//Egy kis szörnyvadászat//
*Ha mindenki felszedelőzködött és felkerült a lova nyergébe, el is indulnak Yfhorr vezetésével. A három marcona küllemű egyén és a frissen összekovácsolódott négyesfogat kisorjázik a városból, és egy ideig északnak tartanak. Útjuk néma, egyhangú, és meglehetősen hosszadalmas, hacsak más nem kezdeményez beszélgetést, és mivel az idő meglehetősen hűvös, tán jobban is teszik az utazók, hogy nem hűtik a gyomruk fölösleges beszéddel. Tartanak néhány rövidebb pihenőt, de Yfhorr alapvetően gyors tempót diktál. Utóbb nyugatra kanyarodnak, ahogy Leilith jósolta: útjuk fák közé vezet. A satnya fényű nap hamarosan oldalról kerüli őket, és mire észbe kapnak, már ismét a szemükbe hunyorog, ami azt jelzi, hogy délután van. Az ösvény, amin a hegyek felé közelítenek, girbegurba, és terebélyes, gacsos gyökérzetű, ősöreg fákkal szegélyezett. Még nem értek be az erdő szívébe, de lehet, csak azért tűnik átláthatónak a köröttük fonódó csupasz ágak csipkemintázata, mert a jórészt lombtalan téli erdőben jóval előnyösebbek a látási viszonyok, mint mondjuk nyáron, amikor teljes, fullasztó lombpompájában szépellik az óriási erdő, mely a térképet kettészelő roppant hegységek ölében húzódik.
Aztán ahogy fogy alattuk a tekergőző erdei ösvény, úgy válik nehezebbé lovon az előrehaladás. Bár a ruganyos testű, fürge állatok tőlük telhetően igyekeznek ügyesen fel-le huppogni az útjukat minduntalan keresztbemetsző korhadt fatörzsek, gyökerek, kövek vagy földcsuszamlások csapdáin, előbb-utóbb mindegyik vadász megelégeli a kínlódós előrejutást. Mivel lemenőben a nap, Yfhorr azt javasolja, üssenek tábort a legközelebb eső tisztás közelében.
- Már nem vagyunk messze. - *Magyarázza, miközben lekászálódik a ló hátáról.* - A gwuffok csordástul beljebb és beljebb vonulnak az erdőbe, ahol még van élelem, és nagyobb biztonságban érzik magukat. Holnap korán reggel a nyomukba eredhetünk, azonban hogy pontosan merre az az arra, arról fogalmam sincs. A lovakkal is ki kéne találni, mi legyen.
*Fejét vakargatva a hátashoz fordul. A felvetés jogos: A hátasokat aligha vihetik magukkal az erdő szívébe, egyrészt csak zajt és felfordulást keltenének, másrészt, ahogy beljebb és beljebb mennek majd, úgy válik a talaj egyre meredekebbé, a fák sűrűbbé.*
- Számítok rá, hogy csapda-témában jobban otthon vagytok énnálam… - *Vigyorog a kopasz félszegen a társaság többi tagjára. Pöccint a vállán terpeszkedő, keresztbe rakott baltákon egyet.* - A sunyásban gubbasztásban, lopódzásban, meg ilyenekben inkább az erdőjáró népség van otthon, meg a vadászok, heh?
Ha tábort vernek, szükségük lesz nagyobb és kisebb ágakra a sátor felveréséhez illetve tűz kuporításához – előfordulhat, hogy a szürkületben, illetve a leszálló estében messzire elvilágló lángok fénye néhány hívatlan vendéget is odacsalhat, azonban megfontolandó, hogy a jeges talajon töltendő estét kellemesebbé teszi-e ha a kis tűz köré heverednek le egy pár órára pihenni.
Yfhorr és társai nem nézelődnek és nem különösebben izgatják magukat az őket körbevevő flóra és fauna végett – a tűz köré telepszenek, vizet forralnak, az előre csomagolt szárított húsból falatoznak. Ha a többiek magukra hagynák őket, hamar összeülnek egy kupacba, és fojtottan susmorogni kezdenek egymás között valami fura, recsegős hangzású, érdes nyelven – mivel a kopasz két társa egyaránt rézszín bőrű, lapos arcú és jellegzetes, markáns orrvonalú, nem okozhat különösebb meglepetéseket, hogy a közösen használton kívül a maguk népének nyelvén is beszélnek. Szemük bizalmatlanul rá-rávillan a tájra, a többi kalandorra néha, aztán folytatják a folyvást ingerültnek hangzó, tört hangsúlyú dialógust egymás közt.
Mivel a teljes napnyugtáig még van néhány rövid óra, a kalandoroknak van idejük körbenézni, hova is kerültek. A tapasztalt erdőjárónak a néma, moccanatlan táj is mesélhet százféle dologról. Esetleg ehetnek, pihenhetnek néhány extra órát, akár megpróbálhatnak csapd-le-csacsit játszani a három mogorva útitársukkal is, vagy lélekben (esetleg más egyéb módon) nekiállhatnak felkészülni arra, hogy holnap nagyjából milyen koncepcióval állnak majd neki a gwuffvadászatnak.*