Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Piactér (új)
Kovácsműhely (új)
Erdőszéli tisztásSzántóföldek (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 198 (3941. - 3960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

3960. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 19:18:06
 
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Persze Szelíd minden szempontból a lovak legjobbika és Nitta most agyon dicsérgeti a lovat. Csak úgy dagad a mája. Kicsit sértődötten morog Nitta mellett haladva. *
- Persze-persze, minden dicséretet ő kap.
* De figyeli, mikor néz rá Nitta. Akkor nyelvet ölt rá és szemtelenül vigyorog. A könyvtárban ő már csak nézelődik és várja Nittát. Gyorsan végeznek és nem mondja, hogy unatkozott, szóval jól és gyorsan telt az idő. Kedvese számára pedig még hasznosabban is. S már a tisztáson járnak, mikor Nitta a nem túl régi témával hozakodik elő. *
- Végül is egyikünk sem vadállat. Te biztosan, belőlem volt olyan, hogy előbújt néha. De az már nagyon régen volt és annak is meg volt az oka. Téma itt lezárva, nem foglak bántani.
* A simogatás pedig jól esik, ezen nincs mit tagadnia. Bár lassacskán jól esne, ha kicsit közelebb húzhatná magához kedvesét. ~Ejnye, kis kéjenc.~ Na de hát ilyen hatással van rá a lány. *
- Nézelődtem és láttam, hogy azért van miből böngészni. Talán egyszer majd beülök én is úgy, olvasgatni meg jegyzetelni.
- Ó, az a mezőgazdasági könyv engem is érdekelne akkor. Vadász vagyok, ilyen-olyan vadász és bár értek pár dologhoz, azért nekem is van amit tanulnom kell. Majd ha lesz rá úgy időm, akkor beleolvasok én is.
* Nem földműves, ebben már ő is segítségre szorul. Habár, sokat segített Neki, még régen, de nem vált belőle olyan jó gazda. *
- Medve mi?
* Riad fel hirtelen és nézi a szaladó lányt. Már azt hitte, hogy holmi medvét lát, de csak egy zöldellő növénynek örült meg a lány, és nem egy medvétől rémült el. *
- Időnként a frászt hozod rám kedves.
* De azért Nitta után ballag. *

3959. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 18:52:56
 
>Zilyan Zalain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Virágvadászat - Nyílt//

-Miért nem? Van itt fa bőven, segítek gyűjteni. Ha tűzszerszám kell, hát lehet, hogy akad a szütyőmben.
*Elmosolyodik. Amióta, olyan különös kirándulást tettek Ryrinnel a Derengő fához, azóta mindig hord magánál apróságokat. Nem szeretné, ha megint meglepné egy váratlan helyzet.
Elcsípi a pillanatnyi, tiszavirág életű mosolyt, és nem kerüli el figyelmét sem a szárnyait csodáló pillantás. Nem újdonság ez a számára. Legtöbb tündér társa állítólag aprócska szárnyakkal rendelkezik, vagy nincs is nekik olyan. Zi szárnyai nem olyan kicsikék, hiszen képesek felemelni a csöppnyi lényt a földről. Főleg, ha izgatott. Most nem emiatt libbennek meg a kékes hártyák, hanem szándékosan mozgatja meg őket. Jól is esik a napfény, mely simogatja.*
-Mit gondolsz, rakjunk tüzet? A város messze van ahhoz, hogy vizes ruhában mászkálj. Viszont az én ruhám kicsi rád. A tűzön kívül más ötletem nem igazán van.
*Próbálkozik még egyet, hát ha a mélységi kap az alkalmon. Ennél több lehetőséget tényleg nem tud felkínálni a számára.*

3958. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 16:18:19
 
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője//
//Shyahar//

*Ami azt illeti egy pillanatig sem úgy képzelte el a kedves nagypapát, hogy az tyúktolvajokat kerget. A történetek is azt bizonyítják, hogy érti a dolgát és nem akármilyen fejvadász.*
-Szóval engedte, hogy te is dolgozz vele, vagy ez afféle családi vállalkozás?
*Próbálkozik vele, hogy visszafogja az eredendő ellenszenvből táplálkozó gúnyt a hangjából, de nem sikerül valami jól.*
-Honnan tudjam miért? talán megsajnálta a fickót, vagy többet kapott tőle, mint a megbízótól.
* Válaszolja türelmetlenül. Egész életében azzal próbálkozott, hogy elkerülje az ilyen fajta szakmát űző egyéneket, erre most az egyik unokájával hancúrozik. Az, amit hall egyre kevésbé teszi boldoggá, vagy vidámabbá, mint eddig volt.*
-Nagyon kegyes, adna esélyt? Ezt nevezem lehetőségnek! Jó útra térítene és üldözhetném a gonoszt.
*Álmodozva néz maga elé, de a gúnyos hang elárulja, hogy csak kifigurázza ezt a lehetőséget.*
-Ne keverd ide az Öreget! Ő azt tanította, hogyan kerüljem ki, vagy bánjak el az olyanokkal, mint a nagyapád. Nem gondolom, hogy taníthatna nekem ezen a téren bármi újat. *A lány fölényes hangvétele csak még jobban bosszantja, mint az amit mond.*
~Úgy beszél, mint egy szerzetes, aki meg akarna téríteni a saját vallásának!~
-Szóval kiszúrtad, hogy mi vagyok, hm? Ez a helyzet, fejvadászlány?
*Abból, amit elmond nagyon úgy fest, hogy Shya nem tudja mi az, hogy kockáztatni valamit. Az azt is jelenti egyben, hogy fel kell készülni arra, hogy mi van, ha az ember veszít. Olyat bedobni, ami nem pótolható, vagy nagy veszteség csak gyakorlott játékosnak érdemes. Amit mond olyan naivnak hangzik, hogy legszívesebben felnevetne.*
-Honnan veszed, hogy bármikor rettegek ettől a végtől? Azt gondolod, hogy ez egy rossz élet, vagy azt, hogy szenvedek tőle? Nagyon tévedsz, ha azt hiszed bármitől is meg kell, hogy meneküljek.
*Nyugodtan beszél, mert a lány időközben elhelyezkedik az ágon és nekidől. A teste melege pedig furcsamód nyugtató, akkor is, ha csak az előbb tudta meg, hogy fejvadász családból származik és tetejébe még tudja is, hogy nem éppen a becsület mintapéldánya.*
-Tudod mit nem értek? Ha rájöttél ki vagyok, akkor miért nem mentél el a barakkba és adtál fel az őröknek? Mit keresel akkor még itt? Miért szeretsz pont engem, aki nem illik bele a te idilli világképedbe?
*Nem szólna egy szót sem, ha elvesztette volna a tétet és amiért ügyetlen volt a bitón végzi, de a lány inkább úgy tűnik most teríti a lapjait, aztán csodálkozik rajta, hogy veszít, ha nem elég jó a leosztás. Színészkedhetne, akkor meg is úszná. Elhitetné vele, hogy igaza van, hogy a szavai miatt most aztán egycsapásra felhagy az eddigi csúnya dolgokkal és mostantól minta polgárként él, aztán leléphetne nyom nélkül az egyik éjszaka, de nem teszi. Sokkal kegyetlenebbnek érezné, mint megmondani az igazat. Azt nem veri át, akit kedvel és akármennyire is fejvadászlány, aki bosszantóan sokat beszél, kedveli Shyát.*
-Gondolkodj már egy kicsit, soha nem voltam becsületes. Raboltam, öltem, tényleg azt hiszed, hogy miattad megváltozok? Ne nevettes, mert mind a ketten leesünk innen.
*Nem tudja milyen hatással lesz az amit mond, de mindenesetre keményen fonja körbe Shya derekát, hogy stabilan tartsa az ágon.*
-Megkedveltelek nem tagadom, de ez nem azt jelenti, hogy ezután futok utánad és kergetem a szivárványt. Nekem megfelel ez az élet, sőt nagyon is élvezem. Nem bánnám, ha maradnál, bár az Öreg arra az egyre megtanított, hogy jobb, ha nem keveredik a fekete lélek a fehérrel.
*Nem tudja okos dolog e, egy olyan lánnyal, mint amilyen Shya őszintén beszélni, de megteszi. Persze nem tudja milyen hatást vált ki belőle, lehet sír, de az is lehet az eddig hallottak alapján, hogy hamar elintézi, hogy a talpa alatt fütyüljön az a szél, ha annyira mondja is, hogy szereti, akkor is kinézné belőle.*



3957. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 15:07:52
 
>Nilyria Rennin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Múlnak a napok egymás után, ugyanolyan szürkén, ugyanolyan porosan. Az esők sem könnyítik meg az életet ha valakinek nincsen hol laknia. A sárban és vízben még a szokásosnál is jobban összekoszolódnak azok akiknek az utca az otthona, akkor pedig sokkal kevesebb kedvvel tesz velük jót bárki is. Ha szép ruhákba bújna, alaposan megmosakodna, bizonyára mindenki máshogy állna hozzá. A látszat az ami manapság fontos. Manapság? Mindig is az volt. A látszat, amire néhányan olyan sokat költenek, és aki nem követi a példájukat azokat lejjebb valónak nézik. Pedig a bánya tulajdonosa nem sokat dolgozik, nem köthető túl sok érdem a nevéhez, mégis övé a pompa és a gazdagság, a nemesi rang és a megbecsülés. Akik meg a föld alatt túrják neki a kincseket egész álló nap robotolnak, a fullasztó melegben és sötétben. Koszos, kormos, izzadt és büdös munkások, senki nem marad szívesen a közelükben, senki nem köszönti őket mosolyogva. A gazdag kisasszonynak aki az utcán inkább undorral vegyes félelemben átmegy a túloldalra amikor szembetalálkozik eggyel eszébe sem jut, hogy aznap az a derék ember három társa életét mentette meg. Nixy tudja... Ő beszélt vele. Ő mosolyogva köszönt neki és megkérdezte hogy milyen napja volt. Megkínálta az almája felével, és bár a gyümölcsöt nem fogadta el a kimerült marcona fickó, legalább a szívét megmelengette kicsit. Ennek is már sok éve, de jól emlékszik rá. Emlékszik, mert mindig meséli az egyik kis suhancnak amikor a piactéren rajtakapja hogy lopni készül. Az anyját ugyan nem ismerte, ő a szülésbe halt bele, de legalább arról tud mesélni neki hogy az apja micsoda hős volt. A szerencse viszont nem a jóság vagy a hősiesség alapján válogat, egyszer sikerült megmentenie három társát, de pár hónap múlva ő maga egy omlásnál odaveszett. Akkor is egy másikat mentett éppen, próbálta tartani a gerendát amíg csak lehetett, de a szikláknál nem lehetett erősebb. Egy ilyen hős megárvult fiából pedig ne legyen tolvaj. Anyja sem azért adta az életét hogy egy bűnözővel gazdagítsa a világot. Egyik szürke nap a másik után... Talán ezért is szeret kijönni ide a tisztásra néha. Itt nincsen senki, itt nincsen semmi, csak ő és a csillagok. Vagy a felhők. Neki mindegy, csak az eső ne essen és le tudja hunyni pár percre a szemét úgy, hogy megfeledkezik közben a borzalmas világról.*

A hozzászólás írója (Nilyria Rennin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.20 15:10:45

3956. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 12:34:56
 
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//

*Elgondolkodva nézi Morfiuszt, látja az arcán, hogy megütközött, és azt is, hogy talán nem tetszik neki annyira, amit hall.
De ettől még tény, a nénje egy félelf vajákos, a papája meg egy elf fejvadász. Jóféle család, tudja ezt Shyahar is. Olyan család, amitől annyian visszarettentek már.
Mindössze a lány reménykedik, hogy most sikerült jól választania. És a jón nem a nemlétező nemes Morftulius lovagot érti, hanem egy hús-vér férfit, aki maga is sok sebet kapott az élettől, de talán pont ezért elég erős, hogy kitartson amellett, ami fontos neki. Amit szeret. Akit szeret. Még akkor is, ha nem is ismeri még ezt a szót.*
– Pedig az. Igazából nincs erre jobb szó a világban. De ne úgy képzeld el, hogy akkor most minden tyúktolvajt árkon-bokron át kerget, és három aranyért a kalodába juttat. Ez nem így működik. Nem is vállal el minden megbízatást. Van, hogy egyszerűen eltűnt személyeket keres. Volt már, hogy egy egyszerű péklegény jött hozzá, akinek eltűnt a kedvese. Ő maga nem értett az ilyesmihez, de a lány hiányzott neki, hát kerestetni kezdte. A nagyapám megtalálta, és kiderült, hogy a lánynak korántsem hiányzott a fiú, hiszen szó nélkül hagyta el, és lett volna lehetősége üzenni neki, mégsem tette. De keresett már elrabolt nemesi gyerekeket is, akiket váltságdíjért vittek el. Volt olyan is, hogy egy gyilkosra kapott megbízást. Az a férfi megölte a hűbérurát, majd eltűnt. Ennyit tudtunk csak az elején, és igen én is tudtam. Aztán kiderült a többi is, szép lassan. Mikor megtaláltuk a férfit *Shyahar nem véletlenül használ többes számot ám*, akkor napszámosként dolgozott egy kétgyermekes özvegyasszony háza körül. A fizetése egy meleg vacsora volt naponta, és az istállóban aludt. A papám visszament a megbízójához, és közölte, nagyon nagyon sajnálja, de elvesztette a gyilkos nyomait. És visszaadta az ötezer aranyat. Mit gondolsz, miért?
*Shyahar Morf pillantását keresi.*
– Ha szeretnél, találkozhatsz vele. Igen. Lehet, hogy olyasmit tanulnál tőle, amire az Öregnek már nem volt ideje megtanítani.
*A lány elmosolyodik.*
– Adna esélyt. A múlt elmúlt. A jelen számít és a jövő. És az rajtad áll, hogy hogyan alakítod.
*A lány arca újra komollyá válik.*
– Tudom én, hogy nem könnyű Morfiusz. Tudom, hogy sokkal egyszerűbb kiosonni hajnalban, elmenni valami kocsmába, megszerezni egy aranyláncot, vagy bármi mást. Kalandos, könnyű élet. Kalandos, könnyű nők. Árulások, hazugságok, folyton hátrafelé lesni. Napról napra élni. És ha hibázol, a szél fütyül majd a talpad alatt.
– Reggel óta tudom, mi vagy. Kiegészíthetnéd még részletekkel, de igazából talán jobb, ha minden részletet nem tudok. A lényegen nem változtat.
*A férfi arcát nézi, a kissé elkomoruló szemeket, nem tudja, mire gondolhat, nem tudja, mit érezhet. Fogalma sincs, mennyit számít neki. Szürettől tavasz elejéig az idő, amit együtt töltöttek, a sok óra, nevetésben vagy épp kisebb összekapások közepette, valódi élet, nem könnyű nem egyszerű. Reméli, számít ez a férfinek.*
~Vajon megfutamodsz? Vagy elég erős a szíved? Kitartasz? Van-e elég bátorságod, Morfiusz Rarrkon?~
– Sőt, már akkor is sejtettem, mikor kiosontál mellőlem a Borászatban, és visszatérve volt elég aranyad. Sok-sok apró jelből sejtettem.
*Shyahar komolyan néz a férfi mélybarna szemeibe.*
– Kockáztattam érted. Mindent.
*Megfogja Morf kezét, és a férfi szavára elrugaszkodik, hogy segítse, hogy Morf könnyebben felhúzhassa maga mellé a faágra.*
– Ahogy most is. Ez apróság, de ha elejtesz, én összetöröm magam.
*A fa ágán, mely szerencsére elég vastag, lévén öreg és megtermett fa már, és elbírja kettőjüket is, úgy helyezkedik el, ahogy a fürdőházban is ültek a dézsában, a hátával Morfiusz mellkasának támaszkodik, haja a férfi arcához ér.*
– Nem tudom. Voltak, már akik megtették. Megijedtek. Féltek. Olyanok, akiknek a szíve gyáva volt. Olyanok, akik gyengék voltak. Vagy csak ostobák. Volt köztük olyan is, aki utána jött volna, könyörgött, bizonygatta, hogy soha többé. Csak épp mikor ezt bizonygatta, akkor is álarcot viselt. Nem tudta, hogy már lelepleződött előttem.
*Shya még inkább Morf karjai közé fészkelődik.*
– De nem a múlt számít. Ma reggel, mikor elindultál az ajtó felé, azt hittem meghasad a szívem. Én nem bújtam el gyáván előled, nem játszottam veled játszmákat, nem hazudoztam, nem tévesztettelek meg. Lépni egyet felém, nehéz, lépni egyet mellettem, velem, gondolom, szinte félelmetes lehet számodra. Ez mindig félelmetes.
*Shyahar Morfiusz keze után nyúl, megsimogatja, a férfi ujjaival játszik.*
– Mi a nagyobb kaland, mindig rettegni, mikor kötnek fel, és bordélyokban aludni részegen, vagy kockára tenni valami többet, mint az életed? Én csak egy nő vagyok. Egyszerű nő. Itt vagyok, itt ülök veled egy fa ágán, mert hiszem, hogy igazi férfi vagy. Olyan, aki mer belevágni élete legnagyobb kalandjába.

3955. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 09:35:58
 
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője//
//Shyahar//

*Azt semmiképpen nem hiszi el, hogy a másik oldalon álló család tagjával hozta össze a véletlen. Szinte jellemző ez az életére. Semmi nem mehet neki simán, vagy úgy, ahogy egy másik átlagembernek. Pont megkedvelte maga mellett Shyát, kezdte meg is szokni, elvégre kedves lány. Igaz nem mindenben olyan, mint akikhez szokott, de mindenképpen a legkedvesebb talán, akivel valaha összeterelte a sors. Kihúzta a rosszkedv árnyékából a fogadóban és ezért hálás is neki, arról nem beszélve, hogy a formáit elnézve a vére egyből gyorsabban száguld.*
-Azt nem hiszem el, hogy a nagyapád pont fejvadász. Az igazat megvallva, soha nem voltam még egy elf fejvadász vendége. Nem is találkoztam még hasonlóval.
*Ki tudja, talán most ezt, az eddig elmaradt szórakozást is pótolhatja. Érdeklődve hallgatja, hogy az öreg valamikor szintén a másik táborban játszott. Nem tudja mi lehet az, ami arra késztethet valakit, hogy azok közé álljon, akik börtönbe küldik a hozzá hasonlókat.*
~Ez majdnem árulás, de a rablóbecsület ellen van mindenképpen. Még szerencse, hogy a hozzám hasonlók nem adnak a becsületre. Mindent egybevetve, érdekes figura lehet.~
-Találkoznék vele.
*Szögezi le, kényelmesen elnyúlva az ágon. Nem éppen puha karosszék, de kényelmes.*
-Adna esélyt? Ilyen nagylelkű lenne? Ez valami családi vonás nálatok.
*Mosolyog, mert tegnap elég nagylelkűen bánt vele a lány, amikor olyan odaadóan volt vele. Ha pedig sejti, hogy rabló, akkor ez nagy szó. Igaz már a borászatban megosztotta vele az ágyát is, pedig akkor még idegen volt, ha nem is egy bűnöző idegen.*
~Te, tényleg szeretsz engem kis verebem. Pedig nem vagyok én egy olyan rendes, szeretetreméltó fickó, amilyet érdemelnél. Nem érdemlem meg amit adsz, amit én adhatok az meg neked kevés és nem is való.~
*Keserű kezd lenni az íz, amit a szájában érez. Eddig eszébe sem jutott, hogy mi lesz Shyával, ha rájön az igazságra. Valahogy nem számított. Az ő időszámítása a következő napig se terjed, az elvei szerint pedig minden mindegy. Rá kell egy nap ébrednie a lánynak is, hogy az a kép, amit bizonyára magában dédelget, egy kislányos álomkép. Most először van lelkifurdalása, ahogy lenéz rá az ágról és az arcára vetülő napfényben elnézi. Megpróbálhatja kitolni az időt még együtt vannak, de aztán a lánynak választania kell. Ha vele marad, akkor ezt a becsületes napszámos életet kell elhagynia és megtanulnia egy másik értékrend szerint élni. Nem nehezebb ez a lánynak, mint neki lenne az a másik élet, amit nem tud elképzelni. Gyorsan suhannak át rajta ezek a gondolatok. A szeme elfelhősödik egy kicsit, de aztán Shya a kezébe kapaszkodik és újra elfelejtkezhet a holnapról. Ma süt a nap rájuk a tisztáson, nem akarja siettetni a vihart.*
-Ne kételkedj benne, hogy fel tudlak húzni, ha vagy elég bátor, hogy elrugaszkodj a biztos talajról.
*Jelentőségteljes pillantás után feszíti meg a karját, hogy felhúzza magához az ágra.*
-Ki az aki vissza tud utasítani téged?
*Elvigyorodik és nagy lendülettel húzza fel Shyát, ha elé mászik az ágra és nekidől, akkor kényelmesen ellesznek odafent, ha persze le nem zuhannak mind a ketten.*

3954. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-20 00:18:17
 
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője//
//Morfiusz//

*A tőr pengéje a nyakán valóban megijeszti, még ha legbelül igyekszik is hinni, hogy Morf nem bántaná, hogy nem vágná meg, hogy nem ütné meg.
Korábban, mikor a szálláshelyen összekaptak is hitt abban, hogy a férfi nem üti meg. Valóban ne tette. Bár a csókja akkor olyan volt, mint egy büntetés.
Aztán a második, mint egy bocsánatkérés.
Shya pedig újra bizalmat szavaz a férfinak, azért van itt vele.
Szereti Morfiuszt, már hosszú hatok óta szereti, nem szeszélyből lett az övé. Nem azért mert nem találna egyszerűbbet, könnyebbet, hanem mert fontos neki a férfi. És szeretné azt hinni, ő is fontos Morfiusznak.*
~A szüret már rég véget ért, immár lassan újra nyílnak a tavaszi virágok és még velem van, nem nézett más nőre. Pedig leléphetett volna már annyiszor. De még velem van.~
– Való igaz, érdekes lenne. Szerintem tanulhatnátok egymástól. Mind a ketten.
*Úgy véli Morfiusz is tudna mit mutatni a nagyapjának, de bizonyára fordítva is így áll a dolog.*
– Ne nézz már így! *szólal meg a férfi döbbenetét látva.* Szerintem kedvelnéd. Azt mondják, ő sem mindig ezt csinálta. Mármint a néném egyszer elkotyogta, hogy papa, nos… korábban a törvény másik oldalán állt, aztán történt valami, és változtatott. De ugyanazokat a képességeit használja most is, amiket korábban.
*Amit mond, az mind igaz, nem az ő nagyapja az első, aki így tesz, se nem az utolsó.
Morfiusz hahotázása meglepi, nem tudja pontosan, hogy min is nevet. Így ő maga csak mosolyog, akkor is, mikor a férfi a levegőbe kapja és megpörgeti.*
– Mit nem hiszel el? Hogy nagyapa adna mindenkinek egy esélyt, akit én szeretek? *kérdez vissza és a férfit nézi, és bár a mosoly ott bujkál a szája sarkában a szemei komolyak.
Igazat mond.*
~Szeretlek, Morfiusz Rarrkon.~
*Figyeli az ügyes mozdulatokat, ahogy a férfi felhúzódzkodik a faágra, ott áll alatta.*
~Lehet, hogy bolond vagyok. Tudom, hogy lop. Ma reggel összeállt a kép, de ez még nem ok arra, hogy kivessem a szívemből. De milyen furcsa is az élet, ma reggelre állt minden össze, mikor immár az övé is lettem. Nem tegnap, nem egy hete. Az utolsó kis kirakós darab ma került elő.
De mégsem akarom őt feladni.
Morf sokkal több lehetne, mint kivert kutya, mint rabló. Ha akarná, ha hinne benne.~
*Shya tudja, hogy Morfiusz képes lenne rá. Csak akarnia kellene.*
– Hmm? Tessék?
*Felkapja a fejét.*
– Jönnék én, jönnék, de hát itt nincs a víz, ami téged segítsen. Vajon itt is fel tudnál emelni? Fel tudnál húzni magad mellé, úgy hogy ne potyogj le és törd el valamidet?
*Shya Morf alá sétál, és egyik kezével a férfi kezét fogja meg, a másikkal meg ráfog a csuklójára.*
– Nos, uram?
*Cseppet kihívóan nézi.*
– Szeretnél magad mellett tudni?

3953. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-19 16:59:30
 
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője//
//Shyahar//

*Úgy látszik ráijesztett Shyára, pedig nem volt szándékában, hogy sérülést, vagy fájdalmat okozzon neki. Egyszerűen csak gyakorolnak, ahogy a lány nyilván a nagyapjával is gyakorolhatott. Az arca mindenesetre ijedt és nem vesz levegőt sem. Sietve engedi el és megnyugtatásképpen el is teszi a tőrt. Az övébe tűzi jeléül, hogy becsszó nem akarja rosszra használni. A lány olyan stabilan tartotta és meg is sebezte, hogy el is feledkezett róla, hogy nem egy gyakorlott, fondorlatos késforgatóval áll szemben. Gyorsan talpra állítja és mosolyog rá egyet.*
-Az biztos, hogy érdekes lenne az erőmérés a nagyapáddal.
~Gondolom élveznéd, ahogy az öreged vág rajtam néhány léket és a földre küld. Persze, mint az elfek csak barátságosan mosolyogva.~
*Nincs semmi kétsége az elf nagypapa képességei felől. Tudja, hogy az elfek némelyike mire képes. A nagypapa pedig az elmondottak alapján még gyakorolt eleget, tudja hogyan kell a fegyverrel bánni. Legfeljebb trükkel győzhetné le, ha egyáltalán át tudná verni. Az elfeknek hosszú élet áll a rendelkezésükre, hogy gyakorolják a fegyverforgatást, majdnem biztos, hogy előnyben lenne.*
-Fejvadász? A nagyapád fejvadász!?
*Kiül az arcára az őszinte döbbenet.*
~Na én is jól bevásároltam veled.~
*Lassan széles mosoly húzódik a szájára és nevetni kezd.*
~Halvas zületett görény legyek, ha ez nem a legnagyobb kaland lesz az életemben. Hazakísérem a jól nevelt lánykát a fejvadász elf nagypapához, aki lehet éppen rám vadászik. Ilyen is csak velem fordulhat elő.~
*Hátravetett fejjel nevet, mert az egész olyan komikusnak hat. Szórakozottságában felkapja Shyát és megpörgeti a levegőben. Nem ad semmilyen magyarázatot a jókedvére, akármit is hazudna nem hangzana most jól. A lány mosolya az előbb pedig elég beszédes volt. Kezdi sejteni, hogy Shya ráébred lassan miféle alakkal hozta össze a balsorsa a borászatban. Pár fordulat után leteszi a lányt és még mindig vigyorogva a szerinte nagyon is humoros helyzettől, egy közeli fa széles alsó ágára kapaszkodik fe.*
-Ezt nem hiszem el!
*Mondja maga elé széles mosollyal. Meglendíti magát egy párszor hogy aztán, az akrobaták ügyességével érjen véget ülve az ágon. A karját a feje alá gyűrve dől hátra. Elhelyezkedik a fa törzsének támaszkodva, elfekve rajta kényelmesen. A nap pont oda süt és a lába, bár enyhén felfelé tartó az ág, kényelmes támaszra talál.*
~Na, öregem te is jól választottál magadnak társaságot. Vajon, ha tudná, hogy ki vagyok akkor is haza akarna vinni, bemutatni a tisztelt rokonságnak? Lehet tudja és ezüst tálcán szolgál fel a nagypapának?~
*A faleveleket nézi egy darabig, aztán megkeresi tekintetével a lányt, akárhol is legyen.*
-Jössz te is?
*Kérdezi lenyújtva a kezét, ha a lány akar belekapaszkodhasson. Más tolvaj lehet fontolóra venné, hogy most azonnal lelépjen, de számára most kezd izgalmas lenni ez a kaland. Az oroszlán barlangjába merészkedni és kipróbálni félre tudja e vezetni, az olyan szórakozás, ami mindent megér.*



3952. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-19 10:20:19
 
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője//
//Morfiusz//

*Az első fölényes mosoly nem veszi el a kedvét, persze van benne valami bicskanyitogató, de eddig is sejtette, hogy Morf nem mindig és nem mindenkivel olyan barátságos, mint vele szokott lenni.
A mosoly viszont most azt sejteti, hogy Morfiusz csak szórakozik, játszik, az ő kontójára.*
~Ne nevessen ki! Nevessen velem együtt, ha úgy adódik!~
*Aztán Shyahar rájön, annyira nem is nagy baj, ha a férfi alábecsüli. Igyekszik minél hitelesebben előadni a hasra esős trükköt, ami a nagyapja szerint igencsak sokszor bejön. Mármint ha nőnemű az, aki próbálkozik vele, lévén a férfiak útjából egyszerűen csak ellépnek, essenek pofára nyugodtan.
És bejön!*
~Nagyapának igaza volt!~
*Morf utána kap, nem is sejt semmit, nem figyel, vagy nem úgy figyel, ahogy egy haramiára figyelne.
A sérülés, amit a lány ejt nem súlyos, felületi karcolás csupán. De ez csak azért van, mert valójában egyáltalán nem akarja Morfiuszt megsebezni. Éles helyzetben elmetszhette volna az inakat a térdhajlatában oldalt, vagy a lábszárába vágja tövig a tőrt. Mindkettő alkalmas arra, hogy igencsak megnehezítse a járást, vagy akár lehetetlenné is tegye. Ha pedig a térdhajlatába szúr vissza, súlyos vérzést is okozhat akár.
Mivel Shya nem ejtett súlyos sebet, így Morfnak van lehetősége vele foglalkozni és nem azzal, hogy mennyire vérzik, mennyire fáj és talpon tud-e egyáltalán maradni.
Aprót jajdul, mikor kicsavarja a csuklóját, de van annyi esze, hogy nem tart ellen, még tán a csontja is törne akkor, aztán gáncsot vet neki, a lány úgy érzi esik is, rá a hátsójára, de csak esne, mert Morfiusz elkapja, de csak hogy dühösen magához rántsa és kést nyomjon a torkához.*
~Nem vág meg! Csak nem!~
*Ettől függetlenül a lány moccanni sem mer, a szemei ijedten nyílnak tágra, a lélegzetét visszafojtja.
Nem válaszol semmit, még akkor sem, mikor a felháborodás után érkezik a dicséret is.*
~Egek!~
*Végül Morf leengedi a tőrét. Ő csak ekkor engedi ki a lélegzetét, majd mélyet sóhajt és újra.*
– Tanított pár dologra, igen. De nem mondom, hogy annyira jó lennék tőrrel a kézben. A bot az más, azzal kicsit jobb vagyok, egy cseppet.
*Arra csak mosolyog, hogy a férfi összemérné az elffel az erejét.*
~Érdekes lenne.~
– Megnéznélek titeket. Már persze, csak ha barátságos összecsapásról lenne szó. De komolyan!
*A kérdésre még édesebben mosolyog, és Morf sötét szemeibe néz.*
– Nagypapi? Hát ő fejvadász! Szökött bűnözőket kerít kézre főleg. De néha másféle egyéneket is, eltűnt személyeket kutat fel, ilyesmi…

3951. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-18 17:58:55
 
>Astorian Keresemek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virágvadászat - Nyílt//

- Az... az jelen helyzetemben nem lehetséges.
* Mondja Astorian egy kevés habozás után. A testtartása feszült, izmai készek újra futásnak eredni, ha a szükség azt úgy kívánja. Bár a tündér nem tűnik túl félelmetes ellenfélnek, azért jobb az óvatosság. Astorian arca semmiféle érzelemről nem ad jelet, tökéletes fapofával méri végig a tündért. Tekintete a szárnyán hosszasan elidőzik. Mindig is repülni akart, egy pillanatra mosoly jelenléte érzékelhető, az amúgy komor arcon. *
~ Gyönyörű! ~
* Gondolja, miközben csillogó szemekkel nézi a napfénnyel játszadozó aprócska kék szárnyakat. *

3950. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-18 17:21:12
 
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője//
//Shyahar//

*Legjobb tudomása szerint Shya nagyapja elf és az alapján, amit mondott egy olyan elf, aki tud bánni a tőrrel. Érdekes, hogy vette a fáradtságot és tanította valamikor az unokáját, aki nem is vér szerinti. Fölényes mosollyal engedi el a lány derekát, miután könnyedén megakasztotta az első támadását. Szórakozás, méghozzá a könnyedebb fajta, hiszen a lány akárhogy is szúrjon nem probléma a számára, hogy kivédje. Vigyorogva nézi a színjátékot, a lehulló szoknyába botló lányt. Nagylelkűen mozdul, hogy az eséstől védje és a hálálkodást hallgassa utána, meg természetesen egy gúnyos megjegyzéssel jutalmazza Shya ügyetlenségét. Nem sejt csapdát, az előbb túl könnyedén sikerült derékon kapnia. Büszke arra, hogy ritkán lehet megvezetni, de most elalszik a gyanakvása. Kap a lány után, akinek esze ágában sincs elesni. Amit a közelébe lép, a tőre mozdul és szépen végig szántja a lábát. Meglepetten veszi tudomásul a nem túl súlyos sérülést. Beletelik néhány másodpercbe még elhiszi, hogy a kis verébnek sikerült megvágnia és félrevezetnie. Egy félig ösztönös, félig indulatos mozdulattal kicsavarja a tőrt Shya kezéből, aztán maga felé rántja és gáncsot vet neki, hogy ezúttal valóban zuhanjon, ne csak játssza. Az utolsó pillanatban nyúl utána, hogy megakadályozza az esést. A lábán a seb elenyésző, alig fáj, de a meglepetés, amit okozott nagy. Dühös arccal húzza megint közelebb magához és a tőrt a lány kecses nyakához tartja. Nem akarja bántani természetesen, de nem árt, ha megtanulja azt is, hogy milyen következménye lehet, ha ilyen sebet ejt, főleg rajta.*
-Megsebeztél!
*Szemrehányóan vonja össze a szemöldökét, hogy aztán befejezve a színészkedést kisimuljanak a vonásai, aztán széles mosolya köré rendeződjön.*
-Ez már valami kislány!
*A tőrt leengedi, aztán talpra igazítja Shyát.*
-A nagyapáddal nem szívesen mérném össze az erőmet. Cselezni is megtanított?
*Nem látszik rajta bosszúság, az előbbi is inkább csak színészkedés volt. Az látszik inkább, hogy nagyon is elégedett az eredményes találattal. Ilyen álcázott trükkök, legfeljebb tőle telnek, de azt, hogy Shya is képes rá nem gondolta volna. Átverte az eséssel, sikerült neki és megsebezte, ha összeállnának talán még kezdhetne is vele valamit.*
~Soha nem lenne tolvaj, vagy csaló. Vajon a nagyapja mi lehet?~
-Mivel foglalkozott a nagyapád, csak nem fegyverforgatásból élt?
*Kikívánkozik a kérdés, ha már tanította az unokáját fegyverrel bánni és nem is rosszul.*

3949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-18 13:27:42
 
>Nilyria Rennin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Nem szokott sűrűn kimerészkedni a városból, leginkább csak ha szép idő van. A házak között melegebb is és a szél is kevésbé fúj, meg hát vannak emberek akik talán megszánják egy-két arannyal. Szereti pedig a természetet, a virágokat, fákat, állatokat... csak hát nehéz a vadonból pénzt teremtenie. Néha persze találni a környéken különösen szép virágokat amiket eladhat a piacon, esetleg ehető gombákat, gyümölcsöket, de nem szeret nagyon messzire kóborolni mert idekint kevésbé érzi magát biztonságban. Azért a tisztásig gyakran elmerészkedik ha szépen süt a nap, itt nem kell senki előtt szégyellenie magát, kényelmesen elnyújtózhat. Hogy a ruháit bepiszkolja vele az már úgyis teljesen mindegy, olyan vastag réteg kosz van a kabátján hogy egy kis föld vagy sár nem számít neki.*
- Egyszer majdcsak jobb lesz.
*Elmosolyodik ahogy behunyja szemeit, arccal a nap felé feküdve. Az idő vele úgyse nagyon foglalkozik, még mindig fiatal gyermek pedig már elmúlt harminc éves. Egy egész generációt látott felnőni a városban, ő pedig pontosan ugyanott van ahol akkor is volt, sehol. Mások azóta már felcseperedtek, megházasodtak, gyerekük lett, ő viszont még akkor is itt lesz amikor annak a gyereknek az unokája is meghalt már öregségben.*

3948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-18 11:53:19
 
>Zilyan Zalain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Virágvadászat - Nyílt//

*Nem fél. Csak rettentően óvatos. Zilyan óriási mázlija az, hogy korábban, és Artheniori léte kezdetén Ryrin lovagba botlott bele, aki figyelmeztette a kis naiv tündért arra, hogy bizony az emberek és egyéb lények nem mindig jók, és hogy legyen nagyon, de nagyon óvatos. Legyenek mindig fenntartásai. Így aztán most sincsen ez másként.
Kékes szárnyai, melyek eddig szinte hátára simulva pihentek, most széttárulnak, s egészen finoman rezegnek. A tisztásra besütő nap fényében felcsillan a finom hártya, szikrázva szórva szét a nap sugarait. Kék villanások özöne vakíthatja el az óvatlan szemlélőt.*
-Honnan szerezzek neked ruhát itt az erdőben?
*A kérdés teljesen jogos. Itt nincs ruhatár. A piac, vagy bármely más hely, pedig kellően messze van. Az eszébe nem jutna, hogy a másik számára szűk, és aprócska kabátjából bújjon ki. A rajta lévő ruhákat Anda nem igazán tudná használni.*
-Miért nem raksz tüzet, hogy amellett szárítsd meg? Most süt a nap is, biztosan hamar megszáradna. Esetleg segítek rőzsét gyűjteni hozzá.
*Ajánlja fel az egyetlen lehetséges variációt anélkül, hogy továbbra is közelítene a másik irányába. Nem. Sőt, ha a mélységi esetleg lépéseket tenne az irányába, akkor ő maga is tesz párat hátra felé, hogy megtartsa a távolságot. Még mindig erősen bizalmatlan.*

3947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-18 10:40:14
 
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

– Ez soha nem vonnám kétségbe. Szelíd kiváló, és szép is.
*Nitta ezzel a lóhoz fordul, menet közben megsimogatja a nyakát, pofáját, és halkan duruzsolni kezd neki, milyen szép fiúnak látja, erősnek, okosnak, és a természetét is dicséri, mindent, ami eszébe jut. Közben a szeme sarkából a mellette lépkedő elfre pillant.
A Könyvtár annyira nincs messze, és nem is nehéz megtalálni.
Míg Lorsan elhelyezi Szelídet, azaz talál neki egy helyet, ahol a lovuk békésen megvárhatja őket, a férfi szavain gondolkodik, de még csak elmosolyodik, a választ még érleli magában.*
– Ebben biztos vagyok, Szelíd azt nem hagyná *feleli és szélesen elmosolyodik.
Odabent aztán gyorsan végez, és két könyvvel távozik.
Miközben gyorsan kiválasztotta a megfelelő köteteteket egy harmadik, rövidebb, traktátusba is belenézett, így felfrissítette a tudását a varázsitalokról is.
Már a tisztáshoz érnek éppen, mikor, némi gondolkodás után újra megszólal.*
– Valóban nem tudnálak bántani. Nem menne *mondja talán váratlanul, de mégis ahhoz kapcsolódva, amiről éppen a könyvtárhoz érkezésük előtt beszélgettek.* Nem tudom elképzelni. Ahogy azt sem, hogy te bántalmaznál. ~Engem, vagy ha lenne gyermekünk, akkor őt.~
– És elhiszem, elhiszem, hogy megvédenél.
*Aztán elmosolyodik és Lorsan keze után nyúl.*
– Boldoggá tesz, amit mondtál.
*Nem is annyira megszorítja a férfi kezét, inkább végigsimogat rajta, csak hogy mutassa, szereti, és szereti megérinteni is.*
– Hogy tetszett a könyvtár? Láttam körbenéztél, amíg én kikerestem ezeket a könyveket. Az egyik, bevallom kifejezetten nőies, de a másikban a mezőgazdasági munkákról van szó. Nem tudtam végignézni, de vannak benne olyan részek is, amik talán inkább téged érdekelhetnek, persze van a rózsákról is egy fejezet, de úgy láttam van benne a gabonákról, meg a takarmányokról is rész. Túl vastag ahhoz, hogy kutyafuttában nézzük át *meséli, miközben lassan átvágnak a tisztáson.
Aztán hirtelen megtorpan.*
– Lorsan, nézd! Az nem medvehagyma ott?
*Nitta ez egyik csalitos terület felé mutat a tisztás szélén, ahol a bokrok alatt friss zöld levelek törnek a felszínre, és ragyogtatják színüket a délutáni nap fényében.*

3946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-18 00:01:02
 
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője//
//Morfiusz//

*Elhúzza a száját. Morfiusz könnyen beszél, nem az ő kezében van az éles fegyver.
Shyahart az is zavarja, hogy nem tudja pontosan a férfi mennyire ért a tőrhöz, bár egyre gyanúsabb neki, hogy elég jól. Ő csak átlagos az ilyesmiben, semmi különös. Ha nagyon szerencsés, akkor persze meg tudja védeni magát, még akár győzhet is egy pékkel vagy egy takáccsal szemben, de egy profi leiskolázza. Shyahar tisztában van ezzel, amit nem tud az az, hogy Morfiusz hol is áll pontosan a hierarchiában úgy általában és hol, ha késpárbajokról van szó. Ráadásul Morf férfi, magasabb nála és erősebb is, bár a lányok között Shya sem panaszkodhat, a férfinak valószínűleg elég gyengécske ellenfélnek számít.
Észreveszi persze, hogy a férfi megnézi magának, de ez most nem zavarja, két okból sem. A praktikum az első, a második, hogy már látta.*
~Azért megnézel, ugye?~
*Látja ő, amit lát.*
– No persze.
*A gúnyos mosoly és a kihívó hang nem téveszti meg, sejti, hogy csak arra való, hogy őt még inkább felhúzza vele. Illetve talán így csinálná mással is, egy idegennel, ha ki akarná billenteni az egyensúlyából. Ez igencsak valószínűnek látszik Shyahar szemében.
Arra is számít, hogy Morf képes lesz elkapni a támadása elején, annyira nem is trükközik. Talán tudna rafináltabb is lenni, vagy gyorsabb, vagy legalább megpróbálhatná, ha tényleg az élete múlna rajta, hiszen olyankor az ember mindent megpróbál, de azért azt nem felejti el, hogy ez az egész csak gyakorlás.
A férfi a csuklóját kapja el, és oldalra emeli a karját, a másik keze a derekára fonódik, ahogy magához rántja, közel, nagyon közel, úgy állnak, mint a táncosok, igen, mint a borászatban a szüreti bálon.*
– Nem merült fel eddig a kérdés *feleli egy kis félmosollyal.*
– Nagyapó. Sok mindent tanított.
*A futó csókot épp csak viszonozza, de Morf már lép is hátrébb és int neki, támadjon újra.
Shya saját maga úgy érzi, hogy bottal ügyesebb, mint tőrrel, de az is igaz, hogy kevesebben vannak, akik a botvívásban jártasak.
De azért nem akar csalódást okozni Morfiusznak.
Így hát megpróbál valamit. Mivel alacsonyabb és könnyebb, mint a férfi, ráadásul szoknyában van, hirtelen mozdul, támadást imitál, de óvatlan mozdulattal leereszti közben a szoknyáját is. Úgy nézhet ki, mintha véletlen hullana le az anyag. Shya pedig eljátssza, hogy megbotlik, és valóban esik is előre, igaz a szoknya rejtekében mozdul a bal lába is, hogy majd kitámasszon. A bal karjával oldalra kaszálva sikolt.
Gyakorolta már ezt a mozdulatsort, jó párszor eljátszotta már, talán most is bejöhet.
A sikoly és az előreesés talán elég ahhoz, hogy az ellenfele, jelen esetben Morf, azt higgye, támadott volna, de hasra fog esni, eltanyál, és kiterül, mint a levelibéka. Csakhogy a színjáték, a tökéletes színjáték közben a súlypontja előre és lefelé kerül és közelebb kerül Morfhoz, és mozdul a jobb keze is, hacsak a férfi rá nem jön időben a trükkre, akkor bizony a lányképes és megkarcolja a bal lábszárát, térd alatt nem sokkal. Vágás a nadrágon, karcolás a bőrön, és csak jelzésszerűen, mert nem akarja beleállítani a saját tőrét.
Na persze csak ha sikerül a trükk.*

3945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 18:46:09
 
>Astorian Keresemek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virágvadászat - Nyílt//

~A tündér fél. Ez jó. Könnyebb rávenni dolgokra.~
* Astorian előveszi legbájosabb, legkedvesebb mosolyát és a lányra vigyorog. *
- Engem Anda Qurtnak hívnak.
* Természetesen álnéven mutatkozik be, nem kockáztathat, a végén még kikotyogja a "kis" titkát az orgyilkosnak. *
- Egy apróságot szeretnék kérni Tőled. Eláztak a ruháim, és arra gondoltam, Te talán tudnál szerezni nekem újakat.
* Mosolyog bárgyún Astorian a tündérkére. Nagyon reméli, hogy elég naiv és hiszékeny tündérlányba botlott. *

3944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 18:22:52
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Irseld//

*Fekszik a földön, és enyhén reszketve vár. Igazából nem teljesen biztos benne, hogy miért pont ezt a megoldást választotta. Mondjuk... logikusan végiggondolva is így van a legkevesebb esélye arra, hogy hirtelen elmeneküljön... az átlőtt lábával. Mindenesetre jobb neki a földön, addig sem foghatja rá senki, hogy veszélyt jelent, vagy hogy ellenkezni próbál. Amikor a hölgy megjegyzi, hogy megmozdul, akkor elsőre úgy értelmezi, mint tényközlést és rosszallást. Gyorsan végigpörgeti a fejében, milyen mozdulatot tehetett, de semmi nem jut az eszébe. Sőt, ha ennél is jobban a földhöz préselődne, valószínűleg elsüllyedne. Második körben jut csak el a tudatáig, hogy most csak arról van szó, hogy meg kell mozdulnia. Majd. Ennek hatására valóban ezt teszi, ülőhelyzetbe küzdi magát, és felpillant a fára. Bár a nőt sehol nem látja a lombok közt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy minden figyelmét neki szentelje.*
- Megmozdulok *ismétli, majd hallgatja a továbbiakban elhangzó szavakat. Mi sem tűnik egyszerűbbnek, azt leszámítva, hogy a templomba muszáj lesz bemennie. Tanulmányoznia kell a fényt, ez felsőbb utasítás a szó legteljesebb értelmében. Nem, nagyon nem kéne felhoznia, de... itt egy pillanatra elakad a gondolatmenete.*
- Méreg? *a riadalom hatására odakúszik a fához, feltérdel, és belekapaszkodik a fa törzsébe* Kérlek én... az... az ellenanyag... vagy bármi gyógymód van rá?
*Rövid gondolkodási szünet. Első felindulásból könyörögne az ellenanyagért, vagy bármilyen gyógynövényért, ami legalább lassít a folyamaton, de... kicsit rizikós lenne azt mondani, hogy mindenképpen visszajön, akkor is, ha előbb kitisztul a szervezetéből a méreg. Nem igazából... igazából jó, hogy benne van a méreg, legalább a nő tudhatja, hogy tényleg visszatér, mert hát meghalni nem akar. Persze jobb lenne, ha saját akaratából jöhetne vissza, az valamiféle bizalmat is megalapozhatna, vagy ilyenek, de... jobb így. Jobb... így.*
- Rendben, úgy lesz *bólogat* Ide fogom hozni, egészen pontosan ide. Vagy... vagy ha elkésnék, akkor legalábbis ide fogom küldeni. Ő ide fog érni, ez a fő.
*Alapvetően kénytelen számolni azzal, hogy a méreg mondjuk túl hamar megöli, főleg mivel a templomi fényt szintén muszáj megvizsgálnia. Ennek ellenére ha Dodonak elmondja, hová kell jönnie, akkor ide fog érni, ő kapcsolatba léphet az entitással, és akkor a sötét oldal új taggal bővülhet, még akkor is, ha megkurtult egy Lorewvel. A mankóbotjával belekarcol két vízszintes vonalat a fa törzsébe egymás alá, majd még lejjebb két függőlegeset is egymás mellé. Eltéveszthetetlen, még a dadogós sem tudná elrontani.*
- Sietek *pillant fel újból a fa lombjára, majd feltápászkodik, és többnyire sietve (már amit a sérült lába engedi) elindul a folyó felé. A terv egyszerű, elbicegni a temetőbe, beszélni Dodoval, aztán bemenni a templomba. Visszafelé találkozni a zombival újfent, majd vele együtt a tisztásra jönni. Ha közben elhalálozna, a hulla egyedül jön. Csak valahogy úgy kéne megoldani, hogy Viin tényleg csak akkor induljon el egyedül, ha a szerzetes elhalálozott, különben felesleges kavarodáshoz vezetne ez az egész.*

3943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 18:05:29
 
>Zilyan Zalain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Virágvadász - Nyílt//

*Négy hóvirág és két kis kékes-lilás ibolya pihen ujjai között. Megáll, és igyekszik valahogy a kabát hajtókáján lévő gomblyukba dugni a törékeny szárakat. A közelében váratlanul felhangzó hangra össze is rezzen rendesen, majdnem elejti a virágokat. A hang irányába fordul.*
~A mélység egy szülötte.~
*Elcsodálkozik kicsit, nem sűrűn látott még sötételfet. Illetve, valahogy ez az egyed eléggé furcsa is. Nem vörösek a szemei, hanem fekete, és a bőre sem olyan sötét. Mégis minden más jegyében annak mutatkozik.*
~Talán félvérű. Felszíni és mélységi elfek keveréke lehet.~
*Gondolkozik el a dolgon kicsit, míg tekintete a másikat fürkészi némi bizalmatlansággal. Közben ujjaival megtalálja a lyukat és a virágok végre a piros kabátkán viríthatnak. Különös szabású öltözék ez, ahogy az alatta viselt ing is. Módot ad mind a kettő arra, hogy kékesen derengő szárnyai kibújhassanak. Ebben eltér jó néhány fajtársától, hiszen elég nagyok ahhoz, hogy elemeljék lábait a földről. Igaz, sokáig nem tud repülni, de azért kicsit lebegni igen, és ez nagyon kellemes érzés.*
-Engem szólítottál?
*Ki mást is szólíthatott volna az idegen, hiszen kettőjükön kívül nem igazán van bárki is a közelben.*
-A nevem Zilyan. Segíthetek neked valamiben?
*Persze csak apróságokban, melyek nem haladják meg a képességeit, lévén alacsony és törékeny tündérről van szó. De azért nem nagyon akaródzik közelebb menni a másikhoz.*

3942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 17:12:02
 
>Irseld Darary avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Az állandó időhúzásból és magát mentegető megnyilvánulásokból kezd elege lenni. Ahogy hallgatja a férfi szavait, egyre ingerültebbé válik bensőjében, mit most még titkol ugyan, egész szépen, csak vonásai keményednek meg a maguk módján. Semmi kedve elmozdulni erről a helyről, amíg annak el nem jön a tényleges ideje, az viszont nem most van. Este. Este akar csak elmenni, nem pedig estig, vagy hamarabb odaérni egy másik helyre, ahová kénytelen lenne a jelenlévő férget követni. Ki tudja, hogy hová vezetne az, vagy miféle végbe. Nem mintha annyira tartana attól, hogy kárt merészelne benne tenni. Az viszont más kérdés, hogy más emberek miként nyilvánulnának meg, egy esetleges segélykiáltást hallva.*
- Nem engedem meg *tudja le ennyivel, ki is fejezve minden ellenkezését.
Csak rosszallón pillant az újabb nyavalygásra. Még egy bocsánatkérés. Nem számolja őket, mégis tudja, hogy túl sok van belőlük. Talán azért nem fog bele nyomon követésükbe, mert tudja, lesz még jó néhány. Fejét megrázva megenged magának egy lemondó sóhajtást. Felmászik a lombok közé, onnan szól a földön kúszóhoz, ki egyre inkább hasonlít a személyének képzelt féregre. Akár egy csúszómászó, úgy fetreng odalenn, s undorító mód, zavartalan. Mintha ez természetes lenne számára. Újra elhúzza száját, ezt azonban már aligha láthatja Lorew.*
- Igen, a te hibád. Minden a te hibád! Viszont megmozdulsz *teszi hozzá, ellenkezve a férfi kinyilvánításával.
Semmiféle szándékosság miatt. Nem akar ő folyvást ellenkezni a másikkal, most viszont meg kell mozdulnia a pondrónak. Elsőként újabb ajánlatán elmélkedik. Tényleg kellemesebb lenne, azonban ha ilyesmit óhajtana, már maga is kinyögte volna szép ívű ajkain. Teljesen más okból kell mozdulnia a lentinek. Olyan okból, mi főként a hosszú létű kedvtelenségéből fakad, semmint a fény elleni tiltakozásából, mi már gyerekkora óta növekszik benne, neveltetéséből kifolyólag. A napfény rossz. Vakít, perzsel, megizzaszt, árnyékot vet, elárul.*
- Meg kell keresned a társadat és idehoznod elém. Igen, elengedlek, mert tudom, hogy visszajössz. Először is azért, mert félsz, hogy később megtalállak és nem a lábadba kapod a következő tőlem származó nyilat. Másodszor azért, mert a szervezetedbe kerülő méreg néhány óra múlva hatni kezd *jelenti ki elmosolyodva.
Hazudik? Igen, ezt azonban Lorew aligha tudhatja. Nem mérgezte meg a szerencsétlent, még csak az kellene. Bár szívesen végignézné, miként vergődik körbe-körbe hánykolódva a földön, nem adja meg neki a kegyet, hogy hamar bevégezze. Rá napokig van szüksége, hetekig, vagy még tovább, feltéve, ha készségesen szórakoztatják, vagy másképp lekötik gondolatait a férfi dolgai. Ha mégsem, hát még mindig megmarad az önszórakoztatás. Az időnkénti kínzás, mely sikolyokat szül, s oly észveszejtő nyögéseket, mik kenterbe verik egy szűz szemérmetlen találkozását egy tüzes lovaggal.*

3941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:59:48
 
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője//
//Shyahar//

*Kellemesen lepődik meg, mert nem érkeznek könnyek és kiderül Shya harcias is tud lenni. *
-Nem akarsz megsebezni, még jó, hogy nem! Ez csak gyakorlás, na rajta kislány!
*Vidáman szól a hangja és mosolyogva figyeli, ahogy Shya a harciasan feltűri a szoknyáját.*
~Na, ezt már szeretem!~
*A szeme, szinte azonnal a szoknya által szabadon hagyott részekre vándorol. Néz mindent ami kivillan a ruha redőiből, miközben Shya közelít felé. Közben persze nem felejti el, hogy nem csak egy formás idomokkal rendelkező lánnyal, hanem egy tőrrel is szemközt áll. A régi rutin dolgozik, ami szerint a fél szemét szünet nélkül a kést tartó kézen kell tartania.*
-Alig várom, hogy vérezzek.
*Kimondottan alattomos mosolyt produkál a válaszhoz és egy mélyen a lány szemébe fúródó, fenyegető tekintetet. Ha már húzzák, akkor rákontrázik, ha igazi ellenfél lenne, akkor is ilyet kapna tőle.
~Ki gondolta volna, hogy tartott már fegyvert a kezében? Ez nem úgy fest, mintha ez lenne az első eset.~
*Kitartóan nézi a meztelen lábat, de a szeme sarkából nagyon is a lányt figyeli, aki keresi a szabad utat az irányába.*
~Ügyes, elég ügyes.~
*Hozzá nem eléggé, mert az utcán szerzett rutin hamar megfogja a kezdőt. Mihelyt Shya mozdul, nagy lendülettel mozdul előre és a tőr fölött kapja el az alkarját, aztán egy rántással magához húzza. Oldalra távol tartja magától a fegyvert közben. Az egyik karjával a lány kezét feszíti oldalra, ami a tőrt tartja, a másikkal a derékon kapja és még közelebb vonja magához, testközelbe.*
-Elfelejtetted mondani, hogy volt már fegyver a kezedben. Ki tanította, hogyan tartsd?
*Félig gyanakvó a kérdés, de közvetlenül utána egy futó csókot ad, ha már a közelség engedi, aztán vigyorogva engedi el a lány derekát és lendül hátrébb. Vidáman néz a szemébe és a kezével hívó mozdulatot tesz.*
-Megleptél. Lássuk mire tanítottak még!
*Inti még egyszer a kezével, hogy támadhat a lány, részéről bevárja. Izgalmasnak ígérkezik az összecsapás. Idáig nem gondolta volna, hogy van ilyen tüzes oldala is Shyának. Eddig olyan volt, mint egy ártatlan kis veréb, akit az első ragadozó felfalhat, de fegyverrel a kézben nem kelt már született áldozat benyomást. Az már csak a hab a tortán, hogy nagyon jól néz ki a tőrrel és a felgyűrt szoknyájával. Vonzza a tekintetét, mint a mágnes a vasat.*




A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.17 15:02:37

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651