//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Worenth rövid választ kap.*
-A nemlétezőséget nem lehet bizonyítékkal alátámasztani. Neki kellene bizonyítania a létezést.
*Nestar próbál kedves lenni, tényleg minden erejét latba veti, hogy emberségesen álljon a helyzethez. De sajnos, vagy eltávolodik ettől a szégyentelen cirkusztól, vagy maga is bemocskolódik miatta. Márpedig az utóbbit nem engedheti meg magának. És, hogy őszinte legyen, Qeron beszéde óta Lorew sokkal szebb színben tűn fel a szemében, mert őt még kiburjánzó jóindulatával lehet bolondnak gondolni, míg a szellemi kútmérgezés, amit megcsinált a Sillerforw nemes elég célzott és teljesen direkt szándékkal történik. Így hát kénytelen elfoglalni a helyét és Lorewet váltva egy gyors, diplomatikus pofont osszon le a szégyentelen nemesnek.*
-Először is, szeretném felkérni Qeron Sillerforwot, hogy ezt a primitív, kocsmai mocskolódós demagógiát, amit itten merészelt megejteni, a továbbiakban tartsa meg magának, mert megmételyezi az egész eseményt vele. Visszás, hogy miközben kioktat a feladat mikéntjéről, tanúbizonyságot mutat arról, hogy sem a feladatot nem érti, sem pedig a vitakultúrához nem konyít. Az imént lefuttatott gondolatmenetének azon végkövetkeztetését, hogy a teljes szabályozatlanság igazságtalan, kérem ne vonja le, ugyanis ez a gondolat bár igaz, de nemcsak hogy az összes jelenlévő számára, még a vita témáját tekintve is messzemenően túlhaladott gondolat. Jelenleg arra keressük a választ, hogy a szabályozásoknak minden részletre kihatóan kell kontrollálniuk, avagy elég csak egy általános biztonságos és etikus környezetet kiépíteniük, amiben az egyének a maguk szabad módján kereshetik a boldogulásukat. És amennyiben önnek ténylegesen az a véleménye, hogy a vita lényege nem egy közös megoldási javaslat kidolgozása, hanem az, hogy az ön álláspontja érvényesüljön, úgy ajánlom azt a stratégiát, hogy ismételgesse ugyanazt a szöveget el minden alkalommal és megígérem, hogy pár órán belül megunjuk és feladjuk. Vagy hagyja azokat vitázni, akik eredményre is akarnak jutni az ügyben és ne adjon a tanácstagok szájába olyan dolgokat, amiket nem mondtak, ez csupán az ön értelmezése volt.
*Egy légvételnyi szünet után a közönség felé fordul.*
-Önöktől meg elnézést kérek, hogy ilyenekkel vagyok kénytelen az idejük rabolni, elvileg nem is az én reszortom lenne az, hogy a vita ne fajuljon ingyencirkusszá. De, hogy végre bele is kezdjek...
*Majd végre megörülvén, hogy legalább a maga világában rendet tett, felüdülten kezd bele a szövegébe.*
-A szabályozások alapvető célja egy fenntartható társadalmi rend kiépítésének gondolata. Bizonyos dolgokban évszázadok óta egyetértünk, támogatjuk vagy elítéljük, értékrendünk szerint. Ahogy a mi városunk is, a jogrend is fejlődött, terebélyesedett, mára már nem olyan magától értetődő dolgokra keressük-e a választ, hogy lopni bűn-e, hanem olyan bonyolult, de egyszerűen felvázolható problémákra, hogy mindent szabad, amit nem tilos, vagy mindent tilos, amit nem szabad.
*Nem érti, hogy ezzel miért segíti éppen a másik oldalt, hogy realizálja a helyét, de most elengedi a gondolatot.*
- Ez a választás dönti el, hogy milyen jogrend alakul ki. Ha minden szabályozatlan tevékenységet megtiltunk, de szeretnénk minél több lehetőséget nyújtani, úgy kénytelenek leszünk hatalmas és hosszú kodifikációkban rögzíteni mindent, amire lehetőséget adunk. Majd ezeket az egyébként is bonyolult passzusokat újraalakítani a felmerült hibák vagy hirtelen változások okán. Ezen túl a maga bürokratikusságával olyan korlátokat épít, melyek tisztességes tevékenységet folytatók számára is megölhetik a megélhetést vagy éppen olyan eseményekhez vezet, amik nem volt a jogalkotó szándéka. Egy egyszerű példával élve, ha mostantól gombát csak bevizsgálás után, engedélykötelesen lehet árulni, akkor igen, minimalizáltuk annak az esélyét, hogy gyomorgörcsöt kapjunk egy óvatlan vásárláskor, de lehet, hogy azoktól, akiknek nincs elég pénze ezen engedélyre illetéket, vagy minden alkalommal bevizsgálási díjat fizetni, elvettük a megélhetésük forrását. Vagy ha még lehetne is ingyenesen, ez azok malmára hajtja a vizet, akik elég tehetősek ahhoz, hogy saját bevizsgálót fogadjanak és akkor is kiszolgálják a vásárlókat, amikor a többiek még sorban állnak az ellenőrzésnél a kis kosarukkal. Ez létrehozhat olyan torzulásukat az árban, hogy ami hajnalban még húsz arany volt, de felvásárolták, reggelre tizenkettőre esik.
*Majd úgy érzi, hogy talán ennyi magyarázat elég is.*
-Persze, a mi utunk sem tökéletes. Ahhoz, hogy biztosan meg tudjuk mondani, miket nem szabad tenni és minden mást szabadon engedünk, rengeteg ismeret és tapasztalat kell. Én úgy gondolom, hogy az esetek túlnyomó részében tisztában vagyunk azzal, hogy egy cselekvés mitől tisztességtelen és miért tiltandó és fel tudunk állítani egy stabil, általános keretet, amivel megvédjük magunkat. Lényegében már meg is tettük, hisz a törvényeink inkább engedőek, mintsem szabályozóak. És, ha ez a keret megfelelő, akkor a legtöbb kérdéses helyzetre le tudjuk belőle vezetni a választ anélkül, hogy új szabályokat kelljen létrehozni. Visszatérve a példára, a véleményem, hogy mindenki árulhat gombát, de mindenki vállalja a felelősséget azért, amit kirak. Erre nincs külön törvény, de arra van, hogy ha valaki a másik testi épségét veszélyezteti, akkor milyen mértékre milyen büntetéssel sújtandó. És nemes egyszerűséggel csak megvizsgáljuk ezt a helyzetet és ezen, általános szabályzat szerint eldöntjük, hogy igen, akár szándék nélkül is, de kárt okozott a másiknak és ezt köteles megtéríteni. Nem tudom önök hogy vannak vele, én ilyen "szabályozatlan" körülmények is merek azért gombát vásárolni magamnak. Köszönöm a figyelmüket!
*Hagyja is a másik csapatot érvényesülni és remélhetőleg Worenthet is.*