Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-08-29 19:00:20
Üzenet elküldve: 2014-08-29 19:00:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Orkok//
*Nyűgösen ébred. Mellette asszony helyett a tegnapi vaddisznó hever, melynek felét mostanra hagyta volna, de ezt a kiváltságot már elorozták tőle a legyek.*
-Akadna a torkotokon!
*Majd egy határozott köpéssel le is terít egyet a hártyásszárnyú dúvadakból, és diadalittas mosollyal hajítja be a rothadó tetemet az erdőbe. Jöhet a napi rutin következő szakasza, avagy a közeli hűs patakban lévő mosakodás. Ritka, hogy egy ork ilyen igényes legyen, de senki nem akar vértől bűzlő pofával élni, ezt meg kell hagyni.
Felfrissülve, mondhatni vidáman lépdel vissza bőrsátrához, s ott a lehetetlen reggeli elfogyasztása helyett inkább belekezd a sámándobolásba, majd később a kürtfújásba.*
*Nyűgösen ébred. Mellette asszony helyett a tegnapi vaddisznó hever, melynek felét mostanra hagyta volna, de ezt a kiváltságot már elorozták tőle a legyek.*
-Akadna a torkotokon!
*Majd egy határozott köpéssel le is terít egyet a hártyásszárnyú dúvadakból, és diadalittas mosollyal hajítja be a rothadó tetemet az erdőbe. Jöhet a napi rutin következő szakasza, avagy a közeli hűs patakban lévő mosakodás. Ritka, hogy egy ork ilyen igényes legyen, de senki nem akar vértől bűzlő pofával élni, ezt meg kell hagyni.
Felfrissülve, mondhatni vidáman lépdel vissza bőrsátrához, s ott a lehetetlen reggeli elfogyasztása helyett inkább belekezd a sámándobolásba, majd később a kürtfújásba.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:58:53
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Jövevény//
*Dühös és egyáltalán nem tetszik neki ez az egész helyzet. Akármit csinál ő mindig kitaszított és el nem fogadott alak. A városban a faja miatt a fajtája közt pedig a gondolkodása miatt. Mikor a másik durván utána kiállt akkor megáll és a legridegebb arccal amit csak tud megfordul és fagyos tekintetét a másikra szegezi. Közben kezét jól láthatóan díszes kardjain pihenteti. A másik szemtelensége annyira belegázolt az ő tekintélyébe amit Quantall egyáltalán nem bír elviselni. Durván kérdi meg az elvadult fajtársát.*
-Mi az mit akarsz?
~Ha ennek vége akkor kiköltözök a kikötőbe. Majd az ottani magányos mestertől tanulok. Bár ennyi erővel a karavánpihenőbe is mehetnék.~
*Dühös és egyáltalán nem tetszik neki ez az egész helyzet. Akármit csinál ő mindig kitaszított és el nem fogadott alak. A városban a faja miatt a fajtája közt pedig a gondolkodása miatt. Mikor a másik durván utána kiállt akkor megáll és a legridegebb arccal amit csak tud megfordul és fagyos tekintetét a másikra szegezi. Közben kezét jól láthatóan díszes kardjain pihenteti. A másik szemtelensége annyira belegázolt az ő tekintélyébe amit Quantall egyáltalán nem bír elviselni. Durván kérdi meg az elvadult fajtársát.*
-Mi az mit akarsz?
~Ha ennek vége akkor kiköltözök a kikötőbe. Majd az ottani magányos mestertől tanulok. Bár ennyi erővel a karavánpihenőbe is mehetnék.~
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:20:29
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:20:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jövevény//
*Úgy látszik sikeresen elijesztette Quantallt, bár nem olyan módon ahogy számított rá. Kis elégedettség tölti el mikor a fajtársa sarkon fordul, de megszólal benne az ösztön. Ami nála mindig erősebb mint a józan ész. Most pedig mint a kettő azt diktálná, hogy a túlélés érdekében szüksége van valakire, aki némileg betudja vezetni a felszíni világ.
Pár percet gondolkodik, ezután kitépi az őz egyik húsosabb lábát és utána dobja. Nála ez amolyan baráti gesztus, hogy megosztja a másikkal az ételt. Fegyvereit visszaakasztva az oldalára, fogja meg a zsákmányt és veti át a vállán és így indul meg fajtársa után.*
- Vársz!
*Kiáltja félhangon utána, hogy még időben betudja futni. Egyetlen reménye, hogy kezdjen magával valamit ösztöne szerint most a saját fajtársa.*
*Úgy látszik sikeresen elijesztette Quantallt, bár nem olyan módon ahogy számított rá. Kis elégedettség tölti el mikor a fajtársa sarkon fordul, de megszólal benne az ösztön. Ami nála mindig erősebb mint a józan ész. Most pedig mint a kettő azt diktálná, hogy a túlélés érdekében szüksége van valakire, aki némileg betudja vezetni a felszíni világ.
Pár percet gondolkodik, ezután kitépi az őz egyik húsosabb lábát és utána dobja. Nála ez amolyan baráti gesztus, hogy megosztja a másikkal az ételt. Fegyvereit visszaakasztva az oldalára, fogja meg a zsákmányt és veti át a vállán és így indul meg fajtársa után.*
- Vársz!
*Kiáltja félhangon utána, hogy még időben betudja futni. Egyetlen reménye, hogy kezdjen magával valamit ösztöne szerint most a saját fajtársa.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-29 10:32:15
Üzenet elküldve: 2014-05-29 10:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Útjaik szétválnak, ami leginkább azt jelenti, hogy a két férfi amellett dönt, hogy hagyják el a felfedezett tornyot, annak minden kellemetlen, legkevésbé sem biztató tartalmával és ismeretlen lakójával együtt. Ő maga is ezt látja legjobb megoldásnak - főleg Umi miatt, akit egyszerűen képtelen nem félteni még akkor sem, ha őneki ez terhére van. S bár nem is tudja, kitől félti -valóban egy sötét mágiát űzőtől vagy sem-, nem is akarja igazán megtudni. A lényeg, hogy nyomós oka van rá, hogy így érezzen.
Az sem lepi meg különösebben, hogy a vörös meg a másik feladná a barlang felkutatását is, hiszen elég későre jár már, amennyire ezt meg tudja állapítani a nap állásából.
Így hát, még ha Umi maradni is akarna, ő maga is erősen nemmel szavaz ez ellen. S ha a többiek is kész vannak az útra, ők maguk is elindulnak. Valahogy nem sok kedve van túlságosan különválni a többiektől, még ha nem is egész úton tartanak együtt, hanem csak egy darabon.
Fel a lóra, lehetőleg mindketten, s indulni a város felé, hogy még az éjszaka beállta előtt kiérjenek a rengetegből.
Út közben, mikor már elég messze járnak a toronytól, s semmi fenyegetőt nem vesznek észre - főképp a romos épület lehetséges lakóját, akkor már elég biztonságosnak ítéli az időt arra, hogy a nála lévő kristályok nagyjából felét (megközelítőleg nagyjából 406 arany értékben) Umiedia Anaie Yawiel kezébe nyomja,
meghagyva neki azért, hogy jól rejtse el valahol a holmija közt.*
*Útjaik szétválnak, ami leginkább azt jelenti, hogy a két férfi amellett dönt, hogy hagyják el a felfedezett tornyot, annak minden kellemetlen, legkevésbé sem biztató tartalmával és ismeretlen lakójával együtt. Ő maga is ezt látja legjobb megoldásnak - főleg Umi miatt, akit egyszerűen képtelen nem félteni még akkor sem, ha őneki ez terhére van. S bár nem is tudja, kitől félti -valóban egy sötét mágiát űzőtől vagy sem-, nem is akarja igazán megtudni. A lényeg, hogy nyomós oka van rá, hogy így érezzen.
Az sem lepi meg különösebben, hogy a vörös meg a másik feladná a barlang felkutatását is, hiszen elég későre jár már, amennyire ezt meg tudja állapítani a nap állásából.
Így hát, még ha Umi maradni is akarna, ő maga is erősen nemmel szavaz ez ellen. S ha a többiek is kész vannak az útra, ők maguk is elindulnak. Valahogy nem sok kedve van túlságosan különválni a többiektől, még ha nem is egész úton tartanak együtt, hanem csak egy darabon.
Fel a lóra, lehetőleg mindketten, s indulni a város felé, hogy még az éjszaka beállta előtt kiérjenek a rengetegből.
Út közben, mikor már elég messze járnak a toronytól, s semmi fenyegetőt nem vesznek észre - főképp a romos épület lehetséges lakóját, akkor már elég biztonságosnak ítéli az időt arra, hogy a nála lévő kristályok nagyjából felét (megközelítőleg nagyjából 406 arany értékben) Umiedia Anaie Yawiel kezébe nyomja,
meghagyva neki azért, hogy jól rejtse el valahol a holmija közt.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-28 12:04:25
Üzenet elküldve: 2014-05-28 12:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Jövevény//
*Quantall utálja elővenni a parancsoló hangját. Otthon is mikor másoktól hallotta akkor akaratlanul ökölbe szorult a keze. De kedveskedéssel nem lehet elintézni ha valaki fegyvert szegez ránk. És a másik is átlátta a helyzetet annyira, hogy leeressze az íját. De azért a következő mondatával felbosszantja Quantallt.*
-Kell a francnak. Edd meg egyedül.
*Ezzel megfordul és elindul. Közben figyel, hogy egy fa által védve legyen a háta. Elege van a városiak és a fajtársai önzőségéből. Legszívesebben ezt az egész vidéket itt hagyná, de akkor a tanulmányait is be kéne fejeznie. De azon kívül nem köti őt semmi ide.*
*Quantall utálja elővenni a parancsoló hangját. Otthon is mikor másoktól hallotta akkor akaratlanul ökölbe szorult a keze. De kedveskedéssel nem lehet elintézni ha valaki fegyvert szegez ránk. És a másik is átlátta a helyzetet annyira, hogy leeressze az íját. De azért a következő mondatával felbosszantja Quantallt.*
-Kell a francnak. Edd meg egyedül.
*Ezzel megfordul és elindul. Közben figyel, hogy egy fa által védve legyen a háta. Elege van a városiak és a fajtársai önzőségéből. Legszívesebben ezt az egész vidéket itt hagyná, de akkor a tanulmányait is be kéne fejeznie. De azon kívül nem köti őt semmi ide.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-27 08:47:00
Üzenet elküldve: 2014-05-27 08:47:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jövevény//
*Nem tudja mennyire bízhat meg a másikban főleg, hogy amaz egy fajtárs akiktől eddig nem sok jót kapott. Lehet amint leereszti az íjat amaz rögtön egy dobótőrt húz elő. Viszont azzal tisztában van, hogy legyen bármennyire is jó íjász, egy fán ő sem tud nyilat átlőni. Mivel pedig az eléggé fogyó eszköz nála, úgy dönt még is csak leereszti a fegyverét.
Minden esetre bizalmatlansága, tovább sem lankad Quantall iránt. Megfordul a fejében, hogy ő is eltéved így valójában az őzre pályázik a foga. Amiből ő nem enged, egyedül terítette le így minden csontja őt illeti meg. Gondolatait pedig a másik tudtára adja.*
- Nem adok belőle!
*Mondja ki határozottan, majd előveszi a bumerángját és zavartalanul kezdi az állatot kizsigerelni.*
*Nem tudja mennyire bízhat meg a másikban főleg, hogy amaz egy fajtárs akiktől eddig nem sok jót kapott. Lehet amint leereszti az íjat amaz rögtön egy dobótőrt húz elő. Viszont azzal tisztában van, hogy legyen bármennyire is jó íjász, egy fán ő sem tud nyilat átlőni. Mivel pedig az eléggé fogyó eszköz nála, úgy dönt még is csak leereszti a fegyverét.
Minden esetre bizalmatlansága, tovább sem lankad Quantall iránt. Megfordul a fejében, hogy ő is eltéved így valójában az őzre pályázik a foga. Amiből ő nem enged, egyedül terítette le így minden csontja őt illeti meg. Gondolatait pedig a másik tudtára adja.*
- Nem adok belőle!
*Mondja ki határozottan, majd előveszi a bumerángját és zavartalanul kezdi az állatot kizsigerelni.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-25 07:31:21
Üzenet elküldve: 2014-05-25 07:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Jövevény//
*A másik sötételfhez képest időben észrevette. Viszont a reakciója meglepi Quantallt.*
~Banditákra vagy vadállatokra fel voltam készülve de, vademberekre vagyis vadsötételfekre nem. Szegény bolond vajon mi történhetett vele?~
-Tartsd meg az őzet. Nekem van más ételem. Úgyhogy tedd le a nyilat.
*A hangjában egyáltalán nincs félelem. A másik minden bizonnyal nagyon éhes lehet. És az erdőben Quantall van előnyben a másikkal szemben. Sok fedezék van számára. Persze nem akar harcba bonyolódni de, tudja hogy ő lenne előnyben. Mindenesetre ellenszenve a másik iránt még most se szűnt meg. Nem jó pont, hogy egyből íjat szegez rá és vicsorog.*
*A másik sötételfhez képest időben észrevette. Viszont a reakciója meglepi Quantallt.*
~Banditákra vagy vadállatokra fel voltam készülve de, vademberekre vagyis vadsötételfekre nem. Szegény bolond vajon mi történhetett vele?~
-Tartsd meg az őzet. Nekem van más ételem. Úgyhogy tedd le a nyilat.
*A hangjában egyáltalán nincs félelem. A másik minden bizonnyal nagyon éhes lehet. És az erdőben Quantall van előnyben a másikkal szemben. Sok fedezék van számára. Persze nem akar harcba bonyolódni de, tudja hogy ő lenne előnyben. Mindenesetre ellenszenve a másik iránt még most se szűnt meg. Nem jó pont, hogy egyből íjat szegez rá és vicsorog.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-25 02:03:11
Üzenet elküldve: 2014-05-25 02:03:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jövevény//
*Ha a vadászat művészet lenne, mondhatjuk úgy durván vetkőzteti le, elkapott zsákmányát. Kétség kívül még fajtársainál is jobban lát sötétben, ám most éppen el van foglalva kicsin örömében, hogy vadat ejtett el és lakmározhat belőle. Lassan hozzá is kezd a nyúzáshoz, hisz bármennyire is primitív azért fogainak meggyűlik a baja az állat szőrével. Így ha lenne ideje megnyúzni már is tűzre vetné, de közbe neszre lesz figyelmes.
Tudomása szerint az őzek nem harciasak, a vaddisznókkal szemben akikkel idáig csak egyszer volt dolga, így nem vél csoportos támadást. Mivel mostani gondolkodás módja szerint, sokkal inkább ösztönlény, mint gondolkodó humanoid, egyik kezével az íjra fog, még a másikkal egy nyílt fog a ismeretlen irányába. Nem sűrűn beszél, de mivel lőszerének híján van próbálja elkerülni a harcot és kommunikációba szeretné fojtani az ismeretlen*
- Vagy te ki *teszi össze nagy nehezen a mondani valóját* ez a vad az enyém *vicsorít a számára ködös alak irányába ijesztés képen*
*Ha a vadászat művészet lenne, mondhatjuk úgy durván vetkőzteti le, elkapott zsákmányát. Kétség kívül még fajtársainál is jobban lát sötétben, ám most éppen el van foglalva kicsin örömében, hogy vadat ejtett el és lakmározhat belőle. Lassan hozzá is kezd a nyúzáshoz, hisz bármennyire is primitív azért fogainak meggyűlik a baja az állat szőrével. Így ha lenne ideje megnyúzni már is tűzre vetné, de közbe neszre lesz figyelmes.
Tudomása szerint az őzek nem harciasak, a vaddisznókkal szemben akikkel idáig csak egyszer volt dolga, így nem vél csoportos támadást. Mivel mostani gondolkodás módja szerint, sokkal inkább ösztönlény, mint gondolkodó humanoid, egyik kezével az íjra fog, még a másikkal egy nyílt fog a ismeretlen irányába. Nem sűrűn beszél, de mivel lőszerének híján van próbálja elkerülni a harcot és kommunikációba szeretné fojtani az ismeretlen*
- Vagy te ki *teszi össze nagy nehezen a mondani valóját* ez a vad az enyém *vicsorít a számára ködös alak irányába ijesztés képen*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:40:05
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:40:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Jövevény//
*Hosszú sétája során volt ideje átgondolni a dolgokat. Egy kis időt még biztos eltölt a városban, hogy döntésre tudjon jutni. Mert haza szinte biztos nem mehet. Végül is találkozott itt a városban olyanokkal is akik nem voltak vele ellenségesek. Sőt egy fiatal elf lány szinte levetkőztette a tekintetével. Vagyis lehet, hogy be tud illeszkedni. Csak találjon ismerősöket. Sőt inkább barátokat. És természetesen egy munkát is hiszen valamiből el is kell tartania magát. Ahogy ezen gondolkozik meghall valamit. Elkezd menni a hang irányába és pont látja ahogy egy fajtársbeli férfi durván megöl egy őzet. Akaratlanul is ellenszenvesnek tűnik neki. Az otthoniak mindig ezt váltották ki belőle. Sötételf szokás szerint nem szól csak vár, hogy észrevegyék.*
*Hosszú sétája során volt ideje átgondolni a dolgokat. Egy kis időt még biztos eltölt a városban, hogy döntésre tudjon jutni. Mert haza szinte biztos nem mehet. Végül is találkozott itt a városban olyanokkal is akik nem voltak vele ellenségesek. Sőt egy fiatal elf lány szinte levetkőztette a tekintetével. Vagyis lehet, hogy be tud illeszkedni. Csak találjon ismerősöket. Sőt inkább barátokat. És természetesen egy munkát is hiszen valamiből el is kell tartania magát. Ahogy ezen gondolkozik meghall valamit. Elkezd menni a hang irányába és pont látja ahogy egy fajtársbeli férfi durván megöl egy őzet. Akaratlanul is ellenszenvesnek tűnik neki. Az otthoniak mindig ezt váltották ki belőle. Sötételf szokás szerint nem szól csak vár, hogy észrevegyék.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-24 15:00:02
Üzenet elküldve: 2014-05-24 15:00:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jövevény//
*Nem tudja, hogy hány napja bolyong az erdőben, egyedül csak azt tudja hányszor aludt el. Ennek legfőbb okozója az, hogy nem igazán ismeri az idő fogalmát. Jobban mondva az idő azon részét, hogy mint neveznek egy napnak. Eddig életét barlangokban töltötte és csak akkor küldték a felszínre mikor a nap már lement.
Mindig azt mondták neki, hogy a nap sugarai gyilkosan hatnak rá, ezért kerülni kell azt. Persze ez is csak arra volt jó, hogy ne szökjenek meg a felszínre hisz ott jóval hamarabb nyomuk vész gazdái számára, mint a föld alatt.
De most már késő ha tetszik neki, ha nem ő már fent ragadt. Nyílainak fogytán van, így vadászathoz is már csak többnyire bumerángját használja, melynek az egyik vége élesre van csiszolva, de mivel nem keményfém így nem tud harcban vele levágni senkit és semmit. Arra viszont tökéletes a fegyver, hogy vadászatnál pontos dobás esetén egy állatot kiüssön és elejtse azt.
Most is épp vadászik, jobban mondva egy őzt próbál becserkészni, akit pár órával korábban sikeresen lábon lőtt. Így hát reméli, hogy a még aránylag épp, hogy futni tudó álatott utol éri és meglehet a vacsorája nappal előtt.
Mikor rálel a nyomra legugol és jobban megvizsgálja, majd feláll és újból futásnak ered, hogy űzze a vadat. Jó pár perc tellik el mire beéri azt, majd egy célzott dobással a bumerángját használva akasztja az állat lábai közé.
Nem tétovázik nem lassít le hanem mikor felesik akkor is felé fut, majd életét egy erős nyakrataposással ontja ki. Nem szép látvány de neki is szüksége van élelemre, az őz húsból pedig pár napig kihúzza.*
*Nem tudja, hogy hány napja bolyong az erdőben, egyedül csak azt tudja hányszor aludt el. Ennek legfőbb okozója az, hogy nem igazán ismeri az idő fogalmát. Jobban mondva az idő azon részét, hogy mint neveznek egy napnak. Eddig életét barlangokban töltötte és csak akkor küldték a felszínre mikor a nap már lement.
Mindig azt mondták neki, hogy a nap sugarai gyilkosan hatnak rá, ezért kerülni kell azt. Persze ez is csak arra volt jó, hogy ne szökjenek meg a felszínre hisz ott jóval hamarabb nyomuk vész gazdái számára, mint a föld alatt.
De most már késő ha tetszik neki, ha nem ő már fent ragadt. Nyílainak fogytán van, így vadászathoz is már csak többnyire bumerángját használja, melynek az egyik vége élesre van csiszolva, de mivel nem keményfém így nem tud harcban vele levágni senkit és semmit. Arra viszont tökéletes a fegyver, hogy vadászatnál pontos dobás esetén egy állatot kiüssön és elejtse azt.
Most is épp vadászik, jobban mondva egy őzt próbál becserkészni, akit pár órával korábban sikeresen lábon lőtt. Így hát reméli, hogy a még aránylag épp, hogy futni tudó álatott utol éri és meglehet a vacsorája nappal előtt.
Mikor rálel a nyomra legugol és jobban megvizsgálja, majd feláll és újból futásnak ered, hogy űzze a vadat. Jó pár perc tellik el mire beéri azt, majd egy célzott dobással a bumerángját használva akasztja az állat lábai közé.
Nem tétovázik nem lassít le hanem mikor felesik akkor is felé fut, majd életét egy erős nyakrataposással ontja ki. Nem szép látvány de neki is szüksége van élelemre, az őz húsból pedig pár napig kihúzza.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-12 16:41:39
Üzenet elküldve: 2014-05-12 16:41:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Wraeco Thempestas//
*Hallja Kedvese hangját, de nem tud válaszolni. A kapu, amin átestek és az előtte lévő rituálé, amiről sikeresen megszökött saját elméjébe börtönözte. Érzékeli a körülötte lévő világot a madara csicsergését és a szél susogását, de nem képes kinyitni szemeit. Legszívesebben felkacagna a fűszálak csiklandozásától, amik körülölelik testét. Legjobban mégis Wraecot kívánja érezni, átölelni és nem ereszteni. Sajnálatos módon akármennyire vágyik rá, nem teheti.
~Hogyan szabadulhatnék ki ebből a béklyóból? Végre érzem magamon a nap és az Ő melegét, közelségét. Egyre jobban tartok tőle hogy mi tényleg nem lehetünk együtt. Akárhova szökünk, a sors keze mindig szétszakít.~ Kezdenek sötét gondolatok elterjedni fejében. Miután elcsendesül elméje egy ismeretlen hangra lesz figyelmes, amely őt szólítja. Nem tudja, merről jön a hang, ami egymás után folyamatosan ugyanazt hangoztatja:
~Ne hagyd el magad! Nem jöhettem létre hiába! Térj már észhez!~
Ismét különleges képessége mutatkozik, meg amivel érzékeli saját fiának gondolatait.
~Ez lehetetlen.~ Gondolja. Egy része képes elhinni, ami történik, de a másik örökké kételkedik.
~Ez valóság vagy csak egy álom. Az biztos nem normális, ha az elf ilyet tapasztal. Hmm. Elf. Nem is vagyok teljesen az.~ Egy pillanatra csend lesz úrrá elméjén. Visszaemlékezik múltjára fiatal korára, amikor még viszonylag boldogan és tudatlanul élt családjával. Az akkor hallott történetek visszhangzanak fejében a jövendölés, amely megjósolja egy különleges gyermek eljövetelét.
~Ő volna az? Én csak egy számára tökéletes táptalaj lennék? Micsoda megtiszteltetés lenne, ha bizonyítani tudnánk, hogy ő a fajtám kiválasztottja, akit oly régóta várnak. Talán még a szülőfalvamba is visszamehetnénk és békében cseperedhetne többedmagával együtt. Wraeco milyen boldog lehetne. Együtt vadászni fiaival.~ Kellemesebb gondolatok felé terelődik és ez a nyugodtság mely átjárja testét képes megtörni az átkot, ami testét sújtotta. Nehézkesen és lassan felnyílnak pillái és végre megpillanthatja Szerelmének elérzékenyült arcát. Remegő kézzel végigsimítja azt, majd légy mosollyal üdvözli.*
- Örülök, hogy újra láthatlak!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.10 10:58:47, a következő indokkal:
Jelek javítása.
*Hallja Kedvese hangját, de nem tud válaszolni. A kapu, amin átestek és az előtte lévő rituálé, amiről sikeresen megszökött saját elméjébe börtönözte. Érzékeli a körülötte lévő világot a madara csicsergését és a szél susogását, de nem képes kinyitni szemeit. Legszívesebben felkacagna a fűszálak csiklandozásától, amik körülölelik testét. Legjobban mégis Wraecot kívánja érezni, átölelni és nem ereszteni. Sajnálatos módon akármennyire vágyik rá, nem teheti.
~Hogyan szabadulhatnék ki ebből a béklyóból? Végre érzem magamon a nap és az Ő melegét, közelségét. Egyre jobban tartok tőle hogy mi tényleg nem lehetünk együtt. Akárhova szökünk, a sors keze mindig szétszakít.~ Kezdenek sötét gondolatok elterjedni fejében. Miután elcsendesül elméje egy ismeretlen hangra lesz figyelmes, amely őt szólítja. Nem tudja, merről jön a hang, ami egymás után folyamatosan ugyanazt hangoztatja:
~Ne hagyd el magad! Nem jöhettem létre hiába! Térj már észhez!~
Ismét különleges képessége mutatkozik, meg amivel érzékeli saját fiának gondolatait.
~Ez lehetetlen.~ Gondolja. Egy része képes elhinni, ami történik, de a másik örökké kételkedik.
~Ez valóság vagy csak egy álom. Az biztos nem normális, ha az elf ilyet tapasztal. Hmm. Elf. Nem is vagyok teljesen az.~ Egy pillanatra csend lesz úrrá elméjén. Visszaemlékezik múltjára fiatal korára, amikor még viszonylag boldogan és tudatlanul élt családjával. Az akkor hallott történetek visszhangzanak fejében a jövendölés, amely megjósolja egy különleges gyermek eljövetelét.
~Ő volna az? Én csak egy számára tökéletes táptalaj lennék? Micsoda megtiszteltetés lenne, ha bizonyítani tudnánk, hogy ő a fajtám kiválasztottja, akit oly régóta várnak. Talán még a szülőfalvamba is visszamehetnénk és békében cseperedhetne többedmagával együtt. Wraeco milyen boldog lehetne. Együtt vadászni fiaival.~ Kellemesebb gondolatok felé terelődik és ez a nyugodtság mely átjárja testét képes megtörni az átkot, ami testét sújtotta. Nehézkesen és lassan felnyílnak pillái és végre megpillanthatja Szerelmének elérzékenyült arcát. Remegő kézzel végigsimítja azt, majd légy mosollyal üdvözli.*
- Örülök, hogy újra láthatlak!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.10 10:58:47, a következő indokkal:
Jelek javítása.
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-05 17:26:14
Üzenet elküldve: 2014-05-05 17:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Fentről már kezdi hallani a hangokat, s mivel azok nem jajveszékelők, sokkal inkább tanakodók, ezért visszafordul Umi felé, kinek kezében egy iránytű pihenget.*
- Megnézhetném?
*Azzal ha a hölgyemény átnyújtja neki, akkor Mordach elveszi a szokatlan kis tárgyat, majd tanulmányozni kezdi. Az már biztos, hogy nem észak felé mutat, hiszen az pont mögöttük van, ez pedig teljesen más merre mutat. Talán nyugat lehet, bár a férfi ebben sem teljesen biztos. Hallott már mágikus szerkentyűkről, bár nincs teljesen meggyőződve arról, hogy jelen esetben is erről lenne szó, talán csak elromlott. Párszor meg is ütögeti, de az nem mozdul, ezért inkább lehelyezi az asztalra, vízszintes felületre, hátha csak az a baja, hogy pont mozgatva van. Ám nem... Ugyanarra mutat. Mordach mérgében odébb is löki a szerkezetet, ám mikor visszafordul felé, szokatlan dolgot lát: a mutató megfordult. Rögtön utána nyúl, s kezébe veszi ismét, ám az újra irányt vált.*
- Ez most vagy megbolondult, vagy...
*Mondja félhangosan, mikor is elkezd keringeni az asztal körül, mikor is bebizonyosodik, hogy az iránytű a kerekasztal felé mutat. Vissza is lép Umihoz, majd visszaadja neki.*
- Nézd csak meg! Valamiért az asztal van beállítva "célnak". Így könnyedén vissza is találhatunk!
*Azzal ha a hölgyemény nem tart igényt a kis szerkezetre, akkor Mordach elrakja azt, s ha megérkeztek a többiek, akkor nekik is megmutatja.*
- A barlang? Őszintén szólva fogalmam sincs, elvileg el kellett már érnünk. Viszont abban majdnem biztos vagyok, hogy a többiek nincsenek ott. *mondja Nabiinak, mikor Darel is megérkezik* Hogy micsoda? *szokatlanul felkacag* Jól mellélőttünk! Bár, ha belegondolunk, érthető is, hiszen túlságosan is mélyen van ez a hely, nem éppen veszélytelen útvonallal. Tökéletes hely egy fekete mágus számára! *ekkor elveszi a kristályokat* Való igaz, nem lenne jó, ha támogatnánk azzal a "munkáját", hogy itt hagyjuk ezeket. S akkor eldöntetett? Elfoglaljuk majd? *pillant körbe* Ahogy Darel is mondta, remek a hely, s nem kellene figyelmen kívül hagynunk. Bár, akad vele, pontosabban a lakójával egy kis probléma, de nagyobb csapattal esélytelen lenne ellenünk. Így azt javaslom, hogy várjunk egy kicsit, s a kristályokon és az iránytűn kívül mindent hagyjunk úgy, ahogy volt. Mintha itt se lettünk volna. Pár hét múlva összeszervezzük a csapatot: hagyok a fogadókban papírt, ismertetőt, hogy hol és mikor találkozzunk. Most valamelyik város lesz a gyülekező hely...
*Mondja ironikusan, majd letelepedik végül, s elfogyasztja ételét, majd megnézi a felsőbb szintet. Az éj ugyan rájuk telepedett, de Mordach nem akar aludni, az még végzetes is lehet. Így az estét viszonylag éberen virrasztja végig, így a reggel hamar eljön.*
- Darel, azt hiszem, hogy meg foglak találni. Te pedig csak érdeklődj a Vörös után! További szép utat! *kezet fog vele, s ha elment, akkor a hölgyekhez fordul* Hölgyeim, azt hiszem, hogy én is elválok Önöktől, még meg kell keresnem a lovam, s vissza kell sietnem a pihenőhöz. Kérdezősködjenek utánam a fogadókban, s hamarosan találkozunk! *azzal csókot nyom Nabii kezére, majd Umiéra is, ám az ő vállát még meg is simítja* További szép napot, s vigyázzanak magukra! *végül kilép az ajtón, s futva pillanatokon belül eltűnik a rengetegben*
*Fentről már kezdi hallani a hangokat, s mivel azok nem jajveszékelők, sokkal inkább tanakodók, ezért visszafordul Umi felé, kinek kezében egy iránytű pihenget.*
- Megnézhetném?
*Azzal ha a hölgyemény átnyújtja neki, akkor Mordach elveszi a szokatlan kis tárgyat, majd tanulmányozni kezdi. Az már biztos, hogy nem észak felé mutat, hiszen az pont mögöttük van, ez pedig teljesen más merre mutat. Talán nyugat lehet, bár a férfi ebben sem teljesen biztos. Hallott már mágikus szerkentyűkről, bár nincs teljesen meggyőződve arról, hogy jelen esetben is erről lenne szó, talán csak elromlott. Párszor meg is ütögeti, de az nem mozdul, ezért inkább lehelyezi az asztalra, vízszintes felületre, hátha csak az a baja, hogy pont mozgatva van. Ám nem... Ugyanarra mutat. Mordach mérgében odébb is löki a szerkezetet, ám mikor visszafordul felé, szokatlan dolgot lát: a mutató megfordult. Rögtön utána nyúl, s kezébe veszi ismét, ám az újra irányt vált.*
- Ez most vagy megbolondult, vagy...
*Mondja félhangosan, mikor is elkezd keringeni az asztal körül, mikor is bebizonyosodik, hogy az iránytű a kerekasztal felé mutat. Vissza is lép Umihoz, majd visszaadja neki.*
- Nézd csak meg! Valamiért az asztal van beállítva "célnak". Így könnyedén vissza is találhatunk!
*Azzal ha a hölgyemény nem tart igényt a kis szerkezetre, akkor Mordach elrakja azt, s ha megérkeztek a többiek, akkor nekik is megmutatja.*
- A barlang? Őszintén szólva fogalmam sincs, elvileg el kellett már érnünk. Viszont abban majdnem biztos vagyok, hogy a többiek nincsenek ott. *mondja Nabiinak, mikor Darel is megérkezik* Hogy micsoda? *szokatlanul felkacag* Jól mellélőttünk! Bár, ha belegondolunk, érthető is, hiszen túlságosan is mélyen van ez a hely, nem éppen veszélytelen útvonallal. Tökéletes hely egy fekete mágus számára! *ekkor elveszi a kristályokat* Való igaz, nem lenne jó, ha támogatnánk azzal a "munkáját", hogy itt hagyjuk ezeket. S akkor eldöntetett? Elfoglaljuk majd? *pillant körbe* Ahogy Darel is mondta, remek a hely, s nem kellene figyelmen kívül hagynunk. Bár, akad vele, pontosabban a lakójával egy kis probléma, de nagyobb csapattal esélytelen lenne ellenünk. Így azt javaslom, hogy várjunk egy kicsit, s a kristályokon és az iránytűn kívül mindent hagyjunk úgy, ahogy volt. Mintha itt se lettünk volna. Pár hét múlva összeszervezzük a csapatot: hagyok a fogadókban papírt, ismertetőt, hogy hol és mikor találkozzunk. Most valamelyik város lesz a gyülekező hely...
*Mondja ironikusan, majd letelepedik végül, s elfogyasztja ételét, majd megnézi a felsőbb szintet. Az éj ugyan rájuk telepedett, de Mordach nem akar aludni, az még végzetes is lehet. Így az estét viszonylag éberen virrasztja végig, így a reggel hamar eljön.*
- Darel, azt hiszem, hogy meg foglak találni. Te pedig csak érdeklődj a Vörös után! További szép utat! *kezet fog vele, s ha elment, akkor a hölgyekhez fordul* Hölgyeim, azt hiszem, hogy én is elválok Önöktől, még meg kell keresnem a lovam, s vissza kell sietnem a pihenőhöz. Kérdezősködjenek utánam a fogadókban, s hamarosan találkozunk! *azzal csókot nyom Nabii kezére, majd Umiéra is, ám az ő vállát még meg is simítja* További szép napot, s vigyázzanak magukra! *végül kilép az ajtón, s futva pillanatokon belül eltűnik a rengetegben*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-05-03 23:42:32
Üzenet elküldve: 2014-05-03 23:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* Alaposan átnézik az emelet minden szobáját. Ha bár sok mindenre nem lelnek. Csupán szörnyülködés tárgyát képező maradványra… Darel fegyelmezetten fogadja, szint már hideg nyugalommal a látványt, s Nabii megjegyzését is. Nem sokat foglalkozik vele a fiú, hamar átsiklik rajta a szeme. A gyengeség figyelmetlenséghez vezet, az pedig most túl nagy luxus volna számára. Hamar át is lendülnek a kis afféron és már jön is a következő szoba. Bólint csupán mikor a nő visszakérdez, hogy valóban a fekete mágusokra gyanakszik e. *
- Van egy régi jóbarátom, Argus mester. Ő is egy mágus, mesélt róla, hogy vannak olyan mágiatudók akik a sötét erőkhöz folyamodnak mindenféle praktikákkal.
* Magyarázza, miközben a csontkupacot figyeli, rajta a vérrel s a gyökérrel. De ez minden mit tud, ezt is csak hallomásból… A jó öreg Argus szeret beszélni és olykor megmarad ez az a sok zagyvaság közül (legalábbis számára) amit összehord. Végül eljutnak az utolsó szobához is. A fáklya rendre teszi a dolgát és hamar bejárja a termet minden zugát. Kristályok kupaca a szoba közepén, Nabii felmarja őket csak hamar s a fiúnak is ad belőle. Először csak figyeli az eseményt, de végül elteszi, majd bólint a felvetésre, valóban nem volna jó ha valami szükséges holmit hagynának itt valami förtelmes rítushoz… Végül a felvetés miszerint menjenek tovább Nabii szerint nem jó ötlet. Izgatottságát nehéz volna titkolni. Hát nem akadékoskodik a fiú sem. Nabii hamar lesiet az emeletről, Darel megáll még a lejárónál, s mielőtt lemenne, azért a fáklyával felvilágítva amennyit tud, fel les az emeletre, mely vélhetően ugyan olyan elrendezésű lehet mint az itteni szinten, lévén egy őrtoronyról van szó. Tehát odafenn is újabb szobák sora, fogadhatja őket.
Ha ezzel végzett akkor leadja a fáklyát és követi a nőt ki eddigre már leért és a többiekkel vált pár szót. Amint lekászálódik ő is és talajt fog a többiek felé fordul, Umi az ajtónál állt őrt, s mellette Nabii is hiszen az ajtóhoz sietett izgatottan.
Mordach felé fordul *
- Hat szoba, tele megnyúzott állati maradványokal és egy… Emberi is * Vár egy kicsit majd folytatja a jelentést *
- Bárki lakja is ezt a tornyot, valamiféle sötét praktikákhoz nyúlt… Odafenn van egy kupac, csontokkal, vérrel leöntve… szerintem vess rá egy pillantást alkalomadtán.
- Meg persze ezeket is odafenn találtuk
* veszi elő szütyőjéből a nagyjából 406 értékű kristályokat és átnyújtja Mordach Harders -nek. *
- Nabii szerint nem kéne itt hagynunk neki, és osztozhatunk rajta. Bizonyára sokat érhetnek…
* Teszi végül hozzá majd folytatja *
- A következő szintre nincs létra, de ott is hasonlóan hat szoba húzódhat.
- A korához képest jó állapotúnak tűnik, megfelelne gyülekező helynek.
* Jegyzi meg végül véleményét majd megvárja mit reagálnak a többiek, s hogy azok mit is találtak. Mivel úgy egyeztek meg, hogy itt töltik az éjszakát ( és mivel fent volt ettől fogva nem hallhatta Nabii felvetését , hogy a barlang milyen messze lehet, ez által inspirálva a csapatot, hogy tán inkább ott kéne tölteni az estét…) így ha mindenkinek megfelel akkor ha mindent átnéztek s egyén dolgaikat elintézték akkor befészkeli magát ő (is?) és itt tölt(ik?) az éjszakát, megeszi(k?) ételüket s kipiheni(k?) magukat. Természetesen az őrködést felveti s rögvest vállalja, hogy elsőként teszi, majd ébreszt valakit néhány óra múlva… *
// Hajnal... //
* Sötét hajnal virrad az erdő mélyén, a torony vaskos falai biztonságot nyújtottak az éjszakára a kis négyfős csapatnak. A fiú hamar ébred, megszokásból habár itt bizony nem a nap első sugarai keltik… kevés jut erre a sötét helyre belőlük. Jó rejtekhely.
Ha mind magukhoz térnek akkor Modachoz lép. *
- Mordach! Azt hiszem itt befejeztük a dolgunk mostanra. Ez a hely ideális lehet rejtekhelynek, jól védhető és jó állapotban is van. Tovább most nem mehetek veletek, de ha szükséged van rám, csak keresd a Farkast!
* Nyújtja karját a másiknak, majd ha még a vörös is akarna valamit mondani, akkor azt természetesen meghallgatja. Majd a két nőhöz fordul. *
- Nabii, Umiedia! Még találkozunk!
* Szól végül a lány és a nő felé s ha ők is akarnak még valamit mondani, akkor meghallgatja azt is természetesen, majd nekik is kezet nyújt s végül elindul kifelé a bejáraton. Alakja ahamar elvész az erdő sűrűjében, igyekszik megjegyezni a helyet, hogy majd ha szükséges visszataláljon. Mielőtt eltűnné még a fák közt, a tisztás részen a torony körül felnéz az égre s amennyit lát igyekszik betájolna magát, elég neki csak egy északi irány is… hiszen a térkép alapján mit látott tudja, akkor, hogy a pihenő merre is lehet. A tó pedig szinten hasznos táppont lesz majd ha vissza akar ide jutni később… *
* Alaposan átnézik az emelet minden szobáját. Ha bár sok mindenre nem lelnek. Csupán szörnyülködés tárgyát képező maradványra… Darel fegyelmezetten fogadja, szint már hideg nyugalommal a látványt, s Nabii megjegyzését is. Nem sokat foglalkozik vele a fiú, hamar átsiklik rajta a szeme. A gyengeség figyelmetlenséghez vezet, az pedig most túl nagy luxus volna számára. Hamar át is lendülnek a kis afféron és már jön is a következő szoba. Bólint csupán mikor a nő visszakérdez, hogy valóban a fekete mágusokra gyanakszik e. *
- Van egy régi jóbarátom, Argus mester. Ő is egy mágus, mesélt róla, hogy vannak olyan mágiatudók akik a sötét erőkhöz folyamodnak mindenféle praktikákkal.
* Magyarázza, miközben a csontkupacot figyeli, rajta a vérrel s a gyökérrel. De ez minden mit tud, ezt is csak hallomásból… A jó öreg Argus szeret beszélni és olykor megmarad ez az a sok zagyvaság közül (legalábbis számára) amit összehord. Végül eljutnak az utolsó szobához is. A fáklya rendre teszi a dolgát és hamar bejárja a termet minden zugát. Kristályok kupaca a szoba közepén, Nabii felmarja őket csak hamar s a fiúnak is ad belőle. Először csak figyeli az eseményt, de végül elteszi, majd bólint a felvetésre, valóban nem volna jó ha valami szükséges holmit hagynának itt valami förtelmes rítushoz… Végül a felvetés miszerint menjenek tovább Nabii szerint nem jó ötlet. Izgatottságát nehéz volna titkolni. Hát nem akadékoskodik a fiú sem. Nabii hamar lesiet az emeletről, Darel megáll még a lejárónál, s mielőtt lemenne, azért a fáklyával felvilágítva amennyit tud, fel les az emeletre, mely vélhetően ugyan olyan elrendezésű lehet mint az itteni szinten, lévén egy őrtoronyról van szó. Tehát odafenn is újabb szobák sora, fogadhatja őket.
Ha ezzel végzett akkor leadja a fáklyát és követi a nőt ki eddigre már leért és a többiekkel vált pár szót. Amint lekászálódik ő is és talajt fog a többiek felé fordul, Umi az ajtónál állt őrt, s mellette Nabii is hiszen az ajtóhoz sietett izgatottan.
Mordach felé fordul *
- Hat szoba, tele megnyúzott állati maradványokal és egy… Emberi is * Vár egy kicsit majd folytatja a jelentést *
- Bárki lakja is ezt a tornyot, valamiféle sötét praktikákhoz nyúlt… Odafenn van egy kupac, csontokkal, vérrel leöntve… szerintem vess rá egy pillantást alkalomadtán.
- Meg persze ezeket is odafenn találtuk
* veszi elő szütyőjéből a nagyjából 406 értékű kristályokat és átnyújtja Mordach Harders -nek. *
- Nabii szerint nem kéne itt hagynunk neki, és osztozhatunk rajta. Bizonyára sokat érhetnek…
* Teszi végül hozzá majd folytatja *
- A következő szintre nincs létra, de ott is hasonlóan hat szoba húzódhat.
- A korához képest jó állapotúnak tűnik, megfelelne gyülekező helynek.
* Jegyzi meg végül véleményét majd megvárja mit reagálnak a többiek, s hogy azok mit is találtak. Mivel úgy egyeztek meg, hogy itt töltik az éjszakát ( és mivel fent volt ettől fogva nem hallhatta Nabii felvetését , hogy a barlang milyen messze lehet, ez által inspirálva a csapatot, hogy tán inkább ott kéne tölteni az estét…) így ha mindenkinek megfelel akkor ha mindent átnéztek s egyén dolgaikat elintézték akkor befészkeli magát ő (is?) és itt tölt(ik?) az éjszakát, megeszi(k?) ételüket s kipiheni(k?) magukat. Természetesen az őrködést felveti s rögvest vállalja, hogy elsőként teszi, majd ébreszt valakit néhány óra múlva… *
// Hajnal... //
* Sötét hajnal virrad az erdő mélyén, a torony vaskos falai biztonságot nyújtottak az éjszakára a kis négyfős csapatnak. A fiú hamar ébred, megszokásból habár itt bizony nem a nap első sugarai keltik… kevés jut erre a sötét helyre belőlük. Jó rejtekhely.
Ha mind magukhoz térnek akkor Modachoz lép. *
- Mordach! Azt hiszem itt befejeztük a dolgunk mostanra. Ez a hely ideális lehet rejtekhelynek, jól védhető és jó állapotban is van. Tovább most nem mehetek veletek, de ha szükséged van rám, csak keresd a Farkast!
* Nyújtja karját a másiknak, majd ha még a vörös is akarna valamit mondani, akkor azt természetesen meghallgatja. Majd a két nőhöz fordul. *
- Nabii, Umiedia! Még találkozunk!
* Szól végül a lány és a nő felé s ha ők is akarnak még valamit mondani, akkor meghallgatja azt is természetesen, majd nekik is kezet nyújt s végül elindul kifelé a bejáraton. Alakja ahamar elvész az erdő sűrűjében, igyekszik megjegyezni a helyet, hogy majd ha szükséges visszataláljon. Mielőtt eltűnné még a fák közt, a tisztás részen a torony körül felnéz az égre s amennyit lát igyekszik betájolna magát, elég neki csak egy északi irány is… hiszen a térkép alapján mit látott tudja, akkor, hogy a pihenő merre is lehet. A tó pedig szinten hasznos táppont lesz majd ha vissza akar ide jutni később… *
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-29 16:26:44
Üzenet elküldve: 2014-04-29 16:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Az ajtó nem akar nyílni egyik módszerrel sem. Nabii már lassan az ajtó berúgását forszírozná, mikor Darel észrevesz valamit, és neki is megmutatja. A tárgy egy kulcs, mint kiderül. Bár lerí róla, hogy régi, ugyanígy az is, hogy nem elfeledve hevert itt évek óta. Néhol kopott, kevésbé rozsdamarta, ez pedig arra enged következtetni, hogy használatban van... vagy legalábbis volt nemrég még.*
- Próbáld meg. Az egyiket biztosan nyitja majd.
*Arra nem is számított, hogy minden zárhoz megfelelő lesz az egyetlen darab kulcs, de így alakul.
Az első szobában semmi egyebet nem találnak, mint újabb bűzlő állatbőröket, amik szintén a kissé életlen kés nyomait tartják magukon - és persze a hanyag munka okán rajtuk maradt húsfoszlányokat.
A második szoba azonban már szolgál némi meglepetéssel. A kevésbé állatinak, mintsem emberinek látszó bőrt látva állkapcsa megfeszül. Látott már halottat, nem is egyet. Csúnyán helybenhagyott tetemeket, testtől elválasztott végtagokat és fejeket... de amit itt lát, attól még az ő gyomra is vet egy kisebb bukfencet.*
- Ezt teljesen kifilézték...
*Jegyzi meg, s kérdő pillantásokat vet Darelra, akit láthatólag legkevésbé sem visel meg a látott kép. Hirtelen nem tudja hová tenni eme tényt, de aztán eszébe jut, hogy talán az lehet a férfi hidegségének oka, hogy nincs kit féltsen. De legalábbis nem itt, ahol valami olyan leselkedik rájuk, ami bár ember lehet, mégsem okoz neki lelkiismeretfurdalást megnyúzni egy embert.
Bár legszívesebben már most lemenne, hogy megnézze, minden rendben van-e Umiékkal, még vállalja a másik két szoba átnézését. Ezekben még több és egyre kevésbé biztató dolgokat találnak. Az, hogy némi értékes kacatot össze tud szedni, nem változtat semmit a tényen, hogy legkevésbé sem tartja biztonságosnak a helyet. Sőt, egyre kevésbé.*
- Azt mondod?
*Mély levegőt vesz. Nem hallott még a sötét mágiáról, hiszen nagyon ritkán van szerencséje még olyan mágiaűzőhöz is, mint Mordach. De a látottak és a megnevezés alapján nagyjából el tudja azért képzelni, miféle lehet ez.*
- Nem, menjünk le. Akárki is ez a romlott elméjű, ha fent lenne, a fényre és zajra lejött volna már. Arra pedig most nem vagyok kíváncsi, hány oszló tetem lehet ott halomra hordva. Viszont ha ez a mocsok valóban nincs itthon, egyszer haza kell érjen. Azt talán nem kellene megvárnunk. De legalábbis, nem lenne jó, ha csak a vöröst és a lányt találja odalent.
*Ha Darelnek megfelel a választás, még gyorsan kimarkol egy adagot az összeszedett kristályokból, s Darel Corthyr Worf kezébe nyomja a nagyjából 812 aranynak megfelelő holmit. *
- Tedd el. Akármi is ez, talán kellene neki. Úgy a biztos, ha nem kaparintja meg mind... Akármi is történjen. Majd ha visszaérünk a városba, túladunk rajta és elosztjuk az összeget, amit ezekért a vackokért kapunk.
*A maradékot rövidkardjának hüvelyébe tölti, hogy ott rejtse el. Megvárja, míg Darel is elpakolja a kristályokat, majd lemászik a létrán.*
- Találtatok valamit?
*Ennyit kérdez csak, de talán ábrázatáról és arról, hogy rögtön az ajtóhoz siet, hogy kilessen rajta, a másik kettő számára is világos lehet valamennyire, hogy ezzel a rommal nagyon nincs rendjén valami.*
- Mennyire lehet messze az a barlang?
*Az ajtó nem akar nyílni egyik módszerrel sem. Nabii már lassan az ajtó berúgását forszírozná, mikor Darel észrevesz valamit, és neki is megmutatja. A tárgy egy kulcs, mint kiderül. Bár lerí róla, hogy régi, ugyanígy az is, hogy nem elfeledve hevert itt évek óta. Néhol kopott, kevésbé rozsdamarta, ez pedig arra enged következtetni, hogy használatban van... vagy legalábbis volt nemrég még.*
- Próbáld meg. Az egyiket biztosan nyitja majd.
*Arra nem is számított, hogy minden zárhoz megfelelő lesz az egyetlen darab kulcs, de így alakul.
Az első szobában semmi egyebet nem találnak, mint újabb bűzlő állatbőröket, amik szintén a kissé életlen kés nyomait tartják magukon - és persze a hanyag munka okán rajtuk maradt húsfoszlányokat.
A második szoba azonban már szolgál némi meglepetéssel. A kevésbé állatinak, mintsem emberinek látszó bőrt látva állkapcsa megfeszül. Látott már halottat, nem is egyet. Csúnyán helybenhagyott tetemeket, testtől elválasztott végtagokat és fejeket... de amit itt lát, attól még az ő gyomra is vet egy kisebb bukfencet.*
- Ezt teljesen kifilézték...
*Jegyzi meg, s kérdő pillantásokat vet Darelra, akit láthatólag legkevésbé sem visel meg a látott kép. Hirtelen nem tudja hová tenni eme tényt, de aztán eszébe jut, hogy talán az lehet a férfi hidegségének oka, hogy nincs kit féltsen. De legalábbis nem itt, ahol valami olyan leselkedik rájuk, ami bár ember lehet, mégsem okoz neki lelkiismeretfurdalást megnyúzni egy embert.
Bár legszívesebben már most lemenne, hogy megnézze, minden rendben van-e Umiékkal, még vállalja a másik két szoba átnézését. Ezekben még több és egyre kevésbé biztató dolgokat találnak. Az, hogy némi értékes kacatot össze tud szedni, nem változtat semmit a tényen, hogy legkevésbé sem tartja biztonságosnak a helyet. Sőt, egyre kevésbé.*
- Azt mondod?
*Mély levegőt vesz. Nem hallott még a sötét mágiáról, hiszen nagyon ritkán van szerencséje még olyan mágiaűzőhöz is, mint Mordach. De a látottak és a megnevezés alapján nagyjából el tudja azért képzelni, miféle lehet ez.*
- Nem, menjünk le. Akárki is ez a romlott elméjű, ha fent lenne, a fényre és zajra lejött volna már. Arra pedig most nem vagyok kíváncsi, hány oszló tetem lehet ott halomra hordva. Viszont ha ez a mocsok valóban nincs itthon, egyszer haza kell érjen. Azt talán nem kellene megvárnunk. De legalábbis, nem lenne jó, ha csak a vöröst és a lányt találja odalent.
*Ha Darelnek megfelel a választás, még gyorsan kimarkol egy adagot az összeszedett kristályokból, s Darel Corthyr Worf kezébe nyomja a nagyjából 812 aranynak megfelelő holmit.
*- Tedd el. Akármi is ez, talán kellene neki. Úgy a biztos, ha nem kaparintja meg mind... Akármi is történjen. Majd ha visszaérünk a városba, túladunk rajta és elosztjuk az összeget, amit ezekért a vackokért kapunk.
*A maradékot rövidkardjának hüvelyébe tölti, hogy ott rejtse el. Megvárja, míg Darel is elpakolja a kristályokat, majd lemászik a létrán.*
- Találtatok valamit?
*Ennyit kérdez csak, de talán ábrázatáról és arról, hogy rögtön az ajtóhoz siet, hogy kilessen rajta, a másik kettő számára is világos lehet valamennyire, hogy ezzel a rommal nagyon nincs rendjén valami.*
- Mennyire lehet messze az a barlang?
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-29 12:45:37
Üzenet elküldve: 2014-04-29 12:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
- Na igen, az ablakok valóban nem lennének rosszak, már csak a vadászat és az őrködés miatt sem. Persze, mindenképpen rácsokkal, hiszen nem lenne szerencsés, ha egyszer arra jönnénk ide, hogy a hárpiafajzatok beették ide magukat! *mosolyodik el* Szerintem is az idő tehette, még anno a háborúkból maradhatott fent az épület. Ahhoz képest mondjuk elég masszív. Ám előbb várjuk meg a tulajt, csak aztán nyilvánítsuk a sajátunknak! *kacag fel* Amúgy merre visz az utad, ha kijutottunk ebből az erdőből? *pillant Umi felé, s közelebb lépve kicsit, halkabbra veszi a szót* Ami pedig Nabiit illeti... Tán testvéred, esetleg más hozzátartozód? Feltűnt, hogy nagyon közel álltok egymáshoz, csupán ezért kérdem.
*Vág bele a dolgok közepébe, nem is gondolva arra, hogy esetleg egy újabb érzékeny pontot talált meg Uminál. Ha úgy vesszük, akkor szavaiban nincs semmi zavaró szándék, avagy olyan, mely kellemetlenséget szülne a másikban, viszont többször vélte zavartnak látni így is a hölgyeményt, így nem lehet tudni.
Mikor a Vörös dobta a tarsolyt Umi felé, tekintetét azonnal el is kapta onnan, így hát a nagy csörömpölés hallatán szinte egy szempillantást alatt kerül elő a penge, melyet a hölgy felé szegez - persze nem rá irányul a támadó beállás, csupán a hang miatt emeli arra fegyverét. Ekkor látja, hogy biz' a leányzó pengéje pihenget a földön, melynek helyében a tarsoly van. Szinte érzi magán Umi bosszús tekintetét, ám Mordach nem tudja megállni, hogy ne kacagja el magát.*
- Oh, elnézést... *szól felé, majd közelebb lép a feljáróhoz* Semmi gond!
*Utal Darelnek és Nabiinak, hiszen a csörömpölést minden bizonnyal ők is meghallhatták. Mordach kíváncsi rá, hogy találnak-e valamit odafent, viszont egyelőre az jobban foglalkoztatja, hogy nyugalomban leülhessenek végre, s magukra zárhassák valahogy az ajtót. Hosszú volt ez a mai nap, az első napsugarakkal már a férfi útnak is indult, s onnantól kezdve egy percre sem állt meg. Szívesen ücsörögne már a csendben, nem gondolva arra, hogy melyik vadállat feni rá épp a fogát.*
- Minden rendben?
*Szól fel halkabban a felsőbb szintre hosszú percek után, hiszen egy ideje semmit nem hall onnan. Ha kap választ, akkor visszafordul Umi felé, s egy kis unaloműzésképp - mert hát Mordach kezdi tényleg unni magát odalent -, halkan elmormol az orra alatt egy igét, melynek hatására a hölgyemény mellett egy ezüstös derengés rajzolódik ki, mely bizony az ő alakját veszi fel! Minden tökéletesen megegyezik, az ezüstös derengés szinte pontról pontra egyezik Umival. Persze ezzel a varázslattal nyugalmat szülhet a férfi, ám igazán vicces, ahogy az alak vidáman, szavak nélkül integet hasonmásának. Ám ennek még korán sincs vége! Hirtelen az alak "osztódni" kezd, s a szoba tele lesz vagy tíz Umi hasonmással! Mordach csak nagyokat vigyorog a hölgyemény felé, persze azért figyelme nem lankad, s félszemmel az ajtót nézi.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
- Na igen, az ablakok valóban nem lennének rosszak, már csak a vadászat és az őrködés miatt sem. Persze, mindenképpen rácsokkal, hiszen nem lenne szerencsés, ha egyszer arra jönnénk ide, hogy a hárpiafajzatok beették ide magukat! *mosolyodik el* Szerintem is az idő tehette, még anno a háborúkból maradhatott fent az épület. Ahhoz képest mondjuk elég masszív. Ám előbb várjuk meg a tulajt, csak aztán nyilvánítsuk a sajátunknak! *kacag fel* Amúgy merre visz az utad, ha kijutottunk ebből az erdőből? *pillant Umi felé, s közelebb lépve kicsit, halkabbra veszi a szót* Ami pedig Nabiit illeti... Tán testvéred, esetleg más hozzátartozód? Feltűnt, hogy nagyon közel álltok egymáshoz, csupán ezért kérdem.
*Vág bele a dolgok közepébe, nem is gondolva arra, hogy esetleg egy újabb érzékeny pontot talált meg Uminál. Ha úgy vesszük, akkor szavaiban nincs semmi zavaró szándék, avagy olyan, mely kellemetlenséget szülne a másikban, viszont többször vélte zavartnak látni így is a hölgyeményt, így nem lehet tudni.
Mikor a Vörös dobta a tarsolyt Umi felé, tekintetét azonnal el is kapta onnan, így hát a nagy csörömpölés hallatán szinte egy szempillantást alatt kerül elő a penge, melyet a hölgy felé szegez - persze nem rá irányul a támadó beállás, csupán a hang miatt emeli arra fegyverét. Ekkor látja, hogy biz' a leányzó pengéje pihenget a földön, melynek helyében a tarsoly van. Szinte érzi magán Umi bosszús tekintetét, ám Mordach nem tudja megállni, hogy ne kacagja el magát.*
- Oh, elnézést... *szól felé, majd közelebb lép a feljáróhoz* Semmi gond!
*Utal Darelnek és Nabiinak, hiszen a csörömpölést minden bizonnyal ők is meghallhatták. Mordach kíváncsi rá, hogy találnak-e valamit odafent, viszont egyelőre az jobban foglalkoztatja, hogy nyugalomban leülhessenek végre, s magukra zárhassák valahogy az ajtót. Hosszú volt ez a mai nap, az első napsugarakkal már a férfi útnak is indult, s onnantól kezdve egy percre sem állt meg. Szívesen ücsörögne már a csendben, nem gondolva arra, hogy melyik vadállat feni rá épp a fogát.*
- Minden rendben?
*Szól fel halkabban a felsőbb szintre hosszú percek után, hiszen egy ideje semmit nem hall onnan. Ha kap választ, akkor visszafordul Umi felé, s egy kis unaloműzésképp - mert hát Mordach kezdi tényleg unni magát odalent -, halkan elmormol az orra alatt egy igét, melynek hatására a hölgyemény mellett egy ezüstös derengés rajzolódik ki, mely bizony az ő alakját veszi fel! Minden tökéletesen megegyezik, az ezüstös derengés szinte pontról pontra egyezik Umival. Persze ezzel a varázslattal nyugalmat szülhet a férfi, ám igazán vicces, ahogy az alak vidáman, szavak nélkül integet hasonmásának. Ám ennek még korán sincs vége! Hirtelen az alak "osztódni" kezd, s a szoba tele lesz vagy tíz Umi hasonmással! Mordach csak nagyokat vigyorog a hölgyemény felé, persze azért figyelme nem lankad, s félszemmel az ajtót nézi.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-29 07:59:31
Üzenet elküldve: 2014-04-29 07:59:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyvadászok//
* A fáklya fénye jó szolgálatot tesz amint Nabii is felér az emeletre, Darel hamar körbemutatja neki a fontosabb látnivalókat. Elsőnek a további szintre vezető nyíláson akad meg a nő a szeme. A Fiú is nézi, miközben hallgatja az ötletét. Majd egy bólintással jelzi az ötlet elfogadását.
Remélte, hogy a másik jobban ért majd az effajta állati bőrökhöz, s ez beigazolódni látszik. Míg ő világít addig Nabii leguggol, s úgy veszi szemügyre a maradványokat, mikről hamar kiderül, hogy felvetése téves miszerint ebédmaradvány, inkább valami kevésbé éles késsel készítették ki a bőröket.
Ha ezen túl vannak, akkor az ajtók jönnek a sorban. Darel nem rest nekifeszülni és Nabii is segítségére van. Együttes erővel sem mozdul, legalábbis egy ilyen feszítő mozdulatra semmiképp, tán egy határozottabb mozdulat segítene, de nem akarnak nagy zajt csapni, az pedig minden lenne csak halk nem. A sikertelen kísérlet után szemei megakadnak valamin. Fémes csillanás a fáklya fényében. Fáklyát tartó karja mozdul, hogy jobban látható legyen a nő számára is. Majd odalép s a tárgyért nyúl, hogy megtudja mit is rejt a sötétség. Egy kulcs, minő meglepetés. Rozsdás, régi darab, de jó lehet. Megmutatja Nabiinak szerzeményét. *
- Egy próbát megér…
* Arcán talán egy kis mosoly is felfedezhető a mai nap utáni kis szerencsének köszönhetően, bár ezt ebben a félhomályban nehéz volna megállapítani. Végül az ajtóhoz lép s következik a próba. A fémkulcs rozsdás külseje kissé nehezen, de végül megadja magát és helyére csusszan. Egy kósza pillanat Nabii ra, úgy látszik, tényleg kivételesen szerencséjük van. Eztán jöhet a fordulat… Kattanás, majd újabb. Óvatosan tárul fel a fa ajtó, hogy beengedje a terembe a fáklya fényét. Nem túl kellemes szagok csapják meg a két kalandor orrát. Itt is hasonló bőrök fogadják őket, ám az egyikben nem csak állattól származó gúnya terül el… emberé volt, valaha… legalábbis első ránézésre. Darelt nem különösebben hatja meg a látvány, legalábbis arcán nem sok minden látszik, inkább a teremben lévő egyéb dolgokat fürkészi, de más bizony nem akad, mivel érdemes lenne foglalkozni. A szemközti ajtónál ugyan ez a helyzet. Jöhetnek a feljárótól távolabbiak. Az egyikben valamiféle rituális kreálmány kapott helyet. Koponyák, göcsörtös fa melyhez vér tapad… *
- Fekete mágusok…
* Ad hangot gondolatának, Argustól hallott róla, hogy léteznek effajta mágiahasználók, akik sötét praktikáikat űzik. Hanglejtéséből valószínűsíthető, hogy nem különösebben van oda az effajta tanokért.
Az utolsó terem pedig kincset rejt, kristálykupac formájában. Jó néhány csengő aranyat érhet az a kis halom. De szeme nem a csillogó köveken állapodik meg. Inkább a termet fürkészi körben, vajon rejt e még valami meglepetést a számukra. A Fáklya fénye ismét jó szolgálatot tesz, hogy kiderítse. De nem lát semmit. *
- Ez megvár, nézzük meg, mi van feljebb?
* Kérdi végül Nabiitól ha végeztek a nézelődéssel, és ha a válasz igenleges, akkor az említett létrát használva fel ügyeskedik úgy, hogy tovább tudjanak haladni a következő szintre is. Figyelmük továbbra sem lankad, hiszen ki tudja, mit rejt még a torony a kis csapat számára… *
* A fáklya fénye jó szolgálatot tesz amint Nabii is felér az emeletre, Darel hamar körbemutatja neki a fontosabb látnivalókat. Elsőnek a további szintre vezető nyíláson akad meg a nő a szeme. A Fiú is nézi, miközben hallgatja az ötletét. Majd egy bólintással jelzi az ötlet elfogadását.
Remélte, hogy a másik jobban ért majd az effajta állati bőrökhöz, s ez beigazolódni látszik. Míg ő világít addig Nabii leguggol, s úgy veszi szemügyre a maradványokat, mikről hamar kiderül, hogy felvetése téves miszerint ebédmaradvány, inkább valami kevésbé éles késsel készítették ki a bőröket.
Ha ezen túl vannak, akkor az ajtók jönnek a sorban. Darel nem rest nekifeszülni és Nabii is segítségére van. Együttes erővel sem mozdul, legalábbis egy ilyen feszítő mozdulatra semmiképp, tán egy határozottabb mozdulat segítene, de nem akarnak nagy zajt csapni, az pedig minden lenne csak halk nem. A sikertelen kísérlet után szemei megakadnak valamin. Fémes csillanás a fáklya fényében. Fáklyát tartó karja mozdul, hogy jobban látható legyen a nő számára is. Majd odalép s a tárgyért nyúl, hogy megtudja mit is rejt a sötétség. Egy kulcs, minő meglepetés. Rozsdás, régi darab, de jó lehet. Megmutatja Nabiinak szerzeményét. *
- Egy próbát megér…
* Arcán talán egy kis mosoly is felfedezhető a mai nap utáni kis szerencsének köszönhetően, bár ezt ebben a félhomályban nehéz volna megállapítani. Végül az ajtóhoz lép s következik a próba. A fémkulcs rozsdás külseje kissé nehezen, de végül megadja magát és helyére csusszan. Egy kósza pillanat Nabii ra, úgy látszik, tényleg kivételesen szerencséjük van. Eztán jöhet a fordulat… Kattanás, majd újabb. Óvatosan tárul fel a fa ajtó, hogy beengedje a terembe a fáklya fényét. Nem túl kellemes szagok csapják meg a két kalandor orrát. Itt is hasonló bőrök fogadják őket, ám az egyikben nem csak állattól származó gúnya terül el… emberé volt, valaha… legalábbis első ránézésre. Darelt nem különösebben hatja meg a látvány, legalábbis arcán nem sok minden látszik, inkább a teremben lévő egyéb dolgokat fürkészi, de más bizony nem akad, mivel érdemes lenne foglalkozni. A szemközti ajtónál ugyan ez a helyzet. Jöhetnek a feljárótól távolabbiak. Az egyikben valamiféle rituális kreálmány kapott helyet. Koponyák, göcsörtös fa melyhez vér tapad… *
- Fekete mágusok…
* Ad hangot gondolatának, Argustól hallott róla, hogy léteznek effajta mágiahasználók, akik sötét praktikáikat űzik. Hanglejtéséből valószínűsíthető, hogy nem különösebben van oda az effajta tanokért.
Az utolsó terem pedig kincset rejt, kristálykupac formájában. Jó néhány csengő aranyat érhet az a kis halom. De szeme nem a csillogó köveken állapodik meg. Inkább a termet fürkészi körben, vajon rejt e még valami meglepetést a számukra. A Fáklya fénye ismét jó szolgálatot tesz, hogy kiderítse. De nem lát semmit. *
- Ez megvár, nézzük meg, mi van feljebb?
* Kérdi végül Nabiitól ha végeztek a nézelődéssel, és ha a válasz igenleges, akkor az említett létrát használva fel ügyeskedik úgy, hogy tovább tudjanak haladni a következő szintre is. Figyelmük továbbra sem lankad, hiszen ki tudja, mit rejt még a torony a kis csapat számára… *
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-28 21:45:58
Üzenet elküldve: 2014-04-28 21:45:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A lentiek nyugodtan várakozhatnak, csak a leánynak van olyan érzése, hogy az erdő nem olyan nyugodt, mint a milyennek tűnik, és egy pillanatra, mintha egy szempárt is meglátna, de nem biztos benne.
Mindeközben az emeleten Nabii megállapíthatja, hogy valamilyen életlen késsel készítették a bőröket. Majd következik az ajtó kinyitásának próbálgatása, de ez nem túl sikeres művelet egészen addig a pontig, amíg a fáklya fénye valami fényesen meg nem csillan, amit Darel ki is szúr a szeme sarkával. Ha jobban megnézi, akkor egy elég rozsdás kulcsot fedezhet fel benne, de látni rajta, hogy azért volt párszor használva az elmúlt időszakban is, de nem sűrűn, legalábbis csak foltokban hibázik a rozsdaréteg. Nem kell sokat próbálgatni, hogy kiderüljön mind a négy ajtót nyitja. A feljárathoz két közelebbiről kiderül, hogy szintén bőrök vannak bennük, de az egyikben nem csak állati eredetű bőr, legalábbis az egyik nagyon úgy néz ki, mintha emberről származna. De a hátsó kettő, jóval érdekesebb dolgokat rejt. A jobb oldaliban egy szentély szerű dolog található. Elsősorban állati koponyákból kirakott kör van benne, és a közepén egy görcsös fa, amin jól látható, hogy bizony vérrel öntözte valaki. A szemben található teremben pedig a földön van egy kristály kupac. Ezeket Nabii Dhariah Khaal megszámolgathatja és 1624 aranynak becsülheti fel az összértéket. Az apró kristályokat valószínűleg valaki össze szedte, de vajon ha elviszik, akkor az illető, hogyan fog reagálni? Ez csak akkor derül ki, ha hazaér az eredeti tulajdonos.*
*A lentiek nyugodtan várakozhatnak, csak a leánynak van olyan érzése, hogy az erdő nem olyan nyugodt, mint a milyennek tűnik, és egy pillanatra, mintha egy szempárt is meglátna, de nem biztos benne.
Mindeközben az emeleten Nabii megállapíthatja, hogy valamilyen életlen késsel készítették a bőröket. Majd következik az ajtó kinyitásának próbálgatása, de ez nem túl sikeres művelet egészen addig a pontig, amíg a fáklya fénye valami fényesen meg nem csillan, amit Darel ki is szúr a szeme sarkával. Ha jobban megnézi, akkor egy elég rozsdás kulcsot fedezhet fel benne, de látni rajta, hogy azért volt párszor használva az elmúlt időszakban is, de nem sűrűn, legalábbis csak foltokban hibázik a rozsdaréteg. Nem kell sokat próbálgatni, hogy kiderüljön mind a négy ajtót nyitja. A feljárathoz két közelebbiről kiderül, hogy szintén bőrök vannak bennük, de az egyikben nem csak állati eredetű bőr, legalábbis az egyik nagyon úgy néz ki, mintha emberről származna. De a hátsó kettő, jóval érdekesebb dolgokat rejt. A jobb oldaliban egy szentély szerű dolog található. Elsősorban állati koponyákból kirakott kör van benne, és a közepén egy görcsös fa, amin jól látható, hogy bizony vérrel öntözte valaki. A szemben található teremben pedig a földön van egy kristály kupac. Ezeket Nabii Dhariah Khaal megszámolgathatja és 1624 aranynak becsülheti fel az összértéket.
Az apró kristályokat valószínűleg valaki össze szedte, de vajon ha elviszik, akkor az illető, hogyan fog reagálni? Ez csak akkor derül ki, ha hazaér az eredeti tulajdonos.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-28 12:58:27
Üzenet elküldve: 2014-04-28 12:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Természetesen kissé oldalra fordítva nyújtja fel a fáklyát, hogy egyikük se sérüljön meg, így ahogy azt Darel elveszi, máris könnyebben mászhat fel az emeletre. Elsőként a plafonon lévő másik járatra siklik a tekintete.*
- Talán ha a létrát fel tudjuk húzni, feljutunk oda is. Elég hosszú lehet...
*Majd a bőrökhöz lép, ahogy Darel megvilágítja őket, hogy jobban lássa. Leguggol melléjük, s némelyiket meg is fogja, egy-egy csücsköt ujjai közé fog és megemeli. Amire leginkább kíváncsi, az az, hogy milyen nyomokat talál rajta: késsel vagdosták-e le róla ilyen hanyagul a húst, vagy esetleg harapás-, karomnyomok láthatóak rajta.
Ha megtud valamit a bőrökön hátramaradt nyomokból és a rajtuk lévő szakadásokból, azt megosztja Darellal is, hiszen így válhatnak legbiztosabbá abban, hogy vacsoramaradék vagy más hever-e épp a lábaik előtt.
Ez után ő maga is az ajtóhoz vonul, s bár a kevés fényben talán nem látszik teljesen kivehetően, bólintással adja jelét, hogy szerinte is az lenne a legjobb ötlet, ha minél kevesebb zajt csapva próbálják kinyitni az ajtót. Ő maga is nekifeszül a nyílászárónak, vállát és felkarját nekifeszítve, hátha sikerül így benyomni azt. Azonban nem tolja teljes erővel, hogy ha netalán meg is lódulna az a vacak, ne boruljon be vele együtt a másik helyiségbe.
Ha az ajtó így nem nyílik, felveti annak lehetőségét, hogy a kardot az ajtó zárja mellé ékelve próbálják meg ismét a felfeszítést.*
*Természetesen kissé oldalra fordítva nyújtja fel a fáklyát, hogy egyikük se sérüljön meg, így ahogy azt Darel elveszi, máris könnyebben mászhat fel az emeletre. Elsőként a plafonon lévő másik járatra siklik a tekintete.*
- Talán ha a létrát fel tudjuk húzni, feljutunk oda is. Elég hosszú lehet...
*Majd a bőrökhöz lép, ahogy Darel megvilágítja őket, hogy jobban lássa. Leguggol melléjük, s némelyiket meg is fogja, egy-egy csücsköt ujjai közé fog és megemeli. Amire leginkább kíváncsi, az az, hogy milyen nyomokat talál rajta: késsel vagdosták-e le róla ilyen hanyagul a húst, vagy esetleg harapás-, karomnyomok láthatóak rajta.
Ha megtud valamit a bőrökön hátramaradt nyomokból és a rajtuk lévő szakadásokból, azt megosztja Darellal is, hiszen így válhatnak legbiztosabbá abban, hogy vacsoramaradék vagy más hever-e épp a lábaik előtt.
Ez után ő maga is az ajtóhoz vonul, s bár a kevés fényben talán nem látszik teljesen kivehetően, bólintással adja jelét, hogy szerinte is az lenne a legjobb ötlet, ha minél kevesebb zajt csapva próbálják kinyitni az ajtót. Ő maga is nekifeszül a nyílászárónak, vállát és felkarját nekifeszítve, hátha sikerül így benyomni azt. Azonban nem tolja teljes erővel, hogy ha netalán meg is lódulna az a vacak, ne boruljon be vele együtt a másik helyiségbe.
Ha az ajtó így nem nyílik, felveti annak lehetőségét, hogy a kardot az ajtó zárja mellé ékelve próbálják meg ismét a felfeszítést.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-28 10:46:41
Üzenet elküldve: 2014-04-28 10:46:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Ismételten megfeleződik a csapat, s míg egyik fele a felsőbb szinteket vizsgálja, addig a másik páros lent marad. Umi szorgalmasan ácsorog az ajtó mellett, figyelve, jön-e valami, vagy éppen valaki. Esze ágában sincs fegyvert emelni az esetleges jövevényre, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy az tényleg ellenség. Most viszont még nem érkezik senki. Csak a Vöröst hallja kutakodni, miközben szavait hallgatja. Egy pillanatra ismét befelé fordul, hogy megint körbelessen. Aztán már csak bólint, ezzel is időt nyerve, szavai megfogalmazására.*
- Remélhetőleg el is fogadná, bár ki tudja, hogy mi miatt él itt... Ez a hely viszont tényleg nem lenne rossz. Eldugott, jól védhető. Néhány ablakot azért kellene csinálni a fény és a szellőzés végett. A feljáratokat meg kellene csinálni, hogy biztonságosabb legyen a használata, és talán a falaknak sem ártana némi megerősítés. A teteje elég romosnak tűnt, viszont nem valószínű, hogy ember vagy egy olyan behemót, vagy ahhoz hasonló tette tönkre. Inkább az időre tippelnék, ami azt jelenti, hogy elég koros az építmény. Ha pedig a teteje gyenge, lehet hogy lejjebb is vannak meggyengült pontok *elmélkedik hangosan.
Persze mindez akkor lenne lehetséges, ha tényleg övék lenne a hely. Nem esne nehezére, ha egy barlang helyett egy efféle erődítmény lenne helyük.*
- Ó, és egy ajtó sem lenne rossz. Olyan, ami kevésbé... szellős *jut még eszébe.
Figyelme sikeresen elterelődött a vérről és egyéb, fájdalmas történésekről. Egészen addig tart eszmefuttatása is, míg felé nem repül az a bizonyos tarsoly. Az egész váratlanul éri, így kardját eleresztve kap érte két kézzel. A penge amint földet ér, hangosan megcsendül, s némi mozgás után meg is áll helyén. A lánynak sikerül elkapnia a felé dobott tárgyat. Egy pillanatra még arra mered, majd átveszi egyik kezébe, hogy felvehesse földről elejtett kardját.*
- Legközelebb szólj, ha ilyet csinálsz! *nyavalyog egy kicsit, ekkor pedig teljesen olyannak tűnik, mint régebben. A fegyverért valahogy jobban aggódik. Végig is nézi, nincs e rajta valami eddig nem lévő sérülés, de amint meggyőződik sértetlenségéről, el is teszi helyére, hogy beljebb húzódva a fal takarásába, belenézhessen. Kissé félve nyitja ki. Reménykedik, hogy csak pénz, vagy valami hasonló bujkál benne. Nem szeretne valami kellemetlen meglepetésben részesülni.*
*Ismételten megfeleződik a csapat, s míg egyik fele a felsőbb szinteket vizsgálja, addig a másik páros lent marad. Umi szorgalmasan ácsorog az ajtó mellett, figyelve, jön-e valami, vagy éppen valaki. Esze ágában sincs fegyvert emelni az esetleges jövevényre, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy az tényleg ellenség. Most viszont még nem érkezik senki. Csak a Vöröst hallja kutakodni, miközben szavait hallgatja. Egy pillanatra ismét befelé fordul, hogy megint körbelessen. Aztán már csak bólint, ezzel is időt nyerve, szavai megfogalmazására.*
- Remélhetőleg el is fogadná, bár ki tudja, hogy mi miatt él itt... Ez a hely viszont tényleg nem lenne rossz. Eldugott, jól védhető. Néhány ablakot azért kellene csinálni a fény és a szellőzés végett. A feljáratokat meg kellene csinálni, hogy biztonságosabb legyen a használata, és talán a falaknak sem ártana némi megerősítés. A teteje elég romosnak tűnt, viszont nem valószínű, hogy ember vagy egy olyan behemót, vagy ahhoz hasonló tette tönkre. Inkább az időre tippelnék, ami azt jelenti, hogy elég koros az építmény. Ha pedig a teteje gyenge, lehet hogy lejjebb is vannak meggyengült pontok *elmélkedik hangosan.
Persze mindez akkor lenne lehetséges, ha tényleg övék lenne a hely. Nem esne nehezére, ha egy barlang helyett egy efféle erődítmény lenne helyük.*
- Ó, és egy ajtó sem lenne rossz. Olyan, ami kevésbé... szellős *jut még eszébe.
Figyelme sikeresen elterelődött a vérről és egyéb, fájdalmas történésekről. Egészen addig tart eszmefuttatása is, míg felé nem repül az a bizonyos tarsoly. Az egész váratlanul éri, így kardját eleresztve kap érte két kézzel. A penge amint földet ér, hangosan megcsendül, s némi mozgás után meg is áll helyén. A lánynak sikerül elkapnia a felé dobott tárgyat. Egy pillanatra még arra mered, majd átveszi egyik kezébe, hogy felvehesse földről elejtett kardját.*
- Legközelebb szólj, ha ilyet csinálsz! *nyavalyog egy kicsit, ekkor pedig teljesen olyannak tűnik, mint régebben. A fegyverért valahogy jobban aggódik. Végig is nézi, nincs e rajta valami eddig nem lévő sérülés, de amint meggyőződik sértetlenségéről, el is teszi helyére, hogy beljebb húzódva a fal takarásába, belenézhessen. Kissé félve nyitja ki. Reménykedik, hogy csak pénz, vagy valami hasonló bujkál benne. Nem szeretne valami kellemetlen meglepetésben részesülni.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-04-25 20:43:37
Üzenet elküldve: 2014-04-25 20:43:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Mordach csak bólint Umi szavaira, s egy halovány, biztató mosolyt meg is ereszt felé, melyben azt sugallja, hogy nem haragszik. Látja rajta jól, hogy mennyire zavarja ez az egész, s a Vörösnek egyáltalán nem szándéka tovább szítani a tüzet. Ha minden jól megy, akkor egy jó hosszú ideig együtt lesznek a renden belül, ahol bizony nincs helye az ilyen negatív érzéseknek. A férfi lezártnak tekinti a múltat, s többet nem is szeretne vele foglalkozni. Umi megmagyarázta, jó oka volt mindenre, ez pedig Mordachnak bőven elég.
Őszintén szólva a Vörösnek nagyon is tetszik ez a kis eldugott őrtorony. Távol az emberek nyüzsgésétől, egy a maga módján kellemes erdő közepén, mely viszonylag nyugalmas, hiszen a banditáknak se hírük, se hamvuk itt. Egyedül az itt lakó valaki, vagy valami foglalkoztatja...*
- Nem célom használni ellene a pengém, hiszen ez az Ő lakhelye, s mi csak - lényegében hívatlan - vendégek vagyunk itt. Nem vagy mi barbárok, hogy erőszakhoz folyamodjunk, kivéve ha ő fegyverhez nyúl. Egyelőre ugyan nincs itt, de ki tudja, talán a felsőbb szinteken bujkál valahol...
*Biccent Nabii felé, s ha elmentek, akkor a férfi Umi felé fordul, s vonásaival és szavaival azt mutatja felé, hogy a múlt már tényleg ködös.*
- Úgy látszik, valaki ide jobban is berendezkedett. *vesz elő egy agyagedényt* Igazából még tárgyalhatnánk is vele, hogy hagyja el ezt a helyet egy kis ellenszolgáltatásért cserébe, nem gondolod? Remek kis helyet lehetne ebből csinálni. Bár nem messze innen ugyan behemótok voltak, de kétlem, hogy az év minden napján itt lebzselnének, szerintem csak a párzási idő miatt merészkedtek ilyen helyre. Elvégre nagy pusztítást végzett az egyik az erdőben, s még soha nem találkoztam ilyen nyomokkal semelyik rengetegben. Pedig aztán sokat megjártam, az már biztos!
*Mondja csendesebben a hölgyemény felé, miközben jobban megvizsgálja a talált tárgyakat. Belezőkésnek tűnik az egyik, a tálak pedig remek kézügyességre utalnak, hiszen nem mindenki képes arra, hogy ilyet készítsen. A Vörös fejében az is megfordul egy pillanatra, hogy még hasznát is vehetnék az idegennek, persze előbb nem ártana megtudni, hogy ki is az illető. Lehet, hogy valami idős remete, ki jobbnak látta az életét magányosan, de könnyen lehet valami erős mágus-féle, ki szintén hasonló okok miatt ment el ennyire messze a civilizációtól.
Elég sok gondolat fut át a férfi agyán egy pillanat alatt, így mikor már csukná vissza a láda fedelét, akkor hallja, hogy az egyik elmozdult agyagtál mintha valami puhára esett volna. *
- Nocsak...
*Kiszedi a tarsolyt, majd Umi felé hajítja, hogy nézze meg, mi van benne, ő maga pedig folytatja a keresést, immáron egy "pince", vagy csapóajtót keresve. Sose lehet tudni...*
*Mordach csak bólint Umi szavaira, s egy halovány, biztató mosolyt meg is ereszt felé, melyben azt sugallja, hogy nem haragszik. Látja rajta jól, hogy mennyire zavarja ez az egész, s a Vörösnek egyáltalán nem szándéka tovább szítani a tüzet. Ha minden jól megy, akkor egy jó hosszú ideig együtt lesznek a renden belül, ahol bizony nincs helye az ilyen negatív érzéseknek. A férfi lezártnak tekinti a múltat, s többet nem is szeretne vele foglalkozni. Umi megmagyarázta, jó oka volt mindenre, ez pedig Mordachnak bőven elég.
Őszintén szólva a Vörösnek nagyon is tetszik ez a kis eldugott őrtorony. Távol az emberek nyüzsgésétől, egy a maga módján kellemes erdő közepén, mely viszonylag nyugalmas, hiszen a banditáknak se hírük, se hamvuk itt. Egyedül az itt lakó valaki, vagy valami foglalkoztatja...*
- Nem célom használni ellene a pengém, hiszen ez az Ő lakhelye, s mi csak - lényegében hívatlan - vendégek vagyunk itt. Nem vagy mi barbárok, hogy erőszakhoz folyamodjunk, kivéve ha ő fegyverhez nyúl. Egyelőre ugyan nincs itt, de ki tudja, talán a felsőbb szinteken bujkál valahol...
*Biccent Nabii felé, s ha elmentek, akkor a férfi Umi felé fordul, s vonásaival és szavaival azt mutatja felé, hogy a múlt már tényleg ködös.*
- Úgy látszik, valaki ide jobban is berendezkedett. *vesz elő egy agyagedényt* Igazából még tárgyalhatnánk is vele, hogy hagyja el ezt a helyet egy kis ellenszolgáltatásért cserébe, nem gondolod? Remek kis helyet lehetne ebből csinálni. Bár nem messze innen ugyan behemótok voltak, de kétlem, hogy az év minden napján itt lebzselnének, szerintem csak a párzási idő miatt merészkedtek ilyen helyre. Elvégre nagy pusztítást végzett az egyik az erdőben, s még soha nem találkoztam ilyen nyomokkal semelyik rengetegben. Pedig aztán sokat megjártam, az már biztos!
*Mondja csendesebben a hölgyemény felé, miközben jobban megvizsgálja a talált tárgyakat. Belezőkésnek tűnik az egyik, a tálak pedig remek kézügyességre utalnak, hiszen nem mindenki képes arra, hogy ilyet készítsen. A Vörös fejében az is megfordul egy pillanatra, hogy még hasznát is vehetnék az idegennek, persze előbb nem ártana megtudni, hogy ki is az illető. Lehet, hogy valami idős remete, ki jobbnak látta az életét magányosan, de könnyen lehet valami erős mágus-féle, ki szintén hasonló okok miatt ment el ennyire messze a civilizációtól.
Elég sok gondolat fut át a férfi agyán egy pillanat alatt, így mikor már csukná vissza a láda fedelét, akkor hallja, hogy az egyik elmozdult agyagtál mintha valami puhára esett volna. *
- Nocsak...
*Kiszedi a tarsolyt, majd Umi felé hajítja, hogy nézze meg, mi van benne, ő maga pedig folytatja a keresést, immáron egy "pince", vagy csapóajtót keresve. Sose lehet tudni...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927