Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 23:32:33
Üzenet elküldve: 2017-02-11 23:32:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Turaglar Lengelin//
*Így jár az ember, ha minden vackot megőriz. Turaglar találhat magánál korábbi "kalandjaiból" bő három maroknyi éghető anyagot, és nagyjából ugyanennyi éghetetlen földes homokos port. Hogy ezeket miért hordja magával, és miért nem mondjuk több élelemmel tölti meg az ezek által elfoglalt nem csekély helyet, az az ő dolga, talán egy kis étke így is beférhetett, ha nem is olyan sok.
Tehát először a vékony porkör, ami pár helyen megszakad, de hát az vesse Turaglarra a követ, aki ilyen helyzetben is védené az erdőt. Egy biztos, az erdő szelleme legalább nem fogja ma meglátogatni kellemetlen ügyletekben, már ha a szellem nem csak egy legenda mostanra.
Aztán jöhet az éghető, de füstös anyag a nyílra. Nem lehet tudni, hogy mennyire fog működni.
Végezetül kovát és acélt vesz, mellyel be kell vallani szikrát pattintani a fenyőre nem valami egyszerű dolog, de végezetül, három percnyi szenvedés árán ez is sikerülhet.
Aztán már csak céloznia kell, és dobnia bele a kör közepébe. Mivel azonban többé-kevésbé szabályos kört szórt maga köré, így a kör közepe valahogy az az ág lehet, amin guggol. Így gyakorlatilag magára ejti az égő fadarabot, no nem kell aggódni, a fenyőlemezek rövid, gyenge lángjába még nem halt bele senki. Nedves lábbelijét sisteregve érinti, és talán ettől, talán a több méter zuhanástól és bucskázástól odalentre már kialudva ér, így nem gyújthatja meg a maradék esetleg lentre is szórt égető anyagot a nyirkos talajon. Érdemes elgondolkodni, hogy hogyan is legyen tovább, ugyanis ha a lenti nedves talajon, netán lucskosan rothadó avaron landolna egy ilyen lap, akkoe biztosan kialudna, és persze pár füstpászma felszállna, de a farkasok csak továbbra is néznék, hogy mit akar a fadarabok ledobálásával, és értetlenül szaglászva méretetnék az egyre gyűlő, ugyebár összesen bő hat maroknyi halmot.
A fa egyébként, ha Turaglar körbenéz, nem áll egyedül, ugyanakkor ránézésre egyik ág sem vezetne át teljes bizonyossággal szomszédaira, és nyilván a farkasok is hamarabb telepednének át egy másik fa alá, mint ahogyan ő átmászna, azok pedig első ránézésre elég jól elvannak odalent. Nem vitás, ez kelepce, és nagyon nagy kérdés, hogy van-e élve kiút, talán innen csak a szerencse, hozhatja ki a félvér erdőjárót.*
*Így jár az ember, ha minden vackot megőriz. Turaglar találhat magánál korábbi "kalandjaiból" bő három maroknyi éghető anyagot, és nagyjából ugyanennyi éghetetlen földes homokos port. Hogy ezeket miért hordja magával, és miért nem mondjuk több élelemmel tölti meg az ezek által elfoglalt nem csekély helyet, az az ő dolga, talán egy kis étke így is beférhetett, ha nem is olyan sok.
Tehát először a vékony porkör, ami pár helyen megszakad, de hát az vesse Turaglarra a követ, aki ilyen helyzetben is védené az erdőt. Egy biztos, az erdő szelleme legalább nem fogja ma meglátogatni kellemetlen ügyletekben, már ha a szellem nem csak egy legenda mostanra.
Aztán jöhet az éghető, de füstös anyag a nyílra. Nem lehet tudni, hogy mennyire fog működni.
Végezetül kovát és acélt vesz, mellyel be kell vallani szikrát pattintani a fenyőre nem valami egyszerű dolog, de végezetül, három percnyi szenvedés árán ez is sikerülhet.
Aztán már csak céloznia kell, és dobnia bele a kör közepébe. Mivel azonban többé-kevésbé szabályos kört szórt maga köré, így a kör közepe valahogy az az ág lehet, amin guggol. Így gyakorlatilag magára ejti az égő fadarabot, no nem kell aggódni, a fenyőlemezek rövid, gyenge lángjába még nem halt bele senki. Nedves lábbelijét sisteregve érinti, és talán ettől, talán a több méter zuhanástól és bucskázástól odalentre már kialudva ér, így nem gyújthatja meg a maradék esetleg lentre is szórt égető anyagot a nyirkos talajon. Érdemes elgondolkodni, hogy hogyan is legyen tovább, ugyanis ha a lenti nedves talajon, netán lucskosan rothadó avaron landolna egy ilyen lap, akkoe biztosan kialudna, és persze pár füstpászma felszállna, de a farkasok csak továbbra is néznék, hogy mit akar a fadarabok ledobálásával, és értetlenül szaglászva méretetnék az egyre gyűlő, ugyebár összesen bő hat maroknyi halmot.
A fa egyébként, ha Turaglar körbenéz, nem áll egyedül, ugyanakkor ránézésre egyik ág sem vezetne át teljes bizonyossággal szomszédaira, és nyilván a farkasok is hamarabb telepednének át egy másik fa alá, mint ahogyan ő átmászna, azok pedig első ránézésre elég jól elvannak odalent. Nem vitás, ez kelepce, és nagyon nagy kérdés, hogy van-e élve kiút, talán innen csak a szerencse, hozhatja ki a félvér erdőjárót.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 19:08:55
Üzenet elküldve: 2017-02-11 19:08:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Turaglar, látva hibáját, új taktikán kezd gondolkozni. Először a ,,csak éhes farkas vadászik" elvet akarja kihasználni, de ezzel az erővel a saját kétkezi erejével is le akarhatná őket győzni - ugyanannyi van neki ebből, mint farkasételből. Aztán azon kezd el gondolkozni, hogy esetleg mind a 7 farkast elaltathatná, viszont mikor már tölti a nyilat a fúvócsőbe, nem messze meglát egy párducot, ami a farkasokat figyeli. Egy egész falkát semmiképpen sem akart kiirtani. Viszont ekkor támadt egy jó ötlete, meg is kezdte valósítani. Maga alá egy szabályos körben éghetetlen anyagot szórt, majd bekente a nyilát olyan anyaggal, ami ha lángra lobban, hihetetlen sok füstöt áraszt. A körből nem jut ki a tűz - az erdő nem ég le, de a farkasok, mint minden erdei állat, a füstszagra menekülni kezdenek. A terv jó, így Turaglar kis gyantás fenyőlemezkét vesz elő, meggyújtja, céloz a kör közepére, és dob.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 18:29:23
Üzenet elküldve: 2017-02-11 18:29:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Turaglar Lengelin//
*Elég távol van ahhoz, hogy az eredet alfa, és a helyébe lépett ideiglenes vezér konfliktusát egy elterelés utáni jól irányzott lövéssel kiélezze. Ugyan találata egyáltalán nem biztos egy ilyen helyzetben, mivel maga Turaglar nem egy képzett lövész egyelőre, de ugyebár gyakorlat teszi a mestert.
A lövés tehát talál, és az ébredező alfán egy percen belül jelentkeznek a düh jelei. Igen elmérgesedett hévvel ront neki a csapatát alvásakor irányító példánynak, és a többiek előtt példát statuálva jól összeverekednek. Persze nem mindenki rájuk figyel, páran szaglászva méregetik Turaglart is a földről, de ha nem is mindegyikük folyamatosan, azért páran, a fel-fel pislantanak, és biztos lehet benne, hogy egy rossz mozdulat, egy nagyot reccsenő ág, és a két harcoló főhímjelöltön kívül mindenki őt fogja árgus szemekkel és korgó gyomorral lesni.
Közben persze a két rangidős hím marja egymást, és Turaglar nem is számolta el magát nagyon, hamarosan a régi, elaltatott, és most méreggel feldühített alfa jut előnyhöz, és jól szét is harapdálja, sőt, éppen elkergetni készül a rangjára törő másik ordast. Más hatásai mellett, az az egy biztos, hogy ez a lövés legalább eggyel csökkentette a környékbéli éhes és harci kedvvel megáldott farkasok számát. Heten maradnak a fa alatt.*
*Elég távol van ahhoz, hogy az eredet alfa, és a helyébe lépett ideiglenes vezér konfliktusát egy elterelés utáni jól irányzott lövéssel kiélezze. Ugyan találata egyáltalán nem biztos egy ilyen helyzetben, mivel maga Turaglar nem egy képzett lövész egyelőre, de ugyebár gyakorlat teszi a mestert.
A lövés tehát talál, és az ébredező alfán egy percen belül jelentkeznek a düh jelei. Igen elmérgesedett hévvel ront neki a csapatát alvásakor irányító példánynak, és a többiek előtt példát statuálva jól összeverekednek. Persze nem mindenki rájuk figyel, páran szaglászva méregetik Turaglart is a földről, de ha nem is mindegyikük folyamatosan, azért páran, a fel-fel pislantanak, és biztos lehet benne, hogy egy rossz mozdulat, egy nagyot reccsenő ág, és a két harcoló főhímjelöltön kívül mindenki őt fogja árgus szemekkel és korgó gyomorral lesni.
Közben persze a két rangidős hím marja egymást, és Turaglar nem is számolta el magát nagyon, hamarosan a régi, elaltatott, és most méreggel feldühített alfa jut előnyhöz, és jól szét is harapdálja, sőt, éppen elkergetni készül a rangjára törő másik ordast. Más hatásai mellett, az az egy biztos, hogy ez a lövés legalább eggyel csökkentette a környékbéli éhes és harci kedvvel megáldott farkasok számát. Heten maradnak a fa alatt.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 17:22:56
Üzenet elküldve: 2017-02-11 17:22:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Turaglar, látva a helyzetet, megpróbálja kifigyelni, hogy a farkasoknál most ki az alfa. Tudja, hogy ha majd felkel az eredeti alfa, akkor harcot kezdeményez, és olyankor sem ő, sem a többi farkas nem figyel másra. Az alfa egy kisebb állat, egyértelműnek tűnik, hogy az eredeti alfa le fogja győzni. Turaglar újabb nyilat vesz elő, amire tömény, koncentrált mérges cyrold nedvét kente, és, miután holdsajttal egy pillanatra megpróbálja elterelni a farkasok figyelmét, megpróbálja észrevétlenül belelőni az alfába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.02.11 18:15:50, a következő indokkal:
Feltételes mód teljes hiánya harchelyzetben; mesélő által mozgatott NJK-k mozgatása; durva VP-zés.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.02.11 18:15:50, a következő indokkal:
Feltételes mód teljes hiánya harchelyzetben; mesélő által mozgatott NJK-k mozgatása; durva VP-zés.
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:22:53
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:22:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Turaglar Lengelin//
*Erdőmélye, a hely, ahol a szokásos erdei vadaknál vadabb lények tanyáznak, s ahol egy farkasfalka nem is farkasfalka, ha nem túl rafináltak. Ugyanis kiszagolták azt, hogy vezérük gyilkosa nem hagyta el a helyet, és most picivel többen, szám szerint nyolcan térnek vissza az alvó Turaglar fája alá, ahol vinnyogva, morogva, a fa törzsét kapargatva köröznek az éjszakában. Néha egy-egy elfut és visszatér, sőt, talán úgy tűnhet, hogy várnak is valamire, vagy netán valakire, ahogy elhevernek később a fa tövében. Halottnak hitt vezérüktől tisztes távot tartanak, talán betegnek látják, csupán egy nőstény böködi meg néha fájdalmasan a jelenleg mélyen alvó farkast. Amit Turaglart felkelni látják, azonnal, fülüket hátracsapva, gonosz morgásban kitörve figyelnek mit tesz odafent.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.11 17:17:31
*Erdőmélye, a hely, ahol a szokásos erdei vadaknál vadabb lények tanyáznak, s ahol egy farkasfalka nem is farkasfalka, ha nem túl rafináltak. Ugyanis kiszagolták azt, hogy vezérük gyilkosa nem hagyta el a helyet, és most picivel többen, szám szerint nyolcan térnek vissza az alvó Turaglar fája alá, ahol vinnyogva, morogva, a fa törzsét kapargatva köröznek az éjszakában. Néha egy-egy elfut és visszatér, sőt, talán úgy tűnhet, hogy várnak is valamire, vagy netán valakire, ahogy elhevernek később a fa tövében. Halottnak hitt vezérüktől tisztes távot tartanak, talán betegnek látják, csupán egy nőstény böködi meg néha fájdalmasan a jelenleg mélyen alvó farkast. Amit Turaglart felkelni látják, azonnal, fülüket hátracsapva, gonosz morgásban kitörve figyelnek mit tesz odafent.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.11 17:17:31
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:08:21
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:08:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Erdőmélye, a hely, ahol legjobban szeret lenni... igazi veszélyben itt még sosem volt, ám farkasok, párducok már támadtak rá, ám most mégis nagy a csönd... túl nagy ahhoz, hogy nyugodt legyen. Mire eszmélne, már körülvették a farkasok, a hatalmas termetű falkavezér ugrik felé, ám fúvócsövével pont a hasát találja el. A lendület megtörik, Turaglar arrébbvetődik, és a falkavezér rángatózva fekszik a földön, majd lenyugszik. A többi farkas szétszéled, Turaglar pedig kihúzza a nyilat a farkas bőréből, majd felmászik egy nagy faágra, és elalszik.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-11 11:54:31
Üzenet elküldve: 2017-02-11 11:54:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Ha nem ismernélek jobban most azt találnám hinni, hogy te az a fajta ember vagy, aki a 19-re még lapot húz. *Jóval odébb és jóval később áll le ebben a hangnemben beszélni, amikor már szinte _majdnem_ biztos abban, hogy nem kell a sarkukban lihegő, warg-szerű lényektől tartaniuk.
A hegyoldalon végrehajtott menekülőmutatvány után még jó néhány mérföldön(?) át dagasztották maguk előtt a havat, mostanra pedig a savas izmok fáradtsága legalább akkora szerepet játszik a kényszerpihenőben mint az önmaguk megnyugtatására szánt mantra: nem üldöznek már.
Bővebb okfejtés vagy rámutatás nélkül is tudja persze mire gondol Dyn. Ő hasonlómód érzett, amikor a Sólyompengének nyoma veszett. Az idő sem tudta annyira megkoptatni azt az emléket, amit arról a napról őriz, amikor a mesterpenge végérvénnyel elszakíttatott tőle. Sokáig kínozta egy nem is létező fájdalom, mintha mintha a karját csapták volna le könyéktől lefelé, de ő még azután úgy érezte, hogy ott van és használni is próbálta. A fóliánsbújók erre is fialtak már egy találó kifejezést, de Khannak most akkor sem jutna eszébe, ha az élete múlna rajta. Egy gondolatbeli vállrándítással útjának is ereszti a felesleges gondolatot. Visszatér ahhoz ami most van és ahhoz, akit nem szeretne, ha ugyanazon átmenni, amin ő.*
- Még mindig képes vagy megdöbbenteni, hogy a csinos buksid mögé szorult eszed hogyan kombinál össze dolgokat. Honnan a fészkes fenéből gondolta például most azt, hogy iménti vendéglátóid egyike ejtett a fejedre egy fejméretű hógolyót? Ha ilyen módszerekkel próbálnának vadat hajtani, szerintem a következő télig kipusztulna az egész kolónia. *Lazít már a hangnemen és bár a korábbiban sem volt feltétlenül tetten érhető a rosszalló dorgálás, a mostaniban már végképp nem lehetne annak töredékét sem megtalálni. Ez már ugyanaz a stílus amit az egymás közti kommunikációban rendre alkalmaznak, függetlenül attól, hogy éppen véresen komoly vagy ártalmatlan kreténségen folytatnak-e éppen diskurzust.*
- Ettem én már sokkal rosszabbat is fűszerezetlen és félig nyers nyúlcombnál. *Szerinte Dyn is, mert aki az acélt választja magának első számú hitvesként (és hivatásából következően munkatársként) az előbb-utóbb szembe kell nézzen a ténnyel, hogy nem mindig lesz képes előteremteni egy háromfogásos estebédet az asztalra.*
- Ott hagyták, igaz? *Emlékszik a farkasveremre, amikor Dyn nyomát követve rátalált és arra is, hogy nem csak a fegyvert, hanem a megbontott rumosüveget is megtalálta a szcénán.* Ha kellett volna nekik bármelyik, veled együtt elvisznek mindent, nálunk viszont nincs se kötél, se mászóvas és még afelől sem lennék túl biztos, hogy felajzott barátaink végleg lemondtak erről a falatról.
*Hátsójára suhint, jelezvén mire gondol.*
- Felszerelkezünk Vadvédben, megvárjuk amíg veszít erejéből a havazás és visszajövünk mindenért. Közben talán... TALÁN, említést teszünk Sylwerannak arról is, hogy mit találtunk a venár szomszédságban.
- Ha nem ismernélek jobban most azt találnám hinni, hogy te az a fajta ember vagy, aki a 19-re még lapot húz. *Jóval odébb és jóval később áll le ebben a hangnemben beszélni, amikor már szinte _majdnem_ biztos abban, hogy nem kell a sarkukban lihegő, warg-szerű lényektől tartaniuk.
A hegyoldalon végrehajtott menekülőmutatvány után még jó néhány mérföldön(?) át dagasztották maguk előtt a havat, mostanra pedig a savas izmok fáradtsága legalább akkora szerepet játszik a kényszerpihenőben mint az önmaguk megnyugtatására szánt mantra: nem üldöznek már.
Bővebb okfejtés vagy rámutatás nélkül is tudja persze mire gondol Dyn. Ő hasonlómód érzett, amikor a Sólyompengének nyoma veszett. Az idő sem tudta annyira megkoptatni azt az emléket, amit arról a napról őriz, amikor a mesterpenge végérvénnyel elszakíttatott tőle. Sokáig kínozta egy nem is létező fájdalom, mintha mintha a karját csapták volna le könyéktől lefelé, de ő még azután úgy érezte, hogy ott van és használni is próbálta. A fóliánsbújók erre is fialtak már egy találó kifejezést, de Khannak most akkor sem jutna eszébe, ha az élete múlna rajta. Egy gondolatbeli vállrándítással útjának is ereszti a felesleges gondolatot. Visszatér ahhoz ami most van és ahhoz, akit nem szeretne, ha ugyanazon átmenni, amin ő.*
- Még mindig képes vagy megdöbbenteni, hogy a csinos buksid mögé szorult eszed hogyan kombinál össze dolgokat. Honnan a fészkes fenéből gondolta például most azt, hogy iménti vendéglátóid egyike ejtett a fejedre egy fejméretű hógolyót? Ha ilyen módszerekkel próbálnának vadat hajtani, szerintem a következő télig kipusztulna az egész kolónia. *Lazít már a hangnemen és bár a korábbiban sem volt feltétlenül tetten érhető a rosszalló dorgálás, a mostaniban már végképp nem lehetne annak töredékét sem megtalálni. Ez már ugyanaz a stílus amit az egymás közti kommunikációban rendre alkalmaznak, függetlenül attól, hogy éppen véresen komoly vagy ártalmatlan kreténségen folytatnak-e éppen diskurzust.*
- Ettem én már sokkal rosszabbat is fűszerezetlen és félig nyers nyúlcombnál. *Szerinte Dyn is, mert aki az acélt választja magának első számú hitvesként (és hivatásából következően munkatársként) az előbb-utóbb szembe kell nézzen a ténnyel, hogy nem mindig lesz képes előteremteni egy háromfogásos estebédet az asztalra.*
- Ott hagyták, igaz? *Emlékszik a farkasveremre, amikor Dyn nyomát követve rátalált és arra is, hogy nem csak a fegyvert, hanem a megbontott rumosüveget is megtalálta a szcénán.* Ha kellett volna nekik bármelyik, veled együtt elvisznek mindent, nálunk viszont nincs se kötél, se mászóvas és még afelől sem lennék túl biztos, hogy felajzott barátaink végleg lemondtak erről a falatról.
*Hátsójára suhint, jelezvén mire gondol.*
- Felszerelkezünk Vadvédben, megvárjuk amíg veszít erejéből a havazás és visszajövünk mindenért. Közben talán... TALÁN, említést teszünk Sylwerannak arról is, hogy mit találtunk a venár szomszédságban.
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:06:15
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Az események túl sok választási lehetőséget nem hagynak számukra, és a Vörös tanulva eddigi hibáiból, és azokból, amiket itt megtapasztalt, nem szívesen várná meg, mi lenne a végkifejlete annak, ha utánuk jönnének a barlangban. Azt ugyan most sem tudja, miért is hozták ide, és mi volt vele a céljuk a wargoknak, ahogy azt sem mi történt volna a férfivel, ha valaki végül prédaként elnyeri, de lenne jó néhány tippje erre vonatkozólag, és ezek közé nem tartozik bele az, hogy az emberpárost választják meg a kolónia királyának és királynőjének, bármennyire is jól hangzik a dolog.
Így aztán egy rugóra jár mindenki agya, még akkor is, ha eltérő fajból és nemből származnak, ideje elhúzni innen és minél gyorsabban.
Wargi iránti hiánya persze rögtön elő is jön, amikor még éppen távozni látja a kis szőrmókot anya szájából lógva. Nem sokat társalogtak ugyan, de a kölyök csak szívéhez ez alatt a rövid idő alatt a meleg bundájával együtt. Talán még be is fogadta volna, ha az anyja kimúlt volna, de nem így történt.
Gyorsan szedi lábait a férfi nyomában, inkább ráhagyatkozik a menekülésben. Sylweran alapos kiképzési mechanikájának köszönhetően legalább megfelelő kondícióban vannak most ehhez a feladathoz.*
- Ha pimaszkodsz, itt hagylak nekik. *A futás közben lezajló gyors párbeszéd tökéletesen pótolja náluk azt, amit mások, az életveszély utáni viszontlátás során a „Jaj, úgy hiányoztál” és az „Örülök, hogy még élsz” frázisaival szoktak megtoldani.
Nem figyeli merre haladnak, annyira igyekszik most összpontosítani, hogy ne fusson bele egy újabb lyukba. Apropó gödör… a kardja. Éles fájdalom nyilall a gyomrába fegyverének elvesztése okán, és nem is kívánja annyiban hagyni a dolgot, az az övé, neki készült egyedül, más nem használhatja és nem is engedheti, hogy a hóban rozsdásodjon, annyira viszont még nem vesztette eszét, hogy menekülés közben még kitalálja azt is, hogy azokat szedjék össze. Na meg a rumot.*
~Ó.~
- Nem te ettél meg egy félig sült nyúlcombot. *Kevés hiányzik, hogy lassan kidobja a taccsot a nagy zihálás közepén. Ha úgy találja, hogy nem eredtek a nyomukba, csak akkor szólal meg újra.*
- A kardom. *Egy harcos számára az ilyesmi nem csak olyan, mint amikor kiesik egy fülbevaló a füléből, sokkal inkább, mintha levágták volna a kardját és eldobták volna. Legalább olyan meztelennek és védtelennek érzi magát nélküle, mintha ruha nélkül flangálna végig Arthenior utcáin.* Gondolod, hogy lesz időnk kiszedni abból a krákenverte lyukból?
*Az események túl sok választási lehetőséget nem hagynak számukra, és a Vörös tanulva eddigi hibáiból, és azokból, amiket itt megtapasztalt, nem szívesen várná meg, mi lenne a végkifejlete annak, ha utánuk jönnének a barlangban. Azt ugyan most sem tudja, miért is hozták ide, és mi volt vele a céljuk a wargoknak, ahogy azt sem mi történt volna a férfivel, ha valaki végül prédaként elnyeri, de lenne jó néhány tippje erre vonatkozólag, és ezek közé nem tartozik bele az, hogy az emberpárost választják meg a kolónia királyának és királynőjének, bármennyire is jól hangzik a dolog.
Így aztán egy rugóra jár mindenki agya, még akkor is, ha eltérő fajból és nemből származnak, ideje elhúzni innen és minél gyorsabban.
Wargi iránti hiánya persze rögtön elő is jön, amikor még éppen távozni látja a kis szőrmókot anya szájából lógva. Nem sokat társalogtak ugyan, de a kölyök csak szívéhez ez alatt a rövid idő alatt a meleg bundájával együtt. Talán még be is fogadta volna, ha az anyja kimúlt volna, de nem így történt.
Gyorsan szedi lábait a férfi nyomában, inkább ráhagyatkozik a menekülésben. Sylweran alapos kiképzési mechanikájának köszönhetően legalább megfelelő kondícióban vannak most ehhez a feladathoz.*
- Ha pimaszkodsz, itt hagylak nekik. *A futás közben lezajló gyors párbeszéd tökéletesen pótolja náluk azt, amit mások, az életveszély utáni viszontlátás során a „Jaj, úgy hiányoztál” és az „Örülök, hogy még élsz” frázisaival szoktak megtoldani.
Nem figyeli merre haladnak, annyira igyekszik most összpontosítani, hogy ne fusson bele egy újabb lyukba. Apropó gödör… a kardja. Éles fájdalom nyilall a gyomrába fegyverének elvesztése okán, és nem is kívánja annyiban hagyni a dolgot, az az övé, neki készült egyedül, más nem használhatja és nem is engedheti, hogy a hóban rozsdásodjon, annyira viszont még nem vesztette eszét, hogy menekülés közben még kitalálja azt is, hogy azokat szedjék össze. Na meg a rumot.*
~Ó.~
- Nem te ettél meg egy félig sült nyúlcombot. *Kevés hiányzik, hogy lassan kidobja a taccsot a nagy zihálás közepén. Ha úgy találja, hogy nem eredtek a nyomukba, csak akkor szólal meg újra.*
- A kardom. *Egy harcos számára az ilyesmi nem csak olyan, mint amikor kiesik egy fülbevaló a füléből, sokkal inkább, mintha levágták volna a kardját és eldobták volna. Legalább olyan meztelennek és védtelennek érzi magát nélküle, mintha ruha nélkül flangálna végig Arthenior utcáin.* Gondolod, hogy lesz időnk kiszedni abból a krákenverte lyukból?
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-08 19:30:08
Üzenet elküldve: 2017-02-08 19:30:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Bassza meg. *Még torokhangú morgást is hallat, miután az események eszkalálódása tovább gyorsul, ők pedig ott találják magukat, szinte letolt nadrággal, egy választás előtt, ami igazság szerint nem sok lehetőséget kínál nekik. A nőstény sokkal jobban ismeri már annál a dolgok menetét, minthogy várakozással és mérlegeléssel tököljön, visszavéve magához kölykét szélnek is ered.*
- Hát, azt hiszem érdemes az új barátaidra hallgatni, gondolom elég sokat verik őket itt a pasasok ahhoz, hogy már legyen rutinjuk benne. *De elég a szájalásból, a temérdek megbeszélnivalót egyébként is későbbre halasztották saját, jól felfogott érdekükben. Most még minden végtagjuk a rendelkezésükre áll, hogy a félreértéseket agresszív véleménycsere képében is lefolytathassák, de ha sokat tökölnek, ezzel-azzal megrövidülhetnek és majd kikötnek az új góré nyaka körül, a diadal trófeájaként.*
- Nektek ez amúgy is jól megy, nem? *Futás közben szól-szúr oda egyet a Vörösnek, megjegyzést téve a nő előéletére, mert amennyire azt ki tudta hámozni abból a káoszból, amit Dyn életvitelszerűen űzött. Nem rest követni a menekülésben lévő nőstényt egészen amíg le nem csúszdáznak a falakon kívülre, ott aztán toronyiránt meg is fordulhatnak, hogy kámforként tűnhessenek el. Az elhagyott-ejtett-vesztett fegyverek felett nem tud most fájdalmat érezni, az az egy, ami igazán fontos szerepet játszott valaha az életében már régóta nincs a birtokában, minden más acél azóta sem volt képes kitölteni ezt az űrt.*
- Szerinted ugye nem fognak utánunk jönni, mert... nem szeretek és nem is tudok túl sokáig futni.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.08 19:30:55
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Bassza meg. *Még torokhangú morgást is hallat, miután az események eszkalálódása tovább gyorsul, ők pedig ott találják magukat, szinte letolt nadrággal, egy választás előtt, ami igazság szerint nem sok lehetőséget kínál nekik. A nőstény sokkal jobban ismeri már annál a dolgok menetét, minthogy várakozással és mérlegeléssel tököljön, visszavéve magához kölykét szélnek is ered.*
- Hát, azt hiszem érdemes az új barátaidra hallgatni, gondolom elég sokat verik őket itt a pasasok ahhoz, hogy már legyen rutinjuk benne. *De elég a szájalásból, a temérdek megbeszélnivalót egyébként is későbbre halasztották saját, jól felfogott érdekükben. Most még minden végtagjuk a rendelkezésükre áll, hogy a félreértéseket agresszív véleménycsere képében is lefolytathassák, de ha sokat tökölnek, ezzel-azzal megrövidülhetnek és majd kikötnek az új góré nyaka körül, a diadal trófeájaként.*
- Nektek ez amúgy is jól megy, nem? *Futás közben szól-szúr oda egyet a Vörösnek, megjegyzést téve a nő előéletére, mert amennyire azt ki tudta hámozni abból a káoszból, amit Dyn életvitelszerűen űzött. Nem rest követni a menekülésben lévő nőstényt egészen amíg le nem csúszdáznak a falakon kívülre, ott aztán toronyiránt meg is fordulhatnak, hogy kámforként tűnhessenek el. Az elhagyott-ejtett-vesztett fegyverek felett nem tud most fájdalmat érezni, az az egy, ami igazán fontos szerepet játszott valaha az életében már régóta nincs a birtokában, minden más acél azóta sem volt képes kitölteni ezt az űrt.*
- Szerinted ugye nem fognak utánunk jönni, mert... nem szeretek és nem is tudok túl sokáig futni.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.08 19:30:55
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-07 15:26:22
Üzenet elküldve: 2017-02-07 15:26:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Két hattal később//
*A kicsi Wargi kicsit reszket félelmében, de most csatlakozik mellé a tesója is, hisz ha az anyjuk így aggódik, akkor az nem sok jelenthet számukra. Amikor visszatér a csupasz hímmel érdeklődve tekintenek fel rá is, mint mikor a vöröst is behozták nekik. Amíg a párocska örül egymásnak, addig a nőstény a szájába veszi a két kölyök grabancát és morgással jelez, hogy ideje lelépni. Kimegy a már ismert hátsó barlangbejárón és elindul a sziklán felfelé ugrálva haladni. Innentől már nem érdekli őt a két préda, a saját és a kölykei élete fontosabb, a tartozását letudta. Nem kell sokat menni fel és a hóban lecsúszva már kinn is találhatják magukat a kis erődből. A nőstény hátrapillant majd a fára ugorva elindul a Vadvérthez mérten a másik irányba. Khannak a fegyverei odavesztek, csak warg nőstény tőre maradt nála. Hangos vonyítást hallanak, nyilván most múlt ki a hím apuka, szóval nem sok előnyük van, de menekülniük kell.*
*A kicsi Wargi kicsit reszket félelmében, de most csatlakozik mellé a tesója is, hisz ha az anyjuk így aggódik, akkor az nem sok jelenthet számukra. Amikor visszatér a csupasz hímmel érdeklődve tekintenek fel rá is, mint mikor a vöröst is behozták nekik. Amíg a párocska örül egymásnak, addig a nőstény a szájába veszi a két kölyök grabancát és morgással jelez, hogy ideje lelépni. Kimegy a már ismert hátsó barlangbejárón és elindul a sziklán felfelé ugrálva haladni. Innentől már nem érdekli őt a két préda, a saját és a kölykei élete fontosabb, a tartozását letudta. Nem kell sokat menni fel és a hóban lecsúszva már kinn is találhatják magukat a kis erődből. A nőstény hátrapillant majd a fára ugorva elindul a Vadvérthez mérten a másik irányba. Khannak a fegyverei odavesztek, csak warg nőstény tőre maradt nála. Hangos vonyítást hallanak, nyilván most múlt ki a hím apuka, szóval nem sok előnyük van, de menekülniük kell.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-07 14:26:43
Üzenet elküldve: 2017-02-07 14:26:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Állal veszi le a földet, de a horzsolás most kevésbé foglalkoztatja. Az persze némileg megnyugtatja, hogy Wargi túl van az életveszélyen, és az anyja sem úgy tűnik, hogy most fogja leharapni a fejét. De Khan ettől még ugyanúgy ki van téve a wargok egymás közötti viaskodásának, és őt nem tudja annyival megmenteni, hogy inkább elesik. Utolsó pillantást vet maga mögé, majd a karmok vissza is rángatják a barlangba, a fal tövébe, a kölyökkel együtt. Nagyot sóhajtva húzza maga mellé a kis bundást.*
- Ha ő meghal… neked kell elvenned feleségül. De csak, hogy tudd, hullanak utánam a pasik. Szó szerint. *Szokásához híven igyekszik most is viccet csinálni a helyzetből, miközben ujjai fel alá járnak a cirmos oldalán. Megrázza a fejét. Majd ráér keseregni a túlvilágon, most még itt vannak.
Ráadásul a szerencse végül csak rájuk mosolyog, és a szőrös kis lényről felpillantva a nőstény mögött meglátja a saját párját is. Rögtön fel is pattan, hogy odavágtázzon és a nyakába ugorjon, megszabadulva a gyomrát zsugorító, aggódó érzéstől.*
- Hogy, mi? *Húzza hátrébb a fejét, és még ebben a helyzetben is elvörösödik.* Ó. *Nyilván. Nyilván már megint a saját butasága miatt kerültek ilyen helyzetbe.* Ezért majd később kapsz! *Inti meg az ujjával, és a kölyökre pillant, meg az anyjára.*
- Nem, én nem hiszem. Beszélnek egymás között a maguk warg nyelvén, de nem hiszem, hogy értenek minket. *Ujját a nyaka és a ráaggatott nyakörv közé dugja, hogy kissé meglazítsa őket.*
- De Khan. Az apa. Én, én láttam, ahogy másodpercek alatt elintézett egy másik wargot. Ha őt legyőzik, nekünk semmi esélyünk. És azt hiszem nekik sem. *Aggódó pillantást vet új barátja felé.* Vagy minél gyorsabban lelépünk, vagy kénytelenek leszünk fegyvert keresni.
*Állal veszi le a földet, de a horzsolás most kevésbé foglalkoztatja. Az persze némileg megnyugtatja, hogy Wargi túl van az életveszélyen, és az anyja sem úgy tűnik, hogy most fogja leharapni a fejét. De Khan ettől még ugyanúgy ki van téve a wargok egymás közötti viaskodásának, és őt nem tudja annyival megmenteni, hogy inkább elesik. Utolsó pillantást vet maga mögé, majd a karmok vissza is rángatják a barlangba, a fal tövébe, a kölyökkel együtt. Nagyot sóhajtva húzza maga mellé a kis bundást.*
- Ha ő meghal… neked kell elvenned feleségül. De csak, hogy tudd, hullanak utánam a pasik. Szó szerint. *Szokásához híven igyekszik most is viccet csinálni a helyzetből, miközben ujjai fel alá járnak a cirmos oldalán. Megrázza a fejét. Majd ráér keseregni a túlvilágon, most még itt vannak.
Ráadásul a szerencse végül csak rájuk mosolyog, és a szőrös kis lényről felpillantva a nőstény mögött meglátja a saját párját is. Rögtön fel is pattan, hogy odavágtázzon és a nyakába ugorjon, megszabadulva a gyomrát zsugorító, aggódó érzéstől.*
- Hogy, mi? *Húzza hátrébb a fejét, és még ebben a helyzetben is elvörösödik.* Ó. *Nyilván. Nyilván már megint a saját butasága miatt kerültek ilyen helyzetbe.* Ezért majd később kapsz! *Inti meg az ujjával, és a kölyökre pillant, meg az anyjára.*
- Nem, én nem hiszem. Beszélnek egymás között a maguk warg nyelvén, de nem hiszem, hogy értenek minket. *Ujját a nyaka és a ráaggatott nyakörv közé dugja, hogy kissé meglazítsa őket.*
- De Khan. Az apa. Én, én láttam, ahogy másodpercek alatt elintézett egy másik wargot. Ha őt legyőzik, nekünk semmi esélyünk. És azt hiszem nekik sem. *Aggódó pillantást vet új barátja felé.* Vagy minél gyorsabban lelépünk, vagy kénytelenek leszünk fegyvert keresni.
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:37:32
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:37:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Vagy a női egyedeknek jutott több értelem az emberek mellett a macskák társadalmában, vagy olyan malaca van, hogy ez az egy történetesen jobb belátásra tért mert az életben maradás és kicsinyének óvása erősebb ösztönként funkcionál benne mint az éhes gyomor megtöltése utáni vágy. A hímek nem sok ügyet vetnek az apróbb közjátékokra, amit egy bizonyos szempontból Khan még bóknak is vehet, hisz még nőkből sem akadt ilyen szép számú, akik egy időben akarták volna maguknak. E gondolatot persze nem fogja feltétlenül megosztani Dynnel, ki tudja, milyen ellenlépéseket szülne vele.
De most vissza az aktuáleseményekhez: névlegesen a rövid ideig mért rabságából történő kitöréséhez, aminek kulcsát (azaz tőrhegyét) az nőstényegyed pöcköli a lábához, akinek/aminek ivadékát az asszonykája mentett meg hajszállal a halál torkából. Még a végén úgy alakul, hogy őrá itt nem is lett volna szükség és a Vörös egymaga is megoldotta volna a dolgot.
A reflexek hajtják már közben a mozdulatokat, elnyesi az őt lefogó nyakörvet, lehetőleg teljesen, mert az efféle kiegészítőket magán megint csak nem nyíltan, hanem egy másik helyzetben szeretné maximum magán tudni, aztán neki is iramodik, hogy valahol a barlang közelében vagy már annak belsejében, beérje Vörösét és a segítségükül szegődő nőstényt. A látszat ellenére a helyzet nem sokat változott, hisz a galiba továbbra is fennáll, most mindössze a számok állásában történik korrekció: egy nőstényegyed helyett három (vagy kettő, ha a kis bundás esetleg hímnek született volna) van a közvetlen környezetében.*
- Egy hógolyó volt, kis szívem. Egy HÓGOLYÓ. *Ennyit egyelőre arról, hogy tisztázza a félreértést, ami miatt Dyn a nap egy korábbi szakaszában úgy érezte helyénvalónak, ha világgá fut. A többit majd akkor, ha erre alkalmuk és idejük lesz.*
- Értenek bármit abból, amit mondunk? *Ezt Dyntől kérdezi.* Értetek?
*Ezt meg a nősténytől. A poronttyal nem próbálkozik. Figyelmez azért rá, nehogy valamelyik bokorból kiugorjék egy ilyen cirmos, úgy látta, hogy fára mászni szeretnek, úgyhogy ez is éppoly helytálló félelem lehet. A barlangban is körülnéz, vezet-e a hegy gyomrába út, esetleg olyan irányba, amit ők keresnének: kifelé.
A nősténynek a fából ácsolt falak közé emelt kaput mutatja, jelezvén, hogy távozóra fogná, ezt talán megérti amaz is és alternatívát kínál, amennyiben az létezik. Ha nem, akkor a fájdalmasabb B-tervnek kell jönnie és le kell vernie azokat a cicurakat, akik nem hullanak ki a tömegkarmolászás során.*
*Vagy a női egyedeknek jutott több értelem az emberek mellett a macskák társadalmában, vagy olyan malaca van, hogy ez az egy történetesen jobb belátásra tért mert az életben maradás és kicsinyének óvása erősebb ösztönként funkcionál benne mint az éhes gyomor megtöltése utáni vágy. A hímek nem sok ügyet vetnek az apróbb közjátékokra, amit egy bizonyos szempontból Khan még bóknak is vehet, hisz még nőkből sem akadt ilyen szép számú, akik egy időben akarták volna maguknak. E gondolatot persze nem fogja feltétlenül megosztani Dynnel, ki tudja, milyen ellenlépéseket szülne vele.
De most vissza az aktuáleseményekhez: névlegesen a rövid ideig mért rabságából történő kitöréséhez, aminek kulcsát (azaz tőrhegyét) az nőstényegyed pöcköli a lábához, akinek/aminek ivadékát az asszonykája mentett meg hajszállal a halál torkából. Még a végén úgy alakul, hogy őrá itt nem is lett volna szükség és a Vörös egymaga is megoldotta volna a dolgot.
A reflexek hajtják már közben a mozdulatokat, elnyesi az őt lefogó nyakörvet, lehetőleg teljesen, mert az efféle kiegészítőket magán megint csak nem nyíltan, hanem egy másik helyzetben szeretné maximum magán tudni, aztán neki is iramodik, hogy valahol a barlang közelében vagy már annak belsejében, beérje Vörösét és a segítségükül szegődő nőstényt. A látszat ellenére a helyzet nem sokat változott, hisz a galiba továbbra is fennáll, most mindössze a számok állásában történik korrekció: egy nőstényegyed helyett három (vagy kettő, ha a kis bundás esetleg hímnek született volna) van a közvetlen környezetében.*
- Egy hógolyó volt, kis szívem. Egy HÓGOLYÓ. *Ennyit egyelőre arról, hogy tisztázza a félreértést, ami miatt Dyn a nap egy korábbi szakaszában úgy érezte helyénvalónak, ha világgá fut. A többit majd akkor, ha erre alkalmuk és idejük lesz.*
- Értenek bármit abból, amit mondunk? *Ezt Dyntől kérdezi.* Értetek?
*Ezt meg a nősténytől. A poronttyal nem próbálkozik. Figyelmez azért rá, nehogy valamelyik bokorból kiugorjék egy ilyen cirmos, úgy látta, hogy fára mászni szeretnek, úgyhogy ez is éppoly helytálló félelem lehet. A barlangban is körülnéz, vezet-e a hegy gyomrába út, esetleg olyan irányba, amit ők keresnének: kifelé.
A nősténynek a fából ácsolt falak közé emelt kaput mutatja, jelezvén, hogy távozóra fogná, ezt talán megérti amaz is és alternatívát kínál, amennyiben az létezik. Ha nem, akkor a fájdalmasabb B-tervnek kell jönnie és le kell vernie azokat a cicurakat, akik nem hullanak ki a tömegkarmolászás során.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-02 15:33:20
Üzenet elküldve: 2017-02-02 15:33:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Két hattal később//
*A vörös okosan jár el és ahogy előre dől, és a grabancánál húzza a kölyköt, annak sikerül a lábaival ellökni magát a sziklától és felugrani arra. Sikeresen landol Dyntina hátán, majd leugrik róla utána egyből. "Wargi" nem valami nehéz, így nem tesz semmi kárt a lányban. Az anya szinte sokkot kapott és most nyugszik le lassú lélegzetvételekkel. A foglyuk megmentette az ő kis csemetéje életét, ezt nem hagyhatja figyelmen kívül, na de a kis akcióra a többi hím is felfigyel. Ketten párbajoznak már csak, na de látva, hogy van másik zsákmány is egyszerre rontanak rá a félszemű vadra, aki kölykéért indult meg.
Khan nem talál semmit eközben, amivel felnyithatná a nyakörvét, így tétlenül nézheti tovább az eseményeket. A nőstény látva mi történik, aggodalmasan kap a lány és a kölyök után és húzza be őket a barlangba a tűz mellé, majd hátramordulva kirohan fegyverrel. A kölyök csak nyűszög és bújik új barátjához, aki megmentette a lezuhanástól.
Odakinn közben zajlik a harc és nem áll jól a helyzet. A nőstény nem jut messzire, amikor fel kell mérnie a helyzetet. Ha elbukik a párja, akkor kölykeit, jó magát, és a vöröst is biztos kivégzik. A tőrét elhajítja Khan lábához, reméli az idegen veszi a lapot és kiszabadítja magát, majd követi őt a barlangba, amíg a hím nagymacskák egymással vannak elfoglalva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.02 15:35:54
*A vörös okosan jár el és ahogy előre dől, és a grabancánál húzza a kölyköt, annak sikerül a lábaival ellökni magát a sziklától és felugrani arra. Sikeresen landol Dyntina hátán, majd leugrik róla utána egyből. "Wargi" nem valami nehéz, így nem tesz semmi kárt a lányban. Az anya szinte sokkot kapott és most nyugszik le lassú lélegzetvételekkel. A foglyuk megmentette az ő kis csemetéje életét, ezt nem hagyhatja figyelmen kívül, na de a kis akcióra a többi hím is felfigyel. Ketten párbajoznak már csak, na de látva, hogy van másik zsákmány is egyszerre rontanak rá a félszemű vadra, aki kölykéért indult meg.
Khan nem talál semmit eközben, amivel felnyithatná a nyakörvét, így tétlenül nézheti tovább az eseményeket. A nőstény látva mi történik, aggodalmasan kap a lány és a kölyök után és húzza be őket a barlangba a tűz mellé, majd hátramordulva kirohan fegyverrel. A kölyök csak nyűszög és bújik új barátjához, aki megmentette a lezuhanástól.
Odakinn közben zajlik a harc és nem áll jól a helyzet. A nőstény nem jut messzire, amikor fel kell mérnie a helyzetet. Ha elbukik a párja, akkor kölykeit, jó magát, és a vöröst is biztos kivégzik. A tőrét elhajítja Khan lábához, reméli az idegen veszi a lapot és kiszabadítja magát, majd követi őt a barlangba, amíg a hím nagymacskák egymással vannak elfoglalva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.02 15:35:54
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-02 13:45:04
Üzenet elküldve: 2017-02-02 13:45:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Túlságosan lefoglalja, hogy szabad kezének ujjait görcsös keresztbe vonja, annak érdekében, hogy Wargi apja nyerje meg ezt a párbajt. Persze ez még mindig nem jelent semmit az ő életükre nézve, de legalább végre egy helységben lehetnének, és talán lenne néhány órájuk még az életből.
Ekkor éri váratlanul a háta mögötti hang, amire rögtön be is húzza a fejét, és csak nagyon lassan fordul meg a tengelye körül, hogy a dühös anyával nézzen wargszemet.
Wargi persze szintén fél, ki ne félne, amikor nemzőjének ekkora fogai vannak, és egy tüsszentésével letudná törölni a lány képéről a bőrt. Kissé oldalra vonja a fejét, és szemeit becsukva készül fel a büntető pofonra, ami egészen biztosan kijár mindkettejüknek. Ehelyett viszont csak azt érzi, ahogy néhány másodpercre kibillen az egyensúlyából. Oldalra kapva a fejét, látja, ahogy az apró növendék az ő ruhájába harapva igyekszik életben maradni. Emiatt az ő kőszíve is kihagy egy dobbanást ijedtében, de nem teszi hirtelen mozdulatot. Azzal tisztában van, hogy ha megfordul és kiesik az egyensúlyából, akkor mindketten lezuhannak nem csak a kölyök, ezért egyik kezével megpróbál hátra nyúlva a grabancára fogni, arra az esetre, ha az már a fogaival nem bírná, s inkább ebben az enyhén kicsavart állapotban dől előre, és próbálja testsúlyát ebbe az irányba átbillenteni, hogy, ha más nem, legalább megtarthassa az apróságot. Hallja párja hangját a levegőben, de ez csak holmi háttérzaj most a fülében zakatoló vérhez képest. Fogait összeszorítva igyekszik minél erősebben dőlni, ha szükség akár hasra is vágódik, ha ezzel megmenti kis barátját, vagy hátha a nőstény warg sem csak nézni fogja a műsort.*
*Túlságosan lefoglalja, hogy szabad kezének ujjait görcsös keresztbe vonja, annak érdekében, hogy Wargi apja nyerje meg ezt a párbajt. Persze ez még mindig nem jelent semmit az ő életükre nézve, de legalább végre egy helységben lehetnének, és talán lenne néhány órájuk még az életből.
Ekkor éri váratlanul a háta mögötti hang, amire rögtön be is húzza a fejét, és csak nagyon lassan fordul meg a tengelye körül, hogy a dühös anyával nézzen wargszemet.
Wargi persze szintén fél, ki ne félne, amikor nemzőjének ekkora fogai vannak, és egy tüsszentésével letudná törölni a lány képéről a bőrt. Kissé oldalra vonja a fejét, és szemeit becsukva készül fel a büntető pofonra, ami egészen biztosan kijár mindkettejüknek. Ehelyett viszont csak azt érzi, ahogy néhány másodpercre kibillen az egyensúlyából. Oldalra kapva a fejét, látja, ahogy az apró növendék az ő ruhájába harapva igyekszik életben maradni. Emiatt az ő kőszíve is kihagy egy dobbanást ijedtében, de nem teszi hirtelen mozdulatot. Azzal tisztában van, hogy ha megfordul és kiesik az egyensúlyából, akkor mindketten lezuhannak nem csak a kölyök, ezért egyik kezével megpróbál hátra nyúlva a grabancára fogni, arra az esetre, ha az már a fogaival nem bírná, s inkább ebben az enyhén kicsavart állapotban dől előre, és próbálja testsúlyát ebbe az irányba átbillenteni, hogy, ha más nem, legalább megtarthassa az apróságot. Hallja párja hangját a levegőben, de ez csak holmi háttérzaj most a fülében zakatoló vérhez képest. Fogait összeszorítva igyekszik minél erősebben dőlni, ha szükség akár hasra is vágódik, ha ezzel megmenti kis barátját, vagy hátha a nőstény warg sem csak nézni fogja a műsort.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-02 12:51:56
Üzenet elküldve: 2017-02-02 12:51:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Oké, tehát az emberi szót nem értik és arra sem igazán fülelnek fel, hogy szó szerint körbepisálta a portájukat. Nem probléma, mert ahogy elnézi, nemsokára úgyis kiderül, hogy melyik kolosszális bestiával kell birokra... izé, karomra kelnie azért, hogy eldőljön: vacsora vagy bajnok lesz belőle. Addig is két dologgal foglalkozik, számba veszi lehetőségeit és képességeinek határait egy olyan ellenféllel szemben, aki természet adta, csinos fegyverarzenállal rendelkezik, úgymond gyárilag. Két pár, karmokban végződő mancs (négy, ha a lábakat is melléveszi), egy robusztus állkapocs és a benne sorjázó tépőfogak. Emellett nyilván még agilisek is (NYILVÁN). És akkor mit tud ő? Átlagos magasságú emberférfi, tisztes izomzattal és most már mindkét szeme világával. És habár kard nélkül kényelmetlenebbnek érzi az életet, nem tartja elveszett báránynak magát pusztakézzel sem. Csak hát a karmok ugye, amit számára az egyenes acélpenge jelentene. Erős aggályokat táplál afelé, hogy macskáéknál dívna az egyenlő feltételek menti párharc. Valószínűleg még a póznáról sem fogják eloldozni, úgyhogy a mozgástere az a néhány lépésnyi kör lesz, ami a kötél megfeszültéig rendelkezésére áll.
Sóhaj.
Dynt sem látja, még ha a nő közben ki is szúrja vagy meghallja őt. Ez utóbbi azért is volna örvendetes, mert ez célja is volt. Nem sokkal később aztán kiszúrja persze, mert mint mindig, az univerzum most is épp az ő Vöröse körül készül magába roskadni: megtalálta a tábor egyetlen olyan pontját, ahol egy szimpla rossz lépésbe is bele lehet halni. Ettől majdnem könny szökik a szemébe - az én asszonyom!*
- HÉ FAFEJEK, AZ UZSONNÁTOK! *Mutogat is bőszen, hátha azzal nagyobb sikert ér el, bár valószínűbb, hogy a hímek továbbra is nagyobb érdeklődést mutatnak majd arra, hogy kivívják a főfogás elejtésének jogát.
Azt azért megnézi még, hogy mennyire stabil ez a nyakperec és hogy van-e lehetőség kilazítani, mert őszintén szólva nem szereti amikor a nyakát ilyesmi szorítja. Legalábbis itt és most nem. A Vörös társaságában azért el tudna ezt-azt képzelni.*
*Oké, tehát az emberi szót nem értik és arra sem igazán fülelnek fel, hogy szó szerint körbepisálta a portájukat. Nem probléma, mert ahogy elnézi, nemsokára úgyis kiderül, hogy melyik kolosszális bestiával kell birokra... izé, karomra kelnie azért, hogy eldőljön: vacsora vagy bajnok lesz belőle. Addig is két dologgal foglalkozik, számba veszi lehetőségeit és képességeinek határait egy olyan ellenféllel szemben, aki természet adta, csinos fegyverarzenállal rendelkezik, úgymond gyárilag. Két pár, karmokban végződő mancs (négy, ha a lábakat is melléveszi), egy robusztus állkapocs és a benne sorjázó tépőfogak. Emellett nyilván még agilisek is (NYILVÁN). És akkor mit tud ő? Átlagos magasságú emberférfi, tisztes izomzattal és most már mindkét szeme világával. És habár kard nélkül kényelmetlenebbnek érzi az életet, nem tartja elveszett báránynak magát pusztakézzel sem. Csak hát a karmok ugye, amit számára az egyenes acélpenge jelentene. Erős aggályokat táplál afelé, hogy macskáéknál dívna az egyenlő feltételek menti párharc. Valószínűleg még a póznáról sem fogják eloldozni, úgyhogy a mozgástere az a néhány lépésnyi kör lesz, ami a kötél megfeszültéig rendelkezésére áll.
Sóhaj.
Dynt sem látja, még ha a nő közben ki is szúrja vagy meghallja őt. Ez utóbbi azért is volna örvendetes, mert ez célja is volt. Nem sokkal később aztán kiszúrja persze, mert mint mindig, az univerzum most is épp az ő Vöröse körül készül magába roskadni: megtalálta a tábor egyetlen olyan pontját, ahol egy szimpla rossz lépésbe is bele lehet halni. Ettől majdnem könny szökik a szemébe - az én asszonyom!*
- HÉ FAFEJEK, AZ UZSONNÁTOK! *Mutogat is bőszen, hátha azzal nagyobb sikert ér el, bár valószínűbb, hogy a hímek továbbra is nagyobb érdeklődést mutatnak majd arra, hogy kivívják a főfogás elejtésének jogát.
Azt azért megnézi még, hogy mennyire stabil ez a nyakperec és hogy van-e lehetőség kilazítani, mert őszintén szólva nem szereti amikor a nyakát ilyesmi szorítja. Legalábbis itt és most nem. A Vörös társaságában azért el tudna ezt-azt képzelni.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-01 23:26:28
Üzenet elküldve: 2017-02-01 23:26:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Két hattal később//
*Dyntina kezei alatt kellemesen morog a kis "wargi" amikor végigsimít rajta, meg megvakarja a buksiját. Sajnos nem érti mit mondhat az ember, de abban biztos, hogy sok újat mutathatna nekik a fejlődés terén, mint a húst a tűzbe tenni példának okáért. Végre új ízek a sok megszokott mellett.
Khan hiába beszél nem figyelnek rá, más dolguk van, méghozzá egymás lökdösése és morgás egymásra. Nem telik el sok idő és fegyverekkel esik egymásnak egy páros. Ám nem csak azzal harcolnak, hanem a karmukkal és persze erős harapásukkal is. Ezt követve újabb párosok esnek egymásnak és elkezdődik a harc a prédáért. Akit legyőznek, az sérüléssel odébb áll, de van aki a halálig is elmegy. A kölyök apja elég sokáig benn marad és sikeresen nyeri a harcokat, amikor is a vörös morgást hall maga mögött, majd egy mancs megfogja és elhúzza onnan. A kicsire is rámordul, aki a lány mögé bújik az anyai szigor ellen, kicsit a bokorba is belebújva. Dyntina egyszer csak azt érzi, hogy a ruhája hátulról nehezedik, a kölyök meg kaparászik. Kicsúszott a bokorból és a szirtbe próbál megkapaszkodni, de nincs elég karma hozzá, utolsó pillanatba harapott csak a vörös ruhájába. A nőstény csak aggodalmasan felordít ijedtében. Erre Khan is odakaphatja a fejét és láthatja, hogy ott van asszonya és egy kölyök lóg a szirten, aki ha leesik nem biztos, hogy azt túlélné. Erre a félszemű warg, aki megmotozta leüti ellenfelét és oda indul, de mire odaér is késő lenne, hogy megmentse a kicsinyét. Az emberlánytól függ az élete "wagi"nak.*
*Dyntina kezei alatt kellemesen morog a kis "wargi" amikor végigsimít rajta, meg megvakarja a buksiját. Sajnos nem érti mit mondhat az ember, de abban biztos, hogy sok újat mutathatna nekik a fejlődés terén, mint a húst a tűzbe tenni példának okáért. Végre új ízek a sok megszokott mellett.
Khan hiába beszél nem figyelnek rá, más dolguk van, méghozzá egymás lökdösése és morgás egymásra. Nem telik el sok idő és fegyverekkel esik egymásnak egy páros. Ám nem csak azzal harcolnak, hanem a karmukkal és persze erős harapásukkal is. Ezt követve újabb párosok esnek egymásnak és elkezdődik a harc a prédáért. Akit legyőznek, az sérüléssel odébb áll, de van aki a halálig is elmegy. A kölyök apja elég sokáig benn marad és sikeresen nyeri a harcokat, amikor is a vörös morgást hall maga mögött, majd egy mancs megfogja és elhúzza onnan. A kicsire is rámordul, aki a lány mögé bújik az anyai szigor ellen, kicsit a bokorba is belebújva. Dyntina egyszer csak azt érzi, hogy a ruhája hátulról nehezedik, a kölyök meg kaparászik. Kicsúszott a bokorból és a szirtbe próbál megkapaszkodni, de nincs elég karma hozzá, utolsó pillanatba harapott csak a vörös ruhájába. A nőstény csak aggodalmasan felordít ijedtében. Erre Khan is odakaphatja a fejét és láthatja, hogy ott van asszonya és egy kölyök lóg a szirten, aki ha leesik nem biztos, hogy azt túlélné. Erre a félszemű warg, aki megmotozta leüti ellenfelét és oda indul, de mire odaér is késő lenne, hogy megmentse a kicsinyét. Az emberlánytól függ az élete "wagi"nak.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-01 22:25:33
Üzenet elküldve: 2017-02-01 22:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Meglepetten veszi tudomásul, hogy a kölyöknek még így is ízlik az elé vetett hús. Egy pillanatra el is mélázik rajta. Egészen aranyos kis dög. Eltekintve attól persze, hogy a fajtája egy tagja leütötte, eldobta a rumot és a fegyvereit, majd pontosan ennek a kis aranyos példánynak a szülei azóta is visszatartják attól, hogy végre visszajuthasson oda, ahol a helye van, Khan két ép szeme elé. *
- Wargi. *Pillant oldalra a kölyökre. A Vörös fantáziájának ékességei ezek a nevek, bár aki egy egyszerű botot Botnak keresztel el, attól nem meglepő, ha az általa warg csemetének hitt állatot nemes egyszerűséggel csak Warginak hív.
A kintiről a fülét megütő zajról nem tud meg többet, és most nincs kedve a rossz kislányt játszani, ért ő a szóból, a morgásra ugyan ő is visszamorog és bár duzzogva, de visszakullog a tűz mellé. Vagyis próbálna csak odáig jutni, ha Wargi nem cibálná tovább. Válla felett pillant hátra a nőstényre, vajon nem bánja-e ha kölyke most magánodúba ráncigálja a foglyukat és ott tépi darabokra?
A barlangból kiérve hunyorítani kezd, de érti mit keres itt, így aztán a bokron át próbál meg rálesni arra, ami odakint zajlik.
Nem csak a kölyök nyüszít fel, de Dyntiből is hasonló hangok szabadulnak fel, amikor meglátja Khant kikötözve, körülötte pedig a számára már nem olyan ismeretlen wargokkal. Oldalra pillantva már érti is Wargi kínlódását, s amikor az hozzásimul, ő mélyet sóhajtva simít végig a fején, egészen a hátáig.*
- Nem lesz semmi gond. *Nyel egyet. Ebben nem biztos. Ha ez a párbaj rosszul alakul, akkor a kis bundás apa, ő maga pedig társ nélkül marad egy életre.
De tehetetlennek érzi magát. Ha most hősieskedve kiugrana az ágak közül, azzal aláírná a halálos ítéletét. Kard és fegyverek nélkül pedig nem lenne annyira sem merész, hogy esetleg beálljon a párbajozók közé, hogy ő nyerhesse magának a Félszeműt.* Kár, hogy lövésed sincs arról, hogy miről beszélek, igaz? *Pillant rá a száját húzva, majd gyengéden megvakarva annak fejét, majd sziszegve pillant körbe a környezetében, talál-e valamit. Egy kiutat, vagy bármit, amit fegyverként használhatna.*
~Ne merészelj megdögleni!~
*Meglepetten veszi tudomásul, hogy a kölyöknek még így is ízlik az elé vetett hús. Egy pillanatra el is mélázik rajta. Egészen aranyos kis dög. Eltekintve attól persze, hogy a fajtája egy tagja leütötte, eldobta a rumot és a fegyvereit, majd pontosan ennek a kis aranyos példánynak a szülei azóta is visszatartják attól, hogy végre visszajuthasson oda, ahol a helye van, Khan két ép szeme elé. *
- Wargi. *Pillant oldalra a kölyökre. A Vörös fantáziájának ékességei ezek a nevek, bár aki egy egyszerű botot Botnak keresztel el, attól nem meglepő, ha az általa warg csemetének hitt állatot nemes egyszerűséggel csak Warginak hív.
A kintiről a fülét megütő zajról nem tud meg többet, és most nincs kedve a rossz kislányt játszani, ért ő a szóból, a morgásra ugyan ő is visszamorog és bár duzzogva, de visszakullog a tűz mellé. Vagyis próbálna csak odáig jutni, ha Wargi nem cibálná tovább. Válla felett pillant hátra a nőstényre, vajon nem bánja-e ha kölyke most magánodúba ráncigálja a foglyukat és ott tépi darabokra?
A barlangból kiérve hunyorítani kezd, de érti mit keres itt, így aztán a bokron át próbál meg rálesni arra, ami odakint zajlik.
Nem csak a kölyök nyüszít fel, de Dyntiből is hasonló hangok szabadulnak fel, amikor meglátja Khant kikötözve, körülötte pedig a számára már nem olyan ismeretlen wargokkal. Oldalra pillantva már érti is Wargi kínlódását, s amikor az hozzásimul, ő mélyet sóhajtva simít végig a fején, egészen a hátáig.*
- Nem lesz semmi gond. *Nyel egyet. Ebben nem biztos. Ha ez a párbaj rosszul alakul, akkor a kis bundás apa, ő maga pedig társ nélkül marad egy életre.
De tehetetlennek érzi magát. Ha most hősieskedve kiugrana az ágak közül, azzal aláírná a halálos ítéletét. Kard és fegyverek nélkül pedig nem lenne annyira sem merész, hogy esetleg beálljon a párbajozók közé, hogy ő nyerhesse magának a Félszeműt.* Kár, hogy lövésed sincs arról, hogy miről beszélek, igaz? *Pillant rá a száját húzva, majd gyengéden megvakarva annak fejét, majd sziszegve pillant körbe a környezetében, talál-e valamit. Egy kiutat, vagy bármit, amit fegyverként használhatna.*
~Ne merészelj megdögleni!~
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-01 21:21:24
Üzenet elküldve: 2017-02-01 21:21:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
//Khan//
*Nézzük a jó oldalát: ha ő (és szerencsétlenebb esetben) Dyn is beadja a kulcsot ezen a helyen (már ha nem értelmezte félre a nyomokat és most feleslegesen készül pengeélre állni), Vadvéd venárjai előbb-utóbb a keresésükre fognak indulni és mivel náluk tehetségtelenebb erdőjárókat aligha köszönthettek soraikban a vadászok, nagy bizonnyal erre a fészekre is rá fognak találni, a számlát meg majd kiegyenlítik, az elhunytak lelki üdvéért imát mondanak (ha a holtak mellett manapság már mindenféle istenség is megvetette a lábát ezen a sárbolygón), aztán feljegyzik őket úgy, mint az a két venár-tanonc akik a legrövidebb ideig viselték ezt a címet, mielőtt megnyuvadtak volna. De ne szaladjunk ennyire előre.*
- Pozitív gondolatok, tudod. *Ha eltérő lelkületű lenne annál, mint ami, most mantraként suttogná maga elé a szavakat, várva, hogy delejes hatás foganjon és hogy az önszántából vállalt láncra verés majd valami csoda folytán megszűnjön. Kifejezett örömére szolgál, hogy az ilyen ordas baromságokban már gyerekként se tudott hinni, ami talán érthető, ha az ember tudja, hogy a fiút tizedik nyara előtt kivágták hazulról, hogy eltanulja minden csínját a túlélésnek. Amikor a szerény napi adag élelem beszerzésére megy el valaki energiája, kevés tér jut az olyan meséknek, amik mirákulus megmenekedésekről és eposzokat idéző kardcsatákról dalolnak.
Amit az őt hátba taszajtó cirmos nem tud, az az, hogy Khan a pótcselekvés kihagyása esetén is tudta volna az utat: jól nevelt rab ő, de majd erre is rájönnek a macskaképűek, hisz azt is sikerült megtanulniuk, hogyan használják mindössze hátsó lábaikat a járásra. Egy icipici szerencsével egyedfejlődésük talán egy olyan szakaszában találkozik most velük Khan, ahol épp a beszéd készségével ismerkednek. Egyelőre még nem hallott tőlük bármi olyat, amit emberi szóval tudna azonosítani, torokhangú morgást meg vonyításokat viszont annál többet, amiknek száma hatványozódik is, ahogy beljebb kísérik ideiglenes szálláshelyére.
A tér közepét egész jó placcnak tekinti ahhoz, hogy körbenézhessen, feltéve, hogy átlát a megannyi hím bozontos sörényén. Ezekről egyébként valamiért az arcát a párnából kiemelő, reggeli Vörös jut eszébe. De ez az illúzió hamar köddé foszlik, mert a lány arca még elaludva is kellemesebb látvány mint a macskáké, noha biztosan találna torz lelkületű fajtársakat, akiknek ez jobban bejönne.
Szóval körülnéz, hátha egy másik cölöplétesítménynél meglátja világgá szaladt asszonykáját is, akkor legalább biztos lehetne abban, hogy nem feleslegesen van itt és készül arra, amire. Végül persze úgyis megcsinálja, hiszen valahogy ki kell jutnia és gyanítja, hogy kifelé nem lesz olyan udvarias kísérete, mint ide.*
- Örülök, hogy ilyen népes számban idegyűltetek, az lesz a legjobb, ha minél többen halljátok. Az a helyzet, hogy keresek valakit. Nagyjából ilyen magas *kezét maga mellé emeli és a saját magasságánál valamivel lejjebb helyezi* mellkastájt picit domborúbb, a csípője nem emlékeztet annyira az ideális nőszobrok alakjára, de én azért szeretem. Ja, és olyan a haja, mint a máglyáról megpattant tűzé - gyengébbek kedvéért: vörös! *Leereszti, utóbb csípőjére akasztja mindkét kezét, várván, hogy első körben az kiderüljön: értették-e szavát.
Ha nem, az sem baj, mert ért ő a metakommunikációból és a hímek izgatottsága körülötte is enged feltételezni egyet s mást, szóval ha az előbbi módon nem működne, ő is a non-verbális kommunikációhoz nyúl. Azaz a nadrágjához, hogy aztán egy körív mentén sárga csíkot fessen a hóba. Ez egyfelől jól is esik neki, mert egy ideje nyomta már a hólyagját, másfelől nem tesz egyebet, minthogy kijelöli a területét, ahogy az nagymacskák között szokás. Egyfajta nyílt kihívást rendez és üzen, hogy neki is lesz szava ahhoz, hogy ki és mikor próbálhatja őt megenni.*
//Khan//
*Nézzük a jó oldalát: ha ő (és szerencsétlenebb esetben) Dyn is beadja a kulcsot ezen a helyen (már ha nem értelmezte félre a nyomokat és most feleslegesen készül pengeélre állni), Vadvéd venárjai előbb-utóbb a keresésükre fognak indulni és mivel náluk tehetségtelenebb erdőjárókat aligha köszönthettek soraikban a vadászok, nagy bizonnyal erre a fészekre is rá fognak találni, a számlát meg majd kiegyenlítik, az elhunytak lelki üdvéért imát mondanak (ha a holtak mellett manapság már mindenféle istenség is megvetette a lábát ezen a sárbolygón), aztán feljegyzik őket úgy, mint az a két venár-tanonc akik a legrövidebb ideig viselték ezt a címet, mielőtt megnyuvadtak volna. De ne szaladjunk ennyire előre.*
- Pozitív gondolatok, tudod. *Ha eltérő lelkületű lenne annál, mint ami, most mantraként suttogná maga elé a szavakat, várva, hogy delejes hatás foganjon és hogy az önszántából vállalt láncra verés majd valami csoda folytán megszűnjön. Kifejezett örömére szolgál, hogy az ilyen ordas baromságokban már gyerekként se tudott hinni, ami talán érthető, ha az ember tudja, hogy a fiút tizedik nyara előtt kivágták hazulról, hogy eltanulja minden csínját a túlélésnek. Amikor a szerény napi adag élelem beszerzésére megy el valaki energiája, kevés tér jut az olyan meséknek, amik mirákulus megmenekedésekről és eposzokat idéző kardcsatákról dalolnak.
Amit az őt hátba taszajtó cirmos nem tud, az az, hogy Khan a pótcselekvés kihagyása esetén is tudta volna az utat: jól nevelt rab ő, de majd erre is rájönnek a macskaképűek, hisz azt is sikerült megtanulniuk, hogyan használják mindössze hátsó lábaikat a járásra. Egy icipici szerencsével egyedfejlődésük talán egy olyan szakaszában találkozik most velük Khan, ahol épp a beszéd készségével ismerkednek. Egyelőre még nem hallott tőlük bármi olyat, amit emberi szóval tudna azonosítani, torokhangú morgást meg vonyításokat viszont annál többet, amiknek száma hatványozódik is, ahogy beljebb kísérik ideiglenes szálláshelyére.
A tér közepét egész jó placcnak tekinti ahhoz, hogy körbenézhessen, feltéve, hogy átlát a megannyi hím bozontos sörényén. Ezekről egyébként valamiért az arcát a párnából kiemelő, reggeli Vörös jut eszébe. De ez az illúzió hamar köddé foszlik, mert a lány arca még elaludva is kellemesebb látvány mint a macskáké, noha biztosan találna torz lelkületű fajtársakat, akiknek ez jobban bejönne.
Szóval körülnéz, hátha egy másik cölöplétesítménynél meglátja világgá szaladt asszonykáját is, akkor legalább biztos lehetne abban, hogy nem feleslegesen van itt és készül arra, amire. Végül persze úgyis megcsinálja, hiszen valahogy ki kell jutnia és gyanítja, hogy kifelé nem lesz olyan udvarias kísérete, mint ide.*
- Örülök, hogy ilyen népes számban idegyűltetek, az lesz a legjobb, ha minél többen halljátok. Az a helyzet, hogy keresek valakit. Nagyjából ilyen magas *kezét maga mellé emeli és a saját magasságánál valamivel lejjebb helyezi* mellkastájt picit domborúbb, a csípője nem emlékeztet annyira az ideális nőszobrok alakjára, de én azért szeretem. Ja, és olyan a haja, mint a máglyáról megpattant tűzé - gyengébbek kedvéért: vörös! *Leereszti, utóbb csípőjére akasztja mindkét kezét, várván, hogy első körben az kiderüljön: értették-e szavát.
Ha nem, az sem baj, mert ért ő a metakommunikációból és a hímek izgatottsága körülötte is enged feltételezni egyet s mást, szóval ha az előbbi módon nem működne, ő is a non-verbális kommunikációhoz nyúl. Azaz a nadrágjához, hogy aztán egy körív mentén sárga csíkot fessen a hóba. Ez egyfelől jól is esik neki, mert egy ideje nyomta már a hólyagját, másfelől nem tesz egyebet, minthogy kijelöli a területét, ahogy az nagymacskák között szokás. Egyfajta nyílt kihívást rendez és üzen, hogy neki is lesz szava ahhoz, hogy ki és mikor próbálhatja őt megenni.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-01 16:28:30
Üzenet elküldve: 2017-02-01 16:28:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Két hattal később//
//Khan//
*Megszabadul a fegyverövétől, így a közelebb settenkedő két lábon járó vadmacska csak szaglászik és elég közel megy Khan személyes zónájába, szinte érzi a nedves orrot az arcához érni. Ha ez nem lenne elég, még a mancsával és tapogatni kezdi, így legyen az a dobótőre bárhol elrejtve, azt is elveszi tőle, meg ha nem volt a fegyverövén a csont alakú tőre, akkor azt is és eldobja félre messze egy bokorba. Ahogy végez mögé áll és előre lök rajta egyet. A kapu kinyílik és mehet is be rajta. Ha megrökönyödne, akkor a grabancánál dogja fogják bevonszolni, szóval így vagy úgy, de benn találja magát az odújukban. Nyakába már hoznak is egy nyakörvet, amivel kikötik a tér közepére és vonyítások közepette sok erős hím gyűlik össze.*
//Dyntina//
*A kölyök a száját nyalogatva várja mi sül ki a húsból és amikor megkapja elégedetten nyammogja el. Mikor végez, akkor a nyúl többi maradványával a szájába közelít négykézláb a tűzhöz. Átnyújtja a lánynak, hogy süsse meg neki a többi részt is. Ekkor jön a hangzavar kintről és a kicsi is fülel, kiejti a szájából a nyuszit is. A barlangot őrző nőstény, mikor közeledik a vörös megfordul és rámordul, majd a mancsával int, hogy menjen vissza be. A barátságosabb kicsi a lány ruhája szélébe harapva húzza vissza őt a tűzhöz, vagy kíséri csak, mert megy ő magától is. Amint odaérnek azonban tovább is húzza a barlangban, ahol egy bundán áthaladva kijutnak onnan és egy bokor takarásából figyelhetik mire ez a felhajtás. Láthatja Khant kikötözve és hogy valami párviadal következhet, hogy kié legyen a férfi. Ott van a hím is a sorban, akinél most a barlangban ehet a kölykökkel. A kicsi megborzong kicsit és a lány mellé bújik halk nyüszítéssel.*
//Khan//
*Megszabadul a fegyverövétől, így a közelebb settenkedő két lábon járó vadmacska csak szaglászik és elég közel megy Khan személyes zónájába, szinte érzi a nedves orrot az arcához érni. Ha ez nem lenne elég, még a mancsával és tapogatni kezdi, így legyen az a dobótőre bárhol elrejtve, azt is elveszi tőle, meg ha nem volt a fegyverövén a csont alakú tőre, akkor azt is és eldobja félre messze egy bokorba. Ahogy végez mögé áll és előre lök rajta egyet. A kapu kinyílik és mehet is be rajta. Ha megrökönyödne, akkor a grabancánál dogja fogják bevonszolni, szóval így vagy úgy, de benn találja magát az odújukban. Nyakába már hoznak is egy nyakörvet, amivel kikötik a tér közepére és vonyítások közepette sok erős hím gyűlik össze.*
//Dyntina//
*A kölyök a száját nyalogatva várja mi sül ki a húsból és amikor megkapja elégedetten nyammogja el. Mikor végez, akkor a nyúl többi maradványával a szájába közelít négykézláb a tűzhöz. Átnyújtja a lánynak, hogy süsse meg neki a többi részt is. Ekkor jön a hangzavar kintről és a kicsi is fülel, kiejti a szájából a nyuszit is. A barlangot őrző nőstény, mikor közeledik a vörös megfordul és rámordul, majd a mancsával int, hogy menjen vissza be. A barátságosabb kicsi a lány ruhája szélébe harapva húzza vissza őt a tűzhöz, vagy kíséri csak, mert megy ő magától is. Amint odaérnek azonban tovább is húzza a barlangban, ahol egy bundán áthaladva kijutnak onnan és egy bokor takarásából figyelhetik mire ez a felhajtás. Láthatja Khant kikötözve és hogy valami párviadal következhet, hogy kié legyen a férfi. Ott van a hím is a sorban, akinél most a barlangban ehet a kölykökkel. A kicsi megborzong kicsit és a lány mellé bújik halk nyüszítéssel.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-01-29 11:00:43
Üzenet elküldve: 2017-01-29 11:00:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Nagyot sóhajt maga elé. Igaz, hogy viszonylagos biztonságban tudhatja magát jelenleg, de ez mit sem változtat a tényen, hogy nem önakaratából érkezett a warg kolóniába, és, hogy a távozása sem biztosított. Abba bele sem mer gondolni, hogy esetleg valami rituális áldozathoz szükséges itt az ő lénye, és, hogy ez a mondhatni békés állapot talán csak percekig marad így.
Továbbra is tengerésznótákat dúdolgatva, unottan bámulja a tűz felett lassan sülő combot. Ekkor is csak szeme sarkából figyeli a közelítő kölyköt. Lehetne ez közöttük valami ritka barátság kezdete is, ha a másik fél nem tudná még puszta játékosságból is letépni a fél karját, ahogy teszi azt most az egykor még vígan ugrándozó nyuszival is.
Megvonja a szemöldökét ezen a tetten, s bár tudja, hogy sokra nem megy vele, de mégis csak feltesz egy kérdést.*
- Azt akarod, hogy süssem meg neked is? *Pillant előbb az elé vetett combra, majd fejével a tűz felé bök, hátha a tettekből jobban fog érteni. Így aztán most mindkét keze elfoglalt. Amikor elfogy a türelme, akkor visszanyújtja a kölyök felé a talán csak félig megsült állatot, majd beleharap a sajátjába.*
~Fúj.~
*A só és egyéb fűszerek hiánya még ebben a kellően éhes állapotban is fintort csal az arcára, arról nem is szólva, hogy lehet még kellett volna bő fertályóra, hogy könnyebben meg is rághassa és csak szétcincálja, majd percekig undorodva rágja a húst.
Kíváncsi pillantást vet a kölyök felé, vajon az ő tetszését elnyerte-e ez a fajta különleges főzési módszer.*
- Felteszem nincs raktáron néhány darab krumpli. *Úgy beszélget a fiatal warggal, mint tette azt annak idején azzal a mitikus fadarabbal is, aki annyira hozzánőtt.
Eszik ameddig bírják a fogai, majd a csontos maradékot is felényújtja, egye meg a kedves vendéglátó.
Lassan józan eszét elveszítve üldögél a tűznél, amikor figyelmes lesz a kinti felhajtásra és arra, ahogy a hím elrohan, a nőstény pedig fegyvert fog. Mondhat bárki bármit, de amikor egy warg védelemre készül, az egészen biztosan nem jelenthet semmi jót az ember lányára sem, aki ráadásul teljesen fegyvertelen is. Óvatosan merészkedik közelebb a kijárathoz, kínosan figyelve arra, hogy amint úgy vélné, a nősténynek ez nincs ínyérére, rögtön visszahúzódjon, ha kell egészen a fal tövébe. Amennyiben azonban nem talál ellenkezést, csak éppen annyira merészkedik közelebb, hogy a vájat szájánál valamennyire kiláthasson és fogalmat szerezzen arról, mi történik a barlangon kívül.*
*Nagyot sóhajt maga elé. Igaz, hogy viszonylagos biztonságban tudhatja magát jelenleg, de ez mit sem változtat a tényen, hogy nem önakaratából érkezett a warg kolóniába, és, hogy a távozása sem biztosított. Abba bele sem mer gondolni, hogy esetleg valami rituális áldozathoz szükséges itt az ő lénye, és, hogy ez a mondhatni békés állapot talán csak percekig marad így.
Továbbra is tengerésznótákat dúdolgatva, unottan bámulja a tűz felett lassan sülő combot. Ekkor is csak szeme sarkából figyeli a közelítő kölyköt. Lehetne ez közöttük valami ritka barátság kezdete is, ha a másik fél nem tudná még puszta játékosságból is letépni a fél karját, ahogy teszi azt most az egykor még vígan ugrándozó nyuszival is.
Megvonja a szemöldökét ezen a tetten, s bár tudja, hogy sokra nem megy vele, de mégis csak feltesz egy kérdést.*
- Azt akarod, hogy süssem meg neked is? *Pillant előbb az elé vetett combra, majd fejével a tűz felé bök, hátha a tettekből jobban fog érteni. Így aztán most mindkét keze elfoglalt. Amikor elfogy a türelme, akkor visszanyújtja a kölyök felé a talán csak félig megsült állatot, majd beleharap a sajátjába.*
~Fúj.~
*A só és egyéb fűszerek hiánya még ebben a kellően éhes állapotban is fintort csal az arcára, arról nem is szólva, hogy lehet még kellett volna bő fertályóra, hogy könnyebben meg is rághassa és csak szétcincálja, majd percekig undorodva rágja a húst.
Kíváncsi pillantást vet a kölyök felé, vajon az ő tetszését elnyerte-e ez a fajta különleges főzési módszer.*
- Felteszem nincs raktáron néhány darab krumpli. *Úgy beszélget a fiatal warggal, mint tette azt annak idején azzal a mitikus fadarabbal is, aki annyira hozzánőtt.
Eszik ameddig bírják a fogai, majd a csontos maradékot is felényújtja, egye meg a kedves vendéglátó.
Lassan józan eszét elveszítve üldögél a tűznél, amikor figyelmes lesz a kinti felhajtásra és arra, ahogy a hím elrohan, a nőstény pedig fegyvert fog. Mondhat bárki bármit, de amikor egy warg védelemre készül, az egészen biztosan nem jelenthet semmi jót az ember lányára sem, aki ráadásul teljesen fegyvertelen is. Óvatosan merészkedik közelebb a kijárathoz, kínosan figyelve arra, hogy amint úgy vélné, a nősténynek ez nincs ínyérére, rögtön visszahúzódjon, ha kell egészen a fal tövébe. Amennyiben azonban nem talál ellenkezést, csak éppen annyira merészkedik közelebb, hogy a vájat szájánál valamennyire kiláthasson és fogalmat szerezzen arról, mi történik a barlangon kívül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957