvéd nem egy nyilvános erődítmény hanem rejtekhely. Nem könnyű odatalálni, de annál könnyebb elveszni Erdőméllyén. A búvópatakot kell követni. Az ott kezdődik a falnál.
*S amint ezt elmondta, már föléjük magasodik a rétre emelt erődítmény falai.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:42:52
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:42:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Épp csak olyan gyorsan halad, amennyire környezete engedi. A lovát sem akarja túlhajtani, és megsebesíteni sem valami kiálló gallyal. Az ismert vadcsapáson óvatosan közlekedik, és úgy üli meg a lovat, mintha ki se hagyta volna azt a pár esztendőt a gyakorlatból. Bizonyos keskenyebb terepeken kantáron vezeti maga mögött, és kezd lassan beleőrölni a páncéljába. Egyszer még egy életre megszabadul tőle.*
~Legalábbis nem fogok ebben a harci pizsamának álcázott díszbilincsben utazni.~
*Jelenti ki magának, majdhogynem jogosan. Bosszankodása ellenére azonban gyorsan halad. Hamarost eléri a láposabb terepviszonyokat.*
~Legalábbis nem fogok ebben a harci pizsamának álcázott díszbilincsben utazni.~
*Jelenti ki magának, majdhogynem jogosan. Bosszankodása ellenére azonban gyorsan halad. Hamarost eléri a láposabb terepviszonyokat.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-18 16:03:29
Üzenet elküldve: 2017-07-18 16:03:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Mennyi idő is telt el, mióta belépett a fák közé és elnyelte az erdő?
Maga sem tudja. Ugyanúgy telhettek el napok, mint hetek, de akár hónapok is. Az időérzékét rég elvesztette és feloldódott az erdő csendjében, abban a nyugalomban, amely körülveszi itt.
A csend beleivódott a lelkébe, átjárta a testét és kilúgozott belőle minden kétséget és rettegést, ahogy a fák koronáján átszűrődő napfény ragyog a kis rétre, felmelegítve, megsimogatva a méregzöld, gyér fűszálakon megcsillanó harmatcseppeket.
A szerzetesi csuha teljesen tönkrement, anyagát megszaggatták az ágak, alját rojtosra rágták a gyökerek és a kövek, elnehezítette a rárakódott sár és kosz. De nem bánja, miért tenné? Ez az az élet, mely neki való. Nem szennyezi lelkét a város bűnös miazmája, az a sok rossz és sötét gondolat, melyet a városi élet táplál.
A vándorbotnak használt embermagas, kétujjnyi széles faágról már rég lekopott a kéreg, de tökéletes társa egy erdőt járó szerzetesnek, az elkoszlott zsák pedig most sem nehezebb egy csecsemő súlyánál, egy szebb napokat is látott kulacsnál és néhány, friss levélbe csavart tojásnál most sem rejt többet.
A pár darab, tökéletesre csiszolt folyami kavicsot a szerzetesi csuha derekát összekötő durva kötélre kötötte. Amikor megpihent egy-egy kurta fertályórára, mindig elővette őket, hogy a tökéletességükben gyönyörködjön. A természet csiszolta őket ilyenre, emberkezet sosem látott azelőtt, hogy az erdei vándor magához vette a patakparton.
Sokat bolyongott az erdő mélyén, most valamiért mégis kitalált onnan. Hogy az erdő engedte el, vagy más erők vezették lépteit, maga sem tudja, de a rá jellemző nyugalommal és türelemmel viseltetik sorsának alakulása iránt. Biztos benne, hogy időben meg fog tudni mindent, miért faggatná hát felesleges kérdésekkel az erdőt?
Nagyon régen nem hallott már más hangot a sajátján kívül, olyankor sem beszélt sokáig, hisz nem bolond ő, hogy magában beszélgessen. Komótosan ballag a ritkuló fák között, nem fél attól, hogy elfogynak, erre még mindig elég sűrű az erdő. Látszólag tökéletesen cél nélkül, mégis magabiztosan, ahogyan csak az erdei vándorok képesek, akiket már megérintett az erdő mélye.*
Maga sem tudja. Ugyanúgy telhettek el napok, mint hetek, de akár hónapok is. Az időérzékét rég elvesztette és feloldódott az erdő csendjében, abban a nyugalomban, amely körülveszi itt.
A csend beleivódott a lelkébe, átjárta a testét és kilúgozott belőle minden kétséget és rettegést, ahogy a fák koronáján átszűrődő napfény ragyog a kis rétre, felmelegítve, megsimogatva a méregzöld, gyér fűszálakon megcsillanó harmatcseppeket.
A szerzetesi csuha teljesen tönkrement, anyagát megszaggatták az ágak, alját rojtosra rágták a gyökerek és a kövek, elnehezítette a rárakódott sár és kosz. De nem bánja, miért tenné? Ez az az élet, mely neki való. Nem szennyezi lelkét a város bűnös miazmája, az a sok rossz és sötét gondolat, melyet a városi élet táplál.
A vándorbotnak használt embermagas, kétujjnyi széles faágról már rég lekopott a kéreg, de tökéletes társa egy erdőt járó szerzetesnek, az elkoszlott zsák pedig most sem nehezebb egy csecsemő súlyánál, egy szebb napokat is látott kulacsnál és néhány, friss levélbe csavart tojásnál most sem rejt többet.
A pár darab, tökéletesre csiszolt folyami kavicsot a szerzetesi csuha derekát összekötő durva kötélre kötötte. Amikor megpihent egy-egy kurta fertályórára, mindig elővette őket, hogy a tökéletességükben gyönyörködjön. A természet csiszolta őket ilyenre, emberkezet sosem látott azelőtt, hogy az erdei vándor magához vette a patakparton.
Sokat bolyongott az erdő mélyén, most valamiért mégis kitalált onnan. Hogy az erdő engedte el, vagy más erők vezették lépteit, maga sem tudja, de a rá jellemző nyugalommal és türelemmel viseltetik sorsának alakulása iránt. Biztos benne, hogy időben meg fog tudni mindent, miért faggatná hát felesleges kérdésekkel az erdőt?
Nagyon régen nem hallott már más hangot a sajátján kívül, olyankor sem beszélt sokáig, hisz nem bolond ő, hogy magában beszélgessen. Komótosan ballag a ritkuló fák között, nem fél attól, hogy elfogynak, erre még mindig elég sűrű az erdő. Látszólag tökéletesen cél nélkül, mégis magabiztosan, ahogyan csak az erdei vándorok képesek, akiket már megérintett az erdő mélye.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:40:38
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna Yji//
*Miközben ott állnak, azon agyal, milyen Vércsét ismerhet még, akit a lány ismerhet.*
- Adal? Anor AdaL Vagy volt az a kalapos íjász... Svir!
*Aztán meghallja a lány kérdését.*
- A barátja vagyok... És ő nem Mira, hanem Myna. *Persze, szegény pára nem tudja, hogy az ikertestvérével folytatta le a Vadvédről szóló diskurzust.* - Na mindegy.
*A lány válaszára, miképp vele mehet, valamelyest megörül. Már semmi kedve nem volt itt rostokolni.
Egy biccentéssel nyugtázza a dolgot, majd megindítja maga után lovát, egyenest előre. Felzárkózik a lány mellé.*
- Én már bemutatkoztam. *Kezdi teljesen más hangszínben. Sokkal szelídebben, nyugodtabban, kedvesebben. Úgy hat, mintha egy fiatal harcos megpróbálna felszedni egy szép hölgyet. Ó, ha tudná az elf, hogy nem egy öregemberrel van dolga!* - Benned kit tisztelhetek?
*Kérdezi, majd míg a lány válaszol, szemével fürkészni kezdi az erdőt, hátha megpillantja az erőd falait.*
*Miközben ott állnak, azon agyal, milyen Vércsét ismerhet még, akit a lány ismerhet.*
- Adal? Anor AdaL Vagy volt az a kalapos íjász... Svir!
*Aztán meghallja a lány kérdését.*
- A barátja vagyok... És ő nem Mira, hanem Myna. *Persze, szegény pára nem tudja, hogy az ikertestvérével folytatta le a Vadvédről szóló diskurzust.* - Na mindegy.
*A lány válaszára, miképp vele mehet, valamelyest megörül. Már semmi kedve nem volt itt rostokolni.
Egy biccentéssel nyugtázza a dolgot, majd megindítja maga után lovát, egyenest előre. Felzárkózik a lány mellé.*
- Én már bemutatkoztam. *Kezdi teljesen más hangszínben. Sokkal szelídebben, nyugodtabban, kedvesebben. Úgy hat, mintha egy fiatal harcos megpróbálna felszedni egy szép hölgyet. Ó, ha tudná az elf, hogy nem egy öregemberrel van dolga!* - Benned kit tisztelhetek?
*Kérdezi, majd míg a lány válaszol, szemével fürkészni kezdi az erdőt, hátha megpillantja az erőd falait.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-09 23:18:32
Üzenet elküldve: 2017-07-09 23:18:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys Belaldur//
*Az idegen férfi válaszára büszkén kihúzza magát.*
- Csak amennyire kell.
*Mondja szelíd mosollyal, árnyalt szerénységgel a tekintetében. Mintha emiatt is éppen bocsánatot akarna kérni. A név és annak verziói viszont tanácstalanul pislog.
Miután kilépett a fák mögül, elgondolkodó fejjel próbál rájönni, kiről is beszélhet ez a férfi, de semmi nem rémlik neki. Aztán mégis. Felcsillanó szemmel, szinte lelkesen kiált föl.*
- Egy Mira Foksot ismerek! Mi... Mira ha jól tudom. Ő valóban vadvédi. Mi dolgod vele?
*Néz ezután még gyanakvóbban. A magyarázatot ugyan végig hallgatja, de nem tartja túl meggyőzőnek. A végén viszont, mikor a harcos csak élelmet meg valami munkát kér a tetőért cserébe, megesik rajta a szíve.*
~Csak nem hagyom itt. Különben sem jó egyedül tartózkodni ebben a rengetegben. Majd odabent minden el lesz intézve.~
*Tudja le magával a helyzetet, majd próbálva fenntartani komolyságát és méltóságát kihúzza magát és rendkívül szakértő szemmel végig méri Felthyst.*
- Rendben van. Gyere utánam. Az erődben majd tisztázhatod magadat.
*A legtöbb dolgot úgy sem értette, amiről össze-vissza hadovált a férfi.*
- Induljunk.
*Adja ki a vezényszót, majd megfordul és elindul hátrafelé. A szíve közben mégis csak úgy kalapál az izgalomtól.*
~Így kell ezt csinálni! Csak így tovább Aryna!~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.24 18:16:11, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Az idegen férfi válaszára büszkén kihúzza magát.*
- Csak amennyire kell.
*Mondja szelíd mosollyal, árnyalt szerénységgel a tekintetében. Mintha emiatt is éppen bocsánatot akarna kérni. A név és annak verziói viszont tanácstalanul pislog.
Miután kilépett a fák mögül, elgondolkodó fejjel próbál rájönni, kiről is beszélhet ez a férfi, de semmi nem rémlik neki. Aztán mégis. Felcsillanó szemmel, szinte lelkesen kiált föl.*
- Egy Mira Foksot ismerek! Mi... Mira ha jól tudom. Ő valóban vadvédi. Mi dolgod vele?
*Néz ezután még gyanakvóbban. A magyarázatot ugyan végig hallgatja, de nem tartja túl meggyőzőnek. A végén viszont, mikor a harcos csak élelmet meg valami munkát kér a tetőért cserébe, megesik rajta a szíve.*
~Csak nem hagyom itt. Különben sem jó egyedül tartózkodni ebben a rengetegben. Majd odabent minden el lesz intézve.~
*Tudja le magával a helyzetet, majd próbálva fenntartani komolyságát és méltóságát kihúzza magát és rendkívül szakértő szemmel végig méri Felthyst.*
- Rendben van. Gyere utánam. Az erődben majd tisztázhatod magadat.
*A legtöbb dolgot úgy sem értette, amiről össze-vissza hadovált a férfi.*
- Induljunk.
*Adja ki a vezényszót, majd megfordul és elindul hátrafelé. A szíve közben mégis csak úgy kalapál az izgalomtól.*
~Így kell ezt csinálni! Csak így tovább Aryna!~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.24 18:16:11, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:59:28
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna Yji//
*Lelkiekben hátrahőköl, ahogy a női hang leteremti.
~ Möh. Majd egy ismeretlent két puszival köszöntök egy ilyen helyen. ~*
- Ilyet csak azok mondanak, akik veszélyesek!
*Mondja gúnyos, és humoros éllel a hangjában, reméli, veszi a lapot a másik. Talán oldhatja ezzel a kezdeti feszültséget.*
- Myna? Nincs itt? Egyről beszélünk? Várj... Myna Fuks? Faks? Foks? Igen, Foks. Myna Foks.
*Erre a nő kilép a bokrok mögül, és Felthys azon kapja magát, hogy a kérdése után is csak válasz nélkül pislog rá. Enyhén megrázza a fejét, mintha vissza akarna szökkenni a valóságba.
~ A francba a hülye csajozós fejeddel, Felthys! Öreg papi lettél, emlékezz! ~*
- Izé... Szóval. Artheniorban, a folyó partján találkoztam vele. Adott egy térképet... *ezzel felmutatja a lánynak azt, meglibbentve jobb kezében a papirost.*...ami egyenesen ide vezetett. Azt mondta, a Vörös Vércsék feloszlása után rengetegen idejöttek, és otthonra leltek. Engem pedig elhívott ide. A nevem Felthys Belaldur, ha mond ez neked valamit. Kicsit... Másképp néztem ki Vércseként. Úgy fele ennyi idősnek. Hosszú történet. *Rakja el kardját. Azt le sem reagálja, hogy nem tudná megvágni, úgy gondolja, egy kislány nagyzolása csupán.* - Ha esetleg el tudnál vezetni az erődbe, akkor útközben elmesélném. Bevállalok bármi munkát. Csak lakhatást szeretnék. Elegem van a város mocskából, és elegem van abból, hogy nap, mint nap meg vagyok bélyegezve, és szerencsétlenségek érnek. Van itt még valaki a néhai Vércsék közül? Talán valamelyikük felismerne, nagy nehezen.
*Lelkiekben hátrahőköl, ahogy a női hang leteremti.
~ Möh. Majd egy ismeretlent két puszival köszöntök egy ilyen helyen. ~*
- Ilyet csak azok mondanak, akik veszélyesek!
*Mondja gúnyos, és humoros éllel a hangjában, reméli, veszi a lapot a másik. Talán oldhatja ezzel a kezdeti feszültséget.*
- Myna? Nincs itt? Egyről beszélünk? Várj... Myna Fuks? Faks? Foks? Igen, Foks. Myna Foks.
*Erre a nő kilép a bokrok mögül, és Felthys azon kapja magát, hogy a kérdése után is csak válasz nélkül pislog rá. Enyhén megrázza a fejét, mintha vissza akarna szökkenni a valóságba.
~ A francba a hülye csajozós fejeddel, Felthys! Öreg papi lettél, emlékezz! ~*
- Izé... Szóval. Artheniorban, a folyó partján találkoztam vele. Adott egy térképet... *ezzel felmutatja a lánynak azt, meglibbentve jobb kezében a papirost.*...ami egyenesen ide vezetett. Azt mondta, a Vörös Vércsék feloszlása után rengetegen idejöttek, és otthonra leltek. Engem pedig elhívott ide. A nevem Felthys Belaldur, ha mond ez neked valamit. Kicsit... Másképp néztem ki Vércseként. Úgy fele ennyi idősnek. Hosszú történet. *Rakja el kardját. Azt le sem reagálja, hogy nem tudná megvágni, úgy gondolja, egy kislány nagyzolása csupán.* - Ha esetleg el tudnál vezetni az erődbe, akkor útközben elmesélném. Bevállalok bármi munkát. Csak lakhatást szeretnék. Elegem van a város mocskából, és elegem van abból, hogy nap, mint nap meg vagyok bélyegezve, és szerencsétlenségek érnek. Van itt még valaki a néhai Vércsék közül? Talán valamelyikük felismerne, nagy nehezen.
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-04 13:57:57
Üzenet elküldve: 2017-07-04 13:57:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Már jó pár órája kaptat a kis gnóm az éjszakában, mégis nappali fényben jár-kel. A vadvilág is zavarodott csendben figyeli, a madarak is elhalkulnak amerre megy. Nemsokára megérkezik végre, már nincs messze az erőd, már otthonos a táj. Mégiscsak alkotott valami nagyot, egy erőd, főleg egy ilyen, azért nem kis szó, de meddig marad fenn? Kőből, vasból kellene inkább építkeznie, az örök, de arra egyelőre nem volt lehetősége. Talán a jövőben, a mágia mindenre megoldás, már a vasakat is könnyedén munkálja, a kő innen csak egy lépés...*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-02 22:34:59
Üzenet elküldve: 2017-07-02 22:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Az erdő változik, és kedvesebb arcát mutatja nekik, ahogy kiérnek a legsűrűbb részből. Itt már Bó is gond nélkül tud közlekedni, és ahogy Velsie felpillant rá, arcán elégedett mosoly húzódik el, amitől a lány is jobban érzi magát.*
~Boldognak tűnik.~
*Velsie pedig ennek nagyon örül, és ő maga is felvidul tőle. Egészen addig, míg Soreylre nem téved a tekintete. A lovag némasága kissé zavarja a lányt, és bizonytalanná teszi. Gondolatai egyre csak az éjszaka körül járnak, hátha fel tud idézni egy jelet, egy hangot, egy apróságot, amiből kiderülhet, hogy a férfi mit látott, vagy hallott még, és miért nem aludt.*
~Miattam hallgat? Mit csináltam vajon az éjjel? És vajon ő mennyit vett észre belőle? Egek, mit gondolhat rólam.~
*Gondolja csüggedten, de hiába töri a fejét, hogyan tudhatna meg többet, nem mer kérdezni, nem meri felhozni sem, és minél tovább hallgatnak, annál inkább nem akaródzik megszólalni neki sem.*
~Hogy van ez, hogy a harchoz és a fémhez értek, de az emberi kapcsolatokkal meggyűlik a bajom? Talán jobb is, ha annyiban hagyom és nem hozom fel ezt.~
*Némán haladnak tovább, és nem is kell már sokat várniuk, hogy megpillantsák azt a bizonyos Vadvédet. Vagy legalábbis a falait.*
*Az erdő változik, és kedvesebb arcát mutatja nekik, ahogy kiérnek a legsűrűbb részből. Itt már Bó is gond nélkül tud közlekedni, és ahogy Velsie felpillant rá, arcán elégedett mosoly húzódik el, amitől a lány is jobban érzi magát.*
~Boldognak tűnik.~
*Velsie pedig ennek nagyon örül, és ő maga is felvidul tőle. Egészen addig, míg Soreylre nem téved a tekintete. A lovag némasága kissé zavarja a lányt, és bizonytalanná teszi. Gondolatai egyre csak az éjszaka körül járnak, hátha fel tud idézni egy jelet, egy hangot, egy apróságot, amiből kiderülhet, hogy a férfi mit látott, vagy hallott még, és miért nem aludt.*
~Miattam hallgat? Mit csináltam vajon az éjjel? És vajon ő mennyit vett észre belőle? Egek, mit gondolhat rólam.~
*Gondolja csüggedten, de hiába töri a fejét, hogyan tudhatna meg többet, nem mer kérdezni, nem meri felhozni sem, és minél tovább hallgatnak, annál inkább nem akaródzik megszólalni neki sem.*
~Hogy van ez, hogy a harchoz és a fémhez értek, de az emberi kapcsolatokkal meggyűlik a bajom? Talán jobb is, ha annyiban hagyom és nem hozom fel ezt.~
*Némán haladnak tovább, és nem is kell már sokat várniuk, hogy megpillantsák azt a bizonyos Vadvédet. Vagy legalábbis a falait.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:53:47
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:53:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys Belaldur//
*Már éppen elhatározza magát a visszatérés mellett, mikor is recsegő léptek zajára lesz figyelmes. Érzékei azon nyomban kiélesednek és még a fejét is felkapja hozzá.*
~Mi ez a hang? Állat?~
*Hiába gondolja úgy, hogy megtudna birkózni egyel, nem szívesen próbálná bebizonyítani ezt a gyakorlatban. Megtorpan és csendes hallgatózásba kezd, miközben fejben végigpörgeti a cselekvési lehetőségeit. Rövid fülelés után azonban enyhén összeráncolja a homlokát.*
~Nem, ez biztos hogy nem állat. Vagyis hogy egy lovas, de nem ragadozó.~
*És arról is szentül meg van győződve, hogy az a lovas ember. Azok képesek ekkora zajt csapni bármilyen erdőben. Az, hogy ezek után, miután valószínűleg kölcsönösen felfedezték egymást, még ordítozni is elkezd, csak megerősíti ezen véleményét. Főleg hogy értelmét sem látja a fickó szavainak.*
~Erre aztán nem sok vércsét találsz.~
*Válaszol magában a kérdésre nem kevés cinizmussal. Azt viszont hallja, hogy a mondatai nem túl határozottak a férfinak, így óvatosan megpróbál még közelebb kerülni hozzá. A hangos szerencsétlenkedésre még el is kuncogja magát szolidan, de a további hangnem és stílus már nagyon nem tetszik neki. Utálja, ha parancsolgatnak neki! Eleget utasítgatták amíg szolgált! Még akkor is, ha ettől a hangnemtől önkéntelenül is összerezzen és kicsinek érzi magát.*
- Ilyen goromba hangnemmel keresheted is tovább nyugodtan!
*Csattan fel tőle szokatlan hangerővel, amin meg is lepődik.*
- Mármint nincs baj... Vagyis nem vagyok veszélyes...
*Próbál szépíteni egy keveset a kirohanásán, de aztán felötlik benne, hogy márpedig ő Vadvéd őre és jogosan kérheti számon az erre tévedő goromba frátereket.*
- Különben sincs Vadvédben semmiféle Myna. Legalább is már nincs. A kardod pedig ellenem amúgy sem érne semmit!
*Erre az utolsó mondatra kimondottan büszke. Főleg úgy, hogy erre is pillantja meg teljes pompájában a férfit. Enyhén balra, lovastul.*
- És miért irányított volna ide téged ez a Myna?
*Bár ahogy eszébe jut, Mirájuk van. Lehet csak rosszul emlékszik a nevére.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:25:59, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Már éppen elhatározza magát a visszatérés mellett, mikor is recsegő léptek zajára lesz figyelmes. Érzékei azon nyomban kiélesednek és még a fejét is felkapja hozzá.*
~Mi ez a hang? Állat?~
*Hiába gondolja úgy, hogy megtudna birkózni egyel, nem szívesen próbálná bebizonyítani ezt a gyakorlatban. Megtorpan és csendes hallgatózásba kezd, miközben fejben végigpörgeti a cselekvési lehetőségeit. Rövid fülelés után azonban enyhén összeráncolja a homlokát.*
~Nem, ez biztos hogy nem állat. Vagyis hogy egy lovas, de nem ragadozó.~
*És arról is szentül meg van győződve, hogy az a lovas ember. Azok képesek ekkora zajt csapni bármilyen erdőben. Az, hogy ezek után, miután valószínűleg kölcsönösen felfedezték egymást, még ordítozni is elkezd, csak megerősíti ezen véleményét. Főleg hogy értelmét sem látja a fickó szavainak.*
~Erre aztán nem sok vércsét találsz.~
*Válaszol magában a kérdésre nem kevés cinizmussal. Azt viszont hallja, hogy a mondatai nem túl határozottak a férfinak, így óvatosan megpróbál még közelebb kerülni hozzá. A hangos szerencsétlenkedésre még el is kuncogja magát szolidan, de a további hangnem és stílus már nagyon nem tetszik neki. Utálja, ha parancsolgatnak neki! Eleget utasítgatták amíg szolgált! Még akkor is, ha ettől a hangnemtől önkéntelenül is összerezzen és kicsinek érzi magát.*
- Ilyen goromba hangnemmel keresheted is tovább nyugodtan!
*Csattan fel tőle szokatlan hangerővel, amin meg is lepődik.*
- Mármint nincs baj... Vagyis nem vagyok veszélyes...
*Próbál szépíteni egy keveset a kirohanásán, de aztán felötlik benne, hogy márpedig ő Vadvéd őre és jogosan kérheti számon az erre tévedő goromba frátereket.*
- Különben sincs Vadvédben semmiféle Myna. Legalább is már nincs. A kardod pedig ellenem amúgy sem érne semmit!
*Erre az utolsó mondatra kimondottan büszke. Főleg úgy, hogy erre is pillantja meg teljes pompájában a férfit. Enyhén balra, lovastul.*
- És miért irányított volna ide téged ez a Myna?
*Bár ahogy eszébe jut, Mirájuk van. Lehet csak rosszul emlékszik a nevére.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:25:59, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:53:23
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:53:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna Yji//
*Szakadatlan baktat előre az ösvényen, kantárszáron vezetve lovát. Nagyjából egy-két fertályórája lehet úton itt benn, ebben a sűrű erdőben a napot is alig látja, hogy láthassa, mennyi idő telt el.
Aztán a ló megtorpan.*
- Mi a baj? Gyere. *Kattog kettőt a nyelvével, de a ló nem moccan. ~ Valami nagyvad? Nem, akkor már biztos, pánikolna szerencsétlen.~ * - Na!
*Ránt egyet a kantárszáron, a ló pedig vonakodva ugyan, de megindul. Még talán negyed fertályóra sem telik el, mikor gallyak ropogását hallja maga előtt, valahol a sűrűben.
~ Reccs, reccs, reccs, reccs... ~ Hallgatja a ropogás ritmusát. ~ Ez két láb. Hacsak nincsenek itt kétlábú vadak, ez valami értelmes élőlény lesz. Csak nem biztos, hogy barátságos. ~
Lassan, halkan húzza ki kardpengéjét a hüvelyből, és indul tovább egyenest. Igyekszik kikerülni a gallyakat, azonban a lova nem teszi meg ugyanezt.
~ Az istenek essenek beléd! Remélem, az a valaki szarvasnak gondol téged, és nem kezd el erre rohanni! ~
Ahogy előre baktat, már az egyik kanyaron túl hallja a lépteket. Megpróbál átlátni a nem túl sűrű bokron. Keveset lát, részleteket alig.
~ Egy nő. Ha szemem nem csal, ember. Nincs nála fegyver. A fenébe, lehet, vadvédi. Myna azt mondta, a legtöbb Vércse idejött. Egy próbát megér. ~
Nem megy tovább, egy helyben marad. Halkan, de még is erélyesen szól, hogy hangja ne menjen olyan messze, hogy a nőn kívül más is hallja.*
- Hé, te! *Itt jönne a Vércsék titkos kérdése. ~ Basszus! Mi a franc volt... Nem hiszem el! ~* - Me... Merre szállnak a Vércsék?
*A kérdés inkább kapott emelkedő, mintsem ereszkedő hangsúlyt, ezért úgy hangzott, mintha önmagától kérdezte volna, hogy helyes volt-e a mondata. Őszintén szólva, így is volt.*
- A fene essen belé! *Szólal fel kicsit hangosabban.* - Vadvédet keresem! Fegyver van nálam, ne közeledj. Amint úgy látom, nem jelentesz veszélyt, elrakom a kardom! A nevem Felthys, néhai Vörös Vércse! Myna... Mi a franc volt a vezetékneve, olyan rég volt... Szóval Myna mondta, hogy jöjjek ide. Ismered őt? Itt van ő? Válaszolj!
*Kardját továbbra is harcra készen tartja, ha netán erdei banditák egy csaliját kapta volna ki a nő személyében, hát meg tudja magát védeni.*
*Szakadatlan baktat előre az ösvényen, kantárszáron vezetve lovát. Nagyjából egy-két fertályórája lehet úton itt benn, ebben a sűrű erdőben a napot is alig látja, hogy láthassa, mennyi idő telt el.
Aztán a ló megtorpan.*
- Mi a baj? Gyere. *Kattog kettőt a nyelvével, de a ló nem moccan. ~ Valami nagyvad? Nem, akkor már biztos, pánikolna szerencsétlen.~ * - Na!
*Ránt egyet a kantárszáron, a ló pedig vonakodva ugyan, de megindul. Még talán negyed fertályóra sem telik el, mikor gallyak ropogását hallja maga előtt, valahol a sűrűben.
~ Reccs, reccs, reccs, reccs... ~ Hallgatja a ropogás ritmusát. ~ Ez két láb. Hacsak nincsenek itt kétlábú vadak, ez valami értelmes élőlény lesz. Csak nem biztos, hogy barátságos. ~
Lassan, halkan húzza ki kardpengéjét a hüvelyből, és indul tovább egyenest. Igyekszik kikerülni a gallyakat, azonban a lova nem teszi meg ugyanezt.
~ Az istenek essenek beléd! Remélem, az a valaki szarvasnak gondol téged, és nem kezd el erre rohanni! ~
Ahogy előre baktat, már az egyik kanyaron túl hallja a lépteket. Megpróbál átlátni a nem túl sűrű bokron. Keveset lát, részleteket alig.
~ Egy nő. Ha szemem nem csal, ember. Nincs nála fegyver. A fenébe, lehet, vadvédi. Myna azt mondta, a legtöbb Vércse idejött. Egy próbát megér. ~
Nem megy tovább, egy helyben marad. Halkan, de még is erélyesen szól, hogy hangja ne menjen olyan messze, hogy a nőn kívül más is hallja.*
- Hé, te! *Itt jönne a Vércsék titkos kérdése. ~ Basszus! Mi a franc volt... Nem hiszem el! ~* - Me... Merre szállnak a Vércsék?
*A kérdés inkább kapott emelkedő, mintsem ereszkedő hangsúlyt, ezért úgy hangzott, mintha önmagától kérdezte volna, hogy helyes volt-e a mondata. Őszintén szólva, így is volt.*
- A fene essen belé! *Szólal fel kicsit hangosabban.* - Vadvédet keresem! Fegyver van nálam, ne közeledj. Amint úgy látom, nem jelentesz veszélyt, elrakom a kardom! A nevem Felthys, néhai Vörös Vércse! Myna... Mi a franc volt a vezetékneve, olyan rég volt... Szóval Myna mondta, hogy jöjjek ide. Ismered őt? Itt van ő? Válaszolj!
*Kardját továbbra is harcra készen tartja, ha netán erdei banditák egy csaliját kapta volna ki a nő személyében, hát meg tudja magát védeni.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:23:26
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:23:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
*Kétségbeesett és szomorú. Csak most talált új otthonra, új emberekre és lám, lassanként megüresedik.
Érti, persze hogy megérti, hogy vezérének nagyon fontos utat kell megtennie. Tiszteli is érte. Tiszteli mindenért, amit itt megtett. Amit érte megtett!
Hiszen esélyt kapott egy új életre.*
~És ezért is maradok!~
*Dönti el villámló szemekkel, miközben észre sem veszi, hogy kezd eltávolodni a kaputól.*
~Igenis itt leszek és megvárom, míg visszatérnek és hasznos leszek! Legalább lesz időm gyakorolni!~
*Csak ekkor néz föl gondolataiból és veszi észre meddig jutott. Egy pillanatra nagyot dobban a szíve a meglepettségtől és a távolságtól, de aztán sikerül felismernie a környéket.*
~Nem is olyan vészes. Néhányan erre szoktak vadászni.~
*Azért itt már érdemes óvatosabbnak lennie. Éberen figyel minden apró rezdülésre, nehogy meglepje egy irbisz vagy valami hasonló. A gyakorlat óta jobban bízik a varázslataiban, úgyhogy hisz abban, hogy ha kell, képes lenne megvédenie magát.
Hogy helyzetét biztosan megerősítse, enyhén letér balra, egy kis ösvényre, aminek mentén ott kell lennie egy csapdának.
Pár lépés és.*
~Áhá! Meg is vagy!~
*Azért jól esik neki ez a kis egyedüllét az erdőben. Kikapcsolja. Bár lassan ideje lenne visszamenni.*
Érti, persze hogy megérti, hogy vezérének nagyon fontos utat kell megtennie. Tiszteli is érte. Tiszteli mindenért, amit itt megtett. Amit érte megtett!
Hiszen esélyt kapott egy új életre.*
~És ezért is maradok!~
*Dönti el villámló szemekkel, miközben észre sem veszi, hogy kezd eltávolodni a kaputól.*
~Igenis itt leszek és megvárom, míg visszatérnek és hasznos leszek! Legalább lesz időm gyakorolni!~
*Csak ekkor néz föl gondolataiból és veszi észre meddig jutott. Egy pillanatra nagyot dobban a szíve a meglepettségtől és a távolságtól, de aztán sikerül felismernie a környéket.*
~Nem is olyan vészes. Néhányan erre szoktak vadászni.~
*Azért itt már érdemes óvatosabbnak lennie. Éberen figyel minden apró rezdülésre, nehogy meglepje egy irbisz vagy valami hasonló. A gyakorlat óta jobban bízik a varázslataiban, úgyhogy hisz abban, hogy ha kell, képes lenne megvédenie magát.
Hogy helyzetét biztosan megerősítse, enyhén letér balra, egy kis ösvényre, aminek mentén ott kell lennie egy csapdának.
Pár lépés és.*
~Áhá! Meg is vagy!~
*Azért jól esik neki ez a kis egyedüllét az erdőben. Kikapcsolja. Bár lassan ideje lenne visszamenni.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:09:33
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:09:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*A biztos talajon Bó mosolya is egyre szilárdabb helyet kap az arcán, s ahogy a párás levegő a kellemetlen hőséggel párosítva igen kellemetlen lehet, a fák koronája a nap szinte minden sugarát felfogják, így igen kellemes a környéken az idő, és kellemesen borús hangulatú az út. Bó mindig is szerette az éjsötét fellegeket, amik úgy eltakarják az ég fehérjét, hogy szinte éjjeli sötétségbe borul a világ. Mindig jó termést jelent. Ehhez az érzéshez kapcsolja most a fák nyújtotta sötétet, így derűs hangulattal követi a lovagos a csendes sűrűben.*
*A biztos talajon Bó mosolya is egyre szilárdabb helyet kap az arcán, s ahogy a párás levegő a kellemetlen hőséggel párosítva igen kellemetlen lehet, a fák koronája a nap szinte minden sugarát felfogják, így igen kellemes a környéken az idő, és kellemesen borús hangulatú az út. Bó mindig is szerette az éjsötét fellegeket, amik úgy eltakarják az ég fehérjét, hogy szinte éjjeli sötétségbe borul a világ. Mindig jó termést jelent. Ehhez az érzéshez kapcsolja most a fák nyújtotta sötétet, így derűs hangulattal követi a lovagos a csendes sűrűben.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:32:15
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:32:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőbe beérvén lenyűgöző látvány tárul elé. Régen látott már ilyen szép erdőt, talán fenn, északon, Lihanechtől nyugatra, az a nyírerdő volt még ehhez hasonlatos, melynek lombjai között itt-ott átszűrődött a napfény, sejtelmes sárgaságba borítva mindent a koronaszint alatt. Na, ez teljesen más, ez másképp szép. Ez nem meseszép, ez varázslatos, és bár lehet, ugyanarra tudjuk használni mindkét jelzőt és értelmük is szinte ugyanaz, itt most a kettő két külön értelmet nyer.
Viszont azt is tudja, hogy az érmének két oldala van, és nagy valószínűséggel ez az erdő tele van mindenféle veszedelemmel. Talán egy-két medve, irbisz, farkasok mindenképpen vannak.
~ Végtére is, amíg nincsenek óriáspókok, mint a múltkor, én addig csak örülök. ~
Ugyebár ő már megjárta ezt az utat egyszer, innen származik csúnya sebhelye is jobb szeméről.
Nézi a térképet, nézi egyre, majd mikor úgy érzi, itt van az a bizonyos kanyar, leszáll a lóról, megragadja a kantárszárat, és beleveti magát az erdő sűrűjébe.
Lehet, hülye ötlet, de ha minden klappol, rátalálhat Vadvédre, ahova Myna akarta őt vezetni.*
Viszont azt is tudja, hogy az érmének két oldala van, és nagy valószínűséggel ez az erdő tele van mindenféle veszedelemmel. Talán egy-két medve, irbisz, farkasok mindenképpen vannak.
~ Végtére is, amíg nincsenek óriáspókok, mint a múltkor, én addig csak örülök. ~
Ugyebár ő már megjárta ezt az utat egyszer, innen származik csúnya sebhelye is jobb szeméről.
Nézi a térképet, nézi egyre, majd mikor úgy érzi, itt van az a bizonyos kanyar, leszáll a lóról, megragadja a kantárszárat, és beleveti magát az erdő sűrűjébe.
Lehet, hülye ötlet, de ha minden klappol, rátalálhat Vadvédre, ahova Myna akarta őt vezetni.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-06-30 00:33:37
Üzenet elküldve: 2017-06-30 00:33:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Ha türelmesen követik akkor hamarost már a sorakozó fák árnyékában, és kicsit kényelmesebben folytathatják az útjukat. A hús lombok alatt élvezi az erdőt, és a természet kellemes zaját. Ő most nem igazán kezdeményez beszélgetést. Feszélyezné a tegnap este történtek.*
~Most akkor látta, hogy bámultam? Vagy csak mondta? Lehet hogy álmában beszélt?~
*Gondolja magában. Majd mind ezen kavaros gondolatfoszlányok után ezt is.*
~Ha nincs itt Perchipfell kevésbé tudom ráncba szedni az elmém útjait. Kavarognak kissé, de minden út a megoldáshoz vezet.~
*Az út ha más nem, legalább kényelmes csendben telik, mire elérik vadvért kapuit.*
*Ha türelmesen követik akkor hamarost már a sorakozó fák árnyékában, és kicsit kényelmesebben folytathatják az útjukat. A hús lombok alatt élvezi az erdőt, és a természet kellemes zaját. Ő most nem igazán kezdeményez beszélgetést. Feszélyezné a tegnap este történtek.*
~Most akkor látta, hogy bámultam? Vagy csak mondta? Lehet hogy álmában beszélt?~
*Gondolja magában. Majd mind ezen kavaros gondolatfoszlányok után ezt is.*
~Ha nincs itt Perchipfell kevésbé tudom ráncba szedni az elmém útjait. Kavarognak kissé, de minden út a megoldáshoz vezet.~
*Az út ha más nem, legalább kényelmes csendben telik, mire elérik vadvért kapuit.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-06-12 16:17:12
Üzenet elküldve: 2017-06-12 16:17:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő egy nagyobb része ismert számára, nem ma tervezi felfedezni a többit, hisz tudja, az akár napokon át tartó kóválygásba veszne. Égő Fyruis és Észak reménye miatt jött ide, vagyis eleinte csak a Fyruisért. Amíg nem találkozott valami vadállattal, bár nem ismerte fel, mi volt az. Talán egy Warg, de nem biztos benne. Nem is ez a lényeg, csak az éles fájdalom, jobb alkarja csupa vér, ahol felsértette. Nem vészes a seb, de mocskosul fáj. Eleinte tüzelőért jött, hogyha éjszaka meleget adó lángokra lenne szüksége, ne kelljen szenvednie a nedves ágakkal, de így most a reményre is szüksége lett. A telet átalvó fák és aljnövényzet ágait kémleli, a hajnal szürkületében. Kezén a sebet leszorítva, a nap fénye felbukkan a fák fölött, mire megtalálja, amit keres. Kipirosló arccal siet oda, piros tenyerével a türkiz növény felé kapálózva. Néhány ugrás után eléri és le tudja húzni az ágat, melyről függönyként mosolyog rá a remény. Óvatosan lebogarássza és alaposan beköti vele a sebet. Rövid, ám óráknak tűnő percek múlva a fájdalom enyhül, a veríték és megszűnik Morräya testén. Ezután a tüzelőt keresi, a fűben még egy órát, de alig, ha egy maroknyit talál. Csalódottan elteszi, nagyon remek, hogy pont ezért jött. Felesleges körút és még ki kell mennie. Dühösen rúg bele egy kavicsba és elindul ki az erdőből.*
//Kockagurító: 3-10, 6-10//
//Kockagurító: 3-10, 6-10//
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-06-04 22:01:16
Üzenet elküldve: 2017-06-04 22:01:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
~Rég jártam Vadvéden kívül.~
*Jegyzi meg magának Soreyl, amire természetesen nem maradhat el Perchi csípős megjegyzése.*
~Csak el ne tévedj te barom. Hogy jöhettél el egyedül?!~
*Feddi meg gazdáját a pallos. És az igazság, hogy senkinek nem volt arra most ideje, hogy a lovagot városnézésre vigye. De szerelme halálának hírét, ki kell valahogy szellőztetnie a fejéből.*
-Nem volt senki aki felügyelne rám te is tudod.
*Mondja immáron hangosan. Jól esik neki, hogy élő hangon szólhat barátjához.*
~De hiszen ez egy veszélyes erdő!~
*Csattan fel Perchi.*
-Igazad van, de nem volt mit tenni. Lassan esteledik is. Ideje letelepedni.
*És igaza is van a férfinek. Talál egy kellemesen eldugott kis bozótritkaságot, amiről meggyőződött hogy nem otthona semmilyen veszélyes lénynek, és odatelepszik. Tüzet nem rak. A hold erős fénye szinte hajnali fényt varázsol a tájra. A zsinórcsapdát, a kis csengettyűkkel boka, és térdmagasságban is körbetekeri a bokor, és a közeli fa törzse körül. Ha semmilyen komolyabb veszélyre nem ébred fel, mint egy hajnali madárra aki belegabalyodott a zsinegekbe, akkor pirkadatkor indul tovább.*
~Rég jártam Vadvéden kívül.~
*Jegyzi meg magának Soreyl, amire természetesen nem maradhat el Perchi csípős megjegyzése.*
~Csak el ne tévedj te barom. Hogy jöhettél el egyedül?!~
*Feddi meg gazdáját a pallos. És az igazság, hogy senkinek nem volt arra most ideje, hogy a lovagot városnézésre vigye. De szerelme halálának hírét, ki kell valahogy szellőztetnie a fejéből.*
-Nem volt senki aki felügyelne rám te is tudod.
*Mondja immáron hangosan. Jól esik neki, hogy élő hangon szólhat barátjához.*
~De hiszen ez egy veszélyes erdő!~
*Csattan fel Perchi.*
-Igazad van, de nem volt mit tenni. Lassan esteledik is. Ideje letelepedni.
*És igaza is van a férfinek. Talál egy kellemesen eldugott kis bozótritkaságot, amiről meggyőződött hogy nem otthona semmilyen veszélyes lénynek, és odatelepszik. Tüzet nem rak. A hold erős fénye szinte hajnali fényt varázsol a tájra. A zsinórcsapdát, a kis csengettyűkkel boka, és térdmagasságban is körbetekeri a bokor, és a közeli fa törzse körül. Ha semmilyen komolyabb veszélyre nem ébred fel, mint egy hajnali madárra aki belegabalyodott a zsinegekbe, akkor pirkadatkor indul tovább.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-05-23 12:16:17
Üzenet elküldve: 2017-05-23 12:16:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*Az élőlények sokszor megtorpannak, elbizonytalanodnak, olykor elesnek, de az idő sosem áll meg. Úgy szalad el melletted, mintha maga a szél kapta volna fel, s cipelné hátán a világ végezetéig. Mire feleszmélsz, s újra kész vagy elindulni valójában már sosem érheted utol, hiába élsz hosszú-hosszú éveken keresztül.
Zet a saját bőrén tapasztalta meg mindezt. Itt, a lombhullató óriások oltalmazó ölelésében értette csak meg, mekkora ereje is van a megállíthatatlanul száguldó, kortalan időnek. Gyötrelmes, magányos éveket hagyott a háta mögött, sok szép, s mégis fájdalmas emlékfoszlányba zárva. Most pedig itt van, és már kész férfiként gondol vissza mindarra mi meghatározó pont volt az életében.
A tölgy ága már egészen vörösre festette az elf hátát, miközben elmélázva feküdt a dicső lombkorona takarásában. Csak óvatosan mozgatja meg elgémberedett végtagjait, egyiket a másik után, mielőtt felkászálódna valahogy két lábra. Hajkoronája rendezetlenül hullik alá a vállára, s a viaszos levelek közt beszűrődő napsugarak varázslatos, aranyszín fényfürdővel árasztják el a feje búbját.
Vajon mennyi idő is telt el azóta, mióta először találkozott azzal a lánnyal? A lánnyal ki később, mint eszményi nő alak rögződött tudatába, ki miatt annyi szenvedésen ment keresztül, de egy percig sem sajnálkozik miatta. Pedig először mennyire lenézte... Pont mint az összes többi embert akkoriban. Furcsa belegondolnia mennyire naiv, és narcisztikus fiatal volt. A szenvedést melyet okoztak neki, a rengeteg fájdalmat mivel együtt kellett élnie az emberek mocskos, erkölcstelen birodalmában másokra vetített ki.
Sokszor szokott erre a tölgyre felmászni manapság. Néha azért hogy gondolkozzon, néha pedig csak mert szeret a közelében lenni. Van mikor már olyan érzése támad, hogy a vén kérges hívja állandóan magához, mert meg szeretné osztani vele azt a rengeteg bölcsességet, mit az évek során felhalmozott. Zetriat persze szívesen jön, az elmúlt tíz évben valószínűleg nem is telt el nap, hogy ne látogatta volna meg. De most már eljött az ideje, hogy magára hagyja végre. Új utakat kell keresnie, új, még bejáratlan ösvényekre kell rálépnie, mielőtt visszatér ide, erre a számára eszményi paradicsomba. Ahogy magára ölti sötétzöld köpönyegét újabb emlékek tőrnek a felszínre.
Még az anyja készítette neki, saját, vékonyka, beteges kacsóival. Már ő is tudta, hogy fia nem a nyüzsgő városi élet mindennapos izgalmaira vágyik. Az ő Sorsa, hogy visszatérjen a természetbe, az ősök erdőjáró hagyományait követve, hogy megtalálja a saját békéjét. A mára már férfivé érett hegyes fülű, ki egykoron gyűlölettel, s megvetéssel teli életet élt mára már úgy érzi, megtalálta amit ezidáig oly buzgón keresett. Újjá született a természet gondoskodó karjaiban.
Csizmája, s az egyik ágra felakasztott íja is a helyére kerül, immár készen áll a búcsúra. Gyakorlott mozdulatokkal kapaszkodik le a fáról, majd egy puha huppanással ér talajt. Még egyszer utoljára végigfuttatja tengerkék tekintetét néma barátján, mielőtt elköszönne.*
-Viszlát, öreg tölgy! Még biztosan látjuk egymást!
*Ezzel maga mögött hagyja az itt eltöltött hosszú évek békés csendjét, hogy egy újabb, egyelőre ismeretlen jövő felé kezdjen el haladni. Egyszer talán, ha elég gyors az elvesztegetett idejét is utoléri.*
Zet a saját bőrén tapasztalta meg mindezt. Itt, a lombhullató óriások oltalmazó ölelésében értette csak meg, mekkora ereje is van a megállíthatatlanul száguldó, kortalan időnek. Gyötrelmes, magányos éveket hagyott a háta mögött, sok szép, s mégis fájdalmas emlékfoszlányba zárva. Most pedig itt van, és már kész férfiként gondol vissza mindarra mi meghatározó pont volt az életében.
A tölgy ága már egészen vörösre festette az elf hátát, miközben elmélázva feküdt a dicső lombkorona takarásában. Csak óvatosan mozgatja meg elgémberedett végtagjait, egyiket a másik után, mielőtt felkászálódna valahogy két lábra. Hajkoronája rendezetlenül hullik alá a vállára, s a viaszos levelek közt beszűrődő napsugarak varázslatos, aranyszín fényfürdővel árasztják el a feje búbját.
Vajon mennyi idő is telt el azóta, mióta először találkozott azzal a lánnyal? A lánnyal ki később, mint eszményi nő alak rögződött tudatába, ki miatt annyi szenvedésen ment keresztül, de egy percig sem sajnálkozik miatta. Pedig először mennyire lenézte... Pont mint az összes többi embert akkoriban. Furcsa belegondolnia mennyire naiv, és narcisztikus fiatal volt. A szenvedést melyet okoztak neki, a rengeteg fájdalmat mivel együtt kellett élnie az emberek mocskos, erkölcstelen birodalmában másokra vetített ki.
Sokszor szokott erre a tölgyre felmászni manapság. Néha azért hogy gondolkozzon, néha pedig csak mert szeret a közelében lenni. Van mikor már olyan érzése támad, hogy a vén kérges hívja állandóan magához, mert meg szeretné osztani vele azt a rengeteg bölcsességet, mit az évek során felhalmozott. Zetriat persze szívesen jön, az elmúlt tíz évben valószínűleg nem is telt el nap, hogy ne látogatta volna meg. De most már eljött az ideje, hogy magára hagyja végre. Új utakat kell keresnie, új, még bejáratlan ösvényekre kell rálépnie, mielőtt visszatér ide, erre a számára eszményi paradicsomba. Ahogy magára ölti sötétzöld köpönyegét újabb emlékek tőrnek a felszínre.
Még az anyja készítette neki, saját, vékonyka, beteges kacsóival. Már ő is tudta, hogy fia nem a nyüzsgő városi élet mindennapos izgalmaira vágyik. Az ő Sorsa, hogy visszatérjen a természetbe, az ősök erdőjáró hagyományait követve, hogy megtalálja a saját békéjét. A mára már férfivé érett hegyes fülű, ki egykoron gyűlölettel, s megvetéssel teli életet élt mára már úgy érzi, megtalálta amit ezidáig oly buzgón keresett. Újjá született a természet gondoskodó karjaiban.
Csizmája, s az egyik ágra felakasztott íja is a helyére kerül, immár készen áll a búcsúra. Gyakorlott mozdulatokkal kapaszkodik le a fáról, majd egy puha huppanással ér talajt. Még egyszer utoljára végigfuttatja tengerkék tekintetét néma barátján, mielőtt elköszönne.*
-Viszlát, öreg tölgy! Még biztosan látjuk egymást!
*Ezzel maga mögött hagyja az itt eltöltött hosszú évek békés csendjét, hogy egy újabb, egyelőre ismeretlen jövő felé kezdjen el haladni. Egyszer talán, ha elég gyors az elvesztegetett idejét is utoléri.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:24:06
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:24:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*A gyermekek nem csak megnőttek, hanem egyenesen meg is változtak. Habár nagy lemaradásban vannak a kortársaikhoz képest, de egy bizonyos. A hosszúéletűek gyorsan tanulnak és ezért érdemes ezt számításba venni. Mivel az ikrek közel három éves fejlettségi szinten vannak fizikailag, így nem lesz egy leányálom cipelgetni őket, de mit van mit tenni, ameddig nem tudnak járni addig hordozni kell őket. Csak remélni tudja, hogy az út végére a fajuknak méltó módon ugrándoznak majd.
Amint összeszedi a két kölyköt ad számukra egy kis kecske tejet, amely ugyan nem a leg táplálóbb egy ilyen korú kis gyermeknek, de a semminél több. Nem beszélve arról, hogy ameddig nem járnak, kelnek, addig nem is pazarolnak annyi energiát. Ezért a máktejes keveréket adja nekik. Tudja, hogy amint a druida is elmondta egy darabig kimondottan éhesek lesznek. Ez a növekedés és fejlődés átka.
Megvárja ameddig a kis hisztis Meltonnál hatni kezd a nyugtató, majd a szemlélődő testvérét megfogja és a kosárba teszi, hogy majd úgy vigye, miközben a másik gyermeket a hátára kötözve cipeli.
Nem könnyű a dolog, de igyekszik mihamarabb elérni a kikötői erdőséget. Miközben gyalogol, egy pár dalt énekel hűvös és mély hangján. Ki tudja, talán a gyermekek beszélni is elkezdenek ha hallják a hangokat és azt van hova kötni.*
*A gyermekek nem csak megnőttek, hanem egyenesen meg is változtak. Habár nagy lemaradásban vannak a kortársaikhoz képest, de egy bizonyos. A hosszúéletűek gyorsan tanulnak és ezért érdemes ezt számításba venni. Mivel az ikrek közel három éves fejlettségi szinten vannak fizikailag, így nem lesz egy leányálom cipelgetni őket, de mit van mit tenni, ameddig nem tudnak járni addig hordozni kell őket. Csak remélni tudja, hogy az út végére a fajuknak méltó módon ugrándoznak majd.
Amint összeszedi a két kölyköt ad számukra egy kis kecske tejet, amely ugyan nem a leg táplálóbb egy ilyen korú kis gyermeknek, de a semminél több. Nem beszélve arról, hogy ameddig nem járnak, kelnek, addig nem is pazarolnak annyi energiát. Ezért a máktejes keveréket adja nekik. Tudja, hogy amint a druida is elmondta egy darabig kimondottan éhesek lesznek. Ez a növekedés és fejlődés átka.
Megvárja ameddig a kis hisztis Meltonnál hatni kezd a nyugtató, majd a szemlélődő testvérét megfogja és a kosárba teszi, hogy majd úgy vigye, miközben a másik gyermeket a hátára kötözve cipeli.
Nem könnyű a dolog, de igyekszik mihamarabb elérni a kikötői erdőséget. Miközben gyalogol, egy pár dalt énekel hűvös és mély hangján. Ki tudja, talán a gyermekek beszélni is elkezdenek ha hallják a hangokat és azt van hova kötni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927