Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Piactér (új)
Kovácsműhely (új)
Erdőszéli tisztásSzántóföldek (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 13:39:54
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Túl egyértelmű a mozdulata, és a konok hallgatás, amellyel nem kíván több információt magáról megosztani a hímmel. Azonnal le is bukik. Mindezzel a másik igazolja, hogy megfelelő harcos. Még sérülten is képes kiszúrni a veszélyt. A párbaj alatt búsásan tett volna aranyat Kharasshira, most már tudja, hogy nem is veszítette volna el a fogadását.
Keze lehanyatlik, és a kis tőr visszakerül helyére. Ám ezzel még koránt sincsenek egálban. Kissé oldalra biccentett fejjel nézi végig, ahogy a hím lóra száll. Meg is tesz feléje egy-két lépést, de ez nem elég, hogy megakadályozza az elkövetkezőt.
Talán egy szívverésnyit késik, de ez elég ahhoz, hogy amaz megugrassza a lovat, mely meg is iramodik, magával víve a nőstény csomagját.
persze, hogy a hím mit kezd a női holmikkal és ékszerekkel nem tudni, de van ott egy könyv, néhány személyes holmi, melyek Arixu számára jelentőséggel bírnak.*
-Állj meg! Várj meg!
*Kiáltja őseik nyelvén, majd előre lendül, s rohanvást veszi űzőbe a lovat. Esélytelen utolérni, ha csak nem várják meg. Az eső persze nem könnyíti meg a dolgát, a fű csúszik, az ágak is fejére, nyakába rázzák súlyukat. De azért csak rohan, ahogy csak a lába bírja.*
-Várj meg!
*Aztán kicsit később.*
-Kérlek!
*Bár lehet, mindezt már a hím nem hallja.*

3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 13:31:19
 
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Egy takarásban lévő kéz, ami ilyen dacos tekintettel párosul, nagyon is beszédes. Kharasshinak pedig mára bőven elege volt a sebekből. Ami azt illeti, csak egy helyre vágyik, ahol eldőlhet és kialudhatja magából az elmúlt napok hordalékát.
Leereszti a kardját és megáll a keze a nyereg szíjának meghúzásában is. Lassan, de ezúttal morózus komolysággal fordul a nőstény felé.*
- Biztos feltennéd rá az életed, hogy megpróbáld? *pillant a köpeny alá bújtatott kézre. Nem, nem biztos benne, hogy a lány tervez valamit, de merne rá tenni egy nagyobb összeget.*
- Tartsd meg a pengéd! *morrantja.* - Ezzel kvittek vagyunk.
*A nyeregbe szállás fájdalmasabb és nehézkesebb dolog, mint hitte, de azért megbirkózik vele.*
- Egy jó tanács, nőstény! *fogja marokra a gyeplőt. Már venné a levegőt, hogy megosszon valami tartalmas tanulságot, de végül csak elneveti magát és lova véknyába vágva a sarkát, egyszerűen otthagyja az esőben, mint egy gazdátlan ebet.*

3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 12:49:56
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Miért hazudtolja meg, s ő maga miért állítana valótlant? Ennek nem sok értelme lenne. Ajkára tesz zárat a mordulás. Konok, keskenyre húzott ajkak. Tekintete is dacossá válik, s akkor sem enyhül a pillantás, amidőn Kharasshi feláll, és felrántja a nőstényt is. Épp csak nyekken egyet, miként háta a fát éri, és a levegő egy pillanatra kiszorul tüdejéből.*
~Hogy a fene esne beléd. Dögöltél volna inkább meg.~
*Düh kúszik fel a torkán, s bizony valóban a hím felé lendülne, ha amaz nem dugná azonnal az orra alá a pallos hegyét. A kérdésre azonban csak a konok hallgatás válasz. Nem fogja megmondani, hol a tőre. Tőrei. Ha el akarja szedni tőle a hím, akkor ehhez erőszakot kell alkalmaznia. Ő pedig védekezni fog. Olyannyira, hogy keze a köpeny takarásában máris az egyik kis tőr felé indul, s finoman csúsztatja ujjai közé.
Már csak azt kell helyre tennie magában, hogy mi a frászért is segített korábban Kharasshin, ha most meg szándékában áll ledöfni?*

A hozzászólás írója (Arixu Arkenath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.05 13:27:17

3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 12:36:07
 
>Tellunius Shegaar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Reggeli helyett//

*Indulásnál megfeletkezik tegezéről, visszafordul érte, ekkorra Zora már el is tűnik a láthatárról, de Tellunius remek nyomolvasó, így sikeresen kifürkészi a nőstény nyomait, és követni kezdi őket. Mivel amaz nem titkolta hová tart, Tell magabiztosan halad a tisztás felé, követve a nyomokat. Mikor odaér, úgy 100 láb távolságból hangokat hall. Zora nincs egyedül, találkozik valakivel. A dolog egyre érdekesebb lesz, így Tell egy biztonságos helyről, nevén nevezve egy magas fa tetejéről figyeli az eseményeket. Egy sötételf hím. Bonyolódnak a dolgok. Vajon mi célból találkoznak?*
~Óvatosabbnak kell lennem ezzel a nősténnyel. A személy akivel most beszél nem egy nyeretlen kétéves. Talán ő lesz az, aki kijelöli számomra a következő egyént, akivel végeznem kell.~
*Próbálja levonni logikus következtetéseit, de közben eszébe jut, Zora arca az asztalnál.*
~Vagy inkább nyomozásba kezdett?~
*Mindkét lehetőség valószínűnek tűnik, de Tell inkább abbahagyja a találgatást és igyekszik kihallgatni, mi is történik a két sötételf között.*

3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 12:20:25
 
>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Reggeli helyett//

*Persze, hogy szeretne egyedül maradni, másra sem vágyik. De hogy is lehetne, ha fejében ott cikáznak egy másik személy emlékei? Elküldhetné a nőt, akkor sem lenne zavartalan magánya. Ennek ellenére el is küldené, még csak az óvatos, udvarias kérdés sem kellene hozzá. Így lenne, ha nem hangozna fel az a mondat, az a kétkedő, hitetlen, melyet sejti jól gyakran fog még hallani.
Egy pillanatra enged a dühnek, hagyva, hogy arcát, öklét uralja, s rántsa árulkodóan fenyegetővé. Majd simulnak ki újra vonásai, és immár őszinte érdeklődéssel emeli tekintetét fel a nőre.*
-Mi más lehetett volna?
*Gyakorlásnak épp megteszi ez a szószátyár félidegen, még mielőtt hasonló kérdések, vádak kereszttüzében találná magát családja körében.
Biccent aprócskát, igen előkelő, és egyben leereszkedő a mozdulat, mellyel hellyel kínálja a nőt, mintha csak saját kastélyának fogadótermében időznének. Azután kivár, a lehető legszelídebb arccal fürkészve a másikat, és várva azokat a szavakat, melyek majd kétségbe vonják elmeállapotát, őrültnek nevezik.*

3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 12:19:22
 
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő


// Karmazsin ősz //

- Badarság! *mondja. Csak megcsúszott. Beverhette a fejét, ezért sötétült el a világ. Vagy a félszemű rohadványos lőréjétől! Mindegy. De elképzelni sem tudja, mitől ne lélegzett volna. Persze fel-felkavarodik benne a folyó zavaros emléke, de igazából nem is tudja, miért.
Feltápászkodik és talpra rántja a nőstényt is, aztán egy néhány lépésnyire lévő fához penderíti, méghozzá nem túl finoman. Távol magától, a lovától és a lány saját holmijától.*
- Ott maradj! *mordul rá és megtámaszkodik a kardján, amíg lenyúl a nőstény motyójáért.
Minden lelkiismeret furdalás nélkül akasztja a nyeregkápára. Átkozottul mardos a combján a seb, de igyekszik nem mutatni. A feje is kótyagos még az italtól meg a vérveszteségtől, de a hűvös szél meg az eső üdítően felfrissítette. Már ami a szesz rosszindulatát illeti. Ha a nőstény bármi gyanús mozdulatot tenne, a pallos hegye fenyegetően irányzódik felé, a savószín íriszekkel egyetemben.*
- Hol a késed? *kérdi hűvösen.*

3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 10:57:03
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Két világ találkozik. Egy hanyatlófélben lévő dekadens, és egy felfelé törekvő, folyton változó. Melyik az erősebb? A hagyományokra épülő, szigorú dogma, vagy a szélsőségekkel teli, megújuló? Nehéz eldönteni. De mindkettő rabláncra fűzhet.
Szemmel láthatóan a hímet nem hatja meg sem Bíborváros említése, sem az Arkenath név. Vélhetően a másik családja már réges-régen a felszínre költözött, s maguk mögött hagytak mindent, ami kicsit is az ősi tudást, az ősi szemléletet, és hagyományt tartalmazta. Talán a nyelv használata maradt meg, mint végső morzsája e hatalmas kenyérnek.
A gúnyos nevetésre megrándul kissé, mintha arcul csapták volna. Mindenesetre a hím szavai semmivé foszlatják a segítség köré szőtt ábrándképeket. S nem lesz jobb az érzés a gúnyosan felé köpött "köszönöm"-től sem. Megvető pillantás kúszik tekintetébe, ajkai halvány gúnyra húzódnak, de nem válasz erre. Méltóságán alulinak érzi.*
-Mert nem lélegeztél.
*Hogy mennyire nem, azt persze nem tudhatja, de a hűvös levegőben nem látszott a jellegzetes pára, nem csapott a közel tett kézfejre meleg légáram, és a mellkas sem emelkedett kellő mértékben.
Szavai gúnyosan vágnak vissza, éreztetve, hogy azért nem annyira egészséges a másik, mint amennyire elbagatellizálja saját helyzetét.*

3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 10:27:06
 
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Rég hallotta már az ősi nyelvet ilyen folyékonyan szólni. Ő maga is ritkán használja. Inkább csak egy-egy kifejezését a nyomatékosítás kedvéért. Bár fivérének szokása, hogy gyakorta használja, de az ő szájából egészen másképp hangzik. Mint valami sötét istenséget dicsőítő fertelmes szózat. Ez más. Ez élő szó.
~Bíborváros?~
Nem hallott róla, ahogy az Arkenath családnév sem ismerős neki. De Kharasshi sosem volt a mélységi házak nagy ismerője. Az Chaszmyr asztala. Neki egyik vérpermetes patina olyan, mint a másik.
A folytatásra elhúzza a száját. Valóban. Csak most tudatosul benne, hogy ez a csitri elvihette volna a lovát, a kardját és úgy minden holmiját. Átkozott nagy szerencséje van, hogy ilyen naiv kis fruska.
A végszóra viszont már öblös nevetés szakad ki Kharasshi tüdejéből.*
- Megdögleni? *csóválja a fejét.* - Na ne túlozz!
*Még hogy ő ennyitől elpatkoljon?! Épp csak fejbe verte a szesz egy kicsikét. Az a néhány karcolás pedig... Ugyan! Mi tagadás, érzi, hogy a combján lévő vágás valószínűleg mélyebbre szaladt, mint egy kis semmiség, de a büszkesége sosem engedné bevallani. A nőstényke arcáról viszont lerí, hogy valamiféle lekötelezettjének gondolja őt ezek után. Igen-igen, talán volt is erre valami régi formula. Meglehet, még az is ott fészkelődik az ében ajkakon, csak addig azért mégse ment el ez a rátarti kis megmentő.
Lekötelezettség. Kharasshi tudja, mit jelent ez, ahogy azt is tudja, hogy a régi világban mit jelentett. Semmit. Kérészéletű érdekszövetségek, alattomban villanó pengék, méreg a saját vérük poharában. Őt már a felszín nevelte, s bár az aljas módszerek előnyét nem veti meg, vannak elvek, melyek merőben különböznek már az övéi körében a régi világétól. Nem véletlenül tértek vissza a felszínre az ősei még jóval a Nagy Omlás előtt.*
- Ó, hát... mit is mondhatnék erre? *jegyzi meg epésen.* - Köszönöm? *Elneveti magát ismét, ahogy a végtelenül ostoba helyzetet nézi. Aztán a nevetése gúnyos mosollyá csitul és ahogy a nőstényke arcát nézi, felsejlik valami az ájulás zavaros emlékei közül.*
- És mondd csak *duruzsolja az Óhaza nyelvére váltva* - Miért csókoltál meg?

3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 08:53:34
 
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Reggeli helyett//

* A rövid szavak, alig összerakott mondatok arra utalnak Zora számára, hogy a hím vagy nagyon el van foglalva saját gondjaival vagy épp nincs kedve senkivel sem szót váltani. Halvány mosollyal értékeli a kapott nevet, legalább ezentúl nem Twininek fogja szólítani avagy név nélkül, a "héj te", figyelemfelkeltést választja, hanem nevén is nevezheti a szomorú szeműt. Észreveszi, hogy kérdései nagyjára nem kap választ és azonmód betudja a hím betegségének. Nem erőlteti tovább, talán az utolsó szavak ragadnak meg gondolatában.*
- Igen. *válaszol az első kérdésre majd tér ki a kijelentésre is.*
- Engem hívott? *kérdezi. Furcsa de kellemes érzés tölti el a tündér énre gondolva.*
- Ha valóság volt, remélem megtalálta az otthonát. Ha nem meg hát úgy is mindegy.* teszi hozzá a lezáró szavakat is majd még egy, talán utolsó kérdést még feltesz.*
- Szeretnél egyedül maradni? *ha a válasz igen akkor elsétál a tisztás másik oldalára majd lassan visszatér a városban. Ha nem akkor némán leül a hímmel szemben mintha csak meditálna. Nem szól, még csak nem is cselekszik semmit azon kívül, hogy figyeli az előtte ülő arcjátékát.*

3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 06:39:24
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Számíthatott volna rá, hiszen azért csinálta, hogy a másik eszméletre térjen. Bár a legmélyén megbújó miértekre választ adni nem igazán tud. Ösztön. Ösztönből, mely talán talmi reménnyel hiszi, hogy remélhet valamit. Reményt a reményért, életet az életért, segítséget a segítségért. Vagy valami egészen mást, amiről még maga sem tud. Hatalmat talán a másik felett valamilyen szinten.
Számíthatott volna rá. Még sem tett semmi óvintézkedést előre, mintha valójában nem is akart volna védekezni. Csupán hagyta, hogy az események megtörténjenek, és engedte sodortatni magát a furcsa folyammal.
Valóban ismerős a helyzet. A gyors mozdulat, mellyel ölelésbe fonódik, majd átfordulva alul találja magát. Igen, ismerős. Zihálva próbál menekülni, de a hím úgy leszorítja a földhöz, hogy nem sok esélye van. Talán ha felrántaná térdeit, és jól hátközépen rúgná vele a másikat, megszabadulhatna kéretlen lovasától. Hogy miért is nem teszi meg? Nos, ez egy újabb kérdés, amelyre nincs válasz. Legalább is, nem ér rá most arra, hogy válaszokat keresgéljen. Mert most egészen más kérdésre kell szavakat fecsérelnie.
Nyögve próbál kicsivel több levegőhöz jutni, miközben megnyalja ajkait, melyen még mindig ott érzi a csókba átforduló heves érintést, a hím ajkának ízét, mely keveredik némi borral, pálinkagőzzel, s vérrel is.*
-Arixu Arkenath vagyok, harmadszülött Bíborvárosból, az észak-nyugati hegyek mélyéről.
*Dallamosan búg fel a mély hang saját ősi nyelvükön, mert számára ezt könnyebb használni, s úgy véli a hím is érti minden szavát. Most nem küzd a másik ellen, harcolni sem kíván, s még maga sem tudja, miért is dönt amellett, hogy megválaszolja a feltett kérdéseket.
Nem tudja, mennyire ismeri a hím a jelenlegi mélységi családokat, de az Arkenath név régen elég tündöklően fénylett. A harmadszülöttséggel elárulja azt is, hogy családjában nem az első nőstény, így tulajdonképpen szabadon tehet bármit, nincs kényszerhelyzetben, mint idősebb nővére.*
-Akartam. *Vág bele az utolsó kérdésre adandó válaszba.* Már majdnem a lovad hátán ültem, de meggondoltam magam. Úgy döntöttem, *Nyomja meg a két szót.* hogy nem hagylak itt megdögleni.
*Na igen, mondhatta volna szebben is, de szándékosan nem tette. Valóban dönthetett volna úgy, hogy itt hagyja Kharasshit az időjárás szeszélyeinek kitéve, vérző sebbekkel. Hajnalra már a dögök lakmározhattak volna csontjai felett, mert elvérzik. S ha nem, akkor napokkal később vérmérgezésben, pokoli kínok között leheli ki lelkét.
Arixu fertőtlenített a tömlőben lévő maradék pálinkával, saját ingei közül áldozott be egyet kötszernek, s a legjobb tudásával igyekezett elállítani a vérzést, életet lehelni a halódó testbe.
Hozzá tehetné még az ősi mélységi formulát: Szolgám vagy, mert adósommá lettél. De nem teszi. Ha a hím emlékszik még kicsit is a mélységi normákra, akkor pontosan tudja mi a helyzet. Más dolog, hogy itt a felszínen mennyire tartják még az ősi rendet?*

3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 00:25:32
 
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*A sötét meg-megtörik és emlékeket zúdít rá. Összevissza kuszaságban. Torlódnak és hullámzanak körülötte. Átcsapnak felette és összemosódnak egymással. Sodorja a folyó és ő mind többször merül a víz alá. A sötétség csendesen morajló űrjébe. Küzd, de fogytán az ereje, s mikor egy örvény ismét lerántja, a robajló felszín annyira távolinak tűnik. Kharasshi nem löki magát újra a villódzó képek és hangok felé. Egyszerűen lehunyja a szemét és átengedi magát a mélynek.
Valami az ajkához ér. Lágyan és mégis lélekig cikázó erővel. Olyan hívás ez, amire ösztönösen felel. Emlékek, legendák, vérének szava összeölelkezve mozdítja, hogy az érintést csókba hajlítsa. Épp csak érzi forróságát elterülni ajkán, mikor kinyílnak a savószín szemek.
Nem rökönyödik meg, nem döbben meg, nem enged utat a kérdéseinek. Úgy reagál, ahogy egy harcostól elvárja az életösztön: támad.
Ilyen esetben a test minden nyűge felülíródik néhány pillanatra, s a hirtelenség is alá adja a lovat. Mire az önjelölt jótevő kettőt pislant, ismerős helyzetben találhatja magát. Csak ezúttal a hím nem a hátán térdel, hanem kétoldalt mellette. Leszorítja a lány kezeit és a rőt íriszeknek szegezi zord pillantását.*
- Ostoba nőstény! Kétszer esel ugyanabba a hibába? *sziszegi. Csak most érzi meg a rögtönzött ellátás munkálatait a sebein. Csak a fejét csóválja hitetlenkedve.*
- Halljam, ki vagy te? *hajol közelebb, de azért nem olyan közel, hogy az orra esetlegesen úgy járjon, mint Khané.* - És miért nem mentetted magad, amíg alkalmad volt, hm?

3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 20:44:24
 
>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Reggeli helyett//

*Változatlanul ücsörög tovább a földön, hátát a fa törzsének vetve. Minden bizonnyal illő lenne felállnia, és formálisan bemutatkoznia, de valahogy ma semmi kedve ehhez. Pláne nem a szárnyas kis dög barátaival szemben.
Kérdések záporoznak, mintha bizalmas, jó viszonyt ápolna ezzel a nővel, vagy magyarázattal tartozna. A legtöbbet meg sem válaszolja.*
-Ryz.
*Böki oda a rövidke megszólítást, majd homlok ráncolva hallgatja a továbbiakat. Igyekezve értelmet találni a kérdések mélyén. Számára az öreg az Lars. Még jó eséllyel Gidet is takarhatja a jelző. Majd ismét a tündér emlékei közül bukkan fel a válasz, idézve elméjébe a fürdőházi eseményeket.*
-Zora. Igaz?
*Kerüli ki a válaszadást, bármilyen hihetetlen is legyen a hasonlóság, ő még sem egy információs pont, vagy útjelző tábla, esetleg hirdetőfal.*
-Kezdem érteni miért kedvelt annyira.
*Hangja fáradt, de a gúny szikrája jól érezhető benne. Hogy Xilre, vagy Twinire gondol nem pontosítja.*
-Borzasztó sokat kérdezel.
~Ettől épp olyan ostobának tűnsz, mint ő.~
-Tudod, a halála előtt utánad sírt.
*És pofátlan, apró vigyor.*

A hozzászólás írója (Rynizz Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.04 20:46:35

3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 14:43:47
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Kínkeserves lassúsággal vánszorognak a pillanatok, mire végre sikerül kimászni a hím alól. Zihálva ül az ájult mellett, s legszívesebben jó alaposan belerúgna egyet. Csak úgy. Mert éppen erre támad kedve. Az eső őt is eláztatja eddigre. Köpenye nedvesen tapad ruhájára, amely szintén átázik. Fehér tincsei is ezt teszik fejbőrén, vállain, arcán. A sötétben csak szemei villognak vörösen, mint két izzó zsarátnok.
Végül feláll, és megfordulva lép el a fekvő mellől, majd csomagjáért nyúl, s a toporgó hátas felé indul. Miért is foglalkozna a hímmel? A semmiért fojtogatta, leteperte, megkötözte, s csak a jó ég tudja, mi mindent nem tett volna vele, ha nem sikerül megszabadulni a kötelektől. Dühösen pillant vissza, ahogy elérve a hátast, a nyeregre akasztja batyuját. Bár a ló kicsit méltatlanul toporog, horkantgat, de azért engedi ezt. Megkapaszkodik a nyeregben, lábát az egyik kengyelbe csúsztatja. Mintha ezer éve csinálná, pedig még soha nem ült lovon.
Ám mielőtt feltolhatná magát a nyeregbe, valami megmozdul benne. Na nem a szánalom az, vagy épp a lelkiismeret. Talán nem is ismeri ezeket. Nem. Sokkal inkább az érdeket előtérbe helyező ösztön az.
Egy pillanat erejéig lehajtja a fejét, majd sóhajt egy nagyot, s visszarakja lábát a földre, elengedve a lovat. Megfordul, és az ájultra pillant.*
-Legyen.
*Morrantja maga elé, s megindul vissza. Elérve a hímet, letérdel, s némi küszködés árán sikerül a hátára forgatni az alélt testet. Közel hajol, légzést ellenőriz. Nem sok szuszogást hall, így a mellkasra hajtja a fejét. Szívverést tapasztal, tehát a másik még él valamennyire. Ám a sebeiből halványan még mindig szivárog a vér, és ez nem annyira jó.
Perceket tölt el azzal, hogy bekötözze őket, elállítsa a vérzést. Ehhez persze előtte, Kharasshi hóna alá nyúlva a fák alá húzza a másikat. ott is esik, de talán kevesebb jut el a földig. A lovat is közelebb vezeti, a legközelebbi fához rögzítve aztán a kantárt, biztosítja, hogy ne is menjen el.
Csak miután mindezekkel végzett, nézi meg újra amaz légzését, de ezt még mindig nem tapasztalja. Végül sóhajtva hajol fölé, maga felé fordítva az arcot, hogy aztán ajkát a másikéra tapasztva fújjon nagy levegőt a tüdőbe.*

3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 14:23:41
 
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*Az már nem jut el a tudatáig, hogy hogyan sikerül az esése, bár biztosan mosolyogna, ha tudná.
A nőstény nem biztos, hogy elég erős, hogy lefordítsa magáról Kharasshit, de ügyesen fészkelődve kicsusszanhat alóla.
A hím eszméletlenül hever tovább. Az eleredő eső magával mossa sebeiből szivárgó vérét, hátára tapasztja átnedvesedő ruháit, fehér fonatait. Komor, nemes arcélére nedves csókokat oszt az eső.
Nem tudni, meddig tartja még magában az öntudatlanság sötétje. Talán percek, talán órák.
Felmálházott hátasa még mindig a párbaj helyszínéül választott magaslati tisztáson ácsorog. Nincs ínyére, hogy elázik, de ezt csak lehorgasztott fejtartásával és méltatlankodó horkantásokkal adja a világ tudtára.*

3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 12:58:59
 
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Reggeli helyett//

* Az előtte álló hímmel az az alap problémája, hogy nem emlékszik már rá miként is szólíthatná. A szavai arról, hogy lelökte a sziklákról Twinit csak kíváncsibbra nyíló szemeket eredményeznek. Ha a tündér repült akkor az is kinek testét magán viselte.*
- Leugrottál egy szikláról? *kérdez vissza kíváncsian szinte már feledve is saját bánatát, gondjait.*
- Hogyan sikerült életben maradnod? *folytatja a kérdezősködést sőt arra is kitér ami zavarja.*
- Tulajdonképpen, hogy is hívnak? Arra emlékszem, hogy Dwirinthalen vér vagy, de az igazi neved. *húzza el a száját és tárja szét karjait tehetetlenül.*
- Szóval valahogy elsikkadt a tündér önérzetes követelőzésén belül. *mondja majd hirtelen jut eszébe a másik Dwirinthalen is kivel akkor hozta össze a sors.*
- Az öreg hogy van? Rég nem láttam. *szól elgondolkodva hisz tavaszon beszéltek utoljára. Akkor azt ígérte majd keresi Zorát de teljesen nyoma veszett.*
- Él még egyáltalán? Úgy látom jó munkát végzett, visszavezette az énedet a testedhez. *mondja majd elgondolkodva néz végig a szikár, betegesnek ható testen.*
- Mióta vagy teljesen önmagad?* kérdezi még. Sejti, hogy nem túl régen. Talán napok vagy hetekben mérhető csak az eltelt idő.*

3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 12:24:48
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*A halálos párbajként induló esemény sor, melyet aztán a két hős egyfajta fura italozáson át bohózatba fordított át, most folytatódni látszik. Sőt, ha lehet vélhetően eléri csúcspontját is.
A fiatal, és javarészt tapasztalatlan nőstény nem igazán tudja, mit is kéne tennie, hogy megmeneküljön a helyzetből, lehetőleg a legkevesebb kár elszenvedésével.
Ahogy fordul, szembe találja hát magát a hímmel, aki előrevetődve igyekszik megint torkon ragadni. Legalább is, a felé induló mozdulatból erre következtet. Így aztán igyekszik is kitérni egy oldalazó, kígyózó mozdulattal, ám a hímet elragadja az alkohol és talán a vérvesztés démona. Előre vágódik, egyenesen az oldalra kitörni kész nősténynek. A végeredmény, hogy az eseménysor végén mind a ketten fekszenek a földön. Alul Arixu, felette ájultan Kharasshi.*
-Szállj!
*Nyög fel, amint levegőhöz jut, bár ez nem egyszerű, hiszen a hím teljes súlyával nehezedik gyomrára, tüdejére, karjait is az oldalához szorítva.*
-Szállj le! Szállj le rólam!
*Őseik nyelvén hangoznak fel a szavak. Minek kínlódjon a felszíniek korcs nyelvén, ha nem muszáj. A hím már jelét adta annak, hogy érti a mélység nyelvét.
Próbálja oldalra dobni magát, hogy így hengergesse le a másik testét magáról, s ha ez sikerül, akkor megpróbál kibújni alóla.
Közben az ég is ellenük esküszik. Sötét lesz, és a felhők kidobják magukból terhüket. Az eső ömleni kezd, eláztatva mindent.*

3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 11:36:22
 
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

- Te ködött... kötötted meg, te flécédulás! *kiált Khan után, mert hogy meg van róla győződve, hogy így volt.*
- Méééggg nem fejeztükbe! Hallod!? *méltatlankodik, aztán csak imbolyogva hunyorog a távozó felé, mint aki kutat a gondolatai között, hogy volt-e valami magyarázata ennek, amire emlékeznie kéne.*
- Hovaarossebbemész? *bukik ki belőle hangosan is, ami a fejében kattog, aztán kénytelen a kérdést maga mögött hagyni, mert nem úgy tűnik, hogy erre most fog választ kapni. A nőstényke menekülésének neszei viszont hamar visszarántják félbehagyott dolgához. A vadászösztön egész jól megbirkózik az illumináltsággal. Egy erős döntetlenre legalábbis kihozzák a dolgot. A kicsike még nem túl gyakorlatias a túlélésben, ugyanis a menekülésnél fontosabbnak ítéli a holmija magához vételét. Így lehet, hogy Kharasshi beéri. Meg úgy, hogy a hím izmait még mindig valami démoni megátalkodottság mozgatja, hajtja előre. A mélységi vér tapasztalattal és harcos virtussal elegyítve elég közel van ahhoz a dologhoz, amit Lanawinon úgy hívnak: félelmetes.
Persze mindenkinek megvannak a határai. A félszemű tett róla, hogy ez a félelmetesség nagyjából egy vékony burokká soványodjon Kharasshi körül, amit mostanra már leginkább csak a büszkesége tart fenn. A rá szegeződő karmazsin tekintetből az olvasható ki, hogy a nőstényt így is meggyőzte. Helyes!
Már-már felsőbbségesen vicsorgó mosoly bontakozik a képén, de a következő, a nőstényért lendülő mozdulat kifog rajta. Sebesült lába elakad valamiben és Kharasshi félelmetessége egy szégyenletesen orbitális elvágódásban omlik porrá. Lent is marad. Lélegzik, de nem mozdul. Olyan ájult, mint egy kezdő felcser tanonc az első boncolása küszöbén.*

3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 11:22:50
 
>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Reggeli helyett//

*Épp az utolsó látogatást szemléli, alig több, mint egy hónapja volt. Ez vezetett végső soron eszméléséhez. Homlok ráncolva figyeli a felsejlő képeket, egyszerre tölti el undorral, és kíváncsisággal az egész képtelen helyzet.
A közeledő nő lépteit bár hallja, sokat nem törődik vele, még csak tekintetét sem fordítja az érkező irányába. Forgalmas hely ez, és neki semmi dolga, mindenféle virágot, magot gyűjtögető féleszű libával.
"Raun" valahogy ismerősen cseng, és szakítja is ki egyből tudatát a kellemes tempójú emlékezésből, fájdalmasan hasítva elméjébe a válaszokat. Kap halántékához, térdein támasztva könyökét, és rándul arca árulkodó fintorba. Kellemetlen, fájdalmas is, de nem annyira, mint hetekkel ezelőtt volt. most nem kiált fel, nem görnyed, nem vonaglik a földön.
Fél perc az egész nem több, eközben látott fogadót, fürdőházat, kúriát, szirtet, hallott értelmezhetetlen félmondatokat, nyivákolást, hisztit. És sikeresen beazonosította a közeledő nőt.
A következő név hallatán, már gúnyos mosollyal emeli fel arcát Zorára, és rázza meg aprócskát fejét, jelezve a tévedést.*
-Megöltem.
*Kicsi hatásszünet, mely alatt a mélységi arcát fürkészi, keresve jelét annak, milyen érzelmeket vált ki belőle barátnője halálhíre, ezen a bűntudat nélküli, már-már hencegő hangszínen.*
-Levettettem a Szirtről.
*Mint dacos gyermek szülei előtt mutogatja vétkét, provokálva, határokat feszegetve, csak hogy értelmetlen fájdalmat okozzon.*
-Nem repült, csak zuhant.


3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 09:17:57
 
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Ryakim Sindri//

*Tervei szerint marad még egy darabig a tisztáson, élvezi a korai napsugarak simogató érintését, és miután feneke már nem bírja tovább az egy helyben való ülést, tovább áll. Nem tudja, hová mehetne, ahol teljes biztonságban van, a városnak nem ismeri olyan szegletét, ahol el tudna bújni. Talán a templomban meghúzhatná magát egy időre. Nem szeretne sokáig bujkálni, nem is bírná ki sokáig a négy fal között, de egy-két napig kibírná. A maszkos már biztosan felfedezte az eltűnését, legalábbis ha reggel megnézte őket. Ha nem, hát kapott egy kis haladékot, hogy eldöntse merre tovább.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják a kis tündért, mikor egy furcsa árnyat pillant meg a vele szemben lévő fák mellett elsuhanni.*
~Mi a...?~
*Teszi fel magának a teljesen költői kérdést. Az lenne erre a logikus válasz, hogy csak egy állat, biztosan egy őzet pillantott meg a két fa között, amikor éppen rávetültek a nap sugarai. De valami miatt olyan érzés keríti hatalmába, amit tegnap este is érzett, Donn közelében, amikor találkoztak. Szívverése sokkal szaporább, idegesen tekintget körbe. Rossz előérzete van. Amikor már az ágak ropogását is hallja, kicsit más irányból, mint ahol a kétes árnyékot látta, már nem bír megmaradni a fenekén, és felpattan a fa mellől. Egy darabig csak ácsorog, hátha rosszul hallotta, de amikor ismét egy roppanás töri meg a csendet lassan, kissé bizonytalanul kezd el hátrálni a tisztás ellentétet széle felé.*

3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 08:54:43
 
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Karmazsin ősz //

*A mélységi dekadencia nem veszett ki a Nagy Omlással. Bizony sokan élték túl, akik valóban nem kívántak részesülni a felszín léhaságából. Ha nem jutott hely lent, kerestek hát másikat, új világot teremtve a régi romokon. Barlangvárosok születtek, melyek valóban méretben kisebbek lettek, mint az Óhaza volt, de a törvények, a társadalmi berendezkedés épp olyan szigorral állt fel. Kilépni szinte alig lehet belőle. Vagy legalábbis nem könnyű.
Ahhoz, hogy Arixu elhagyhassa Bíborvárost, ahogy ők a saját barlangvárosukat nevezik, az kellett, hogy a vezető családok viszálya olyan mértéket öltsön, mely eredményeként fellazultak az erkölcsök, s eme laza szőttes már nem volt képes visszafogni a szárnyalni vágyó ifjakat.
Öten indultak el a felszín felé, világot látni. Arixu és fiatalabb nővére, az egyik fivérük, és egy másik mélységi családból két hím.
Észak hegyei azonban könyörtelenek voltak az ifjakkal, akik nem számoltak a felszín hidegével, az állandó viharokkal. Elsőkét nővére betegedett meg, s legyengülten nem volt képes megküzdeni a vihar erejével, mely rájuk támadt. Fivérét, és a másik család egyik hímjét egy szörnytámadásnál veszítették el, és csodának minősült, hogy ők ketten túlélték. Igaz, a rájuk támadó is ott hagyta a fogát, de saját fivére életét végül ő kényszerült végleg lezárni, olyan súlyos sérülései voltak. Öccse könyörgött, hogy ne hagyja szenvedni tovább. Végül ketten indultak lefelé a hegyről. Utolsó kísérőjétől Pirtianesben búcsúzott el. Ott szétváltak útjaik. Ő maga akkor indult először délre, majd át a hegyen keletre. Innentől pedig már ismerős a történet.
Tőre eltalálja a hím lábát, de mély sebet nem ejt. A vér azonban vörösen buggyan a penge nyomán, a nőstény pedig nem tétlenkedik. A fegyver villámsebesen kerül vissza helyére, ő maga előre hajolva rántja le a bokái körül maradt, korábban már elnyiszált kötél maradványait, s ugrik is talpra. Gyorsan lerázza a csuklóról is a kötelet, s ím már nincs akadálya annak, hogy kereket is oldjon.
Első gondolata a mélységi hátasa. Ha azt megszerzi, el tud vele szökni, ezzel mindjárt elérve azt is, hogy a hím követni tudja. Ám a csomagját sem szívesen hagyná hátra, hiszen abban van minden vagyona. Így útja végül erre felé vezet először.
Hezitálása alatt azonban Kharasshi is összeszedi magát, s nyomába ered, így fordulhat elő az, hogy mire felkapja a csomagot, s megfordul, szembe találja magát a hímmel. Karmazsinjai döbbenten szegeződnek a haragvó arcra, lihegve torpan meg lendülete. S csak a háttérben észleli a felszíni távozásának szándékát.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651