Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-30 00:25:18
Üzenet elküldve: 2011-12-30 00:25:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Spentez borával kezében megfordul és hátával neki nehezedik a bodegának. Próbálja a lidérces gondolatokat elhessegetni a fejéből és inkább kortyol egyet borából.
Hirtelen egy elf jelenik meg mellette, akivel már egykoron találkozott is a főtéren. Ő is forralt bort kér. Nincs is mese, ez a lehető legjobb ital ebben az időben.
Spentez hosszú kabátját kicsit széthúzza és elégedetten kezdi a vérten keresztül hasát simogatni, jelezvén jó a bor. Közben egy-két polgár ráismer a doktorra és tisztelettel köszönnek neki. Spentez is emlékszik rájuk. Nem egyet ki gyógyított betegségből, másokat ellátott. Szívélyes mosollyal viszonozza a köszöntéseket és tovább issza borát.
Közben egy nemes hölgynek tűnő alak is feltűnik, aki eléggé megszemléli. Főleg a mellvértjét. Érdekes teremtésnek tűnik.
Ám figyelmét hirtelen, egy vicces kis bagázs vonja el. Egy gnóm és egy sereg gyerek masírozik végig a standok előtt. Egy-két gyereket megismer Spentez. Elvégre gyerekeket is gyógyít.
Majd kicsit hátradől és vidáman odaszól kereskedő ismerősének:*
-Látja megértem magát. Ezért megéri vándorkereskedőnek lenni. Mindég ezt a jó hangulatot és nyüzsgést látni.
-Hát, nem mindég ez van... de, gondolj bele. Még csak most kezdődött.
*Mondja vigyorogva a kereskedő Spenteznek, mire az felnevet.*
*Spentez borával kezében megfordul és hátával neki nehezedik a bodegának. Próbálja a lidérces gondolatokat elhessegetni a fejéből és inkább kortyol egyet borából.
Hirtelen egy elf jelenik meg mellette, akivel már egykoron találkozott is a főtéren. Ő is forralt bort kér. Nincs is mese, ez a lehető legjobb ital ebben az időben.
Spentez hosszú kabátját kicsit széthúzza és elégedetten kezdi a vérten keresztül hasát simogatni, jelezvén jó a bor. Közben egy-két polgár ráismer a doktorra és tisztelettel köszönnek neki. Spentez is emlékszik rájuk. Nem egyet ki gyógyított betegségből, másokat ellátott. Szívélyes mosollyal viszonozza a köszöntéseket és tovább issza borát.
Közben egy nemes hölgynek tűnő alak is feltűnik, aki eléggé megszemléli. Főleg a mellvértjét. Érdekes teremtésnek tűnik.
Ám figyelmét hirtelen, egy vicces kis bagázs vonja el. Egy gnóm és egy sereg gyerek masírozik végig a standok előtt. Egy-két gyereket megismer Spentez. Elvégre gyerekeket is gyógyít.
Majd kicsit hátradől és vidáman odaszól kereskedő ismerősének:*
-Látja megértem magát. Ezért megéri vándorkereskedőnek lenni. Mindég ezt a jó hangulatot és nyüzsgést látni.
-Hát, nem mindég ez van... de, gondolj bele. Még csak most kezdődött.
*Mondja vigyorogva a kereskedő Spenteznek, mire az felnevet.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-30 00:02:31
Üzenet elküldve: 2011-12-30 00:02:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
- Kín?
*Kérdez vissza kissé meglepetten. "Túl sokat habozott azzal, hogy megmondja a nevét. Hazudik". Gondolatmenetét hirtelenjében úgy vágja el az eredar nő utolsó mondata, mint a legélesebb kés egy vöröses selyemruhát. Lebénul. Egyszerűen csak áll ott az emberek tömegében mint valami bábú. Érdekes, hogy egy egyszerű mondat, hogy összetudja törni az ember rideg páncélját. Nem véletlen a szó a legerősebb fegyver a világon. Megvárja amíg az eredar nő tovább áll. Nem adja meg a lehetőséget neki, hogy még jobbat szórakozzon az ő szenvedésén.
Fejét lassan lova nyakához szorítja. Arcát teljesen eltakarva a külvilágtól. A gombóc a torkában egyre nagyobb lesz végül nem bírja tovább és zokogni kezd. Szíve ismét csordultig telik gyűlölettel. Ezen a különleges napon mindennek jól kellett volna történnie, de nem így lett. Mikor sikerül megnyugodnia egy kicsit felül lovára és odébb áll. Most valahogy nem képes elviselni a boldogan nevetgélő emberek tömegét.*
- Kín?
*Kérdez vissza kissé meglepetten. "Túl sokat habozott azzal, hogy megmondja a nevét. Hazudik". Gondolatmenetét hirtelenjében úgy vágja el az eredar nő utolsó mondata, mint a legélesebb kés egy vöröses selyemruhát. Lebénul. Egyszerűen csak áll ott az emberek tömegében mint valami bábú. Érdekes, hogy egy egyszerű mondat, hogy összetudja törni az ember rideg páncélját. Nem véletlen a szó a legerősebb fegyver a világon. Megvárja amíg az eredar nő tovább áll. Nem adja meg a lehetőséget neki, hogy még jobbat szórakozzon az ő szenvedésén.
Fejét lassan lova nyakához szorítja. Arcát teljesen eltakarva a külvilágtól. A gombóc a torkában egyre nagyobb lesz végül nem bírja tovább és zokogni kezd. Szíve ismét csordultig telik gyűlölettel. Ezen a különleges napon mindennek jól kellett volna történnie, de nem így lett. Mikor sikerül megnyugodnia egy kicsit felül lovára és odébb áll. Most valahogy nem képes elviselni a boldogan nevetgélő emberek tömegét.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 23:24:52
Üzenet elküldve: 2011-12-29 23:24:52
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Nathan kilenc gyermek gyűrűjében érkezik vissza a bodegákhoz, előtte peckesen lépdel Martin, a legidősebb, aki most lovag és életét feltette a gnóm védelmére. A gróf (Nathan) megvendégeli a siserehadat (a lovagokat), kinek mi tetszik, Nathan már nyúl is a zsebeinek egyikébe aranyért. Megállnak egy árusnál, tanakodnak egy percig, majd Nathan szól.*
- Asszonyom, kaphatnék négy adag Sült gesztenyét? Megfizetem, örömmel. ezek a gyerekek imádják a finomságokat. 28 aranyam van, elég lesz?
*A háziasszony kinézetű, bundába öltözött nő foghíjas mosolya nem igazán bizalomgerjesztő, de a gesztenye valóban kitűnő. A sereg továbblép a következő árushoz.*
- Üdvözletem, uram! Kérnék öt Kalácsot, a gyerekeknek. nem tudom, mennyi az ára, de 50 aranyat tudok adni érte. Elég?
*A pék hatalmas vigyorral porciózza ki a kért kalácsot, láthatóan tetszik neki a bevétel.
Hopp, az egyik gyermek háton dob egy sétáló hölgyet... Nathan figyel egy pillanatig, attól tart, a nő mindjárt sikoltozni kezd, de nem. Szélesen mosolyog vissza a gyerekekre. Nathan sem rest, felkap egy marék havat és a távolodó alak után hajítja a hógolyót, telibe találva a nő hátát a labdaccsal.*
*Nathan kilenc gyermek gyűrűjében érkezik vissza a bodegákhoz, előtte peckesen lépdel Martin, a legidősebb, aki most lovag és életét feltette a gnóm védelmére. A gróf (Nathan) megvendégeli a siserehadat (a lovagokat), kinek mi tetszik, Nathan már nyúl is a zsebeinek egyikébe aranyért. Megállnak egy árusnál, tanakodnak egy percig, majd Nathan szól.*
- Asszonyom, kaphatnék négy adag Sült gesztenyét? Megfizetem, örömmel. ezek a gyerekek imádják a finomságokat. 28 aranyam van, elég lesz?
*A háziasszony kinézetű, bundába öltözött nő foghíjas mosolya nem igazán bizalomgerjesztő, de a gesztenye valóban kitűnő. A sereg továbblép a következő árushoz.*
- Üdvözletem, uram! Kérnék öt Kalácsot, a gyerekeknek. nem tudom, mennyi az ára, de 50 aranyat tudok adni érte. Elég?
*A pék hatalmas vigyorral porciózza ki a kért kalácsot, láthatóan tetszik neki a bevétel.
Hopp, az egyik gyermek háton dob egy sétáló hölgyet... Nathan figyel egy pillanatig, attól tart, a nő mindjárt sikoltozni kezd, de nem. Szélesen mosolyog vissza a gyerekekre. Nathan sem rest, felkap egy marék havat és a távolodó alak után hajítja a hógolyót, telibe találva a nő hátát a labdaccsal.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 22:47:35
Üzenet elküldve: 2011-12-29 22:47:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Kis kitérővel végre eléri a fákkal körülvett tisztást. Jócskán elment az idő, míg háza előtt toporgott, s azon tanakodott, hogy hazatérjen-e enni az ismertbe, Danis iszonyú főztjéhez, vagy az ismeretlen felé folytassa az utat, ahol legalább a koszt jó. Minden bizonnyal.
Hatalmas dilemma volt, a percekig tartó agyalás végére úgy döntött, hogy megnézi magának ezt a tisztást, ahogy az eredeti tervében is szerepelt.
Közel érve először nem a bódék felé vezeti útja, bár gyomra nagyokat kordulva jelzi, kérne az ételekből, amelyek finom illata vegyül a levegőbe. Nem is a jelenlévőket figyeli meg, hanem a fákat. A vékony törzsű fákat, melyekhez hasonlót jómaga még nem látott. Bár artheniori és egész életében is itt élt, eddig elkerülték figyelmét ezek a magas, nyúlánk fák. Egyik kezét végigfuttatja az egyik növény áthűlt kérgén, míg áhítattal méri fel annak magasságát.
Gyomra újabb türelmetlen kordulással jelzi, ennie kellene már. Nem igazán érti, mire fel ez a nagy türelmetlenség, mikor a kísérletezés közben előfordult, hogy két-három napig is elfelejtett enni...*
"Hozzátok később visszatérek. Öt percnél egyébként is többet kell nektek szánnom."
*Tekintete csak ekkor fut végig az összegyűlteken. A lehető legkülönfélébb szerzeteket látja, minden korosztályból. Amott mintha a törp úr páncélzatán az orvosi címert látná. Meggyőződni azonban egyelőre nem tud, annak köpenye minduntalan eltakarja a páncélját. Akad itt még vak asszony is, egy első ránézésre szimpatikus másik vörös hajú nő...*
"Furán megszaporodtak a vörösek mostanság. Vagy csak én látok túl keveset a városból?"
*Aztán egy elf, no meg egy gnóm is látóterébe kerül. Aztán gyerekhad süvít el mellette, hólabdákat dobálva egymásra. Az egyik fehér labda telibe trafálja új fekete köpenyét. Csupán egy mosollyal nyugtatja meg a gyermeket, jelezve, nem haragszik a tettért, majd lerázza ruházatáról a rá tapadt havat.
Egy felnőttet persze ezért letorkollna. Sőt, talán rikácsolna is vele a tettért. De ezek... gyermekek. Szemeiben könnyek tolulnak fel. Sóhajtva kergeti el fájó gondolatait, majd nekilát, hogy megnézze az árusok kínálatát.*
*Kis kitérővel végre eléri a fákkal körülvett tisztást. Jócskán elment az idő, míg háza előtt toporgott, s azon tanakodott, hogy hazatérjen-e enni az ismertbe, Danis iszonyú főztjéhez, vagy az ismeretlen felé folytassa az utat, ahol legalább a koszt jó. Minden bizonnyal.
Hatalmas dilemma volt, a percekig tartó agyalás végére úgy döntött, hogy megnézi magának ezt a tisztást, ahogy az eredeti tervében is szerepelt.
Közel érve először nem a bódék felé vezeti útja, bár gyomra nagyokat kordulva jelzi, kérne az ételekből, amelyek finom illata vegyül a levegőbe. Nem is a jelenlévőket figyeli meg, hanem a fákat. A vékony törzsű fákat, melyekhez hasonlót jómaga még nem látott. Bár artheniori és egész életében is itt élt, eddig elkerülték figyelmét ezek a magas, nyúlánk fák. Egyik kezét végigfuttatja az egyik növény áthűlt kérgén, míg áhítattal méri fel annak magasságát.
Gyomra újabb türelmetlen kordulással jelzi, ennie kellene már. Nem igazán érti, mire fel ez a nagy türelmetlenség, mikor a kísérletezés közben előfordult, hogy két-három napig is elfelejtett enni...*
"Hozzátok később visszatérek. Öt percnél egyébként is többet kell nektek szánnom."
*Tekintete csak ekkor fut végig az összegyűlteken. A lehető legkülönfélébb szerzeteket látja, minden korosztályból. Amott mintha a törp úr páncélzatán az orvosi címert látná. Meggyőződni azonban egyelőre nem tud, annak köpenye minduntalan eltakarja a páncélját. Akad itt még vak asszony is, egy első ránézésre szimpatikus másik vörös hajú nő...*
"Furán megszaporodtak a vörösek mostanság. Vagy csak én látok túl keveset a városból?"
*Aztán egy elf, no meg egy gnóm is látóterébe kerül. Aztán gyerekhad süvít el mellette, hólabdákat dobálva egymásra. Az egyik fehér labda telibe trafálja új fekete köpenyét. Csupán egy mosollyal nyugtatja meg a gyermeket, jelezve, nem haragszik a tettért, majd lerázza ruházatáról a rá tapadt havat.
Egy felnőttet persze ezért letorkollna. Sőt, talán rikácsolna is vele a tettért. De ezek... gyermekek. Szemeiben könnyek tolulnak fel. Sóhajtva kergeti el fájó gondolatait, majd nekilát, hogy megnézze az árusok kínálatát.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 22:39:52
Üzenet elküldve: 2011-12-29 22:39:52
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Szalad. Nathan szalad a hóban és önfeledten kacag. Egy-két helybéli rémülten nézi a gnómot, nyilván meghibbant, láthatóan ezt gondolják. Pedig nem... vagy mégis? Ki tudja.
A kitaposott ösvényen fut a folyópart felé, de ekkor észreveszi, hogy nyolc-tíz gyerkőc hógolyózik alig pár lépésnyire az erdő szélétől. Hirtelen mozdulattal irányt vált, a szűz hóba gázol. Azonnal hasra esik, nagyot nevet saját ügyetlenségén. Feltápászkodik, mosolyogva robog tovább, kalapja ott marad a földön, észre sem veszi. Kócos haja lobog, arca kipirosodik.
A gyerekek észreveszik, abbahagyják a hócsatát. Mint egy kis hadsereg, felállnak, legelöl a legnagyobb fiú, négy láb magas, Nathan feje fölé magasodik egy hüvelyknyivel.*
- Mit akarsz, gnóm? *Kérdi a fiú gyanakodva, miközben a háta mögül innen is, onnan is vihogás hallatszik, a kisebbeknek tetszik Nathan nagy, vörös orra, ahogy fújtat.*
- Hogy mit akarok? *kérdi Nathan vigyorogva.* Hát ezt! *Kiáltja, és a háta mögül mindkét kezét előkapva, két jól megtermett hógolyót hajít a fiú felé. Az első telibe találja, de a második elől már ügyesen kitér. Kezdetét veszi a hócsata, kilenc az egy ellen, Nathan nem lóg ki a gyerekek közül. Messziről legalábbis nem tűnik fel, hogy van köztük felnőtt. A harc egyesélyes, a gnóm kisvártatva feladja, elterül a hóban. Négyen azonnal a karjaira ülnek, a többiek körbeállják. Nathan mosolyog, ide-oda pillant a gyermekarcok között. Azok visszamosolyognak rá, jóleső érzés...*
- Jártam vad vidékeken,
Hol hó esett a tájon.
Lovam prüszkölt, vágtatott,
Fútt a szél a szánon.
Dermedt csend nem ijesztett,
Hideg nem félemlített.
Napnyugta ha eljött, végül,
Éjszaka nem rémített.
Hajnaltájt, ha jő a Hold,
Arcom fényben fürdik,
Tekintnek rám csillagok,
Szavuk nekem küldik.
Ha jő a reggel, Nap kél,
Megpihenek végül.
Kicsiny kunyhóm árnyában,
A gnóm álomra szenderül.
*Mire Nathan befejezi a halk, meleg hangú, ám földöntúli szavalást, mind a kilenc gyermek ott ül körülötte, tátott szájjal bámulják. A legidősebb talán tíz éves lehet, szemében hajdanvolt harcok halhatatlan hősei tükröződnek, a legifjabb úgy négy éves, Nathan szavaira ütemesen mozog a szája, szaval ő is. Megbabonázza a vers a gyereksereget, kicsiny kezek simogatják végig az arcát, óvatos, halk csók az arcán, a legkisebb kislánytól, aki immár Nathan ölében ül. A gnóm visszamosolyog, boldogság az arca.*
A hozzászólás írója (Nathan Al Necronis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.29 22:41:30
*Szalad. Nathan szalad a hóban és önfeledten kacag. Egy-két helybéli rémülten nézi a gnómot, nyilván meghibbant, láthatóan ezt gondolják. Pedig nem... vagy mégis? Ki tudja.
A kitaposott ösvényen fut a folyópart felé, de ekkor észreveszi, hogy nyolc-tíz gyerkőc hógolyózik alig pár lépésnyire az erdő szélétől. Hirtelen mozdulattal irányt vált, a szűz hóba gázol. Azonnal hasra esik, nagyot nevet saját ügyetlenségén. Feltápászkodik, mosolyogva robog tovább, kalapja ott marad a földön, észre sem veszi. Kócos haja lobog, arca kipirosodik.
A gyerekek észreveszik, abbahagyják a hócsatát. Mint egy kis hadsereg, felállnak, legelöl a legnagyobb fiú, négy láb magas, Nathan feje fölé magasodik egy hüvelyknyivel.*
- Mit akarsz, gnóm? *Kérdi a fiú gyanakodva, miközben a háta mögül innen is, onnan is vihogás hallatszik, a kisebbeknek tetszik Nathan nagy, vörös orra, ahogy fújtat.*
- Hogy mit akarok? *kérdi Nathan vigyorogva.* Hát ezt! *Kiáltja, és a háta mögül mindkét kezét előkapva, két jól megtermett hógolyót hajít a fiú felé. Az első telibe találja, de a második elől már ügyesen kitér. Kezdetét veszi a hócsata, kilenc az egy ellen, Nathan nem lóg ki a gyerekek közül. Messziről legalábbis nem tűnik fel, hogy van köztük felnőtt. A harc egyesélyes, a gnóm kisvártatva feladja, elterül a hóban. Négyen azonnal a karjaira ülnek, a többiek körbeállják. Nathan mosolyog, ide-oda pillant a gyermekarcok között. Azok visszamosolyognak rá, jóleső érzés...*
- Jártam vad vidékeken,
Hol hó esett a tájon.
Lovam prüszkölt, vágtatott,
Fútt a szél a szánon.
Dermedt csend nem ijesztett,
Hideg nem félemlített.
Napnyugta ha eljött, végül,
Éjszaka nem rémített.
Hajnaltájt, ha jő a Hold,
Arcom fényben fürdik,
Tekintnek rám csillagok,
Szavuk nekem küldik.
Ha jő a reggel, Nap kél,
Megpihenek végül.
Kicsiny kunyhóm árnyában,
A gnóm álomra szenderül.
*Mire Nathan befejezi a halk, meleg hangú, ám földöntúli szavalást, mind a kilenc gyermek ott ül körülötte, tátott szájjal bámulják. A legidősebb talán tíz éves lehet, szemében hajdanvolt harcok halhatatlan hősei tükröződnek, a legifjabb úgy négy éves, Nathan szavaira ütemesen mozog a szája, szaval ő is. Megbabonázza a vers a gyereksereget, kicsiny kezek simogatják végig az arcát, óvatos, halk csók az arcán, a legkisebb kislánytól, aki immár Nathan ölében ül. A gnóm visszamosolyog, boldogság az arca.*
A hozzászólás írója (Nathan Al Necronis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.29 22:41:30
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 21:42:06
Üzenet elküldve: 2011-12-29 21:42:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Seira érkezik a fesztiválra izgatottan. Szeme csillog, mint egy kisgyereknek. Ekkor eldől a hóba, és elkezd hó-angyalkát készíteni a hóba. Hirtelen talpra szökken, lesepri a hátáról a havat és csak reménykedik benne, hogy nem látta senki az előbbi produkcióját.
Az elf felfigyel finom forralt bor illatra. Odasétál szép nyugodtan az árushoz, aki épp egy törpnek méri ki a bort. Majd Seira így szól:*
-Én is kérnék egy forralt bort. * a lány elkezdi kortyolni a finom bort.
Az egyik korty után szépen körbenéz a tisztáson. Látni pár gyereket, akik játszadoznak a hóban, embereket, elfeket, és minden egyéb lényeket jól mulatni. Seirát is elragadja a hangulat, és vidáman mosolyog. Keresne ismerős arcokat, de itt számára még mindenki ismeretlen. De ezzel ő most nem foglalkozik, csak nevet a többi fesztiválozóval együtt.*
*Seira érkezik a fesztiválra izgatottan. Szeme csillog, mint egy kisgyereknek. Ekkor eldől a hóba, és elkezd hó-angyalkát készíteni a hóba. Hirtelen talpra szökken, lesepri a hátáról a havat és csak reménykedik benne, hogy nem látta senki az előbbi produkcióját.
Az elf felfigyel finom forralt bor illatra. Odasétál szép nyugodtan az árushoz, aki épp egy törpnek méri ki a bort. Majd Seira így szól:*
-Én is kérnék egy forralt bort. * a lány elkezdi kortyolni a finom bort.
Az egyik korty után szépen körbenéz a tisztáson. Látni pár gyereket, akik játszadoznak a hóban, embereket, elfeket, és minden egyéb lényeket jól mulatni. Seirát is elragadja a hangulat, és vidáman mosolyog. Keresne ismerős arcokat, de itt számára még mindenki ismeretlen. De ezzel ő most nem foglalkozik, csak nevet a többi fesztiválozóval együtt.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 19:50:55
Üzenet elküldve: 2011-12-29 19:50:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Spentez orrát csavargatja az étel szaga, de az idegen nő jelenléte még inkább. Egyszerűen elvből nem néz az irányába. Valami nem stimmel ezzel a nővel. Sosem hallott még ilyen fura jelenségről. Miféle mágia lehet ez... Ha egyáltalán mágia. Csak remélni tudja, nem veszélyesebb.
Amint a nő mellé lép a standnál, kezében megáll a kanál. De még így sem néz rá. Gondolván, a szem a lélek tükre. Ha a személy egy tükröt rossz irányból néz, akkor torz képet kap. Ez igaz lehet a személyiségre is... reméli a törp. Ez a tudomány. A tudomány és az erő pedig győzedelmeskedik az ismeretlen felett.
Erre magabiztosan megragadja a kanalat és tovább kezd enni. Majd mikor végez, így szól:*
-Egy Forralt bort. Itt a 11 arany.
*Az árus pedig elkezdi kimérni neki a bort.*
*Spentez orrát csavargatja az étel szaga, de az idegen nő jelenléte még inkább. Egyszerűen elvből nem néz az irányába. Valami nem stimmel ezzel a nővel. Sosem hallott még ilyen fura jelenségről. Miféle mágia lehet ez... Ha egyáltalán mágia. Csak remélni tudja, nem veszélyesebb.
Amint a nő mellé lép a standnál, kezében megáll a kanál. De még így sem néz rá. Gondolván, a szem a lélek tükre. Ha a személy egy tükröt rossz irányból néz, akkor torz képet kap. Ez igaz lehet a személyiségre is... reméli a törp. Ez a tudomány. A tudomány és az erő pedig győzedelmeskedik az ismeretlen felett.
Erre magabiztosan megragadja a kanalat és tovább kezd enni. Majd mikor végez, így szól:*
-Egy Forralt bort. Itt a 11 arany.
*Az árus pedig elkezdi kimérni neki a bort.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 19:21:32
Üzenet elküldve: 2011-12-29 19:21:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* A két nő külön válik, s Echnálnak sikerül egy kicsit jobban megfigyelni őket.
Az egyik ugyanott marad, egy ló társaságában. A nő szeme be van kötve, amit Echnal egy kicsit furcsának talál, de túl sok furcsaságot látott már, hogy hosszabb ideig lekösse a figyelmét.
A másik vörös egy árushoz sétál, s tekintve, hogy Enddyn a tekintetével őt követi, és még mindig morog, bizonyossá válik, hogy a kutyának valami nem tetszik benne. A férfi leguggol a kutyához, és gyengéden simogatva megnyugtatja azt.
A nő a bódénál - ahol amúgy egy törpe is éppen tömi magát - valamiféle ételt rendel, amire Echnal gyomra is megmorran.
A zsoldos lovát a kantáránál vezetve, s kutyájával a nyomában elindul a bódé felé, s odaérve rendel magának egy adag Sült ökröt 16 aranyért.
Az árus engedelmével kiköti lovát a bódéhoz, s ő maga leül egy viszonylag távoli padhoz, ahonnan jól látja a a két vöröst, valamint a törpét.*
* A két nő külön válik, s Echnálnak sikerül egy kicsit jobban megfigyelni őket.
Az egyik ugyanott marad, egy ló társaságában. A nő szeme be van kötve, amit Echnal egy kicsit furcsának talál, de túl sok furcsaságot látott már, hogy hosszabb ideig lekösse a figyelmét.
A másik vörös egy árushoz sétál, s tekintve, hogy Enddyn a tekintetével őt követi, és még mindig morog, bizonyossá válik, hogy a kutyának valami nem tetszik benne. A férfi leguggol a kutyához, és gyengéden simogatva megnyugtatja azt.
A nő a bódénál - ahol amúgy egy törpe is éppen tömi magát - valamiféle ételt rendel, amire Echnal gyomra is megmorran.
A zsoldos lovát a kantáránál vezetve, s kutyájával a nyomában elindul a bódé felé, s odaérve rendel magának egy adag Sült ökröt 16 aranyért.
Az árus engedelmével kiköti lovát a bódéhoz, s ő maga leül egy viszonylag távoli padhoz, ahonnan jól látja a a két vöröst, valamint a törpét.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 19:01:37
Üzenet elküldve: 2011-12-29 19:01:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Meera felkacag a nő válaszán. Nem is számított másra, egy szánalmas kis emberi lénytől.*
-A nevem... az én nevem Kín...
*susogja a nő felé, majd lassan elhátrál a közeléből, de nem bírja megállni, hogy még egy döfést ne küldjön felé.*
-A helyedben sokszor néznék a hátam mögé...
*Majd nevetve otthagyja a nőt, és valami harapnivaló után néz. De most a dolog emberi értelmében. Szenvedésből most elég volt, így odasétál az egyik bódéhoz, és kér egy adag Pörköltet. Kimerik neki az adagot egy fatálba, ő pedig oda sem figyelve letesz 14 aranyat érte a pultra.
Mellette egy törpe ácsorog és gulyást kanalazgat, miközben a kereskedővel beszélget. Meera szemét nem kerüli el az alacsony kis lény furcsa pillantása, amire csak egy mosollyal és egy kacsintással válaszol, majd elsétál és leül hogy megegye az ételt. Lassan eszik, kiélvezi az étel ízét. Hiába, a emberek vére finom, de az ételeiket is megbecsüli. Ebből a szempontból kedveli az emberi fajt. Ki tudják használni jelentéktelen kis életüket. Mikor végzett, elégedetten kémlel körbe, szemei újra megpillantják a vak nőt, de nem megy utána. Később talán megkeresi, ha egyedül lesz. Akkor elviszi az erdő mélyébe ahol senki nem hallja a sikolyokat... De persze az is lehet hogy nem. Most Meeranak jó kedve van, és gondolatai nem csak a vér körül forognak. Feláll a padról és lassan sétálgat, megfigyel mindenkit és értékeli magában, kiben milyen érzések kavarognak.*
*Meera felkacag a nő válaszán. Nem is számított másra, egy szánalmas kis emberi lénytől.*
-A nevem... az én nevem Kín...
*susogja a nő felé, majd lassan elhátrál a közeléből, de nem bírja megállni, hogy még egy döfést ne küldjön felé.*
-A helyedben sokszor néznék a hátam mögé...
*Majd nevetve otthagyja a nőt, és valami harapnivaló után néz. De most a dolog emberi értelmében. Szenvedésből most elég volt, így odasétál az egyik bódéhoz, és kér egy adag Pörköltet. Kimerik neki az adagot egy fatálba, ő pedig oda sem figyelve letesz 14 aranyat érte a pultra.
Mellette egy törpe ácsorog és gulyást kanalazgat, miközben a kereskedővel beszélget. Meera szemét nem kerüli el az alacsony kis lény furcsa pillantása, amire csak egy mosollyal és egy kacsintással válaszol, majd elsétál és leül hogy megegye az ételt. Lassan eszik, kiélvezi az étel ízét. Hiába, a emberek vére finom, de az ételeiket is megbecsüli. Ebből a szempontból kedveli az emberi fajt. Ki tudják használni jelentéktelen kis életüket. Mikor végzett, elégedetten kémlel körbe, szemei újra megpillantják a vak nőt, de nem megy utána. Később talán megkeresi, ha egyedül lesz. Akkor elviszi az erdő mélyébe ahol senki nem hallja a sikolyokat... De persze az is lehet hogy nem. Most Meeranak jó kedve van, és gondolatai nem csak a vér körül forognak. Feláll a padról és lassan sétálgat, megfigyel mindenkit és értékeli magában, kiben milyen érzések kavarognak.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:36:26
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:36:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Ary ismét visszabújik a rideg páncél mögé ami az idők folyamán egyre keményebb. Az eredar szavaira mély megvetéssel válaszol.*
- Nem értem miért maga a gyönyör számotokra a kín. Az emberi korlátaimnak pedig nagyon is örülök, hisz így sosem leszek olyan szörnyeteg mint ti.
*Az eredar nő csókja hatására Aryana arcán a szinte meghamisíthatatlan undor jelenik meg. Még egy utolsó mondatot intéz a nőnek mielőtt elvegyülne a biztonságot jelentő tömegben.*
- Az én megváltásom az lenne, ha ugyanazt művelhetném azzal az eredarral, amit ő tett velem. És még mielőtt elmész a nevedet megmondhatnád. Ha esetleg hallanék felőled valamit...akkor megtudjalak látogatni.
*Gonosz vigyor jelenik meg arcán, szándékát ezzel éreztetve, hogy nem teázgatni akar leülni a nővel ha megint találkoznak.*
*Ary ismét visszabújik a rideg páncél mögé ami az idők folyamán egyre keményebb. Az eredar szavaira mély megvetéssel válaszol.*
- Nem értem miért maga a gyönyör számotokra a kín. Az emberi korlátaimnak pedig nagyon is örülök, hisz így sosem leszek olyan szörnyeteg mint ti.
*Az eredar nő csókja hatására Aryana arcán a szinte meghamisíthatatlan undor jelenik meg. Még egy utolsó mondatot intéz a nőnek mielőtt elvegyülne a biztonságot jelentő tömegben.*
- Az én megváltásom az lenne, ha ugyanazt művelhetném azzal az eredarral, amit ő tett velem. És még mielőtt elmész a nevedet megmondhatnád. Ha esetleg hallanék felőled valamit...akkor megtudjalak látogatni.
*Gonosz vigyor jelenik meg arcán, szándékát ezzel éreztetve, hogy nem teázgatni akar leülni a nővel ha megint találkoznak.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:23:22
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:23:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Spentez boldogan fütyörészve járkál a hófödte területen. Igyekszik nem elszalasztani elég szürke hétköznapokkal teli életének ezen szép kis pontját, a Hófesztivált. Annyit hallott már páciensektől és őröktől erről az eseményről, hogy nem bírta ki és Ő is eljött.
Jobb szeret kocsmákba ülni és sörözgetni, de most tett egy kivételt. Hátha találkozik valami jó ismerőssel vagy egy kedves művelt idegennel.
Hidegebb időben, inge fölé felveszi régi hadi bőrruháját, amit a páncélja fölött viselt mindég. Erre pedig felveszi mellvértjét melyen a doktorok jelképe a két fejű kígyó ás a babérkoszorú van beleverve. Kabátját összehúzva tartja, így eléggé ritkán kandikál ki a mellvért. Most is mint mindég táskája és kardja is nála van.
Amin megérkezik a standok és pódiumok közelébe, megérzi a bor szagát és a sülő ételek illatát. "Igen, ez kell nekem így munka után." Jegyzi meg és séta közben el kell térjen az útjából, egy katona lova ugrik meg. Tisztelettel kitér az útból és figyelmes lesz két nő eléggé fura beszélgetésére.
Spentez nem ijedős típus. Ő a tudomány törpéje nem hisz a mágiában vagy egyéb buta históriákban, de az egyik nőt körüljárja valami fura. Valami nem megmagyarázható. Jobbnak tartja elkerülni ezt a fura 'teremtést'.
Majd megpillant egy régi ismerőst. Egy távoli kereskedőt, az egyik kis bodegánál.*
-Umbhert! Üvdözlet...
*Köszönti a távoli kereskedőt.*
-Áhhh Spentez. Üdvözlet... Mostanság erre él?
*Válaszol a kereskedő kissé meglepve, a törpe feltűnésén.*
-Igen. Újabban. Mit tudsz ajánlani? Jó aGulyás leves? Mert ha igen, itt a 9 arany.
*Kérdi a törpe, majd így felel az árus:*
-Persze. Ízleld csak meg bátran, egyenesen a pusztákról.
*Mondja és kimer Spenteznek egy adaggal és odaadja neki. A doktor int, hogy köszöni és nekilát kanalazni a standnál. Közben a hófödte tájat szemléli.*
*Spentez boldogan fütyörészve járkál a hófödte területen. Igyekszik nem elszalasztani elég szürke hétköznapokkal teli életének ezen szép kis pontját, a Hófesztivált. Annyit hallott már páciensektől és őröktől erről az eseményről, hogy nem bírta ki és Ő is eljött.
Jobb szeret kocsmákba ülni és sörözgetni, de most tett egy kivételt. Hátha találkozik valami jó ismerőssel vagy egy kedves művelt idegennel.
Hidegebb időben, inge fölé felveszi régi hadi bőrruháját, amit a páncélja fölött viselt mindég. Erre pedig felveszi mellvértjét melyen a doktorok jelképe a két fejű kígyó ás a babérkoszorú van beleverve. Kabátját összehúzva tartja, így eléggé ritkán kandikál ki a mellvért. Most is mint mindég táskája és kardja is nála van.
Amin megérkezik a standok és pódiumok közelébe, megérzi a bor szagát és a sülő ételek illatát. "Igen, ez kell nekem így munka után." Jegyzi meg és séta közben el kell térjen az útjából, egy katona lova ugrik meg. Tisztelettel kitér az útból és figyelmes lesz két nő eléggé fura beszélgetésére.
Spentez nem ijedős típus. Ő a tudomány törpéje nem hisz a mágiában vagy egyéb buta históriákban, de az egyik nőt körüljárja valami fura. Valami nem megmagyarázható. Jobbnak tartja elkerülni ezt a fura 'teremtést'.
Majd megpillant egy régi ismerőst. Egy távoli kereskedőt, az egyik kis bodegánál.*
-Umbhert! Üvdözlet...
*Köszönti a távoli kereskedőt.*
-Áhhh Spentez. Üdvözlet... Mostanság erre él?
*Válaszol a kereskedő kissé meglepve, a törpe feltűnésén.*
-Igen. Újabban. Mit tudsz ajánlani? Jó aGulyás leves? Mert ha igen, itt a 9 arany.
*Kérdi a törpe, majd így felel az árus:*
-Persze. Ízleld csak meg bátran, egyenesen a pusztákról.
*Mondja és kimer Spenteznek egy adaggal és odaadja neki. A doktor int, hogy köszöni és nekilát kanalazni a standnál. Közben a hófödte tájat szemléli.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:16:47
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:16:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Meera felkuncog a nő reakcióján, majd mikor az szembefordul vele, Meera arcára őszinte boldogság ül ki ahogy a másik emlékei elárasztják elméjét. Nem tudja hogyan csinálja, de a másik szenvedésének emlékei olyan élénkek, hogy Meera szinte extázisba kerül.
Aztán vége. Meera kissé kapkodja a levegőt, de arcán még mindig elégedett mosollyal néz a vak szemekbe. Nem áll szándékában megölni a nőt, nincs is értelme... Hacsak nem lesz más választása. De nem itt, és nem most.*
-Ó édesem...
*simít végig a lány arcán egyik kezével.*
-Bárcsak átéreznéd milyen csodálatos dolgot tettek veled... Sajnos emberi korlátok közé szorultál és nem érzed át a kín szépségét, a fájdalom gyönyörét...
*suttogja beleéléssel. Elveszi a nőtől a kendőt, majd visszahelyezi a másik szemeire és egy csókot lehet az arcára.*
-Nem áll szándékomban bántani téged... Ennél több szenvedést nem ajándékozhatnék neked... habár... a halálod talán megváltás lenne. De ez nem az én dolgom.
*Mondja és hátrébb lép. Fejére visszahajtja a csuklyát.*
-Mondanám, hogy még látjuk egymást... de erre kevés az esély...*mondja és felkuncog.*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.29 18:19:22
*Meera felkuncog a nő reakcióján, majd mikor az szembefordul vele, Meera arcára őszinte boldogság ül ki ahogy a másik emlékei elárasztják elméjét. Nem tudja hogyan csinálja, de a másik szenvedésének emlékei olyan élénkek, hogy Meera szinte extázisba kerül.
Aztán vége. Meera kissé kapkodja a levegőt, de arcán még mindig elégedett mosollyal néz a vak szemekbe. Nem áll szándékában megölni a nőt, nincs is értelme... Hacsak nem lesz más választása. De nem itt, és nem most.*
-Ó édesem...
*simít végig a lány arcán egyik kezével.*
-Bárcsak átéreznéd milyen csodálatos dolgot tettek veled... Sajnos emberi korlátok közé szorultál és nem érzed át a kín szépségét, a fájdalom gyönyörét...
*suttogja beleéléssel. Elveszi a nőtől a kendőt, majd visszahelyezi a másik szemeire és egy csókot lehet az arcára.*
-Nem áll szándékomban bántani téged... Ennél több szenvedést nem ajándékozhatnék neked... habár... a halálod talán megváltás lenne. De ez nem az én dolgom.
*Mondja és hátrébb lép. Fejére visszahajtja a csuklyát.*
-Mondanám, hogy még látjuk egymást... de erre kevés az esély...*mondja és felkuncog.*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.29 18:19:22
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:00:23
Üzenet elküldve: 2011-12-29 18:00:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Tartása továbbra is merev, de nem sokáig. Keze az idegen szavaira akarva vagy akaratlanul elengedi lova kantárját. A lelke mélyén féltve őrzött emlékek ismét előtörnek. Olyan gyorsan, hogy szinte megfullad tőlük. Akadozottan veszi a levegőt. Teste ismét a régi félelem áldozata lesz. Eszébe jut kedvese a szülei, az égő házak. És azok a vérfagyasztó sikolyok...*
- Eredar
*Suttogja remegő ajkaival a messzeségbe.*
- Tudni akarod?
*Szeméről letépi a kendőt. Szembe fordul az eredarral és, mikor tekintetük összefonódik olyan dolog történik amire soha nem számított volna. Emlékei újra lejátszódnak elméjében immáron úgy, hogy az idegen is látja őket. Mint ha csak telepatikusan kommunikálna vele. Bizonyára ez is az átokkal jár, hogy még jobban megkínozza Aryanat ahányszor egy eredar szemébe néz.
Emlékeiben teljesen visszamegy a kezdetekhez. A gyönyörű cseresznyefák által tarkított birodalom. A boldog családi környezet. A szerelme. És a mindent rosszra fordító szomszédos birodalom. A király akinek egy eredar volt a csatlósa és az az apró hiba, hogy nem volt a közelben egy őr sem aki megállíthatta volna a gyilkológépet. Az eredar börtöne ahol Aryanat kínozza. A titokzatos szörnyeteg szája, amint a lányhoz intézi utolsó szavait. Az átok és Aryana vérbe fagyva az égő birodalomban. Mind mind képekbe foglalva jelennek meg elméjében.
Még az ellenségeinek sem kívánta volna, hogy mind ezt átéljék. Persze, ha külön kérik ezt a szenvedést, akkor miért is ne.*
- Gondolom élvezted a kis előadást. A hugocskád rendesen elintézett engem. Azt hiszem te sem vágysz másra. De, ha nem bánod nem adom meg neked a lehetőséget.
*Tartása továbbra is merev, de nem sokáig. Keze az idegen szavaira akarva vagy akaratlanul elengedi lova kantárját. A lelke mélyén féltve őrzött emlékek ismét előtörnek. Olyan gyorsan, hogy szinte megfullad tőlük. Akadozottan veszi a levegőt. Teste ismét a régi félelem áldozata lesz. Eszébe jut kedvese a szülei, az égő házak. És azok a vérfagyasztó sikolyok...*
- Eredar
*Suttogja remegő ajkaival a messzeségbe.*
- Tudni akarod?
*Szeméről letépi a kendőt. Szembe fordul az eredarral és, mikor tekintetük összefonódik olyan dolog történik amire soha nem számított volna. Emlékei újra lejátszódnak elméjében immáron úgy, hogy az idegen is látja őket. Mint ha csak telepatikusan kommunikálna vele. Bizonyára ez is az átokkal jár, hogy még jobban megkínozza Aryanat ahányszor egy eredar szemébe néz.
Emlékeiben teljesen visszamegy a kezdetekhez. A gyönyörű cseresznyefák által tarkított birodalom. A boldog családi környezet. A szerelme. És a mindent rosszra fordító szomszédos birodalom. A király akinek egy eredar volt a csatlósa és az az apró hiba, hogy nem volt a közelben egy őr sem aki megállíthatta volna a gyilkológépet. Az eredar börtöne ahol Aryanat kínozza. A titokzatos szörnyeteg szája, amint a lányhoz intézi utolsó szavait. Az átok és Aryana vérbe fagyva az égő birodalomban. Mind mind képekbe foglalva jelennek meg elméjében.
Még az ellenségeinek sem kívánta volna, hogy mind ezt átéljék. Persze, ha külön kérik ezt a szenvedést, akkor miért is ne.*
- Gondolom élvezted a kis előadást. A hugocskád rendesen elintézett engem. Azt hiszem te sem vágysz másra. De, ha nem bánod nem adom meg neked a lehetőséget.
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 17:58:42
Üzenet elküldve: 2011-12-29 17:58:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* Most, hogy Echnal megérkezett a hóval borított tisztásra felderengenek benne a régmúlt idők emlékei. Élete folyamán sokszor találkozott hóval, jéggel, és dermesztő hideggel, de ez most mégis valahogy más. Persze lehet, hogy mindez azért van, mert nem küldetésre érkezett.
Lova hátán egyre beljebb haladva nézelődik az emberek között, kik még igen kevesen vannak. Echnal maga sem tudja miért jött ide pontosan. Lehet, hogy egyszerűen megunta a várakozást, és szeretne már leszámolni a Szellemmel - és persze nincs annyira bolond, hogy ezt az erdőben próbálja meg.
Lova megugrik, és nyeríteni kezd, majd Enddyn is vad ugatásban tör ki.
Egy ilyen kitörés a hegyi klánok területén végzetes lett volna, nem csoda hogy megették a lovaikat - na persze erre csak elég sok idő után szánták el magukat, de utána sokkal könnyebb volt a bajtársakat is elfogyasztani. Hiába, a hófödte hegységrendszer embert próbáló dolgora kényszeríti az odatévedőket.
" Akkor meg minek jöttem ide?"
Lova még mindig viháncol alatta, így jobbnak látja ha leszáll, és megnyugtatja. Enddyn ugatása két vörös hajú nő felé irányul, kik iránt Echnal teljesen közömbösen tekint - holott igen tetszetősek - hála Sairának.
" Bekötötték a fejem... ismét"*
* Most, hogy Echnal megérkezett a hóval borított tisztásra felderengenek benne a régmúlt idők emlékei. Élete folyamán sokszor találkozott hóval, jéggel, és dermesztő hideggel, de ez most mégis valahogy más. Persze lehet, hogy mindez azért van, mert nem küldetésre érkezett.
Lova hátán egyre beljebb haladva nézelődik az emberek között, kik még igen kevesen vannak. Echnal maga sem tudja miért jött ide pontosan. Lehet, hogy egyszerűen megunta a várakozást, és szeretne már leszámolni a Szellemmel - és persze nincs annyira bolond, hogy ezt az erdőben próbálja meg.
Lova megugrik, és nyeríteni kezd, majd Enddyn is vad ugatásban tör ki.
Egy ilyen kitörés a hegyi klánok területén végzetes lett volna, nem csoda hogy megették a lovaikat - na persze erre csak elég sok idő után szánták el magukat, de utána sokkal könnyebb volt a bajtársakat is elfogyasztani. Hiába, a hófödte hegységrendszer embert próbáló dolgora kényszeríti az odatévedőket.
" Akkor meg minek jöttem ide?"
Lova még mindig viháncol alatta, így jobbnak látja ha leszáll, és megnyugtatja. Enddyn ugatása két vörös hajú nő felé irányul, kik iránt Echnal teljesen közömbösen tekint - holott igen tetszetősek - hála Sairának.
" Bekötötték a fejem... ismét"*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 17:11:15
Üzenet elküldve: 2011-12-29 17:11:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Meerat a nő hangja rángatja vissza a valóságba. Eldobja a kupát, most sokkal érdekesebb dologra bukkant. Közelebb lép a nőhöz, így már szinte hozzásimul annak hátához. Kezeit gyöngéden a vállára helyezi, majd a füléhez hajol és belesuttog:*
-Én vagyok a kín, én vagyok a vágy...
*Áthajol a másik füléhez*
-Én vagyok a karom mi torkodba vág... Én vagyok az árnyék mi követi utad... én vagyok a penge, mi szemedre mutat...
*Hangja szokatlanul gyöngéd, mégis árad belőle a vérszomj. Kezeit lassan lecsúsztatja a nő két karján, és beleszagol a hajába ahogy végigsimít a karjain, majd megszorítja a nő csuklóit.*
-Meséld el... milyen volt...
*Az eredar mosolyog ahogy érzi a nőben lassan felgyülemlő rettenetet és szorongást.*
-Milyen volt a hugocskám aki ezt tette veled...?
*Meerat a nő hangja rángatja vissza a valóságba. Eldobja a kupát, most sokkal érdekesebb dologra bukkant. Közelebb lép a nőhöz, így már szinte hozzásimul annak hátához. Kezeit gyöngéden a vállára helyezi, majd a füléhez hajol és belesuttog:*
-Én vagyok a kín, én vagyok a vágy...
*Áthajol a másik füléhez*
-Én vagyok a karom mi torkodba vág... Én vagyok az árnyék mi követi utad... én vagyok a penge, mi szemedre mutat...
*Hangja szokatlanul gyöngéd, mégis árad belőle a vérszomj. Kezeit lassan lecsúsztatja a nő két karján, és beleszagol a hajába ahogy végigsimít a karjain, majd megszorítja a nő csuklóit.*
-Meséld el... milyen volt...
*Az eredar mosolyog ahogy érzi a nőben lassan felgyülemlő rettenetet és szorongást.*
-Milyen volt a hugocskám aki ezt tette veled...?
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 16:58:02
Üzenet elküldve: 2011-12-29 16:58:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Nem sokáig tart Aryban az a meghitt érzés. Lova nyugtalanná válik toporzékolni kezd és nyerít.*
- Hóha! Baba nyughass.
*Gyengéden végigsimít a ló megfeszült izmain. Ám nyugtalansága nem múlik el teljesen. Ez aggodalmat kelt Aryanaban is. De nem csak ez. Valaki közeledik felé. Az illető recsegő léptei a hóban egyre hangosabbak lesznek, míg végül teljesen megszűnnek.*
- A lovam már szinte minden fajjal találkozott és egyiktől sem ijedt meg. Még is mi vagy te titokzatos idegen?
*Hangjában a határozottságon kívül mást nem lehet észrevenni. Tartása sem árulkodik félelemről. Azok után ami történt vele ugyan mitől lenne oka félni? Csak egy dologtól, de az biztosan nem egy ilyen feltűnő helyen kószálna.*
*Nem sokáig tart Aryban az a meghitt érzés. Lova nyugtalanná válik toporzékolni kezd és nyerít.*
- Hóha! Baba nyughass.
*Gyengéden végigsimít a ló megfeszült izmain. Ám nyugtalansága nem múlik el teljesen. Ez aggodalmat kelt Aryanaban is. De nem csak ez. Valaki közeledik felé. Az illető recsegő léptei a hóban egyre hangosabbak lesznek, míg végül teljesen megszűnnek.*
- A lovam már szinte minden fajjal találkozott és egyiktől sem ijedt meg. Még is mi vagy te titokzatos idegen?
*Hangjában a határozottságon kívül mást nem lehet észrevenni. Tartása sem árulkodik félelemről. Azok után ami történt vele ugyan mitől lenne oka félni? Csak egy dologtól, de az biztosan nem egy ilyen feltűnő helyen kószálna.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 16:45:47
Üzenet elküldve: 2011-12-29 16:45:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Hó esik, hát valóban hó esik! Méghozzá mennyi, te jó ég! Nathan, mint egy hatéves gnóm gyermek, lubickol a szálldosó hópelyhek között, kacagása messzire hallatszik a szélben. Az árusok meglepődve figyelik a táncoló, pocakos gnómot, akit eleddig mindig mélabúsnak láttak, no és persze aki szinte sosem vásárolt semmit tőlük...
Nathan élvezi a kemény telet, évtizede is van már, hogy utoljára havat látott. Emlékei szinte nincsenek is, csak valami halvány, gyermekkori kép dereng elméjében. Észak szülötte ő, a kemény telek világában cseperedett, de hát oly rég volt már az!
Ide-oda cikázik az ideiglenes bódék között, ezt is, azt is megízlelné, a gőzölgő gesztenye és forralt bor, az ínycsiklandó illatok a sülő ökör felől megbabonázzák. Végül úgy dönt, a sült az igazi csemege, nevetve lép a nyársat forgató nagydarab férfihoz.*
- Szép napot, főszakács uram! *szólítja meg széles mosollyal. Amaz, hallva a megtisztelő és egyáltalán nem gúnyos megszólítást, szélesen mosolyog vissza Nathan-ra.* No hát mennyit kóstál egy szelet ebből a finomságból? *kérdi a gnóm.*
- Ez barátom, egy igazi különlegesség! *feleli a férfi, a nyársat lassan forgatva.* Messzi délről hozattam a méregdrága fűszereket, csakis erre az alkalomra! *Nathan vigyora szélesedik kicsit. "Igazi, minden hájjal megkent kereskedő!" gondolja "De engem nem ver át!" ártatlan, csodálkozó képpel kérdi:*
- Igazán? Azt a mindenit, ez aztán az ínyencség! *A férfit mintha hájjal kenegetnék, bamba vigyor ül ki a képére.*
- Úgy bizony, gnóm uram! Egy szeletet pedig megszámítok neked... lássuk csak, kedvezményesen, hmm... 22 aranyért!
*Nathan keserű ábrázatot ölt, zsebeiben kezd kotorászni, mindenféle apró kacatot halászva elő. Közben úgy alakítja mozdulatait, hogy olykor egy-egy aranypénz is előkerüljön. Végül, mikor már sehonnan sem tud újabb érméket előkaparni, a szakács felé nyújtja nyitott tenyerét. Jó pár érme csillog benne, de láthatóan kevesebb, mint a kért összeg.*
- Jó uram, ennyi az összes pénzem! *fogja könyörgőre Nathan* Becsületes, dolgos gnóm vagyok, ne szúrj ki velem! Oly rég ettem már ily finomat, és talán többé nem lesz alkalmam rá! Hisz eljár felettem az idő hamarost... *Nathan majdnem sírva fakad, kicsit talán túl is játssza a szerepét, de a férfit láthatóan meghatja, ő nem veszi észre a mesterkélt élt a hangjában.*
- No jól van, jól van, no... Nem kell annyira komolyan venni, lássuk csak, lássuk. Ez itt *elkezdi számolni a gnóm kezében a pénzérméket* hmm, nos, 18 arany, rendben. Neked, uram, mert a mai első vevőm vagy, megszámítom ennyiért.
- Ó köszönöm, köszönöm! *lelkendezik a gnóm* Már az illatából tudtam, hogy ez a fenséges Sült ökör díjnyertes lehetne bármelyik szakács versenyen! És 18 arany, szinte ingyen van!
*Elveszi a lekanyarított hússzeletet, és a hozzá járó cipót, ami ketté van vágva, hogy a forró finomságot bele lehessen tenni. A kész étekkel vidáman ugrándozva indul a készülő jég felé, a mosolygó férfi integet utána. Amerre halad a pocakos, jó étvággyal falatozó Nathan, mosolygó arcok fordulnak felé.*
*Hó esik, hát valóban hó esik! Méghozzá mennyi, te jó ég! Nathan, mint egy hatéves gnóm gyermek, lubickol a szálldosó hópelyhek között, kacagása messzire hallatszik a szélben. Az árusok meglepődve figyelik a táncoló, pocakos gnómot, akit eleddig mindig mélabúsnak láttak, no és persze aki szinte sosem vásárolt semmit tőlük...
Nathan élvezi a kemény telet, évtizede is van már, hogy utoljára havat látott. Emlékei szinte nincsenek is, csak valami halvány, gyermekkori kép dereng elméjében. Észak szülötte ő, a kemény telek világában cseperedett, de hát oly rég volt már az!
Ide-oda cikázik az ideiglenes bódék között, ezt is, azt is megízlelné, a gőzölgő gesztenye és forralt bor, az ínycsiklandó illatok a sülő ökör felől megbabonázzák. Végül úgy dönt, a sült az igazi csemege, nevetve lép a nyársat forgató nagydarab férfihoz.*
- Szép napot, főszakács uram! *szólítja meg széles mosollyal. Amaz, hallva a megtisztelő és egyáltalán nem gúnyos megszólítást, szélesen mosolyog vissza Nathan-ra.* No hát mennyit kóstál egy szelet ebből a finomságból? *kérdi a gnóm.*
- Ez barátom, egy igazi különlegesség! *feleli a férfi, a nyársat lassan forgatva.* Messzi délről hozattam a méregdrága fűszereket, csakis erre az alkalomra! *Nathan vigyora szélesedik kicsit. "Igazi, minden hájjal megkent kereskedő!" gondolja "De engem nem ver át!" ártatlan, csodálkozó képpel kérdi:*
- Igazán? Azt a mindenit, ez aztán az ínyencség! *A férfit mintha hájjal kenegetnék, bamba vigyor ül ki a képére.*
- Úgy bizony, gnóm uram! Egy szeletet pedig megszámítok neked... lássuk csak, kedvezményesen, hmm... 22 aranyért!
*Nathan keserű ábrázatot ölt, zsebeiben kezd kotorászni, mindenféle apró kacatot halászva elő. Közben úgy alakítja mozdulatait, hogy olykor egy-egy aranypénz is előkerüljön. Végül, mikor már sehonnan sem tud újabb érméket előkaparni, a szakács felé nyújtja nyitott tenyerét. Jó pár érme csillog benne, de láthatóan kevesebb, mint a kért összeg.*
- Jó uram, ennyi az összes pénzem! *fogja könyörgőre Nathan* Becsületes, dolgos gnóm vagyok, ne szúrj ki velem! Oly rég ettem már ily finomat, és talán többé nem lesz alkalmam rá! Hisz eljár felettem az idő hamarost... *Nathan majdnem sírva fakad, kicsit talán túl is játssza a szerepét, de a férfit láthatóan meghatja, ő nem veszi észre a mesterkélt élt a hangjában.*
- No jól van, jól van, no... Nem kell annyira komolyan venni, lássuk csak, lássuk. Ez itt *elkezdi számolni a gnóm kezében a pénzérméket* hmm, nos, 18 arany, rendben. Neked, uram, mert a mai első vevőm vagy, megszámítom ennyiért.
- Ó köszönöm, köszönöm! *lelkendezik a gnóm* Már az illatából tudtam, hogy ez a fenséges Sült ökör díjnyertes lehetne bármelyik szakács versenyen! És 18 arany, szinte ingyen van!
*Elveszi a lekanyarított hússzeletet, és a hozzá járó cipót, ami ketté van vágva, hogy a forró finomságot bele lehessen tenni. A kész étekkel vidáman ugrándozva indul a készülő jég felé, a mosolygó férfi integet utána. Amerre halad a pocakos, jó étvággyal falatozó Nathan, mosolygó arcok fordulnak felé.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 16:41:11
Üzenet elküldve: 2011-12-29 16:41:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Meera csizmája mély nyomokat hagy a friss, ropogós hóban ahogy a fesztivál kijelölt helye felé tart. Körbekémlel csuklyájával a fején, de még nem nagyon érkezett ide senki, leszámítva egy-két embert. A sülő marha illata ínycsiklandó, akárcsak a forralt boré, amelyet Meera személy szerint az emberi faj egyik nagy találmányának tart, és a világért sem hagyná ki.
Köpenye a havat súrolja, ahogy végigsétál a szervezők között, odalép a kondérhoz ahol a Forralt bort mérik, és kér egy kupával, majd kifizeti a11 aranyat.
Lassan kortyolgatja, miközben kiszúr egy vörös hajú nőt, akinek kötés fedi a szemét. Megnyalja az ajkát és elindul felé, mikor az a furcsa érzés keríti hatalmába, ami fajtársai közelében szokta utolérni. A nő egészbiztosan nem fajtárs, de jellegzetes vonásokat vél felfedezni rajta, amik azt sejtetik, hogy az ember találkozott már eredarral.
Meera elvigyorodik, és elindul felé. Magába szívja a lelki gyötrelem édes illatát, mely körüllengi a nőt. Nyilván megvakították. Meera nem tenne ilyet, szeret az áldozatok szemébe nézni, de ha elengedne valakit (amire nem tud magyarázatot találni, hogyan menekült meg ez a nő) akkor lehet hogy elvenné a szeme világát.
Megáll a nő mögött fél lépésnyire, és mélyen beszívja a szenvedés illatát. Lehunyja a szemeit, és teljesen átadja magát az érzésnek.*
*Meera csizmája mély nyomokat hagy a friss, ropogós hóban ahogy a fesztivál kijelölt helye felé tart. Körbekémlel csuklyájával a fején, de még nem nagyon érkezett ide senki, leszámítva egy-két embert. A sülő marha illata ínycsiklandó, akárcsak a forralt boré, amelyet Meera személy szerint az emberi faj egyik nagy találmányának tart, és a világért sem hagyná ki.
Köpenye a havat súrolja, ahogy végigsétál a szervezők között, odalép a kondérhoz ahol a Forralt bort mérik, és kér egy kupával, majd kifizeti a11 aranyat.
Lassan kortyolgatja, miközben kiszúr egy vörös hajú nőt, akinek kötés fedi a szemét. Megnyalja az ajkát és elindul felé, mikor az a furcsa érzés keríti hatalmába, ami fajtársai közelében szokta utolérni. A nő egészbiztosan nem fajtárs, de jellegzetes vonásokat vél felfedezni rajta, amik azt sejtetik, hogy az ember találkozott már eredarral.
Meera elvigyorodik, és elindul felé. Magába szívja a lelki gyötrelem édes illatát, mely körüllengi a nőt. Nyilván megvakították. Meera nem tenne ilyet, szeret az áldozatok szemébe nézni, de ha elengedne valakit (amire nem tud magyarázatot találni, hogyan menekült meg ez a nő) akkor lehet hogy elvenné a szeme világát.
Megáll a nő mögött fél lépésnyire, és mélyen beszívja a szenvedés illatát. Lehunyja a szemeit, és teljesen átadja magát az érzésnek.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 15:55:35
Üzenet elküldve: 2011-12-29 15:55:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Aryana sokat hallott a Hófesztiválról, amitől egész Arthenior zeng mostanában. Végre alkalma nyílik arra, hogy lovával felfedezze a környéket egy kis forralt bor vagy egyéb más csemegék után. Gyermekek hangját véli felfedezni akik bizonyára jót szórakoznak a frissen hullott hóban.
Vakvezető lova lehet, hogy soha nem járt még itt, de az illatok vezérelik útját, szóval biztosan nem fognak eltévedni. Aryana eléggé átfagyott a hideg bőrnyeregben, ami hiába kényelmes ha átveszi az évszaknak megfelelő hőmérsékletet. Mindenféle illatok keveregnek a levegőben, de természetesen a forralt bor érdekes aromája nyeri el tetszését Arynak. Mikor odaér az egyik üsthöz A Forralt borért járó 11 aranyat az árus kezébe nyomja. Eztán elviharzik a gesztenye árus felé, hogy lova is élvezhesse ezt az évszakot ezért megörvendezteti egy kis finomsággal. 4 darab Sült gesztenyét vesz lovának, majd kifizeti az érte járó 32 aranyat. Úgy látszik e nélkül is jól érzi magát a patás. Orrával a havat szagolgatja. Ő még sose látott ilyet. Játékosan beleszuszog, majd hempereg benne. Tetszik neki ez az újdonság. Ahol ő élt soha nem esett hó. Arynak, lova fura szuszogását és mocorgását hallva a hóban, elmosolyodik. A Forralt bort óvatosan kortyolgatja hisz nem szeretné ha hirtelen a fejébe szállna az alkohol. Na meg persze azt se, hogy a nyelve leolvadjon a helyéről.
Lova, miután befejezte a hóval való játszadozást gazdája kezéből ropogtatja el a neki járó ínyencséget. Aryana közben fülel, hogy vajon milyen szerzetek érkeznek még ide.*
A hozzászólás írója (Aryana Illorys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.29 16:00:44
*Aryana sokat hallott a Hófesztiválról, amitől egész Arthenior zeng mostanában. Végre alkalma nyílik arra, hogy lovával felfedezze a környéket egy kis forralt bor vagy egyéb más csemegék után. Gyermekek hangját véli felfedezni akik bizonyára jót szórakoznak a frissen hullott hóban.
Vakvezető lova lehet, hogy soha nem járt még itt, de az illatok vezérelik útját, szóval biztosan nem fognak eltévedni. Aryana eléggé átfagyott a hideg bőrnyeregben, ami hiába kényelmes ha átveszi az évszaknak megfelelő hőmérsékletet. Mindenféle illatok keveregnek a levegőben, de természetesen a forralt bor érdekes aromája nyeri el tetszését Arynak. Mikor odaér az egyik üsthöz A Forralt borért járó 11 aranyat az árus kezébe nyomja.
Eztán elviharzik a gesztenye árus felé, hogy lova is élvezhesse ezt az évszakot ezért megörvendezteti egy kis finomsággal. 4 darab Sült gesztenyét vesz lovának, majd kifizeti az érte járó 32 aranyat. Úgy látszik e nélkül is jól érzi magát a patás. Orrával a havat szagolgatja. Ő még sose látott ilyet. Játékosan beleszuszog, majd hempereg benne. Tetszik neki ez az újdonság. Ahol ő élt soha nem esett hó. Arynak, lova fura szuszogását és mocorgását hallva a hóban, elmosolyodik. A Forralt bort óvatosan kortyolgatja hisz nem szeretné ha hirtelen a fejébe szállna az alkohol. Na meg persze azt se, hogy a nyelve leolvadjon a helyéről. Lova, miután befejezte a hóval való játszadozást gazdája kezéből ropogtatja el a neki járó ínyencséget. Aryana közben fülel, hogy vajon milyen szerzetek érkeznek még ide.*
A hozzászólás írója (Aryana Illorys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.29 16:00:44
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2011-12-29 13:56:58
Üzenet elküldve: 2011-12-29 13:56:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*A területet most teljes egészében ropogós, csillogó hó fedi, köszönhetően az egész hűvös hőmérsékletnek, melyet az idei tél hozott.
Mindenki, aki részt vesz a fesztivál előkészületeiben, gondosan ügyel arra, hogy a már mások által is letaposott egy-egy sávban közlekedjen, az előzőek lábnyomaiba lépve, hogy a friss, talpak alatt ropogó hó majd azokat övendeztethesse meg, akik ide látogatnak.
A terület erdőhöz közelebb eső végén már dermed a csúszkáláshoz megfelelő jég, ettől nem is olyan messze máshonnét hordtak össze még havat, ami megfelelő alapanyag lesz majd a szobrászkodni vágyóknak.
A fák tövében a messzi tájak eladói már asztalaik, pultjaik felállításán sürögnek, közben mások üstjeiben már fortyog a forralt bor, parázson sülnek a barnás héjú gesztenyék, s ráadásként még két egész ökör alá is odapörkölnek.
Egyelőre csak nézelődők fordulnak meg a területen, na meg persze gyerekek. Három kisebb, két-három fős csapat, akik viháncolva tolják egymást a sinkókon, vagy próbálják rávenni kutyáikat, hogy azok húzzák a csúszós talpú téli játékszereket.*
*A területet most teljes egészében ropogós, csillogó hó fedi, köszönhetően az egész hűvös hőmérsékletnek, melyet az idei tél hozott.
Mindenki, aki részt vesz a fesztivál előkészületeiben, gondosan ügyel arra, hogy a már mások által is letaposott egy-egy sávban közlekedjen, az előzőek lábnyomaiba lépve, hogy a friss, talpak alatt ropogó hó majd azokat övendeztethesse meg, akik ide látogatnak.
A terület erdőhöz közelebb eső végén már dermed a csúszkáláshoz megfelelő jég, ettől nem is olyan messze máshonnét hordtak össze még havat, ami megfelelő alapanyag lesz majd a szobrászkodni vágyóknak.
A fák tövében a messzi tájak eladói már asztalaik, pultjaik felállításán sürögnek, közben mások üstjeiben már fortyog a forralt bor, parázson sülnek a barnás héjú gesztenyék, s ráadásként még két egész ökör alá is odapörkölnek.
Egyelőre csak nézelődők fordulnak meg a területen, na meg persze gyerekek. Három kisebb, két-három fős csapat, akik viháncolva tolják egymást a sinkókon, vagy próbálják rávenni kutyáikat, hogy azok húzzák a csúszós talpú téli játékszereket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651