Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 09:40:42
Üzenet elküldve: 2018-02-13 09:40:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Macikeresés//
*Ertatsnoy esze gyorsan vág, és hamar reagál a szituációra. A farkasok a feléjük dobott két comb elől elhajolnak, nem igazán törődnek velük. A nyers hús és vér szaga sokkal jobban vonzza őket. A másik "trükk" viszont beválni látszik, az egyik állat lemarad társaitól, és egyszerűen fogja magát, és leheveredik egy fa tövébe némi nyújtózkodás után.
A két megmaradt állat vicsorogva, morogva gyorsít a tempón, főleg, mert azt veszik ki, hogy az eddig földön fekvő alak valamit ügyködik, és annyira az állatok se ostobák, hogy hagyják a másikat védekezni, ha a nélkül is neki lehet támadni. Négy lábuk szedik, és mivel már a sűrű erdőben látótávolságra voltak, amikor egyáltalán az elf észrevehette őket, hamar oda is érnek, nagyjából akkor, amikor az elf még azzal bajlódik, hogy az idegre helyezze a nyilat. És nem haboznak támadni, mindketten az elf felé vetik magukat, a tündérrel viszont egyáltalán nem törődnek. Mintha nem is tudnák, hogy ott van. Az egyik ragadozó a férfi egyik kezét veszi célba, amiben az íjat tartja, a másik pedig az egyik lába felé kap erős állkapcsával. Az utóbbi biztos talál, és mélyen a húsba fúródik a fog, az előbbi az elf ügyességén múlik, hogy el tudja-e kapni onnan magát. Az viszont biztos, hogy érdemben lőni nem fog tudni az íjával.*
*Ertatsnoy esze gyorsan vág, és hamar reagál a szituációra. A farkasok a feléjük dobott két comb elől elhajolnak, nem igazán törődnek velük. A nyers hús és vér szaga sokkal jobban vonzza őket. A másik "trükk" viszont beválni látszik, az egyik állat lemarad társaitól, és egyszerűen fogja magát, és leheveredik egy fa tövébe némi nyújtózkodás után.
A két megmaradt állat vicsorogva, morogva gyorsít a tempón, főleg, mert azt veszik ki, hogy az eddig földön fekvő alak valamit ügyködik, és annyira az állatok se ostobák, hogy hagyják a másikat védekezni, ha a nélkül is neki lehet támadni. Négy lábuk szedik, és mivel már a sűrű erdőben látótávolságra voltak, amikor egyáltalán az elf észrevehette őket, hamar oda is érnek, nagyjából akkor, amikor az elf még azzal bajlódik, hogy az idegre helyezze a nyilat. És nem haboznak támadni, mindketten az elf felé vetik magukat, a tündérrel viszont egyáltalán nem törődnek. Mintha nem is tudnák, hogy ott van. Az egyik ragadozó a férfi egyik kezét veszi célba, amiben az íjat tartja, a másik pedig az egyik lába felé kap erős állkapcsával. Az utóbbi biztos talál, és mélyen a húsba fúródik a fog, az előbbi az elf ügyességén múlik, hogy el tudja-e kapni onnan magát. Az viszont biztos, hogy érdemben lőni nem fog tudni az íjával.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 01:36:04
Üzenet elküldve: 2018-02-13 01:36:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Nem kap választ a kérdésére, viszont az erdő válaszol egyáltalán nem akart hívására. Talán mégis van valami szellem azok között a fák között, mert valaki biztosan meghallotta a gondolatait és úgy döntött megleckézteti értük.
~ Jajnemár, remélem, ez nem komoly, mert viccnek elég erős. ~
A fák között három, farkasnak tűnő alak jelenik meg és egész bátran közelítenek, talán a könnyű prédát sejtik.
Ostobaság volt köhögni az erdő közepén, de az elf nem úgy van vele, hogy akkor köhög, amikor kedve tartja. Hogy most, nah, köhögök kicsinyt, mert olyan békés itt minden. Főleg nem, ha köhögőroham jön rá, mint az előbb a hegyesfülűre.*
- Nem. *Nyikkan a vadász és lassan az íjáért nyúl.*
- Fogok. *Fejezi be, ahogy átemeli a feje felett a fegyvert. Majd szép lassan előbb térdre, majd állásba tornázza magát.*
- Nemá! Az az én kajám. *Hisztizik halkan nyafogva, ahogy nyilat próbál tenni az idegre a tegezéből. De érti a dolgot, a combok talán elterelik annyira a farkasszerű lények, talán lupusfurgulok, figyelmét, hogy kereket tudjanak oldani. De ahelyett, hogy a gyors, de biztonságos visszavonulást alkalmaznák, ha bevált az alacsony lány-fiú terve a sonkákkal, amaz inkább még bűvöli a farkast.*
- Nem ezeket a vándorokat keresitek. *Segít be a hegyesfülű nagyon halkan és célra emeli az íjat, ha teheti, felkészülve, hogy akár két gyors lövést is leadjon egymás után, hátha a szemmel verés nem sikerül. Nem mozdul a kis fickólány mellől, rajta akart segíteni, nem hagyhatja faképnél.
~ Nemár, elhiszem, hogy létezel, de ne egyél meg minket. Legalábbis őt ne. Meg, ha nem nagy gond, engem se. Vettem a dolgot. ~ Próbálkozik meg egy gyenge fohásszal. Tudja, hogy ez kevés lesz, de valahol el kell kezdeni. De ha itt végzi, még alkalma se lesz fejlődni a témában.
Megmerevedik a mozdulatban, ahogy kifeszített íjjal áll alkalmi sorstársa mellett. Ha lőni kell, lő, aztán kiderül, mi lesz. Kicsit bízik a szellem jóindulatában.*
*Nem kap választ a kérdésére, viszont az erdő válaszol egyáltalán nem akart hívására. Talán mégis van valami szellem azok között a fák között, mert valaki biztosan meghallotta a gondolatait és úgy döntött megleckézteti értük.
~ Jajnemár, remélem, ez nem komoly, mert viccnek elég erős. ~
A fák között három, farkasnak tűnő alak jelenik meg és egész bátran közelítenek, talán a könnyű prédát sejtik.
Ostobaság volt köhögni az erdő közepén, de az elf nem úgy van vele, hogy akkor köhög, amikor kedve tartja. Hogy most, nah, köhögök kicsinyt, mert olyan békés itt minden. Főleg nem, ha köhögőroham jön rá, mint az előbb a hegyesfülűre.*
- Nem. *Nyikkan a vadász és lassan az íjáért nyúl.*
- Fogok. *Fejezi be, ahogy átemeli a feje felett a fegyvert. Majd szép lassan előbb térdre, majd állásba tornázza magát.*
- Nemá! Az az én kajám. *Hisztizik halkan nyafogva, ahogy nyilat próbál tenni az idegre a tegezéből. De érti a dolgot, a combok talán elterelik annyira a farkasszerű lények, talán lupusfurgulok, figyelmét, hogy kereket tudjanak oldani. De ahelyett, hogy a gyors, de biztonságos visszavonulást alkalmaznák, ha bevált az alacsony lány-fiú terve a sonkákkal, amaz inkább még bűvöli a farkast.*
- Nem ezeket a vándorokat keresitek. *Segít be a hegyesfülű nagyon halkan és célra emeli az íjat, ha teheti, felkészülve, hogy akár két gyors lövést is leadjon egymás után, hátha a szemmel verés nem sikerül. Nem mozdul a kis fickólány mellől, rajta akart segíteni, nem hagyhatja faképnél.
~ Nemár, elhiszem, hogy létezel, de ne egyél meg minket. Legalábbis őt ne. Meg, ha nem nagy gond, engem se. Vettem a dolgot. ~ Próbálkozik meg egy gyenge fohásszal. Tudja, hogy ez kevés lesz, de valahol el kell kezdeni. De ha itt végzi, még alkalma se lesz fejlődni a témában.
Megmerevedik a mozdulatban, ahogy kifeszített íjjal áll alkalmi sorstársa mellett. Ha lőni kell, lő, aztán kiderül, mi lesz. Kicsit bízik a szellem jóindulatában.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 19:05:31
Üzenet elküldve: 2018-02-12 19:05:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
- Lány?
*Kérdez vissza pislogva.*
- Tényleg beteg lehetsz. Gyere.
*Megpróbálja felsegíteni a férfit, ha nem megy, hát akkor valahogyan elráncigálja a Vadvédig, azon ne múljon valakinek az élete. Ha sikerül, ha nem, gyorsan abbahagyja, amit csinál, mert észreveszi a köréjük gyűlő fenevadakat. Úgy tűnik, hogy nem csak az idegen lesz itt mindjárt halott.*
- Ne. Mozdulj. Meg.
*Mondja halkan de határozottan az idegennek.*
~Na most derül ki, hogy milyen jó a Mestered.~
*Lassan nyúl az idegen válláról leesett két őzcomb felé, majd egy határozott mozdulattal az állatok felé hajítja őket. Ha szerencséje van kettő utánuk szalad, ha még nagyobb, akkor mind a három, bár a tündér ebben már nem reménykedik. Az is megeshet, hogy a vért köhögő elf jobban érdekli őket. Mindenesetre a legmogorvább kinézetű ragadozón megpróbálja bevetni a különleges képességét.*
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
*Ha sikerül elterelnie az állatok figyelmét, akkor rászól halkan az elfre, hogy szedje össze magát, és lassan induljon meg utána.*
- Lány?
*Kérdez vissza pislogva.*
- Tényleg beteg lehetsz. Gyere.
*Megpróbálja felsegíteni a férfit, ha nem megy, hát akkor valahogyan elráncigálja a Vadvédig, azon ne múljon valakinek az élete. Ha sikerül, ha nem, gyorsan abbahagyja, amit csinál, mert észreveszi a köréjük gyűlő fenevadakat. Úgy tűnik, hogy nem csak az idegen lesz itt mindjárt halott.*
- Ne. Mozdulj. Meg.
*Mondja halkan de határozottan az idegennek.*
~Na most derül ki, hogy milyen jó a Mestered.~
*Lassan nyúl az idegen válláról leesett két őzcomb felé, majd egy határozott mozdulattal az állatok felé hajítja őket. Ha szerencséje van kettő utánuk szalad, ha még nagyobb, akkor mind a három, bár a tündér ebben már nem reménykedik. Az is megeshet, hogy a vért köhögő elf jobban érdekli őket. Mindenesetre a legmogorvább kinézetű ragadozón megpróbálja bevetni a különleges képességét.*
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
*Ha sikerül elterelnie az állatok figyelmét, akkor rászól halkan az elfre, hogy szedje össze magát, és lassan induljon meg utána.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 18:26:37
Üzenet elküldve: 2018-02-12 18:26:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Macikeresés//
*Elég ostobának kell lenni, hogy ne higgyen valaki az istenek megjelenése után a természetfeletti entitásokban. Még ostobábbnak, hogy véres köhögőrohamot kapjon valaki egy olyan erdő közepén, ami az egyik legveszélyesebb hely egész Lanawinon. Az egész úgy ahogy van nem épp arról árulkodik, hogy átgondolt, megfontolt cselekedetek lennének. De pont van valaki, aki pont arra jár. Merő véletlenség!
Sajnos viszont pont vannak állatok is, amik szintén hallhatják az itt folyó dolgokat, sőt, a vér szagára is van ki felfigyeljen. Ahogy a párocska ottan van az erdőben, körülöttük gyűlnek a ragadozók, hamarosan pár meg is jelenik, amit Ertatsnoy észre is vesz. Pontosabban három állatot lát, mindegyik amolyan farkas méretű, négylábú teremtés, bundájuk pedig sötét szintű, benne érdekes, világoskék mintázatokkal. Csendben lépkednek, de a morgásukat nehéz nem meghallani. Valószínűleg a vér szagából az állatok legalább egy harcképtelen prédára gyanakodnak, ezért ilyen nyíltan közelednek.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.12 18:55:53, a következő indokkal:
Kérésre.
*Elég ostobának kell lenni, hogy ne higgyen valaki az istenek megjelenése után a természetfeletti entitásokban. Még ostobábbnak, hogy véres köhögőrohamot kapjon valaki egy olyan erdő közepén, ami az egyik legveszélyesebb hely egész Lanawinon. Az egész úgy ahogy van nem épp arról árulkodik, hogy átgondolt, megfontolt cselekedetek lennének. De pont van valaki, aki pont arra jár. Merő véletlenség!
Sajnos viszont pont vannak állatok is, amik szintén hallhatják az itt folyó dolgokat, sőt, a vér szagára is van ki felfigyeljen. Ahogy a párocska ottan van az erdőben, körülöttük gyűlnek a ragadozók, hamarosan pár meg is jelenik, amit Ertatsnoy észre is vesz. Pontosabban három állatot lát, mindegyik amolyan farkas méretű, négylábú teremtés, bundájuk pedig sötét szintű, benne érdekes, világoskék mintázatokkal. Csendben lépkednek, de a morgásukat nehéz nem meghallani. Valószínűleg a vér szagából az állatok legalább egy harcképtelen prédára gyanakodnak, ezért ilyen nyíltan közelednek.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.12 18:55:53, a következő indokkal:
Kérésre.
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 17:27:10
Üzenet elküldve: 2018-02-12 17:27:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
- Wöeöeeeőőőeee!!! *Legalábbis valami ilyesmi tör ki némi hörgéssel kísérve a hegyesfülű száján, acélszürke szemei elkerekednek, ahogy hátrafelé kúszva-tolva magát az avarban próbál elhátrálni a bozótosból rátörő fenevad elől. Gondolhatta volna, hogy valaminek felkelti az érdeklődését az agonizálásával az avarban és ostoba módon még tovább is fekszik a földön, mintha egy kényelmes ágyban feküdne.*
- Takarodjinnenmertszétharaplak! *Szűköli ijedten, ahogy próbálja elérni az íjat a hátán, de az mivel keresztben át van vetve a mellkasán, így elég nehéz volna használnia, de mikor erre rájön és megpróbálná kirántani a pengéjét, a rátámadó fenevad felajánlja segítségét.*
- Tezzsék? *Kérdez vissza. Koszlott haja falevelektől és sártól nedves, ahogy a rákjárást gyakorolta az imént, az összeragad tincsek közül pedig újult érdeklődéssel néz fel a felette álló alakra.
Rájön, hogy nem egy ragadozó, csak egy segítőkész erdei akármi talált rá. ~ Biztosan egy remete vagy ramata. Az egyik igaz. ~ Végignéz a segítségét felajánló alakon, aki valami közeli orvosról makog neki és összeráncolja szemöldökét.*
- Te lány vagy? *Kérdi, mert nem teljesen biztos a dolgában. Igazán csinos, meg minden, de van benne valami nem oda illő, a lombzabáló meg nem szeretne félreértéseket.*
- Wöeöeeeőőőeee!!! *Legalábbis valami ilyesmi tör ki némi hörgéssel kísérve a hegyesfülű száján, acélszürke szemei elkerekednek, ahogy hátrafelé kúszva-tolva magát az avarban próbál elhátrálni a bozótosból rátörő fenevad elől. Gondolhatta volna, hogy valaminek felkelti az érdeklődését az agonizálásával az avarban és ostoba módon még tovább is fekszik a földön, mintha egy kényelmes ágyban feküdne.*
- Takarodjinnenmertszétharaplak! *Szűköli ijedten, ahogy próbálja elérni az íjat a hátán, de az mivel keresztben át van vetve a mellkasán, így elég nehéz volna használnia, de mikor erre rájön és megpróbálná kirántani a pengéjét, a rátámadó fenevad felajánlja segítségét.*
- Tezzsék? *Kérdez vissza. Koszlott haja falevelektől és sártól nedves, ahogy a rákjárást gyakorolta az imént, az összeragad tincsek közül pedig újult érdeklődéssel néz fel a felette álló alakra.
Rájön, hogy nem egy ragadozó, csak egy segítőkész erdei akármi talált rá. ~ Biztosan egy remete vagy ramata. Az egyik igaz. ~ Végignéz a segítségét felajánló alakon, aki valami közeli orvosról makog neki és összeráncolja szemöldökét.*
- Te lány vagy? *Kérdi, mert nem teljesen biztos a dolgában. Igazán csinos, meg minden, de van benne valami nem oda illő, a lombzabáló meg nem szeretne félreértéseket.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:55:05
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:55:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*A mozgó avar köhög és hörög, márpedig az ilyesmit nem szokott csinálni. A tündér egy kicsit elgondolkozik, hogy melyik állat szokott köhögni, de gyorsan rájön, hogy egyik sem, vagy ha mégis, arról a druidatanonc bizony nem tud.
A hang forrása felé igyekszik, picit összehúzza magát, mikor aztán meglátja, hogy egy magas, talán elf férfi próbál éppen nem meghalni, kétségbeesettem rohan oda hozzá.*
- Segítek!
*Mondja, de igazán fogalma sincs, hogy mit csináljon. Talán a többiek...*
- Gyere, a közelben van orvos.
~Remélem.~
*Gyenge tündérkezeivel próbálja feltámogatni a földről az idegent, hogy elvihesse az erődbe, mert hát ő nem ért a gyógyításhoz, ott pedig biztos van valaki, aki igen.
Észreveszi az őzmaradványokat, márpedig ez nem jó. Ha egy vadállat kiszagolja, talán még a fiú el tudja érni, hogy ne támadjon rájuk az élelemért, de ha egy falka, akkor végük. Persze azért készen áll bármire, különleges képessége talán megmentheti őket.*
*A mozgó avar köhög és hörög, márpedig az ilyesmit nem szokott csinálni. A tündér egy kicsit elgondolkozik, hogy melyik állat szokott köhögni, de gyorsan rájön, hogy egyik sem, vagy ha mégis, arról a druidatanonc bizony nem tud.
A hang forrása felé igyekszik, picit összehúzza magát, mikor aztán meglátja, hogy egy magas, talán elf férfi próbál éppen nem meghalni, kétségbeesettem rohan oda hozzá.*
- Segítek!
*Mondja, de igazán fogalma sincs, hogy mit csináljon. Talán a többiek...*
- Gyere, a közelben van orvos.
~Remélem.~
*Gyenge tündérkezeivel próbálja feltámogatni a földről az idegent, hogy elvihesse az erődbe, mert hát ő nem ért a gyógyításhoz, ott pedig biztos van valaki, aki igen.
Észreveszi az őzmaradványokat, márpedig ez nem jó. Ha egy vadállat kiszagolja, talán még a fiú el tudja érni, hogy ne támadjon rájuk az élelemért, de ha egy falka, akkor végük. Persze azért készen áll bármire, különleges képessége talán megmentheti őket.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:36:00
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:36:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Már azt hinné, hogy minden jól alakul, amikor elfogja a köhögési inger. Szinte kétrét görnyed a rátörő rohamtól, ahogy a köhögés összerántja rekeszizmait. Hörögve kap levegő után, de az életető étert csak szűkölve tudja beszívni és abból is csak épp annyit, amitől nem ájul el.
Az lábszári inaknál átszúrva összekötött két őzcomb az avarba hullik a válláról, ahogy a hegyesfülű térdre rogy a sonkák mellé, jobbját a szájára tapasztja, baljával a mellkasát fogja, mert érzésre olyan, mintha a bordáin át ki akarna szakadni a mellkasa a testéből.
A tenyerében összegyűlő véres nyál nem sok jót ígér, de ahogy a roham gyengül, az avarba törli a kezét és könnyes szemekkel fordul a hátára, hogy továbbra is szűkölve próbáljon meg levegőhöz jutni. Ez egy elég erős roham volt, erősebb, mint a korábbiak, pedig azt hitte, hogy az erdő levegője némileg csökkenti az erejét. Pedig nem is. Nem tudja, meddig fekszik így a hátán, a viaszos kabát nem ázik át, az avar puha és jó illatú, a levelek között pedig át-átszűrődik valami a késő délutáni napsütésből.*
- Bazzeg... *Nyögi, ahogy kitörli a szeméből a könnyet, de koszos volt a kézfeje, amitől meg szúrni kezd a szeme.*
*Már azt hinné, hogy minden jól alakul, amikor elfogja a köhögési inger. Szinte kétrét görnyed a rátörő rohamtól, ahogy a köhögés összerántja rekeszizmait. Hörögve kap levegő után, de az életető étert csak szűkölve tudja beszívni és abból is csak épp annyit, amitől nem ájul el.
Az lábszári inaknál átszúrva összekötött két őzcomb az avarba hullik a válláról, ahogy a hegyesfülű térdre rogy a sonkák mellé, jobbját a szájára tapasztja, baljával a mellkasát fogja, mert érzésre olyan, mintha a bordáin át ki akarna szakadni a mellkasa a testéből.
A tenyerében összegyűlő véres nyál nem sok jót ígér, de ahogy a roham gyengül, az avarba törli a kezét és könnyes szemekkel fordul a hátára, hogy továbbra is szűkölve próbáljon meg levegőhöz jutni. Ez egy elég erős roham volt, erősebb, mint a korábbiak, pedig azt hitte, hogy az erdő levegője némileg csökkenti az erejét. Pedig nem is. Nem tudja, meddig fekszik így a hátán, a viaszos kabát nem ázik át, az avar puha és jó illatú, a levelek között pedig át-átszűrődik valami a késő délutáni napsütésből.*
- Bazzeg... *Nyögi, ahogy kitörli a szeméből a könnyet, de koszos volt a kézfeje, amitől meg szúrni kezd a szeme.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:16:55
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:16:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Nem megy távol az erődtől, nem szeretne eltévedni. Naiv, gyermeki énje egyáltalán nem látja be, hogy amit csinál, az butaság, és hogy az életével fizethet meg érte. Szerencséjére sosem esett itt még semmi baja, bár ennek valószínűleg az az oka, hogy a venárok vigyáznak rá, vagy amikor nem, akkor vele van Xauzur. Bár az irbisz inkább megenné a tündért, mintsem hogy megvédje, de a fiú különleges képessége miatt ez bizony nem lehetséges.
Mikor zörgéseket hall végre megijed, és csak remélni lehetne, hogy ez az ijedség visszavonulásra készteti, és szedi gyorsan mozgó lábait a Vadvédbe, de Ertatsnoy kíváncsibb annál. Megpróbál elbújni az egyik fa mögött, és kifigyelni, hogy mi került az útjába. Tudja, hogy nincs akkora szerencséje, hogy pont egy medvebocs legyen, de kész használni az állatokra vonatkozó csodálatos meggyőző képességét, ha muszáj.*
*Nem megy távol az erődtől, nem szeretne eltévedni. Naiv, gyermeki énje egyáltalán nem látja be, hogy amit csinál, az butaság, és hogy az életével fizethet meg érte. Szerencséjére sosem esett itt még semmi baja, bár ennek valószínűleg az az oka, hogy a venárok vigyáznak rá, vagy amikor nem, akkor vele van Xauzur. Bár az irbisz inkább megenné a tündért, mintsem hogy megvédje, de a fiú különleges képessége miatt ez bizony nem lehetséges.
Mikor zörgéseket hall végre megijed, és csak remélni lehetne, hogy ez az ijedség visszavonulásra készteti, és szedi gyorsan mozgó lábait a Vadvédbe, de Ertatsnoy kíváncsibb annál. Megpróbál elbújni az egyik fa mögött, és kifigyelni, hogy mi került az útjába. Tudja, hogy nincs akkora szerencséje, hogy pont egy medvebocs legyen, de kész használni az állatokra vonatkozó csodálatos meggyőző képességét, ha muszáj.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 15:01:22
Üzenet elküldve: 2018-02-12 15:01:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés?//
*Az ingovány után felüdülés visszatérni a fák közé, bár inkább a két rossz közül a jobb választás, mert egy fogadó kényelmes derékalján tudná igazán elképzelni magát, két félvér szajhával az oldalán. A gondolat mosolyt csal a szája szélére, ahogy vállán az összekötözött, füstölt őzlábakkal a fák között bandukol. Ismeri az erdőt, még akkor is, ha nem szereti, de fajából és neveltetéséből adódóan tudja, hogy mire kell figyelnie. Hallott már erről az erdőről, mindenféle butaságot hordanak össze a népek valamiféle szellemről, ami a fák között él. Ostobaság. Ez csak egy erdő, ami épp úgy működik, ahogy annak működnie kell. A nyúl megeszi a növényt, a nyulat megeszi a farkas és így tovább. És valahol a nagy katyvasz közepén foglal helyet az elf. Ha szerencséje van, lelövi a nyulat és a farkast is, ha teheti.
A két füstölt combbal jó ideig megoldotta az étel kérdését. Egyoldalú táplálkozás, de legalább lesz ereje a hústól és ha keres mellé még valami vacak télutói zöldséget is, akkor még jobb. Vizet meg könnyű találni, csak a vadak nyomát kell követni egy ivóhelyig. Aztán kifigyelni, hogy mikor nincsenek arra ragadozók. Könnyű, mint az ágybavizelés. Legalábbis annak tűnik, de a vadász tudja, hogy ez koránt sincs így.
Igazából fogalma sincs, merre megy, a feje felett összehajló ágak eltakarják előle a napot, ami mintha őt szívatná és olykor ónszínű felhők mögé is rejtőzik.*
- Mondom én, hogy jobb volna egy fogadóban, félrészegen kártyázni. *Motyogja maga elé, ahogy összevont szemekkel kémleli a levelek mögött fel-felsejlő eget a nap után kutatva. Aztán megpörget egy száraz ágat és hagyja az avarba hullani, amerre a villás vége mutat, arra indul. Ez az irány is épp olyan jó, mint egy másik. Mondjuk, kétszer kell, hogy feldobja, mert először visszafelé, a mocsár felé mutatott.
Ha hinne benne, most azt gondolná, hogy az a szellemizé nem akarja, hogy beljebb menjen.*
*Az ingovány után felüdülés visszatérni a fák közé, bár inkább a két rossz közül a jobb választás, mert egy fogadó kényelmes derékalján tudná igazán elképzelni magát, két félvér szajhával az oldalán. A gondolat mosolyt csal a szája szélére, ahogy vállán az összekötözött, füstölt őzlábakkal a fák között bandukol. Ismeri az erdőt, még akkor is, ha nem szereti, de fajából és neveltetéséből adódóan tudja, hogy mire kell figyelnie. Hallott már erről az erdőről, mindenféle butaságot hordanak össze a népek valamiféle szellemről, ami a fák között él. Ostobaság. Ez csak egy erdő, ami épp úgy működik, ahogy annak működnie kell. A nyúl megeszi a növényt, a nyulat megeszi a farkas és így tovább. És valahol a nagy katyvasz közepén foglal helyet az elf. Ha szerencséje van, lelövi a nyulat és a farkast is, ha teheti.
A két füstölt combbal jó ideig megoldotta az étel kérdését. Egyoldalú táplálkozás, de legalább lesz ereje a hústól és ha keres mellé még valami vacak télutói zöldséget is, akkor még jobb. Vizet meg könnyű találni, csak a vadak nyomát kell követni egy ivóhelyig. Aztán kifigyelni, hogy mikor nincsenek arra ragadozók. Könnyű, mint az ágybavizelés. Legalábbis annak tűnik, de a vadász tudja, hogy ez koránt sincs így.
Igazából fogalma sincs, merre megy, a feje felett összehajló ágak eltakarják előle a napot, ami mintha őt szívatná és olykor ónszínű felhők mögé is rejtőzik.*
- Mondom én, hogy jobb volna egy fogadóban, félrészegen kártyázni. *Motyogja maga elé, ahogy összevont szemekkel kémleli a levelek mögött fel-felsejlő eget a nap után kutatva. Aztán megpörget egy száraz ágat és hagyja az avarba hullani, amerre a villás vége mutat, arra indul. Ez az irány is épp olyan jó, mint egy másik. Mondjuk, kétszer kell, hogy feldobja, mert először visszafelé, a mocsár felé mutatott.
Ha hinne benne, most azt gondolná, hogy az a szellemizé nem akarja, hogy beljebb menjen.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-12 11:19:54
Üzenet elküldve: 2018-02-12 11:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Kár, hogy semmit sem fog fel az ártatlan kis gyermeklelkű tündér, hogy mi folyik körülette, mert akkor most biztos nem vágna neki egyedül az erdőnek.*
- Vigyázok!
*Kiáltja vissza Selesnek, majd elindul valamerre. Talán Ertatsnoynak szerencséje a naivitás, hiszen ha tudná, hogy mennyi az esélye, hogy egy apró tündér, - aki még csak tanulja a druidaiság művészetét - mennyi az esélye annak, hogy medvebocs keresés közben nem falja fel Erdőmélye egyik ragadozója, akkor talán Csillaggal együtt behúzódott volna a szobájába, magukra csukta volna az ajtót. Egy vaskos könyv lapjaiba mélyedne, és ki sem merné tenni a lábát még az udvarra sem.*
*Kár, hogy semmit sem fog fel az ártatlan kis gyermeklelkű tündér, hogy mi folyik körülette, mert akkor most biztos nem vágna neki egyedül az erdőnek.*
- Vigyázok!
*Kiáltja vissza Selesnek, majd elindul valamerre. Talán Ertatsnoynak szerencséje a naivitás, hiszen ha tudná, hogy mennyi az esélye, hogy egy apró tündér, - aki még csak tanulja a druidaiság művészetét - mennyi az esélye annak, hogy medvebocs keresés közben nem falja fel Erdőmélye egyik ragadozója, akkor talán Csillaggal együtt behúzódott volna a szobájába, magukra csukta volna az ajtót. Egy vaskos könyv lapjaiba mélyedne, és ki sem merné tenni a lábát még az udvarra sem.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-10 18:26:17
Üzenet elküldve: 2018-02-10 18:26:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Varázsőz//
- Elmésztea... *Sziszegi a hegyesfülű, amikor az első nyílvessző valahol a farán találja el a pataknál békésen iszogató őzet. Az állat meg sem nyikkan, de azonnal megugrik és beleveti magát a fák közé átugorva a csermely felett. Túl hideg van és túl régóta vár egy ilyen jó zsákmányra, erre az a koszos őz fogja magát és meg is futtatja. Köcsög erdő.
Jó, leginkább az ő hibája, hogy elvétette a lövést és a szíve helyett a hátsó lábát találta el. Amilyen szerencséje van, mérföldeket fogja követni, mire az állat legyengül annyira, hogy végezni tudjon vele. Pedig mennyivel egyszerűbb volna, ha megvenné az őzpörköltet egy kocsmában és betúrná a kellemes meleget árasztó kandalló mellett, mondjuk egy kupa pincehideg vörösbor mellett. De az aranya elfogyott és ingyen nem adnak semmit még Artheniorban sem. A legutóbbi balhéja után meg már azt se engedték meg neki, hogy az istállóban aludjon.
A hátán lévő hátizsák vékony szíja kényelmetlenül vágja a bőrét, a tegez és vállán átvetett íj, se segítenek túl sokat a futásban. De volt már rosszabb, úgyhogy farkasügetésben kezdi követni a meglőtt őzet és közben mindenféle istenségekhez, meg erdőkísértethez fohászkodik, hogy ő találja meg előbb, ne egy erdei párduc vagy más ragadozó, aki desszertként őt is elfogyasztaná az őz után.
Vízpermetet szórva gázol át a patakon, majd a sűrűn nőtt fákat kerülgetve követi az őz nyomát. Ennyire talán még képes, de az ereje véges, reméli, hogy nem nyújtózik hosszúra a cserkelés.
Az őz ugyan először tetemesebb előnyt szerez a vadásszal szemben, de ahogy gyengül a vérveszteségtől, egyre lassul és a kitartó kocogás meghozza a gyümölcsét és a hegyesfülű egyre közelebb kerül prédájához. Ám ahogy egyre beljebb tör Erdőmélye vadonjában, annál feszültebb lesz a vadász is. Összeszorított fogakkal próbálja visszanyerni levegőjét a futás után, ahogy egy fának dőlve rogy le az avarba, amikor az őz végre megáll. Talán elfáradt, talán a vérveszteség kezdte ki, de Shen egyelőre marad az ülepén, mert nem szeretné, ha közeledtével további futóversenyre invitálja a vad. Úgy dönt, kivárja, míg annyira legyengül, hogy ne tudjon újra elszaladni. Sajnálja a kis jószágot, de valamit valamiért. Az összes húst így sem tudja majd magával vinni, meg nem is akarja, mert biztosan kiszagolná valami medve vagy farkas és nem szeretne szerepet cserélni az őzzel, miután jól lakott.
Lassan tér vissza csak a lélegzete, mélyeket szív az erdei levegőből, száján be, orrán ki. Elfogja a köhögés, de a szájára tapasztott kezével igyekszik a lehető legjobban tompítani a hangot, amitől könnybe lábad a szeme. Leoldja az övéhez erősített kulacsot és kitekeri a nyakát. Már csak alig lötyög az alján némi szesz, kései nyarak alkoholban oldott ízei-illata.
Milyen mézédes volt annak a kis falusi cafkának a csókja. Milyen békés idők voltak azok. A nagyapja párolta ezt a szeszt, maga szedte a gyümölcsöt hozzá és válogatta. Képes volt egész nap azzal foglalatoskodni. Akkor megmosolyogta az öreg kukacoskodása a cefrével, most már bánja, hogy otthagyta őket. Pedig kérték, hogy maradjon. Egyszerű élet, egyszerű problémák, nyugalom. Talán még visszamehetne.*
- Anyátokat.
*Hegyeset, keserűt köp az avarba. Nyögve felkel a fa tövéből, hagyja, hogy a nadrágjára tapadt levelek és sár magától leperegjen, inkább az ijedten pihegő őzet fürkészi, ahogy előhúzza csizmaszárából az egyik tőrt.*
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.02.11 21:54:18, a következő indokkal:
Egy reagban leírható, nem indokolt két részletben írni. Keress valakit, akivel játszol, ne egyedül akarj haladni! Ez egy társas játék.
- Elmésztea... *Sziszegi a hegyesfülű, amikor az első nyílvessző valahol a farán találja el a pataknál békésen iszogató őzet. Az állat meg sem nyikkan, de azonnal megugrik és beleveti magát a fák közé átugorva a csermely felett. Túl hideg van és túl régóta vár egy ilyen jó zsákmányra, erre az a koszos őz fogja magát és meg is futtatja. Köcsög erdő.
Jó, leginkább az ő hibája, hogy elvétette a lövést és a szíve helyett a hátsó lábát találta el. Amilyen szerencséje van, mérföldeket fogja követni, mire az állat legyengül annyira, hogy végezni tudjon vele. Pedig mennyivel egyszerűbb volna, ha megvenné az őzpörköltet egy kocsmában és betúrná a kellemes meleget árasztó kandalló mellett, mondjuk egy kupa pincehideg vörösbor mellett. De az aranya elfogyott és ingyen nem adnak semmit még Artheniorban sem. A legutóbbi balhéja után meg már azt se engedték meg neki, hogy az istállóban aludjon.
A hátán lévő hátizsák vékony szíja kényelmetlenül vágja a bőrét, a tegez és vállán átvetett íj, se segítenek túl sokat a futásban. De volt már rosszabb, úgyhogy farkasügetésben kezdi követni a meglőtt őzet és közben mindenféle istenségekhez, meg erdőkísértethez fohászkodik, hogy ő találja meg előbb, ne egy erdei párduc vagy más ragadozó, aki desszertként őt is elfogyasztaná az őz után.
Vízpermetet szórva gázol át a patakon, majd a sűrűn nőtt fákat kerülgetve követi az őz nyomát. Ennyire talán még képes, de az ereje véges, reméli, hogy nem nyújtózik hosszúra a cserkelés.
Az őz ugyan először tetemesebb előnyt szerez a vadásszal szemben, de ahogy gyengül a vérveszteségtől, egyre lassul és a kitartó kocogás meghozza a gyümölcsét és a hegyesfülű egyre közelebb kerül prédájához. Ám ahogy egyre beljebb tör Erdőmélye vadonjában, annál feszültebb lesz a vadász is. Összeszorított fogakkal próbálja visszanyerni levegőjét a futás után, ahogy egy fának dőlve rogy le az avarba, amikor az őz végre megáll. Talán elfáradt, talán a vérveszteség kezdte ki, de Shen egyelőre marad az ülepén, mert nem szeretné, ha közeledtével további futóversenyre invitálja a vad. Úgy dönt, kivárja, míg annyira legyengül, hogy ne tudjon újra elszaladni. Sajnálja a kis jószágot, de valamit valamiért. Az összes húst így sem tudja majd magával vinni, meg nem is akarja, mert biztosan kiszagolná valami medve vagy farkas és nem szeretne szerepet cserélni az őzzel, miután jól lakott.
Lassan tér vissza csak a lélegzete, mélyeket szív az erdei levegőből, száján be, orrán ki. Elfogja a köhögés, de a szájára tapasztott kezével igyekszik a lehető legjobban tompítani a hangot, amitől könnybe lábad a szeme. Leoldja az övéhez erősített kulacsot és kitekeri a nyakát. Már csak alig lötyög az alján némi szesz, kései nyarak alkoholban oldott ízei-illata.
Milyen mézédes volt annak a kis falusi cafkának a csókja. Milyen békés idők voltak azok. A nagyapja párolta ezt a szeszt, maga szedte a gyümölcsöt hozzá és válogatta. Képes volt egész nap azzal foglalatoskodni. Akkor megmosolyogta az öreg kukacoskodása a cefrével, most már bánja, hogy otthagyta őket. Pedig kérték, hogy maradjon. Egyszerű élet, egyszerű problémák, nyugalom. Talán még visszamehetne.*
- Anyátokat.
*Hegyeset, keserűt köp az avarba. Nyögve felkel a fa tövéből, hagyja, hogy a nadrágjára tapadt levelek és sár magától leperegjen, inkább az ijedten pihegő őzet fürkészi, ahogy előhúzza csizmaszárából az egyik tőrt.*
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.02.11 21:54:18, a következő indokkal:
Egy reagban leírható, nem indokolt két részletben írni. Keress valakit, akivel játszol, ne egyedül akarj haladni! Ez egy társas játék.
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-09 20:50:17
Üzenet elküldve: 2018-02-09 20:50:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*A magához szedett értékeket taperolja épp a tekintetével, amikor számára váratlan dolog történik. Guggoló helyzetben marad, száját eltátja a látványra.
~Ez igen, apám.~
Syd cselekedete fiatalkori önmagára emlékezteti. Mily sok életet ki tud oltani egyvalaki, milyen gyorsan és milyen észrevétlenül! Ezek a humanoid lények sokszor kegyetlenebbek, mint az állatok. No persze ha már állat, azért Harlien sem iszik előre annak a notórius medvének a bőrére. Elvégre ki tudja, micsoda cseles lény ez az óriás! Inkább csak lapul, és a mellette fekvő hölgy - nyugodjék - társaságában figyeli a végkimenetelt.*
*A magához szedett értékeket taperolja épp a tekintetével, amikor számára váratlan dolog történik. Guggoló helyzetben marad, száját eltátja a látványra.
~Ez igen, apám.~
Syd cselekedete fiatalkori önmagára emlékezteti. Mily sok életet ki tud oltani egyvalaki, milyen gyorsan és milyen észrevétlenül! Ezek a humanoid lények sokszor kegyetlenebbek, mint az állatok. No persze ha már állat, azért Harlien sem iszik előre annak a notórius medvének a bőrére. Elvégre ki tudja, micsoda cseles lény ez az óriás! Inkább csak lapul, és a mellette fekvő hölgy - nyugodjék - társaságában figyeli a végkimenetelt.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-09 19:09:34
Üzenet elküldve: 2018-02-09 19:09:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Harlien az utasításnak megfelelően hozzálát a holttest átvizsgálásához, és elveszi tőle a fegyvereit, értékeit.
Syd eközben a megszeppent óriás felé közelít, hogy az előzetes tervek szerint megmotozza.
Cotys kékacél szemei ide oda cikáznak, hogy minden körülötte zajló eseményt nyomon követhessen, de persze egyetlen pillanatra sem feledi, hogy az előtte álló óriás a legfontosabb.
És ekkor hihetetlen dolog történik. Syd pár lépésnyire megáll a fogoly előtt. Halk pendülés hallatszik és fegyveréből kirepül a lövedék egyenest a szerencsétlen melák arca irányába.
Ald csak a pillanat tört részéig gondolkodik el a dolgon, de győz a harcosok rutinja. Társa nyilván észrevett valamit, amit ő maga nem, és veszélyesnek ítélte a helyzetet. Így a félvér is lenyomja fegyverén a kioldót. Újabb pendülés. Újabb lövedék tart a célpont felé.*
*Harlien az utasításnak megfelelően hozzálát a holttest átvizsgálásához, és elveszi tőle a fegyvereit, értékeit.
Syd eközben a megszeppent óriás felé közelít, hogy az előzetes tervek szerint megmotozza.
Cotys kékacél szemei ide oda cikáznak, hogy minden körülötte zajló eseményt nyomon követhessen, de persze egyetlen pillanatra sem feledi, hogy az előtte álló óriás a legfontosabb.
És ekkor hihetetlen dolog történik. Syd pár lépésnyire megáll a fogoly előtt. Halk pendülés hallatszik és fegyveréből kirepül a lövedék egyenest a szerencsétlen melák arca irányába.
Ald csak a pillanat tört részéig gondolkodik el a dolgon, de győz a harcosok rutinja. Társa nyilván észrevett valamit, amit ő maga nem, és veszélyesnek ítélte a helyzetet. Így a félvér is lenyomja fegyverén a kioldót. Újabb pendülés. Újabb lövedék tart a célpont felé.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-08 14:13:28
Üzenet elküldve: 2018-02-08 14:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Néma bólintással jelzi Lyznek, hogy megértette és eként fog cselekdni az erdőben. Mondjuk ebből nem biztos, hogy bármit is érzékel a szőke lány, de az elhatározás és az utasítás követése megvan Selandrialban. Illetve határozottan jó előjel lehetett, hogy a dérhajú elf lány nem bizonyult eddig sem annak a nagyon bőbeszédű típusnak.
Beérnek a fák közé, ahol a fák lombkoronáinak köszönhetően kevsebb a fény, így szemének kell néhány pillanat, amíg hozzászokik az új fényviszonyokhoz. Ezalatt a néhány momentumnyi bizonytalanság alatt kicsit erősebben kapaszkodik meg. Utána azonban ismét élénken figyeli a környezetét, habár ezúttal nem a tájjal való ismerkedés okán, hanem hogy lehetőleg még időben észrevegye a lehetséges veszélyforrásokat. Eleinte inkább a talajszinthez közelebb eső területet tartja szemmel, de hamar felrémlik benne, hogy olvamsányai szerint bizony égi áldomás is érkezhet a nyakukba egy éhes irbisz formájában. Aggódva vándorol feljebb a tekintete az alsóbb ágak magasságába, de egyelőre nem lát semmit. Aztán ki tudja, mikor siklik tovább az avatatlan szem egy rejtőzködő ragadozón.*
*Néma bólintással jelzi Lyznek, hogy megértette és eként fog cselekdni az erdőben. Mondjuk ebből nem biztos, hogy bármit is érzékel a szőke lány, de az elhatározás és az utasítás követése megvan Selandrialban. Illetve határozottan jó előjel lehetett, hogy a dérhajú elf lány nem bizonyult eddig sem annak a nagyon bőbeszédű típusnak.
Beérnek a fák közé, ahol a fák lombkoronáinak köszönhetően kevsebb a fény, így szemének kell néhány pillanat, amíg hozzászokik az új fényviszonyokhoz. Ezalatt a néhány momentumnyi bizonytalanság alatt kicsit erősebben kapaszkodik meg. Utána azonban ismét élénken figyeli a környezetét, habár ezúttal nem a tájjal való ismerkedés okán, hanem hogy lehetőleg még időben észrevegye a lehetséges veszélyforrásokat. Eleinte inkább a talajszinthez közelebb eső területet tartja szemmel, de hamar felrémlik benne, hogy olvamsányai szerint bizony égi áldomás is érkezhet a nyakukba egy éhes irbisz formájában. Aggódva vándorol feljebb a tekintete az alsóbb ágak magasságába, de egyelőre nem lát semmit. Aztán ki tudja, mikor siklik tovább az avatatlan szem egy rejtőzködő ragadozón.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-08 00:08:53
Üzenet elküldve: 2018-02-08 00:08:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
-Te csak maradj nyugton, kezekkel a magasban!
*Ismét nem érzi szükségét, hogy válaszoljon az óriás kérdésére. Még kevésbé, mikor amaz a lány húsának megkóstolását emlegeti. Syd most minden bizonnyal elborzadna és fontolóra venné az óriás agyon lövését, ha ezzel kapcsolatban nem hozott volna végleges döntést egy perccel ezelőtt. Így viszont rezzenéstelen tekintettel, kézzel és lélekkel, de főleg rezzenéstelenül célra tartott számszeríjjal közelít az óriás felé. A melák csak nem fordított hátat neki, ami miatt most megint fel kéne szólítania, hogy tegye, amit mondott neki, mert szemből motozni egyáltalán nem biztonságos, sőt, egyenesen öngyilkosság, ezt még a Városi Őrségnél Syd fejébe verték. "A potenciális gyilkosod karjai közé sétálsz", mondta a kiképző őrmester és a férfi egy életre megjegyezte, hogy ilyet ne tegyen. Nem akart úgy meghalni, hogy közben még hülye is legyen. De ez a veszély most nem fenyegeti. Lassan, óvatosan közelít, minden lépésnek stabil helyet keresve, nehogy megbotoljon, miközben a számszeríjba töltött nyíl hegye folyamatosan az óriás koponyájára mutat. Így óvakodik öt lépés távolságnyira a gyilkostól, aztán a következő lépés helyett elhúzza a kioldó billentyűt és egy újabb nyilat indít útnak az óriás fejének irányába.*
-Te csak maradj nyugton, kezekkel a magasban!
*Ismét nem érzi szükségét, hogy válaszoljon az óriás kérdésére. Még kevésbé, mikor amaz a lány húsának megkóstolását emlegeti. Syd most minden bizonnyal elborzadna és fontolóra venné az óriás agyon lövését, ha ezzel kapcsolatban nem hozott volna végleges döntést egy perccel ezelőtt. Így viszont rezzenéstelen tekintettel, kézzel és lélekkel, de főleg rezzenéstelenül célra tartott számszeríjjal közelít az óriás felé. A melák csak nem fordított hátat neki, ami miatt most megint fel kéne szólítania, hogy tegye, amit mondott neki, mert szemből motozni egyáltalán nem biztonságos, sőt, egyenesen öngyilkosság, ezt még a Városi Őrségnél Syd fejébe verték. "A potenciális gyilkosod karjai közé sétálsz", mondta a kiképző őrmester és a férfi egy életre megjegyezte, hogy ilyet ne tegyen. Nem akart úgy meghalni, hogy közben még hülye is legyen. De ez a veszély most nem fenyegeti. Lassan, óvatosan közelít, minden lépésnek stabil helyet keresve, nehogy megbotoljon, miközben a számszeríjba töltött nyíl hegye folyamatosan az óriás koponyájára mutat. Így óvakodik öt lépés távolságnyira a gyilkostól, aztán a következő lépés helyett elhúzza a kioldó billentyűt és egy újabb nyilat indít útnak az óriás fejének irányába.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-07 22:24:33
Üzenet elküldve: 2018-02-07 22:24:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
- Mindig. *vigyorog Zarára, bár éppenséggel egyszer sem akarja elkeseríteni. Ha jobban belegondol, akkor nem is keserítette el még. És ha jobban belegondol, akkor a fürdőre gondol, természetesen. Mivel pedig jól felkészült és főleg előrelátó vadászok, kötél is van náluk. Pontosabban Bajdinál, aki ezt most méregetni kezdi, hogy miként lenne a legcélszerűbb a vadkanra kötni. Ekkor történik, hogy a megviselt sötételf előbukkant és Annulien veszi pártfogásába. A lelkesedése nem tart sokáig, nagyjából addig míg Bajdi meg nem kéri, hogy támogassa hazáig. Ezen egy kicsit elcsodálkozik, hiszen az előbb még annyira lelkes volt, most pedig legszívesebben észre sem venné a szerencsétlent, de az egészet betudja a elfek közismerten szeszélyes lelkivilágának. Meg aztán Annulien is lihanech-i, arrafelé pedig a mélységiekkel szembeni előítélet régi szép hagyomány.*
- Jó. *bólint rá, hogy az elf leányzó inkább a zsákmánnyal szenvedne, és odadobja neki a kötelet* Hurkold rá, légyszíves, hogy haza cibálhassuk!
*Az önérzetes mélységi megpróbálja elhitetni velük, hogy tulajdonképpen kutya baja és tudja tartani velük a lépést. A probléma csak az, hogy szemmel láthatóan a talpon maradás is komoly kihívásként jelentkezik.*
- Zara! *néz a vörösre* Téged megkérhetlek? *és fejével Denzack felé biccent* Persze én is segíthetek újdonsült barátunknak, de akkor kötésig leizzadtok, mire ezt a kis malacot Vadvédig vonszoljátok.
*Itt már vigyorog, persze, hiszen lelki szemei előtt már látja a vadkannal küzdő, fújtató, ziháló lányokat, akik hazaérve másra sem vágynak majd, mint egy jó fürdőre. És hát ő egy jótét lélek, feláldozza magát és megmossa a hátukat.*
- Mindig. *vigyorog Zarára, bár éppenséggel egyszer sem akarja elkeseríteni. Ha jobban belegondol, akkor nem is keserítette el még. És ha jobban belegondol, akkor a fürdőre gondol, természetesen. Mivel pedig jól felkészült és főleg előrelátó vadászok, kötél is van náluk. Pontosabban Bajdinál, aki ezt most méregetni kezdi, hogy miként lenne a legcélszerűbb a vadkanra kötni. Ekkor történik, hogy a megviselt sötételf előbukkant és Annulien veszi pártfogásába. A lelkesedése nem tart sokáig, nagyjából addig míg Bajdi meg nem kéri, hogy támogassa hazáig. Ezen egy kicsit elcsodálkozik, hiszen az előbb még annyira lelkes volt, most pedig legszívesebben észre sem venné a szerencsétlent, de az egészet betudja a elfek közismerten szeszélyes lelkivilágának. Meg aztán Annulien is lihanech-i, arrafelé pedig a mélységiekkel szembeni előítélet régi szép hagyomány.*
- Jó. *bólint rá, hogy az elf leányzó inkább a zsákmánnyal szenvedne, és odadobja neki a kötelet* Hurkold rá, légyszíves, hogy haza cibálhassuk!
*Az önérzetes mélységi megpróbálja elhitetni velük, hogy tulajdonképpen kutya baja és tudja tartani velük a lépést. A probléma csak az, hogy szemmel láthatóan a talpon maradás is komoly kihívásként jelentkezik.*
- Zara! *néz a vörösre* Téged megkérhetlek? *és fejével Denzack felé biccent* Persze én is segíthetek újdonsült barátunknak, de akkor kötésig leizzadtok, mire ezt a kis malacot Vadvédig vonszoljátok.
*Itt már vigyorog, persze, hiszen lelki szemei előtt már látja a vadkannal küzdő, fújtató, ziháló lányokat, akik hazaérve másra sem vágynak majd, mint egy jó fürdőre. És hát ő egy jótét lélek, feláldozza magát és megmossa a hátukat.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-07 17:25:48
Üzenet elküldve: 2018-02-07 17:25:48
ÚJ
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
- De mé' nem válaszósz mán, ha kérdeznek?
*Kissé most úgy nézhet ki, mint egy nagyra nőtt pólyás, aki dühös amiért rá akarják tukmálni a gyűlölt spenótfőzeléket. Grimaszol is okos ábrázatával, de a keze azért még mindig a feje fölött, mert divat ide vagy oda, neki nem jön be a lyukas bőr, főleg ilyen hűvös időkben.*
- Nyugszok csak nem értek! Mé viszed el a kis madárkát? Még csak meg se kóstúhattam a finom husát he!
~ Hülye emberfajzatok! ~
*Most nagyon tehetetlennek érzi magát, de csak a szájával karatézik, testével nyugton marad, így aztán ha Syd a közelébe megy, akkor nyugodtan végitaperolhatja, ha már ez a perverziója támadt.*
- De mé' nem válaszósz mán, ha kérdeznek?
*Kissé most úgy nézhet ki, mint egy nagyra nőtt pólyás, aki dühös amiért rá akarják tukmálni a gyűlölt spenótfőzeléket. Grimaszol is okos ábrázatával, de a keze azért még mindig a feje fölött, mert divat ide vagy oda, neki nem jön be a lyukas bőr, főleg ilyen hűvös időkben.*
- Nyugszok csak nem értek! Mé viszed el a kis madárkát? Még csak meg se kóstúhattam a finom husát he!
~ Hülye emberfajzatok! ~
*Most nagyon tehetetlennek érzi magát, de csak a szájával karatézik, testével nyugton marad, így aztán ha Syd a közelébe megy, akkor nyugodtan végitaperolhatja, ha már ez a perverziója támadt.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-07 17:06:10
Üzenet elküldve: 2018-02-07 17:06:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Syd épp leszereli a monstrumot, miközben Ald készenlétben áll. Természetesen ő is éber, ha cselekvésre kerülne sor, hát bizony ő is cselekszik majd. De először úgy határoz, átkutatja a csuhást. Újból letérdel ennek érdekében, s így talál nála némi kutatgatás után egy csont tőrt, néhány dobókést, egy szarvas függőt és fúvónyilakat.*
- Bocsáss meg, kedves, de ezekre már nem lesz szükséged.
*Ezeket a tárgyakat kívánja magához venni. Talán hasznára válhatnak majd a zsoldosoknak, de úgy van vele, hogy Syd majd eldönti, mi legyen a sorsuk. Mindenesetre ő megőrzi őket a hazafelé vezető úton, hacsak nem kap másféle utasítást. Közben éberen, fél szemmel ő is figyeli az óriást, nehogy az valami váratlan dolgot műveljen.*
*Syd épp leszereli a monstrumot, miközben Ald készenlétben áll. Természetesen ő is éber, ha cselekvésre kerülne sor, hát bizony ő is cselekszik majd. De először úgy határoz, átkutatja a csuhást. Újból letérdel ennek érdekében, s így talál nála némi kutatgatás után egy csont tőrt, néhány dobókést, egy szarvas függőt és fúvónyilakat.*
- Bocsáss meg, kedves, de ezekre már nem lesz szükséged.
*Ezeket a tárgyakat kívánja magához venni. Talán hasznára válhatnak majd a zsoldosoknak, de úgy van vele, hogy Syd majd eldönti, mi legyen a sorsuk. Mindenesetre ő megőrzi őket a hazafelé vezető úton, hacsak nem kap másféle utasítást. Közben éberen, fél szemmel ő is figyeli az óriást, nehogy az valami váratlan dolgot műveljen.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-07 12:24:26
Üzenet elküldve: 2018-02-07 12:24:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Szinte hallhatóan megkönnyebbülten lélegez föl, amikor végre meglátja a fákat. A szag is már alábbhagyott, a talaj is szilárddá vált. Tekintete pár pillanattal később már az ágakat fürkészte.
Néma bólintással veszi tudomásul Lyz szavait és lassú léptetéssel megindult ő is a fák között. Hátra nem néz most: bízik annyira a tündérfiúban hogy ne kelljen megerősítenie szavait. Való igaz, most, hogy szeretett vezetőjük a téglaházakból és a bűzös kocsmákból alkotott Artheniorban mászkál, biztonságérzetük alábbhagyott; nem lehet tudni hogy most éppen mi fészkelhette be magát az ösvény közelébe, és nincs ínyére hogy kiderítsék.
Csendben haladnak az eddig veszélytelennek ígérkező ösvényen, szemei örökké a fákat szemléli. Hála Lyz vezetői ösztönének mindenféle probléma nélkül közelednek az erőd felé. De sosem lehet tudni hogy mikor változhat a helyzet. Sosem.*
*Szinte hallhatóan megkönnyebbülten lélegez föl, amikor végre meglátja a fákat. A szag is már alábbhagyott, a talaj is szilárddá vált. Tekintete pár pillanattal később már az ágakat fürkészte.
Néma bólintással veszi tudomásul Lyz szavait és lassú léptetéssel megindult ő is a fák között. Hátra nem néz most: bízik annyira a tündérfiúban hogy ne kelljen megerősítenie szavait. Való igaz, most, hogy szeretett vezetőjük a téglaházakból és a bűzös kocsmákból alkotott Artheniorban mászkál, biztonságérzetük alábbhagyott; nem lehet tudni hogy most éppen mi fészkelhette be magát az ösvény közelébe, és nincs ínyére hogy kiderítsék.
Csendben haladnak az eddig veszélytelennek ígérkező ösvényen, szemei örökké a fákat szemléli. Hála Lyz vezetői ösztönének mindenféle probléma nélkül közelednek az erőd felé. De sosem lehet tudni hogy mikor változhat a helyzet. Sosem.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-07 10:30:34
Üzenet elküldve: 2018-02-07 10:30:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Vadvéd//
*Ráfordítja a lovat az erdei ösvényke felé, melyet avatatlan szem aligha láthat meg, de mielőtt megindulna, a többiekhez fordul.*
- Az erdő veszélyes, csendben haladunk tovább. *A lovak így is törhetnek gallyat, nem hiányzik, hogy még inkább felzavarják az erdőt, mint ami feltétlen szükséges. Korábban a tündér igencsak cserfesnek bizonyult, de nem csak neki szánja. Ha végiglármázzák az erdőt, valószínűleg egyikük sem látja meg az erődöt, s ezt nem szeretné megkockáztatni, így inkább szól, mint hogy tapintatoskodás miatt ott hagyják a fogukat.*
- Füleljetek, figyeljetek és legyen kézközelben fegyver. Nagyon veszélyes itt...
*Nem Sunukonak szánja szavait, tudja, hogy ezzel a férfi tisztában van, de a két jövevény nem tudhatja. Lyz pedig nem vezetné be a csapatot az erdőbe úgy, hogy ennyit legalább ne mondjon el. Azzal az ösvénynek indul, s figyelme azonnal az erdőre fókuszál, a zajokra, az útvonalra, hogy ne tévesszen csapást, s hogy elf szemeivel bármilyen gyanús moccanásra reagálni tudjon. Sok ez így egyszerre, de ő halad elöl, ezért igyekszik ennek a feladatnak maximálisan megfelelni, és épségben elvezetni a csapatot Vadvédbe. *
*Ráfordítja a lovat az erdei ösvényke felé, melyet avatatlan szem aligha láthat meg, de mielőtt megindulna, a többiekhez fordul.*
- Az erdő veszélyes, csendben haladunk tovább. *A lovak így is törhetnek gallyat, nem hiányzik, hogy még inkább felzavarják az erdőt, mint ami feltétlen szükséges. Korábban a tündér igencsak cserfesnek bizonyult, de nem csak neki szánja. Ha végiglármázzák az erdőt, valószínűleg egyikük sem látja meg az erődöt, s ezt nem szeretné megkockáztatni, így inkább szól, mint hogy tapintatoskodás miatt ott hagyják a fogukat.*
- Füleljetek, figyeljetek és legyen kézközelben fegyver. Nagyon veszélyes itt...
*Nem Sunukonak szánja szavait, tudja, hogy ezzel a férfi tisztában van, de a két jövevény nem tudhatja. Lyz pedig nem vezetné be a csapatot az erdőbe úgy, hogy ennyit legalább ne mondjon el. Azzal az ösvénynek indul, s figyelme azonnal az erdőre fókuszál, a zajokra, az útvonalra, hogy ne tévesszen csapást, s hogy elf szemeivel bármilyen gyanús moccanásra reagálni tudjon. Sok ez így egyszerre, de ő halad elöl, ezért igyekszik ennek a feladatnak maximálisan megfelelni, és épségben elvezetni a csapatot Vadvédbe. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920