//Piaci kiruccanás//
//Lyvanar, Nixy//
*Ha már így alakultak a dolgok, megy velük tovább, méghozzá örömmel. Ugyan a jó szándéka kárba veszett, cserébe egy nemesi ház belsejének megismerésének izgalmas lehetősége tárul elé. Ezért még olyan nehézségeket is vállal, mint a répavásárlás végigasszisztálása vagy a hentessel alkudozás szemforgatás nélkül kibírása, vagy akár annak a röhögés nélküli végignézése, ahogy a magas lány a pénzes szütyőjét a mellei közé tuszkolja. Inkább el is fordul, amíg elmúlik a nevethetnék. Közben azért igyekszik szemmel tartani azt a lelkes pasast is, aki találkozásukkor is a szekercéjét markolászta, illetve a kék hajú lányt, akinek, úgy tűnik, a megszeppentség a normális állapot. Xaly ezzel szemben széles jókedvet érez, hiszen még alig érkezett meg a városba és máris zajlik körülötte az élet. Sajnálja, hogy ebből kifelé csak udvarias társalgást és kedvességet mutathat, mert ugye ő most egy frissen kirúgott társalkodónő.
Lyvanar kérésére elkanyarodnak a városhoz közeli erdő felé. Xaly nem bánja, ő is szeret ott lazulni. Le is telepszenek, de azért nem dobja szét kezét-lábát, ahogy tenné egyébként, hanem illedelmesen ül, maga alá húzott lábakkal. Lyvanar hirtelen arról kezdi faggatni, mihez ért. ~Na, pont jókat kérdez!~ Xaly legőszintébb arcát ölti fel és nagyon okosan nézve válaszol.*
-Bár csak társalkodónő voltam, azért apróbb munkákat el kellett végeznem. Ruha megigazítása és hasonlók. A takarítás nem volt a feladataim között, de szeretem csinálni. De bármilyen tisztességes munkát elvállalok, dolgos lány vagyok, nem szaladok el a munka elől. ~Talán még életemben nem lódítottam ekkorát.~
*Kedvesen Lyvanarra mosolyog, azonban ahogy a lányra néz, eszébe jut, hogy az erszény még mindig ott van a mellei között. Hogy ne röhögjön fel, inkább a földre néz. Felvesz egy apró virágot és annak a szirmait kezdi tépkedni. Legjobb lesz, ha tovább beszél, hátha az eltereli a gondolatait.*
-Őszinte leszek, kicsit meg vagyok ijedve. Eddig mindig biztos volt a megélhetésem és most, hogy nincs munkám, nem tudom, mi lesz velem. Ha elfogy a pénzem és nem telik szállásra, biztosan az utcára kerülök, akkor pedig...
*Nem folytatja, csak drámaian sóhajt egyet, aztán szomorúan a lányra néz, tekintetével gondosan kerülve a kebleit.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.16 20:06:24