Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 22:18:34
Üzenet elküldve: 2014-03-17 22:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
*Egyszerűen biccent, ahogy Mordach a bátyja szóra kérdez rá jelezve az igent, hát, valóban kicsi a világ ha a vörös tulajdon bátyjával találkozott. De ha északon járt akkor ez nem meglepő, fivére arrafelé indul egy esztendeje és ismerve az ő virtusát is nincs kizárva, hogy harcban találkoztak…
Előbb a fiatal leányt segíti le a lóról ki szabadkozik a kis incidens miatt. Mire csupán piciny kis mosolyt húz arcára *
- Végül is nem történt semmit. Kissé zabolátlan jószág * Néz végig az állaton, pillanatra Árny jut eszébe. Majd végül folytatja az utat ha a lánynak nincs más mondandója. A kis oda vissza játékokkal jelenleg mit sem törődik, nem az ő dolga. Majd végül a Nabii is igénybe veszi a kis segítséget s elhagyják lovaik nyergét, hogy gyalogosan vonuljanak tovább maguk mögött hagyva a jószágokat.
A fiút a kínos csend egyáltalán nem zavarja, csendben vonul a többiek mellett.
Mordach szavaira figyel, fel ki próbálja megtörni a csendet, de számára nem rejt túl sok hasznos információt, csupán a megismerkedésre próbál kusza választ adni. A protokolláris bemutatkozás szintén nem különösebben foglalkoztatja, az erdőt fürkészi, a legutóbb wargról hallott erre a lánytól, és azok továbbra sem járnak egyedül… Bár amit utána mond a vörös hajú nos az már érdekes lehet a számára. Megbeszélés és egy barlang. Micsoda?! Hogy nem tudja merrefelé? Bíztató… Egyetlen rövid mondat hagyja el csupán információként megosztva a csapattal. *
- A minap jártam erre, kis felderítést végezni… egy lányba futottam, aki azt mondta, ha erre tovább haladunk * Biccent egyenest előre amerre a csapás visz be a sűrű sötétségbe * Akkor egy tóhoz jutunk, de ez minden, amit tudok a környékről. * Mondja el, majd részéről továbbra csendesen telnek a léptek. Legalábbis addig, míg a kérdés el nem hangzik. Nabii választ ad csakhamar így szótlanul hallgatja „kell valaki magunk köré” ragad meg fejében a gondolat. Nem csoda hisz nők, bár végignézve rajtuk harcedzettek, nem kell őket félteni. De van egy olyan érzése, hogy ez hamarosan kiderül… *
- Egy szörnyeteg? A szegénynegyedben? * Ejti utána a szavakat. ~ Argusnak igaza volt… ~ Fut át agyán a gondolat. De nincs ideje megosztani sőt saját mondandója is csupán egy rövid szösszenet amint meghallja az üvöltést a távolból. *
- Azt hiszem most fogunk csak igazán bemutatkozni…
* Jelenti, ki sokat mondón, valószínűleg értik a társai is mire gondol. A jégkék szemek a hang irányába fúródnak, igyekszik fókuszálni, miközben megáll ezzel késztetve a többieket is a mozdulatlanságra. Az erdőt fürkészi, bármi is ez hamar ki fogja szúrni ha valóban akkora amire a hangja alapján gondol… Társait nem ismeri még de igen hamar megfognak ismerkedni nemsokára, s ha eddig nem tudták mi az amire utalt a kis mondattal, hát hamarosan rájönnek. A Farkas fej éhezőn tekint vissza a nagyvilágra a kard kereszt vasán… vár… figyel… *
*Egyszerűen biccent, ahogy Mordach a bátyja szóra kérdez rá jelezve az igent, hát, valóban kicsi a világ ha a vörös tulajdon bátyjával találkozott. De ha északon járt akkor ez nem meglepő, fivére arrafelé indul egy esztendeje és ismerve az ő virtusát is nincs kizárva, hogy harcban találkoztak…
Előbb a fiatal leányt segíti le a lóról ki szabadkozik a kis incidens miatt. Mire csupán piciny kis mosolyt húz arcára *
- Végül is nem történt semmit. Kissé zabolátlan jószág * Néz végig az állaton, pillanatra Árny jut eszébe. Majd végül folytatja az utat ha a lánynak nincs más mondandója. A kis oda vissza játékokkal jelenleg mit sem törődik, nem az ő dolga. Majd végül a Nabii is igénybe veszi a kis segítséget s elhagyják lovaik nyergét, hogy gyalogosan vonuljanak tovább maguk mögött hagyva a jószágokat.
A fiút a kínos csend egyáltalán nem zavarja, csendben vonul a többiek mellett.
Mordach szavaira figyel, fel ki próbálja megtörni a csendet, de számára nem rejt túl sok hasznos információt, csupán a megismerkedésre próbál kusza választ adni. A protokolláris bemutatkozás szintén nem különösebben foglalkoztatja, az erdőt fürkészi, a legutóbb wargról hallott erre a lánytól, és azok továbbra sem járnak egyedül… Bár amit utána mond a vörös hajú nos az már érdekes lehet a számára. Megbeszélés és egy barlang. Micsoda?! Hogy nem tudja merrefelé? Bíztató… Egyetlen rövid mondat hagyja el csupán információként megosztva a csapattal. *
- A minap jártam erre, kis felderítést végezni… egy lányba futottam, aki azt mondta, ha erre tovább haladunk * Biccent egyenest előre amerre a csapás visz be a sűrű sötétségbe * Akkor egy tóhoz jutunk, de ez minden, amit tudok a környékről. * Mondja el, majd részéről továbbra csendesen telnek a léptek. Legalábbis addig, míg a kérdés el nem hangzik. Nabii választ ad csakhamar így szótlanul hallgatja „kell valaki magunk köré” ragad meg fejében a gondolat. Nem csoda hisz nők, bár végignézve rajtuk harcedzettek, nem kell őket félteni. De van egy olyan érzése, hogy ez hamarosan kiderül… *
- Egy szörnyeteg? A szegénynegyedben? * Ejti utána a szavakat. ~ Argusnak igaza volt… ~ Fut át agyán a gondolat. De nincs ideje megosztani sőt saját mondandója is csupán egy rövid szösszenet amint meghallja az üvöltést a távolból. *
- Azt hiszem most fogunk csak igazán bemutatkozni…
* Jelenti, ki sokat mondón, valószínűleg értik a társai is mire gondol. A jégkék szemek a hang irányába fúródnak, igyekszik fókuszálni, miközben megáll ezzel késztetve a többieket is a mozdulatlanságra. Az erdőt fürkészi, bármi is ez hamar ki fogja szúrni ha valóban akkora amire a hangja alapján gondol… Társait nem ismeri még de igen hamar megfognak ismerkedni nemsokára, s ha eddig nem tudták mi az amire utalt a kis mondattal, hát hamarosan rájönnek. A Farkas fej éhezőn tekint vissza a nagyvilágra a kard kereszt vasán… vár… figyel… *
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 21:28:46
Üzenet elküldve: 2014-03-17 21:28:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A barlang keresése lehet, hogy nagyon jó ötletnek tűnik, de az erdő sűrűje rejteget nem egy meglepetést, és ezek között ritka a születésnapi ajándék. A farkasok nagyon gyakoriak viszont, de még ezek is kellemesebbek lehetnek annál aminek a hangja hallatszik az erdő fái közül. Ritkán hallani ilyen hangosan brummogó macit, mint amilyen közeledik a díszes társaság felé, és még ritkább, hogy a haladásába beleremegjenek igen messzire a fák. Az mackó vagy legalább tíz méteres, vagy nem mackó, csak a hangja emlékeztet arra. A haladási sebessége elég gyors, ezért talán mégse maci, de akkor mi lehet a szörnyűséges szörny ami közeledik? Méghozzá pont arról amerről a nők jöttek. Bári is az, a lovak szeme ideges táncba kezd tőle, a fülüket lecsapják, és orrlyukuk kitágul.*
*A barlang keresése lehet, hogy nagyon jó ötletnek tűnik, de az erdő sűrűje rejteget nem egy meglepetést, és ezek között ritka a születésnapi ajándék. A farkasok nagyon gyakoriak viszont, de még ezek is kellemesebbek lehetnek annál aminek a hangja hallatszik az erdő fái közül. Ritkán hallani ilyen hangosan brummogó macit, mint amilyen közeledik a díszes társaság felé, és még ritkább, hogy a haladásába beleremegjenek igen messzire a fák. Az mackó vagy legalább tíz méteres, vagy nem mackó, csak a hangja emlékeztet arra. A haladási sebessége elég gyors, ezért talán mégse maci, de akkor mi lehet a szörnyűséges szörny ami közeledik? Méghozzá pont arról amerről a nők jöttek. Bári is az, a lovak szeme ideges táncba kezd tőle, a fülüket lecsapják, és orrlyukuk kitágul.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:07:19
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Észreveszi Umi arcán a zavartságot és az enyhe pírt. (Azon a fehér bőrön ne venné észre?) Viszont nem teszi szóvá, nem kérdez vissza, nem érdeklődik és nem is okoskodik közbe. Elégnek ítéli a lány zavarát és szorongását ahhoz, hogy ne akarja még jobban elmélyíteni. Főleg, mivel úgy vette észre, hogy az ő szavai valamiért csak olaj voltak a tűzre. Ugyan érdekelné, miért... hogy miért olyan különleges megjegyzés a "jó kezekben leszünk", de ezt sem firtatja. Majd idővel talán kiderül, de ha mégsem, hát annyi baj legyen. Nem kell neki sem mindenbe beleütnie az orrát, s ahogy érzi, a lány és a vörös ismeretsége pont ilyen. Kettejükre tartozik, és kész.
A két férfi viszonozza a bemutatkozást, feléjük egy-egy bólintást intéz újabb köszöntésképp, s ha a vörös nagyon akarja, hagyja neki a kézcsókot is, ám ő ettől nem jön zavarba. Ugyan sosem értette, mivégre az efféle finomkodások, főleg egy magafajtával szemben, de ha a másiknak így esik jól, hát tegye.
Visszamászik a lóra, ahogy Mordach is teszi, s ha ebben a Darel néven bemutatkozott segít, ahogy Uminak is a leszállásnál, azt ugyancsak elfogadja és meg is köszöni illedelmesen, ahogy ennek a módját tanulta.
Lassan indítja meg lovát, ahogy a vörösé is baktat az erdő felé, s ahogy a gyalogszerrel közlekedő(k) tempója is engedi. Még ha Mordach gyorsabban is halad, ő nem akar hátrahagyni senkit, főleg, ha már így összeverődött a kis négyesük.
Közben hallgatja Mordach szavait, ahogy azok körülírják a helyzetet, s hogy miért is tartanak egyenest az erdő mélye felé. A válasz egyértelmű, kellene az a barlang a csapatnak nyilván, s bár pontosan nem tudja, milyen célra is, azt el kell ismerje, hogy sok mindenre használhatnák. Búvóhelyül, vadászlesnek, vagy raktárként... Legalábbis ők ilyesmire használták annak idején az Éjjeli-őrséggel az efféle természet által kialakított "szobákat".
Azonban nem csak ennyi az, ami miatt gondolkodóba esik, hanem más is, amit a férfi említ. Tíz-tizenhárom napja. Talán azóta lehet kint a hirdetmény is, s előzőleg a Vörös valami találkozóról beszélt... Tehát valóban nagy szerencse, hogy nem késték le. Ha csak egy fél napot is csúsznak, talán bottal üthetnék a vadászok nyomát.
Leszáll a lóról ő is az erdő széléhez érve, s ugyanúgy kiköti egy fához a jószágot, ahogy a vörös - azonban egy távolabbi fához, hogy minden lónak legyen elég helye fészkelődni. A csomó, amit ehhez alkalmaz, olyan fajta, hogy az erősebb rántásra eloldódhat. Attól továbbra sem tart, hogy a ló megszökik, azonban azt sem akarja, hogy valami erdei fenevad falja fel, vagy banditák kössék el. Így majd, ha Taiko veszélyt érez, könnyen elszabadulhat az elől.
Bár ad némi okot az aggodalomra az, hogy jelenlegi vezetőjük a saját bevallása szerint sem ismeri a keresett barlang pontos helyét, azonban a keresztkérdés ennél is jobban aggasztja. Persze, azt elismeri, hogy ő is biztosan megkérdezné egy messziről jöttől, hogy mi is a célja, azonban... most nem szívesen mondaná meg, hogy mi a pontos ok. Úgy véli, ráér később is kifejteni azt, úgyhogy most csak részigazságokat vall be, miután igyekszik elkapni Umi tekintetét, s bizalmas pillantásokat küldeni felé.*
- Hiányzik a társaság. Kell valaki magunk köré. Valami cél az életben. A régi csapatom szétszéledt évekkel ezelőtt és igen, bizony hiányoznak a hajcihők abból az időből. Meg hát, azt hiszem, a társamnak is van mit tanulnia és jó helye lenne egy hasonló brigádban. Na, nem azt mondom, hogy buta, vagy ügyetlen, sőt ellenkezőleg. De szeretném, ha fejlődne még. És emellett... Az éjjel volt szerencsém egy igen rusnya, igen erős szörnyeteghez, a találkozás pedig kishíján az életembe került. A szegénynegyed utcáin portyázott. Ilyesminek nincs helye a városban. Én túléltem, de... Mi van, ha kevésbé szerencsést vagy edzettet talál meg akkor? Még belegondolni is rossz...
*Észreveszi Umi arcán a zavartságot és az enyhe pírt. (Azon a fehér bőrön ne venné észre?) Viszont nem teszi szóvá, nem kérdez vissza, nem érdeklődik és nem is okoskodik közbe. Elégnek ítéli a lány zavarát és szorongását ahhoz, hogy ne akarja még jobban elmélyíteni. Főleg, mivel úgy vette észre, hogy az ő szavai valamiért csak olaj voltak a tűzre. Ugyan érdekelné, miért... hogy miért olyan különleges megjegyzés a "jó kezekben leszünk", de ezt sem firtatja. Majd idővel talán kiderül, de ha mégsem, hát annyi baj legyen. Nem kell neki sem mindenbe beleütnie az orrát, s ahogy érzi, a lány és a vörös ismeretsége pont ilyen. Kettejükre tartozik, és kész.
A két férfi viszonozza a bemutatkozást, feléjük egy-egy bólintást intéz újabb köszöntésképp, s ha a vörös nagyon akarja, hagyja neki a kézcsókot is, ám ő ettől nem jön zavarba. Ugyan sosem értette, mivégre az efféle finomkodások, főleg egy magafajtával szemben, de ha a másiknak így esik jól, hát tegye.
Visszamászik a lóra, ahogy Mordach is teszi, s ha ebben a Darel néven bemutatkozott segít, ahogy Uminak is a leszállásnál, azt ugyancsak elfogadja és meg is köszöni illedelmesen, ahogy ennek a módját tanulta.
Lassan indítja meg lovát, ahogy a vörösé is baktat az erdő felé, s ahogy a gyalogszerrel közlekedő(k) tempója is engedi. Még ha Mordach gyorsabban is halad, ő nem akar hátrahagyni senkit, főleg, ha már így összeverődött a kis négyesük.
Közben hallgatja Mordach szavait, ahogy azok körülírják a helyzetet, s hogy miért is tartanak egyenest az erdő mélye felé. A válasz egyértelmű, kellene az a barlang a csapatnak nyilván, s bár pontosan nem tudja, milyen célra is, azt el kell ismerje, hogy sok mindenre használhatnák. Búvóhelyül, vadászlesnek, vagy raktárként... Legalábbis ők ilyesmire használták annak idején az Éjjeli-őrséggel az efféle természet által kialakított "szobákat".
Azonban nem csak ennyi az, ami miatt gondolkodóba esik, hanem más is, amit a férfi említ. Tíz-tizenhárom napja. Talán azóta lehet kint a hirdetmény is, s előzőleg a Vörös valami találkozóról beszélt... Tehát valóban nagy szerencse, hogy nem késték le. Ha csak egy fél napot is csúsznak, talán bottal üthetnék a vadászok nyomát.
Leszáll a lóról ő is az erdő széléhez érve, s ugyanúgy kiköti egy fához a jószágot, ahogy a vörös - azonban egy távolabbi fához, hogy minden lónak legyen elég helye fészkelődni. A csomó, amit ehhez alkalmaz, olyan fajta, hogy az erősebb rántásra eloldódhat. Attól továbbra sem tart, hogy a ló megszökik, azonban azt sem akarja, hogy valami erdei fenevad falja fel, vagy banditák kössék el. Így majd, ha Taiko veszélyt érez, könnyen elszabadulhat az elől.
Bár ad némi okot az aggodalomra az, hogy jelenlegi vezetőjük a saját bevallása szerint sem ismeri a keresett barlang pontos helyét, azonban a keresztkérdés ennél is jobban aggasztja. Persze, azt elismeri, hogy ő is biztosan megkérdezné egy messziről jöttől, hogy mi is a célja, azonban... most nem szívesen mondaná meg, hogy mi a pontos ok. Úgy véli, ráér később is kifejteni azt, úgyhogy most csak részigazságokat vall be, miután igyekszik elkapni Umi tekintetét, s bizalmas pillantásokat küldeni felé.*
- Hiányzik a társaság. Kell valaki magunk köré. Valami cél az életben. A régi csapatom szétszéledt évekkel ezelőtt és igen, bizony hiányoznak a hajcihők abból az időből. Meg hát, azt hiszem, a társamnak is van mit tanulnia és jó helye lenne egy hasonló brigádban. Na, nem azt mondom, hogy buta, vagy ügyetlen, sőt ellenkezőleg. De szeretném, ha fejlődne még. És emellett... Az éjjel volt szerencsém egy igen rusnya, igen erős szörnyeteghez, a találkozás pedig kishíján az életembe került. A szegénynegyed utcáin portyázott. Ilyesminek nincs helye a városban. Én túléltem, de... Mi van, ha kevésbé szerencsést vagy edzettet talál meg akkor? Még belegondolni is rossz...
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 18:38:40
Üzenet elküldve: 2014-03-17 18:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
- Bátyád? *pillant a másikra meglepetten* Mily kicsiny a világ!
*Lepődik meg kissé. Talán a Sors űzi vele kusza játékát, hogy e két testvért összehozta vele szinte a világ két másik felén? Ugyanakkor korábbi tudásának köszönhetően tudja jól, hogy remek, hűséges harcos bújik meg Darelben, így jó helye lesz a csapatban. Remélhetőleg a többiek is majd kezdenek szállingózni, bár időpontnak nem a kora reggelt adta meg, ha jól emlékszik, így könnyen meglehet, hogy csak estére ér oda mindenki - már ha vették a fáradtságot, hogy elmásszanak Artheniorból egészen a veszélyes és sűrű erdőbe.
A Nabii névre hallgató hölgy igen illedelmesnek tűnik, s a beszéde és viselkedése alapján Mordach könnyen gondolhatná azt, hogy esetleg rokon... Talán testvér, vagy éppenséggel őr lehet, aki vigyáz Umira? Vérszín, szúrós íriszeit ide-oda dobálja a két hölgyeményen, viszont igazából semmi hasonlóságot nem vél felfedezni bennük. Azt viszont remekül látja, hogy Umi arcán a pír egyre erősebb, lassan még Mordach hajkoronáját is felülmúlja! Mintha egy kínos csend is ki akarnak bontakozni, ám végül a Vörös úgy dönt egy sóhaj kíséretében, hogy ezt megelőzi.*
- Igen, csupán régen egy kis vadászaton találkoztunk, semmi komoly.
*Bólint Nabii felé, majd Umira féloldalasan sandít, immáron a mosolynak egy halvány jele nélkül. Tény, hogy nagyon nem tetszett neki, hogy a hölgy csak úgy eltűnt anno, viszont annak nem látja értelmét, ha tovább fokozná a másik zavarát. Már épp elegendő pírt csalt az arcára a tény, hogy újra találkozott Mordachkal - pont azzal az emberrel, akit épp kerestek. A Vörös nem követelőzik válasz után, nem célozgat többet, csupán kicsit előrébb, szép lassan lovagol, miközben figyeli az erdőt. Az a patkány, akit nem mellesleg keres, minden bizonnyal távol van már, úgyhogy ezt egyelőre hanyagolja, inkább a találkozóra akar koncentrálni. Persze, ez Umi jelenléte miatt aligha menne rendesen...
Mikor eléri az erdőt, akkor lepattan lováról, amit kicsit beljebb vezet, s a kantárt ráakasztja az egyik ágra. Így aki az úton halad, annak nem lesz feltűnő, hogy egy patás árválkodik az erdőszélen, s kevesebb az esély arra, hogy ellopják. Ahogy Darel is mondta, nem épp kellemes így járni a farengeteget - Mordach ugyan még elvan a sűrűbb helyeken, na de az állat kevésbé. Az már más kérdés, hogy könnyűszerrel leránthatja a kantárt az ágról a ló, viszont a Vörös ettől cseppet sem fél, hiszen tudja jól, hogy hű társa sose hagyná el. Már eleget bizonyított...*
- Ó, majd elfelejtettem! Nem tudom, hogy feltüntettem-e a nevem a papíron, de én Mordach volnék.
*Fordul vissza a szőkeséghez, s ha engedi, akkor köszönésképp egy csókot hint kézfejére. Bár Umi jól tudja, kicsoda ő, mégis az illem úgy diktálja, hogy őt is ezzel a köszöntéssel illesse, amit meg is tesz, ha nincs a hölgynek ellenvetése.*
- Veletek még nem találkoztam, de a fogadóban tíz, tizenhárom napja volt egy megbeszélés, melyen igen sokan összegyűltünk szerencsére. Az egyik tag felajánlott egy barlangot, mely valahol itt bújik meg az erdőben, s épp arra tartunk. *ismerteti a helyzetet* Sajnos azt pontosan nem tudom, merre, de bízzunk benne, hogy megtaláljuk, avagy összetalálkozunk vele. *indul meg végül a sűrűbe elől, miközben hátraszól* S mi vezérelt titeket arra, hogy így ismeretlenül elinduljatok egy rend után? Szörnyvadászat... Számos kaland, megannyi veszély s kockázat... *kérdi kíváncsian mindhármójukat, hiszen célja megismerni a csapattagokat, hogy mi vezérli őket, s hogy mi játszódik le bennük*
- Bátyád? *pillant a másikra meglepetten* Mily kicsiny a világ!
*Lepődik meg kissé. Talán a Sors űzi vele kusza játékát, hogy e két testvért összehozta vele szinte a világ két másik felén? Ugyanakkor korábbi tudásának köszönhetően tudja jól, hogy remek, hűséges harcos bújik meg Darelben, így jó helye lesz a csapatban. Remélhetőleg a többiek is majd kezdenek szállingózni, bár időpontnak nem a kora reggelt adta meg, ha jól emlékszik, így könnyen meglehet, hogy csak estére ér oda mindenki - már ha vették a fáradtságot, hogy elmásszanak Artheniorból egészen a veszélyes és sűrű erdőbe.
A Nabii névre hallgató hölgy igen illedelmesnek tűnik, s a beszéde és viselkedése alapján Mordach könnyen gondolhatná azt, hogy esetleg rokon... Talán testvér, vagy éppenséggel őr lehet, aki vigyáz Umira? Vérszín, szúrós íriszeit ide-oda dobálja a két hölgyeményen, viszont igazából semmi hasonlóságot nem vél felfedezni bennük. Azt viszont remekül látja, hogy Umi arcán a pír egyre erősebb, lassan még Mordach hajkoronáját is felülmúlja! Mintha egy kínos csend is ki akarnak bontakozni, ám végül a Vörös úgy dönt egy sóhaj kíséretében, hogy ezt megelőzi.*
- Igen, csupán régen egy kis vadászaton találkoztunk, semmi komoly.
*Bólint Nabii felé, majd Umira féloldalasan sandít, immáron a mosolynak egy halvány jele nélkül. Tény, hogy nagyon nem tetszett neki, hogy a hölgy csak úgy eltűnt anno, viszont annak nem látja értelmét, ha tovább fokozná a másik zavarát. Már épp elegendő pírt csalt az arcára a tény, hogy újra találkozott Mordachkal - pont azzal az emberrel, akit épp kerestek. A Vörös nem követelőzik válasz után, nem célozgat többet, csupán kicsit előrébb, szép lassan lovagol, miközben figyeli az erdőt. Az a patkány, akit nem mellesleg keres, minden bizonnyal távol van már, úgyhogy ezt egyelőre hanyagolja, inkább a találkozóra akar koncentrálni. Persze, ez Umi jelenléte miatt aligha menne rendesen...
Mikor eléri az erdőt, akkor lepattan lováról, amit kicsit beljebb vezet, s a kantárt ráakasztja az egyik ágra. Így aki az úton halad, annak nem lesz feltűnő, hogy egy patás árválkodik az erdőszélen, s kevesebb az esély arra, hogy ellopják. Ahogy Darel is mondta, nem épp kellemes így járni a farengeteget - Mordach ugyan még elvan a sűrűbb helyeken, na de az állat kevésbé. Az már más kérdés, hogy könnyűszerrel leránthatja a kantárt az ágról a ló, viszont a Vörös ettől cseppet sem fél, hiszen tudja jól, hogy hű társa sose hagyná el. Már eleget bizonyított...*
- Ó, majd elfelejtettem! Nem tudom, hogy feltüntettem-e a nevem a papíron, de én Mordach volnék.
*Fordul vissza a szőkeséghez, s ha engedi, akkor köszönésképp egy csókot hint kézfejére. Bár Umi jól tudja, kicsoda ő, mégis az illem úgy diktálja, hogy őt is ezzel a köszöntéssel illesse, amit meg is tesz, ha nincs a hölgynek ellenvetése.*
- Veletek még nem találkoztam, de a fogadóban tíz, tizenhárom napja volt egy megbeszélés, melyen igen sokan összegyűltünk szerencsére. Az egyik tag felajánlott egy barlangot, mely valahol itt bújik meg az erdőben, s épp arra tartunk. *ismerteti a helyzetet* Sajnos azt pontosan nem tudom, merre, de bízzunk benne, hogy megtaláljuk, avagy összetalálkozunk vele. *indul meg végül a sűrűbe elől, miközben hátraszól* S mi vezérelt titeket arra, hogy így ismeretlenül elinduljatok egy rend után? Szörnyvadászat... Számos kaland, megannyi veszély s kockázat... *kérdi kíváncsian mindhármójukat, hiszen célja megismerni a csapattagokat, hogy mi vezérli őket, s hogy mi játszódik le bennük*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 16:15:06
Üzenet elküldve: 2014-03-17 16:15:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Nem sokkal utána, Nabii is megérkezik, most viszont ez aggasztja legkevésbé. Az viszont nagyon is, kibe belefutott. Tekintetét félve emeli a vörös hajzuhatag tulajdonosára. Arcát azonnal elönti a vörös pír, mikor ténylegesen megállapítja, kivel is van dolga. Közben társa bocsánatot kér nevében. Erre legszívesebben felhorkanna, jelezve, tud ő bocsánatért esengeni nélküle is, csakhogy szavak nem jönnek ki ajkain. Csak zavartan tátogva ejti ki a férfi nevét, majd egy aprót biccent, jelezve, hogy tényleg eléggé váratlan a helyzet.*
- I-igen... ismerjük *ad választ Nabiinak szaggatottan. Azt, hogy hol és mikor találkoztak, inkább nem fejtegetné. Azt pedig még inkább nem, hogy mit is csináltak akkor. Ennek ellenére a gondolatba teljesen belevörösödik. Legszívesebben megindítaná lovát az ellenkező irányba, hadd fussa ki magát és vigye el innen jó messzire, ezt viszont inkább nem teszi. Már csak azért sem, mert úgy tűnik, Mordach az, akit kerestek. Egyre kevésbé örül ennek a találkozásnak. Főleg azért, mert láthatóan a Vörös haragszik a múltkoriért, ráadásul teljesen érthető okból. Az viszont, hogy most magyarázkodhat majd neki, még rosszabb lesz. Elvégre úgy tűnik, együtt kell majd dolgozniuk. A közös munkával nem lenne baja egy átlagos helyzetben, elvégre már vadászott együtt vele, és egész jó is volt. Sőt, nagyon jó, csakhogy elszólította akkori családja és a tény, hogy ha meglátják vele, bizonyára hamarost ő is a holtak közt végezné. Ezt viszont nem tudja, hogyan is magyarázhatná meg.
A kisasszony megszólításra csak zavartan pislog. Nemigen tudja hova tenni ezt a megjegyzést. "Lehet, hogy ő is haragszik? De mégis miért? Talán... most kellene visszafordulnom." jut eszébe a gondolat, melyet azonnal el is vet. Ha már eddig eljött, akkor nem adja fel, még akkor sem, ha elég kilátástalannak ítéli saját helyzetét.*
- Eddig a társad, most meg csak holmi kisasszony? *jegyzi meg azért orra alatt dünnyögve sértődötten. Közben azért a másik úr bemutatkozására biccent. Meg is jegyezte a nevet, sértődöttsége ellenére. Nem is az alaknak szól, így holmi dühből eredő akadékoskodás sem állja memóriája útját. Mikor Mordach megindul, már indítaná is hátasát, hogy utána eredve bocsánatot kérhessen a múltkoriért, de inkább megáll. A felé nyújtott segítő kezet elfogadja, s annak hála sikeresen landol, két lábbal a földön.*
- Köszönöm! És... Nagyon... Nagyon sajnálom az előbbit! *mondja Darelnak. Lova kantárját megfogja, s úgy kezdi el vezetni a patást. Most haragszik rá is, nem is beszélve arról, hogy igencsak fél megindulni vele ismét, úgy, hogy hátán foglal helyet. Nabii újbóli szavai megújítják az arcán halványodni kezdő pírt. Zavara nagyobb, mint valaha, éppen ezért, el is fordítja fejét, hogy a földet kezdje bámulni maga mellett.*
- Ha tudnád, mennyire... *motyogja egyfajta válaszul, utána viszont csendben ballag tovább. Most nem érdekli, hogy korábban meg akarta etetni lovát. Úgy véli, az előbbi mutatvány után, nem érdemli meg. Annak ellenére sem, hogy ajándékba kapta, amit illik megbecsülni. Nem hitte volna, hogy ilyen rosszul tud választani. El is gondolkozik rajta, hogy talán meg kellene próbálni lecserélni arra a másikra, ha még a kofánál van. Remélhetőleg az erdő szélénél Mordachot is utolérik, magyarázkodni viszont nem kezd el előtte. Túl kellemetlen lenne az neki, ennyi fül hallatán. Sőt, még akkor is, ha csak ketten lennének, úgy viszont azért mégiscsak könnyebben menne a dolog.*
*Nem sokkal utána, Nabii is megérkezik, most viszont ez aggasztja legkevésbé. Az viszont nagyon is, kibe belefutott. Tekintetét félve emeli a vörös hajzuhatag tulajdonosára. Arcát azonnal elönti a vörös pír, mikor ténylegesen megállapítja, kivel is van dolga. Közben társa bocsánatot kér nevében. Erre legszívesebben felhorkanna, jelezve, tud ő bocsánatért esengeni nélküle is, csakhogy szavak nem jönnek ki ajkain. Csak zavartan tátogva ejti ki a férfi nevét, majd egy aprót biccent, jelezve, hogy tényleg eléggé váratlan a helyzet.*
- I-igen... ismerjük *ad választ Nabiinak szaggatottan. Azt, hogy hol és mikor találkoztak, inkább nem fejtegetné. Azt pedig még inkább nem, hogy mit is csináltak akkor. Ennek ellenére a gondolatba teljesen belevörösödik. Legszívesebben megindítaná lovát az ellenkező irányba, hadd fussa ki magát és vigye el innen jó messzire, ezt viszont inkább nem teszi. Már csak azért sem, mert úgy tűnik, Mordach az, akit kerestek. Egyre kevésbé örül ennek a találkozásnak. Főleg azért, mert láthatóan a Vörös haragszik a múltkoriért, ráadásul teljesen érthető okból. Az viszont, hogy most magyarázkodhat majd neki, még rosszabb lesz. Elvégre úgy tűnik, együtt kell majd dolgozniuk. A közös munkával nem lenne baja egy átlagos helyzetben, elvégre már vadászott együtt vele, és egész jó is volt. Sőt, nagyon jó, csakhogy elszólította akkori családja és a tény, hogy ha meglátják vele, bizonyára hamarost ő is a holtak közt végezné. Ezt viszont nem tudja, hogyan is magyarázhatná meg.
A kisasszony megszólításra csak zavartan pislog. Nemigen tudja hova tenni ezt a megjegyzést. "Lehet, hogy ő is haragszik? De mégis miért? Talán... most kellene visszafordulnom." jut eszébe a gondolat, melyet azonnal el is vet. Ha már eddig eljött, akkor nem adja fel, még akkor sem, ha elég kilátástalannak ítéli saját helyzetét.*
- Eddig a társad, most meg csak holmi kisasszony? *jegyzi meg azért orra alatt dünnyögve sértődötten. Közben azért a másik úr bemutatkozására biccent. Meg is jegyezte a nevet, sértődöttsége ellenére. Nem is az alaknak szól, így holmi dühből eredő akadékoskodás sem állja memóriája útját. Mikor Mordach megindul, már indítaná is hátasát, hogy utána eredve bocsánatot kérhessen a múltkoriért, de inkább megáll. A felé nyújtott segítő kezet elfogadja, s annak hála sikeresen landol, két lábbal a földön.*
- Köszönöm! És... Nagyon... Nagyon sajnálom az előbbit! *mondja Darelnak. Lova kantárját megfogja, s úgy kezdi el vezetni a patást. Most haragszik rá is, nem is beszélve arról, hogy igencsak fél megindulni vele ismét, úgy, hogy hátán foglal helyet. Nabii újbóli szavai megújítják az arcán halványodni kezdő pírt. Zavara nagyobb, mint valaha, éppen ezért, el is fordítja fejét, hogy a földet kezdje bámulni maga mellett.*
- Ha tudnád, mennyire... *motyogja egyfajta válaszul, utána viszont csendben ballag tovább. Most nem érdekli, hogy korábban meg akarta etetni lovát. Úgy véli, az előbbi mutatvány után, nem érdemli meg. Annak ellenére sem, hogy ajándékba kapta, amit illik megbecsülni. Nem hitte volna, hogy ilyen rosszul tud választani. El is gondolkozik rajta, hogy talán meg kellene próbálni lecserélni arra a másikra, ha még a kofánál van. Remélhetőleg az erdő szélénél Mordachot is utolérik, magyarázkodni viszont nem kezd el előtte. Túl kellemetlen lenne az neki, ennyi fül hallatán. Sőt, még akkor is, ha csak ketten lennének, úgy viszont azért mégiscsak könnyebben menne a dolog.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 14:53:59
Üzenet elküldve: 2014-03-17 14:53:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* Csendben hallgatja végig Mordach szavait a keresett illetővel kapcsolatban. Messze járhat már ha korábban indult… Nem is viszi túlzásba a vele való foglalkozást, egy nevet hall. A fivére nevét. *
- Daneth? Hát ismered a bátyám. * Bólint csupán miután hallotta a családjukról szóló ismeretséget. Darel nem hitte, hogy ilyen messze délen is ismerik a Farkas címerét. *
- Ha ismered a Worfokat akkor tudhatod, mi ott vagyunk ahol a vér és a holtak… A kiáltvány azt írta, jó kardforgatókra van szükség. Gondoltam én megfelelek a célnak.
* Jelenti ki egy halvány, egészen apró mosollyal arcán hiszen a másik ezek szerint érti nagyon is mire gondol. *
- Valóban, a vér nem válik vízzé. * Bólint végül elszántan. Majd aprót csóvál fején. *
- Köszönöm, de maradok a gyaloglásnál, a sűrű erdőben amúgy sem veszed majd hasznát a jószágnak.
* Utasítja el az invitálást. ~ Szóval egy Barlang ~ hallgatja csendben s figyelmesen, hogy hova is tartanak majd, s egyelőre nem kommentál semmit, jó katona. Ő hamar felfigyel az érkező lovakra, figyelme sosem lankad, most sem hagyja cserben. Fejét enyhén oldalra fordítja ahogy a vágtázó jószágot figyeli rajta lobogó hószín hajzuhatag jár őrült táncot a vágta hatására. A fiú megáll, s nem mozdul, vár amint felé közelít a termetes állat, kényszer utasával. Nem sokon múlik de végül fékezésre bírja a lovat az utas. Kiről hamar kiderül a sörény takarásából, hogy egy fiatal lány. Mordach megelőzi a kérdéssel mit ő is feltenne, így feleslegesen nem jártatja a száját. Csupán a lányra néz, várva a választ, hogy minden rendben van e. Hamar kiderül, hogy a vörös és a lány ismerik egymást, micsoda fordulat… Nem sok idő kell s egy szőkeség is befut, kinek biccent Darel egyelőre csupán üdvözlésként. Majd végighallgatva a nőt s annak bemutatkozását a fiú is így tesz, enyhén fejet hajt. *
- Az én nevem Darel, Darel Corthyr Worf.
- Ha már így összejöttünk, akkor bíz egy az utunk, erdőmélye a cél.
* Fordul Mordach hoz hisz az imént erről beszéltek. Majd végig néz a két nőn, s a vörösre is vet egy pillantást. *
- Szerintem az a terep nem lesz túl kényelmes lóháton.
* Majd vár kicsit, hogy hogy döntenek újdonsült társai, amennyiben szükséges és Umi vagy Nabii úgy dönt hát, kezét nyújtja, hogy lesegítse a lóról (Függően ki van épp közelebb és, hogy egyáltalán úgy döntenek e) aztán ő részéről gyalog szerrel indul tovább a kitűzött cél felé. Szokásához híven erőltetett menetben, katonásan, le sem tagadhatná mivoltát… *
* Csendben hallgatja végig Mordach szavait a keresett illetővel kapcsolatban. Messze járhat már ha korábban indult… Nem is viszi túlzásba a vele való foglalkozást, egy nevet hall. A fivére nevét. *
- Daneth? Hát ismered a bátyám. * Bólint csupán miután hallotta a családjukról szóló ismeretséget. Darel nem hitte, hogy ilyen messze délen is ismerik a Farkas címerét. *
- Ha ismered a Worfokat akkor tudhatod, mi ott vagyunk ahol a vér és a holtak… A kiáltvány azt írta, jó kardforgatókra van szükség. Gondoltam én megfelelek a célnak.
* Jelenti ki egy halvány, egészen apró mosollyal arcán hiszen a másik ezek szerint érti nagyon is mire gondol. *
- Valóban, a vér nem válik vízzé. * Bólint végül elszántan. Majd aprót csóvál fején. *
- Köszönöm, de maradok a gyaloglásnál, a sűrű erdőben amúgy sem veszed majd hasznát a jószágnak.
* Utasítja el az invitálást. ~ Szóval egy Barlang ~ hallgatja csendben s figyelmesen, hogy hova is tartanak majd, s egyelőre nem kommentál semmit, jó katona. Ő hamar felfigyel az érkező lovakra, figyelme sosem lankad, most sem hagyja cserben. Fejét enyhén oldalra fordítja ahogy a vágtázó jószágot figyeli rajta lobogó hószín hajzuhatag jár őrült táncot a vágta hatására. A fiú megáll, s nem mozdul, vár amint felé közelít a termetes állat, kényszer utasával. Nem sokon múlik de végül fékezésre bírja a lovat az utas. Kiről hamar kiderül a sörény takarásából, hogy egy fiatal lány. Mordach megelőzi a kérdéssel mit ő is feltenne, így feleslegesen nem jártatja a száját. Csupán a lányra néz, várva a választ, hogy minden rendben van e. Hamar kiderül, hogy a vörös és a lány ismerik egymást, micsoda fordulat… Nem sok idő kell s egy szőkeség is befut, kinek biccent Darel egyelőre csupán üdvözlésként. Majd végighallgatva a nőt s annak bemutatkozását a fiú is így tesz, enyhén fejet hajt. *
- Az én nevem Darel, Darel Corthyr Worf.
- Ha már így összejöttünk, akkor bíz egy az utunk, erdőmélye a cél.
* Fordul Mordach hoz hisz az imént erről beszéltek. Majd végig néz a két nőn, s a vörösre is vet egy pillantást. *
- Szerintem az a terep nem lesz túl kényelmes lóháton.
* Majd vár kicsit, hogy hogy döntenek újdonsült társai, amennyiben szükséges és Umi vagy Nabii úgy dönt hát, kezét nyújtja, hogy lesegítse a lóról (Függően ki van épp közelebb és, hogy egyáltalán úgy döntenek e) aztán ő részéről gyalog szerrel indul tovább a kitűzött cél felé. Szokásához híven erőltetett menetben, katonásan, le sem tagadhatná mivoltát… *
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 14:11:20
Üzenet elküldve: 2014-03-17 14:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Rettentően zavarta a tény, hogy Umi nem evett semmit, de azon felül, hogy megkínálta, nem tette szóvá a dolgot, ahogy még másnap reggel sem biztos, hogy felhozná. Csak rákérdezne, hogy biztosan nem akar-e enni valamit, hiszen már egy napja csúszott le a torkukon az a rántotta, és azóta csak vizet töltött magába... De erre szerencsére semmi szükség.
Ha a lány elkészült, lóra is száll, hiszen sietni akar, mielőbb oda kellene érni... valahova, még ha várniuk is kell aztán a vadászok felbukkanására. Azt már nem bánja, de ha elkésnének, azt már annál inkább. Ugyan abban sem lehet biztos, mikor került ki a hirdetmény a Pegazus falára -csak utólag gondol bele, hogy bőven lett volna alkalma megkérdezni-, de reméli, még nem maradtak le semmiről. Már csak ezt teheti, remél és siet.
A lány bölcsen dönt, ő maga is az erdő környékét tartotta legoptimálisabbnak. Már csak azért is, mert ott könnyebben tudnának valamiféle "sátrat" verni, jobb híján a pokrócból, s még vadászni is tudnának talán, ha elfogy a hozott élelem a várakozás közben.
Bólint beleegyezése jeléül, s már meg is indulhatnak az erdő felé. A lány út közben, úgy tűnik, zavarban van, de ő úgy gondolja, hogy erre semmi szükség. Ahogy a bocsánatkérésre sem igazán. Teljesen megérti, hogy Umi fáradt és álmos volt, hiszen előző éjjel sem sokat aludt és a nap eseményei is egész sűrűek voltak. Alapos gyakorlás a barakkban, aztán a nap hátralévő részében pedig a lovon ülni és csak a sivár tájat nézni maguk előtt... Ez még a friss elmét és testet is megviselné. Hogyan is kérhetné számon a lányon, hogy el mert aludni?*
- Semmi baj. Legalább jobban kipihented magad. Viszont amit mondtam, azt nem is csak azért mondtam, hogy ne félts. Azért is, hogy vésd az eszedbe, a gondolkodás a lényeg. Bárkit meg lehet szorongatni, ha helyén van az eszed.
*Még el is mosolyodik, amolyan biztatóan, hiszen ha valamit már tud a lányról, az az, hogy nem buta teremtés. Néha makacs, mufurc és akad, hogy a dühe vezérli. De ezt egyiket sem tartja nem kinőhetőnek vagy olyasminek, amit nem lehet "kinevelni" valakiből. Sőt, ahogy az erdőt választotta és emellett érvelt, az kifejezetten tetszett is neki.
Ismét hosszú utat tesznek meg, bár ilyen távlatban, lovon más szinte nem is létezik, mint hosszú út. Az újabb felvetésbe bele is egyezik, hiszen bár még közel sincs nyár, a széles pusztaságban azért meg lehet érezni jócskán az erősödő napsütést és két nap távlatában már a nyereg sem olyan kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy Umi nagyon nem vitte túlzásba a reggelit, jómaga pedig egyáltalán hozzá sem nyúlt az ételhez.
Meghajtja hát a lovát, ám ami ez után következik, az meglepi. Umi lova mintha komolyabban venné azt a galoppot, s őt nem csak maga mögött hagyja, úgy tűnik, megállni sem igen fog akarni. Gyorsít hát Taikon is. Bár nem fiatal már a fakó, s nem szívesen terhelné túl, a lány épsége - és azoké is, akik felé úgy megindult - előbbre való egy lónál. Akármennyire is a szívéhez nőtt, nem pótolhatatlan.
Valamivel a lány után érkezik meg, jóval biztonságosabban, már méterekkel korábban lassítva az állaton. Ahogy megállítja őt, azonnal le is száll róla, s odasiet az összegyűlt hármashoz. A lányra csak egy alaposabb pillantást vet, hogy meggyőződjön róla, jól van-e, majd a két férfi felé fordul.*
- Elnézést kérek a hölgy nevében is, még nincs összeszokva a...
*Összehúzza a szemöldökét, mikor meghallja, hogy a vörös a nevén szólítja a lányt. Végignéz a férfin elsőként, aki kétségkívül különös és valamilyen megmagyarázhatatlan módon vonzó megjelenéssel bír, hála a hosszú, vörös hajzuhatagnak... többek közt. Következő pillantása ismét Umié.*
- Ti... ismeritek egymást?
*Meg sem várja a választ, hiszen az nyilvánvaló is, a kérdés inkább amolyan értetlenkedés. Fogalma sem volt róla, hogy a kis szőke összefutott másokkal is a városban őelőtte.*
- Szóval Szörnyvadászok... Akkor jó helyen járunk. Nabii Khaal, a kisasszony pedig Umiedia.
*Mutatkozik be maga is, és bár a vörös hallhatólag ismeri a lányt, azért bemutatja őt a másik -egyelőre- idegennek is. Ezt letudva megint a lány felé fordul.*
- Ezek szerint jó kezekben leszünk. Látod? Mondtam én.
*Pimasz félmosolyt is villant még az elmondottak mellé.
Ha megindulnak majd az említett gyülekezőhely felé, természetesen velük tart, hagyva, hogy az vezesse, aki jobban ismeri a járást errefelé.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.17 14:47:15
*Rettentően zavarta a tény, hogy Umi nem evett semmit, de azon felül, hogy megkínálta, nem tette szóvá a dolgot, ahogy még másnap reggel sem biztos, hogy felhozná. Csak rákérdezne, hogy biztosan nem akar-e enni valamit, hiszen már egy napja csúszott le a torkukon az a rántotta, és azóta csak vizet töltött magába... De erre szerencsére semmi szükség.
Ha a lány elkészült, lóra is száll, hiszen sietni akar, mielőbb oda kellene érni... valahova, még ha várniuk is kell aztán a vadászok felbukkanására. Azt már nem bánja, de ha elkésnének, azt már annál inkább. Ugyan abban sem lehet biztos, mikor került ki a hirdetmény a Pegazus falára -csak utólag gondol bele, hogy bőven lett volna alkalma megkérdezni-, de reméli, még nem maradtak le semmiről. Már csak ezt teheti, remél és siet.
A lány bölcsen dönt, ő maga is az erdő környékét tartotta legoptimálisabbnak. Már csak azért is, mert ott könnyebben tudnának valamiféle "sátrat" verni, jobb híján a pokrócból, s még vadászni is tudnának talán, ha elfogy a hozott élelem a várakozás közben.
Bólint beleegyezése jeléül, s már meg is indulhatnak az erdő felé. A lány út közben, úgy tűnik, zavarban van, de ő úgy gondolja, hogy erre semmi szükség. Ahogy a bocsánatkérésre sem igazán. Teljesen megérti, hogy Umi fáradt és álmos volt, hiszen előző éjjel sem sokat aludt és a nap eseményei is egész sűrűek voltak. Alapos gyakorlás a barakkban, aztán a nap hátralévő részében pedig a lovon ülni és csak a sivár tájat nézni maguk előtt... Ez még a friss elmét és testet is megviselné. Hogyan is kérhetné számon a lányon, hogy el mert aludni?*
- Semmi baj. Legalább jobban kipihented magad. Viszont amit mondtam, azt nem is csak azért mondtam, hogy ne félts. Azért is, hogy vésd az eszedbe, a gondolkodás a lényeg. Bárkit meg lehet szorongatni, ha helyén van az eszed.
*Még el is mosolyodik, amolyan biztatóan, hiszen ha valamit már tud a lányról, az az, hogy nem buta teremtés. Néha makacs, mufurc és akad, hogy a dühe vezérli. De ezt egyiket sem tartja nem kinőhetőnek vagy olyasminek, amit nem lehet "kinevelni" valakiből. Sőt, ahogy az erdőt választotta és emellett érvelt, az kifejezetten tetszett is neki.
Ismét hosszú utat tesznek meg, bár ilyen távlatban, lovon más szinte nem is létezik, mint hosszú út. Az újabb felvetésbe bele is egyezik, hiszen bár még közel sincs nyár, a széles pusztaságban azért meg lehet érezni jócskán az erősödő napsütést és két nap távlatában már a nyereg sem olyan kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy Umi nagyon nem vitte túlzásba a reggelit, jómaga pedig egyáltalán hozzá sem nyúlt az ételhez.
Meghajtja hát a lovát, ám ami ez után következik, az meglepi. Umi lova mintha komolyabban venné azt a galoppot, s őt nem csak maga mögött hagyja, úgy tűnik, megállni sem igen fog akarni. Gyorsít hát Taikon is. Bár nem fiatal már a fakó, s nem szívesen terhelné túl, a lány épsége - és azoké is, akik felé úgy megindult - előbbre való egy lónál. Akármennyire is a szívéhez nőtt, nem pótolhatatlan.
Valamivel a lány után érkezik meg, jóval biztonságosabban, már méterekkel korábban lassítva az állaton. Ahogy megállítja őt, azonnal le is száll róla, s odasiet az összegyűlt hármashoz. A lányra csak egy alaposabb pillantást vet, hogy meggyőződjön róla, jól van-e, majd a két férfi felé fordul.*
- Elnézést kérek a hölgy nevében is, még nincs összeszokva a...
*Összehúzza a szemöldökét, mikor meghallja, hogy a vörös a nevén szólítja a lányt. Végignéz a férfin elsőként, aki kétségkívül különös és valamilyen megmagyarázhatatlan módon vonzó megjelenéssel bír, hála a hosszú, vörös hajzuhatagnak... többek közt. Következő pillantása ismét Umié.*
- Ti... ismeritek egymást?
*Meg sem várja a választ, hiszen az nyilvánvaló is, a kérdés inkább amolyan értetlenkedés. Fogalma sem volt róla, hogy a kis szőke összefutott másokkal is a városban őelőtte.*
- Szóval Szörnyvadászok... Akkor jó helyen járunk. Nabii Khaal, a kisasszony pedig Umiedia.
*Mutatkozik be maga is, és bár a vörös hallhatólag ismeri a lányt, azért bemutatja őt a másik -egyelőre- idegennek is. Ezt letudva megint a lány felé fordul.*
- Ezek szerint jó kezekben leszünk. Látod? Mondtam én.
*Pimasz félmosolyt is villant még az elmondottak mellé.
Ha megindulnak majd az említett gyülekezőhely felé, természetesen velük tart, hagyva, hogy az vezesse, aki jobban ismeri a járást errefelé.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.17 14:47:15
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-17 13:24:22
Üzenet elküldve: 2014-03-17 13:24:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
- Hát, ez baj! Pedig mindenki azt mondta, hogy erre indult meg nem is olyan rég. Talán az erdő szélén haladhat...
*Gondolkodik el magában, miközben megvakarja állát, s összeszűkített szemekkel pásztázza végig a fák rengetegének szélét, de egyelőre semmi.*
- Á, akkor jó a memóriám! Pár éve volt szerencsém egy hasonló címereshez, egy igen sikeres vadászatban vettünk részt! Hogy is hívták... Dan... Daneth... Valahogy így, azt hiszem. Mesélt sok dolgot a családotokról, persze hallomásból értesültem a dolgokról, de így egy "beavatott" szájából még remekebbül hangzott!
*Persze, ha remeknek lehet mondani a kiképzőtáborokat, ahol rengetegen meghaltak. Ugyanakkor lehet, hogy számos életet megkövetelt az a szigorú, zárt rendszer, Mordach mégis tiszteli az olyan harcosokat, kik ennyire komolyan veszik. Bár azóta ha jól tudja, eltűntek, viszont az elmondottak alapján ez nem teljesen így van.
Mikor Darel hozzácsapja, hogy pontosan a Vöröst kereste, ő csak felvonja szemöldökét. Túlságosan is kicsi a világ, az már biztos! Persze, először hirtelen nem is tudja, hogy miről van szó, hiszen ellenségének keresése nagyon behálózta elméjét, viszont pár másodperc alatt megvilágosodik.*
- Ennek felettébb örülök! Reméltem, hogy egy hozzád hasonló harcost is láthatok a csapatban - függetlenül attól, hogy nem is ismerlek. Ugyanakkor a vér nem válik vízzé...
*Mondja bölcsen, miközben meglengeti az ujját a levegőben. Viszont ekkor valami tudatosul is benne, méghozzá az, hogy ma van a tizedik nap, s ma van a találkozó a barlangnál. Amolyan megbeszélés lenne csupán, melyre többen elvileg el kellene, hogy jöjjenek. Ezzel már csak az a probléma van, hogy az a törpe nem adott éppen tökéletes leírást, hogy merre kell keresni a helyet. Azt meg végképp reméli Mordach, hogy Arvyn nem a hirdetés miatt vette az irányt az erdőbe...*
- Mivel nincs lovad, így szívesen felajánlom a hátasom, van még hely rajta bőven, s igen erős állat!
*Mondja biztatóan, s ha Darel felpattan mögé, akkor vágtázni kezdenek, ha nem, akkor pedig felvéve a férfi tempóját lépked a lóval mellette.*
- Jó helyen jársz, a barlang valahol odabent van az erdőben, csupán meg kell keresni! A törpe, aki ajánlotta, remélhetőleg rendbe rakta a helyet, de sose lehet tudni! Az sem biztos sajnos, hogy valóban létezik, de hát mit tegyünk... Sokan vannak Arthenior környékén, s most remélhetőleg a Te személyedben új taggal bővült a kis csapatunk, így talán nem lesz olyan nagy veszteség, ha nem leljük meg a barlangot. Talán többen is épp erre...
*Akad el a szava, mikor hirtelen szinte a semmiből egy hölgyemény bukkan elő, ki eszeveszett sebességgel tart feléjük! Mordach talán nagyon elkalandozott, hogy nem vette észre az érkezőket, na de most bepótolja! Saját patása ugrik egyet oldalra, nehogy az a másik elsodorja őket, s mikor az állat végre lenyugszik, a Vörös megszólal.*
- Jól van, hölgyem?
*Kérdi érdeklődve, ám mikor a másik lassan felnéz a sörény takarásából, Mordachnak elkerekedik a szeme, ám egy félmosoly hamar megjelenik ajkainak szegletében.*
- Umi... *suttogja halkan a nem is annyira ismeretlen lány nevét* Micsoda váratlan találkozás, nem? Akárcsak az elválásunk volt...
*Az utolsó mondatot kissé halkabbra fogja, de éppen úgy, hogy a hozzá közel levő leányzó remekül hallja. Hangjában enyhe szemrehányást is fel lehet fedezni, hiszen egy remek vadászat után Umi egyszer csak eltűnt, minden szó nélkül. Mordach egy ideig azt hitte, hogy valami baja esett, ezért a keresésére indult, ám mivel nem találta sehol, ezért abbahagyta. Erre tessék... Hát nem pont vele fújta össze a szél?*
- Ha megbocsájtanak, hölgyeim, épp a Szörnyvadász rend gyülekező helye felé igyekszünk, ha van kedvük, tartsanak velem!
*Jegyzi meg mellékesen, majd kissé sietősen beveti magát a fák a sűrűjébe.*
- Hát, ez baj! Pedig mindenki azt mondta, hogy erre indult meg nem is olyan rég. Talán az erdő szélén haladhat...
*Gondolkodik el magában, miközben megvakarja állát, s összeszűkített szemekkel pásztázza végig a fák rengetegének szélét, de egyelőre semmi.*
- Á, akkor jó a memóriám! Pár éve volt szerencsém egy hasonló címereshez, egy igen sikeres vadászatban vettünk részt! Hogy is hívták... Dan... Daneth... Valahogy így, azt hiszem. Mesélt sok dolgot a családotokról, persze hallomásból értesültem a dolgokról, de így egy "beavatott" szájából még remekebbül hangzott!
*Persze, ha remeknek lehet mondani a kiképzőtáborokat, ahol rengetegen meghaltak. Ugyanakkor lehet, hogy számos életet megkövetelt az a szigorú, zárt rendszer, Mordach mégis tiszteli az olyan harcosokat, kik ennyire komolyan veszik. Bár azóta ha jól tudja, eltűntek, viszont az elmondottak alapján ez nem teljesen így van.
Mikor Darel hozzácsapja, hogy pontosan a Vöröst kereste, ő csak felvonja szemöldökét. Túlságosan is kicsi a világ, az már biztos! Persze, először hirtelen nem is tudja, hogy miről van szó, hiszen ellenségének keresése nagyon behálózta elméjét, viszont pár másodperc alatt megvilágosodik.*
- Ennek felettébb örülök! Reméltem, hogy egy hozzád hasonló harcost is láthatok a csapatban - függetlenül attól, hogy nem is ismerlek. Ugyanakkor a vér nem válik vízzé...
*Mondja bölcsen, miközben meglengeti az ujját a levegőben. Viszont ekkor valami tudatosul is benne, méghozzá az, hogy ma van a tizedik nap, s ma van a találkozó a barlangnál. Amolyan megbeszélés lenne csupán, melyre többen elvileg el kellene, hogy jöjjenek. Ezzel már csak az a probléma van, hogy az a törpe nem adott éppen tökéletes leírást, hogy merre kell keresni a helyet. Azt meg végképp reméli Mordach, hogy Arvyn nem a hirdetés miatt vette az irányt az erdőbe...*
- Mivel nincs lovad, így szívesen felajánlom a hátasom, van még hely rajta bőven, s igen erős állat!
*Mondja biztatóan, s ha Darel felpattan mögé, akkor vágtázni kezdenek, ha nem, akkor pedig felvéve a férfi tempóját lépked a lóval mellette.*
- Jó helyen jársz, a barlang valahol odabent van az erdőben, csupán meg kell keresni! A törpe, aki ajánlotta, remélhetőleg rendbe rakta a helyet, de sose lehet tudni! Az sem biztos sajnos, hogy valóban létezik, de hát mit tegyünk... Sokan vannak Arthenior környékén, s most remélhetőleg a Te személyedben új taggal bővült a kis csapatunk, így talán nem lesz olyan nagy veszteség, ha nem leljük meg a barlangot. Talán többen is épp erre...
*Akad el a szava, mikor hirtelen szinte a semmiből egy hölgyemény bukkan elő, ki eszeveszett sebességgel tart feléjük! Mordach talán nagyon elkalandozott, hogy nem vette észre az érkezőket, na de most bepótolja! Saját patása ugrik egyet oldalra, nehogy az a másik elsodorja őket, s mikor az állat végre lenyugszik, a Vörös megszólal.*
- Jól van, hölgyem?
*Kérdi érdeklődve, ám mikor a másik lassan felnéz a sörény takarásából, Mordachnak elkerekedik a szeme, ám egy félmosoly hamar megjelenik ajkainak szegletében.*
- Umi... *suttogja halkan a nem is annyira ismeretlen lány nevét* Micsoda váratlan találkozás, nem? Akárcsak az elválásunk volt...
*Az utolsó mondatot kissé halkabbra fogja, de éppen úgy, hogy a hozzá közel levő leányzó remekül hallja. Hangjában enyhe szemrehányást is fel lehet fedezni, hiszen egy remek vadászat után Umi egyszer csak eltűnt, minden szó nélkül. Mordach egy ideig azt hitte, hogy valami baja esett, ezért a keresésére indult, ám mivel nem találta sehol, ezért abbahagyta. Erre tessék... Hát nem pont vele fújta össze a szél?*
- Ha megbocsájtanak, hölgyeim, épp a Szörnyvadász rend gyülekező helye felé igyekszünk, ha van kedvük, tartsanak velem!
*Jegyzi meg mellékesen, majd kissé sietősen beveti magát a fák a sűrűjébe.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-16 20:19:06
Üzenet elküldve: 2014-02-16 20:19:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Nenna//
*A hajnal még messze van, és a lányt csak az eső hideg érintése gátolja az elalvásban. Ez részben jó, mert így nem eshet le a fáról, részben rossz mert teljesen átázik, és ez kissé kényelmetlenné teszi ruházatát. A farkasok morgásának hiánya egyre inkább arra vél rámutatni, hogy a farkasok nincsenek már a fa alatt, de könnyen megeshet, hogy csak az eső nyomja el a hangjukat. A lány jó pár percig csak az eső kopogását hallgathatja, de ezután a fa alól vonyítás hallatszik, úgy néz ki a farkasok nem mentek el, és az egyik valamilyen sérülést szenvedhetett el a hangok alapján, de ki tudja mennyi maradt lent a sötétben.*
*A hajnal még messze van, és a lányt csak az eső hideg érintése gátolja az elalvásban. Ez részben jó, mert így nem eshet le a fáról, részben rossz mert teljesen átázik, és ez kissé kényelmetlenné teszi ruházatát. A farkasok morgásának hiánya egyre inkább arra vél rámutatni, hogy a farkasok nincsenek már a fa alatt, de könnyen megeshet, hogy csak az eső nyomja el a hangjukat. A lány jó pár percig csak az eső kopogását hallgathatja, de ezután a fa alól vonyítás hallatszik, úgy néz ki a farkasok nem mentek el, és az egyik valamilyen sérülést szenvedhetett el a hangok alapján, de ki tudja mennyi maradt lent a sötétben.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-15 19:49:00
Üzenet elküldve: 2014-02-15 19:49:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Most, már legalább a köpeny védi az esőtől, de az is kezd átázni, egyre nyirkosabb. A farkasokat nem látja. Kiáltozása alig hallatszik, ezért mielőtt berekedne abbahagyja az ordibálást. Sokra nem ment vele. Semmit nem hall, csak az esőcseppek kopogását. Elkezd dideregni, nem tudja, hogy mihez kezdjen. Várja a hajnalt vagy a segítséget.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-15 12:45:49
Üzenet elküldve: 2014-02-15 12:45:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Nenna//
*A hajnalnak a legkisebb nyoma sincs az égen, van helyette igen sok, igen sűrű, esőzésre utaló jel. A levelekről nagy cseppekben hull a víz alá, nem kímélve sem embert, sem állatot. A farkasok nem örülhetnek túlságosan a csapadéknak, különösen, hogy még a préda is elérhetetlen helyre menekült. Lehet, hogy feladják, és keresnek olyan táplálékot ami nem mászik fára, de ezt nem lehet megállapítani, mert az eső ütemes kopogása elnyom szinte minden más hangot. A lány kiabálása sem lehet túl sikeres, hisz az erdő nem része nem sűrűn látogatott a humanoid lények által, hacsak nem banditák tanyáznak valahol a közelbe, de ez lehet, hogy nem épp a legjobb amit a lány tapasztalhat.*
*A hajnalnak a legkisebb nyoma sincs az égen, van helyette igen sok, igen sűrű, esőzésre utaló jel. A levelekről nagy cseppekben hull a víz alá, nem kímélve sem embert, sem állatot. A farkasok nem örülhetnek túlságosan a csapadéknak, különösen, hogy még a préda is elérhetetlen helyre menekült. Lehet, hogy feladják, és keresnek olyan táplálékot ami nem mászik fára, de ezt nem lehet megállapítani, mert az eső ütemes kopogása elnyom szinte minden más hangot. A lány kiabálása sem lehet túl sikeres, hisz az erdő nem része nem sűrűn látogatott a humanoid lények által, hacsak nem banditák tanyáznak valahol a közelbe, de ez lehet, hogy nem épp a legjobb amit a lány tapasztalhat.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-11 20:49:36
Üzenet elküldve: 2014-02-11 20:49:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A kötél leesett, így már nem tud továbbjutni a fenyőről. A farkasokat nem látja, de tudja, hogy itt ólálkodnak valahol. Úgy érzi, hogy mostmár csak a csoda segíthet. Elgondolkodik rajta, hogy mennyire járhatnak itt emberek. ~Talán, akik átutazóban vannak. Maga az erdő nagyon sűrű, így nem gondolom, hogy élnek itt emberek.~ *Már nem tudja mit tehetne, így elkeseredésében kiálltozni kezd:*
- Segítség! Segítség!
~Talán már kezd kivilágosodni?~
- Segítség! Segítség!
~Talán már kezd kivilágosodni?~
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-10 22:17:49
Üzenet elküldve: 2014-02-10 22:17:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Nenna//
*A lány ugyan úgy érzi, mintha látná a farkasokat, de ez a sötétben legalább olyan lehetetlen, mint különböző madarak észrevétele. A kötelet ugyan könnyen megtalálja, de az ágak sűrűje megakadályozza, hogy fel tudja dobni megfelelően. A dobás közben pedig el kell engednie az egyik kezével a fát, és lendületet kell vennie, ami egyáltalán nem biztonságos, főleg ha figyelembe vesszük, hogy egy vékony ágon áll. A hirtelen mozdulattól, ahogy meglendíti a kötelet, egyensúlyát veszti, kénytelen megkapaszkodni, de ehhez el kell engednie a kötelet, ami már reflexből megtörténik. A kötél lehull, de ez továbbra sem látható, hisz korom sötét van, mert nem csak a fák, de a felhők is takarják az eget. A felhők, melyekből egyre sűrűbben hullik alá az eső.*
*A lány ugyan úgy érzi, mintha látná a farkasokat, de ez a sötétben legalább olyan lehetetlen, mint különböző madarak észrevétele. A kötelet ugyan könnyen megtalálja, de az ágak sűrűje megakadályozza, hogy fel tudja dobni megfelelően. A dobás közben pedig el kell engednie az egyik kezével a fát, és lendületet kell vennie, ami egyáltalán nem biztonságos, főleg ha figyelembe vesszük, hogy egy vékony ágon áll. A hirtelen mozdulattól, ahogy meglendíti a kötelet, egyensúlyát veszti, kénytelen megkapaszkodni, de ehhez el kell engednie a kötelet, ami már reflexből megtörténik. A kötél lehull, de ez továbbra sem látható, hisz korom sötét van, mert nem csak a fák, de a felhők is takarják az eget. A felhők, melyekből egyre sűrűbben hullik alá az eső.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-10 20:56:28
Üzenet elküldve: 2014-02-10 20:56:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Már úgy érzi elveszett minden remény. Az esőcseppek eláztatják dús hajzuhatagát és a tincsek rátapadnak hátára. Nem akarja előcibálni táskájából a köpenyét, mert fél, hogy leesne a fáról. Elkezdi számolgatni, hogy hány farkas gyűlt össze a fánál. 1,2,3...talán még egy negyedik is van. Összesen 3 dobótőr van nála, de nem valami gyakorlott még a fegyverhasználatban és a sötétben végképp nem tud célozni. Észrevesz egy fenyőt az mellet a fa mellett, amelyen ő ül. És ekkor eszébe jut valami.*
~A táskámban vagy egy kötél, a végén meg egy horog, ha át tudnám úgy dobni a fára, hogy az megakad, akkor átlendülhetnék. Bár nincs sok erőm, de a mászásban van gyakorlatom, így sikerülhetne.~ *A lábát megakasztja egy ágban, így most biztosan tartja magát. Előtúrja a kötelet, a kezébe veszi és elkezdi forgatni, végül céloz. Az valamiben megakad, ránt rajta egyet, de az biztosan ott marad.*
- Jól van. Most vagy soha. *- mondja ki hangosan.*
~Remélem sikerülni fog.~ *Azzal nekirugaszkodik. Lábait előrenyújtja és, érzi, hogy meztelen talpa hozzáütődik a fa kérgéhez. A kötélen feljebb húzza magát. Azonban egyre fáradtabb. Lábával kitapogat egy ágat. A fenyőtűk megszúrják talpát, de ez a legkevesebb. Leül a szúrós faágra, majd a kötelet derekára kötözi.
~így már nem kell annyira félnem attól, hogy leesek.~
*Sok értelme nem volt, hogy egyik fáról átment a másikra, de itt mégis nagyobb biztonságban érzi magát. A farkasok valószínűleg nem vették észre még, hogy elment egy másik fára. Viszont félő, hogy hamarosan kiszagolják. Azonban új terv is van most az ötletes zsákjában.
~A tűlevelek nagyon hegyesek. Ha a farkasok holnap is itt lesznek, akkor a világosban vághatok néhány ágat a bicskámmal. Elég hosszadalmas nagyobb ágakat zsebkéssel vágni, de ha nincs más megoldás... Rádobhatnám a nagy, szúrós agákat az állatokra. Az talán elijesztené őket.~
*A terv nem is tűnik annyira reménytelennek. Most, hogy nem fenyegeti az a veszély, hogy leesik és a vadállatok gyomrában végzi, elő tudja venni a köpenyét. A hátára teríti. Már egy fokkal jobban is érzi magát, az esőcseppek végre nem a haját és bőrét áztatják. Eldönti, hogy itt várja meg a reggelt.*
~A táskámban vagy egy kötél, a végén meg egy horog, ha át tudnám úgy dobni a fára, hogy az megakad, akkor átlendülhetnék. Bár nincs sok erőm, de a mászásban van gyakorlatom, így sikerülhetne.~ *A lábát megakasztja egy ágban, így most biztosan tartja magát. Előtúrja a kötelet, a kezébe veszi és elkezdi forgatni, végül céloz. Az valamiben megakad, ránt rajta egyet, de az biztosan ott marad.*
- Jól van. Most vagy soha. *- mondja ki hangosan.*
~Remélem sikerülni fog.~ *Azzal nekirugaszkodik. Lábait előrenyújtja és, érzi, hogy meztelen talpa hozzáütődik a fa kérgéhez. A kötélen feljebb húzza magát. Azonban egyre fáradtabb. Lábával kitapogat egy ágat. A fenyőtűk megszúrják talpát, de ez a legkevesebb. Leül a szúrós faágra, majd a kötelet derekára kötözi.
~így már nem kell annyira félnem attól, hogy leesek.~
*Sok értelme nem volt, hogy egyik fáról átment a másikra, de itt mégis nagyobb biztonságban érzi magát. A farkasok valószínűleg nem vették észre még, hogy elment egy másik fára. Viszont félő, hogy hamarosan kiszagolják. Azonban új terv is van most az ötletes zsákjában.
~A tűlevelek nagyon hegyesek. Ha a farkasok holnap is itt lesznek, akkor a világosban vághatok néhány ágat a bicskámmal. Elég hosszadalmas nagyobb ágakat zsebkéssel vágni, de ha nincs más megoldás... Rádobhatnám a nagy, szúrós agákat az állatokra. Az talán elijesztené őket.~
*A terv nem is tűnik annyira reménytelennek. Most, hogy nem fenyegeti az a veszély, hogy leesik és a vadállatok gyomrában végzi, elő tudja venni a köpenyét. A hátára teríti. Már egy fokkal jobban is érzi magát, az esőcseppek végre nem a haját és bőrét áztatják. Eldönti, hogy itt várja meg a reggelt.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-10 20:16:38
Üzenet elküldve: 2014-02-10 20:16:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Nenna//
*A farkasok nem tágítanak, és a lány is fárad, úgy néz ki rossz vége lesz ennek. A kialvatlanság és a kényszer izomgyakorlat megteszi a hatását, úgy tűnik a lány képzelődik, csak az a furcsa, hogy csillagok helyett madarakat lát. A vaksötétben egy fát is nehéz észrevenni, nemhogy egy madarat. De ha észre is venne valamilyen állatot, kétséges, hogy eltalálja, főleg az ő képességeivel. A farkasok morgása, és az erdő fáinak rémisztő hangja, a szél fújja az ágakat, elnyom minden más zajt, de fáradságot nem tudják a hangok elnyomni. A lány tenyere kezd izzadni, és bármelyik pillanatban leeshet, hogy csak javuljon a helyzet, hal kopogás hallatszik, ahogy az esőcseppek ütődnek hozzá a levelekhez.*
*A farkasok nem tágítanak, és a lány is fárad, úgy néz ki rossz vége lesz ennek. A kialvatlanság és a kényszer izomgyakorlat megteszi a hatását, úgy tűnik a lány képzelődik, csak az a furcsa, hogy csillagok helyett madarakat lát. A vaksötétben egy fát is nehéz észrevenni, nemhogy egy madarat. De ha észre is venne valamilyen állatot, kétséges, hogy eltalálja, főleg az ő képességeivel. A farkasok morgása, és az erdő fáinak rémisztő hangja, a szél fújja az ágakat, elnyom minden más zajt, de fáradságot nem tudják a hangok elnyomni. A lány tenyere kezd izzadni, és bármelyik pillanatban leeshet, hogy csak javuljon a helyzet, hal kopogás hallatszik, ahogy az esőcseppek ütődnek hozzá a levelekhez.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-09 18:31:01
Üzenet elküldve: 2014-02-09 18:31:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A karjai egyre jobban fájnak, tenyere izzad, így félő, hogy mindjárt leesik. Lábával kapálózni kezd. Végre érez egy ágat. Az elég erős is ahhoz, hogy elbírja a súlyát. Végre megtámaszkodhat. A farkasok azonban kitartóak. Nem fognak elmenni míg le nem jön a fáról. Már elég sok idő eltelt. Kezében még mindig ott van dobótőre, Talán, ha beletalálna vele az egyik állatba...De ez nem jó ötlet. A többit minimális ideig kötné le, aztán újra felé fordulnának. Nem lenne ideje elmenekülni. Ekkor észrevesz egy apró madarat. És beugrik neki egy ötlet.* ~Ha meglátnék egy nagyobb állatot és azt szedném le, akkor a farkasok el lennének foglalva azzal. Talán egy nyúl megfelelő lenne. Vagy egy nagyobb madár. Igaz, akkor elveszíteném az egyik dobótőröm. De mit számít az? Fontosabb az életem. Már csak várnom kell. De sajnos nem valószínű, hogy erre téved valami állat. Hisz megéreznék a farkasokat.~ *Azért reménykedik. Bár lehet, hogy más lehetőség előbb adódna.* ~Majd kiderül.~
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-09 15:02:54
Üzenet elküldve: 2014-02-09 15:02:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Nenna//
*A farkasok morogva veszik tudomásul, hogy a préda megmenekült, de annak reményében, hogy a lány esetleg lejön a fáról, ott maradnak alatta. Halk morgásuk elárulja őket, így a préda tudhatja, hogy nem lenne bölcs lemászni, ami amúgy sem lenne túl biztonságos, mert a sötétben nem láthatja az ágakat, melyeket meg kell fognia. Az esés pedig kellemetlen lehetőség. A sötétben való ágról lógás, viszont hosszútávon nem tartható állapot, lévén, hogy pár másodperc után a lány karjai zsibbadni kezdenek. Ha a lábaival nem talál gyorsan támaszt magának, akkor könnyen a farkasok gyomrában végezheti, mint vacsora, ami nem a legszebb befejezése életének.*
*A farkasok morogva veszik tudomásul, hogy a préda megmenekült, de annak reményében, hogy a lány esetleg lejön a fáról, ott maradnak alatta. Halk morgásuk elárulja őket, így a préda tudhatja, hogy nem lenne bölcs lemászni, ami amúgy sem lenne túl biztonságos, mert a sötétben nem láthatja az ágakat, melyeket meg kell fognia. Az esés pedig kellemetlen lehetőség. A sötétben való ágról lógás, viszont hosszútávon nem tartható állapot, lévén, hogy pár másodperc után a lány karjai zsibbadni kezdenek. Ha a lábaival nem talál gyorsan támaszt magának, akkor könnyen a farkasok gyomrában végezheti, mint vacsora, ami nem a legszebb befejezése életének.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-09 10:24:01
Üzenet elküldve: 2014-02-09 10:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Badumir hátán sebbekkel, melyeket a Thargodarok 'sámánja' karcolt belé, szinte teljesen meztelenül sétál az erdőben. Nem messze a helytől, ahol ledobták egy összecsomagolt bundát talált. Nem tudja, hogy melyik törzstag hagyhatta ott neki, azonban élete végéig hálát fog adni az ismeretlen jótevőnek. A szőrmét szorosan magára teríti, de lábai szabadságára vigyáznia kell. Jobb, ha gyorsan halad az erdőmélyén, hiszen tudja milyen veszélyes. Itt él az erdőben, tudja hogyan kell kijutni erről a helyről, azonban hosszú út áll előtte gyalog. Legalább fél napba fog telni, hogy eljusson az egyik táborhelyéhez, ahol már megpihenhet. A fák lombjában megbújó kis rejtekhely, amit annak idején épített errefelé most az életét mentheti meg. Talán még egy kést vagy íjat is talál ott, bár nem emlékszik pontosan. Régen járt ott utoljára, több hónapja is meglehet már. A bundába öltözött férfi gyorsan szedi lábait. Sietnie kell.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-08 16:16:08
Üzenet elküldve: 2014-02-08 16:16:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A lányt elfogja a rémület, ahogy megérzi az állat pofájának érintését. Gondolkodás nelkül egy feljebb lévő ághoz kap és ismét egy métert emelkedik. Így már két méter magasságban van. Tovább kapszkodik, de a sötétben egy túl vékony ágat tapint ki, az meg letörik. Nenna zuhanni kezd. Lent pedig már várják az acsarkodó vadállatok. Azonban egy jó erős ág meggátolja az esést, ugyanis Nenna ruhája beleakad. Egy idejig vergődik a fán, de végül sikerül úgy kapaszkodnia, hogy már nem csak a levegőben lóg. A ruhája egy kissé elszakad, de ő él.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-02-07 21:43:05
Üzenet elküldve: 2014-02-07 21:43:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Nenna//
*A sötétben nem könnyű felmászni a fára, a lány alig jut egy méter magasba amikor megjelennek a farkasok. Inkább csak érzi, mint látja őket, mert a lombok között a hold fénye nem tud áthatolni. Halk morgás hallatszik közvetlenül alóla, ez nem sok jóval kecsegtet a menekülőnek, ha leesik szinte reménytelen, hogy túlélje, de még nincs elég magasan ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát. A sötétben viszont elég könnyen leeshet mászás közben. Eközben az egyik farkas nekiugrik a fának, és a lány lába felé kap, a fogak szerencsére nem kapják el, de így is majdnem elkapja, a pofája érinti a lány vádliját.*
*A sötétben nem könnyű felmászni a fára, a lány alig jut egy méter magasba amikor megjelennek a farkasok. Inkább csak érzi, mint látja őket, mert a lombok között a hold fénye nem tud áthatolni. Halk morgás hallatszik közvetlenül alóla, ez nem sok jóval kecsegtet a menekülőnek, ha leesik szinte reménytelen, hogy túlélje, de még nincs elég magasan ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát. A sötétben viszont elég könnyen leeshet mászás közben. Eközben az egyik farkas nekiugrik a fának, és a lány lába felé kap, a fogak szerencsére nem kapják el, de így is majdnem elkapja, a pofája érinti a lány vádliját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957