Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Piactér (új)
Kovácsműhely (új)
Erdőszéli tisztásSzántóföldek (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 364 (7261. - 7280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

7280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-27 21:49:12
 
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101

Játékstílus: Vakmerő

//Morwon//

*Arsenor nem annyira élvezi ezt a beszélgetést. Fáj a sebe és aggódik, hogy valamit elkap. A másik szavaira a fejét rázza.*
-Nem rossz a bor, de sebre nem önteném.
*Persze lehet, hogy a másiknak igaza van hisz mégiscsak nagy harcos volna. Majd megkérdezi egy felcsertől ha egyszer találnak egyet. Csendben ballagnak egy darabig majd az óriás elkezd énekelni. Arsenor furán néz a másikra.*
~Ez most komoly? Na, még csak ez kellett.~
*Felsóhajt. Ha valamin tudna a bor segíteni az pont az óriás hangja. Mármint, hogy könnyebb legyen elviselni. Ettől még Arsenor nem kéri el az üveget hisz nem akarja tudni mi volt benne. Legalább haladnak ha csak az egyiküknek is van jó kedve. A fiatal kalandor nem érzi olyan rohanónak az időt, de beérnek az erdőbe és ott is a tisztásra. Addigra a másik befejezi az éneklést, hogy egy tényleg jó kérdést feltegyen. A másik egy kicsit gondolkozik mielőtt válaszolna.*
-Igen az jó lenne. Ott talán a csontokért is adnak valamit.

7279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-27 21:20:08
 
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509

Játékstílus: Vakmerő

// Dongnor //

* Mennek már a szántóföldön, közben jókat beszélgetnek. Épp Morwon kedvenc témája kerül terítékre, ráadásul nem is ő hozta fel a témát. *
– No, asztat mondhatom, a pályinka télleg gyó dolog. Csíp az rendest. A bor… * Mert hát bizonyosan azt hozott magával a házból. *
– No, azér' az se oly' rossz, hidd csak é'! * Az óriás sem orvos, de azért neki is van egy kevés köze a harctéri sérülésekhez. Bár főleg az utánuk maradó hegekhez, nem véletlen tagja a VHHK-nak, azaz a Veterán Harcosok Heggyűjtő Klubjának. Azt azért megérti, hogy a pálinka és a bor nem ugyanaz, tehát ezt a témát le is tudták. Illetve részéről le van tudva, nem háborgatja ezt a témát, hacsak Dongnor nem ragaszkodik hozzá, hogy pálinkát szerezzenek hirtelenjében. Hogy az utazás ne teljes el szótlanul, unalmasan, Morwon előadja legújabb költeményét. Nem kérdez, egyszer csak rázendít. Útközben néha belekortyol az üveg borba, amitől remélhetőleg nem lesz rosszul, így folytathatja a dalolást. Ha társa megszomjazik, neki is szívesen ad az italból. *

Hej, be gyó az utazás,
Bezony mondom, utazás!
Az utazás a gyó, mondom én,
Bezony, szeretem aztaz én!

Legyűrtük a szörnyeket,
Bezony mondom, szörnyeket!
Oszt' most megyünk a városba,
Bezony, oda… A várusba!

Be szeretek én a várusba menni,
Bezony, oda én szeretek menni!
Mer' ott vannak dó'gok,
Bezony, vannak ám dó'gok!

A dó'gok azok gyók, bezony,
Be szeretem én a dó'gokat!
Mer' azok viccesek… A dó'gokat!
Meg néha szomorúak is… A dó'goK!

Bezony, a dó'gok nagyszerűek,
Mint a pályinka, úgy valahogy!
Mer' a pályinka az gyó, úgy-ahogy,
Sőt! A pályinkák azok nagyszerűek!

* Nem tudja, mikor értek az erdőbe, de egyszer csak azt veszi észre, hogy már onnan is ki vannak érve. A tisztáson vannak, ami egy jellegzetes tájegysége a városnak. Elég sokszor volt már itt, habár nem jár gyakran a városba. Illetve, ha a városban jár, akkor van jobb dolga is, mint a tisztáson ácsorogni, vagy sétálni a pázsiton. Most mégis ez utóbbit műveli, úgyhogy gyorsan javítani tervez magatartásán és arra indul, amerre korábban a piactér és persze a kovácsműhely volt. Reméli, hogy ezek nem vesztek el, hiszen a kovács kedves ember volt, a piacon pedig sok jó dolgot lehetett kapni. Mind közül azonban a Pegazus fogadó elvesztése lenne a legaggasztóbb. Akkor ugyanis nem tudná, hová menjen inni, aztán a végén még szomjan halna. Társához szól, aki remélhetőleg élvezte az idevezető utat és Morwon balladája is elnyerte tetszését. *
– He, ez mán a város lesz! Merrefelé is van az a templom, he? Gyó lesz az nekünk?


7278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-27 07:53:36
 
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

* Ahogy a fogadóban korábban, úgy most is jól esik neki, ahogy Latamie a testét nézi. A fiú nem tudja, hogy milyen az ideális férfi test, nem is igazán érdekli, ezért önmagát se tudja megítélni, de a nő tekintetében van valami, amiből mintha elismerés csillogna. Legalábbis ezzel áltatja magát, még ha hamisan is, az se érdekli. Egyébként is, saját kinézete helyett a nővel van elfoglalva, az ifjú számára ideális, igéző Latamie kinézete. Pont ott gömbölyödik, ahol kell, és úgy, ahogy az elvárható. Persze nem egy Aenae, és az a Nai is szebb volt nála, de a fiút egyáltalán nem érdekli, hogy vannak szebb nők is a világon. Nem úgy tekint a másikra, hogy ez jutott neki, ezt kell szeretni, Pash számára Latamie tökéletes jutalom. Egyébként botor dolog volt irányító helyzetbe tornáznia magát, mert nem nagyon tudja, hogy mit kellene csinálni. Persze nem esik kétségbe, hagyja, hogy a teste ösztönösen tegye amit jónak lát. Például az, amikor a csípőjét mozgatja, leírhatatlanul jó érzés. Az egészet tetőzi, hogy rutinos párja tudja hogyan tegyen a férfi test kedvére. Ettől függetlenül, régebbi könnyes szemű heves csuklómozdulatos edzéseinek megvan a maga gyümölcse, mert tovább bírja, mint azt bármelyikük is gondolta volna. Persze ebben sokat segít, hogy néha kizökkenti magát, és olyan dolgokra gondol, mint az asztal és a szék lába, a hullámzó és háborgó tenger, vagy épp a szélben lengedező fűszálak. A lista hosszú, de az ezzel töltött percek meghozzák a maguk gyümölcsét. *
- Talán én is téged. * Felesel a megjegyzésre pimasz módon, de egy vigyorral jelzi azért, hogy tudja, itt nem igazán van beleszólása a dolgokba. A csók jól esik neki továbbra is, ahogy a gondoskodás is, amikor a kabátot kanyarítja a vállára. Lefekszik a hajópadlóra a lány mellé féloldalasan, és mindkettejüket betakargatja vele amennyire ezt az anyag engedi. *
- Szóval minél kevésbé vagyok ügyes, annál többször kaplak meg ma este? * Teszi fel az újabb pimasz kérdést, az előző élmény még ott dolgozik benne, magabiztosabbnak érzi magát tőle, kicsit önteltebbnek is talán. *
- Ne félj, igyekezni fogok. Most is igyekeztem. * Jegyzi meg azért, mielőtt még a másik komolyan venné amit mondott. *

7277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-27 06:51:04
 
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Latamie-nek kellemes meglepetés, hogy Pash még ha életében először is teszi, azért nem olyan reszketeg kezű kis nyikhaj. Nem kell kétszer a tőrért szólnia sem, s ez is ráerősít arra az érzésére, hogy talán nem nyúlt olyan nagyon mellé. Kedvére van a felszín alatti határozottság, melyet főleg a gondoskodó mozdulataiból érez, az pedig különösen, hogy a bőrén végigfutó lúdbőrt ujjai alatt érzi. Hogy hatással van Pashra, de még milyen hatással. Ez az, ami leginkább feltüzeli, s érzi, hogy vérszemet kap. Már most afelé kószál gondolatban, hogy milyen módokon akarja kiváltani ezt a hatást a jövőben. Most viszont ő maga is többre vágyik, nem elég a fantázia és az érintés. Kihívóan néz végig az anyaszült testen.
~Azért, van ott izom is.~ Amit persze ujjaival már feltérképezett korábban, de a holdfény most még jótékonyabb színben tünteti fel. A férfitest kedvelőinek igazán igéző látvány, s milyen csalóka is az a fiús arcél. Onnan nézve, ahol most Latamie fekszik, ugyanis semmi fiús nincs Pashban. Harcos a javából.
Korábban nem így tervezte Latamie, de most engedi maga fölé kerekedni a fiút.
Ujjait lassan futtatja végig a vállán, s térképezi fel újra a kötegeket. Vállgödrében gondosan elhelyezett csókkal s finom harapásokkal biztatja tettekre. Szavak helyett a fiú dereka köré fonódó lábakkal ad engedélyt, s a vállon megszoruló ujjai, nyakába fúló sóhaj adja hírül, hogy nem csalódott az adottságokat illetően. Nem hosszú a légyott, bár Latamie várakozásait felülmúlja, legfőképp az igyekezet, hogy kedvére tegyenek.*
- Talán megtartalak. *Szuszogja a még felette pihegő fiú nyakába, teljes meggyőződéssel a felől, hogy Pash is így szeretné.*
- Ugye tudod, hogy addig maradunk, míg legalább egyszer nem nyögöm a nevedet az éjszakába. *Jegyzi meg vigyorba forduló ajkakkal, csak úgy mellesleg.* Vagy hajnalba. Vagy reggelbe…
*Csókot oroz magának, aztán nyúl ki a nagy kabátért, melynek csak a szegélyét éri el, s annál fogva húzza közelebb.*
- Vedd fel, mert ha lebetegszel, nem engedlek közel magamhoz.



7276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-26 09:40:13
 
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

* Valószínűleg a fiú is egyszerűen átvágná a madzagot, ha ismerné Latamiet, de nagyjából semmit nem tud a nőről, és így azt sem, hogy mennyire fontos számára a ruha, amit visel, és mivel tart tőle, hogy elrontja az estét ha tönkreteszi, így kénytelen türelmesnek lenni. Persze hamar választ kap erre a kérdésre, és kiderül, hogy semennyire. Határozottan nyúl a tőrhöz, egy ügyes mozdulat, és már meg is oldódott a kibogozhatatlan csomó gondja. Pash egy kicsit sajnálja, hogy nem voltak szemtanúk, valami azt súgja neki, hogy egész jó történet kerekedhetne Pashthra és a lanawini csomó találkozásából, és hogy milyen ügyesen oldotta meg a feladványt. De nem szomorkodik a dolgon, mert most egy sokkal érdekesebb rejtély áll előtte, a női test, és Latamie személyisége együtt leköti minden figyelmét. A fiú természetesen hajlik a szép szóra, és mindent úgy tesz, ahogy partnere kívánja, kéri, vagy óhajtja. Persze azért belevisz egy kis kreativitást is, egy kicsi egyediséget, hogy mégse csak egy játékszer legyen, amit szóval lehet irányítani. Bőre bizsereg a nő ujjainak érintése nyomán, jóleső borzongás fut végig a testén, ezt ujjainak néha meg-megakadó mozdulataiból, és hangosabb sóhajaiból, levegővételeiből észlelheti az egykori kalóz. Határozottan csodálkozó tekintet a része, amikor eltolja magától az ezüst hajú harcost, de amikor látja, hogy a másik mivel foglalkozik, akkor maga is elkezd megszabadulni a felesleges anyagoktól. Pillanatok telnek el, és máris ott pompázik a nő előtt anyaszült meztelenül, a holdfény megcsillan amúgy is ezüstben játszó szőrzetén. Nem érdekli, hogy még nincs nyárias meleg, csak az, hogy ne akadályozza semmi a továbbiakban. Türelmetlenül várja, hogy a másik is végezzen, de úgy tűnik, hogy Latamienek több esze van, és csak deréktól lefelé dobja le magáról amit le kell. Viszont nem kell sokáig várjon, hogy a fiú fölé kerekedjen, hamar ott terem, és már érezheti a türelmetlen nyomást odalent, hogy Pash bizony nagyon szeretné már elveszíteni azt, amit most el tervez veszíteni. Ha a másik hagyja, akkor hamarosan mozogni kezd rajta, ösztönösen mozgatva csípőjét. Persze az eddigiekből okulva már számít rá, hogy nem lesz ilyen könnyű dolga. *

7275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-26 06:57:02
 
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Latamie a bosszantó görcs miatt már a tőréért nyúlna hogy azzal metssze el a madzagot, mikor Pashtra csókokat hintve a nyakára bogozni kezdi. Belevigyorog a fiú vállába, aki birokra kell egy megátalkodott gatyamadzaggal, s hihetetlen az egykori kalóznak, de úgy tűnik, nyerésre áll. A türelem lehet az oka. Latamie sosem volt a türelemről híres, és most is a tőrt választotta volna.
Helyezkedik kicsit a csiklandós csókok alatt, még vállát is felhúzza, amikor a kapkodó ügyetlen ajkak érintik.*
- Ott a tőröm, vágd el azzal *Motyogja.* Gyerünk már! *Sürgeti halkan a fiú nyakába, nem hazudtolva meg önmagát, éppen mikor megoldódik a probléma.*
- Hé! Óvatosan! *Szisszen a kapkodó mozzanatokra.
Mikor Pash megfogadni látszik az intő szót, Latamie ujjai is felfedező útra indulnak az ingujj alatt ő maga pedig tovább sugdossa kívánságait a fiú fülébe. Hatásos módszernek tűnik. Pash onnan tudhatja, hogy jó úton jár, hogy Latamie szavai elakadnak, a következő kérés helyett pedig csak helyeslő biztató szavak, hangokocskák hagyják el ajkait. Korábban a jó kötésű testet térképező ujjai pedig merészebb vizekre eveznek. Nem megy messzire, csak hogy a kellemes érdeklődést fenntartsa, míg többre nem vágyik ő maga is. Reménykedik csupán, hogy nem lő túl a célon.
Haloványan felrémlő kép előtte, hogy a Vaskorsó után a hajótól nem messze is milyen könnyen tűzbe hozható volt a fiú, minden történés ellenére is. Ha ezt a jó szokását tartja, talán ma éjjel sem dől dugába.
Hozzá képest szelídnek mondható az a mozdulat, amivel eltolja magától a fiút. Kényelmesebb irányba terelné magukat, még ha egy hajópadlón korlátok közé is van szorítva a kényelem fogalma. Elfekszik a pokrócon, félre téve korábbi terveit, s lábait külön külön tolja Pash elé, hogy húzza le róla a csizmát, majd mind kettőt, hogy a nadrágtól is megszabadítsa. Szemtelenül időrabló de szükséges feladat. Akkor félkönyékre támaszkodva, buja mosollyal ajkain, ujját a fiú nadrágjára szegezve mutatja annak felesleges mivoltát, majd görbíti maga felé hívogatón.
Kibomlott vörös haja keretezi arcát, kabátja pedig elnyílva fedi fel mellkasát, s a bőrökön nyakába kötött függőket. Dús keblei is csak eddig rejtőznek a kabát alatt, míg a könyöklésben félre nem csúszik a fém gombokkal díszített szövet.
Ha Pash végre felébe kerül, a kabátjának szegélyénél húzza magához még közelebb. Tengereket idéző pillantását a fiúéba fúrja, mielőtt elnyíló ajkait csókra kínálná, mivel táplálni kívánna a korábban élesztett parazsat.*

7274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-25 12:03:08
 
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

* Pash az intésnek megfelelően óvatosan kortyol, nem sokat, éppen annyit, hogy benedvesítse vele a száját. A hajópadló gondolata nem rémiszti meg, aludt már sokkal kényelmetlenebb helyen is, és ha ő lesz alul, akkor talán a nőnek sem lesz oka panaszkodni. Mégis, Latamie elhúzódik, és épp akkor, amikor a nadrág kényelmetlen szorítása enyhülni látszik, szerelme ismét elhúzódik. Persze a hívogató szóra figyel, térdelve, előredőlve követi a nőt, és a pokrócot látva magában mosolyog. *
~ Egy ilyen kis szövettől nem lesz sokkal kényelmesebb, de legalább a fa hideg érintésétől megóv minket. ~
* A madzaggal bíbelődő nőt látva odalép hozzá, és ügyes ujjaival kitapogatja a csomót. Nem kell lássa, amúgy se látná igazán ebben a sötétben, inkább hagyatkozik arra, amit érez. Több helyen is meghúzza, amíg talál egy pontot, ami engedni látszik. Közben persze nem tétlen, hiába matat odalent, egész hozzásimul az egykori kalózhoz, és nyakát veszi célba ajkaival. Ügyetlen, szárnypróbálgató csókok ezek, és figyelmét főleg a csomó köti le, mégis látható benne a potenciál talán. Közben egy újabb szárat talál, ami engedni látszik, és ezt kihúzva már a nadrág is engedelmesen omlik a földre. Pash pedig, ha már ilyen ügyesen bánt ujjaival, akkor most leteszteli azt is, hogy csak a csomókhoz ért ennyire, vagy a nőkhöz is. Óvatos, de határozott mozdulatokkal igyekszik feltérképezni Latamie azon zugát, amit még nem volt alkalma megtapasztalni. *

7273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-22 22:08:20
 
>Endruihys, az átvonuló statiszta avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Endru feltűnik a színen. A szél elfújta szája elől a levegőt, úgyhogy légszomjtól köhécsel egy párat. Meg hát kicsit ki is tikkadt a sok sétálgatástól. Meg is áll. Megtörli homlokát. Megdörgöli arcát és nagyot sóhajtva derékszíjához nyúl. Lekötözi az azon függő tömlőjét, ami birkabőrből készült. Kihúzza a dugót, és jól meghúzza a kumisszal teli tömlőt. Nagyokat kortyol belőle, amikor eleget ivott kézfejével megtörli a pofáját. Szétnéz a téren. *
- Ehun ö, nem van senki. – * Dörmögi bambán bámészkodva az orra alatt. Fejbúbján a kopasz foltot vakargatva. *

* Endru elgondolkozik, hogy merre is menjen, de nem jut eszébe semmi. Leejti a kulacs dugóját. Lehajol, hogy felvegye, mielőtt az elgurulna. Hátulról nagyobb széllökés érkezik, jóllehet, orra nem bukik tőle, de a köpenyét a fejére borítja. *
- Az áldóját neki! Ez a fránya izé! – * Bosszúsan kiegyenesedik, hátra vetve a köpenyeget a fejéről. Nagy bölcsen leguggol a dugóért. *
- Megvagyol! Hehhe. – * Örömködik Endru, hogy milyen ügyesen kezelte az egyszerre fellépő két problémát is. Eltömíti a tömlőt és visszakötözi a derékszíjára. *

* Endru ökölbe szorított kezeit a csípőjére teszi, és úgy pillant körbe a tisztáson. Tunya szemei megállapodnak a közeli dombocskán. *
- Eh! – * Nyögi tompán. *
~ Nincs itt semmi látni való. Elheveredek ottan egy kicsinykét, az gyó lesz. ~
* Gondolja ki a tartalmas programot, és már csendes lépteivel elbattyog a kiszemelt szieszta helyre. Ülepével megilleti a füves talajt. *
- Tökre szép itten! – * Állapítja meg hangosan és elégedetten a gatyájába dugja a kezét, hogy az öve ne nyomja annyira a hasát. A másik kezével az orrában kezd bányászni fika után. *

* Az unott orrtúrása, egy takony darabka kipiszkálását eredményezi. Endru golyócskává görgeti ujjai között az orrváladékot. Bamba képpel szemléli meg a fika golyót, már majdnem elpöcköli, de aztán bekapja és megeszi. *
~ Mint a csokis puffancs, csak ez kisebb és más íze van. ~
* Formál magában magasröptű értékelő véleményt. A kis kulináris csemege elfogyasztása után, kinyújtott lábait egymásra pakolja, karjait hátsó kéztámaszba helyezi. Egy hosszú fűszálat tép, amit szájába véve rágcsálgatni kezd. Egykedvűen nézdegél. Egy fehér lepke kering át előtte. *
- Milyen kis helyes. – * Nézi tunyán a rovar röptét. *
~ Megfogom. ~
* Endru azzal felkecmereg és a pillangó után ered. *

* A lepkekergető Endru fut-szalad. Keresztbe-kasul markolászva a levegőt igyekszik elkapni a lepkét, mely kacskaringósan szálldos előtte. *
- Enyje! Gombos tűre való! – * Ripakodik rá félhangosan a légies rovarra. Endru nem figyelvén lábaira és talajra, egyszeriben egy nagy tarack csomóban elesik, mivel a dombon iramodott lefelé, bukdácsolva gurul néhányat. Beveri kopasz foltos fejbúbját. *
- Ufp! A hegycsúcsosságát neki e, az a…! * Duff! Endru estében, beszédében, feje bevertében, ráharap a nyelvére. Pofájára szorított kézzel, széles terpeszben ül fel, fájdalmasan elnémulva. *

* Endru kiölti nyelvét és bandzsítva próbálja megszemlélni. Persze nemigen járva sikerrel, csak ujjaival vizsgálja meg.*
~ Ez fájt. Vajon tudok még beszélni? ~
* Aggodalmaskodik magában együgyű civilünk, ezért hát, sajgó nyelvét megforgatva a szájüregében, megszólal. *
- Jépa, jetek, mogyojó. Jeggel koján rijkant a jigó. – * Szavalja el a nyelvtörő mondókát, és megnyugszik, hogy még tud beszélni. *
~ Nem tökéletes, de majd ha nem fáj, akkor nem lesz gond. ~
* Körbenéz, miközben leporolja magát. *
~ Mi a búbánat van, hogy nem jár erre senki. ~

* Feltápászkodik. Hátul is lesepregeti magát. Elkámpicsorodva veszi tudomásul, hogy a kergetett lepkéje is elslisszolt előle. *
- A csuda vigye el! – * Bosszúsan csap rá egy embereset a combjára. Fájdalomdíjként megint leoldja övéről a kulacsát és iszik még egy kis kumiszt. A aperitif itóka után, a tömlőjét visszakötözve, támad egy újabb izgalmas program ötlete. Endru elhatározza, hogy keres egy négylevelű lóherét. *
~ Aztán még a végén találok az egyik odvas fában egy kis üstöt is teli arannyal. ~
* Rámarkol derékszíjára, és elszántan feljebb húzza a nadrágját.*

* Endru nagyon biztos a sikerében, hogy találni fog négylevelű lóherét. *
- Csudi gyó lesz! – * Nyilatkozza maga elé elbizakodott elégedettséggel, és már sarkon fordulva sétál fel a dombocska tetejére. A dombtetőre érvén, megvan róla győződve, hogy ha talál ilyen növényt, ő lesz a leghatalmasabb ember egész Lanawinban. *
~ Ez olyan tuti biztos, mint ahogy most itt állok. ~
* A következő lépésénél lábbelije orra megakad az előbbi tarack csomóban. Ritka ügyetlennek és balszerencsésnek kell lennie valakinek, hogy kétszer egymás után ugyanabban essen hasra, de nem, Endru nincs ilyen szerencsétlenül kiváltságos helyzetben. Megbotlik, de utána önszántából tüstént négykézlábra ereszkedik és nekiáll a mázlihozó növénykét keresgélni. *

A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.03.25 07:09:30, a következő indokkal:
Hozzászólások összevonása

7272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-22 20:55:52
 
>Veelomen Tobervicz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Fénybenjáró//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

* Vili megáll két sír előtt. Végignéz a fejfával és a kővel megjelölt sírokon. Elfordítja tekintetét és a valamivel távolabb sétálva, leül , egyik lábát behajlítva letéve, a másikat felhúzva. Térdére könyökölve nyitja ki a könyvet és folytatja az olvasást.

Veelomenről a korábban leírtak szerint, elmondható, hogy átlagos középosztálybeli családból származik. Azonban Vili különcsége mögött sötét titok lappang, amiről még ő sem tud, sőt senki se a családban, csak édesanyja, aki viszont megőrizte a szörnyűség titkát.
Történt egy sötét éjjelen, amikor a holdak sem járták az eget és a csillagokat is sötét fellegek fedték el szem elől. Az alig egy éves kis Vili furcsa sírására ébredt fel az édesanyja. Furcsa volt, mert először torkaszakadtából sírt a gyermek, de aztán a sírás elcsillapodva gagyogó, kacarászásba váltott. Taluna a pongyoláját megkötve, halkan benyitott a kis szobába. Borzasztó látvány tárult elé. A bölcső mellett egy fekete csuklyás alak állt. Karját kinyújtva, ereit felvágva csorgatta vérét kisfia szájába. Hát, kevés ettől rémisztőbb látvány fogadhat egy anyát, mint egy ilyen.

Máguspalántánk lapoz egy párat, ujjai lefutnak a tartalomjegyzéken. *
~ Materiális védelmi eszközök a szellemlényekkel szemben ~
* Vili a fejezethez lapoz, és olvasni kezdi. *

* Taluna egyet előre lépett, és már éppen rivallt volna rá ~ Takarodj! Ki… ~, teli tüdőből a vérét itató sötét alakra, amikor a parketta megreccsent. A fekete illető rákapta csuklyás tekintetét, mely alól sárgásan villant az asszonyra egy szempár. Vili anyja mindent, ami a keze ügyébe akadt hozzávágott a sötét kámzsáshoz. Ekkor már biztos volt benne, hogy egy démon áll gyermeke bölcsőjénél.

Langyos szellő suhan át a tisztáson. Veelomen a következő sorokat olvassa: *
~ Hatásos védelmet jelenthet, ha sókristályokat ötágú pontban rendezünk a körül, amit óvni vagy elzárni szándékozunk. Viszont, amire talán kevesen gondolnának, hogy a hétköznapi konyhasó is, nagy segítségünkre lehet ilyen téren is. Ajtóküszöböknél, ablakpárkányokon csíkban kiszórva távol tartó erővel bír, szellemek, démonok, lidércek és más természetfeletti lényekkel szemben.(…). ~

* A csuklyás nem e világi hangon, sivítva fordult Taluna felé. Az asszony ismét üvöltött volna, de valahogy nem jött ki hang a torkán, csak hajigálta a tárgyakat a démonra, aki elhátrált a bölcsőtől. Vili édesanyja, fagyos női hangot hallott a fejében; ~ Ő már az én ivadékom, az enyém! Kiválasztott. ~ Talunát nem csak az borzasztotta, amit hallott, hanem az is, hogy mind ezt, egy villódzó sárgaszemű démonnő mondta neki. A következő pillanatban az eredar szertefoszlott és gomolygó, fekete füstként kiszivárgott a résnyire nyitva hagyott ablakon. *


* Taluna azonnal felkapta és magához vonta a kis Vilit, akinek merő démon vér volt a gribeldlis kis pofikája, merthogy teli vigyorral gügyögve nézett anyukájára. Taluna „tisztába tette” a gyereket, bezárta az ablakot, de a történtekről hallgatott. Egyszerűen nem tudta, hogyan mondja el, hogy mi történt a kis Vilivel, és különben is nem volt már mit tenni, az eredar elment, kisfia épségben volt. Úgy vélte felesleges felverni már az egész házat éjnek évadján, de tartott a történtektől és annak következményeitől, főleg hogy nem is volt jártas az ilyen dolgokban. Makacs asszony és anyatigris lévén elhatározta, hogy utána jár, és ha majd szükséges lesz, beavatja férjét. Ez után az éj után kezdtek jelentkezni a kis Vilinél a különös jelenségek.

Veelomen fészkelődik egy kicsit, megcseréli a lábait és a másik térdén támaszkodva, róják szemei a sorokat. *
~ (…) Továbbá, léteznek különféle szerencse totemek, óvó talizmánok, védő amulettek és függők. Amiket akár mi is elkészíthetünk, a megfelelő hozzávalókból. Ezek még hatásosabbak is lehetnek, személyre szabottságuk miatt, mivel a saját energiánk járja át a tárgyakat. Persze másodkézből is hozzá lehet ilyenekhez jutni, amit avatott mágusok, sámánok, druidák és egyéb mentális hatalommal rendelkező személyek alkottak. Külön kiemelendő a védelmi ékszerek készítéséhez használható anyagok sorából (ami lajstromba szedve alább olvasható), az ezüst. Számos természetfeletti lénnyel szemben alkalmazható; vérfarkasok, démonok, kísértetek stb. Egy ezüstfüggővel távol tarthatjuk magunktól az ilyen ártó lényeket. (…) ~

* Máguspalántánk elgondolkozik olvasás közben. Felpillant a sorokból és az ezüst nyakláncával kezd babrálni. Szereti ezt az ékszert, amióta az eszét tudja megvan.
A függő Talunától van. Meglehet, hogy pont azt a könyvet olvassa, amit anyja is annak idején kivett a könyvtárból.
Vili az alsó ajkára akasztja az ezüstláncot, így szokott vele játszadozni és olvas tovább.

Ahogy teltek az évek Veelomen szépen cseperedett, akárcsak a többi Tobervicz csemete.
A démon nem tűnt fel többé, Vili pedig a furcsa jelenségeket kivéve, normális gyermeknek volt mondható. Békés, nyugodt kisgyerek volt, amikor bátyjai gyermeki szadizmussal vihorászva csigákat fosztottak meg a házuktól, vagy legyeket és hangyákat égettek nagyítóval, addig Vili nem csinált ilyeneket, sőt sokszor ilyen dolgok miatt ment neki és verekedett össze fivéreivel. Szóval, Taluna nem látta okát, hogy szóljon bárkinek is az akkor éjjel történtekről.
Most már tudjuk, honnan van Veelomen mágiaaffinitása, amit nem a családi vérrel örökölt. Mindazonáltal, arról még nem ejtettünk szót, hogy miért és honnan jött az a gondolata Vilinek, hogy a fény istennőjének szolgálatában tanulja ki a mágiát. *

* Vili oldalazva elkönyököl olvasás közben, tűnődve felnéz a lapokból. A tisztáson járnak kelnek a népek, elnéz a sürgölődő piactérre. Tesznek-vesznek az emberek és élik a mindennapi életüket. *
~ Lassan rendeződik a város. ~
* Veelomen emlékszik, amikor Artheniorban megkezdődtek a zavargások. Ahogy minden kifordult magából és futótűzként követték egymást az események, mivel családtagjaival ellentétben ő nem hagyta el a várost, tud mindenről, ami történt. Megszorítások, népfelkelés, gyújtogatások, lincselések, városőrség és a tanács bukása, éhínség, pestis járvány. Mindeközben a végig jelenlévő hatalmi zavargások az istenek között, aminek folyományaként, követte az egyik sorscsapás a másikat. Ezen események között van az, ami az isteni szikrát adta Vilinek, hogy mágikus adottságaival éljen és fejlessze magát, még hozzá a nagyobb jó szolgálatában. Sokan haltak meg Artheniorban, nagyon sok hír keringett akkoriban, de ami a leginkább megérintette és inspirálta az a templomban történtek sora. A sötét erők híveinek térhódítása, Goma, az ereklye-szakértő csuhás halála. Aztán pedig a hősies templomosok feltűnése, harca és győzedelmeskedése. Bár közülük is volt, aki az életét vesztette.
Vili pillantása a sírokra fut. Itt volt a tisztáson akkor a tömegben. Látta mi történt, hogy haltak meg többen is itt, ahogy azt is, ahogy el lettek temetve. Itt maradt. Nem ment Eeyr házához vonuló néppel. *

* Veelomen sok áldozatot látott, ezek után úgy érezte, hogy neki is a fény útjára kell lépnie. Ahogy a borzasztó események egyikéből, másikjából pattant ki következő negatívum, nos ez éppen úgy elmondható a fordítottjáról is. A templomos hősök fényes győzedelmeskedése éppen úgy eredményezhet pozitív esemény hullámot is. Vilit is ez motiválta, hogy tanulni kezdjen és elsajátítsa a mindenséget átjáró Erő irányítását az élet oltalmazására.

Vili egy kavicsot vesz fel a fűből és azzal kezd babrálni, átforgatva ujjai között. Közben tovább haladnak szemei a fejezet következő bekezdésére. *
~ Védelmi és tisztító zónát is létre lehet hozni, mentális és materiális kötésekkel. Áldott föld, fény oltár, tisztítótűz, élő kegyhely szokták az efféle szakrális varázslatokat nevezni. Egy ilyen területen belül tartózkodó halandókon, nem e világi lényeken lévő bármilyen vér és halál mágia hatása megszűnik. (…) ~
* Megvakarja borostás állát, pillantása közben tovább jár a könyvben. Egyszer csak egy ballonkabátos férfi veszi felé az irányt és sétál fel hozzá. Görnyedten és surranva lépked, szemei járnak ide-oda. Veelomen a közeledő jövevényre pillant. *
~ Ez meg? ~

* A sompolygó fickó közeledtében, így szól: *
- Hé! Psszt, haver! – * Szólítja meg Toberviczet, megáll előtte. Hátulról világítja meg a napfény, szemből sötétbe veszik a külalakja. Veelomen fektében felpillant rá. *
- Na öreg, mit akarsz? – * Kérdez vissza hasonló stílusban. Vili agyán önkéntelenül is átfut, hogy valami szatír áll előtte, persze kizárja magában ezt az eshetőséget, hiszen minek mutogatná magát neki egy másik férfi. Erre a fickó széttárja a ballonkabátját, mire Veelomen már kiáltana is rá, hogy te perverz állat és küldené el melegebb éghajlatra. *
- Nézd haver! Remek napóráim vannak. Van mindenféle kivitelben. Anyagban, színben, méretben, strapabíróságban, bőszen van választék. – * Kezd rá a pali és pörög a nyelve, mint a fene, miközben mutogatja a kabátja oldalában sorakozó portékákat. *
- Ez itt például vízálló és törhetetlen. – * Vili csak néz az ürgére, mivel tudja, hogy hülyének nézik éppen, mert egy napóra ugyan, mitől ne lenne vízálló? A fickó magyaráz és kis bemutatót is tartva egy közeli fához csapja a vízállónak és törhetetlennek minősített órát, amiről ennek hatására letörik a kis pöcök, amire a nap ráveti az árnyék-mutatóját és lehetővé teszi az időmúlásának mérését. *

- A szarba… ez eltört. – * Dünnyögi zavartan az orra alatt a ballonkabátos fószer. Tobervicz csak unottan néz rá, nem akarja megzavarni a magánprodukciójában és valahol kíváncsi rá, hogy fogja ezt kimagyarázni. *
- Jaj, ez nem is az a óra volt, hanem egy másik… – * Vili alsó ajkát kibiggyesztve nagy svunggal kifúja a levegőt, amitől homlokába lógó fürtjei meglibbennek. *
- Figyelj öreg! Nem érdekkelnek a vacak napóráid. Ne is fáraszd magad. Mit árulsz még? Valami használhatót. – * Szól rá a zugárusra erélyesebben. Erre az összekapja magát, ökölbe szorított kezébe köhécsel egyet, majd nekiveselkedik megint. *
- Van itt kávédaráló, amivel zöldséget is lehet hámozni, aprítani, igazán hasznos darab. Minden konyhában elkél egy ilyen. – * Vili fekvő könyöklésben összefűzi maga előtt ujjait, szólni nem szól, csak néz az ócskásra. Az ürge veszi a lapot és másra tér rá. *
- Vannak különböző térképeim. Artheniorról és a másik három nagyvárosról, azok minden nevezetes, látnivaló helyéről, de még az eldugottakról is.
- Arthenior nem érdekkel, itt születtem, ismerem, mint a tenyeremet. Egész Lanawinról nincs ilyen térképed? – * Kérdi. A zugárusnak csillan a szeme, és már matat is a kabátjában az említett tekercs után. *
- Már hogyne lenne, amit a kedves vevő csak óhajt. – * Mondja a fickó. Vili pedig megelégelve sürgeti meg a dolgot. *
- Hagyjuk ezt a bazseválást. Tudom, hogy egy kis seftelő vagy, és lefogadom, hogy egy rakat lopott cucc van nálad, amiket innen-onnan szereztél be fű alatt. A megmaradt és lepusztultan tátongó gazdagnegyedi kúriákból. Szóval, mutasd azt a térképet!

* Az ócskás kicsit megilletődve nyújtja oda a tekercset. *
- Jól van, haver. Beszélhetünk másképpen is. Csak nem szakmabéli vagy? – * Vili elveszi a térképet, kibontja és maga előtt tartva nézi meg. A tekercs mögül válaszol. *
- Nem mondanám, csak olyasmi. Bár ez nem tartozik az üzletünk tárgyához. Mennyibe kóstál ez? * – Toldja meg egy lényegre törő kérdéssel. A ballonkabátos ekképpen felel: *
- 100 arany. – * Veelomen leengedi és összetekeri a pergament, vigyorra húzódik a szája. *
- Aha, és mennyit kérsz érte? – * Villannak a sárga szemei az ócskásra, mire az ürge kissé zavartan vonja fel a szemöldökeit. *
- 80 aranya. – * Mondja a seftelő, határozottan alkudva. Tobervicz pedig csak vigyorog tovább. *
- Hú, nem értettem. Mostanában nem mostam fület. Megismételnéd? – * Alkudozik Vili tovább, mímelt értetlenséggel. *
- 60 arany, de egy tallérral se kevesebb. – * Teszi meg végső ajánlatát a ballonkabátos. *
- Adok érte 30 aranyat és le is tudtuk a boltot. – * Alkudik pofátlanul az említett ár alá. *
- Ennyiért nincs alku! – * Feleli kissé felháborodva az ócskás. *

A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.03.25 06:59:06, a következő indokkal:
Hozzászólások összevonása

7271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:50:39
 
>Ewoulbert Nedrenrickge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Magas fák gyűrűjében mászkál. Csak fát lát és azok is magasok. Nem teljesen lát át a fákon. Nem tart olyan sokáig míg eljut a tisztás fák mentes övezetére. Egy kis mezőre jut, aminek a közepén egy kis domb helyezkedik el. Úgy gondolja, hogy felmászik és megnézi, hogy mit találhat vagy láthat odafent. A domb tetejéről nem látható sok minden. Kicsi domb ez, ezért nem láthat semmit érdekest. Nem is marad tovább fent, inkább folytatja utazását.*

7270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-21 23:47:33
 
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A csók forróbb, mint amire számított, ez tény. Pash meglepte annyiban, hogy mert kezdeményezni, még ha a félsz egy kicsit érződött is rajta. Mire azonban Latamie elszakítja magát, már Pash is jobban ráérez az ízére. Bízik benne, hogy a korty fűszeres ital és az ismétlés még inkább javít az est színvonalán, hisz Latamie azért a dorbézolásnak szereti megadni a módját. A Csalogányon többnyire magára zárta a kabinajtót, hisz az utóbbi időben csak az a gusztustalan Horak nyúzta az idegeit, de a szárazföldön végre élhet. Hát ki is élvezi.*
- A Sellőben vettem. Valami wegtoreni lőre. Ott vettem a Csillagsodort is. *Amit a pintyben is szipkázott, s amiből nem adott Pashnak.*
- Majdnem. Ez tetszik. *Húzza el száját, de szemeiben elégedettség tükröződik, és ravaszdi rókák pofátlansága is, mikor a gátlástalan sugdosásba kezd. Meg is van a hatása, amin nem tudja nem elnevetni magát. Nem kuncog, olyat ő sosem csinál, csupán halkan nevet, s azt is csak nagyon röviden.*
- Na-na-na! Csak egy-egy kicsi kortyot. Csalóka az édes. Nem szeretném, ha füstbe menne az este. *Inti a fiút, mikor újra kortyolna. Persze, engedi neki, de ha a fárasztó nap után bekrepál, biztosan a fejére olvassa majd. Így sincsenek túl nagy reményei, s az itallal csak lazítani akar Pash görcsös akaratán.
A következő csókot, immár Latamie adja, saját kedvére, s az ütemet Pashnak nem nehéz tartania. A vörösnek is jól esik a lassabb, inkább érzéki mint vad tempó, azon túl, hogy ő diktál, ami ugye mindig üdvös. Ám meglehetősen szokatlan, és gyengéd a cirógatás ami Latamie számára ritkaság számba megy. Most kicsit úgy érzi, nem is olyan hálátlan feladat amit vállalt. Pash a cirógatás mellett bontogatja a kabát gombjait és ingének elejét is oldozza. Cserébe a lány sem tétlen, bár tudja, hogy:*
- A hajópadló rohadt kényelmetlen. *S ezt meg is jegyzi a fiú ajkaira dünnyögve, ezért nem enged a lefelé húzásnak, ha rajta múlik, kicsit odébb araszolnak.* Minden porcikád fájni fog holnap.
*Bár kényelmes ágyban is ugyan így járna a vörössel, de úgy tűnik, hogy ez nem ma este derül ki.
Csendes hullámok verődnek a hajó oldalához, s a holdfénynek is utat enged egy tova úszó felhő, s annak derengése szemérmetlenül fedi fel a kibontott kabát s ing alól a szirén világos bőrét. Éppen úgy, ahogyan a lány mozdulatainak hála a derékszíj sem feszül tovább Pash derekára.*
- Gyere, gyere. *Súgja újra, miközben kissé eltávolodva a fiútól a ládából pokrócot húz elő, s anélkül, hogy a kelleténél széjjelebb hajtaná, teríti is lefelé. Meglapogatva invitálja rá az őszes hajú fiút, miközben saját nadrágjával kezd bíbelődni. És csak bíbelődik, bíbelődik miközben mozdulatai egyre kapkodóbbá válnak. A derékszíj alatt a madzag begörcsölődött, s azt igyekszik nagy erőkkel kibogozni. A derengő holdvilág sem segít túl sokat, s a kapkodása sem, így kénytelen segítséget kérni.*
- Segíts már! *Dohog, kezeit türelmetlenül csapja csípőjére, ahogy ott térdel a pokróc szélén. Ha csak egy parti lubickolást próbálna az álnok nadrág megakadályozni, még könnyen meg is oldaná a dolgot, de ez a pillanat nem ilyen.*

7269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:21:55
 
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

~ A bőrömben elférek, a nadrágomban nem. ~ * Persze kimondani nincs alkalma a választ, mert inkább a csókra koncentrál. Pedig elég szellemesnek tartja a riposztot, de a körülmények hatására hamar elfelejti még a kérdést is. Egész kipirul az arca, mire végeznek, a szeme csillog, és bár ezt még nem tudja, de örök életre magába zárja Latamie arcát, ahogy első csókjának végén elhúzódik tőle. Sose fogja elfelejteni, amíg él, ezt a pillanatot, ezt a látványt. Pedig ez csak egy csók, de Pashtrának most ez jelenti a mindent. Sután elengedi a nőt, amikor az szabadulni próbál, és összeráncolt homlokkal nézi, hogy mihez kezd.
~ Megdicsért, akkor most csak nem hagy itt. Vagy lehet, hogy ez nem is dicséret volt? Végül is, a nem reménytelen közel sem jelenti, hogy jó volt... nyald meg, Pash, ismerd el, hogy béna voltál. Szánalmas próbálkozás egy suta kisfiútól. ~
Egész jól lefoglalja magát az önmarcangolással, amíg Latamie a ládával szöszmötöl, és amikor visszaér, akkor a fiú gyanakodva nézi az üveget. *
- Legutóbb amikor ittam, tudod... * Kezdené óvatosan, de az utasítás elég egyértelmű. Megvonja hát a vállát, végül is nem tervezett alkoholmentes életet egy berúgás miatt, és belekortyol a borba. Meglepődve kerekedik el a szeme, amikor megízleli a nedűt. *
- Finom, és valahogy... egyedi. Még nem ittam ilyet. * Jegyzi meg elismerően, és vissza kínálja az italt. * Majdnem olyan finom, mint az ajkaid.
* Ügyetlen bók ugyan, de így is több, mint amit eddig bárki kapott a fiútól. Az alkohol egyébként közel sem olyan megrészegítő élmény, mint Latamie közelsége, és azok a dolgok, amiket a fiúnak mesél. Ismét hevesen ver a szíve, szemei előtt meg is jelennek a lefestett képek, szája és torka ismét kiszárad, úgyhogy megint a bor felé nyúl. Ha sikerül igyon, akkor óvatosan teszi vissza, és fordul a nő felé, aki végre magához húzza. A fiú ismét átélheti azt, amit korábban, de ezúttal sokkal kellemesebb, fesztelenebb az élmény. Nem görcsöl rá, hagyja, hogy a teste ösztönösen reagáljon. Ujjaival a lányt simogatja, cirógatja, és megpróbálja kiszabadítani a ruhadarabokból is, csak reménykedni tud benne, hogy a másik is így tesz, mert roppant kellemetlen számára a viselet. Nem tudja, hogy Latamie hol tervezi mindazt, amit elsuttogott, de ha elmondta, akkor egyértelműen oda indul a nővel. Ha nem, akkor itt helyben húzná a padló felé magával együtt, hogy elkezdhessék megvalósítani a paktum ide illő passzusát. *

7268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-20 14:42:38
 
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


* A piac után a szegénynegyeden keresztül érkezik meg a templomkertbe. Még mindig ott van a kapu a temetőbe, de csodálkozva veszi észre, hogy a folyópart felé menő sziklapárkány már járhatatlan, az egész alant elterülő vidéket átformálta a kataklizma.*
~ Mi a rossz nyavalya okozta ezt? Nagy esőzés volt és elmosta az egészet?~
* Már a kofáknál hallotta a pletykákat, de még nem állt össze benne egy egységes kép. Viszont egyszerűen nincs ezután mit tenni.
Megfordul és visszaindul a vásár irányába, hogy hamarosan rájöjjön, majdnem ott lehet eljönni ide, az erdőszéli tisztáshoz, mint régen. Csak a kovács annak idején lezárta a hátsó kijáratát és így megszűnt az út. Most viszont az egykori műhelye mellett ellovagolva végül letelepszik gondolkodni a fűbe.*
~ Mégis mitől félhetett a mester annyira, hogy jól menő üzletét itt hagyja és elmeneküljön? A helyiek kiálltak volna mellette, bárki is fenyegette meg. Ha másért nem is, mert kellenének a portékái. Most sokkal jobban, mint eddig bármikor. Az újraépítéshez nem csak fára és kőre lesz nagy szükség. Szögekre, kalapácsokra, szerszámokra, vas lakatokra, kerítésekre. Most tudna csak igazán jó üzleteket kötni.~
* Még gondolatban is tartózkodik attól, hogy neki sem ártana már egy páncél és a forrongás után a katonaság megszűnésével aztán tényleg megugrana a gyilkos eszközök iránti kereslet. Hiszen halált okozni sokféle képen lehet, megoldják majd a helyiek a kovács nélkül is ezt.*
~ Ez lenne az a híres temetés helye? Elég pocsékra sikerült.~
* Minden bizonnyal talál a tragédiának legalább egy-két nyomát. Nem igazán nyerte el a tetszését a külsőség.*
~ De legalább el lettek temetve. Ez is fontos. Mindenkinek jár a végtisztesség.~

7267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:36:08
 
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Mikor a csókra tereli a szót, elégedetten látja, hogy Pash ösztönösen nedvesíti ajkait. Erre ha akarná sem tudná visszafogni azt a félmosolyt, ami a vörös szája szegletébe húzódik.*
- Ni, csak. Nem férsz a bőrödbe? *A kérdés persze nem vár választ, mégis mozzanatokkal megkapja azt. Pash váratlan rántja közelebb, s türelmetlen csókba forrasztja ajkaikat. Latamie engedékenységének ékes példája ez, hogy nem rúgja nemesebb tájon, hogy a dominanciáját visszaforgassa. Helyette inkább ismeretlen istenek aranyló koszorúja tűnhetne fel feje felett, olyan jótét lélek. Engedi a fiú szárnypróbálgatását, mely bár türelmetlen, és van mit csiszolni rajta, de közel sem reménytelen. Csupán emiatt lehet, hogy nem löki el magától egy maflás kíséretében. Mellesleg arra végképp nem számított, hogy ilyen heves, már most. Mi lesz később. A szirén ahelyett, hogy elhúzódna, karjait Pash nyaka köré fonja, s lassacskán ügyeskedve átveszi az irányítást. Nincs nehéz dolga, de főleg akkor kerül a kellemes kedvtelés medrébe, mikor Pash is ellazul. Latamie persze nem annak tudja be, hogy az esélytelenek nyugalmába süppedt, s a felelősséget rá hárítva nyugodott meg, hanem saját irányítói tehetségének hála. Természetesen. Még néhány pillanat eltelik, míg határoz, s lassítva bontja is a csókot.*
- Nem reménytelen a helyzet *Dicséri meg a fiút, kivörösödött, s kissé duzzadt ajkaival. Különben is inkább egy kiscsikót tanít be, mint hogy vizes ronggyal törölgesse a pultot. Valószínűleg csak kenegetné a mocskot ahelyett, hogy tisztaság maradjon utána, na nem azért, mert nem tudná rendesen megcsinálni, hanem mert nem akarja. Ma legalábbis. A szomorú tény pedig, amivel nem akar törődni, hogy valószínűleg kénytelen lesz ő is keresztbe tenni valamit a Pintyben. Mondjuk majd inkább holnaptól.*
- Esetleg... *Kabátja alól, nyakából, előhúz egy kulcsot, mely vékony fémszálon függ, valószínűleg egészen mellei közé fut, s ha Pash engedi, kifordul a karjai közül, a ládához térdel, ki is nyitja gyorsan. Kutat, s hamar kezébe akad amit keres. Egy kisebb üveget vesz elő, aztán a láda fedele zárul is. Latamie az üveg nyakával markában fordul a fiú felé, nyújtja át azt kóstolóra. A wegtoreni lőréből van benne, amit még a Sellőben vett a legutóbbi zsákmányból. Ezúttal nem engedi magát elcsábulni, sem korábban csókba rántani, mint ahogyan az italból kortyoltak volna.*
- Igyál. *Nem leitatni szeretné, csak lazítani kicsit a fiún. Ha Pash elfogadja, ha nem, Latamie is kortyol az édeskés fűszeres italból, amit aztán egy kicsit távolabb tesz le a hajókorlátra.
Visszahelyezkedik Pash közvetlen közelébe, s dorombolva, Pash fülébe duruzsolva élvezi kicsit a hatást, melyet a fiúból kivált. S hogy mit duruzsol? Az éjszakáról mesél, hogy milyen tervei vannak még a csókon kívül. A pajkos szavainak finom mocorgással ad nyomatékot, hadd szenvedjen még Pash az ölelésben, de aztán nyaka köré fonva karjait kegyelmez. Közelebb húzza magához, s immár egyértelműen ő kezdeményezi a csókot. Mint egy pecsétet, az elsuttogott vágyak paktumán.*

7266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-19 12:38:17
 
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//

* Az ifjú harcos nem tudhatja, hogy a nő mit tervez, épp ezért azt sem, hogy nem a legjobb témákkal huzakodik elő. Persze a nő közelségére a szíve egyből a torkában kezd dobogni, és azt is érzi, hogy a nadrágjában éledezik valami. Eddig se érdekelte túlságosan, hogy mi lehet a ládában, de most azt is elfelejti, hogy van bármiféle láda. Főleg, amikor a vékony, törékenynek tűnő test hozzá simul. Ösztönösen siklik a derekára a keze, biztos benne, hogy a másik érzi, hogy milyen hatást vált ki belőle. Az is lehet, hogy a pintyben is hallani a szívverését. Nem mintha érdekelné, felőle aztán egész Lanawin tudhatná, hogy mire készül. Úgy érzi, hogy teljesen kiszárad a szája, nyelvének hegyével próbálja benedvesíteni saját ajkait, de nem biztos benne, hogy mindezzel sikerrel jár. Úgy érzi, hogy teljesen elveszett Latamie méregzöld íriszeiben, de nem zavarja az sem, ha belefullad a nő tekintetébe. Először óvatosan csúsztatja felfelé ujjait a nő hátán, a gerince mentén, aztán hirtelen határozottan magához vonja. Úgy érzi, hogy ha tovább vár, azzal csak elveszíti minden kezdeményezési jogát. Nem tudja, hogy miképp kellene csókoljon, ezért először csak a nő ajkaira tapasztja a saját csukott száját, fejét kicsit oldalra döntve, hogy orraik ne érjenek össze. Nem is érti, hogy miért nyitja ki, és ha a nő is így tesz, akkor miért indítja el nyelvét a másik nyelve felé. Óvatos szárnypróbálás ez, de mindent megtesz, és nagyon igyekvő, persze nem annyira, hogy ez a pillanat rovására menjen. Kívülről nem látszik, de belül reszket, fél, hogy mindent elront, de egy kis hang azért ott motoszkál, ami próbálja megnyugtatni. Ez még csak a tanulás, Latamie tudja, hogy mit vállalt. Ha ügyetlen a fiú, akkor legalább lesz mit tanítson neki. Nem kell féljen, és nem kell rettegjen, engedje el magát, ezt próbálja elérni ez a hangocska, és valamennyit segít is, ha még mindig tart a csók, akkor sokkal kevésbé feszült módon próbálja a harcos kiélvezni a pillanatot. *

7265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-19 07:02:56
 
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//

*Már ez az egyetlen út a farkasok közt is meglátszik a fiún. Olyan kis elesettnek tűnt a pultnál, mikor találkoztak. Éppen olyannak, akinek szárnysegéd kell, hogy nőt szerezzen. Most pedig még arra is volna igénye, hogy a Pintyben érje őket az éjjel.*
- Nagyon magabiztos lettél Pash *Jegyzi meg Latamie, miközben féltérdre ereszkedve ellenőrzi, hogy a láda ép és sértetlen. Elégedetten áll fel újra, s kalapját fejéről levéve löki rá, hogy a fiú elé lépjen, s semmi ne akadályozza, a közeledésben.*
- Azért akartam itt hagyni, mert olyan kedvem volt * Vonja vállát flegmán. Nagyjából, ez igaz is, de utólag nagyon is hasznosnak találja a dolgot. *
- A tartalmával ne törődj, személyes holmi.
~És ha hozzáérsz, lecsapom a kezedet tőből.~
*Mosolyog Pashra, de látszik, hogy ezt a ládát azon túl, hogy feladata lesz a Pintybe vinni, többször aligha szabad neki hozzáérni.*
- Chayss. Igen, mondhatni, ismerem. *Megint csak vállát vonja, de ő nem igazán ebbe az irányba szeretett volna kanyarodni. Chayss a korábbi vékony jegű bizalmas viszonyukat, egy mozzanattal repesztette meg. Egy forró csók, s egy forróbb menet, mert éjjelnek nem igazán lehet mondani, Latamienek sem elegendő a feltétlen bizalomhoz. Ellenben egy mindig pedáns, jó illatú férfi, ki tárgyalásra készül egy csinos nővel, és istállószagot árasztva tér vissza, aligha kérhetné számon pláne ilyen módon, hogy mi lelte a testvérbátyját.
Annyira azért nem bánja a dolgot, tulajdonképpen hamar kibújt a szög a zsákból, és ez így jó, ahogy van.
Ő maga nem kalandozik el gondolatban, éppen oda vezeti vissza a szálat, ahova szeretné. *
- Nem Chayssről kell most értekeznünk. Annál van fontosabb is. *Mosolyodik pimaszul, egészen közel állva a fiúhoz.*
- Nagyon is hasznos lépés volt, itt hagyni a ládámat. *Duruzsolja rekedtes búgó hangon. Egészen közel simulva Pashoz, kezeit a kabát szegélyén futtatja végig, miközben tengerszín szemeivel a mozdulatot követi felfelé, a puha nyakig. Ha Pash nem szól ellene, bár kérdéses, hogy egyáltalán foglalkozna-e ilyesmivel.*
- Nincs itt senki, csak mi. *Billenti oldalra fejét, miközben édeskedve duruzsol tovább, s térképezi lefelé a kabát alatt a fiút. Így talán Chayssről is eltereli a korábbi témát, remélhetőleg hosszú időre.*
- És azt mondtad, még nem csókoltál senkit. Pedig, az nagyon fontos. *Biggyeszti le ajkait, tettetett szomorúsággal. Ami azért nem olyan tettetett, mert ha a csók csapnivaló, a kedv is olyan lesz, így akár minden jónak elrontója lehet, ezáltal a gyönyörök alapja is ez.*
- Most pedig, itt vagyunk, körülöttünk senki.


7264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-18 07:58:25
 
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//Latamie kincse//

* Pash megvonja a vállát arra, hogy nem kap dohányt. Tud ő venni magának, majd fog is venni, ezen nem múlik semmi. Ha fukarkodni akar a nő, hát csak tessék. A parasztfiú csak mogorva pillantást kap, még Latamie ajánlata után se méregeti úgy, mintha meg akarná ölni. Na nem azért, mert kedvelné, és Pash vére se változott meg hirtelen, ellenben Denjaar és Cha'yss mindketten olyanok voltak, hogy vetélytársat látott bennük. A parasztfiúval nem ez a helyzet, ezt a nő pillantása is elárulja, úgyhogy neki szerencséje van, és nem kerül fel a fiú halállistájára. Ellenben elindul szíve választottjával vissza a hajóra. *
- Az este nem hangzik rosszul, de jobb lenne, ha már a Pintyben érne minket. Vagy legalább a közelében. * Jegyzi meg, biztos benne, hogy Latamie tudja mire gondol, nem is akarja palástolni. Meg akarja kapni a nőt, ez a vágy azóta él benne, hogy először találkoztak, és eddig még sose került elég közel hozzá, hogy beteljesítse, de minduntalan tudja fokozni ezt a tüzet, és fokozza is, a különböző játszadozásaival, amiket a harcossal űz. A hajóhoz érve odafordul a nőhöz. *
- Milyen ládáról van szó, és miért nem hoztuk el a többivel? * Kérdi érdeklődve, és elgondolkodva. Persze azt se felejtette el, hogy úgy volt, kap egy kis dohányt ha ide érnek, de nem akarja figyelmeztetni a másikat, annyira nem fontos a dolog. Majd visszafelé a piacon vesz magának, ha eszébe jut még ott is. * És mit gondolsz a többiekről? Ahogy néztem, a hosszú hajút már ismered régebbről.
* Hangjában most csak enyhe féltékenység vegyül, tényleg inkább érdeklődő, mint számonkérő hangon beszélget. * De az a Denjaar... nekem sokkal egyenesebb alaknak tűnik. Szerintem vele nem lesz gond.

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.03.19 12:23:28, a következő indokkal:
Kérésre javítva.

7263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-15 18:16:49
 
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Elfelé//

- A jó lovaaaas, katonyáának, de jóóól, megyeeen, dóóóga, esziiik, isziiik a tááááborbaaa, seeeemire seincs goooondja! Seeej éééélet, bee széép élet ettőől szöbb sem leeee-heeeet... akiii... Tyű a kirelejszomát, biza be szép ez a liget! *Akad meg hirtelen, mikor a tisztásra ér, komótosan és énekelgetve húzza be a kordét.*
- Né mááá! Hát itten lehet piknikelni is biza! Jobb, mint anyámná az udvar, az biztos is, hogy úgy van! *Bólogat bőszen, s kajabálgat illendően mindenkinek, ahogy vidéken tanulta.*
- Jó napot! Szép napot! Hogy' s mint vannak? Jó napot! *Az sem zavarja, hogy senki sem köszön vissza, bár igazság szerint a keze, meg a nyaka már elfárad a nagy hajbókolásban, úgyhogy egy idő után, főleg, hogy sokan vissza sem köszönnek, inkább abbahagyja.*
- Ezek a városiak? Heej... micsoda népség! *Rázza meg a fejét, majd inkább továbbindul, megnézi mi a helyzet a piacon, ottan van az élet. Hamarosan alaposan kigyönyörködi magát a fákban és a környékben, aztán kihúzza a kordét onnan, hogy továbbinduljon, a már beépített terület felé. Csodálkozva meredezik már előre a romokon, valahogy nem így emlékezett, bár talán gyerekkorában járt itt utoljára. Mikor anyjával a piacra siettek, sosem nézett igazán körül. Most van először egyedül, s ami azt illeti egy kicsit cidrizik is a körülményektől.*

7262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-15 02:12:04
 
>Nistae Awaesin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Thim//

- Mágiatanulás.
*Hümmög az elhangzottak felett. Számára ez egy nehezen megfogható bármi, sokkal inkább a materiális dolgokhoz szokott, de ettől függetlenül még érdekesnek találja. Ha Thimnek kedve akadna mesélni láthatja Nistaen, hogy kíváncsian pillant rá és nem csak azért, hogy vonásai vizsgálgassa.*
- Miért érdekel? Talán volt valaki a családodban?
*Tetszik neki a férfi elmés megjegyzése a címek örökléséről, meg is mosolyogja és nem veszi zokon ő, aki akár mondhatná, hogy nemes lenne, valójában csak egy vagyonosabb kereskedő. De nem sokban különbözik a kettő egymástól.*
- Igazán nagyon kedves tőled.
*Valójában nem volt nagy fáradtság neki, de bájosnak találja, hogy Thim szeretné, ha emlékezne rá és ez olyan megjegyzés, amire nem szívesen mondana bármit is, csak mosolyogva elrakja a lapokat.*
- Akkor indulhatunk.

7261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-15 01:30:14
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

-Ir Anor divad vi menel ruin, ned i lû hen vi rîn le gerin. Le êl en-estel hilivren, ar morn i fuin pen êl hen. Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménység fénylõ csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.
*Dúdolja halkan saját nyelvén, miközben visszatér az erdőszéli tisztásra. Lihanechi dal, gyermekkorában sokat hallotta. Oly sok minden történt és oly sok mindent kell a háta mögött hagynia... Nem is tudná igazán, hol kezdje. A Fekete Nap, a gyászmenet, az oltár, az árvák, Daji... A várossal együtt ezeket a dolgokat is maga mögött hagyja, még ha nem is szándékozik az összeset elfeledni.*
-Sui glawar i dôl e chîth velui, sui glîr vain i glirnen minui, sui thilril bo nen luin en-aer falthol, le enni, ar nauthon, estel cuiol.
Mint édes ködbõl elõtûnõ napfény, mint elõször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
*Folytatja, majd hangja elcsuklik és térdre rogy. Térdre rogy a hantok mellett, mit nem is oly rég ők emeltek.*
-Bár nagyobb hatalmam lenne.
*Suttogja remegő hangon, majd megtörli szemét és feltápászkodik. Kéjes, halk kacaj, mit háta mögül hall hirtelen, meg is pördül, de nem áll mögötte senki. A tisztás üres, ahogy akkor is az volt, mikor megérkezett. És még is... Ez a hang valós, de a fejében szól.*
-Adj erőt Úrnőm, hogy folytathassam, mivel megbíztál. Nem hagylak cserben.
*Hajol le még egyszer, hogy homlokát érintse a hanthoz, mielőtt továbbmenne, hogy Pyctáék nyomára bukkanhasson.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651