Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-14 19:31:49
Üzenet elküldve: 2018-07-14 19:31:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
*Csörtet előre, mint egy kivénhedt gazella, jóllehet az erdő környezete ismerős számára, így Medve alakját viszonylag könnyen követi. Olykor hátra-hátratekint, hogy Sythra ott lohol e a nyomában, s ha látja, hogy lemarad, mindig lassít egy kicsit.*
- Gyere, te lány! Nem hagyjuk Medvét egyedül! *Sziszegi hátra, immár szokásos hanghordozásához hasonlóan. Miközben így néha lassít, ágakat tör le, egyértelmű jelzést akar a többieknek, ha Lyzék esetleg utánuk erednek. Egyik pillanatában hátratekint, úgy gondolja követhető a nyom, mit maguk után hagy, Sythrának próbál jelezni, hogy tegyen ő is így. Stigmái tánca töretlen, s feszültségében arcáról álla alá, majd fel a homlokára kúsznak sebesen, olykor egymásba kapaszkodva. Mintha az erdő árnyait próbálnák utánozni. Ha Sythra beérte, tovább követi gyorsan Medvét, kit szintén nem akar szem elöl veszíteni. A rohanásból, azonban hamarosan tétova gyors lépdelés lesz, immár jóval csendesebben. Medve mellé lopakodik, majd botjával óvatosan hajt félre egy ágat, közben nyugtázva bólint a férfira.*
- Látom. *Guggol Medve mellé, s néz arra, amerre Medve mutat.* Kés? *Kerekedik el a szeme, stigmái megmerevednek arcán.* Nem ölhetjük meg! Láttad a szemét, különleges. Nem trófea. *Hangja kijelentés és nem vita. De sohasem ölt... állatot és esze ágában sincs most sem megtenni.*
- Persze, ha védekeznünk kell, az más. *Mondja gyorsan, s kezével megszorítja a botot.*
- Itt jön mögöttünk, talán már látom. Bevártam, hogy ne veszítsük el. *De azért aggodalommal pillant hátra, s stigmái követik mozdulatát. Régen volt már az, amikor ennyire aktívak voltak, az utóbbi időben nem igen érte inger a szerzetest. Szerencsére a hang fejében, néma marad.*
- Nézzünk körül. *Javasolja, ha esetleg Sythra is megérkezik.* De ne menjünk távol egymástól, csak látótávolságra. *Áll fel óvatosan, s bár nem nyomolvasó szemei vannak az egyértelmű törött ágak, lehullott falevelek követése, azért még neki is megy. Csak olyan távolságra lép, ahonnan még a többieket tudja követni, s körbenéz, hátha akad valami érdekes. Nem akar fejjel a falnak rohanni.*
*Csörtet előre, mint egy kivénhedt gazella, jóllehet az erdő környezete ismerős számára, így Medve alakját viszonylag könnyen követi. Olykor hátra-hátratekint, hogy Sythra ott lohol e a nyomában, s ha látja, hogy lemarad, mindig lassít egy kicsit.*
- Gyere, te lány! Nem hagyjuk Medvét egyedül! *Sziszegi hátra, immár szokásos hanghordozásához hasonlóan. Miközben így néha lassít, ágakat tör le, egyértelmű jelzést akar a többieknek, ha Lyzék esetleg utánuk erednek. Egyik pillanatában hátratekint, úgy gondolja követhető a nyom, mit maguk után hagy, Sythrának próbál jelezni, hogy tegyen ő is így. Stigmái tánca töretlen, s feszültségében arcáról álla alá, majd fel a homlokára kúsznak sebesen, olykor egymásba kapaszkodva. Mintha az erdő árnyait próbálnák utánozni. Ha Sythra beérte, tovább követi gyorsan Medvét, kit szintén nem akar szem elöl veszíteni. A rohanásból, azonban hamarosan tétova gyors lépdelés lesz, immár jóval csendesebben. Medve mellé lopakodik, majd botjával óvatosan hajt félre egy ágat, közben nyugtázva bólint a férfira.*
- Látom. *Guggol Medve mellé, s néz arra, amerre Medve mutat.* Kés? *Kerekedik el a szeme, stigmái megmerevednek arcán.* Nem ölhetjük meg! Láttad a szemét, különleges. Nem trófea. *Hangja kijelentés és nem vita. De sohasem ölt... állatot és esze ágában sincs most sem megtenni.*
- Persze, ha védekeznünk kell, az más. *Mondja gyorsan, s kezével megszorítja a botot.*
- Itt jön mögöttünk, talán már látom. Bevártam, hogy ne veszítsük el. *De azért aggodalommal pillant hátra, s stigmái követik mozdulatát. Régen volt már az, amikor ennyire aktívak voltak, az utóbbi időben nem igen érte inger a szerzetest. Szerencsére a hang fejében, néma marad.*
- Nézzünk körül. *Javasolja, ha esetleg Sythra is megérkezik.* De ne menjünk távol egymástól, csak látótávolságra. *Áll fel óvatosan, s bár nem nyomolvasó szemei vannak az egyértelmű törött ágak, lehullott falevelek követése, azért még neki is megy. Csak olyan távolságra lép, ahonnan még a többieket tudja követni, s körbenéz, hátha akad valami érdekes. Nem akar fejjel a falnak rohanni.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-14 17:12:40
Üzenet elküldve: 2018-07-14 17:12:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
*Umon hamar beéri, melynek azért örül. A vadászatban is biztosabb, ha többen vannak. Viszont kevésbé örül a ténynek, hogy egyikük sincs túlságosan eleresztve vadászfegyverekkel.
A vadak szép lassan szem elől vesznek, nem is remélte, hogy sokáig tarthatja a tempót a négylábúakkal. Lelassul majd megáll, térdére támaszkodva hangosan szusszan.*
-Vadcsapás.
*Les Umonra, és tőle telhetően halkan követi az ösvényt. Nem gondolná, hogy vadászat terén hasznos információval szolgálhatna a stigmásnak, elvégre ő is jó ideje élhet a Vadvédben.*
-Ugye jó lenne az a kés. Maximum agyonverjük.
*Hunyorog halkan heherészve a csuhásra.*
-Hol a leány?
*Néz hátra a válla felett. Egyrészt jól jönne az íja, másrészt nem érzi szükségességét, hogy amaz egyedül kóricáljon a sűrű erdőben. Még baja esik.*
*Umon hamar beéri, melynek azért örül. A vadászatban is biztosabb, ha többen vannak. Viszont kevésbé örül a ténynek, hogy egyikük sincs túlságosan eleresztve vadászfegyverekkel.
A vadak szép lassan szem elől vesznek, nem is remélte, hogy sokáig tarthatja a tempót a négylábúakkal. Lelassul majd megáll, térdére támaszkodva hangosan szusszan.*
-Vadcsapás.
*Les Umonra, és tőle telhetően halkan követi az ösvényt. Nem gondolná, hogy vadászat terén hasznos információval szolgálhatna a stigmásnak, elvégre ő is jó ideje élhet a Vadvédben.*
-Ugye jó lenne az a kés. Maximum agyonverjük.
*Hunyorog halkan heherészve a csuhásra.*
-Hol a leány?
*Néz hátra a válla felett. Egyrészt jól jönne az íja, másrészt nem érzi szükségességét, hogy amaz egyedül kóricáljon a sűrű erdőben. Még baja esik.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-13 19:56:52
Üzenet elküldve: 2018-07-13 19:56:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Izzó szemek a sötétben//
*Az erdei tünemény látványából felocsúdva elindul hát a csapat is. Hintaszékből és pipából nem sok van ott, ahová a szarvas és két őze mennek, habár soha nem lehet azt tudni, így hát inkább a rohanásé a főszerep. Sythra kissé le is marad a többiektől, mire elérik az erdő sűrűbb részeit. Umon sejtései az erdei kisebb csapatokról valós szóbeszéden, netán tapasztalaton is alapulnak, ám a gyenge, lemaradt utazók történeteit nem igazán mesélik sehol. Vajon miért? Sythra egészen úgy érezheti, mintha figyelnék valahonnan, de bármerre is néz, egyelőre nem talál szemekre.
A lemaradás érzésével Umon és Medve is szembesülhetnek. Hiába nagyrészt életerős férfiak, egy kecsesen szökellő agancsos bizony feladja a leckét nekik is. Talán két-három percig tudják még követni szemmel a vadakat, ám utána csak nyomaikat figyelhetik. Egy-egy letört ág itt, egy-egy szőrcsomó ott, kettétiport gallyak a földön. Ám ezekkel szerencséjük van, bizony nem vétenek célt. Ha nem lassítanak, bő tíz perc után ösvényre lelnek, pont olyanra, mint amin az állatok inni járnak, ez pedig egyre szélesebb is, itt-ott mellékösvények is csatlakoznak bele. Noha a folyó még távol van, valami lesz itt, ami létfontosságú az erdei lényeknek, a kis csapat pedig már nem is lehet olyan messze tőle.*
*Az erdei tünemény látványából felocsúdva elindul hát a csapat is. Hintaszékből és pipából nem sok van ott, ahová a szarvas és két őze mennek, habár soha nem lehet azt tudni, így hát inkább a rohanásé a főszerep. Sythra kissé le is marad a többiektől, mire elérik az erdő sűrűbb részeit. Umon sejtései az erdei kisebb csapatokról valós szóbeszéden, netán tapasztalaton is alapulnak, ám a gyenge, lemaradt utazók történeteit nem igazán mesélik sehol. Vajon miért? Sythra egészen úgy érezheti, mintha figyelnék valahonnan, de bármerre is néz, egyelőre nem talál szemekre.
A lemaradás érzésével Umon és Medve is szembesülhetnek. Hiába nagyrészt életerős férfiak, egy kecsesen szökellő agancsos bizony feladja a leckét nekik is. Talán két-három percig tudják még követni szemmel a vadakat, ám utána csak nyomaikat figyelhetik. Egy-egy letört ág itt, egy-egy szőrcsomó ott, kettétiport gallyak a földön. Ám ezekkel szerencséjük van, bizony nem vétenek célt. Ha nem lassítanak, bő tíz perc után ösvényre lelnek, pont olyanra, mint amin az állatok inni járnak, ez pedig egyre szélesebb is, itt-ott mellékösvények is csatlakoznak bele. Noha a folyó még távol van, valami lesz itt, ami létfontosságú az erdei lényeknek, a kis csapat pedig már nem is lehet olyan messze tőle.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-13 18:13:02
Üzenet elküldve: 2018-07-13 18:13:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Vadászat - mindenki - Erdőmélyi táborhely//
*Hogy mindenki megérkezik, egymás után kisorolnak a kapun Lyz intésére Pyr után. Ám az még be se csukódik mögöttük, amikor Ishala érkezik, egyenesen bevágtatva mögöttük az erőd udvarára. Isq kíváncsi, hogy mi történhetett, de Pyr már szárnyra kapva megindul, aztán el is tűnik előlük a sűrűben. Ha nem akarják szem elől veszíteni a rengetegben, igyekezniük kell.
~Lyz biztosan intézkedik, bármi hírrel is érkezett az ezüsthajú!~ nyugtatja magát, és próbál inkább arra koncentrálni, hogy ő is besoroljon a többiek közé, ahogy megindulnak előre az ismerős erdei ösvényen. Még egy pillantást vet hátra a felmagasodó falakra, a becsukódó kapuszárnyakra, aztán már csak a faágakra és a csapást szegélyező, égbe nyúló fákra és a sűrűre figyel. Hamar elnyeli őket a rengeteg.
Pyr néha, amikor már egészen lelassítanak, nehogy elveszítsék a nyomot, fel-feltűnik, és int nekik. Isq csendben léptet a feketetarkán, el-elgondolkodva, de azért Shayenn jól halad, ahogy újra meg újra bizonyosságot kapnak, hogy jó irányba mennek.
Ahogy odaér a kihűlt tüzű táborhely mellé, kicsit elcsodálkozik, mert Pyctát nem látja ott. Pyr a tűz mellett ül, rájuk várva, kényelmesen.
Isqeha leszáll, nem tudja, meddig lesznek itt, egyelőre nem málházza le a lovat.
Eszébe jutnak az azonnal ható gyógyító italok, Pyrnek is kellene adjon egyet, jobb, ha mindenkinél van, úgy gondolja.
Ezért amíg a többiek is ideérnek, nekilát, hogy előszedje a nyeregtáskájából a Pyrnek szánt bájitalt.*
- Pyr, ez legyen nálad! *nyújt át 1 Sötétzöld varázsitalt Pyr Lavandnak.
*
- Erős gyógyító ital. Azonnal hat. *Aztán eszébe jut még valami, és kis gondolkodás után előszed még két másik varázsitalt. ~Nem árthat!~*
- És ezeket is tedd el! *mosolyodik el, ahogy eszébe jut, amit Aryna mondott Pyrről.*
- Ha esetleg... a Toronyban az öreg mágusvarázsló foglalkozik veled. Akkor előtte idd meg ezeket! Csak ámulni fog majd, hogy milyen okos vagy, és milyen gyorsan tanulsz! Varázsitalok! *nyomja a némaságra kárhoztatott, de famulusként igazán derekasan helytálló fiatal tündér, Pyr Lavand kezébe a 2 Világoskék varázsitalt.
Megvárja, amíg Pyr elteszi az italokat, aztán körbenéz a kis tisztáson, Shayennt kikötve egy fához, figyelve, ahogy a többiek is megérkeznek.*
//Vadászat - mindenki - Erdőmélyi táborhely//
*Hogy mindenki megérkezik, egymás után kisorolnak a kapun Lyz intésére Pyr után. Ám az még be se csukódik mögöttük, amikor Ishala érkezik, egyenesen bevágtatva mögöttük az erőd udvarára. Isq kíváncsi, hogy mi történhetett, de Pyr már szárnyra kapva megindul, aztán el is tűnik előlük a sűrűben. Ha nem akarják szem elől veszíteni a rengetegben, igyekezniük kell.
~Lyz biztosan intézkedik, bármi hírrel is érkezett az ezüsthajú!~ nyugtatja magát, és próbál inkább arra koncentrálni, hogy ő is besoroljon a többiek közé, ahogy megindulnak előre az ismerős erdei ösvényen. Még egy pillantást vet hátra a felmagasodó falakra, a becsukódó kapuszárnyakra, aztán már csak a faágakra és a csapást szegélyező, égbe nyúló fákra és a sűrűre figyel. Hamar elnyeli őket a rengeteg.
Pyr néha, amikor már egészen lelassítanak, nehogy elveszítsék a nyomot, fel-feltűnik, és int nekik. Isq csendben léptet a feketetarkán, el-elgondolkodva, de azért Shayenn jól halad, ahogy újra meg újra bizonyosságot kapnak, hogy jó irányba mennek.
Ahogy odaér a kihűlt tüzű táborhely mellé, kicsit elcsodálkozik, mert Pyctát nem látja ott. Pyr a tűz mellett ül, rájuk várva, kényelmesen.
Isqeha leszáll, nem tudja, meddig lesznek itt, egyelőre nem málházza le a lovat.
Eszébe jutnak az azonnal ható gyógyító italok, Pyrnek is kellene adjon egyet, jobb, ha mindenkinél van, úgy gondolja.
Ezért amíg a többiek is ideérnek, nekilát, hogy előszedje a nyeregtáskájából a Pyrnek szánt bájitalt.*
- Pyr, ez legyen nálad! *nyújt át 1 Sötétzöld varázsitalt Pyr Lavandnak.
*- Erős gyógyító ital. Azonnal hat. *Aztán eszébe jut még valami, és kis gondolkodás után előszed még két másik varázsitalt. ~Nem árthat!~*
- És ezeket is tedd el! *mosolyodik el, ahogy eszébe jut, amit Aryna mondott Pyrről.*
- Ha esetleg... a Toronyban az öreg mágusvarázsló foglalkozik veled. Akkor előtte idd meg ezeket! Csak ámulni fog majd, hogy milyen okos vagy, és milyen gyorsan tanulsz! Varázsitalok! *nyomja a némaságra kárhoztatott, de famulusként igazán derekasan helytálló fiatal tündér, Pyr Lavand kezébe a 2 Világoskék varázsitalt.
Megvárja, amíg Pyr elteszi az italokat, aztán körbenéz a kis tisztáson, Shayennt kikötve egy fához, figyelve, ahogy a többiek is megérkeznek.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-13 16:48:30
Üzenet elküldve: 2018-07-13 16:48:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Vadászat - mindenki - Erdőmélyi táborhely//
*A bumeráng mereven áll meg kezében, szerencsére Lyz azonnal reagál és észreveszi. Mosolyogva és felállva integet az oszlopon, csak szárnyával egyensúlyoz. Más is integet, amit pedig Pyr vesz észre, mert fél szemmel azért csak az udvart fürkészi, ahol, kit keres, szinte azonnal feltűnik, mintha sejtette volna mire gondol. Kissé szomorúan, visszainteget Zsengének, ki felfut a toronyba. Kiáltana, de nem lehet, odareppenne, de nincs idő. A búcsú végső eszközeként marad, csak a néma integetés. Lassan összekészül mindenki, immáron nincs akadálya az indulásnak. Éppen megfordulna, mikor Ishala az elf vágtat be a kapun, Pyr eszébe jut szinte minden, mi történt, ettől ismét szomorúság tör rá, de túltette magát a dolgon és ez az elf, annyira nem is lehet rossz fickó. Érdeklődve figyeli, ahogy Lyzhez rohan, mintha fontos információkat közölne, láthatóan ideges és feszült. Azonban közben Zara is megérkezik, a csapat teljes. Pyr még egy utolsót bólint, majd ismét kihúzza magát és kezével jelez, hogy kövessék. Leveti magát az oszlopról szárnyait széttárva, s puhán ér földet. Megindul az ösvény felé, arra, ahonnan érkezett. Szokásához híven ismét szárnyra kap, de még mielőtt eltűnne az erdei ösvényen, addig bevárja a többieket. Nem akarja elveszíteni őket szem elől. Az ösvény ezen része még járható és követhető, bár Pyr szárnyra kapva nem hagy nyomokat. Amint mindenki követi, beleveti magát a sűrűbe, s hátrafelé is figyelve halad előre. Ha a többiek kissé lemaradnak int nekik. A táborhely ismerős csapása rögtön feltűnik számára, úgy dönt, hogy itt közli először a csapattal, hogy hová is tartanak. A holmik már összepakolva, Pycta is elment, erről is magyarázattal kell szolgálnia. Gyorsan megnézi van-e nála pergamen és szén, de megnyugodva ragadja meg kezével zsebében. Kényelmesen elhelyezkedik a néhai tűz mellett, s hagyja, hogy a szél haját borzolja. Kellemes az idő, nem zavarja meg várakozásában senki és semmi. A csapat nincs messze, hangjuk, bár csendesen érkeznek, ide hallatszik, így Pyrnek sok ideje nincs pihenni. Amint megérkezik, Baydehez fordul, jelez neki, hogy beszéljenek. Bár mindenkire tartozik, őt ismeri talán a legjobban, így neki szeretné elmondani az instrukciókat, melyeket Pycta adott neki.*
//Vadászat - mindenki - Erdőmélyi táborhely//
*A bumeráng mereven áll meg kezében, szerencsére Lyz azonnal reagál és észreveszi. Mosolyogva és felállva integet az oszlopon, csak szárnyával egyensúlyoz. Más is integet, amit pedig Pyr vesz észre, mert fél szemmel azért csak az udvart fürkészi, ahol, kit keres, szinte azonnal feltűnik, mintha sejtette volna mire gondol. Kissé szomorúan, visszainteget Zsengének, ki felfut a toronyba. Kiáltana, de nem lehet, odareppenne, de nincs idő. A búcsú végső eszközeként marad, csak a néma integetés. Lassan összekészül mindenki, immáron nincs akadálya az indulásnak. Éppen megfordulna, mikor Ishala az elf vágtat be a kapun, Pyr eszébe jut szinte minden, mi történt, ettől ismét szomorúság tör rá, de túltette magát a dolgon és ez az elf, annyira nem is lehet rossz fickó. Érdeklődve figyeli, ahogy Lyzhez rohan, mintha fontos információkat közölne, láthatóan ideges és feszült. Azonban közben Zara is megérkezik, a csapat teljes. Pyr még egy utolsót bólint, majd ismét kihúzza magát és kezével jelez, hogy kövessék. Leveti magát az oszlopról szárnyait széttárva, s puhán ér földet. Megindul az ösvény felé, arra, ahonnan érkezett. Szokásához híven ismét szárnyra kap, de még mielőtt eltűnne az erdei ösvényen, addig bevárja a többieket. Nem akarja elveszíteni őket szem elől. Az ösvény ezen része még járható és követhető, bár Pyr szárnyra kapva nem hagy nyomokat. Amint mindenki követi, beleveti magát a sűrűbe, s hátrafelé is figyelve halad előre. Ha a többiek kissé lemaradnak int nekik. A táborhely ismerős csapása rögtön feltűnik számára, úgy dönt, hogy itt közli először a csapattal, hogy hová is tartanak. A holmik már összepakolva, Pycta is elment, erről is magyarázattal kell szolgálnia. Gyorsan megnézi van-e nála pergamen és szén, de megnyugodva ragadja meg kezével zsebében. Kényelmesen elhelyezkedik a néhai tűz mellett, s hagyja, hogy a szél haját borzolja. Kellemes az idő, nem zavarja meg várakozásában senki és semmi. A csapat nincs messze, hangjuk, bár csendesen érkeznek, ide hallatszik, így Pyrnek sok ideje nincs pihenni. Amint megérkezik, Baydehez fordul, jelez neki, hogy beszéljenek. Bár mindenkire tartozik, őt ismeri talán a legjobban, így neki szeretné elmondani az instrukciókat, melyeket Pycta adott neki.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-11 09:45:42
Üzenet elküldve: 2018-07-11 09:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Erdei laktól már távolabb//
*A bőgésre az egyetlen elf is felkapja a fejét, természetesen megáll a hang hallatára, és érdeklődve pislog vissza a többiekre. Ő nem ismeri a helyet, de Umon bizonyára igen, és ha rajta azt látja, hogy nyugodt, akkor tudni fogja, hogy nincs ok az aggodalomra. Hamarosan meglátja a hang forrását is, gyönyörű, de mégis furcsa, világító szemű szarvasok. Lehet, hogy csak a fény csillant meg a szemükben, gondolná, de hamar elveti ezt a lehetőséget. Ilyen színnel nem csillan meg semmilyen fény. A szakállas férfi már egyből ered is a vadak után, és Ishala is szívesen vadászna, de ekkor Umon egyértelmű utasítást kiált oda neki. Ishala komoran bólint, bár nem tudja, hogy ezt mennyire láthatja a férfi, mielőtt irányba állítaná a lovát. Határozottan sarkal bele az oldalába, kicsit erősebben mint tervezte, de remélhetőleg nem fogja ledobni a hátáról az állat. Ha minden jól megy, akkor galoppozva indul vissza Vadvéd erődje felé. Rég használta lábizmait, de ettől függetlenül a ló rázásával együtt ő is mozog, fárasztó munka ez, de így Gránitnak is könnyebb, és fáradni is nehezebben fárad. Egy jó lovas legalább annyit dolgozik, mint a lova, mondta mindig az apja. Ahogy a szél végigborzolja arcát, csak áldani tudja az eszét, hogy eredetileg is az erőd felé indult, és nem bele a rengetegbe. Ugyan azon az úton igyekszik vissza, amin Syth-tel jöttek, rutinos erdőjáróként ez talán nem okoz neki gondot. Ha eléri az erődöt, akkor már messziről kiabál az őrségbe.*
- Engedjetek be, nyissatok kaput!
//Erdei laktól már távolabb//
*A bőgésre az egyetlen elf is felkapja a fejét, természetesen megáll a hang hallatára, és érdeklődve pislog vissza a többiekre. Ő nem ismeri a helyet, de Umon bizonyára igen, és ha rajta azt látja, hogy nyugodt, akkor tudni fogja, hogy nincs ok az aggodalomra. Hamarosan meglátja a hang forrását is, gyönyörű, de mégis furcsa, világító szemű szarvasok. Lehet, hogy csak a fény csillant meg a szemükben, gondolná, de hamar elveti ezt a lehetőséget. Ilyen színnel nem csillan meg semmilyen fény. A szakállas férfi már egyből ered is a vadak után, és Ishala is szívesen vadászna, de ekkor Umon egyértelmű utasítást kiált oda neki. Ishala komoran bólint, bár nem tudja, hogy ezt mennyire láthatja a férfi, mielőtt irányba állítaná a lovát. Határozottan sarkal bele az oldalába, kicsit erősebben mint tervezte, de remélhetőleg nem fogja ledobni a hátáról az állat. Ha minden jól megy, akkor galoppozva indul vissza Vadvéd erődje felé. Rég használta lábizmait, de ettől függetlenül a ló rázásával együtt ő is mozog, fárasztó munka ez, de így Gránitnak is könnyebb, és fáradni is nehezebben fárad. Egy jó lovas legalább annyit dolgozik, mint a lova, mondta mindig az apja. Ahogy a szél végigborzolja arcát, csak áldani tudja az eszét, hogy eredetileg is az erőd felé indult, és nem bele a rengetegbe. Ugyan azon az úton igyekszik vissza, amin Syth-tel jöttek, rutinos erdőjáróként ez talán nem okoz neki gondot. Ha eléri az erődöt, akkor már messziről kiabál az őrségbe.*
- Engedjetek be, nyissatok kaput!
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-11 09:37:03
Üzenet elküldve: 2018-07-11 09:37:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Erdei lak//
*Egy bágyadt, mégis örömködő mosoly kíséretében veszi tudomásul, hogy nem zavarja a férfiakat. Ishala inkább távozásra fogja, amit Sythra egyébként teljesen meg tud érteni, ha nem szédelegne kissé, valószínűleg fogná magát, és szó nélkül vágtatna az ifjú elf után, hiszen eredeti célja neki is az volt, hogy jól megjárassa kancáját. Ám ekkor még a férfiak visszhangzó nevetésénél is különösebb hang üti meg hegyes kis füleit, szinte meghökkenve fogadja a hang forrását, az izzó szemű szarvasbikát. Férfi társai pedig nem is tétováznak, Medve azonnal futásnak ered az eltávozó állatok után, a megdöbbenéstől pedig Sythra pár pillanatig csak bámul a távolodó alak után. Az íjat kezébe veszi, és már szállna is fel lovára, ám Umon egyértelművé teszi, hogy ló nélkül menjenek. Ez azért kicsit megütközik Sythra elméjében, hiszen még a veszélyes rengeteg ellenére is gyorsabban haladnának lóháton, de nem fog leállni ezen, hiszen épp az imént nyalta fel az erdőségi avart, így talán jobb is, ha nem ad erre újabb lehetőséget a sorsnak. De aztán megiramodik a férfiak után, lényegesen halkabban, mint a csuhás, elvégre Sythrának van tapasztalata erdőben való hangtalan rohanásban, de ez annyira nem is probléma, hiszen így Umon hangjai kényelmesen elrejtik a fattyú érkezését.*
- Egekre, ne rohanjatok annyira!
*Nem túl erőteljes hangja, szinte csak maga elé suttog, hiszen kissé szédeleg, az előbbi esés utóhatásai most kezdenek jelentkezni. Kicsit piheg is, meg fél kézzel neki-neki támaszkodik fáknak, hogy ne essen orra, vagy ne ájuljon el. Pedig nagyon közel van hozzá, de igyekszik kitartóan követni a férfiakat.*
//Erdei lak//
*Egy bágyadt, mégis örömködő mosoly kíséretében veszi tudomásul, hogy nem zavarja a férfiakat. Ishala inkább távozásra fogja, amit Sythra egyébként teljesen meg tud érteni, ha nem szédelegne kissé, valószínűleg fogná magát, és szó nélkül vágtatna az ifjú elf után, hiszen eredeti célja neki is az volt, hogy jól megjárassa kancáját. Ám ekkor még a férfiak visszhangzó nevetésénél is különösebb hang üti meg hegyes kis füleit, szinte meghökkenve fogadja a hang forrását, az izzó szemű szarvasbikát. Férfi társai pedig nem is tétováznak, Medve azonnal futásnak ered az eltávozó állatok után, a megdöbbenéstől pedig Sythra pár pillanatig csak bámul a távolodó alak után. Az íjat kezébe veszi, és már szállna is fel lovára, ám Umon egyértelművé teszi, hogy ló nélkül menjenek. Ez azért kicsit megütközik Sythra elméjében, hiszen még a veszélyes rengeteg ellenére is gyorsabban haladnának lóháton, de nem fog leállni ezen, hiszen épp az imént nyalta fel az erdőségi avart, így talán jobb is, ha nem ad erre újabb lehetőséget a sorsnak. De aztán megiramodik a férfiak után, lényegesen halkabban, mint a csuhás, elvégre Sythrának van tapasztalata erdőben való hangtalan rohanásban, de ez annyira nem is probléma, hiszen így Umon hangjai kényelmesen elrejtik a fattyú érkezését.*
- Egekre, ne rohanjatok annyira!
*Nem túl erőteljes hangja, szinte csak maga elé suttog, hiszen kissé szédeleg, az előbbi esés utóhatásai most kezdenek jelentkezni. Kicsit piheg is, meg fél kézzel neki-neki támaszkodik fáknak, hogy ne essen orra, vagy ne ájuljon el. Pedig nagyon közel van hozzá, de igyekszik kitartóan követni a férfiakat.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-11 06:06:55
Üzenet elküldve: 2018-07-11 06:06:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Erdei lak//
*Érdeklődve hallgatja Sythra érkezésének történetét, valóban csúnya esés lehet, bár akaratlanul, de egy apró mosolyt csal arcára, stigmái vidám táncba kezdenek:*
- Szóval... nevettünk és... *egy pillanatra Medvére néz, majd vissza Sythrára* hiába, a vidámságnak hatalma van, ez tény. *Még mintha kuncogna is, de pont ezért kezeit is gyors felemeli és bocsánatot kér:*
- Kérlek ne haragudj! *Majd Ishalára is tekint.* Ne haragudjatok. Csak meglepődtem, nem zavartok semmit és senkit. *Mondja csuhában összefonott kezekkel. Láthatóan Ishala indulna, lovát ügetésre fogja, de szinte azonos pillanatban Umon felkapja fejét a bőgésre, s hátán lévő botjához kap:*
- Mi a... *Ebben a pillanatban veszi észre a hatalmas hímet, mekkorát még soha nem látott.*
- A szeme... Medve! Várj! *De láthatóan a férfit már elkapja a szenvedélye. Umon tisztában van azokkal a veszélyekkel, mik egy apró csapatot érhetnek Erdőmélye sűrűjében, így nem győzköd senkit, csak láthatóan Sythrának bólint.*
- Ló nélkül! Ne lőjetek rájuk! *Majd futtában a még látótávolságban lévő Ishala felé fordul és tölcsért formálva a kezéből, magától eltérően ordít oda neki:*
- Ishala!! Vadvéd, jelentés Lyzendrának! Jöjjenek! Most! *Többre nincs idő, Medve úgy fut, mint a veszedelem, félő, hogy nem gondolkodik közben, így Umon is megiramodik, szerencsére ebben bizony jeleskedik. Közben csak egy gondolat jár a fejében: ~ Még, hogy hintaszék, meg pipa! ~ Szandálja csak úgy csattog az erdei ösvényen. Lopakodásban nem olyan jó.*
//Erdei lak//
*Érdeklődve hallgatja Sythra érkezésének történetét, valóban csúnya esés lehet, bár akaratlanul, de egy apró mosolyt csal arcára, stigmái vidám táncba kezdenek:*
- Szóval... nevettünk és... *egy pillanatra Medvére néz, majd vissza Sythrára* hiába, a vidámságnak hatalma van, ez tény. *Még mintha kuncogna is, de pont ezért kezeit is gyors felemeli és bocsánatot kér:*
- Kérlek ne haragudj! *Majd Ishalára is tekint.* Ne haragudjatok. Csak meglepődtem, nem zavartok semmit és senkit. *Mondja csuhában összefonott kezekkel. Láthatóan Ishala indulna, lovát ügetésre fogja, de szinte azonos pillanatban Umon felkapja fejét a bőgésre, s hátán lévő botjához kap:*
- Mi a... *Ebben a pillanatban veszi észre a hatalmas hímet, mekkorát még soha nem látott.*
- A szeme... Medve! Várj! *De láthatóan a férfit már elkapja a szenvedélye. Umon tisztában van azokkal a veszélyekkel, mik egy apró csapatot érhetnek Erdőmélye sűrűjében, így nem győzköd senkit, csak láthatóan Sythrának bólint.*
- Ló nélkül! Ne lőjetek rájuk! *Majd futtában a még látótávolságban lévő Ishala felé fordul és tölcsért formálva a kezéből, magától eltérően ordít oda neki:*
- Ishala!! Vadvéd, jelentés Lyzendrának! Jöjjenek! Most! *Többre nincs idő, Medve úgy fut, mint a veszedelem, félő, hogy nem gondolkodik közben, így Umon is megiramodik, szerencsére ebben bizony jeleskedik. Közben csak egy gondolat jár a fejében: ~ Még, hogy hintaszék, meg pipa! ~ Szandálja csak úgy csattog az erdei ösvényen. Lopakodásban nem olyan jó.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-11 03:24:24
Üzenet elküldve: 2018-07-11 03:24:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Erdei lak//
-Hogy zavarnál?
*Nem fejti ki, mennyire nincs így és hogy senkit sem látna szívesebben a kis laknál, de a magasztos bőgés elfeledteti vele, mit is akart mondani. A meglepetéstől földbe gyökerezett lábbal, némán figyeli a jelenetet, tekintetét le sem veszi a furcsán izzó szemű állatokról. Amint továbbállnak, felpattan az asztaltól és rohanvást ered a nyomukba. Elvégre jó adag táplálék suhant el mellettük.*
-Hozd az íjat!
*Érinti meg Sythra vállát futtában és senkire sem nézve, botját megragadva tűnik is el a fák sűrűjében.
Most bánja igazán, hogy az Ingoványban elhányta a kését, így igen csak bajos lesz nyúzni. Nagy sebbel-lobbal ugrik át egy kidőlt farönköt, lábai alatt ropog az aljövényzet.*
//Erdei lak//
-Hogy zavarnál?
*Nem fejti ki, mennyire nincs így és hogy senkit sem látna szívesebben a kis laknál, de a magasztos bőgés elfeledteti vele, mit is akart mondani. A meglepetéstől földbe gyökerezett lábbal, némán figyeli a jelenetet, tekintetét le sem veszi a furcsán izzó szemű állatokról. Amint továbbállnak, felpattan az asztaltól és rohanvást ered a nyomukba. Elvégre jó adag táplálék suhant el mellettük.*
-Hozd az íjat!
*Érinti meg Sythra vállát futtában és senkire sem nézve, botját megragadva tűnik is el a fák sűrűjében.
Most bánja igazán, hogy az Ingoványban elhányta a kését, így igen csak bajos lesz nyúzni. Nagy sebbel-lobbal ugrik át egy kidőlt farönköt, lábai alatt ropog az aljövényzet.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:49:21
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:49:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Izzó szemek a sötétben//
//Erdei lak//
*Az idő valóban kellemes, olyan csendes, és egyre csak jönnek a vendégek Umon és Medve párosa köré gyűlve. Aztán a madarak dalába fenséges bőgés vegyül. A láthatár szélén pedig hamarosan agancs jelenik meg. Egy magasztos, ágas-bogas szarvashím vonul emelt fővel az erdőben, mögötte azonban érdekes látvány tárulkozhat az erdőlakók elé. A szarvas ugyanis három fiatal, pettyes őzet vezet, ránézésre ezek nőstények lehetnek. Lábuk alatt lágyan hajlik meg a bozót, szökellve követik a vezér szerepét betöltő szarvast. Itt azonban még messze nem ér véget a szokatlan események sora. A szarvas ugyanis az erdőben beszélgetőkre veti tekintetét, mely parázs narancsban izzik. Aprót horkant, majd fejét magasra emelve ügetésben távolodik el. Hasonlóan az őzek is, ékkőszerűen fénylő szemeiket félve vetik az ember és elfszerű lényekre, majd hangtalanul röppennek vezetőjük után. Kicsivel odább hamarosan Ishala útját is keresztezik az ösvényen, ahol szintén csak átsuhannak, de díszesen ragyogó tekintetüket ő sem kerülheti el. A madarak pedig csak dalolnak tovább, tovább, mintha mi sem lenne természetesebb.*
//Erdei lak//
*Az idő valóban kellemes, olyan csendes, és egyre csak jönnek a vendégek Umon és Medve párosa köré gyűlve. Aztán a madarak dalába fenséges bőgés vegyül. A láthatár szélén pedig hamarosan agancs jelenik meg. Egy magasztos, ágas-bogas szarvashím vonul emelt fővel az erdőben, mögötte azonban érdekes látvány tárulkozhat az erdőlakók elé. A szarvas ugyanis három fiatal, pettyes őzet vezet, ránézésre ezek nőstények lehetnek. Lábuk alatt lágyan hajlik meg a bozót, szökellve követik a vezér szerepét betöltő szarvast. Itt azonban még messze nem ér véget a szokatlan események sora. A szarvas ugyanis az erdőben beszélgetőkre veti tekintetét, mely parázs narancsban izzik. Aprót horkant, majd fejét magasra emelve ügetésben távolodik el. Hasonlóan az őzek is, ékkőszerűen fénylő szemeiket félve vetik az ember és elfszerű lényekre, majd hangtalanul röppennek vezetőjük után. Kicsivel odább hamarosan Ishala útját is keresztezik az ösvényen, ahol szintén csak átsuhannak, de díszesen ragyogó tekintetüket ő sem kerülheti el. A madarak pedig csak dalolnak tovább, tovább, mintha mi sem lenne természetesebb.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-09 00:09:12
Üzenet elküldve: 2018-07-09 00:09:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei lak//
//Sythra, Umon, Medve, Ishala//
*Ahogy lovának hátán megindul a többiek felé mosolyogva, úgy tűnik, mintha egyik férfi se örülne az új társaságnak. Bár nem igazán ismeri őket, és könnyen lehet, hogy mindig ilyenek, viszont Ishala most nem azért jött ki Syth-tel, hogy mások társaságát keresse. Ahogy felméri a lányt, úgy tűnik, hogy jól van, és nem ütötte meg nagyon magát, bár ez nem mindig egyértelmű előjel. Bár Ishala nem orvos, és nem is ért hozzá, annyit azért tud, hogy a nagy eséseknek gyakran később jelentkezik a rossz hatása.*
- Sythra, ha gondolod, te maradj itt és ülj le egy kicsit, amennyiben az urak nem bánják a társaságot. Én addig... *és itt Gránit prüszköl egyet, mintha tudná, hogy az elf mit tervez mondani.* ... megjáratom a kislányt, ahogy ígértem neki.
* A beszédet nyomatékosítandó megpaskolja a ló nyakát, aki idegesen toporog, már nagyon menne tovább, ez a kis futás inkább volt kedvcsináló, mint valódi feszültség levezetés és felszabadulás. Amennyiben senki nem tartja fel, úgy visszafarol arra a sávra, ahonnan jöttek, és visszafelé indul meg. Bár a ló nagyon szeretne kicsit vágtatni, annyi esze azért van az elfnek, hogy nem fog egyedül belevágtatni az erdőbe. Inkább vissza kapatja a lovat az ösvényre, amiről letértek, és ott futtatja meg egy kicsit, ahol kevesebb esélye van eltévedni, és valamennyire ismeri is már a járást. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.09 00:13:08
//Sythra, Umon, Medve, Ishala//
*Ahogy lovának hátán megindul a többiek felé mosolyogva, úgy tűnik, mintha egyik férfi se örülne az új társaságnak. Bár nem igazán ismeri őket, és könnyen lehet, hogy mindig ilyenek, viszont Ishala most nem azért jött ki Syth-tel, hogy mások társaságát keresse. Ahogy felméri a lányt, úgy tűnik, hogy jól van, és nem ütötte meg nagyon magát, bár ez nem mindig egyértelmű előjel. Bár Ishala nem orvos, és nem is ért hozzá, annyit azért tud, hogy a nagy eséseknek gyakran később jelentkezik a rossz hatása.*
- Sythra, ha gondolod, te maradj itt és ülj le egy kicsit, amennyiben az urak nem bánják a társaságot. Én addig... *és itt Gránit prüszköl egyet, mintha tudná, hogy az elf mit tervez mondani.* ... megjáratom a kislányt, ahogy ígértem neki.
* A beszédet nyomatékosítandó megpaskolja a ló nyakát, aki idegesen toporog, már nagyon menne tovább, ez a kis futás inkább volt kedvcsináló, mint valódi feszültség levezetés és felszabadulás. Amennyiben senki nem tartja fel, úgy visszafarol arra a sávra, ahonnan jöttek, és visszafelé indul meg. Bár a ló nagyon szeretne kicsit vágtatni, annyi esze azért van az elfnek, hogy nem fog egyedül belevágtatni az erdőbe. Inkább vissza kapatja a lovat az ösvényre, amiről letértek, és ott futtatja meg egy kicsit, ahol kevesebb esélye van eltévedni, és valamennyire ismeri is már a járást. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.09 00:13:08
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-08 15:42:52
Üzenet elküldve: 2018-07-08 15:42:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*Fogadja Pycta köszöntését, majd rögtön az imént kapott feladatra koncentrál. Lovat ugyan nem nyergelt még, de sokszor látta már hogyan csinálják, olyannyira nem lehet őrdöngős dolog. Lassan közeledik Éjvihar felé, hogy a ló szokja jenlétét. Lopva hátratekint, hogy Pycta figyeli-e, majd koncentrálni kezd. Éjvihar nem túlságosan ismeri őt, s Pyr elég picike a hatalmas állathoz, félő, hogyha a paripa, akár egy kicsit is nyugtalan, fellökheti őt. A felnyergeléshez fontos, hogy mozdulatlan legyen, a nyereg feltétele, a zabla szájba helyezése, az övek meghúzása jelenleg komoly küldetésnek tűnik, de nem úgy, ha sikerül, mit a tündér tervez. Rövid koncentráció után, száján csendesen fújja ki a levegőt, mi másnak szinte hallhatatlan a nemes állatnak minden bizonnyal azonnal észlelhető. Ha a varázs sikertelen, csalódottan ugyan, de a a hagyományos módszerrel próbálkozik, s előbb kezével simítja végig az állat pofáját, s ha a ló megszokta jelenlétét elvégzi, mit rábíztak. Komótosan nyergel fel, nem sietnek sehová, legalábbis a vezér semmi ilyesmit nem említett, sőt. Ha végez újabb feladata van, s a többiek elé megy majd Vadvédhez. Amint végez, jelez Pyctának, feltéve ha a vezér, még nem hagyta őt magára, aki lehet, hogy látta is próbálkozását, talán jelét is annak, hogyha a varázs sikerült, a gyönyörű hátas azonnal megnyugszik, s békésen tűri, hogy felnyergeljék. Ha nem sikerül, akkor is büszke lehet magára, mert akkor a hagyományos módon viszi végbe a feladatot, s egy ilyen alacsony teremtménynél ez is igazán nagy teljesítmény. Köszönésképpen felemeli kezét, majd szárnyra kap, hogy a Vadvédben talán már gyülekező csapat elébe mehessen, s megmutathassa ideiglenes táborhelyüket.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
*Fogadja Pycta köszöntését, majd rögtön az imént kapott feladatra koncentrál. Lovat ugyan nem nyergelt még, de sokszor látta már hogyan csinálják, olyannyira nem lehet őrdöngős dolog. Lassan közeledik Éjvihar felé, hogy a ló szokja jenlétét. Lopva hátratekint, hogy Pycta figyeli-e, majd koncentrálni kezd. Éjvihar nem túlságosan ismeri őt, s Pyr elég picike a hatalmas állathoz, félő, hogyha a paripa, akár egy kicsit is nyugtalan, fellökheti őt. A felnyergeléshez fontos, hogy mozdulatlan legyen, a nyereg feltétele, a zabla szájba helyezése, az övek meghúzása jelenleg komoly küldetésnek tűnik, de nem úgy, ha sikerül, mit a tündér tervez. Rövid koncentráció után, száján csendesen fújja ki a levegőt, mi másnak szinte hallhatatlan a nemes állatnak minden bizonnyal azonnal észlelhető. Ha a varázs sikertelen, csalódottan ugyan, de a a hagyományos módszerrel próbálkozik, s előbb kezével simítja végig az állat pofáját, s ha a ló megszokta jelenlétét elvégzi, mit rábíztak. Komótosan nyergel fel, nem sietnek sehová, legalábbis a vezér semmi ilyesmit nem említett, sőt. Ha végez újabb feladata van, s a többiek elé megy majd Vadvédhez. Amint végez, jelez Pyctának, feltéve ha a vezér, még nem hagyta őt magára, aki lehet, hogy látta is próbálkozását, talán jelét is annak, hogyha a varázs sikerült, a gyönyörű hátas azonnal megnyugszik, s békésen tűri, hogy felnyergeljék. Ha nem sikerül, akkor is büszke lehet magára, mert akkor a hagyományos módon viszi végbe a feladatot, s egy ilyen alacsony teremtménynél ez is igazán nagy teljesítmény. Köszönésképpen felemeli kezét, majd szárnyra kap, hogy a Vadvédben talán már gyülekező csapat elébe mehessen, s megmutathassa ideiglenes táborhelyüket.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-08 11:36:57
Üzenet elküldve: 2018-07-08 11:36:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei lak//
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
- Nos, hát... hehe.
*Nagyjából ennyit tud reagálni arra, hogy véres az arca, mert nyilvánvalóan neki is feltűnt, hiszen keze is véres a maszatolástól. Egy hálás pillantás és biccentés társaságában elveszi Medvétől a rongyot, aztán nekikezd megtisztogatni kezét, arcát, aztán a rongyra néz, majd Medvére. Hogy most vissza adja-e a férfinak a rongyot, azt nem tudja eldönteni, hiszen az övé, azonban Sythra vérével tarkított, szóval inkább úgy dönt, hogy odatartja a férfi felé egy halvány kis mosoly mellett, majd ő eldönti, hogy kéri-e vissza.*
- Hát szél az éppen nem hozott. Ló hozott.
*Fejével Csutka felé bök.*
- Meg valami különös hang.
*Feltartja mutatóujját, Umon és Medve között váltogatva irányát.*
- A nevetés drága uraim.
*Először tekintete szigorú, de ahogy kimondja a szavakat, megenyhül, és halk kacagásba kezd. Roppant nevetségesnek tartja egyébként, hogy pont két jókedvű férfi miatt ízlelgette meg az erdei talaj kellemetlenségét, de hát lova kissé idegbajos, Sythra meg pont nem arra figyelt, hogy az állat meg fog rémülni.*
- Remélem nem zavarunk.
*Kissé elhúzza száját, mert látja Umonon, hogy kissé mintha kellemetlenül érintené érkezésük, és a fattyú pontosan ismeri ezt az érzést. És pont emiatt, világért sem szeretné megzavarni őket boldogságukban, vagy pihenésükben, így ha bármelyikük is szót emel jelenlétük mellett, úgy minden további nélkül el fog távozni.*
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
- Nos, hát... hehe.
*Nagyjából ennyit tud reagálni arra, hogy véres az arca, mert nyilvánvalóan neki is feltűnt, hiszen keze is véres a maszatolástól. Egy hálás pillantás és biccentés társaságában elveszi Medvétől a rongyot, aztán nekikezd megtisztogatni kezét, arcát, aztán a rongyra néz, majd Medvére. Hogy most vissza adja-e a férfinak a rongyot, azt nem tudja eldönteni, hiszen az övé, azonban Sythra vérével tarkított, szóval inkább úgy dönt, hogy odatartja a férfi felé egy halvány kis mosoly mellett, majd ő eldönti, hogy kéri-e vissza.*
- Hát szél az éppen nem hozott. Ló hozott.
*Fejével Csutka felé bök.*
- Meg valami különös hang.
*Feltartja mutatóujját, Umon és Medve között váltogatva irányát.*
- A nevetés drága uraim.
*Először tekintete szigorú, de ahogy kimondja a szavakat, megenyhül, és halk kacagásba kezd. Roppant nevetségesnek tartja egyébként, hogy pont két jókedvű férfi miatt ízlelgette meg az erdei talaj kellemetlenségét, de hát lova kissé idegbajos, Sythra meg pont nem arra figyelt, hogy az állat meg fog rémülni.*
- Remélem nem zavarunk.
*Kissé elhúzza száját, mert látja Umonon, hogy kissé mintha kellemetlenül érintené érkezésük, és a fattyú pontosan ismeri ezt az érzést. És pont emiatt, világért sem szeretné megzavarni őket boldogságukban, vagy pihenésükben, így ha bármelyikük is szót emel jelenlétük mellett, úgy minden további nélkül el fog távozni.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-08 10:39:05
Üzenet elküldve: 2018-07-08 10:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*Jól sejtette, hogy nem történt baj és Pyr csak az őrködéshez választott olyan helyet, ahol nem vehette észre. Előbb az irbisz figyel fel a hangokra, az ő hallása jóval érzékenyebb az erdő hangjaira, majd egy pillanattal később a csuhás is érzékeli a tündér érkezését. Kurtán biccent neki köszönésképpen, majd megindul a felszerelések felé és nekikezd összepakolni.*
- Nyergeld fel Éjvihart. *Mondja a famulusnak, majd szépen akkurátusan bepakol mindent a nyeregtáskákba, amire szüksége lehet, persze hagyva Pyr-nek is megfelelő felszerelést. Amikor végez, talán már a tündér is meg van a telivér felszerszámozásával, s ahogy a nyeregre szíjazza a táskákat, halkan szólal meg Pyr felé.*
- Ha jól gondolom, a csapat hamarosan elindul. Menj eléjük és csatlakozz hozzájuk, nekem van egy kis dolgom még az erdőben. *Húzza meg a szíjakat szépen egyesével, ellenőrizve mindent. Persze bízik Pyr-ben, de ez amolyan szertartás. Éjvihar nyugodtan tűri a dolgokat, Xauzur a tábortól nem messze napfürdőzik.*
- A Mágustoronynál találkozunk. *Nem mond időt, mert maga sem tudja, meddig fog tartani a kis kitérője, de nem fog elkésni, ebben biztos.*
- Csak ügyesen. *Biccent a kis tündérre, ahogy ruganyosan nyeregbe pattan.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket. *Búcsúzik el, majd az irbisz felé fordul.*
- Xauzur! *Szólítja a ragadozót, aki felemeli a fejét, majd felpattan és megindul a csuhás felé.
Az elf vezér még kurtán Pyr felé biccent, majd megindul a vadon felé Éjviharral, mögötte pedig a komótos tempóban lépő irbisszel csakhamar eltűnik a fák között.*
*Jól sejtette, hogy nem történt baj és Pyr csak az őrködéshez választott olyan helyet, ahol nem vehette észre. Előbb az irbisz figyel fel a hangokra, az ő hallása jóval érzékenyebb az erdő hangjaira, majd egy pillanattal később a csuhás is érzékeli a tündér érkezését. Kurtán biccent neki köszönésképpen, majd megindul a felszerelések felé és nekikezd összepakolni.*
- Nyergeld fel Éjvihart. *Mondja a famulusnak, majd szépen akkurátusan bepakol mindent a nyeregtáskákba, amire szüksége lehet, persze hagyva Pyr-nek is megfelelő felszerelést. Amikor végez, talán már a tündér is meg van a telivér felszerszámozásával, s ahogy a nyeregre szíjazza a táskákat, halkan szólal meg Pyr felé.*
- Ha jól gondolom, a csapat hamarosan elindul. Menj eléjük és csatlakozz hozzájuk, nekem van egy kis dolgom még az erdőben. *Húzza meg a szíjakat szépen egyesével, ellenőrizve mindent. Persze bízik Pyr-ben, de ez amolyan szertartás. Éjvihar nyugodtan tűri a dolgokat, Xauzur a tábortól nem messze napfürdőzik.*
- A Mágustoronynál találkozunk. *Nem mond időt, mert maga sem tudja, meddig fog tartani a kis kitérője, de nem fog elkésni, ebben biztos.*
- Csak ügyesen. *Biccent a kis tündérre, ahogy ruganyosan nyeregbe pattan.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket. *Búcsúzik el, majd az irbisz felé fordul.*
- Xauzur! *Szólítja a ragadozót, aki felemeli a fejét, majd felpattan és megindul a csuhás felé.
Az elf vezér még kurtán Pyr felé biccent, majd megindul a vadon felé Éjviharral, mögötte pedig a komótos tempóban lépő irbisszel csakhamar eltűnik a fák között.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:50:30
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:50:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei lak//
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
- Köszönöm! *Bólint még mindig az előbbi ízes nevetéstől mosolyogva.* Jó ez a csend. *Bár kissé kontrasztos kijelentés, hisz az imént verték fel a legmélyebb álmában alvó vadat is nevetésükkel. Érdeklődve figyeli Medvét, ahogy szomszédjáról beszél. ~ Volt szomszédja, hát nem egész életében magányos volt? ~ Bár a jelzésből arra következtet, hogy mindenesetre ez a szomszéd, nem feltétlenül portaszomszédot jelent, sokkal inkább messzi távolban lévőt. Önkéntelenül is megformálva kezét szája elé teszi, s a férfi után próbálja:*
- Kruuuuhuuu! *De csak egyet, mert fura érzés, mindenesetre elégedett bólint, jelezvén, hogy szívesen átveszi ezt a szokást.*
- Jó ötlet. *Ezután csak csendben ülnek, valóban jó lenne az a pipa. Hallgatja a madarak és a bozótos alján neszező állatok zaját. Mígnem egyéb hangokra is felfigyel. Bár füle érthető módon nem oly érzékeny, mint a világ életében erdőben nevelkedett férfié, szinte egyszerre pattan fel vele, s helyezi készenlétbe magát, úgy, hogy hátáról a Pyctától kapott gyönyörűen faragott vándorbotot keze ügyébe helyezi. Ökle még mindig erősebb persze, de már a botos sem forgatja rosszul. Miután felismeri a lovast, megnyugodva teszi hátára a botot, s visszaül korábbi helyére. Az érkező Sythrának biccent üdvözlése jeléül, de nem szól, mert jelenleg nem tudna mit. Medve amúgy is azonnal gondoskodik az érkezőről. Hellyel nem kínál senkit, ez nem az ő háza, csak vendégként, s immár barátként van jelen. Persze ez nem jelenti azt, hogy terhesné érezné bárki társaságát, csak az eddigi idill, egy kicsit megborul, s Umon zavartan zárkózik vissza saját világába. Ishala érkezésére már ismét feláll, s bólint neki is.*
- Fogadjon az erdő. *Suttogja szokásos magának való hangján, ezúttal már állva is marad.*
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
- Köszönöm! *Bólint még mindig az előbbi ízes nevetéstől mosolyogva.* Jó ez a csend. *Bár kissé kontrasztos kijelentés, hisz az imént verték fel a legmélyebb álmában alvó vadat is nevetésükkel. Érdeklődve figyeli Medvét, ahogy szomszédjáról beszél. ~ Volt szomszédja, hát nem egész életében magányos volt? ~ Bár a jelzésből arra következtet, hogy mindenesetre ez a szomszéd, nem feltétlenül portaszomszédot jelent, sokkal inkább messzi távolban lévőt. Önkéntelenül is megformálva kezét szája elé teszi, s a férfi után próbálja:*
- Kruuuuhuuu! *De csak egyet, mert fura érzés, mindenesetre elégedett bólint, jelezvén, hogy szívesen átveszi ezt a szokást.*
- Jó ötlet. *Ezután csak csendben ülnek, valóban jó lenne az a pipa. Hallgatja a madarak és a bozótos alján neszező állatok zaját. Mígnem egyéb hangokra is felfigyel. Bár füle érthető módon nem oly érzékeny, mint a világ életében erdőben nevelkedett férfié, szinte egyszerre pattan fel vele, s helyezi készenlétbe magát, úgy, hogy hátáról a Pyctától kapott gyönyörűen faragott vándorbotot keze ügyébe helyezi. Ökle még mindig erősebb persze, de már a botos sem forgatja rosszul. Miután felismeri a lovast, megnyugodva teszi hátára a botot, s visszaül korábbi helyére. Az érkező Sythrának biccent üdvözlése jeléül, de nem szól, mert jelenleg nem tudna mit. Medve amúgy is azonnal gondoskodik az érkezőről. Hellyel nem kínál senkit, ez nem az ő háza, csak vendégként, s immár barátként van jelen. Persze ez nem jelenti azt, hogy terhesné érezné bárki társaságát, csak az eddigi idill, egy kicsit megborul, s Umon zavartan zárkózik vissza saját világába. Ishala érkezésére már ismét feláll, s bólint neki is.*
- Fogadjon az erdő. *Suttogja szokásos magának való hangján, ezúttal már állva is marad.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-07 20:44:11
Üzenet elküldve: 2018-07-07 20:44:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*Lábát lógázva figyel a magasban. Az alant elterülő tájat csak hézagosan látja, hisz a messzire kinyúló ágak sok mindent eltakarnak abból, ami történik. Pycta szokásához híven óvatosan érkezik, a macskaléptekkel, puhán sétáló irbisszel együtt, így Pyr hallani nem hallja meg őket. Azonban miután közelebb érnek látni vél valamit alul, így lassan és csendesen lejjebb ereszkedik. Hosszasan figyeli, ahogy a vezér besétál a táborhelyre az irbisszel, s lassan körbenéz. Pyr magában mosolyog, soha nem sikerült még elrejtőznie az elf elől, érzékeny fülei és éles szeme messziről kiszúrták mindig. Azonban a fa lombja a tündér terepe, képes úgy idomulni, hogy szinte lehetetlen legyen észrevenni. Hosszú évek kitartó gyakorlásának eredménye. Mindazonáltal nem bujkálni akar, csak élvezni akarta egy kissé a magányt, szokásos környezetében, így egy határozott lendülettel rúgja el magát a fa lombja közül az egyik ritkás részen, majd széttárt szárnyakkal félkör alakzatokban ereszkedik egyre lejjebb, míg lábai a földet érik nem messze Pyctáék mellett. Ruganyosan fél térdre érkezik lehajtott fejjel, hogy aztán mosolyogva nézzen fel, s biccentve üdvözölje a vezért. Az irbiszre is rámosolyog, bár vele még nem sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítania.*
*Lábát lógázva figyel a magasban. Az alant elterülő tájat csak hézagosan látja, hisz a messzire kinyúló ágak sok mindent eltakarnak abból, ami történik. Pycta szokásához híven óvatosan érkezik, a macskaléptekkel, puhán sétáló irbisszel együtt, így Pyr hallani nem hallja meg őket. Azonban miután közelebb érnek látni vél valamit alul, így lassan és csendesen lejjebb ereszkedik. Hosszasan figyeli, ahogy a vezér besétál a táborhelyre az irbisszel, s lassan körbenéz. Pyr magában mosolyog, soha nem sikerült még elrejtőznie az elf elől, érzékeny fülei és éles szeme messziről kiszúrták mindig. Azonban a fa lombja a tündér terepe, képes úgy idomulni, hogy szinte lehetetlen legyen észrevenni. Hosszú évek kitartó gyakorlásának eredménye. Mindazonáltal nem bujkálni akar, csak élvezni akarta egy kissé a magányt, szokásos környezetében, így egy határozott lendülettel rúgja el magát a fa lombja közül az egyik ritkás részen, majd széttárt szárnyakkal félkör alakzatokban ereszkedik egyre lejjebb, míg lábai a földet érik nem messze Pyctáék mellett. Ruganyosan fél térdre érkezik lehajtott fejjel, hogy aztán mosolyogva nézzen fel, s biccentve üdvözölje a vezért. Az irbiszre is rámosolyog, bár vele még nem sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítania.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-07 15:20:25
Üzenet elküldve: 2018-07-07 15:20:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Vissza a táborba//
*Visszafelé is ugyanazt az utat teszi meg, mint amelyen idejött. Ám ezúttal lassabban, mert nem fut. Nem mintha fáradt volna, az elmúlt napok nyugalma nem csak elméjét, de a testét is feltöltötték. Halovány mosollyal sétál, Xauzur el-eltűnik mellőle, ahogy kedve tartja, de a csuhás nem szól rá, végül is ez az ő királysága. Eszébe ötlik, milyen szép volna, ha határt húznának az Erdő Szívének segedelmével a lápvidék és Erdőmélye közé, a Fákban Lakó birodalma egészen a lihanechi tóig. Semmiféle külső veszély nem fenyegethetné, senki sem rabolhatná meg az erdő kincseit, az elfek, félvérek és az erdőt tisztelő fajok és népek békében élhetnének az Erdő Szívének oltalma alatt, az erdő törvényei szerint. Milyen szép is volna. Erdőmélyi Királyság.
Elhessegeti a gondolatot, vagyis inkább elraktározza elméjének egy eldugott részében, hisz olyan remek kis gondolat. Ha volnának világformáló ambíciói vagy az Erdő Szíve kérné tőle, kérdés nélkül nekifogna a megvalósításának, de csak akkor. Másképp nem konfrontálódna senkivel, de ez egy nemes cél volna.
Visszaérve a táborba senkit sem talál, a puszták gyermekét sem, talán elment sétálni, ki tudja, De hogy a famulust sem leli, az furcsa. Közelebb megy, a tábor rendben, szépen elrendezve. Xauzur-ra néz, aki tanácstalan néz vissza rá. Annyian és annyiszor körbejárkálták a tábort, hogy képtelenség még neki is kiérezni, merre lehet a kis tündér.
A csuhás megvonja a vállát, az irbisz már jelezné, ha bármilyen vadállat megtámadta volna őket és semmi erre utaló nyomot nem lát, ennek megfelelően nem kezd el aggódni. Úgy dönt, vár egy kicsit, s ha nem ér avagy érnek vissza, a keresésükre indul.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.07 15:22:16
//Vissza a táborba//
*Visszafelé is ugyanazt az utat teszi meg, mint amelyen idejött. Ám ezúttal lassabban, mert nem fut. Nem mintha fáradt volna, az elmúlt napok nyugalma nem csak elméjét, de a testét is feltöltötték. Halovány mosollyal sétál, Xauzur el-eltűnik mellőle, ahogy kedve tartja, de a csuhás nem szól rá, végül is ez az ő királysága. Eszébe ötlik, milyen szép volna, ha határt húznának az Erdő Szívének segedelmével a lápvidék és Erdőmélye közé, a Fákban Lakó birodalma egészen a lihanechi tóig. Semmiféle külső veszély nem fenyegethetné, senki sem rabolhatná meg az erdő kincseit, az elfek, félvérek és az erdőt tisztelő fajok és népek békében élhetnének az Erdő Szívének oltalma alatt, az erdő törvényei szerint. Milyen szép is volna. Erdőmélyi Királyság.
Elhessegeti a gondolatot, vagyis inkább elraktározza elméjének egy eldugott részében, hisz olyan remek kis gondolat. Ha volnának világformáló ambíciói vagy az Erdő Szíve kérné tőle, kérdés nélkül nekifogna a megvalósításának, de csak akkor. Másképp nem konfrontálódna senkivel, de ez egy nemes cél volna.
Visszaérve a táborba senkit sem talál, a puszták gyermekét sem, talán elment sétálni, ki tudja, De hogy a famulust sem leli, az furcsa. Közelebb megy, a tábor rendben, szépen elrendezve. Xauzur-ra néz, aki tanácstalan néz vissza rá. Annyian és annyiszor körbejárkálták a tábort, hogy képtelenség még neki is kiérezni, merre lehet a kis tündér.
A csuhás megvonja a vállát, az irbisz már jelezné, ha bármilyen vadállat megtámadta volna őket és semmi erre utaló nyomot nem lát, ennek megfelelően nem kezd el aggódni. Úgy dönt, vár egy kicsit, s ha nem ér avagy érnek vissza, a keresésükre indul.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.07 15:22:16
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-07 01:08:00
Üzenet elküldve: 2018-07-07 01:08:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei lak//
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
*A hintaszéket illető elméletre hallgat. Sehogy sem megy a fejébe ez a nedves fa dolog. Bár ha nedves fát hajlít az ember, nehezebben törik, mint a száraz. Lehet benne valami.*
-Hogyne.
*Dörmögi bólintva, miközben végigsimítja szakállát. Már hogyne segítene? Nincs ellenére a munka, ráadásul tartozik is a férfinek. Nem kérdez többet, majd Umon szól, hogy mikor és hol. Nem vallaná be, de igen csak birizgálja a fantáziáját ez a szeszfőzés dolog. Sosem csinálta, de gyermekkorában hallott már róla.*
-Volt egyszer egy szomszédom. Esténként jeleztünk, hogy minden rendben van. Kurjantottunk. De nem mint az ember. Mint a madár.
-Kruuuuuuhuu! Kruuuuuuhu!
*Teszi tenyerét görbítve szája elé, mintha csak egy láthatatlan almát tartana. Jellegzetes, berregő hang, tényleg, mintha madárra hajazna.*
-Mi használhatjuk akkor, ha baj van.
*A közeledő zajra felpattan ültéből és a hang irányába mered. Először vadállatra gyanakszik, de hamar ismerős hang üti meg fülét.*
-Hömm.
*Néz a közeledőkre, az elfet nem ismeri, sosem látta még. A másik viszont a kis őrleány, kinek hajában levél, arcán kosz és vér. Milyen szép!*
-Véres az arcod.
*Mutat rá és zsebéből előgyűrve egy rongyot a lány felé dobja.*
-Mi se gondoltuk.
*Dörmögi az elfnek, miközben előhúzza a butykost és húz egy nagyot az erjedt tejből. Nem sok van már benne, jobb lesz beosztani, míg nem kezdik el valóban főzni azt a szeszt a stigmással.*
-Mi szél hozott?
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
*A hintaszéket illető elméletre hallgat. Sehogy sem megy a fejébe ez a nedves fa dolog. Bár ha nedves fát hajlít az ember, nehezebben törik, mint a száraz. Lehet benne valami.*
-Hogyne.
*Dörmögi bólintva, miközben végigsimítja szakállát. Már hogyne segítene? Nincs ellenére a munka, ráadásul tartozik is a férfinek. Nem kérdez többet, majd Umon szól, hogy mikor és hol. Nem vallaná be, de igen csak birizgálja a fantáziáját ez a szeszfőzés dolog. Sosem csinálta, de gyermekkorában hallott már róla.*
-Volt egyszer egy szomszédom. Esténként jeleztünk, hogy minden rendben van. Kurjantottunk. De nem mint az ember. Mint a madár.
-Kruuuuuuhuu! Kruuuuuuhu!
*Teszi tenyerét görbítve szája elé, mintha csak egy láthatatlan almát tartana. Jellegzetes, berregő hang, tényleg, mintha madárra hajazna.*
-Mi használhatjuk akkor, ha baj van.
*A közeledő zajra felpattan ültéből és a hang irányába mered. Először vadállatra gyanakszik, de hamar ismerős hang üti meg fülét.*
-Hömm.
*Néz a közeledőkre, az elfet nem ismeri, sosem látta még. A másik viszont a kis őrleány, kinek hajában levél, arcán kosz és vér. Milyen szép!*
-Véres az arcod.
*Mutat rá és zsebéből előgyűrve egy rongyot a lány felé dobja.*
-Mi se gondoltuk.
*Dörmögi az elfnek, miközben előhúzza a butykost és húz egy nagyot az erjedt tejből. Nem sok van már benne, jobb lesz beosztani, míg nem kezdik el valóban főzni azt a szeszt a stigmással.*
-Mi szél hozott?
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-06 19:59:37
Üzenet elküldve: 2018-07-06 19:59:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*Ha a vezérnek mennie kell, hát mennie kell, Pyr mostani szokásához híven csak némán veszi tudomásul, majd még nézi egy darabig a távozó vezér és az irbisz alakját. Ahogy elrejti őket a sűrű, körbefuttatja tekintetét a táboron. Szeme elidőz egy pillanatig a csendes irbisz-emberen, aki hosszú ideje nem szólal már meg, s jelét sem adja annak, hogy köztük lenne. A tündér jelenleg nem bánja, esze ágában nincs megint magyarázatokba bocsátkozni afelől, hogy miért nem nyitja ki száját, s tátog, mint a hal. Tanácstalan nézelődését hamar felváltja a munkakedv, s miután azért néhány falevelet elfogyaszt a biztonság kedvéért, takarításba kezd. Szépen elrendezi a tűz környékét, a plédeket, s takarókat, ágakat és nagyobb hasábokat gyűjt, s mindezt a tűz mellé hordja. Vékonyabb ágakat is hasít a szekercével, hogyha a tűz kialudna maradjon gyújtósnak való is. Miután végez elégedetten néz körbe, majd a legmagasabb fát veszi szemügyre a környéken. Kisebb nekirugaszkodás után szárnyra kap, s az alsóbb ágakat elérve repül, mászik egyre feljebb egészen a csúcsáig. Ott megnyugodva foglal helyet egy vastagabb ágon, lábát lógázva, s gyönyörködik az alant terülő erdőségben. Az erődöt természetesen nem látja, elrejti a sűrű, mintha soha nem is létezett volna. A faágon várja meg Pycta érkezését, úgy, hogy közben a tábort is szemmel tartja.*
*Ha a vezérnek mennie kell, hát mennie kell, Pyr mostani szokásához híven csak némán veszi tudomásul, majd még nézi egy darabig a távozó vezér és az irbisz alakját. Ahogy elrejti őket a sűrű, körbefuttatja tekintetét a táboron. Szeme elidőz egy pillanatig a csendes irbisz-emberen, aki hosszú ideje nem szólal már meg, s jelét sem adja annak, hogy köztük lenne. A tündér jelenleg nem bánja, esze ágában nincs megint magyarázatokba bocsátkozni afelől, hogy miért nem nyitja ki száját, s tátog, mint a hal. Tanácstalan nézelődését hamar felváltja a munkakedv, s miután azért néhány falevelet elfogyaszt a biztonság kedvéért, takarításba kezd. Szépen elrendezi a tűz környékét, a plédeket, s takarókat, ágakat és nagyobb hasábokat gyűjt, s mindezt a tűz mellé hordja. Vékonyabb ágakat is hasít a szekercével, hogyha a tűz kialudna maradjon gyújtósnak való is. Miután végez elégedetten néz körbe, majd a legmagasabb fát veszi szemügyre a környéken. Kisebb nekirugaszkodás után szárnyra kap, s az alsóbb ágakat elérve repül, mászik egyre feljebb egészen a csúcsáig. Ott megnyugodva foglal helyet egy vastagabb ágon, lábát lógázva, s gyönyörködik az alant terülő erdőségben. Az erődöt természetesen nem látja, elrejti a sűrű, mintha soha nem is létezett volna. A faágon várja meg Pycta érkezését, úgy, hogy közben a tábort is szemmel tartja.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:39:22
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*A türelmetlenségnek sok fokozata lehet, de egyik sem építő a jellemre nézve. Persze, olykor megengedhet a halandó magának egy kis türelmetlenséget, de vannak esetek, amelyekben elég romboló hatású tud lenni. Példának okáért ott van éppen a tanácskozás, amikor épp a csuhás nem gyakorolta a türelem erényét, s lám, hova jutottak az események.
Ezek tükrében Pyr megértheti, hogy miért kell türelmesnek lennie. Ha a famulus félre is értette jelzését a pergament illetően, az elf csak arra az egyetlen kérdésre szerette volna, ha nem írással válaszol. Bár ezt nem fejti ki neki szavakkal, a tündérre bízza, hogy hogyan cselekszik majd a későbbiekben.
A toronyhoz való utazás említése láthatóan felvillanyozza Pyr-t, most, hogy feléledt képességeinek tudatában van, érthető, hogy ennyire lelkesedik a mágikus építményért, ahol a varázslatokat őrzi egy vén mágus. A komoly pillantást elérti, kurtán bólint, majd felkel a fa tövéből és kinyújtóztatja tagjait. Az egyik fáról Xauzur ugrik le, ruganyosan földet érve a csuhás mellett, az elf megsimogatja az irbisz fejét, majd a tündér felé fordul.*
- Egy kis időre elmegyek, de nemsokára visszatérek, addig maradjatok itt és őrizd a tábort. *Mondja színtelen hangon és nem véletlenül nem mondja el Pyr-nek, hogy hova és miért megy. Újabb próbája a türelemnek, hisz ha visszatért, bizonyosan ki fog derülni, hogy hol volt és miért ment oda.
Nem is mond többet, nem is vár kérdést, hanem egyszerűen elfordul és megindul a kis tisztásról az erdő felé, magára hagyva a tündért és a szótlan oroszlánembert.
Kisvártatva az irbisszel az oldalán el is tűnik a szemek elől, magába fogadja az erdő. El kell mosolyodnia, ha arra gondol, hogy ha Pyr tudná, hova megy, álszentnek tartaná. Bár őt nem a türelmetlenség hajtja, hanem a tervezés. Tudni szeretné, mennyi ideje van még, mire a csapat elindul. Tervei vannak még a famulussal, de ha a küldetésre indulók már felkészültek, akkor másképp alakítja majd azokat a terveket. Xauzur komótosan sétál mellette, ezúttal nem megy vadászni, az éjjel már jóllakhatott.*
- Gyere, megnézzük az otthoniakat. *Mondja, ahogy futásra vált, hogy könnyű, egyenletes tempóval gyorsítsa meg haladását. Az irbisz könnyedén zárkózik fel hozzá.*
- Persze erről ők nem fognak tudni. *Teszi hozzá mosolyogva, s mintha Xauzur értené, halkan morranva "neveti" ki a türelmetlen csuhást.*
*A türelmetlenségnek sok fokozata lehet, de egyik sem építő a jellemre nézve. Persze, olykor megengedhet a halandó magának egy kis türelmetlenséget, de vannak esetek, amelyekben elég romboló hatású tud lenni. Példának okáért ott van éppen a tanácskozás, amikor épp a csuhás nem gyakorolta a türelem erényét, s lám, hova jutottak az események.
Ezek tükrében Pyr megértheti, hogy miért kell türelmesnek lennie. Ha a famulus félre is értette jelzését a pergament illetően, az elf csak arra az egyetlen kérdésre szerette volna, ha nem írással válaszol. Bár ezt nem fejti ki neki szavakkal, a tündérre bízza, hogy hogyan cselekszik majd a későbbiekben.
A toronyhoz való utazás említése láthatóan felvillanyozza Pyr-t, most, hogy feléledt képességeinek tudatában van, érthető, hogy ennyire lelkesedik a mágikus építményért, ahol a varázslatokat őrzi egy vén mágus. A komoly pillantást elérti, kurtán bólint, majd felkel a fa tövéből és kinyújtóztatja tagjait. Az egyik fáról Xauzur ugrik le, ruganyosan földet érve a csuhás mellett, az elf megsimogatja az irbisz fejét, majd a tündér felé fordul.*
- Egy kis időre elmegyek, de nemsokára visszatérek, addig maradjatok itt és őrizd a tábort. *Mondja színtelen hangon és nem véletlenül nem mondja el Pyr-nek, hogy hova és miért megy. Újabb próbája a türelemnek, hisz ha visszatért, bizonyosan ki fog derülni, hogy hol volt és miért ment oda.
Nem is mond többet, nem is vár kérdést, hanem egyszerűen elfordul és megindul a kis tisztásról az erdő felé, magára hagyva a tündért és a szótlan oroszlánembert.
Kisvártatva az irbisszel az oldalán el is tűnik a szemek elől, magába fogadja az erdő. El kell mosolyodnia, ha arra gondol, hogy ha Pyr tudná, hova megy, álszentnek tartaná. Bár őt nem a türelmetlenség hajtja, hanem a tervezés. Tudni szeretné, mennyi ideje van még, mire a csapat elindul. Tervei vannak még a famulussal, de ha a küldetésre indulók már felkészültek, akkor másképp alakítja majd azokat a terveket. Xauzur komótosan sétál mellette, ezúttal nem megy vadászni, az éjjel már jóllakhatott.*
- Gyere, megnézzük az otthoniakat. *Mondja, ahogy futásra vált, hogy könnyű, egyenletes tempóval gyorsítsa meg haladását. Az irbisz könnyedén zárkózik fel hozzá.*
- Persze erről ők nem fognak tudni. *Teszi hozzá mosolyogva, s mintha Xauzur értené, halkan morranva "neveti" ki a türelmetlen csuhást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921