//Geradras, Zetriat//
*Eleonor nagyon mélyen aludt, lehet hogy ez a tisztás varázsának hatása is. De persze annak is betudható, hogy nagyon kimerült volt. Geradras mellett pedig tényleg nem fél semmitől. Úgy érzi, ők legyőzhetetlenek. Ha ők ketten együtt vannak, senki nem állíthatja meg őket. Ez persze az első komolyabb affér után meg fog változni, valószínűleg, de most jó abban a hitben ringatnia magát, hogy minden sikerülni fog, amit elterveznek. Arra ébred, hogy szerelme finoman ébresztgeti. Halvány mosollyal nyitja ki a szemét, de nem időzhet pillantása sokáig a férfin, mert ő már megy is, és keresi Zetriatot. Észre sem vette, hogy a másik elf nem velük töltötte az éjszakát. Ez vajon azért volt így, mert nem akarta a meghitt estéjüket megzavarni, vagy inkább azért, mert nem szeretne közösködni velük. Eleonor attól tartott, hogy inkább az utóbbi az igaz, de azért megpróbált nyugodtan, és előzékenyen viszonyulni Zetriathoz. Hiszen mégis neki is köszönhetik, hogy most itt lehetnek. Amikor Zetriat és Geradras megjönnek, Zet odalép hozzá és elmondja, hogy mit gondol a nap további részéről. Eleonor lehajtja a fejét, úgy érzi megdorgálták. Pedig bírja ő a megterhelést, csak előző nap túl sok minden történt, és a lelki problémákat is cipelnie kellett.*
-Sajnálom. *mondja immár sokadszorra az elfnek, és nem mer ránézni. Nem akarja látni az elutasítást Zetriat arcán. De azért még hozzáteszi, nehogy az elf más gondoljon.* - Nyugodj meg, bírni fogom.
"Geradras mellettem lesz."
*Odalép Geradrashoz és ő is kérdőn néz rá. Tudni szeretné merre folytatják útjukat. Az elf sokkal jobban ismeri a környéket, mint ő, tehát teljes mértékben rábízza magát. Valószínűleg ő már azt is tudja, mit fognak csinálni a Zöldsárkány fogadóban. Eleonor nem tudta elrejteni pajzán gondolatait arról, hogy mégis mit csinálhatnak ott. Ezért, hogy elrejtse vigyorát, megfogja Geradras kezét és elbújik a vállába. A végén még megkérdezik, mi történt, és akkor nem fogja tudni visszafojtani mosolyát, ha arra gondol, mit fognak a fogadóban csinálni. Valószínűleg ez Zetriatnak sem tetszene, így inkább elő sem akar hozakodni a témával. Végül valahogy megnyugtatja magát és az elfekre néz*
-Mikor indulunk?