Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Piactér (új)
Kovácsműhely (új)
Erdőszéli tisztásSzántóföldek (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 19:06:25
 
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson//

*Egy kis gyermeki flört még a kedvére is van, az elmúlt napokban inkább szajhát kellett játszania a fogadók alkoholtól bűzlő vendégeinek, és így angyali oldala is nyitogathatja szárnyait. Angyali. Jó vicc. A férfi enged mosolya csábításának, és lassan közelebb merészkedik hozzá, sőt. Még beszélgetést is kezdeményez, még ha elég szerencsétlenül is. Még el is pirul.*
~Milyen nyámnyila egy alak, jobban zavarban van, mint én. Mint egy kisfiú, ami most lát először igazi nőt. Szánalmas. Túl barátságos, túl bizakodó, túl egyszerű préda. Remélem azért el fog szórakoztatni.~
-Szép napot az ifi úrnak is! Ne ácsorogjon ott, jöjjön, üljön le mellém! *Invitálja maga mellé, és arrébb is csúszik, hogy mindketten elférjenek a fa árnyékában. Ha a másik elfogadja a felkínált helyet, egy kedves mosollyal köszöni meg neki. Vörösben pompázó íriszei az arcát fürkészik, közben ajkai kissé megremegnek. Mintha mondani szeretne még valamit, csak vagy nem tudja, mi legyen az, vagy nem tudja kimondani. Pedig a valóságban szívesen elmondana neki sok mindent, hogyan szeretné majd megkínozni, mennyi ideig hagyná életben, és biztos benne, hogy úgy sikítana, mint egy kislány.*

2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 17:10:36
 
>Virakoocha Intii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Kezdeti diadala - miszerint az orkot hátrálásra készteti - nem tart sokáig, mert a fenyegetőzése és a félőrült kacaja nem hoz annyi sikert, mint a fűvel való dobálózása. Ez az! Ez lehet a gond! Az nő nyilván a fűtől fél.
A tündér lába elé pillant és felméri a fegyverének helyzetét. Pusztán le kell hajolnia és már dobálhatja is tovább a fenyegető veszélyforrást. Ám, az ork átkozódása elbizonytalanítja. Annyira megijeszti, hogy egy pillanatig mozdulni sem mer. Félős tekintetét az előtte öklöt rázó zöldbőrűre mered, de nem akarja feladni az előbbi tervét sem, hogy veszélyesnek tűnjön, ezért még nem mozdul meg, nem hátrál, s eléggé vicsorba húzza a száját.*
- Ne merészelj hozzám érni, megmondtam! *Kiáltja s már nem mutogat. Tenyerét emeli fel, ujjait összezárja és megállásra, sőt visszavonulásra inti ellenfelét.* Maradj... Inkább, TŰNJ EL TE! *Az utolsó három szót tagoltan ejti ki egyre magasodó hangerővel.
A kő, amely eddig nem volt látóterének fő pontja, most hirtelen kitölti az egész látását. Szinte lassítva nézi, ahogy az ork erejéből adódóan, megsuhintja a kavicsot. A tündér kicsit szétnyitja ajkait és igyekszik elfordulni, hogy meneküljön a becsapódástól. Viszont nem csak a kő száll lassan számára, ő is - mintha száz kilót nyomna, hirtelen annyira tehetetlennek érzi magát. Elfordul ugyan a dobás irányából, ezzel elkerülve, hogy fél szeme világa oda legyen. A szikla darab elkerülhetetlenül a halántékának csapódik. Virakoocha érzi, ahogy tompán, mégis csikorgón puffan a kavics a koponyáján. Összeszorítja fogát és próbál egyenesen maradni, ami egy pillanat erejéig össze is jön, de aztán úgy terül el a magas fűben, mint egy apró, levendulával töltött zsák.
Ha Harga felé áll és megvizsgálja - a kezével, vagy a cipője orrával -, hogy él e még, enyhe nyögést hallhat, mely bizonyítja neki, hogy a tündér lelke még nem távozott.*

2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 14:34:02
 
>Harcias Harga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*A kezdeti meglepettség után most már sokkal inkább mókásnak kezdi látni a dolgot, mint ijesztőnek. Meg ugye egy olyan tökös ork, mint Harga, nem ijed meg senkitől és semmiről, minden ezt taglaló pletykát azonnal cáfol, a terjesztőket pedig megkeresi és levadássza. Azon meg már majdnem elröhögi magát, hogy a tündérke szeme nedvesedni kezd ebben a nagy erőlködésben. A fenyegetést viszont már nem veszi ilyen könnyedén, szigorú, fenyegető ábrázatot vesz fel, testét is készenlétbe helyezi arra az eshetőségre, ha Virakoocha megpróbálna közelebb jönni és ártani neki.*
- Na jó, te istenverte flúgos kis görcs, kezdesz bepöccenteni, te nyomorult átokfajzat. *Nem is a mutatóujját rázza fenyegetően, hanem egyenesen az öklét. Aztán jöhet a kemény bütykök ropogtatása, meg az agyarvillogtatás.*
- Takarodj a tisztásról és akkor nem verlek agyon!*Mondja jó hangosan, aztán, hogy nyomatékot adjon a szavaknak céloz és jó erősen megpróbálja a tündérhez vágni a kezében tartott követ. A dobás után gyors léptekkel indul meg a kis átokfajzat felé, hogy elijessze. *

2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:30:38
 
>Virakoocha Intii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A tündérke kezéből gyorsan fogy a muníció. Az utolsó maroknyi elhajítása után, újabb adagért nyúl egyik kezéből a másikba, de ott nem talál mást, mint néhány szomorúan lefelé lógó fűszálat és pár szikla keményen ellenálló kövecskét. A félelemtől - hogy nem marad ideje újratölteni -, verejtékezni kezd a homloka, szemei pedig nagy kerek, csillogó tükörré változik, melyet megnedvesít az életéért folytatott harc során szerzett könny. Szeme elé emeli a kezét és nézi annak üres mivoltát.
Felemeli a tekintetét az orkra. S most veszi csak észre, hogy részben sikerrel járt a támadása, mert az ellenség meg hátrált. Még ha csak egy pár lépést is, de meg hátrált!
Dühös tekintettel ugrik talpra és balját kinyújtva mutató ujját a nőstényre szegezve fenyegetőzni kezd.*
- Nagyon helyes! Maradj, ahol vagy, különben megjárod! *Enyhén berogyasztott térdekkel áll előtte, s nem veszi le az ujját ama orkról. Szája vicsorba torzul.*
- Jól mondod, megvesztem! *Fogja meg a másik szavának fonalát.* Ne gyere közelebb, mert ha beléd harapok örökre olyan kerge leszel, mint én! Ahahahahahaa! *Örült nevetése talán még a kiabálásánál és hangosabb, de minden bizonnyal idegesítőbb. Bár nem tudja, hogy működik e a fenyegetése a “révülés gonosz szörnyetege” ellen, az is lehet, hogy a zöldbőrű azon nyomban le fogja csapni a lányt. Neki pusztán egy kéz mozdulat lenne tönkre tenni a kis tündérkét, mintha csak egy legyet kenne szét a falon. Ezt valószínűleg mindketten tudják.
Elhalványulni látszik elméjének aggodalma hol léte felől, ahogyan szemében is elmosódik a táj és a vele szemben álló ork élesedik ki igazán.*

2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:30:48
 
>Harcias Harga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*Nem egy valakire tört és dörrentett már rá különféle helyeken, a tapasztalt reakciókról pedig egy egész kis listát írhatna Harga, ha ügyesebb lenne a betűkkel, meg egyáltalán érdekelné az írás. A fontos dolgokat úgyis megjegyzi. A nagyon, de nagyon fontos dolgokat, a többinek már nincs olyan sok a hely a fejében, az izmokba raktározás pedig még annyira sem megy jól neki, mint a betűvetés. A furcsa tündér még furcsább reakciója viszont előkelő helyen végez a képzeletbeli listán, Harga arckifejezésén is lászik, hogy alaposan meglepte ez a nem várt reakció.*
- Na még egy tökkelütött kis mitugrász. *Gondolná, de a nagy meglepetés miatt hangosan mondja ki. Ilyenkor nem figyelhet az olyan apróságokra, mint a csendben gondolkozás.*
- Azt a mindenit neki! *Ezt is hangosan mondja, utána pedig gondolkodóba esik afelől, hogy most mégis mi a francot csináljon. Az első ijedtség után egészen mókás az őrjöngő tündér látványa, de egyszer már megjárta egy ilyen flúgos vegzálásával és nem szeretné ismét.*
- Ez megveszett! Te megvesztél, fiam! *És mivel a veszettség nem tréfadolog Harga inkább hátrébb lép kettőt, ott a fű- és földdarabok is kisebb eséllyel találják majd el. A biztonság kedvéért azért szemmel keres egy megfelelő nagyságú követ és magához veszi, hogy legyen mivel visszadobnia, ha a tündérke nem nyugszik le záros határidőn belül. Akár el is mehetne, de ő nem szokta ilyen könnyen feladni a harcot.*

2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:20:17
 
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson//

*Bobbir már nem ül, áll, de tisztes távolban teszi Merythtől, egy csöppet sem fenyegetőn, igazán szelíden, csak mint mindig. A tolakodás is távol áll tőle, nem szokára, még megbántana vele valakit, akkor pedig hamar nagyon bánatos lenne a dolog miatt.*
~Milyen szép, kedves teremtés.~
*Gondolja miközben tovább figyeli a lányt. A szemkontaktust nem állja sokáig, ő is elkapja a tekintetét, épp csak el nem pirul. De mivel ezzel nem tesz semmi rosszat hamar visszavándorol a tekintete a lányra, aki barátságosan, szinte hívogatóan mosolyog rá. A nagymamája is mindig mondja, hogy milyen szép, fess fiatalember lett belőle, de igazi, szép és fiatal lányoktól kapni a szinte dicsérő pillantásokat egészen más, sokkal, de sokkal jobb. Gyorsan összeszedi a bátorságát, majd közelebb sétál Merythhez.*
- Szép napot szép kisasszony! *Mondja magától szokatlanul merészen. Most rajta a sor, hogy elpiruljon, kipirosodott arccal várja a lány válaszát.*

2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 10:34:25
 
>Virakoocha Intii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A kétségbe esés sejteti vele újabb formáját. Bár a könnyek még nem indultak meg a bájos arcot végigszántó útjukra, csípős jelenlétüket mindenképpen érzi a szemének sarkában.
Az élőlényekkel - leszámítva a kis lepkét - ez idáig nem törődött. Van pár alak a látó terében, de nagyrészt mind elmosódott folt, hála az agyának azon részének, mely az érdeklődését felügyeli. Amire nem fordít elegendő figyelmet, az vagy ott sincs, vagy csak halványan sejteti magát. Ám egy magas, erős, zöldes alak eltéveszthetetlenül hozzá kezd beszélni, amire a tündi szeme kitisztul és feltekint a nagy - nagyon nagy - nőre.
Szemei kikerekednek, felszívja a levegőt és ültében hátrálni kezd.*
- Szörnyeteg! *Üvölti ahogy a tüdejéből kifér. Nem lehet hibáztatni, sosem látott még ork szerzetet.* A révülés fenevada! Menj innen, menj! *Mondja közben nagy elánnal két marokkal kezdi tépkedni a füvet. Ropogó hang kíséri tettét, mi által a tündér ámokfutásának újabb áldozatait szedi, kiszaggatja az ártatlan zöldeket, azok hüvelyéből. Amint egy tetemes mennyiséget szerzett mancsai közé egyenesen a zöld nőstény felé hajigálja azt és közben centimétereket hátrál.*
- Kérlek ne bánts! Kérlek ne! *Könyörög, ám ennek homlok egyenest ellent mond, hogy ő mutat be támadó mozdulatokat. Kezei nem állnak meg egy pillanatra sem, s az útjába kerülő összes piciny növényt és kis bogárkát igyekszik a nő felé vágni, őszinte hittel, hogy ez meg fogja menteni az életét, mert ha nem támadna, az könnyű szerrel véget érne az ork fogai között.*

2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:46:54
 
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson//

*Mindig is nyugodt teremtés volt, nem esik nehezére, hogy kicsit kikapcsoljon. Egy darabig nincs is baj, ám hirtelen furcsa érzés fogja el. Valaki figyeli, méghozzá elég feltűnően, hogy meg is érezze. Szemei felpattannak, és körbetekint a tisztáson. Egy szőkéshajú férfin állapodik meg a tekintete, aki tőle nem messze ül. Lehet, hogy nem vette észre, hogy más is volt itt, mikor megérkezett. Nem vallana rá, de lehetséges, hiszen gondolatai a tegnap este körül jártak, még csak körül sem nézett, mielőtt letelepedett volna.
Tekintetét az idegenen legelteti várva, hátha találkozik a tekintetük. Ha ez megtörténik, lányos zavarában el is pirul, és küld felé egy barátságos mosolyt bíztatva, hogy jöjjön közelebb, ismerkedjenek. Ha ez nem történik meg, akkor majd ő fog csatlakozni a másikhoz, de egyelőre a szégyenlős kislányt játsza. Első ránézésre kifejezetten szelídnek és visszafogottnak tűnik a szöszke, talán nem tetszene neki, ha a társaságával erőszakosan letámadná. Nem, szépen, lassan kell becserkésznie a vadat, és van is ideje bőven, nem kell sietnie.*

2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:58:45
 
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson - Merythnek//

*Vidám dolgokról elmélkedik szépen nyugodtan a tisztás közepén, a körülötte lévő világról szinte teljesen megfeledkezve. Ugyan mi rossz történhetne egy ilyen csodás tisztáson? Aki csak kijön ide, annak a szíve azonnal megtelik vidámsággal, egész napja szép lesz. A fű szép zöld, az ég szép kék, a madarak csiripelnek, éppen csak az aranyos erdei állatok hiányoznak a képből. De Bobbir türelmes, tud várni, majd biztosan jönnek ők is idővel. Ha meg nem, az sem, erőltetni sem szokott semmit, nem szeretne ilyen nyomást helyezni a környék szelíd kis élőlényeire. A meditáció végén azt veszi észre, hogy már nem csak egyedül van a tisztáson, úgy néz ki, hogy egy fiatal és bájos hölgy kíván csatlakozni hozzá. Mivel látja, hogy a lány pihenni szeretne, ezért nem csap nagy zajt, nem is köszön rá hangosan, csak távolról nézi a bájos teremtést.*

2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:14:04
 
>Liahwulfe Amenho Khyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Emlékek sebei//

*Ahogy Rendoll talpra kecmereg, azon azért látszik a gyakorlat, meg sem próbálja a rugalmasan felállok, és félúton rájövök, hogy ez nem megy, majd visszaesek a hátsómra figurát. Ehelyett nagy rutinnal négykézlábról az épp lábára nehezedve nyomja fel magát.*
~Vagy volt már hasonló sérülése vagy nagyon jól a megérzései. Ez máshogy bizony nem ment volna.~
*Ahogy a lóhoz sétálnak, Rendoll először a kezét, majd a vállát fogja át. Lia épp elégszer támogatott már sebesülteket, hogy pontosan tudja, a férfi nagyon jól tudna egyedül is járni. Nem fájdalom nélkül, azt nem állítja, nem hiszi, hogy csak úgy megjátszaná magát, sőt, tudja, hogy nem teszi, de abban is biztos, hogy ha lassan is, de immár képes lenne egyedül is bejutni a városba.
Figyeli a férfit és a lovát. Gebe láthatóan először húzódozik, bár oka nincs rá, de úgy látszik, máris megszokta, hogy egy gazdája van.*
– Szerintem Gebe rendes paci lesz.
*Finoman elmosolyodik.*
– Száz aranyért vettem a Thargoktól, de mint kiderült a többszörösét is megérné, bár nem egy szépségverseny-nyertes. Igaz, nekem így tetszik, ahogy van *mondja és ő is megsimogatja a kissé szögletes formájú, erős lábú, és kecsesnek végképp nem látszó sötétbarna ló csillagos homlokát.*
– Nestor? Szép név. Úgy érted, ott vár rád az artheniori istállóban? Akkor mielőbb érte kell menned. Egy-két napig még óvják, de ha sokáig magára marad, még képesek és eladják valakinek.
*Így aztán világos, hogy hiába szeretne még maradni Lia, és hiába tenne az jót Rendoll lábának is, de nincs vesztegetni való idejük.
Szembe fordul a férfival pakolás közben.*
– Igen, mehetnénk *bólint, de aztán elpirul, mikor újra az alsóneműje kerül említésre. Nagyot nyel.* Csak az, meg ami rajtam van, tehát igen, kellene valami *sikerül végigmondania, bár az arca pipacspiros.
Mindeközben pontosan tudja, hogy a férfi élvezi, hogy ő elpirul, élvezi, hogy zavarba tudja hozni, de azt nem tudja, miért. Talán olyasmi ez, mint ahogy ő sem tudta visszatartani a nevetést az után a szerencsétlen, kétértelműen fogalmazott mondat után. Akkor neki is nagyon tetszett, hogy Rendollt nevetni látta, őszintén, szívből nevetni.
Lia bólint, majd nézi, hogyan kapaszkodik nyeregbe a férfi.*
~Egész ügyes. Ráadásul Nestor biztos nem is oldalaz vele, ha fel akar rá ülni.~
*Figyelmesen szemléli a lovas és a lovat is, majd lágyan elmosolyodik, a mosolya csak szélesebb lesz, mikor a sebesültje halkan szisszenve leszáll a lóról. Nem téveszti el, hogy a két lábon állás kissé fájdalmas lehet, mert a férfi nem pusztán csak szeretetből ölelgeti Gebét, hanem jócskán támaszkodik is rá. Ettől függetlenül ezt Lia nem teszi szóvá, helyette elmosolyodik.*
– Igen, látom, nagyon gyorsan gyógyulsz. És a kötésed sem ütött át. Egyébként rajtad múlik, attól függ reggeliznél-e előbb, vagy máris indulni szeretnél. Egyébként az még elmondanám, hogy nem leszünk veszedelmesen gyorsak, Gebének dupla súlyt kell vinnie, és még én sem ismerem elég jól, mennyire fogja bírni.
~Nem mintha nem nézne ki elég erősnek egy nehézvértes lovaghoz is ez a ló! De így talán elhitethetem, hogy van okunk lassan menni. A poroszka tempó jobb a combjának, mint a vágta.~
– Tehát, hogy legyen? Csak rajtad múlik, mert Gebe legelt egész hajnalban, ő már rendben van.

2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:00:33
 
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

*A tegnap este jár a fejében: spriccelő vér, roppanó csontok, a padlón szétterülő zsigerek. Azok a csodás színek. Ahogy a férfi gondolatai virágba borultak a hófehér párnán. Ahogy a lány nyakát kendőként megdermed a bíbor vér. Miért nem lehet minden napja ilyen? Minden nap keresne magának egy valamirevaló hímet, akinek elcsavarja a fejét, elhívja az erdőbe, enyelehnek egy kicsit, majd a hasát felvágva kiontja a beleit. De szép is lenne! Ehelyett, most itt ücsörög egy tisztáson a város tövében. Nem mintha annyira rossz lenne a környezet, szereti a nyugalmat, amikor nem kell az utcákon járó férgek értelmetlen fecsegéseit hallgatnia. De ez a tiszta ég, zöldellő fák, virággal díszített domb, minden olyan idilli. Gusztustalan és förtelmes.
Amint kissé sikerül kiszellőztetnie a fejét, ismét visszatér Artheniorba, hogy megtizedelje a lakosságot. Mondjuk a gazdag negyedbe. A kék vér mindig jobban ízlett neki, és a tehetősebb emberek sikolyai is sokkal kétségbeesettebbek. A sikátorlakók hozzá vannak szokva a szenvedéshez, a gazdagok nem.
De ez még a jövő zenéje. Lehunyja a szemét, hátát nekiveti az egyik fa törzsének, és gondolataiba mélyedve próbál erőt gyűjteni a következő vadászathoz.*

2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-23 17:45:40
 
>Harcias Harga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*Meglehetősen régen járt a városon kívül, mostanában szinte minden idejét úrnőjének kiszolgálásával és a szeretőivel folytatott afférjai okozta bonyodalmak elsimításával tölti. Nehéz a szobalányok élete! Lassan már azt is kezdte elfelejteni, hogy milyen egy igazi jó erdei séta, csak ő és az erdő, meg ugye a sok vad, akikből vacsorát csinálhat. Kicsit bánja is, hogy nem jutott eszébe még a városban valami karhossznyinál nagyobb távolságban is veszélyes fegyver után nézni. De annyi baj legyen, egy éhes ork megoldja ezt akár puszta kézzel is, neki pedig egy egész darab húsvágó bárdja is van. A tarisznyájában lapul még ez-az, de egyik sem olyan fontos szerszám, hogy most külön említést érdemeljen.
A tisztás szélét jelentő utolsó fák közé akkor ér, amikor a tündérke annak a rendje és módja szerint uzsonnájának fogyasztja el a szerencsétlen és biztosan nem valami finom lepkét. Harga ráncolja is a szemöldökét, megjárta már a börtönt jelentő bányát is, de még ott is jobb kosztot adtak. Mi több, azóta egészen rákapott a jó ropogósra sült patkányhúsra! Szóval jól megnézi magának a furcsa kis szerzetet, aztán előlép a fák közül. Ha Virakoocha figyelt, akkor persze eddig is láthatta Hargát, az ork nő nem egy rejtőzőbajnok, ő inkább látszani szeret, lehetőleg nagyon izmosnak és erősnek.*
- Há' most nehogy azt mondjad nekem, hogy mérgező vót az a lepke, mer' megüt a guta! *Mondja jó hangosan a fűbe roskadt tündérnek.*

2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-23 16:49:33
 
>Rendoll Tawinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Emlékek sebei//

*Szerencsésen talpra tornázza magát, persze nem támaszkodik közben Liára, mert a súlyát nem bírná, de nem akarja kihagyni a lehetőséget, hogy érintheti és érezheti a közelségét. A kezét, majd aztán a vállát átfogva lépked. A fájdalom nem olyan erős és jól is bírja, szóval bátran hagyatkozik a lábára és azokra helyezi a súlyt. Lia közelsége mosolyt csal az arcára, ahogy botorkálnak. Ha lassan is, de csak elérnek végül a lóhoz, ami a Gebe névre hallgat és sajnos eljön az ideje, hogy a válláról levegye a kezét. Azért búcsúzóul még végig simít rajta észrevétlen. A lóhoz lép kicsit megfeledkezve róla, hogy az előbb még lába csak botorkált. Ez a lépés sérült lábával elég határozottra sikerült.*
-Jó szerintem nem lesz ellenére, hogy engem is vigyen. Igaz Gebe?
*Simít végig a nyakán, aztán megpaskolja kicsit az oldalát is.*
-Nekem is van egy lovam, Nestor. Az istállóban hagytam.
*Mivel kiskora óta lovakhoz van szokva nem okoz gondot neki megbarátkozni eggyel, ha csak nem különlegesen makacs fajta, de elég türelemmel akkor is sikerül. Úgy tűnik Gebe jó természet, igaz elkapja a fejét keze elől, de a következő próbálkozás és baráti oldalpaskolás után már hagyja, hogy a homlokát is meg tudja simogatni.*
-Remélem jól bánnak vele.
*Mondja aztán, miközben Lia, elindul a holmikért és összeszedi őket. Most megint csak emlékeztet gondos kezű asszonyára. Szívesen mondaná, hogy maradjanak még itt meghitt kettesben és ne menjenek vissza a városba, de lováért tegnap vissza kellett volna mennie és a lány készleteinek feltöltése sem várathat magára sokáig, különösen mivel alsó ruháját most ő hordja a combján. Nyilván nem sok maradt nála a hosszú út után, amit társaival tett meg. Akármennyire is maradna a jó döntés az, hogy elinduljanak.*
-Mehetnénk egyenesen a városba is. Végül is lógok egy fehérneművel és nem tudhatom van e másik, vagy gyorsan kell pótolni.
*Vigyorodik el egy kicsit, mert ettől a témától Lia eddig mindig elpirult. A piros arccal pedig olyan kedves látvány a számára, nem bánná, ha most is ez történne. Ha a lány is beleegyezik, akkor összeszorítva fogait kapaszkodik egy nyeregbe és párszor nagy levegőt véve készül a minden bizonnyal bekövetkező fájdalomra, aztán egy lendülettel a ló hátán terem, igyekezve úgy mozdulni, ahogy egészségesen is tenné, de persze a nyilalló fájdalom azonnal jelzi, hogy ahhoz még idő kell. Azért a művelet sikerül és Gebe hátán tesz egy kis kört, hogy szokják egymást. A mozgatás eléggé fájdalmasan érinti a sérülését, de kibírja még. Aztán visszairányítva a lovat Liához ugyanolyan fájdalmak közepette egy szisszenéssel száll le róla, hogy a gyakorlat teljes legyen. Végül is erős és a fájdalmat is elég jól viseli, akármilyen kellemetlen is legyen. Elmosolyodik újra és diadalmasan néz szíve hölgyére, mintha győztes csata után köszöntené. Fél karja ugyan még Gebe hátán támaszkodik, ahogy mellette áll.*
-Azt hiszem újra formában is vagyok. Ha akarod indulhatunk bármikor.
*Igyekszik közben kiszorítani elméjéből a lüktető fájdalmat, ami a lábán lévő sebben érződik és továbbra is úgy mosolyog, mintha már rég meggyógyult volna. Elvégre nem kell, hogy egy lovag jajgasson hölgye előtt.*

2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-23 15:27:29
 
>Virakoocha Intii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A pillangó az erdőn keresztül menekül, a tündér pedig követi.
A rovar selyemként villogó kék szárnyáról aligha tudja levenni aranyozott szemét a kis nőstény szerzet. Határozott tekintettel követi a szárnymozgásokat, apró mancsai kapkodnak a törékeny test után. Egy-egy szellő löket megsuhintja a rovart, mely pánik szerűen próbálja korrigálni az irányát. Jobbra, balra, fel, s alá cikázik a kék átok. A tündér morcosan, már-már dühösen csapkod felé és rohan utána. Észre sem veszi hány fát hagy el, s milyen messzire jut, az sem érdekli, hogy a menetiránya hogyan változik. Ő csak rohan és semmi más nem lebeg a szeme előtt, mint az a két kék csapkodó szárny. Sapkája félre-félre csúszik fejéről és már csaknem mögötte lobog. Hátán a szárnycsonkjainak ütköznek tolldíszei.*
- Állj meg! *Parancsolja vékonyka, gyermek hangján a dögnek. Nem fogad el akaratának ellen állást, de a bogár mégis partizán akcióba kezd és igyekszik az üldözőjét egyik fától a másikig vezetni, abban a reményben, hogy neki megy egy alacsony ágnak, vagy elbotlik, s akkor véget ér ez a terror. A tündér viszont nem botlik el, s kifogyhatatlan erővel üldözi a menekülőt.
Alig veszi észre, hogy a fák eltűnnek körülötte és a nap akadálytalanul süt rá. Ha nem a lepke lenne az egyetlen dolog, amire figyelni tud, akkor bizonyára észre venné, hogy a fák nem megritkultak és lemaradtak körülötte, hanem eltűntek. Varázs ütésre.
Szapora lépteit kapkodja egymás után, majd egyetlen mozdulattal elrugaszkodik a fűtől és lecsap a kezével. A lepkét egy, az egyben eltalálja és karmai közé rejti. A törékeny rovarka még szenved pár szárnycsapás erejéig, de aztán kileheli a lelkét. A tündér megigézve nézi a tenyerét, ahogy áll egyenesen a tisztás közepén. Nézi, nézegeti egy pár pillanatig, majd egy határozott mozdulattal a szájához emeli és bekapja a kis dögöt. Lenyalogatja a kicsordult lepke vérét is, majd elropogtatja az állatot. Elégedetten nyeli le.
S ebben a pillanatban kell rá döbbennie, hogy valami nem stimmel. Megigazítja kicsit ferdére csúszott sapkáját és körbe tekint. Megijed, s igyekszik elméjéből előkaparni, hogy hol is volt utoljára. Ám, ez nagyon nehezen megy. Újabb és újabb kudarcba fulladó próbálkozások után térdre rogy, fenekét a két lába közé ejtve. Karjait lelógatja teste mellett, s görbén érinti velük a füvet.
Kétségbe esett tekintettel pásztázza a helyszínt, ahová kilyukadt.*

2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:05:08
 
>Liahwulfe Amenho Khyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Emlékek sebei//

*Ahogy a férfi csodálkozó arcára pillant, csak még jobban rázza a nevetés. Nem, nem kineveti, csak amit mondott, az egyszerre volt ledöbbentő, nagyon igaz és mégis végtelenül mulatságos, főleg azért, mert mintha az első pillanatban Rendoll nem is lett volna tudatában, hogy mi hagyta el a száját.
Sőt talán még most sem tudja.
Lia az első pillanatban nem tudja, mi lesz a reakció a féktelen kacagására, de aztán mikor a férfi is vele nevet, legbelül megnyugszik, a világ mintha helyrebillenne, és ő végre felszabadultan kacag.
Megfogja a felé nyújtott kezet és fel is ül, de ez csak pár pillanat, mert már dőlnek is bele a fűbe újra, mindketten, egymásba kapaszkodva és harsányan nevetve.
Már nem is az ok számít, csak az, hogy együtt vannak, Lia a férfi derekát öleli, félig keresztbe fekve rajta és még mindig kuncog.
Csak lassan nyugszik meg, a feje Rendoll vállán, az orrát egy szőke hajtincs csiklandozza, melyet odébb fúj.*
– De mikor olyan jó volt. Rég nevettem ennyire jót *felel felkönyökölve, és az égkék szemekbe néz.* Egyszerűen, amit mondtál, először azt hittem rosszul hallok, de aztán… végtére is…
~Olyan jól jött ki, nem kimódoltan, de annyira humoros volt. És annyira jó volt vele nevetni, végigdőlni a fűben és csak élvezni, hogy vagyunk.~
*Felülnek, és ő még mindig a mosolygós szempárba néz.*
~Mintha kicserélték volna.~
*Lassan bólint, de az arca még kipirult az előbbi nevetéstől.*
– Igen, nem is vagy te beteg egyáltalán. Csak kicsit sebesült.
*Ő könnyedén áll talpra, de aztán hagyja a férfinak, hogy egymaga próbálkozzon, bár ott van, hogyha kibillenne, legalább fékezni tudja az esését, mert az eléggé reménytelen vállalkozás lenne, hogyha megpróbálná megtartani a másik súlyát.
De a szöszke ügyesen oldja meg a kérdés, előbb négykézlábra fordul, aztán a sánta kutya pózból egész gyorsan talpra áll. Azért a lány mellé lép, és odanyújtja a kezét. Ha Rendoll jön vele, pár lépéssel eljutnak a legelésző Gebéig.
Arra csak csóválja a fejét arra, hogy csodatévő lenne, és halványan elpirul, van ugyan elmélete, hogy miben segíthetett, de még nem meri elhinni.*
– Ismerkedjetek picit Gebével! *mondja végül egyszerűen.* Csak összeszedem gyorsan a holminkat, ami van, és már jövök is. Mit gondolsz, tegyünk csak egy kört a tisztáson és ma még pihenjünk, vagy próbáljuk meg rögtön a várost?

2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:30:20
 
>Rendoll Tawinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Emlékek sebei//

*Nem tudja hová tenni a Lia túláradó jókedvét egy pillanatig. Szó szerint fetreng a nevetéstől és felvont szemöldöke alól csodálkozva néz rá pár pillanatig, amíg leesik a tantusz, aztán megcsóválva a fejét kezd ő is rá a nevetésre. Olyan kétértelműen jött ki ez a mondat az előbb, hogy muszáj fogait kivillantva teli szájjal nevetnie fejét is hátra hajtva közben, aztán elkapja a nyújtózkodó kezet, hogy ülő helyzetbe segítse Liát, de még akkor is muszáj nevetve a fűre dőlnie vele neki is. Nem is emlékszik mikor esett meg ez utoljára vele, hogy ennyire szívből nevessen. Szinte el is felejtette, hogy nevetni, hogyan is kell, erre most egy csapásra itt hahotázik a lánnyal és mi tagadás nagyon is felszabadító érzés. Beletelik egy kis időbe, mire csillapodik a jókedve és már legalább egyenletesen kap levegőt.*
-Nem célom, hogy halálra nevettesselek téged, vagy magam, de ha így folytatom lehet, hogy az lesz a vége.
*Széles mosollyal ül fel végül, aztán Liának is segít ebbe a helyzetbe kerülnie. Még mindig vidáman néz rá hunyorogva.*
-Na mivel mind a ketten tudjuk, hogy egyéb szerveim rendben vannak, talán próbáljuk azt a felállást két lábra.
*Kacsint rá egyet aztán megvárja, hogy Lia egyenesbe kerüljön. Kicsit megtapogatja a lábát, de úgy tűnik enyhült a fájdalom tegnap óta. Az épp lábára térdel és megpróbálja a másikat felemelni, hogy végre két lábon állhasson. A fájdalom nem elviselhetetlen, de azért biztosan nem most fog táncra perdülni. Azért a lóra kerüléssel, úgy érzi nem lesz gondja és Lia segítségével, ha lassan is, de csak eljut jószágig. Miután felegyenesedett és kicsit húzva ugyan a lábát, de jár, egészen jól kezdi magát érezni.*
-Látod, menni fog ez. Csodatévő gyógyító vagy.
*Mosolyog Liára hálásan. Egy biztos a sérülése ellenére, hosszú idő óta nem találta még őt ilyen vidáman a reggel.*

2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:27:31
 
>Liahwulfe Amenho Khyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Emlékek sebei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Valóban nem kell hadakoznia a férfival, nem nyomja le, nem szorítja le a kezeit, nem használja ki, hogy nagyobb és erősebb nála, és ezzel nem kényszeríti Liát olyasmire, amit maga is bánna.
Példának okáért nem kell beletapodnia Rendoll combsebébe, amit duplán bánna, hiszen egészen eddig azon fáradozott, hogy minél gyorsabban és jobban gyógyuljon a vadállat támadása után.
Lia arra is felkészült, hogy a férfi dühös lesz rá, hiszen nem kell ahhoz nagy ész, hogy tudja, mikor már idáig jutnak a dolgok, és a férfi keze a szoknyája alatt, akkor már nem annyira tündérmesébe illő, ha mégis visszakozni kell.
Nem téveszti el az égszínkék szempár kérdő pillantását, de az azt követő mosoly az ami szinte megolvasztja belülről, és csak hatalmas erőfeszítések árán bírja ki, hogy mikor Rendoll lesimogatja rajta a ruháját, és újra elrendezi, ne ő maga legyen az aki mégis újra a szöszke után nyúl, és magához húzza, hogy de igen mégis, tegyen csak amit akar, ő aztán nem bánja.
Reszketeg lélegzetet vesz és az ajkába harap, hogy meg ne szólaljon. Még ne.
De a férfi megspórolja neki a beszédet, felül és őt is magával húzza, a homlokára csókol.*
~Nem hagyott itt, nem lökött el, mikor visszavonulót fújtam. Mégis, hány fickó lett volna erre képes? És nem dühöng miatta, hanem átölel. Komolyan, hát mi jobb történhetett volna velünk az éjszakai izémicsodák támadásánál? Nélkülük mi ott hédereltünk volna valahol az ösvény mellett, és reggelre kelve, még ha el is válok a többiektől, nem értem volna ide a rétre. Akkor pedig Rendoll... Jobb nem is gondolni arra! Mert itt van, él és eleven!~
*A férfihoz simul, átöleli a vállát, majd lassan elválnak egymástól, el is húzódik ő is vagy egy tenyérnyire.*
- Köszönöm *mondja halkan és elmosolyodik.
A karján érzi a férfi simogatását, miközben a másik őt nézi. Aztán feltesz egy nagyon-nagyon egyszerű kérdést.
Lia szája meg elnyílik, a szemei is kikerekednek, az arca lobot vet, de nem zavart habogás a válasza, hanem a kirobbanó nevetés.
És csak nevet és nevet, két kezét a hasára szorítja, eldől a fűben, kiperdülnek a könnyei, levegőért kap.*
- Tee... Te... heh... ÓÓ!
*A nevetés újra legyűri, kezét nyujta Rendollért, zihálva kap levegő után.*
- Az egekre! Meg akarsz ölni? *nyögi ki, de már rázza is újra a nevetés.* Nem mintha nem állnál máris feszes vigyázzban!
~Annyira nincs ő rosszul, ezer szerencsére!~
*A lány még kuncog a fűben, és a férfi pillantását keresi, miközben lassan múlik a nevetőgörcse, és közben reménykedik, hogy ahogy korábban az időkérése, úgy most a féktelen jókedve sem bántotta meg a társát.*
- De ha talpra szeretnél állni, illetve két lábra, arról is lehet majd szó. Csak, csak lassan, és majd segítek az elején.

2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:16:14
 
>Rendoll Tawinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Emlékek sebei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Minden tökéletes és teljes most körülötte, ahogy érzi Lia becéző kezeit. Elfogadja a vágyát és viszonozza az érintéseit, ez a földön túlra repíti a lelkét. Keze már fent jár a combok tövében és keresi a simogató utat a finom bőrhöz, de mielőtt rátalálna a lány felemelkedik és ő másik karjával öleli magához szorosan, de a remélt és mindennél jobban vágyott folytatás ezúttal elmarad. Érzi, hogy a kimondott szó nem marad hatás nélkül, de nem olyan reakció érkezik, mint amilyenre számított. Egy nagy nyelés után Lia keze a combjai között simító kezének csuklójára fog és visszakozásra készteti. Amint megérzi a lány feszültségét már veszi is el a kezét az érzékeny területről, hogy aztán kérdőn nézzen a kék szemek mélyére.*
~Mi a baj? Nem hiszel nekem. Látom rajtad, nem akarsz még engem.~
*Elmosolyodik kezével húzva vissza lassan a ruhát a lány térdére.*
~Én várok rád, ameddig meg nem győzlek róla, hogy amit mondtam igaz.~
*Az időkérésre nem tükröződik csalódottság a szemében. Nem utasította el őt, érezte, hogy ő is akarja csak érzékenysége nem engedi még, hogy egy majdnem idegennek adja magát. Érti ő ezt és minden vágya bebizonyítani neki, hogy bízhat benne. Amilyen jószívű teremtés lehet rá is gondol most. Tudja, hogy elvesztett valakit és sosem gondolta volna, ilyen hosszú időn át egyetlen egyszer sem, hogy bárki pótolhatja a szívéban. Olyan, mintha Liát az Istenek küldték volna az útjába, hogy szerethesse. Olyan sors szerű és olyan egyértelmű számára, hogy így érez iránta. Az idő nem számít a szívnek, ahogy a kor sem, vagy a rang. Az akkor szólal meg, amikor ő akar és az övé nagyon is határozottan szól Liáért.*
~Igaz alig ismerlek, de a szívem ilyen bolond egy jószág, sohasem tudom betörni.~
*A neve azokról az édes ajkakról olyan kedvesen szól, mint a pacsirták éneke tavasszal. Kérleli őt, hogy várjanak még és a hangra a vágya vissza vonul, helyet hagyva a gyengédségnek. Továbbra is mosolyogva ül fel és magához öleli újra, de ezúttal nagyon gyengéden, aztán felemelve fejét, csókot lehel finoman a homlokára.*
-Amíg csak akarod...
~Amíg meg nem szeretsz te is engem. Amíg nem érzel pont úgy, ahogy én.~
*Kicsit elhúzódva tőle engedi el végül és bár feltámad benne azonnal a hiányérzet, valahogy mégis örül, hogy így történt és az idő, amit Lia kér máris értékessé válik a szemében. Kicsit még vár, hogy sebesen száguldó vére az ereiben végképp megnyugodva csordogáljon tovább, aztán keze megállapodik a kecses ujjakra fogva puhán.*
-Ne haragudj, nem akarok elsietni semmit. Ha készen állsz rá, csak akkor.
*Nem bírja megállni, hogy keze ne simítson végig még egyszer Lia karján a gyengédség jeleként, aztán szeme megpihen a lány pirosló arcán egy ideig, végül egy hosszú levegőt véve néz rá.*
-Mit gondolsz, felállhatok már?
*Tereli a szót, hogy ne telepedjen rájuk a csend és szeme gyengéden tekint újra kérdőn a kék gyűrűkre.*



2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:49:11
 
>Liahwulfe Amenho Khyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Emlékek sebei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Rendoll csókja elmélyül, és ez a csók úgy hat Liára, mint a bimbóra a nyári napsugár, kivirul tőle, megnyílik, életre kel, olyan életre, amit eddig nem ismert.
Csókolták már meg mások is, többen is, de egyik csók sem volt ilyen mély, ennyire szenvedélyes, követelőző és egyben adakozó. A lány feje szédül, lehunyt szemei előtt szikrák táncolna, ajkait megnyitja, öleli ő is a férfit, hiszen nőből van, fiatal, egészséges, ahogy Rendoll is az.
valahol mélyen tudta, vagy inkább csak érezte, hogy ez lehetne akár így is kettejük között. Mi másért csókolta volna meg tegnap a férfi láztól forró ajkait? Biztos kereshetett volna más megoldást is, hogy beadja neki az orvosságot, de ő inkább mentségeket keresett magának.
Nem bánta meg. Most se bánja, akkor sem fogja bánni, ha kiderülne, hogy ostobaság, mert gyönyörű csodás ostobaság akkor.
A férfi a nevét suttogja, az ő nevét!
Az ajkai a nyakán vándorolnak le, elérik a kulcscsontját, majd a másik oldalon visszafelé indulnak.
Lia átöleli, belesimogat a szőke tincsekbe, megcirógatja a tarkóját, ujjai a vállaiba mélyednek a ruha szövetén át.*
~Vajon milyen lenne a bőrét érezni, azt simítani?~
*Nem tiltakozik, mikor Rendoll a térdét cirógatja meg, akkor sem, mikor az érdes férfitenyér a combján siklik végig.
Mert jó, és izgató, és finom, és akarja még. Mert most érzi, hogy él, hogy valaki vonzónak látja, talán még szépnek is, hogy valakinek szüksége van rá, nem mint gyógyítóra, hanem rá, önmagáért.
Újra csókolják egymás, Lia kissé felemelkedik a férfihoz simul, mint aki érezni vágyik, és így is van, szeretné, akarja...
Mégis, az az egy elsuttogott szó téríti magához, ami más lányokat és nőket elandalít és kezessé tesz.*
~Szeretlek.~
*Lia nagyot nyel, keze végigsimít Rendoll karján, ujjai az erős csukló köré fonódnak, gyengéd, de határozott mozdulattal tolja el a férfi kezét a combja tövétől.
Még soha semmi nem esett ennyire nehezére, pedig, ha a férfi olyan tisztességes, mint eddig, akkor harcolnia sem kell ellene, ámde mikor felnéz az égkék szemekbe számít rá, hogy értetlenséget lát majd.
Talán sértettséget is, vagy megbántottságot, sőt, még a dühre is felkészül.
Mégsem tehet mást.*
- Hiszen alig ismersz még *súgja halkan.*
~Vonzódsz hozzám, elhiszem, és bizonyára hálás is vagy, és hasonlítok Ehnorára, ami nem is tudom előny-e ilyenkor, vagy inkább nehezebbé teszi a dolgokat. Vágysz rám. Igen, bizonyára, a tested kétségtelenül.~
*Hiszen Lia pontosan érezte, mennyire.*
~Talán már kedvelsz is engem, ahogy én is téged. De szeretni?~
*Némán néz a férfi szemébe, próbálja kiolvasni belőle, mit gondolhat a másik, mit érezhet.*
~Talán szeretsz is már. Vagy talán fogsz. Adj még nekem időt, hogy tudjam! Adj még magadnak is időt, hogy te is biztosan tudd!~
*Lia ki akarná mondani ezeket a szavakat, talán ki is fogja pár óra múlva, ha Rendoll most nem hagyja magára, mert most csak annyit tud mondani:*
- Adj még időt, kérlek!
*Nem löki el magától a férfit, csak reménykedve nézi, annyira szeretné, ha a másik megértené, hogy számára ez még túl gyors lenne, hiszen csak egy bő napja találkoztak.*
- Rendoll *súgja gyengéden a nevét*, kérlek, várjunk még, amíg...

2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-20 22:24:55
 
>Rendoll Tawinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Emlékek sebei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Lia nem tiltakozik most sem, ahogy eddigi csókváltásaik alkalmával sem, pedig most mohón fedezi fel a szájának minden édes részét. Érzi az ujjakat, ahogy hajába hatolnak, minden hívja és csábítja, hogy menjen tovább az úton, aminek az ígérete, hogy Lia az övé lesz. Nem gondolkodik az ösztönök nyomása alatt, mert ha megtenné eszébe juthatna, hogy alig egy napja ismeri és le van neki kötelezve, hogy kedves és ártatlannak tetsző lány, aki küzdelmeiben magára volt hagyatva, akkor nem merne ennyire közel furakodni hozzá, mert a tisztelet megakadályozná, hogy valódi vágyai teret nyerjenek, de most kikapcsolnak a gondolatai csak érzelmei kavarodnak szenvedélyével és emlékeivel, ahogy szája gyengéden kérve, aztán követelve csókolja tovább gyönyörű gyógyítóját. A nyögést hallva szenvedélye magasra ível. Mintha megint csak hívó jelzés lenne és bizonyítaná nem csak álmodik, ez a kecses, puha, érzéki valóság, ami testéhez simulva adja meg magát neki. Tenyere simogatva keres utat a lány bőréhez, hogy jobban érezze, de a ruha útját állja, így szája kezdi el simogatni a nyakán haladva végig a csupasz részeket.*
-Lia...
*Sóhajtja bele a nedves simogató csókokba a nevet, a lányét, akit ölelhet, aki szakasztott felesége mása, mégis az íze, az illata, az ívei mások. Érzi pontosan ahogyan keze lejjebb csúszik végig simogatva a combja felé, mert a felső ruha alatti bezártság kínzóan akadályozza, hogy érezze a selymes bőr érintését. A lány ruhájának alját kezdi el simogató keze felfelé simítani, meglelve végre az utat a hosszú lábakhoz. A ruha alja tenyere alatt redőzik felfelé, amíg eléri végre Liát magát. A térde immár kiszabadultan a ruha fogságából lehet simogató keze alatt. Vére ereiben gyorsabban kezd száguldani, ahogy keze elindul feljebb haladva a térd fölé. Érezni őt, simítani a bársonyos bőrét, mindennél többet jelent most, mintha az egész világa fájdalmával együtt megszűnt volna létezni és csak Lia töltené ki lelke minden részét. Csókja simogatásai nyaka alatt a szabadon hagyott részek felé jár, hogy ugyanazt az utat bejárva vissza is találjon ismét a rózsaszín ajkakra.*
~Légy az enyém Lia...~
*Kezei a ruha alatt már a vászon alsónál járnak és ujjai alatt érzi annak redőit is. Minden érintés csak bódultabbá teszi és feszíti belülről egy szó, amit nem mondott ki olyan hosszú ideje már és ami most kitölti elméjét az emlékekkel és a jelen szenvedélyével keveredve, hogy elérje végre ajkait és elhagyja azokat.*
-Szeretlek...
*Súgja rekedten a lány füléhez hajolva, hogy azután másik keze ujjai, a selymes dús hajkoronába hatolva vonják magukhoz újra csókolva őt. A csókkal lelke egy darabját is átküldi Liának, hogy többé kétség se maradhasson benne, a dobogó és még nagyon is élő szíve őt választotta. Mostantól hozzá tartozik az is bármit hozzon is a jövő.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651