Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Piactér (új)
Kovácsműhely (új)
Erdőszéli tisztásSzántóföldek (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 297 (5921. - 5940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-14 21:48:00
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline, Annulien//

*Persze, somolyog a bajsza alatt, de mire a lány visszatér a tégellyel meg a köpenyével, igyekszik rendet vágni a vonásain (több-kevesebb sikerrel).
Egy darabig tűri a kenegetést, de már az első néhány ujjvégekkel tett maszikoló mozdulatnál forgatja a szemét.*
- Gyógyszer *válaszol röviden, de aztán kanyarít hozzá egy csípősebb kommentárt.* - Ma túl sokat kellett hadakoznom egy ficánkoló nősténykével, és tudod, megsínylette a vállam. *Azért becsületére legyen mondva, türelmes a dologgal, hátha, de mikor a lány visszaadja neki a tégelyt, mintegy kijelentve: kész, hát akkor már rámordul.*
- Az ég szerelmére, kend el rendesen! *pillant hátra morcosan.* - Úgy szégyenlősködsz, mint aki még sosem érintett férfit! *Mély sóhajjal csóválja a fejét.* - Be kell ivódnia teljesen, különben csak az ingemet maszatolja össze *magyarázza morgolódva, aztán persze mindjárt rá is tesz egy lapáttal.*
- Nem is csodálom, hogy csak a bátyádban reménykedsz megmentőként, nem valami odaadó lovagban *horkan epésen egy gúnyos mosollyal.
A hátas horkantása, egy apró ág reccsenése... épp elég hozzá, hogy felélesszék az ösztöneit. Újdonsült szerzeménye is észreveheti a változást. Kharasshi izmai ugrásra készek. Egy kissé maga alá húzza a lábát és jobbja a kése markolatára siklik.*

5939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-14 21:12:16
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi D'Rake, Rilkäline Mejnk'ha////

*Nagyot nyel, mikor meglátja, hogy szeretett pihenőhelyét miféle alakok vették birtokukba.
Egy meglehetősen szokatlan pár, kik csak messziről tűntek párnak. Szíve hevesen dobogni kezd, mikor közelebbről meglátja a sötételfet. Noha kissé sápadtabb mint a többi, de jól látszik származása. És a másik... Egy elf! Népéből egy!
A mélységi nem láthatja, háttal ül neki épp. A lány mintha a hátát kente volna épp be valamiféle kencével. Annulien nem tudja mire vélni a dolgot. Sérült? Miért segítene neki a lány? Vagy pont a lány van bajban? Esetleg egy szokatlan párocska, akiket nem kellene háborgatni?
Sajátjai felé végtelen a bizadalma, mint most is. Úgy dönt, megmutatja magát az elfnek. Körülbelül 20-25 lépésnyire lehet tőlük. Kihasználva, hogy a mélységi háttal ül neki, kissé sután int a lánynak. A lány bal oldaláról közelít, így csak reméli, hogy észreveszi őt a szeme sarkából.*
~Valami itt nincs rendben. Még sosem látott népéből senkit mélységivel. Ha visszainteget a lány, esetleg rám köszön, úgy nem lehet baj. Ha pedig más lesz a reakció... Nos, akkor majd eldől. Kezdetnek az intés is megteszi.~

A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.14 21:22:23

5938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-14 20:45:00
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

*Valami furcsa hangulat alakul ki. Egészen olyan, mint ha valamiféle beteg fogadásba ment volna bele, amelyben a férfi diktálja a feltételeket. Rilka merőben más életmódot folytat ettől, de ha nem szúrta szíven magát, míg még lehetett, akkor nemigen van mit tenni. Egyelőre.
A mélységi kegyetlen népség. Tudja nagyon jól, hogy ennél sokkal rosszabb is lehetne, bár Kharasshi szavai arra engednek következtetni, hogy lesz még ennél sokkal rosszabb is. Lelki szemei előtt megelevenednek a régi emlékképek. Már majdnem megfeledkezett róluk. Majdnem. Mikor már egyenesbe kerül az elf, jön valami, ami emlékezteti, hogy túl jól alakultak addig a dolgai, és kiegyenlíti a számlát. Persze nem apránként, hanem valami jó nagy pofonnal. Mondjuk egy szabad madarat kalitkába zár, aztán ha nem csicsereg szép dallamokat, ráengedi a nagymacskát. Az meg persze nem csak játékosan pofozgatja, mint egy gombolyagot.
Elbiceg a zsákjához, kiveszi a köpenyét, majd egy kis vizet. Mindkettő könnyen akad a keze ügyébe, ezért sem túr mélyebbre. Amúgy sem számít rá, hogy az álnok önhatalmúlag elégetett néhány apróságot. Miután ivott, visszadobja a vizet, s visszateszi a zsákot.
Már félúton visszafelé tart, a köpenyével, mikor a férfi újabb körre szalajtja. Tudja, hogy szándékosan futtatja, éppen eleget időzött a zsákjánál, hogy alkalma legyen hamarabb mondani.*
~Csak arra vár, hogy megint kezet emelhessen, valami mondvacsinált szabályszegésért. Nyugalom.~ *Összeszorított foggal, gyilkos tekintettel néz a mélységire egy pillanatig.*
- Persze, hogyne, más egyebet? *Kérdezi gúnyos mázba burkolva. ~Csata egy háborúban.~ Visszabiceg az iszákhoz, nem sieti el újfent. Várja ki a sorát. Kikutatja a tégelyt, majd azzal együtt tér vissza a vacokhoz. A kenőcsöst a mélységi ölébe löki, bár szíve szerint a képébe hajítaná.
Amíg a férfi a kenőccsel kenegeti magát, addig Rilka újra kihámozza lábait, hogy a hűs levegő mellett, meglegyezgesse talpait. Már az sokkal jobb érzés, ha talpaihoz a szabad levegő ér, nem pedig a csizma s kapca.
Ekkor érkezik az újabb utasítás. Hitetlenkedve néz a tégelyre. Habozik. Ruhában sem szeretne a férfihoz érni, és ebben bőven benne foglaltatik, hogy a félmeztelen hátára végképp nem szeretne krémeket kenegetni. Csak akkor, ha muszáj. S most nagyon úgy tűnik, hogy muszáj. Illetve a kenőcs mivolta felkelti az érdeklődését. Őszintén kétli, hogy valami bőrpuhító csodakencével ápolná magát a martalóc.*
-Mi ez pontosan? *Kérdez rá, miközben a férfi háta mögé gördül, térdeire ülve. Kelletlenül belemártja az ujjait a kenőcsbe, majd az utasításnak megfelelően felviszi a kért területre. Háta közepéig, gerince vonaláig. Majd vissza. Óvatosan kenegeti, bár nem a férfira való tekintettel, hanem az érintkező felületekre való tekintettel. Így nem az egész tenyerét használja, csak első ujjperceit. Mikor végzett, visszaadja a tégelyt.*

5937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-14 20:13:09
 ÚJ
>Harcias Harga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*Harga úgy érkezik meg a tisztásra, ahogy a magafajta orkok általában szoktak. Határozottan észrevehetően, fenyegető ábrázattal az arcán, vizslató tekintettel. Csak semmi sunyulás. Persze hallotta már, hogy időnként a lopakodás is kifizetődő, de a városon belül nem fog hülyét csinálni magából azzal, hogy halkan lépked, keveset morog és kecsesen mozog. Esetleg majd a tisztáson túl a földeken vagy az erdőben. Ott lehet, ott majdnem mindent lehet.*
- Hű, azért itt fújjunk egyet. *Adja ki a parancsot magának. Hátát egy fának támasztja, fúj, pihen. Aztán ellenőrzi a fegyvereit mielőtt tovább indulna. Innentől nem árt majd készenlétben tartania őket. De nem csak fegyverek vannak nála, hanem minden más is, ami a nehezebb terepre kell. Bakancs, kötél, étel, ital, meg a többi. Baromira felkészült, mondhatná bárki.*

5936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-14 16:09:47
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Némán bólint a döntésre. Ím, hát az alku megköttetett, a kiskapu pedig bezáratott. Igaz, Kharasshi egyáltalán nem biztos benne, hogy a lány nem fogja még visszasírni ezt a választási lehetőséget.
Az elmúlt időszak eseményei megbolygatták a mélységi békéjét. Maga sem tudja igazán, miért ragadta magával ezt a kis fakóvérű nőstényt. Talán, hogy csitítsa le azt a sötétséget a lelke mélyén, talán hogy megetesse. Talán csak hogy elterelje a figyelmét a saját gondolatairól. Mindenesetre a bűntudatot nem engedi a közelébe a tettei miatt. A világ kegyetlen. A mélységieké kiváltképp. Az, hogy hogy boldogul benne, csak a fakóvérűn múlik.*
- Túlélni *mondja.* - Az volna a lényeg. *Az erő egy dolog, legyen testi vagy lelki. Ez utóbbi viszont elengedhetetlen, hogy valaki a többi készségét is elő tudja hívni, ha szorult helyzetbe kerül: az eszét, a simulékonyságát, a meggyőző erejét, a ravaszságát, ügyességét. Kharasshi (bátyjával ellentétben) sosem volt ilyen köpönyegforgató jellem, de a mélységiek körül mindig ott ólálkodik az ilyesmi. Igaz, ha gazemberségről van szó, neki se kell a szomszédba menni.*
- Idehoznád a zöld iszákból azt a tégelyt? *szól oda a lánynak, aki a köpenyéért indult. Persze megvárja, míg már félúton van visszafelé.* - Kérlek *teszi hozzá, de amilyen tisztelettudó ez a szó, olyan mélyen lett most megmártva aljasságban. Tudja jól, mennyire sajoghatnak azok a talpacskák, de ugyan hogy lehetne visszautasítani, miután ilyen gesztust tett? De ha a lány mégis makacskodna, egy szúrós pillantással egyértelművé teszi, hogy sokkal jobban jár vele, ha szót fogad.
A nősténykével ellentétben őt nem zavarja igazán a hideg, pedig jócskán átszövi már a levegőt a közelgő tél karcos aromája. Míg várakozik, a keze újból a karmolásra téved a nyakán. Ledörgöli a rászáradt vér maradékát, és csak elmosolyodik némi fejcsóválás kíséretében.
Amint megkapja, felnyitja a tégely csatos tetejét és az ujjaira vesz a kenőcsből elkezdi bekenni korábban is fájlalt bal vállát. Nagyrészt eléri, de egy ponton túl feladja a hajlékonysága.*
- Segíts *morran a lányra és a kezébe nyomja a tégelyt.* - A hátam közepéig, a gerincem vonaláig *mondja az utasításokat, amiket a vajákos anno a kenőcshöz mellékelt.*

5935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-14 13:38:39
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

*Ha képesnek érezte volna magát arra, amilyen lehetőségekkel a penge kecsegtette, akkor nem adta volna vissza. Erőfölényének és harctudományának teljes tudatában, könnyen üresként csenghetnek a férfi fülében a lány szavai, de nem csak a bosszú ígérete volt az üzenet. Rilka végignézi, ahogy Kharasshi letisztítja a tőrt, s helyére teszi, majd letelepszik a vacok szélére, ahová meginvitálja a lányt is.
Eleget tesz a hívásnak, s Rilka is a vacok szélére ül, lehetőleg nem a haramia közvetlen közelébe, hanem néhány tenyérnyire tőle. Törökülésbe húzza lábait, s kezeit az ölében nyugtatja, kifejezéstelen arccal a tűzbe bámul, míg a mélységi vetkőzni nem kezd újfent, feltárva az eddig rejtett hegeket, tetovált mintákat. Kezdi megszokni, hogy előszeretettel vetkőzik előtte a vadorzó, bár a gyomrába maró karmok most sem kerülik, mégis próbál higgadt maradni. Végigpillant a rovásokon, majd válaszol a feltett kérdésre.*
-Ha csak a talpamról lenne szó, nem dühítene ennyire.
*Maga sem teljesen tudná röviden megfogalmazni, hogy miről van szó pontosan, de lesz rá egy álmatlan éjszakája átgondolni. Jó ideje már, hogy ha nem tetszik neki valami, tovább áll. Jobb formán ez vált be, és működött is a dolog. Így neki is nyugta van, és másoknak is nyugta van tőle. Változatos, bár nem minden veszélytől mentes, de mindig kihúzta a nyakát a hurokból, attól az egytől eltekintve, ami végül a nagyvilágba hajszolta. Most sem lesz ez másképp, csak rendet kell tennie magában.
Sóhajt, s két kézzel megdörgöli arcát, szemeit, hogy kitisztítsa gondolatait, majd homloka felé vezeti kezeit, hogy hátra simítsa haját, de a mozdulat csak a tarkóján áll meg végleg. Ujjait összekulcsolja a nyaka mögött, s úgy figyel gondterhelten. Pillantása újra a rovásokon pihen, s rebben tovább a vágásokra, tépésekre. Rengeteg borzasztó jel. Ha neki volna ennyi, már régen nem élne. Sajátjaira gondol, melyek rég elfehéredtek, akár csak a nyomasztó emlék. Csak gyöngyház fényükkel hívhatnák fel magukra a kutató figyelmet. A férfiéhoz képest, csak gyenge emlékeztető tigriscsíkok. Megborzong, és csak most ad igazán hálát annak, hogy nem próbált rátámadni a férfira. Ha nem ilyen körülmények közt találkoztak volna, talán rákérdezne néhányra. Talán megpróbálná megérteni.
Révedezéséből a fűszeres illat zökkenti ki, s a férfi egyenes szavai.*
~Meg sem lepődöm. Önérzetes? Még szerencse, hogy nem vitatod el.~ *Kommentálja magában a halottakat, de csak az utolsó kérdésre válaszol. Bár szavai önmagukban továbbra is önérzetesek lehetnek, a hangsúlyban semmi ilyen nincs. Tárgyilagosak, érzelemmentesek.*
- Mondtam már. Nem vagyok gyáva. Hozzád képest gyenge, inkább. De nem használtam a pengédet magam ellen sem. A hurkodat miért fogadnám el?
*Viszont szöget üt a fejébe az ajánlat. Megerősödni, a bosszúhoz. Nem először hallja ezt a férfitól.*
- Megerősödni? Ez volna a lényeg?
~Miért?... Ez valami ferde hajlam lehet, mert normális magyarázat erre nincs.~
*Legalábbis nem jut eszébe semmi.
Talpa továbbra is ég, szívesen hűtene még rajta, de ahhoz le kell vennie a csizmáját. A köpenye viszont jól jöhet éjszakára, s akkor már inkább idehozza magának, mielőtt újra levetné a csizmát. Mikor megállt legutóbb a tisztáson, még úgy ítélte, hogy nincs rá szüksége, pedig lehet, hogy köpenyesként nem ragadják el. *
- A köpenyem a zsákban van. Idehozom.
*Jelenti ki, majd lüktető talpára áll. Aligha kérhetné, hogy a férfi maga hozza ide neki. Cselekszik, ha nem tartóztatják.*

5934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 22:46:41
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Lemondó horkantással nyugtázza, hogy az a konok dög újabb női szívet hódított el a jelek szerint. Meg persze almát, amit most teli pofával zabál föl, pedig egyáltalán nem neki szánta. Mindegy, ha korgó gyomra majd elkezdi gyötörni a kis fakóvérűt, majd eszébe jut még az az alma, amit így elkótyavetyélt.
Kivárja, amíg a lány odabiceg hozzá. Nem sietteti, nem tesz megjegyzéseket. A pokróccal szépen leteríti az avarkupacot. Szépen elrendezi a fekhelyet, először fel se pillant a hozzá intézett szavakra. Amikor aztán felnéz, akkor is higgadt marad, bár a tekintete azonnal rátalál a lány kezében tartott pengére. De pillantása nem marad a késen, szépen lassan felkúszik az elf szemeire. Végighallgatja. Nem vág közbe. Egészen rezzenéstelen marad az arca, míg hallgatja. Végül kihúzza a lába mellé hajított kést és lehúzza róla a földet az alkarvédőjében. Megemeli a visszakapott fegyvert a lány felé.*
- Bölcs döntés *mondja, aztán letörli a nadrágjában, mielőtt tokjába lökné. Az nem derül ki, hogy az otthagyott penge mennyire volt véletlen vagy szándékos. Ezt valószínűleg csak ő tudja biztosan egyedül.*
- A sebek beforrnak, a sajgás elmúlik *mondja, s a fekhely szélére telepszik.* - Mondják, ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Ebben a rút világban pedig erősnek kell lenni. *Az a mély hang most egészen másnak tűnik. Sötét bársony egy rusztikus tanmese kötetén. A kezét nyújtja, hogy maga mellé invitálja a lányt az egészen kényelmes vacokra. Ha helyet foglalt, némi csend telepszik közéjük. Kharasshi jó néhány szívdobbanásig nyugtatja pillantását a lángok játékán. Aztán újfent gombolkozni kezd, de ezúttal egészen derékig kivetkőzik a tunikából is, az ingből is. Nem néz a lányra, de akarja, hogy ő lássa a krónikát, ami ezen a mélységi porhüvelyen írva vagyon. A mellkasán viselt néhány mellett a hátát teljes terjedelmében borítják a markáns motívumokban sötétlő tetoválások. De ezek se vonhatják el a figyelmet arról a megannyi sebhelyről, amit magán visel. Régebbi, halványabb hegek, melyek gondos gyógyító munkáját jelzik, és rút fércmunkával összevarrt szörnyű sebek emlékei. Vágások, karmok, fogak tépte sebesülések. Most látszik, hogy mellkason sorjázó tetovált rovásokból épp tizenhármat visel magán, bár az utolsó jóval bizonytalanabb kezű tűmesterről árulkodik. Viszont a tetovált rovásokat metszettek követik. A bőrébe vágott folytatás már távolról sem emlékeztet a precíz kezdetre. Némelyik egész cakkos, mintha többedszerre sikerült volna, némelyik ferde. Folytatódnak egészen az övéig, s talán még tovább is.*
- Két sajgó talpacska, aminek még csak nyoma se marad... *mondja egészen csendesen.* - Valóban csak ennyire tartod az életed?
*Orvosságos tarsolyába nyúl és elővesz egy csipettel valami szárított növényből, amit a tűzbe szór. Kinyúl a fűszeres aromával telítődő füst felé és egy szertartásos mozdulattal maga felé húzza, megfüröszti benne az arcát, a mellkasát, aztán mond valamit a népe nyelvén, míg ismét a lángokba réved.*
- Nem ígérem meg, hogy nem bántalak többé *szólal meg ismét.* - A feltételeim változatlanok: nem esik bántódásod, hacsak rá nem szolgálsz. De nem vitatom el a bosszúhoz való jogodat. Ha figyelsz és tanulsz, egyszer talán több is lehet, mint egy önérzetes nőstényke üres szavai. *Nincs megvetés a hangsúlyában, inkább csak a jövőbe mutató lehetőség nyílik ki benne.*
- Tudod *pillant ki oldalvást a lányra.* - A határháborúk idején a népem olykor hurcolt el a fajtádból hadizsákmányként. De sosem éltek sokáig az ilyen fakóvérű szolgák. Általában önkezük által mentek a megváltásba. Az enyéim hagyományosan átvetettek egy hurkot a szolgák szállásának egyik torokgerendáján, felajánlva a kegyes halált. A gyávák útját, ahogy mi mondjuk.
*Sóhajt. Nagyon-nagyon sok minden van ebben a sóhajban a múltjából.*
- Nem tagadom meg tőled sem, ha ez a választásod.
*Csak eztán fordul a lány felé és mélyen a szemébe néz.* - Ezt választod hát, fakóvérű? Vagy élni akarsz, és megerősödni a bosszúdhoz?

5933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 20:59:50
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

*Kharasshi morgására az érveiről nem válaszol, bár a vád nem idegen számára. Visszakérdezne a pokrócot elhagyó férfi következő mondatára, de abban a pillanatban egy szaglászó bökdöső orral találkozik. Minden áron a félig megevett almát akarja. Rilka nagyot szusszant, majd feltérdel a pokrócon, a ló felé fordulva. Óvatosan megsimítja puha orrot, s halkan kezd beszélni a lóhoz.*
- Szia. Szeretnéd?
*Eszébe jut, hogy legutóbb körbe akarta puszilni a lovat, bár ezt akkor azért nem gondolta át. Lemondón pillant az almára, s a lónak nyújtja.*
- Pimasz vagy tudod?
*Suttogja kedves dorgálással, miközben a nyáladzó pimaszság szemrebbenés nélkül lopja ki a felkínált almát a kezéből. Míg a ló ropogtat, felé nyúl, hogy megsimítsa a homlokát.
A pillanatból a férfi hangja rántja vissza. Nyelvén az éles válasz, de ma este több vér folyt, mint kellett volna. Összeszorított foggal nyúl a dolgai után. Kelletlen húzza vissza a kapcát és a csizmát érzékeny lábára, mikor észreveszi a kést. Amíg az az avarral van elfoglalva, villámgyorsan rejti nadrágkorcába, a háta mögé. Őszintén kétli, hogy véletlenül maradt ott a kés. Nem olyannak tűnik, aki ilyesmiről véletlenül megfeledkezik, mikor a lóra is csak módszeres vizsgálat után engedte felülni. Jóval nagyobb nála, így könnyű szerrel veheti el tőle a kést, ha rosszul sül el. Bár Rilka kisebb és fürgébb valószínűleg, vajmi kevés esélye lehet, ellene. Ő nem képzett harcos. Nincs sok ideje agyalni, s minden lépés mint ha szilánkokon taposna, emlékezteti, hogy a férfi bántotta. Óvatosan lépked, arca néha aprót rándul, de nem sieti el. Végül megáll kellő távolságban a férfitól. A kezébe löki a pokrócot, s a tűz derengésében figyeli, ahogy elhelyezi az avaron, vagy ahogy kitalálta.
Higgadtan kezd mondandójába, ahogy a nadrágkorcból kezébe varázsolja a kést, melyet nem rejteget tovább. *
- Lehet, hogy túl sok érvem van mélységi, nem tagadom, és megvédem magam ha úgy érzem, de szavahihető vagyok. Így ha elfogadtam egy ajánlatot, nem lépek vissza. Viszont ha még egyszer bántani mersz, inkább ölj meg, mert megtalálom a módját, hogy bosszút álljak. De majd rájössz magadtól.
*Mosolytalanul lép közelebb, ha s vágja a földbe a pengét a férfi lába mellé, ha befejezte az avar takarást, ha nem.*

5932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 20:11:25
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

*Mielőtt még teljesen lemenne a nap, egy sétára indul hazaérkezett apjával a tisztás felé. Ez a legnyugodtabb környék, hogy egy kicsit beszélgessenek, és ketten legyenek, leszámítva az őket követő két testőrt. Sok mondanivalójuk van egymásnak, így a beszélgetés igen hosszúra nyúlik. Nairada az üzletekről mesél, amiket távollétében megkötött, és egy kicsit a távollétében történt eseményekről is. Aleimorddal kapcsolatban is szól pár szót, bár a részleteket igyekszik kerülni. Ilyeneket mégsem az apjával fog megbeszélni egy nő. Viszont mikor róla beszél, feltűnően kivirul, amiből a férfi szinte azonnal tudja, hogy jól felelt Aleimord kérdésére, bár a következők már koránt sem tőle fognak függeni.
Egészen sötétedésik beszélgetnek, majd lassan visszaindulnak otthonukba.*

5931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 18:46:32
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

- Ehh, nőstényke *ül fel fejcsóválva.* - Mindenre van egy érved, ha magadat kell mentegetni, igaz? *cicceg gúnyolódva.* - Majd leszoksz erről.
*Kharasshi felkel a pokrócról és tesz még a tűzre. Arra, hogy mibe rángatja a lányt, csupán felvonja a szemöldökét, de nem kommentálja. Csak egy kicsit később szólal meg újra.*
- Muszáj lesz kiismerned, a te érdekedben. De majd rájössz magadtól.
*Bár Kharasshi végre hagyott neki némi teret, az alma illata ezúttal mást vonz az elf közelébe. Hamarosan egy tenyérnyi, puha, hosszú szőrökkel tűzdelt, nagyokat szimatoló orr hajol a lány fölé. A hátas böködve, tolakodva furakszik a gyümölcs felé. Pofátlan, nagyon is, de nem erőszakos. Viszont kitartó. És minél inkább ingerli az alma zamata, annál jobban nyáladzik is.
Kharasshi csak fél szemmel figyeli a történéseket. Nem szól bele, de kíváncsi a kimenetelre. A nőstényke mégis csak elf. Bár, ami azt illeti, amíg azon az átok hátason múlik, lehetne akár ork vagy jégsárkány is, ha alma van nála.
Jól megpakolja a tüzet, aztán nekilát, hogy a holmijaik felőli oldalra egy nagy halom avart kupacoljon. Nem úgy tűnik, mint aki észrevette, hogy megfeledkezett a késéről, ami most is ott hever a pokróc szélén, ahová félrevetette a nagy "vérbosszú" előtt.
A fáklyát már korábban eloltotta, hiszen a tűz mellett nem volt rá szükség, de most azt is odakészíti és a kardját is az összehordott levélkupac mellé fekteti. Mikor elkészül, azért megmozgatja egy kicsit fájós vállát, míg felegyenesedik.*
- Húzd vissza a kapcát meg a csizmát, fakóvérű *szól a lánynak.* - Aztán hozd ide azt a pokrócot!

5930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 17:09:51
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake //

- Nem teregetem ki magam, és nem vagyok gyáva sem.
*Mint a kelepcébe került vad próbál kitörni a szabadba, olyan hévvel próbál Rilka is szabadulni. Késsel hadonásznak a lefogott lábainál, és eddigi tapasztalata alapján, ezt nem valamiféle békejobbként tekinti. Kell egy kis idő, hogy felfogja, mi is a férfi célja, de addig kétségbeesve próbál kikerülni a szorításból.
Hitetlenkedve ereszti ölébe remegő kezeit, ahogy a penge lapja talpához ér, s kellemes hűs érzés veszi át az addig perzselőt. Nemigen tudja mire vélni a hirtelen jött gondoskodást, teljesen összezavarodott.
A nyugvó indulat cidrijét teste is átveszi, míg könnyben úszó szemeit törli csuklójával, hogy lásson is valamit.
A férfi szavai úgy hangzanak, mint ha maga is megtapasztalta volna a mélységi nőstények kegyetlenségét, ami több mint biztos, de Rilka pillanatnyilag nem tudja sajnálni. Amúgy sem tud róla semmit, csak azt a keveset, amennyit éppen most mesél el magáról. *
~A penge lapja csak hűsíti, nem megszünteti a sebeket.~
*Ha nagyon akarná, éppen elmondhatná, amire a férfi kíváncsi, de nem szeretné felhívni a figyelmet olyasmire, amivel esetleg a természeténél is jobban lesz önmaga ellensége. Próbál minél jobban figyelni a férfi szavaira, mert eddig csak kérdezett, de most végre ő is mond valamit. Innen nézve nem tűnik olyan veszélyesnek, ahogy gondosan hűsíti a sebesült talpakat és mesél. Éppen csak addig, amíg a nyakához nem emeli kezét, hogy aztán felfedezze a vért.
Rilka a nagy hadakozásban, gondolkodás nélkül, pánikolva csépelte a férfit, észre sem véve, hogy immár kettőjük közül ő az, aki valóban vérét vette a másiknak. Ahogy az a nyakához nyúl, úgy pillantana kezeire, mert biztosan vannak azon is árulkodó jelek, de a lassan felé forduló tekintet miatt nem meri megtenni.
Háta puffan a pokrócon, s a pengeéles fakó pillantás, közvetlen közelről metszi a kékeket. Az érkező szavak viszont közel sem árulkodnak olyan gyilkos szándékról, mint hitte. Aztán megjelöli a lány homlokát, s arcát, mely igen zavarba ejti az említett nősténykét. Úgy kerülnek arcára a vérrel írt csíkok, mint egy ügyetlen harcosra, a véletlenül megszerzett zsákmány jelei, s nem tud elmenni azon furcsa érzése mellett sem, hogy a férfi esetleg korábbi kijelentése nyomán, a tulajdonjogát is szándékozta kifejezni ezzel. Vagy ki tudja, hogy miként jár az agya a gazembernek? A zavaron csak ront a hosszúra nyúlt pillanat. Végül megtalálja a hangját, s bár nagyon erőtlenül hangzik, de a mellé hengeredőre nézve felel. *
- Nem vádaskodtam. Csak elmondtam, amit hallottam és... amit... tapasztaltam. Kérésre.
*Vérmaszatos arccal s ujjakkal, elmarja az almát, majd törökülésbe tápászkodik.*
- Aztán rám ijesztettél. Magadra vess.
*Körbevizsgálja az almát, majd egy lemondó sóhaj után elkezdi falatozni. Nem, mint ha finnyás volna, ilyenről szó sincs, bár annak tűnhet. A sóhaja annak szólt, hogy még az almája sem teljesen a sajátja már. A férfi szavaira újra rá pillant.*
~Figyel? Tanul? Mi?~
- Mibe rángatsz bele?
*Nyugodni látszanak a kedélyek, bár még mindig érzi a remegést a mellkasában. Ahogy elhagyja testét az adrenalin, úgy kezd rátelepedni a kimerültség érzése, bár tudja, ha alvásra kerül a sor, legjobb esetben is csak forgolódni fog.*


A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.13 17:19:33

5929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 16:09:13
 ÚJ
>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Utazás //

*Váratlanul éri Elgret tette ezért szinte szóhoz sem tud jutni amikor a törpe az erszényéhez kap és kiugrik a megállított hintóból azzal a hátrahagyott információval, hogy elveszett az erszénye.*
- Hé Elgret, várj már!
*Kiált utána az elszaladó barátjának.*
~Mi ütött belé ilyen váratlanul? Elvihettem volna minden gond nélkül.~
*Mire újra kinéz a hintóból már csak az elrohanó árnyát pillantja meg a törpének.*
- Kunlal kérlek menjünk haza. Hátha megtaláljuk ott Elgretet.
*Az inasnak kiadja az utasítást aki már fordítja is vissza a hintót a gazdagnegyedbeli házuk felé.*

5928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 11:04:35
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem ülteti maga mögé a lóra a kicsikét, hanem béklyón futtatja idáig. Nagyon is sok erő maradt még benne, ahogy látja. Nem mintha bánná.*
- Ej-ejj, ahhoz túlságosan éles a nyelved, hogy könyörgőre fogd, de mikor úgy alakul, a bátorságod nem elég hozzá, hogy bevégezd, amibe belekezdtél. *Pedig szívesen meghallgatta volna a részleteit ennek az elejtett megjegyzésnek. Kíváncsi lett volna rá, milyen alapokra ült ez az újdonsült társulás.
A löködés meg a hátán-oldalán dörömbölő öklöcskék nem igazán zaklatják fel, de amikor a kis bestia kiereszti a karmait, azt már nem hagyja szó nélkül.*
- Nyughass, mert még megváglak! *mordul dühösen, aztán a meztelen talpacskára nyomja a kését. Na nem az élét. Lapjával szorítja oda, azt is meglepően kíméletesen. A penge hideg acélja kellemes-hűs enyhet ad a lüktető tájéknak, és talán a lány is lenyugszik, amint erre ráébred. Ahogy az ellenállás csitul, Kharasshi szorítása is egyre enged.*
- Tudod, az Óhaza nőstényei vérmes fúriák voltak *mondja, mikor fordít a késen, hogy kicsit lejjebb ismét a hűvös felével érintse a bőrt.* - Kegyetlenek, intrikusak, félelmetes gyilkosok, alattomosak és könyörtelenek. Kiszámíthatatlanok. *Egy idő után elereszti a leányzó jobb lábát és a balt húzza magához.* - Elhiheted, egyáltalán nem könnyű egy mélységi hímet térdre kényszeríteni *pillant hátra szúrósan* -, de attól, hogy valaki elismeri a vereségét, még nem pincsi
- De én már a felszínen születtem *mondja, amikor leteszi a másik lábacskát is és féloldalasan az elf felé fordul.* - Az enyéim között már némileg átrendeződtek a viszonyok.
*A nyakához nyúl arra a zavaró, csiklandós érzésre. Megrándul egy izom az arcán, amikor érzékeny pontra tapint. Azok a cingár karmocskák bizony a nyakába martak, és ahogy az ujjait maga elé emeli, s meglátja rajta a vérét vörösleni, rá kell jönnie, hogy nem is kicsit.
A fakó pillantás hidegen kúszik a lány kék íriszéig. Mivel gyakorlatilag az elf lábai közt ücsörög, nem kell sokat törnie magát, hogy fölébe kerekedjen. Az orra szinte a lányéhoz ér, amikor újra megszólal a mélyen morajló hang.*
- Ejnye, nőstényke. Vádaskodsz, pedig egy fél napja se ismerjük egymást, és máris a véremet ontod.
*Összekent ujjaival vörös csíkot húz a lány homlokára, aztán egyet az arca bal oldalára is. Annak ellenére, hogy az imént még gyilkos haragnak tűnt, most inkább valamiféle gúnyolódó elismerés, talán puszta gonoszkodó cinizmus látszik a mélységi vonásain. Aztán egy elnyújtott pillanat után Kharasshi lehengeredik róla és elégedetten nyúlik el a pokrócon. Magához ragadja az események sodrában elgurult almát, amit a lány megkezdett és ő is beleharap egyet, aztán visszanyújtja a fakóvérűnek.*
- Ha figyelsz és tanulsz, jól megleszünk.

5927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-13 00:04:48
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

*Pár órával ezelőtt, éppen itt járt a tisztáson, egyetlen céllal. Eszébe sem jutott volna, hogy most először nem ér oda, sőt, visszahurcolódik mindenestől, kissé csapzottabb állapotban, mint ahogy a dombtetőn heverészve bámulta a csillagokat.
Most magasról tesz azokra a csillagokra, amik most is ugyanolyan vidáman tisztán ragyognak, mint ahogy neki kellene a forró fürdő után.
Jobban leköti, hogy a szóáradatban valami különös vigyor terül szét a másik arcán, de nem parancsol megálljt.*
- Mert arra szomjazol? *Kérdez vissza, mert bármit is mond nincs jó válasz. Főleg, hogy bármiért is hozta őt magával, könnyen meglehet, hogy az életébe fog kerülni. Ízelítőt már kapott mindenesetre, és nagyon nem akar többet.
Mire észreveszi, hogy valami nincs rendben, már késő. Kiszaladtak száján a szavak. Szitkozódva hunyja le szemét egy pillanatra, amikor leesik neki a tantusz, de abban a pillanatban a férfi lesből támadó oroszlánként ugrik rá, elkaparintva az egyik, és lesúlyozva a másik lábát.
Rilkában még dolgozik a korábbi szikra, így nem kezd magyarázkodásba, hirtelen nem az jut eszébe, hogy mézesmázos szavakkal megpróbálja kimagyarázni magát. Ösztönösen próbál kiszabadulni. Megpróbálja kifordítani a csípőjét, hátha sikerül megszabadítania legalább az egyik lábát, végül marad a jól bevált lökdösés, mellyel valószínűleg hasztalan próbálkozik, de legalább kifárad.*
- Akinek... nem... inge... nem veszi... magára...
*Fejti ki nyögve, miközben próbálja eltaszítani a férfit, s ha ez sem sikerül, tíz körömmel esik neki. Elege volt a mai napból. Dühödt áruló könnycseppek hagyják el szemét. *
- Eressz el! Eressz...

5926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 21:06:22
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Ahogy belekezd a nőstényke, már tudja, hogy untatni fogja ez az óvatoskodó levegőbe beszélés. Viszont meglepetésére csalatkoznia kell. A kis parázs új erőre kap a felvágott nyelven. A vádak szinte Kharasshi mellkasát bökdösik vékonyka, de szúrós ujjaikkal, méghozzá tényeket lobogtatva olvassák fejére a bűnöket. Hiába próbál uralkodni a vonásain, először bal szemöldöke kúszik feljebb, aztán a szája szegletébe furakszik valami sötét mosolygás-szerűség is. Aztán a végkifejletnél már nem bírja tovább, engedi kibontakozni azt a vigyort a képén. A fejét csóválva fordul egész testével a lány felé.*
- Hát azt hiszed, azért kellesz? *kérdi borzongató talányba burkolózva* - Mert a véredre szomjazom?
*Megtámaszkodik a kezén. Már most van valami a tartásában, ami vészjóslóan emlékeztet az ugrani kész ragadozókéra. Mintha csak kivárná, hogy ez a felismerés tudatosuljon a lányban, aztán mozdul is. Ezúttal a jobb lábikó a célpont. Igyekszik elkapni az elf bokáját, és úgy helyezkedni, hogy ránehezedjen a másik lábára, hogy ne tudjon rúgkapálni. Mintha csak könyvből olvasná, hogyan használja ki a súlyát és az erejét a kisebbel és gyengébbel szemben.*
- Pincsi sorsra taszítva? *idézi a lány szavait és jelentőségteljesen előhúzza a kését a foglyul ejtett lábikó mellé.* - Ezt kifejtenéd, kérlek?
*Nagyon úgy tűnik, az ígéret emlékezete épp oly tünékeny, mint a nőstényke szeppentsége, ha a veszély eltávolodik testközelből.*

5925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 20:01:54
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

- Aljas módon. Akartam mondani. *Javítja ki szenvtelen hangon.* Csak a pontosság kedvéért.
*Szeppenése újra párolog, amint a vissza-vádakat meghallja. Gerincén fut végig a szikra, ami belobbantja. Örömmel hallja, hogy bármit mondhat büntetlenül, ki is használja a vissza nem térő alkalmat.*
- Nem mondom, hogy nincsenek hibásak mint két oldalon. Sajnálom a gyászodat, ahogy sajnálom azoknak a gyászát is, akiket a mellkasodon hordasz. *Tényleg sajnálja a háborúskodás elesettjeit, sok ártatlan veszik oda miattuk. Szája sarka megrándul, orránál finom fintor villan. Egyenesen a fakó szemekre néz, s ha azok figyelnek, akkor a férfi szemtől szembe kapja az áldást.* Csak egyet tudok, amit nem az út szélén hallottam egy bugristól. *Közben lehámozza a kapcát a lábáról.* Kettőnk közül, te rontottál rám mélységi, nem pedig fordítva. Te raboltál el, és ki, megfosztva egy tetőtől a fejem felett. Nem pedig fordítva. S te vertél meg, pusztán mert nem akaratod szerint cselekedtem. S most mondd meg te, melyikünk szomjazza a másik vérét?
*Nem hangoskodik, de tombol. Fejére olvassa az egészet, és még bírná szusszal, de akkor a korábbi meséjével szembe menne. Végül inkább elfordítja a fejét, s talpa tanulmányozásába menekül. Megfújkálja a sajgó testrészt, hátha enyhül picit. Sápadtsága rég a múlté, ahogy fejébe szökött a vér, úgy pirosodott ki.*
~Szerencsére minden kenőcsöm és italom most fogyott el, hogy a rosseb vigye el, az átkozott mindenségét neki!~
- S ha már feloldozást kaptam... *folytatja korábbi elhagyott gondolatával, már kissé higgadtabban.* Azt hallottam, hogy a nőstényeitek olyanok, akár a fekete özvegyek. Könnyűvérűek, de aztán megnézheti magát minden hím, pincsi sorsra taszítva. Ennek különösebben nem hittem, de nyilván lehet benne valami.
*Szúrja még oda, mert lehet, hogy több ilyen alkalma nem lesz, ahol büntetlenül tombolhat egy sort. Tette amit kértek, ami a szívén, az a száján. Beleharap az almába, jelezvén, hogy ezzel kapcsolatosan nincs több mondanivalója.*

5924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 17:47:27
 ÚJ
>Avalija Taldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Verőfényes, de csípősen őszi nap, mégis gondtalan és vidám. Legalábbis a tisztáson átvágó szöszke lovas leányzónak mindenképp. A szabadság teszi ezt a lélekkel, a bizakodás, remények, az utazás az otthon felé. Oly felszabadult, hogy még lovát sem sarkallja türelmetlen vágtára, holott vágyik nagyon újra látni régi ismerőseit, szobáját.
Ehelyett most mégis komótos lassúsággal élvezi ki a tisztás aranyszínbe változott szépségét, az őszutó kedves virágainak látványát. Még a rossz emlékek is kerülik, holott abból akad számos, mely e helyhez köthető.*

5923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 17:32:58
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Lám-lám-lám. Sem egy mélységi fenyegetése, se a náspáng nem tudta elhessenteni a makacs öntudatosságot azokból a kék íriszekből, de néhány gomb így megszeppenti? Kedve volna felkacagni rajta. Ej-ejj, mivé lett fajtája egykori sötét fénye?
A lány felhúzva tartja a térdeit, pedig így ülve a talpai biztosan szörnyen sajognak.
Amikor belekezd a mélységiekről szóló tudása kiterítésébe, a második mondatra azért megfeszülnek Kharasshi vonásai. Talán ezért is próbál mindjárt egy kicsit másképp fogalmazni. Nem ereszti túlságosan bő lére a taglalást, így fejét felütő csend akaratlanul is kommentálásra unszolja Kharasshit.*
- Aljasul... orvul gyilkolásszuk őket *horkant fojtott felindultsággal. Aztán mégis csak lejjebb szegi a fejét és egy ágat kézbe véve megpiszkálja a tüzet.* - Képzeld, az enyéim pont ugyanezt mesélik az elfekről. Hogy gőgös megvetéssel tagadnak meg tőlünk egy talpalatnyi földet is a felszínen, hogy undorral irigylik el még a korty levegőt is, amit a tüdőnkbe szívunk. Az ő nyilaik és kardjaik vették el a testvéröcsémet *folytatja egy kis szünet után, a lángokba bámulva* - és négy húgomat. És még sok-sok testvért az enyéim közül *fordul a lány felé. A fakó szemekben gyász régi, de még mindig fájdalmas visszfényei derengenek. Egyszersmind ott a tűz visszatükröződő lobogása is, ami dühről suttog és bosszúszomjról, amit sosem lehet egészen jóllakatni. Ám mire újra a lányra néz, mindez már újra mélyre van temetve. Nem szüremlik át a fakó íriszeken.*
- Mondd tovább *szólal most egy kicsit csendesebben, s talán egy kicsit kevésbé mordan.* - Mondj el mindent, amit tudsz vagy hallottál rólunk, és ne aggódj a szavaid miatt. Ami a szíveden, a szádon, nem büntetlek meg miatta.

5922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 16:03:08
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

*Eddig piszok mázlista volt, és van is sejtése róla, hogy mennyire. Egy két hirtelen veszélyesebb kaland esett csak meg vele az évek alatt, de egyik sem volt ilyen mint ez most. Úgy érzi, eddigi szerencséje éppen most intett könnyes fájdalmas búcsút, melyet jelzésként égő talpán hagyott emlékeztetőül.
Valami változás állt be a hangulatban, de korábbi tapasztalatai alapján, ez nem lehet más, csak valami vihar előtti csend. Éles karomként hasít belé a félsz, mikor a csacsogásnak álcázott kérdések után megindul felé a férfi. Túl vészjósló, de aligha tudna most elszaladni. Eddig sem tette míg csekély esélye lehetett volna.
Szeme idegesen rebben a közeledőre, s ültében hátrébb kúszik tőle, már nem mint ha nem érné utol ha akarná. Végül belátja, ha újra kikap nem tud mit tenni, s tehetetlen dühéből táplálkozva, visszaszed egy kis tartást. Mása sem maradt, minden tulajdona az éppen fölé magasodó férfinál.
A szenvtelen vizslatást rezzenéstelenül tűri, kivéve mikor a fogait akarja szemügyre venni. Összeszorított szemmel és ajkakkal próbál ellenállni. Bár a férfi erőfölénye győz, így végül láthatja, hogy fogai akár a hibátlan gyöngyszemek.
Önmagában még nem tudta letisztázni, hogy mi a rosszabb. Ha meg akarja tartani őt, vagy inkább korábban vázolt eladás mellett dönt. Hallott pár rossz nevet, akikkel nem szívesen találkozna élővalójukban. Akkor inkább százszor a vessző.*
- Emberedre lelnél. *Tartja magát az állításhoz, s most életében először igazán vágyik egy védelmező testvérbátyra, aki kimenekítené a szorult helyzetből, mivel a bátyja említésére nem engedik szabadon. Sőt, gombolkozni kezd a férfi, pár centire tőle. Ha eddig nem is félt igazán, vagy elnyomta magában, vagy máshonnan merített erőt, de most semmi nem segít. Teljesen lesápad.
~Ne-ne... ezt nem.~ Ledermed, s szeme kékjeibe óvatos kérlelés költözik csak egy villanásnyi. Teste megfeszül, de mozdulni nem mer.
Aztán meglátja a jeleket, melyekhez magyarázatot is kap. Megkönnyebbül, de tartása nem változik, túl sok volt ez mára. Egész nap úton volt, aztán pedig itt kötött ki.
Egészen furcsán csengnek a férfi szavai, mikor a mélységi ismereteire kérdez. Nincs bennük utasítás, parancs. Így azért szívesebben nyílik válaszra Rilka szája. Az mondjuk nem segít a feszültség elpárologtatásában, hogy éppen mellé telepedett le.
Térdeit felhúzva bámul a tűzbe, miközben az alma szárát kezdi csavargatni.*
- Ismerem a mítoszokat. Tudom, hogy alja... orvul gyilkolásszák az elfeket, bár nem mindenkire igaz ez, akadnak kivételek, de én még egyel sem találkoztam. Ha tehetem elkerülöm őket. *Szeme sarkából a férfira pillant.* Tudom, hogy remekül látnak a sötétben. *A nőstények milyenségét nem emlegeti fel, bár egy hajszál választja el tőle.*

5921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 11:26:10
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Azért van erő a kicsikében. A még mindig nem teljesen gyógyult válla némileg meg is sínylette a fenyítés alatti hadakozást, de igyekszik nem mutatni.
Ahogy látja, a verés a leányzó büszkeségében se tett nagyobb kárt. Rá van írva arra a durcás pofikára, hogy a nyelvén ott tülekszenek a visszavágás zöngéi. Végül aztán mégis a józan ész nyer és engedelmeskedik.
Azért a fakóvérű bátyja említésére Kharasshi biccent egyet elismerően. Még sose találkozott nálánál nagyobb elffel. Egy kicsit magasabbal talán. Igaz, az övéi is jóval erősebb alkatúak, mint a legtöbb fajtájukbéli, valahogy mégsem igazán ad hitelt a leányzó gigászi bátyja létezésének.
Hümment egyet, ahogy a lányt hallgatja. Furcsa, hogy máris megint mennyire nyeregben érzi magát. Se szeppentség se félsz. Mintha ez az egész csupán egy kellemetlen kis kitérő, apró zökkenés lenne a mindennapokban. Talán mégis csak létezik az a hatalmas fivér, akinek az óvó jelenléte ebben a védkörben érlelte cseperedése során a húgocska tudatát. Különös. Az élőholtaktól retteg, a temetőktől borzong, tőle mégsem tart. Pedig felkelt benne a félsz, amikor ott a folyóparton fölé magasodott, látta a szemében. S mégis mintha nem tudná a fejében tartani az élő fenyegetést, az érzet egyszerűen elillan belőle néhány pillanattal később. Ahogy most is. Még azt se mondhatná, hogy finomkodott vele, hogy az eszébe vésse a leckét. És mégis... Még csak megilletődöttség se érzik ki a szépen, fokozatosan megindult szóáradatból.
Csak egy intéssel jelzi, hogy elég lesz a csacsogásból. Jelentőségteljes lassúsággal kel fel és megindul a lány felé. A pokróc szélénél áll csak meg és leguggol. Ha nem hátrál el előle, akkor nekilát, hogy alaposabban szemügyre vegye. Ha hőköl, hát elkapja a kezét és erővel húzza közelebb.
Mint aki lovat mustrál a vásáron. Ujjai közé fogja az állacskát, megnézi a lány arcát mindkét oldalról. Megszagolja a haját, megnézi a fogát, megvizsgálja a tenyereit, az öltözéke anyagát. Egy szót sem szól, míg nem végez, legfeljebb egy-egy szúrós pillantás erejéig áll meg, ha a lány makrancoskodna.*
- Megtartalak *szólal meg végül a tőle megszokott hűvös karcossággal.* - Talán a tél végéig. Talán tovább. Sok mindenen múlik.
- És ha összefutnánk a bátyáddal *mondja* -, remélem, jól harcol. *Komótosan kigombol néhányat tunikája és inge gombjai közül, aztán félrehúzza a ruhát mellkasa bal feléről. Valamivel a kulcscsontja alatt vessző ütötte régi sebhely fehérlik, de valószínű, hogy a gesztus inkább másra hívja fel a lány figyelmét: a szürkés-kreol bőrön vízszintesen fekvő, nagyjából hüvelyknyi hosszú tetovált jelek sorakoznak egymás alá róva. Nyolc-kilenc látszódik, de ki tudja mennyivel folytatódik még a sor, ahol a ruha takarja.* - Talán ő is kiérdemel majd egy rovást a gyűjteményemben. Ezek a fakóvérű szívek az én pengémtől hallgatnak. *Tart egy kis hatásszünetet, mielőtt újból megszólal.* - De talán adok majd neked néhány percet, hogy megpróbáld békével hazaküldeni, ha úgy alakul.
- Az élőholtaktól viszont, ha minden igaz, már nem kell tartanunk.
*Elfordul a lánytól és tesz még a tűzre, aztán ő is az elf mellé telepszik a pokrócra.*
- Mondd csak, mit tudsz a mélységiekről?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651