//Városnézés//
-Tanulni sosem tanultam, de próbáljuk ki! *Ül föl izgatottan a lány, miközben válaszol Griwornak a meditálással kapcsolatban. Integet a gerlepárnak akik most csatlakoznak hozzájuk. Lemásolja Gor pozícióját, szemeit lecsukja, mély levegőt vesz és lassan kifújja.
Most csak is arra koncentrál ami körülötte van. A szellő lágy simogatása, ahogy gyengéden belekap a hajába. A levelek, fű halk zizegése. Madarak és a város távolabbi hangjai. Társai lélegzetvétele. Majd ezeket mind fogja és kizárja. Már csak ő van itt. Légzése lelassul, elméje kitisztul.
Kis idő után is csak a lelki szemeit nyitja ki. Testben még mindig ott ül a tisztáson, de lelkileg már egy másik erdőben jár, de nem ismeretlenben. Újra a Lihanechi fák között pihen. Távolból mintha Gwuff hangokat hallana. Valami elsuhan a feje felett. Felnéz, de csak a lombkoronát látja meg. Lélekben szárnyait kitárja, és elrugaszkodik a talajról, egészen a fa alsó, vastag ágáig röppen. Azon megkapaszkodik, és tovább mászik fel, ameddig az ágak még elbírják. Egyik kezével megtámasztja magát, másikkal arrébb tolja az előtte lévő leveleket, ezzel kilátva a tájra, fönn a fa tetejéről. A táj ami előtárul bár számára megszokott, mégis minden egyes alkalommal elkápráztatja. Mögötte a hatalmas hegylánc húzódik szinte égig érő csúcsokkal, előtte pedig az erdőség. Balra látható a hatalmas tó, mögötte a város tornyai állnak. Másik irányban, apró hangya városként Arthenior is megjelenik, de lelki szemei visszakúsznak az erdőség felé. Nem messze egy apró oszlop füst gomolyog felfelé egy kis tisztás felől. Biztosan Theldyr süt valamit.
Valaki hangját hallja, de nem a testvérétől jött. A táj amit eddig látott elsötétül, majd lassan, ezúttal igazi szemeit nyitja ki, visszatérve társaihoz, akiknek a hangja húzta őt vissza a jelenbe. Hallja őket, de amit mondanak még nem fogja fel. Pislog egyet-kettőt, ekkor veszi észre Bynnet aki az ölében helyezkedett el, amíg a tündér meditált. Egy furcsa, eddig ismeretlen érzés ragadja el. Továbbra is a földön ülve néz fel a tisztást körbevevő fákra. Hasonlóak, de ezek mégsem olyanok mint otthon. Fyolana hirtelen idegennek érzi magát, végtelenül egyedül, pedig barátai itt ülnek mellette. Nem érti hogy mi történik vele.*
~Honvágy?~ *Döbben rá hirtelen. Mindig is azt hitte őt nem fogja a honvágy soha utolérni, túlságosan is bezártnak érezte magát otthon. Úgy tűnik tévedett.*
- Hát velük mi lett? *Pislog nagyokat Sythra elviharzására. Sya felé kapja a fejét, gyorsan mellette terem, és felsegíti a földről.* - A könyvtár most várhat. Le kellene pihenned. Talán menjünk vissza a Fogadóba?
*Lors felé tekint, szemeivel kér segítséget.*