Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 20:52:47
Üzenet elküldve: 2019-08-17 20:52:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Nimerilnek sikerül találnia egy egész jó kis ágat. Aztán nekilát a lándzsa elkészítéséhez. Az eredmény egy egész pofás szúró fegyver lett. A lány méltán érzi büszkének magát. A kipróbálására se kell sokat várnia. Egy nyúl tűnik fel az egyik bokor alján. Elég közel van hozzá, ezért megpróbálja leteríteni. Rövid célzás után az állat felé dobja rögtönzött fegyverét. Nem akarja elhinni amit lát, de eltalálja a nyulat. Szegény jószág egyből elpusztul. Nimeril sajnálja csóró állatkát, de itt most a lét a tét. A nyúzással nincs problémája. Az akadémián embereket is boncoltak, ez meg se kottyan neki. Bár a nyúzás nem éppen olyan dolog ami menne neki. A zsigerelés, ami könnyeben megy neki. Így is mire végez, azért mocskos lesz a ruhája. Ezután tüzet rak, amihez a lámpaolajból is használ egy keveset. Így hamar pofás kis tüze lesz. A megtisztított nyulat felszúrja egy ágra és elkezdi megsütni. Nemsokára a sülő hús illata tölti be a levegőt. Az illata viszont jobb, mint az íze. Sajnos kiérződédik rajta a fűszerek hiánya. Na, de panaszra nem lehet a lánynak oka, mert ez most igazi ínyencség. Teli is eszi magát, sőt még marad is a húsból bőven. Gondosan elcsomagolja, majd víz után néz. Hamarosan meg is találja, amit keres. Egy aprócska csermelyre bukkan. Mohón iszik a vízből, aztán feltölti a kulacsát tiszta vízzel. Nagyjából a vért kimossa a ruhájából, hogy ne vonzza magához a ragadózókat. Ahogy jobban megszemléli a körülötte lévő földet, arra lesz figyelmes, hogy nem csak ő jár ide inni. Különféle állatok nyomára lesz figyelmes. ~ Jobb lesz ha nem maradok itt sokáig. Kitudja mi jár még ide a disznókon kívül.~ Vissza is megy a szállásához. Felszerelkezik a famászáshoz és elkezd felmászni a fára. Hosszú az út felfelé, de jóval könnyebb a mászóvassal. Addig mászik felfelé, amíg csak tud. Innen, ahogy körbenéz nem látja az erdő szélét, de a távolban hegyeket pillant meg. Sőt még egy baglyot is megpillant a magasban. ~ Nyxa lenne az? Akkor viszont a közelében kell lennie Mërulonnak is.~ Bár még mindig neheztel a tündérre, azért kíváncsi is rá, hogy mi lehet vele. Úgy van vele, hogy elindul a hegyek felé. A magasabb részen, majd megint felmászik egy fára és úgy talán megláthatja az erdő szélét. Ha meg útközben összetalálkozik Mërulonnal akkor majd talán megbékélnek addig amíg kijutnak innen. Na meg a hegyeknél van fenyő is. Ha fenyő van, akkor Sárkányfognak is kell lennie. Így hát célokkal telve kezd el lemászni a fáról. Úgy érzi, hogy még sikerülhet is neki kijutnia élve a gyógynövénnyel együtt.*
* Nimerilnek sikerül találnia egy egész jó kis ágat. Aztán nekilát a lándzsa elkészítéséhez. Az eredmény egy egész pofás szúró fegyver lett. A lány méltán érzi büszkének magát. A kipróbálására se kell sokat várnia. Egy nyúl tűnik fel az egyik bokor alján. Elég közel van hozzá, ezért megpróbálja leteríteni. Rövid célzás után az állat felé dobja rögtönzött fegyverét. Nem akarja elhinni amit lát, de eltalálja a nyulat. Szegény jószág egyből elpusztul. Nimeril sajnálja csóró állatkát, de itt most a lét a tét. A nyúzással nincs problémája. Az akadémián embereket is boncoltak, ez meg se kottyan neki. Bár a nyúzás nem éppen olyan dolog ami menne neki. A zsigerelés, ami könnyeben megy neki. Így is mire végez, azért mocskos lesz a ruhája. Ezután tüzet rak, amihez a lámpaolajból is használ egy keveset. Így hamar pofás kis tüze lesz. A megtisztított nyulat felszúrja egy ágra és elkezdi megsütni. Nemsokára a sülő hús illata tölti be a levegőt. Az illata viszont jobb, mint az íze. Sajnos kiérződédik rajta a fűszerek hiánya. Na, de panaszra nem lehet a lánynak oka, mert ez most igazi ínyencség. Teli is eszi magát, sőt még marad is a húsból bőven. Gondosan elcsomagolja, majd víz után néz. Hamarosan meg is találja, amit keres. Egy aprócska csermelyre bukkan. Mohón iszik a vízből, aztán feltölti a kulacsát tiszta vízzel. Nagyjából a vért kimossa a ruhájából, hogy ne vonzza magához a ragadózókat. Ahogy jobban megszemléli a körülötte lévő földet, arra lesz figyelmes, hogy nem csak ő jár ide inni. Különféle állatok nyomára lesz figyelmes. ~ Jobb lesz ha nem maradok itt sokáig. Kitudja mi jár még ide a disznókon kívül.~ Vissza is megy a szállásához. Felszerelkezik a famászáshoz és elkezd felmászni a fára. Hosszú az út felfelé, de jóval könnyebb a mászóvassal. Addig mászik felfelé, amíg csak tud. Innen, ahogy körbenéz nem látja az erdő szélét, de a távolban hegyeket pillant meg. Sőt még egy baglyot is megpillant a magasban. ~ Nyxa lenne az? Akkor viszont a közelében kell lennie Mërulonnak is.~ Bár még mindig neheztel a tündérre, azért kíváncsi is rá, hogy mi lehet vele. Úgy van vele, hogy elindul a hegyek felé. A magasabb részen, majd megint felmászik egy fára és úgy talán megláthatja az erdő szélét. Ha meg útközben összetalálkozik Mërulonnal akkor majd talán megbékélnek addig amíg kijutnak innen. Na meg a hegyeknél van fenyő is. Ha fenyő van, akkor Sárkányfognak is kell lennie. Így hát célokkal telve kezd el lemászni a fáról. Úgy érzi, hogy még sikerülhet is neki kijutnia élve a gyógynövénnyel együtt.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 18:14:25
Üzenet elküldve: 2019-08-17 18:14:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//
*A hajnal, bár kényelmetlen, de viszonylag békésen zajlik. A nap már biztosan felkelt, de a sűrű lombkoronán egyelőre még nem jutnak át a nap sugarai, sejtelmes homályba öltöztetve az erdőt. Talán köd is lehetett korábban, ahogy a hegy felől legördült a hajnal Erdőmélyére.
A félelf szerencséjére talál megfelelő ágat, élőt nem tudna dísztőrével lehasítani, de elég erősnek tűnő, lehullott gallyból képes csinálni magának egyet. Ránézésre kitarthat egy ideig. A dísztőr a kötél elvágására sem a legjobb, de sikerül lehasítania egy megfelelő darabot, amellyel a bot végére erősítheti a tőrt, ehhez ügyességéhez kell folyamodnia. Amikor végez, a tőr tökéletesen áll a bot végén, büszke lehet munkájára.
Amikor végez, megpillant egy, a bokrok alján matató állatot, amelyben egy nyúlra ismer. Abban biztos, hogy közelebb szeretne menni, akkor a nyúl biztosan elfutna, így lándzsaként kell használnia fegyverét, de dönthet úgy is, hogy megpróbálja leteríteni a nyulat.
HA úgy dönt, levadássza a nyulat, úgy rövid célzás után meglepetésére sikerül eltalálnia a prédát, amely azonnal meg is hal.
HA úgy dönt, elengedi, más rágcsálót nem talál.
Bárhogy is legyen, van egy halott nyula, egy dísztőre a bot végére erősítve. Kova és acél a tűzhöz és még lámpaolaja is, hogy tüzet rakhasson, így remek reggelit rittyentget magának. Bár azt ő is tudja, hogy az elejtett vadat ki kell véreztetni, megnyúzni és csak utána fogyaszthatja el, különben meg is betegedhet a reggelijétől. Csúnya mészárosmunka ez egy félvér lánynak, de a túlélés érdekében kénytelen lesz minderre.
Ha megsüti a húst, kissé íztelen lesz só nélkül és egysíkú, de tápláló és még marad is belőle. Talál vizet is, de csak egy aprócska csermelyt, hal nincs benne, de a vize iható. A nyomokból ítélve az erdei állatok gyakran látogatják, kérdés ezért, hogy mennyi ideig érdemes a közelben maradni.
A mászóvasakkal gyermekjátéknak tűnik a fára mászás, bár a vékonyabb ágakra kimászni őrültségnek tűnik, ám így is sikerül annyira felkapaszkodnia, hogy megláthassa a sűrűn nőtt lombok között a kéken szikrázó eget. Az erdő szélét ugyan nem látja, de láthat nyugatra égnek emelkedő hegyormokat és azokon büszke fenyveseket.
Magasan felette pedig egy ismerős madár köröz derűsen a hegy felől fújó szélben. Mërulon baglya.*
//Mërulon//
*A tündér gyorsabban rájön, hogy Bors gyakorlatilag csak az orra után megy, nem nyomot követ. A lovak intelligens jószágok, de nem tudnak szagot követni, ezért a hátas sokszor megáll, busa fejét ingatja, hogy gazdája vezesse. Mërulon nyomolvasási képességeiből fakadóan semmiféle nyomot nem tud megkülönböztetni, amiben nyomra ismerne, általában csak egy ismerős alakú, de természetes kis gödör vagy hasonló képződmény lehet. Erdei gyümölcsökre lehet esélye, de azokat egyelőre nem lát a közelben, főleg a ló nyergében ülve. Ám így is sokszor Borsnak kell kerülgetnie a sűrűn növő fákat vagy Mërulonnak kell lehajolnia gyakran egy-egy alacsonyra nyúló gally elől. Ez itt nem az Artheniort körülvevő békés erdő, hanem egy hamisítatlan vadon.
Gondolkodás közben baglyát hívja, amely kisvártatva át is töri a lombkoronát és egy közeli ágra száll le, intelligens tekintetével üdvözli gazdáját.
Erdőmélye valóban varázsos vadon, sokan hisznek az itt élő Erdőszellemben, mások pedig ostoba dajkamesének tartják a dolgot, de ki-ki döntse el saját tapasztalatai alapján. Mindenesetre egy patrónushoz imádkozni nem vezethet rosszra.
Nyxa mintha mutatni szeretne neki valamit, egyik gallyról a másikra száll, oda-vissza, mintha jelezni szeretné az irányt.
Ha Mërulon követni kezdi, akkor nemsokára vizenyősebb talajú erdőrészhez érhet, a magasban, egy fa lombkoronájában oda nem illő zajokat hallhat, de egyelőre nem látja, mi lehet a fa tetején. Orrát íncsiklandó, sült hús illata csapja meg, amire gyomra is megmozdul.
Jó harminc-negyven méterre tőle egy kecses őz jelenik meg a bozótos takarásában, érdeklődve fordítja fejét a Bors hátán ülő tündér felé, miközben békésen kérődzik.*
//Dobások: Nimeril - sikeres ügyességpróba - "lándzsakészítés", CÉ dobás, találat//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 18:17:33
//Nimeril//
*A hajnal, bár kényelmetlen, de viszonylag békésen zajlik. A nap már biztosan felkelt, de a sűrű lombkoronán egyelőre még nem jutnak át a nap sugarai, sejtelmes homályba öltöztetve az erdőt. Talán köd is lehetett korábban, ahogy a hegy felől legördült a hajnal Erdőmélyére.
A félelf szerencséjére talál megfelelő ágat, élőt nem tudna dísztőrével lehasítani, de elég erősnek tűnő, lehullott gallyból képes csinálni magának egyet. Ránézésre kitarthat egy ideig. A dísztőr a kötél elvágására sem a legjobb, de sikerül lehasítania egy megfelelő darabot, amellyel a bot végére erősítheti a tőrt, ehhez ügyességéhez kell folyamodnia. Amikor végez, a tőr tökéletesen áll a bot végén, büszke lehet munkájára.
Amikor végez, megpillant egy, a bokrok alján matató állatot, amelyben egy nyúlra ismer. Abban biztos, hogy közelebb szeretne menni, akkor a nyúl biztosan elfutna, így lándzsaként kell használnia fegyverét, de dönthet úgy is, hogy megpróbálja leteríteni a nyulat.
HA úgy dönt, levadássza a nyulat, úgy rövid célzás után meglepetésére sikerül eltalálnia a prédát, amely azonnal meg is hal.
HA úgy dönt, elengedi, más rágcsálót nem talál.
Bárhogy is legyen, van egy halott nyula, egy dísztőre a bot végére erősítve. Kova és acél a tűzhöz és még lámpaolaja is, hogy tüzet rakhasson, így remek reggelit rittyentget magának. Bár azt ő is tudja, hogy az elejtett vadat ki kell véreztetni, megnyúzni és csak utána fogyaszthatja el, különben meg is betegedhet a reggelijétől. Csúnya mészárosmunka ez egy félvér lánynak, de a túlélés érdekében kénytelen lesz minderre.
Ha megsüti a húst, kissé íztelen lesz só nélkül és egysíkú, de tápláló és még marad is belőle. Talál vizet is, de csak egy aprócska csermelyt, hal nincs benne, de a vize iható. A nyomokból ítélve az erdei állatok gyakran látogatják, kérdés ezért, hogy mennyi ideig érdemes a közelben maradni.
A mászóvasakkal gyermekjátéknak tűnik a fára mászás, bár a vékonyabb ágakra kimászni őrültségnek tűnik, ám így is sikerül annyira felkapaszkodnia, hogy megláthassa a sűrűn nőtt lombok között a kéken szikrázó eget. Az erdő szélét ugyan nem látja, de láthat nyugatra égnek emelkedő hegyormokat és azokon büszke fenyveseket.
Magasan felette pedig egy ismerős madár köröz derűsen a hegy felől fújó szélben. Mërulon baglya.*
//Mërulon//
*A tündér gyorsabban rájön, hogy Bors gyakorlatilag csak az orra után megy, nem nyomot követ. A lovak intelligens jószágok, de nem tudnak szagot követni, ezért a hátas sokszor megáll, busa fejét ingatja, hogy gazdája vezesse. Mërulon nyomolvasási képességeiből fakadóan semmiféle nyomot nem tud megkülönböztetni, amiben nyomra ismerne, általában csak egy ismerős alakú, de természetes kis gödör vagy hasonló képződmény lehet. Erdei gyümölcsökre lehet esélye, de azokat egyelőre nem lát a közelben, főleg a ló nyergében ülve. Ám így is sokszor Borsnak kell kerülgetnie a sűrűn növő fákat vagy Mërulonnak kell lehajolnia gyakran egy-egy alacsonyra nyúló gally elől. Ez itt nem az Artheniort körülvevő békés erdő, hanem egy hamisítatlan vadon.
Gondolkodás közben baglyát hívja, amely kisvártatva át is töri a lombkoronát és egy közeli ágra száll le, intelligens tekintetével üdvözli gazdáját.
Erdőmélye valóban varázsos vadon, sokan hisznek az itt élő Erdőszellemben, mások pedig ostoba dajkamesének tartják a dolgot, de ki-ki döntse el saját tapasztalatai alapján. Mindenesetre egy patrónushoz imádkozni nem vezethet rosszra.
Nyxa mintha mutatni szeretne neki valamit, egyik gallyról a másikra száll, oda-vissza, mintha jelezni szeretné az irányt.
Ha Mërulon követni kezdi, akkor nemsokára vizenyősebb talajú erdőrészhez érhet, a magasban, egy fa lombkoronájában oda nem illő zajokat hallhat, de egyelőre nem látja, mi lehet a fa tetején. Orrát íncsiklandó, sült hús illata csapja meg, amire gyomra is megmozdul.
Jó harminc-negyven méterre tőle egy kecses őz jelenik meg a bozótos takarásában, érdeklődve fordítja fejét a Bors hátán ülő tündér felé, miközben békésen kérődzik.*
//Dobások: Nimeril - sikeres ügyességpróba - "lándzsakészítés", CÉ dobás, találat//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 18:17:33
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 16:35:06
Üzenet elküldve: 2019-08-17 16:35:06
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon egy idő után rájön, hogy a lova megy, csupán nem a nyomok után. Ezt abból fejtené meg, hogy Nimeril (tegnap óta még jól kivehető nyomai) majdnem a másik irányban van. Megállítja a kancát, majd gondolkozik. A lóra nem támaszkodhat, alapból, az ilyen esetekben Nyxa szokta vezetni. Nem valami jó nyomkövető, de jelenleg nincs más választása: magának kell keresni. Elindul Nim lábnyomai vonalában, bár távolról sem kizárt, hogy el fog tévedni. Ha ez megtörténne, átgondolná a dolgokat: elsősorban bogyókra lesz szüksége, áfonyára és hasonlóakra, hogy az alma mellett mást is egyen. A bora is kezd apadni, szomja is lassan előkerülhet. Be kell vallania magának: a baglya hatalmas segítség számára általában. Az irbiszt itt most nem tudná beidomítani, az hosszabb folyamat (előbb ki kéne hoznia a vadonból). Elsősorban megszelídítené, majd azonnal húst kéne biztosítani számára. ~Na igen, de Nyxa nélkül nem tudok vadászni.~ Ha találna élelmet, akkor egy patak felkutatása lenne a következő feladat. Figyelné, hogy merre nő dúsabb, lágyabb szárú növényzet: az erdei közegben legtöbbször ezek jelzik a vizet. A mohában nem tudna bízni, mivel az az északi oldalt is jelezheti. Közben füttyentene folyamatosan, azon a hangszínen, amivel Nyxát hívja. Ez végig jelen lenne mellette, elsősorban a bagoly megtalálása fontos számára. ~Ha meg lenne Nyxa, akkor el tudna vezetni Nimerilhez, aztán tudna nekem húst vadászni.~ Lehet, hogy helyes a gondolatmenete, viszont a kivitelezéssel gondja akadhat. Kicsi rá a valószínűség, hogy a szélcsendes, zárt erdőben meghallja őt a madár, főként, ha a tanonccal messzire mentek. Persze van egy másik opció is, melyet párhuzamosan alkalmazhat. Erdőmélyében érzi, hogy mágikus hatás alatt van. Nem tudja, mi által és miért, nem is izgatja, mivel eddig csak viccelődött vele a vadon. Ám erről eszébe juthatna valami: a vallás. Eeyrhez imádkozna magában, ez megnyugtatná. Lehet, hogy az istennő kegyben részesíti, s talán szerencsés lesz. Addig innen nem mozdul, míg meg nem hal, vagy nem tud irbisszel az oldalán visszatérni. Ez fix, ezen nincs mit változtatni, nem is akar. Nem is lenne hová visszatérnie, s mivel nem valami jó harcos (magyarán mondva: csapnivaló), a további terveihez szükséges a nagymacska. Nimnek is segítene persze, ha nem találta meg már a növényeit, s nem hagyta nevetve egyedül megrohadni az erdőben. Ehhez hasonló talányok gyötrik, de jelenleg az élelemre és baglyának megtalálására koncentrál.*
*Mërulon egy idő után rájön, hogy a lova megy, csupán nem a nyomok után. Ezt abból fejtené meg, hogy Nimeril (tegnap óta még jól kivehető nyomai) majdnem a másik irányban van. Megállítja a kancát, majd gondolkozik. A lóra nem támaszkodhat, alapból, az ilyen esetekben Nyxa szokta vezetni. Nem valami jó nyomkövető, de jelenleg nincs más választása: magának kell keresni. Elindul Nim lábnyomai vonalában, bár távolról sem kizárt, hogy el fog tévedni. Ha ez megtörténne, átgondolná a dolgokat: elsősorban bogyókra lesz szüksége, áfonyára és hasonlóakra, hogy az alma mellett mást is egyen. A bora is kezd apadni, szomja is lassan előkerülhet. Be kell vallania magának: a baglya hatalmas segítség számára általában. Az irbiszt itt most nem tudná beidomítani, az hosszabb folyamat (előbb ki kéne hoznia a vadonból). Elsősorban megszelídítené, majd azonnal húst kéne biztosítani számára. ~Na igen, de Nyxa nélkül nem tudok vadászni.~ Ha találna élelmet, akkor egy patak felkutatása lenne a következő feladat. Figyelné, hogy merre nő dúsabb, lágyabb szárú növényzet: az erdei közegben legtöbbször ezek jelzik a vizet. A mohában nem tudna bízni, mivel az az északi oldalt is jelezheti. Közben füttyentene folyamatosan, azon a hangszínen, amivel Nyxát hívja. Ez végig jelen lenne mellette, elsősorban a bagoly megtalálása fontos számára. ~Ha meg lenne Nyxa, akkor el tudna vezetni Nimerilhez, aztán tudna nekem húst vadászni.~ Lehet, hogy helyes a gondolatmenete, viszont a kivitelezéssel gondja akadhat. Kicsi rá a valószínűség, hogy a szélcsendes, zárt erdőben meghallja őt a madár, főként, ha a tanonccal messzire mentek. Persze van egy másik opció is, melyet párhuzamosan alkalmazhat. Erdőmélyében érzi, hogy mágikus hatás alatt van. Nem tudja, mi által és miért, nem is izgatja, mivel eddig csak viccelődött vele a vadon. Ám erről eszébe juthatna valami: a vallás. Eeyrhez imádkozna magában, ez megnyugtatná. Lehet, hogy az istennő kegyben részesíti, s talán szerencsés lesz. Addig innen nem mozdul, míg meg nem hal, vagy nem tud irbisszel az oldalán visszatérni. Ez fix, ezen nincs mit változtatni, nem is akar. Nem is lenne hová visszatérnie, s mivel nem valami jó harcos (magyarán mondva: csapnivaló), a további terveihez szükséges a nagymacska. Nimnek is segítene persze, ha nem találta meg már a növényeit, s nem hagyta nevetve egyedül megrohadni az erdőben. Ehhez hasonló talányok gyötrik, de jelenleg az élelemre és baglyának megtalálására koncentrál.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 15:58:58
Üzenet elküldve: 2019-08-17 15:58:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A madár óvatosan, de elviszi a húst, amit lány dobot neki. Hiába tűnik ostobaságnak, hogy a madárral beszélget, de egy kicsit megnyugszik tőle, hogy valakihez tudott beszélni. Az odú üresnek tűnik, ezért befészkeli magát. Még egyszer kinéz, hogy inden rendben van-e, nem lát semmit. Még Nyxa is eltűnt. ~ Biztos vadászni ment.~ Vélekedik és aludni tér. Korán ébred fel. A végtagjait alig érzi. Nagy nehezen kikászálódik a lyukból.~ Ahh. Teljesen elgémberedtek a tagjaim.~ Nekilát gyorsan átmozgatni a tagjait. Mikor úgy érzi, hogy már rendesen tud mozogni, akkor körbenéz. Most jobbak a látási viszonyok, mint tegnap este. Döbbenten tapasztalja, hogy mintha nem is ugyanazon a helyen lenne. Semmi nem ismerős számára. Hiányérzete támad, de nem tudja miért. Végül rájön, hogy a tündér madarát se látja már sehol. ~ Biztos visszament Mërulonhoz vagy megette valami az éjjel.~ Morfondírozik, amiből gyomra korgása rántja vissza a jelenbe. Van még a tegnap este megbontott hideg élelméből, de azt nem szeretné még elfogyasztani. Helyben található élelem után akar nézni. Először is okulva a tegnapiakból, fegyvert akar csinálni. Ehhez egy viszonylag hosszú, de erős egyenes ágat keres. Ha talál ilyet, akkor a dísztőrével vág a köteléből egy akkora darabot, amivel rendesen hozzá tudja erősíteni a fához a fegyvert. Ha sikerül a folyamat, akkor egy primitív, de egész jó kis lándzsája lesz. Ezzel már sikerrel felveheti a harcot egy nagyobb ragadózóval is. Ha ez megvan, akkor az avarban matató kis rágcsálókra kezd el vadászni. Ha más nem egy fadarabbal. Igyekszik minél többet levadászni belőlük. Sikeres vadászat esetén a tőre pengéjével megnyúzza őket és kis tüzet rakva megsüti azokat. Ha talál a környéken erdei gyümölcsöket, akkor azokból eszik. Ha marad hús azt elcsomagolja későbbre. Ha nem sikerül a vadászat, akkor lénytelen a saját elemózsiájából enni. Evés után a vizet kezd el keresni. A talaj nedves, ezért valahol lennie kell a közelben víznek is. Ahol víz van ott akadhat hal és vadszárnyas is. Ha van rá módja, akkor megpróbál elejteni belőlük. Ha megtalálja a vizet, akkor először ellenőrzi, hogy fogyasztásra alkalmas. Ha igen akkor jót iszik és feltölti a kulacsát is. Most már az alapvető szükségletei ki lehetnek elégítve. A következő terve, hogy kiderítse azt, hogy merre van. Kinéz egy jó magas fát magának. Felveszi a mászó vasat, hogy könnyebben fel tudjon mászni a fára. A zsákját egy magasabban lévő ágra felakassza, hogy mászás közben ne zavarja. Megpróbál minél magasabbra mászni a fán. Fentről az erdő szélét keresi, de azért ha lát fenyőfát vagy olyan dombosabb- hegyesebb területet, akkor azt is jól szemügyre veszi. A Sárkányfog csak jó lenne. Ezután elindul lefelé a fáról.*
* A madár óvatosan, de elviszi a húst, amit lány dobot neki. Hiába tűnik ostobaságnak, hogy a madárral beszélget, de egy kicsit megnyugszik tőle, hogy valakihez tudott beszélni. Az odú üresnek tűnik, ezért befészkeli magát. Még egyszer kinéz, hogy inden rendben van-e, nem lát semmit. Még Nyxa is eltűnt. ~ Biztos vadászni ment.~ Vélekedik és aludni tér. Korán ébred fel. A végtagjait alig érzi. Nagy nehezen kikászálódik a lyukból.~ Ahh. Teljesen elgémberedtek a tagjaim.~ Nekilát gyorsan átmozgatni a tagjait. Mikor úgy érzi, hogy már rendesen tud mozogni, akkor körbenéz. Most jobbak a látási viszonyok, mint tegnap este. Döbbenten tapasztalja, hogy mintha nem is ugyanazon a helyen lenne. Semmi nem ismerős számára. Hiányérzete támad, de nem tudja miért. Végül rájön, hogy a tündér madarát se látja már sehol. ~ Biztos visszament Mërulonhoz vagy megette valami az éjjel.~ Morfondírozik, amiből gyomra korgása rántja vissza a jelenbe. Van még a tegnap este megbontott hideg élelméből, de azt nem szeretné még elfogyasztani. Helyben található élelem után akar nézni. Először is okulva a tegnapiakból, fegyvert akar csinálni. Ehhez egy viszonylag hosszú, de erős egyenes ágat keres. Ha talál ilyet, akkor a dísztőrével vág a köteléből egy akkora darabot, amivel rendesen hozzá tudja erősíteni a fához a fegyvert. Ha sikerül a folyamat, akkor egy primitív, de egész jó kis lándzsája lesz. Ezzel már sikerrel felveheti a harcot egy nagyobb ragadózóval is. Ha ez megvan, akkor az avarban matató kis rágcsálókra kezd el vadászni. Ha más nem egy fadarabbal. Igyekszik minél többet levadászni belőlük. Sikeres vadászat esetén a tőre pengéjével megnyúzza őket és kis tüzet rakva megsüti azokat. Ha talál a környéken erdei gyümölcsöket, akkor azokból eszik. Ha marad hús azt elcsomagolja későbbre. Ha nem sikerül a vadászat, akkor lénytelen a saját elemózsiájából enni. Evés után a vizet kezd el keresni. A talaj nedves, ezért valahol lennie kell a közelben víznek is. Ahol víz van ott akadhat hal és vadszárnyas is. Ha van rá módja, akkor megpróbál elejteni belőlük. Ha megtalálja a vizet, akkor először ellenőrzi, hogy fogyasztásra alkalmas. Ha igen akkor jót iszik és feltölti a kulacsát is. Most már az alapvető szükségletei ki lehetnek elégítve. A következő terve, hogy kiderítse azt, hogy merre van. Kinéz egy jó magas fát magának. Felveszi a mászó vasat, hogy könnyebben fel tudjon mászni a fára. A zsákját egy magasabban lévő ágra felakassza, hogy mászás közben ne zavarja. Megpróbál minél magasabbra mászni a fán. Fentről az erdő szélét keresi, de azért ha lát fenyőfát vagy olyan dombosabb- hegyesebb területet, akkor azt is jól szemügyre veszi. A Sárkányfog csak jó lenne. Ezután elindul lefelé a fáról.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:30:33
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:30:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//
*A vaddisznó-család eltűnik a susnyásban és Nimeril egyedül marad a sötétedő erdőben. Az alkony szinte átmenet nélkül éri el és azon kapja magát, hogy lassan az orráig sem lát. A bagoly elfogadja a felé hajított húst, amely először ugyan az avarba esik, de a szárnyas leszáll mellé, bizalmatlanul méregeti előbb, hol a húst, hol a félvér lányt, majd felkapja és visszaszáll egy fára vele, hogy elfogyassza.
Nimeril megtalálja a kis odút, elővigyázatosan megpiszkálja és rájön, hogy nincs benne sem kígyó, se más erdőmélyi állat. Bár ostobaságnak tartja, hogy egy bagollyal beszélget, mégis az a madár az egyetlen kapcsolata a világgal a vadonon kívül, kis nyugalommal töltheti el.
Amikor bemászik a kis odúba és esetleg kiles, láthatja, hogy a bagoly eltűnt. Éjszakai ragadozó, neki nem fog gondot jelenteni visszatalálni Nimerilhez. A lány kimerülve, talán félve is húzódik az üregbe, ahol puha avaraljon nyomja el az álom.
Reggel korán ébred, tagjai elzsibbadtak, mert nem tudta kinyújtani a lábát az odúban, de az üreg megvédte a hajnali harmattól. Kicsit ugyan koszos lett, de összességében jól van. Ha átmozgatja kissé magát, akkor gyorsan visszatérhet az élet a tagjaiba.
Mërulon madara nincs az ágon, ahol korábban látta, körülötte ébredezik a természet, az erdő hangai töltik be a párás levegőt. Madarak csivitelnek, avar zörög, apró rágcsálók matatnak a levelek alatt.
Nimeril és éhes és szomjas, szétnézve ismeretlen erdő veszi körül, pedig biztos, hogy tapodtat sem mozdult az éjjel.*
//Mërulon//
*Bors nem érti a tündér kérdését, de halkan nyihogva köszönti gazdáját hajnalban. Átöltözik, eszik valamit és a hátas is megkapja az utolsó abrakot, de ezzel Mërulon készletei vészesen megcsappantak és az alma nem túl tápláló élelem, főleg egy erdőmélyi expedíció alatt. Bár Mërulon tündér, mégis olyan táplálékra van szüksége, amelyből elegendő erőt szerezhet. Ha csak almát enne, azt érné el, hogy menne a hasa.
A Borsnak előadott terv kerek, de ki tudja, mennyit és mikor sikerül megvalósítani belőlük. A tündér tudhatja, hogy megszelídíteni valamit, nem egy alkalom alatt sikerül. Egy állattal foglalkozni kell, főleg, ha vadállat, szoktatni az engedelmességre, hisz különleges képességeivel sem idomítható egy állat engedelmességre, csak rövid időre nyeri el a szelídséget és az is csak azt jelenti, hogy nem falja fel.
Bors értetlenül fordítja nagy szemeit Mërulon felé amikor a tündér az orra alá tartja Nimeril pokrócát. Egy ló, bár érzékei élesebbek, mint az embereké vagy tündéreké, mégsem vadászkopó, hogy tévedhetetlenül találjon meg szag alapján egy ekkora erdőben egy személyt.
Ha a tündér meg akarja találni Nimerilt, akkor másképp kell hozzáfognia.*
//Nimeril//
*A vaddisznó-család eltűnik a susnyásban és Nimeril egyedül marad a sötétedő erdőben. Az alkony szinte átmenet nélkül éri el és azon kapja magát, hogy lassan az orráig sem lát. A bagoly elfogadja a felé hajított húst, amely először ugyan az avarba esik, de a szárnyas leszáll mellé, bizalmatlanul méregeti előbb, hol a húst, hol a félvér lányt, majd felkapja és visszaszáll egy fára vele, hogy elfogyassza.
Nimeril megtalálja a kis odút, elővigyázatosan megpiszkálja és rájön, hogy nincs benne sem kígyó, se más erdőmélyi állat. Bár ostobaságnak tartja, hogy egy bagollyal beszélget, mégis az a madár az egyetlen kapcsolata a világgal a vadonon kívül, kis nyugalommal töltheti el.
Amikor bemászik a kis odúba és esetleg kiles, láthatja, hogy a bagoly eltűnt. Éjszakai ragadozó, neki nem fog gondot jelenteni visszatalálni Nimerilhez. A lány kimerülve, talán félve is húzódik az üregbe, ahol puha avaraljon nyomja el az álom.
Reggel korán ébred, tagjai elzsibbadtak, mert nem tudta kinyújtani a lábát az odúban, de az üreg megvédte a hajnali harmattól. Kicsit ugyan koszos lett, de összességében jól van. Ha átmozgatja kissé magát, akkor gyorsan visszatérhet az élet a tagjaiba.
Mërulon madara nincs az ágon, ahol korábban látta, körülötte ébredezik a természet, az erdő hangai töltik be a párás levegőt. Madarak csivitelnek, avar zörög, apró rágcsálók matatnak a levelek alatt.
Nimeril és éhes és szomjas, szétnézve ismeretlen erdő veszi körül, pedig biztos, hogy tapodtat sem mozdult az éjjel.*
//Mërulon//
*Bors nem érti a tündér kérdését, de halkan nyihogva köszönti gazdáját hajnalban. Átöltözik, eszik valamit és a hátas is megkapja az utolsó abrakot, de ezzel Mërulon készletei vészesen megcsappantak és az alma nem túl tápláló élelem, főleg egy erdőmélyi expedíció alatt. Bár Mërulon tündér, mégis olyan táplálékra van szüksége, amelyből elegendő erőt szerezhet. Ha csak almát enne, azt érné el, hogy menne a hasa.
A Borsnak előadott terv kerek, de ki tudja, mennyit és mikor sikerül megvalósítani belőlük. A tündér tudhatja, hogy megszelídíteni valamit, nem egy alkalom alatt sikerül. Egy állattal foglalkozni kell, főleg, ha vadállat, szoktatni az engedelmességre, hisz különleges képességeivel sem idomítható egy állat engedelmességre, csak rövid időre nyeri el a szelídséget és az is csak azt jelenti, hogy nem falja fel.
Bors értetlenül fordítja nagy szemeit Mërulon felé amikor a tündér az orra alá tartja Nimeril pokrócát. Egy ló, bár érzékei élesebbek, mint az embereké vagy tündéreké, mégsem vadászkopó, hogy tévedhetetlenül találjon meg szag alapján egy ekkora erdőben egy személyt.
Ha a tündér meg akarja találni Nimerilt, akkor másképp kell hozzáfognia.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:05:27
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:05:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jeleneter tartalmaz!//
*Ahogy lehunyta szemét, szinte olyan hamar ébren van. Nem tudja, mi történt vele, de teljes erejében van. A ló hátára ül és gyors vágtára fogja. Úgy érzi, menten meghal. A ló az égbe emelkedik a parancsra, sebesen száll. Nimerilt keresi, hogy megölje, maga sem tudja, miért. Aztán csillagokkal találkozik, timoreneknek látja őket. Az erdő mozog alatta, aztán baj történik. Egy sebesen szárnyaló valami (vagy valaki) földre teperi őket. Bors halálsikolya beteríti a vadont, melynek hatására a zajok felerősödnek. Brácsa halk hangját fedezi fel Mërulon a sárkány ordításában, mely után a bestia átharapja gerincét. Reccsen a csont, folyik a vér, bár ennek ellenére a tündér még él. Mërulon ordít, torka szakadtából, de nem hallja hangját. Belenéz a szörny szemébe, mely irbisz fejéből mered rá. A fogai közt vergődik, akár egy termetes hal a varsában, de mégis érthetőnek véli az ismerősnek tűnő lény szavait. Kalóz rokonát véli felfedezni benne, egyre inkább hasonlít rá.*
-Az örökség az enyém, Mërulon. Mindenki nekem adta, s te is ezt fogod tenni. *Aztán a bestia beljebb tuszkolta irdatlan szájába, szinte lenyelte, mikor... A tündér felriad. Rázza a hideg, harmat és izzadság áztatja ruháját. Valamint egy bőrös arc: Borsé. Megcsókolja a ló orrát és átöleli pofáját.*
-Édes, édes Bors, hát álom volt ez? *Sajog a feje és zúg a füle, de lassan kezdi hallani a körülötte lévő hangokat. Lassan, de sikerül felülnie, majd fel is áll. Nyújtózik és rájön, hogy nem valami jó ebben a ruhában lennie. Ruhát cserélne, aztán megreggelizik: a kancának odaadja az utolsó adag abrakot, aztán megpróbálna enni az almából, inni a Pegazusból hozott borból (persze nem túl sokat, nehogy berúgjon). Ha ezzel kész lenne háborítatlanul, átvehetné a váltó utazó ruháját, majd biztosan felpakkolna mindent a ló hátára, kihúzna egy hegyeett ágat a sáncból, felülne Borsra, s ezt mondaná (aztán hajtaná véghez).*
-Keressük meg Nimet és Nyxát, kislány. Aztán találjunk Nimnek hátast, vagy útközben szelídítsünk és idomítsunk be egy irbiszt. Ki tudja, melyik jön hamarabb. *Aztán megszagoltatná a lóval a lány szagát viselő pokrócot, s elindulnának. Ez az éjszaka élete legrémesebb és eddigi legjobb kalandja volt. Azt biztosra elhatározta magában: bármit is tesz vele az erdő, addig innen ki nem teszi a lábát, míg nincs mellette Nimeril Sárkányfogastul és egy idomított erdei párduc. Lassan indulnának el a lány nyomában, a ló patái halkan koppanánnak a harmatos hajnalban, hátán rázkódna a málha és a tündér.*
//A hozzászólás 16+ jeleneter tartalmaz!//
*Ahogy lehunyta szemét, szinte olyan hamar ébren van. Nem tudja, mi történt vele, de teljes erejében van. A ló hátára ül és gyors vágtára fogja. Úgy érzi, menten meghal. A ló az égbe emelkedik a parancsra, sebesen száll. Nimerilt keresi, hogy megölje, maga sem tudja, miért. Aztán csillagokkal találkozik, timoreneknek látja őket. Az erdő mozog alatta, aztán baj történik. Egy sebesen szárnyaló valami (vagy valaki) földre teperi őket. Bors halálsikolya beteríti a vadont, melynek hatására a zajok felerősödnek. Brácsa halk hangját fedezi fel Mërulon a sárkány ordításában, mely után a bestia átharapja gerincét. Reccsen a csont, folyik a vér, bár ennek ellenére a tündér még él. Mërulon ordít, torka szakadtából, de nem hallja hangját. Belenéz a szörny szemébe, mely irbisz fejéből mered rá. A fogai közt vergődik, akár egy termetes hal a varsában, de mégis érthetőnek véli az ismerősnek tűnő lény szavait. Kalóz rokonát véli felfedezni benne, egyre inkább hasonlít rá.*
-Az örökség az enyém, Mërulon. Mindenki nekem adta, s te is ezt fogod tenni. *Aztán a bestia beljebb tuszkolta irdatlan szájába, szinte lenyelte, mikor... A tündér felriad. Rázza a hideg, harmat és izzadság áztatja ruháját. Valamint egy bőrös arc: Borsé. Megcsókolja a ló orrát és átöleli pofáját.*
-Édes, édes Bors, hát álom volt ez? *Sajog a feje és zúg a füle, de lassan kezdi hallani a körülötte lévő hangokat. Lassan, de sikerül felülnie, majd fel is áll. Nyújtózik és rájön, hogy nem valami jó ebben a ruhában lennie. Ruhát cserélne, aztán megreggelizik: a kancának odaadja az utolsó adag abrakot, aztán megpróbálna enni az almából, inni a Pegazusból hozott borból (persze nem túl sokat, nehogy berúgjon). Ha ezzel kész lenne háborítatlanul, átvehetné a váltó utazó ruháját, majd biztosan felpakkolna mindent a ló hátára, kihúzna egy hegyeett ágat a sáncból, felülne Borsra, s ezt mondaná (aztán hajtaná véghez).*
-Keressük meg Nimet és Nyxát, kislány. Aztán találjunk Nimnek hátast, vagy útközben szelídítsünk és idomítsunk be egy irbiszt. Ki tudja, melyik jön hamarabb. *Aztán megszagoltatná a lóval a lány szagát viselő pokrócot, s elindulnának. Ez az éjszaka élete legrémesebb és eddigi legjobb kalandja volt. Azt biztosra elhatározta magában: bármit is tesz vele az erdő, addig innen ki nem teszi a lábát, míg nincs mellette Nimeril Sárkányfogastul és egy idomított erdei párduc. Lassan indulnának el a lány nyomában, a ló patái halkan koppanánnak a harmatos hajnalban, hátán rázkódna a málha és a tündér.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:59:42
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:59:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A vaddisznó eddig elkerülte és a lány megpróbálja kihasználni az alkalmat, hogy felmásszon a fára. Az elképzelés nem rossz, de sajnos fáradt és a nehéz zsákja, se könnyíti meg a dolgot. A sikertelen próbálkozás után más taktikára vált. Szerencséjére pont akad egy kődarab a közelben. Ezt jó messzire dobja és ezzel a kocát meg is zavarja. Nem fedezik fel és inkább úgy döntenek, hogy távoznak innen. Akkor nyugszik meg egy kicsit Nimeril, mikor már nem hallja a csörtetésüket. Körbenézve megpillant két parázsló szempárt.~ Kitartó egy madár.~ Nem foglalkozik vele sokat. A sötét ellenére egy odút vesz észre a fa tövében. Látszólag jó kis alvó hely lenne, de a lány nem bízza a véletlenre a dolgot. Ha akad egy fadarab, akkor azzal megpiszkálja a leveleket. Nem akarja, hogy kígyóba vagy valamilyen más veszélyes lénybe feküdjön bele. Ha nem talál ágat, akkor a rövidke tőrével piszkálja meg a leveleket. Ha nem történik semmi, akkor bemászik a nem túl nagy helyre. A zsákjából elkaparja azt a kevés élelmet, amit magával hozott. Eszik egy keveset. Mielőtt lefeküdne még egy dob egy darab húst a bagolynak is.*
– Nesze egyél! Végül is nem rád haragszom, hanem az ostoba gazdádra. Ráadásul még egy árva fenyőt se láttam. Pedig azt mondta, hogy biztosan lesz az erdő közelében. Már ott tartok, hogy egy madárral beszélgetek. Remélem nem kezdtem el megőrülni.* Ezt letudva nagyjából kényelmesen elhelyezkedik. ~ Jó kis hely ez. Ha valami rám törne, akkor csak egy irányból tudna. Talán még lenne is esélyem megvédeni magam.~ Vélekedik, aztán jól belefúrja magát a levelek közzé és megpróbál elaludni.*
* A vaddisznó eddig elkerülte és a lány megpróbálja kihasználni az alkalmat, hogy felmásszon a fára. Az elképzelés nem rossz, de sajnos fáradt és a nehéz zsákja, se könnyíti meg a dolgot. A sikertelen próbálkozás után más taktikára vált. Szerencséjére pont akad egy kődarab a közelben. Ezt jó messzire dobja és ezzel a kocát meg is zavarja. Nem fedezik fel és inkább úgy döntenek, hogy távoznak innen. Akkor nyugszik meg egy kicsit Nimeril, mikor már nem hallja a csörtetésüket. Körbenézve megpillant két parázsló szempárt.~ Kitartó egy madár.~ Nem foglalkozik vele sokat. A sötét ellenére egy odút vesz észre a fa tövében. Látszólag jó kis alvó hely lenne, de a lány nem bízza a véletlenre a dolgot. Ha akad egy fadarab, akkor azzal megpiszkálja a leveleket. Nem akarja, hogy kígyóba vagy valamilyen más veszélyes lénybe feküdjön bele. Ha nem talál ágat, akkor a rövidke tőrével piszkálja meg a leveleket. Ha nem történik semmi, akkor bemászik a nem túl nagy helyre. A zsákjából elkaparja azt a kevés élelmet, amit magával hozott. Eszik egy keveset. Mielőtt lefeküdne még egy dob egy darab húst a bagolynak is.*
– Nesze egyél! Végül is nem rád haragszom, hanem az ostoba gazdádra. Ráadásul még egy árva fenyőt se láttam. Pedig azt mondta, hogy biztosan lesz az erdő közelében. Már ott tartok, hogy egy madárral beszélgetek. Remélem nem kezdtem el megőrülni.* Ezt letudva nagyjából kényelmesen elhelyezkedik. ~ Jó kis hely ez. Ha valami rám törne, akkor csak egy irányból tudna. Talán még lenne is esélyem megvédeni magam.~ Vélekedik, aztán jól belefúrja magát a levelek közzé és megpróbál elaludni.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-16 14:46:17
Üzenet elküldve: 2019-08-16 14:46:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//
*Nimeril jól gondolkodik, a vadmalacok ritkán kóborolnak el anyjuk mellől, általában mindig a közelében maradnak és a vadkan koca nem szívleli az idegeneket a kicsinyei körül. A megtermett vaddisznó anya a laza földbe túr orrával, jellegzetes röfögő hanggal kommunikálva a visítozó, gondtalanul játszó malackákkal.
A félvér sincs túl jó erőben, bár kicsit erősebb, mint a tündér, de az adrenalin segítségével sem képes felhúzni magát az alacsonyabb, de így is fejmagasságban lévő ágakra és ebben felszerelésének súlya sem segíti.
A famászás helyett így más trükkel kell élnie. A sötétségbe boruló erdőben nehéz megfelelő hellyel számolni, de az avarban puffanó kő megriasztja a vadakat, a koca harciasan fordul el Nimeriltől, amerre a kő talajt ért, a malackák mögé húzódnak és pár pillanatnyi röfögéssel teli másodperc után a erdei állatok sietve újra belevesznek a bozótosba. A félelf még sokáig hallja csörtetésüket, mielőtt újra a csend kupolája borul rá.
Ha megkeresi tekintetével a baglyot, már csak a két parázsló szempárt láthatja, az is sokszor beleveszik az erdőbe. A bagoly éjjeli madár, mondhatni ez a természetes közege, itt ő van előnyben.
Nimeril is kezd kimerülni, a sok izgalom, az egész napos utazás és a félelem kiszívja az erejét. A fa gyökerei közt kisebb természetes odút talál, kicsinyke, ő maga éppen beleférne, de puha avarlevelek borítják, nem is nedves. Talán megtalálta éjjeli menedékét.*
//Mërulon//
*A tündérnek már késő azon gondolkodni, hogy jó ötlet volt-e Lanawin legveszélyesebb erdejében szétválniuk és egyedül maradniuk éjszakára. Mindenképpen értékes tapasztalat lesz, ha megérik a reggelt és bizonyosan újra fogják gondolni, hogy félre tegyék-e nézeteltéréseiket a kaland idejére.
Hiába nyugtatja a lovat, a környezet sokkal nagyobb súllyal esik latba, így Bors, bár gazdája közelségét érzi és bizonyosan hallja is a hangját, kissé nyugodtabb lesz, de teljesen nem nyugszik meg.
Suttogása az erdő zajaiba veszik, minden úgy tűnik, hogy az akaratának megfelelően alakul, hátasa készségesen hajlítja térdeit, hogy lefeküdjön és hagyja, hogy Mërulon a hátára másszon. Valahogy könnyebbnek érzi tagjait, könnyedén száll a nyeregbe, hogy a szivárványos ragyogással megnyíló fák felé szárnyaljon. Bors patái a levegőbe emelkednek, hatalmas hófehér szárnyak dagasztják mellette a levegőt és a kacagó csillagokkal versenyt repülve emelkedik a komor vadon fölé.
Ám a távolban farkastestű, fehér-csíkos bundájú, párducfejű sárkány hág a horizontra. Karmai Bors szárnyai után kapnak és Mërulon lebucskázik a nyeregből és zuhanni kezd a fafogú, gonosz erdő felé a hihetetlen magasból. Csak zuhan és zuhan és semmi nincs, ami megállíthatná.
Ám amikor a fogak közé érne, hirtelen, mint aki mély vízből tör a felszínre, felébred. Bors megugrik mellette, de hamar észleli, hogy csak gazdája ébredt fel. Közelebb lépdel és orrát nyújtja a tündér felé.
Mërulon ruhája a harmattól vizes, őt magát rázza a hideg, a nyári erdőben hajnalban alacsonyra esik a hőmérséklet. Éhes és szomjas, de biztonságban van.
Úgy tűnik, elaludt az éjjel, még mielőtt cselekedhetett volna. A sánc körülötte áll és minden felszerelése megvan.*
//Dobások: Nimeril - sikertelen erőpróba +1-gyel - fára mászás, Mërulon - sikertelen állóképességpróba +1-gyel - ébren maradás)
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 14:52:26
//Nimeril//
*Nimeril jól gondolkodik, a vadmalacok ritkán kóborolnak el anyjuk mellől, általában mindig a közelében maradnak és a vadkan koca nem szívleli az idegeneket a kicsinyei körül. A megtermett vaddisznó anya a laza földbe túr orrával, jellegzetes röfögő hanggal kommunikálva a visítozó, gondtalanul játszó malackákkal.
A félvér sincs túl jó erőben, bár kicsit erősebb, mint a tündér, de az adrenalin segítségével sem képes felhúzni magát az alacsonyabb, de így is fejmagasságban lévő ágakra és ebben felszerelésének súlya sem segíti.
A famászás helyett így más trükkel kell élnie. A sötétségbe boruló erdőben nehéz megfelelő hellyel számolni, de az avarban puffanó kő megriasztja a vadakat, a koca harciasan fordul el Nimeriltől, amerre a kő talajt ért, a malackák mögé húzódnak és pár pillanatnyi röfögéssel teli másodperc után a erdei állatok sietve újra belevesznek a bozótosba. A félelf még sokáig hallja csörtetésüket, mielőtt újra a csend kupolája borul rá.
Ha megkeresi tekintetével a baglyot, már csak a két parázsló szempárt láthatja, az is sokszor beleveszik az erdőbe. A bagoly éjjeli madár, mondhatni ez a természetes közege, itt ő van előnyben.
Nimeril is kezd kimerülni, a sok izgalom, az egész napos utazás és a félelem kiszívja az erejét. A fa gyökerei közt kisebb természetes odút talál, kicsinyke, ő maga éppen beleférne, de puha avarlevelek borítják, nem is nedves. Talán megtalálta éjjeli menedékét.*
//Mërulon//
*A tündérnek már késő azon gondolkodni, hogy jó ötlet volt-e Lanawin legveszélyesebb erdejében szétválniuk és egyedül maradniuk éjszakára. Mindenképpen értékes tapasztalat lesz, ha megérik a reggelt és bizonyosan újra fogják gondolni, hogy félre tegyék-e nézeteltéréseiket a kaland idejére.
Hiába nyugtatja a lovat, a környezet sokkal nagyobb súllyal esik latba, így Bors, bár gazdája közelségét érzi és bizonyosan hallja is a hangját, kissé nyugodtabb lesz, de teljesen nem nyugszik meg.
Suttogása az erdő zajaiba veszik, minden úgy tűnik, hogy az akaratának megfelelően alakul, hátasa készségesen hajlítja térdeit, hogy lefeküdjön és hagyja, hogy Mërulon a hátára másszon. Valahogy könnyebbnek érzi tagjait, könnyedén száll a nyeregbe, hogy a szivárványos ragyogással megnyíló fák felé szárnyaljon. Bors patái a levegőbe emelkednek, hatalmas hófehér szárnyak dagasztják mellette a levegőt és a kacagó csillagokkal versenyt repülve emelkedik a komor vadon fölé.
Ám a távolban farkastestű, fehér-csíkos bundájú, párducfejű sárkány hág a horizontra. Karmai Bors szárnyai után kapnak és Mërulon lebucskázik a nyeregből és zuhanni kezd a fafogú, gonosz erdő felé a hihetetlen magasból. Csak zuhan és zuhan és semmi nincs, ami megállíthatná.
Ám amikor a fogak közé érne, hirtelen, mint aki mély vízből tör a felszínre, felébred. Bors megugrik mellette, de hamar észleli, hogy csak gazdája ébredt fel. Közelebb lépdel és orrát nyújtja a tündér felé.
Mërulon ruhája a harmattól vizes, őt magát rázza a hideg, a nyári erdőben hajnalban alacsonyra esik a hőmérséklet. Éhes és szomjas, de biztonságban van.
Úgy tűnik, elaludt az éjjel, még mielőtt cselekedhetett volna. A sánc körülötte áll és minden felszerelése megvan.*
//Dobások: Nimeril - sikertelen erőpróba +1-gyel - fára mászás, Mërulon - sikertelen állóképességpróba +1-gyel - ébren maradás)
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 14:52:26
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:28:09
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:28:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Alig hunyta le a szemeit, Bors patáinak koppanásaira és kifejezetten nyugtalan hangjára figyel fel. A tündérben alig van már erő, a hosszas munka, az egyedüllétből és kialvatlanságból eredő stressz valószínűleg az oka. Egy pillanatra Nimerilre gondol, nem érti, hogy ö miért bántotta meg a tanoncot, valamint az miért volt olyan bolond, hogy egyedül hagyta az erdőben. ~Ezzel mindkettőnket alaposan veszélyeztetett.~ Visszatér a pillanatba. A kismadarat hallgatja, majd Borshoz szólna.*
- Nyugodj meg, kislány, semmi baj, itt vagyok. *Erőtlen hangja elcsuklik, mikor a fióka valószínű halálát hallja (pontosabban a csendet, ami utána jött). Eszébe jutnak újra a bölcs tanító szavai, mikor még a holdvégi családi kastélyban nevelkedett, nem pedig a vadonban kereste a halál vigyorát. ~A lupusfulgur és az irbisz együtt is vadászhat, ráadásul falkában. Akkor aztán játszhatok szobrot, örömmel falna fel a párducok valamelyike.~ Nyomott, szinte tapintható csend telepszik a vadon új vendégeire, a lóra és a gazdájára. A nemes átesett félelmének holtpontján: már nem féli, szinte várja a halált. Kíváncsi, vajon mi fog és merről érkezni, de az biztos, nem fogja magát hagyni. Borsra nézne, már amennyire látja a fekete lepelnek tűnő éjszakában. A ló nem a nyugalom miatt hallgathatott el, lehet, hogy felkészül. Lehetséges, hogy hall, vagy érez valamit. Mërulon úgy dönt, nem bízná sem a saját tapasztalatlanságára, sem a soha vissza nem térő társára, sem a szedett-vetett sáncra magát. Odaszólhat a lovának, nagyon halkan, hogy csak az állat hallja.*
-Feküdj le, Bors. A hátadra ülök. *Odakúszna a parancsot végrehajtó kanca mellé, együttműködnek. Borzalmas az állóképessége jelenleg, az alvatlanság további fáradsággal jár. Ezért dönthetne úgy, hogy kettő dolgot vitetne csak el magával: egy kötelet, mellyel valamennyire odakötözné magát a lóhoz, hogy le ne essen, valamint a Nimerilnek kölcsönbe szolgáltatott pokrócot. Ezt megszagoltatná az állattal, rábízná a személyét. Aztán arra gondol, hogyha megtalálja a lányt, melyik lenne előnyösebb: egy fáklya, vagy lámpása világításnak. A fáklya mellett dönt. Egy dolgon jár az esze: társat kell kerítenie. A lóhoz szólna, persze halkan, ha semmi nem történik még. Az éjszaka most csendesnek tűnik. Túl csendesnek, az meg főként nem tetszik neki, hogy a lova is nyughatatlan.*
-Bors, ha bármi történik: törj ki, és fuss, majd keressük meg Nimet. De elsősorban menekülj... *Befejezni nem tudhatja, mivel a teljes kimerültség miatt, a ló nyakára dőlve, szerencsére odakötözve, de elaludhat. A ló tanácstalanul állna a továbbiakban, nem tudni, vajon gazdája szavára fog hallgatni, vagy maradhat mozdulatlan is, hátán a holtfáradt tündérrel.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 14:39:27
*Alig hunyta le a szemeit, Bors patáinak koppanásaira és kifejezetten nyugtalan hangjára figyel fel. A tündérben alig van már erő, a hosszas munka, az egyedüllétből és kialvatlanságból eredő stressz valószínűleg az oka. Egy pillanatra Nimerilre gondol, nem érti, hogy ö miért bántotta meg a tanoncot, valamint az miért volt olyan bolond, hogy egyedül hagyta az erdőben. ~Ezzel mindkettőnket alaposan veszélyeztetett.~ Visszatér a pillanatba. A kismadarat hallgatja, majd Borshoz szólna.*
- Nyugodj meg, kislány, semmi baj, itt vagyok. *Erőtlen hangja elcsuklik, mikor a fióka valószínű halálát hallja (pontosabban a csendet, ami utána jött). Eszébe jutnak újra a bölcs tanító szavai, mikor még a holdvégi családi kastélyban nevelkedett, nem pedig a vadonban kereste a halál vigyorát. ~A lupusfulgur és az irbisz együtt is vadászhat, ráadásul falkában. Akkor aztán játszhatok szobrot, örömmel falna fel a párducok valamelyike.~ Nyomott, szinte tapintható csend telepszik a vadon új vendégeire, a lóra és a gazdájára. A nemes átesett félelmének holtpontján: már nem féli, szinte várja a halált. Kíváncsi, vajon mi fog és merről érkezni, de az biztos, nem fogja magát hagyni. Borsra nézne, már amennyire látja a fekete lepelnek tűnő éjszakában. A ló nem a nyugalom miatt hallgathatott el, lehet, hogy felkészül. Lehetséges, hogy hall, vagy érez valamit. Mërulon úgy dönt, nem bízná sem a saját tapasztalatlanságára, sem a soha vissza nem térő társára, sem a szedett-vetett sáncra magát. Odaszólhat a lovának, nagyon halkan, hogy csak az állat hallja.*
-Feküdj le, Bors. A hátadra ülök. *Odakúszna a parancsot végrehajtó kanca mellé, együttműködnek. Borzalmas az állóképessége jelenleg, az alvatlanság további fáradsággal jár. Ezért dönthetne úgy, hogy kettő dolgot vitetne csak el magával: egy kötelet, mellyel valamennyire odakötözné magát a lóhoz, hogy le ne essen, valamint a Nimerilnek kölcsönbe szolgáltatott pokrócot. Ezt megszagoltatná az állattal, rábízná a személyét. Aztán arra gondol, hogyha megtalálja a lányt, melyik lenne előnyösebb: egy fáklya, vagy lámpása világításnak. A fáklya mellett dönt. Egy dolgon jár az esze: társat kell kerítenie. A lóhoz szólna, persze halkan, ha semmi nem történik még. Az éjszaka most csendesnek tűnik. Túl csendesnek, az meg főként nem tetszik neki, hogy a lova is nyughatatlan.*
-Bors, ha bármi történik: törj ki, és fuss, majd keressük meg Nimet. De elsősorban menekülj... *Befejezni nem tudhatja, mivel a teljes kimerültség miatt, a ló nyakára dőlve, szerencsére odakötözve, de elaludhat. A ló tanácstalanul állna a továbbiakban, nem tudni, vajon gazdája szavára fog hallgatni, vagy maradhat mozdulatlan is, hátán a holtfáradt tündérrel.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 14:39:27
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:02:13
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:02:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Hiába kiabál a madárral, azt nem igazán hatja meg a dolog. Továbbra is csak őt figyeli. Mivel nem tud mit kezdeni vele, ezért hagyja a madarat békén. Mire a nedves talajú területre ér, már kezd besötétedni. A bokor zörgésére bemenekül egy vastag fa mögé és onnan les ki, hogy miféle lény érkezik. A sötét ellenére egy termetes vaddisznót pillant meg. Az orra nedvesen csillan meg ebből és a talaj minőségéből következtetik arra, hogy itt valahol nagyobb mennyiségű víz lehet. ~ Talán egy kisebb tó vagy patak lehet a környéken. Esetleg valamilyen mocsaras terület.~ Elmélkedik, de ezt majd csak reggel fogja tudni megnézni magának. Közben megjelenik két kis malac is. A lánynak eszébe jutnak a már számtalanszor hallott történetek. ~ Ha malacok felvisítanak ez a disznó engem felkoncol. Emlékszem egy pár történetre, ahol szintén a malacos koca ölte meg a vadászt. Szép csöndben le kéne lépnem innen. Esetleg felmászhatnék erre a fára.~ Tűnődik el és közben azt nézi, hogy mennyire lenne nehéz dolga a fára mászással. Ha úgy látja, hogy lenne esélye felmászni a fára, akkor azt meg is próbálja. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor keres a közelében egy követ vagy fadarabot és magától jó messzire hajítja azt. Lehetőleg úgy, hogy ahol földet ér ott nagy zajt csapjon. Aztán óvatosan el kezd hátrálni lehetőleg úgy, hogy takarásban legyen. Ha közben talál olyan fát amire felmászhat, akkor azt megpróbálja.*
* Hiába kiabál a madárral, azt nem igazán hatja meg a dolog. Továbbra is csak őt figyeli. Mivel nem tud mit kezdeni vele, ezért hagyja a madarat békén. Mire a nedves talajú területre ér, már kezd besötétedni. A bokor zörgésére bemenekül egy vastag fa mögé és onnan les ki, hogy miféle lény érkezik. A sötét ellenére egy termetes vaddisznót pillant meg. Az orra nedvesen csillan meg ebből és a talaj minőségéből következtetik arra, hogy itt valahol nagyobb mennyiségű víz lehet. ~ Talán egy kisebb tó vagy patak lehet a környéken. Esetleg valamilyen mocsaras terület.~ Elmélkedik, de ezt majd csak reggel fogja tudni megnézni magának. Közben megjelenik két kis malac is. A lánynak eszébe jutnak a már számtalanszor hallott történetek. ~ Ha malacok felvisítanak ez a disznó engem felkoncol. Emlékszem egy pár történetre, ahol szintén a malacos koca ölte meg a vadászt. Szép csöndben le kéne lépnem innen. Esetleg felmászhatnék erre a fára.~ Tűnődik el és közben azt nézi, hogy mennyire lenne nehéz dolga a fára mászással. Ha úgy látja, hogy lenne esélye felmászni a fára, akkor azt meg is próbálja. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor keres a közelében egy követ vagy fadarabot és magától jó messzire hajítja azt. Lehetőleg úgy, hogy ahol földet ér ott nagy zajt csapjon. Aztán óvatosan el kezd hátrálni lehetőleg úgy, hogy takarásban legyen. Ha közben talál olyan fát amire felmászhat, akkor azt megpróbálja.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:32:51
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:32:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//
*A félvérre is lassan leszáll az este és egyetlen társa továbbra is a bagoly. Az erdei szárnyas úgy néz rá, mintha értené, hogy mit mond, de közben ide-oda fordítja fejét, csendbes huhogással ül egy fa magas ágán, olykor bele-beleveszik Nimeril pillantása elől a lombok közé. Természetes közegében van, nyugodt, nem úgy, mint a lány. Csak az ordibálásra rázza meg szárnyait, különleges sárgás tűzben izzó tekintete mintha bosszús volna. Talán azt szeretné tudatni a lánnyal, hogy nem a legbiztonságosabb dolog ordibálni Erdőmélye vadonjában.
A rezgő bokrokból hangzó zaj egyre erősödik, Nimeril pedig egy vaskosabb törzsű fa mögött keres menedéket, ahonnan jól ráláthat a bozótosra. A levelek zizegnek-zörögnek, majd kisvártatva egy termetes vaddisznó tör elő az aljnövényzetből. Amennyire a sötétséggé feketülő alkonyban meg tudja állapítani a borjúméretű vad orra saras-nedves, talán valami dagonyázóhely lehet a közelben, ezzel tudja összekötni a nedvesebb talajt is. A vaddisznó egyelőre nem vette észre, pár szívdobbanásnyi idő után két, csíkos kis malacka is követi, derűsen lépkedve anyjuk mögött, makkot, bogyót, gyökeret keresve.*
//Mërulon//
*A tündérben egymást kergetik a gondolatok a lehetséges veszélyforrásokról, de hogy melyik valós és melyik kétséges, az már más kérdés. Egy biztos, az éjszakai vadon több veszélyt rejt, mint azt sorra vehetné. Bors sem túl nyugodt, idegesen kapálja a földet, rángatja a kötelét, érezhetően csak gazdája közelsége akadályozza meg, hogy kitörjön és elfusson a sötétségben. Tanítója szavai felcsengenek benne és ezzel együtt jön a borzasztó felismerés. Szólnak feljegyzések arról is, hogy irbiszek lupus fulgur falkával együtt vadásztak.
A fióka halkan csivitel tőle nem messze, talán a sáncon belül, de az is lehet, hogy kívül, a sűrű aljnövényzetben, az avar közt nem tudja megállapítani. Egy szárnysuhanás, egy tompa puffanás, majd erőteljes szárnycsapások és a csivitelésnek vége szakad. Néma, súlyos csend telepszik a tündér köré, mint egy kupola. Csak lovának ideges horkantásai és fújtatása hallatszik olykor. Mërulon még saját szívének verdesését is kihallhatja a csendben, de a fáradtság ólomsúllyal nehezedik pilláira.*
//Nimeril//
*A félvérre is lassan leszáll az este és egyetlen társa továbbra is a bagoly. Az erdei szárnyas úgy néz rá, mintha értené, hogy mit mond, de közben ide-oda fordítja fejét, csendbes huhogással ül egy fa magas ágán, olykor bele-beleveszik Nimeril pillantása elől a lombok közé. Természetes közegében van, nyugodt, nem úgy, mint a lány. Csak az ordibálásra rázza meg szárnyait, különleges sárgás tűzben izzó tekintete mintha bosszús volna. Talán azt szeretné tudatni a lánnyal, hogy nem a legbiztonságosabb dolog ordibálni Erdőmélye vadonjában.
A rezgő bokrokból hangzó zaj egyre erősödik, Nimeril pedig egy vaskosabb törzsű fa mögött keres menedéket, ahonnan jól ráláthat a bozótosra. A levelek zizegnek-zörögnek, majd kisvártatva egy termetes vaddisznó tör elő az aljnövényzetből. Amennyire a sötétséggé feketülő alkonyban meg tudja állapítani a borjúméretű vad orra saras-nedves, talán valami dagonyázóhely lehet a közelben, ezzel tudja összekötni a nedvesebb talajt is. A vaddisznó egyelőre nem vette észre, pár szívdobbanásnyi idő után két, csíkos kis malacka is követi, derűsen lépkedve anyjuk mögött, makkot, bogyót, gyökeret keresve.*
//Mërulon//
*A tündérben egymást kergetik a gondolatok a lehetséges veszélyforrásokról, de hogy melyik valós és melyik kétséges, az már más kérdés. Egy biztos, az éjszakai vadon több veszélyt rejt, mint azt sorra vehetné. Bors sem túl nyugodt, idegesen kapálja a földet, rángatja a kötelét, érezhetően csak gazdája közelsége akadályozza meg, hogy kitörjön és elfusson a sötétségben. Tanítója szavai felcsengenek benne és ezzel együtt jön a borzasztó felismerés. Szólnak feljegyzések arról is, hogy irbiszek lupus fulgur falkával együtt vadásztak.
A fióka halkan csivitel tőle nem messze, talán a sáncon belül, de az is lehet, hogy kívül, a sűrű aljnövényzetben, az avar közt nem tudja megállapítani. Egy szárnysuhanás, egy tompa puffanás, majd erőteljes szárnycsapások és a csivitelésnek vége szakad. Néma, súlyos csend telepszik a tündér köré, mint egy kupola. Csak lovának ideges horkantásai és fújtatása hallatszik olykor. Mërulon még saját szívének verdesését is kihallhatja a csendben, de a fáradtság ólomsúllyal nehezedik pilláira.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:53:49
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:53:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Telik az idő, múlnak a napszakok. Kora estére fejezi csak be a sánc első sorát, de annyira kimerül, hogy a másodikhoz hozzá sem tud kezdeni. Talán a koncentráció hiánya miatt (a fizikai kimerültség végett), vagy netán egyszerűen azért, mert Holdvégben, a nemesi házban nem kellett ilyenekkel bajlódnia, nem sikerül tüzet gyújtania. Az éj hamar jő, beteríti a tájat (az eget azért nem, mivel az alapból nem látszik a fák sűrű koronái miatt). Alig bír mozdulni, s a félelem is kezd egyre inkább úrrá lenni rajta. Ha meg kéne védenie magát, most nem menne neki. Maximum gondolkozhat, egyebet nem tud most tenni. ~Mik támadhatnak meg? A sánc elég zárt, egy farkas nem tudna átférni rajta, bár azoknak a támadásai még nem kizártak. Kiéheztethetnek, türelmes állatokról van szó, s egy ló húsa is izgathatná a fantáziájukat. Talán a medvétől van a legkevésbé félnivalóm. A legjobb időszakban érkeztünk ilyen téren: a párzási időszakukon már túl vagyunk, de még nincsenek bocsok, ami miatt agresszívabbak lennének a nőstények. Lusta állatok: két ilyen lényért, mint mi, nem pazarolnák az energiájukat és a testi épségük valószínűségét, este meg alapból nem olyan aktívak. Amitől igazán félni valóm van, az a két legborzasztóbb bestia, ami itt él.~ Közben remegni kezd, lehet a sokk hatása. Nem az állatoktól fél, hanem attól, hogy egyedül van és kimerült. Először az irbiszeken jár az esze: ha egy párduc megtalálná, akkor könnyű dolga lenne. Annyi erőt tart magában, hogy meg tudna szelídíteni egy ilyen állatot. Ez folyamatosan foglalkoztatja. Ha több párduc jön, akkor valószínűleg áldozatot kéne hoznia: Borsot hagyná, egyet a macskákból megszelídítene, a továbbiakat még nem tudja, lehet elinalna, de valószínűleg utolérnék, ha a ló nem lenne elég nekik, s még éhesek lennének. A legborzasztóbb eshetőség a lumpusfulgur falka. Emlékei közt kutakodik, vajon ilyenkor mit tehet. Emlékszik a tanítójának szavaira. ~A lumpusfulgurt csak azok élték túl, akik egy helyben maradtak. Valószínűleg nem reagálnak a mozdulatlanságra.~ Végre megtalálta a megoldást saját maga számára! Egy helyben maradna, mozdulatlanul a földre heveredhet, magára terítve a köpenyét, ekkor egy földdarabnak láthatná a többi farkasszerű bestia. A lovát ilyenkor megint nem tudná menteni, de ez a vadon törvénye: csak az erős maradhat életben. Meghallja egy fióka csivitelését, de ez az előbbi szabály erősítésének tudja be. Nimerilre nem is gondol, most fontosabb dolgokkal van elfoglalva. Megpróbálhat aludni, de ebben az esetben ez csak "látszat" lenne, egy mélyebb pihenés lenne inkább az, mint valódi alvás. Bármikor fel tudna riadni, hacsak érezné is a bajt. A lovára koncentrálna abban az esetben, az állatok hamarabb megérzik a bajt. Igazság szerint vár. Egy dolog biztos: ez a kaland eddigi életének legveszélyesebb és legemlékezetesebb kalandja.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 16:59:37
*Telik az idő, múlnak a napszakok. Kora estére fejezi csak be a sánc első sorát, de annyira kimerül, hogy a másodikhoz hozzá sem tud kezdeni. Talán a koncentráció hiánya miatt (a fizikai kimerültség végett), vagy netán egyszerűen azért, mert Holdvégben, a nemesi házban nem kellett ilyenekkel bajlódnia, nem sikerül tüzet gyújtania. Az éj hamar jő, beteríti a tájat (az eget azért nem, mivel az alapból nem látszik a fák sűrű koronái miatt). Alig bír mozdulni, s a félelem is kezd egyre inkább úrrá lenni rajta. Ha meg kéne védenie magát, most nem menne neki. Maximum gondolkozhat, egyebet nem tud most tenni. ~Mik támadhatnak meg? A sánc elég zárt, egy farkas nem tudna átférni rajta, bár azoknak a támadásai még nem kizártak. Kiéheztethetnek, türelmes állatokról van szó, s egy ló húsa is izgathatná a fantáziájukat. Talán a medvétől van a legkevésbé félnivalóm. A legjobb időszakban érkeztünk ilyen téren: a párzási időszakukon már túl vagyunk, de még nincsenek bocsok, ami miatt agresszívabbak lennének a nőstények. Lusta állatok: két ilyen lényért, mint mi, nem pazarolnák az energiájukat és a testi épségük valószínűségét, este meg alapból nem olyan aktívak. Amitől igazán félni valóm van, az a két legborzasztóbb bestia, ami itt él.~ Közben remegni kezd, lehet a sokk hatása. Nem az állatoktól fél, hanem attól, hogy egyedül van és kimerült. Először az irbiszeken jár az esze: ha egy párduc megtalálná, akkor könnyű dolga lenne. Annyi erőt tart magában, hogy meg tudna szelídíteni egy ilyen állatot. Ez folyamatosan foglalkoztatja. Ha több párduc jön, akkor valószínűleg áldozatot kéne hoznia: Borsot hagyná, egyet a macskákból megszelídítene, a továbbiakat még nem tudja, lehet elinalna, de valószínűleg utolérnék, ha a ló nem lenne elég nekik, s még éhesek lennének. A legborzasztóbb eshetőség a lumpusfulgur falka. Emlékei közt kutakodik, vajon ilyenkor mit tehet. Emlékszik a tanítójának szavaira. ~A lumpusfulgurt csak azok élték túl, akik egy helyben maradtak. Valószínűleg nem reagálnak a mozdulatlanságra.~ Végre megtalálta a megoldást saját maga számára! Egy helyben maradna, mozdulatlanul a földre heveredhet, magára terítve a köpenyét, ekkor egy földdarabnak láthatná a többi farkasszerű bestia. A lovát ilyenkor megint nem tudná menteni, de ez a vadon törvénye: csak az erős maradhat életben. Meghallja egy fióka csivitelését, de ez az előbbi szabály erősítésének tudja be. Nimerilre nem is gondol, most fontosabb dolgokkal van elfoglalva. Megpróbálhat aludni, de ebben az esetben ez csak "látszat" lenne, egy mélyebb pihenés lenne inkább az, mint valódi alvás. Bármikor fel tudna riadni, hacsak érezné is a bajt. A lovára koncentrálna abban az esetben, az állatok hamarabb megérzik a bajt. Igazság szerint vár. Egy dolog biztos: ez a kaland eddigi életének legveszélyesebb és legemlékezetesebb kalandja.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 16:59:37
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-14 15:58:35
Üzenet elküldve: 2019-08-14 15:58:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Határozottan halad előre az erdőben. Ez a lendület nemsokára eltűnik, ahogy belevész a sűrűbe. Egyre inkább érzi nyomasztónak a fölé tornyosuló lombokat. Még az időt se képes meghatározni, mert nem látja még a napot se. ~ Talán nem volt túl jó ötlet egyedül tovább jönnöm. Talán vissza kéne, hogy forduljak.~ Gondolja magában, de megpillantja az őt néző madarat. Annyira dühíti a dolog, hogy a tündér nem hagyja még mindig békén. Megpróbálja elzavarni vagy leütni a madarat. Ezzel nem ér el sok mindent, mert a madár továbbra is figyeli. Nem foglakozik tovább vele, inkább visszafordulna, hogy elhagyja az erdőt. Igen ám, de a madárral folytatott csata során úgy össze-vissza mozgott, hogy már azt se tudja merről jött. Néz minden irányba, de nem ismerős neki semmi.*
– Ez is a te hibád, te átokfajzat! Ne nézzél, menj inkább vissza a gazdádhoz! Mondd csak el neki, hogy mit csináltam, hadd nevessen! De azt is tedd hozzá, hogy ha legközelebb látom, akkor megfojtom.* Ordibál szerencsétlen madárral. ~ Na most merre menjek tovább? Talán arra kéne menni, vagy inkább arra. Nem! Arra megyek, az lesz a jó irány.~ Dönti végül el és indul tovább a helyesnek vélt irányba. Már baktat egy kis ideje, mikor azt veszi észre, hogy a talaj kissé nevesebb, mint eddig. Éppen valamiféle teóriát próbálna felállítani, mikor furcsa zajra lesz figyelmes. A bal felől a bozótos is mozogni kezd. Valami vagy valaki erre tart. Nimeril rendesen betojik. Visszább szalad egy vastagabb fához és a mögül les ki. Kezében a dísztőrét szorongatja, mert csak ebben tud bízni most. Ha valamilyen kisebb testű állat az és nekitámad, akkor ezzel próbál védekezik majd. Ha valami nagy ragadozó az, akkor inkább megpróbálkozik felmászni a fára.*
* Határozottan halad előre az erdőben. Ez a lendület nemsokára eltűnik, ahogy belevész a sűrűbe. Egyre inkább érzi nyomasztónak a fölé tornyosuló lombokat. Még az időt se képes meghatározni, mert nem látja még a napot se. ~ Talán nem volt túl jó ötlet egyedül tovább jönnöm. Talán vissza kéne, hogy forduljak.~ Gondolja magában, de megpillantja az őt néző madarat. Annyira dühíti a dolog, hogy a tündér nem hagyja még mindig békén. Megpróbálja elzavarni vagy leütni a madarat. Ezzel nem ér el sok mindent, mert a madár továbbra is figyeli. Nem foglakozik tovább vele, inkább visszafordulna, hogy elhagyja az erdőt. Igen ám, de a madárral folytatott csata során úgy össze-vissza mozgott, hogy már azt se tudja merről jött. Néz minden irányba, de nem ismerős neki semmi.*
– Ez is a te hibád, te átokfajzat! Ne nézzél, menj inkább vissza a gazdádhoz! Mondd csak el neki, hogy mit csináltam, hadd nevessen! De azt is tedd hozzá, hogy ha legközelebb látom, akkor megfojtom.* Ordibál szerencsétlen madárral. ~ Na most merre menjek tovább? Talán arra kéne menni, vagy inkább arra. Nem! Arra megyek, az lesz a jó irány.~ Dönti végül el és indul tovább a helyesnek vélt irányba. Már baktat egy kis ideje, mikor azt veszi észre, hogy a talaj kissé nevesebb, mint eddig. Éppen valamiféle teóriát próbálna felállítani, mikor furcsa zajra lesz figyelmes. A bal felől a bozótos is mozogni kezd. Valami vagy valaki erre tart. Nimeril rendesen betojik. Visszább szalad egy vastagabb fához és a mögül les ki. Kezében a dísztőrét szorongatja, mert csak ebben tud bízni most. Ha valamilyen kisebb testű állat az és nekitámad, akkor ezzel próbál védekezik majd. Ha valami nagy ragadozó az, akkor inkább megpróbálkozik felmászni a fára.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-14 13:28:42
Üzenet elküldve: 2019-08-14 13:28:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//
*Az egyenesen előrehaladással nincs gondja a félvérnek, de hogy ez az valóban Erdőmélye közepe felé visz-e, az már kétséges. Pillanatok alatt veszíti el a tér- és időérzékét, mindenütt sűrű erdő veszi körül, valódi vadon és az egyedüllét nyomasztó súlya pillanatok alatt telepedik a lány lelkére. Egyedüli társa a bagoly, akit Mërulon küldhetett utána, de az idegesítés kimerül annyiban, hogy szem előtt van, mintha figyelné őt, de ennél többet egy bagoly nem nagyon tud tenni. Nimeril a korbáccsal biztosan nem tudja "levadászni", a kövek és a felé dobott dolgoktól pedig messze van, egy erdei szárnyasnak is van "annyi esze", hogy ne menjen olyan közel.
Ahogy halad előre az erdőben hirtelen zajokra lesz figyelmes szemből, kicsit bal oldaláról. Rezeg a sűrű bokor, furcsa, ismeretlennek tűnő hangok jutnak el hozzá. Észreveheti, hogy a talpa alatt kissé nedvesebb a talaj, talán valami forrás vagy csermely lehet a közelben. A hangok erősödnek, az állat vagy bármi legyen is, felé tart.*
//Mërulon//
*A kis tündér az általa eltervezett sánc felénél sem tart, amikor ólmos fáradtság lesz úrrá rajta. Nagyon rossz fizikai kondícióban van, ilyesmit előtte még biztosan nem csinált. Bár az ötlet kiváló, egyszerűen képtelen elvégezni a fizikai munkát. A homloka gyöngyözik, az ízületei és az izmai fájni kezdenek, nem volt a legjobb ötlet egyedül maradnia a vadonban.
A sánc félig készült el, de már holtfáradt estére. A tűzgyújtás mechanikájával sem volna gond, az íjas tűzfúró remek szerkezet, de megfelelő ügyesség nélkül szinte lehetetlen és a tündér ebben sem túl kiemelkedő. Baglya messze, hisz a félelf után küldte, de nem tudhatja, mennyire jár sikerrel. A tűzgyújtásból csak füstig jut el, de nem sikerül tüzet gyújtania, így amikor leszáll a sötétség, és ez Erdőmélyén elég gyorsan érkezik meg, egyedül, koromsötétben az orráig is alig lát el. Halk csivitelés üti meg a fülét nem messze tőle, valószínűleg valami fióka lehet, ami egy fészekből eshetett ki.
A szeme viszont majd leragad, de a félelemtől nem biztos, hogy el mer aludni. Minden akaraterején és fizikai határain múlik, de az első este mindennél emlékezetesebb lesz az életében, mint amit eddig átélt valaha is.*
//Nimeril//
*Az egyenesen előrehaladással nincs gondja a félvérnek, de hogy ez az valóban Erdőmélye közepe felé visz-e, az már kétséges. Pillanatok alatt veszíti el a tér- és időérzékét, mindenütt sűrű erdő veszi körül, valódi vadon és az egyedüllét nyomasztó súlya pillanatok alatt telepedik a lány lelkére. Egyedüli társa a bagoly, akit Mërulon küldhetett utána, de az idegesítés kimerül annyiban, hogy szem előtt van, mintha figyelné őt, de ennél többet egy bagoly nem nagyon tud tenni. Nimeril a korbáccsal biztosan nem tudja "levadászni", a kövek és a felé dobott dolgoktól pedig messze van, egy erdei szárnyasnak is van "annyi esze", hogy ne menjen olyan közel.
Ahogy halad előre az erdőben hirtelen zajokra lesz figyelmes szemből, kicsit bal oldaláról. Rezeg a sűrű bokor, furcsa, ismeretlennek tűnő hangok jutnak el hozzá. Észreveheti, hogy a talpa alatt kissé nedvesebb a talaj, talán valami forrás vagy csermely lehet a közelben. A hangok erősödnek, az állat vagy bármi legyen is, felé tart.*
//Mërulon//
*A kis tündér az általa eltervezett sánc felénél sem tart, amikor ólmos fáradtság lesz úrrá rajta. Nagyon rossz fizikai kondícióban van, ilyesmit előtte még biztosan nem csinált. Bár az ötlet kiváló, egyszerűen képtelen elvégezni a fizikai munkát. A homloka gyöngyözik, az ízületei és az izmai fájni kezdenek, nem volt a legjobb ötlet egyedül maradnia a vadonban.
A sánc félig készült el, de már holtfáradt estére. A tűzgyújtás mechanikájával sem volna gond, az íjas tűzfúró remek szerkezet, de megfelelő ügyesség nélkül szinte lehetetlen és a tündér ebben sem túl kiemelkedő. Baglya messze, hisz a félelf után küldte, de nem tudhatja, mennyire jár sikerrel. A tűzgyújtásból csak füstig jut el, de nem sikerül tüzet gyújtania, így amikor leszáll a sötétség, és ez Erdőmélyén elég gyorsan érkezik meg, egyedül, koromsötétben az orráig is alig lát el. Halk csivitelés üti meg a fülét nem messze tőle, valószínűleg valami fióka lehet, ami egy fészekből eshetett ki.
A szeme viszont majd leragad, de a félelemtől nem biztos, hogy el mer aludni. Minden akaraterején és fizikai határain múlik, de az első este mindennél emlékezetesebb lesz az életében, mint amit eddig átélt valaha is.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-13 22:14:14
Üzenet elküldve: 2019-08-13 22:14:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Ma estére letelepedett és azóta sem tud elaludni. Túlságosan fél a vadaktól és attól a gondolattól, hogy a lány még mindig a közelben van, s orgyilkosként, próbálja levadászni. Szélcsendes, esőmentes éjszakának látszik a mai. Tücsköket hall ciripelni, nullumokat kaparászni. Nyxára gondol, vajon boldogult e. Arról nem tud, hogy Nimeril feldúltságában meg akarja ölni az állatot, aki a fák legtetején haladva, ágról-ágra repülve követi a lányt. Nem írhatja felül gazdája parancsát: életben kell maradnia, erre kell törekednie. Lehetséges, hogy ő maga is élvezi, hogy idegesítheti a tanoncot. Jobbra-balra forgatja fejét, mintha csak üzenni akarnak Nimnek: ~Ennyi telik csak?~. Mërulon közben egyre jobban retteg, lassan már sokkos állapotba kerül. Pontosabban kerülne, ha nem azon forogna magában folyamatosan, hogy nyugodtnak kell maradnia. Kisebb-nagyobb sikert ér el ebben, bár egyre jobban megy neki. Most semmi isten nem segít rajta. Most a vadonban van, társ nélkül. Csak magára számíthat.*
*Ma estére letelepedett és azóta sem tud elaludni. Túlságosan fél a vadaktól és attól a gondolattól, hogy a lány még mindig a közelben van, s orgyilkosként, próbálja levadászni. Szélcsendes, esőmentes éjszakának látszik a mai. Tücsköket hall ciripelni, nullumokat kaparászni. Nyxára gondol, vajon boldogult e. Arról nem tud, hogy Nimeril feldúltságában meg akarja ölni az állatot, aki a fák legtetején haladva, ágról-ágra repülve követi a lányt. Nem írhatja felül gazdája parancsát: életben kell maradnia, erre kell törekednie. Lehetséges, hogy ő maga is élvezi, hogy idegesítheti a tanoncot. Jobbra-balra forgatja fejét, mintha csak üzenni akarnak Nimnek: ~Ennyi telik csak?~. Mërulon közben egyre jobban retteg, lassan már sokkos állapotba kerül. Pontosabban kerülne, ha nem azon forogna magában folyamatosan, hogy nyugodtnak kell maradnia. Kisebb-nagyobb sikert ér el ebben, bár egyre jobban megy neki. Most semmi isten nem segít rajta. Most a vadonban van, társ nélkül. Csak magára számíthat.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:58:19
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:58:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Külön válnak és mostantól egyedül halad tovább az erdőben. Úgy dönt, hogy elindul egyenesen az erdő közepe felé.~ Valahol, majd csak meg lesz az a Sárkányfog.~ A gondolataiból az arany csörgése zavarja meg ami a lába elé ejtett erszényből hallatszik.~ A kis mocsok, szóval így állunk.~ Mivel a bagoly a közelében marad, ezért úgy dönt, hogy levadássza. Ha elérhető közelségbe van, akkor a korbácsával próbálkozik. Ha magaslati helyre telepszik, akkor kövekkel és fadarabokkal dobálja meg. Eddig még nem találta el, de ha így folytatja rövidesen szerencsével fog járni. Korán jöttek be, ezért nem aggódik egyelőre az éjszaka miatt. Töretlenül halad előre az erdőben. A tündérre nem is gondol, de az erszényt elrakta.~ Majd lesz vele valami később.~*
* Külön válnak és mostantól egyedül halad tovább az erdőben. Úgy dönt, hogy elindul egyenesen az erdő közepe felé.~ Valahol, majd csak meg lesz az a Sárkányfog.~ A gondolataiból az arany csörgése zavarja meg ami a lába elé ejtett erszényből hallatszik.~ A kis mocsok, szóval így állunk.~ Mivel a bagoly a közelében marad, ezért úgy dönt, hogy levadássza. Ha elérhető közelségbe van, akkor a korbácsával próbálkozik. Ha magaslati helyre telepszik, akkor kövekkel és fadarabokkal dobálja meg. Eddig még nem találta el, de ha így folytatja rövidesen szerencsével fog járni. Korán jöttek be, ezért nem aggódik egyelőre az éjszaka miatt. Töretlenül halad előre az erdőben. A tündérre nem is gondol, de az erszényt elrakta.~ Majd lesz vele valami később.~*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:26:38
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:26:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril reakciója meglepi. Sőt, felidegesíti, kiborítja. Ilyet még senki sem csinált vele. ~Mit képzel ez magáról? Hogy merte ez, csak úgy elém dobni a pénzemet?~ Nyxa nyugállománya eddig tartott, magához hívatja a baglyot.*
-Kövesd, s amiben tudod, kicsit keserítsd meg az életét. Hord szét a holmijait, zavard meg mászás közben. Ezt pedig dobd le, közvetlenül az orra elé, amilyen gyorsan tudod, még most. * Azzal átönti a 100 aranyat egy, a család motívumát viselő, vörösbársony erszénybe, s a bagolynak adja, hogy vigye el Nimeril Drimanowhoz.
~Értelmezze úgy, ahogy akarja. Ha miatta halok meg, egyedül, az ő lelkén szárad.~ Itt elvigyorodik, talán azért, mert észreveszi, milyen gyerekesek voltak mindketten. ~Akkor ezt a viselkedést hívja az alsóbb osztálybeli nemesi arroganciának?~ Elemzi saját magát. Mielőtt még felröppentené a baglyot, új utasítást ad neki.*
-Mégse bánsd, de idegesítsd. Az erszényt add oda, de csak figyeld. Folyamatosan, Hagy érezze azt, hogy rajta tartom a szemem. *Azzal eldobja Nyxát. Sebaj, ha egyedül is, végig fogja csinálni. Már csak egy-két ág van hátra és elkezdi felállítani a sáncot, egy fa köré, nagy teret hagyva magának és a lovának. Várja az éjszakát, szinte izgatottan, de a továbbiakban sem tétlenkedik. A délután során befejezte a sáncot, két sorban, szorosan helyezte el az ágakat, úgy, hogy farkas ne tudjon bejutni, de egy ügyes mászónak titulált irbisz igen. Sajnos a félvér keresztbe húzta a számításait, a baglya így le van foglalva. Letelepszik egy fa tövében, majd rőzsét szed. Az idő kezd esteledni, mikor odaér, hogy megpróbáljon tüzet gyújtani. Íjas tűzfúrót készít, sokadjára sikerül is a parázs "életre keltése", aztán óvatosan felfújja. A tűz lassacskán ropogni kezd. Most ért oda, hogy levegye a málhát Borsról. Megeteti egy újabb adag abrakkal a lovat, majd a tündér megeszi a maradék szalonnát. Hallgatja az erdő zajait, arra gondol, vajon mikor támadják meg. Igazság szerint dühös, mivel távol van az otthonától. ~Nem vagyok vaalami jó híve Eeyrnek.~ Gondolja. Igazság szerint alig tudott meg valamit a másikról. ~Az is lehet, hogy mindvégig hazudott és ez egy kitervelt akció volt. Őt küldték ellenem, s most azon van, hogy elaludjak és megfojtson. Bár akkor rosszul jár: Nyxa kikaparja aszemét, mielőtt gondolhatna is erre.~ Még nem alszik el, csak fülel és vár. Várja, hogy valami felbukkanjon. Akármi, nem feltétlenül csak az irbisz. Most a túlélés az első.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.13 21:30:20
*Nimeril reakciója meglepi. Sőt, felidegesíti, kiborítja. Ilyet még senki sem csinált vele. ~Mit képzel ez magáról? Hogy merte ez, csak úgy elém dobni a pénzemet?~ Nyxa nyugállománya eddig tartott, magához hívatja a baglyot.*
-Kövesd, s amiben tudod, kicsit keserítsd meg az életét. Hord szét a holmijait, zavard meg mászás közben. Ezt pedig dobd le, közvetlenül az orra elé, amilyen gyorsan tudod, még most. * Azzal átönti a 100 aranyat egy, a család motívumát viselő, vörösbársony erszénybe, s a bagolynak adja, hogy vigye el Nimeril Drimanowhoz.
~Értelmezze úgy, ahogy akarja. Ha miatta halok meg, egyedül, az ő lelkén szárad.~ Itt elvigyorodik, talán azért, mert észreveszi, milyen gyerekesek voltak mindketten. ~Akkor ezt a viselkedést hívja az alsóbb osztálybeli nemesi arroganciának?~ Elemzi saját magát. Mielőtt még felröppentené a baglyot, új utasítást ad neki.*
-Mégse bánsd, de idegesítsd. Az erszényt add oda, de csak figyeld. Folyamatosan, Hagy érezze azt, hogy rajta tartom a szemem. *Azzal eldobja Nyxát. Sebaj, ha egyedül is, végig fogja csinálni. Már csak egy-két ág van hátra és elkezdi felállítani a sáncot, egy fa köré, nagy teret hagyva magának és a lovának. Várja az éjszakát, szinte izgatottan, de a továbbiakban sem tétlenkedik. A délután során befejezte a sáncot, két sorban, szorosan helyezte el az ágakat, úgy, hogy farkas ne tudjon bejutni, de egy ügyes mászónak titulált irbisz igen. Sajnos a félvér keresztbe húzta a számításait, a baglya így le van foglalva. Letelepszik egy fa tövében, majd rőzsét szed. Az idő kezd esteledni, mikor odaér, hogy megpróbáljon tüzet gyújtani. Íjas tűzfúrót készít, sokadjára sikerül is a parázs "életre keltése", aztán óvatosan felfújja. A tűz lassacskán ropogni kezd. Most ért oda, hogy levegye a málhát Borsról. Megeteti egy újabb adag abrakkal a lovat, majd a tündér megeszi a maradék szalonnát. Hallgatja az erdő zajait, arra gondol, vajon mikor támadják meg. Igazság szerint dühös, mivel távol van az otthonától. ~Nem vagyok vaalami jó híve Eeyrnek.~ Gondolja. Igazság szerint alig tudott meg valamit a másikról. ~Az is lehet, hogy mindvégig hazudott és ez egy kitervelt akció volt. Őt küldték ellenem, s most azon van, hogy elaludjak és megfojtson. Bár akkor rosszul jár: Nyxa kikaparja aszemét, mielőtt gondolhatna is erre.~ Még nem alszik el, csak fülel és vár. Várja, hogy valami felbukkanjon. Akármi, nem feltétlenül csak az irbisz. Most a túlélés az első.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.13 21:30:20
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:01:13
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:01:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Jön egy kioktatás a gondolkozás módjáról és ezt a lány már el is kezdi megcáfolni.*
– Tudományos bizonyítéka nincs. És egy adag fát ne hasonlíts egy hús vér létformához. Ezek CSAK fák! Semmi több. Külön-külön élnek, de ettől még nem alkotnak együttesen értelmes létformát. Ez tudományos tény és kész.* Fejezi be a dolgot. Aztán úgy néz ki, hogy a kiosztást Mërulon nem igazán értékelte, mert elkezd mérgesen beszélni. Nimeril csöndesen hallgatja végig a beszédet, de közben a kis erszényért nyúl. Fogja a kapott 100 aranyat és Gombernyő Mërulon elé dobja. *
– Nesze a pénzed. Soha nem kértelek rá, hogy add ide nekem. Ti nemesek azt hiszitek egy kis pénz és máris tiétek a világ.* Kiadja Mërulon az utasításokat, amit Nimeril el is kezd végre hajtani. De a tündér közbe szúr egy sértést. Ezt csak nem hagyhatja annyiban szóval fogja magát és a lóhoz sétál. Leszedi róla a cuccait és távozni készül.*
– Ha nincs szükséged ilyen gyerekre, akkor a fattyú távozik is. Sok szerencsét a továbbikban. *Ezzel beszalad az erdőbe. A másik úgy sem fogja tudni utolérni. Ha megpróbálna a nyílpuskájával keménykedni, akkor úgy megy el, hogy állandóan egy fa takarásában legyen.*
* Jön egy kioktatás a gondolkozás módjáról és ezt a lány már el is kezdi megcáfolni.*
– Tudományos bizonyítéka nincs. És egy adag fát ne hasonlíts egy hús vér létformához. Ezek CSAK fák! Semmi több. Külön-külön élnek, de ettől még nem alkotnak együttesen értelmes létformát. Ez tudományos tény és kész.* Fejezi be a dolgot. Aztán úgy néz ki, hogy a kiosztást Mërulon nem igazán értékelte, mert elkezd mérgesen beszélni. Nimeril csöndesen hallgatja végig a beszédet, de közben a kis erszényért nyúl. Fogja a kapott 100 aranyat és Gombernyő Mërulon elé dobja
. *– Nesze a pénzed. Soha nem kértelek rá, hogy add ide nekem. Ti nemesek azt hiszitek egy kis pénz és máris tiétek a világ.* Kiadja Mërulon az utasításokat, amit Nimeril el is kezd végre hajtani. De a tündér közbe szúr egy sértést. Ezt csak nem hagyhatja annyiban szóval fogja magát és a lóhoz sétál. Leszedi róla a cuccait és távozni készül.*
– Ha nincs szükséged ilyen gyerekre, akkor a fattyú távozik is. Sok szerencsét a továbbikban. *Ezzel beszalad az erdőbe. A másik úgy sem fogja tudni utolérni. Ha megpróbálna a nyílpuskájával keménykedni, akkor úgy megy el, hogy állandóan egy fa takarásában legyen.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:41:02
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:41:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril kezd egyre lekezelőbben viselkedni. Valószínűleg nem kapott természetközeli élményt, emiatt ilyen, legalábbis a tündér ezt gondolja. Úgy dönt, megpróbálja elmagyarázni.*
-Az erdőnek, mint közösségnek is van egy életereje. Gondolj csak a saját testedre: a szíved, a májad, a szemeid külön-külön is csodálatosak, de együtt alkotnak egy komplex testet. *Persze a példát elnagyzolta, de reméli, érteni fogja a tanonc. Ekkor azonban jön egy kiosztás az eddigi kedves kérdésére. Az arca megváltozik hirtelen, dühös, bár inkább egy rezzenéstelen, elfojtott harag látszik rajta. Szíve szerint elővenné a számszeríját és itt helyben agyonlőné Nimet, főként ha meg is valósítaná felvázolt terveit. ~Pénzt adtam neki, nem is keveset, és még van pofája ezt mondani?!~ Reméli hamar megtalálja a "macskát", hátha társa visszafele "véletlenül" a ragadozók karmai között végzi. Próbál egy frappáns választ adni, bár tudja, társa közönyössége miatt nem fogja letaglózni.*
-Nézd, én próbáltalak TÁRSKÉNT kezelni, annak ellenére, hogy nem kis összeget fizettem neked, szóval ezt inkább meg kellett volna becsülnöd, de legyen, ahogy akarod. Letáborozunk itt, te elmész arra, én pedig arra. Nagyobb, veled egy magasságú, ökölnyi, vagy annál is egy kicsivel vastagabb ágakat keresünk, aztán mindkét végét kihegyezed te is, én is, mindnek. Aztán én keresek még párat másra, de ez már az én dolgom. Az, hogy ezeket Bors fogja cipelni, lényegtelen, inkább legyen meg hamarabb, minthogy kapkodjunk. Most meg dologra: te arra, én erre! *Mutat Nimerilnek előre, magának pedig hátra. Azonban még nem fejezte be, meg szeretne ejteni egy kisebb sértést is. Grimaszolva, flegma stílusban mondja, inkább maga elé, de jól hallhatóan.* Jól tudtam, hogy a Fattyak Népe képes kicsapongani, akár szeszélyes lenni, de hogy valaki ilyen végtelenül lekezelő legyen, főként, hogy ugyanonnan jövünk... Gondolom az elf szülőd otthagyta ember párját, vagy fordítva, nem tudom. Én mindenesetre nem tudnék elviselni egy ilyen gyereket. *Ezután reakciót meg sem várva, arrébb vezeti a kancát. Szereti közelében tudni a lovát, főként, ha ilyen veszélyes helyen vannak. Mert Erdőmélye nem csak szép... a vadon kegyetlen is. Leveszi köpenyét, a lóra teríti. Ha elő kell kapnia a számszeríjat, így könnyebb. Távolra nagyon rosszul céloz, közelre (inkább az íjnak hála) már jobban, valamennyivel. Talál is jó pár ágat, elkezdi hegyezni őket. Szerencséje, hogy az erdő egy nyíltabb részénél álltak meg, így könnyebb egy helyre hordani a sánc alapanyagait. A hatodik ágnál tarthat, körülbelül két órája csinálja ezt. Sajnos, tündérként nehezebb dolgozni, sokkal kisebb és gyengébb, mint a nagyobb fajok képviselői. Megfordult már a fejében, hogy Nimeril faja miatt utálja, de az is lehet, hogy a származása zavarja. Ki tudja, szerinte ez minden esetre nem jogosítja fel erre a kioktatásra a félvért. ~Nem egy hosszú távú barátság alapja, annyi szent.~ Lehever egy fa tövében, s elmajszol egy almát. Boranak is odaad egyet, a kezéből.*
-Egyél, kislány, sokáig nem tudunk pihenni ma. *Azzal felpattan, s folytatja is a munkát.*
*Nimeril kezd egyre lekezelőbben viselkedni. Valószínűleg nem kapott természetközeli élményt, emiatt ilyen, legalábbis a tündér ezt gondolja. Úgy dönt, megpróbálja elmagyarázni.*
-Az erdőnek, mint közösségnek is van egy életereje. Gondolj csak a saját testedre: a szíved, a májad, a szemeid külön-külön is csodálatosak, de együtt alkotnak egy komplex testet. *Persze a példát elnagyzolta, de reméli, érteni fogja a tanonc. Ekkor azonban jön egy kiosztás az eddigi kedves kérdésére. Az arca megváltozik hirtelen, dühös, bár inkább egy rezzenéstelen, elfojtott harag látszik rajta. Szíve szerint elővenné a számszeríját és itt helyben agyonlőné Nimet, főként ha meg is valósítaná felvázolt terveit. ~Pénzt adtam neki, nem is keveset, és még van pofája ezt mondani?!~ Reméli hamar megtalálja a "macskát", hátha társa visszafele "véletlenül" a ragadozók karmai között végzi. Próbál egy frappáns választ adni, bár tudja, társa közönyössége miatt nem fogja letaglózni.*
-Nézd, én próbáltalak TÁRSKÉNT kezelni, annak ellenére, hogy nem kis összeget fizettem neked, szóval ezt inkább meg kellett volna becsülnöd, de legyen, ahogy akarod. Letáborozunk itt, te elmész arra, én pedig arra. Nagyobb, veled egy magasságú, ökölnyi, vagy annál is egy kicsivel vastagabb ágakat keresünk, aztán mindkét végét kihegyezed te is, én is, mindnek. Aztán én keresek még párat másra, de ez már az én dolgom. Az, hogy ezeket Bors fogja cipelni, lényegtelen, inkább legyen meg hamarabb, minthogy kapkodjunk. Most meg dologra: te arra, én erre! *Mutat Nimerilnek előre, magának pedig hátra. Azonban még nem fejezte be, meg szeretne ejteni egy kisebb sértést is. Grimaszolva, flegma stílusban mondja, inkább maga elé, de jól hallhatóan.* Jól tudtam, hogy a Fattyak Népe képes kicsapongani, akár szeszélyes lenni, de hogy valaki ilyen végtelenül lekezelő legyen, főként, hogy ugyanonnan jövünk... Gondolom az elf szülőd otthagyta ember párját, vagy fordítva, nem tudom. Én mindenesetre nem tudnék elviselni egy ilyen gyereket. *Ezután reakciót meg sem várva, arrébb vezeti a kancát. Szereti közelében tudni a lovát, főként, ha ilyen veszélyes helyen vannak. Mert Erdőmélye nem csak szép... a vadon kegyetlen is. Leveszi köpenyét, a lóra teríti. Ha elő kell kapnia a számszeríjat, így könnyebb. Távolra nagyon rosszul céloz, közelre (inkább az íjnak hála) már jobban, valamennyivel. Talál is jó pár ágat, elkezdi hegyezni őket. Szerencséje, hogy az erdő egy nyíltabb részénél álltak meg, így könnyebb egy helyre hordani a sánc alapanyagait. A hatodik ágnál tarthat, körülbelül két órája csinálja ezt. Sajnos, tündérként nehezebb dolgozni, sokkal kisebb és gyengébb, mint a nagyobb fajok képviselői. Megfordult már a fejében, hogy Nimeril faja miatt utálja, de az is lehet, hogy a származása zavarja. Ki tudja, szerinte ez minden esetre nem jogosítja fel erre a kioktatásra a félvért. ~Nem egy hosszú távú barátság alapja, annyi szent.~ Lehever egy fa tövében, s elmajszol egy almát. Boranak is odaad egyet, a kezéből.*
-Egyél, kislány, sokáig nem tudunk pihenni ma. *Azzal felpattan, s folytatja is a munkát.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:48:27
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:48:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Mërulont hatalmába keríti az erdő. Úgy viselkedik, mint egy gyermek. Értetlenül áll a tündér mondandója előtt.*
– Miért lenne boldog egy halom fa. Ha egy fáról beszélnél, mint létforma, azt még elviselném, de az erdő az csak sok fa. Az erdő az sok élőlény összessége. Szóval nem lehet boldog.* Válaszolja a mögötte lévőnek, mert ezt nem hagyhatta szó nélkül. A kérdésre amit kap gondolkodás nélkül válaszol.*
– Hogy mit érzek? Csodálatos egy ilyen öreg erdőben sétálni, de egyben roppant nyomasztó is. Alig jut ide fény a nagy lombkorona miatt. Igazából olyan, mint egy nagy erdő. Szóval semmi különlegeset nem érzek. Voltam már erdőben, szóval nem újdonság ez nekem.* Válaszol a pöttömnek. Nem érti ezt a nagy rajongást a dolog kapcsán. Erdőhöz képest egész jó, tele megvizsgálható létformával, de ez csak egy erdő. Nem egy élőlény, ahogy a másik fogalmazott. Miután ezt elmondta, meghallgatja ahogy Mërulon a madarához beszél. ~ Jaj, de kíméli azt a jószágot.~ A neki szegezett kérdésre idegesen válaszol.*
– Na jól figyelj kis haver. Te keresed azt a macskát, szóval akkor állj az élre és vezess. Én akár vissza is fordulhatok, mert nő tűlevelű fa máshol is. Szóval ne várd el, hogy én döntsek helyetted. Gyerünk elém és indulás. Majd megállunk, ha mondod. Légy férfi és csináld, amit kell. Te fogod megszabni a pihenőket és a táborhelyeket. Azt is te döntöd el, hogy meddig megyünk. Én esetleg csak elmondom a véleményem az üggyel kapcsolatban. Majd ha meg lesz az a valami és nekem még nem lesz meg a Sárkányfogam, akkor majd én állok az élre, de addig nem várj ilyesmit tőlem.* Ezzel rendesen kiosztja a fiút. Ha nem tetszik neki a dolog, akkor már fordul is vissza, mert őt nem izgatja a dolog.*
* Mërulont hatalmába keríti az erdő. Úgy viselkedik, mint egy gyermek. Értetlenül áll a tündér mondandója előtt.*
– Miért lenne boldog egy halom fa. Ha egy fáról beszélnél, mint létforma, azt még elviselném, de az erdő az csak sok fa. Az erdő az sok élőlény összessége. Szóval nem lehet boldog.* Válaszolja a mögötte lévőnek, mert ezt nem hagyhatta szó nélkül. A kérdésre amit kap gondolkodás nélkül válaszol.*
– Hogy mit érzek? Csodálatos egy ilyen öreg erdőben sétálni, de egyben roppant nyomasztó is. Alig jut ide fény a nagy lombkorona miatt. Igazából olyan, mint egy nagy erdő. Szóval semmi különlegeset nem érzek. Voltam már erdőben, szóval nem újdonság ez nekem.* Válaszol a pöttömnek. Nem érti ezt a nagy rajongást a dolog kapcsán. Erdőhöz képest egész jó, tele megvizsgálható létformával, de ez csak egy erdő. Nem egy élőlény, ahogy a másik fogalmazott. Miután ezt elmondta, meghallgatja ahogy Mërulon a madarához beszél. ~ Jaj, de kíméli azt a jószágot.~ A neki szegezett kérdésre idegesen válaszol.*
– Na jól figyelj kis haver. Te keresed azt a macskát, szóval akkor állj az élre és vezess. Én akár vissza is fordulhatok, mert nő tűlevelű fa máshol is. Szóval ne várd el, hogy én döntsek helyetted. Gyerünk elém és indulás. Majd megállunk, ha mondod. Légy férfi és csináld, amit kell. Te fogod megszabni a pihenőket és a táborhelyeket. Azt is te döntöd el, hogy meddig megyünk. Én esetleg csak elmondom a véleményem az üggyel kapcsolatban. Majd ha meg lesz az a valami és nekem még nem lesz meg a Sárkányfogam, akkor majd én állok az élre, de addig nem várj ilyesmit tőlem.* Ezzel rendesen kiosztja a fiút. Ha nem tetszik neki a dolog, akkor már fordul is vissza, mert őt nem izgatja a dolog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927