Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-08 13:15:25
Üzenet elküldve: 2026-04-08 13:15:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Mikor az ork a ketrechez lép és megszólal, Wertus úgy tesz, mint aki épp akkor vette észre, hogy társaságuk van. Közelebb lép hozzá és csendre inti. *
- Pssszt! Nincs itt semmiféle ereklye csak ez a kő! A sámán nem ezt keresi, hogy a világ urává váljon és mindenki hódoljon előtte! Ne is figyelj erre a kettőre, nem tudják mit beszélnek!
* Ekkor oda fordul dulakodó társaihoz és úgy tesz, mint aki véletlenül elszólja magát. *
- Tegyétek már el azt az ereklyét! Ha a varázsló nem változtatta volna kővé, most lebuktunk volna ez előtt a szemfüles ork előtt, aki megszerezte volna magának és a világ ura lenne!
* Ekkor az öreg zavartan az orkhoz fordul és ezt mondja. *
- Ö,ő, akarom mondani követ! Tegyétek el azt az ócska követ!
Na jó.
* Legyint ekkor lemondóan az öreg. *
- Tudod, nálunk van az ereklye. De ha a sámán ezt megtudja, úgy mi is rosszul járunk és te is! Minket megölnek, te pedig szolgálhatod tovább a feletteseidet, úgy mint eddig. De van egy ajánlatom, amivel mindannyian jól járhatunk! Szabadon eresztesz minket, mi pedig cserébe átadjuk az ereklyét és visszaváltoztatjuk. Persze csak, ha már a táboron kívül leszünk!
Így mindannyian jól járunk! Te leszel a legokosabb és leghatalmasabb lény e földön, mi pedig életben maradunk. Nos? Mit szólsz hozzá? De csak csendesen, nehogy más is megtudja, hogy itt az ereklye, mert akkor végünk!
* Ezek után az öreg kíváncsian néz az orkra. Vajon mit szól az ajánlathoz? *
* Mikor az ork a ketrechez lép és megszólal, Wertus úgy tesz, mint aki épp akkor vette észre, hogy társaságuk van. Közelebb lép hozzá és csendre inti. *
- Pssszt! Nincs itt semmiféle ereklye csak ez a kő! A sámán nem ezt keresi, hogy a világ urává váljon és mindenki hódoljon előtte! Ne is figyelj erre a kettőre, nem tudják mit beszélnek!
* Ekkor oda fordul dulakodó társaihoz és úgy tesz, mint aki véletlenül elszólja magát. *
- Tegyétek már el azt az ereklyét! Ha a varázsló nem változtatta volna kővé, most lebuktunk volna ez előtt a szemfüles ork előtt, aki megszerezte volna magának és a világ ura lenne!
* Ekkor az öreg zavartan az orkhoz fordul és ezt mondja. *
- Ö,ő, akarom mondani követ! Tegyétek el azt az ócska követ!
Na jó.
* Legyint ekkor lemondóan az öreg. *
- Tudod, nálunk van az ereklye. De ha a sámán ezt megtudja, úgy mi is rosszul járunk és te is! Minket megölnek, te pedig szolgálhatod tovább a feletteseidet, úgy mint eddig. De van egy ajánlatom, amivel mindannyian jól járhatunk! Szabadon eresztesz minket, mi pedig cserébe átadjuk az ereklyét és visszaváltoztatjuk. Persze csak, ha már a táboron kívül leszünk!
Így mindannyian jól járunk! Te leszel a legokosabb és leghatalmasabb lény e földön, mi pedig életben maradunk. Nos? Mit szólsz hozzá? De csak csendesen, nehogy más is megtudja, hogy itt az ereklye, mert akkor végünk!
* Ezek után az öreg kíváncsian néz az orkra. Vajon mit szól az ajánlathoz? *
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-07 12:19:38
Üzenet elküldve: 2026-04-07 12:19:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Míg a lopakodásban vannak hibái, támadásába senki sem köthet bele. Az orknak esélye sincs Wrojth szakavatott kezei ellen. Mondhatni erősebb anyagokon gyakorolt a tengeren, mint az agyarasak bőre, így nem is történik olyan hatalmas meglepetés. Hamar el is távolítja a holttesteket az útból, utána pihenhetnek egy darabig, bár magában nem érez fáradtságot, bizonyára minden erejére szüksége lesz, így nem teszi szóvá, bármennyire is szeretne ellenkezni. Látta, hogy mennyien vannak és fáradtan elindulni öngyilkosság lenne. *
- Akkor követjük. Ha látunk többet, szedjük le őket is. Nem tudom, hogy mennyien járőrőznek, de valami azt súgja a táborban túl nagy zajt fogunk csapni ahhoz, hogy észrevétlenek maradjunk. Jobb lenne, ha előtte megtizedelnénk őket.
* Feleli, majd az egyik fának nekidőlve egy rongyot vesz elő, amivel gondosan letisztítja a vért a tőréről. A törpe herceg említésére egy pillanatra megdermed, és szemeivel eleinte kételkedve pislog az elf irányába. Nem szól közbe, tovább tisztítja pengéjét. Néhol hümmögve tudatja a nővel, hogy figyel a beszédére. Mikor felteszi a kérdést teszi csak el a megtisztított pengét, majd kezeit a mellkasánál összefonva válaszol. *
- Nos én se nem vagyok nemes, se nem értek az ősi dolgokhoz. Egy közönséges városi törpe vagyok, egy zsoldos, aki nevet és jólétet akar magának. Csak remények és a túlélés vezet engem. Az a két törpe, akikkel jöttem, szerintük létezik és szerintük rég elfeledett kincsekkel van tele. Én megelégednék őseink egyik mesterien kidolgozott fegyverével is, de kétlem, hogy hátra hagytak volna bármi értékeset.
* Feleli, majd elrugaszkodik a fától és egy apró bólintást követve elindul a nyomokat követve. Keze szorosan a tőrén pihen, szemei pedig a környező erdőt vizslatja. A legkiesebb neszre megdermed, de orkok híján nem időzik sokat. Ha vannak orkok, megpróbálja ugyanazzal a rajtaütő taktikával kivégezni őket. *
- És milyen jól is tettem, hogy eljöttem.
* Jegyzi meg gyorsan két fa takarásából. *
- Ki tudja mit csináltak volna ezek a férgek. Szerinted, hogy kéne leszámolnunk velük? A legelső tervem nem fog tetszeni neked, főleg ha ragaszkodsz az erdőhöz. De azért nem zárnám ki a lehetőséget, hogy rájuk gyújtsuk a táborukat, ha végeztünk. Ők biztos megtennék, ha ez azt jelentené, hogy végezzenek velünk.
* Mondja halkan és határozott hangnemben. Ha erősen elutasítja a lehetőséget, úgy csak bólint egyet egyetértően és nem feszegeti tovább a témát. Elvégre nem tudja megállítani a törpét anélkül, hogy ne segítené az orkokat ezzel. *
- Egy dolog biztos. A legtöbb agyatlan, így biztos van valaki, aki egy kicsivel okosabb. Na, vele végeznünk kell bármi legyen. Nem csak azért, mert nélkülük majdnem biztos elvesznek, de ő az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültetek.
* Míg a lopakodásban vannak hibái, támadásába senki sem köthet bele. Az orknak esélye sincs Wrojth szakavatott kezei ellen. Mondhatni erősebb anyagokon gyakorolt a tengeren, mint az agyarasak bőre, így nem is történik olyan hatalmas meglepetés. Hamar el is távolítja a holttesteket az útból, utána pihenhetnek egy darabig, bár magában nem érez fáradtságot, bizonyára minden erejére szüksége lesz, így nem teszi szóvá, bármennyire is szeretne ellenkezni. Látta, hogy mennyien vannak és fáradtan elindulni öngyilkosság lenne. *
- Akkor követjük. Ha látunk többet, szedjük le őket is. Nem tudom, hogy mennyien járőrőznek, de valami azt súgja a táborban túl nagy zajt fogunk csapni ahhoz, hogy észrevétlenek maradjunk. Jobb lenne, ha előtte megtizedelnénk őket.
* Feleli, majd az egyik fának nekidőlve egy rongyot vesz elő, amivel gondosan letisztítja a vért a tőréről. A törpe herceg említésére egy pillanatra megdermed, és szemeivel eleinte kételkedve pislog az elf irányába. Nem szól közbe, tovább tisztítja pengéjét. Néhol hümmögve tudatja a nővel, hogy figyel a beszédére. Mikor felteszi a kérdést teszi csak el a megtisztított pengét, majd kezeit a mellkasánál összefonva válaszol. *
- Nos én se nem vagyok nemes, se nem értek az ősi dolgokhoz. Egy közönséges városi törpe vagyok, egy zsoldos, aki nevet és jólétet akar magának. Csak remények és a túlélés vezet engem. Az a két törpe, akikkel jöttem, szerintük létezik és szerintük rég elfeledett kincsekkel van tele. Én megelégednék őseink egyik mesterien kidolgozott fegyverével is, de kétlem, hogy hátra hagytak volna bármi értékeset.
* Feleli, majd elrugaszkodik a fától és egy apró bólintást követve elindul a nyomokat követve. Keze szorosan a tőrén pihen, szemei pedig a környező erdőt vizslatja. A legkiesebb neszre megdermed, de orkok híján nem időzik sokat. Ha vannak orkok, megpróbálja ugyanazzal a rajtaütő taktikával kivégezni őket. *
- És milyen jól is tettem, hogy eljöttem.
* Jegyzi meg gyorsan két fa takarásából. *
- Ki tudja mit csináltak volna ezek a férgek. Szerinted, hogy kéne leszámolnunk velük? A legelső tervem nem fog tetszeni neked, főleg ha ragaszkodsz az erdőhöz. De azért nem zárnám ki a lehetőséget, hogy rájuk gyújtsuk a táborukat, ha végeztünk. Ők biztos megtennék, ha ez azt jelentené, hogy végezzenek velünk.
* Mondja halkan és határozott hangnemben. Ha erősen elutasítja a lehetőséget, úgy csak bólint egyet egyetértően és nem feszegeti tovább a témát. Elvégre nem tudja megállítani a törpét anélkül, hogy ne segítené az orkokat ezzel. *
- Egy dolog biztos. A legtöbb agyatlan, így biztos van valaki, aki egy kicsivel okosabb. Na, vele végeznünk kell bármi legyen. Nem csak azért, mert nélkülük majdnem biztos elvesznek, de ő az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültetek.
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:32:58
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A nap során felgyülemlett feszültségüknek és törpe vérüknek hála nem sokat kell tettetni; Gubacs a maga részéről már-már meg is feledkezik róla, hogy valójában nem Krazindur az ellenség. Remélhetőleg Wertus és a herceg nem ennyire forrófejű. Előbbi bár úgy tűnik, egyetért abban, hogy az ereklye őt, vagyis Erdőmélye királyát illeti, azért odafordul, és hozzá is intéz pár keresetlen szót. *
– Na persze! Most ezt mondod, de te meg biztosan magadnak akarod a gazdagságot, te… te… Kahwg! * De aztán visszafordul a herceghez, hogy megpróbálja kiszedni az ujjai közül a szent ereklyét. Ha sikerül neki, próbálja úgy intézni, hogy a dulakodás közben véletlennek látszó módon leessen a földre. Ekkor aztán testi épségét cseppet sem féltve veti rá magát a kődarabra, hogy testével védje meg azt a többi kapzsi törpe elől. A földről aztán felnéz az orkra, aki mostanra egész közel merészkedett hozzájuk, és éles dörmögő hangja még így is félelmet kelt Gubacsban. Azért nem esik ki a szerepéből, és megszólal. *
– Itt van nálam! Jobban megbízok benned, te ork, mint ebben a kettőben! Vidd el a sámánnak, és mondd, hogy Erdőmélye királya küldi! Nem a herceg, hanem én! * Persze továbbra is a kövön fekszik, nem nyújtja csak úgy át az orknak. Ahhoz közelebb kell jönnie. Talán egészen be a ketrecbe. *
* A nap során felgyülemlett feszültségüknek és törpe vérüknek hála nem sokat kell tettetni; Gubacs a maga részéről már-már meg is feledkezik róla, hogy valójában nem Krazindur az ellenség. Remélhetőleg Wertus és a herceg nem ennyire forrófejű. Előbbi bár úgy tűnik, egyetért abban, hogy az ereklye őt, vagyis Erdőmélye királyát illeti, azért odafordul, és hozzá is intéz pár keresetlen szót. *
– Na persze! Most ezt mondod, de te meg biztosan magadnak akarod a gazdagságot, te… te… Kahwg! * De aztán visszafordul a herceghez, hogy megpróbálja kiszedni az ujjai közül a szent ereklyét. Ha sikerül neki, próbálja úgy intézni, hogy a dulakodás közben véletlennek látszó módon leessen a földre. Ekkor aztán testi épségét cseppet sem féltve veti rá magát a kődarabra, hogy testével védje meg azt a többi kapzsi törpe elől. A földről aztán felnéz az orkra, aki mostanra egész közel merészkedett hozzájuk, és éles dörmögő hangja még így is félelmet kelt Gubacsban. Azért nem esik ki a szerepéből, és megszólal. *
– Itt van nálam! Jobban megbízok benned, te ork, mint ebben a kettőben! Vidd el a sámánnak, és mondd, hogy Erdőmélye királya küldi! Nem a herceg, hanem én! * Persze továbbra is a kövön fekszik, nem nyújtja csak úgy át az orknak. Ahhoz közelebb kell jönnie. Talán egészen be a ketrecbe. *
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-02 21:23:28
Üzenet elküldve: 2026-04-02 21:23:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az orknak esélye sincs, Wrojth tőre úgy vágja át a torkát akár a forró kés a friss kalácsot. Csak halkan felhördülni van ideje áldozatának, mielőtt saját vérétől fuldokolva esne hanyatt.*
-Szép munka.
*Súgja halkan az elf, és kezével gyorsan átfutja a saját holtteste zsebeit és szütyőit. Ugyan elsőre semmi hasznosat nem talál, ám ahogy megfordítja a tetemet, akkor látja csak, hogy vállán hanyagul átdobva egy íj pihen. Csúnyán kidolgozott, de ép. Ezt magához is veszi, némi nyílvesszővel egyetemben, majd a fáklyát is megfogja, hisz még jól jöhet.*
-Ha követjük a nyomokat biztosan hamarabb elérjük a tábort.
*Mielőtt azonban ismét útnak indulhatnának úgy érzi, hogy nem árt, ha kifújják magukat egy kicsit.*
-Korábban az ősi törpe városról kérdeztél. Tudod nem voltam végig egyedül az erdőben, időközben találkoztam valakivel akit Krazindurnak hívnak. Ő egy.. Ő egy törpe herceg. Királyi vér folyik az ereiben. Bár hátra hagyta azt az életet, réges-régen már, biztosan tudott volna mesélni róla neked.
*Haragosan köp egyet az egyik ork tetem felé.*
-De elragadták tőlem ezek a férgek!
*Küzd a könnyeivel, a hangja egészen elvékonyul, a gyűlölet és a bánat különös, keserédes hangja ez.*
-Miért keresed ezt a helyet?
*Kérdezi halkan, mielőtt még egy utolsót sóhajtana az indulás előtt.*
*Az őr egyre közelebb és közelebb oson, s egyre kevésbé figyel oda rá, hogy legalább a látszatot megadja. A gazdagságról való fantáziálás, a nők, a hatalom egyszerűen túlságosan csábító neki.*
-Az anyád picsáját vagy te király! Engem illet! Én vagyok a herceg!
*Játszik rá Krazindur is a maga részéről, s közben csak arra vár, hogy az az ostoba ork még közelebb tolja a képét.*
-Mondjuk az igaz. Ezt a követ sosem találnák meg.
*Teszi hozzá már kissé higgadtabb hangnemben, s a őr pedig, botor módon egyedül egészen a ketrec széléig jutott.*
-Miféle ereklye, hm? Daloljatok gyorsan malackák, vagy beengedek egy wargot a ketrecbe!
*Már egésze nem sok híja van, hogy kartávolságba kerüljön az ork, ha egy kicsivel közelebb tudnák csalni, talán el is érhetnék őt.*
*Az orknak esélye sincs, Wrojth tőre úgy vágja át a torkát akár a forró kés a friss kalácsot. Csak halkan felhördülni van ideje áldozatának, mielőtt saját vérétől fuldokolva esne hanyatt.*
-Szép munka.
*Súgja halkan az elf, és kezével gyorsan átfutja a saját holtteste zsebeit és szütyőit. Ugyan elsőre semmi hasznosat nem talál, ám ahogy megfordítja a tetemet, akkor látja csak, hogy vállán hanyagul átdobva egy íj pihen. Csúnyán kidolgozott, de ép. Ezt magához is veszi, némi nyílvesszővel egyetemben, majd a fáklyát is megfogja, hisz még jól jöhet.*
-Ha követjük a nyomokat biztosan hamarabb elérjük a tábort.
*Mielőtt azonban ismét útnak indulhatnának úgy érzi, hogy nem árt, ha kifújják magukat egy kicsit.*
-Korábban az ősi törpe városról kérdeztél. Tudod nem voltam végig egyedül az erdőben, időközben találkoztam valakivel akit Krazindurnak hívnak. Ő egy.. Ő egy törpe herceg. Királyi vér folyik az ereiben. Bár hátra hagyta azt az életet, réges-régen már, biztosan tudott volna mesélni róla neked.
*Haragosan köp egyet az egyik ork tetem felé.*
-De elragadták tőlem ezek a férgek!
*Küzd a könnyeivel, a hangja egészen elvékonyul, a gyűlölet és a bánat különös, keserédes hangja ez.*
-Miért keresed ezt a helyet?
*Kérdezi halkan, mielőtt még egy utolsót sóhajtana az indulás előtt.*
*Az őr egyre közelebb és közelebb oson, s egyre kevésbé figyel oda rá, hogy legalább a látszatot megadja. A gazdagságról való fantáziálás, a nők, a hatalom egyszerűen túlságosan csábító neki.*
-Az anyád picsáját vagy te király! Engem illet! Én vagyok a herceg!
*Játszik rá Krazindur is a maga részéről, s közben csak arra vár, hogy az az ostoba ork még közelebb tolja a képét.*
-Mondjuk az igaz. Ezt a követ sosem találnák meg.
*Teszi hozzá már kissé higgadtabb hangnemben, s a őr pedig, botor módon egyedül egészen a ketrec széléig jutott.*
-Miféle ereklye, hm? Daloljatok gyorsan malackák, vagy beengedek egy wargot a ketrecbe!
*Már egésze nem sok híja van, hogy kartávolságba kerüljön az ork, ha egy kicsivel közelebb tudnák csalni, talán el is érhetnék őt.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-30 12:19:48
Üzenet elküldve: 2026-03-30 12:19:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Nem is kell több szót fűzni a dolgokhoz. Apró termetével fürgén közelíti meg a neki szánt célpontot, hogy egy gyors mozdulattal kiolthassa a lángot a szemeiből. Tervét csupán egyetlen baki érinti; egy halk reccsenés, amivel napközben nem is lenne baj, de az éjnek éjjelén, amikor már minden állat alszik, aligha nevezhető véletlennek. Még szerencse, hogy közel van a célpontjához, ugyanis amikor az elf kirobban a sötétből, hogy végezhessen saját ellenfelével, a másik figyelmét is magára tereli, amit a törpe azonnal ki is használ. A lehető leggyorsabban előkapja a tőrét, majd megfelelő lendületet véve ráugrik az ork hátára. Egyik kezével a szájához nyúl, hogy egy hang se hagyhassa el a testét, majd tőrét a bőrébe mélyeszti. Először a nyakát kezdi megmetszeni és ha nem hullik a porba néhány másodpercen belül, úgy egyre jobban igyekszik a legtöbb helyen megszúrni. Ha akciója sikeres, az ork a hátán csimpaszkodó törpével együtt dől ki, mint egy fa. A törpe azonnal lecsúszik róla, és késlekedés nélkül munkához lát, hátha talál valami hasznosat. A testeket egy közeli susnyásba rejti, vagy egy dombnál legurítja, hogy a további őrjáratoknak ne legyen könnyű dolga. Amint végzett, némán bólint egyet az elf irányába és követi tovább. *
* Nem is kell több szót fűzni a dolgokhoz. Apró termetével fürgén közelíti meg a neki szánt célpontot, hogy egy gyors mozdulattal kiolthassa a lángot a szemeiből. Tervét csupán egyetlen baki érinti; egy halk reccsenés, amivel napközben nem is lenne baj, de az éjnek éjjelén, amikor már minden állat alszik, aligha nevezhető véletlennek. Még szerencse, hogy közel van a célpontjához, ugyanis amikor az elf kirobban a sötétből, hogy végezhessen saját ellenfelével, a másik figyelmét is magára tereli, amit a törpe azonnal ki is használ. A lehető leggyorsabban előkapja a tőrét, majd megfelelő lendületet véve ráugrik az ork hátára. Egyik kezével a szájához nyúl, hogy egy hang se hagyhassa el a testét, majd tőrét a bőrébe mélyeszti. Először a nyakát kezdi megmetszeni és ha nem hullik a porba néhány másodpercen belül, úgy egyre jobban igyekszik a legtöbb helyen megszúrni. Ha akciója sikeres, az ork a hátán csimpaszkodó törpével együtt dől ki, mint egy fa. A törpe azonnal lecsúszik róla, és késlekedés nélkül munkához lát, hátha talál valami hasznosat. A testeket egy közeli susnyásba rejti, vagy egy dombnál legurítja, hogy a további őrjáratoknak ne legyen könnyű dolga. Amint végzett, némán bólint egyet az elf irányába és követi tovább. *
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-29 13:56:52
Üzenet elküldve: 2026-03-29 13:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Társai, vele ellentétben nem gondolják túl a dolgokat. Sőt! Rögtön bele is kezdenek a színjátékba. Wertus lopva körbepillant a környező táboron. Szeme sarkából észreveszi, hogy bizony Gubacs terve talán még működhet is, hiszen felkeltették legalább egy ork érdeklődését. Ezért az öreg sem teketóriázik sokat és máris bele is kapcsolódik a rögtönzött színjátszó körbe. Úgy tesz, mint aki suttogni próbál, de azért dörgő hangját alaposan megremegtetve, hogy azt a közelben levők is kivehetően hallják, így szól:*
- Te csak egy herceg vagy Krazindur! Ez az ereklye, viszont a királyt illeti! Semmiképpen nem kerülhet az ork sámán kezébe, mert aki ezt az ereklyét birtokolja, olyan hatalmat és annyi gazdagságot birtokol, amit még egy törpe ész is csak nehezen foghat fel! Legyetek hát csendben! Nem tudhatja meg senki, hogy itt van nálunk! Szerencsére a mágusnak sikerült kővé varázsolnia, így az orkok sosem jönnének rá, hogy épp a táboruk kellős közepén van az, amit annyira meg akarnak szerezni!
* Szeme sarkából figyeli az orkot, aki az imént közelebb próbált hozzájuk lopódzni. Vajon ráharap a csalira? Talán ez az egyetlen esélyük, hogy kiszabaduljanak innét. Annyi bizonyos, hogy így, vagy úgy, de az öregnek eszében sincs megvárnia a reggelire beígért kínzásokat...*
* Társai, vele ellentétben nem gondolják túl a dolgokat. Sőt! Rögtön bele is kezdenek a színjátékba. Wertus lopva körbepillant a környező táboron. Szeme sarkából észreveszi, hogy bizony Gubacs terve talán még működhet is, hiszen felkeltették legalább egy ork érdeklődését. Ezért az öreg sem teketóriázik sokat és máris bele is kapcsolódik a rögtönzött színjátszó körbe. Úgy tesz, mint aki suttogni próbál, de azért dörgő hangját alaposan megremegtetve, hogy azt a közelben levők is kivehetően hallják, így szól:*
- Te csak egy herceg vagy Krazindur! Ez az ereklye, viszont a királyt illeti! Semmiképpen nem kerülhet az ork sámán kezébe, mert aki ezt az ereklyét birtokolja, olyan hatalmat és annyi gazdagságot birtokol, amit még egy törpe ész is csak nehezen foghat fel! Legyetek hát csendben! Nem tudhatja meg senki, hogy itt van nálunk! Szerencsére a mágusnak sikerült kővé varázsolnia, így az orkok sosem jönnének rá, hogy épp a táboruk kellős közepén van az, amit annyira meg akarnak szerezni!
* Szeme sarkából figyeli az orkot, aki az imént közelebb próbált hozzájuk lopódzni. Vajon ráharap a csalira? Talán ez az egyetlen esélyük, hogy kiszabaduljanak innét. Annyi bizonyos, hogy így, vagy úgy, de az öregnek eszében sincs megvárnia a reggelire beígért kínzásokat...*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-27 10:30:49
Üzenet elküldve: 2026-03-27 10:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Büszke magára, hogy végre egy olyan ötlettel állt elő, ami nemcsak a hercegnek, de még Wertusnak is tetszik. Biztos benne, hogy Wrojth is értékelné ezt a tervet, már ha itt lenne velük. Az öreg persze kicsit túlgondolja a dolgot, de Krazindur már bele is kezd a színjátszásba, így nincs idejük megbeszélni a részleteket. Improvizálni kell. Abban pedig Gubacs – úgy tudja – rendkívül jó. Úgy a legkönnyebb átverni az ellenfelet, ha te magad se tudod, mit csinálsz. Hamar tudatosul benne, hogy mit csinál a herceg, ő pedig szélesen elvigyorodik, és fennhangon visszaszól neki. *
– Bah! Még mit nem! Biztosan magadnak akarod az ereklyét! Én vagyok Erdőmélye királya, engem illet ez a… ez az értékes ereklye, amire a sámán vágyik! El a kezekkel! * Kacsint egyet Krazindur felé, aztán, hogy még hitelesebb legyen az alakítás, megpróbál lekeverni egy jobb öklöst a törpe hercegnek. *
– Ha megszerzi ezt egy ork… Ő lesz a legerősebb és leggazdagabb ork a világon! Eszedbe ne jusson elvenni, mert… mert még meghallja valamelyik ork, hogy ettől az ereklyétől minden gondja elszállna, és az egész világot uralhatná vele! De tényleg!
* Büszke magára, hogy végre egy olyan ötlettel állt elő, ami nemcsak a hercegnek, de még Wertusnak is tetszik. Biztos benne, hogy Wrojth is értékelné ezt a tervet, már ha itt lenne velük. Az öreg persze kicsit túlgondolja a dolgot, de Krazindur már bele is kezd a színjátszásba, így nincs idejük megbeszélni a részleteket. Improvizálni kell. Abban pedig Gubacs – úgy tudja – rendkívül jó. Úgy a legkönnyebb átverni az ellenfelet, ha te magad se tudod, mit csinálsz. Hamar tudatosul benne, hogy mit csinál a herceg, ő pedig szélesen elvigyorodik, és fennhangon visszaszól neki. *
– Bah! Még mit nem! Biztosan magadnak akarod az ereklyét! Én vagyok Erdőmélye királya, engem illet ez a… ez az értékes ereklye, amire a sámán vágyik! El a kezekkel! * Kacsint egyet Krazindur felé, aztán, hogy még hitelesebb legyen az alakítás, megpróbál lekeverni egy jobb öklöst a törpe hercegnek. *
– Ha megszerzi ezt egy ork… Ő lesz a legerősebb és leggazdagabb ork a világon! Eszedbe ne jusson elvenni, mert… mert még meghallja valamelyik ork, hogy ettől az ereklyétől minden gondja elszállna, és az egész világot uralhatná vele! De tényleg!
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:24:30
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:24:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
-Az pedig igazán nem lesz nehéz feladat.
*Hangosan felröhög a törpe herceg, hisz ostoba orkon kívül másfélét nem is igen ismer. Valójában ez az ötlet még neki is tetszik. Főleg, hogy úgy érzékeli, hogy Wertus is hajlik a dologra, csak kicsit más megközelítésben.*
-Jó! De tedd el ezt az ereklyét, koma! Még a végén meglátja valamelyik ork!
*Kiált rá Gubafra, de közben azért kacsint. Egy darabka nagyobb követ könnyen találhatnak a földön, amivel megpróbálhatják becsapni az őröket. S erre nem is kell sokáig várniuk, hisz az egyik, félig részeg gizda ork már nyújtogatja is a fejét, hogy hallgatózzon, vajon miről susmutolnak ott a ketrecben a törpék.*
-Még a végén elveszi, hogy ő maguk adják a sámánnak. Biztos úgy megjutalmazná, hogy soha többé nem lenne gondja semmire!
*Teszi hozzá, éppen csak egy kicsivel hallkabban, mint az előzőeket. Ha szerencséjük van bekapja az ork a csalit, persze sokat segíthet ha a másik két rabtárs is besegít. Szinte észrevétlenül - legalábbis a gizda ork szerint - araszolgat közelebb az őr.*
*Az elf csak mosolyogva bólint, hisz valójában nem volt végig egyedül, de hogy ezt elmesélje arra nem ez a legalkalmasabb időpont, az őrjárat tesz róla.*
-Jó! Enyém a fáklyás!
*Feleli halkan, és meghúzza magát a bozótban, így Wrojth is elindulhat a maga célpontja felé. Azok ketten szigorú szemekkel figyelik a sötétséget maguk körül, főleg mikor a törpe lába alatt megreccsen egy ág. Elég közel, hogy ne hihessék, hogy valami vadállat az. Ám ekkor az éj leple alól előugrik az elf, és egyetlen villámgyors mozdulattal átszúrja az egyikük gigáját. Vértől habzó szájjal rogy térdre, mielőtt arccal a földre hullna. A másik már rántaná is elő a kardját, ám Wrojth amit nem tudott behozni lopakodásban, azt a meglepetésszerű támadásával annál inkább. Így megadhatja a kegyelemdöfést a szinte védtelen orknak, de akár máshogy is dönthet ebben a helyzetben. Csak rajta áll. Kettejük ellen aligha vehetné fel a versenyt ez az őr.*
-Az pedig igazán nem lesz nehéz feladat.
*Hangosan felröhög a törpe herceg, hisz ostoba orkon kívül másfélét nem is igen ismer. Valójában ez az ötlet még neki is tetszik. Főleg, hogy úgy érzékeli, hogy Wertus is hajlik a dologra, csak kicsit más megközelítésben.*
-Jó! De tedd el ezt az ereklyét, koma! Még a végén meglátja valamelyik ork!
*Kiált rá Gubafra, de közben azért kacsint. Egy darabka nagyobb követ könnyen találhatnak a földön, amivel megpróbálhatják becsapni az őröket. S erre nem is kell sokáig várniuk, hisz az egyik, félig részeg gizda ork már nyújtogatja is a fejét, hogy hallgatózzon, vajon miről susmutolnak ott a ketrecben a törpék.*
-Még a végén elveszi, hogy ő maguk adják a sámánnak. Biztos úgy megjutalmazná, hogy soha többé nem lenne gondja semmire!
*Teszi hozzá, éppen csak egy kicsivel hallkabban, mint az előzőeket. Ha szerencséjük van bekapja az ork a csalit, persze sokat segíthet ha a másik két rabtárs is besegít. Szinte észrevétlenül - legalábbis a gizda ork szerint - araszolgat közelebb az őr.*
*Az elf csak mosolyogva bólint, hisz valójában nem volt végig egyedül, de hogy ezt elmesélje arra nem ez a legalkalmasabb időpont, az őrjárat tesz róla.*
-Jó! Enyém a fáklyás!
*Feleli halkan, és meghúzza magát a bozótban, így Wrojth is elindulhat a maga célpontja felé. Azok ketten szigorú szemekkel figyelik a sötétséget maguk körül, főleg mikor a törpe lába alatt megreccsen egy ág. Elég közel, hogy ne hihessék, hogy valami vadállat az. Ám ekkor az éj leple alól előugrik az elf, és egyetlen villámgyors mozdulattal átszúrja az egyikük gigáját. Vértől habzó szájjal rogy térdre, mielőtt arccal a földre hullna. A másik már rántaná is elő a kardját, ám Wrojth amit nem tudott behozni lopakodásban, azt a meglepetésszerű támadásával annál inkább. Így megadhatja a kegyelemdöfést a szinte védtelen orknak, de akár máshogy is dönthet ebben a helyzetben. Csak rajta áll. Kettejük ellen aligha vehetné fel a versenyt ez az őr.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-22 13:50:22
Üzenet elküldve: 2026-03-22 13:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Úgy látszik a sámán érdeklődését nem keltik fel Wertus szavai. Amilyen gyorsan kikerültek a ketrecükből, olyan gyorsan vissza is térnek oda. Miután rájuk zárják a ketrec ajtaját az öreg egy darabig nem szól semmit. Miután a herceg magához tér figyelmesen végighallgatja, majd ezt követően Gubacs ötletét is. Ez utóbbi talán nem is rossz ötlet, de elég kockázatos. Annyira azért talán mégsem hülyék az orkok, hogy elhiggyék. De ha el is hiszik, miért engednék el őket, ha már náluk van az ereklye, mikor egyszerűen meg is ölhetik a három törpét?*
- Szerintem meg mondjuk azt, hogy a herceg a halálán van az ütéstől amit kapott és ha meghal, akkor már nem lesz kit kihallgatni! Ha bejön az őr, hogy ellenőrizze, leteperjük és elvesszük a fegyverét.
* Ekkor kissé elgondolkodik azon amit mondott, megvakarja szakállát és így szól.*
- De lehet, hogy túlgondoljuk a dolgot. Talán elég lenne megvesztegetni az őrt. Az orkok nem túl becsületes népek. Esetleg mondjuk azt neki, hogy megmutatjuk, hogy hol van az ereklye és, ha ő fogja elhozni a sámánnak biztosan előléptetik! Legalább parancsnok lesz belőle, ha nem nagyobb valaki! De csendben legyen ám, mert ha a társai megtudják elhappolják előle az ereklyét, aztán fújhatja az egészet! Persze cserébe aztán minket el kell engednie, de ő mindenképp jól jár.
* Ezután kíváncsian néz a másik kettőre. Vajon kinek a tervét fogadják el? Esetleg a hercegnek van jobb ötlete?*
* Úgy látszik a sámán érdeklődését nem keltik fel Wertus szavai. Amilyen gyorsan kikerültek a ketrecükből, olyan gyorsan vissza is térnek oda. Miután rájuk zárják a ketrec ajtaját az öreg egy darabig nem szól semmit. Miután a herceg magához tér figyelmesen végighallgatja, majd ezt követően Gubacs ötletét is. Ez utóbbi talán nem is rossz ötlet, de elég kockázatos. Annyira azért talán mégsem hülyék az orkok, hogy elhiggyék. De ha el is hiszik, miért engednék el őket, ha már náluk van az ereklye, mikor egyszerűen meg is ölhetik a három törpét?*
- Szerintem meg mondjuk azt, hogy a herceg a halálán van az ütéstől amit kapott és ha meghal, akkor már nem lesz kit kihallgatni! Ha bejön az őr, hogy ellenőrizze, leteperjük és elvesszük a fegyverét.
* Ekkor kissé elgondolkodik azon amit mondott, megvakarja szakállát és így szól.*
- De lehet, hogy túlgondoljuk a dolgot. Talán elég lenne megvesztegetni az őrt. Az orkok nem túl becsületes népek. Esetleg mondjuk azt neki, hogy megmutatjuk, hogy hol van az ereklye és, ha ő fogja elhozni a sámánnak biztosan előléptetik! Legalább parancsnok lesz belőle, ha nem nagyobb valaki! De csendben legyen ám, mert ha a társai megtudják elhappolják előle az ereklyét, aztán fújhatja az egészet! Persze cserébe aztán minket el kell engednie, de ő mindenképp jól jár.
* Ezután kíváncsian néz a másik kettőre. Vajon kinek a tervét fogadják el? Esetleg a hercegnek van jobb ötlete?*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-17 10:09:48
Üzenet elküldve: 2026-03-17 10:09:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az éj leple alatt tőrnek utat maguknak a sűrűbb aljnövényzetben. A törp egyelőre nem tudja, hogy merre kéne keresniük ezt bizonyos tábort, s titkon bízik benne, hogy az elf már legalább messziről megcsodálta. *
- Esztendők? Magányosan hangzik.
* Teszi hozzá, bár nem feledi iménti mondatát, miszerint sosincs egyedül az erdőben. Ha neki ezt kell mondania, hogy nyugodtabban tudjon aludni éjszaka, az az ő dolga, ám a vörösnek a hátán is feláll a szőr, ha arra gondol, hogy valaki figyeli álmában. Nem kell ez neki és egyre jobban és jobban tölti el az az érzés, hogy ideje meglépni. Hogy miért nem teszi? Nincs annyira nyakig a szarban, hogy szenvedjen, megtehetné, hogy sarkon fordul és lelép, de mégsem teszi. Kérdése bizonyára jó fejtörő lehet, ugyanis még az elfnek is meg kell állnia, hogy erre válaszoljon. Már el is hiszi a törpe, hogy végre valahára, legalább az egyik kérdésére kap választ, ám ezt az illúziót hamar megtöri néhány bajkeverő. Az éj leplének takarása révén nem kezd magánakcióba, hasonlóan az elfhez maga is leguggol, bár talpon sem vennék észre. Lassan és óvatosan közelíti meg az elfet. *
- Hmm. Jókor.
* Feleli halkan a szakálla mögül, s hallani belőle az erős szarkazmust. *
- Ha nem érnek vissza, akkor bizonyára elkezdik őket keresni. Azonban ha elfajulnának a dolgok, kettővel kevesebb lehet a túlélésünket jelenti. Szedjük le őket és bizonyosodjunk meg arról, hogy ne találják meg őket könnyen.
* Feleli a véleményét, és ha egy hullámhossza kerülnek, úgy kardját lecsatolja a hátáról és óvatosan kezdi megközelíteni az egyik orkot. A másikat az elfre hagyja, de igyekszik gyors munkát végezni arra az esetre, ha gyorsan kéne végeznie a másikkal is. *
* Az éj leple alatt tőrnek utat maguknak a sűrűbb aljnövényzetben. A törp egyelőre nem tudja, hogy merre kéne keresniük ezt bizonyos tábort, s titkon bízik benne, hogy az elf már legalább messziről megcsodálta. *
- Esztendők? Magányosan hangzik.
* Teszi hozzá, bár nem feledi iménti mondatát, miszerint sosincs egyedül az erdőben. Ha neki ezt kell mondania, hogy nyugodtabban tudjon aludni éjszaka, az az ő dolga, ám a vörösnek a hátán is feláll a szőr, ha arra gondol, hogy valaki figyeli álmában. Nem kell ez neki és egyre jobban és jobban tölti el az az érzés, hogy ideje meglépni. Hogy miért nem teszi? Nincs annyira nyakig a szarban, hogy szenvedjen, megtehetné, hogy sarkon fordul és lelép, de mégsem teszi. Kérdése bizonyára jó fejtörő lehet, ugyanis még az elfnek is meg kell állnia, hogy erre válaszoljon. Már el is hiszi a törpe, hogy végre valahára, legalább az egyik kérdésére kap választ, ám ezt az illúziót hamar megtöri néhány bajkeverő. Az éj leplének takarása révén nem kezd magánakcióba, hasonlóan az elfhez maga is leguggol, bár talpon sem vennék észre. Lassan és óvatosan közelíti meg az elfet. *
- Hmm. Jókor.
* Feleli halkan a szakálla mögül, s hallani belőle az erős szarkazmust. *
- Ha nem érnek vissza, akkor bizonyára elkezdik őket keresni. Azonban ha elfajulnának a dolgok, kettővel kevesebb lehet a túlélésünket jelenti. Szedjük le őket és bizonyosodjunk meg arról, hogy ne találják meg őket könnyen.
* Feleli a véleményét, és ha egy hullámhossza kerülnek, úgy kardját lecsatolja a hátáról és óvatosan kezdi megközelíteni az egyik orkot. A másikat az elfre hagyja, de igyekszik gyors munkát végezni arra az esetre, ha gyorsan kéne végeznie a másikkal is. *
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-16 11:01:43
Üzenet elküldve: 2026-03-16 11:01:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
– Látod, ő is egyetért! * Bök állával az ébredező törpe herceg felé, akiről előbb úgy tűnik, mintha maga is egyetértene vele abban, hogy csak várniuk kell a csodára. Ám aztán kiderül, hogy csak viccelt. Gubacs frusztráltan felsóhajt. Miért nem lehet csak egyszer neki is igaza? Ezen kissé megsértődik, de azért hallgatja a törpe herceg szavait. Egy darabig csak szótlanul ül, de amikor Krazindur elmeséli nekik az ereklyéről szóló történetet, felcsillan a szeme. *
– Hát, akkor ez a megoldás! Még Wylnuranára se kell várnunk! Csak kerítenünk kell egy ostoba orkot! * Körülnéz a kis ketrecükben, mintha keresne valamit. Keres is, de nem is akármit! Egy törpe ereklyét keres. Nem épp azt, amit az orkok meg akarnak kaparintani, inkább egy olyat, ami úgy néz ki, mint egy hétköznapi kavics. Bizonyára akad a közelben, s ha akad, akkor megmutatja társainak. *
– Látjátok, ez itt a törpe ereklye, amit az orkok keresnek! * Ezt még elég hangosan mondja, aztán kicsit bizalmasabb hangon folytatja, nehogy meghallják szavait a kíváncsiskodó ork fülek. *
– Vagyis, ha megmutatjuk az egyik őrnek, biztosan elhiszi, hogy ez az! Bejön érte, ti leütitek, aztán elszaladunk! Az erdőbe, ahol aztán nem esznek meg a vadállatok. Na, hogy tetszik ez az ötlet? * Hatalmas vigyorral néz egyik, majd másik társára. Úgy érzi, ezt a csodálatos gondolatot maga Wylnurana ültette el a fejében, amíg a ketrecnek dőlve pihent. A terv utolsó része, vagyis, hogy nem eszik meg őket az erdő vadjai, kifejezetten tetszik neki. Nagyon büszke magára, és úgy szorongatja a kavicsát, mintha tényleg egy értékes ereklye lenne. *
– Látod, ő is egyetért! * Bök állával az ébredező törpe herceg felé, akiről előbb úgy tűnik, mintha maga is egyetértene vele abban, hogy csak várniuk kell a csodára. Ám aztán kiderül, hogy csak viccelt. Gubacs frusztráltan felsóhajt. Miért nem lehet csak egyszer neki is igaza? Ezen kissé megsértődik, de azért hallgatja a törpe herceg szavait. Egy darabig csak szótlanul ül, de amikor Krazindur elmeséli nekik az ereklyéről szóló történetet, felcsillan a szeme. *
– Hát, akkor ez a megoldás! Még Wylnuranára se kell várnunk! Csak kerítenünk kell egy ostoba orkot! * Körülnéz a kis ketrecükben, mintha keresne valamit. Keres is, de nem is akármit! Egy törpe ereklyét keres. Nem épp azt, amit az orkok meg akarnak kaparintani, inkább egy olyat, ami úgy néz ki, mint egy hétköznapi kavics. Bizonyára akad a közelben, s ha akad, akkor megmutatja társainak. *
– Látjátok, ez itt a törpe ereklye, amit az orkok keresnek! * Ezt még elég hangosan mondja, aztán kicsit bizalmasabb hangon folytatja, nehogy meghallják szavait a kíváncsiskodó ork fülek. *
– Vagyis, ha megmutatjuk az egyik őrnek, biztosan elhiszi, hogy ez az! Bejön érte, ti leütitek, aztán elszaladunk! Az erdőbe, ahol aztán nem esznek meg a vadállatok. Na, hogy tetszik ez az ötlet? * Hatalmas vigyorral néz egyik, majd másik társára. Úgy érzi, ezt a csodálatos gondolatot maga Wylnurana ültette el a fejében, amíg a ketrecnek dőlve pihent. A terv utolsó része, vagyis, hogy nem eszik meg őket az erdő vadjai, kifejezetten tetszik neki. Nagyon büszke magára, és úgy szorongatja a kavicsát, mintha tényleg egy értékes ereklye lenne. *
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:27:02
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:27:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az elf csak haloványan elmosolyodik Wrojth szavain. Hiszi, hogy a törpe sem kedvelheti túlságosan az orkok népségét, főleg ha valóban elvitték a társait. A bizalma persze kérdéses, de ebben a helyzetben aligha válogathat a szövetségesek között. Hinnie kell. Mást aligha tehet. A rejtélyes szertartás végeztével minden készen áll, hogy elinduljanak felderíteni a tábort, bár először meg kell találniuk.*
-Igen. Sok esztendeje már, rég nem számolom.
*Feleli, közben pedig holmijait összeszedve indulnak el az éjszakában. A nő vezeti az irányt, szerencséjükre a hold ad annyi fényt, hogy amint a szemük megszokta a sötétet lássanak valamennyit az orruk előtt.*
-Avaluryddát, azt mondod?
*Kérdez vissza az elf és megáll egy pillanatra. Arcára meglepettség ül ki, szemöldökei felkúsznak homlokára, még a fejét is oldalra billenti.*
-Ami azt illeti... várj!
*Mielőtt felelhetne egy fáklya fénye tűnik fel a vastag fatörzsek között, Faelny pedig ösztönösen a földre veti magát. Ez Wrojthnak bizonyára könnyebben megy majd termetét tekintve.*
-Két orkot látok, őrjárat lehet.
*Suttogja a törpének.*
-Közel járhatunk. Szedjük le őket, vagy osonjunk el?
*Ugyan ha egyedül lenne tudná mitévő legyen, de most fontosabb, hogy összedolgozzanak, elvégre a közös cél hajtja őket.*
*Meglehet Wertus szavai azok, amik megmentik Gubacs fejét egy rövid, ámde annál ívesebb repüléstől. A sámán csak morog valamit, majd kezével int hogy vihetik a foglyokat. Esze ágában sincs beavatni holmi törpéket a terveibe. Ő mindenhogy nyer, bár azért titkon reméli, hogy a törpéknek lesz olyan fontos a saját nyavalyás életük, hogy a herceg ellen forduljanak, neki ez lenne a legkönnyebb. Az éjszaka rátelepszik a táborra, csak néhány fáklya fénye az ami fényt ad, no meg persze a hold. Az orkok java nyugovóra tér, a sátrakban a röfögést horkolás váltja fel, s csak egy-két őr az, akik unott pofával ugyan, de állják az őrség feladatát. Krazindur nyöszögve kezdi nyitogatni szemeit, és lassan húzza magát a ketrecük oldalához, hogy azon megtámaszkodva fel tudjon ülni.*
-Wylnurana, mi?
*Mondja egyszer csak halkan, és kiköp némi vért. meglehet elharapta a száját az ütés nyomán.*
-Wyshwydrugg és Wyshmael is eljön?
*Ugyan szavai gúnyosnak hathatnak, ez leginkább csak a szorult helyzetükből fakadó kilátástalanságnak köszönhető. Ám a herceg megrázza magát, megmarkolja a facölöpöt és a két lábára küzdi magát.*
-Nem, testvérek. Nekünk kell megmentenünk magunkat, s Wylnurana tán lesz oly kegyes, hogy erőt ádjon nekünk hozzá. Ez a sámán egy nagy tökfejű ostoba barom!
*Teszi hozzá, majd folytatja. Ha reggel megkínozzák, majd valószínűleg megölik őt, nem igazán van vesztenivalója.*
-Valami ereklyét keresnek, és azt hiszik, hogy Faelny tudja hol lehet. Sőt, nála van. Orkok. Annyi eszük van, mint a seggemnek kifordítva.
*Ezen aztán fel is röfög a herceg, akinek valahogy így, mintha kezdene visszatérni a tűz a szemébe. A kisugárzása is egészen másféle, mint mikor először látták a sarokban gubbasztani.*
-Most van a legjobb esélyünk megszökni, míg éjszaka van, és ezek a disznók részegen fetrengenek. Talán ha az egyik őrt idecsalnánk, közösen el tudnánk kapni.
*Vázolja fel az ötletet, persze közel sem biztos, hogy a két törpe nem akarja tovább faggatni őt, vagy hogy egyáltalán óhajtanak-e segíteni neki, csakis rajtuk áll.*
-De ha gondolod várd csak a csodát, törpekirály. Én nem döglök meg itt, az kurvára biztos.
*Az elf csak haloványan elmosolyodik Wrojth szavain. Hiszi, hogy a törpe sem kedvelheti túlságosan az orkok népségét, főleg ha valóban elvitték a társait. A bizalma persze kérdéses, de ebben a helyzetben aligha válogathat a szövetségesek között. Hinnie kell. Mást aligha tehet. A rejtélyes szertartás végeztével minden készen áll, hogy elinduljanak felderíteni a tábort, bár először meg kell találniuk.*
-Igen. Sok esztendeje már, rég nem számolom.
*Feleli, közben pedig holmijait összeszedve indulnak el az éjszakában. A nő vezeti az irányt, szerencséjükre a hold ad annyi fényt, hogy amint a szemük megszokta a sötétet lássanak valamennyit az orruk előtt.*
-Avaluryddát, azt mondod?
*Kérdez vissza az elf és megáll egy pillanatra. Arcára meglepettség ül ki, szemöldökei felkúsznak homlokára, még a fejét is oldalra billenti.*
-Ami azt illeti... várj!
*Mielőtt felelhetne egy fáklya fénye tűnik fel a vastag fatörzsek között, Faelny pedig ösztönösen a földre veti magát. Ez Wrojthnak bizonyára könnyebben megy majd termetét tekintve.*
-Két orkot látok, őrjárat lehet.
*Suttogja a törpének.*
-Közel járhatunk. Szedjük le őket, vagy osonjunk el?
*Ugyan ha egyedül lenne tudná mitévő legyen, de most fontosabb, hogy összedolgozzanak, elvégre a közös cél hajtja őket.*
*Meglehet Wertus szavai azok, amik megmentik Gubacs fejét egy rövid, ámde annál ívesebb repüléstől. A sámán csak morog valamit, majd kezével int hogy vihetik a foglyokat. Esze ágában sincs beavatni holmi törpéket a terveibe. Ő mindenhogy nyer, bár azért titkon reméli, hogy a törpéknek lesz olyan fontos a saját nyavalyás életük, hogy a herceg ellen forduljanak, neki ez lenne a legkönnyebb. Az éjszaka rátelepszik a táborra, csak néhány fáklya fénye az ami fényt ad, no meg persze a hold. Az orkok java nyugovóra tér, a sátrakban a röfögést horkolás váltja fel, s csak egy-két őr az, akik unott pofával ugyan, de állják az őrség feladatát. Krazindur nyöszögve kezdi nyitogatni szemeit, és lassan húzza magát a ketrecük oldalához, hogy azon megtámaszkodva fel tudjon ülni.*
-Wylnurana, mi?
*Mondja egyszer csak halkan, és kiköp némi vért. meglehet elharapta a száját az ütés nyomán.*
-Wyshwydrugg és Wyshmael is eljön?
*Ugyan szavai gúnyosnak hathatnak, ez leginkább csak a szorult helyzetükből fakadó kilátástalanságnak köszönhető. Ám a herceg megrázza magát, megmarkolja a facölöpöt és a két lábára küzdi magát.*
-Nem, testvérek. Nekünk kell megmentenünk magunkat, s Wylnurana tán lesz oly kegyes, hogy erőt ádjon nekünk hozzá. Ez a sámán egy nagy tökfejű ostoba barom!
*Teszi hozzá, majd folytatja. Ha reggel megkínozzák, majd valószínűleg megölik őt, nem igazán van vesztenivalója.*
-Valami ereklyét keresnek, és azt hiszik, hogy Faelny tudja hol lehet. Sőt, nála van. Orkok. Annyi eszük van, mint a seggemnek kifordítva.
*Ezen aztán fel is röfög a herceg, akinek valahogy így, mintha kezdene visszatérni a tűz a szemébe. A kisugárzása is egészen másféle, mint mikor először látták a sarokban gubbasztani.*
-Most van a legjobb esélyünk megszökni, míg éjszaka van, és ezek a disznók részegen fetrengenek. Talán ha az egyik őrt idecsalnánk, közösen el tudnánk kapni.
*Vázolja fel az ötletet, persze közel sem biztos, hogy a két törpe nem akarja tovább faggatni őt, vagy hogy egyáltalán óhajtanak-e segíteni neki, csakis rajtuk áll.*
-De ha gondolod várd csak a csodát, törpekirály. Én nem döglök meg itt, az kurvára biztos.
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-10 14:07:13
Üzenet elküldve: 2026-03-10 14:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öregnek nagyon a nyelvébe kell harapnia, hogy ne szóljon vissza, mikor az ork a törpéket becsmérli. Kínjában talán még mosolyog is. Az nem éri meglepetésként, hogy a sámán nem Gubacsra gondolt, mikor királyt emlegetett. Már csak azt kellene kideríteni, hogy ki is ez a Krazindur valójában és miért fogták el az orkok. De legfőképp azért furdalja most a kíváncsiság, hogy megtudja, miért annyira értékes az az elf? Egyelőre, azonban várnia kell az ügy szálainak felgöngyölítésével, mert Krazindur akkorát kap a tarkójára, hogy egy darabig biztosan nem lesz kikérdezhető állapotban. Még szerencséje, hogy a sámán nem értette a válasza végét, mert talán azonnal a fejét vetette volna. Mikor visszafelé terelik a ketrecükbe őket Wertus még biccent a sámánnak és ezt mondja:*
- Ne aggódj ó nagy sámán! Reggelig megtudjuk tőle mindazt, mit tudnunk kell, bízd csak ránk. De mondd csak! Miért ilyen fontos az az elf szuka?
* Ha a sámán még válaszol az öreg érdeklődve hallgatja. Miután visszatértek a ketrecbe nem csak Gubacs számít az istennő segítségére, de Wertus is. Elmormol magában egy gyors fohászt, majd felméri a helyzetüket: Wrojth talán már mindeközben árkon, bokron túl jár és a Pegazusban szürcsöli a sörét, de még ha itt is maradt a közelben, egy sebesülttel az oldalán nem sokat tehet értük. Van ezen kívül egy eszméletlen trónörökös, meg egy esztelen szerzetes. Hát, abból kell főzni, amijük van! Az öreg homlokát ráncolva gondolkodik. A vérét biztosan nem fogja elárulni, akkor inkább meghal. Mindeközben Gubacs, mint aki jól végezte dolgát hátradől.*
- Hé, te! Ne marháskodj már! Szerintem ez a sámán látja, hogy valaki igazat-e mond, tehát nem hazudhatunk neki! De valamit ki kell találnunk reggelig, különben végünk!
* Aztán ismét fölméri a helyzetüket. Talán az alkonyat és sötétség most az ő malmukra hajthatja a vizet. Talán sikerülhet megszökniük, de, ha ez így is van a trónörököst is viszik magukkal. Ezért Wertus közelebb lép hozzá és ellenőrzi az állapotát. Ha sikerül, akkor igyekszik észhez téríteni. Ha viszont a szökés lehetetlen, ki kell találniuk egy tervet. Lehetőleg jobbat, mint az imént!*
* Az öregnek nagyon a nyelvébe kell harapnia, hogy ne szóljon vissza, mikor az ork a törpéket becsmérli. Kínjában talán még mosolyog is. Az nem éri meglepetésként, hogy a sámán nem Gubacsra gondolt, mikor királyt emlegetett. Már csak azt kellene kideríteni, hogy ki is ez a Krazindur valójában és miért fogták el az orkok. De legfőképp azért furdalja most a kíváncsiság, hogy megtudja, miért annyira értékes az az elf? Egyelőre, azonban várnia kell az ügy szálainak felgöngyölítésével, mert Krazindur akkorát kap a tarkójára, hogy egy darabig biztosan nem lesz kikérdezhető állapotban. Még szerencséje, hogy a sámán nem értette a válasza végét, mert talán azonnal a fejét vetette volna. Mikor visszafelé terelik a ketrecükbe őket Wertus még biccent a sámánnak és ezt mondja:*
- Ne aggódj ó nagy sámán! Reggelig megtudjuk tőle mindazt, mit tudnunk kell, bízd csak ránk. De mondd csak! Miért ilyen fontos az az elf szuka?
* Ha a sámán még válaszol az öreg érdeklődve hallgatja. Miután visszatértek a ketrecbe nem csak Gubacs számít az istennő segítségére, de Wertus is. Elmormol magában egy gyors fohászt, majd felméri a helyzetüket: Wrojth talán már mindeközben árkon, bokron túl jár és a Pegazusban szürcsöli a sörét, de még ha itt is maradt a közelben, egy sebesülttel az oldalán nem sokat tehet értük. Van ezen kívül egy eszméletlen trónörökös, meg egy esztelen szerzetes. Hát, abból kell főzni, amijük van! Az öreg homlokát ráncolva gondolkodik. A vérét biztosan nem fogja elárulni, akkor inkább meghal. Mindeközben Gubacs, mint aki jól végezte dolgát hátradől.*
- Hé, te! Ne marháskodj már! Szerintem ez a sámán látja, hogy valaki igazat-e mond, tehát nem hazudhatunk neki! De valamit ki kell találnunk reggelig, különben végünk!
* Aztán ismét fölméri a helyzetüket. Talán az alkonyat és sötétség most az ő malmukra hajthatja a vizet. Talán sikerülhet megszökniük, de, ha ez így is van a trónörököst is viszik magukkal. Ezért Wertus közelebb lép hozzá és ellenőrzi az állapotát. Ha sikerül, akkor igyekszik észhez téríteni. Ha viszont a szökés lehetetlen, ki kell találniuk egy tervet. Lehetőleg jobbat, mint az imént!*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-10 11:43:29
Üzenet elküldve: 2026-03-10 11:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az események különösképpen alakulnak. Miután – meglátása szerint – sikerült elhitetnie az ork sámánnal, hogy valóban az erdő királya, Wertus az egész tervét romba dönti. Illetve nem tudja biztosan, de úgy tűnik, a másik magának akarja a dicsőséget, őt pedig bolondnak titulája. *
– Én eszement?! * Csattan fel Gubacs, nem törődve a helyzetük kiszolgáltatottságával. *
– Csak azért mondja, hogy a bőrét mentse! Király vagyok! A búval baszott bütykös törpe faszát neki, ne hidd egy szavát se, nagyfejű ork uram! Ez egy bolond! Tényleg király vagyok, csak… * Lemondóan sóhajt, ha kirohanása után még mindig életben hagyták. Viszont, ha így van, akkor ezek után nem ő lesz a középpontban, hanem a herceg. Mert, mint kiderült, ezen a helyen mindenki valami főnemes. Már alig várja, hogy megjelenjen Wrojth, és kikiáltsa magát császárnak! Szemét forgatja csak Krazindur és az ork sámán párbeszédén. *
– Ez is hazudik ám! * Jegyzi meg a végén, habár egyre biztosabb benne, hogy szavaival egyre kevésbé tud hatni itt bárkire is. Most már tényleg csak Wylnurana segítségében bízhatnak.
Ezután, ha még mindig a ketrecükbe vezetik őket, s nem pediglen a túlvilágra, az esetben leül hátal a rácsnak, és vigyorogva néz a másik kettőre. *
– Na, most jól túljártunk az eszükön! Azt hiszik, hogy ő a király! * Bök Krazindur felé állával. *
– Már nincs is más dolgunk, mint hátradőlni, és várni Wylnuranát. * Így is tesz. Hátradől, lehunyja szemeit és élvezi a friss levegőt. Noha egy ork tábor kellős közepén vannak, így valószínűleg sok szagot érez, csak a friss levegőét nem. Illetve a cellájuk sem olyan kényelmes, mint amilyennek megálmodta. *
* Az események különösképpen alakulnak. Miután – meglátása szerint – sikerült elhitetnie az ork sámánnal, hogy valóban az erdő királya, Wertus az egész tervét romba dönti. Illetve nem tudja biztosan, de úgy tűnik, a másik magának akarja a dicsőséget, őt pedig bolondnak titulája. *
– Én eszement?! * Csattan fel Gubacs, nem törődve a helyzetük kiszolgáltatottságával. *
– Csak azért mondja, hogy a bőrét mentse! Király vagyok! A búval baszott bütykös törpe faszát neki, ne hidd egy szavát se, nagyfejű ork uram! Ez egy bolond! Tényleg király vagyok, csak… * Lemondóan sóhajt, ha kirohanása után még mindig életben hagyták. Viszont, ha így van, akkor ezek után nem ő lesz a középpontban, hanem a herceg. Mert, mint kiderült, ezen a helyen mindenki valami főnemes. Már alig várja, hogy megjelenjen Wrojth, és kikiáltsa magát császárnak! Szemét forgatja csak Krazindur és az ork sámán párbeszédén. *
– Ez is hazudik ám! * Jegyzi meg a végén, habár egyre biztosabb benne, hogy szavaival egyre kevésbé tud hatni itt bárkire is. Most már tényleg csak Wylnurana segítségében bízhatnak.
Ezután, ha még mindig a ketrecükbe vezetik őket, s nem pediglen a túlvilágra, az esetben leül hátal a rácsnak, és vigyorogva néz a másik kettőre. *
– Na, most jól túljártunk az eszükön! Azt hiszik, hogy ő a király! * Bök Krazindur felé állával. *
– Már nincs is más dolgunk, mint hátradőlni, és várni Wylnuranát. * Így is tesz. Hátradől, lehunyja szemeit és élvezi a friss levegőt. Noha egy ork tábor kellős közepén vannak, így valószínűleg sok szagot érez, csak a friss levegőét nem. Illetve a cellájuk sem olyan kényelmes, mint amilyennek megálmodta. *
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-09 09:53:26
Üzenet elküldve: 2026-03-09 09:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Jobb környezetben még el is hinné, hogy a másik flörtöl vele, de még ha így is lenne, sem éppen lennének egy olyan szituációban, ahol önfeledve menne bele a játékba. Azért egóját megcirógatja az elhangzott mondat. Arcán is megjelenik egy önelégült mosoly. Nem kételkedik a saját erejében, de hülyeségeket csakis a körülményekre fittyet hányva képes csinálni. Úgy nem, ha tudja mi forog kockán. *
- Sajnálom. Megfizetnek ezért.
* Mondja röviden, bár hangja nem arról árulkodik, hogy valóban sajnálja. Bizonyára azért, mert nem ismeri a részleteket, de az is lehet, hogy az előbbi meséje kellően segített ebben. Számára hihetetlennek tűnik, de a világban annyi és annyi csoda van, hogy még egy nem változtatna és nem is lepődne meg. Egészen addig gondolja így, amíg meg nem látja mit csinál az új játékával. *
- Hé, mit csiná…
* A látottak még a szót is belefojtják. Nem derül ki, hogy mit szeretne hozzátenni a látottakhoz, egyelőre csak nézi. Nézi a fényeket, nézi a felvillanó jeleket, nézi őket egészen addig, míg ezeknek a fénye visszatér a kezdetleges állapotába. *
~ Egyedi varázslat? Az istenek áldása? Erdőszellem? ~
* Próbál valami logikát rendelni a természetfeletti jelenséghez, s bár nem tudja mire volt jó ez, reméli, hogy több haszna van ennek, mint sima fényjátékok. Aprón bólint, nem csak azért, mert elvitte a cica a nyelvét, de bizonyára nincs több idejük. *
- Akkor ne is húzzuk tovább az időt.
* Feleli hamar, majd hagyja is, hogy vezesse a táborukhoz. Egyszer ugyan visszatekint a fára, aminek tövét vérrel öntözte, s bár nem jártas az efféle dolgokban, ő csak egy istent ismer, akinek vérrel kell áldozni, azt pedig sok néven ismerik, de az erdőszellem nincs köztük, legalábbis még nem hallott erről. *
- Érdekes.
* Motyogja szakálla alatt, majd követi tovább a nőt. *
- Régóta az erdő lakója vagy, ugye?
* Kérdezi a nőtől, ám a végén lévő kérdés csupán egy udvarias gesztus, s inkább tűnik úgy, mintha egy tényt közölne. *
- Társaimmal egy ősi törpe várost keresünk. Avaluryddát, hallottál róla, tudod hol kéne keresnünk? Illetve mi ér annyit az orkoknak, hogy idejöjjenek? Nem éppen az ő területük ez.
* Jobb környezetben még el is hinné, hogy a másik flörtöl vele, de még ha így is lenne, sem éppen lennének egy olyan szituációban, ahol önfeledve menne bele a játékba. Azért egóját megcirógatja az elhangzott mondat. Arcán is megjelenik egy önelégült mosoly. Nem kételkedik a saját erejében, de hülyeségeket csakis a körülményekre fittyet hányva képes csinálni. Úgy nem, ha tudja mi forog kockán. *
- Sajnálom. Megfizetnek ezért.
* Mondja röviden, bár hangja nem arról árulkodik, hogy valóban sajnálja. Bizonyára azért, mert nem ismeri a részleteket, de az is lehet, hogy az előbbi meséje kellően segített ebben. Számára hihetetlennek tűnik, de a világban annyi és annyi csoda van, hogy még egy nem változtatna és nem is lepődne meg. Egészen addig gondolja így, amíg meg nem látja mit csinál az új játékával. *
- Hé, mit csiná…
* A látottak még a szót is belefojtják. Nem derül ki, hogy mit szeretne hozzátenni a látottakhoz, egyelőre csak nézi. Nézi a fényeket, nézi a felvillanó jeleket, nézi őket egészen addig, míg ezeknek a fénye visszatér a kezdetleges állapotába. *
~ Egyedi varázslat? Az istenek áldása? Erdőszellem? ~
* Próbál valami logikát rendelni a természetfeletti jelenséghez, s bár nem tudja mire volt jó ez, reméli, hogy több haszna van ennek, mint sima fényjátékok. Aprón bólint, nem csak azért, mert elvitte a cica a nyelvét, de bizonyára nincs több idejük. *
- Akkor ne is húzzuk tovább az időt.
* Feleli hamar, majd hagyja is, hogy vezesse a táborukhoz. Egyszer ugyan visszatekint a fára, aminek tövét vérrel öntözte, s bár nem jártas az efféle dolgokban, ő csak egy istent ismer, akinek vérrel kell áldozni, azt pedig sok néven ismerik, de az erdőszellem nincs köztük, legalábbis még nem hallott erről. *
- Érdekes.
* Motyogja szakálla alatt, majd követi tovább a nőt. *
- Régóta az erdő lakója vagy, ugye?
* Kérdezi a nőtől, ám a végén lévő kérdés csupán egy udvarias gesztus, s inkább tűnik úgy, mintha egy tényt közölne. *
- Társaimmal egy ősi törpe várost keresünk. Avaluryddát, hallottál róla, tudod hol kéne keresnünk? Illetve mi ér annyit az orkoknak, hogy idejöjjenek? Nem éppen az ő területük ez.
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-08 20:56:32
Üzenet elküldve: 2026-03-08 20:56:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az orkok egy darabig csak röhögnek a törpéken míg a sámán sátrához érnek, ott azonban ők is lesütik a tekintetüket. Tudják mind, hogy egy sámánnal nem érdemes ujjat húzni, legalábbis a népük ősi tanításai így szólnak. A zsíros vendéglátójuk Gubaf szavait hallgatva unott pofát vág, egy ezüsttálcáról valami szőlőféleséggel babrál és bedob néhány szemet az ocsmány fogai közé. Aztán csak felhúzza a szemöldökét, és kérdőn néz a törpére, hogy mégis miféle dolgokat akar megtárgyalni? Ám a társa, Wertus hamar követi a sorban s a sámánt valahogy jobban megnyeri. Tetszik neki, hogy tudja hol helye. Tetszik, hogy tudja, hogy a kezében van az életük, és eszerint forgatja nyelvét. Széles vigyorral jutalmazza a szavakat.*
-Hát..
*Kezd bele mogorva hangján.*
-Tényleg eszement dolgokat beszél. De hát egy törpétől nem is lehet mást várni, kő van az agyuk helyén is. Nem?
*Néz körbe saját orkjain is.*
-Nem?
*Mintha várná a megerősítést, s az őrök nem túl őszintén, de azért halkan felnevetnek, s helyeslőn bólogatnak a sámánra. Az pedig önelégült képpel ismét feltápászkodik, hogy Krazindurhoz lépjen. Ő eddig csendben figyelt. Zsíros ujjaival megragadja a törpe köpenyét és lerántja róla, feltárva az alatta rejlő ruháit.*
-Krazindur, a nagy király leszármazottja, a törpék hercege. Sokáig tartott mire kifürkésztelek HERCEG.
*Szájából köpetdarab fröccsen előre. A törpe fogoly ruhája jobban el sem üthetne a sátortól. Fennkölt, nemes és szinte ragyog, ám nem olyan csicsásan ahogy azt egy elf nemestől várná az ember, nem. Ő egy igazi törpe herceg. Ősi rúnákkal varrt mellény, fekete és arany fonatok, akárcsak a föld kincsei.*
-Úgy hallottam az elfed megszökött, de talán majd előkerül ha hallja a sikolyaid!
*Krazindur szemében pedig az elf említésére emésztő tűz lobban, arcára pedig, sűrű fekete szakálla alatt lázadó mosoly ül ki.*
-Sok szerencsét te anyaszomorító! Akkor fogok sikoltani, mikor a koponyádból iszom majd a sörömet, khra'duk!
*Wertus és Gubaf akár érhetik is a törpe káromkodását. A sámán fejével int az egyik őrnek, aki nevelő szándékkal alaposan tarkón vágja a törpe herceget, aki el is veszíti az eszméletét.*
-Vigyétek. És reggelre legyen kész az a nyavalyás kínpad!
*Parancsolja az ork, majd a másik kettőre néz.*
-Ezt a kettőt is. Pirkadatkor meglátjuk mire megyünk velük. Habár.. Talán ti ki tudjátok szedni belőle hol rejtőzik az a hosszúfülű kurva. Ha elhozzátok nekem az információt, jutalmatok nem marad el.
*Teszi hozzá sokkal finomabb hangnemben, láthatóan Wertus szavai némileg megpuhították őt. Az őrök így mindhármójukat visszaviszik a cellába, s ott magukra hagyják őket. Wertus és Gubaf akár segíthetnek is ötletelni a menekülésen, várhatják a felmentősereget de az információt is megpróbálhatják kiszedni a fogolyból. Csak rajtuk áll. Van még némi idejük megbeszélni, mielőtt a herceg magához térne.*
-Simán elbántál volna velük.
*Feleli az elf halvány mosollyal az arcán, s közben kurtán bólint.*
-Nem lehetett könnyű döntés, az ész és a szív harca sosem szül könnyű döntéseket.
*Úgy mondja, mintha tudná hogy milyen érzés is az ilyen. A szarvas teteme felett valóban úgy sír, mint aki egy jóbarátot, fivért veszített el. Csak mikor már jobban összeszedi magát tud felelni.*
-Igen. Ő egy... Régi barát volt. Öregebb volt, mint én magam. Mikor az erdőbe menekültem, ő vezetett biztonságba, ő védett meg a ragadozóktól, ő mutatta meg hol terem az ami éltet, és hol terem az ami az éltet elveszi.
*Hogy erre egy egyszerű szarvas képes lett volna? Aligha, ám ez is az erdő titka marad, hacsak Wrojth nem feszegeti a kérdést. Most inkább az elf keze jár, mintsem a szája. Szerencsére a törpe is hasonlóképp vélekedik az orkokról, mint ő maga, így a szövetség valóban megköttetik. A kérdésére pedig őszinte vigyorral felel.*
-Mint mondtam, sosem vagyunk egyedül ebben az erdőben, Wrojth!
*Azzal pedig, magasre emeli az agancsból készített rituális tőrt, és a legközelebbi fához sétál, majd az agancstőrrel hosszan felvágja az alkarja külső oldalát. Vér csordul le rajta, majd ezzel a tőrrel a fa kérgét is végig vágja.*
-Erdőszellem, hozzád fohászkodom. Vért a testemből, húst a húsomból, haragot a szívemből. Vezesd a bosszúm, használj kardodként, s sújts le azokra, kik az erdő békéjét fenyegetik.
*Aztán, valamiféle furcsa ragyogás veszi körbe a hosszúéletűt, az agancson különös írás izzik fel, s egy pillanatra a levegőt szinte harapni lehet. Aztán csend. A ragyogás elmúlik, az írás kialszik, s az elf is elteszi övébe a tőrt. Az alkarján lévő sebet pedig bekötözi a batyujából elővett kendővel.*
-Bízzunk benne, hogy segíteni fog. Addig pedig derítsük fel a tábort. Jól ismerem a terepet, megleshetjük őket anélkül, hogy feltűnést keltünk. Remélhetőleg...
*Az orkok egy darabig csak röhögnek a törpéken míg a sámán sátrához érnek, ott azonban ők is lesütik a tekintetüket. Tudják mind, hogy egy sámánnal nem érdemes ujjat húzni, legalábbis a népük ősi tanításai így szólnak. A zsíros vendéglátójuk Gubaf szavait hallgatva unott pofát vág, egy ezüsttálcáról valami szőlőféleséggel babrál és bedob néhány szemet az ocsmány fogai közé. Aztán csak felhúzza a szemöldökét, és kérdőn néz a törpére, hogy mégis miféle dolgokat akar megtárgyalni? Ám a társa, Wertus hamar követi a sorban s a sámánt valahogy jobban megnyeri. Tetszik neki, hogy tudja hol helye. Tetszik, hogy tudja, hogy a kezében van az életük, és eszerint forgatja nyelvét. Széles vigyorral jutalmazza a szavakat.*
-Hát..
*Kezd bele mogorva hangján.*
-Tényleg eszement dolgokat beszél. De hát egy törpétől nem is lehet mást várni, kő van az agyuk helyén is. Nem?
*Néz körbe saját orkjain is.*
-Nem?
*Mintha várná a megerősítést, s az őrök nem túl őszintén, de azért halkan felnevetnek, s helyeslőn bólogatnak a sámánra. Az pedig önelégült képpel ismét feltápászkodik, hogy Krazindurhoz lépjen. Ő eddig csendben figyelt. Zsíros ujjaival megragadja a törpe köpenyét és lerántja róla, feltárva az alatta rejlő ruháit.*
-Krazindur, a nagy király leszármazottja, a törpék hercege. Sokáig tartott mire kifürkésztelek HERCEG.
*Szájából köpetdarab fröccsen előre. A törpe fogoly ruhája jobban el sem üthetne a sátortól. Fennkölt, nemes és szinte ragyog, ám nem olyan csicsásan ahogy azt egy elf nemestől várná az ember, nem. Ő egy igazi törpe herceg. Ősi rúnákkal varrt mellény, fekete és arany fonatok, akárcsak a föld kincsei.*
-Úgy hallottam az elfed megszökött, de talán majd előkerül ha hallja a sikolyaid!
*Krazindur szemében pedig az elf említésére emésztő tűz lobban, arcára pedig, sűrű fekete szakálla alatt lázadó mosoly ül ki.*
-Sok szerencsét te anyaszomorító! Akkor fogok sikoltani, mikor a koponyádból iszom majd a sörömet, khra'duk!
*Wertus és Gubaf akár érhetik is a törpe káromkodását. A sámán fejével int az egyik őrnek, aki nevelő szándékkal alaposan tarkón vágja a törpe herceget, aki el is veszíti az eszméletét.*
-Vigyétek. És reggelre legyen kész az a nyavalyás kínpad!
*Parancsolja az ork, majd a másik kettőre néz.*
-Ezt a kettőt is. Pirkadatkor meglátjuk mire megyünk velük. Habár.. Talán ti ki tudjátok szedni belőle hol rejtőzik az a hosszúfülű kurva. Ha elhozzátok nekem az információt, jutalmatok nem marad el.
*Teszi hozzá sokkal finomabb hangnemben, láthatóan Wertus szavai némileg megpuhították őt. Az őrök így mindhármójukat visszaviszik a cellába, s ott magukra hagyják őket. Wertus és Gubaf akár segíthetnek is ötletelni a menekülésen, várhatják a felmentősereget de az információt is megpróbálhatják kiszedni a fogolyból. Csak rajtuk áll. Van még némi idejük megbeszélni, mielőtt a herceg magához térne.*
-Simán elbántál volna velük.
*Feleli az elf halvány mosollyal az arcán, s közben kurtán bólint.*
-Nem lehetett könnyű döntés, az ész és a szív harca sosem szül könnyű döntéseket.
*Úgy mondja, mintha tudná hogy milyen érzés is az ilyen. A szarvas teteme felett valóban úgy sír, mint aki egy jóbarátot, fivért veszített el. Csak mikor már jobban összeszedi magát tud felelni.*
-Igen. Ő egy... Régi barát volt. Öregebb volt, mint én magam. Mikor az erdőbe menekültem, ő vezetett biztonságba, ő védett meg a ragadozóktól, ő mutatta meg hol terem az ami éltet, és hol terem az ami az éltet elveszi.
*Hogy erre egy egyszerű szarvas képes lett volna? Aligha, ám ez is az erdő titka marad, hacsak Wrojth nem feszegeti a kérdést. Most inkább az elf keze jár, mintsem a szája. Szerencsére a törpe is hasonlóképp vélekedik az orkokról, mint ő maga, így a szövetség valóban megköttetik. A kérdésére pedig őszinte vigyorral felel.*
-Mint mondtam, sosem vagyunk egyedül ebben az erdőben, Wrojth!
*Azzal pedig, magasre emeli az agancsból készített rituális tőrt, és a legközelebbi fához sétál, majd az agancstőrrel hosszan felvágja az alkarja külső oldalát. Vér csordul le rajta, majd ezzel a tőrrel a fa kérgét is végig vágja.*
-Erdőszellem, hozzád fohászkodom. Vért a testemből, húst a húsomból, haragot a szívemből. Vezesd a bosszúm, használj kardodként, s sújts le azokra, kik az erdő békéjét fenyegetik.
*Aztán, valamiféle furcsa ragyogás veszi körbe a hosszúéletűt, az agancson különös írás izzik fel, s egy pillanatra a levegőt szinte harapni lehet. Aztán csend. A ragyogás elmúlik, az írás kialszik, s az elf is elteszi övébe a tőrt. Az alkarján lévő sebet pedig bekötözi a batyujából elővett kendővel.*
-Bízzunk benne, hogy segíteni fog. Addig pedig derítsük fel a tábort. Jól ismerem a terepet, megleshetjük őket anélkül, hogy feltűnést keltünk. Remélhetőleg...
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-04 22:41:58
Üzenet elküldve: 2026-03-04 22:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg csak a fejét csóválja, mikor cellatársuk lefejeli Gubacsot. Nem egymás ellen kéne pazarolniuk az erejüket, hanem tartogatni az alkalmas pillanatra, az orkok ellen. Krazindur kérdéseire Wertus már csak bólogatással tud válaszolni, mielőtt az orkok feltépik a zárkájuk ajtaját. Miután a sámán elé cibálják őket az kidob eléjük pár csontdarabkát. Wertus még nem tudta eldönteni, hogy ez valamiféle varázslat, vagy csak az ebédmaradék. Ráadásul még végig is szaglássza őket, bár Gubacsot már messziről érezhette eddig is. Királyt emleget, de törpénknek van egy olyan sejtése, hogy nem Gubacsra gondol. Ha valóban varázserővel bír ez a zsírcsomó, akkor bajban vannak. Már nincs ideje jelezni Gubacsnak, hogy vissza az egész, így rögtönöznie kell, lehetőleg minél kevesebb hazugsággal, minél több időt nyerve.*
- Ó, te, kit méltán nevezhetek nagy sámánnak! Kinek eszénél, már csak a feje nagyobb! Ki valóban méltó vagy rá, hogy elsőként részesülj a zsákmány legjavából és neked adják a legzsírosabb falatokat! Engedd meg, hogy szólásra nyissam törpe számat. Nos, én Wertus vagyok.
* Ekkor Gubacs felé int fejével.*
Ez meg itt Bűbelaki Gubacs. Ne is hallgassatok rá. Eszement szegény. Mostanság, hol látnoknak képzeli magát, hol meg törpe királynak. Nem tehet róla, nem neki való volt a szerzetesi élet, bele is zavarodott szegény. Mi nem keresünk sem hírnevet, sem kincseket, sem halált. Sőt, mindezeket elkerülnénk, ha lehet! Mi csak hazafelé tartottunk, ősi otthonunkba, mikor belebotlottunk abba, amibe nem kellett volna. De már mindegy itt vagyunk és készséggel felelünk kérdéseidre. Persze nem szeretnénk így vacsora környékén soká zavarni tégedet, már így is éhes lehetsz. Várhatnak kérdéseid akár reggelig is, mi megvárjuk!
* Mivel az öreg úgy sejti, hogy a sámán ki tudja fürkészni, hogy igazat szólt-e valaki, igyekszik nem hazudni és inkább az időt húzni, ha lehet.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.04 22:45:53
* Az öreg csak a fejét csóválja, mikor cellatársuk lefejeli Gubacsot. Nem egymás ellen kéne pazarolniuk az erejüket, hanem tartogatni az alkalmas pillanatra, az orkok ellen. Krazindur kérdéseire Wertus már csak bólogatással tud válaszolni, mielőtt az orkok feltépik a zárkájuk ajtaját. Miután a sámán elé cibálják őket az kidob eléjük pár csontdarabkát. Wertus még nem tudta eldönteni, hogy ez valamiféle varázslat, vagy csak az ebédmaradék. Ráadásul még végig is szaglássza őket, bár Gubacsot már messziről érezhette eddig is. Királyt emleget, de törpénknek van egy olyan sejtése, hogy nem Gubacsra gondol. Ha valóban varázserővel bír ez a zsírcsomó, akkor bajban vannak. Már nincs ideje jelezni Gubacsnak, hogy vissza az egész, így rögtönöznie kell, lehetőleg minél kevesebb hazugsággal, minél több időt nyerve.*
- Ó, te, kit méltán nevezhetek nagy sámánnak! Kinek eszénél, már csak a feje nagyobb! Ki valóban méltó vagy rá, hogy elsőként részesülj a zsákmány legjavából és neked adják a legzsírosabb falatokat! Engedd meg, hogy szólásra nyissam törpe számat. Nos, én Wertus vagyok.
* Ekkor Gubacs felé int fejével.*
Ez meg itt Bűbelaki Gubacs. Ne is hallgassatok rá. Eszement szegény. Mostanság, hol látnoknak képzeli magát, hol meg törpe királynak. Nem tehet róla, nem neki való volt a szerzetesi élet, bele is zavarodott szegény. Mi nem keresünk sem hírnevet, sem kincseket, sem halált. Sőt, mindezeket elkerülnénk, ha lehet! Mi csak hazafelé tartottunk, ősi otthonunkba, mikor belebotlottunk abba, amibe nem kellett volna. De már mindegy itt vagyunk és készséggel felelünk kérdéseidre. Persze nem szeretnénk így vacsora környékén soká zavarni tégedet, már így is éhes lehetsz. Várhatnak kérdéseid akár reggelig is, mi megvárjuk!
* Mivel az öreg úgy sejti, hogy a sámán ki tudja fürkészni, hogy igazat szólt-e valaki, igyekszik nem hazudni és inkább az időt húzni, ha lehet.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.04 22:45:53
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-04 12:37:34
Üzenet elküldve: 2026-03-04 12:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Érez némi gúnyt törptársuk szavaiban, de mindegy is. Elsősorban nem őt kell átverniük, hanem az orkokat. Az, hogy neki is királyként mutatkozott be, csupán azért lehet, mert már annyira beleélte magát a szerepbe. Amaz nagyon megörül, amikor meghallja, hogy a halottnak vélt barátnője életben van. Erre Gubacs röviden felröffen, de még időben megálljt parancsol a nyelvének, és gondolatát megtartja magának.
~ Ha látnád, milyen állapotban van, nem örülnél annyira. ~
Ám nem örülhetnek sokáig a jó hírnek, mivel orkok érkeznek, és kihallgatásra viszik őket. *
– Nem kell úgy lökdösni, na! Egy királyt viszel, nem egy krumpliszsákot! * Morog a szakálla alatt, de különösebb ellenállás nélkül odamegy, ahová vezetik. Remélhetőleg nem a kivégzése helyszínére, mert ahhoz lesz még pár szava. Akármit is találtak ki az orkok, ez egy remek alkalom a tárgyalásra. Gubacs pedig a legjobb tárgyalófél kerek e vidéken. A roppant nagy ork, aki elé vezetik, a főnök lehet. A világért sem akarná megzavarni őt abban, amit csinál, bármi legyen is az. Úgyhogy csak akkor szólal meg, amikor a nevét hallja. A körülöttük álló lándzsás orkokról tudomást se véve, felemelt állal lép egyet előre. *
– Tulajdonképpen Bűbelaki Bubó Gubacs vagyok, ő meg itt a leghűségesebb szolgálóm és tréfamesterem, Wertus. Mily' csodás nap ez a mai! Legjobb nap hosszúéletű elfek vérét ontani, nem igaz?! * Gubacs hangjában egy cseppnyi gúny sincs. Igazi opportunista, ha a szabadulásukról van szó. Ha tudná, hol van az az elf rab, akit persze állítólag már megöltek és folyóba dobtak az orkok, akkor bizonyára azt is elárulná nekik, cserébe a szabadulásáért. Már, ha bízna annyira az orkokban. *
– De ami azt illeti, mi nem keresünk itten semmi különöset, csak a nagy és neves és csodás orkföld annál is csodásabb és nevesebb vezetőjét. Mivel fontos… Dolgokat kell megtárgyalnunk a dicső orknéppel. Khm. * Vállával oldalba böki a mellette álló Wertust, ezzel jelezve, hogy itt az idő neki is mondani valami hasznosat. Az ő ötlete volt ez az egész, úgy rémlik, úgyhogy ideje hasznossá tennie magát a sámán előtt is. *
* Érez némi gúnyt törptársuk szavaiban, de mindegy is. Elsősorban nem őt kell átverniük, hanem az orkokat. Az, hogy neki is királyként mutatkozott be, csupán azért lehet, mert már annyira beleélte magát a szerepbe. Amaz nagyon megörül, amikor meghallja, hogy a halottnak vélt barátnője életben van. Erre Gubacs röviden felröffen, de még időben megálljt parancsol a nyelvének, és gondolatát megtartja magának.
~ Ha látnád, milyen állapotban van, nem örülnél annyira. ~
Ám nem örülhetnek sokáig a jó hírnek, mivel orkok érkeznek, és kihallgatásra viszik őket. *
– Nem kell úgy lökdösni, na! Egy királyt viszel, nem egy krumpliszsákot! * Morog a szakálla alatt, de különösebb ellenállás nélkül odamegy, ahová vezetik. Remélhetőleg nem a kivégzése helyszínére, mert ahhoz lesz még pár szava. Akármit is találtak ki az orkok, ez egy remek alkalom a tárgyalásra. Gubacs pedig a legjobb tárgyalófél kerek e vidéken. A roppant nagy ork, aki elé vezetik, a főnök lehet. A világért sem akarná megzavarni őt abban, amit csinál, bármi legyen is az. Úgyhogy csak akkor szólal meg, amikor a nevét hallja. A körülöttük álló lándzsás orkokról tudomást se véve, felemelt állal lép egyet előre. *
– Tulajdonképpen Bűbelaki Bubó Gubacs vagyok, ő meg itt a leghűségesebb szolgálóm és tréfamesterem, Wertus. Mily' csodás nap ez a mai! Legjobb nap hosszúéletű elfek vérét ontani, nem igaz?! * Gubacs hangjában egy cseppnyi gúny sincs. Igazi opportunista, ha a szabadulásukról van szó. Ha tudná, hol van az az elf rab, akit persze állítólag már megöltek és folyóba dobtak az orkok, akkor bizonyára azt is elárulná nekik, cserébe a szabadulásáért. Már, ha bízna annyira az orkokban. *
– De ami azt illeti, mi nem keresünk itten semmi különöset, csak a nagy és neves és csodás orkföld annál is csodásabb és nevesebb vezetőjét. Mivel fontos… Dolgokat kell megtárgyalnunk a dicső orknéppel. Khm. * Vállával oldalba böki a mellette álló Wertust, ezzel jelezve, hogy itt az idő neki is mondani valami hasznosat. Az ő ötlete volt ez az egész, úgy rémlik, úgyhogy ideje hasznossá tennie magát a sámán előtt is. *
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-03 08:38:47
Üzenet elküldve: 2026-03-03 08:38:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A kard elvételre kerül, s nem is boldogíthatná jobban a tudat, hogy nem kell folyamatosan védenie az elfet. Bár azért egyik szemét nyitva tartja arra az esetre, ha mégse bizonyulna olyan jó szövetségesnek, s az a kard, mi eddig egy ork kezet ékesített, véletlenül megint az ő szíve felé haladna. Az elf kérdésére először csak egy morgó hümmögésbe kezd, s csak utána nyitja beszédre ajkait. *
- Pont mielőtt felébredtél volna. Döntenem kellett, hogy veled a kezembe rontok rá egy tucat orkra, avagy rád voksolok. Reméljük, hogy kitart a vendégszeretetük még egy darabig.
* Nem is baj, hogy nem fejezi be. Amúgy sem tombol benne különösebb érzelem a helyzet iránt. Szomorúnak szomorú, de nem ő lenne, ha itt és most leállna siratni társait, akik még közel sem biztos, hogy halottak. A tisztásra érve alaposan vizsgálódik ork jelek után, amit a nő hirtelen kiabálása zökkenti ki. Nem látja arcát de ha egy mondattal kéne leírni az oda felkerült érzelmeket, valami olyasmi kerülne papírra, hogy; Hát ez hülye. Odalép a földön fekvő elfhez, s bár legszívesebben kioktatná, hogy ez mégis mekkora hülyeség volt, valahogy nem találja a megfelelő szavakat ebben a helyzetben. Egy törékeny elfet lát, aki talán elesett legjobb barátjának halálát siratja. *
- Én…
* Nem jut semmi eszébe, így nem is folytatja a mondatát, elfordul és a környező erdőt szemléli. Az eddig néma erdőt felváltja az elf sírása, s legjobban az zavarja, hogy nem tud semmit csinálni ebben a helyzetben. *
- Barát volt?
* Tesz végül fel egy egyszerű kérdést a kettejük kapcsolatára. Amikor metszeni kezdi a szarvait, akkor érdeklődve guggol mellé. Kíváncsi, hogy ennek mégis mi értelme, mikor végez, kíváncsian nézi a kezében lévő agancsot, ami már egyre jobban hasonlít egy bökésre alkalmas fegyverre, nem mintha eddig nem lehetett volna erre használni. *
- Hívj csak Wrojthnak.
* Mutatja be magát hasonlóan. Az erdőszellemnél szemöldökei valamennyivel felemelkednek. *
- Bizonyára, akkor az erdőszellem vezetett minket erre tisztásra.
* Azt már nem teszi hozzá a szokásos cinikus hangnemében, hogy „látod mi lett belőle” de a lényeget kimondta. Egyelőre nem cáfol rá semmire se, amit a nő mondana, bár reméli, hogy az iménti megszólalása az egyedüllétről nem az erdőben meglapuló állatokról szól, mert különben bajban vannak a társai. Egy pillanatra lenéz, vagy éppen fel a felé nyújtott kézre, majd mintha a legtermészetesebb dolog lenne, kapja el csuklóját. A szövetség az orkok ellen megköttetni látszódik. *
- Megbánják még ezt a napot… Nem, megbánják még azt a napot is, ahol idetolták a képüket.
* Mondja, majd elengedi a nő kezét. Ekkora már neki is égni látszik valami a szemében, de még mielőtt berohannának rájuk gyújtani a táborukat több fontos kérdése is van a törpnek. *
- Mi a terv? Ha itt vertek tábort, akkor bizony többen lesznek, mint amivel elbírnánk. És mire kell az agancs?
* A kard elvételre kerül, s nem is boldogíthatná jobban a tudat, hogy nem kell folyamatosan védenie az elfet. Bár azért egyik szemét nyitva tartja arra az esetre, ha mégse bizonyulna olyan jó szövetségesnek, s az a kard, mi eddig egy ork kezet ékesített, véletlenül megint az ő szíve felé haladna. Az elf kérdésére először csak egy morgó hümmögésbe kezd, s csak utána nyitja beszédre ajkait. *
- Pont mielőtt felébredtél volna. Döntenem kellett, hogy veled a kezembe rontok rá egy tucat orkra, avagy rád voksolok. Reméljük, hogy kitart a vendégszeretetük még egy darabig.
* Nem is baj, hogy nem fejezi be. Amúgy sem tombol benne különösebb érzelem a helyzet iránt. Szomorúnak szomorú, de nem ő lenne, ha itt és most leállna siratni társait, akik még közel sem biztos, hogy halottak. A tisztásra érve alaposan vizsgálódik ork jelek után, amit a nő hirtelen kiabálása zökkenti ki. Nem látja arcát de ha egy mondattal kéne leírni az oda felkerült érzelmeket, valami olyasmi kerülne papírra, hogy; Hát ez hülye. Odalép a földön fekvő elfhez, s bár legszívesebben kioktatná, hogy ez mégis mekkora hülyeség volt, valahogy nem találja a megfelelő szavakat ebben a helyzetben. Egy törékeny elfet lát, aki talán elesett legjobb barátjának halálát siratja. *
- Én…
* Nem jut semmi eszébe, így nem is folytatja a mondatát, elfordul és a környező erdőt szemléli. Az eddig néma erdőt felváltja az elf sírása, s legjobban az zavarja, hogy nem tud semmit csinálni ebben a helyzetben. *
- Barát volt?
* Tesz végül fel egy egyszerű kérdést a kettejük kapcsolatára. Amikor metszeni kezdi a szarvait, akkor érdeklődve guggol mellé. Kíváncsi, hogy ennek mégis mi értelme, mikor végez, kíváncsian nézi a kezében lévő agancsot, ami már egyre jobban hasonlít egy bökésre alkalmas fegyverre, nem mintha eddig nem lehetett volna erre használni. *
- Hívj csak Wrojthnak.
* Mutatja be magát hasonlóan. Az erdőszellemnél szemöldökei valamennyivel felemelkednek. *
- Bizonyára, akkor az erdőszellem vezetett minket erre tisztásra.
* Azt már nem teszi hozzá a szokásos cinikus hangnemében, hogy „látod mi lett belőle” de a lényeget kimondta. Egyelőre nem cáfol rá semmire se, amit a nő mondana, bár reméli, hogy az iménti megszólalása az egyedüllétről nem az erdőben meglapuló állatokról szól, mert különben bajban vannak a társai. Egy pillanatra lenéz, vagy éppen fel a felé nyújtott kézre, majd mintha a legtermészetesebb dolog lenne, kapja el csuklóját. A szövetség az orkok ellen megköttetni látszódik. *
- Megbánják még ezt a napot… Nem, megbánják még azt a napot is, ahol idetolták a képüket.
* Mondja, majd elengedi a nő kezét. Ekkora már neki is égni látszik valami a szemében, de még mielőtt berohannának rájuk gyújtani a táborukat több fontos kérdése is van a törpnek. *
- Mi a terv? Ha itt vertek tábort, akkor bizony többen lesznek, mint amivel elbírnánk. És mire kell az agancs?
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-02 20:51:03
Üzenet elküldve: 2026-03-02 20:51:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az elf csak bólint, és elveszi a kardot. Ugyan undorral nézi a jellegzetes ork pengét, jobb mint a semmi, ezt ő is belátja. Szerencsére Wrojth beleegyezik hogy vele tart a szarvas teteméhez, amiért a másik igencsak hálás.*
-A társaid? Hát elkapták őket? Nem hittem, hogy ejtenek foglyokat. Talán..
*Kérdezi aggódva, ám az utolsó mondatát nem fejezi be. Felesleges lenne hiú reménnyel áltatnia magát. Közben tovább haladnak, az erdő pedig igencsak csendesnek tűnik. Furcsa lehet ez a nemrégmúlt eseményei tükrében.*
-Ott van!
*Mondja az elf, és egy percig sem törődve azzal, hogy körülnézzen, vagy hogy megfontolja a dolgot rögtön a tetemhez rohan és átöleli azt. Egy vak is láthatja, hogy közel állt hozzá az állat. Egy darabig némán siratja, majd a közelben kezd kutakodni az avarban, s hamar meg is találja a saját hátizsákját.*
-Áh!
*Kiált fel amint megvan, majd gyorsan beletúr és egy recés kis szerszámot vesz elő. Térdein fürgén mozogva terem a szarvas fejénél, s a méretes agancsából két darabot némi munka árán ugyan, de lefűrészel. Nem először csinálhatja ezt, máskülönben miért is lenne nála egy erre alkalmas eszköz? Még néhány mozdulat, egy vékony csík bőr a markolatra és kész is a rögtönzött rituális fegyver. Batyuját vállán átlöki, majd a törpéhez sétál. Szemében eltökéltség és bosszúvágy parázslik.*
-Faelny vagyok. Tudom merre van a táboruk, már álmodtam róla. Az erdőszellem megmutatja a jeleket, ha képes vagy meglátni azokat.
*Halovány mosoly ül ki az arcára, ahogy az erdőszellemről beszél.*
-Nem nézhetem ölbe tett kézzel, hogy ezt a pusztítást tovább folytassák. Tudom hogy nincs jogom kérni, így is megmentettél már egyszer, de velem tartasz? Talán a társaidnak sem késő, szeretik kifaggatni a foglyaikat mielőtt végeznek velük.
*Elég csak az arcára nézni, ő aztán tudhatja. És mintha fajuk közt sosem lett volna ellentét, úgy nyújtja neki vékony kezét.*
*Azt maga a fogoly sem érti, hogy miért akarnak olyan mesével előállni, hogy az orkokhoz jöttek volna, azt meg végképp nem is akarja elképzelni, hogy mi van, ha ez tényleg az igazság és nem is csak mese. Azonban most sokkal fontosabb gondolatok töltik meg elméjét. Gubaf gúnyos szavai pedig akár a pálinka a tűzre. A törpe csak egy pillanatig néz az állítólagos királyra, mielőtt alaposan megfejeli őt, népének ősi köszöntéséhez híven.*
-Éljen soká a király.
*Teszi hozzá hasonlóan gúnyos stílusban, mielőtt felröhögne a dolgon. Persze a csapás nem volt teljes erőbedobású, így habár jó nagyot kong Gubaf feje, sérülése nem keletkezik belőle. Wertus szavai viszont úgy hasítanak Krazindur füleibe, akár a csákány az ércbe.*
-VÁRJ!
*Kiáltja, és kétségbeesetten megragadja az öreg törpét.*
-Hát él?! A fogoly! Egy elf volt, igaz? Még él?
*Kérdezi egyre csak egyre, ám sajnos a reményteli pillanatot néhány böszme ork szakítja félbe.*
-Elég fattyak!
*Rivall rájuk az őrök egyikre, majd hamar mindhármukat erős karok ragadják meg és egyesével húzzák ki őket a ketrecből. Természetesen kellő biztosítással, hogy véletlenül se jusson eszükbe butaságot csinálni. A tábor közepén áll a nagy sátor,
a nap utolsó erejével még megcsillantja a különféle rongyokat és a furcsán szőtt mintákat a bejárat fölé aggatva. Közeledve érezhetik a füstölőket, meg valami gusztustalan csirkebél félig megfőtt szagát.*
-Hát itt volnának?
*Kérdezi egy igazán kövér ork az egyik őrtől, mire az csak némán bólint szemeit lesütve. A sámán, mert bizonyára ő az akiről korábban már beszéltek, már attól zihál, hogy föl kell állnia kényelmesnek tűnő székéből, kezében lévő botja az életéért könyörögve recseg és ropog. A húsos ujjak szinte felfalják az eszközt. Aztán valahogy csak a törpék előtt tornyosul ez a büdös, óriási teremtmény. Az övén nyugvó bőrzsákocskába nyúl, és egy marék csontot vesz elő, melyet a három törpe elé ejt a földre, majd felhorkan.*
-Szóval igazak voltak a hírek. Egy törpe a királyi vérvonalból.
*Végig szimatol mindhárom fogoly feje felett csorba orrával, majd folytatja.*
-Wertus és Gubaf, jól sejtem? Mit kerestek az orkok földjén? Hírnevet? Kincset? Netán halált?
*Hörögve felröhög, majd elfáradva ebben a sok mozgásban az ülepére huppan de úgy, hogy a szinte a föld is beleremeg. Iszonytató tekintetét azonban egy pillanatra sem veszi le róluk, ahogy a mögöttük lándzsával a kezükben álló őrök sem.*
*Az elf csak bólint, és elveszi a kardot. Ugyan undorral nézi a jellegzetes ork pengét, jobb mint a semmi, ezt ő is belátja. Szerencsére Wrojth beleegyezik hogy vele tart a szarvas teteméhez, amiért a másik igencsak hálás.*
-A társaid? Hát elkapták őket? Nem hittem, hogy ejtenek foglyokat. Talán..
*Kérdezi aggódva, ám az utolsó mondatát nem fejezi be. Felesleges lenne hiú reménnyel áltatnia magát. Közben tovább haladnak, az erdő pedig igencsak csendesnek tűnik. Furcsa lehet ez a nemrégmúlt eseményei tükrében.*
-Ott van!
*Mondja az elf, és egy percig sem törődve azzal, hogy körülnézzen, vagy hogy megfontolja a dolgot rögtön a tetemhez rohan és átöleli azt. Egy vak is láthatja, hogy közel állt hozzá az állat. Egy darabig némán siratja, majd a közelben kezd kutakodni az avarban, s hamar meg is találja a saját hátizsákját.*
-Áh!
*Kiált fel amint megvan, majd gyorsan beletúr és egy recés kis szerszámot vesz elő. Térdein fürgén mozogva terem a szarvas fejénél, s a méretes agancsából két darabot némi munka árán ugyan, de lefűrészel. Nem először csinálhatja ezt, máskülönben miért is lenne nála egy erre alkalmas eszköz? Még néhány mozdulat, egy vékony csík bőr a markolatra és kész is a rögtönzött rituális fegyver. Batyuját vállán átlöki, majd a törpéhez sétál. Szemében eltökéltség és bosszúvágy parázslik.*
-Faelny vagyok. Tudom merre van a táboruk, már álmodtam róla. Az erdőszellem megmutatja a jeleket, ha képes vagy meglátni azokat.
*Halovány mosoly ül ki az arcára, ahogy az erdőszellemről beszél.*
-Nem nézhetem ölbe tett kézzel, hogy ezt a pusztítást tovább folytassák. Tudom hogy nincs jogom kérni, így is megmentettél már egyszer, de velem tartasz? Talán a társaidnak sem késő, szeretik kifaggatni a foglyaikat mielőtt végeznek velük.
*Elég csak az arcára nézni, ő aztán tudhatja. És mintha fajuk közt sosem lett volna ellentét, úgy nyújtja neki vékony kezét.*
*Azt maga a fogoly sem érti, hogy miért akarnak olyan mesével előállni, hogy az orkokhoz jöttek volna, azt meg végképp nem is akarja elképzelni, hogy mi van, ha ez tényleg az igazság és nem is csak mese. Azonban most sokkal fontosabb gondolatok töltik meg elméjét. Gubaf gúnyos szavai pedig akár a pálinka a tűzre. A törpe csak egy pillanatig néz az állítólagos királyra, mielőtt alaposan megfejeli őt, népének ősi köszöntéséhez híven.*
-Éljen soká a király.
*Teszi hozzá hasonlóan gúnyos stílusban, mielőtt felröhögne a dolgon. Persze a csapás nem volt teljes erőbedobású, így habár jó nagyot kong Gubaf feje, sérülése nem keletkezik belőle. Wertus szavai viszont úgy hasítanak Krazindur füleibe, akár a csákány az ércbe.*
-VÁRJ!
*Kiáltja, és kétségbeesetten megragadja az öreg törpét.*
-Hát él?! A fogoly! Egy elf volt, igaz? Még él?
*Kérdezi egyre csak egyre, ám sajnos a reményteli pillanatot néhány böszme ork szakítja félbe.*
-Elég fattyak!
*Rivall rájuk az őrök egyikre, majd hamar mindhármukat erős karok ragadják meg és egyesével húzzák ki őket a ketrecből. Természetesen kellő biztosítással, hogy véletlenül se jusson eszükbe butaságot csinálni. A tábor közepén áll a nagy sátor,
a nap utolsó erejével még megcsillantja a különféle rongyokat és a furcsán szőtt mintákat a bejárat fölé aggatva. Közeledve érezhetik a füstölőket, meg valami gusztustalan csirkebél félig megfőtt szagát.*
-Hát itt volnának?
*Kérdezi egy igazán kövér ork az egyik őrtől, mire az csak némán bólint szemeit lesütve. A sámán, mert bizonyára ő az akiről korábban már beszéltek, már attól zihál, hogy föl kell állnia kényelmesnek tűnő székéből, kezében lévő botja az életéért könyörögve recseg és ropog. A húsos ujjak szinte felfalják az eszközt. Aztán valahogy csak a törpék előtt tornyosul ez a büdös, óriási teremtmény. Az övén nyugvó bőrzsákocskába nyúl, és egy marék csontot vesz elő, melyet a három törpe elé ejt a földre, majd felhorkan.*
-Szóval igazak voltak a hírek. Egy törpe a királyi vérvonalból.
*Végig szimatol mindhárom fogoly feje felett csorba orrával, majd folytatja.*
-Wertus és Gubaf, jól sejtem? Mit kerestek az orkok földjén? Hírnevet? Kincset? Netán halált?
*Hörögve felröhög, majd elfáradva ebben a sok mozgásban az ülepére huppan de úgy, hogy a szinte a föld is beleremeg. Iszonytató tekintetét azonban egy pillanatra sem veszi le róluk, ahogy a mögöttük lándzsával a kezükben álló őrök sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 528-547