// Organthela Freyai //
*Korábbi, ajkai mögül finoman előpuhatolódzó szavai könnyed virágszirmokként lengedeznek tova az erdő hűvös, növényillattól terhes levegőjében, minekután Organthela egy kedves megjegyzés nyomán szakítja meg a kardművészet körött forgó eszmefuttatását. Az ében fürtök páratlan szépségű gazdája sem kívánja tovább erőltetni, mit nem lehet, egyszerű, tiszteletteljes csenddel gördül át a leány útitársát illető témára, noha Freyai kedélyes ábrázatát látván nem hiszi, hogy fáradalmasnak bizonyultak volna előbbi kinyilatkozásai.
Mindenesetre az ismeretlen harcosról történő találgatásokat is éppoly izgalmasnak találja, mint a fegyverforgatás részleteiben leledző aprócska érdekességeket.*
- Ó, igen, Fekete Légiósokként emlegetik őket... *Jegyzi meg csöndes, gyöngéd hangján, amint végre tisztábban látja az északi népekről elraktározott emlékeit. Bizony, megannyi történetet hallott már róluk, úgy tartják, a szétszéledt lelkek a háborúban egy emberként összpontosulnak, rettegett, jeges szívű katonáikról igen csak sokat regéltek tanítói, de legfőképpen édesapja. Mint addig atyja egyedüli utódja, természetes volt, hogy megismertette leányát a világ ismertebb uraival, azoknak hadseregeivel, fegyverkezéseikkel s jellegzetességeikkel, így nem is csoda, hogy ismeretesnek bizonyul számára a Worf név is, noha találkozása még egyik emberfivel sem esett.*
- A beszéd csupán egy fajtája a kommunikációnak. Az állatokat is meg lehet érteni anélkül, hogy szólnának hozzánk, úgy a találkozás örömét se írd le ily hamar. Bizonyos vagyok benne, hogy igazán érdekes tapasztalás lesz találkoznom észak e különös szülöttével, reményem, valóban tudok időt szakítani a látogatásra. *Magyarázza, pirosló ajkain könnyed, szelíd mosollyal, mialatt végre visszaérkeznek a tisztás páratlan látványú helyszínére. S ha már itt vannak, eszébe ötlik egy újabb dolog, mit a helyiektől volt szerencséje hallani.*
- Mindég felüdülés látnom ezt a lenyűgöző precizitást, ami eme mezőt illeti. Úgy tartják, mágia csókolta e földet, netán hallottál róla többet is? Igazán kíváncsi volnék, ismeretes-e a mágus neve, egy ilyen alkotás után az a legkevesebb, hogy megőrizzük az emlékezetünkben. *Mondja, s lassacskán puha, kecses léptei is lelassulnak, amint visszatérnek a korábbi fához, ahol először pillantotta meg a zaklatott álmoktól nyugtalan Freyait. Bátorkodik elsőként visszatelepedni a puha fűbe, hogy az általa összegyűjtött növényeket kipakolhassa egy vékonyka vászonra, melyet utazóholmijai közül húzott elő. Szépen felsorakoztatja rajta a fehér qartant, a sárkányfogat, a tisztáson szedett növényeket azonban már korábban átadta Organthelának, így amazok nem kerülnek terítékre.*
- Nem kételkedem, magad is ismered a módját, hogyan szokás ezeket előkészíteni, de hogy biztosra menjünk, elmondom neked. A sárkányfog... *Vékony ujjai közé fogja az egyik aprócska, tobozszerű képződményt.* Erősen kell megnyomni, hogy kinyerhesd belőle a tejet, s minekután igazán keveset ad, olyan tíz szem szükségeltetik egy-két kortyhoz. Rövidebbé teszi a lábadozást, tehát nem gond, ha többet adsz neki belőle. *Magyarázza, majd visszahelyezi a sárkányfogat, ezután a bogyók közül emel fel egyet, hogy a qartan elkészítését is ismertesse az elffel.* Ennek is a levét célszerű kipréselni, ám ne itasd meg vele. Áztass a kinyert lébe egy vászondarabot, s azzal borogasd a sebeit, igazán jót fog tenni. *Jegyzi meg, s ezzel be is fejezi a rövidke előadást a gyógyhatású növények felhasználását illetően. Miután pedig a kis bogyót is visszahelyezte társaihoz, közelebb húzza Freyaihoz a vásznat, hogy ha kívánja, azzal együtt csomagolja el útitársának a hasznos képződményeket.
A kis kitérő végett közben visszagördülnek az ismerőseikkel való első találkozó témaköréhez, személyesebb érintettségben a már említett Ser Lazzurhoz.*
- Igen, ő sokféle tekintetben egy különös személy. Megvallom, korábban voltak fenntartásaim sötét bőrű társainkat illetően, úgy tartják róluk, kíméletlen gyilkosok, megátalkodott gaztevők, kiknek szívébe alig fér szeretet, ráadásképp a föld mélyén élnek, a nap fényétől rendkívül ódzkodva. Ám ez az uraság... Nos, a családjával a felszínre merészkedett, jómaga pedig az általunk ismert lovagok szokásaival él. *Meséli lágyan duruzsoló hangon, miként ajkaira finomkodó mosolyt enged felkúszni, ezután viszont átengedi a szőkeségnek a szót, kíváncsian hallgatva a Darellal való találkozás részleteit.*
- Igazán ott ismerkedtetek meg? Mint mondottam, a gyógynövényekről szólott könyveket is akkor szereztem, igazán kellemes mulatság volt. *Teszi hozzá, ábrázatán szélesedő mosollyal, majd továbbra is érdeklődően figyeli a lány szavait.* Kedves történet. Bizonysága a világ kicsinységének.